Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-27 15:34:24
Üzenet elküldve: 2013-09-27 15:34:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
//Kalys csapata//
*A csoport követi hát az iménti hangok forrását. Kalys biztonság kedvéért hátra is adja fáklyáját a sort záró Veriarnak, hogy ne keltsenek akkora feltűnést. Csendben haladnak, miközben az előttük lévők sem beszélnek már. Fordulnak balra, majd jobbra, végül megint balra, ezt pedig egy hosszú egyenes követi. Hogy merre kell menni, azt nyugodt fütyörészés jelzi, mely a katonáktól jön. Egyszer azonban mindez abbamarad. Eddig az páros még csak hátra sem nézett. Ez nagy szerencse, tekintve a hosszú egyenest, melyben a látási viszonyok meglehetősen zavartalanabbak, mint a görbületekkel megáldott járatok esetében. Most viszont előttük fény jelenik meg és egy nagy adag föld. A fény megvilágítja a ruházatukon lévő címereket, melyek nem a megbízóéi.*
- Hogy az a... Ezek ketten itt Ferdleof és Thastheod emberei. Eredetileg ők is azok között vannak, akik fizetnek titeket. De akkor mégis mi ez az egész? *kérdi maga elé suttogva Kalys, meglehetősen hitetlenkedő hangon.
Gondolkozni azonban nincs idő, mert hamarosan egy dobótőr landol a férfi jobb lábában, melynek hatására térdre rogy.*
- Nocsak nocsak... Csak nem követtetek minket, Kalys? Ó, és még Veriar is itt van. De mondjátok, mióta barátkoztok ti azzal az aprónéppel?
- Hm? Engem inkább az a szépség érdekel. Még jó, hogy az a barom beomlasztotta ezt a sírt is, most legalább megtudtuk, hogy a nyomunkban vagytok. És végezhetünk veletek, mielőtt szólnátok bárkine...
*A férfi mondata befejezte helyett torkához kap, melybe egy nyílvessző ágyazódik be.*
- Nyomorul Veriar! *üvölti el magát a másik és máris a csoport irányába veti magát, kiszemelve magának a jelenleg sérült Kalyst, ki épp azzal van elfoglalva, hogy kitépje saját lábából a tőrt.*
//A zsoldos és a tündér//
*Echnal igazán találó ötlettel áll elő. Mikor elvégzi varázslatát, az sikerrel zárul, így minden szem rá szegeződik, legalábbis arra, amerre lennie kellene. A többiek nem is értik, hogy mi a fene folyik itt, hiszen nem látnak ott semmit, de mégis, úgy érzik, mintha lenne ott valami ami nem odavaló. A kis csapat vezére int hát néhány embernek, hogy menjenek a járat felé.*
- Nézzétek meg mi az! *adja ki szóban is a parancsot.
Ezek után azonban furcsamód, a többiekkel ellentétben, figyelmét visszafordítja a tündérre, ki kezei alatt vonaglik. Ajkaira cseppet sem bizalomgerjesztő mosoly kerül, miközben újra és újra végigsimít a testen. Ezt követően elkezdi levenni saját nadrágját, kezdve öve kioldásával.*
- Ennyi hasznod úgy tűnik, mégis van, te bohóc! *dörmögi mély hangján.
Mikor megszabadul a feltétlen eltávolítani kívánt ruhadarabtól, a tündér fölé helyezkedik, ekkor azonban valaki mögötte terem és jó alaposan fejbe kólintja. Ez a valaki pedig nem más, mint Torer. Úgy tűnik, ezt már nem bírta végignézni ifjonti lelkületével. Ez azonban keresztül húzza Echnal számításait. A felé induló léptek tulajdonosai nyomban irányt váltanak és már körbe is állják a fiatal harcost, ki kardjával kezében, melynek markolatára került egy kevés az imént lecsapott agyvelejéből, készen áll arra, hogy felvegye a harcot a többiekkel szemben. Mielőtt azonban bármit is tenne, egy jó erőteljeset csap az egyik láncra, mely ez által megadja magát, felszabadítva ezzel a fogva tartott kezeit.*
//Kalys csapata//
*A csoport követi hát az iménti hangok forrását. Kalys biztonság kedvéért hátra is adja fáklyáját a sort záró Veriarnak, hogy ne keltsenek akkora feltűnést. Csendben haladnak, miközben az előttük lévők sem beszélnek már. Fordulnak balra, majd jobbra, végül megint balra, ezt pedig egy hosszú egyenes követi. Hogy merre kell menni, azt nyugodt fütyörészés jelzi, mely a katonáktól jön. Egyszer azonban mindez abbamarad. Eddig az páros még csak hátra sem nézett. Ez nagy szerencse, tekintve a hosszú egyenest, melyben a látási viszonyok meglehetősen zavartalanabbak, mint a görbületekkel megáldott járatok esetében. Most viszont előttük fény jelenik meg és egy nagy adag föld. A fény megvilágítja a ruházatukon lévő címereket, melyek nem a megbízóéi.*
- Hogy az a... Ezek ketten itt Ferdleof és Thastheod emberei. Eredetileg ők is azok között vannak, akik fizetnek titeket. De akkor mégis mi ez az egész? *kérdi maga elé suttogva Kalys, meglehetősen hitetlenkedő hangon.
Gondolkozni azonban nincs idő, mert hamarosan egy dobótőr landol a férfi jobb lábában, melynek hatására térdre rogy.*
- Nocsak nocsak... Csak nem követtetek minket, Kalys? Ó, és még Veriar is itt van. De mondjátok, mióta barátkoztok ti azzal az aprónéppel?
- Hm? Engem inkább az a szépség érdekel. Még jó, hogy az a barom beomlasztotta ezt a sírt is, most legalább megtudtuk, hogy a nyomunkban vagytok. És végezhetünk veletek, mielőtt szólnátok bárkine...
*A férfi mondata befejezte helyett torkához kap, melybe egy nyílvessző ágyazódik be.*
- Nyomorul Veriar! *üvölti el magát a másik és máris a csoport irányába veti magát, kiszemelve magának a jelenleg sérült Kalyst, ki épp azzal van elfoglalva, hogy kitépje saját lábából a tőrt.*
//A zsoldos és a tündér//
*Echnal igazán találó ötlettel áll elő. Mikor elvégzi varázslatát, az sikerrel zárul, így minden szem rá szegeződik, legalábbis arra, amerre lennie kellene. A többiek nem is értik, hogy mi a fene folyik itt, hiszen nem látnak ott semmit, de mégis, úgy érzik, mintha lenne ott valami ami nem odavaló. A kis csapat vezére int hát néhány embernek, hogy menjenek a járat felé.*
- Nézzétek meg mi az! *adja ki szóban is a parancsot.
Ezek után azonban furcsamód, a többiekkel ellentétben, figyelmét visszafordítja a tündérre, ki kezei alatt vonaglik. Ajkaira cseppet sem bizalomgerjesztő mosoly kerül, miközben újra és újra végigsimít a testen. Ezt követően elkezdi levenni saját nadrágját, kezdve öve kioldásával.*
- Ennyi hasznod úgy tűnik, mégis van, te bohóc! *dörmögi mély hangján.
Mikor megszabadul a feltétlen eltávolítani kívánt ruhadarabtól, a tündér fölé helyezkedik, ekkor azonban valaki mögötte terem és jó alaposan fejbe kólintja. Ez a valaki pedig nem más, mint Torer. Úgy tűnik, ezt már nem bírta végignézni ifjonti lelkületével. Ez azonban keresztül húzza Echnal számításait. A felé induló léptek tulajdonosai nyomban irányt váltanak és már körbe is állják a fiatal harcost, ki kardjával kezében, melynek markolatára került egy kevés az imént lecsapott agyvelejéből, készen áll arra, hogy felvegye a harcot a többiekkel szemben. Mielőtt azonban bármit is tenne, egy jó erőteljeset csap az egyik láncra, mely ez által megadja magát, felszabadítva ezzel a fogva tartott kezeit.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-23 12:32:25
Üzenet elküldve: 2013-09-23 12:32:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*Echnal számára hamar bizonyságot nyer, hogy a tündér nem teljesen épelméjű. Éppenséggel lehet, hogy csak a halálát próbálta elodázni az iménti ajánlatával, de... nem valószínű. Legyen bolond vagy sem, ez most nem számít. Mikor a zsoldos már éppen karnyújtásnyira ér a Hagal Glip nevezetű valakihez, hangok érkeznek egy másik járat felől, mely hangokhoz hamarost emberek is társulnak. Ezt figyelembe véve még talán jobb is, hogy Echnal nem csapta le a sírrablót.
Öt férfi érkezik a kivilágított terembe. Ez árnyalja a helyzetet, hisz ezekszerin Hagal megbízásra rabolja ki a sírokat, nem pedig a saját, önös érdekéből - persze ezt lehet nem kéne ilyen elhamarkodottan kijelenteni. A harcosokon látott címerek nem ismerősek a férfinak, de ez nem lepi meg, hisz Artheniorban jönnek-mennek a kisebb-nagyobb nemesek. Ám könnyen lehet, hogy Hrodal 'barátainak' keze van a dologban.
Echnal nem kíván fékeveszettett vérengzésbe fogni, hacsak nem kényszíerítik rá, így inkább gyorsan a járat felé iszkol, amerről a csapat érkezett. Egy ember kivételével a csontokért nyúlnak, míg vezetőjük a tündérrel foglalatoskodik.
"Ocsmány féreg" gondolja Echnal, de nem teheti, hogy odamegy és hátba szúrja.
Mikor eléria járat száját, végre elég messze kerül az emberektől, hogy kellő módon tudjon majd manőverezni a varázslata után. Tekintve, hogy még egy ideig 'láthatatlan' lesz, úgy határoz magára vonja a figyelmét, melyel bizonyára igencsak zavart helyzetbe hozza a bandát. Torer sem fog kirontnai, hisz a varázslat rá nem lesz hatással, de különben is, azt az utasítást kapta, hogy csak egy bizonyos jelre jöjjön utána, semmi más miatt ne.
A varázsló egy Csettintés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására minden 10 méter sugarú körben található élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
*Echnal számára hamar bizonyságot nyer, hogy a tündér nem teljesen épelméjű. Éppenséggel lehet, hogy csak a halálát próbálta elodázni az iménti ajánlatával, de... nem valószínű. Legyen bolond vagy sem, ez most nem számít. Mikor a zsoldos már éppen karnyújtásnyira ér a Hagal Glip nevezetű valakihez, hangok érkeznek egy másik járat felől, mely hangokhoz hamarost emberek is társulnak. Ezt figyelembe véve még talán jobb is, hogy Echnal nem csapta le a sírrablót.
Öt férfi érkezik a kivilágított terembe. Ez árnyalja a helyzetet, hisz ezekszerin Hagal megbízásra rabolja ki a sírokat, nem pedig a saját, önös érdekéből - persze ezt lehet nem kéne ilyen elhamarkodottan kijelenteni. A harcosokon látott címerek nem ismerősek a férfinak, de ez nem lepi meg, hisz Artheniorban jönnek-mennek a kisebb-nagyobb nemesek. Ám könnyen lehet, hogy Hrodal 'barátainak' keze van a dologban.
Echnal nem kíván fékeveszettett vérengzésbe fogni, hacsak nem kényszíerítik rá, így inkább gyorsan a járat felé iszkol, amerről a csapat érkezett. Egy ember kivételével a csontokért nyúlnak, míg vezetőjük a tündérrel foglalatoskodik.
"Ocsmány féreg" gondolja Echnal, de nem teheti, hogy odamegy és hátba szúrja.
Mikor eléria járat száját, végre elég messze kerül az emberektől, hogy kellő módon tudjon majd manőverezni a varázslata után. Tekintve, hogy még egy ideig 'láthatatlan' lesz, úgy határoz magára vonja a figyelmét, melyel bizonyára igencsak zavart helyzetbe hozza a bandát. Torer sem fog kirontnai, hisz a varázslat rá nem lesz hatással, de különben is, azt az utasítást kapta, hogy csak egy bizonyos jelre jöjjön utána, semmi más miatt ne.
A varázsló egy Csettintés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására minden 10 méter sugarú körben található élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-20 20:20:10
Üzenet elküldve: 2013-09-20 20:20:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
* Némán hallgatja a többiek eszmefuttatásait és találgatásait. Mivel nincs egy épkézláb ötlete sem, ezért inkább csendben marad és a férfiakra bízza a döntést. Veriar Heuna Tikron kérdésére adott válaszain azonban elgondolkodik.*
~ A csontokat valószínűleg nem a családok kötik össze. Lehet, hogy a tolvaj nem is tudja kinek a csontjait viszi el, csak a csontok számítanak. De kinek kellene egy rakás csont?~
* Mielőtt azonban megszólalhatna hirtelen hangokat hall kiszűrődni a járatból, ezért inkább csukva tartja a száját és némán fülel. Alig hallani a szavakat, de így is érteni őket. A gnóm megint egy sor kérdést intéz Kalyshoz és most Clithie is a férfi felé fordul, mert nagyon érdeklik a válaszok. Helyesnek tartja Heuna okfejtését, bár azt nem tudja, hogyan jutott eszébe az 'összeesküvés' ötlete. Mikor hozzá intéznek egy kérdést elcsodálkozik, majd halkan válaszol.*
- Nem tudok vitába szállni az ön véleményével. Sosem volt nagy fantáziám, csak a tényekre tudok alapozni, amik viszont alátámasztják az ön elméletét.
* Némán hallgatja a többiek eszmefuttatásait és találgatásait. Mivel nincs egy épkézláb ötlete sem, ezért inkább csendben marad és a férfiakra bízza a döntést. Veriar Heuna Tikron kérdésére adott válaszain azonban elgondolkodik.*
~ A csontokat valószínűleg nem a családok kötik össze. Lehet, hogy a tolvaj nem is tudja kinek a csontjait viszi el, csak a csontok számítanak. De kinek kellene egy rakás csont?~
* Mielőtt azonban megszólalhatna hirtelen hangokat hall kiszűrődni a járatból, ezért inkább csukva tartja a száját és némán fülel. Alig hallani a szavakat, de így is érteni őket. A gnóm megint egy sor kérdést intéz Kalyshoz és most Clithie is a férfi felé fordul, mert nagyon érdeklik a válaszok. Helyesnek tartja Heuna okfejtését, bár azt nem tudja, hogyan jutott eszébe az 'összeesküvés' ötlete. Mikor hozzá intéznek egy kérdést elcsodálkozik, majd halkan válaszol.*
- Nem tudok vitába szállni az ön véleményével. Sosem volt nagy fantáziám, csak a tényekre tudok alapozni, amik viszont alátámasztják az ön elméletét.
