Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-28 02:06:05
Üzenet elküldve: 2016-02-28 02:06:05
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát a fene se tudja... Igazából lehetetlen azt megmondani ezen ismeretekből, hogy mi is történt. Ehhez minimum egy teljes jellemkép kéne Amos Theniorról. Olyat pedig talán senki más nem adhatna magán a főpapon kívül. A három-négy felvezetett lehetőség mind-mind más jellemet feltételezett, és ki tudja, hogy melyik az igazi, és melyik három az esetleges maszk. Ezt talán egyedül Amos Thenior tudja, és mindenki más körülötte meg van győződve arról, hogy ő ismeri jól, és másnak jut a képmutatása.*
- Hát nem tudom biztosan... *kicsit meg is rázza a fejét, mert hát ami eszébe jut, az cseppet sem baráti* Ugyebár ha Amos Thenior átállt, ő sem egyedül lesz. Ha úgy vesszük, hogy ő, meg egy élőhalott sereg rátör a városra, ahol mondjuk vannak ezek a mágusok, meg a városőrség, hát... Igazából szerintem a mágus nem olyasmi, amiből sereget kell felállítani. A sereget harcosok kell képezzék, a mágus pedig ott van velük, és kicsit messzebbről lövi a varázslatait. Mert egy jó mágia egész csapatokat tud lefegyverezni, ugyanakkor ha mondjuk három vagy négy fegyveres ráront egyszerre egy mágusra, akkor valószínűleg a mágus veszít. Valamiféle egyensúly kell, a sereg harcol, ezzel teret adva a mágusnak, hogy varázsoljon. A mágus pedig varázslataival segíti a sereget, és gátolja az ellenséget. Mármost ilyen viszonylatban a mi mágusaink, és az őrség rossz arányban vannak mondjuk egy több ezer fős élőholt sereg ellen. Sok mágus van Artheniorban, és ezek közül akad jő néhány erős, de ha a néhány száz városőrrel végeztek, akkor a csuhások már nem tudják teljesen érvényesíteni a tudásukat. Sajnos amilyen jól állunk mágiában, olyan rosszul fegyveresekben.
*Van egy korrupt őrség? Hát azzal sokra fognak menni. Talán egy fertályórát nyerhetnek a mágusoknak néhány tűzvarázslatra, amíg teljesen felmorzsolódnak, aztán a csuhások magukra lesznek utalva. Ha meg egy egész halom hulla rohan le egy mágust minden irányból, akkor sanszos, hogy valamelyik el is fogja érni.*
- Vagy ugyanakkora fenyegetést jelentenek a mágusok, mint alapból is, csak mint mondtam, mágiából lényegesen erősebbek vagyunk. Tehát aránylag sok a mágus, vagy kevés a városőr, nem maga a mágia ténye riasztja meg őket. Persze ez csak egy ötlet, lehet neked van igazad. Alapvetően viszont pánik mindenképpen ki fog alakulni, ha betörnek a városba. Azt is meg merném kockáztatni, hogy talán ez a templomos dolog teljesen bekalkulálatlan volt számukra. Én olyat hallottam, hogy máshol a fény után jöttek a hullák. Itt megjelent a fénycsóva, és ennyi, mintha ezzel véget is ért volna a ténykedésük. Talán adódott egy hirtelen lehetőségük, és megragadták?
*Az áldozatok száma növekszik, hát persze, ilyen a háború. Csak míg általában két élő sereg feszül egymásnak, és idővel a hadvezérek rájönnek, hogy mindez túl sok áldozatot követel, addig az élőholtak nem fognak megállni, míg a legutolsót is meg nem ölik. Nem kizárt, hogy képesek lesznek rá a halandók, de rettenetes veszteségekkel járhat. Illetve fog is...*
- Ne kívánjuk a végét se azért, még nem biztos, hogy mi fogunk győzni. Én azért megfontolnám a következőt... ez egy élőholt sereg. Persze azt mondtad, nem támasztanak fel mindenkit, de talán csak azért, mert most még biztosak a győzelmükben. Talán bármikor komolyra fordíthatják, és onnantól minden egyes áldozattal az ő seregük erősödne, a miénk pedig gyengülne. És akárhogy is vesszük, a halandó fajok egy komoly hátránya, hogy a holtak jóval többen vannak, mint az élők. Eddig jók az esélyeink, vagy úgy tűnik, de én nem tudok vakon bízni. Óhatatlanul is arra gondolok, ha ők talán közel végtelen utánpótlással rendelkeznek. Talán egyszerre csak bizonyos számú élőholt katonája lehet a sötét erőnek, de ahogy azokat elpusztítják, rögtön jönnek is az újak. Örökké. A karavánpihenőben aratott győzelem is... Nekünk komoly veszteségeink voltak, ledőlt a szentély, meghalt az ottani kapitány, nekik meg... Élőholtak. Talán nyersanyag. Pótolható. Lehet a sötét erőnek ez annyit ért, mint egy bolhacsípés. Akkor tulajdonképpen nem is győzelem volt az... *majd megrázza a fejét* Elnézést, elkalandoztam. Csak valahogy amikor megpróbálok belegondolni a helyzetbe, mindig ilyenek jutnak eszembe, talán azért, amit a nekromantával beszéltem. Ő mondta el többek között, hogy egy magafajtának csak korlátozott számú élőhalott szolgája lehet. Azóta sajnos nem tudok igazán bizalommal tekinteni a tényre, hogy belátható mennyiségű élőholtból álló seregek érkeztek csak eddig.
*Persze nem túl derűlátó elképzelés, de hát ugyanakkor be kell látni, ha valóban így van, az entitásnak végtelen mennyiségű nyersanyag áll a rendelkezésére. Évszázadok tetemei várnak arra, hogy valaki életet leheljen beléjük. Ha pedig lesz még fél tucat ilyen csata, ami a karavánpihenőben volt, akkor a környék a földdel lesz egyenlő.*
- És kell nekünk az? *mármint nem a bíróra érti, hanem egyáltalán a tényre, hogy valódi, meghirdetett rendezvény legyen* Igazság szerint ódzkodom attól, hogy ilyesmi legyen a vége. Nem igazán szeretném, hogy valaki ennek a végéről is mágusbajnoki ranggal távozzon, arra ott a tavaszünnep tusája. Persze meglehet, hogy így Eralil, vagy más olyan alak nem jönne el, aki a címért tusázik, de ugyanakkor talán pont ezért több kisebb mágus tenné tiszteletét, aki éppen emiatt érezne esélyt. Szerintem megérne egy próbát a dolog a dolog ebben a formában. Jutalmazás ettől még lehetne, csak ha mi szerveznénk, akkor saját szakállra kéne beszerezni a jutalmakat is. Persze tehetnénk egy kört a templomban meg a toronyban, hátha felajánlanak pár ereklyét... Ami a gnómot illeti, itt aligha találjuk meg, a mágustoronyban tanonckodik, és nincs olyan gyakran a városban. Hiába találnánk meg a házat, nem juthatnánk le a pincébe.
*Hát a fene se tudja... Igazából lehetetlen azt megmondani ezen ismeretekből, hogy mi is történt. Ehhez minimum egy teljes jellemkép kéne Amos Theniorról. Olyat pedig talán senki más nem adhatna magán a főpapon kívül. A három-négy felvezetett lehetőség mind-mind más jellemet feltételezett, és ki tudja, hogy melyik az igazi, és melyik három az esetleges maszk. Ezt talán egyedül Amos Thenior tudja, és mindenki más körülötte meg van győződve arról, hogy ő ismeri jól, és másnak jut a képmutatása.*
- Hát nem tudom biztosan... *kicsit meg is rázza a fejét, mert hát ami eszébe jut, az cseppet sem baráti* Ugyebár ha Amos Thenior átállt, ő sem egyedül lesz. Ha úgy vesszük, hogy ő, meg egy élőhalott sereg rátör a városra, ahol mondjuk vannak ezek a mágusok, meg a városőrség, hát... Igazából szerintem a mágus nem olyasmi, amiből sereget kell felállítani. A sereget harcosok kell képezzék, a mágus pedig ott van velük, és kicsit messzebbről lövi a varázslatait. Mert egy jó mágia egész csapatokat tud lefegyverezni, ugyanakkor ha mondjuk három vagy négy fegyveres ráront egyszerre egy mágusra, akkor valószínűleg a mágus veszít. Valamiféle egyensúly kell, a sereg harcol, ezzel teret adva a mágusnak, hogy varázsoljon. A mágus pedig varázslataival segíti a sereget, és gátolja az ellenséget. Mármost ilyen viszonylatban a mi mágusaink, és az őrség rossz arányban vannak mondjuk egy több ezer fős élőholt sereg ellen. Sok mágus van Artheniorban, és ezek közül akad jő néhány erős, de ha a néhány száz városőrrel végeztek, akkor a csuhások már nem tudják teljesen érvényesíteni a tudásukat. Sajnos amilyen jól állunk mágiában, olyan rosszul fegyveresekben.
*Van egy korrupt őrség? Hát azzal sokra fognak menni. Talán egy fertályórát nyerhetnek a mágusoknak néhány tűzvarázslatra, amíg teljesen felmorzsolódnak, aztán a csuhások magukra lesznek utalva. Ha meg egy egész halom hulla rohan le egy mágust minden irányból, akkor sanszos, hogy valamelyik el is fogja érni.*
- Vagy ugyanakkora fenyegetést jelentenek a mágusok, mint alapból is, csak mint mondtam, mágiából lényegesen erősebbek vagyunk. Tehát aránylag sok a mágus, vagy kevés a városőr, nem maga a mágia ténye riasztja meg őket. Persze ez csak egy ötlet, lehet neked van igazad. Alapvetően viszont pánik mindenképpen ki fog alakulni, ha betörnek a városba. Azt is meg merném kockáztatni, hogy talán ez a templomos dolog teljesen bekalkulálatlan volt számukra. Én olyat hallottam, hogy máshol a fény után jöttek a hullák. Itt megjelent a fénycsóva, és ennyi, mintha ezzel véget is ért volna a ténykedésük. Talán adódott egy hirtelen lehetőségük, és megragadták?
*Az áldozatok száma növekszik, hát persze, ilyen a háború. Csak míg általában két élő sereg feszül egymásnak, és idővel a hadvezérek rájönnek, hogy mindez túl sok áldozatot követel, addig az élőholtak nem fognak megállni, míg a legutolsót is meg nem ölik. Nem kizárt, hogy képesek lesznek rá a halandók, de rettenetes veszteségekkel járhat. Illetve fog is...*
- Ne kívánjuk a végét se azért, még nem biztos, hogy mi fogunk győzni. Én azért megfontolnám a következőt... ez egy élőholt sereg. Persze azt mondtad, nem támasztanak fel mindenkit, de talán csak azért, mert most még biztosak a győzelmükben. Talán bármikor komolyra fordíthatják, és onnantól minden egyes áldozattal az ő seregük erősödne, a miénk pedig gyengülne. És akárhogy is vesszük, a halandó fajok egy komoly hátránya, hogy a holtak jóval többen vannak, mint az élők. Eddig jók az esélyeink, vagy úgy tűnik, de én nem tudok vakon bízni. Óhatatlanul is arra gondolok, ha ők talán közel végtelen utánpótlással rendelkeznek. Talán egyszerre csak bizonyos számú élőholt katonája lehet a sötét erőnek, de ahogy azokat elpusztítják, rögtön jönnek is az újak. Örökké. A karavánpihenőben aratott győzelem is... Nekünk komoly veszteségeink voltak, ledőlt a szentély, meghalt az ottani kapitány, nekik meg... Élőholtak. Talán nyersanyag. Pótolható. Lehet a sötét erőnek ez annyit ért, mint egy bolhacsípés. Akkor tulajdonképpen nem is győzelem volt az... *majd megrázza a fejét* Elnézést, elkalandoztam. Csak valahogy amikor megpróbálok belegondolni a helyzetbe, mindig ilyenek jutnak eszembe, talán azért, amit a nekromantával beszéltem. Ő mondta el többek között, hogy egy magafajtának csak korlátozott számú élőhalott szolgája lehet. Azóta sajnos nem tudok igazán bizalommal tekinteni a tényre, hogy belátható mennyiségű élőholtból álló seregek érkeztek csak eddig.
*Persze nem túl derűlátó elképzelés, de hát ugyanakkor be kell látni, ha valóban így van, az entitásnak végtelen mennyiségű nyersanyag áll a rendelkezésére. Évszázadok tetemei várnak arra, hogy valaki életet leheljen beléjük. Ha pedig lesz még fél tucat ilyen csata, ami a karavánpihenőben volt, akkor a környék a földdel lesz egyenlő.*
- És kell nekünk az? *mármint nem a bíróra érti, hanem egyáltalán a tényre, hogy valódi, meghirdetett rendezvény legyen* Igazság szerint ódzkodom attól, hogy ilyesmi legyen a vége. Nem igazán szeretném, hogy valaki ennek a végéről is mágusbajnoki ranggal távozzon, arra ott a tavaszünnep tusája. Persze meglehet, hogy így Eralil, vagy más olyan alak nem jönne el, aki a címért tusázik, de ugyanakkor talán pont ezért több kisebb mágus tenné tiszteletét, aki éppen emiatt érezne esélyt. Szerintem megérne egy próbát a dolog a dolog ebben a formában. Jutalmazás ettől még lehetne, csak ha mi szerveznénk, akkor saját szakállra kéne beszerezni a jutalmakat is. Persze tehetnénk egy kört a templomban meg a toronyban, hátha felajánlanak pár ereklyét... Ami a gnómot illeti, itt aligha találjuk meg, a mágustoronyban tanonckodik, és nincs olyan gyakran a városban. Hiába találnánk meg a házat, nem juthatnánk le a pincébe.
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-26 22:29:44
Üzenet elküldve: 2016-02-26 22:29:44
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Nem állítás, inkább csak elmélkedés. Ha kitudják használni a mohóságot, az önző érdekeket, és a kapzsiságot, akkor igen igazad van, ők is megvehetik. Azt mondják akinek több pénze van még többre vágyik, akinek nagy hatalma van nagyobb és erősebb befolyást szeretne. Ha én lennék ilyen, és a világ összes hatalmát nekem ajándékoznák, akkor én is átállnék... így akár megvehették a főpapot de csak akkor, ha valójában is egy hataloméhes személyiség.
*Egyébként nem szívesen szállna szembe Amos Thenior főpappal, nem mintha a hóhajúnak nem lenne meg a képessége a párbajhoz, de a tudása bizonyára jócskán elmarad a főpapétól... elvégre rengeteg tekercs birtokosa, biztosan vannak egyéni varázslatai is. A sötét erők jól járnak vele, ha átállt hozzájuk ez tény és való.*
-Vannak nagy erejű mágusok a városban többen is, és összefogva szerintem képesek lennének legyőzni a főpapot akkor, ha tényleg sötét Amos Theniorról beszélünk. De őszintén szólva ezen a környéken mágus összefogást még nem láttam.
*Húzza el a száját. Pedig szép lenne nagyon is szép a mágusok összefogása, de senki sem kopogtatott még az ajtajukon egyetlen árva megbeszélés erejéig sem, ami igen sajnálatos, de ez is az ő döntésük, el kell fogadni.*
-Meglehet, sőt mi több én nagyon is elképzelhetőnek tartom. A félelmet elültetni a fejben és a szívben mentálisan nagyon jól lehet, ezzel ahogy mondod is minden hitet megtörnek, eztán jön a kétségbeesés. Szerintem ebben a gondolatmenetben lehet valami... várj csak... akkor ez egyben azt is hordozza magában, hogy a mágiától félnének, tartanának? Mert lerombolhatták volna a barakkot is, azzal nagy csapást mérhettek volna a városőrségre, de nem így tettek... mintha a fegyverektől meg a nyilaktól kevésbé félnének mint a mágikus erőtől. Ha a barakkra támadtak volna akkor én azt mondanám, hogy csapást mértek azokra akikkel a leginkább számolnak... ha ebből indulok ki mi mágusok vagyunk rájuk nézve a legnagyobb fenyegetés.
*A mondandója végén összevonja szemöldökét, majd Lorewre pillant, mintha csak tőle várná erre a megerősítést. Egyébként szívesen átugrana már a témán, de minden egyes felvetés újabb és újabb kérdéseket szül.*
-Reméljük azért erre legalább felkészül a város, hogy valahogy tudják majd kezelni a helyzetet. Ráadásul egyre jobban kiterjed, így az áldozatok létszáma még nagyobbra rúg... bárcsak vége lenne már ennek az egésznek.
*De ennek még a java hátravan, legalábbis a hóhajút nagyon meglepné, ha hirtelen csak úgy eltűnne a sötétség egyik pillanatról a másikra.*
-A bíró igazából csak formalitás, aki dokumentálja és a végén egy pecséttel hitelesíti és hirdeti ki a győztest, így már inkább rendezvény lenne mintsem egy házi versengés. Na meg persze jutalmakat osztogat. Egyébként nem komplikált, attól függ mire rendezkedünk be. A tavaszi versenyt Eralil Namos nyerte... akkor ezek szerint az ő rendjébe tartozol... elég nagy dicsőség megnyerni egy ilyen rendezvényt az biztos. Hát ez fergetegesen hangzik, azt bizony én is megnézném magamnak. A gnómok nagyon erős mágusok, nagyon magas az intelligencia szintjük, ezt volt szerencsém már többször is megtapasztalni. De hogy egy napmágus gnóm itt pályát épített, az teljesen új. Valahogy fel kellene lelnünk ezt a helyet, akár át is mehetnénk a gazdagnegyedbe... nincs valami alapod amiről el lehetne indulni? Nem ismersz valakit, aki ismeri a gnómot, vagy be tudná határolni merre is van pontosan amit keresünk?
-Nem állítás, inkább csak elmélkedés. Ha kitudják használni a mohóságot, az önző érdekeket, és a kapzsiságot, akkor igen igazad van, ők is megvehetik. Azt mondják akinek több pénze van még többre vágyik, akinek nagy hatalma van nagyobb és erősebb befolyást szeretne. Ha én lennék ilyen, és a világ összes hatalmát nekem ajándékoznák, akkor én is átállnék... így akár megvehették a főpapot de csak akkor, ha valójában is egy hataloméhes személyiség.
*Egyébként nem szívesen szállna szembe Amos Thenior főpappal, nem mintha a hóhajúnak nem lenne meg a képessége a párbajhoz, de a tudása bizonyára jócskán elmarad a főpapétól... elvégre rengeteg tekercs birtokosa, biztosan vannak egyéni varázslatai is. A sötét erők jól járnak vele, ha átállt hozzájuk ez tény és való.*
-Vannak nagy erejű mágusok a városban többen is, és összefogva szerintem képesek lennének legyőzni a főpapot akkor, ha tényleg sötét Amos Theniorról beszélünk. De őszintén szólva ezen a környéken mágus összefogást még nem láttam.
*Húzza el a száját. Pedig szép lenne nagyon is szép a mágusok összefogása, de senki sem kopogtatott még az ajtajukon egyetlen árva megbeszélés erejéig sem, ami igen sajnálatos, de ez is az ő döntésük, el kell fogadni.*
-Meglehet, sőt mi több én nagyon is elképzelhetőnek tartom. A félelmet elültetni a fejben és a szívben mentálisan nagyon jól lehet, ezzel ahogy mondod is minden hitet megtörnek, eztán jön a kétségbeesés. Szerintem ebben a gondolatmenetben lehet valami... várj csak... akkor ez egyben azt is hordozza magában, hogy a mágiától félnének, tartanának? Mert lerombolhatták volna a barakkot is, azzal nagy csapást mérhettek volna a városőrségre, de nem így tettek... mintha a fegyverektől meg a nyilaktól kevésbé félnének mint a mágikus erőtől. Ha a barakkra támadtak volna akkor én azt mondanám, hogy csapást mértek azokra akikkel a leginkább számolnak... ha ebből indulok ki mi mágusok vagyunk rájuk nézve a legnagyobb fenyegetés.
*A mondandója végén összevonja szemöldökét, majd Lorewre pillant, mintha csak tőle várná erre a megerősítést. Egyébként szívesen átugrana már a témán, de minden egyes felvetés újabb és újabb kérdéseket szül.*
-Reméljük azért erre legalább felkészül a város, hogy valahogy tudják majd kezelni a helyzetet. Ráadásul egyre jobban kiterjed, így az áldozatok létszáma még nagyobbra rúg... bárcsak vége lenne már ennek az egésznek.
*De ennek még a java hátravan, legalábbis a hóhajút nagyon meglepné, ha hirtelen csak úgy eltűnne a sötétség egyik pillanatról a másikra.*
-A bíró igazából csak formalitás, aki dokumentálja és a végén egy pecséttel hitelesíti és hirdeti ki a győztest, így már inkább rendezvény lenne mintsem egy házi versengés. Na meg persze jutalmakat osztogat. Egyébként nem komplikált, attól függ mire rendezkedünk be. A tavaszi versenyt Eralil Namos nyerte... akkor ezek szerint az ő rendjébe tartozol... elég nagy dicsőség megnyerni egy ilyen rendezvényt az biztos. Hát ez fergetegesen hangzik, azt bizony én is megnézném magamnak. A gnómok nagyon erős mágusok, nagyon magas az intelligencia szintjük, ezt volt szerencsém már többször is megtapasztalni. De hogy egy napmágus gnóm itt pályát épített, az teljesen új. Valahogy fel kellene lelnünk ezt a helyet, akár át is mehetnénk a gazdagnegyedbe... nincs valami alapod amiről el lehetne indulni? Nem ismersz valakit, aki ismeri a gnómot, vagy be tudná határolni merre is van pontosan amit keresünk?
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-26 20:00:19
Üzenet elküldve: 2016-02-26 20:00:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos, hát ez meg... kicsit olyan, mintha azt mondanák: a kör bezárult. Valamiért a sok részlet mindig összekapcsolódik, egymás logikus előzményévé és következményévé válnak, ezáltal a sok gyűrűből lesz három-négy lánc. Ugyanis az "Amos Thenior egy báb" vonal visszakanyarodott az "Amos Theniort megvesztegették a sötétség erői" részhez.*
- Tehát azt állítod, megvették a főpapot. Ne érts félre, teljes mértékben elképzelhetőnek tartom. Egyfajta... rögeszméjévé váltak a tekercsek. Azt hallottam elég sokat áldozott némelyik őse szövegeket tartalmazó papírdarabért. Lehet ezt úgy értelmezni, hogy minket akart tőlük megvédeni, de mivel a legtöbb értéktelen, ha valaki nem elég művelt a feliratok lefordításához... kétlem. Szerintem egy bizonyos önző okból halmozta fel őket. Ha pedig a tanács ezzel meg tudta venni, és bábunak használni egy életen át, akkor a sötétség erőinek miért ne sikerülne? Ha így nézzük, egy entitás többet ajánlhat, mint a tanács. Minden tekercs a világon? Halandóké felett álló mágia? Hatalom? Gond nélkül odaígérhetnek bármit. Ha pedig elég megvesztegethető volt ahhoz, hogy a tanács megvegye...
*Félbehagyja a mondatot, de egyértelmű, hogy mire akar célozni. Akkor a sötétségnek is sikerült, és nagy bajban van a város. Talán az egész világ. Mondjuk elég drasztikus elképzelés, hogy Amos Thenior bábként élte az életét, de akkor meg lehetséges, hogy a város felé mutatott szeretete is csak a szerep része volt. Ebben az esetben nem fog hezitálni, hogy elfogadjon egy jobb ajánlatot.*
- Ki tudja? Áruló van közöttük? Talán ilyesmit sejt. Ha viszont áruló van köztük, vagy a tanácsban, vagy akár bárhol a városon belül, akkor kész öngyilkosság napvilágra hozni az utazási szándékát. Talán a sötétség erőit is zavarba ejtette ez a lépés, és talán ők is éppen így törik most a fejüket, mint mi. Ezzel pedig talán el is érte a célját.
*A pszichikai hadviselés... mentális csapást mérni a kisemberre. Akár ez is lehet egy módszer. Habár ilyesmivel már próbálkoztak korábban, ha úgy vesszük... Akkor mégis lehet összefüggés, ha Worenth elmélete igaz.*
- A cilinderes sem feltétlen a templomot akarta bevenni, nemde? Megint vissza kéne kanyarodjunk hozzá kicsit. Az nekem nem egy teljes ostromnak tűnt. Esetleg a templomot elpusztíthatta volna, de ennyi. A fogadót is meghagyta, pedig ha ott húzza elő ezeket a rémeket a kalapjából, akkor egészen biztosan a földdel teszi egyenlővé a helyet. Talán ő is ilyesmit akart, megtörni a hitet, ráijeszteni mindenkire, ezért pont a főpap lett volna az áldozata. És kis híján sikerült is neki. Gondolod, hogy most is ilyesmiről van szó?
