//Második szál//
*Figyelmesen hallgatja a másikat, miközben valahová a távolba néz. Hallgat egy kicsit, mielőtt megszólalna.*
-Ezzel nincs is probléma. El tudok képzelni ilyen helyzetet.
*Helyesel Rulcar szavaira.*
-A törvény mindenkire vonatkozik. Talán ez a legfontosabb, amit az őrség képviselhet. De legalábbis én a magam részéről biztosan.
*Ezt tényleg így is gondolja. Nem lenne rest a parancsnokot sem lecsukatni, vagy belebukni a próbálkozásba, ha olyan kétes ügyleteket folytatna, amik csak a saját maga jólétét szolgálják, és más egyebet nem.*
-Ha elrabolnak egy gyermeket, a gyermek élete az első, ha egyéb más dolgok nem fontosabbak. És ne értse félre, de mi nem büntetünk, nem bosszúállók vagyunk. Ha valaki megöl valakit, nem azért kell elkapni őt, mert rossz ember, hanem mert megölt valakit. Törvényt szegett. És itt nincs apelláta. Ha valaki elrabol valakit, annak ügyében el kell járni, de mindig az emberélet megóvása az első, nem pedig az elkövető életének elvétele azon az áron, hogy hagyunk mindenkit meghalni, csak hogy "igazságot" szolgáltassunk. Szép kis őrség lenne az ilyen. Persze most nem arról beszélek, hogy vannak járulékos veszteségek, és néha fontosabb a küldetés sikere, mint bárki élete, de szerintem pontosan érti, hogy mire gondolok.
*Néz Rulcarra, miközben elmondja a véleményét. Úgy gondolja, hogy nem kell mindent pontosan elmagyaráznia, hisz valószínűleg értheti a férfi, hogy mire is gondol a parancsnokhelyettes.*
-Egyébként.
*Kezd bele ismét.*
-Hová is akar felemelkedni Rulcar? Ilyen ambiciózus tervei vannak? Netán főtanácsos akar lenni? Nem mintha zavarna. Csak kicsit úgy tűnik, mintha úgy gondolkodna, hogy hogy kell uralkodni egy országon, egy nemzeten. De mi nem uralkodók vagyunk, az őrség legalábbis biztosan nem. Hanem ahogy mondja is : Fenn kell tartani a rendet.
*Komolyan is gondolja, amit mondd. Nem királyok ők, egyikük se. Nem politikusok. Pusztán a város kardja, és pajzsa. Nem nekik kell megoldani a szegények ellátását, a birtoklási vitákat, a nemesek családi vitáit az örökség felett. Az egy másik szervezet dolga.*
-De tudja érdekes ám, amit mondd. Kicsit maga ellen beszél. Most akkor van szükség a csőcselékre, vagy nincs? Hasznosak a civilizációnak, és eszközök, amik megkerülhetetlenek, vagy hogy is mondta? Egy csavargó nem tesz hozzá a közösség és a város életéhez, így az ő halála és élete kevesebbet ér?
*Firtatja.*
-És akkor a törvény betűje mindenkire igaz, de mégsem, mert valaki halála kevesebbet ér, így nem ugyanúgy kell eljárni? Hiszem, hogy én ugyanúgy járnék el, ha elhiszi a szavam.
*Von vállat, bár tudja, hogy valószínűleg sokan nem így tennének, de természetesen az ő nevükben nem nyilatkozhat, csak a sajátjában. Az pedig ez.*
-Azért kétlem, hogy ez lenne a helyes eljárás. Ha valaki rosszat szól, akkor öljük meg, és a családját is? Akkor akár kezdhetné is a piacon a kofákkal, vagy minden második emberrel az utcán, mert gyakran hallani, hogy mihasznák a városőrök, nem is csinálnak semmit, korruptak és egyebek. Indíthatnánk is akkor a hadjáratot, fél Artheniort le kéne fejezni, mert "támadják a rendszert".
*Elmosolyodik, majd Rulcar szemébe néz, kicsit mintha bele is fúrná a tekintetét.*
-De tudja talán a legnagyobb ellenvetésem az ellen van, hogy azoknak kell segíteni, akik rászolgáltak. Nem vagyunk istenek, hogy eldöntsük, hogy ki szolgált rá, és ki nem. Nagyon nem lenne igazságos. Csak épp nemrég az a törpe meglopta az egyik nemes elf hölgyet. A törpe a tömlöcben. Rászolgált az elf a segítségre? Ki tudja? Lehet, hogy ezerszer gonoszabb, és embereket gyilkol és kínoz szórakozásból, míg a törpe 6 gyermekének akart ételt venni a pénzből, és senkit nem is bántott egész életében. De ezt mi nem tudhatjuk. Nem dolgunk elbírálni, hogy ki mit érdemel, épp ezért vannak a törvények, amik mindenkire ugyanúgy vonatkoznak. Akár rászolgál, akár nem. Ha egy tolvajt öl meg valaki, attól még gyilkos. Ha egy ártatlant öl meg valaki, az is gyilkos. Ha egy tolvaj egy gyilkost lop meg, attól még tolvaj, és el kell járni az ügyében. Mindhármat el kell kapni, és a büntetését majd ahhoz szabni a későbbieknek, a körülmények teljes ismeretében. De erre a legtöbb helyzetben nincs lehetőség az adott pillanatban. Cselekedni kell, és olyankor nincs idő azon gondolkodni, hogy ki mit érdemel, vagy mire szolgált rá. A törvények tiszták, és nem lehet őket félreérteni.
*Majd háttal nekidől annak a fának, ahol korábban ült, és előveszi pipáját. Belegyömöszöl némi dohányt, és meggyújtja azt, majd kövér füstöt ereget a levegőbe.*
-Értem. Ez tényleg kemény lehet.
*Mondja a kapott válaszra.*
-És köszönöm. Tudja én az a fajta ember vagyok, aki ha követnek, úgy inkább hátrafelé teszek egy lépést, és megfordulok, minthogy előre kettőt, és meneküljek a dolog elől.