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-18 22:20:44
Üzenet elküldve: 2013-09-18 22:20:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Tikron elmélete igencsak meggyőzően hat, amely után az ő elképzelése, ami eleinte még elég jó ötletnek tűnt, most hirtelen kipukkadni látszik. No persze az öreg gnóm nem csak találgat mint ő, hanem a mágikus praktikáival kémleli ki a rejtett részleteket. Igaz, most egy kissé neheztel az öregre amiért így leiskolázta, de azért elismeréssel tekint a tapasztalatára és különleges képességeire, ez megerősíti legelső benyomását arról, hogy az öreg gnóm lehet itt a legértelmesebb figura. Mivel nem szeretne előtte ismét lyukra futni, úgy dönt, hogy most inkább csak csendben követi a csapatot.*
*Tikron elmélete igencsak meggyőzően hat, amely után az ő elképzelése, ami eleinte még elég jó ötletnek tűnt, most hirtelen kipukkadni látszik. No persze az öreg gnóm nem csak találgat mint ő, hanem a mágikus praktikáival kémleli ki a rejtett részleteket. Igaz, most egy kissé neheztel az öregre amiért így leiskolázta, de azért elismeréssel tekint a tapasztalatára és különleges képességeire, ez megerősíti legelső benyomását arról, hogy az öreg gnóm lehet itt a legértelmesebb figura. Mivel nem szeretne előtte ismét lyukra futni, úgy dönt, hogy most inkább csak csendben követi a csapatot.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-18 19:22:16
Üzenet elküldve: 2013-09-18 19:22:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
*Zrekil a tündér szavaira alig mozdul, csak amikor már nagyon nyomatékos felszólítást kap. Akkor valahogy elindul, bár érzi, hogy a lábai csak úgy akarnak indulni, mintha legalább egy hajót cipelne a hátán. Nem egy kis ócska csónakot, hanem egy igazi nagy hajót. Annak lehet ilyen tömege, mint amilyennek ő érezte most pusztán saját testét. Nem mintha valaha is azt vallotta volna, hogy sovány, épp ellenkezőleg, mindig tudta, hogy egy picit testes. Azonban ez sosem gátolta a futásban, főleg nem akkor, amikor az életéért futott. A szükség sok mindenre ráveszi az embert (meg a gnómot is), idefele úton például megtanult fára mászni is, mert egy farkasfalka meg akarta enni. Mi több, eltöltött azon a fán két napot, míg a farkasokat egy másik szükség, az éhség, arra nem késztette, hogy álljanak odább. Zrekil pedig úgy volt vele, hogy jól tették, hogy eloldalogtak, mert az éhség nála olyan szükség, hogy néhány órán belül valószínűleg lemászott volna önként a fáról azzal a célzattal, hogy ő eszi meg a farkasokat. Persze nem lett volna semmi esélye, főleg hogy a farkasokat is ugyanúgy motiválta volna a kétnapos éhség, de akkor is... a szükség. Egy erő, amely az egész világot kormányozza, mely mindig mozdítóként hat. És ezúttal valamiért mégis alig bírt haladni. Talán azért, mert most minden eddiginél nagyobb szükség nehezedett rá? Most már nem motiválta, csak gátolta? Lehetséges, hogy valami túlzottan fontos legyen? Végre úgy érzi, a lábai mozdulnak, és olyan gyorsan fut, mintha csak a farkasfalka üldözné. Leérve a szellem által megjelölt helyen szinte minimális kutakodással meglelik, amit keresnek, a gnómot meg is lepi, milyen egyszerűen ment. Hát... már ha esetükben bármit egyszerűnek lehet nevezni.*
- Ilyenre ne is gondoljunk *mondja gyorsan, majd hozzáteszi* Megígértük a tündérnek, hogy visszaszerezzük a csontjait, hát nem fogjuk megszegni a szavunkat. Nem a kísértés miatt, hanem mert a holtnak nem itt van a helye.
*Azzal ha Konja már nem akar mást csinálni idelent (amire jó esély van, hiszen eddig is eléggé borzongott), akkor Zrekil megfordul, és elkezd kifelé rohanni a kriptából, közben persze hátra-hátrasandít, nehogy a tündérlányka lemaradjon. Kiérve reménykedik benne, hogy nem késtek el, a kapu még működőképes, és beleugorhatnak. Ha ez így van, akkor habozás nélkül beleveti magát az ismeretlenbe.*
*Zrekil a tündér szavaira alig mozdul, csak amikor már nagyon nyomatékos felszólítást kap. Akkor valahogy elindul, bár érzi, hogy a lábai csak úgy akarnak indulni, mintha legalább egy hajót cipelne a hátán. Nem egy kis ócska csónakot, hanem egy igazi nagy hajót. Annak lehet ilyen tömege, mint amilyennek ő érezte most pusztán saját testét. Nem mintha valaha is azt vallotta volna, hogy sovány, épp ellenkezőleg, mindig tudta, hogy egy picit testes. Azonban ez sosem gátolta a futásban, főleg nem akkor, amikor az életéért futott. A szükség sok mindenre ráveszi az embert (meg a gnómot is), idefele úton például megtanult fára mászni is, mert egy farkasfalka meg akarta enni. Mi több, eltöltött azon a fán két napot, míg a farkasokat egy másik szükség, az éhség, arra nem késztette, hogy álljanak odább. Zrekil pedig úgy volt vele, hogy jól tették, hogy eloldalogtak, mert az éhség nála olyan szükség, hogy néhány órán belül valószínűleg lemászott volna önként a fáról azzal a célzattal, hogy ő eszi meg a farkasokat. Persze nem lett volna semmi esélye, főleg hogy a farkasokat is ugyanúgy motiválta volna a kétnapos éhség, de akkor is... a szükség. Egy erő, amely az egész világot kormányozza, mely mindig mozdítóként hat. És ezúttal valamiért mégis alig bírt haladni. Talán azért, mert most minden eddiginél nagyobb szükség nehezedett rá? Most már nem motiválta, csak gátolta? Lehetséges, hogy valami túlzottan fontos legyen? Végre úgy érzi, a lábai mozdulnak, és olyan gyorsan fut, mintha csak a farkasfalka üldözné. Leérve a szellem által megjelölt helyen szinte minimális kutakodással meglelik, amit keresnek, a gnómot meg is lepi, milyen egyszerűen ment. Hát... már ha esetükben bármit egyszerűnek lehet nevezni.*
- Ilyenre ne is gondoljunk *mondja gyorsan, majd hozzáteszi* Megígértük a tündérnek, hogy visszaszerezzük a csontjait, hát nem fogjuk megszegni a szavunkat. Nem a kísértés miatt, hanem mert a holtnak nem itt van a helye.
*Azzal ha Konja már nem akar mást csinálni idelent (amire jó esély van, hiszen eddig is eléggé borzongott), akkor Zrekil megfordul, és elkezd kifelé rohanni a kriptából, közben persze hátra-hátrasandít, nehogy a tündérlányka lemaradjon. Kiérve reménykedik benne, hogy nem késtek el, a kapu még működőképes, és beleugorhatnak. Ha ez így van, akkor habozás nélkül beleveti magát az ismeretlenbe.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-18 16:35:03
Üzenet elküldve: 2013-09-18 16:35:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomalerana némileg csalódik, mert abban reménykedett, hogy megzavarja a művészt, de úgy tűnik nem jött be. Amikor megjelenik csapat katona kissé felenged elmebajából, egészen addig amíg az ő megerőszakolása nem lesz a téma. Nem szívesen veszítené el a szüzességét egy oltárhoz láncolva. A férfi érintésére nem reagál, marad mozdulatlan állapotába, és próbálja összekaparni a gondolatait. Sosem vonzódott a férfiakhoz, legalább is az élő férfiakhoz, ha amaz halott lenne akkor esetleg, de így ki akar valamit találni, amivel megakadályozhatná, hogy a katona magáévá tegye. Jobb ötlete nem lévén elkezd vonaglani, meg rángatózni, hátha az segít valamit.*
*Echomalerana némileg csalódik, mert abban reménykedett, hogy megzavarja a művészt, de úgy tűnik nem jött be. Amikor megjelenik csapat katona kissé felenged elmebajából, egészen addig amíg az ő megerőszakolása nem lesz a téma. Nem szívesen veszítené el a szüzességét egy oltárhoz láncolva. A férfi érintésére nem reagál, marad mozdulatlan állapotába, és próbálja összekaparni a gondolatait. Sosem vonzódott a férfiakhoz, legalább is az élő férfiakhoz, ha amaz halott lenne akkor esetleg, de így ki akar valamit találni, amivel megakadályozhatná, hogy a katona magáévá tegye. Jobb ötlete nem lévén elkezd vonaglani, meg rángatózni, hátha az segít valamit.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-18 15:06:16
Üzenet elküldve: 2013-09-18 15:06:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Elena sikerrel löki be a koponya legtetrjét, abból előkerülő papírt pedig Kazgo is megpillanthatja. Sárgás és furcsa, de nem érti. Csak fejét rázva jelzi ezt a másik tündérnek. Nem az intelligenciájáról híres, még ha meg is van a magának való esze, ráhagyja a láthatóan élesebb elméjű Ysdenerire és Elenára. Dreack véleménye szerint inkább az erőt képviseli, a vakolat leverésével ezt bizonyítja is. A nemeslányról nem igazán tudja, mit gondoljon. Furcsa a viselkedése, de tagadhatatlanul éles a pillantása. S hiába egész jó a következtető képessége, az elf rávilágít, hogy háttértudása értelmében pontosan tudja, mi lehet a talált kép.
A virág bár vonzó, a halál szaga fertőzi kedves fehérségét. A hideg rázza, borsódzik a háta, s csak nem tágít Elena közeléből.
Furán pislog a kifogásokkal előhozakodó nemesre, számára kevés hely rosszabb ennél a kriptánál, így nagyon is szívesen és gyorsan távozna.
Hogy ne tűnjön gyáva nyúlnak, félénken bár, de a sor elejére lép, s vezeti a csapatot. Jobb lenne, ha Dreack hátvédük lenne, hogy ketten fogják közre a hölgyeket. Igazából retteg, fél s alig észrevehetően reszket is. De próbál erőt meríteni, minden létező bátorító gondolatba belekapaszkodik, talán éppen imponálni szeretne a másik tündérnek.
A templom tövében áll meg a csapat, ahonnan a nemeshölgy nem tart velük tovább. S bár Ysdeneri már lép be, pusztán férfiúi erős kar ajtónyitására vár, mit Kazgo szívesen oldana meg, viszont Elena úgy dönt, hogy kint marad a másik nővel.
Gondolkodóba esik a tündér férfi, hiszen Elena, a fajtárs hölgy a legvonzóbb és több biztonságot is ad közelsége, viszont a templom még inkább.
Végül határoz és nyitja a templom bejáratát és Ysdenerivel tart. Talán titokban megkérdhetné az elfet, nem tud-e valamit Elenáról. Bár kissé ideges, de úgy se felejti maga elé engedni a szőke hölgye.*
*Elena sikerrel löki be a koponya legtetrjét, abból előkerülő papírt pedig Kazgo is megpillanthatja. Sárgás és furcsa, de nem érti. Csak fejét rázva jelzi ezt a másik tündérnek. Nem az intelligenciájáról híres, még ha meg is van a magának való esze, ráhagyja a láthatóan élesebb elméjű Ysdenerire és Elenára. Dreack véleménye szerint inkább az erőt képviseli, a vakolat leverésével ezt bizonyítja is. A nemeslányról nem igazán tudja, mit gondoljon. Furcsa a viselkedése, de tagadhatatlanul éles a pillantása. S hiába egész jó a következtető képessége, az elf rávilágít, hogy háttértudása értelmében pontosan tudja, mi lehet a talált kép.
A virág bár vonzó, a halál szaga fertőzi kedves fehérségét. A hideg rázza, borsódzik a háta, s csak nem tágít Elena közeléből.
Furán pislog a kifogásokkal előhozakodó nemesre, számára kevés hely rosszabb ennél a kriptánál, így nagyon is szívesen és gyorsan távozna.
Hogy ne tűnjön gyáva nyúlnak, félénken bár, de a sor elejére lép, s vezeti a csapatot. Jobb lenne, ha Dreack hátvédük lenne, hogy ketten fogják közre a hölgyeket. Igazából retteg, fél s alig észrevehetően reszket is. De próbál erőt meríteni, minden létező bátorító gondolatba belekapaszkodik, talán éppen imponálni szeretne a másik tündérnek.
A templom tövében áll meg a csapat, ahonnan a nemeshölgy nem tart velük tovább. S bár Ysdeneri már lép be, pusztán férfiúi erős kar ajtónyitására vár, mit Kazgo szívesen oldana meg, viszont Elena úgy dönt, hogy kint marad a másik nővel.
Gondolkodóba esik a tündér férfi, hiszen Elena, a fajtárs hölgy a legvonzóbb és több biztonságot is ad közelsége, viszont a templom még inkább.
Végül határoz és nyitja a templom bejáratát és Ysdenerivel tart. Talán titokban megkérdhetné az elfet, nem tud-e valamit Elenáról. Bár kissé ideges, de úgy se felejti maga elé engedni a szőke hölgye.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-18 11:31:29
Üzenet elküldve: 2013-09-18 11:31:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Ahogy Tikron gondolta, a másik gnóm is előállt egy ötlettel. A találékony szellem őt sem hagyta el. Az őröket viszont egy kicsit megzavarja ez a sok feltevés és kérdés. Talán jobban szeretik, ha lassabban kell gondolkodni. Kalys válasza alapján megint csak több dologra lehet gondolni. Öt család, az őrök megbízójának családjából öt sír és a csontos hármas sor öt ismétlése a versben. És az őrségből eltűnt valaki.
A varázslattal a gnóm látja, hogy a maszkos vidám mozdulatokat tett, mikor idejött és meglátta az x-et. A sírt alulról kiásta egy kicsit, aztán messzebb ment és odadobott valamit. Ettől a sír beomlott és neki csak ki kellett szednie a csontokat. A gnóm most döbben rá, hogy milyen forradalmian új sírrablási technika ez. Nem kell kockáztatni, hogy az őrök észrevegyék. Egyszerűen aláássa a temetőt egy térképet követve és mikor ás, bejelöli a sírokat egy x jellel. Aztán pedig kényelmesen énekelget és ugrálva járkálhat idelenn, keresve a jelet. Nincs felesleges ásás, sem plusz munka és ezekben a járatokban megtalálni is nehéz lenne őt. Szóval az ötlet igazán nagyszerű, de a célja csöppet sem nemes, sőt kegyeletsértő.
Tikron el is mondaná, hogy mit látott, de ekkor hangokat hallanak. Remélhetőleg mindenki csöndben marad. Ketten beszélnek arról, hogy mi lehet ez a fény. A második nem foglalkozik ezzel, hanem megy a "bohóchoz". Mikor a léptek már elég távol érnek, a gnóm megszólal.*
- Kövessük a nyomaikat! A szavaikból ítélve ismerik itt a járást és róluk szólhat a dal. Szerintem megbízták a maszkos a "bohócot" és térképet adtak neki, hogy gyűjtse össze a csontokat és most "ők pont ezért jönnek".
*énekli a bolond dal részletét a gnóm.*
- Így elvezetnek minket a maszkosig, a gyűjtőhelyre. Az előbb a varázslattal láttam, hogy csinálta. Mikor erre járt, az x miatt állt meg. Kiásta a földet, aztán megdobta valamivel, hogy beomoljon. Utána már könnyen megszerezte a csontokat. Kalys, az őrség eltűnt tagjai a sírrablót keresték, mikor eltűntek vagy már korábban nyomuk veszett? Talán ők szervezték meg az egészet, rábízva a munkát egy félnótásra, aki szereti a csontokat? És talán majd zsarolni akarják a családokat, hogy csak pénz fejében adják vissza a csontokat.
