Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 00:05:11
Üzenet elküldve: 2013-08-30 00:05:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
//Ferdnichar Ni//
* Mikor a férfira néz észreveszi a hirtelen pártfordulását, amit nem tud mire vélni, de nem teszi szóvá, miver örül, hogy a társa vita nélkül is beleegyezett. Aztán elgondolkodik a következő problémán.*
- Ha nagyon nem akarunk messze menni itt egy tökéletes példány, bár én szívesebben mennék tovább. Elvileg a temetőből a folyópartra juthatunk. Ez persze nem biztos, de eddig is a pletyák alapján tájékozódtam.
* Hirtelen észreveszi, hogy eltért a témától.*
- De a lényeg, hogy talán ott is vannak a célnak megfelelő fák. De visszafele is mehetünk, a templom kert is be van ültetve, ha jól emlékszem.
* Beszéd közben sem veszi le a szemét Ferdnicharról, így várja, hogy mit választ a férfi.*
* Mikor a férfira néz észreveszi a hirtelen pártfordulását, amit nem tud mire vélni, de nem teszi szóvá, miver örül, hogy a társa vita nélkül is beleegyezett. Aztán elgondolkodik a következő problémán.*
- Ha nagyon nem akarunk messze menni itt egy tökéletes példány, bár én szívesebben mennék tovább. Elvileg a temetőből a folyópartra juthatunk. Ez persze nem biztos, de eddig is a pletyák alapján tájékozódtam.
* Hirtelen észreveszi, hogy eltért a témától.*
- De a lényeg, hogy talán ott is vannak a célnak megfelelő fák. De visszafele is mehetünk, a templom kert is be van ültetve, ha jól emlékszem.
* Beszéd közben sem veszi le a szemét Ferdnicharról, így várja, hogy mit választ a férfi.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 21:45:50
Üzenet elküldve: 2013-08-29 21:45:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Weera Yorgit//
*Egy kicsit meglepődik mikor partnere nem fogadja el az ajánlatát.*
- Egyáltalán nem használnál ki. És nem azt mondtad, hogy egy kis kikapcsolódásra vágysz? Mi lehet kikapcsolóbb mint egy kényelmes ágy és egy forró fürdő? A kalandot kivéve persze. *kérdezi meglepetten.
~Nem értem. Én nem értem mi olyan jó egy fán. ~ *már majdnem elkezd vitázni, mikor a lány az arcába néz. És akkor hirtelen minden haragja és értetlensége elillan. Egyszerűen nem tud haragudni rá. Miért is kéne?*
~Csak nem lehet annyira rossz. És nem erőltethetem rá azt amit nem szeretne.~ *gondol bele.*
- Rendben legyen. Aludjunk egy fán. Be kell vallanom még nem aludtam rajta igazán, de szerintem kibírom. Itt az idő mást is kipróbálni nem csak a kényelmes ágyat. *egyezik bele. Már majdnem elindul, mikor eszébe jut, hogy egyáltalán nem tudja merre kel menni.*
- Nincs ötleted melyik fán aludjunk? Tudsz esetleg egy biztonságos helyet? *kérdezi a lánytól.*
*Egy kicsit meglepődik mikor partnere nem fogadja el az ajánlatát.*
- Egyáltalán nem használnál ki. És nem azt mondtad, hogy egy kis kikapcsolódásra vágysz? Mi lehet kikapcsolóbb mint egy kényelmes ágy és egy forró fürdő? A kalandot kivéve persze. *kérdezi meglepetten.
~Nem értem. Én nem értem mi olyan jó egy fán. ~ *már majdnem elkezd vitázni, mikor a lány az arcába néz. És akkor hirtelen minden haragja és értetlensége elillan. Egyszerűen nem tud haragudni rá. Miért is kéne?*
~Csak nem lehet annyira rossz. És nem erőltethetem rá azt amit nem szeretne.~ *gondol bele.*
- Rendben legyen. Aludjunk egy fán. Be kell vallanom még nem aludtam rajta igazán, de szerintem kibírom. Itt az idő mást is kipróbálni nem csak a kényelmes ágyat. *egyezik bele. Már majdnem elindul, mikor eszébe jut, hogy egyáltalán nem tudja merre kel menni.*
- Nincs ötleted melyik fán aludjunk? Tudsz esetleg egy biztonságos helyet? *kérdezi a lánytól.*
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 21:08:57
Üzenet elküldve: 2013-08-29 21:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
//Ferdnichar Ni//
*Örül, hogy a megszólítás miatt már nem kell aggódnia, de a szállás még nem tisztázott.*
- Őszintén, én szívesebben alszom egy fán, mint a fogadóban. Valószínüleg csak megszokás, de biztonságosabbnak is érzem. És persze kihasználni sem akarlak, eddig is megvoltam pénz nélkül.
* Mondja és a férfira néz, hátha vitába száll vele.*
*Örül, hogy a megszólítás miatt már nem kell aggódnia, de a szállás még nem tisztázott.*
- Őszintén, én szívesebben alszom egy fán, mint a fogadóban. Valószínüleg csak megszokás, de biztonságosabbnak is érzem. És persze kihasználni sem akarlak, eddig is megvoltam pénz nélkül.
* Mondja és a férfira néz, hátha vitába száll vele.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 19:19:49
Üzenet elküldve: 2013-08-29 19:19:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
*Kiérve némi keresgélés után viszonylag gyorsan ráakadnak egy tündér sírjára. Már ahhoz képest, amennyire gyorsan rá lehet egy ilyenre akadni. Még mindig áldhatják a szerencséjüket, hogy egyáltalán bármit találtak, megeshetett volna, hogy aki tündért ide temettek, az mind csak névtelen sírokban nyugszik. Zrekil már áldaná is a szerencséjüket, amikor azonban Konja jelet kér, olyan dolgok történnek, amik miatt már nem hajlik erre. Ami a leginkább megrémíti, hogy megjelenik egy lélek. Vagy egy újabb gonosz entitás? Az első szavaiból kiderül, hogy nem ártó szándékkal jött vissza második életéből, sokkal inkább visszarángatták. Méghozzá a csuklyások. Milyen hatalma van ezeknek? Képesek csak úgy bármerre megjelenne, és eltűnni? Így az esélyük arra, hogy összeállítsák a főzetet, valóban igencsak csekélyre csökkent. Hiszen ha bárhol megjelenhetnek, egyszerűen kikapják a kezükből az ellenszer darabjait, mielőtt összeilleszthetnék őket. Azonban ami érdekes, hogy eddig még egyszer sem bonyolódtak velük nyílt összecsapásba. Először álmukban jelentek meg, majd egy látomásban, és végül itt valóban, de el is tűntek, mire ők megérkeztek. Ezt jó hírnek kéne elkönyvelni? Ez vajon azt jelenti, hogy félnek a nyílt összecsapástól, vagy sokkal inkább azt, hogy annyival felettük állnak, hogy ők még a lábnyomukat sem érhetik el? Mindezen kérdések gyötrik a gnóm elméjét, miközben megjelenik a többi szellem is. Hát tény, hogy a csuklyások alapos munkát végeztek, ha minden tündér csontvázát elragadták. Azonban ami különös, hogy körbe van véve szellemekkel, és nem fél. Vagyis fél, persze hogy fél, tulajdonképpen retteg. De mégsem a szellemektől, hanem sokkal inkább Konja elvesztése lebeg a szeme előtt, mint rémkép. Ehhez képest a földhöz ragadt szellemek 'fenyegetése', miszerint élete végéig kísértik álmaiban, már szinte semmi. Egy fa az erdőben, egy fűszál a réten, a hatalmas egész egy eltörpülő része. Azonban az ujjpercért cserébe meg kell tegyék, amit kérnek tőlük, és ezt ő maga is tudja. Ezenkívül ha most épp nem a tündérlányka életéért küzdenének, Zrekil akkor valószínűleg ingyen és fenyegetések nélkül is segítene nekik, pusztán csak jó szándékból. Eddig egy szót sem szólt, csak bólogatott, amikor pedig a szellemek felszólítják őket, hogy siessenek, hátat fordít, és azonnal elkezd rohanni a kripta felé.*
*Kiérve némi keresgélés után viszonylag gyorsan ráakadnak egy tündér sírjára. Már ahhoz képest, amennyire gyorsan rá lehet egy ilyenre akadni. Még mindig áldhatják a szerencséjüket, hogy egyáltalán bármit találtak, megeshetett volna, hogy aki tündért ide temettek, az mind csak névtelen sírokban nyugszik. Zrekil már áldaná is a szerencséjüket, amikor azonban Konja jelet kér, olyan dolgok történnek, amik miatt már nem hajlik erre. Ami a leginkább megrémíti, hogy megjelenik egy lélek. Vagy egy újabb gonosz entitás? Az első szavaiból kiderül, hogy nem ártó szándékkal jött vissza második életéből, sokkal inkább visszarángatták. Méghozzá a csuklyások. Milyen hatalma van ezeknek? Képesek csak úgy bármerre megjelenne, és eltűnni? Így az esélyük arra, hogy összeállítsák a főzetet, valóban igencsak csekélyre csökkent. Hiszen ha bárhol megjelenhetnek, egyszerűen kikapják a kezükből az ellenszer darabjait, mielőtt összeilleszthetnék őket. Azonban ami érdekes, hogy eddig még egyszer sem bonyolódtak velük nyílt összecsapásba. Először álmukban jelentek meg, majd egy látomásban, és végül itt valóban, de el is tűntek, mire ők megérkeztek. Ezt jó hírnek kéne elkönyvelni? Ez vajon azt jelenti, hogy félnek a nyílt összecsapástól, vagy sokkal inkább azt, hogy annyival felettük állnak, hogy ők még a lábnyomukat sem érhetik el? Mindezen kérdések gyötrik a gnóm elméjét, miközben megjelenik a többi szellem is. Hát tény, hogy a csuklyások alapos munkát végeztek, ha minden tündér csontvázát elragadták. Azonban ami különös, hogy körbe van véve szellemekkel, és nem fél. Vagyis fél, persze hogy fél, tulajdonképpen retteg. De mégsem a szellemektől, hanem sokkal inkább Konja elvesztése lebeg a szeme előtt, mint rémkép. Ehhez képest a földhöz ragadt szellemek 'fenyegetése', miszerint élete végéig kísértik álmaiban, már szinte semmi. Egy fa az erdőben, egy fűszál a réten, a hatalmas egész egy eltörpülő része. Azonban az ujjpercért cserébe meg kell tegyék, amit kérnek tőlük, és ezt ő maga is tudja. Ezenkívül ha most épp nem a tündérlányka életéért küzdenének, Zrekil akkor valószínűleg ingyen és fenyegetések nélkül is segítene nekik, pusztán csak jó szándékból. Eddig egy szót sem szólt, csak bólogatott, amikor pedig a szellemek felszólítják őket, hogy siessenek, hátat fordít, és azonnal elkezd rohanni a kripta felé.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 18:24:45
Üzenet elküldve: 2013-08-29 18:24:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Az égi bábjátékos//
*Miután Valeria a koporsóban landol, csak tompán érzékeli az eseményeket; bár azt be kell vallani, hogy a saját helyzetén kívül nem nagyon törődik mással. Orrához nyirkos föld és rothadásszag hatol. Jeges rémülete még nem múlt el, így nem is gondol arra, hogy elfogyhat a levegője. Mindkét öklével a koporsó fedelét feszegeti és közben kétségbeesetten kapkod levegő után. Nem csoda, hogy kétségbeesik a kis, zárt helyen, hiszen egész életét a szabadban élte le; egy kisebb házban is ritkán érzi magát kényelmesen.
