Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-26 13:03:22
Üzenet elküldve: 2013-08-26 13:03:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd//
*Nem veszi le a tekintetét a nőről.Gondolta, hogy furcsa a múltja az újdonsült barátjának, de igazából roszabbra számított.Ez is rémes végkifejlettel rendelkezik, de megnyugodott, hogy nem egy mészárlással végződött a történet...Volt már ilyen emberhez is szerencséje.*
-Megdöbbentő...Tipikusan mániákus szülők, akik nem törődnek senki más véleményével, még a saját vérükével sem.Márha persze ők voltak a ludasok...Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed.
*Megértő arckifejezéssel mered a nőre, majd elkapja a tekintetét.Most kap észbe, hogy egy ideje bámulja Nolie-t és ez eddig mindenhol illetlenségnek számított ahol járt.El is szégyelli kicsit magát, de nem ad ennek hangot.Próbál olyan arcot vágni, hogy ne legyen feltűnő a zavara.*
-Egyébként...Most merre induljunk?
*Ugyanis épp ideje eldönteni következő uticéljukat.Eddig tetszik neki a város, és a társasága is nagyon tetszetős...De a céltalan bolyongással csupán a bizalmuk erősödik, és ez furcsa érzéssel tölti el Torrt...De ennek sem ad hangot, inkább várja a nő válaszát.*
*Nem veszi le a tekintetét a nőről.Gondolta, hogy furcsa a múltja az újdonsült barátjának, de igazából roszabbra számított.Ez is rémes végkifejlettel rendelkezik, de megnyugodott, hogy nem egy mészárlással végződött a történet...Volt már ilyen emberhez is szerencséje.*
-Megdöbbentő...Tipikusan mániákus szülők, akik nem törődnek senki más véleményével, még a saját vérükével sem.Márha persze ők voltak a ludasok...Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed.
*Megértő arckifejezéssel mered a nőre, majd elkapja a tekintetét.Most kap észbe, hogy egy ideje bámulja Nolie-t és ez eddig mindenhol illetlenségnek számított ahol járt.El is szégyelli kicsit magát, de nem ad ennek hangot.Próbál olyan arcot vágni, hogy ne legyen feltűnő a zavara.*
-Egyébként...Most merre induljunk?
*Ugyanis épp ideje eldönteni következő uticéljukat.Eddig tetszik neki a város, és a társasága is nagyon tetszetős...De a céltalan bolyongással csupán a bizalmuk erősödik, és ez furcsa érzéssel tölti el Torrt...De ennek sem ad hangot, inkább várja a nő válaszát.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-26 12:35:36
Üzenet elküldve: 2013-08-26 12:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Ysdeneri érzi a nemes leány válaszában a gúnyt és elkönyveli magában, hogy ez a fekete hajú hölgyemény egy elkényeztetett leányka, aki unalmában másokkal szórakozik. A nő él a lehetőséggel és előremegy a kriptába. Van nála egy szablya, amit megmarkol az oldalán. Fogalma sincs, hogy mibe csöppent. Ezt az ügyet nagy valószínűséggel nem kardok és pajzsok fogják megoldani.
Közben a tanakodó Dreacknak Elena is azt mondja, hogy a varjak jelzésére figyelni kell. Itt vannak ugyanúgy, ahogy annál az elátkozott háznál is ott voltak. Az elf lány csak reméli, hogy itt nem fog olyan történni, mint a nemesekkel a gazdagnegyedben. Ők hárman itt kint maradnak egyelőre, amíg az idegen bemegy a kriptába. Therumon még mindig nagyon csendes. Lehet, hogy már rájött valamire, de nem meri elmondani, mert annyira borzasztó. Az elf lány bízik abban, hogy az erősszívű lovag le fogja küzdeni a problémát és előbb-utóbb megosztja velük, ami a szívét nyomja. A felirat a gyűrűn és most a kép az alkarvédőn, ami pont beleillett a kripta oldalán a moha alatt rejtőző ijesztő arc vésetébe, ezek mind hozzá kötődnek valamilyen módon. Lehet, hogy mégiscsak van valamilyen nagyon távoli rokonsága az Elrithien családdal? És talán mindegyiküknek van ilyen kötődése, de csak később fog kiderülni? Egyre bonyolultabb az eset.
Ysdeneri hallja, hogy a nemeslány bent beszél. Nem érti a szavakat, mert csak foszlányok hallatszanak ki. Ha a nő nem szeret magában beszélni, akkor tényleg talált valakit. Dreackhoz és Elenához fordul:*
- Ez a nő valamit titkol. Nem hiszem, hogy bízhatunk benne. És eléggé tiszteletlen is. Maguk mit gondolnak?
*Nem az a legfontosabb most, hogy kibeszéljék ezt a nőt, de lehet, hogy veszélyt jelent. Lehet, hogy az átok embere, mivel együttérzésnek semmi nyomát nem mutatta, pedig láthatta, hogy a csapat lábai remegnek, még ha nem is szó szerint.
- Azon elmélkedem, hogy ki lehet egy ilyen lezárt kripta belsejében, akihez a nő beszél? Ha még él a bent lévő illető, akkor nemrég zárhatták be oda és ez még furcsább. Láttuk, hogy csak Therumon tudta kinyitni az ajtót. Biztos, hogy ő nem zárna be senkit egy kriptába. Lenne valakinél még egy ugyanilyen, kulcsnak használható alkarvédő, ugyanezzel a vésettel?
*Elena odamegy a kriptához, mikor hallja a hangokat. Most már Ysdeneri hall egy másik hangot is, egy férfihangot. Biztosan ő kiabált az előbb. Véletlen lenne, hogy pont egy üvöltő arc képe nyitja a kriptát, amikor bentről is egy üvöltő embert hallani? Bár logikus, hogy ha valaki bent van, akkor így próbál segítséget kérni. Ezen a napon viszont nem lehet csak a logikára hagyatkozni. Talán valaki úgy rendezte meg ezt az egészet, hogy akkor érjenek ide, amikor a férfi épp üvölt. Biztos nem kiabál egész nap. Lehet, hogy leütötték és csak most ébredt fel. Az arcot pedig talán pont azért faragták a kripta oldalába, mert erre az eseményre, erre a napra készültek. De ki tehette ezt és miért?
Az elf lány követi Elenát és előrébb is megy. Meg akarja nézni, kit talált a feketehajú idegen. Therumont most nem zavarja. Ha a lovag túlteszi magát azon, ami miatt csendbe burkolózott, akkor biztos, hogy megint a tettek mezejére fog lépni. A törphöz viszont bátorítóan szól:*
- Dreack, bejön velünk? Kíváncsi vagyok, kit zártak be ebbe a kriptába.
*Ha a törp és Elena is jönnek, akkor mindhárman belépnek és meglátják a tündér férfit a nemeslánnyal beszélgetni.*
*Ysdeneri érzi a nemes leány válaszában a gúnyt és elkönyveli magában, hogy ez a fekete hajú hölgyemény egy elkényeztetett leányka, aki unalmában másokkal szórakozik. A nő él a lehetőséggel és előremegy a kriptába. Van nála egy szablya, amit megmarkol az oldalán. Fogalma sincs, hogy mibe csöppent. Ezt az ügyet nagy valószínűséggel nem kardok és pajzsok fogják megoldani.
Közben a tanakodó Dreacknak Elena is azt mondja, hogy a varjak jelzésére figyelni kell. Itt vannak ugyanúgy, ahogy annál az elátkozott háznál is ott voltak. Az elf lány csak reméli, hogy itt nem fog olyan történni, mint a nemesekkel a gazdagnegyedben. Ők hárman itt kint maradnak egyelőre, amíg az idegen bemegy a kriptába. Therumon még mindig nagyon csendes. Lehet, hogy már rájött valamire, de nem meri elmondani, mert annyira borzasztó. Az elf lány bízik abban, hogy az erősszívű lovag le fogja küzdeni a problémát és előbb-utóbb megosztja velük, ami a szívét nyomja. A felirat a gyűrűn és most a kép az alkarvédőn, ami pont beleillett a kripta oldalán a moha alatt rejtőző ijesztő arc vésetébe, ezek mind hozzá kötődnek valamilyen módon. Lehet, hogy mégiscsak van valamilyen nagyon távoli rokonsága az Elrithien családdal? És talán mindegyiküknek van ilyen kötődése, de csak később fog kiderülni? Egyre bonyolultabb az eset.
Ysdeneri hallja, hogy a nemeslány bent beszél. Nem érti a szavakat, mert csak foszlányok hallatszanak ki. Ha a nő nem szeret magában beszélni, akkor tényleg talált valakit. Dreackhoz és Elenához fordul:*
- Ez a nő valamit titkol. Nem hiszem, hogy bízhatunk benne. És eléggé tiszteletlen is. Maguk mit gondolnak?
*Nem az a legfontosabb most, hogy kibeszéljék ezt a nőt, de lehet, hogy veszélyt jelent. Lehet, hogy az átok embere, mivel együttérzésnek semmi nyomát nem mutatta, pedig láthatta, hogy a csapat lábai remegnek, még ha nem is szó szerint.
- Azon elmélkedem, hogy ki lehet egy ilyen lezárt kripta belsejében, akihez a nő beszél? Ha még él a bent lévő illető, akkor nemrég zárhatták be oda és ez még furcsább. Láttuk, hogy csak Therumon tudta kinyitni az ajtót. Biztos, hogy ő nem zárna be senkit egy kriptába. Lenne valakinél még egy ugyanilyen, kulcsnak használható alkarvédő, ugyanezzel a vésettel?
*Elena odamegy a kriptához, mikor hallja a hangokat. Most már Ysdeneri hall egy másik hangot is, egy férfihangot. Biztosan ő kiabált az előbb. Véletlen lenne, hogy pont egy üvöltő arc képe nyitja a kriptát, amikor bentről is egy üvöltő embert hallani? Bár logikus, hogy ha valaki bent van, akkor így próbál segítséget kérni. Ezen a napon viszont nem lehet csak a logikára hagyatkozni. Talán valaki úgy rendezte meg ezt az egészet, hogy akkor érjenek ide, amikor a férfi épp üvölt. Biztos nem kiabál egész nap. Lehet, hogy leütötték és csak most ébredt fel. Az arcot pedig talán pont azért faragták a kripta oldalába, mert erre az eseményre, erre a napra készültek. De ki tehette ezt és miért?