*A gnóm várja a többiek ötleteit is, miközben haladnak. Halkan kell beszélni, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet. A kezét viszont a fegyvere közelében tartja.*
- Clisthe, Ön mit gondol? Egy jó női megérzés néha többet jelenthet a hagyományos logikán alapuló következtetéseknél.
*Ahogy Tikron gondolta, a másik gnóm is előállt egy ötlettel. A találékony szellem őt sem hagyta el. Az őröket viszont egy kicsit megzavarja ez a sok feltevés és kérdés. Talán jobban szeretik, ha lassabban kell gondolkodni. Kalys válasza alapján megint csak több dologra lehet gondolni. Öt család, az őrök megbízójának családjából öt sír és a csontos hármas sor öt ismétlése a versben. És az őrségből eltűnt valaki.
A varázslattal a gnóm látja, hogy a maszkos vidám mozdulatokat tett, mikor idejött és meglátta az x-et. A sírt alulról kiásta egy kicsit, aztán messzebb ment és odadobott valamit. Ettől a sír beomlott és neki csak ki kellett szednie a csontokat. A gnóm most döbben rá, hogy milyen forradalmian új sírrablási technika ez. Nem kell kockáztatni, hogy az őrök észrevegyék. Egyszerűen aláássa a temetőt egy térképet követve és mikor ás, bejelöli a sírokat egy x jellel. Aztán pedig kényelmesen énekelget és ugrálva járkálhat idelenn, keresve a jelet. Nincs felesleges ásás, sem plusz munka és ezekben a járatokban megtalálni is nehéz lenne őt. Szóval az ötlet igazán nagyszerű, de a célja csöppet sem nemes, sőt kegyeletsértő.
Tikron el is mondaná, hogy mit látott, de ekkor hangokat hallanak. Remélhetőleg mindenki csöndben marad. Ketten beszélnek arról, hogy mi lehet ez a fény. A második nem foglalkozik ezzel, hanem megy a "bohóchoz". Mikor a léptek már elég távol érnek, a gnóm megszólal.*
- Kövessük a nyomaikat! A szavaikból ítélve ismerik itt a járást és róluk szólhat a dal. Szerintem megbízták a maszkos a "bohócot" és térképet adtak neki, hogy gyűjtse össze a csontokat és most "ők pont ezért jönnek".
*énekli a bolond dal részletét a gnóm.*
- Így elvezetnek minket a maszkosig, a gyűjtőhelyre. Az előbb a varázslattal láttam, hogy csinálta. Mikor erre járt, az x miatt állt meg. Kiásta a földet, aztán megdobta valamivel, hogy beomoljon. Utána már könnyen megszerezte a csontokat. Kalys, az őrség eltűnt tagjai a sírrablót keresték, mikor eltűntek vagy már korábban nyomuk veszett? Talán ők szervezték meg az egészet, rábízva a munkát egy félnótásra, aki szereti a csontokat? És talán majd zsarolni akarják a családokat, hogy csak pénz fejében adják vissza a csontokat.
*A gnóm várja a többiek ötleteit is, miközben haladnak. Halkan kell beszélni, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet. A kezét viszont a fegyvere közelében tartja.*
- Clisthe, Ön mit gondol? Egy jó női megérzés néha többet jelenthet a hagyományos logikán alapuló következtetéseknél.
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-17 22:16:30
Üzenet elküldve: 2013-09-17 22:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*Hogy a kertész lányának sírját megtalálják, ahoz Elena korábban sem fűzött sok reményt. Bár ezt a kriptát is egy madár segített megtalálni, lehet, hogy ez mégegyszer megeshet.
Mikor Ysdeneri elkéri tőle a papírt, ő odaadja, és ha a többiek is meg akarják nézni, nekik is megmutatja. Az elf rögtön találgatásba kezd, a térképpel hasonlítja össze a jeleket.*
- Nem is tudom. - *mondja a tündér* - Én nem hiszem, hogy a térképpel kellene őket összehasonlítanunk. Valami mással talán. Lehet, hogy ez egy családi titkoos írás.
- Ami pedig a térképet illeti, szerintem el kellene mennünk azokra a helyekre, amiket mutat, ahol a gyilkosságok történtek, hogy megnézzük van-e ott valami különleges. Természetesen lehetséges - *teszi hozzá* -, hogy Önnek van igaza. Ez esetben viszont fogalmam sincs, mit jelent a B, D, és R, de megkérdezhetjük ezt is Lerieltől, hátha neki mond valamit.
*A betűk semmire sem emlékeztetik. Jelenthetik egy személy vagy hely, vagy valami más nevét nevét, lehet egy kifejezés rövidítése és még sok minden.
Érdeklődve, és kicsit ilyedten hallgatja nemes lányt, mikor elmeséli, hogy ő is hallotta a dalt. Szóval mostmár ő is egy közülük. Hacsak nem Elena korábbi feltételezése az igaz, miszerint ő az átok vezette ember. A tündér szerint az is, hogy a nő nem akar velük menni a templomba, szintén ezt igazolja. Persze az indoka teljesen érthető egy nemes szemszögéből. De felmerül a kérdés, hogy miért tartózkodik akkor szívesebben egy kriptában? Persze lehet más oka is, teljesen ártatlan oka, csak nem köti az orrukra, amit a tündér meg is tud érteni.
Ysdeneri elindul a templom felé, és Elena követi is. Ha mind odaérnek, a nemeshez fordul.*
- Ha nem bánja, én is kint maradnék magával. Veszélyes lehet, hogy ha egyedül marad, így, hogy az átok már Magán is rajta van. - *Persze tudja jól, hogy ha valóban az átok által előidézett veszély fenyegetné a nőt, a tündér nem sokat tehetne ellene. Mégsem akarja őt szem elől téveszteni, mert őt magát tekinti a veszélyforrásnak. Ha Ysdeneri korábban visszaadta neki a pergament, most ismét felé nyújtja.*
- Ezt pedig mutassák meg Lerielnek.
*Hogy a kertész lányának sírját megtalálják, ahoz Elena korábban sem fűzött sok reményt. Bár ezt a kriptát is egy madár segített megtalálni, lehet, hogy ez mégegyszer megeshet.
Mikor Ysdeneri elkéri tőle a papírt, ő odaadja, és ha a többiek is meg akarják nézni, nekik is megmutatja. Az elf rögtön találgatásba kezd, a térképpel hasonlítja össze a jeleket.*
- Nem is tudom. - *mondja a tündér* - Én nem hiszem, hogy a térképpel kellene őket összehasonlítanunk. Valami mással talán. Lehet, hogy ez egy családi titkoos írás.
- Ami pedig a térképet illeti, szerintem el kellene mennünk azokra a helyekre, amiket mutat, ahol a gyilkosságok történtek, hogy megnézzük van-e ott valami különleges. Természetesen lehetséges - *teszi hozzá* -, hogy Önnek van igaza. Ez esetben viszont fogalmam sincs, mit jelent a B, D, és R, de megkérdezhetjük ezt is Lerieltől, hátha neki mond valamit.
*A betűk semmire sem emlékeztetik. Jelenthetik egy személy vagy hely, vagy valami más nevét nevét, lehet egy kifejezés rövidítése és még sok minden.
Érdeklődve, és kicsit ilyedten hallgatja nemes lányt, mikor elmeséli, hogy ő is hallotta a dalt. Szóval mostmár ő is egy közülük. Hacsak nem Elena korábbi feltételezése az igaz, miszerint ő az átok vezette ember. A tündér szerint az is, hogy a nő nem akar velük menni a templomba, szintén ezt igazolja. Persze az indoka teljesen érthető egy nemes szemszögéből. De felmerül a kérdés, hogy miért tartózkodik akkor szívesebben egy kriptában? Persze lehet más oka is, teljesen ártatlan oka, csak nem köti az orrukra, amit a tündér meg is tud érteni.
Ysdeneri elindul a templom felé, és Elena követi is. Ha mind odaérnek, a nemeshez fordul.*
- Ha nem bánja, én is kint maradnék magával. Veszélyes lehet, hogy ha egyedül marad, így, hogy az átok már Magán is rajta van. - *Persze tudja jól, hogy ha valóban az átok által előidézett veszély fenyegetné a nőt, a tündér nem sokat tehetne ellene. Mégsem akarja őt szem elől téveszteni, mert őt magát tekinti a veszélyforrásnak. Ha Ysdeneri korábban visszaadta neki a pergament, most ismét felé nyújtja.*
- Ezt pedig mutassák meg Lerielnek.
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-17 20:14:20
Üzenet elküldve: 2013-09-17 20:14:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
//Kalys csapata//
*A kérdések sorra jönnek, na meg az ötletek is. Kalys hirtelen azt sem tudja, hol áll a feje, ezért csendet kér, hogy átgondolhassa a helyzetet. A kérdéseket sorra elismétli, majd elgondolkodó kifejezést ültet ábrázatára, miközben jobbra-balra tekintget, mígnem tekintete megállapodik Tikronon.*
- Nem tudok róla, hogy eltűnt volna valaki. Bár azt hiszem... Igen, az őrség tagjai közül talán. Eddig öt családot érint az incidens, és tizenegy sírt. ezekből öt az uram családját érinti. *magyarázza.*
- Közös múlt pedig csak annyi, mint a többi nemessel. Bálok és egyéb rendezvények, semmi több. Legalábbis amennyire én tudom. *folytatja.
Ezek után Veriarra néz, ki csak megrázza fejét, jelezve, hogy nem tud semmit hozzáfűzni. Ulippo közben ajánlkozik egy ötlettel, mi talán még használható is lehet. Ezt tudva Kalys elismerően biccent egyet. Ez szép és jó is volna, s már mehetnének is tovább, mikor Tikron újra végrehajtja imént már egyszer elmormolt varázslatát. A múlt megelevenedik előtte és már látja is a maszkost. Az alak kényelmesen, dalolászva szökdel a járatban, majd a falra világít, hol az x található. Ezt látva megörül, a földbe szúrja a fáklyát és elkezd felfelé ásni. Némi idő múlva a sír beomlik, de akkor a férfi már nincs ott. Odébb áll néhány métert, a gyenge talajt megdobja valamivel, melynek hatására beomlik. Ő csak átkutatja a földet és kikaparja a csontokat.
Most már talán fény is derül a jelzések nyitjára, ekkor azonban hangokat hallani a járat másik oldaláról.*
- Van ott valami.
- Hagyd, biztos csak egy beomlott sírnál jön be a fény. Inkább menjünk ahhoz a bohóchoz mi is. *hallatszik két, eddig teljes mértékben ismeretlen hang, majd távolodó léptek zaját hallani.*
//A zsoldos és a tündér//
*A tündér 'követelését' hallva a bolond csak felnevet, vállat von, majd kérésre eltávolítja a maradék szövetet. Úgy tűnik igencsak készséges, ha női óhajokról van szó, legalábbis ilyesfélékről. Ezek után ujjait a másik asztalon lévő friss vérbe mártja és festegetni kezd az eddig takart területekre is. Úgy tűnik, így már ő is sokkalta vidámabb. A zsoldosnak tehát bőven van ideje és lehetősége arra, hogy mögé osonjon, akkor azonban hangokat hallani egy másik járatból. Az emberrabló már szökken is, elodázva a számára tervezett sors bekövetkeztét, nem mellesleg a zsoldos csapását. A hang forrásának irányába indul, de az alagút előtt megáll.*
- Csontok, csontok, csontok! Jönnek, jönneeek! *neveti.
És valóban, néhány alak hamarosan megmutatja magát. Egyenruhákban vannak, melyeken különböző címerek. Láthatóan nem azé, ki felbérelte őket, hisz nem hasonlít a Torer mellkasán lévő jelekhez egyik sem. Vagy lehet, hogy pont Torer az, ki mással van?*
- Hé, maszkos, megjöttünk! Hol vannak a csontok?
- Ott, ott, ott! *mutogat körbe az alak a kifeszített csontok némelyikére.*
- Helyes. Ne aggódj, a jutalmad nem fog elmaradni. Hm? Csak nem találtál magadnak játszótársat? *szól az érkező csoportosulás vezetője, amikor meglátja a kőasztalra kötözött tündért.*
- Szemrevaló. Nem bánod, ha játszok vele, amíg a többiek pakolnak? *kérdi az alak vigyorogva, majd int négy öt társának, kik máris faládákat hoznak, hogy egy-egy maradványt beléjük pakolhassanak.
Közben a férfi a tündérhez lépked, érdes, harcra edzett kezével pedig végigsimít a vérrel terített bőrön.*
//Kalys csapata//
*A kérdések sorra jönnek, na meg az ötletek is. Kalys hirtelen azt sem tudja, hol áll a feje, ezért csendet kér, hogy átgondolhassa a helyzetet. A kérdéseket sorra elismétli, majd elgondolkodó kifejezést ültet ábrázatára, miközben jobbra-balra tekintget, mígnem tekintete megállapodik Tikronon.*
- Nem tudok róla, hogy eltűnt volna valaki. Bár azt hiszem... Igen, az őrség tagjai közül talán. Eddig öt családot érint az incidens, és tizenegy sírt. ezekből öt az uram családját érinti. *magyarázza.*
- Közös múlt pedig csak annyi, mint a többi nemessel. Bálok és egyéb rendezvények, semmi több. Legalábbis amennyire én tudom. *folytatja.
Ezek után Veriarra néz, ki csak megrázza fejét, jelezve, hogy nem tud semmit hozzáfűzni. Ulippo közben ajánlkozik egy ötlettel, mi talán még használható is lehet. Ezt tudva Kalys elismerően biccent egyet. Ez szép és jó is volna, s már mehetnének is tovább, mikor Tikron újra végrehajtja imént már egyszer elmormolt varázslatát. A múlt megelevenedik előtte és már látja is a maszkost. Az alak kényelmesen, dalolászva szökdel a járatban, majd a falra világít, hol az x található. Ezt látva megörül, a földbe szúrja a fáklyát és elkezd felfelé ásni. Némi idő múlva a sír beomlik, de akkor a férfi már nincs ott. Odébb áll néhány métert, a gyenge talajt megdobja valamivel, melynek hatására beomlik. Ő csak átkutatja a földet és kikaparja a csontokat.
Most már talán fény is derül a jelzések nyitjára, ekkor azonban hangokat hallani a járat másik oldaláról.*
- Van ott valami.
- Hagyd, biztos csak egy beomlott sírnál jön be a fény. Inkább menjünk ahhoz a bohóchoz mi is. *hallatszik két, eddig teljes mértékben ismeretlen hang, majd távolodó léptek zaját hallani.*
//A zsoldos és a tündér//
*A tündér 'követelését' hallva a bolond csak felnevet, vállat von, majd kérésre eltávolítja a maradék szövetet. Úgy tűnik igencsak készséges, ha női óhajokról van szó, legalábbis ilyesfélékről. Ezek után ujjait a másik asztalon lévő friss vérbe mártja és festegetni kezd az eddig takart területekre is. Úgy tűnik, így már ő is sokkalta vidámabb. A zsoldosnak tehát bőven van ideje és lehetősége arra, hogy mögé osonjon, akkor azonban hangokat hallani egy másik járatból. Az emberrabló már szökken is, elodázva a számára tervezett sors bekövetkeztét, nem mellesleg a zsoldos csapását. A hang forrásának irányába indul, de az alagút előtt megáll.*
- Csontok, csontok, csontok! Jönnek, jönneeek! *neveti.