*Kicsit csalódott, mikor meghallja, hogy Worenth sem tud semmi biztosat. Mármint a saját szemével nem látta. A harcosok jelentése azért mégis többet ér, mint a sokadik emberen átfutott pletyka, de... Más az, ha hallja valakitől az ember, hogy jönnek a holtak, és... és ha lát egy két lábon járkáló hullát. Persze ilyen elven Worenth hiába látta volna a saját szemével, Lorewnek az se segítene sokat, de mégis...*
- Hallottam hírét a megritkult tanácsnak *hümmög egy sort, majd hozzáteszi* És ugye még csak most kezdődött az áldozatok listája. Ha minden igaz, hasonló csata várható a kikötőben is, ráadásul utána meg talán a városban is. Bárhogy lesz is vége, rengeteg áldozatot fog követelni. A veszteségek talán minden eddiginél komolyabbak lesznek.
*Nos igen, a helyszín nem is olyan lényeges, lehet akár Synmira is, úgyis elnézne arrafelé egyszer... Bár a labirintus belseje is érdekesen hangzik, ott biztosan lenne egy kis bukéja a dolognak...*
- Megbízható bíró? *vonja fel a szemöldökét* Miért, mennyire bonyolult ez? Én még nem voltam hasonlón, bár... a mostani rendem vezetője hajlamos gyakran megjegyezni, hogy a tavaszit megnyerte. Én azt hittem, ez csak amolyan küzdelem-féle, egymásnak esünk mágiával, aztán aki talpon marad, az nyert. Ennél komplikáltabb volna, hogy bíró is kell? Egyébként a helyszínről meggyőzhető vagyok, habár... azért nem utolsó sorban én is tudok egy helyet. Persze még sosem jártam ott, de említettem már ezt a napmágus gnómot... állítólag vásárolt egy kúriát a gazdagok negyedében, szép nagyot, hatalmas pincével. És a pincét kiépíttette pontosan ilyen mágusösszecsapásokra. Van egy hatalmas pálya, benne medrekkel, amelyekbe vizet töltenek az összecsapások idejére, és valahogyan még tűz is van ott. A lényeg, hogy mind a négy elemi mágiaág megtalálható, hogy az olyan varázslatok is működjenek, amelyek alapanyagot igényelnek. Persze hivatalosan nem nyitotta még meg ezt, de... szerintem hihetetlen lehet. Ha vele tudnátok diskurálni, biztosan örömmel benne lenne, csak nem egyedül magának építtette. Persze nincs természet, meg annyi fény, de... hú de szívesen megnézném azt a pályát.
*Nos, hát ez meg... kicsit olyan, mintha azt mondanák: a kör bezárult. Valamiért a sok részlet mindig összekapcsolódik, egymás logikus előzményévé és következményévé válnak, ezáltal a sok gyűrűből lesz három-négy lánc. Ugyanis az "Amos Thenior egy báb" vonal visszakanyarodott az "Amos Theniort megvesztegették a sötétség erői" részhez.*
- Tehát azt állítod, megvették a főpapot. Ne érts félre, teljes mértékben elképzelhetőnek tartom. Egyfajta... rögeszméjévé váltak a tekercsek. Azt hallottam elég sokat áldozott némelyik őse szövegeket tartalmazó papírdarabért. Lehet ezt úgy értelmezni, hogy minket akart tőlük megvédeni, de mivel a legtöbb értéktelen, ha valaki nem elég művelt a feliratok lefordításához... kétlem. Szerintem egy bizonyos önző okból halmozta fel őket. Ha pedig a tanács ezzel meg tudta venni, és bábunak használni egy életen át, akkor a sötétség erőinek miért ne sikerülne? Ha így nézzük, egy entitás többet ajánlhat, mint a tanács. Minden tekercs a világon? Halandóké felett álló mágia? Hatalom? Gond nélkül odaígérhetnek bármit. Ha pedig elég megvesztegethető volt ahhoz, hogy a tanács megvegye...
*Félbehagyja a mondatot, de egyértelmű, hogy mire akar célozni. Akkor a sötétségnek is sikerült, és nagy bajban van a város. Talán az egész világ. Mondjuk elég drasztikus elképzelés, hogy Amos Thenior bábként élte az életét, de akkor meg lehetséges, hogy a város felé mutatott szeretete is csak a szerep része volt. Ebben az esetben nem fog hezitálni, hogy elfogadjon egy jobb ajánlatot.*
- Ki tudja? Áruló van közöttük? Talán ilyesmit sejt. Ha viszont áruló van köztük, vagy a tanácsban, vagy akár bárhol a városon belül, akkor kész öngyilkosság napvilágra hozni az utazási szándékát. Talán a sötétség erőit is zavarba ejtette ez a lépés, és talán ők is éppen így törik most a fejüket, mint mi. Ezzel pedig talán el is érte a célját.
*A pszichikai hadviselés... mentális csapást mérni a kisemberre. Akár ez is lehet egy módszer. Habár ilyesmivel már próbálkoztak korábban, ha úgy vesszük... Akkor mégis lehet összefüggés, ha Worenth elmélete igaz.*
- A cilinderes sem feltétlen a templomot akarta bevenni, nemde? Megint vissza kéne kanyarodjunk hozzá kicsit. Az nekem nem egy teljes ostromnak tűnt. Esetleg a templomot elpusztíthatta volna, de ennyi. A fogadót is meghagyta, pedig ha ott húzza elő ezeket a rémeket a kalapjából, akkor egészen biztosan a földdel teszi egyenlővé a helyet. Talán ő is ilyesmit akart, megtörni a hitet, ráijeszteni mindenkire, ezért pont a főpap lett volna az áldozata. És kis híján sikerült is neki. Gondolod, hogy most is ilyesmiről van szó?
*Kicsit csalódott, mikor meghallja, hogy Worenth sem tud semmi biztosat. Mármint a saját szemével nem látta. A harcosok jelentése azért mégis többet ér, mint a sokadik emberen átfutott pletyka, de... Más az, ha hallja valakitől az ember, hogy jönnek a holtak, és... és ha lát egy két lábon járkáló hullát. Persze ilyen elven Worenth hiába látta volna a saját szemével, Lorewnek az se segítene sokat, de mégis...*
- Hallottam hírét a megritkult tanácsnak *hümmög egy sort, majd hozzáteszi* És ugye még csak most kezdődött az áldozatok listája. Ha minden igaz, hasonló csata várható a kikötőben is, ráadásul utána meg talán a városban is. Bárhogy lesz is vége, rengeteg áldozatot fog követelni. A veszteségek talán minden eddiginél komolyabbak lesznek.
*Nos igen, a helyszín nem is olyan lényeges, lehet akár Synmira is, úgyis elnézne arrafelé egyszer... Bár a labirintus belseje is érdekesen hangzik, ott biztosan lenne egy kis bukéja a dolognak...*
- Megbízható bíró? *vonja fel a szemöldökét* Miért, mennyire bonyolult ez? Én még nem voltam hasonlón, bár... a mostani rendem vezetője hajlamos gyakran megjegyezni, hogy a tavaszit megnyerte. Én azt hittem, ez csak amolyan küzdelem-féle, egymásnak esünk mágiával, aztán aki talpon marad, az nyert. Ennél komplikáltabb volna, hogy bíró is kell? Egyébként a helyszínről meggyőzhető vagyok, habár... azért nem utolsó sorban én is tudok egy helyet. Persze még sosem jártam ott, de említettem már ezt a napmágus gnómot... állítólag vásárolt egy kúriát a gazdagok negyedében, szép nagyot, hatalmas pincével. És a pincét kiépíttette pontosan ilyen mágusösszecsapásokra. Van egy hatalmas pálya, benne medrekkel, amelyekbe vizet töltenek az összecsapások idejére, és valahogyan még tűz is van ott. A lényeg, hogy mind a négy elemi mágiaág megtalálható, hogy az olyan varázslatok is működjenek, amelyek alapanyagot igényelnek. Persze hivatalosan nem nyitotta még meg ezt, de... szerintem hihetetlen lehet. Ha vele tudnátok diskurálni, biztosan örömmel benne lenne, csak nem egyedül magának építtette. Persze nincs természet, meg annyi fény, de... hú de szívesen megnézném azt a pályát.
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-26 16:11:04
Üzenet elküldve: 2016-02-26 16:11:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Tudod aki politikai pályán mozog az ért a meggyőzéshez, megvannak hozzá az eszközei, és nem kell hozzá erőszak. Akár megvesztegetés is lehet, ha mondjuk nagy pénzt ajánlottak ahhoz, hogy legyen a tanács bábuja... pénz, méregdrága ház, ékszerek, drágakövek, egyedi mágikus tekercsek és a többi. Ezek az emberek furfangosak, rájárnak a nyakadra, és addig környékeznek amíg rá nem bólintasz. Persze ez is a feltételezgetés kategóriába tartozik, ha a tanács tagjai tiszták, és nem sárosak, akkor természetesen ez amit lefuttattam nem igaz. Értelek. Nos ez is lehetséges, de hogy rögtön Wegtorenbe vagy Lihanechbe rohant volna azt valahogy nem tudom elképzelni... végül is azt nem kellene titkolni. Miért ne mondhatta volna meg a csuhásoknak, hogy oda megyek segítségért... még örültek is volna neki szerintem. Zavaros ez az egész.
*Sóhajt egy mélyet, minél inkább beleássák magukat a feltételezések végtelenjébe annál jobban kezd hasogatni a feje, talán itt lenne az ideje hanyagolni kicsit Amos Thenior ügyét.*
-Túlságosan is komolyak, ne is gondoljunk bele abba, hogy ha ez csupán valami előőrs, akkor mi az igazi sereg, mi is képezi a kemény magot. Nos szerintem az átlag ember valamiféle fura misztikumot képzel el amikor a mágiáról hall. Sokak számára lehetetlen, megfoghatatlan tudomány, amit sosem lesznek képesek használni, mert egyszerűen nem elég tehetségesek hozzá, vagy nincs meg bennük az a képesség ami mágussá emelné őket. Mikor varázslatot látnak döbbenten nézik, és hatalmasnak, már-már földöntúlinak is tarthatják, valami felsőbbrendű erőnek. A mágiatanulós helyszínek megsemmisítésével vagy megszüntetésével mentálisan mérhetnek csapást az átlag emberekre, hogy bizony a mágusok csoportja sem sebezhetetlen... és talán előidéz némi pánikot. De lehet, hogy túlkomplikálom ezt is, mert ugye a tapasztaltabb harcosokat, akik ténylegesen kivonulnak ezzel nem igen hatják meg, meg úgy igazából a tapasztaltabb mágusokat sem. Ezen kívül nincs ötletem, ha nem ez, akkor tényleg puszta véletlen.
*Vagy valami olyan harmadik verzió, amire egyiken sem gondolnak még véletlenül sem, de az is lehet, hogy még a sötétség vezetője sincs vele tisztában, hogy a káoszon és a pusztításon kívül mi is a célja, csak úgy hasra ütés szerűen cselekszik.*
-Kaptam a harcokról jelentést. A karavánpihenő visszaverte az első támadást, de elestek tisztek, meg egy tanácstag is de nem tudom a nevét. Lehetett önkénteseknek is csatlakozni az ütközetekhez. A Kikötőben szintén visszaverték a támadást, de ott már több áldozat volt, és nagyobb a fennforgás. De állítólag ez még csak a kezdet, a java még hátravan, pedig már eddig sem volt gyenge ez az egész. Na meg mennek ugye a pletykák mindenféle dologról, ezeket vagy elhiszik az emberek vagy nem.
*Mindenféle részletet nem beszél el a mágus, a leglényegesebb dolgot említi csupán amiből tájékozódhat némileg Lorew.*
-Értem. Nos én benne lennék, meg szerintem akadna még társ ehhez. A mágustusán amikor volt legutóbb én is részt vettem, bár Argus nagyon könnyedén legyőzött. Azóta is várom, hogy mikor lesz legközelebb, de azon is gondolkodtam, hogy meglépem a dolgot és megpróbálok megszervezni egy mágustusát, és nem várakozok. Kellene egy hiteles bíró, pár jelentkező és már mehetne is. Mindemellett a labirintusos játék is felettébb érdekes lenne... legalább kikapcsolja kicsit az embereket a monotonságból, és nem utolsó sorban még látványos is. Synmira remek helyszín lenne ehhez, ott van az otthonom... kellemes inspiráló környezet. De attól tartok ezekre várni kell, amíg lecsillapodnak a kedélyek... már ha lecsillapodnak egyáltalán.
-Tudod aki politikai pályán mozog az ért a meggyőzéshez, megvannak hozzá az eszközei, és nem kell hozzá erőszak. Akár megvesztegetés is lehet, ha mondjuk nagy pénzt ajánlottak ahhoz, hogy legyen a tanács bábuja... pénz, méregdrága ház, ékszerek, drágakövek, egyedi mágikus tekercsek és a többi. Ezek az emberek furfangosak, rájárnak a nyakadra, és addig környékeznek amíg rá nem bólintasz. Persze ez is a feltételezgetés kategóriába tartozik, ha a tanács tagjai tiszták, és nem sárosak, akkor természetesen ez amit lefuttattam nem igaz. Értelek. Nos ez is lehetséges, de hogy rögtön Wegtorenbe vagy Lihanechbe rohant volna azt valahogy nem tudom elképzelni... végül is azt nem kellene titkolni. Miért ne mondhatta volna meg a csuhásoknak, hogy oda megyek segítségért... még örültek is volna neki szerintem. Zavaros ez az egész.
*Sóhajt egy mélyet, minél inkább beleássák magukat a feltételezések végtelenjébe annál jobban kezd hasogatni a feje, talán itt lenne az ideje hanyagolni kicsit Amos Thenior ügyét.*
-Túlságosan is komolyak, ne is gondoljunk bele abba, hogy ha ez csupán valami előőrs, akkor mi az igazi sereg, mi is képezi a kemény magot. Nos szerintem az átlag ember valamiféle fura misztikumot képzel el amikor a mágiáról hall. Sokak számára lehetetlen, megfoghatatlan tudomány, amit sosem lesznek képesek használni, mert egyszerűen nem elég tehetségesek hozzá, vagy nincs meg bennük az a képesség ami mágussá emelné őket. Mikor varázslatot látnak döbbenten nézik, és hatalmasnak, már-már földöntúlinak is tarthatják, valami felsőbbrendű erőnek. A mágiatanulós helyszínek megsemmisítésével vagy megszüntetésével mentálisan mérhetnek csapást az átlag emberekre, hogy bizony a mágusok csoportja sem sebezhetetlen... és talán előidéz némi pánikot. De lehet, hogy túlkomplikálom ezt is, mert ugye a tapasztaltabb harcosokat, akik ténylegesen kivonulnak ezzel nem igen hatják meg, meg úgy igazából a tapasztaltabb mágusokat sem. Ezen kívül nincs ötletem, ha nem ez, akkor tényleg puszta véletlen.
*Vagy valami olyan harmadik verzió, amire egyiken sem gondolnak még véletlenül sem, de az is lehet, hogy még a sötétség vezetője sincs vele tisztában, hogy a káoszon és a pusztításon kívül mi is a célja, csak úgy hasra ütés szerűen cselekszik.*
-Kaptam a harcokról jelentést. A karavánpihenő visszaverte az első támadást, de elestek tisztek, meg egy tanácstag is de nem tudom a nevét. Lehetett önkénteseknek is csatlakozni az ütközetekhez. A Kikötőben szintén visszaverték a támadást, de ott már több áldozat volt, és nagyobb a fennforgás. De állítólag ez még csak a kezdet, a java még hátravan, pedig már eddig sem volt gyenge ez az egész. Na meg mennek ugye a pletykák mindenféle dologról, ezeket vagy elhiszik az emberek vagy nem.
*Mindenféle részletet nem beszél el a mágus, a leglényegesebb dolgot említi csupán amiből tájékozódhat némileg Lorew.*
-Értem. Nos én benne lennék, meg szerintem akadna még társ ehhez. A mágustusán amikor volt legutóbb én is részt vettem, bár Argus nagyon könnyedén legyőzött. Azóta is várom, hogy mikor lesz legközelebb, de azon is gondolkodtam, hogy meglépem a dolgot és megpróbálok megszervezni egy mágustusát, és nem várakozok. Kellene egy hiteles bíró, pár jelentkező és már mehetne is. Mindemellett a labirintusos játék is felettébb érdekes lenne... legalább kikapcsolja kicsit az embereket a monotonságból, és nem utolsó sorban még látványos is. Synmira remek helyszín lenne ehhez, ott van az otthonom... kellemes inspiráló környezet. De attól tartok ezekre várni kell, amíg lecsillapodnak a kedélyek... már ha lecsillapodnak egyáltalán.
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:59:02
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:59:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A folyó felől érkezik és sietős léptekkel kaptat keresztül a sírok közt. Sosem volt az a fajta aki szellemektől vagy lidércektől, hasonló túlvilági lényektől tartana, de ahogy manapság állnak a dolgok jobb az óvatosság. Egy halottra biztosan nem hat nyílpisztolyának mérge, mással meg jelenleg nem nagyon tudna védekezni. Nem a templom bejárata felé megy, a kertet célozza meg, csak gyorsan átvág itt hogy ismét a város utcáira juthasson. Bármennyire is kezd jó idő lenni, a szél még mindig csípős és ő már elég régóta a szabadban van.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-26 00:55:15
Üzenet elküldve: 2016-02-26 00:55:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érdekes kérdés, nagyon érdekes, ha minden igaz ugyanis, akkor Amos Theniort úgy szokták emlegetni, mint a második legnagyobb hatalommal rendelkező lény a városban. Ha pedig az erejét nézzük, akkor egy-egy elleni harcban valószínűleg senkinek nem lehet esélye ellene.*
- Nos, nem hiszem, hogy tényleges fizikai kényszer volna *persze Worenth sem azt mondta, hogy számszeríjat nyomnak a fejéhez, csak hogy valakinek messzire elér a keze, de azért tisztázni akarta ezt az apróságot* Ha pedig úgy nézzük, a tanács szavazással, vagy tanácskozással dönt, ha jól tudom. Mármost az egyes tanácstagoknak nyilván alá kell rendelniük magukat a többség akaratának *persze nem biztos, lehet hogy a döntés csak akkor számít érvényesnek, ha mindannyian egyformán szavaznak, de ezt nem hiszi* Ha a tanács rendelkezett úgy, hogy ezek a problémák nem kerülhetnek napvilágra, meg hogy Amos Thenior most is vágjon jó képet, mosolyogjon, és mondja, hogy nem lesz semmi baj, akkor nem igazán tehetett semmit. És nem is tett, mostanáig. Most, ha igazak a pletykák, meglepően dühösen hagyta el a tanácstermet. Lehetséges, hogy rendesen beolvasott az ottaniaknak, esetleg megmondta, hogy ő ezt tovább nem folytatja, majd szépen kiviharzott. És talán egyenesen Wegtorenbe, vagy Lihanechbe ment, hogy segítséget kérjen.
*Miért is ne lehetne? Bár akkor minden átrendeződne, elvégre Amos Theniort bábként mozgatták, Lorew nem is rá haragszik a parasztvakítás miatt, hanem a tanácsra, és ilyen apróságok mind eltolódnának eggyel.*
- Nem tudom... *enyhén megrázza a fejét* Eddig a frontális támadáson kívül volt haditervük? Nem érzem én úgy, hogy bárhol nagyobb egész lenne a részletek mögött. Szerintem az, hogy mi esik áldozatul a pusztításuknak, az a véletlen műve. Persze nem szeretnék senkit hitegetni, de... Azt leszámítva persze, ha a mostani dolog csak valami előörs, és tényleg a mágia elvágása a cél, aztán majd egy évszázaddal később támadnak újra, vagy még később. Bár nekem ezek a rohamok is elég komolynak tűnnek. Esetleg van konkrét feltételezésed, hogy amennyiben ezeket a mágiatanulós helyeket támadják direkt, akkor mi okból, vagy célból teszik?
*Őszinte érdeklődés van a hangjában, nem rosszindulat, vagy ilyenek. Tényleg kíváncsi rá, hogy a másik egy rossz megérzésre épít, vagy vannak konkrét ötletei. Már csak azért is érdekes lehet, mert talán idővel őt is beavatják majd a tervekbe, és akkor össze tudja hasonlítani a tippeket a valósággal. Persze nem igényli, hogy feltétlen beavassák, neki elég az is, amit tud.*
- Nem? *kérdez vissza. A fene tudja, mi van odakint a fronton* Hát nem tudom, de mégis, ha valami nagy erejű mágust megölnek, akkor arra nem csapnak le? Ne érts félre, most kivételesen nem magamat fényezem, hanem egyáltalán kérdezem. Biztos van náluk valami fontossági sorrend. Tényleg, te harcoltál már odakint? Az élőhalottak ellen? Mert én ugye eddig csak a pletykákat hallottam, semmi biztosat, az orromat se dugtam ki a városból. Illetve hát most ezt a fényt látom, de ezzel se lettem sokkal okosabb. Mi történik odakint?
*Persze a pletykákból bármit ki lehet hozni, amit csak akar az ember, voltak már négy méteres zombitrollok is, meg minden, sőt... Néhányan tudni vélték, hogy élőholt sárkányok is voltak a sötét erők seregeiben. Ha a troll valahol hihető lenne, akkor ez már biztosan nem. Furcsa, hogy csak most jutott eszébe rákérdezni erre, hiszen... talán végre van valaki, aki ténylegesen harcolt egy csatában, és megbízható forrásként szolgálhat.*
- Szerintem szervezési probléma lehetett. De igazából homályosak az emlékek, kaptunk egy kábító pofont utána, ha lehet így nevezni. Mondjuk azt is csak kutyafuttában. Érti a fene az ilyen dolgokat. Azon tűnődtem, egyszer szervezhetnénk már mi ott egy játékot. Mármint nem gy mi, hogy mi ketten, hanem úgy mi, mint... átlagos halandó emberek, akik nem húznák csuklyát a képükbe, meg ilyenek. Mert ott mindig mindenki csuklyás volt. Meg mágiából is elég képzett volt mind. Olyan komoly volt az egésznek a hangulata. Egyszer lehetne egy barátibbat szervezni, amit viszont rendesen végigcsinálunk. Akár egy mágustusa is lehetne, nem kell feltétlen útvesztősre gondolni. Mit gondolsz?
*Érdekes kérdés, nagyon érdekes, ha minden igaz ugyanis, akkor Amos Theniort úgy szokták emlegetni, mint a második legnagyobb hatalommal rendelkező lény a városban. Ha pedig az erejét nézzük, akkor egy-egy elleni harcban valószínűleg senkinek nem lehet esélye ellene.*
- Nos, nem hiszem, hogy tényleges fizikai kényszer volna *persze Worenth sem azt mondta, hogy számszeríjat nyomnak a fejéhez, csak hogy valakinek messzire elér a keze, de azért tisztázni akarta ezt az apróságot* Ha pedig úgy nézzük, a tanács szavazással, vagy tanácskozással dönt, ha jól tudom. Mármost az egyes tanácstagoknak nyilván alá kell rendelniük magukat a többség akaratának *persze nem biztos, lehet hogy a döntés csak akkor számít érvényesnek, ha mindannyian egyformán szavaznak, de ezt nem hiszi* Ha a tanács rendelkezett úgy, hogy ezek a problémák nem kerülhetnek napvilágra, meg hogy Amos Thenior most is vágjon jó képet, mosolyogjon, és mondja, hogy nem lesz semmi baj, akkor nem igazán tehetett semmit. És nem is tett, mostanáig. Most, ha igazak a pletykák, meglepően dühösen hagyta el a tanácstermet. Lehetséges, hogy rendesen beolvasott az ottaniaknak, esetleg megmondta, hogy ő ezt tovább nem folytatja, majd szépen kiviharzott. És talán egyenesen Wegtorenbe, vagy Lihanechbe ment, hogy segítséget kérjen.
*Miért is ne lehetne? Bár akkor minden átrendeződne, elvégre Amos Theniort bábként mozgatták, Lorew nem is rá haragszik a parasztvakítás miatt, hanem a tanácsra, és ilyen apróságok mind eltolódnának eggyel.*
- Nem tudom... *enyhén megrázza a fejét* Eddig a frontális támadáson kívül volt haditervük? Nem érzem én úgy, hogy bárhol nagyobb egész lenne a részletek mögött. Szerintem az, hogy mi esik áldozatul a pusztításuknak, az a véletlen műve. Persze nem szeretnék senkit hitegetni, de... Azt leszámítva persze, ha a mostani dolog csak valami előörs, és tényleg a mágia elvágása a cél, aztán majd egy évszázaddal később támadnak újra, vagy még később. Bár nekem ezek a rohamok is elég komolynak tűnnek. Esetleg van konkrét feltételezésed, hogy amennyiben ezeket a mágiatanulós helyeket támadják direkt, akkor mi okból, vagy célból teszik?