Az elf lány követi Elenát és előrébb is megy. Meg akarja nézni, kit talált a feketehajú idegen. Therumont most nem zavarja. Ha a lovag túlteszi magát azon, ami miatt csendbe burkolózott, akkor biztos, hogy megint a tettek mezejére fog lépni. A törphöz viszont bátorítóan szól:*
- Dreack, bejön velünk? Kíváncsi vagyok, kit zártak be ebbe a kriptába.
*Ha a törp és Elena is jönnek, akkor mindhárman belépnek és meglátják a tündér férfit a nemeslánnyal beszélgetni.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-26 10:09:41
Üzenet elküldve: 2013-08-26 10:09:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wyrad//
* Amit a férfi mond halálról egészen új neki. Féli a halált úgy, mint bárki más, de elgondolkodik azon, mit a másik mond. Mikor a gyerekkora kerül szóba figyelme újra a férfire összpontosul, komoly tekintettel, érdeklődve hallgatja a történetet. Mikor rá kerül a sor, hogy meséljen nem kezd neki rögtön.*
~ Végül is miért ne mondanám el?~
* Kérdezi magától.*
~ Általában megkönnyebbülést hoz, ha emlékeket osztunk meg másokkal.~
* Végül úgy dönt ő is elmondja, rövid életútját.*
- Az én gyerekkorom elég érdekes volt.
* Kezdi halvány mosollyal az arcán.*
- Gyerekként még volt szárnyam, azt csak később veszítettem el.
A szüleim mágusok voltak, ezért engem is annak szántak. Csak engem nem érdekelt a mágia, ők viszont ezt nem értették meg. Minden képpen mágust akartak csinálni belőlem, ezért amikor csak szembetalálkoztam velük a házban, ami elég gyakran előfordult, megpróbáltak meggyőzni, hogy milyen jó a mágusoknak és hasonlók. Mivel a társaságuk már az elviselhetetlen határát súrolta, ezért elég sok időt töltöttem a közeli erdőben. Néha még a régi temetőt is meglátogattam.
Mivel az erdő és a házunk között egy széles folyó húzódott, minden nap néhány órát kellett repülnöm oda és vissza is. Ez eléggé kimerítő volt, ezért mikor hazaértem szinte rögtön bedőltem az ágyba, így nem kellett hallgatnom a jó tanácsaikat. Egyik nap, mikor elmentek hazurról megtámadtak, mikor ez erdő felé igyekeztem. Egy csuklyás alak egy késsel fenyegetőzött. Elkezdtünk dulakodni, de végül sikerült elmenekülnöm vissza a házba. Viszont a szárnyamba belevágott. Otthon leápoltam, de ez nem volt elég, már nem tudtam mozgatni őket, ezért néhány hét alatt elporladtak. Másnap, mikor a szüleim hazajöttek adták a csodálkozót, hogy mi történt, de nem hittem nekik. A mai napig úgy gondolom, hogy ők bérelték fel az idegent, hogy egy kicsit rám ijesszen.
Mivel már nem tudtam az erdőt járni, ezért végül unalmamban kijártam a mágusképzőt. Amikor azonban végeztem nem mentem többé haza, felszálltam egy hajóra és most itt vagyok.
* Felpillant a férfira, várja, hogy mit fog reagálni.*
* Amit a férfi mond halálról egészen új neki. Féli a halált úgy, mint bárki más, de elgondolkodik azon, mit a másik mond. Mikor a gyerekkora kerül szóba figyelme újra a férfire összpontosul, komoly tekintettel, érdeklődve hallgatja a történetet. Mikor rá kerül a sor, hogy meséljen nem kezd neki rögtön.*
~ Végül is miért ne mondanám el?~
* Kérdezi magától.*
~ Általában megkönnyebbülést hoz, ha emlékeket osztunk meg másokkal.~
* Végül úgy dönt ő is elmondja, rövid életútját.*
- Az én gyerekkorom elég érdekes volt.
* Kezdi halvány mosollyal az arcán.*
- Gyerekként még volt szárnyam, azt csak később veszítettem el.
A szüleim mágusok voltak, ezért engem is annak szántak. Csak engem nem érdekelt a mágia, ők viszont ezt nem értették meg. Minden képpen mágust akartak csinálni belőlem, ezért amikor csak szembetalálkoztam velük a házban, ami elég gyakran előfordult, megpróbáltak meggyőzni, hogy milyen jó a mágusoknak és hasonlók. Mivel a társaságuk már az elviselhetetlen határát súrolta, ezért elég sok időt töltöttem a közeli erdőben. Néha még a régi temetőt is meglátogattam.
Mivel az erdő és a házunk között egy széles folyó húzódott, minden nap néhány órát kellett repülnöm oda és vissza is. Ez eléggé kimerítő volt, ezért mikor hazaértem szinte rögtön bedőltem az ágyba, így nem kellett hallgatnom a jó tanácsaikat. Egyik nap, mikor elmentek hazurról megtámadtak, mikor ez erdő felé igyekeztem. Egy csuklyás alak egy késsel fenyegetőzött. Elkezdtünk dulakodni, de végül sikerült elmenekülnöm vissza a házba. Viszont a szárnyamba belevágott. Otthon leápoltam, de ez nem volt elég, már nem tudtam mozgatni őket, ezért néhány hét alatt elporladtak. Másnap, mikor a szüleim hazajöttek adták a csodálkozót, hogy mi történt, de nem hittem nekik. A mai napig úgy gondolom, hogy ők bérelték fel az idegent, hogy egy kicsit rám ijesszen.
Mivel már nem tudtam az erdőt járni, ezért végül unalmamban kijártam a mágusképzőt. Amikor azonban végeztem nem mentem többé haza, felszálltam egy hajóra és most itt vagyok.
* Felpillant a férfira, várja, hogy mit fog reagálni.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-25 21:50:46
Üzenet elküldve: 2013-08-25 21:50:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd//
*A nő kérdésén meglepődik kicsit, de szívesen elmondja neki.*
-Nem túl bonyolult, A bestiárium egy megadott terület mitológiai, illetve valós élőlényeit írja le.
*Ezután érdeklődve hallgatja mit talált Nolie.Érdekesen hangzik, mindenképp jobb termés, mint az övé.Örül, hogy a nő több szerencsével járt mint ő.*
-Kétségkívül szép helyek a temetők.És bizonyára találnánk egy ahhoz hasonló verset, ha megnéznénk a sírokat.*Majd a nő következő mondatán elgondolkozik kicsit*Ne gondolj a halálra.Soha nem fogjuk megérteni, fölösleges rajta rágódni.Eljön majd annak is az ideje, bár remélem nem most, mert igencsak rosszul érezném magam, ha most összeesnél itt nekem.*halkan kuncog egyet.amikor a nő a gyerekkoráról kérdezi felsóhajt.*
-Nem volt túl érdekes gyerekkorom.Földműves családba születtem, és földművesnek neveltek.És minden ellenkezés nélkül azzá is váltam.Na de maradjunk a gyerekkornál.Igazából, apámat jobban szerettem mint anyámat...Anyám elhanyagolt, és többször meg is csalta apámat.Nem is igazán szerettem.Apám mindig azt mondta, hogy ne azokkal törődjek, akik nem szeretnek, hallgassak a saját szívemre.ez így is lett, hisz amikor apám meghalt*Itt kényszerűen keresztet vet* 16 éves koromban, azonnal eljöttem otthonról, és saját "vállalkozásba" kezdtem.Az apámtól örökölt pénzből földet vettem, amin dolgoztam.Huszonötödik életévemben elég pénzem gyűlt össze a földműves kereskedelemből, hogy útra keljek, és tanuljak.Eladtam a földet, felszerelést vettem, és most itt vagyok, egy hosszú utazás után.
*Sóhajt mikor befejezi, Majd Nolie-re néz.*
-Akarsz beszélni a te gyerekkorodról, vagy hagyjuk nyugodni a múltat?
*Ezt komoly arccal, óvatos hangon kérdezi, hisz már korábban rájött, hogy a lány nem szívesen beszélne a múltjáról.*
A hozzászólás írója (Torr Wyrad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.25 21:51:17
*A nő kérdésén meglepődik kicsit, de szívesen elmondja neki.*
-Nem túl bonyolult, A bestiárium egy megadott terület mitológiai, illetve valós élőlényeit írja le.
*Ezután érdeklődve hallgatja mit talált Nolie.Érdekesen hangzik, mindenképp jobb termés, mint az övé.Örül, hogy a nő több szerencsével járt mint ő.*
-Kétségkívül szép helyek a temetők.És bizonyára találnánk egy ahhoz hasonló verset, ha megnéznénk a sírokat.*Majd a nő következő mondatán elgondolkozik kicsit*Ne gondolj a halálra.Soha nem fogjuk megérteni, fölösleges rajta rágódni.Eljön majd annak is az ideje, bár remélem nem most, mert igencsak rosszul érezném magam, ha most összeesnél itt nekem.*halkan kuncog egyet.amikor a nő a gyerekkoráról kérdezi felsóhajt.*
-Nem volt túl érdekes gyerekkorom.Földműves családba születtem, és földművesnek neveltek.És minden ellenkezés nélkül azzá is váltam.Na de maradjunk a gyerekkornál.Igazából, apámat jobban szerettem mint anyámat...Anyám elhanyagolt, és többször meg is csalta apámat.Nem is igazán szerettem.Apám mindig azt mondta, hogy ne azokkal törődjek, akik nem szeretnek, hallgassak a saját szívemre.ez így is lett, hisz amikor apám meghalt*Itt kényszerűen keresztet vet* 16 éves koromban, azonnal eljöttem otthonról, és saját "vállalkozásba" kezdtem.Az apámtól örökölt pénzből földet vettem, amin dolgoztam.Huszonötödik életévemben elég pénzem gyűlt össze a földműves kereskedelemből, hogy útra keljek, és tanuljak.Eladtam a földet, felszerelést vettem, és most itt vagyok, egy hosszú utazás után.
*Sóhajt mikor befejezi, Majd Nolie-re néz.*
-Akarsz beszélni a te gyerekkorodról, vagy hagyjuk nyugodni a múltat?
*Ezt komoly arccal, óvatos hangon kérdezi, hisz már korábban rájött, hogy a lány nem szívesen beszélne a múltjáról.*
A hozzászólás írója (Torr Wyrad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.25 21:51:17
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-25 21:14:39
Üzenet elküldve: 2013-08-25 21:14:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wyrad//
* Beszélgetés közben kiérnek a temetőbe. Érdeklődve hallgatja, miket talált a férfi.*
- Bestiárium, az mi?