És valóban, néhány alak hamarosan megmutatja magát. Egyenruhákban vannak, melyeken különböző címerek. Láthatóan nem azé, ki felbérelte őket, hisz nem hasonlít a Torer mellkasán lévő jelekhez egyik sem. Vagy lehet, hogy pont Torer az, ki mással van?*
- Hé, maszkos, megjöttünk! Hol vannak a csontok?
- Ott, ott, ott! *mutogat körbe az alak a kifeszített csontok némelyikére.*
- Helyes. Ne aggódj, a jutalmad nem fog elmaradni. Hm? Csak nem találtál magadnak játszótársat? *szól az érkező csoportosulás vezetője, amikor meglátja a kőasztalra kötözött tündért.*
- Szemrevaló. Nem bánod, ha játszok vele, amíg a többiek pakolnak? *kérdi az alak vigyorogva, majd int négy öt társának, kik máris faládákat hoznak, hogy egy-egy maradványt beléjük pakolhassanak.
Közben a férfi a tündérhez lépked, érdes, harcra edzett kezével pedig végigsimít a vérrel terített bőrön.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-17 15:42:20
Üzenet elküldve: 2013-09-17 15:42:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
*Konja nagy figyelemmel hallgatja a tündért, s közben néha-néha a gnómra pillant. Látja Zrekilen, hogy fél, de a lány azt nem igazán tudja eldönteni, mitől. A szellemektől, vagy attól a ténytől, hogy valószínűleg Őt elveszíti?! Míg Ő ezen töpreng, a szellem elmondja, hogyan juthatnak ujjperchez, és azt is tudatja velük, hogy segítenek neki és a gnómnak lejutni a kriptába. Konja elindul Zrekil után, s félve szemléli az eseményeket, mikor a tündérek megnyitják az átjárót, és Ők elindulnak lefelé. A lány hallja a bogarak jellegzetes hangját s ettől libabőrös lesz. Konjának az a 10 másodperc melyet a bogarak kutatásával töltenek, hosszú heteknek tűnik, mire megtalálják az a rovart, melyben a csont van elrejtve.*
- Azt hiszem, az első feladatot megoldottuk, de ugye tudod Zrekil, hogy akkor is meg kell találnod a csontokat, melyeket elvittek tőlük, ha Én meghalok? *kérdezi a lány, s épphogy kiérnek a kriptából, mielőtt még végzetes baj következne be.*
*Konja nagy figyelemmel hallgatja a tündért, s közben néha-néha a gnómra pillant. Látja Zrekilen, hogy fél, de a lány azt nem igazán tudja eldönteni, mitől. A szellemektől, vagy attól a ténytől, hogy valószínűleg Őt elveszíti?! Míg Ő ezen töpreng, a szellem elmondja, hogyan juthatnak ujjperchez, és azt is tudatja velük, hogy segítenek neki és a gnómnak lejutni a kriptába. Konja elindul Zrekil után, s félve szemléli az eseményeket, mikor a tündérek megnyitják az átjárót, és Ők elindulnak lefelé. A lány hallja a bogarak jellegzetes hangját s ettől libabőrös lesz. Konjának az a 10 másodperc melyet a bogarak kutatásával töltenek, hosszú heteknek tűnik, mire megtalálják az a rovart, melyben a csont van elrejtve.*
- Azt hiszem, az első feladatot megoldottuk, de ugye tudod Zrekil, hogy akkor is meg kell találnod a csontokat, melyeket elvittek tőlük, ha Én meghalok? *kérdezi a lány, s épphogy kiérnek a kriptából, mielőtt még végzetes baj következne be.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-16 17:36:38
Üzenet elküldve: 2013-09-16 17:36:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Ysdeneri agyában forognak a fogaskerekek, mert nem hagyja nyugodni az összefüggés az ábra és a betűk között. Talán mégis Leirelt kellene megkérdezni. Hirtelen eszébe jut még egyetlen dolog. A hely, amit Dreack, a csendes, de tettrekész törp szétvert, körülbelül tenyérnyi volt. Mi van, ha az az öt csillag öt olyan pont, amit az ujjak végével kell megnyomni? Ezen a mai napon már nem lepődne meg rajta, ha a sírbolt falában egy újabb beépített csodára találnának. Elég rejtélyes volt már a kinyitása is Therumon alkarvédőjével. Lehet, hogy itt a vakolat alatt, a téglafal mögött van egy kis üreg, amit a kéz érintése nyit.
Odamegy a falhoz és ujjait az ábrán látható öt pontra helyezi. Ha semmi nem történik, csak akkor magyarázza meg, hogy mit akart ezzel. Ha megnyílik valami a falban vagy más esemény következik be, akkor arra reagál. Ha félre kell ugrani, igyekszik azt megtenni.
Ezek után ha már nincs más hátra, akkor még végignézi a bejárat fölött induló és a falon körbefutó feliratokat az elhunytak neveivel és az évszámokkal vagy egyéb feliratokkal. Bármilyen részlet fontos lehet.
A nemeslány beszéde megüti a fülét. Még mindig úgy adja elő a mondandóját, mint aki csak játszik mindennel és mindenkivel. Utána még magyarázatot ad arra, hogy miért kerüli a templomot. A Levegő Templomában tényleg eléggé áporodott szag van, ezt tapasztalták, mikor ott voltak. De hogy valaki egy kripta belsejét kellemesebbnek és ezek szerint kevésbé rossz szagúnak találja, az nagyon furcsa. Ysdeneri nem tesz erre megjegyzést. Nem szükséges az ellentéteket szítani. Amíg nem akadályozza őket semmiben, addig ő sem akarja sértő szavakkal illetni a nemes lányt. Első látásra megtette, de most már inkább egy felborult gondolkodású, szinte beszámíthatatlan személyként tekint rá. Nem tartja gonosznak, csak azt feltételezi, nincs tisztában a jó és a rossz fogalmaival vagy épp ellenkezőleg értelmezi őket valamilyen mentális probléma miatt. Ettől megkedvelni nem fogja, sem bízni nem fog benne, de nem is kívánja sértegetni.*
- Kérem, elmondaná, hogy mi volt a dalocska szövege? Fontos lehet. Az ilyesmi a szerzetes szerint a "gonoszság pecsétje", ami magát is megérinthette. Utána pedig ne habozzunk tovább, menjünk a templomba! A kertész és a lánya sírját egyelőre nehéz lenne megtalálni. Talán Leirel segít nekünk.
*Még megvárja a feketehajú leány válaszát és ha már mindenki készen áll és nincs ellenvetés, akkor elhagyják ezt a helyet. Ysdeneri int a hölgynek, hogy nyugodtan menjen előre. Nem szeretné a háta mögött vagy bárki háta mögött látni, hiszen ha nem is rosszindulatú, hanem csak egy beteg lélek, akkor sem lehet benne bízni. Ráadásul az is lehet, hogy az elf lány csak tévesen ítélte meg és nem mentális problémáról van szó. Ha a hölgyike elindul, Ysdeneri követi és reméli, hogy a többiek is jönnek vele együtt. Kint szólt a dalocska az előbb és idebent fel akarták deríteni, amit lehet, de örökké nem maradhatnak a temetőben. A ködös helyen megválogatja a lépteit és figyel, nehogy gödörbe, kátyús részbe érjen a lába. Egyik szemével még mindig Therumont keresi, remélve, hogy még épségben viszont fogják látni a lovagot. Ha odaérnek, ahol Dreack eldobta tőrét, akkor azt is felveszi és visszaadja a törpnek.
Ysdeneri már egy kicsit fellélegzik, ahogy elhagyják a temetőt. A templomkert nyugalmat és békét sugároz. A fű látványa, a fák közelsége mind az életet hirdetik és erre most nagy szükségük van. Túlságosan is közeli kapcsolatba kerültek ma a halállal.
Ha semmi nem jön közbe és elérnek a templomig, akkor pedig biccent a nemeslánynak:*
- Nemsokára jövünk.
*Mivel úgy illik, hogy férfi nyissa ki az ajtót, az elf lány megvárja, amíg Dreack vagy Kazgo tárják fel a vaskos kaput, hogy újra találkozzanak Leirellel és beszámoljanak neki, újabb kérdésekkel elárasztva őt. Igen türelmesnek kell lennie, ha végighallgatja majd őket és még a kérdéseikre is felel.*
*Ysdeneri agyában forognak a fogaskerekek, mert nem hagyja nyugodni az összefüggés az ábra és a betűk között. Talán mégis Leirelt kellene megkérdezni. Hirtelen eszébe jut még egyetlen dolog. A hely, amit Dreack, a csendes, de tettrekész törp szétvert, körülbelül tenyérnyi volt. Mi van, ha az az öt csillag öt olyan pont, amit az ujjak végével kell megnyomni? Ezen a mai napon már nem lepődne meg rajta, ha a sírbolt falában egy újabb beépített csodára találnának. Elég rejtélyes volt már a kinyitása is Therumon alkarvédőjével. Lehet, hogy itt a vakolat alatt, a téglafal mögött van egy kis üreg, amit a kéz érintése nyit.
Odamegy a falhoz és ujjait az ábrán látható öt pontra helyezi. Ha semmi nem történik, csak akkor magyarázza meg, hogy mit akart ezzel. Ha megnyílik valami a falban vagy más esemény következik be, akkor arra reagál. Ha félre kell ugrani, igyekszik azt megtenni.
Ezek után ha már nincs más hátra, akkor még végignézi a bejárat fölött induló és a falon körbefutó feliratokat az elhunytak neveivel és az évszámokkal vagy egyéb feliratokkal. Bármilyen részlet fontos lehet.
A nemeslány beszéde megüti a fülét. Még mindig úgy adja elő a mondandóját, mint aki csak játszik mindennel és mindenkivel. Utána még magyarázatot ad arra, hogy miért kerüli a templomot. A Levegő Templomában tényleg eléggé áporodott szag van, ezt tapasztalták, mikor ott voltak. De hogy valaki egy kripta belsejét kellemesebbnek és ezek szerint kevésbé rossz szagúnak találja, az nagyon furcsa. Ysdeneri nem tesz erre megjegyzést. Nem szükséges az ellentéteket szítani. Amíg nem akadályozza őket semmiben, addig ő sem akarja sértő szavakkal illetni a nemes lányt. Első látásra megtette, de most már inkább egy felborult gondolkodású, szinte beszámíthatatlan személyként tekint rá. Nem tartja gonosznak, csak azt feltételezi, nincs tisztában a jó és a rossz fogalmaival vagy épp ellenkezőleg értelmezi őket valamilyen mentális probléma miatt. Ettől megkedvelni nem fogja, sem bízni nem fog benne, de nem is kívánja sértegetni.*
- Kérem, elmondaná, hogy mi volt a dalocska szövege? Fontos lehet. Az ilyesmi a szerzetes szerint a "gonoszság pecsétje", ami magát is megérinthette. Utána pedig ne habozzunk tovább, menjünk a templomba! A kertész és a lánya sírját egyelőre nehéz lenne megtalálni. Talán Leirel segít nekünk.
*Még megvárja a feketehajú leány válaszát és ha már mindenki készen áll és nincs ellenvetés, akkor elhagyják ezt a helyet. Ysdeneri int a hölgynek, hogy nyugodtan menjen előre. Nem szeretné a háta mögött vagy bárki háta mögött látni, hiszen ha nem is rosszindulatú, hanem csak egy beteg lélek, akkor sem lehet benne bízni. Ráadásul az is lehet, hogy az elf lány csak tévesen ítélte meg és nem mentális problémáról van szó. Ha a hölgyike elindul, Ysdeneri követi és reméli, hogy a többiek is jönnek vele együtt. Kint szólt a dalocska az előbb és idebent fel akarták deríteni, amit lehet, de örökké nem maradhatnak a temetőben. A ködös helyen megválogatja a lépteit és figyel, nehogy gödörbe, kátyús részbe érjen a lába. Egyik szemével még mindig Therumont keresi, remélve, hogy még épségben viszont fogják látni a lovagot. Ha odaérnek, ahol Dreack eldobta tőrét, akkor azt is felveszi és visszaadja a törpnek.
Ysdeneri már egy kicsit fellélegzik, ahogy elhagyják a temetőt. A templomkert nyugalmat és békét sugároz. A fű látványa, a fák közelsége mind az életet hirdetik és erre most nagy szükségük van. Túlságosan is közeli kapcsolatba kerültek ma a halállal.
Ha semmi nem jön közbe és elérnek a templomig, akkor pedig biccent a nemeslánynak:*
- Nemsokára jövünk.