*Őszinte érdeklődés van a hangjában, nem rosszindulat, vagy ilyenek. Tényleg kíváncsi rá, hogy a másik egy rossz megérzésre épít, vagy vannak konkrét ötletei. Már csak azért is érdekes lehet, mert talán idővel őt is beavatják majd a tervekbe, és akkor össze tudja hasonlítani a tippeket a valósággal. Persze nem igényli, hogy feltétlen beavassák, neki elég az is, amit tud.*
- Nem? *kérdez vissza. A fene tudja, mi van odakint a fronton* Hát nem tudom, de mégis, ha valami nagy erejű mágust megölnek, akkor arra nem csapnak le? Ne érts félre, most kivételesen nem magamat fényezem, hanem egyáltalán kérdezem. Biztos van náluk valami fontossági sorrend. Tényleg, te harcoltál már odakint? Az élőhalottak ellen? Mert én ugye eddig csak a pletykákat hallottam, semmi biztosat, az orromat se dugtam ki a városból. Illetve hát most ezt a fényt látom, de ezzel se lettem sokkal okosabb. Mi történik odakint?
*Persze a pletykákból bármit ki lehet hozni, amit csak akar az ember, voltak már négy méteres zombitrollok is, meg minden, sőt... Néhányan tudni vélték, hogy élőholt sárkányok is voltak a sötét erők seregeiben. Ha a troll valahol hihető lenne, akkor ez már biztosan nem. Furcsa, hogy csak most jutott eszébe rákérdezni erre, hiszen... talán végre van valaki, aki ténylegesen harcolt egy csatában, és megbízható forrásként szolgálhat.*
- Szerintem szervezési probléma lehetett. De igazából homályosak az emlékek, kaptunk egy kábító pofont utána, ha lehet így nevezni. Mondjuk azt is csak kutyafuttában. Érti a fene az ilyen dolgokat. Azon tűnődtem, egyszer szervezhetnénk már mi ott egy játékot. Mármint nem gy mi, hogy mi ketten, hanem úgy mi, mint... átlagos halandó emberek, akik nem húznák csuklyát a képükbe, meg ilyenek. Mert ott mindig mindenki csuklyás volt. Meg mágiából is elég képzett volt mind. Olyan komoly volt az egésznek a hangulata. Egyszer lehetne egy barátibbat szervezni, amit viszont rendesen végigcsinálunk. Akár egy mágustusa is lehetne, nem kell feltétlen útvesztősre gondolni. Mit gondolsz?
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-25 18:06:48
Üzenet elküldve: 2016-02-25 18:06:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Annál is inkább, mert utána már az lenne a legnagyobb kérdés, hogy ki rendelkezik akkora hatalommal, hogy Amos Theniorból bábut csinál. Ki az akinek ilyen messzire elér a keze. Szerintem sokan fognak neki hinni ha visszatér már csak azért is, mert bíznak az emberek benne, és tőle várják a csodát. De minden egyes eltelt nappal egyre több lesz a kérdezősködés, a találgatás, míg végül híre nem megy az egésznek. Aztán hogy mi mondjuk elhisszük e majd amit állít, arra sem tudjuk most jelen pillanatban a választ. Akárhogy is találgatunk, elmélkedünk, türelemmel kell lenni, mert az égvilágon semmit sem tehetünk. Nem tudom lenne e olyan csuhás, aki tudna valami kézzel fogható információval szolgálni, ami elvezethetne valami nyomon, de kétlem. Nagy rejtély.
*De valakinek mégis tudnia kell, legalább azt, hogy mikor maradozott ki utoljára így a főpap, vagy nem e látott vagy észlelt valaki valami furcsát.*
-Az viszont érdekelne, hogy akik utoljára látták mit mondanának, milyen állapotban volt a főpap. Zavart volt e, vagy ingerült, feszült, ideges, esetleg normális kedélyállapotban volt e. Nem tudsz erről valamit? Nem beszélt ilyenről senki?
*Nem mintha ezzel előbbre lennének, sőt a lényegen egyáltalán nem változtat semmit. Úgy tűnik még ha szeretnék is felgöngyölíteni az ügyet akkor sem tehetnek semmit a várakozáson kívül.*
-Igaz, mivel a nagy hatalmú mágusokra ez nem igazán van hatással, legfeljebb azokat bosszantja, akik éppen most kezdtek befektetni a tanulásba... de ők nyilván nem érintettek direktben a harcokban. Hát nem tudom Lorew, de nekem meg úgy tűnik, hogy egy gondosan felállított és kiagyalt terv része az egész... hogy miért pont a mágiát akarják elvágni azt nem tudom, de biztosan megvannak az okok. De sokkal jobban tetszene a te verziód, hogy pusztán véletlen egybeesés... kívánom, hogy legyen így.
*Lorew nagyon kacsingat azzal a bizonyos sötét oldallal, és persze ez fel is tűnik a mágusnak, de különösebben nem tud vele mit kezdeni, szíve joga dönteni a jövőjéről... csak kissé fura, mint aki sokkalta több mindent tud mint amennyit kellene.*
-Egytől egyig mindenkit nem támasztanak fel. Ha ez így lenne a város már régen romokban állna, és mindenki holtan heverne a romok alatt. Meg kicsit fura ez az önként átállás is... odamész és integetsz nekik, hogy hahó szeretnék csatlakozni? Szerintem kérdés nélkül megölnének, ha csak nem vennék hasznodat, vagy nem lennének nélkülözhetetlen képességeid. Ha meg te futni hagynál valakit, a cinkosok mészárolnák le. A sötét oldalon nem hinném, hogy létezik könyörület, lelkiismeret, és ha közéjük állnál neked sem lenne... talán az elején igen, de hamar kiölnék belőled.
*Továbbra sem lát semmi olyat, ami egy kicsit is megváltoztatná azon nézetét, hogy átálljon, de hát ő már csak ilyen makacs teremtés. Kíváncsian hallgatja a történetet, nem is gondolta volna, hogy a férfi is játszott a labirintusban rendezett játékokban. Worenth is tervezte, de egyrészt lecsúszott az időpontról, másrészről meg előbb inkább lett volna ott nézőként, hogy lássa miről is van szó.*
-Értem. Azt nem is tudtam, hogy lefújták. Ha időt hagynának a vizsgálódásra, meg engednék a szövetkezést akkor lehet nem lenen olyan izgalmas és nehéz... főleg ha jó kis nyereményről van szó, akkor nem fogják egyszerűsíteni. Én meg nem is vagyok nagy fegyverpárti, sosem vonzott a dolog, ennek ellenére az utóbbi időkben erősen gondolkozom, hogy kellene tanulni egy kis kardforgatást, végtére is ártani nem ártok vele magamnak. A fürdő nem olyan rég nyitott meg, és elég tetszetős... ott is voltak ilyen játékok ha jól emlékszem a nyáron. Én akkor a Pegazusba mentem kártyázni, ott volt a negyvenes bajnokság, meg a másik, ahol huszonegy pontot kell elérni. Utóbbi nagyon jól ment, minden kört nyertem, de a negyvenesen már nem volt ilyen szerencsém. Amikor teljesen szabad vagy mivel töltöd az idődet, hogy szórakozol, mi az ami kikapcsol?
-Annál is inkább, mert utána már az lenne a legnagyobb kérdés, hogy ki rendelkezik akkora hatalommal, hogy Amos Theniorból bábut csinál. Ki az akinek ilyen messzire elér a keze. Szerintem sokan fognak neki hinni ha visszatér már csak azért is, mert bíznak az emberek benne, és tőle várják a csodát. De minden egyes eltelt nappal egyre több lesz a kérdezősködés, a találgatás, míg végül híre nem megy az egésznek. Aztán hogy mi mondjuk elhisszük e majd amit állít, arra sem tudjuk most jelen pillanatban a választ. Akárhogy is találgatunk, elmélkedünk, türelemmel kell lenni, mert az égvilágon semmit sem tehetünk. Nem tudom lenne e olyan csuhás, aki tudna valami kézzel fogható információval szolgálni, ami elvezethetne valami nyomon, de kétlem. Nagy rejtély.
*De valakinek mégis tudnia kell, legalább azt, hogy mikor maradozott ki utoljára így a főpap, vagy nem e látott vagy észlelt valaki valami furcsát.*
-Az viszont érdekelne, hogy akik utoljára látták mit mondanának, milyen állapotban volt a főpap. Zavart volt e, vagy ingerült, feszült, ideges, esetleg normális kedélyállapotban volt e. Nem tudsz erről valamit? Nem beszélt ilyenről senki?
*Nem mintha ezzel előbbre lennének, sőt a lényegen egyáltalán nem változtat semmit. Úgy tűnik még ha szeretnék is felgöngyölíteni az ügyet akkor sem tehetnek semmit a várakozáson kívül.*
-Igaz, mivel a nagy hatalmú mágusokra ez nem igazán van hatással, legfeljebb azokat bosszantja, akik éppen most kezdtek befektetni a tanulásba... de ők nyilván nem érintettek direktben a harcokban. Hát nem tudom Lorew, de nekem meg úgy tűnik, hogy egy gondosan felállított és kiagyalt terv része az egész... hogy miért pont a mágiát akarják elvágni azt nem tudom, de biztosan megvannak az okok. De sokkal jobban tetszene a te verziód, hogy pusztán véletlen egybeesés... kívánom, hogy legyen így.
*Lorew nagyon kacsingat azzal a bizonyos sötét oldallal, és persze ez fel is tűnik a mágusnak, de különösebben nem tud vele mit kezdeni, szíve joga dönteni a jövőjéről... csak kissé fura, mint aki sokkalta több mindent tud mint amennyit kellene.*
-Egytől egyig mindenkit nem támasztanak fel. Ha ez így lenne a város már régen romokban állna, és mindenki holtan heverne a romok alatt. Meg kicsit fura ez az önként átállás is... odamész és integetsz nekik, hogy hahó szeretnék csatlakozni? Szerintem kérdés nélkül megölnének, ha csak nem vennék hasznodat, vagy nem lennének nélkülözhetetlen képességeid. Ha meg te futni hagynál valakit, a cinkosok mészárolnák le. A sötét oldalon nem hinném, hogy létezik könyörület, lelkiismeret, és ha közéjük állnál neked sem lenne... talán az elején igen, de hamar kiölnék belőled.
*Továbbra sem lát semmi olyat, ami egy kicsit is megváltoztatná azon nézetét, hogy átálljon, de hát ő már csak ilyen makacs teremtés. Kíváncsian hallgatja a történetet, nem is gondolta volna, hogy a férfi is játszott a labirintusban rendezett játékokban. Worenth is tervezte, de egyrészt lecsúszott az időpontról, másrészről meg előbb inkább lett volna ott nézőként, hogy lássa miről is van szó.*
-Értem. Azt nem is tudtam, hogy lefújták. Ha időt hagynának a vizsgálódásra, meg engednék a szövetkezést akkor lehet nem lenen olyan izgalmas és nehéz... főleg ha jó kis nyereményről van szó, akkor nem fogják egyszerűsíteni. Én meg nem is vagyok nagy fegyverpárti, sosem vonzott a dolog, ennek ellenére az utóbbi időkben erősen gondolkozom, hogy kellene tanulni egy kis kardforgatást, végtére is ártani nem ártok vele magamnak. A fürdő nem olyan rég nyitott meg, és elég tetszetős... ott is voltak ilyen játékok ha jól emlékszem a nyáron. Én akkor a Pegazusba mentem kártyázni, ott volt a negyvenes bajnokság, meg a másik, ahol huszonegy pontot kell elérni. Utóbbi nagyon jól ment, minden kört nyertem, de a negyvenesen már nem volt ilyen szerencsém. Amikor teljesen szabad vagy mivel töltöd az idődet, hogy szórakozol, mi az ami kikapcsol?
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-25 16:14:35
Üzenet elküldve: 2016-02-25 16:14:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát ha igen, akkor elég sok mindent tett a tanács nyomására. Ami persze nem kizárt, bár Lorewnek kétségei vannak az ügyben. Főleg miután nemrég elvesztette egy tagját a főtanács, legalább a parancsnoknak több esze kéne legyen, mint hogy ilyesmivel szeretné megetetni a népet.*
- Túlságosan jól passzol a korábbi dolgokhoz. Amos Thenior sok mindent besöpört már a szőnyeg alá, és eddig még egyszer sem verte nagy dobra, ha veszélyben voltunk. Utána pár évvel néhány dolog kiszivárgott, de akkor és ott... Eltitkolta a városlakók elől. Nehéz elhinnem, hogy ezt pont megosztotta volna velük, de ekkor a csúnya, rossz tanács arra kényszerítette, hogy folytassa, amit eddig csinált. És ami jól ment neki. Kivéve persze... ha eddig is csak a tanács nyomására tette. Akkor viszont nem sok szabad döntése lett volna. Hehh... *felpillant az égre, majd vissza Worenthre* Szép is lenne, ha kiderülne, hogy Amos Thenior, akit eddig Arthenior egyik legnagyobb hatalmú emberének hittünk, pusztán a tanács bábja volt évtizedeken át. Nem meglepő talán, hogy nem tudunk biztató magyarázatot találni a fejleményekre... Na meg ha visszatér a főpap egy biztató magyarázat kíséretében, akkor fogunk tudni hinni neki? Mert az sem lesz kis megpróbáltatás...
*Ha visszatér... Nem amikor visszatér, hanem ha visszatér. Ugyanis semmi biztosítékuk arra, hogy nem állt át véglegesen a sötét erőkhöz, esetleg nem halt-e már meg. Persze rossz pénz nem vész el, az ilyenek mindig visszajönnek, néha még a halálból is. Ami nem is túlzó szófordulat az események tükrében.*
- Jómagam is gondolkodtam már ezen *bólogat* Persze a karavánpihenőben nincs is igazán mit elpusztítani, ha úgy vesszük, a szentély nagyon nyilvánvaló célpont volt. Amos Thenior valahogy belelógott az eseményekbe, ezért lett a templom is áldozat, bár... nem pusztították el. A mágustorony pedig még ott van, pedig dúlnak a harcok a kikötőben. Azzal meg, hogy a tanulási lehetőségeket elvágják, nem mérnek akkora csapást a mágusokra. Legfeljebb pár nappal képzetlenebbek lesznek, ha lehet így mondani, de igazság szerint... A harcok már dúlnak. Ha mondjuk évtizedekkel ezelőtt lehetetlenítették volna el a tanulást, akkor mostanra nem sok mágus lenne. Meg a templomban a csuhások döntése volt a dolog felfüggesztése. Azt kell mondjam, hogy szerintem ez csak szerencsétlen véletlen egybeesés.
*Persze nem biztos, lehet valami megbúvik a háttérben, de alapvetően nem hiszi. Ágakat most nem tanítanak sehol hivatalosan, de hát ettől még tucatnyi mágus mászkál fel s alá, akik hajlandóak tanítani egymást némi aranyért. Ha Worenth hirtelen holdmágiát akarna tanulni, némi arany ellenében Lorew is örömmel segítene neki.*
- Kivéve, ha nem marad, aki megbélyegezzen. Persze az is érdekes kérdés, hogy megéri-e meghalni általuk. Ha önként állok át a sötét oldalra, kis eséllyel túlélem, önállú tudattal, és alkalomadtán akarattal fogok rendelkezni. Ha viszont megölnek, majd feltámasztanak, akkor talán adott lesz egy akarat nélküli élőhalott, aki birtokol minden mágiát, amit én életemben. És míg én talán egy bizonyos helyzetben futni hagynék egy ártatlan kisgyereket függetlenül attól, hogy a sötét oldalon állok, az élőhalott Lorew minden további nélkül végezné ki. Persze, apróság a háború kimenetelét illetően, de mégis...
*Akkor már inkább beleugrana egy égő máglyarakásba, vagy egyéb hasonló módon követne el öngyilkosságot, de véletlenül sem a csatamezőn halna meg, ahol azonnal fel is kelne, és menne az ellenkező irányba. Abban nem sok logika van szerinte. Mondjuk neki így a legjobb, hogy még életében átállni, de hát ez már személyenként változó.*
- A labirintusban több verseny is volt. A másodikban én is részt vettem, persze gyorsan elkaszálták. Valami hasonló vége lett az elsőnek is, ha jól tudom. Érdekes volt, amíg tartott, de nem volt ideje kiéleződni. Én személy szerint egy ellenfelemmel találkoztam összesen, és vele szövetkeztem. Aztán utána kiderült, hogy mások is hasonlóképp voltak. Az alapötlet nem rossz, de kisebb helyre kéne bezárni a játékosokat, és jóval több időt hagyni nekik. Szerintem elsőre mindenki inkább szövetkezne, meg kéne vizsgálni, hogy nagyjából mikor kezdődnének a harcok. Akár lehetne olyat is, hogy párokban versenyeznek, nem egyénileg. De a lényeg az lenne, hogy ne fújják le a közepén. A műhely meg... ott rendeltem egy számszeríjat, aztán azóta még nem sikerült elhoznom. Nem értek a számszeríjakhoz, szóval kértem bele egy nyilat is, amit már bele is raknak. Sőt, még a fürdőben is jártam, pedig azt sosem hittem volna...
*Hát ha igen, akkor elég sok mindent tett a tanács nyomására. Ami persze nem kizárt, bár Lorewnek kétségei vannak az ügyben. Főleg miután nemrég elvesztette egy tagját a főtanács, legalább a parancsnoknak több esze kéne legyen, mint hogy ilyesmivel szeretné megetetni a népet.*
- Túlságosan jól passzol a korábbi dolgokhoz. Amos Thenior sok mindent besöpört már a szőnyeg alá, és eddig még egyszer sem verte nagy dobra, ha veszélyben voltunk. Utána pár évvel néhány dolog kiszivárgott, de akkor és ott... Eltitkolta a városlakók elől. Nehéz elhinnem, hogy ezt pont megosztotta volna velük, de ekkor a csúnya, rossz tanács arra kényszerítette, hogy folytassa, amit eddig csinált. És ami jól ment neki. Kivéve persze... ha eddig is csak a tanács nyomására tette. Akkor viszont nem sok szabad döntése lett volna. Hehh... *felpillant az égre, majd vissza Worenthre* Szép is lenne, ha kiderülne, hogy Amos Thenior, akit eddig Arthenior egyik legnagyobb hatalmú emberének hittünk, pusztán a tanács bábja volt évtizedeken át. Nem meglepő talán, hogy nem tudunk biztató magyarázatot találni a fejleményekre... Na meg ha visszatér a főpap egy biztató magyarázat kíséretében, akkor fogunk tudni hinni neki? Mert az sem lesz kis megpróbáltatás...
*Ha visszatér... Nem amikor visszatér, hanem ha visszatér. Ugyanis semmi biztosítékuk arra, hogy nem állt át véglegesen a sötét erőkhöz, esetleg nem halt-e már meg. Persze rossz pénz nem vész el, az ilyenek mindig visszajönnek, néha még a halálból is. Ami nem is túlzó szófordulat az események tükrében.*
- Jómagam is gondolkodtam már ezen *bólogat* Persze a karavánpihenőben nincs is igazán mit elpusztítani, ha úgy vesszük, a szentély nagyon nyilvánvaló célpont volt. Amos Thenior valahogy belelógott az eseményekbe, ezért lett a templom is áldozat, bár... nem pusztították el. A mágustorony pedig még ott van, pedig dúlnak a harcok a kikötőben. Azzal meg, hogy a tanulási lehetőségeket elvágják, nem mérnek akkora csapást a mágusokra. Legfeljebb pár nappal képzetlenebbek lesznek, ha lehet így mondani, de igazság szerint... A harcok már dúlnak. Ha mondjuk évtizedekkel ezelőtt lehetetlenítették volna el a tanulást, akkor mostanra nem sok mágus lenne. Meg a templomban a csuhások döntése volt a dolog felfüggesztése. Azt kell mondjam, hogy szerintem ez csak szerencsétlen véletlen egybeesés.
*Persze nem biztos, lehet valami megbúvik a háttérben, de alapvetően nem hiszi. Ágakat most nem tanítanak sehol hivatalosan, de hát ettől még tucatnyi mágus mászkál fel s alá, akik hajlandóak tanítani egymást némi aranyért. Ha Worenth hirtelen holdmágiát akarna tanulni, némi arany ellenében Lorew is örömmel segítene neki.*
- Kivéve, ha nem marad, aki megbélyegezzen. Persze az is érdekes kérdés, hogy megéri-e meghalni általuk. Ha önként állok át a sötét oldalra, kis eséllyel túlélem, önállú tudattal, és alkalomadtán akarattal fogok rendelkezni. Ha viszont megölnek, majd feltámasztanak, akkor talán adott lesz egy akarat nélküli élőhalott, aki birtokol minden mágiát, amit én életemben. És míg én talán egy bizonyos helyzetben futni hagynék egy ártatlan kisgyereket függetlenül attól, hogy a sötét oldalon állok, az élőhalott Lorew minden további nélkül végezné ki. Persze, apróság a háború kimenetelét illetően, de mégis...
*Akkor már inkább beleugrana egy égő máglyarakásba, vagy egyéb hasonló módon követne el öngyilkosságot, de véletlenül sem a csatamezőn halna meg, ahol azonnal fel is kelne, és menne az ellenkező irányba. Abban nem sok logika van szerinte. Mondjuk neki így a legjobb, hogy még életében átállni, de hát ez már személyenként változó.*
- A labirintusban több verseny is volt. A másodikban én is részt vettem, persze gyorsan elkaszálták. Valami hasonló vége lett az elsőnek is, ha jól tudom. Érdekes volt, amíg tartott, de nem volt ideje kiéleződni. Én személy szerint egy ellenfelemmel találkoztam összesen, és vele szövetkeztem. Aztán utána kiderült, hogy mások is hasonlóképp voltak. Az alapötlet nem rossz, de kisebb helyre kéne bezárni a játékosokat, és jóval több időt hagyni nekik. Szerintem elsőre mindenki inkább szövetkezne, meg kéne vizsgálni, hogy nagyjából mikor kezdődnének a harcok. Akár lehetne olyat is, hogy párokban versenyeznek, nem egyénileg. De a lényeg az lenne, hogy ne fújják le a közepén. A műhely meg... ott rendeltem egy számszeríjat, aztán azóta még nem sikerült elhoznom. Nem értek a számszeríjakhoz, szóval kértem bele egy nyilat is, amit már bele is raknak. Sőt, még a fürdőben is jártam, pedig azt sosem hittem volna...
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-25 14:26:39
Üzenet elküldve: 2016-02-25 14:26:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Az is lehet, hogy a Városi Tanács nyomására tette mindezt, elképzelhető, hogy ő nem akart ekkora felelősséget vállalni, de a Tanácsnak kellett valaki, akit mutogathatnak a népnek, hogy minden a legnagyobb rendben van, és semmitől sem kell félni.
*Noha nem ismeri a Tanács működési elvét, de ez sem teljesen kizárt, így ha nagyon beüt a probléma akkor sem a Tanács az elsődleges célpont, hanem maga Amos Thenior. Ez olyan, mint mikor valaki élő pajzsként tart maga előtt egy másik személyt... de ezek is elég durva feltételezések.*
-Ezt nagyon jól mondod. *bólogat elégedetten.* -Nagyon tisztában kell azzal lenni, hogy a varázshasználó mit alkalmaz éppen, és ehhez gyors helyzetfelismerés is szükségeltetik. Ettől függetlenül az általános leírás mindegyiknél megvan, így az is köztudott, hogy a tűzmágia a legagresszívabb mágiaág, persze azt is lehet védekező felfogásban alkalmazni, és megsegíteni másokat. A napmágia egyébként is messze a legnehezebb, nagyon távol áll a város felfogásától. Arról nem is beszélve, hogy egyébként sem olcsó a tanulás, de a napágra egy egész vagyon is rámenne. Viszont sokkalta különlegesebb és egyedibb is a többi mágiaágnál, legalábbis napmágussal ritkán találkozik az ember főleg olyannal, aki behatóan ismeri az ágat. A szentélyben tanulj majd akkor ha a holdmágiádat akarod fejleszteni, ott jársz a legjobban. Tudomásom szerint megsemmisült igen, de újra felépítik majd szerintem. A templomban áll a bál, így csak a Mágustoronyban lehet jelen pillanatban tanulni, de ott meg csak ágfüggetlen varázslatok vannak... mintha csak a mágusok vonalait akarták volna elzárni, talán tudatos is, ezzel szépen befagyasztották a fejlődést egy időre.