* Kérdezi érdeklődve. Sosem hallotta még ezt a szót. Mikor az ő olvasmányaira terelődik a szó kissé elgondolkodik.*
- Volt egy könyv, a nagy bőrkötésű, ahol először leragadtam. Nem emlékszem a címére, de régi volt az biztos. Különböző fajokról írt, teremtéstörténetek, kiemelkedő alakok, mítoszok, ilyenek voltak benne.
A másik, ami a Határtalan mágia címet viselte azt hiszem, természetesen a mágiáról szólt. Az elején a legapróbb varázslatokat mutatta be, kis versikék, mondókák segítségével. Majd a vége felé egyre komolyabb dolgokkal foglalkozott, tényleg jó mély betekintést engedett.
* Mivel nem tud többet mondani, inkább elhallgat. A sírköveket szemléli.*
- Mikor kicsi voltam szerettem a közeli temetőben bóklászni. Ott találtam a kis versikét is.
* Közli, miközben visszaemlékszik.*
- Érdekes volt olvasni a neveket, látni a dátumokat és belegondolni abba, hogy valamikor ők is itt éltek és valamikor én is a föld alá kerülök.
* Szeme kissé üveges lesz, mikor elbambul, majd megrázza a fejét és visszatér a valóságba.*
- És veled mi van? Mesélsz nekem valamit a gyerekkorodról?
* Kérdezi Torr felé fordítva szemeit.*
* Beszélgetés közben kiérnek a temetőbe. Érdeklődve hallgatja, miket talált a férfi.*
- Bestiárium, az mi?
* Kérdezi érdeklődve. Sosem hallotta még ezt a szót. Mikor az ő olvasmányaira terelődik a szó kissé elgondolkodik.*
- Volt egy könyv, a nagy bőrkötésű, ahol először leragadtam. Nem emlékszem a címére, de régi volt az biztos. Különböző fajokról írt, teremtéstörténetek, kiemelkedő alakok, mítoszok, ilyenek voltak benne.
A másik, ami a Határtalan mágia címet viselte azt hiszem, természetesen a mágiáról szólt. Az elején a legapróbb varázslatokat mutatta be, kis versikék, mondókák segítségével. Majd a vége felé egyre komolyabb dolgokkal foglalkozott, tényleg jó mély betekintést engedett.
* Mivel nem tud többet mondani, inkább elhallgat. A sírköveket szemléli.*
- Mikor kicsi voltam szerettem a közeli temetőben bóklászni. Ott találtam a kis versikét is.
* Közli, miközben visszaemlékszik.*
- Érdekes volt olvasni a neveket, látni a dátumokat és belegondolni abba, hogy valamikor ők is itt éltek és valamikor én is a föld alá kerülök.
* Szeme kissé üveges lesz, mikor elbambul, majd megrázza a fejét és visszatér a valóságba.*
- És veled mi van? Mesélsz nekem valamit a gyerekkorodról?
* Kérdezi Torr felé fordítva szemeit.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-24 16:31:22
Üzenet elküldve: 2013-08-24 16:31:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A temető kihalt, mint mindig. Lassú halk léptekkel megy át a temetőn. Megpillant pár csuklyás alakot.*
-Bocsánat , hogy zavarok,de útba igazítás kéne.
*Szólítja meg őket, de azok a lények nem is hederítenek rá. Ettől kicsi mérgesen megy a nagy végtelenbe Sipola. Egyedül, fázva és éhesen kalandozik tovább.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.25 11:23:22, a következő indokkal:
Múlt idő, helyesírás, jelpótlás.
-Bocsánat , hogy zavarok,de útba igazítás kéne.
*Szólítja meg őket, de azok a lények nem is hederítenek rá. Ettől kicsi mérgesen megy a nagy végtelenbe Sipola. Egyedül, fázva és éhesen kalandozik tovább.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.25 11:23:22, a következő indokkal:
Múlt idő, helyesírás, jelpótlás.
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:43:52
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:43:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Belépnek a hűs templomba. Két oldalt padok, viszont egy lélek sincs rajtuk kívül ott. Lassú léptekkel haladnak, felváltva tekintgetnek a szobrokra, a festményekre, Nibat se látott még ilyen gazdagon díszített építményt, de megmosolyogja Kylan őszinte rácsodálkozását. Elidőznek egy darabig, míg végigjárnak az épületben, majd búcsúpillantást vetve kilépnek másik kapuján, ami a temető felé vezet.*
-Nem nagyon szeretem a temetőket. Nem tartom méltónak halottainkhoz ezeket a tömegbe épített sírokat. Ha már nyugalomra helyeznek valakit, azt tegyék nyugodt, kellemes helyen, ne pedig a harmadik sorban a temető bal szélén. Ennél a kalózok temetése is tisztesség teljesebb a tengeren.-*Magyarázza Nibat véleményét. Felbosszantotta magát, ezért gyorsabb léptekkel halad, hogy kiérhessen erről a helyről. Meredek ösvény vezet tovább, de nem keres más utat, inkább ezen megy le. A folyóhoz közeledve megáll kicsit, hogy megvárja Kylant, majd tovább mennek a part mentén, hogy a temetőtől távolabb kerüljenek, és ott keressen nyugodt helyet, ahol magában maradhat. Először el fogja mondani a lánynak, hogy mire is próbáljon figyelni, pontosabban, hogy mi mindenre ne.*
-Nem nagyon szeretem a temetőket. Nem tartom méltónak halottainkhoz ezeket a tömegbe épített sírokat. Ha már nyugalomra helyeznek valakit, azt tegyék nyugodt, kellemes helyen, ne pedig a harmadik sorban a temető bal szélén. Ennél a kalózok temetése is tisztesség teljesebb a tengeren.-*Magyarázza Nibat véleményét. Felbosszantotta magát, ezért gyorsabb léptekkel halad, hogy kiérhessen erről a helyről. Meredek ösvény vezet tovább, de nem keres más utat, inkább ezen megy le. A folyóhoz közeledve megáll kicsit, hogy megvárja Kylant, majd tovább mennek a part mentén, hogy a temetőtől távolabb kerüljenek, és ott keressen nyugodt helyet, ahol magában maradhat. Először el fogja mondani a lánynak, hogy mire is próbáljon figyelni, pontosabban, hogy mi mindenre ne.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-23 11:54:46
Üzenet elküldve: 2013-08-23 11:54:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*Ezek a madarak! Nem közönséges varjak. Vagy csak véletlen lenne folytonos felbukkanásuk a történéseknél? Minden esetre elindulnak a sír felé.
A fekete hajú hölgy csak bólint, de látszik, hogy nem igazán érti mit akar a tündér kifejezni. Elena nem szerette volna belekeverni, remélte hogy inkább ott hagyja őket azzal, hogy "amit nem értek, azt nem bolygatom". Végül is azt csak nem mondhatta, hogy halálos dallal gyilkoló szellemek után kutatnak! Még kihívná rájuk az őrséget, hogy ilyen bolondokat ne hagyjanak szabadon kóborolni. Korábban ugyan Dreacknek elmondták a teljes történetet, de ő sokat látott harcos, és egyes részeit már maga is ismerte. Ez a nő más. Valamilyen szinten tiszteletlen, ahogy megszólította őket, talán még nem vesztette el közeli hozzátartozóját.
Ezért hát nem is fogalmazott világosabban.
Nem érte el a célját, a hölgy velük tart. Elena nem próbálkozik tovább, hadd jöjjön, ha ez a szíve vágya.* ~ Mégis el kéne küldeni. Mi is halálos veszélyben vagyunk. ~ *Gondolja, miközben haladnak. De újra csak meggyőzi magát arról, hogy ez tulajdonképpen a hölgy döntése, és ennyiben is hagyja.*
- Minden nyomot figyelembe kell vennünk.* - Feleli a törpének.* - Lehet, hogy semmit nem jelent, de ezek a varjak... valahogy úgy érzem, közük van a történtekhez. Már a háznál is jelen voltak.
*Körülállják a kriptát. Elena is alaposan megfigyeli. Nem talál rajta semmi különöset. A bejárat zárva van. De miért is lenne nyitva? Biztos a család, vagy esetleg egy temetőőr őrzi a kulcsot, de odaadnák vajon? Mindegy is, hiszen Dreack sokkal kézenfekvőbb megoldást talál a problémára. A tündér figyeli az erőlködését, hiszen segíteni nem tudna neki. Meglepi azonban, hogy egy karcolást sem ejt, még a kalapácsával sem. ~ Ez is valami mágia lehet. ~ Gondolja, hiszen ember, - de talán még törpe sem tud kőből ilyen erős építményt létrehozni.
Odabentről különös hangok hallatszanak. Mégis lett volna eredménye a "támadásnak"? Vagy megint a szellemek azok? De az ő hangjukhoz mindig társul valami félelmetes érzés. Ezek természetes zörejek.*
- Valaki van odabent? - *Kérdezi halkan, félig költőien, hiszen ezt társai sem tudhatják.
Therumon egy ideje különösmód hallgatag. ~ Őt is megrázhatták az események. ~ *Most hirtelen kezébe veszi az irányítást. Egy darab mohát tép le a falról, így most már Elena is látja a mélyedést, ami eddig elkerülte a figyelmét. Megborzong a látványtól. ~ Mint egy emberi arc. ~ Ismeri fel az ábrát. Therumon még jobban meghökken. Hirtelen lepillant a karjára, páncélját egy hasonló véset díszíti. Összeilleszti az ajtón lévővel, az pedig kitárul.* ~ Mi folyik itt? Mi köze a lovagnak az itt eltemetett családhoz? És a gyűrű feliratát is ő olvasta el. A levélben mindegyikünknek azt írták, hogy Arenil a rokonok. Tényleg igaz lenne? Legalábbis Therumon esetében. Ha így van, ő maga bizonyára nem tud róla, hisz ő lepődött meg leginkább. ~
*A tündér bepillant az ajtón, de odabent csak a sötétséget látja. Közben csak fél füllel hallgatja Ysdeneri és a fekete hajú hölgy beszélgetését. Utóbbi tényleg valami aranykalitkában nőhetett fel. Már amilyen kedélyesen besétál a kriptába.* ~ Mintha még örülne is neki, hogy bemehet! ~
*Hamarosan lentről hallja is a hangját, mintha valakivel beszélgetne. Tesz pár lépést a kripta belseje felé, majd fennhangon megkérdezi:
- Talált valamit, Kisasszony?