*Mivel úgy illik, hogy férfi nyissa ki az ajtót, az elf lány megvárja, amíg Dreack vagy Kazgo tárják fel a vaskos kaput, hogy újra találkozzanak Leirellel és beszámoljanak neki, újabb kérdésekkel elárasztva őt. Igen türelmesnek kell lennie, ha végighallgatja majd őket és még a kérdéseikre is felel.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-15 22:56:34
Üzenet elküldve: 2013-09-15 22:56:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomalerana elmebajának nem tesz jót, hogy a férfit mellette kínozzák. Kapálózik amennyire csak a láncok engedik, és közben végig ordít, nem valószínű, hogy valaha ki lehet hozni az elmebaj akkora mélységéből amekkorába került, de valahogy mégis megmerevedik amikor az eddig kínzott személy meghal és az álarcos őt veszi kezelésbe. Úgy érzi magát, mintha a tenger mélyéről hirtelen a felszínre került volna. A ruhája nem nagyon fontos neki, de fél attól amit a maszkos tehet vele. A félelemtől nem mer mozdulni, így a másik szabadon festhet. A vér valahogy melegséggel tölti el, még sosem érezte ezt az érzést, bár az is tény, hogy még sosem rajzolt elmebeteg vérrel a testére. Amikor viszont megkapja a festék forrásának a csontját, a félelmét az öröm nyomja el, így viszont egy érdekes helyzetbe kerül ami nagyon instabil. Valahogy egy ideig képes tisztán gondolkodni, már amennyire ilyen helyzetben lehet tisztán gondolkodni. Feltűnik neki, hogy az egyik járatban földmozgás észlelhető, de valami sokkal inkább érdekes számára, méghozzá az elmebeteg festegető diszkrétsége. Csak a lábaira és hasára fest, a keblei és a másik érzékeny része a ruhák takarásában marad. Amikor szülei végleg elvesztek akkor próbált más vallásokat megismerni, hátha azok nyújtanak vigaszt számára és egy szerzetes hosszan magarázott neki a testfestésről, így amellett, hogy megtanulna szárnyait kifeketíteni, azt is megtanulta, hogy a mellekre miért jó festeni, de valahogy ezt az elmebeteg kerüli. Érzi, hogy rövid időre visszanyert gondolkodás szabadsága kezd elveszni, utolsó erejét még megfeszíti, hogy mondjon valamit, hisz a művésznek értenie kéne amit mond, ha a csontokról tud énekelni.*
-Mitől félsz? Én a helyedben nem hagynék ruhát ami takarjon, és az egész testet befesteném.*Nincs jobb ötlete, de reméli ezzel megzavarja a maszkost, még egy pillanatig tud gondolkodni, majd visszaveszi elméje fölött az uralmat a félelem.*
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomalerana elmebajának nem tesz jót, hogy a férfit mellette kínozzák. Kapálózik amennyire csak a láncok engedik, és közben végig ordít, nem valószínű, hogy valaha ki lehet hozni az elmebaj akkora mélységéből amekkorába került, de valahogy mégis megmerevedik amikor az eddig kínzott személy meghal és az álarcos őt veszi kezelésbe. Úgy érzi magát, mintha a tenger mélyéről hirtelen a felszínre került volna. A ruhája nem nagyon fontos neki, de fél attól amit a maszkos tehet vele. A félelemtől nem mer mozdulni, így a másik szabadon festhet. A vér valahogy melegséggel tölti el, még sosem érezte ezt az érzést, bár az is tény, hogy még sosem rajzolt elmebeteg vérrel a testére. Amikor viszont megkapja a festék forrásának a csontját, a félelmét az öröm nyomja el, így viszont egy érdekes helyzetbe kerül ami nagyon instabil. Valahogy egy ideig képes tisztán gondolkodni, már amennyire ilyen helyzetben lehet tisztán gondolkodni. Feltűnik neki, hogy az egyik járatban földmozgás észlelhető, de valami sokkal inkább érdekes számára, méghozzá az elmebeteg festegető diszkrétsége. Csak a lábaira és hasára fest, a keblei és a másik érzékeny része a ruhák takarásában marad. Amikor szülei végleg elvesztek akkor próbált más vallásokat megismerni, hátha azok nyújtanak vigaszt számára és egy szerzetes hosszan magarázott neki a testfestésről, így amellett, hogy megtanulna szárnyait kifeketíteni, azt is megtanulta, hogy a mellekre miért jó festeni, de valahogy ezt az elmebeteg kerüli. Érzi, hogy rövid időre visszanyert gondolkodás szabadsága kezd elveszni, utolsó erejét még megfeszíti, hogy mondjon valamit, hisz a művésznek értenie kéne amit mond, ha a csontokról tud énekelni.*
-Mitől félsz? Én a helyedben nem hagynék ruhát ami takarjon, és az egész testet befesteném.*Nincs jobb ötlete, de reméli ezzel megzavarja a maszkost, még egy pillanatig tud gondolkodni, majd visszaveszi elméje fölött az uralmat a félelem.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-15 21:53:58
Üzenet elküldve: 2013-09-15 21:53:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Urfang igyekszik figyelmen kívül hagyni Veriar kifakadását. Semmi értelme most szítani a feszültséget maguk között, mert az csak hátráltatná az ügyet és annál később szabadulnának erről a kellemetlen helyről. Hisz pontosan tudja ő mitől lettek ilyen gorombák a zsoldosok, ezek az emberek a parancsokhoz és a parancsoláshoz szoktak, az ilyen fegyelemre nevelt népséget pedig mindig zavarják a szabad szellemek. Nem tudnak mit kezdeni a függetlenségükkel és fenyegetésként élik meg ha valaki nem viselkedik engedelmes fogaskerékként az ő gépezetükben. Jól ismeri Urfang az efféle keretlegényeket, akadt már dolga velük bőven és tudja hogyan kezelje őket. Elég lesz ha csak a főnökkel érintkezik, az alacsonyabb rangúakkal pedig érezteti, hogy nem illetékesek vele szemben. Ezért Veriar szavaira még csak hátra sem fordul, nem méltatja válaszra az íjászt és inkább igyekszik Kalys bizalmába férkőzni. Végül is akad még egy-két ötlet a tarsolyában és azt talán díjazni fogja.*
- Nos, a jelekkel kapcsolatban nyilvánvaló, hogy az x-ek és az egyenesek valamiféle jelentést hordoznak, ez ugye elég evidensnek tűnik. Célszerű számba venni, hogy miféle dolgok akadhatnak itt, amikre ezek a jelek utalnak, hisz nincsen itt túl sok minden, a lehetőségek viszonylag szűk skálán mozognak. Miféle jelenség lehet érdemes arra, hogy megjelöljék? Ilyen lehet például az omlás. Hisz kilyuggatták ezt a földet, mint az ementálit, mindenfelé beomlik, ami rájuk is épp úgy veszélyt jelent mint ránk. Nyilván karban kell tartaniuk a járatokat, ha folytatni akarják a tevékenységüket, ehhez pedig tudniuk kell hol vannak az omlások. Tekintve, hogy a legutóbbi járatot amely zsákutcának bizonyult csak x-el jelölték, az x-talán az omlás jele. Az egyenes pedig akkor a járható utat jelöli. A vegyes jelölés talán azt mutatja, hogy járható és beomlott járatok is vezetnek onnan. Könnyedén leellenőrizhetjük ezt az elméletet, ha megpróbáljuk csak az egyeneseket követni, és ha helyes az elképzelés akkor akadálytalanul fogunk haladni, talán egyenesen az eltűnt csontok rejtekéhez. No mit gondolnak? Megér egy próbát?
*Urfang igyekszik figyelmen kívül hagyni Veriar kifakadását. Semmi értelme most szítani a feszültséget maguk között, mert az csak hátráltatná az ügyet és annál később szabadulnának erről a kellemetlen helyről. Hisz pontosan tudja ő mitől lettek ilyen gorombák a zsoldosok, ezek az emberek a parancsokhoz és a parancsoláshoz szoktak, az ilyen fegyelemre nevelt népséget pedig mindig zavarják a szabad szellemek. Nem tudnak mit kezdeni a függetlenségükkel és fenyegetésként élik meg ha valaki nem viselkedik engedelmes fogaskerékként az ő gépezetükben. Jól ismeri Urfang az efféle keretlegényeket, akadt már dolga velük bőven és tudja hogyan kezelje őket. Elég lesz ha csak a főnökkel érintkezik, az alacsonyabb rangúakkal pedig érezteti, hogy nem illetékesek vele szemben. Ezért Veriar szavaira még csak hátra sem fordul, nem méltatja válaszra az íjászt és inkább igyekszik Kalys bizalmába férkőzni. Végül is akad még egy-két ötlet a tarsolyában és azt talán díjazni fogja.*
- Nos, a jelekkel kapcsolatban nyilvánvaló, hogy az x-ek és az egyenesek valamiféle jelentést hordoznak, ez ugye elég evidensnek tűnik. Célszerű számba venni, hogy miféle dolgok akadhatnak itt, amikre ezek a jelek utalnak, hisz nincsen itt túl sok minden, a lehetőségek viszonylag szűk skálán mozognak. Miféle jelenség lehet érdemes arra, hogy megjelöljék? Ilyen lehet például az omlás. Hisz kilyuggatták ezt a földet, mint az ementálit, mindenfelé beomlik, ami rájuk is épp úgy veszélyt jelent mint ránk. Nyilván karban kell tartaniuk a járatokat, ha folytatni akarják a tevékenységüket, ehhez pedig tudniuk kell hol vannak az omlások. Tekintve, hogy a legutóbbi járatot amely zsákutcának bizonyult csak x-el jelölték, az x-talán az omlás jele. Az egyenes pedig akkor a járható utat jelöli. A vegyes jelölés talán azt mutatja, hogy járható és beomlott járatok is vezetnek onnan. Könnyedén leellenőrizhetjük ezt az elméletet, ha megpróbáljuk csak az egyeneseket követni, és ha helyes az elképzelés akkor akadálytalanul fogunk haladni, talán egyenesen az eltűnt csontok rejtekéhez. No mit gondolnak? Megér egy próbát?
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-15 21:36:52
Üzenet elküldve: 2013-09-15 21:36:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi örökség//
*Az elf persze újfent kijavítja, emiatt igazán nem lehet ugyan rá haragudni, hiszen ő valószínűleg a kezdetektől része ennek a bolondok házának, Caletnia pedig most csöppent bele, valószínű hát, hogy többet tud, de ez eredart akkor is zavarja. Ő csak egyszerűen annak tudatában, hogy magasabb szinten áll, mint a halandók, nem bírja a kiokítást. De hát hogyan is lehetne dühös, amikor ennyi félelem és kétség veszi körül. Mintha egy kis csodák kertjébe került volna, ahol minden fa újabb és újabb kínt terem a halandóknak. Legalábbis valahogy így képzeli el jelenlegi helyzetüket, mindenki csak retteg körülötte, ő pedig sétál, és szedegeti a fák gyümölcseit. Valóban igazán ízletesek.
Miután felfedezi az érdekes jelsort, meg hogy kikhez tartozik a kripta, a tündér végre elismeri. Már ideje volt, hogy valaki rádöbbenjen felsőbbrendűségére... Azonban megint csak bosszantja, hogy világosan érzi: a tündér nem gondolta komolyan. És mást is érez, méghozzá gyanakvást. Persze ezt mindenkiből érzi, éppen ezért is szeret olyan játékosan a közelükbe férkőzni, hogy ezzel is rájuk ijesszen. Amikor hirtelen megjelenik mellettük és megereszt egy vidám kacagást, vagy néhány baráti szót, azzal mind arra utal, hogy bármikor végezhetne velük. Azonban ez még egyáltalán nem áll szándékában, főleg mert láthatóan ez a kettő tisztában van sok olyan dologgal, amivel ő nem. Esetleg a törpét beránthatná egyszer a ködbe, de ő mindig is megfontoltabb volt ennél. Inkább az elf egyik mondatára reagál:*
- Szóval mindig akkor csendül fel a dal, amikor a megfelelő helyen vagyunk *billenti oldalra a fejét játékosan* Tehát én ott vagyok jó helyen *mutat a kőre, amely a vállára hullott, hiszen ott hallotta először a vakarcsok idegesítő vinnyogását a fülében. Persze a hangja nem tűnik idegesnek, de valójában már ő sincs a legnyugodtabb állapotban. Minden templommal kapcsolatos ötletre egyszerre felel:*
- Én aztán nem megyek a templomba, ott olyan furcsa büdös szag van, meg az a sok pap... *persze ezek igazán ostoba és minősíthetetlen kifogások... pont jók az álcájához. Az elf talán először olyat mond, ami ellen az eredarnak nincs ellenvetése* Rendben, majd megvárom önöket kint. *a betűk nem mondanak neki semmit, bár előismeretek híján ez így is van rendjén. Inkább a tündérre függeszti a szemeit, hátha ő tud valamit, vagy a törp... de valahol érzi a férfiről, hogy ő sincs annyira a helyzet magaslatán. Az információk fő forrása a két hölgy lesz előtte, így egyenlőre át kell nekik adni az irányító szerepét.*
*Az elf persze újfent kijavítja, emiatt igazán nem lehet ugyan rá haragudni, hiszen ő valószínűleg a kezdetektől része ennek a bolondok házának, Caletnia pedig most csöppent bele, valószínű hát, hogy többet tud, de ez eredart akkor is zavarja. Ő csak egyszerűen annak tudatában, hogy magasabb szinten áll, mint a halandók, nem bírja a kiokítást. De hát hogyan is lehetne dühös, amikor ennyi félelem és kétség veszi körül. Mintha egy kis csodák kertjébe került volna, ahol minden fa újabb és újabb kínt terem a halandóknak. Legalábbis valahogy így képzeli el jelenlegi helyzetüket, mindenki csak retteg körülötte, ő pedig sétál, és szedegeti a fák gyümölcseit. Valóban igazán ízletesek.
Miután felfedezi az érdekes jelsort, meg hogy kikhez tartozik a kripta, a tündér végre elismeri. Már ideje volt, hogy valaki rádöbbenjen felsőbbrendűségére... Azonban megint csak bosszantja, hogy világosan érzi: a tündér nem gondolta komolyan. És mást is érez, méghozzá gyanakvást. Persze ezt mindenkiből érzi, éppen ezért is szeret olyan játékosan a közelükbe férkőzni, hogy ezzel is rájuk ijesszen. Amikor hirtelen megjelenik mellettük és megereszt egy vidám kacagást, vagy néhány baráti szót, azzal mind arra utal, hogy bármikor végezhetne velük. Azonban ez még egyáltalán nem áll szándékában, főleg mert láthatóan ez a kettő tisztában van sok olyan dologgal, amivel ő nem. Esetleg a törpét beránthatná egyszer a ködbe, de ő mindig is megfontoltabb volt ennél. Inkább az elf egyik mondatára reagál:*
- Szóval mindig akkor csendül fel a dal, amikor a megfelelő helyen vagyunk *billenti oldalra a fejét játékosan* Tehát én ott vagyok jó helyen *mutat a kőre, amely a vállára hullott, hiszen ott hallotta először a vakarcsok idegesítő vinnyogását a fülében. Persze a hangja nem tűnik idegesnek, de valójában már ő sincs a legnyugodtabb állapotban. Minden templommal kapcsolatos ötletre egyszerre felel:*
- Én aztán nem megyek a templomba, ott olyan furcsa büdös szag van, meg az a sok pap... *persze ezek igazán ostoba és minősíthetetlen kifogások... pont jók az álcájához. Az elf talán először olyat mond, ami ellen az eredarnak nincs ellenvetése* Rendben, majd megvárom önöket kint. *a betűk nem mondanak neki semmit, bár előismeretek híján ez így is van rendjén. Inkább a tündérre függeszti a szemeit, hátha ő tud valamit, vagy a törp... de valahol érzi a férfiről, hogy ő sincs annyira a helyzet magaslatán. Az információk fő forrása a két hölgy lesz előtte, így egyenlőre át kell nekik adni az irányító szerepét.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-15 19:32:21
Üzenet elküldve: 2013-09-15 19:32:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*A varázslat útján Echnal fejébe beférkőzik egy név, Hagal Glip. Bármennyire is próbálja ráerőltetni a nevet egy emberre, sehogy sem sikerül. A kép, ami a névhez párosul nem cáfolja erősíti meg az elméletét, de legalább nem is cáfolja – bár az igazat megvallva semmit sem számít.
Miután a varázslat által előidézett képek sora véget ér, a rohanás folytatódik. Echnal és Torer vadul szedi a lábát, hogy a leomló földrengeteg ne szorítsa őket maga alá. Amint végre biztonságba érnek és jut idejük kifújni magukat, Echnal elkezdi rajzolni a térképet. Bármennyire is kilátástalan a visszajutás esélye ugyanazon az útvonalon ahonnan jöttek, muszáj valamilyen képet kapniuk, hogy hogyan is néznek ki a járatok.
A zsoldos látja, hogy a másik férfi sajnálja a dolgot, mire ő egyszerűen csak legyint egyet, mintha meg sem történt volna. A földomlás még hasznukra is lehet, hiszen a tündér elrablója most már azt is hiszi, hogy üldözői halottak.
Szemüket fény, a fülüket pedig az ismerős nóta üti meg, majd pedig a tündér sikolya. Tehát helyben vannak, bárkivel is állnak szemben, az ott lesz az alagút végén.