*Ő még éppen időben járt a templomban fejleszteni az egyik ágán, így szerencsének mondhatja magát, nem késett el, és mondjuk nem is tervezett most egy ideig tanulni, szóval őt ez annyira nem is hatja meg, de biztosan van akit érzékenyebben érint a mágiatanulás átmeneti szünetelése.*
-Ez a két tulajdonság gyakran együtt jár. A bolondság véghezviteléhez nagy bátorság szükséges, a nagy bátorsághoz meg kell némi őrültség is... bár lehet nincs igazam. A halál az életünk szerves része, de senki sem szeretne nyilván időnap előtt távozni. Nem érdem, de árulónak lenni még rosszabb, örök időkre megbélyegzik az ilyeneket, és én nem szeretnék így létezni. Persze ha a vesztedbe rohansz akkor meg legyinthetnek rád, hogy na a bolondja, de ha ilyen helyzet van a szívedre kell hallgatni. Még ha eszem azt is súgná, hogy álljak át, a szívem akkor sem tenné... a lelkemet meg nem adom el.
*Így maradna a halál mintsem az árulás, persze nagyon is élni szeretne ő még, de így vélekedik erről az egészről.*
-Értem. Én bejártam keresztbe-kasba a külső területeket meg a karavánpihenőt is... de mondjuk a labirintusban nem voltam még, pedig az is izgalmas lehet akár csak a csonttemető. Volt is egyszer ott valami játék, lehetett jelentkezni vagy mi. A Mágustorony felé szép az út, a sziklaszirtekről látni a tengert. Hamar meglehet ismerni a környéket ha az ember némi időt fordít a megismerésére... például már az erdőtől sem tartok mint eleinte. Talán a kovácsműhely az ahol még nem jártam egyszer sem, lévén hogy nem igazán hordok fegyvert így nem vezetett soha oda az utam. Azért vannak szép helyek, bár amikor a főtérre megérkeztem és a szegénynegyeddel találtam szembe magam legszívesebben elrohantam volna a környékről... de aztán pozitívan csalódtam.
-Az is lehet, hogy a Városi Tanács nyomására tette mindezt, elképzelhető, hogy ő nem akart ekkora felelősséget vállalni, de a Tanácsnak kellett valaki, akit mutogathatnak a népnek, hogy minden a legnagyobb rendben van, és semmitől sem kell félni.
*Noha nem ismeri a Tanács működési elvét, de ez sem teljesen kizárt, így ha nagyon beüt a probléma akkor sem a Tanács az elsődleges célpont, hanem maga Amos Thenior. Ez olyan, mint mikor valaki élő pajzsként tart maga előtt egy másik személyt... de ezek is elég durva feltételezések.*
-Ezt nagyon jól mondod. *bólogat elégedetten.* -Nagyon tisztában kell azzal lenni, hogy a varázshasználó mit alkalmaz éppen, és ehhez gyors helyzetfelismerés is szükségeltetik. Ettől függetlenül az általános leírás mindegyiknél megvan, így az is köztudott, hogy a tűzmágia a legagresszívabb mágiaág, persze azt is lehet védekező felfogásban alkalmazni, és megsegíteni másokat. A napmágia egyébként is messze a legnehezebb, nagyon távol áll a város felfogásától. Arról nem is beszélve, hogy egyébként sem olcsó a tanulás, de a napágra egy egész vagyon is rámenne. Viszont sokkalta különlegesebb és egyedibb is a többi mágiaágnál, legalábbis napmágussal ritkán találkozik az ember főleg olyannal, aki behatóan ismeri az ágat. A szentélyben tanulj majd akkor ha a holdmágiádat akarod fejleszteni, ott jársz a legjobban. Tudomásom szerint megsemmisült igen, de újra felépítik majd szerintem. A templomban áll a bál, így csak a Mágustoronyban lehet jelen pillanatban tanulni, de ott meg csak ágfüggetlen varázslatok vannak... mintha csak a mágusok vonalait akarták volna elzárni, talán tudatos is, ezzel szépen befagyasztották a fejlődést egy időre.
*Ő még éppen időben járt a templomban fejleszteni az egyik ágán, így szerencsének mondhatja magát, nem késett el, és mondjuk nem is tervezett most egy ideig tanulni, szóval őt ez annyira nem is hatja meg, de biztosan van akit érzékenyebben érint a mágiatanulás átmeneti szünetelése.*
-Ez a két tulajdonság gyakran együtt jár. A bolondság véghezviteléhez nagy bátorság szükséges, a nagy bátorsághoz meg kell némi őrültség is... bár lehet nincs igazam. A halál az életünk szerves része, de senki sem szeretne nyilván időnap előtt távozni. Nem érdem, de árulónak lenni még rosszabb, örök időkre megbélyegzik az ilyeneket, és én nem szeretnék így létezni. Persze ha a vesztedbe rohansz akkor meg legyinthetnek rád, hogy na a bolondja, de ha ilyen helyzet van a szívedre kell hallgatni. Még ha eszem azt is súgná, hogy álljak át, a szívem akkor sem tenné... a lelkemet meg nem adom el.
*Így maradna a halál mintsem az árulás, persze nagyon is élni szeretne ő még, de így vélekedik erről az egészről.*
-Értem. Én bejártam keresztbe-kasba a külső területeket meg a karavánpihenőt is... de mondjuk a labirintusban nem voltam még, pedig az is izgalmas lehet akár csak a csonttemető. Volt is egyszer ott valami játék, lehetett jelentkezni vagy mi. A Mágustorony felé szép az út, a sziklaszirtekről látni a tengert. Hamar meglehet ismerni a környéket ha az ember némi időt fordít a megismerésére... például már az erdőtől sem tartok mint eleinte. Talán a kovácsműhely az ahol még nem jártam egyszer sem, lévén hogy nem igazán hordok fegyvert így nem vezetett soha oda az utam. Azért vannak szép helyek, bár amikor a főtérre megérkeztem és a szegénynegyeddel találtam szembe magam legszívesebben elrohantam volna a környékről... de aztán pozitívan csalódtam.
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-25 11:24:18
Üzenet elküldve: 2016-02-25 11:24:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagyjából sikerül rávezetnie Worenthet, hogy miért is vághatta ennyire fejbe Amos Theniort a dolog, és tényleg nem igazán lehet okolni. Sem azért, mert eddig minden túl jól ment neki, sem azért, mert most eltűnt. Lorew mondjuk mindig mondta, hogy egyszer ez lesz, hogy a főpap nem csinálhatja ezt örökké. Hogy előbb vagy utóbb rá is ki fogják mérni a részét a rosszból, és láthatóan ez sokkal fájdalmasabb volt így, hogy ilyen későn jött.*
- Mindig kell valaki, akibe kapaszkodni lehet *hümmög, és ezzel el is értek ahhoz részhez, amit Lorew leginkább nem helyeselt Amos Thenior politikájában* Csak talán helytelen volt, hogy ő halandóként magára vállalta ezt a szerepet. A magam részéről én mindenképpen helytelenítem.
*A városok meg, és a köztük lévő súrlódások... nem Lorew asztala, ennyire sosem ásta bele magát a témába. Persze ha egy-egy város lakójával beszél, akkor néha óhatatlanul is kiderül, hogy amaz hogy vélekedik Artheniorról, vagy valamelyik másik város lakóiról, de alapvetően nem járt utána ennek különösebben. Tudja, hogy nem szokták szeretni egymást, de mindez főleg az életstílusok különbözőségéből fakad. A közös ellenség pedig mindig közelebb hozza az embereket. Ha tényleg egy világméretű háború alakul ki élők és holtak között, akkor hirtelen szeretni fog mindenki mindent, ami él.*
- Nem igazán lehet így leírni a mágiákat *segítő, védekező, elmebefolyásoló... ezek csak szavak* Minden egyes mágiaág esetében az alkalmazás széleskörűségének csak a képzelet szabhat határt. Gyakorlatilag a használója személyétől függ. A napmágia, hát... Ismerek valami gnómot, aki nap- és holdmágus egyszerre, ő most a toronyban ténykedik, vagy kint harcol a kikötői csapatokkal. Neki mondjuk istenadta tehetsége volt, alig egy év alatt tett szert minderre... Részemről a napmágia túlzottan sok időt venne igénybe. Meg hát, most sok lehetőségem nincs is erre, lévén a szentély meg a templom is bezárta a kapuit a tanulni vágyók előtt. Így még a holdat sem tökéletesíthetem. És nem, a szentélyben nem sokat voltam. Régen be akartam kerülni oda, mint tanító, de végül lemondtam a dologról. Most már úgy fest, jobban jártam, mert talán ha sikerül, most én is a romok alatt fekszem. Mert... ledőlt... ugye?
*Annyira nincs képben, de hallott olyat, hogy a szentély leomlott, vagy felrobbant, vagy odébb sétált, a lényeg, hogy vége, és nincs többé. Alapvetően a nők terén ő sem tud jó tanácsot adni a férfinek, nagyjából ugyanannyira van képben a témában. De hát igen, ha másra nem, az igazira lehet várni. Lorew mondjuk már eljátszotta a Khyr-esélyt, ami pedig egészen konkrétan tálcán kínálkozott fel előtte, de hát... nem bánja igazán. Most már főleg nem, hogy belekeveredett ebbe a háborúba. A menekülés mindig véges... Hát igen, de nem mindegy, melyik szakaszában próbál meg túlélni az ember. Egyelőre a holtak nincsenek akkora előnyben, hogy megölhessék, vagy eldobhassák azokat, akik csatlakoznának. Egyelőre talán még lehet valaki értékes szövetségesük, ha pedig már csak egy talpalatnyi föld maradt az élőknek, amit minden oldalról halál vesz körül, hát... Akkor már kis eséllyel lesznek rászorulva onnét bárkire. Mindenesetre Lorew nem szereti halogatni a megadást, minél jobban szorul a hurok, annál kevesebb értelme van.*
- Becsülendő az eltökéltséged... persze ahogy magad is mondtad, nem kerültél még annyira közel a halálhoz, hogy biztosra vehesd, de mégis... Amikor egy ork hangoztatja, hogy halálig küzd a holtak ellen, az inkább hangzik bolondul. Bátor, de bolond is, ez a kettő gyakorta együtt jár. Viszont esetedben biztosra veszem, hogy tisztában vagy a veszéllyel, az ellenség erejével, és azzal, hogy a halál... Nem tudjuk igazán, mi az a halál. De szerintem nem valami érdem, vagy dicsőség csatában meghalni, szerintem te sem feltétlen gondolod így *bár itt hagy egy szünetet, hogyha esetleg Worenth mégis így látná, akkor pontosíthasson* Ha pedig így vesszük, akkor igazán becsülendő, hogy mégis a halált választod inkább, mint az árulást.
*Persze nem működne a világ, ha mindenki olyan lenne, mint ez a férfi, viszont akkor sem, ha nem lennének hozzá hasonlók. Kellenek olyanok, akik a végsőkig kitartanak, és nem olyan mondvacsinált eszmék miatt, mint a csatában való halált pozitív dologként beállító tévképzetek. A halál sosem pozitív, az elmúlás rossz, és örök. És senki nem mondhatja el, mi vár rá odaát. Amíg pedig nem tudja biztosan, hogy jobb lesz, mint a mostani élete, addig felesleges lenne meghalnia, Lorew ilyen életszemlélet szerint teszi azt, amit tesz.*
- Nem vagyok nagy világjáró *majd kicsit megrázza a fejét. Ez így nem teljesen igaz...* Fogalmazzunk úgy, hogy nem járok mindenfelé. Lihanech és Arthenior közt utaztam sokszor, a karavánpihenőben csak néhányszor jártam, szinte futólag, a kikötő... Hát ott már többször voltam, de csak a mágustoronyban. Csak Arthenioron belül vittem túlzásba a városnézést, itt a legtöbb helyen már jártam. Ha nem is feltétlen önszántamból, de jártam...
*Elvégre a szegénynegyed legmélyebb sikátoraiba, meg föld alatti járataiba nagyon nem vágyott, de a döntések kellemetlen tulajdonsága, hogy néha mások hozzák meg Lorew helyett.*
*Nagyjából sikerül rávezetnie Worenthet, hogy miért is vághatta ennyire fejbe Amos Theniort a dolog, és tényleg nem igazán lehet okolni. Sem azért, mert eddig minden túl jól ment neki, sem azért, mert most eltűnt. Lorew mondjuk mindig mondta, hogy egyszer ez lesz, hogy a főpap nem csinálhatja ezt örökké. Hogy előbb vagy utóbb rá is ki fogják mérni a részét a rosszból, és láthatóan ez sokkal fájdalmasabb volt így, hogy ilyen későn jött.*
- Mindig kell valaki, akibe kapaszkodni lehet *hümmög, és ezzel el is értek ahhoz részhez, amit Lorew leginkább nem helyeselt Amos Thenior politikájában* Csak talán helytelen volt, hogy ő halandóként magára vállalta ezt a szerepet. A magam részéről én mindenképpen helytelenítem.
*A városok meg, és a köztük lévő súrlódások... nem Lorew asztala, ennyire sosem ásta bele magát a témába. Persze ha egy-egy város lakójával beszél, akkor néha óhatatlanul is kiderül, hogy amaz hogy vélekedik Artheniorról, vagy valamelyik másik város lakóiról, de alapvetően nem járt utána ennek különösebben. Tudja, hogy nem szokták szeretni egymást, de mindez főleg az életstílusok különbözőségéből fakad. A közös ellenség pedig mindig közelebb hozza az embereket. Ha tényleg egy világméretű háború alakul ki élők és holtak között, akkor hirtelen szeretni fog mindenki mindent, ami él.*
- Nem igazán lehet így leírni a mágiákat *segítő, védekező, elmebefolyásoló... ezek csak szavak* Minden egyes mágiaág esetében az alkalmazás széleskörűségének csak a képzelet szabhat határt. Gyakorlatilag a használója személyétől függ. A napmágia, hát... Ismerek valami gnómot, aki nap- és holdmágus egyszerre, ő most a toronyban ténykedik, vagy kint harcol a kikötői csapatokkal. Neki mondjuk istenadta tehetsége volt, alig egy év alatt tett szert minderre... Részemről a napmágia túlzottan sok időt venne igénybe. Meg hát, most sok lehetőségem nincs is erre, lévén a szentély meg a templom is bezárta a kapuit a tanulni vágyók előtt. Így még a holdat sem tökéletesíthetem. És nem, a szentélyben nem sokat voltam. Régen be akartam kerülni oda, mint tanító, de végül lemondtam a dologról. Most már úgy fest, jobban jártam, mert talán ha sikerül, most én is a romok alatt fekszem. Mert... ledőlt... ugye?
*Annyira nincs képben, de hallott olyat, hogy a szentély leomlott, vagy felrobbant, vagy odébb sétált, a lényeg, hogy vége, és nincs többé. Alapvetően a nők terén ő sem tud jó tanácsot adni a férfinek, nagyjából ugyanannyira van képben a témában. De hát igen, ha másra nem, az igazira lehet várni. Lorew mondjuk már eljátszotta a Khyr-esélyt, ami pedig egészen konkrétan tálcán kínálkozott fel előtte, de hát... nem bánja igazán. Most már főleg nem, hogy belekeveredett ebbe a háborúba. A menekülés mindig véges... Hát igen, de nem mindegy, melyik szakaszában próbál meg túlélni az ember. Egyelőre a holtak nincsenek akkora előnyben, hogy megölhessék, vagy eldobhassák azokat, akik csatlakoznának. Egyelőre talán még lehet valaki értékes szövetségesük, ha pedig már csak egy talpalatnyi föld maradt az élőknek, amit minden oldalról halál vesz körül, hát... Akkor már kis eséllyel lesznek rászorulva onnét bárkire. Mindenesetre Lorew nem szereti halogatni a megadást, minél jobban szorul a hurok, annál kevesebb értelme van.*
- Becsülendő az eltökéltséged... persze ahogy magad is mondtad, nem kerültél még annyira közel a halálhoz, hogy biztosra vehesd, de mégis... Amikor egy ork hangoztatja, hogy halálig küzd a holtak ellen, az inkább hangzik bolondul. Bátor, de bolond is, ez a kettő gyakorta együtt jár. Viszont esetedben biztosra veszem, hogy tisztában vagy a veszéllyel, az ellenség erejével, és azzal, hogy a halál... Nem tudjuk igazán, mi az a halál. De szerintem nem valami érdem, vagy dicsőség csatában meghalni, szerintem te sem feltétlen gondolod így *bár itt hagy egy szünetet, hogyha esetleg Worenth mégis így látná, akkor pontosíthasson* Ha pedig így vesszük, akkor igazán becsülendő, hogy mégis a halált választod inkább, mint az árulást.
*Persze nem működne a világ, ha mindenki olyan lenne, mint ez a férfi, viszont akkor sem, ha nem lennének hozzá hasonlók. Kellenek olyanok, akik a végsőkig kitartanak, és nem olyan mondvacsinált eszmék miatt, mint a csatában való halált pozitív dologként beállító tévképzetek. A halál sosem pozitív, az elmúlás rossz, és örök. És senki nem mondhatja el, mi vár rá odaát. Amíg pedig nem tudja biztosan, hogy jobb lesz, mint a mostani élete, addig felesleges lenne meghalnia, Lorew ilyen életszemlélet szerint teszi azt, amit tesz.*
- Nem vagyok nagy világjáró *majd kicsit megrázza a fejét. Ez így nem teljesen igaz...* Fogalmazzunk úgy, hogy nem járok mindenfelé. Lihanech és Arthenior közt utaztam sokszor, a karavánpihenőben csak néhányszor jártam, szinte futólag, a kikötő... Hát ott már többször voltam, de csak a mágustoronyban. Csak Arthenioron belül vittem túlzásba a városnézést, itt a legtöbb helyen már jártam. Ha nem is feltétlen önszántamból, de jártam...
*Elvégre a szegénynegyed legmélyebb sikátoraiba, meg föld alatti járataiba nagyon nem vágyott, de a döntések kellemetlen tulajdonsága, hogy néha mások hozzák meg Lorew helyett.*
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-25 07:51:38
Üzenet elküldve: 2016-02-25 07:51:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Őszintén szólva én sem. Nekem Hiqel főmágus sokkalta határozottabb felfogása ragadott meg, egyébként emlékszem Amos Thenior arcára mikor meglátta... eléggé meghőkölt, és kissé le is volt sokkolva... kicsit olyan volt, mintha a feljebbvalóját látta volna Hiqel személyében. Én is így vagyok ezzel, minden elképzelés lehetséges, még a legvadabb legőrültebb is. Aztán az is lehet, hogy mi kombináljuk túl a dolgot, és sokkalta egyszerűbb történet ez nem ilyen furmányos csavaros, de ez is ki fog derülni. Ó de még mennyire, hogy emlékszem, és azt hiszem az ilyet senki sem felejti el. Tudod most hogy így elmélkedünk... talán néha meg is feledkezik mindenki arról a tényről, hogy Amos Thenior is egy ember, emberi érzésekkel, mert mindenki valami misztikus felsőbbrendű nagyságként tekint rá, ami persze nem is csoda, de végtére emberek vagyunk, vannak érzéseink, és ha meg ebből indulok ki én is, akkor nem lehet hibáztatni. Ha az embert nézzük benne és az érzéseket, nem pedig a főpapot és varázslómestert, akkor tényleg nincs miért okolni. Ez is ugye nézőpont kérdése, ki honnan közelíti meg... ha tíz embert megkérdezünk lehet, hogy öten így mondják öten meg úgy.
*Persze ez mind csak okfejtés, de elvégre is ráérnek kibeszélni magukat, sőt a hóhajú nagyon is örül annak, hogy Lorewnek megvannak a maga elképzelései, és ki is tudja ezeket szépen fejteni.*
-Ha másért nem is, akkor legalább a saját érdekükért segítenének, főleg ha a jövőbe gondolnak kicsit, és a következményekbe ha Arthenior elesik... ez is sokkal több és biztatóbb a semminél. De reméljük Arthenior dicső lovagjai és harcosai helytállnak majd, és a kialakult szövetségek és a város vezetői is összefognak legalább most az egyszer... aztán folytathatják a kis vitáikat, de ezek most nem azok az idők. Nagy próbatétel ez a városnak.
*Nem lepi meg, hogy Lorew is rendelkezik ismeretekkel a mágiában, a szerzeteseknél ez nem ritka, meg valljuk be manapság már egyébként sem lehet ez meglepő, nagyon el van terjedve a mágiatanítás.*
-A holdmágiákat nem ismerem, annyit tudok csupán, hogy sok benne az elmebefolyásoló, a segítő és védekező varázslat. A mellé neked a legjobb lenne a napmágia... az már úgy igen ütős párosítás. A szentélyben tanultad a holdmágiát? Mert ott a leginkább tanulható.
*Ha esetleg véletlenül Lorew ezt nem tudná, akkor veheti jó tanácsnak.*
-A sors akarta így, meg amúgy sem értek a nők nyelvén... de lehet ezt is csak bebeszéltem magamnak az évek során... önnyugtatás. Vagy talán még az is elképzelhető, hogy egyszer megtalálom az igazit.
*Lényegében egy valaki van, akiről azt hitte ő az igazi, ő az aki mellett lefogja élni az életét, de nem így alakultak a dolgok... az már-már tündérmese lett volna.*
-A menekülés mindig véges dolog, és ideiglenes megoldás, azonfelül sajnos állandó rettegésbe kellene lenni. Jól mondod, a bujkálás nem segít. Amit elmondasz az egy életösztön, ami mindenkiben akkor jön elő, amikor a halál árnyékában jár, és a küszöb szélén táncol. Azt mondják akkor tapasztalja meg igazán az ember, hogy mennyire is ragaszkodik az életéhez, és bármit megtenne, hogy a halál ne ragadja el. Aki még nem ízlelte meg a halált, az nem tudhatja pontosan, hogy átállna e vagy sem... lehet annyira pánikba esne, hogy ő könyörögne a sötétségnek hogy vegyék be a soraikba. Őszintén szólva konkrétan a halált én még nem ízleltem meg, láttam már meghalni embereket, láttam közvetlen közelről amikor a fény kialszik a szemükben, és elfehéredik az arcuk, de az nem ugyanaz. Ennek ellenére én el nem tudom magamról képzelni, hogy a sötétséghez csatlakozzak.
*A fény mágusa (ezt a nevet akasztották rá sok sok évvel ezelőtt) a jó oldalhoz tartozik, hófehér ruhájában egyébként sem mutatna jól a koromfeketék között. Úgy tűnik ő és Lorew külön oldalon állnának, akár egymással szemben is... sajnálná a dolgot, mert nem rossz embernek tartja, de nem ítélhetné el a döntése miatt, úgy ahogyan mást sem.*
-Egyébként mennyire vagy tájékozott a városban? Bejártad már a karavánpihenőt, a kikötőt, vagy a külső területeket? Ott mi tetszett a leginkább, hol érezted magad a legjobban?
-Őszintén szólva én sem. Nekem Hiqel főmágus sokkalta határozottabb felfogása ragadott meg, egyébként emlékszem Amos Thenior arcára mikor meglátta... eléggé meghőkölt, és kissé le is volt sokkolva... kicsit olyan volt, mintha a feljebbvalóját látta volna Hiqel személyében. Én is így vagyok ezzel, minden elképzelés lehetséges, még a legvadabb legőrültebb is. Aztán az is lehet, hogy mi kombináljuk túl a dolgot, és sokkalta egyszerűbb történet ez nem ilyen furmányos csavaros, de ez is ki fog derülni. Ó de még mennyire, hogy emlékszem, és azt hiszem az ilyet senki sem felejti el. Tudod most hogy így elmélkedünk... talán néha meg is feledkezik mindenki arról a tényről, hogy Amos Thenior is egy ember, emberi érzésekkel, mert mindenki valami misztikus felsőbbrendű nagyságként tekint rá, ami persze nem is csoda, de végtére emberek vagyunk, vannak érzéseink, és ha meg ebből indulok ki én is, akkor nem lehet hibáztatni. Ha az embert nézzük benne és az érzéseket, nem pedig a főpapot és varázslómestert, akkor tényleg nincs miért okolni. Ez is ugye nézőpont kérdése, ki honnan közelíti meg... ha tíz embert megkérdezünk lehet, hogy öten így mondják öten meg úgy.
*Persze ez mind csak okfejtés, de elvégre is ráérnek kibeszélni magukat, sőt a hóhajú nagyon is örül annak, hogy Lorewnek megvannak a maga elképzelései, és ki is tudja ezeket szépen fejteni.*
-Ha másért nem is, akkor legalább a saját érdekükért segítenének, főleg ha a jövőbe gondolnak kicsit, és a következményekbe ha Arthenior elesik... ez is sokkal több és biztatóbb a semminél. De reméljük Arthenior dicső lovagjai és harcosai helytállnak majd, és a kialakult szövetségek és a város vezetői is összefognak legalább most az egyszer... aztán folytathatják a kis vitáikat, de ezek most nem azok az idők. Nagy próbatétel ez a városnak.