A hozzászólás írója (Elena Sayem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.23 11:55:08
*Ezek a madarak! Nem közönséges varjak. Vagy csak véletlen lenne folytonos felbukkanásuk a történéseknél? Minden esetre elindulnak a sír felé.
A fekete hajú hölgy csak bólint, de látszik, hogy nem igazán érti mit akar a tündér kifejezni. Elena nem szerette volna belekeverni, remélte hogy inkább ott hagyja őket azzal, hogy "amit nem értek, azt nem bolygatom". Végül is azt csak nem mondhatta, hogy halálos dallal gyilkoló szellemek után kutatnak! Még kihívná rájuk az őrséget, hogy ilyen bolondokat ne hagyjanak szabadon kóborolni. Korábban ugyan Dreacknek elmondták a teljes történetet, de ő sokat látott harcos, és egyes részeit már maga is ismerte. Ez a nő más. Valamilyen szinten tiszteletlen, ahogy megszólította őket, talán még nem vesztette el közeli hozzátartozóját.
Ezért hát nem is fogalmazott világosabban.
Nem érte el a célját, a hölgy velük tart. Elena nem próbálkozik tovább, hadd jöjjön, ha ez a szíve vágya.* ~ Mégis el kéne küldeni. Mi is halálos veszélyben vagyunk. ~ *Gondolja, miközben haladnak. De újra csak meggyőzi magát arról, hogy ez tulajdonképpen a hölgy döntése, és ennyiben is hagyja.*
- Minden nyomot figyelembe kell vennünk.* - Feleli a törpének.* - Lehet, hogy semmit nem jelent, de ezek a varjak... valahogy úgy érzem, közük van a történtekhez. Már a háznál is jelen voltak.
*Körülállják a kriptát. Elena is alaposan megfigyeli. Nem talál rajta semmi különöset. A bejárat zárva van. De miért is lenne nyitva? Biztos a család, vagy esetleg egy temetőőr őrzi a kulcsot, de odaadnák vajon? Mindegy is, hiszen Dreack sokkal kézenfekvőbb megoldást talál a problémára. A tündér figyeli az erőlködését, hiszen segíteni nem tudna neki. Meglepi azonban, hogy egy karcolást sem ejt, még a kalapácsával sem. ~ Ez is valami mágia lehet. ~ Gondolja, hiszen ember, - de talán még törpe sem tud kőből ilyen erős építményt létrehozni.
Odabentről különös hangok hallatszanak. Mégis lett volna eredménye a "támadásnak"? Vagy megint a szellemek azok? De az ő hangjukhoz mindig társul valami félelmetes érzés. Ezek természetes zörejek.*
- Valaki van odabent? - *Kérdezi halkan, félig költőien, hiszen ezt társai sem tudhatják.
Therumon egy ideje különösmód hallgatag. ~ Őt is megrázhatták az események. ~ *Most hirtelen kezébe veszi az irányítást. Egy darab mohát tép le a falról, így most már Elena is látja a mélyedést, ami eddig elkerülte a figyelmét. Megborzong a látványtól. ~ Mint egy emberi arc. ~ Ismeri fel az ábrát. Therumon még jobban meghökken. Hirtelen lepillant a karjára, páncélját egy hasonló véset díszíti. Összeilleszti az ajtón lévővel, az pedig kitárul.* ~ Mi folyik itt? Mi köze a lovagnak az itt eltemetett családhoz? És a gyűrű feliratát is ő olvasta el. A levélben mindegyikünknek azt írták, hogy Arenil a rokonok. Tényleg igaz lenne? Legalábbis Therumon esetében. Ha így van, ő maga bizonyára nem tud róla, hisz ő lepődött meg leginkább. ~
*A tündér bepillant az ajtón, de odabent csak a sötétséget látja. Közben csak fél füllel hallgatja Ysdeneri és a fekete hajú hölgy beszélgetését. Utóbbi tényleg valami aranykalitkában nőhetett fel. Már amilyen kedélyesen besétál a kriptába.* ~ Mintha még örülne is neki, hogy bemehet! ~
*Hamarosan lentről hallja is a hangját, mintha valakivel beszélgetne. Tesz pár lépést a kripta belseje felé, majd fennhangon megkérdezi:
- Talált valamit, Kisasszony?
A hozzászólás írója (Elena Sayem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.23 11:55:08
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-23 08:50:02
Üzenet elküldve: 2013-08-23 08:50:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi örökség//
*A bizalmatlanság édes íze... Persze még mindig nyugodtabbak így, mintha tudnák az igazat. Hogy az ő szavaikkal élve Caletnia egy démon egy másik világból, aki azért jött, hogy szenvedésükből, és félelmükből lakomát csapjon. Igen, ez határozottan ijesztőbben cseng, mint az, hogy egy titokzatos nemes, aki a semmiből érkezett, és legnagyobb félelmeik közepette emlékezteti őket a halál közelségére. A tündér szavaira csak lassan bólint, bár nem teljesen érti, mire akar utalni.
~ Ezek az örök rébuszok ~
De ha tőle függ, akkor bizony igénybe fogják venni a segítségét. Végre mindenki megindul a kripta felé, aminek Caletnia rendkívül örül. Igazán kíváncsi már, kitől származik a félelem. Vagy az idegesség, ilyen messziről bárkinek nehezére esne megállapítani. Ahogyan közeledik a kripta felé, érzi, ahogy az érzelmek egyre erősebbé és erősebbé válnak, és ezzel párhuzamosan az eredar angyali mosolya is egyre szélesebb lesz.
Figyeli, ahogyan a törpe kínlódik az ajtóval, és azon tűnődik, neki vajon hány ütésbe kerülni betörni. Az elsőre mondjuk megrepedni, majd a másodikra egy szép nagy lyuk nyílna rajta, amit néhány rúgással kiszélesít, és máris kényelmesen besétálhat. Persze nem teszi, hiszen hogy nézne ki, hogy egy törékeny nemes félkézzel betöri azt az ajtót, amit egy edzett törpe teljes testével sem tud. A kalapácsról ne is beszéljünk... Szerencsére nem is kell ilyen eszközökhöz folyamodjon, hiszen a lovagnak tűnő férfi gyorsan kezébe veszi a helyzetet. Bár láthatóan eléggé meg van rémülve (Caletnia számára ez nem csak látható, de érezhető is), azonban mégis képes többé-kevésbé hideg fejjel nyílásra bírni a kripta ajtaját. Az eredar kicsit előrehajolva kíváncsian kémlel be, ameddig a kinti fény engedi, majd az elf szavaira kapja fel a fejét:*
- Hogy befelé igyekeznek? *néz szinte már kislányosan buta és csodálkozó szemekkel, hiszen nem igyekeznek ők sehova. Itt kint cövekelnek, és várnak a csodára. Majd a nő kézmozdulatára megérti a dolgot:*
- Hogy én menjek be elsőnek? Megtisztelő *hajol meg játékosan, majd kicsit igyekszik komolyabban venni a dolgot, de nem akarja, hogy ezt lássák rajta. Ő csak egy buta kis nemes, akinek fogalma sincs a halálról. Óvatosan belép, kezét ráfonja szablyája markolatára, de nem rántja elő. Egyre beljebb viszik lábai, míg végül megpillant a földön valami mocorgó alakot a koponyák között.*
- Igazán bájos *mondja, majd közelebb lépdel, és látja, hogy az alak egy férfi, és láthatóan tündér. Már meg is kötözték, Caletniának csak megkínozni, és megölni kellene, ha... ha nem lenne ott a sarkában egy rakás idegen. Kicsit gondolkodik, majd mindenfajta kérdés nélkül átvágja a férfi köteleit. Hiszen nem veszélyes, mi több, tömött felhőkben árad belőle a rémület. A szárnyairól persze megfeledkezik, de egyenlőre örüljön a férfi, hogy a kezei szabadok. Minden félelem ellenére a szablyát azért készenlétben tartja, és úgy kérdezi:*
- Ki vagy te, és mit csinálsz a kripta belsejében? *na jó, ő is érzi, hogy ez bután hangzik, hiszen mit csinálna megkötözve? Ezért gyorsan korrigál* Hogy kerültél ide? *majd körbenéz, végigpásztázza a koponyákat, és ismét megjelenik angyali mosolya, mely mögé a gonosz vigyort szokta rejteni. Ismét a tündér felé fordul, és megkérdezi* A barátaid? *bök fejével a koponyák felé.*
*A bizalmatlanság édes íze... Persze még mindig nyugodtabbak így, mintha tudnák az igazat. Hogy az ő szavaikkal élve Caletnia egy démon egy másik világból, aki azért jött, hogy szenvedésükből, és félelmükből lakomát csapjon. Igen, ez határozottan ijesztőbben cseng, mint az, hogy egy titokzatos nemes, aki a semmiből érkezett, és legnagyobb félelmeik közepette emlékezteti őket a halál közelségére. A tündér szavaira csak lassan bólint, bár nem teljesen érti, mire akar utalni.
~ Ezek az örök rébuszok ~
De ha tőle függ, akkor bizony igénybe fogják venni a segítségét. Végre mindenki megindul a kripta felé, aminek Caletnia rendkívül örül. Igazán kíváncsi már, kitől származik a félelem. Vagy az idegesség, ilyen messziről bárkinek nehezére esne megállapítani. Ahogyan közeledik a kripta felé, érzi, ahogy az érzelmek egyre erősebbé és erősebbé válnak, és ezzel párhuzamosan az eredar angyali mosolya is egyre szélesebb lesz.