A korhadt deszkák nem akarnak engedni erőszakos feszegetésének. Füléhez tompán eljutnak a kinti események hangjai, de nem foglalkozik velük. Megpróbál oldalra hengeredni a szűk koporsóban, ami kis tornászás után sikerül is neki. Így jobb kezén rajta fekszik, a bal viszont szabad. Megpróbálja elérni vele az övére csatolt rövidkardot, miközben hangosan szid mindent és mindenkit, aki és ami csak eszébe jut. Végre sikerül annyira kicsavarnia a csuklóját, hogy ki tudja húzni a kardot, ami inkább mondható tőrnek, mint kardnak. Egy pár másodpercig szemügyre veszi fegyverét, és újabb szitkozódással maga felé fordítja a pengét.
"Hogy az a magasságos jó ég vinné el az egészet ott, ahol van... még a végén lebököm magam." Igyekszik a koporsó bal oldalára húzódni, a kardot átügyeskedi a jobb kezébe, erősen megmarkolja, amennyire a szűk hely engedi, meglendíti, és becélozza a markolatgombbal a két leglazábbnak tűnő deszka közötti rést."
*Miután Valeria a koporsóban landol, csak tompán érzékeli az eseményeket; bár azt be kell vallani, hogy a saját helyzetén kívül nem nagyon törődik mással. Orrához nyirkos föld és rothadásszag hatol. Jeges rémülete még nem múlt el, így nem is gondol arra, hogy elfogyhat a levegője. Mindkét öklével a koporsó fedelét feszegeti és közben kétségbeesetten kapkod levegő után. Nem csoda, hogy kétségbeesik a kis, zárt helyen, hiszen egész életét a szabadban élte le; egy kisebb házban is ritkán érzi magát kényelmesen.
A korhadt deszkák nem akarnak engedni erőszakos feszegetésének. Füléhez tompán eljutnak a kinti események hangjai, de nem foglalkozik velük. Megpróbál oldalra hengeredni a szűk koporsóban, ami kis tornászás után sikerül is neki. Így jobb kezén rajta fekszik, a bal viszont szabad. Megpróbálja elérni vele az övére csatolt rövidkardot, miközben hangosan szid mindent és mindenkit, aki és ami csak eszébe jut. Végre sikerül annyira kicsavarnia a csuklóját, hogy ki tudja húzni a kardot, ami inkább mondható tőrnek, mint kardnak. Egy pár másodpercig szemügyre veszi fegyverét, és újabb szitkozódással maga felé fordítja a pengét.
"Hogy az a magasságos jó ég vinné el az egészet ott, ahol van... még a végén lebököm magam." Igyekszik a koporsó bal oldalára húzódni, a kardot átügyeskedi a jobb kezébe, erősen megmarkolja, amennyire a szűk hely engedi, meglendíti, és becélozza a markolatgombbal a két leglazábbnak tűnő deszka közötti rést."
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 18:18:19
Üzenet elküldve: 2013-08-29 18:18:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Weera Yorgit//
- Tényleg! Hogy repül az idő! *csodálkozik Ferdnichar mikor ő is felnéz az égre. mikor Nela elkezd aggódni a megszólítás miatt felnevet.
- Természetesen tegezhetsz. Nagyon örülnék neki. Sőt szerintem én is egyszer, kétszer tegeztelek. *mondja mosolyogva. Mikor a lány a szállásról érdeklődik megszólal.*
- Nem vagyok annyira finnyás. Én is elalszok egy fán, viszont szeretném, hogy ne egy hűvös erdőben aludj, hanem egy kényelmes ágyban. Mit szólnál ahhoz, ha visszamennénk a fogadóba és ott aludnánk? Természetesen én állom! De ha baj van a szállással, nekem a fa is jó. Csak szeretném, hogy egy kicsit jól érezd magad. Biztos nagyon kemény egy bérgyilkos élete.
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.29 18:21:24
- Tényleg! Hogy repül az idő! *csodálkozik Ferdnichar mikor ő is felnéz az égre. mikor Nela elkezd aggódni a megszólítás miatt felnevet.
- Természetesen tegezhetsz. Nagyon örülnék neki. Sőt szerintem én is egyszer, kétszer tegeztelek. *mondja mosolyogva. Mikor a lány a szállásról érdeklődik megszólal.*
- Nem vagyok annyira finnyás. Én is elalszok egy fán, viszont szeretném, hogy ne egy hűvös erdőben aludj, hanem egy kényelmes ágyban. Mit szólnál ahhoz, ha visszamennénk a fogadóba és ott aludnánk? Természetesen én állom! De ha baj van a szállással, nekem a fa is jó. Csak szeretném, hogy egy kicsit jól érezd magad. Biztos nagyon kemény egy bérgyilkos élete.
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.29 18:21:24
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:59:45
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:59:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*A temetőben strázsáló négyes bemutatkozik. Echnal nem rest jobbot nyújtani, nincs indoka, hogy ne tegye. Látszólag hasznos emberek, bár az íjász lehet nem nagyon jut majd lehetőséghez a föld alatt. Na persze ha leglaább fele olyan jó lövész, mint Borsovád, még lehet esélye.
Mikor a dalról kezdenek beszélni, s annak elismétléséről, Echnal már csitítólag is emeli a kezét, hogy ugyan semmi szükség rá, de már későn teszi mindezt. Végigszenvedi a dalocskát, figyelvén a részletekre, de nem igazán hámoz ki belőle semmit - vagy csak nem akar, ki tudja.*
- Jönnek még mások is de... nem fűzök hozzájuk sok reményt. Ha én lettem volna a megbízó, úgy abból a négyből hármat vissza is utasítottam volna. De persze én csak egy zsoldos vagyok, nem azért fizetnek, hogy a szám, vagy az eszem járjon, hanem a kezem. Lemehetnénk körülnézni?
*Ezt a kérdést nem az esetleg lent maradt kincsek miatt tette fel, sokkal inkább, hogy felmérje a terepet. Ha este úgy kéne lemennie ehhez a valakihez, hogy először jár a járatokban, úgy a sírrabló nagy előnybe kerülne.*
*A temetőben strázsáló négyes bemutatkozik. Echnal nem rest jobbot nyújtani, nincs indoka, hogy ne tegye. Látszólag hasznos emberek, bár az íjász lehet nem nagyon jut majd lehetőséghez a föld alatt. Na persze ha leglaább fele olyan jó lövész, mint Borsovád, még lehet esélye.
Mikor a dalról kezdenek beszélni, s annak elismétléséről, Echnal már csitítólag is emeli a kezét, hogy ugyan semmi szükség rá, de már későn teszi mindezt. Végigszenvedi a dalocskát, figyelvén a részletekre, de nem igazán hámoz ki belőle semmit - vagy csak nem akar, ki tudja.*
- Jönnek még mások is de... nem fűzök hozzájuk sok reményt. Ha én lettem volna a megbízó, úgy abból a négyből hármat vissza is utasítottam volna. De persze én csak egy zsoldos vagyok, nem azért fizetnek, hogy a szám, vagy az eszem járjon, hanem a kezem. Lemehetnénk körülnézni?
*Ezt a kérdést nem az esetleg lent maradt kincsek miatt tette fel, sokkal inkább, hogy felmérje a terepet. Ha este úgy kéne lemennie ehhez a valakihez, hogy először jár a járatokban, úgy a sírrabló nagy előnybe kerülne.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:52:08
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:52:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
//Ferdnichar Ni//
* Csodálkozva hallgatja, hogy a másik is szereti a temetőket, sőt, a régi sírkövek is érdekesek számára.*
'' Ahhoz képest, hogy az előéletünk teljesen különböző, mégis mennyi közös van bennünk.''
* Ezt azonban nem mondja ki hangosan, inkább más témába kezd.*
- Lassan elkezd sötétedni.
* Néz fel a Napra, ami már kezdi megközelíteni a horizontot.*
- Hol fogunk aludni? Nekem egy fa is tökéletesen megfelel, de nem tudom, hogy te mihez szoktál.
* A mondatot befejezve rájön, hogy tegeződött. Már egy ideje gondolkodott a megszólításon, de eddig nem döntött.*
- Ugye nem baj, ha tegeződünk?
* Mondja ki végül a kérdést.*
* Csodálkozva hallgatja, hogy a másik is szereti a temetőket, sőt, a régi sírkövek is érdekesek számára.*
'' Ahhoz képest, hogy az előéletünk teljesen különböző, mégis mennyi közös van bennünk.''
* Ezt azonban nem mondja ki hangosan, inkább más témába kezd.*
- Lassan elkezd sötétedni.