*Nem lepi meg, hogy Lorew is rendelkezik ismeretekkel a mágiában, a szerzeteseknél ez nem ritka, meg valljuk be manapság már egyébként sem lehet ez meglepő, nagyon el van terjedve a mágiatanítás.*
-A holdmágiákat nem ismerem, annyit tudok csupán, hogy sok benne az elmebefolyásoló, a segítő és védekező varázslat. A mellé neked a legjobb lenne a napmágia... az már úgy igen ütős párosítás. A szentélyben tanultad a holdmágiát? Mert ott a leginkább tanulható.
*Ha esetleg véletlenül Lorew ezt nem tudná, akkor veheti jó tanácsnak.*
-A sors akarta így, meg amúgy sem értek a nők nyelvén... de lehet ezt is csak bebeszéltem magamnak az évek során... önnyugtatás. Vagy talán még az is elképzelhető, hogy egyszer megtalálom az igazit.
*Lényegében egy valaki van, akiről azt hitte ő az igazi, ő az aki mellett lefogja élni az életét, de nem így alakultak a dolgok... az már-már tündérmese lett volna.*
-A menekülés mindig véges dolog, és ideiglenes megoldás, azonfelül sajnos állandó rettegésbe kellene lenni. Jól mondod, a bujkálás nem segít. Amit elmondasz az egy életösztön, ami mindenkiben akkor jön elő, amikor a halál árnyékában jár, és a küszöb szélén táncol. Azt mondják akkor tapasztalja meg igazán az ember, hogy mennyire is ragaszkodik az életéhez, és bármit megtenne, hogy a halál ne ragadja el. Aki még nem ízlelte meg a halált, az nem tudhatja pontosan, hogy átállna e vagy sem... lehet annyira pánikba esne, hogy ő könyörögne a sötétségnek hogy vegyék be a soraikba. Őszintén szólva konkrétan a halált én még nem ízleltem meg, láttam már meghalni embereket, láttam közvetlen közelről amikor a fény kialszik a szemükben, és elfehéredik az arcuk, de az nem ugyanaz. Ennek ellenére én el nem tudom magamról képzelni, hogy a sötétséghez csatlakozzak.
*A fény mágusa (ezt a nevet akasztották rá sok sok évvel ezelőtt) a jó oldalhoz tartozik, hófehér ruhájában egyébként sem mutatna jól a koromfeketék között. Úgy tűnik ő és Lorew külön oldalon állnának, akár egymással szemben is... sajnálná a dolgot, mert nem rossz embernek tartja, de nem ítélhetné el a döntése miatt, úgy ahogyan mást sem.*
-Egyébként mennyire vagy tájékozott a városban? Bejártad már a karavánpihenőt, a kikötőt, vagy a külső területeket? Ott mi tetszett a leginkább, hol érezted magad a legjobban?
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-24 23:49:33
Üzenet elküldve: 2016-02-24 23:49:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megrázza a fejét. Persze, számukra teljesen természetes, hogy így működik: hibázunk, de idővel szembenézünk vele. Így megy az átlagos halandók élete...*
- Nincs tapasztalata a dologban... *sóhajtja* Sűrűn történt ilyesmi? Hogy tévedett valamiben? Hogy csatát vesztett, bármilyen értelemben? Én nem tudok ilyenről. Gyakorlatilag túl tökéletesen sikerült neki minden. Ha már nagyobb dolgokban akarunk gondolkodni, talán nem véletlenül, talán végig a sötét erőknek dolgozott, és az ő segítségükkel ment neki minden ilyen nagyszerűen. Aztán végül átadta nekik a várost. Talán ezért volt ellenére, hogy Hiqel főmágus sereget gyűjtsön, vagy egyáltalán tegyen valamit. Persze ez már nagyon ijesztő elmélet, de... a járkáló hullák sem épp átlagos jelenségek. Szerintem ilyenkor semmit nem szabad túl őrült ötletnek tekinteni. Viszont ha visszatesszük a lábunkat a földre, és azt mondjuk, hogy szerencséje volt, vagy értette a dolgát... Mondd, Worenth, emlékszel arra, mikor első néhány alkalommal kellett szembenézned egy hibád okozta galibával? Hiszem és vallom, hogy eleinte lényegesen nehezebb. Talán Amos Thenior ezt kihagyta. Túl jól sikerültek neki a dolgok. Ha pedig most szembesült először hasonlóval, akkor igazából nem is tudom okolni, ha nem tudta kezelni a helyzetet, és elvonult, hogy valahol magányában legyen. Függetlenül attól, hogy gyerekről beszélünk, vagy Arthenior legnagyobb mágusáról... az első komoly tévedés mindenkinek megrázó.
*Persze valahol ez is elég lehetetlenül hangzik, de mégis... Milyen magyarázat van arra, hogy egyszerre nyoma veszik a főpapnak az elmúlt évszázadok legnagyobb háborúja előtt, vagy... alatt, ami amellett még teljesen logikus is? Nem valószínű. Mondjuk nem is Lorew dolga, hogy megfejtse a helyzetet, számára úgyis minden ki fog derülni az úrnő révén. Ha meg valamiről nem tud, arról nem is kell tudnia.*
- Engem már az is meglepett, hogy Arthenior félretette a büszkeségét, és segítséget kért, vagy... valami üzenetet küldtünk, ha minden igaz. Hogy ők segítenek-e, hát... mi okuk van megtagadni a segítséget? Ha a sötét erőknek adják a várost, akkor bizonyára elég erősek lesznek Lihanech megtámadásához, nem is beszélve a másik karavánpihenőről. Akkor pedig maradt két város, egymástól elválasztva, gyakorlatilag a világ ellen. Ezt nem akarhatják.
*Sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ajánlólevél ötlete sem feltétlen nyerő dolog. Persze túlságosan is szép, meg egyszerű lett volna, de azért majd csak megemlíti Worenthet. Mint régi ismerősét és barátját, akivel gyerekkoruk óta együtt tanulnak. Tulajdonképpen testvérek is... Hirtelenjében tovább nem tudja fűzni a hazugságot.*
- Értem, szóval levegőmágia *bólint* Én inkább a holdmágiában szereztem ismereteket, bár gyakorlatban nem sokat varázsoltam eddig... összességében... *rövid hümmögés következik, majd kiböki* Egyszer. És hát persze... sok van még bennünk. Idővel öregedni talán fogunk, de megvénülni soha.
*A hülyeség meg úgyis viszonylagos, azt még csak annyira sem lehet precízen megfogalmazni, mint az öregséget, vagy a vénséget. "Amit másik csinálnak", "A többi ember", esetleg "Amilyen én aztán nem vagyok!", de magukról nem sokan vallanák be. Ezért nem is érdemes ilyen alapján mérni, mindenki a saját maga mércéje alapján osztályozza a környezetét. Éppen így nincs helyes mérce sem.*
- Ez meg talán a mi keresztünk *vonja meg a vállát* Véletlenül sem a világot okolom érte, volt rá lehetőségem, hogy legyen családom, de... mégis hova tenném őket? A templomban csak nem nevelhetek fel egy gyereket... Meg hát igen, a szó legteljesebb értelmében nem való nekem. Az viszont meglep, hogy te is így érzed magadról. Persze nem könnyű, ha sokat vagy úton, de ezt leszámítva...
*Persze nem akar ő belebeszélni, csak hát vele ellentétben Worenth olyannak tűnik, aki meg tudná teremteni a biztos hátteret, törődne a családjával, és lenne mit tanítania a fiának vagy lányának. A sötét oldallal kapcsolatban nem tud mindenben egyetérteni. Persze az életszemléletük ezen a ponton alapjaiban különbözik, tehát nyilván nem fog térítésbe kezdeni, csak a felületesebb dolgokra tér ki.*
- Jó, felszívódhatok, de mi lesz, ha mindennek vége? Mert most nem rossz a helyzet, rossz majd akkor lesz, ha egész Lanawin az élőholtak uralma alatt áll, leszámítva mondjuk egy várost, vagy kisebb területet. Ott mindenki pontosan tudná, hogy meg fog halni. És szerintem ilyen helyzetben, ha a biztos halál, és a nagy valószínűséggel bekövetkező halál között kéne választanom, utóbbi lenne a választásom. Ha van egy kis esélyem az életre, bármennyire kis esély, bármilyen életre, azt megragadom. Sajnos ilyen vagyok *sóhajtja* Mondjuk... ezt nevezhetjük életösztönnek is, én például mindig ezzel nyugtatom magam, de azért... Szerintem ebben is vannak szintek. De hát nem vagyok meglepve, ha te átállnál valamiért cserébe a sötét oldalra, akkor ki maradna a jó oldalon, nemde?
*Megrázza a fejét. Persze, számukra teljesen természetes, hogy így működik: hibázunk, de idővel szembenézünk vele. Így megy az átlagos halandók élete...*
- Nincs tapasztalata a dologban... *sóhajtja* Sűrűn történt ilyesmi? Hogy tévedett valamiben? Hogy csatát vesztett, bármilyen értelemben? Én nem tudok ilyenről. Gyakorlatilag túl tökéletesen sikerült neki minden. Ha már nagyobb dolgokban akarunk gondolkodni, talán nem véletlenül, talán végig a sötét erőknek dolgozott, és az ő segítségükkel ment neki minden ilyen nagyszerűen. Aztán végül átadta nekik a várost. Talán ezért volt ellenére, hogy Hiqel főmágus sereget gyűjtsön, vagy egyáltalán tegyen valamit. Persze ez már nagyon ijesztő elmélet, de... a járkáló hullák sem épp átlagos jelenségek. Szerintem ilyenkor semmit nem szabad túl őrült ötletnek tekinteni. Viszont ha visszatesszük a lábunkat a földre, és azt mondjuk, hogy szerencséje volt, vagy értette a dolgát... Mondd, Worenth, emlékszel arra, mikor első néhány alkalommal kellett szembenézned egy hibád okozta galibával? Hiszem és vallom, hogy eleinte lényegesen nehezebb. Talán Amos Thenior ezt kihagyta. Túl jól sikerültek neki a dolgok. Ha pedig most szembesült először hasonlóval, akkor igazából nem is tudom okolni, ha nem tudta kezelni a helyzetet, és elvonult, hogy valahol magányában legyen. Függetlenül attól, hogy gyerekről beszélünk, vagy Arthenior legnagyobb mágusáról... az első komoly tévedés mindenkinek megrázó.
*Persze valahol ez is elég lehetetlenül hangzik, de mégis... Milyen magyarázat van arra, hogy egyszerre nyoma veszik a főpapnak az elmúlt évszázadok legnagyobb háborúja előtt, vagy... alatt, ami amellett még teljesen logikus is? Nem valószínű. Mondjuk nem is Lorew dolga, hogy megfejtse a helyzetet, számára úgyis minden ki fog derülni az úrnő révén. Ha meg valamiről nem tud, arról nem is kell tudnia.*
- Engem már az is meglepett, hogy Arthenior félretette a büszkeségét, és segítséget kért, vagy... valami üzenetet küldtünk, ha minden igaz. Hogy ők segítenek-e, hát... mi okuk van megtagadni a segítséget? Ha a sötét erőknek adják a várost, akkor bizonyára elég erősek lesznek Lihanech megtámadásához, nem is beszélve a másik karavánpihenőről. Akkor pedig maradt két város, egymástól elválasztva, gyakorlatilag a világ ellen. Ezt nem akarhatják.
*Sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ajánlólevél ötlete sem feltétlen nyerő dolog. Persze túlságosan is szép, meg egyszerű lett volna, de azért majd csak megemlíti Worenthet. Mint régi ismerősét és barátját, akivel gyerekkoruk óta együtt tanulnak. Tulajdonképpen testvérek is... Hirtelenjében tovább nem tudja fűzni a hazugságot.*
- Értem, szóval levegőmágia *bólint* Én inkább a holdmágiában szereztem ismereteket, bár gyakorlatban nem sokat varázsoltam eddig... összességében... *rövid hümmögés következik, majd kiböki* Egyszer. És hát persze... sok van még bennünk. Idővel öregedni talán fogunk, de megvénülni soha.
*A hülyeség meg úgyis viszonylagos, azt még csak annyira sem lehet precízen megfogalmazni, mint az öregséget, vagy a vénséget. "Amit másik csinálnak", "A többi ember", esetleg "Amilyen én aztán nem vagyok!", de magukról nem sokan vallanák be. Ezért nem is érdemes ilyen alapján mérni, mindenki a saját maga mércéje alapján osztályozza a környezetét. Éppen így nincs helyes mérce sem.*
- Ez meg talán a mi keresztünk *vonja meg a vállát* Véletlenül sem a világot okolom érte, volt rá lehetőségem, hogy legyen családom, de... mégis hova tenném őket? A templomban csak nem nevelhetek fel egy gyereket... Meg hát igen, a szó legteljesebb értelmében nem való nekem. Az viszont meglep, hogy te is így érzed magadról. Persze nem könnyű, ha sokat vagy úton, de ezt leszámítva...
*Persze nem akar ő belebeszélni, csak hát vele ellentétben Worenth olyannak tűnik, aki meg tudná teremteni a biztos hátteret, törődne a családjával, és lenne mit tanítania a fiának vagy lányának. A sötét oldallal kapcsolatban nem tud mindenben egyetérteni. Persze az életszemléletük ezen a ponton alapjaiban különbözik, tehát nyilván nem fog térítésbe kezdeni, csak a felületesebb dolgokra tér ki.*
- Jó, felszívódhatok, de mi lesz, ha mindennek vége? Mert most nem rossz a helyzet, rossz majd akkor lesz, ha egész Lanawin az élőholtak uralma alatt áll, leszámítva mondjuk egy várost, vagy kisebb területet. Ott mindenki pontosan tudná, hogy meg fog halni. És szerintem ilyen helyzetben, ha a biztos halál, és a nagy valószínűséggel bekövetkező halál között kéne választanom, utóbbi lenne a választásom. Ha van egy kis esélyem az életre, bármennyire kis esély, bármilyen életre, azt megragadom. Sajnos ilyen vagyok *sóhajtja* Mondjuk... ezt nevezhetjük életösztönnek is, én például mindig ezzel nyugtatom magam, de azért... Szerintem ebben is vannak szintek. De hát nem vagyok meglepve, ha te átállnál valamiért cserébe a sötét oldalra, akkor ki maradna a jó oldalon, nemde?
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-24 17:00:03
Üzenet elküldve: 2016-02-24 17:00:03
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ha bárki más bekerült volna a temető rettentő nagy ködébe, bizonyára megpróbál rajta egyenesen keresztülvágni, és természetesen el is tévedt volna mindjárt az ezernyi sírbolt és kripta között. Kis szigetek ezek a köd tengerében. Ám ő nem, és ezért még csak nem is lehet büszke önmagára, hisz egy óvodás is rájött volna a dolog megfejtésére. Egyszerűen körbemegy. Szépen a temető belső fala mellett megy végig, sorban a sírok között, amíg meg nem találja a hullatároló másik végét.*
~Felülről nagyon szépen mutathat.~ *Gondolja magában, és bár ez egyáltalán nem minősül érdekes dolognak, azért úgy dönt kipróbálja a dolgot, már csak egy kellően romos mauzóleumot kell találnia amire felmászva kissé megszemlélheti milyen a fehér tengerből kibukkanó számtalan halottas gödör és műemlék látképe. Melyet olyanoknak emeltek akikre már az utcakövön fekvő agyonvert kutya sem akar emlékezni.*
~Nah, ez jó is lesz.~ *Pillant az egyik szétdőlt mauzóleumra pillantva, melynek egyik fala, mint egy vastag lépcső nyúlik egyre feljebb és feljebb csigavonalon vezetve először a gnóm lábait, majd pillantásait, a magasba.*
-Nah, ti kik vagytok? *Kérdezi suttogva, majd megpróbálja elolvasni a feliratot. Primitív, hangjelölő írással, és a közös nyelven készült szöveg, ám annyira silány anyagba nyomták bele ami az elmúlt évszázadok alatt teljesen elfakult.*
-Qua... Qui... Oue... *Próbálgatja, aztán inkább hagyja az egészet és megindul felfelé mintha ez az egész épp csak neki lenne pont úgy leomolva, mint ahogy le van.*
-Na mindegy. Ha ti is feltámadnátok, mondjátok meg az utódaitoknak, hogy egy igazi gnóm mester tette tiszteletét a sírotokon. *Majd mikor felér a tetőre még hozzá teszi.* -És rettentően elégedett volt.
*Szinte már egy mosolyféleség is kezd kialakulni az öreg ajkakon, amint szeme elé tárul a temető a köd fölül, sőt, oldalt megpillantja még a kijáratot is. Kabátja egyik zsebéből elővesz egy üveg furcsa állagú gyógyteát és kortyolgatni kezdi, de két nyeletnél többet nem enged le a torkán. Erős nyugtató vannak benne, és bár a pillanat megkívánta az ivást, attól még haza is szeretne érni. Memorizálja a kifelé vezető útvonalat, aztán ha kipihente magát elindul kifelé erről a helyről mely már az elején is unalmasnak számított.*
~Felülről nagyon szépen mutathat.~ *Gondolja magában, és bár ez egyáltalán nem minősül érdekes dolognak, azért úgy dönt kipróbálja a dolgot, már csak egy kellően romos mauzóleumot kell találnia amire felmászva kissé megszemlélheti milyen a fehér tengerből kibukkanó számtalan halottas gödör és műemlék látképe. Melyet olyanoknak emeltek akikre már az utcakövön fekvő agyonvert kutya sem akar emlékezni.*
~Nah, ez jó is lesz.~ *Pillant az egyik szétdőlt mauzóleumra pillantva, melynek egyik fala, mint egy vastag lépcső nyúlik egyre feljebb és feljebb csigavonalon vezetve először a gnóm lábait, majd pillantásait, a magasba.*
-Nah, ti kik vagytok? *Kérdezi suttogva, majd megpróbálja elolvasni a feliratot. Primitív, hangjelölő írással, és a közös nyelven készült szöveg, ám annyira silány anyagba nyomták bele ami az elmúlt évszázadok alatt teljesen elfakult.*
-Qua... Qui... Oue... *Próbálgatja, aztán inkább hagyja az egészet és megindul felfelé mintha ez az egész épp csak neki lenne pont úgy leomolva, mint ahogy le van.*
-Na mindegy. Ha ti is feltámadnátok, mondjátok meg az utódaitoknak, hogy egy igazi gnóm mester tette tiszteletét a sírotokon. *Majd mikor felér a tetőre még hozzá teszi.* -És rettentően elégedett volt.
*Szinte már egy mosolyféleség is kezd kialakulni az öreg ajkakon, amint szeme elé tárul a temető a köd fölül, sőt, oldalt megpillantja még a kijáratot is. Kabátja egyik zsebéből elővesz egy üveg furcsa állagú gyógyteát és kortyolgatni kezdi, de két nyeletnél többet nem enged le a torkán. Erős nyugtató vannak benne, és bár a pillanat megkívánta az ivást, attól még haza is szeretne érni. Memorizálja a kifelé vezető útvonalat, aztán ha kipihente magát elindul kifelé erről a helyről mely már az elején is unalmasnak számított.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-24 15:54:22
Üzenet elküldve: 2016-02-24 15:54:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Hát úgy legyen ahogy mondod Lorew. Ha átállt a sötétség oldalára, akkor óriási bajban van az egész város, de ne is feltételezzük a legrosszabbat. A félreismerés lenne még a legkevesebb, gondolj bele amit kapna érte akár a várostól, akár a többi város főmágusaitól, mert örökké nem bujkálhatna. Egészségileg sem hinném, hogy nagyon gondjai lennének a főpapnak, így tényleg nagy rejtély ez az egész, nincs mit tenni, várnunk kell türelemmel. Lehet akár az is amit mondasz, de ilyen helyzetben nem az a megoldás, hogy magányba vonulunk, hanem vállaljuk a felelősséget a tetteinkért, és igyekezzünk rendbe hozni a dolgokat... a magányba vonuláskor nem tudja összeszedni magát, inkább csak még jobban gyötrődik, rágódik a dolgokon, magába zuhan társaság vagy tennivaló híján. Nagyon kíváncsi leszek mi lesz ennek a vége, de valahogy olyan rossz előérzetem van... mintha a java még hátra lenne, mintha az igazi veszedelem még csak eztán következne.
*Lényegében ezt a témát akár le is zárhatják, szépen kivesézték részletesen a dolgot, Amos Thenior pedig vagy visszatér vagy nem. Worenth azt nehezen tudja elképzelni, hogy egy egész város elől el lehet tűnni egyik pillanatról a másikra, és hogy nincs egy árva lélek sem, aki tudna róla valamit. Mindenesetre ezek nem pozitív történések, bárhogyan is alakul Amos Thenior ügye, nem lesz egyszerű értelmes és világos magyarázatot adni a tetteire.*
-Igazad lehet. Őszintén szólva nem kerültem még összetűzésbe a városőrséggel, és nem is kifejezetten ismerem a rendszerüket, de hallani ugye ezt-azt... és azok bizony java részben nem dicsérik a tevékenységüket. Lényegében ha ezek igazak, akkor bábok csupán semmi többek, akik a látvány miatt vannak, hogy az egyenruhák ne porosodjanak a polcokon. Szerinted Lorew ha Arthenior segítséget kérne Wegtorentől vagy Pirtianestől, képesek lennének félretenni a büszkeségüket és az ellentéteiket, és segédkezet nyújtanának? Létrejöhetne egy együttműködés, hogy végleg visszaszorítsák közös erővel a sötétség hordáit?
*Egyébként elég drasztikusan beszélnek a város "dicső" és "éber" őreiről, de a hóhajú semmi jót sem hallott még róluk, vagy valami kiemelkedőt, de az is benne van, hogy ki az aki szereti a városőrséget azokon kívül, akik gazdagok és befolyásosak?*
-Amióta felhagytam a templomi szolgálataimmal ritkán találkozunk, túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy rendszeresen bejárjak a városba. Inkább csak barátságos viszony van kettőnk között, nem hinném, hogy az ajánlólevelem sokat számítana. Szerintem nem te vagy az egyetlen, akinek új ez a helyzet, de mindenre fel kell készülni. Mivel elég sokat vándoroltam és láttam életem során így nem sok olyan van ami meglep, de ezek a mostani történések nekem is bizarrak, és aggasztanak.
*Még ha jobban is ismerné a férfit akkor sem tudná beajánlani egy egyszerű levéllel az atyánál, ahhoz neki nincs elég befolyása, nincs akkora tekintélye, hogy bárkit előrébb repíthessen a ranglétrán... ha efféle hatalommal rendelkezne, akkor könnyedén meglehet, hogy most ő lenne ott Maxemm atya helyett, bár nem irigyli a helyzetét.*
-A célom a magas szintű jártasság elérése volt a levegő ágban, és ez sikerült is. Viszont időközben az is világossá vált számomra, hogy még bőven fejlődő képes vagyok, és betudom fogadni az új ismereteket... tehát nem vagyok még vén hülye erre akartam kilyukadni. *neveti el magát talán először, mióta a temetőbe érkezett. Szándékosan nem szeretne a részletekbe merülni, a lényeget ebből is le lehet szűrni. Igazán meg van elégedve az eddig elért eredményeivel, és még tényleg van bőven ideje ahhoz, hogy több ágban is elérje a legfelsőbb szinteket, ehhez persze nagy türelem kell, de ha valami akkor az bőségesen van a hóhajú mágusnak.*
-Na ebben nagyon hasonlítunk, én ugyan ezt szoktam mondani ha megkérdezik... nem nekem való. Nem azt mondom, hogy nem szerettem volna családot, vagy még esetleg most sem szeretnék, de az idő múlásával mondjuk úgy, hogy beletörődtem ebbe. Nyilván én is hibás vagyok ebben, lehettem volna sokkalta nyitottabb a dolgokra, de valahogy a sors így hozta. Néha bánom, néha nem.