Echnal mérlegeli a helyzetet, valamint a lehetőségeket. Mivel odabent komolyabb fény ég, ezért bentről nem lehet látni a kint égő világot, s az ellenfelet ismerve – legalábbis a fáklya miatt – aligha lát a sötétben, így Torernek nyugodtan a kezében maradhat a fáklya, míg a sajátját eloltja.*
- Én most bemegyek, de te csak a jelemre kövess. Ha nem sikerül elkapnom a fosztogatót odabent, megpróbálom erre terelni. Állj készen!
*Echnal közelebb somfordál, s egy varázslatot is végrehajt, melynek sikere nagyban befolyásolja, hogy közelebb hogyan is tovább. Amennyiben sikerül, bátran remélheti, hogy Hagal Glip nem fog tudni róla, hogy bent van, csakis akkor, amikor már túl késő. Ha nem sikerül, úgy az utolsó pillanatig csöndben oson, majd mikor nincs más választása, rátámad a sírrablóra.
Bárhogy is lesz, az elé terülő látvány aligha ragadtatja el. A mocsárban is borzalmakkal kellett szembesülnie, ám ott egy állat tevékenykedett, ez a valaki pedig egy értelemmel bíró lény képében tetszeleg. Nem igazán tudja, hogy mit csinál, de nem is akarja kivárni, míg kiderül. Ha a varázslat sikeresnek bizonyul, úgy igyekszik a háta mögé lopózni.*
A varázsló egy Átlényegülés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására bőre és ruhaszíne a körülötte lévő természethez válik hasonlatossá a következő 3 körre.
*A varázslat útján Echnal fejébe beférkőzik egy név, Hagal Glip. Bármennyire is próbálja ráerőltetni a nevet egy emberre, sehogy sem sikerül. A kép, ami a névhez párosul nem cáfolja erősíti meg az elméletét, de legalább nem is cáfolja – bár az igazat megvallva semmit sem számít.
Miután a varázslat által előidézett képek sora véget ér, a rohanás folytatódik. Echnal és Torer vadul szedi a lábát, hogy a leomló földrengeteg ne szorítsa őket maga alá. Amint végre biztonságba érnek és jut idejük kifújni magukat, Echnal elkezdi rajzolni a térképet. Bármennyire is kilátástalan a visszajutás esélye ugyanazon az útvonalon ahonnan jöttek, muszáj valamilyen képet kapniuk, hogy hogyan is néznek ki a járatok.
A zsoldos látja, hogy a másik férfi sajnálja a dolgot, mire ő egyszerűen csak legyint egyet, mintha meg sem történt volna. A földomlás még hasznukra is lehet, hiszen a tündér elrablója most már azt is hiszi, hogy üldözői halottak.
Szemüket fény, a fülüket pedig az ismerős nóta üti meg, majd pedig a tündér sikolya. Tehát helyben vannak, bárkivel is állnak szemben, az ott lesz az alagút végén.
Echnal mérlegeli a helyzetet, valamint a lehetőségeket. Mivel odabent komolyabb fény ég, ezért bentről nem lehet látni a kint égő világot, s az ellenfelet ismerve – legalábbis a fáklya miatt – aligha lát a sötétben, így Torernek nyugodtan a kezében maradhat a fáklya, míg a sajátját eloltja.*
- Én most bemegyek, de te csak a jelemre kövess. Ha nem sikerül elkapnom a fosztogatót odabent, megpróbálom erre terelni. Állj készen!
*Echnal közelebb somfordál, s egy varázslatot is végrehajt, melynek sikere nagyban befolyásolja, hogy közelebb hogyan is tovább. Amennyiben sikerül, bátran remélheti, hogy Hagal Glip nem fog tudni róla, hogy bent van, csakis akkor, amikor már túl késő. Ha nem sikerül, úgy az utolsó pillanatig csöndben oson, majd mikor nincs más választása, rátámad a sírrablóra.
Bárhogy is lesz, az elé terülő látvány aligha ragadtatja el. A mocsárban is borzalmakkal kellett szembesülnie, ám ott egy állat tevékenykedett, ez a valaki pedig egy értelemmel bíró lény képében tetszeleg. Nem igazán tudja, hogy mit csinál, de nem is akarja kivárni, míg kiderül. Ha a varázslat sikeresnek bizonyul, úgy igyekszik a háta mögé lopózni.*
A varázsló egy Átlényegülés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására bőre és ruhaszíne a körülötte lévő természethez válik hasonlatossá a következő 3 körre.
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-14 18:23:46
Üzenet elküldve: 2013-09-14 18:23:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*A tündérlány azt a furcsán álló fejű csontvázat nézi meg és jól is teszi. A koponya teteje lepottyan a helyéről és a halál szagát árasztó üregben egy pergament pillanthatnak meg. Ysdeneriben újra bebizonyosodik, hogy aki ezt elrendezte, az nem tisztel sem élőt, sem holtat. Elena megijed és visszaugrik, utána viszont bátran a sárgás tárgyhoz nyúl. Kiveszi és megnézi, utána pedig a sírban előző este óta raboskodó tündérférfinek is megmutatja.
Utána megdícséri a nemeslányt, aki ezt bizonyára értékelni fogja. Elenának ismét vannak ötletei és mindkettő jó. A templomban talán kideríthetik az összefüggést, de ahogy Ysdeneri is sejti, nem fogják tudni elkerülni, hogy bemenjenek a házba. A végső titok és talán a megoldás, amivel az átkot megtörhetik, odabent rejtőzik, ebben biztos. És abban is, hogy ennek a furcsa gondolkodású nemes lánynak az a hely is tetszeni fog. Az elf lány nem biztos benne, hogy a feketehajú hölgyemény valóban nem ütötte meg a fejét. Már kint is zavaros volt, de idebent még inkább az. Nem fogja elkezdeni a lány haját piszkálni, sebet vagy púpot keresve, amit a frizura elrejt, de gyanakszik, hogy mégiscsak történt valami. Eszébe jut, hogy az a kő annyira furcsán esett ki. Nem túl labilis a sírbolt, sőt eléggé masszív és tömör. Amikor Dreack nekiállt kalapálni, akkor Ysdeneri ugyan megijedt, hogy rájukomlik, de a riadalma alaptalan volt. Jobban megnézi azt a helyet, ahonnan a kő kiesett. Lehet, hogy az az őrült játékmester még oda is elrejtett valami jelet. Az elf lány nem érti, hogy miért jó valakinek ilyen trükkökhöz folyamodni és mások életét megkeseríteni vagy épp elvenni. Ha a kertész lányáról van szó, aki halála után valamilyen furcsa módon befolyásolja az eseményeket, akkor segíteni kell neki, hogy nyugalmat találjon a lelke. A lány megsimítja a haját és elkezd játszani az egyik tinccsel. Összegzi a gondolatokat és a történteket a fejében. Ahogy csavargatja a szőke hajfürtöt és lefelé néz, a figyelme az arany nyakláncra terelődik. Eszébe jutnak a koldus szavai, amiket róla mondott. A Naphoz hasonlította, Elenát pedig a Holdhoz. A Nap és a Hold társai pedig a csillagok. A vakolat alatt pont ilyen jeleket láttak. Ysdeneri egy pillanatra abbahagyja a haja babrálását és arra gondol, hogy ha a többieknek nem is, de nekik kettőjüknek biztosan be kell menniük a házba.*
- Szerintem a temetőben már csak egy dolog maradt hátra: a kertész és a lánya sírját megkeresni. Utána pedig a templomot mindenképpen útba kell ejteni. Még Leirellel is beszélnünk kell, hiszen van mit mesélnünk és kérdeznünk is. Ha a kisasszony nem akar oda bejönni velünk, akkor majd megvárhat minket a kertben. Utána viszont sajnos szembe kell néznünk a házzal és be kell mennünk. Elena, megengedi, hogy megnézzem a pergament?
*Ysdeneri bízik a tündérlány kedvességében és ha Elena megmutatja az ábécét a vonalakkal, akkor elcsodálkozik. Mit keres itt a betűk sora? Milyen gonosz rejtvény ez megint? Ha valamivel össze kell vetni, akkor az csak a csillagos ábra lehet. Ha jobban megnézi, rá is tudja illeszteni, de nem tökéletesen. Ha a kétszer kilenc négyzetet fent helyezi el, akkor a csillagok három betűt jelölnek meg. Ezek sorrendben B, D és R. Ha az x-eket alulra teszi egymás mellé, azokból viszont nem tud kiolvasni semmit. A két lenti csillag máshogy helyezkedik el, mint a betűk a pergamenen. Amit felfedezett, azt viszont elmondja a többieknek.*
- Ez nagyon érdekes. Ha egymás mellé rakjuk az ábrákat és a rácsokat a csillagos térképre képzeljük, akkor a fenti három csillag a B, D és R betűket mutatja. Van ötletük, hogy az alsókat hogy fejthetnénk meg? Nem igazán illeszkednek.
*Az elf lány még gondolkodik, hogy a betűkből mit kellene kirakni. Talán egy nevet kell keresni, akkor viszont bármi lehet a megfejtés. És ez esetben nem maradt más hátra, mint visszamenni a templomba, ahol talán tudni fogják.*
A hozzászólás írója (Ysdeneri Asravej) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.14 19:02:17
*A tündérlány azt a furcsán álló fejű csontvázat nézi meg és jól is teszi. A koponya teteje lepottyan a helyéről és a halál szagát árasztó üregben egy pergament pillanthatnak meg. Ysdeneriben újra bebizonyosodik, hogy aki ezt elrendezte, az nem tisztel sem élőt, sem holtat. Elena megijed és visszaugrik, utána viszont bátran a sárgás tárgyhoz nyúl. Kiveszi és megnézi, utána pedig a sírban előző este óta raboskodó tündérférfinek is megmutatja.
Utána megdícséri a nemeslányt, aki ezt bizonyára értékelni fogja. Elenának ismét vannak ötletei és mindkettő jó. A templomban talán kideríthetik az összefüggést, de ahogy Ysdeneri is sejti, nem fogják tudni elkerülni, hogy bemenjenek a házba. A végső titok és talán a megoldás, amivel az átkot megtörhetik, odabent rejtőzik, ebben biztos. És abban is, hogy ennek a furcsa gondolkodású nemes lánynak az a hely is tetszeni fog. Az elf lány nem biztos benne, hogy a feketehajú hölgyemény valóban nem ütötte meg a fejét. Már kint is zavaros volt, de idebent még inkább az. Nem fogja elkezdeni a lány haját piszkálni, sebet vagy púpot keresve, amit a frizura elrejt, de gyanakszik, hogy mégiscsak történt valami. Eszébe jut, hogy az a kő annyira furcsán esett ki. Nem túl labilis a sírbolt, sőt eléggé masszív és tömör. Amikor Dreack nekiállt kalapálni, akkor Ysdeneri ugyan megijedt, hogy rájukomlik, de a riadalma alaptalan volt. Jobban megnézi azt a helyet, ahonnan a kő kiesett. Lehet, hogy az az őrült játékmester még oda is elrejtett valami jelet. Az elf lány nem érti, hogy miért jó valakinek ilyen trükkökhöz folyamodni és mások életét megkeseríteni vagy épp elvenni. Ha a kertész lányáról van szó, aki halála után valamilyen furcsa módon befolyásolja az eseményeket, akkor segíteni kell neki, hogy nyugalmat találjon a lelke. A lány megsimítja a haját és elkezd játszani az egyik tinccsel. Összegzi a gondolatokat és a történteket a fejében. Ahogy csavargatja a szőke hajfürtöt és lefelé néz, a figyelme az arany nyakláncra terelődik. Eszébe jutnak a koldus szavai, amiket róla mondott. A Naphoz hasonlította, Elenát pedig a Holdhoz. A Nap és a Hold társai pedig a csillagok. A vakolat alatt pont ilyen jeleket láttak. Ysdeneri egy pillanatra abbahagyja a haja babrálását és arra gondol, hogy ha a többieknek nem is, de nekik kettőjüknek biztosan be kell menniük a házba.*
- Szerintem a temetőben már csak egy dolog maradt hátra: a kertész és a lánya sírját megkeresni. Utána pedig a templomot mindenképpen útba kell ejteni. Még Leirellel is beszélnünk kell, hiszen van mit mesélnünk és kérdeznünk is. Ha a kisasszony nem akar oda bejönni velünk, akkor majd megvárhat minket a kertben. Utána viszont sajnos szembe kell néznünk a házzal és be kell mennünk. Elena, megengedi, hogy megnézzem a pergament?
*Ysdeneri bízik a tündérlány kedvességében és ha Elena megmutatja az ábécét a vonalakkal, akkor elcsodálkozik. Mit keres itt a betűk sora? Milyen gonosz rejtvény ez megint? Ha valamivel össze kell vetni, akkor az csak a csillagos ábra lehet. Ha jobban megnézi, rá is tudja illeszteni, de nem tökéletesen. Ha a kétszer kilenc négyzetet fent helyezi el, akkor a csillagok három betűt jelölnek meg. Ezek sorrendben B, D és R. Ha az x-eket alulra teszi egymás mellé, azokból viszont nem tud kiolvasni semmit. A két lenti csillag máshogy helyezkedik el, mint a betűk a pergamenen. Amit felfedezett, azt viszont elmondja a többieknek.*
- Ez nagyon érdekes. Ha egymás mellé rakjuk az ábrákat és a rácsokat a csillagos térképre képzeljük, akkor a fenti három csillag a B, D és R betűket mutatja. Van ötletük, hogy az alsókat hogy fejthetnénk meg? Nem igazán illeszkednek.
*Az elf lány még gondolkodik, hogy a betűkből mit kellene kirakni. Talán egy nevet kell keresni, akkor viszont bármi lehet a megfejtés. És ez esetben nem maradt más hátra, mint visszamenni a templomba, ahol talán tudni fogják.*
A hozzászólás írója (Ysdeneri Asravej) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.14 19:02:17
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-14 16:39:50
Üzenet elküldve: 2013-09-14 16:39:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*A másik gnóm észrevehette, hogy gyanússá vált az őrség szemében és nem is beszél sokat. Végül egy kérdést mégis feltesz, de azzal is csak felbőszíti az elf íjászt. Tikron nem gyanakszik arra, hogy a fajtársa szabotálni kívánná a csontok megtalálását. A másik gnóm egyszerűen máshogy gondolkozik. Inkább a szentélyt akarná megkeresni és utána minden más feladatot az őrség tagjaira bízni, nehogy ő maga veszélybe kerüljön. Ez sem rossz gondolat, csak nem biztos, hogy kivitelezhető. Ha a központot megtalálják, belefuthatnak az elkövetőbe is és ha észreveszi őket, akkor lehet, hogy minden nyomot el fog tüntetni, mire visszaérnének. Így végül semmilyen eredményt nem érnének el. Ilyen galád sírrablókat pedig nem szabad hagyni szabadon mászkálni. A nemes családoknak az őseik csontjai a legfontosabbak ebben, de az sem egy utolsó szempont, hogy az egész temetőt megrongálják ezzel.