Figyeli, ahogyan a törpe kínlódik az ajtóval, és azon tűnődik, neki vajon hány ütésbe kerülni betörni. Az elsőre mondjuk megrepedni, majd a másodikra egy szép nagy lyuk nyílna rajta, amit néhány rúgással kiszélesít, és máris kényelmesen besétálhat. Persze nem teszi, hiszen hogy nézne ki, hogy egy törékeny nemes félkézzel betöri azt az ajtót, amit egy edzett törpe teljes testével sem tud. A kalapácsról ne is beszéljünk... Szerencsére nem is kell ilyen eszközökhöz folyamodjon, hiszen a lovagnak tűnő férfi gyorsan kezébe veszi a helyzetet. Bár láthatóan eléggé meg van rémülve (Caletnia számára ez nem csak látható, de érezhető is), azonban mégis képes többé-kevésbé hideg fejjel nyílásra bírni a kripta ajtaját. Az eredar kicsit előrehajolva kíváncsian kémlel be, ameddig a kinti fény engedi, majd az elf szavaira kapja fel a fejét:*
- Hogy befelé igyekeznek? *néz szinte már kislányosan buta és csodálkozó szemekkel, hiszen nem igyekeznek ők sehova. Itt kint cövekelnek, és várnak a csodára. Majd a nő kézmozdulatára megérti a dolgot:*
- Hogy én menjek be elsőnek? Megtisztelő *hajol meg játékosan, majd kicsit igyekszik komolyabban venni a dolgot, de nem akarja, hogy ezt lássák rajta. Ő csak egy buta kis nemes, akinek fogalma sincs a halálról. Óvatosan belép, kezét ráfonja szablyája markolatára, de nem rántja elő. Egyre beljebb viszik lábai, míg végül megpillant a földön valami mocorgó alakot a koponyák között.*
- Igazán bájos *mondja, majd közelebb lépdel, és látja, hogy az alak egy férfi, és láthatóan tündér. Már meg is kötözték, Caletniának csak megkínozni, és megölni kellene, ha... ha nem lenne ott a sarkában egy rakás idegen. Kicsit gondolkodik, majd mindenfajta kérdés nélkül átvágja a férfi köteleit. Hiszen nem veszélyes, mi több, tömött felhőkben árad belőle a rémület. A szárnyairól persze megfeledkezik, de egyenlőre örüljön a férfi, hogy a kezei szabadok. Minden félelem ellenére a szablyát azért készenlétben tartja, és úgy kérdezi:*
- Ki vagy te, és mit csinálsz a kripta belsejében? *na jó, ő is érzi, hogy ez bután hangzik, hiszen mit csinálna megkötözve? Ezért gyorsan korrigál* Hogy kerültél ide? *majd körbenéz, végigpásztázza a koponyákat, és ismét megjelenik angyali mosolya, mely mögé a gonosz vigyort szokta rejteni. Ismét a tündér felé fordul, és megkérdezi* A barátaid? *bök fejével a koponyák felé.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-22 14:15:59
Üzenet elküldve: 2013-08-22 14:15:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Ysdeneri ölelése talán mégis segít valamit, mert Elena már tud egy kicsit mosolyogni. Az elf lány látja, hogy ez még csak egy udvarias mosoly, amivel a tündér meg akarja köszönni a bátorítást. De ha már ez megy, akkor tűnőben van a teljes kétségbeesés. Ő sem tudta pontosan megállapítani, hogy kislányt vagy kisfiút hallott énekelni. Ez nem csoda, hiszen nyilván őt is megrázta a halál lehetőségének vérfagyasztó érintése.
A lány helyesel, hogy nézzék meg azt a sírt, amire leszállt a varjú. Ysdeneri más esetben nem foglalkozna ilyen aprósággal, de ezek a madarak a háznál is pont akkor szólaltak meg, amikor történt valami. A fekete tollazatuk miatt gyakran tartják őket halálmadárnak és most talán tényleg azok, amiket láttak. Azt csak remélhetik, hogy nem az eljövendő halált, hanem a múlt halottainak szellemeit jelzik, bár ez sem sokkal biztatóbb. El is indulnak a kripta felé, de ekkor egy ismeretlen női hang szólal meg. Ysdeneri odafordul és látja, hogy egy fiatal lány az. Elegáns és csinos, karcsú, akárcsak az elf lány. Az idegen hölgy nyakában egy tűzkő világít vörösen. Ysdenerinek eszébe jutnak a láncok, amiket a koldus árult. Nem ritkaság, hogy egy ilyen jól öltözött hölgynek hasonló ékszere van, de most talán ez is számíthat. Ysdenerié a Nap, Elenáé a Hold és az idegené a Tűz? Mintha az elemek találkozóját tartanák, de ez esetben még a többieké nem tisztázódott. Megint az jut eszébe, hogy talán túlbonyolítja az egészet és olyan dolgokat köt össze, amiket nem is kellene. Elvégre most csak megszólította őket egy fiatal lány, aki itt sétált a temetőben és meglátott egy riadt négyest, akik láthatóan kutatásban vannak.
Amit mond, az elég lehangoló. A temetőben még külön hangsúlyozni a halál gondolatát nem kellemes dolog. Ysdenerinek nem tetszik ez a lány, még ha azt is mondja, hogy csak segíteni akar. Az elf lány szeret másokon segíteni, de eszébe sem jutna ilyen szavakkal odamenni bárkihez egy temetőben. Dreack is emberibben szólalt meg, pedig egy marcona törp férfi. Ez a nő valamit titkol, például a nevét. Elena bizalmát sem nyerte meg az idegen és ezt burkoltan, de közli is vele.
Ysdeneri ekkor megint hallja az elmúlás jelképének kikiáltott madár hangját és még valamit. Egy kiáltás, egyetlen szó, ami mintha vastag falak mögül szűrődnek ki letompítva. Megint kirázza a hideg.*
"Valaki van a kriptában? Hát itt lenne a kísértet?"
*Therumon csak rázza a fejét és csendben van. Az elf lány ezt nem tudja mire vélni, de a lovag talán csak nem tudja, mit tegyen. Eddig valószínűleg csak hússal és vérrel kellett harcolnia, nem sírontúli erőkkel. A csapat körbejárja az építményt és közben Ysdeneri figyeli a feketehajú lányt is. Nem szól hozzá, mert nem akar. Megvárja, hogy mi lesz, de nagyon reméli, hogy nem kell fegyvert használniuk. A kriptán nincs rés, az ajtó pedig be van zárva. Nagyon erős, még Dreack sem tudja benyomni vagy a kalapáccsal beütni. Ysdeneri akarta kérni, hogy ezt ne tegye, de már késő. Ha nem lehet csak úgy kinyitni, akkor inkább tovább kellene állni. Nem illik pöröllyel nekiesni egí sírnak. Mit mondanának, ha kijönne a városőrség? Kísértetek után nyomoznak és azért akartak ide betörni, mert egy varjú szállt a sírra? Lehet, hogy nem börtönbe vinnék őket, de agybaj miatt vizsgálatokra járhatnának. Úgy látszik, senkinek nem tűnik fel a kalapálásá hangja. Végül Therumon oldja meg a rejtélyt. Ő maga is meglepődik az ábrán, amit a félrehajtott növényzet alatt talál. Pont beleillik az alkarvédője és az összeillesztés után enged a zár. Ha a lovag vagy Dreack kitárja az ajtót, akkor Ysdeneri kint marad és végre megszólítja a feketehajú nőszemélyt:*
- Szép napot, kisasszony! Úgy szokott másokért aggódni, hogy a halált juttatja eszükbe? Ha segíteni akar, épp befelé igyekszünk.
*Ezzel kitája a karját, mutatva, hogy a nemest maga elé engedi a kripta belsejébe. Jobbnak látja szem előtt tartani, mint a háta mögött.*
*Ysdeneri ölelése talán mégis segít valamit, mert Elena már tud egy kicsit mosolyogni. Az elf lány látja, hogy ez még csak egy udvarias mosoly, amivel a tündér meg akarja köszönni a bátorítást. De ha már ez megy, akkor tűnőben van a teljes kétségbeesés. Ő sem tudta pontosan megállapítani, hogy kislányt vagy kisfiút hallott énekelni. Ez nem csoda, hiszen nyilván őt is megrázta a halál lehetőségének vérfagyasztó érintése.
A lány helyesel, hogy nézzék meg azt a sírt, amire leszállt a varjú. Ysdeneri más esetben nem foglalkozna ilyen aprósággal, de ezek a madarak a háznál is pont akkor szólaltak meg, amikor történt valami. A fekete tollazatuk miatt gyakran tartják őket halálmadárnak és most talán tényleg azok, amiket láttak. Azt csak remélhetik, hogy nem az eljövendő halált, hanem a múlt halottainak szellemeit jelzik, bár ez sem sokkal biztatóbb. El is indulnak a kripta felé, de ekkor egy ismeretlen női hang szólal meg. Ysdeneri odafordul és látja, hogy egy fiatal lány az. Elegáns és csinos, karcsú, akárcsak az elf lány. Az idegen hölgy nyakában egy tűzkő világít vörösen. Ysdenerinek eszébe jutnak a láncok, amiket a koldus árult. Nem ritkaság, hogy egy ilyen jól öltözött hölgynek hasonló ékszere van, de most talán ez is számíthat. Ysdenerié a Nap, Elenáé a Hold és az idegené a Tűz? Mintha az elemek találkozóját tartanák, de ez esetben még a többieké nem tisztázódott. Megint az jut eszébe, hogy talán túlbonyolítja az egészet és olyan dolgokat köt össze, amiket nem is kellene. Elvégre most csak megszólította őket egy fiatal lány, aki itt sétált a temetőben és meglátott egy riadt négyest, akik láthatóan kutatásban vannak.
Amit mond, az elég lehangoló. A temetőben még külön hangsúlyozni a halál gondolatát nem kellemes dolog. Ysdenerinek nem tetszik ez a lány, még ha azt is mondja, hogy csak segíteni akar. Az elf lány szeret másokon segíteni, de eszébe sem jutna ilyen szavakkal odamenni bárkihez egy temetőben. Dreack is emberibben szólalt meg, pedig egy marcona törp férfi. Ez a nő valamit titkol, például a nevét. Elena bizalmát sem nyerte meg az idegen és ezt burkoltan, de közli is vele.
Ysdeneri ekkor megint hallja az elmúlás jelképének kikiáltott madár hangját és még valamit. Egy kiáltás, egyetlen szó, ami mintha vastag falak mögül szűrődnek ki letompítva. Megint kirázza a hideg.*
"Valaki van a kriptában? Hát itt lenne a kísértet?"