*Ez is inkább attól függ milyen passzban van, valamikor tényleg eszében sincs, de olykor bizony sokat kattog rajta, aztán mindig azzal "nyugtatja" magát, hogy ötven év körül már bőven késő van ehhez, amiben mondjuk van is valami. Azt mondják sosem késő semmihez, de a hóhajú szerint mindig van valami az életben, amihez már késő van... ez a dolog is ilyen.*
-Nem hinném. *rázza meg a fejét.* -Nem vágyom az örök életre, a hatalom és a tudás megszerzésére pedig nincs szükség sötét erőkre. És mégis mi várna ott rád? Sem a háború, sem a káosz nem szűnne meg, sőt az lenne az egyetlen dolog ami az életedet képezné... pórázon rángatnának, zsoldos lennél, és kiölnének minden emberit ami még megmaradt benned. Nem hiszem hogy van olyan, aki erre vágyik. Ez nem élet. Sokan dacolnak a halállal a becsületért, de nincs azzal semmi baj ha van olyan, aki ezt nem szívesen vállalja... nem vagyunk egyformák. És a kezükbe adnád az életedet és a sorsodat pár csengő aranyért, drágakőért, ékszerért, vagy valami csicsás tárgyért? Sosem élvezhetnéd ki, főleg akkor, ha az elméd fölött is átveszik az irányítást, és örökké a bábjukká tennének... és ez hamar bekövetkezhetne, viszont akkor már késő. Halott lennél bizonyos értelemben. Vállalnád ezt a sorsot is akár az életben maradáshoz? Mondjuk egész egyszerűen fel is lehetne szívódni egy időre, amíg lecsillapodnak a kedélyek nemde? És akkor nincs kockázat.
-Hát úgy legyen ahogy mondod Lorew. Ha átállt a sötétség oldalára, akkor óriási bajban van az egész város, de ne is feltételezzük a legrosszabbat. A félreismerés lenne még a legkevesebb, gondolj bele amit kapna érte akár a várostól, akár a többi város főmágusaitól, mert örökké nem bujkálhatna. Egészségileg sem hinném, hogy nagyon gondjai lennének a főpapnak, így tényleg nagy rejtély ez az egész, nincs mit tenni, várnunk kell türelemmel. Lehet akár az is amit mondasz, de ilyen helyzetben nem az a megoldás, hogy magányba vonulunk, hanem vállaljuk a felelősséget a tetteinkért, és igyekezzünk rendbe hozni a dolgokat... a magányba vonuláskor nem tudja összeszedni magát, inkább csak még jobban gyötrődik, rágódik a dolgokon, magába zuhan társaság vagy tennivaló híján. Nagyon kíváncsi leszek mi lesz ennek a vége, de valahogy olyan rossz előérzetem van... mintha a java még hátra lenne, mintha az igazi veszedelem még csak eztán következne.
*Lényegében ezt a témát akár le is zárhatják, szépen kivesézték részletesen a dolgot, Amos Thenior pedig vagy visszatér vagy nem. Worenth azt nehezen tudja elképzelni, hogy egy egész város elől el lehet tűnni egyik pillanatról a másikra, és hogy nincs egy árva lélek sem, aki tudna róla valamit. Mindenesetre ezek nem pozitív történések, bárhogyan is alakul Amos Thenior ügye, nem lesz egyszerű értelmes és világos magyarázatot adni a tetteire.*
-Igazad lehet. Őszintén szólva nem kerültem még összetűzésbe a városőrséggel, és nem is kifejezetten ismerem a rendszerüket, de hallani ugye ezt-azt... és azok bizony java részben nem dicsérik a tevékenységüket. Lényegében ha ezek igazak, akkor bábok csupán semmi többek, akik a látvány miatt vannak, hogy az egyenruhák ne porosodjanak a polcokon. Szerinted Lorew ha Arthenior segítséget kérne Wegtorentől vagy Pirtianestől, képesek lennének félretenni a büszkeségüket és az ellentéteiket, és segédkezet nyújtanának? Létrejöhetne egy együttműködés, hogy végleg visszaszorítsák közös erővel a sötétség hordáit?
*Egyébként elég drasztikusan beszélnek a város "dicső" és "éber" őreiről, de a hóhajú semmi jót sem hallott még róluk, vagy valami kiemelkedőt, de az is benne van, hogy ki az aki szereti a városőrséget azokon kívül, akik gazdagok és befolyásosak?*
-Amióta felhagytam a templomi szolgálataimmal ritkán találkozunk, túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy rendszeresen bejárjak a városba. Inkább csak barátságos viszony van kettőnk között, nem hinném, hogy az ajánlólevelem sokat számítana. Szerintem nem te vagy az egyetlen, akinek új ez a helyzet, de mindenre fel kell készülni. Mivel elég sokat vándoroltam és láttam életem során így nem sok olyan van ami meglep, de ezek a mostani történések nekem is bizarrak, és aggasztanak.
*Még ha jobban is ismerné a férfit akkor sem tudná beajánlani egy egyszerű levéllel az atyánál, ahhoz neki nincs elég befolyása, nincs akkora tekintélye, hogy bárkit előrébb repíthessen a ranglétrán... ha efféle hatalommal rendelkezne, akkor könnyedén meglehet, hogy most ő lenne ott Maxemm atya helyett, bár nem irigyli a helyzetét.*
-A célom a magas szintű jártasság elérése volt a levegő ágban, és ez sikerült is. Viszont időközben az is világossá vált számomra, hogy még bőven fejlődő képes vagyok, és betudom fogadni az új ismereteket... tehát nem vagyok még vén hülye erre akartam kilyukadni. *neveti el magát talán először, mióta a temetőbe érkezett. Szándékosan nem szeretne a részletekbe merülni, a lényeget ebből is le lehet szűrni. Igazán meg van elégedve az eddig elért eredményeivel, és még tényleg van bőven ideje ahhoz, hogy több ágban is elérje a legfelsőbb szinteket, ehhez persze nagy türelem kell, de ha valami akkor az bőségesen van a hóhajú mágusnak.*
-Na ebben nagyon hasonlítunk, én ugyan ezt szoktam mondani ha megkérdezik... nem nekem való. Nem azt mondom, hogy nem szerettem volna családot, vagy még esetleg most sem szeretnék, de az idő múlásával mondjuk úgy, hogy beletörődtem ebbe. Nyilván én is hibás vagyok ebben, lehettem volna sokkalta nyitottabb a dolgokra, de valahogy a sors így hozta. Néha bánom, néha nem.
*Ez is inkább attól függ milyen passzban van, valamikor tényleg eszében sincs, de olykor bizony sokat kattog rajta, aztán mindig azzal "nyugtatja" magát, hogy ötven év körül már bőven késő van ehhez, amiben mondjuk van is valami. Azt mondják sosem késő semmihez, de a hóhajú szerint mindig van valami az életben, amihez már késő van... ez a dolog is ilyen.*
-Nem hinném. *rázza meg a fejét.* -Nem vágyom az örök életre, a hatalom és a tudás megszerzésére pedig nincs szükség sötét erőkre. És mégis mi várna ott rád? Sem a háború, sem a káosz nem szűnne meg, sőt az lenne az egyetlen dolog ami az életedet képezné... pórázon rángatnának, zsoldos lennél, és kiölnének minden emberit ami még megmaradt benned. Nem hiszem hogy van olyan, aki erre vágyik. Ez nem élet. Sokan dacolnak a halállal a becsületért, de nincs azzal semmi baj ha van olyan, aki ezt nem szívesen vállalja... nem vagyunk egyformák. És a kezükbe adnád az életedet és a sorsodat pár csengő aranyért, drágakőért, ékszerért, vagy valami csicsás tárgyért? Sosem élvezhetnéd ki, főleg akkor, ha az elméd fölött is átveszik az irányítást, és örökké a bábjukká tennének... és ez hamar bekövetkezhetne, viszont akkor már késő. Halott lennél bizonyos értelemben. Vállalnád ezt a sorsot is akár az életben maradáshoz? Mondjuk egész egyszerűen fel is lehetne szívódni egy időre, amíg lecsillapodnak a kedélyek nemde? És akkor nincs kockázat.
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-23 23:15:03
Üzenet elküldve: 2016-02-23 23:15:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazság szerint nem, Lorew nem tud egyetérteni ezzel a feltevéssel. Illetve a feltevéssel még csak-csak, a jellemzésével már kevésbé.*
- Nos, szerintem elég nagy badarság volna, ha egyedül menne, és küzdene meg a sötétség erőivel. És nem tudom, sosem tartottam olyannak, aki nyitott az új, értelmes lehetőségekre, így hacsak nem volt kezdettől a sötét erők szolgája, akkor nem hinném, hogy hirtelen átállt. Mondjuk igazán érdekes lenne, ha kiderülne, hogy ő egy ellenség valójában... illetve kinek mi az ellenség persze, az sem mindegy. De ha kiderülne róla, hogy a város ellensége volt végig, és szándékosan folytatott évtizedeken át parasztvakítást, és ringatta őket a béke és biztonság illúziójába. Akkor félreismertem volna...
*Meg mindenki más is, csak épp Lorew kellemesen csalódna, a többiek meg negatív értelemben. Ki tudja, eljön még az idő, mikor a szerzetes tényleg felnézhet a főpapra? Sosem hitte volna...*
- Igazság szerint inkább a pletykák alapján azt mondanám, pánikba esett. Ideges. Megijedt. Dühös is, talán a gyűlésen szembesítették vele, hogy hiba volt olyat mondani, hogy ide nem törhet be semmi. Talán életében most először szakadt el nála a cérna. Mármint nyilván nem először, de most úgy ténylegesen. És mondjuk nem tudna a szemünkbe nézni, miután ekkorát tévedett, és ezzel veszélybe sodort minket. Ezért szüksége van egy kis magányra, és ha összeszedi magát, akkor majd visszatér. Persze nyugodt, és összeszedett ember, de talán pont ezért nem tudja helyén kezelni a rátörő pánikot, mert annyira ritka jelenség.
*Lorew is nehezen tudja kezelni a kedvességet, ha épp rajta van. Minden harminc évben egyszer megküzd eme démonával, de eddig sikeresen kordában tudta tartani. Az okfejtés kifejezetten tetszik neki, és hát mi tagadás, van igazság a dologban.*
- Wegtoren barbár népség, foggal-körömmel küzd azért, ami az övé. Pirtianes olyan katonaváros, ha minden igaz, bár ott se jártam soha, és arról még csak hallani se hallottam sokat. Lihanech legalább valamennyire rendezett, kis eséllyel lesz úrrá ott a fejetlenség. Ha meg akarnám alapozni a hatalmamat egy város elpusztításával, én is Artheniort választanám. Nálunk egy olyan városőrség a hatonai erő, amelynek a legnagyobb része (a közkatonák, őrmesterek, és hadnagyok egy része) tapasztalatlan, képzetlen, és még buta is. Nagyon rég nem volt háború a vidéken, az őrség, mint katonai egység, elvesztette a jelentőségét. Többnyire a korrupció, és a városlakók szekálása volt nekik az izgalom az elmúlt évtizedekben, így aligha tudnak bármit kezdeni ezzel a helyzettel. De majd meglátjuk...
*Hát igen, Max atya jó eséllyel nem fog kérni Lorewből, de valahogy mégis kénytelen lenne beférkőzni a soraik közé. Worenth szurkolása persze aligha segít ebben, bár... ha komolyan segíteni akar...*
- Mit is mondtál, mennyire ápoltok jó barátságot Max atyával? *sokatmondó mosollyal teszi fel a kérdést, hogy a másik mindenképpen érezze, nem csak úgy mindenféle ok nélkül kérdezi* Akár írhatnál nekem valami ajánlást, vagy tudja a fene, hogy "igen, ez Lorew Mazoral, rendes gyerek, számíthatsz rá, sok jó ötlete van", meg ilyenek. Mondjuk teljesen biztosra én sem tudom mondani, hogy jót tenne, ha a tanácskozáson túlságosan sokszorosan számítanák be a véleményemet, szóval az ilyesmik legfeljebb utólag igazolódhatnak be. Még nem volt alkalmam ilyesmiben kipróbálni magam. Nem túl gyakori az ilyen háború. Habár nemrég volt valami egy közeli szigeten... De az másmilyen volt.
*Igazság szerint, mikor Worenth a történet elején azt mondja, hogy nem lesz olyan gyötrelmes, akkor Lorew elköveti azt a hibát, hogy már-már vidám dologra számít. Így amikor a halálsorozathoz ér a férfi, kicsi megütközés látható az arcán. Persze a szülők meghalnak, gyakorlatilag természetes, hogy a gyermek túléli anyját és apját, de mégis... Ezt hallani igazán elkeserítő. Csak tudná, minek kesereg ezen... Mert neki soha nem voltak szülei? Néha az is felmerül benne, hogy ezzel jobban is járt, mostanra úgyis elveszítette volna őket. Felesleges fájdalomtól kímélte meg magát? Talán... A céloknál viszont mintha kimaradna egy darabka a fonalból, ami felkelti a férfi figyelmét.*
- És mi az, amit el akartál érni? Amit sikerült elérned? *mert hát ez úgy konkrétan nem derült ki Lorew számára. Kivéve persze, ha arra gondolt, hogy mágus lett, csak a szerzetes valami konkrétabb dologra számított. A mágus elég tág fogalom. A család említésére, hát... Utoljára Khyr firtatta ezt a témát, akivel a forgatagon találkozott, és nem, azóta sem került közelebb a dologhoz. Sem elveiben, sem tényleges fizikai értelemben.*
- Nincs *rázza meg a fejét* És nem is tudok benne segíteni, mert nem igazán foglalkoztam a kérdéssel. Azt hiszem, nem lenne akadálya, mintha ismertem volna olyat Lihanechben, akinek volt felesége, a gyereket nem tudom biztosan. De a magam részéről nem néz ki úgy, hogy mostanában bele kéne ásnom magam mélyen a kérdésbe. Ez a családtéma egyszerűen nem nekem való.
*Újból megrázza a fejét, majd pedig eszébe jut egy érdekes kérdés még a másik gondolatmenet kapcsán. Hogy Amos Thenior átállna a sötét oldalra...*
- Mondtál egy ilyet, hogy lehet a főpap átállt a sötét oldalra. Ha feltesszük, hogy most hirtelen, akkor vajon mivel csábíthatta át őt a sötét oldal? Téged át tudna csábítani valamivel? Főleg a körülmények tükrében, háborúk, káosz, és a kockázat, hogy minden elveszik. Ha már a város is elbukik, és biztossá válik a vereség, közben meg a sötét erők folyamatosan suttogják a füledbe a jobbnál jobb ajánlataikat... Hatalom, örök élet, tudás... Talán Amos Thenior is annyira kétségbeesett volt, hogy engedett a csábításnak. Szerintem én is engednék, ha tovább romlik a helyzet *tűnődik el maga elé meredve* Elvégre nagyon nem vagyok az a fajta, aki csak azért vállalná a halált, hogy elmondhassa, becsülettel tette, és nem hagyta, hogy a sötétség bekebelezze. Sosem érintettek meg az ilyen eszmék, inkább túlélni igyekeztem. Szerintem engem meg tudnának venni...
*Bizonytalanságot erőltet a hangjába, majd kérdőn néz Worenthre, egyrészt mintha tőle várná a választ a saját maga helyzetére, másrészt hogy a férfi tud-e bármi olyat, amiért cserébe csatlakozna a másik oldalhoz. Ránézésre olyannak tűnik, ki a végsőkig kitart a jó oldalon, történjen bármi is, de hát ki tudja... Egy régi mondás szerint mindennek és mindenkinek megvan az ára.*
*Igazság szerint nem, Lorew nem tud egyetérteni ezzel a feltevéssel. Illetve a feltevéssel még csak-csak, a jellemzésével már kevésbé.*
- Nos, szerintem elég nagy badarság volna, ha egyedül menne, és küzdene meg a sötétség erőivel. És nem tudom, sosem tartottam olyannak, aki nyitott az új, értelmes lehetőségekre, így hacsak nem volt kezdettől a sötét erők szolgája, akkor nem hinném, hogy hirtelen átállt. Mondjuk igazán érdekes lenne, ha kiderülne, hogy ő egy ellenség valójában... illetve kinek mi az ellenség persze, az sem mindegy. De ha kiderülne róla, hogy a város ellensége volt végig, és szándékosan folytatott évtizedeken át parasztvakítást, és ringatta őket a béke és biztonság illúziójába. Akkor félreismertem volna...
*Meg mindenki más is, csak épp Lorew kellemesen csalódna, a többiek meg negatív értelemben. Ki tudja, eljön még az idő, mikor a szerzetes tényleg felnézhet a főpapra? Sosem hitte volna...*
- Igazság szerint inkább a pletykák alapján azt mondanám, pánikba esett. Ideges. Megijedt. Dühös is, talán a gyűlésen szembesítették vele, hogy hiba volt olyat mondani, hogy ide nem törhet be semmi. Talán életében most először szakadt el nála a cérna. Mármint nyilván nem először, de most úgy ténylegesen. És mondjuk nem tudna a szemünkbe nézni, miután ekkorát tévedett, és ezzel veszélybe sodort minket. Ezért szüksége van egy kis magányra, és ha összeszedi magát, akkor majd visszatér. Persze nyugodt, és összeszedett ember, de talán pont ezért nem tudja helyén kezelni a rátörő pánikot, mert annyira ritka jelenség.
*Lorew is nehezen tudja kezelni a kedvességet, ha épp rajta van. Minden harminc évben egyszer megküzd eme démonával, de eddig sikeresen kordában tudta tartani. Az okfejtés kifejezetten tetszik neki, és hát mi tagadás, van igazság a dologban.*
- Wegtoren barbár népség, foggal-körömmel küzd azért, ami az övé. Pirtianes olyan katonaváros, ha minden igaz, bár ott se jártam soha, és arról még csak hallani se hallottam sokat. Lihanech legalább valamennyire rendezett, kis eséllyel lesz úrrá ott a fejetlenség. Ha meg akarnám alapozni a hatalmamat egy város elpusztításával, én is Artheniort választanám. Nálunk egy olyan városőrség a hatonai erő, amelynek a legnagyobb része (a közkatonák, őrmesterek, és hadnagyok egy része) tapasztalatlan, képzetlen, és még buta is. Nagyon rég nem volt háború a vidéken, az őrség, mint katonai egység, elvesztette a jelentőségét. Többnyire a korrupció, és a városlakók szekálása volt nekik az izgalom az elmúlt évtizedekben, így aligha tudnak bármit kezdeni ezzel a helyzettel. De majd meglátjuk...
*Hát igen, Max atya jó eséllyel nem fog kérni Lorewből, de valahogy mégis kénytelen lenne beférkőzni a soraik közé. Worenth szurkolása persze aligha segít ebben, bár... ha komolyan segíteni akar...*
- Mit is mondtál, mennyire ápoltok jó barátságot Max atyával? *sokatmondó mosollyal teszi fel a kérdést, hogy a másik mindenképpen érezze, nem csak úgy mindenféle ok nélkül kérdezi* Akár írhatnál nekem valami ajánlást, vagy tudja a fene, hogy "igen, ez Lorew Mazoral, rendes gyerek, számíthatsz rá, sok jó ötlete van", meg ilyenek. Mondjuk teljesen biztosra én sem tudom mondani, hogy jót tenne, ha a tanácskozáson túlságosan sokszorosan számítanák be a véleményemet, szóval az ilyesmik legfeljebb utólag igazolódhatnak be. Még nem volt alkalmam ilyesmiben kipróbálni magam. Nem túl gyakori az ilyen háború. Habár nemrég volt valami egy közeli szigeten... De az másmilyen volt.
*Igazság szerint, mikor Worenth a történet elején azt mondja, hogy nem lesz olyan gyötrelmes, akkor Lorew elköveti azt a hibát, hogy már-már vidám dologra számít. Így amikor a halálsorozathoz ér a férfi, kicsi megütközés látható az arcán. Persze a szülők meghalnak, gyakorlatilag természetes, hogy a gyermek túléli anyját és apját, de mégis... Ezt hallani igazán elkeserítő. Csak tudná, minek kesereg ezen... Mert neki soha nem voltak szülei? Néha az is felmerül benne, hogy ezzel jobban is járt, mostanra úgyis elveszítette volna őket. Felesleges fájdalomtól kímélte meg magát? Talán... A céloknál viszont mintha kimaradna egy darabka a fonalból, ami felkelti a férfi figyelmét.*
- És mi az, amit el akartál érni? Amit sikerült elérned? *mert hát ez úgy konkrétan nem derült ki Lorew számára. Kivéve persze, ha arra gondolt, hogy mágus lett, csak a szerzetes valami konkrétabb dologra számított. A mágus elég tág fogalom. A család említésére, hát... Utoljára Khyr firtatta ezt a témát, akivel a forgatagon találkozott, és nem, azóta sem került közelebb a dologhoz. Sem elveiben, sem tényleges fizikai értelemben.*
- Nincs *rázza meg a fejét* És nem is tudok benne segíteni, mert nem igazán foglalkoztam a kérdéssel. Azt hiszem, nem lenne akadálya, mintha ismertem volna olyat Lihanechben, akinek volt felesége, a gyereket nem tudom biztosan. De a magam részéről nem néz ki úgy, hogy mostanában bele kéne ásnom magam mélyen a kérdésbe. Ez a családtéma egyszerűen nem nekem való.
*Újból megrázza a fejét, majd pedig eszébe jut egy érdekes kérdés még a másik gondolatmenet kapcsán. Hogy Amos Thenior átállna a sötét oldalra...*
- Mondtál egy ilyet, hogy lehet a főpap átállt a sötét oldalra. Ha feltesszük, hogy most hirtelen, akkor vajon mivel csábíthatta át őt a sötét oldal? Téged át tudna csábítani valamivel? Főleg a körülmények tükrében, háborúk, káosz, és a kockázat, hogy minden elveszik. Ha már a város is elbukik, és biztossá válik a vereség, közben meg a sötét erők folyamatosan suttogják a füledbe a jobbnál jobb ajánlataikat... Hatalom, örök élet, tudás... Talán Amos Thenior is annyira kétségbeesett volt, hogy engedett a csábításnak. Szerintem én is engednék, ha tovább romlik a helyzet *tűnődik el maga elé meredve* Elvégre nagyon nem vagyok az a fajta, aki csak azért vállalná a halált, hogy elmondhassa, becsülettel tette, és nem hagyta, hogy a sötétség bekebelezze. Sosem érintettek meg az ilyen eszmék, inkább túlélni igyekeztem. Szerintem engem meg tudnának venni...
*Bizonytalanságot erőltet a hangjába, majd kérdőn néz Worenthre, egyrészt mintha tőle várná a választ a saját maga helyzetére, másrészt hogy a férfi tud-e bármi olyat, amiért cserébe csatlakozna a másik oldalhoz. Ránézésre olyannak tűnik, ki a végsőkig kitart a jó oldalon, történjen bármi is, de hát ki tudja... Egy régi mondás szerint mindennek és mindenkinek megvan az ára.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-23 18:15:37
Üzenet elküldve: 2016-02-23 18:15:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Kicsit úgy hangzik ez az egész, mintha Amos Thenior közrejátszana a sötétség erőiben. Tudom komoly kijelentés ez, de vedd inkább csak feltevésnek kérlek. De olyan furcsa az egész. Alapból Amos Thenior felelőtlensége, és most meg az eltűnése... vagy talán tudja, hogy olyan erők közelednek ami ellen még ő sem tud mit kezdeni? Bár ez sem lehet helyénvaló, mert egy ilyen hatalommal rendelkező varázsló miért is lenne gyáva esetlegesen? Tudod mire leszek majd kíváncsi... a végén a magyarázatra, hogy mit is fog majd mondani, és mivel magyarázza meg a szolgálóknak az eltűnését. De ugyanakkor az is lehet, hogy éppen felveszi velük a harcot mielőtt a városba érnének, hogy megállítsa őket, az pedig már elég önzetlen és lelkiismeretes, hősies cselekedet. Sokféle verzió lehetséges.
*Az biztos, hogy a felsoroltak közül a hóhajú mágusnak a legutolsó tetszene a legjobban, de ezzel biztosan nem lenne egyedül, sokak szeretnék ha ez a valóságban is így zajlana. Aki közelebbről ismeri a főpapot mint mondjuk Maxemm atya, ő már talán jobban meg tudná mondani mi is történhet, vagy melyik verzió a legelképzelhetőbb húzás Amostól.*
-Ezzel bizonyára Arthenior és Lihanech is így van, és ők meg Wegtoren nézeteit nem értik. Én egyébként nem is tudok elképzelni törvények nélküli életet, mert nagyon meg van már szokva a szabályozás. Viszont a nép talán jobban hisz a városőrségben és a törvényekben ha a személyes biztonságukról, vagy a vagyonuk megőrzéséről van szó... így bizonyára nyugodtabban hajtják álomra a fejüket. Persze ezt ugye éreztetni is kell az emberekkel, mármint a biztonságot, mert ha nem akkor sutba vághatják az egész felépített rendszert. Akkor Wegtoren nagy erőt képvisel... gondolod, hogy ezért is éppen Arthenior, meg Amos a célpont? Szerinted lehetséges, hogy a sötét erők Wegtoren harcos népétől, és az olyan főmágusaiktól mint Hiqel tartanak, és inkább ültetnek el pánikot és félelmet itt, ahol nagyobb eséllyel indulnak?