* Néz fel a Napra, ami már kezdi megközelíteni a horizontot.*
- Hol fogunk aludni? Nekem egy fa is tökéletesen megfelel, de nem tudom, hogy te mihez szoktál.
* A mondatot befejezve rájön, hogy tegeződött. Már egy ideje gondolkodott a megszólításon, de eddig nem döntött.*
- Ugye nem baj, ha tegeződünk?
* Mondja ki végül a kérdést.*
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:43:01
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:43:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok - Echnal Garm//
*A temetőben négy ember strázsál, a megbízó címerét viselve köpenyükön. Kezükben még meggyújtatlan fáklyák pihennek, kötelek és egyéb eszközök, melyekre szükség lehet. Azokat táskákba pakolják. Kivéve a fáklyákat, hisz azokra szükség lehet. Mikor a lovas megérkezik, kérdő tekintettel fordulnak felé. Echnal tudhatja, hogy jó emberekkel hozta össze a sors, az illetékeseknek azonban fogalma sincs erről, míg meg nem hallják, mit keres itt a zsoldos. A négyes egyike, egy magas, vékony, borostás állú, barna, rövid, borzos hajú férfi az érkező elé áll. Karját előre nyújtja kézfogást indítványozva, vagy ahogy harcosoknál illik, alkarfogást.*
- Üdv! A nevem Kalys. Ők itt Veriar, Enep és Torer. *mutatja be társait balról jobbra haladva.
Veriar egy láthatóan íjász képzettségben jártas elf, vállig érő, szőkésbarna hajjal és barna szemekkel. Testalkata nem különbözik sokban Kalysétól, csupán kicsivel soványabb. Enep egy alacsonyabb, tömzsibb fickó. Hátán nagy pajzsot visel, oldalán egy méretes buzogányt. Arcán vastag szakáll díszeleg, rajta még néhány csepp vízzel az imént lenyelt kortyok tartalmából. Száját megtörli kézfejével, majd sötét hajába túr, hogy kisöpörjön néhány rakoncátlan hajszálat szemei elől. Torer pedig egy fiatal, aligha húszas éveiben járó fiú. Legalábbis arcáról ez olvasható le, alkatával ellentétben. Izmos, erős testalkatú gyerek ő, kin néhol harci sebek látszanak.*
- A fosztogatók mindig a nemesi sírokat támadják. Azok közül is főleg Hrodal úr családjának maradványait lopkodják. Mások is elszenvedtek már egy-két holtnyi veszteséget, de semmi több. Összesen eddig öt család érdekelt az ügyben. Ők fizetik magukat is. Azt nem tudjuk, hogy egy, vagy több személyről van-e szó. Éjszakánként csak egy hangot lehet hallani, annyi biztos. A dal pedig amit énekel... Hát, nem sok érzéke van az ilyesmihez, az egyszer biztos. Torer egyszer hallotta is. Énekeld el fiú! *szólítja fel társát, ki erre kissé zavarog, majd rákezd.*
- Csontok, csontok, csontok! Elpakolni mind, mert ezért jöneek. Látni a térképen, csontok, csontok, csontok! Elpakolni mindet, mert ők pont ezért jönnek. Csontok, csontok, csontok! Haza vinni őket, és megtisztítanííí. Csontok, csontok, csontok! Oltárra pakolni, és ott csodálnííí! Szépek, szépek, szépek! Csontok, csontok, csontok! Szépek, csontok, csontok... *mormogja mélynek tetsző hangján, aztán elhallgat egy pillanatra.*
- Ennyi volt. Aztán ezt kezdte elölről.
- Mondja, egyedül van, vagy jönnek mások is? *kérdi meg végül Kalys Echnalt.*
*A temetőben négy ember strázsál, a megbízó címerét viselve köpenyükön. Kezükben még meggyújtatlan fáklyák pihennek, kötelek és egyéb eszközök, melyekre szükség lehet. Azokat táskákba pakolják. Kivéve a fáklyákat, hisz azokra szükség lehet. Mikor a lovas megérkezik, kérdő tekintettel fordulnak felé. Echnal tudhatja, hogy jó emberekkel hozta össze a sors, az illetékeseknek azonban fogalma sincs erről, míg meg nem hallják, mit keres itt a zsoldos. A négyes egyike, egy magas, vékony, borostás állú, barna, rövid, borzos hajú férfi az érkező elé áll. Karját előre nyújtja kézfogást indítványozva, vagy ahogy harcosoknál illik, alkarfogást.*
- Üdv! A nevem Kalys. Ők itt Veriar, Enep és Torer. *mutatja be társait balról jobbra haladva.
Veriar egy láthatóan íjász képzettségben jártas elf, vállig érő, szőkésbarna hajjal és barna szemekkel. Testalkata nem különbözik sokban Kalysétól, csupán kicsivel soványabb. Enep egy alacsonyabb, tömzsibb fickó. Hátán nagy pajzsot visel, oldalán egy méretes buzogányt. Arcán vastag szakáll díszeleg, rajta még néhány csepp vízzel az imént lenyelt kortyok tartalmából. Száját megtörli kézfejével, majd sötét hajába túr, hogy kisöpörjön néhány rakoncátlan hajszálat szemei elől. Torer pedig egy fiatal, aligha húszas éveiben járó fiú. Legalábbis arcáról ez olvasható le, alkatával ellentétben. Izmos, erős testalkatú gyerek ő, kin néhol harci sebek látszanak.*
- A fosztogatók mindig a nemesi sírokat támadják. Azok közül is főleg Hrodal úr családjának maradványait lopkodják. Mások is elszenvedtek már egy-két holtnyi veszteséget, de semmi több. Összesen eddig öt család érdekelt az ügyben. Ők fizetik magukat is. Azt nem tudjuk, hogy egy, vagy több személyről van-e szó. Éjszakánként csak egy hangot lehet hallani, annyi biztos. A dal pedig amit énekel... Hát, nem sok érzéke van az ilyesmihez, az egyszer biztos. Torer egyszer hallotta is. Énekeld el fiú! *szólítja fel társát, ki erre kissé zavarog, majd rákezd.*
- Csontok, csontok, csontok! Elpakolni mind, mert ezért jöneek. Látni a térképen, csontok, csontok, csontok! Elpakolni mindet, mert ők pont ezért jönnek. Csontok, csontok, csontok! Haza vinni őket, és megtisztítanííí. Csontok, csontok, csontok! Oltárra pakolni, és ott csodálnííí! Szépek, szépek, szépek! Csontok, csontok, csontok! Szépek, csontok, csontok... *mormogja mélynek tetsző hangján, aztán elhallgat egy pillanatra.*
- Ennyi volt. Aztán ezt kezdte elölről.
- Mondja, egyedül van, vagy jönnek mások is? *kérdi meg végül Kalys Echnalt.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:27:06
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:27:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Weera Yorgit//
*Örül, hogy a virág elnyerte a lány tetszését, és annak is hogy a lány hordani fogja.*
~ Nagyon jól áll a hajában.~ mondja magában, miközben a őt nézi. Aztán gyorsan másfelé néz, nehogy észrevegye, hogy bámulta. Kis csend után ismét megszólal.
- Igaza van. Ez sokkal érdekesebb, mint a templom. Szeretem a sírköveket. Mikor édesanyám sírját látogattam, gyakran maradtam és régi sírköveket néztem. Az egyik legrégebbi kő amit találtam, egy kereskedőé volt. Közel ötszáz éves! Elképesztő, hogy mennyire idős sírokat is lehet találni.* miközben beszél, gyönyörködik a sírokban. Különösen tetszenek neki a nemesek kriptái és a különböző címerek amik a kőbe vannak vésve.*
*Örül, hogy a virág elnyerte a lány tetszését, és annak is hogy a lány hordani fogja.*
~ Nagyon jól áll a hajában.~ mondja magában, miközben a őt nézi. Aztán gyorsan másfelé néz, nehogy észrevegye, hogy bámulta. Kis csend után ismét megszólal.
- Igaza van. Ez sokkal érdekesebb, mint a templom. Szeretem a sírköveket. Mikor édesanyám sírját látogattam, gyakran maradtam és régi sírköveket néztem. Az egyik legrégebbi kő amit találtam, egy kereskedőé volt. Közel ötszáz éves! Elképesztő, hogy mennyire idős sírokat is lehet találni.* miközben beszél, gyönyörködik a sírokban. Különösen tetszenek neki a nemesek kriptái és a különböző címerek amik a kőbe vannak vésve.*
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:15:20
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:15:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*Ezer arany igen jó ajánlat egy effajta munkáért, tekintve, hogy Echnal nem gondol egyéb dologra, mint egy-két rablóra, kik jó ötletnek találták kihantolni a nemesek sirjait. Ám az utána történő ajánlat volt az, ami miatt lovát megsarkantyúzta, hogy minél előbb érjen a temetőbe. Hisz ha van még ott bárminemű értékes dolog, nem ártana megszereznie. Könnyű pénznek ígérkezik a dolog.
Echnal megérkezik a temetőbe, ahol megint más emberek várják. Ő maga elég képzettnek érzi magát, hogyha kell, egyedül tárja fel a földalatti járatokat - már ha igaz amit meséltek -, de persze ha kap egy kis segítséget, azt nem utasítja vissza. Mindenesetre a többi pénzhajhász kalandorra nem fog várni. Ránézésre nem tűntek valami harcias társaságnak - főleg a nő, a tündér, és a gnóm. Már megint ezek az előítéletek, de hát Echnal nem tehet róla, élete során nem sokszor látta, hogy tündérek vagy gnómok sokra vitték volna a harcmezőn.*
- Üdvözlet! *köszönti a temetőben strázsáló embereket* Hrodal megbízásából jöttem. Mit érdemes tudnom?
*Ezer arany igen jó ajánlat egy effajta munkáért, tekintve, hogy Echnal nem gondol egyéb dologra, mint egy-két rablóra, kik jó ötletnek találták kihantolni a nemesek sirjait. Ám az utána történő ajánlat volt az, ami miatt lovát megsarkantyúzta, hogy minél előbb érjen a temetőbe. Hisz ha van még ott bárminemű értékes dolog, nem ártana megszereznie. Könnyű pénznek ígérkezik a dolog.