Kalys elmondja, hogy több család is érintett, de ők eddig kevesebb veszteséget szenvedtek el. Egy vagy legfeljebb két sírjukat fosztották ki. A térképen nem mutat semmit, ami alapján kirajzolódhatna egy minta. A gnóm még mindig gondolkozik a dalocskán. Kalys azt mondta, nem erre a csapatra vonatkozik, hogy a csontokért jönnek, hiszen már korábban is ez volt a szöveg. A férgekkel lehet versenyezni, de ha ők nem válogatnak, akkor ennek a maszkosnak sem kellene. Miért pont ezeket a családokat választotta ki? Hirtelen eszébe jut még valami. Valami, ami elég hátborzongató. Mi van, ha nem csak halottak csontjait tisztogatja az illető, hanem az élőkét is, megszabadítva azokat a rajtuk lévő hústól? Undorodik a gondolattól, de ez is fontos lehet.*
- A családokból nem tűnt el mostanában senki? Például itt a temető környékén?
*Közben nézik a jeleket és amire a gnóm gondolt, az nem felel meg a valóságnak. Egyenesek és x-ek egymás mellett vannak. Valami más rendszert kell itt keresni. Kalys jobbra indul és fényt látnak. Talán a szétvált csapat másik felétől jön. Mikor meglátják, hogy egy újabb beomlott sír törmelékei zárják az utat, akkor viszont tudják, hogy a fentről beszűrődő napfényt látták. A bozontos férfi megállapítja, hogy ez a sír is az ura családjához tartozik. A falon egy x van.
Clisthe nem igazán szól hozzá, csak jön velük a két férfi között. A szórakozott kinézetű gnóm talán koncentrál és előbb-utóbb előrukkol valami ötlettel, ami segítség lehet. Hiszen eddig is járt az agya, csak épp a jelenlegi helyzethez kell igazítani az elgondolásait. Tikron figyeli a többieket is és még mindig gondolkozik. Lehet, hogy túl nagy elvárás volna számok rejtvényét várni ettől a verstől, de az is lehet, hogy nem. A csontokat háromszor említi egymás után és ebből van öt ismétlés, kis kiegészítésekkel.*
- Pontosan hány családról és hány kifosztott sírról van szó eddig?
*Még egy gondolat beugrik neki. Talán nem is a férgeket akarja megelőzni az illető, hanem azokat, akik a rémtettek hallatára a megmaradt csontokat el akarnák költöztetni egy másik temetkezési helyre. Ha így van, akkor akár valamilyen bennfentesről is lehet szó. Lehet, hogy napközben valamlyik nemesi udvarban legyeskedik, aztán este maszkot és páncélt öltve lejön ide. Ez esetben a térkép is a rendelkezésére állhat és lehet, hogy a jelöléseket csak azért csinálja, hogy félrevezesse a keresésre indulókat.*
- Az érintett családoknak van valami közük egymáshoz? Beházasodás, üzleti kapcsolatok vagy bármilyen közös pont, ismeretség? Esetleg volt valami közös rosszakarójuk, aki ilyen galád módon próbálhat borsot törni az orruk alá?
*Furcsa és kegyeletsértő módja lenne ez a bosszúállásnak, de nem elképzelhetetlen. Megint sokfelé ágaznak el a gondolatai, de a gnómok ilyen kíváncsi természetűek. Időnként még azt is megpróbálják bonyolultabbá tenni, amit nem szükséges. Ha viszont az ötletek közül valamelyik is jó, akkor közelebb kerülhetnek a megoldáshoz.
A gnóm még egyetlen módszerre tud gondolni. Az előbb a varázslattal látta a maszkost ugrálni, énekelni és jeleket rajzolni a falba. Itt pedig egy sír maradányát találják. Talán ha itt újra megpróbálkozik előhívni a helyen történteket, akkor még valamit megtudhatnak, mégpedig arról, hogy pontosan mit és hogyan csinál az illető, mielőtt beomlaszt egy sírt. Tikron elmondja a varázsigét és várja az eredményt. Utána pedig elindul visszafelé a másik irányba, hacsak közben nem változik meg a véleményük.*
A varázsló egy Rövidtávú emlékezet nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 10 körre visszamenőleg leperegnek előtte az adott helyszín eseményei, melyen tartózkodik, s szabadon kereshet közöttük.
*A másik gnóm észrevehette, hogy gyanússá vált az őrség szemében és nem is beszél sokat. Végül egy kérdést mégis feltesz, de azzal is csak felbőszíti az elf íjászt. Tikron nem gyanakszik arra, hogy a fajtársa szabotálni kívánná a csontok megtalálását. A másik gnóm egyszerűen máshogy gondolkozik. Inkább a szentélyt akarná megkeresni és utána minden más feladatot az őrség tagjaira bízni, nehogy ő maga veszélybe kerüljön. Ez sem rossz gondolat, csak nem biztos, hogy kivitelezhető. Ha a központot megtalálják, belefuthatnak az elkövetőbe is és ha észreveszi őket, akkor lehet, hogy minden nyomot el fog tüntetni, mire visszaérnének. Így végül semmilyen eredményt nem érnének el. Ilyen galád sírrablókat pedig nem szabad hagyni szabadon mászkálni. A nemes családoknak az őseik csontjai a legfontosabbak ebben, de az sem egy utolsó szempont, hogy az egész temetőt megrongálják ezzel.
Kalys elmondja, hogy több család is érintett, de ők eddig kevesebb veszteséget szenvedtek el. Egy vagy legfeljebb két sírjukat fosztották ki. A térképen nem mutat semmit, ami alapján kirajzolódhatna egy minta. A gnóm még mindig gondolkozik a dalocskán. Kalys azt mondta, nem erre a csapatra vonatkozik, hogy a csontokért jönnek, hiszen már korábban is ez volt a szöveg. A férgekkel lehet versenyezni, de ha ők nem válogatnak, akkor ennek a maszkosnak sem kellene. Miért pont ezeket a családokat választotta ki? Hirtelen eszébe jut még valami. Valami, ami elég hátborzongató. Mi van, ha nem csak halottak csontjait tisztogatja az illető, hanem az élőkét is, megszabadítva azokat a rajtuk lévő hústól? Undorodik a gondolattól, de ez is fontos lehet.*
- A családokból nem tűnt el mostanában senki? Például itt a temető környékén?
*Közben nézik a jeleket és amire a gnóm gondolt, az nem felel meg a valóságnak. Egyenesek és x-ek egymás mellett vannak. Valami más rendszert kell itt keresni. Kalys jobbra indul és fényt látnak. Talán a szétvált csapat másik felétől jön. Mikor meglátják, hogy egy újabb beomlott sír törmelékei zárják az utat, akkor viszont tudják, hogy a fentről beszűrődő napfényt látták. A bozontos férfi megállapítja, hogy ez a sír is az ura családjához tartozik. A falon egy x van.
Clisthe nem igazán szól hozzá, csak jön velük a két férfi között. A szórakozott kinézetű gnóm talán koncentrál és előbb-utóbb előrukkol valami ötlettel, ami segítség lehet. Hiszen eddig is járt az agya, csak épp a jelenlegi helyzethez kell igazítani az elgondolásait. Tikron figyeli a többieket is és még mindig gondolkozik. Lehet, hogy túl nagy elvárás volna számok rejtvényét várni ettől a verstől, de az is lehet, hogy nem. A csontokat háromszor említi egymás után és ebből van öt ismétlés, kis kiegészítésekkel.*
- Pontosan hány családról és hány kifosztott sírról van szó eddig?
*Még egy gondolat beugrik neki. Talán nem is a férgeket akarja megelőzni az illető, hanem azokat, akik a rémtettek hallatára a megmaradt csontokat el akarnák költöztetni egy másik temetkezési helyre. Ha így van, akkor akár valamilyen bennfentesről is lehet szó. Lehet, hogy napközben valamlyik nemesi udvarban legyeskedik, aztán este maszkot és páncélt öltve lejön ide. Ez esetben a térkép is a rendelkezésére állhat és lehet, hogy a jelöléseket csak azért csinálja, hogy félrevezesse a keresésre indulókat.*
- Az érintett családoknak van valami közük egymáshoz? Beházasodás, üzleti kapcsolatok vagy bármilyen közös pont, ismeretség? Esetleg volt valami közös rosszakarójuk, aki ilyen galád módon próbálhat borsot törni az orruk alá?
*Furcsa és kegyeletsértő módja lenne ez a bosszúállásnak, de nem elképzelhetetlen. Megint sokfelé ágaznak el a gondolatai, de a gnómok ilyen kíváncsi természetűek. Időnként még azt is megpróbálják bonyolultabbá tenni, amit nem szükséges. Ha viszont az ötletek közül valamelyik is jó, akkor közelebb kerülhetnek a megoldáshoz.
A gnóm még egyetlen módszerre tud gondolni. Az előbb a varázslattal látta a maszkost ugrálni, énekelni és jeleket rajzolni a falba. Itt pedig egy sír maradányát találják. Talán ha itt újra megpróbálkozik előhívni a helyen történteket, akkor még valamit megtudhatnak, mégpedig arról, hogy pontosan mit és hogyan csinál az illető, mielőtt beomlaszt egy sírt. Tikron elmondja a varázsigét és várja az eredményt. Utána pedig elindul visszafelé a másik irányba, hacsak közben nem változik meg a véleményük.*
A varázsló egy Rövidtávú emlékezet nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 10 körre visszamenőleg leperegnek előtte az adott helyszín eseményei, melyen tartózkodik, s szabadon kereshet közöttük.
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-13 21:36:26
Üzenet elküldve: 2013-09-13 21:36:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*Mikor megérinti a koponyát, az a földre esik, és egy pergamen kerül elő belőle. Elena megijed a lezuhanó csonthalomtól, és visszarántja a kezét, de nem sikít fel, nem ad ki hangot.*
~ Miért relytett valaki ide egy darab papírt? Azért talán, hogy, ők megtalálják? ~ *Van itt valaki, aki vezeti őket. A holló vezette őket a sírhoz. Korábban levelekell csalták őket a házhoz. A kripta kulcsa Therumonnál volt.*
~ Ez a papír is egy újabb nyom lehet. ~ *Gondolja Elena. Egyáltalán nem fél tőle, hiszen eddig egyik áldozatnál sem találtak hasonlót. Izgatottan nyúl érte, hogy felvegye, ám némileg csalódik, hiszen a papíron betűk vannak, méghozzá az abc összes betűje, mindegyik csak egyszer, külömböző ábrákban. Valami kód lehet, vagy inkább annak kulcsa, mindenesetre ebből semmit nem ért. Ha Kazgo még a közelében van, megmutatja neki.*
- Nézze! Maga szerint ez mi lehet?
*Dreack közben a falat vizsgálja meg a maga módján. A koppanásra Elena felkapja a fejét, és a hang irányába fordul, így ő is láthatja a térképet. A nemes hölgy máris elkezd találgatni, mi lehet ez, de téved, és ezt Ysdeneri el is magyarázza neki. Elena is emlékszik, mikor először látta ezt a képet, bár először nem ismerte föl. A tündér úgy sejti, okkal találtak rá erre az ábrára is. A ház. Ott kezdődött minden. ~ Vissza kellene térnünk oda? ~ kérdezi magától. Szinta biztos benne, hogy így van, mégse veti fel az ötletet, mert jól emlékszik, milyen baljós, szörnyű érzések kerítették hatalmukba őket, míg a rom közelében tartózkodtak.
A nemes lány köhintésére felfigyel. Látva, hogy felfelé mutat, Elena a kripta mennyezetére tekint, és észre is veszi a feliratot. Ez tehát a kripta, amit eredetileg kerestek. A családé. minek jelképe a fehér rózsa. A rózsa, melyet beszennyeztek.*
- Valóban igen hasznos, hogy észrevette. Nekem nem tűnt volna fel. - *dicséri meg a nemest. Nem azért, mert cselekedetét olyan rendkívülinek tartaná, csak azért, mert tudaja, a másik ezt várja el. Talán hozzá van szokva, hogy megdícsérjék. A tündér kielégíti ezt az igényét, de a közben a másikat igen gyerekesnek tartja. Aztán eszébe jut korábbi gyanúja.* ~ Lehet, hogy csak megjátsza magát? ~ *Sőt, az is eszébe jut, hogy talán a nő is az átok befolyása alatt áll, vagy pont ő a bűbájos. ~ Mindenképp óvatosnak kell lennünk vele. ~ *Reménykedik, hogy a többiek is rájönnek erre, és kellőképpen elővigyázatosak lesznek.
Ysdeneri hasonló következtetésre jut, mint a tündér.*
- Menjünk vissza a házba? Vagy előbb a templomba? - *Teszi hozzá, hisz korábban erről volt szó.* - Találtam az imént egy írást. Valami kód félét. Talán a papok tudják a megfejtését.
- Most már tudjuk, ez az a kripta, amit kerestünk.
*Mikor megérinti a koponyát, az a földre esik, és egy pergamen kerül elő belőle. Elena megijed a lezuhanó csonthalomtól, és visszarántja a kezét, de nem sikít fel, nem ad ki hangot.*
~ Miért relytett valaki ide egy darab papírt? Azért talán, hogy, ők megtalálják? ~ *Van itt valaki, aki vezeti őket. A holló vezette őket a sírhoz. Korábban levelekell csalták őket a házhoz. A kripta kulcsa Therumonnál volt.*
~ Ez a papír is egy újabb nyom lehet. ~ *Gondolja Elena. Egyáltalán nem fél tőle, hiszen eddig egyik áldozatnál sem találtak hasonlót. Izgatottan nyúl érte, hogy felvegye, ám némileg csalódik, hiszen a papíron betűk vannak, méghozzá az abc összes betűje, mindegyik csak egyszer, külömböző ábrákban. Valami kód lehet, vagy inkább annak kulcsa, mindenesetre ebből semmit nem ért. Ha Kazgo még a közelében van, megmutatja neki.*
- Nézze! Maga szerint ez mi lehet?
*Dreack közben a falat vizsgálja meg a maga módján. A koppanásra Elena felkapja a fejét, és a hang irányába fordul, így ő is láthatja a térképet. A nemes hölgy máris elkezd találgatni, mi lehet ez, de téved, és ezt Ysdeneri el is magyarázza neki. Elena is emlékszik, mikor először látta ezt a képet, bár először nem ismerte föl. A tündér úgy sejti, okkal találtak rá erre az ábrára is. A ház. Ott kezdődött minden. ~ Vissza kellene térnünk oda? ~ kérdezi magától. Szinta biztos benne, hogy így van, mégse veti fel az ötletet, mert jól emlékszik, milyen baljós, szörnyű érzések kerítették hatalmukba őket, míg a rom közelében tartózkodtak.
A nemes lány köhintésére felfigyel. Látva, hogy felfelé mutat, Elena a kripta mennyezetére tekint, és észre is veszi a feliratot. Ez tehát a kripta, amit eredetileg kerestek. A családé. minek jelképe a fehér rózsa. A rózsa, melyet beszennyeztek.*
- Valóban igen hasznos, hogy észrevette. Nekem nem tűnt volna fel. - *dicséri meg a nemest. Nem azért, mert cselekedetét olyan rendkívülinek tartaná, csak azért, mert tudaja, a másik ezt várja el. Talán hozzá van szokva, hogy megdícsérjék. A tündér kielégíti ezt az igényét, de a közben a másikat igen gyerekesnek tartja. Aztán eszébe jut korábbi gyanúja.* ~ Lehet, hogy csak megjátsza magát? ~ *Sőt, az is eszébe jut, hogy talán a nő is az átok befolyása alatt áll, vagy pont ő a bűbájos. ~ Mindenképp óvatosnak kell lennünk vele. ~ *Reménykedik, hogy a többiek is rájönnek erre, és kellőképpen elővigyázatosak lesznek.