*Igen ez egyébként nincs kizárva, sőt így felvázolva teljesen logikusnak és értelemszerűnek tűnik, de lehet ez puszta véletlen is, vagy úgy is lehetnek vele, hogy először leigázzák a gyengébbeket afféle bemelegítés gyanánt, majd a végén jöhet az igazi nagy falat. Lorew legendája ismét kapcsolódik a csonttemetőhöz, és ezt a szálat egyébként szívesen fel is kutatná majd vele ha úgy adódik még akkor is, ha a démonvadász szó nem éppen a legvonzóbb.*
-És amikor hirtelen ez rájuk zuhan, akkor bizony nagy szükség lenne a harcos mentalitásra, és a bátorságra. Talán úgy gondolja, hogy ez az ő keresztje, és nem akar senki vállára olyan nehéz súlyokat aggatni, amit nem képes elcipelni, ezzel is megkímélve a többit. Hát ha komolyak a szándékaid ezzel kapcsolatban, akkor nyíltan és határozottan elé kell állnod, és felvázolni neki mit szeretnél hozzátéve azt az apróságot, hogy önként vállalod szabad akaratodból a segítséget, aztán majd csak válaszol rá valamit. De szerintem nem fog segítséget kérni ahogy ismerem, túlságosan makacs ahhoz, ettől eltekintve szurkolok.
*Lorew döntése tetszik neki, nemes gesztusnak véli. A hatalom kezelhető dolog, lehet azt jóságos dolgokra és segítségre is felhasználni, csak felelősséggel kell tenni mindezt. Persze mindig akad majd kivétel, de ez így a természetes.*
-Rendben. Nos az én történetem nem olyan gyötrelmes mint a tiéd. Egy kis faluban éltem, egy középosztálybéli családban. A szüleim beiskoláztattak ami akkor nagy szónak számított, hogy tanuljak és legyek iparos, szanitéc, vagy mérnök. A mágiáról a nagybátyámtól hallottam először, és nagyon megfogott, de a szüleim nagyon ellene voltak az egésznek, így kénytelen voltam távol maradni tőle, és azt tenni amit a szüleim elterveztek. Szépen tanulgattam, mellette lovászinasként dolgoztam, de végül már kamaszkoromban csak sikerült elérnem, hogy elméleti mágiát is tanuljak, onnantól kezdve a szüleimmel nem is voltam jó kapcsolatba. Ezután nehezebb idők jöttek, mert apám és anyám is meghalt, majd a szerelmem is odalett torokgyíkban, míg végül egy tragikus esemény következtében a tanítómesterem is életét vesztette. Képzelheted, hogy ezek után nem volt maradásom. Fogtam magam és évekig vándoroltam, aminek során megismertem embereket, és bejártam a vidéket. Egy pár évre letelepedtem földet művelni, de mindig is hajtott a vágy, hogy mágus lehessek, így felhagytam a gazdálkodással, és elkezdtem képezni magam, meditáltam, ráhangolódtam a körülöttünk lévő mágikus energiákra, könyveket olvastam, megírtam az észrevételeimet és azokat, amiket az évek során tapasztaltam. Míg végül jött Arthenior, azóta is itt élek, és sikerült is elérnem amit kitűztem célul magamnak, de egy mágus holta napjáig tanul, így nekem is van még hová fejlődnöm.
*Worenth is tehát elmondja életének legfontosabb történeteit és eseményeit, így tehát már mindketten ismerik a másik történetét.*
-Egyébként van családod? Feleség, gyermekek? Vagy a család témát a szerzetesség egyébként is kiöli az emberből? Engedélyezi egyáltalán ez a szigorú és kőkemény életstílus, maga a rend ezeket a gondolatokat, vagy a családalapítás tervezését? Hogy működik ez ebben az esetben, mondd el kérlek.
-Kicsit úgy hangzik ez az egész, mintha Amos Thenior közrejátszana a sötétség erőiben. Tudom komoly kijelentés ez, de vedd inkább csak feltevésnek kérlek. De olyan furcsa az egész. Alapból Amos Thenior felelőtlensége, és most meg az eltűnése... vagy talán tudja, hogy olyan erők közelednek ami ellen még ő sem tud mit kezdeni? Bár ez sem lehet helyénvaló, mert egy ilyen hatalommal rendelkező varázsló miért is lenne gyáva esetlegesen? Tudod mire leszek majd kíváncsi... a végén a magyarázatra, hogy mit is fog majd mondani, és mivel magyarázza meg a szolgálóknak az eltűnését. De ugyanakkor az is lehet, hogy éppen felveszi velük a harcot mielőtt a városba érnének, hogy megállítsa őket, az pedig már elég önzetlen és lelkiismeretes, hősies cselekedet. Sokféle verzió lehetséges.
*Az biztos, hogy a felsoroltak közül a hóhajú mágusnak a legutolsó tetszene a legjobban, de ezzel biztosan nem lenne egyedül, sokak szeretnék ha ez a valóságban is így zajlana. Aki közelebbről ismeri a főpapot mint mondjuk Maxemm atya, ő már talán jobban meg tudná mondani mi is történhet, vagy melyik verzió a legelképzelhetőbb húzás Amostól.*
-Ezzel bizonyára Arthenior és Lihanech is így van, és ők meg Wegtoren nézeteit nem értik. Én egyébként nem is tudok elképzelni törvények nélküli életet, mert nagyon meg van már szokva a szabályozás. Viszont a nép talán jobban hisz a városőrségben és a törvényekben ha a személyes biztonságukról, vagy a vagyonuk megőrzéséről van szó... így bizonyára nyugodtabban hajtják álomra a fejüket. Persze ezt ugye éreztetni is kell az emberekkel, mármint a biztonságot, mert ha nem akkor sutba vághatják az egész felépített rendszert. Akkor Wegtoren nagy erőt képvisel... gondolod, hogy ezért is éppen Arthenior, meg Amos a célpont? Szerinted lehetséges, hogy a sötét erők Wegtoren harcos népétől, és az olyan főmágusaiktól mint Hiqel tartanak, és inkább ültetnek el pánikot és félelmet itt, ahol nagyobb eséllyel indulnak?
*Igen ez egyébként nincs kizárva, sőt így felvázolva teljesen logikusnak és értelemszerűnek tűnik, de lehet ez puszta véletlen is, vagy úgy is lehetnek vele, hogy először leigázzák a gyengébbeket afféle bemelegítés gyanánt, majd a végén jöhet az igazi nagy falat. Lorew legendája ismét kapcsolódik a csonttemetőhöz, és ezt a szálat egyébként szívesen fel is kutatná majd vele ha úgy adódik még akkor is, ha a démonvadász szó nem éppen a legvonzóbb.*
-És amikor hirtelen ez rájuk zuhan, akkor bizony nagy szükség lenne a harcos mentalitásra, és a bátorságra. Talán úgy gondolja, hogy ez az ő keresztje, és nem akar senki vállára olyan nehéz súlyokat aggatni, amit nem képes elcipelni, ezzel is megkímélve a többit. Hát ha komolyak a szándékaid ezzel kapcsolatban, akkor nyíltan és határozottan elé kell állnod, és felvázolni neki mit szeretnél hozzátéve azt az apróságot, hogy önként vállalod szabad akaratodból a segítséget, aztán majd csak válaszol rá valamit. De szerintem nem fog segítséget kérni ahogy ismerem, túlságosan makacs ahhoz, ettől eltekintve szurkolok.
*Lorew döntése tetszik neki, nemes gesztusnak véli. A hatalom kezelhető dolog, lehet azt jóságos dolgokra és segítségre is felhasználni, csak felelősséggel kell tenni mindezt. Persze mindig akad majd kivétel, de ez így a természetes.*
-Rendben. Nos az én történetem nem olyan gyötrelmes mint a tiéd. Egy kis faluban éltem, egy középosztálybéli családban. A szüleim beiskoláztattak ami akkor nagy szónak számított, hogy tanuljak és legyek iparos, szanitéc, vagy mérnök. A mágiáról a nagybátyámtól hallottam először, és nagyon megfogott, de a szüleim nagyon ellene voltak az egésznek, így kénytelen voltam távol maradni tőle, és azt tenni amit a szüleim elterveztek. Szépen tanulgattam, mellette lovászinasként dolgoztam, de végül már kamaszkoromban csak sikerült elérnem, hogy elméleti mágiát is tanuljak, onnantól kezdve a szüleimmel nem is voltam jó kapcsolatba. Ezután nehezebb idők jöttek, mert apám és anyám is meghalt, majd a szerelmem is odalett torokgyíkban, míg végül egy tragikus esemény következtében a tanítómesterem is életét vesztette. Képzelheted, hogy ezek után nem volt maradásom. Fogtam magam és évekig vándoroltam, aminek során megismertem embereket, és bejártam a vidéket. Egy pár évre letelepedtem földet művelni, de mindig is hajtott a vágy, hogy mágus lehessek, így felhagytam a gazdálkodással, és elkezdtem képezni magam, meditáltam, ráhangolódtam a körülöttünk lévő mágikus energiákra, könyveket olvastam, megírtam az észrevételeimet és azokat, amiket az évek során tapasztaltam. Míg végül jött Arthenior, azóta is itt élek, és sikerült is elérnem amit kitűztem célul magamnak, de egy mágus holta napjáig tanul, így nekem is van még hová fejlődnöm.
*Worenth is tehát elmondja életének legfontosabb történeteit és eseményeit, így tehát már mindketten ismerik a másik történetét.*
-Egyébként van családod? Feleség, gyermekek? Vagy a család témát a szerzetesség egyébként is kiöli az emberből? Engedélyezi egyáltalán ez a szigorú és kőkemény életstílus, maga a rend ezeket a gondolatokat, vagy a családalapítás tervezését? Hogy működik ez ebben az esetben, mondd el kérlek.
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-23 11:39:17
Üzenet elküldve: 2016-02-23 11:39:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Akkor nem csak Lorew látja úgy, hogy Amos Thenior szeret söprögetni. Dolgokat. A szőnyeg alá. Hogy a tanítások szünetelnek, arról még nem is hallott. Illetve értelem szerint feltűnt neki, hogy nincsenek ott a tanoncok, de azt hitte, csak kereket oldottak, mikor megjelent a fény. Szóval akkor előbb volt a tanítás beszüntetése, és csak aztán tünedeztek el. Elvégre akkor már minek maradni? Főleg ha ott a démoni fény is. Azt nem sokan szeretik.*
- Szerintem sem jó ötlet *valamelyest egyetért Worenthtel, de igazából ő még ennél is egyszerűbben tudná leírni a helyzetet* Egyszerűen helytelen ilyet mondani. Nyilván tudatában volt annak, hogy vannak erők, amelyeknek nem parancsolhat. Egy bizonyos határig nyilván megvédheti a várost, és addig lelke rajta, ha hazugságba ringatja az embereket, de ha a határ fölé lépünk... Gyakorlatilag kiszolgáltatja a város lakóit a felsőbb erőnek. Főleg mivel láthatóan az erő már ide is betört.
*Ahogy ezt mondja, a templomra pillant, meg a fénysugárra. Az más, hogy tud egyéb dolgokról is, amiken (vagy akiken) keresztül már az entitás ereje bejutott a városba. Erről persze nem dolga beszélni, viszont kötelessége hallgatni.*
- Wegtoren... az a város tökéletesen szemlélteti a természet törvényeit, mivel nagyon ott más nincsen. Szabályok nélküli élet, bármikor megölheted a melletted ülőt, ahogy ő is megölhet téged. Az ottaniak ebben élnek, így cseppet sem furcsa nekik, nem érzik magukat barbárnak, pusztán szabadnak. És nem értik Artheniort és Lihanech furcsa világát, ahol városőrség, meg törvények vannak. Ebben a sorrendben. Azért Arthenior is egy kaotikus fertő Lihanechhez képest, de meg lehet szokni. Pont néhány napja futottam össze egy őrrel a templomban, aki annyira pánikba volt esve a kinti helyzet miatt, hogy engem akart becsukatni. Persze kidobták a francba, lába sem érte a földet, aztán elkulloghatott, de... Egy értelmes városban, ahol léteznek törvények, ott az ilyen súrlódások elkerülhetőek. Hiába, van még hova fejlődnünk. Persze ha most a másvilági erők elpusztítanak mindent, akkor nem, de azt leszámítva lenne jövője a városnak. Mindegy, most Wegtorenről volt szó. Náluk igazából mindenki harcos, vagy sokkal inkább túlélő valamilyen módon. Ha őket támadnák meg a hullák, mindenki fegyvert tudna ragadni, és harcolni. Ha ide törnek be, akkor Arthenior lakossága csak egyszerűen pánikba esne. Mert Amos Thenior eddig függönyt lógatott a szemük elé, abban a hitben éltek, hogy biztonságban vannak.
*Komolyan felbosszantja ez a fajta politika. Ő persze teljesen másképpen csinálná, és az bizonyára még kevésbé tetszene a népnek, de... Azért valahol a kettő között fél úton lévő állapotot mindenki el tudná fogadni. Nem lenne olyan kényelmes a kisembereknek, mint most, de talán nem lennének ennyire védtelenek.*
- Még csak Wegtorenben sem *talán nem volt egyértelmű, de hát sosem mondta ő, járt volna a városban. Nem is akar, az barbár vidék* Csak sokat kaptunk tőlük. Sok szép mágikus tárgyat, amelynek a legendái ott gyökereznek. És azt kell hogy mondjam, ezen apróságok jelentős része nem csak értéktelen csecsebecse. Vegyünk például egy legendát, amely szintén Wegtorenben gyökerezik, egy démonvadász legendája. A legenda a csonttemetőben ér véget, majd pedig véletlenül Artheniorba jött egy kereskedő révén. Azóta igyekszem követni a szálat, csak hát nem mehetek a csonttemetőbe jelenleg. Pedig valóban felkeltette az érdeklődésemet, amit mondtál. A Grombarnál már voltam, de ott nem igazán éreztem semmi komolyat, pedig kövenként ellenőriztem. Mondjuk meditálni ott nem meditáltam...
*Az meg, hogy nem tűnik rossz embernek, hát jobb napjain talán nem. De most is éppen olyan dolgokat rejt a szíve, no meg az elméje, amitől egy átlagos ember kitér a hitéből. Persze nincs különösebb baja a halandókkal, csak nem kedveli őket, és kétségbeesetten keresi a magasabb rendű létet. Amit meg is talált, ha úgy vesszük.*
- Minden bizonnyal *bólint* Nem tört ki még az általános pánik a fény miatt, mert Amos Thenior azt mondta, hogy biztonságban vannak. De ha egészen véletlenül kitudódna, hogy ő már nincs többé, mert elvonult, elmenekült, elbújt... Akkor hirtelen rájuk zuhanna a valóság az álomvilág után, és többé senki nem irányíthatná a dolgokat Arthenior nemlétező falain belül. Viszont ha Max atya ennyire nem szeret szervezkedni, meg vezető szerepben tetszelegni, talán levehetném a terhet a válláról, vagy egy részét, nemde? Már csak azt kéne kitalálnom, mivel vehetném rá, hogy valami fontosabb posztot adjon nekem a templomi vizsgálatokban, a fényt meg ezeket illetően. Ugyanis azon kevesek közé tartozom, akiknek volt szerencséje egy nekromantát is ismerni, így van tapasztalatom a hasonlókban, élőholtakban és ilyenekben, de gyanítom, ez nem lenne elég. Olyan nehéz néha szót érteni velük...
*Az élete története ismét megkapja az elismerést, ha lehet így mondani. Szeretné azt gondolni, hogy nem sokan "büszkélkedhetnek" hasonlóval, de sajnos pontosan tudja, hogy hány meg hány embernek van hasonló sorsa. Simán csak nem egy szerzetesrend falai közé zárva, hanem mondjuk az utcán, és nem a kígyók szabadítják meg a lábától, hanem fajtársai.*
- A tanulással töltött évek során reményt találtam a felsőbb világokban, és elhajítottam minden hitemet, amit valaha a halandókba vetettem. Úgy ítéltem meg, olyanok kezébe, mint amilyen a rend vezetője is volt, nem való hatalom. Sőt, később úgy döntöttem, Amos Thenior kezébe sem, mikor rájöttem, hogyan tartja transzban a város lakosságát. Talán egyik halandónak sem szabadna hatalmat kapnia. Beleértve engem is. Mert egyik halandó sem mondhat ítéletet a másik felett. Éppen így nekem sem volt jogom bántalmazni a tanoncokat, és talán ezért nem tértem vissza azóta sem, hogy bosszút álljak a rend vezetőjén *majd mikor Worenth a saját élettörténetét említi, rögtön bólint* Persze, hiszen most már szinte ezért vagyunk itt, nemde? Halljuk a történeted *kezeivel a combjaira támaszkodik, majd enyhén előredől, és úgy várja a történetet.*
*Akkor nem csak Lorew látja úgy, hogy Amos Thenior szeret söprögetni. Dolgokat. A szőnyeg alá. Hogy a tanítások szünetelnek, arról még nem is hallott. Illetve értelem szerint feltűnt neki, hogy nincsenek ott a tanoncok, de azt hitte, csak kereket oldottak, mikor megjelent a fény. Szóval akkor előbb volt a tanítás beszüntetése, és csak aztán tünedeztek el. Elvégre akkor már minek maradni? Főleg ha ott a démoni fény is. Azt nem sokan szeretik.*
- Szerintem sem jó ötlet *valamelyest egyetért Worenthtel, de igazából ő még ennél is egyszerűbben tudná leírni a helyzetet* Egyszerűen helytelen ilyet mondani. Nyilván tudatában volt annak, hogy vannak erők, amelyeknek nem parancsolhat. Egy bizonyos határig nyilván megvédheti a várost, és addig lelke rajta, ha hazugságba ringatja az embereket, de ha a határ fölé lépünk... Gyakorlatilag kiszolgáltatja a város lakóit a felsőbb erőnek. Főleg mivel láthatóan az erő már ide is betört.
*Ahogy ezt mondja, a templomra pillant, meg a fénysugárra. Az más, hogy tud egyéb dolgokról is, amiken (vagy akiken) keresztül már az entitás ereje bejutott a városba. Erről persze nem dolga beszélni, viszont kötelessége hallgatni.*
- Wegtoren... az a város tökéletesen szemlélteti a természet törvényeit, mivel nagyon ott más nincsen. Szabályok nélküli élet, bármikor megölheted a melletted ülőt, ahogy ő is megölhet téged. Az ottaniak ebben élnek, így cseppet sem furcsa nekik, nem érzik magukat barbárnak, pusztán szabadnak. És nem értik Artheniort és Lihanech furcsa világát, ahol városőrség, meg törvények vannak. Ebben a sorrendben. Azért Arthenior is egy kaotikus fertő Lihanechhez képest, de meg lehet szokni. Pont néhány napja futottam össze egy őrrel a templomban, aki annyira pánikba volt esve a kinti helyzet miatt, hogy engem akart becsukatni. Persze kidobták a francba, lába sem érte a földet, aztán elkulloghatott, de... Egy értelmes városban, ahol léteznek törvények, ott az ilyen súrlódások elkerülhetőek. Hiába, van még hova fejlődnünk. Persze ha most a másvilági erők elpusztítanak mindent, akkor nem, de azt leszámítva lenne jövője a városnak. Mindegy, most Wegtorenről volt szó. Náluk igazából mindenki harcos, vagy sokkal inkább túlélő valamilyen módon. Ha őket támadnák meg a hullák, mindenki fegyvert tudna ragadni, és harcolni. Ha ide törnek be, akkor Arthenior lakossága csak egyszerűen pánikba esne. Mert Amos Thenior eddig függönyt lógatott a szemük elé, abban a hitben éltek, hogy biztonságban vannak.
*Komolyan felbosszantja ez a fajta politika. Ő persze teljesen másképpen csinálná, és az bizonyára még kevésbé tetszene a népnek, de... Azért valahol a kettő között fél úton lévő állapotot mindenki el tudná fogadni. Nem lenne olyan kényelmes a kisembereknek, mint most, de talán nem lennének ennyire védtelenek.*
- Még csak Wegtorenben sem *talán nem volt egyértelmű, de hát sosem mondta ő, járt volna a városban. Nem is akar, az barbár vidék* Csak sokat kaptunk tőlük. Sok szép mágikus tárgyat, amelynek a legendái ott gyökereznek. És azt kell hogy mondjam, ezen apróságok jelentős része nem csak értéktelen csecsebecse. Vegyünk például egy legendát, amely szintén Wegtorenben gyökerezik, egy démonvadász legendája. A legenda a csonttemetőben ér véget, majd pedig véletlenül Artheniorba jött egy kereskedő révén. Azóta igyekszem követni a szálat, csak hát nem mehetek a csonttemetőbe jelenleg. Pedig valóban felkeltette az érdeklődésemet, amit mondtál. A Grombarnál már voltam, de ott nem igazán éreztem semmi komolyat, pedig kövenként ellenőriztem. Mondjuk meditálni ott nem meditáltam...
*Az meg, hogy nem tűnik rossz embernek, hát jobb napjain talán nem. De most is éppen olyan dolgokat rejt a szíve, no meg az elméje, amitől egy átlagos ember kitér a hitéből. Persze nincs különösebb baja a halandókkal, csak nem kedveli őket, és kétségbeesetten keresi a magasabb rendű létet. Amit meg is talált, ha úgy vesszük.*
- Minden bizonnyal *bólint* Nem tört ki még az általános pánik a fény miatt, mert Amos Thenior azt mondta, hogy biztonságban vannak. De ha egészen véletlenül kitudódna, hogy ő már nincs többé, mert elvonult, elmenekült, elbújt... Akkor hirtelen rájuk zuhanna a valóság az álomvilág után, és többé senki nem irányíthatná a dolgokat Arthenior nemlétező falain belül. Viszont ha Max atya ennyire nem szeret szervezkedni, meg vezető szerepben tetszelegni, talán levehetném a terhet a válláról, vagy egy részét, nemde? Már csak azt kéne kitalálnom, mivel vehetném rá, hogy valami fontosabb posztot adjon nekem a templomi vizsgálatokban, a fényt meg ezeket illetően. Ugyanis azon kevesek közé tartozom, akiknek volt szerencséje egy nekromantát is ismerni, így van tapasztalatom a hasonlókban, élőholtakban és ilyenekben, de gyanítom, ez nem lenne elég. Olyan nehéz néha szót érteni velük...
*Az élete története ismét megkapja az elismerést, ha lehet így mondani. Szeretné azt gondolni, hogy nem sokan "büszkélkedhetnek" hasonlóval, de sajnos pontosan tudja, hogy hány meg hány embernek van hasonló sorsa. Simán csak nem egy szerzetesrend falai közé zárva, hanem mondjuk az utcán, és nem a kígyók szabadítják meg a lábától, hanem fajtársai.*
- A tanulással töltött évek során reményt találtam a felsőbb világokban, és elhajítottam minden hitemet, amit valaha a halandókba vetettem. Úgy ítéltem meg, olyanok kezébe, mint amilyen a rend vezetője is volt, nem való hatalom. Sőt, később úgy döntöttem, Amos Thenior kezébe sem, mikor rájöttem, hogyan tartja transzban a város lakosságát. Talán egyik halandónak sem szabadna hatalmat kapnia. Beleértve engem is. Mert egyik halandó sem mondhat ítéletet a másik felett. Éppen így nekem sem volt jogom bántalmazni a tanoncokat, és talán ezért nem tértem vissza azóta sem, hogy bosszút álljak a rend vezetőjén *majd mikor Worenth a saját élettörténetét említi, rögtön bólint* Persze, hiszen most már szinte ezért vagyunk itt, nemde? Halljuk a történeted *kezeivel a combjaira támaszkodik, majd enyhén előredől, és úgy várja a történetet.*
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-22 21:36:33
Üzenet elküldve: 2016-02-22 21:36:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Különösebben nem ismerem Amos Thenior urat, de akkor észrevettem én is rajta, hogy a problémákat igyekszik eltusolni... már elnézést a kifejezésért. Igen egyetlen tanoncot sem látni, és a tanítások is szünetelnek a templomban, de hát ebben a helyzetben ez egy bölcs lépés. Igazából nekem Hiqel módszere már akkor is jobban tetszett, de nyilván előre nem lehetett tudni semmit. Nem tudom miért mondta ezt Amos Thenior, de mentálisan mindenképpen hatást gyakorolhatott ezzel a népre, viszont ez egy nagyon felelősségteljes kijelentés, mert így nyilván tőle várják a csodát... ilyet kijelenteni nem hinném, hogy jó dolog, mert beláthatatlan következményei lehetnek.