Echnal megérkezik a temetőbe, ahol megint más emberek várják. Ő maga elég képzettnek érzi magát, hogyha kell, egyedül tárja fel a földalatti járatokat - már ha igaz amit meséltek -, de persze ha kap egy kis segítséget, azt nem utasítja vissza. Mindenesetre a többi pénzhajhász kalandorra nem fog várni. Ránézésre nem tűntek valami harcias társaságnak - főleg a nő, a tündér, és a gnóm. Már megint ezek az előítéletek, de hát Echnal nem tehet róla, élete során nem sokszor látta, hogy tündérek vagy gnómok sokra vitték volna a harcmezőn.*
- Üdvözlet! *köszönti a temetőben strázsáló embereket* Hrodal megbízásából jöttem. Mit érdemes tudnom?
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 16:57:44
Üzenet elküldve: 2013-08-29 16:57:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
//Ferdnichar Ni//
*Mosolyogva átveszi a férfitől a virágot és beleszagol. Az illata édes és igen erős. A hajába tűzi a kis növényt, majd rá néz a társára.*
- Azért nem volt felesleges. Mindjárt elérjük a temetőt, ahol szívesen sétálok.
*Miközben beszél maguk mögött hagyják a templomkertet és a kis kapun át a temetőbe jutnak. Weera érdeklődve figyeli a sírköveket. Szeret ilyen helyeken sétálni és minél öregebb sírokat keresni. Ám, most nem indul felfedező útra, a már kijárt ösvényt követi.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.29 17:14:03, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
*Mosolyogva átveszi a férfitől a virágot és beleszagol. Az illata édes és igen erős. A hajába tűzi a kis növényt, majd rá néz a társára.*
- Azért nem volt felesleges. Mindjárt elérjük a temetőt, ahol szívesen sétálok.
*Miközben beszél maguk mögött hagyják a templomkertet és a kis kapun át a temetőbe jutnak. Weera érdeklődve figyeli a sírköveket. Szeret ilyen helyeken sétálni és minél öregebb sírokat keresni. Ám, most nem indul felfedező útra, a már kijárt ösvényt követi.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.29 17:14:03, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 16:22:22
Üzenet elküldve: 2013-08-29 16:22:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az égi bábjátékos//
*Ttari látva, hogy lövése célt téveszt gondolkodás nélkül az elrabló után rohan. Nem törődve a holtaknak járó tisztelettel négy vagy öt síron keresztül is átvág, amelyek sírköve el is dől*~Nem veszíthetem szem elől~ *mikor utóléri a az emberrablót az egy sírba dobja Valeriát . Az elf csak szeme sarkából látja, hogy a bábmester játsza el ugyanezt. Ttari nem törődve a bábossal rohan a sírhoz. Az előző lövés miatt nem bízik a nyilaiban. Olyan volt mintha megbűvölték volna. Ezért előveszi sarlóját abban bízva, hogy azt nem ereszti el, így ő irányítja végig. Ekkor veszi észre, hogy a bábos már az őt ábrázoló bábot veszi elő és további négy kisebb bábot. A fekete maszkos alak el is tűnt és örvénylő csontok álltak össze emberi csontvázakká, már amennyire azt Ttari meg tudja ítélni. Ekkor az elf megáll,látja a bábost, akin az izgalom jele sem látszik. Mintha csak játszana. Rálát a Valeriát rejtő koporsóra. Kicsit rozzantnak ítéli, bőven kaphat levegőt nem kell az elfnek már úgy sietni,kapkodni . A bábos mondatára ezt feleli.* - Igen, meg kéne menteni. De azt hiszem, mindketten érezzük ez nem túl fer játék.~Pláne ha még a gondolataimat is hallod. ~ - Ezeket a csontvázakat lecsapom, már ha le lehet egyáltalán mert nem tűnnek élőnek.*Rázza a fejét az elf. Szerencsére a négy csontváz nagyjából szabályosan a lehető legtávolabb állnak egymástól, így Ttari kiválasztja azt, amelyik még a bábostól a legmesszebb van és rátámad. Mivel fegyvere nincs, az elf egy egyszerű suhintással a sarló életlen végével kifelé, hogy ne csorbítsa azt, nyakon csapja az ellenfelét, akinek a feje úgy, ahogy van, lepördül .Ttari ekkor beáll a csontváz helyére. így neki Jóbról az egyik csontváz barról, a másik és a Valeriát rejtő koporsó szembe vele pedig a harmadik csontváz és maga a bábos. De attól tartva, hogy a csontváz újra összeáll nem tesz semmit csak figyeli, hogy mi történik. Ha a csontváz nem áll össze akkor ugyan úgy bánik el a többi csontvázzal. Kezdve a jobb oldalival, majd a ballal és végül a bábos előtt lévővel. Ha mindez sikerül azt mondja * - Ne folytassuk ezt, vagy legalább Valeriát engedd el! Biztos vagyok benne, hogy ketten jóval színvonalasabb előadást nyújthatunk neked .*Az elf meg van győződve arról, hogy a bábos csak a maga szórakoztatására csinálja mindezt.
*Ttari látva, hogy lövése célt téveszt gondolkodás nélkül az elrabló után rohan. Nem törődve a holtaknak járó tisztelettel négy vagy öt síron keresztül is átvág, amelyek sírköve el is dől*~Nem veszíthetem szem elől~ *mikor utóléri a az emberrablót az egy sírba dobja Valeriát . Az elf csak szeme sarkából látja, hogy a bábmester játsza el ugyanezt. Ttari nem törődve a bábossal rohan a sírhoz. Az előző lövés miatt nem bízik a nyilaiban. Olyan volt mintha megbűvölték volna. Ezért előveszi sarlóját abban bízva, hogy azt nem ereszti el, így ő irányítja végig. Ekkor veszi észre, hogy a bábos már az őt ábrázoló bábot veszi elő és további négy kisebb bábot. A fekete maszkos alak el is tűnt és örvénylő csontok álltak össze emberi csontvázakká, már amennyire azt Ttari meg tudja ítélni. Ekkor az elf megáll,látja a bábost, akin az izgalom jele sem látszik. Mintha csak játszana. Rálát a Valeriát rejtő koporsóra. Kicsit rozzantnak ítéli, bőven kaphat levegőt nem kell az elfnek már úgy sietni,kapkodni . A bábos mondatára ezt feleli.* - Igen, meg kéne menteni. De azt hiszem, mindketten érezzük ez nem túl fer játék.~Pláne ha még a gondolataimat is hallod. ~ - Ezeket a csontvázakat lecsapom, már ha le lehet egyáltalán mert nem tűnnek élőnek.*Rázza a fejét az elf. Szerencsére a négy csontváz nagyjából szabályosan a lehető legtávolabb állnak egymástól, így Ttari kiválasztja azt, amelyik még a bábostól a legmesszebb van és rátámad. Mivel fegyvere nincs, az elf egy egyszerű suhintással a sarló életlen végével kifelé, hogy ne csorbítsa azt, nyakon csapja az ellenfelét, akinek a feje úgy, ahogy van, lepördül .Ttari ekkor beáll a csontváz helyére. így neki Jóbról az egyik csontváz barról, a másik és a Valeriát rejtő koporsó szembe vele pedig a harmadik csontváz és maga a bábos. De attól tartva, hogy a csontváz újra összeáll nem tesz semmit csak figyeli, hogy mi történik. Ha a csontváz nem áll össze akkor ugyan úgy bánik el a többi csontvázzal. Kezdve a jobb oldalival, majd a ballal és végül a bábos előtt lévővel. Ha mindez sikerül azt mondja * - Ne folytassuk ezt, vagy legalább Valeriát engedd el! Biztos vagyok benne, hogy ketten jóval színvonalasabb előadást nyújthatunk neked .*Az elf meg van győződve arról, hogy a bábos csak a maga szórakoztatására csinálja mindezt.
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 12:00:59
Üzenet elküldve: 2013-08-29 12:00:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Álomcsapda //
*A Nap lassacskán utolsó óráját üti, s az alkony közeledte kellemes, misztikus köntösbe bújtatja a temetőt. Bár e helyet nem szeretik túl sokan, viszont a napszak ezen részén kellemes nyugalmat érezhetnek a betérők - az ekkor felbukkanó emlékek nem fájdalmasak, inkább a lelket egy lágy, megnyugtató érzés keríti hatalmába. Ekkor az ember csak ücsörög itt, nézi a távolban lemenő Nap utolsó sugarait, s csak ábrándozik a múlt szép képein.
A sír, mely előtt megtorpan a páros, nagyon öreg: a felirat rajta alig kivehető, s a sírkő is több helyen megrepedezett már, ettől függetlenül az abból áradó energia egyben jó érzéssel töltheti el őket, viszont valamely szomorúság is úrrá lehet rajtuk. Bár nem éppen becsületes dolog kiásni egy holtat, s megbolygatni örök álmát, viszont most a szükség vezérli mindkettejüket.
A jel pedig nem marad el, viszont nem éppen az történik, mint amire számíthattak. Váratlanul halk pityergés tör elő a föld alól, amit hamarosan egy halovány árny is követ, mely lassan szál fel a föld alól, s pár percig szipogva csak lebeg felette. Jól kivehető, hogy egy aprócska tündér lány bús szelleme az, aki láthatóan valami miatt nagyon szomorkodik.*
- Itt voltak.. *pillant fel a párosra ködös arcán lecsorgó könnyekkel* Mindent elvittek! *hangja szokatlanul visszhangzik* Testvérem, én segítenék neked, de nem biztos, hogy tudok..