*Therumon csak rázza a fejét és csendben van. Az elf lány ezt nem tudja mire vélni, de a lovag talán csak nem tudja, mit tegyen. Eddig valószínűleg csak hússal és vérrel kellett harcolnia, nem sírontúli erőkkel. A csapat körbejárja az építményt és közben Ysdeneri figyeli a feketehajú lányt is. Nem szól hozzá, mert nem akar. Megvárja, hogy mi lesz, de nagyon reméli, hogy nem kell fegyvert használniuk. A kriptán nincs rés, az ajtó pedig be van zárva. Nagyon erős, még Dreack sem tudja benyomni vagy a kalapáccsal beütni. Ysdeneri akarta kérni, hogy ezt ne tegye, de már késő. Ha nem lehet csak úgy kinyitni, akkor inkább tovább kellene állni. Nem illik pöröllyel nekiesni egí sírnak. Mit mondanának, ha kijönne a városőrség? Kísértetek után nyomoznak és azért akartak ide betörni, mert egy varjú szállt a sírra? Lehet, hogy nem börtönbe vinnék őket, de agybaj miatt vizsgálatokra járhatnának. Úgy látszik, senkinek nem tűnik fel a kalapálásá hangja. Végül Therumon oldja meg a rejtélyt. Ő maga is meglepődik az ábrán, amit a félrehajtott növényzet alatt talál. Pont beleillik az alkarvédője és az összeillesztés után enged a zár. Ha a lovag vagy Dreack kitárja az ajtót, akkor Ysdeneri kint marad és végre megszólítja a feketehajú nőszemélyt:*
- Szép napot, kisasszony! Úgy szokott másokért aggódni, hogy a halált juttatja eszükbe? Ha segíteni akar, épp befelé igyekszünk.
*Ezzel kitája a karját, mutatva, hogy a nemest maga elé engedi a kripta belsejébe. Jobbnak látja szem előtt tartani, mint a háta mögött.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-20 18:39:02
Üzenet elküldve: 2013-08-20 18:39:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
Előbb mindenképpen el akarja távolítani a közeléből a legtöbb új mosolyt, hogy helye legyen legalább halálra rettegni magát, de ebben is megzavarják. Előbb a hangok, mintha valaki a falat akarná rádönteni, amit nagyon nem akarna a tündérfiú, de mikor nyílik az ajtó, feltárul a kinti világ és újra tiszta levegő, a kinti fény árad be, fellélegez és szinte nem is törődve semmivel, a faltól löki fel magát, hogy ugyan futva-rohanva, de az első személyre vesse magát és talán döntse le a lábairól.*
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
*Hadarja olyan gyorsan, egy levegővel, hogy talán érthetetlenné is torzul. Aztán kifújja magát és reménykedik benne, hogy valaki megszabadítja kezeit a háta mögött a kötélből. Meg persze, szárnyait is, az is legalább annyira fontos. Mert ő nagyon szabadulni akar kötelékétől, hogy ismét tudjon nyújtózni, meg szárnyat rebegtetni és talán egy röpke reppenést is eszközöl, ha van, ki felsegíti, eloldozza és nem hagyja, hogy a porban fetrengjen.*
Előbb mindenképpen el akarja távolítani a közeléből a legtöbb új mosolyt, hogy helye legyen legalább halálra rettegni magát, de ebben is megzavarják. Előbb a hangok, mintha valaki a falat akarná rádönteni, amit nagyon nem akarna a tündérfiú, de mikor nyílik az ajtó, feltárul a kinti világ és újra tiszta levegő, a kinti fény árad be, fellélegez és szinte nem is törődve semmivel, a faltól löki fel magát, hogy ugyan futva-rohanva, de az első személyre vesse magát és talán döntse le a lábairól.*
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
*Hadarja olyan gyorsan, egy levegővel, hogy talán érthetetlenné is torzul. Aztán kifújja magát és reménykedik benne, hogy valaki megszabadítja kezeit a háta mögött a kötélből. Meg persze, szárnyait is, az is legalább annyira fontos. Mert ő nagyon szabadulni akar kötelékétől, hogy ismét tudjon nyújtózni, meg szárnyat rebegtetni és talán egy röpke reppenést is eszközöl, ha van, ki felsegíti, eloldozza és nem hagyja, hogy a porban fetrengjen.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-20 14:20:28
Üzenet elküldve: 2013-08-20 14:20:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*A törp látván a felettük elrepülő, vészjóslóan károgó varjakat kissé megrémült. Látta, hogy egy, a közelben lévő kripta felé szállnak. A kripta felkeltette érdeklődését az Arenil után való nyomozással kapcsolatban. ~Vajon mi lehet odabent? Megéri bemenni? Ha találunk is nyomot, amin el tudnánk indulni, ugyannyi esélye van annak is, hogy az átok ott talál meg minket.~ Társaira néz, akiken hasonló félelmet, izgalmat és kíváncsiságot lát.*
-Mit gondoltok, odabent találhatunk további dolgokat erről az Arenilről?
*Ha a társai is mennek vele, elindul a krpita felé. Nézi az ajtót, próbálja vállával belökni, majd kalapácsával betörni, de hamar rájön, az erőlködés hiába való lenne. Így elindul körbe az épület mellett.* ~Kell, hogy legyen egy bejárat, valahogy be kell vinni az elhunytakat.~ *A falak már kissé kopottak, itt-ott repedés található. Nekidől arccal a falnak, majd ijedtében elkapja onnan. Kopogást hall odabentről, mintha valamit pakolnának vagy dobálnának, és halkan, de egy hangot is.*
~Ki lehet odabent? Inkább nem akarom megtudni.~
*Majd hátralép a faltól, megfordul és visszasiet társaihoz.*
-Mit gondoltok, odabent találhatunk további dolgokat erről az Arenilről?
*Ha a társai is mennek vele, elindul a krpita felé. Nézi az ajtót, próbálja vállával belökni, majd kalapácsával betörni, de hamar rájön, az erőlködés hiába való lenne. Így elindul körbe az épület mellett.* ~Kell, hogy legyen egy bejárat, valahogy be kell vinni az elhunytakat.~ *A falak már kissé kopottak, itt-ott repedés található. Nekidől arccal a falnak, majd ijedtében elkapja onnan. Kopogást hall odabentről, mintha valamit pakolnának vagy dobálnának, és halkan, de egy hangot is.*
~Ki lehet odabent? Inkább nem akarom megtudni.~
*Majd hátralép a faltól, megfordul és visszasiet társaihoz.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-18 09:51:26
Üzenet elküldve: 2013-08-18 09:51:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Mikor megérkezik a temetőbe, rossz érzés fogja el. De Amax tudja, hogy nem kell sokáig itt maradnia, csak át kell haladnia. Miközben halad, lát sok sírt, melyet benőtt a fű vagy a moha, lát olyat is, amely meg van dőlve, sőt még olyat is, mely meg van repedezve. Mikor már kezdi unni a sírok hosszú sorait, meglátja a templomot, de nem lát rajta keresztet. *
~ Ó, hát persze! Az az ember még mondta is, hogy ott tanítások folynak, és nem is vallásos. De ez mindegy, végre mindjárt ott vagyok! Remélem hogy könnyű lesz rajta átmennem. ~
* Majd halad tovább a templom felé, kifele a temetőből. És végre ott van az ajtó előtt.*
A hozzászólás írója (Amax Dtor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.18 09:51:38
~ Ó, hát persze! Az az ember még mondta is, hogy ott tanítások folynak, és nem is vallásos. De ez mindegy, végre mindjárt ott vagyok! Remélem hogy könnyű lesz rajta átmennem. ~
* Majd halad tovább a templom felé, kifele a temetőből. És végre ott van az ajtó előtt.*
A hozzászólás írója (Amax Dtor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.18 09:51:38
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-17 22:31:32
Üzenet elküldve: 2013-08-17 22:31:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Megborzongtok a varjú hangjától, rossz előjelnek, ijesztőnek vélitek a halál madarát, de mégis pont ő az, aki a kriptához csal benneteket, amelyből tompa kiáltásokra lehettek figyelmesek. Megint csak a képzelet szüleményével álltok szemben, netán ez valós hang, ami a masszív kőfal mögül szűrődik ki? Therumon arca mintha meg-megrándulna, bár szóban nem említi társainak, hogy az ő füléig is elért a dalocska, mégis érzi, elméjét hogyan marcangolja a gyermekhang, miképp készteti arra, hogy a fejébe ragadt dallamtól mielőbb megszabaduljon. Időről időre megrázza a fejét, mintha ezzel szeretne megszabadulni a nyomasztó utócsengéstől, de csak nem koronázza siker a próbálkozásait. Ezt sem osztja meg másokkal, csak annyira figyelhetnek fel a többiek, hogy jóval csendesebb egy ideje.
A kriptánál megállva, ha alaposan körbejárjátok a nem túl nagy építményt, a bejáraton kívül nem találtok egyéb rést, ami a belsejébe vezetne, kénytelenek vagytok hát az ajtónál felsorakozni, ami minden feszegetés, erőlködés ellenére zártnak tűnik. Ha Dreack próbálkozik betörni, még az ő masszív vállai erejének vagy kalapácsának csapásának sem fog engedni. Ide más megoldás kell. Therumon az, akinek legelőször feltűnik a mélyedés a mohalepte ajtón. Halkan utat kérve előre lép, hogy kezével tisztogassa meg a kérdéses területet. szemeitek előtt lassanként egy üvöltő férfiarc kezd kibontakozni, amely egyedül a lovagnak ismerős. Azonnal fel is rántja ingujját, arca megvonaglik, ahogy bizonyosságot nyer: az arc ugyanaz, amelyik a csuklóján levő alkarvédőre van vésve, annak a tökéletes mása. Előbb a gyűrű a rooniai felirattal, most ez... Nagyot nyelve, láthatóan sápadtan illeszti össze a két mintát, amit halk kattanás követ, majd az ajtó lassan nyílni kezd.
Kazgo, aki eddig azzal volt elfoglalva, hogy a koponyákat minél rendezettebb káoszba rugdalja, szintén hallja, hogy háta mögött mintha kövek csikordulnának össze. Valami történik. Talán ez elég, hogy megfeledkezzen eddigi játszópartnereiről, ha hátra fordul, ő is láthatja, hogy a fal egy helyen elkezd megnyílni, egyre vastagodó fénycsíkot vetve lábai elé. Vajon támadói jöttek vissza, hogy befejezzék, amit elkezdtek, netán megjött a segítség? Csak rajta múlik, miként reagál.*
*Megborzongtok a varjú hangjától, rossz előjelnek, ijesztőnek vélitek a halál madarát, de mégis pont ő az, aki a kriptához csal benneteket, amelyből tompa kiáltásokra lehettek figyelmesek. Megint csak a képzelet szüleményével álltok szemben, netán ez valós hang, ami a masszív kőfal mögül szűrődik ki? Therumon arca mintha meg-megrándulna, bár szóban nem említi társainak, hogy az ő füléig is elért a dalocska, mégis érzi, elméjét hogyan marcangolja a gyermekhang, miképp készteti arra, hogy a fejébe ragadt dallamtól mielőbb megszabaduljon. Időről időre megrázza a fejét, mintha ezzel szeretne megszabadulni a nyomasztó utócsengéstől, de csak nem koronázza siker a próbálkozásait. Ezt sem osztja meg másokkal, csak annyira figyelhetnek fel a többiek, hogy jóval csendesebb egy ideje.
