//Symara//
*Mikor látja a vizes palackot a lány kezében, elkezd összefolyni a nyál a szájában. Elég kellemetlen étek ez a száraz, rothadt csont, sokkal jobban csúszna a vízzel. Már nyúlna is éppen a ruháját szétszaggató lány felé, aki éppen akkor veszi őt és sikolt egyet. Dargal szeme elkerekedik, teljes testében megremeg. Ez nem a csontig hatoló esőnek tudható be, azt már szinte megszokta, amilyen nyomorult egy élete volt, hanem a kéretlenül felszínre törő emlékektől, amitől még az ork könnye is kifakad. Ez nem látszik rajta, hiszen amúgy is áztatja arcát az eső, de az az éktelen hörgésszerű szipogás, amit hallat mellé, már megmutatja, hogy mennyire megijedt. A lány valószínűleg annak köszönheti csodás megmenekülését, lóra pattanását, -Holott előbb még mozdulni sem bírt, most pedig felugrott a hátasra.- hogy az ork nagyon el van tompulva, és még akkor is elég nehezen fogja fel hogy eltűnt a lány, akin éppen segíteni próbált, amikor az már messzebb jár. Így hát négykézlábra ereszkedve szalad utána. Igazából csak azért, mert nem akar egyedül maradni, ezen a félelmetes helyen, na meg azért mert szomjas, és a másiknál van a palack.*
-Várj meg! Dargal nem esz élő lány! *Hamar be is éri a lányt a zöldbőrű, aki igazából nem is zöld, mert szürke és egy hatalmas ugrással penderíti le a lányt a ló hátáról. Ha sikeres volt ugrása, akkor a lány már a földön fekszik, Dargal pedig pontosan rajta, a két kezét lefogva néz bele a kék íriszekbe, a saját könnyektől vöröslő szemeivel, és újra megismétli amit mondott.*
-Dargal nem esz lány! *Majd kissé ki is fejti, hogy mire ez a nagy leteperés.*
-Csinos lány ad Dargalnak inni, különben Dargal... *Itt elcsuklik a hangja, mert semmi nem jut eszébe, hogy mit is csinálhatna.*
-Különben Dargal nem tudni mit tesz! Marad szomjas! *Kissé elszomorodik, ezen a kijelentésen, hiszen nem akar szomjas maradni.*