*Ekkor váratlanul még öt darab sírból hasonló árnyak szállnak ki, amik bekerítik Konját és Zrekilt. Az ő arcuk is nagyon bús, s lefelé görbülő szájjal hallgatják a tündért.*
- Itt volt három csuklyás alak, és elvitték a csontjainkat! Ezzel pedig visszalöktek erre a világra, s amíg nem kerülnek vissza testünk maradványai, addig kénytelenek vagyunk itt kísérteni! *azzal közelebb száll a pároshoz* Hallottam a beszédüket, tudtam, hogy eljöttök! Viszont nem értettem a miértjét.. Miért kellett elvinniük az összes tündér csontját? *pillant kérdően hol Zrekilre, hol Konjára* Azt hallottam, hogy egy főzethez kellenek a csontok, viszont nagyon tanakodtak, hogy melyik részünk *az utolsó szónál újabb apró könnycsepp gördül le arcán* Mivel nem tudtak dönteni, ezért majdnem mindet elvitték! *ekkor ökölbe szorul a keze* De nem hagyhattam, hogy övék legyen a teljes győzelem, így pár apróbb csontot lenyelettem föld alatti bogarakkal, amik valahol mélyen tanyáznak! Talán az ujjpercem is ott van.. valahol.. *ekkor megpróbálja megragadni Zrekilt, de mivel anyagtalan a teste, ez nem sikerült* Kérlek benneteket, ha megtaláljátok az ujjpercem, ami segít majd rajtatok, akkor könyörgöm, szerezzétek vissza a csontjainkat! Örökre itt fogunk ragadni, ha nem kapjuk vissza őket.. Kérlek, segítsetek! *az utolsó mondatot már mind a hatan együtt mondják* Viszont van itt még valami.. Amint látjátok, nem felülről zavarták meg az álmunk, hanem alulról! Van lent valami átjáró.. Igazából nem is tudom, mi lehet az. Ilyen furcsa, kör alakú mágikus valami, amin keresztül jöttek. Ott, az a kripta *mutat nyugat irányba egy ősrégi kripta ajtaja felé* Azt a helyet vagy húsz éve nem látogatta senki, így hát senkinek sem tűnnek fel az ásás nyomok ott bent. Lefelé van egy lépcső, és lent a koporsóknál volt az az átjáró - pár órája nyitották meg, viszont már eltűnt, de.. *ekkor kicsit habozik, majd végül sóhajt egy nagyot, s kiböki* De ha megígéritek, hogy visszaszerzitek a csontjainkat, akkor mi hatan képesek vagyunk talán tíz másodpercig tartani az átjárót, hogy átmehessetek rajta! Képesek vagytok visszatérni ide, ha siettek - ha esetleg olyan helyre lyukadnátok ki, de ahogy láttam, az átjáró túlsó oldalán sziklás vidék van, tengerrel, vízzel.. Ó, a gyönyörű tenger.. *megrázza fejét, majd végül összegzi az elmondottakat* Ha visszaszerzitek a csontjainkat, akkor elvihetitek az ujjpercet, s megnyitjuk nektek az átjárót. Ha nem segítetek, akkor örök életetekre kísérteni fogjuk az álmaitok.. *ekkor újra elkezd sírni* Ezt nem szeretnénk, mi nem vagyunk ilyenek, de muszáj segítenetek, más reményünk nincs! *megtörölgeti magát, majd újra a kripta felé mutat* Azt nyissátok ki, menjetek le, és menjetek be az ásott járatba. Az első elágazásnál forduljatok balra, majd jobbra, s megtalálhatjátok az üres nyughelyem.. Ott a falban láthattok ököl nagyságú járatokat, ott ássatok egy kicsit, és megtaláljátok a bogarakat, amik lenyeltek pár ujjpercet. Ha ez meg van, akkor igyekezzetek vissza, addigra megnyitjuk az átjárót, s kiérhettek a sziklaszirtekhez. *bólint egyet, majd sürgetően mutogatni kezd* Gyerünk, igyekezzetek, nincs vesztegetni való időnk! *azzal a hat szellem a kriptához száll, átsuhannak falán, s lent, az egyik fal mellett mormolni kezdenek valamit, mire halványan egy kör alakú, kékes derengés jelenik meg* Siessetek!
*Utasítja őket a tündér kísértet. Maximum tíz perce van Konjának és Zrekilnek arra, hogy megkeressék az ujjpercet.
Mire visszaérnek, addigra az átjáró is kész, s jól látható a másik oldalán a tenger, viszont a szellem aggódóan szól feléjük.*
- Erősebb, mint gondolnánk! Visszajönni nem fogtok tudni, s bizonyos állomásokon meg fog szakadni a kapcsolat, de ekkor újra beindítjuk! A folyóparton egyszer meg fog szakadni, aztán valahol az Artheniori folyón, s csak ezután fogjátok elérni a sziklaszirteket! Gyerünk, menjetek!
*Más választása nem igazán van a párosnak, hiszen csak így lehet az övék az ujjperc - valamit valamiért..*
*A Nap lassacskán utolsó óráját üti, s az alkony közeledte kellemes, misztikus köntösbe bújtatja a temetőt. Bár e helyet nem szeretik túl sokan, viszont a napszak ezen részén kellemes nyugalmat érezhetnek a betérők - az ekkor felbukkanó emlékek nem fájdalmasak, inkább a lelket egy lágy, megnyugtató érzés keríti hatalmába. Ekkor az ember csak ücsörög itt, nézi a távolban lemenő Nap utolsó sugarait, s csak ábrándozik a múlt szép képein.
A sír, mely előtt megtorpan a páros, nagyon öreg: a felirat rajta alig kivehető, s a sírkő is több helyen megrepedezett már, ettől függetlenül az abból áradó energia egyben jó érzéssel töltheti el őket, viszont valamely szomorúság is úrrá lehet rajtuk. Bár nem éppen becsületes dolog kiásni egy holtat, s megbolygatni örök álmát, viszont most a szükség vezérli mindkettejüket.
A jel pedig nem marad el, viszont nem éppen az történik, mint amire számíthattak. Váratlanul halk pityergés tör elő a föld alól, amit hamarosan egy halovány árny is követ, mely lassan szál fel a föld alól, s pár percig szipogva csak lebeg felette. Jól kivehető, hogy egy aprócska tündér lány bús szelleme az, aki láthatóan valami miatt nagyon szomorkodik.*
- Itt voltak.. *pillant fel a párosra ködös arcán lecsorgó könnyekkel* Mindent elvittek! *hangja szokatlanul visszhangzik* Testvérem, én segítenék neked, de nem biztos, hogy tudok..
*Ekkor váratlanul még öt darab sírból hasonló árnyak szállnak ki, amik bekerítik Konját és Zrekilt. Az ő arcuk is nagyon bús, s lefelé görbülő szájjal hallgatják a tündért.*
- Itt volt három csuklyás alak, és elvitték a csontjainkat! Ezzel pedig visszalöktek erre a világra, s amíg nem kerülnek vissza testünk maradványai, addig kénytelenek vagyunk itt kísérteni! *azzal közelebb száll a pároshoz* Hallottam a beszédüket, tudtam, hogy eljöttök! Viszont nem értettem a miértjét.. Miért kellett elvinniük az összes tündér csontját? *pillant kérdően hol Zrekilre, hol Konjára* Azt hallottam, hogy egy főzethez kellenek a csontok, viszont nagyon tanakodtak, hogy melyik részünk *az utolsó szónál újabb apró könnycsepp gördül le arcán* Mivel nem tudtak dönteni, ezért majdnem mindet elvitték! *ekkor ökölbe szorul a keze* De nem hagyhattam, hogy övék legyen a teljes győzelem, így pár apróbb csontot lenyelettem föld alatti bogarakkal, amik valahol mélyen tanyáznak! Talán az ujjpercem is ott van.. valahol.. *ekkor megpróbálja megragadni Zrekilt, de mivel anyagtalan a teste, ez nem sikerült* Kérlek benneteket, ha megtaláljátok az ujjpercem, ami segít majd rajtatok, akkor könyörgöm, szerezzétek vissza a csontjainkat! Örökre itt fogunk ragadni, ha nem kapjuk vissza őket.. Kérlek, segítsetek! *az utolsó mondatot már mind a hatan együtt mondják* Viszont van itt még valami.. Amint látjátok, nem felülről zavarták meg az álmunk, hanem alulról! Van lent valami átjáró.. Igazából nem is tudom, mi lehet az. Ilyen furcsa, kör alakú mágikus valami, amin keresztül jöttek. Ott, az a kripta *mutat nyugat irányba egy ősrégi kripta ajtaja felé* Azt a helyet vagy húsz éve nem látogatta senki, így hát senkinek sem tűnnek fel az ásás nyomok ott bent. Lefelé van egy lépcső, és lent a koporsóknál volt az az átjáró - pár órája nyitották meg, viszont már eltűnt, de.. *ekkor kicsit habozik, majd végül sóhajt egy nagyot, s kiböki* De ha megígéritek, hogy visszaszerzitek a csontjainkat, akkor mi hatan képesek vagyunk talán tíz másodpercig tartani az átjárót, hogy átmehessetek rajta! Képesek vagytok visszatérni ide, ha siettek - ha esetleg olyan helyre lyukadnátok ki, de ahogy láttam, az átjáró túlsó oldalán sziklás vidék van, tengerrel, vízzel.. Ó, a gyönyörű tenger.. *megrázza fejét, majd végül összegzi az elmondottakat* Ha visszaszerzitek a csontjainkat, akkor elvihetitek az ujjpercet, s megnyitjuk nektek az átjárót. Ha nem segítetek, akkor örök életetekre kísérteni fogjuk az álmaitok.. *ekkor újra elkezd sírni* Ezt nem szeretnénk, mi nem vagyunk ilyenek, de muszáj segítenetek, más reményünk nincs! *megtörölgeti magát, majd újra a kripta felé mutat* Azt nyissátok ki, menjetek le, és menjetek be az ásott járatba. Az első elágazásnál forduljatok balra, majd jobbra, s megtalálhatjátok az üres nyughelyem.. Ott a falban láthattok ököl nagyságú járatokat, ott ássatok egy kicsit, és megtaláljátok a bogarakat, amik lenyeltek pár ujjpercet. Ha ez meg van, akkor igyekezzetek vissza, addigra megnyitjuk az átjárót, s kiérhettek a sziklaszirtekhez. *bólint egyet, majd sürgetően mutogatni kezd* Gyerünk, igyekezzetek, nincs vesztegetni való időnk! *azzal a hat szellem a kriptához száll, átsuhannak falán, s lent, az egyik fal mellett mormolni kezdenek valamit, mire halványan egy kör alakú, kékes derengés jelenik meg* Siessetek!