A kriptánál megállva, ha alaposan körbejárjátok a nem túl nagy építményt, a bejáraton kívül nem találtok egyéb rést, ami a belsejébe vezetne, kénytelenek vagytok hát az ajtónál felsorakozni, ami minden feszegetés, erőlködés ellenére zártnak tűnik. Ha Dreack próbálkozik betörni, még az ő masszív vállai erejének vagy kalapácsának csapásának sem fog engedni. Ide más megoldás kell. Therumon az, akinek legelőször feltűnik a mélyedés a mohalepte ajtón. Halkan utat kérve előre lép, hogy kezével tisztogassa meg a kérdéses területet. szemeitek előtt lassanként egy üvöltő férfiarc kezd kibontakozni, amely egyedül a lovagnak ismerős. Azonnal fel is rántja ingujját, arca megvonaglik, ahogy bizonyosságot nyer: az arc ugyanaz, amelyik a csuklóján levő alkarvédőre van vésve, annak a tökéletes mása. Előbb a gyűrű a rooniai felirattal, most ez... Nagyot nyelve, láthatóan sápadtan illeszti össze a két mintát, amit halk kattanás követ, majd az ajtó lassan nyílni kezd.
Kazgo, aki eddig azzal volt elfoglalva, hogy a koponyákat minél rendezettebb káoszba rugdalja, szintén hallja, hogy háta mögött mintha kövek csikordulnának össze. Valami történik. Talán ez elég, hogy megfeledkezzen eddigi játszópartnereiről, ha hátra fordul, ő is láthatja, hogy a fal egy helyen elkezd megnyílni, egyre vastagodó fénycsíkot vetve lábai elé. Vajon támadói jöttek vissza, hogy befejezzék, amit elkezdtek, netán megjött a segítség? Csak rajta múlik, miként reagál.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-17 00:54:55
Üzenet elküldve: 2013-08-17 00:54:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
*A templom egyik kis nyikorgó ajtaján kilép a temetőbe, majd orrát megcsapja a növényzet friss, üde illata. Eleisa szerint fantasztikusan sejtelmes, s egyben félelmetes a temető. Gyenge szél, a fák leveleit erősen rázza, de vannak olyan fák is melyeknek nincsenek levelei, nem adnak árnyékot és az életnek semmilyen jele sem mutatkozik rajtuk. Némely még egy kis szellőtől is recseg-ropog. A földekre sűrű, tejfehér hajnali köd kezd ereszkedni emiatt Eleisa nehezen tudja kivenni a folyópartra vezető ösvényt. Az út azon részét könnyű kivenni ahol a nemes családok sírjai vannak elhelyezve nagyságuk és feltűnőségük miatt. Másik oldalból Eleisa semmit se tud kivenni.*~Biztos hogy az az oldal a szegényeké.~*Gondolja, majd elindul valamerre amiről feltételezi, hogy az az út vezet le a folyópartra, de néha meg-megbotlik menés közben.*
A hozzászólás írója (Dalavesta Eleisa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.17 00:56:40
A hozzászólás írója (Dalavesta Eleisa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.17 00:56:40
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-14 15:26:44
Üzenet elküldve: 2013-08-14 15:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ganalan besétál a temetőbe. Nem szeretne sok időt itt tölteni, de úgy gondolja mindenképp érdemes megnézni. Sokféle sír van itt. Vannak nagyobb, kőből épültek, és kisebb, egyszerű fakeresztek is. Megáll a sírok előtt. Olvasgatja a neveket, az évszámokat. Néhánynak kiszámolja mennyit élt. Kiskorába is mindig ezt csinálta. Nem emlékezett anyjára, de fájt neki elvesztése, és hogy ne kelljen mindig ilyen szomorú dolgokon törnie a fejét, gyakran számolgatott. Felnéz. Ideje lenne indulni. Azzal útját a templom felé veszi.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-13 13:51:55
Üzenet elküldve: 2013-08-13 13:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szépen lassan belép a temető kapuján. A halottakat tisztelni kell. Talán ismerőst is talál is talál. Lassan ballag át a temetőn. Megáll az első sírnál és pár percig néma csendben áll. Aztán mégegyszer és mégegyszer. Előveszi a kulacsát és meghúzza. A következő pár méteren már nem érdeklik az elhunytak. Visszazuhan a gondolataiba. Egyre csak a már sokszor hallott szavak mennek a fejében.*
"Halál..Meghaltak. Nem segítettél rajtuk...Miattad haltak meg"
Végül csak visszatér a valóságba. A folyópart előtt áll.*
"Halál..Meghaltak. Nem segítettél rajtuk...Miattad haltak meg"
Végül csak visszatér a valóságba. A folyópart előtt áll.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-11 16:24:42
Üzenet elküldve: 2013-08-11 16:24:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az ösvényen végighaladva Yinash megérkezik a temetőbe. "Hát itt volnánk. Ez lenne, Arthenior." Gondolja. Már sokat hallott erről a városról. Sok olyan emberrel találkozott már, akik jártak erre, vagy éppen itt laknak vagy laktak. Mindegyikük azt mesélte, hogy nyugis város, barátságos lakókkal.
A temetőt kőfal veszi körül. Kicsit körbenéz itt, mielőtt továbbindulna. Végignézi a kőbe faragott családi címereket. Az idők során kicsit már megkoptak, de még így is jól ki lehet venni őket.
Nem időzik itt túl sokat. A temető nem tartozik a kedvenc helyei közé. Itt mindig olyan nyomasztó a hangulat, a lány pedig a vidámabb helyeket szereti. Tény, hogy szereti a nyugis helyeket, és ez elég nyugis, de mégis van különbség egy füves vagy homokos vízpart melletti terület, és egy temető között. Mindig úgy érzi magát a temetőkben, mintha az összes holt őt figyelné valahonnan. Szerencsére nem sűrűn jár ilyen helyekre. Gyorsan tovább is megy a nagy kapu felé, amerre a templom is található.*
A temetőt kőfal veszi körül. Kicsit körbenéz itt, mielőtt továbbindulna. Végignézi a kőbe faragott családi címereket. Az idők során kicsit már megkoptak, de még így is jól ki lehet venni őket.
Nem időzik itt túl sokat. A temető nem tartozik a kedvenc helyei közé. Itt mindig olyan nyomasztó a hangulat, a lány pedig a vidámabb helyeket szereti. Tény, hogy szereti a nyugis helyeket, és ez elég nyugis, de mégis van különbség egy füves vagy homokos vízpart melletti terület, és egy temető között. Mindig úgy érzi magát a temetőkben, mintha az összes holt őt figyelné valahonnan. Szerencsére nem sűrűn jár ilyen helyekre. Gyorsan tovább is megy a nagy kapu felé, amerre a templom is található.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-10 17:15:12
Üzenet elküldve: 2013-08-10 17:15:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*Az élet véget ér. Egyszer mindenképp, talán örökre, talán van még folytatás, de egy biztos: végül mindenki lejut a föld alatti sötét üregbe. Néha Elenának is eszébe jutott a halál gondolata, de nem nagyon törődött vele, hisz még fiatal. Ennyire világosan pedig soha nem látta, hogy élete milyen könnyen könnyen véget érhet, még akkor sem, ha esetleg veszélyben forgott. Nem gondolt bele, milyen lenne végleg elszakadni a világtól, mert nem tudta volna elképzelni. De most érez valamit. Talán magát a halált, talán valami átok gerjesztette kétségbeesést.
Hálásan fogadja Ysdeneri kísérletét a vigasztalására. Még egy egy mosolyt is megpróbál arcára erőltetni, nem túl sok sikerrel ugyan.
A többiek a fegyverekről beszélnek, és arról, hogy miként győzhetnék le őket, ha egymásra támadnának. Borzasztó kilátások ezek. Elenánál most nincsen fegyver, nem gondolta, hogy szüksége lehet rá, és különben is csak a tőrökkel tud valamennyire bánni, ami, ahogyan Dreack is megállapítja, nem a legjobb választás a jelen helyzetben.
Próbálja magát összeszedni a megrázkódtatás után. Minden erejével igyekszik, hogy ne gondoljon a borzasztó dalocskára, és inkább arra koncentrál, mi legyen a következő lépésük. Legszívesebben azonnal elhagyná a temetőt, de mi van ha az átok is épp azért ijesztgeti őket, mert itt találhatják meg a rejtély kulcsát? Semmiképp nem tágíthatnak. De ki tudhatja mi lesz a következő?* ~ Talán életre kelt csontvázak bújnak elő a sírdombokból? ~ *A képzelt rémségek azonban - bármit is találjon ki - cseppet sem olyan ijesztőek, mint a valóságosak.
A közelben egy varjú károgására lesz figyelmes.* ~ Megint ezek a madarak. ~ *Gondolja. Kissé paranoiás talán, hisz ilyen helyeken, mint a romos ház, és a temető, gyakran látni őket. Mégis úgy érzi, most van valami jelentőségük. A madár egy síron pihen meg.* ~ Talán érdemes lenne azt is szemügyre venni? ~
*Ysdeneri kérdést szegez neki.*
- Talán inkább lány, de nem biztos. A kisgyerekek hangját nehéz megkülönböztetni. Ráadásul most szellemekről van szó. ~ De valóban szellemek lennének, vagy csupán egy testetlen, lelketlen varázslat.? ~
- Menjünk! - *Helyesli az elf javaslatát, és el is indul, hogy tovább kutakodjon. Nem túl messze a többiektől, de minél távolabb a sírtól, amin a saját nevét látta szerepelni. Eszébe sem jut megkockáztatni, hogy csak véletlenül is még egyszer rápillantson. A varjú által választott sírt viszont ő is szemügyre veszi.