Ysdeneri hasonló következtetésre jut, mint a tündér.*
- Menjünk vissza a házba? Vagy előbb a templomba? - *Teszi hozzá, hisz korábban erről volt szó.* - Találtam az imént egy írást. Valami kód félét. Talán a papok tudják a megfejtését.
- Most már tudjuk, ez az a kripta, amit kerestünk.
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-13 17:55:09
Üzenet elküldve: 2013-09-13 17:55:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//+16-os jelenetet tartalmaz//
//Csontok, csontok, csontok//
//A tündér//
*Az ugrándozó alak hangosan felnevet, mikor meglátja Echomalerana őrjöngését. Egy fáklyát megragad, s azt a tündér melletti, lassan már félholt állapotban lévő férfi oldalához nyomja. Az fájdalmasan felüvölt, de ha ez nem lenne elég, kegyes mivoltával a maszkos végighúzza a forró lángokat oldalán. Néhány sebet ezzel eléget, viszont sokkal fájdalmasabb ez, mint amilyen eddig volt. Ezek után vihorászva dobja el a fáklyát. Az a homokban gyengén pislákol tovább, tökéletesen megvilágítva a sírrabló tetteit. Egy kés kerül elő. Élesnek tűnik, de mint más eszközei, úgy ez is csontból készült. Azzal áldozata lábába vág, végigmetszi húsát, hagyva, hagy vérezzék. Ujjait meg is fürdeti az ömlő életben. Még egyszer végighasít a végtagon, majd a felhasított rész alá nyúl a pengével, hogy a legtöbb húst lefejthesse az alatta megbúvó csontról. Mikor a csont már kezében van, énekelni kezd. Kiszabadított kincsét leteszi tulajdonosa mellé, aztán a tündérre emeli álarcos tekintetét.*
- Csontok, csontok, csontok! *neveti.
Hangja megtölti a termet. Az egyik alagútból némi földmorajlás is hallatszik, de ezt elnyomja az őrület. Hiszen nem csak az elraboló őrült, de az elraboltak is. Ki a csontok iránti áhítattól, ki a fájdalomtól, s ki azért, mert nem bírja elviselni a vele történteket, és besokall a neki jutott 'jóból'. A fickó az asztalon közben lassan kiszenved. A tündér ruhái lassan szakadni kezdenek, miként az imént még más lábát hasító tőr végigszáguld anyagán keresztül. A felszabadult részeken a fosztogató rajzolgatni kezd, méghozzá vonalakat. De nem szénnel, vagy tintával, hanem az imént elhunyt, még meg nem alvadt vérével. Amennyiben a tündér kezd nagyon izgága lenni, a 'művész' kék leple alá nyúl, elővesz egy üvegcsét, melynek tartalmáról egy imént levágott rongyra önt, azt pedig a lány arcához tartja. Az erős szag beszippantásával máris nyugodtabbá, némiképp kábábbá válik vászna. Hogy kényelmesebben nyugodhasson, az imént kivágott csontot elveszi a holttest mellől és a még élő kezébe nyomja. Azon még fellelhető némi frissnek mondható hús, vér, s a többi, mi olyan kifőzetlen csonttal jár, melyet egy amatőr hentes szabadít ki az 'állatból'.*
//Echnal//
*Torer gyorsan felkapja a csákányt és már meg is indul. Néhány lépés múlva hátra tekint Echnalra, ki éppen varázsolni próbál. Nem is csak próbál, hanem sikerrel is jár. Nem is akárhogy. Elméjében egy név jelenik meg: 'Hagal Glip'. Ezzel azonban nem megy még semmire, hisz a férfiről még csak hallani sem hallott. Talán már bele is törődne az egészbe, mikor kicsit késleltetve megérkezik más is. Egy kép, mely a korábbi tulajdonos kinézetét mutatja. Pontosabban azt, hogyan nézett ki akkor, mikor a fáklyát elhagyta. Alkata a zsoldoséhoz hasonló lehet. Persze a páncél miatt akár túlzóak is lehetnek a méretek. A fémlemezek teste jelentős részét elfedik. Arca előtt szintén vasból tákolt maszk, hol pedig nem a fém éktelenkedik külsején, ott kék lepel takarja. Úgy tűnik gondosan ügyelt arra, hogy alaposan el legyen rejtve a kíváncsi szemek elől.
A zsoldos is jobb, ha megiramodik, mert a helyzet kezd elég omladékonnyá válni. Mögöttük néhány méterrel már hullik is a föld, nagy rögökben. A fény betör, legalábbis egy ideig, de utána nem látni mást, mint port, majd még több földet, csontokkal és sírkövekkel kiegészítve. A járat ismét elfordul. Elágazás nincs benne, néhány percnyi rohanás után pedig a föld morajlása is abba marad, egyszerre az omlással. Még néhány homokszem a kalandorok ruhájára pereg, utána vége. Torer bocsánatkérően néz az általa tisztelt személyre. Mást nem tesz, sokkal inkább előre szegezi tekintetét, és mintha fülelne is.*
- Ön is hallja? *kérdi a zsoldost, ki szintén felfedezheti a hangokat.
Nem sokkal előrébb nagy fény látszik a járat végén. Mintha kiszélesedne az egész, de ezt ugyebár látni lehet, nem pedig hallani.*
- Csontok, csontok, csontok! *hallatszik az őrült nevetés.
Mellé a tündér hangja párosul, bár tény, hogy jelenleg torzabb, sokkal inkább őrülettel töltött, mint korábban, mikor hallhatták. Ha közelebb mennek pedig nem láthatnak mást, minthogy a lány egy igencsak véres csontot kap kezébe, néhol lecsupaszított testén pedig vérrel kezdenek vonalak rajzolásába a vaskesztyűs ujjak. Kicsit odébb egy halott férfi fekszik egy, a lány alatt is megtalálható kőasztalon, lábából pedig mintha hiányozna egy nem is kis valami.*
//Kalys csapata//
*Kalys igencsak együttműködő, már ami Tikront illeti. Ulippo más más kérdés, de vele kapcsolatban igencsak gyanakodnak a sok ellenkezés végett. Hiszen nekik most az eltulajdonított csontok kellenek, nem az elkövetők, bár jó lenne tudni, hogy mégis miért teszik azt, amit tesznek.*
- Ha nem vette volna észre, már most sincs semmi rendben! Már az is eléggé abnormális, hogy itt kell lent kutakodnunk. Vagy ön szerint ez rendben van? *kérdi Veriar a gnómot, miközben Kalys fajtársával törődik.*
- Nem, a csontok több család tulajdonát képezték. Bár tény, hogy leginkább uram őseit rabolták el, a többi család csak egy-egy, legfeljebb két családtagot tudhat az eltűntek között. Ami felettünk van, az egy, egy másik család felmenői közül. *magyarázza.
A falakon mindkét irányba vezetnek tovább nyomok. Ami furcsa lehet, hogy x-ek és egyenesek is vannak. Amire Tikron gondolt, tehát nem biztos, hogy helyes.*
- Várjon csak! *szólal meg Kalys, majd elindul jobbra.
Ha halad vele a kis csapat is, tapasztalhatják, hogy az út elkanyarodik, vége felé azonban némi fény észlelhető. A fordulat után pedig egy földrakás, mi elállja az utat. Közte egy sírkő, melyet a csapat vezetője le is söpör.*
- Ez a sír is a családé. *komorodik el.
Őt leginkább ez köti le, a fény azonban, mely részben be is áramlik és részben a fáklyák is alkotják, rávilágít a falakra. Egyik oldalt pedig most nem látni mást, csak egy egyszerű x-et.*
- Erre nem tudunk tovább menni, marad a másik irány. *mondja Kalys, s már fordul is, hogy elinduljon visszafelé.*
//Csontok, csontok, csontok//
//A tündér//
*Az ugrándozó alak hangosan felnevet, mikor meglátja Echomalerana őrjöngését. Egy fáklyát megragad, s azt a tündér melletti, lassan már félholt állapotban lévő férfi oldalához nyomja. Az fájdalmasan felüvölt, de ha ez nem lenne elég, kegyes mivoltával a maszkos végighúzza a forró lángokat oldalán. Néhány sebet ezzel eléget, viszont sokkal fájdalmasabb ez, mint amilyen eddig volt. Ezek után vihorászva dobja el a fáklyát. Az a homokban gyengén pislákol tovább, tökéletesen megvilágítva a sírrabló tetteit. Egy kés kerül elő. Élesnek tűnik, de mint más eszközei, úgy ez is csontból készült. Azzal áldozata lábába vág, végigmetszi húsát, hagyva, hagy vérezzék. Ujjait meg is fürdeti az ömlő életben. Még egyszer végighasít a végtagon, majd a felhasított rész alá nyúl a pengével, hogy a legtöbb húst lefejthesse az alatta megbúvó csontról. Mikor a csont már kezében van, énekelni kezd. Kiszabadított kincsét leteszi tulajdonosa mellé, aztán a tündérre emeli álarcos tekintetét.*
- Csontok, csontok, csontok! *neveti.
Hangja megtölti a termet. Az egyik alagútból némi földmorajlás is hallatszik, de ezt elnyomja az őrület. Hiszen nem csak az elraboló őrült, de az elraboltak is. Ki a csontok iránti áhítattól, ki a fájdalomtól, s ki azért, mert nem bírja elviselni a vele történteket, és besokall a neki jutott 'jóból'. A fickó az asztalon közben lassan kiszenved. A tündér ruhái lassan szakadni kezdenek, miként az imént még más lábát hasító tőr végigszáguld anyagán keresztül. A felszabadult részeken a fosztogató rajzolgatni kezd, méghozzá vonalakat. De nem szénnel, vagy tintával, hanem az imént elhunyt, még meg nem alvadt vérével. Amennyiben a tündér kezd nagyon izgága lenni, a 'művész' kék leple alá nyúl, elővesz egy üvegcsét, melynek tartalmáról egy imént levágott rongyra önt, azt pedig a lány arcához tartja. Az erős szag beszippantásával máris nyugodtabbá, némiképp kábábbá válik vászna. Hogy kényelmesebben nyugodhasson, az imént kivágott csontot elveszi a holttest mellől és a még élő kezébe nyomja. Azon még fellelhető némi frissnek mondható hús, vér, s a többi, mi olyan kifőzetlen csonttal jár, melyet egy amatőr hentes szabadít ki az 'állatból'.*
//Echnal//
*Torer gyorsan felkapja a csákányt és már meg is indul. Néhány lépés múlva hátra tekint Echnalra, ki éppen varázsolni próbál. Nem is csak próbál, hanem sikerrel is jár. Nem is akárhogy. Elméjében egy név jelenik meg: 'Hagal Glip'. Ezzel azonban nem megy még semmire, hisz a férfiről még csak hallani sem hallott. Talán már bele is törődne az egészbe, mikor kicsit késleltetve megérkezik más is. Egy kép, mely a korábbi tulajdonos kinézetét mutatja. Pontosabban azt, hogyan nézett ki akkor, mikor a fáklyát elhagyta. Alkata a zsoldoséhoz hasonló lehet. Persze a páncél miatt akár túlzóak is lehetnek a méretek. A fémlemezek teste jelentős részét elfedik. Arca előtt szintén vasból tákolt maszk, hol pedig nem a fém éktelenkedik külsején, ott kék lepel takarja. Úgy tűnik gondosan ügyelt arra, hogy alaposan el legyen rejtve a kíváncsi szemek elől.
A zsoldos is jobb, ha megiramodik, mert a helyzet kezd elég omladékonnyá válni. Mögöttük néhány méterrel már hullik is a föld, nagy rögökben. A fény betör, legalábbis egy ideig, de utána nem látni mást, mint port, majd még több földet, csontokkal és sírkövekkel kiegészítve. A járat ismét elfordul. Elágazás nincs benne, néhány percnyi rohanás után pedig a föld morajlása is abba marad, egyszerre az omlással. Még néhány homokszem a kalandorok ruhájára pereg, utána vége. Torer bocsánatkérően néz az általa tisztelt személyre. Mást nem tesz, sokkal inkább előre szegezi tekintetét, és mintha fülelne is.*
- Ön is hallja? *kérdi a zsoldost, ki szintén felfedezheti a hangokat.
Nem sokkal előrébb nagy fény látszik a járat végén. Mintha kiszélesedne az egész, de ezt ugyebár látni lehet, nem pedig hallani.*
- Csontok, csontok, csontok! *hallatszik az őrült nevetés.
Mellé a tündér hangja párosul, bár tény, hogy jelenleg torzabb, sokkal inkább őrülettel töltött, mint korábban, mikor hallhatták. Ha közelebb mennek pedig nem láthatnak mást, minthogy a lány egy igencsak véres csontot kap kezébe, néhol lecsupaszított testén pedig vérrel kezdenek vonalak rajzolásába a vaskesztyűs ujjak. Kicsit odébb egy halott férfi fekszik egy, a lány alatt is megtalálható kőasztalon, lábából pedig mintha hiányozna egy nem is kis valami.*
//Kalys csapata//
*Kalys igencsak együttműködő, már ami Tikront illeti. Ulippo más más kérdés, de vele kapcsolatban igencsak gyanakodnak a sok ellenkezés végett. Hiszen nekik most az eltulajdonított csontok kellenek, nem az elkövetők, bár jó lenne tudni, hogy mégis miért teszik azt, amit tesznek.*
- Ha nem vette volna észre, már most sincs semmi rendben! Már az is eléggé abnormális, hogy itt kell lent kutakodnunk. Vagy ön szerint ez rendben van? *kérdi Veriar a gnómot, miközben Kalys fajtársával törődik.*
- Nem, a csontok több család tulajdonát képezték. Bár tény, hogy leginkább uram őseit rabolták el, a többi család csak egy-egy, legfeljebb két családtagot tudhat az eltűntek között. Ami felettünk van, az egy, egy másik család felmenői közül. *magyarázza.
A falakon mindkét irányba vezetnek tovább nyomok. Ami furcsa lehet, hogy x-ek és egyenesek is vannak. Amire Tikron gondolt, tehát nem biztos, hogy helyes.*
- Várjon csak! *szólal meg Kalys, majd elindul jobbra.
Ha halad vele a kis csapat is, tapasztalhatják, hogy az út elkanyarodik, vége felé azonban némi fény észlelhető. A fordulat után pedig egy földrakás, mi elállja az utat. Közte egy sírkő, melyet a csapat vezetője le is söpör.*
- Ez a sír is a családé. *komorodik el.
Őt leginkább ez köti le, a fény azonban, mely részben be is áramlik és részben a fáklyák is alkotják, rávilágít a falakra. Egyik oldalt pedig most nem látni mást, csak egy egyszerű x-et.*
- Erre nem tudunk tovább menni, marad a másik irány. *mondja Kalys, s már fordul is, hogy elinduljon visszafelé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965