*Utasítja őket a tündér kísértet. Maximum tíz perce van Konjának és Zrekilnek arra, hogy megkeressék az ujjpercet.
Mire visszaérnek, addigra az átjáró is kész, s jól látható a másik oldalán a tenger, viszont a szellem aggódóan szól feléjük.*
- Erősebb, mint gondolnánk! Visszajönni nem fogtok tudni, s bizonyos állomásokon meg fog szakadni a kapcsolat, de ekkor újra beindítjuk! A folyóparton egyszer meg fog szakadni, aztán valahol az Artheniori folyón, s csak ezután fogjátok elérni a sziklaszirteket! Gyerünk, menjetek!
*Más választása nem igazán van a párosnak, hiszen csak így lehet az övék az ujjperc - valamit valamiért..*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-29 00:07:25
Üzenet elküldve: 2013-08-29 00:07:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Echomalerana a temetőben sétál mint általában, de most sokkal érdekesebb a dolog, mert valaki esetleg valakik kifosztott vagy kifosztottak egy nemesi sírt. Egy ideje márt téblábol a sír közelében, hátha talál egy gyönyörűséges csontot. Minek után nem lel semmi számára értékeset, körbesétál a temető többi részén is, imádja a sírokat, annyi időt töltött már köztük, hogy szinte lehetetlen újat találnia. Miután még egyszer átnézte a sírköveket, lassan elindul, hogy elhagyja a temetőt a templomkert irányába. Lassan lépdel, hátha talál egy aprócska csontocskát a földön, hisz mi lehet annál jobb mint találni egy ilyen értékes tárgyat.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-28 22:16:50
Üzenet elküldve: 2013-08-28 22:16:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
* Konja, ahogyan feláll, átnyújtja a gnómnak a könyvet, közben figyeli minden mozdulatát. Szeretné megőrizni Zrekil emlékét, ha talán mégis úgy hozza a sors, hogy neki meg kell halnia. Zrekil átlapozza a könyvet, majd elmondja, amit Konja is tud.*
- Induljunk a temetőbe. *közli, majd kirohan a könyvtárból, áthalad a templomon - itt szinte fellök egy öreg papot -, és mikor kiér végre a szabad ég alá, nagyot szippant a levegőből, s valamennyire megnyugszik. Vár egy kicsit, majd ha a gnóm is csatlakozik, bár Konja nem néz vissza, elindul a temető felé. Most valamiért nem fél, pedig az utóbbi időben igencsak kellemetlenül érezte magát a temetőben. "Talán azért mert tudtam, valahol legbelül, hogy ez vár rám? De akkor miért álmodtam azt, hogy Zrekilt viszik el? Konja Konor, tudtad Te, hogy ez lesz?" Elmélkedik, majd elindul a sírok között. A lány valamiért úgy gondolja, bármelyik tündért is fogják kihantolni, az nem fogja őket kisérteni, mert a tündérek bármilyen módon segítették volna tündértársukat. Konja pedig most nagy bajban van, méghozzá nagyon nagy bajban. Tehát elindul a sírok között, s lassan halad, hogy el tudja olvasni a sírokon lévő feliratot. A lány szerint nagyon fontos, hogy ki mit rakat a a sírkőre, így hát valami olyat keres, ami igazán szimpatikus számára. Már éppen feladná a keresést, mikor elhalad egy sír mellett, melynek vázájában ezerszínű virágcsokor pompázik. Konja megtorpan, majd olvasni kezdi a feliratot.*
'Életemben tündér voltam, halálomban is tündér maradok. Segíteni másokon, a legfőbb életető dolog.'
* A lány felnevet, s tudja, hogy megtalálta a megfelelő személyt. Az itt lévő holt nyilván élete során gyógyító lehetett, s mikor alaposabban megfigyeli a sírkövet, akkor látja a szöveg alatt a 'gyógyító' szót. Leül hát a sír mellé, és beszélni kezd.*
- Engem most meggyógyíthatsz drága, drága tündér. Nagy bajban vagyok, és ha nem vehetem el az egyik ujjperced, akkor esélyem sincsen megoldani a problémát. Nem akarom elveszíteni a Kedvesem, Te bölcsebb vagy nálam, Te, ki a föld mélyén pihensz, hát döntsd el, mi legyen sorsom. *kéri, s várakozik... vár valami jelet, melyet a halott tündér küld neki.*
* Konja, ahogyan feláll, átnyújtja a gnómnak a könyvet, közben figyeli minden mozdulatát. Szeretné megőrizni Zrekil emlékét, ha talán mégis úgy hozza a sors, hogy neki meg kell halnia. Zrekil átlapozza a könyvet, majd elmondja, amit Konja is tud.*
- Induljunk a temetőbe. *közli, majd kirohan a könyvtárból, áthalad a templomon - itt szinte fellök egy öreg papot -, és mikor kiér végre a szabad ég alá, nagyot szippant a levegőből, s valamennyire megnyugszik. Vár egy kicsit, majd ha a gnóm is csatlakozik, bár Konja nem néz vissza, elindul a temető felé. Most valamiért nem fél, pedig az utóbbi időben igencsak kellemetlenül érezte magát a temetőben. "Talán azért mert tudtam, valahol legbelül, hogy ez vár rám? De akkor miért álmodtam azt, hogy Zrekilt viszik el? Konja Konor, tudtad Te, hogy ez lesz?" Elmélkedik, majd elindul a sírok között. A lány valamiért úgy gondolja, bármelyik tündért is fogják kihantolni, az nem fogja őket kisérteni, mert a tündérek bármilyen módon segítették volna tündértársukat. Konja pedig most nagy bajban van, méghozzá nagyon nagy bajban. Tehát elindul a sírok között, s lassan halad, hogy el tudja olvasni a sírokon lévő feliratot. A lány szerint nagyon fontos, hogy ki mit rakat a a sírkőre, így hát valami olyat keres, ami igazán szimpatikus számára. Már éppen feladná a keresést, mikor elhalad egy sír mellett, melynek vázájában ezerszínű virágcsokor pompázik. Konja megtorpan, majd olvasni kezdi a feliratot.*
'Életemben tündér voltam, halálomban is tündér maradok. Segíteni másokon, a legfőbb életető dolog.'
* A lány felnevet, s tudja, hogy megtalálta a megfelelő személyt. Az itt lévő holt nyilván élete során gyógyító lehetett, s mikor alaposabban megfigyeli a sírkövet, akkor látja a szöveg alatt a 'gyógyító' szót. Leül hát a sír mellé, és beszélni kezd.*
- Engem most meggyógyíthatsz drága, drága tündér. Nagy bajban vagyok, és ha nem vehetem el az egyik ujjperced, akkor esélyem sincsen megoldani a problémát. Nem akarom elveszíteni a Kedvesem, Te bölcsebb vagy nálam, Te, ki a föld mélyén pihensz, hát döntsd el, mi legyen sorsom. *kéri, s várakozik... vár valami jelet, melyet a halott tündér küld neki.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-28 17:40:53
Üzenet elküldve: 2013-08-28 17:40:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Az égi bábjátékos//
*Ttari első nyila úgy tűnik, célra tart. Ám az utolsó pillanatban mégis vagy fél méterrel a bábjátékos mellett süvít el. Lehetséges ez? Tény, hogy ilyen irányhoz a nyílnak végig rossz úton kellett haladnia. De az utolsó pillanatig úgy látszott, találni fog. Akkor hát mi történt? Amikor pedig az elf megfordul, hogy az igazi rablóra lőjön, rá kell jöjjön, hogy ez idő alatt már beért a temetőbe, így ha segíteni akar a nőnek, akkor utána kell rohanjon. Ha ezelőtt még visszapillant, láthatja, hogy a hosszú szakállú férfi eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Lehetséges ez?
Közben Valer kiáltására az ember, aki elragadta, nem reagál semmit, csak lohol tovább. A temetőben úgy fut a sírok közt, mintha már legalább ezerszer megtette volna az utat, egy kanyart sem téveszt, egy pillanatra sem áll meg gondolkodni. Persze Ttarinak könnyebb dolga van, őneki csak követnie kell az alakot, aki végre egyszer megáll egy sírkő előtt. Előtte a sír ki van ásva, nincs benne más, csak egy nagy, nyitott koporsó. Az alak itt megáll, és vár. Amennyiben az elf már látótávolságon belülre ért, egyetlen mozdulattal leveti magáról a nőt, egyenesen a koporsóba, melynek abban a pillanatban lezárul a teteje. Ttari közben észreveheti a bábost az egyik sírkövön üldögélve, miközben épp egy kis fadobozt csuk rá Valer bábjára, majd kezeit ismét a háta mögé dugja, és előbb a balt húzza elő, melyen Ttari van. Ismét saját hangján szólal meg:*
- A férfi megmentené a nőt, nemde? S habár a fekete lepellel megáldott eltűnt *ha az elf odapillant, láthatja, hogy a rabló tényleg nincs sehol* de új akadályokba ütközik *és ekkor előhúzza jobb kezét, rajta négy kis ujjbábbal, mindegyik ujján egy, kivéve a hüvelyket, az most fedetlen. Mindegyik ujjbáb egy csontvázat szimbolizál. És mintha csak a férfi uralná a a természet törvényeit, Ttari körül a földből valóban csontok kezdenek kifelé repkedni, majd addig kóvályognak a levegőben, míg meg nem épül belőlük négy tökéletes csontváz, melyek az elfre támadnak...*
*Ttari első nyila úgy tűnik, célra tart. Ám az utolsó pillanatban mégis vagy fél méterrel a bábjátékos mellett süvít el. Lehetséges ez? Tény, hogy ilyen irányhoz a nyílnak végig rossz úton kellett haladnia. De az utolsó pillanatig úgy látszott, találni fog. Akkor hát mi történt? Amikor pedig az elf megfordul, hogy az igazi rablóra lőjön, rá kell jöjjön, hogy ez idő alatt már beért a temetőbe, így ha segíteni akar a nőnek, akkor utána kell rohanjon. Ha ezelőtt még visszapillant, láthatja, hogy a hosszú szakállú férfi eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Lehetséges ez?