Közbe felbukkan egy nő. Nyilván észreveszi a kis csapatot, és az is feltűnik neki, hogy nincsenek a legbékésebb hangulatban. Megjegyzése ellenére, - mely olyan ártatlan, mintha az időjárásról kérdezné őket, mégis olyan borzongató gondolatokat juttat a tündér eszébe, amiket korábban nagy erőkkel igyekezett elfeledni - eszébe sem jut fegyvert rántani. Egyrészt azért, mert - ugyebár - nincs nála, másrészt pedig miért is tenné, hisz a nő sem most, sem a múltban nem ártott neki. Nem tudhatja, hogy miért érdeklődi irántuk. ~ Talán egy újabb jótét lélek lenne? ~
- Ha arra céloz, képes-e segíteni, nos, ez csupán Öntől függ. Az, hogy mi ezt a segítséget igénybe vesszük-e, szintén. - *Egyáltalán nem akar goromba lenni, ha mégis így hangzana, az csak a kimerültség és az átélt félelmek miatt lehet. Lehet valami más célja is az ismeretlen hölgynek? Semmi nem utal erre, bizonyára csak egy teljesen ártalmatlan kérdés volt, amit kevés ember tenne fel, ha tudná miken mentek át.*
*Az élet véget ér. Egyszer mindenképp, talán örökre, talán van még folytatás, de egy biztos: végül mindenki lejut a föld alatti sötét üregbe. Néha Elenának is eszébe jutott a halál gondolata, de nem nagyon törődött vele, hisz még fiatal. Ennyire világosan pedig soha nem látta, hogy élete milyen könnyen könnyen véget érhet, még akkor sem, ha esetleg veszélyben forgott. Nem gondolt bele, milyen lenne végleg elszakadni a világtól, mert nem tudta volna elképzelni. De most érez valamit. Talán magát a halált, talán valami átok gerjesztette kétségbeesést.
Hálásan fogadja Ysdeneri kísérletét a vigasztalására. Még egy egy mosolyt is megpróbál arcára erőltetni, nem túl sok sikerrel ugyan.
A többiek a fegyverekről beszélnek, és arról, hogy miként győzhetnék le őket, ha egymásra támadnának. Borzasztó kilátások ezek. Elenánál most nincsen fegyver, nem gondolta, hogy szüksége lehet rá, és különben is csak a tőrökkel tud valamennyire bánni, ami, ahogyan Dreack is megállapítja, nem a legjobb választás a jelen helyzetben.
Próbálja magát összeszedni a megrázkódtatás után. Minden erejével igyekszik, hogy ne gondoljon a borzasztó dalocskára, és inkább arra koncentrál, mi legyen a következő lépésük. Legszívesebben azonnal elhagyná a temetőt, de mi van ha az átok is épp azért ijesztgeti őket, mert itt találhatják meg a rejtély kulcsát? Semmiképp nem tágíthatnak. De ki tudhatja mi lesz a következő?* ~ Talán életre kelt csontvázak bújnak elő a sírdombokból? ~ *A képzelt rémségek azonban - bármit is találjon ki - cseppet sem olyan ijesztőek, mint a valóságosak.
A közelben egy varjú károgására lesz figyelmes.* ~ Megint ezek a madarak. ~ *Gondolja. Kissé paranoiás talán, hisz ilyen helyeken, mint a romos ház, és a temető, gyakran látni őket. Mégis úgy érzi, most van valami jelentőségük. A madár egy síron pihen meg.* ~ Talán érdemes lenne azt is szemügyre venni? ~
*Ysdeneri kérdést szegez neki.*
- Talán inkább lány, de nem biztos. A kisgyerekek hangját nehéz megkülönböztetni. Ráadásul most szellemekről van szó. ~ De valóban szellemek lennének, vagy csupán egy testetlen, lelketlen varázslat.? ~
- Menjünk! - *Helyesli az elf javaslatát, és el is indul, hogy tovább kutakodjon. Nem túl messze a többiektől, de minél távolabb a sírtól, amin a saját nevét látta szerepelni. Eszébe sem jut megkockáztatni, hogy csak véletlenül is még egyszer rápillantson. A varjú által választott sírt viszont ő is szemügyre veszi.
Közbe felbukkan egy nő. Nyilván észreveszi a kis csapatot, és az is feltűnik neki, hogy nincsenek a legbékésebb hangulatban. Megjegyzése ellenére, - mely olyan ártatlan, mintha az időjárásról kérdezné őket, mégis olyan borzongató gondolatokat juttat a tündér eszébe, amiket korábban nagy erőkkel igyekezett elfeledni - eszébe sem jut fegyvert rántani. Egyrészt azért, mert - ugyebár - nincs nála, másrészt pedig miért is tenné, hisz a nő sem most, sem a múltban nem ártott neki. Nem tudhatja, hogy miért érdeklődi irántuk. ~ Talán egy újabb jótét lélek lenne? ~
- Ha arra céloz, képes-e segíteni, nos, ez csupán Öntől függ. Az, hogy mi ezt a segítséget igénybe vesszük-e, szintén. - *Egyáltalán nem akar goromba lenni, ha mégis így hangzana, az csak a kimerültség és az átélt félelmek miatt lehet. Lehet valami más célja is az ismeretlen hölgynek? Semmi nem utal erre, bizonyára csak egy teljesen ártalmatlan kérdés volt, amit kevés ember tenne fel, ha tudná miken mentek át.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-10 16:46:04
Üzenet elküldve: 2013-08-10 16:46:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Konja Konor//
*Miután elhatározták magukat, elindulnak, végig a folyó mentén. Zrekil megvizsgálta a felső ruhadarabját, és megállapította, hogy a tündér valóban tökéletes munkát végzett. Nem mintha kételkedett volna benne azután, hogy milyen hozzáértéssel gyűjtötte a leveleket a bokorról. Miután visszavette a ruhadarabot, még kicsit nedvesnek érezte, de ez nem zavarja egy kicsit sem. Talán ahogy az este egyre inkább a nyakukon van, úgy hideg nem vizes ruhában, de a templom nincs messze, így csak nem fázik meg addig. Ha valamitől kirázza a hideg, az inkább az álma. Ahogy haladnak, lassan eltávolodnak a folyótól, és közelednek a templomhoz. De először még át kell vágjanak a temetőn. Ahogy odaérnek, Konja hirtelen belekarol, amitől a gnóm egy pillanatra megremeg, aztán haladnak tovább. *
- Hát még a tisztásra is el kell menni azért a levélért, ha minden igaz. Bár azt egyáltalán nem bánom, valóban gyönyörű hely a tisztás, ahogy azt mondtad. Az ilyen helyekre akárhányszor megy az ember, mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogatnak, szóval egyáltalán nem bánom. Békés környezet, sok virág, madárcsicsergés, derékig érő fű... nos... az csak nekem ér a derékig, de akkor is.
*Kicsit belemerül a tisztásba, addig sem gondol arra, hogy éjszaka kelnek át a temetőn. Persze, buta teória, miszerint a holtak éjjel térnek vissza, hiszen nekik is szükségük van alvásra. Az ember (vagy gnóm) második életében is alszik, és valószínűleg éjjel teszi, tehát jó eséllyel ha a holtak szellemei visszatérnek, nappal teszik. Az átlag embert (vagy gnómot) Zrekil szerint csak azért rettenti el éjszaka a temető, mert a sötétben minden ijesztőbb. Amikor az ember látása korlátozva van, mindent sokkal ijesztőbbnek él meg. Még a varjak károgása is riasztó ilyenkor pedig tucatnyi volt belőlük aratáskor is, akkor is úgy károgtak, hogy a gnóm majd beleőrült. De semmiképp nem voltak ijesztőek. Most pedig... A gondolatmenetből Konja szavai zökkentik ki.*
- Már én sem tudnék élni nélküled, én is... *de csak eddig jut a mondatban, amikor a tündérlányka hirtelen megcsókolja. A gnóm hirtelen azt sem tudja hova legyen örömében és meglepődöttségében, szinte meg sem tud szólalni még utána sem. Ha Konja nem szólítja fel külön, még az sem jut eszébe, hogy továbbhaladjon a templom felé.*
*Miután elhatározták magukat, elindulnak, végig a folyó mentén. Zrekil megvizsgálta a felső ruhadarabját, és megállapította, hogy a tündér valóban tökéletes munkát végzett. Nem mintha kételkedett volna benne azután, hogy milyen hozzáértéssel gyűjtötte a leveleket a bokorról. Miután visszavette a ruhadarabot, még kicsit nedvesnek érezte, de ez nem zavarja egy kicsit sem. Talán ahogy az este egyre inkább a nyakukon van, úgy hideg nem vizes ruhában, de a templom nincs messze, így csak nem fázik meg addig. Ha valamitől kirázza a hideg, az inkább az álma. Ahogy haladnak, lassan eltávolodnak a folyótól, és közelednek a templomhoz. De először még át kell vágjanak a temetőn. Ahogy odaérnek, Konja hirtelen belekarol, amitől a gnóm egy pillanatra megremeg, aztán haladnak tovább. *
- Hát még a tisztásra is el kell menni azért a levélért, ha minden igaz. Bár azt egyáltalán nem bánom, valóban gyönyörű hely a tisztás, ahogy azt mondtad. Az ilyen helyekre akárhányszor megy az ember, mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogatnak, szóval egyáltalán nem bánom. Békés környezet, sok virág, madárcsicsergés, derékig érő fű... nos... az csak nekem ér a derékig, de akkor is.
*Kicsit belemerül a tisztásba, addig sem gondol arra, hogy éjszaka kelnek át a temetőn. Persze, buta teória, miszerint a holtak éjjel térnek vissza, hiszen nekik is szükségük van alvásra. Az ember (vagy gnóm) második életében is alszik, és valószínűleg éjjel teszi, tehát jó eséllyel ha a holtak szellemei visszatérnek, nappal teszik. Az átlag embert (vagy gnómot) Zrekil szerint csak azért rettenti el éjszaka a temető, mert a sötétben minden ijesztőbb. Amikor az ember látása korlátozva van, mindent sokkal ijesztőbbnek él meg. Még a varjak károgása is riasztó ilyenkor pedig tucatnyi volt belőlük aratáskor is, akkor is úgy károgtak, hogy a gnóm majd beleőrült. De semmiképp nem voltak ijesztőek. Most pedig... A gondolatmenetből Konja szavai zökkentik ki.*
- Már én sem tudnék élni nélküled, én is... *de csak eddig jut a mondatban, amikor a tündérlányka hirtelen megcsókolja. A gnóm hirtelen azt sem tudja hova legyen örömében és meglepődöttségében, szinte meg sem tud szólalni még utána sem. Ha Konja nem szólítja fel külön, még az sem jut eszébe, hogy továbbhaladjon a templom felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965