Közben Valer kiáltására az ember, aki elragadta, nem reagál semmit, csak lohol tovább. A temetőben úgy fut a sírok közt, mintha már legalább ezerszer megtette volna az utat, egy kanyart sem téveszt, egy pillanatra sem áll meg gondolkodni. Persze Ttarinak könnyebb dolga van, őneki csak követnie kell az alakot, aki végre egyszer megáll egy sírkő előtt. Előtte a sír ki van ásva, nincs benne más, csak egy nagy, nyitott koporsó. Az alak itt megáll, és vár. Amennyiben az elf már látótávolságon belülre ért, egyetlen mozdulattal leveti magáról a nőt, egyenesen a koporsóba, melynek abban a pillanatban lezárul a teteje. Ttari közben észreveheti a bábost az egyik sírkövön üldögélve, miközben épp egy kis fadobozt csuk rá Valer bábjára, majd kezeit ismét a háta mögé dugja, és előbb a balt húzza elő, melyen Ttari van. Ismét saját hangján szólal meg:*
- A férfi megmentené a nőt, nemde? S habár a fekete lepellel megáldott eltűnt *ha az elf odapillant, láthatja, hogy a rabló tényleg nincs sehol* de új akadályokba ütközik *és ekkor előhúzza jobb kezét, rajta négy kis ujjbábbal, mindegyik ujján egy, kivéve a hüvelyket, az most fedetlen. Mindegyik ujjbáb egy csontvázat szimbolizál. És mintha csak a férfi uralná a a természet törvényeit, Ttari körül a földből valóban csontok kezdenek kifelé repkedni, majd addig kóvályognak a levegőben, míg meg nem épül belőlük négy tökéletes csontváz, melyek az elfre támadnak...*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-28 11:46:28
Üzenet elküldve: 2013-08-28 11:46:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi örökség//
*A rettegés és a reménytelenség édes illata egyre csak vonzza befelé. A szoknyáján apró repedést okoz valami éles tárgy, és egy másik a parókájába is beleakad. A ruhát sajnálja, azonban szerencsére a műhaj alá olyan szorosan tömködte be vörös fürtjeit, hogy talán ha akarná sem tudná egykönnyen levenni. Így mindössze egy-két 'hajszál' bánja a kalandot. Ekkor rátalál a tündérre, és széles mosoly terül el az arcán. Lenne valaki, aki tud róla? Nos, tény, hogy az imádóit mindig is szerette. Nyilván előbb-utóbb azoknak is meg kell halni, mint mindenkinek, aki tudomást szerez róla, viszont az olyan szintű rajongás, hogy áldozati bárányt játszik a kezére, mindig is imponált neki. Az egyik városban, ahol sokáig 'tevékenykedett', valóban a tőle való rettegs hatására alakult kisebb csoport, akik rendszeresen ártatlan embereket kaptak el, és áldoztak fel, hogy cserébe az ő életük megmaradjon. Mikor az eredar úgy ítélte meg, hogy már eléggé beleőrültek abba, amit csinálnak, megmutatta magát nekik, és onnantól ők hozták neki az áldozatot, királynőként szolgálták ki. Persze Caletnia nem csak azért hagyta sokáig élni őket, mert imádták, és mert áldozatokat hoztak neki, sokkal inkább az őrületük, a tébolyuk, melyet a tőle való rettegés szült, na azt élvezte ki az utolsó pillanatig. Végül távozása előtt felszólította a csapatot, hogy gyújtsák magukra a házat, és hagyjanak hátra valami üzenetfélét, miszerint vállalják a felelősséget minden gyilkosságért. És megtették. Aki pedig ily könnyen elhajítja életét, nem kapaszkodik bele elég görcsösen, azt a nő még annyira sem méltatja, hogy maga kínozza meg, és végezzen vele.
Kedve lenne kitépni a tündér szárnyait, de azért ő sem szörnyeteg. Elvégre most végzett valakivel, egyenlőre nem kell neki újabb, így a megkötözött férfi látványából adódó bizsergést is igyekszik figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért hagyja is kifutni a tündért, minél messzebb van tőle, annál jobb. Végezetül azért még szív egy nagyot a rettegésből, és elismerő mosoly jelenik meg az arcán. Ekkor hirtelen éles fájdalmat érez a vállában. Lepillant, és meglátja a bűnöst: egy kő, amely pont most esett le. Ami nagyobb baj, hogy a szép zöld ruha vállrésze véres lett, és valószínűleg kulcscsontja is eltörött. Persze neki gyorsabban gyógyul, mint holmi halandóknak, de nyilván nem két perc, így ez jó időre hátráltatni fogja így is. Dühében másik kezével addig szorítja a követ, míg apró repedések futnak végig a felszínén. Miután dühét ily módon beleölte a nagyra nőtt kavicsba, kikiált:*
- Önök nem jönnek? *majd bosszankodik egy sort azon is, ha a többiek nem hallják meg, és nem válaszolnak.*
*A rettegés és a reménytelenség édes illata egyre csak vonzza befelé. A szoknyáján apró repedést okoz valami éles tárgy, és egy másik a parókájába is beleakad. A ruhát sajnálja, azonban szerencsére a műhaj alá olyan szorosan tömködte be vörös fürtjeit, hogy talán ha akarná sem tudná egykönnyen levenni. Így mindössze egy-két 'hajszál' bánja a kalandot. Ekkor rátalál a tündérre, és széles mosoly terül el az arcán. Lenne valaki, aki tud róla? Nos, tény, hogy az imádóit mindig is szerette. Nyilván előbb-utóbb azoknak is meg kell halni, mint mindenkinek, aki tudomást szerez róla, viszont az olyan szintű rajongás, hogy áldozati bárányt játszik a kezére, mindig is imponált neki. Az egyik városban, ahol sokáig 'tevékenykedett', valóban a tőle való rettegs hatására alakult kisebb csoport, akik rendszeresen ártatlan embereket kaptak el, és áldoztak fel, hogy cserébe az ő életük megmaradjon. Mikor az eredar úgy ítélte meg, hogy már eléggé beleőrültek abba, amit csinálnak, megmutatta magát nekik, és onnantól ők hozták neki az áldozatot, királynőként szolgálták ki. Persze Caletnia nem csak azért hagyta sokáig élni őket, mert imádták, és mert áldozatokat hoztak neki, sokkal inkább az őrületük, a tébolyuk, melyet a tőle való rettegés szült, na azt élvezte ki az utolsó pillanatig. Végül távozása előtt felszólította a csapatot, hogy gyújtsák magukra a házat, és hagyjanak hátra valami üzenetfélét, miszerint vállalják a felelősséget minden gyilkosságért. És megtették. Aki pedig ily könnyen elhajítja életét, nem kapaszkodik bele elég görcsösen, azt a nő még annyira sem méltatja, hogy maga kínozza meg, és végezzen vele.
Kedve lenne kitépni a tündér szárnyait, de azért ő sem szörnyeteg. Elvégre most végzett valakivel, egyenlőre nem kell neki újabb, így a megkötözött férfi látványából adódó bizsergést is igyekszik figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért hagyja is kifutni a tündért, minél messzebb van tőle, annál jobb. Végezetül azért még szív egy nagyot a rettegésből, és elismerő mosoly jelenik meg az arcán. Ekkor hirtelen éles fájdalmat érez a vállában. Lepillant, és meglátja a bűnöst: egy kő, amely pont most esett le. Ami nagyobb baj, hogy a szép zöld ruha vállrésze véres lett, és valószínűleg kulcscsontja is eltörött. Persze neki gyorsabban gyógyul, mint holmi halandóknak, de nyilván nem két perc, így ez jó időre hátráltatni fogja így is. Dühében másik kezével addig szorítja a követ, míg apró repedések futnak végig a felszínén. Miután dühét ily módon beleölte a nagyra nőtt kavicsba, kikiált:*
- Önök nem jönnek? *majd bosszankodik egy sort azon is, ha a többiek nem hallják meg, és nem válaszolnak.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-26 19:58:58
Üzenet elküldve: 2013-08-26 19:58:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Kazgot bizony megcsalják az érzékei. Megváltást remélve indulsz el a fénycsík felé, amelyik éles késként hasít a sötétségbe, meneküléssel kecsegtetve, de mire elérnéd a rést, az hirtelen eltűnik, csak egy szemmagasságba állított koponya vigyorog gúnyosan a kudarcodon. Üres szemgödreibe hirtelen vetődik árnyék, ahogy most pontosan a hátad mögött nyílik újabb átjáró a külvilágba, kecsegtető szellőt küldve feléd, ami magában rejti a szabadság frissességét is. Ha elindulsz felé, hamar rájöhetsz, hogy ez sem több, mint tünékeny illúzió, hiába keresel hős megmentőt, ismét csak egy vicsorgó koponyát találsz, amelyik mintha egyenesen kinevetne. Nehéz számolni, hányszor űz belőled gúnyt tán saját elméd, tán valami, ami nem evilági, de a lényeg, hogy többször is csalatkozol, mire valóban feltárul a valódi ajtó, amin Caletnia lép be elsőként. Álcádat eddig tökéletesen alakítod, nyilván nem leszel rest hangosan sikongatni sem, amint eszelős vigyorukkal emberi koponyák néznek veled farkasszemet, szoknyádra pókháló tapad, parókádat pedig egy kődarab kezdi ki. Hiába borzongatja a hely még az te idegeidet is, van egy sokkal erőteljesebb dolog, ami ide vonz: Kazgo félelme, reményvesztettsége, ami mindennél erősebben érződik, szinte úgy csal beljebb, közelebb a vélt prédához, mint éhes vadat a véres csalétek. Lehetséges, hogy valaki csakis neked rakta volna ide a finom falatot, hogy kedvedben járjon, szinte istennőként tisztelve téged adózzon emberfölötti mivoltodnak? Ha így van, megérezheted a szívedbe markoló jeges karmokat: valaki tudna a titkodról, melyet oly nagy gonddal rejtegetsz? Úgy tűnik, szándékod segítőkész, ahogy közeledsz, kedves hangon kérdezve, a tündér megörül szabadságának. Kazgo, amint újra fényt észlelsz, nagy hévvel indulsz irányába, makacsul hajtogatva, hogy ki fogsz jutni, de egy koponya gurul lábad elé, hogy akadályozzon. Felbuksz, bár komolyabb sérülés nem ér // D10:1//, így lehetséges, hogy Caletnia a földön talál, mint holmi áldozati bárányt. Még mielőtt választ adhatnál, nem törődve semmivel pattansz fel újra, hogy háládat elrebegve rohanj ki, ahogy lábaid bírják, egyenest Elena karjai közé. Az eredár egyedül marad a barátságtalan kriptában, bár távozni volna érdemes, valami mégis visszatart. Az elhunytak minden kínját, szenvedését érzed a levegőben, szédítően szakad a nyakadba, csábítgat, édesget, hivalkodón mutatja, micsoda lakomákat rejthetett a régi kor. Amíg elalélva állsz, nem veszed észre, hogy egy kődarab megadja magát, feléd zuhanva bal válladat éri, fájón fakasztva vért, törve csontot //D10:9//, mielőtt megállapodna a lábaidnál. Füledbe gúnyos gyermeki hangocska csendül, ahogy egy dalocskát énekel.*
-A vér majd mindent elborít, elborít, elborít. A vér majd mindent elborít, én szép hölgyem.
*A kint álló kis négyes, Elena, Ysdeneri, Dreack és Therumon eközben ellenérzéseiket osztják meg egymással, édes kis csevejeteket a köszönömöt hadaró Kazgo töri meg, aki a tündérlánynak rohan, épp csak nem borítva fel mindkettejüket. Ameddig feltehetően valaki a segítségére siet, hogy megszabadítsa kötelékeitől, addig furcsa mód bentről semmi hang nem szűrődik ki, még akkor sem, ha Caletnia ordít fájdalmában. Igazi, temetői csend, amivel a lányok talán ki is egyeznének, hiszen legalább itt hagyhatják a nemes kisasszonyt, aki úgy bökte a csőrüket. Therumon eközben, amíg Kazgo magára vonja a figyelmet, csöndben leül a kripta tövébe, egyre sápadtabb, a levegőt is gyorsabban kapkodja, ahogy próbálja a szinte már felemésztő dalt kiverni a fejéből. Dreack ez alatt különös késztetést érez, mintha egy láthatatlan szál kapcsolódna rád, ami vonz, húz az építmény belseje felé, ellenállhatatlanul, megmagyarázhatatlanul. Sokáig nem fog tudni neki ellenállni, előbb vagy utóbb, ez csak akaraterődön múlik, de be fogsz lépni, talán egymagad, talán a többiekkel. Szinte érzed, ahogy a kövek szólítanak, bányász őseid vére felbuzog benned, ahogy érzed, hogy itt valami titok lappang, amit fel kell kutatnotok, ha nem akartok a nap végére a hűvös földbe kerülni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.26 20:18:43
*Kazgot bizony megcsalják az érzékei. Megváltást remélve indulsz el a fénycsík felé, amelyik éles késként hasít a sötétségbe, meneküléssel kecsegtetve, de mire elérnéd a rést, az hirtelen eltűnik, csak egy szemmagasságba állított koponya vigyorog gúnyosan a kudarcodon. Üres szemgödreibe hirtelen vetődik árnyék, ahogy most pontosan a hátad mögött nyílik újabb átjáró a külvilágba, kecsegtető szellőt küldve feléd, ami magában rejti a szabadság frissességét is. Ha elindulsz felé, hamar rájöhetsz, hogy ez sem több, mint tünékeny illúzió, hiába keresel hős megmentőt, ismét csak egy vicsorgó koponyát találsz, amelyik mintha egyenesen kinevetne. Nehéz számolni, hányszor űz belőled gúnyt tán saját elméd, tán valami, ami nem evilági, de a lényeg, hogy többször is csalatkozol, mire valóban feltárul a valódi ajtó, amin Caletnia lép be elsőként. Álcádat eddig tökéletesen alakítod, nyilván nem leszel rest hangosan sikongatni sem, amint eszelős vigyorukkal emberi koponyák néznek veled farkasszemet, szoknyádra pókháló tapad, parókádat pedig egy kődarab kezdi ki. Hiába borzongatja a hely még az te idegeidet is, van egy sokkal erőteljesebb dolog, ami ide vonz: Kazgo félelme, reményvesztettsége, ami mindennél erősebben érződik, szinte úgy csal beljebb, közelebb a vélt prédához, mint éhes vadat a véres csalétek. Lehetséges, hogy valaki csakis neked rakta volna ide a finom falatot, hogy kedvedben járjon, szinte istennőként tisztelve téged adózzon emberfölötti mivoltodnak? Ha így van, megérezheted a szívedbe markoló jeges karmokat: valaki tudna a titkodról, melyet oly nagy gonddal rejtegetsz? Úgy tűnik, szándékod segítőkész, ahogy közeledsz, kedves hangon kérdezve, a tündér megörül szabadságának. Kazgo, amint újra fényt észlelsz, nagy hévvel indulsz irányába, makacsul hajtogatva, hogy ki fogsz jutni, de egy koponya gurul lábad elé, hogy akadályozzon. Felbuksz, bár komolyabb sérülés nem ér // D10:1//, így lehetséges, hogy Caletnia a földön talál, mint holmi áldozati bárányt. Még mielőtt választ adhatnál, nem törődve semmivel pattansz fel újra, hogy háládat elrebegve rohanj ki, ahogy lábaid bírják, egyenest Elena karjai közé. Az eredár egyedül marad a barátságtalan kriptában, bár távozni volna érdemes, valami mégis visszatart. Az elhunytak minden kínját, szenvedését érzed a levegőben, szédítően szakad a nyakadba, csábítgat, édesget, hivalkodón mutatja, micsoda lakomákat rejthetett a régi kor. Amíg elalélva állsz, nem veszed észre, hogy egy kődarab megadja magát, feléd zuhanva bal válladat éri, fájón fakasztva vért, törve csontot //D10:9//, mielőtt megállapodna a lábaidnál. Füledbe gúnyos gyermeki hangocska csendül, ahogy egy dalocskát énekel.*
-A vér majd mindent elborít, elborít, elborít. A vér majd mindent elborít, én szép hölgyem.
*A kint álló kis négyes, Elena, Ysdeneri, Dreack és Therumon eközben ellenérzéseiket osztják meg egymással, édes kis csevejeteket a köszönömöt hadaró Kazgo töri meg, aki a tündérlánynak rohan, épp csak nem borítva fel mindkettejüket. Ameddig feltehetően valaki a segítségére siet, hogy megszabadítsa kötelékeitől, addig furcsa mód bentről semmi hang nem szűrődik ki, még akkor sem, ha Caletnia ordít fájdalmában. Igazi, temetői csend, amivel a lányok talán ki is egyeznének, hiszen legalább itt hagyhatják a nemes kisasszonyt, aki úgy bökte a csőrüket. Therumon eközben, amíg Kazgo magára vonja a figyelmet, csöndben leül a kripta tövébe, egyre sápadtabb, a levegőt is gyorsabban kapkodja, ahogy próbálja a szinte már felemésztő dalt kiverni a fejéből. Dreack ez alatt különös késztetést érez, mintha egy láthatatlan szál kapcsolódna rád, ami vonz, húz az építmény belseje felé, ellenállhatatlanul, megmagyarázhatatlanul. Sokáig nem fog tudni neki ellenállni, előbb vagy utóbb, ez csak akaraterődön múlik, de be fogsz lépni, talán egymagad, talán a többiekkel. Szinte érzed, ahogy a kövek szólítanak, bányász őseid vére felbuzog benned, ahogy érzed, hogy itt valami titok lappang, amit fel kell kutatnotok, ha nem akartok a nap végére a hűvös földbe kerülni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.26 20:18:43
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-26 13:25:41
Üzenet elküldve: 2013-08-26 13:25:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wyrad//
* A férfi reakcióját hallva kissé elmosolyodik. Nem valószínű, hogy ilyen történetre számított, de hát nem mindennapi, hogy egy tündér elveszti a szárnyait, legalábbis ő még nem találkozott másikkal.*
- Én is sajnálom, de mivel a szüleimre nem támaszkodhattam legalább valamennyire megtanultam ellátni magam. Mégis csak jobb így nekem, mint azoknak, kiket folyton körülugrálnak, aztán egyszer csak egyedül kell boldogulniuk.
* Érzi magán Torr hirtelen megszakított tekintetét, ezért kissé elpirul. Mikor a férfi megszólal a hangjából némi zavartságot hall ki.*
- Nem tudom, de hamarosan szerintem pihennünk is kéne. Én személy szerint kicsit elfáradtam, kábító volt ez a könyvtári levegő.
* Rövid gondolkodás után újra megszólal.*
- Azt hiszem a temető után a folyópart következik, de nem vagyok biztos benne. Ha tényleg a folyópartra érünk, akkor ott akár kicsit le is pihenhetnénk.
* Veti fel az ötletet.*
* A férfi reakcióját hallva kissé elmosolyodik. Nem valószínű, hogy ilyen történetre számított, de hát nem mindennapi, hogy egy tündér elveszti a szárnyait, legalábbis ő még nem találkozott másikkal.*
- Én is sajnálom, de mivel a szüleimre nem támaszkodhattam legalább valamennyire megtanultam ellátni magam. Mégis csak jobb így nekem, mint azoknak, kiket folyton körülugrálnak, aztán egyszer csak egyedül kell boldogulniuk.
* Érzi magán Torr hirtelen megszakított tekintetét, ezért kissé elpirul. Mikor a férfi megszólal a hangjából némi zavartságot hall ki.*
- Nem tudom, de hamarosan szerintem pihennünk is kéne. Én személy szerint kicsit elfáradtam, kábító volt ez a könyvtári levegő.
* Rövid gondolkodás után újra megszólal.*
- Azt hiszem a temető után a folyópart következik, de nem vagyok biztos benne. Ha tényleg a folyópartra érünk, akkor ott akár kicsit le is pihenhetnénk.
* Veti fel az ötletet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965