*Maxemm sem biztos, hogy örül a feladatnak, nem biztos hogy szívesen takarít Amos Thenior után, de valakinek muszáj átvenni a helyét, és igazgatni a dolgokat amíg meg nem oldódnak a rejtélyek. Ebben egyébként remek előrelépési lehetőség rejlik ha ki szeretné használni ezt az atya, akkor itt a talán soha vissza nem térő esély. Abban úgy tűnik mindketten egyetértenek, hogy Wegtoren módszere lett volna helyénvaló, bár ez is nyilván nézőpont kérdése, ki mit tekint előbbre valónak. Szépen végighallgatja Lorew legendákról szóló gondolatait és élettapasztalatait, amiből ki is derül, hogy bizony Lorew is megélt már ezt-azt élete során, akárcsak a hóhajú mágus.*
-Nos én nem vagyok nagy legendakutató, meg rá is untam amikor mindenről lekéstem... bizonyára ha járatosabb vagyok a keresésben, és tudatosan indulok el akkor talán siker koronázhatta volna a küldetéseket. Wegtoren városában még nem jártam, de a hallomások alapján merően más gondolkodású és felfogású város mint Arthenior. A tűz városa, a legjobb tűzmágusok is onnan kerülnek ki. Mivel a tűz a legagresszívabb mágiaág ez azt is jelentheti egyben, hogy Wegtoren alapjában véve is agresszívabb felfogású? Az ott élők is sokkalta jobban alapoznak a hadviselésre mint itt?
*Erre Lorew bizonyára fog tudni válaszolni, jobb embert nem is kérdezhetne meg erről, ő majd megmondja lehetséges e az összefüggés.*
-A Wegtoreni legendák kutatása során milyen messzire vitték a nyomok? Járt valaha a törpék földalatti tárnáiban, a hatalmas csarnokaiban, vagy járt esetleg elfek lakta erdőségekben?
*Ha sokat kutatott akkor megfordulhatott számos különös, különleges vidéken, úgy ahogyan Worenth is, akinek még mindig az egyik legkellemesebb emléke a gnómoknál volt, lenyűgözte és elképesztette a gnómok tudása és intelligenciája, valamint a különböző fantasztikus találmányaik és újításaik.*
-Kíváncsi lennék rá, sőt ha úgy adódna mehetnénk akár együtt is. A jóság is ugye nézőpont kérdése, lehet nekünk jó az ami másnak rossz, és ez fordítva is igaz. Egyébként én bátorkodom magam jó embernek tartani, de én sem feltétlen vagyok mindenkinek az. Te magad is jó embernek tűnsz, és nem hinném hogy a legrosszabb lennél.
*Megkezdődik kettejük között a tegeződés, amit Lorew kezdeményezett, de már Worenth is szeretett volna javasolni, úgyhogy innentől fogva beszélhetnek egymással nyugodtan így.*
-Nos ezekre csak akkor kaphatsz választ ha saját magadon tapasztalod meg a jelenségeket. Egyébként még azt akartam mondani, hogy hasonló energiavonzást egyedül még a Grombar kastélynál éreztem, de nem volt annyira erős mint a Csonttemetőé. Légy még türelemmel, nem lenne szerencsés most odamerészkedni.
*Tudja ezt nagyon jól Lorew is biztosan, de ha felcsigázza a történet akkor bizony nem egyszerű türelmesnek lenni.*
-Nem szívesen mondom ki, de lényegében igen. Számít rá a többi szerzetes azért lehet most a vezetői szerepben. Nos azt nem lehet tudni, de biztosra veszem, hogy nagyon nagyon komoly oka lehet annak ha Amos Thenior valahol bujkál, vagy el van vonulva. Képzeld csak ha ennek mindenhol híre megy... kitörhet szerinted a pánik? Talán Maxemm atya pont azért tartja a frontot, hogy ne törjön ki általános pánik? Ennek nem kellene, hogy híre menjen... a város legnagyobb hatalommal rendelkező mágusnak nincs nyoma, és nem tud róla semmit. Vajon ki vállalná a felelősséget, hogy ezt megosztja a városi polgárokkal és az itt élőkkel?
*Nem irigyelné azt az illetőt. Lorew elmeséli a történetét, ami nem éppen egy tündérmese, de ezt lehetett is sejteni.*
-Hű Lorew... nem akármilyen élettörténet ez. Nagyon tetszik benne az, hogy nem szeretted volna, ha más is átéli azokat a kínokat amit te. Lenne olyan aki azt vallaná, hogy na barátom ha én szenvedtem szenvedjél te is és tudd meg milyen. Lelkiismeret... nem egy rossz ember tulajdonsága nemde? *mosolyog, hiszen ha Lorew lenne a legrosszabb, akkor élvezettel nézte volna végig ahogyan a többiek is átélik a kínok kínját.* -Mondjuk leginkább olyan szerzetesrendekről hallottam, ami a rend, rend-élet, vagy élet-rend jellemekre épít, nem a káoszra és a halálra, de az utóbbi is előfordul ezek szerint. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. Ha már így feljött az élettörténet, elmesélhetem az enyémet is ha érdekel. *pillant a férfira, mert hát ha nem érdekli akkor ő sem kezd feleslegesen bele, csak gondolta kiegyenlíti a számlát. Ha ez nem történik meg akkor is marad bizonyára bőségesen beszédtémájuk, emiatt nem aggódik egy cseppet sem.*
-Különösebben nem ismerem Amos Thenior urat, de akkor észrevettem én is rajta, hogy a problémákat igyekszik eltusolni... már elnézést a kifejezésért. Igen egyetlen tanoncot sem látni, és a tanítások is szünetelnek a templomban, de hát ebben a helyzetben ez egy bölcs lépés. Igazából nekem Hiqel módszere már akkor is jobban tetszett, de nyilván előre nem lehetett tudni semmit. Nem tudom miért mondta ezt Amos Thenior, de mentálisan mindenképpen hatást gyakorolhatott ezzel a népre, viszont ez egy nagyon felelősségteljes kijelentés, mert így nyilván tőle várják a csodát... ilyet kijelenteni nem hinném, hogy jó dolog, mert beláthatatlan következményei lehetnek.
*Maxemm sem biztos, hogy örül a feladatnak, nem biztos hogy szívesen takarít Amos Thenior után, de valakinek muszáj átvenni a helyét, és igazgatni a dolgokat amíg meg nem oldódnak a rejtélyek. Ebben egyébként remek előrelépési lehetőség rejlik ha ki szeretné használni ezt az atya, akkor itt a talán soha vissza nem térő esély. Abban úgy tűnik mindketten egyetértenek, hogy Wegtoren módszere lett volna helyénvaló, bár ez is nyilván nézőpont kérdése, ki mit tekint előbbre valónak. Szépen végighallgatja Lorew legendákról szóló gondolatait és élettapasztalatait, amiből ki is derül, hogy bizony Lorew is megélt már ezt-azt élete során, akárcsak a hóhajú mágus.*
-Nos én nem vagyok nagy legendakutató, meg rá is untam amikor mindenről lekéstem... bizonyára ha járatosabb vagyok a keresésben, és tudatosan indulok el akkor talán siker koronázhatta volna a küldetéseket. Wegtoren városában még nem jártam, de a hallomások alapján merően más gondolkodású és felfogású város mint Arthenior. A tűz városa, a legjobb tűzmágusok is onnan kerülnek ki. Mivel a tűz a legagresszívabb mágiaág ez azt is jelentheti egyben, hogy Wegtoren alapjában véve is agresszívabb felfogású? Az ott élők is sokkalta jobban alapoznak a hadviselésre mint itt?
*Erre Lorew bizonyára fog tudni válaszolni, jobb embert nem is kérdezhetne meg erről, ő majd megmondja lehetséges e az összefüggés.*
-A Wegtoreni legendák kutatása során milyen messzire vitték a nyomok? Járt valaha a törpék földalatti tárnáiban, a hatalmas csarnokaiban, vagy járt esetleg elfek lakta erdőségekben?
*Ha sokat kutatott akkor megfordulhatott számos különös, különleges vidéken, úgy ahogyan Worenth is, akinek még mindig az egyik legkellemesebb emléke a gnómoknál volt, lenyűgözte és elképesztette a gnómok tudása és intelligenciája, valamint a különböző fantasztikus találmányaik és újításaik.*
-Kíváncsi lennék rá, sőt ha úgy adódna mehetnénk akár együtt is. A jóság is ugye nézőpont kérdése, lehet nekünk jó az ami másnak rossz, és ez fordítva is igaz. Egyébként én bátorkodom magam jó embernek tartani, de én sem feltétlen vagyok mindenkinek az. Te magad is jó embernek tűnsz, és nem hinném hogy a legrosszabb lennél.
*Megkezdődik kettejük között a tegeződés, amit Lorew kezdeményezett, de már Worenth is szeretett volna javasolni, úgyhogy innentől fogva beszélhetnek egymással nyugodtan így.*
-Nos ezekre csak akkor kaphatsz választ ha saját magadon tapasztalod meg a jelenségeket. Egyébként még azt akartam mondani, hogy hasonló energiavonzást egyedül még a Grombar kastélynál éreztem, de nem volt annyira erős mint a Csonttemetőé. Légy még türelemmel, nem lenne szerencsés most odamerészkedni.
*Tudja ezt nagyon jól Lorew is biztosan, de ha felcsigázza a történet akkor bizony nem egyszerű türelmesnek lenni.*
-Nem szívesen mondom ki, de lényegében igen. Számít rá a többi szerzetes azért lehet most a vezetői szerepben. Nos azt nem lehet tudni, de biztosra veszem, hogy nagyon nagyon komoly oka lehet annak ha Amos Thenior valahol bujkál, vagy el van vonulva. Képzeld csak ha ennek mindenhol híre megy... kitörhet szerinted a pánik? Talán Maxemm atya pont azért tartja a frontot, hogy ne törjön ki általános pánik? Ennek nem kellene, hogy híre menjen... a város legnagyobb hatalommal rendelkező mágusnak nincs nyoma, és nem tud róla semmit. Vajon ki vállalná a felelősséget, hogy ezt megosztja a városi polgárokkal és az itt élőkkel?
*Nem irigyelné azt az illetőt. Lorew elmeséli a történetét, ami nem éppen egy tündérmese, de ezt lehetett is sejteni.*
-Hű Lorew... nem akármilyen élettörténet ez. Nagyon tetszik benne az, hogy nem szeretted volna, ha más is átéli azokat a kínokat amit te. Lenne olyan aki azt vallaná, hogy na barátom ha én szenvedtem szenvedjél te is és tudd meg milyen. Lelkiismeret... nem egy rossz ember tulajdonsága nemde? *mosolyog, hiszen ha Lorew lenne a legrosszabb, akkor élvezettel nézte volna végig ahogyan a többiek is átélik a kínok kínját.* -Mondjuk leginkább olyan szerzetesrendekről hallottam, ami a rend, rend-élet, vagy élet-rend jellemekre épít, nem a káoszra és a halálra, de az utóbbi is előfordul ezek szerint. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. Ha már így feljött az élettörténet, elmesélhetem az enyémet is ha érdekel. *pillant a férfira, mert hát ha nem érdekli akkor ő sem kezd feleslegesen bele, csak gondolta kiegyenlíti a számlát. Ha ez nem történik meg akkor is marad bizonyára bőségesen beszédtémájuk, emiatt nem aggódik egy cseppet sem.*
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-22 16:52:32
Üzenet elküldve: 2016-02-22 16:52:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát igen, egyes városok lakói más felfogással rendelkeznek, és az ilyesmik a magasabb rangú személyek találkozása esetén csúcsosodnak ki. Talán ez volt a kis ellentét Hiqel és Amos Thenior között, ami majdhogynem szikrázott.*
- Mindenki másképpen szereti intézni a dolgokat *pillant fel az égre, majd vissza Worenthre* Amos Thenior függöny mögé rejti a dolgokat, kíméli a kisembert a tényleges információktól. Persze kétlem, hogy ezzel védené meg őket, de a pánikot elkerülheti egy bizonyos időre. Mintha lyukas lenne a tető, de ahelyett, hogy megjavítaná, aládob egy vödröt, hogy csöpögjön abba. Ez eddig nagyszerűen működött, de most *itt a templomból előtörő fénysugárra pillant* Valaki véletlenül felrúgta a vödröt. Így a víz, ami eddig benne gyűlt, egyszerre borult ki. Ezért veszélyes az ilyesmi. Most a kérdés az, hogy vajon Max atya újra fel tudja-e állítani a vödröt. Ugyanis pánik többnyire még nem tört ki, csak szépen kiürült a templom. Jó, ez túlzás, de azért... bizonyára megfigyelte, hogy nem sokan vannak már odabent, csak a csuhások, és az őrök. Vajon helyes volt Amos Theniortól, hogy azt mondta, itt mindenki biztonságban van? Vajon nem lett volna jobb Wegtoren módszere? Felkészíteni a lakókat, akár sereget toborozni belőlük? Sosem tudjuk meg *nekidönti a hátát a mögötte lévő kőnek* Viszont szerintem vannak dolgok, amiket nem szabad a szőnyeg alá söpörni.
*Gyakorlatilag a tudatlansággal együtt az itteniek védtelenné is válnak. A pánik sem sokkal jobb, de vajon tényleg csak ez a két opció van? Nyilván Wegtoren lakossága az életstílusuk miatt is másképpen reagálna egy ilyen helyzetre, Arthenior úri népe lényegesen könnyebben kétségbe esik. Viszont ha egészen mostanáig nem lettek volna a biztonság illúziójába ringatva, akkor talán képesek lennének helyén kezelni a dolgokat a pánik helyett. Persze utólag könnyen okos az ember, talán Lorew sem készült volna fel előre ilyesmire... Azaz dehogynem, ő világ életében a felsőbbrendű erő eljövetelére vált.*
- A síró hölgy egy általános legenda. A legtöbben ismerik, meg azt is, hogy néha elvileg sírást lehet hallani. Csak éppen akkoriban nagyjából egy héten át látni is vélték a lugasban, ami azért túlmutat a legendák határain. Igazság szerint roppantul érdekelt, de hát lekéstem. Megesik. Arthenior legtöbb legendájának már utánajártam, de semmi használhatót nem találtam. Azt kell hogy mondjam, a mi történeteink nagyja tényleg csak kitaláció. Míg Wegtorenben (megint őket kell felhoznom példának, pedig nem vagyok kibékülve az elveikkel) azért tényleges valóságalapja van a dolgoknak. Persze nem mondom azt, hogy minden ott történt, itt meg semmi, nálunk simán csak jóval többet torzultak a történetek, ott pedig a szájhagyomány útján pontosabbak maradtak, ugyanis... volt könyvtáruk, de egyszer teljes egészében leégett. Ezt... egy itteni paptól tudom, aki élete nagyját Wegtorenben töltötte, de most nálunk vendégeskedik. Vele sikerült utánajárnom néhány wegtoreni legendának, és tényleges... kézzel fogható alapokat találtam.
*A mágustorony, hát... ki tudja. Igazából az események kevesebb, mint egy hétig tartottak, itt ha közel egy hónapot is eltöltött ott néha Worenth, akkor nagyon könnyen elkerülhette az eseményeket, sőt, még az azzal járó pletykák nagy részét is, hiszen az események elmúlása után a szóbeszédek is hamar elhalnak errefelé. A csonttemetőt illetően hamar megtalálják a közös hangot, igazán nagyszerű olyan emberrel beszélni, aki nem tartja helyből lehetetlennek a felsőbbrendű entitások létezését. Bármily meglepő, még a templomon belül is akad ilyen csuhás, pedig hát... ha ők nem hiszik el, akik számára tény kéne legyen, mit várjon a szerzetes az utca emberétől? Pontosan ezért futott bele mindig kellemetlen alakokba a forgatagon is. Persze nem az ő hibájuk, Amos Thenior és a függönye tehetnek róla. Most végre az események majd eldöntik, helyesen csinálta-e, amit csinált.*
- Ha találkoznánk, miután jártam ott... ami mellesleg azt is jelenti, hogy túléltem, akkor majd elmesélhetem, nekem milyen élményt nyújtott. Talán nem túlzás abban reménykednem, hogy engem nem űzne ki magából, mint túl tiszta egyént *remélhetőleg Worenth nem sértődik meg rajta, hogy Lorew pozitív jellemnek tartja, míg magát lényegesen sötétebbnek... a jó értelemben persze* Sosem tartottam magam valami jóságos entitásnak. Még jó embernek sem feltétlen. Te pedig egyelőre annak tűnsz. De ugyanakkor nem hinném, hogy én lennék a legrosszabb. Biztos akadnak gyilkosok, démoni mágusok, és egyéb ilyenek, akikkel a csonttemető boldogabb lenne, mint velem. Vajon engem is kiűzne, annak ellenére, hogy mindkét oldal dolgai felé nyitott vagyok? Vagy pont azért? A franc egye meg, igazán kíváncsivá tett a beszámolója. Még a végén most fogok felállni, elvándorolni oda, és beülni meditálni a hullák közé.
*Persze most itt tartja a feladata, amit ha sikeresen elvégezne, talán nem is kéne többé tartson a sétáló hulláktól, vagy egyéb rettenetektől tartania ott. Mindenesetre egy dolog már foglalkoztatja, úgy egyáltalán Max atyával kapcsolatban. És ha már úgyis szóba került, talán nincs is jobb alkalom megkérdezni valaki tájékozottat, mint a mostani.*
- Tehát segítőkész, amíg nem kell csinálni valamit *vigyorodik el. Persze Worenth nem teljesen ezt mondta, de akár így is értelmezhette volna valaki* De alapvetően nem értem, miért neki kell kakaskodni a szemétdombon, ha Amos Thenior már minden pletyka szerint elhagyta a gyűlést. Frusztráltan persze, de elhagyta. Most épp odabent fekszik az ágyikójában valami vizes borogatással, és igyekszik megnyugodni? Vagy miért szegény Max atyának kell rendezkednie, ha annyira utálja ezt a munkát? Amos Thenior miért nem bújik elő?
*Persze lehet csak kipiheni a gyűlést, ami igencsak felbosszantotta a pletykák szerint, de hát idővel fel kéne kelni, hasára süt a nap. A szerzetesrend témája, hát az meg... Kényelmesen elhelyezkedik, mert nem lesz rövid mese.*
- Sosem ismertem a szüleimet, persze valószínűleg léteztek, de hogy tényleg Mazoral volt-e a nevük, vagy ilyesmi, azt nem tudom. Amióta eszemet tudom, egy Lihanech melletti szerzetesrendben nevelkedtem, aminek a vezetője wegtoreni volt, és nem mellesleg kicsit őrült. Csak névleg volt szerzetesrend, valójában inkább nevezném kínkamrának. A lényeg a teljesíthetetlen feladatok, és a bukásért járó büntetés volt, ez ismétlődött újra és újra. Aztán jött a vizsga, hogy harcos lesz-e belőlünk, vagy tanító. A harcosok nem tudom, hova kerültek aztán, én elbuktam a vizsgán, méghozzá számtalan alkalommal. Pedig egyszerű volt, ránk eresztettek egy kellemetlenül nagy kígyót, és azelőtt kellett volna a lábunkkal lenyomni a padlóra, mielőtt megmar minket. Nagyjából tizenkét évesek voltunk, nem sokaknak volt esélye, de azért erőltették, én nyolc alkalommal buktam, azóta sántítok kicsit. Egy ízben félig letépte egy lábujjamat, másik alkalommal kiharapott egy szerencsére nem túl nagy darabot a lábszáramból. Végül csak kénytelenek voltak belátni, hogy én tanító leszek. Itt következtek a nyugodt évek, akkor és ott tényleg hozzáfértem mindenféle tekercsekhez, és igazság szerint a rend meglepően gazdag volt ilyen iratokat illetően. Az addigi életemhez képest meglepően nyugodt évek voltak, aztán... megkezdődött volna a tanítás. Ugyanazt kellett volna tennem az újoncokkal, amit ők is tettek velem akkoriban. Néhány hét után közöltem a rend vezérével, hogy nem csinálom tovább. Ekkor két lehetőségem volt, visszamenni tanítványnak, újoncnak, és újból tűrni a korbácsot meg hasonlókat, vagy elszökni. Ott hagytam a rendet, és Lihanechbe mentem, és az ottani templom szerzetesrendjébe beléptem. Megtanultam, hogy működik a világ azon az őrült renden kívül, és hogy nem kell feltétlen szenvedni. És most itt vagyok. Nagyjából ennyi lenne a történet.
*Meg persze van még néhány terve, de hát az maradjon csak a jövő zenéje, egyelőre a megbocsájtást erőlteti a bosszú helyett.*
*Hát igen, egyes városok lakói más felfogással rendelkeznek, és az ilyesmik a magasabb rangú személyek találkozása esetén csúcsosodnak ki. Talán ez volt a kis ellentét Hiqel és Amos Thenior között, ami majdhogynem szikrázott.*
- Mindenki másképpen szereti intézni a dolgokat *pillant fel az égre, majd vissza Worenthre* Amos Thenior függöny mögé rejti a dolgokat, kíméli a kisembert a tényleges információktól. Persze kétlem, hogy ezzel védené meg őket, de a pánikot elkerülheti egy bizonyos időre. Mintha lyukas lenne a tető, de ahelyett, hogy megjavítaná, aládob egy vödröt, hogy csöpögjön abba. Ez eddig nagyszerűen működött, de most *itt a templomból előtörő fénysugárra pillant* Valaki véletlenül felrúgta a vödröt. Így a víz, ami eddig benne gyűlt, egyszerre borult ki. Ezért veszélyes az ilyesmi. Most a kérdés az, hogy vajon Max atya újra fel tudja-e állítani a vödröt. Ugyanis pánik többnyire még nem tört ki, csak szépen kiürült a templom. Jó, ez túlzás, de azért... bizonyára megfigyelte, hogy nem sokan vannak már odabent, csak a csuhások, és az őrök. Vajon helyes volt Amos Theniortól, hogy azt mondta, itt mindenki biztonságban van? Vajon nem lett volna jobb Wegtoren módszere? Felkészíteni a lakókat, akár sereget toborozni belőlük? Sosem tudjuk meg *nekidönti a hátát a mögötte lévő kőnek* Viszont szerintem vannak dolgok, amiket nem szabad a szőnyeg alá söpörni.
*Gyakorlatilag a tudatlansággal együtt az itteniek védtelenné is válnak. A pánik sem sokkal jobb, de vajon tényleg csak ez a két opció van? Nyilván Wegtoren lakossága az életstílusuk miatt is másképpen reagálna egy ilyen helyzetre, Arthenior úri népe lényegesen könnyebben kétségbe esik. Viszont ha egészen mostanáig nem lettek volna a biztonság illúziójába ringatva, akkor talán képesek lennének helyén kezelni a dolgokat a pánik helyett. Persze utólag könnyen okos az ember, talán Lorew sem készült volna fel előre ilyesmire... Azaz dehogynem, ő világ életében a felsőbbrendű erő eljövetelére vált.*
- A síró hölgy egy általános legenda. A legtöbben ismerik, meg azt is, hogy néha elvileg sírást lehet hallani. Csak éppen akkoriban nagyjából egy héten át látni is vélték a lugasban, ami azért túlmutat a legendák határain. Igazság szerint roppantul érdekelt, de hát lekéstem. Megesik. Arthenior legtöbb legendájának már utánajártam, de semmi használhatót nem találtam. Azt kell hogy mondjam, a mi történeteink nagyja tényleg csak kitaláció. Míg Wegtorenben (megint őket kell felhoznom példának, pedig nem vagyok kibékülve az elveikkel) azért tényleges valóságalapja van a dolgoknak. Persze nem mondom azt, hogy minden ott történt, itt meg semmi, nálunk simán csak jóval többet torzultak a történetek, ott pedig a szájhagyomány útján pontosabbak maradtak, ugyanis... volt könyvtáruk, de egyszer teljes egészében leégett. Ezt... egy itteni paptól tudom, aki élete nagyját Wegtorenben töltötte, de most nálunk vendégeskedik. Vele sikerült utánajárnom néhány wegtoreni legendának, és tényleges... kézzel fogható alapokat találtam.
*A mágustorony, hát... ki tudja. Igazából az események kevesebb, mint egy hétig tartottak, itt ha közel egy hónapot is eltöltött ott néha Worenth, akkor nagyon könnyen elkerülhette az eseményeket, sőt, még az azzal járó pletykák nagy részét is, hiszen az események elmúlása után a szóbeszédek is hamar elhalnak errefelé. A csonttemetőt illetően hamar megtalálják a közös hangot, igazán nagyszerű olyan emberrel beszélni, aki nem tartja helyből lehetetlennek a felsőbbrendű entitások létezését. Bármily meglepő, még a templomon belül is akad ilyen csuhás, pedig hát... ha ők nem hiszik el, akik számára tény kéne legyen, mit várjon a szerzetes az utca emberétől? Pontosan ezért futott bele mindig kellemetlen alakokba a forgatagon is. Persze nem az ő hibájuk, Amos Thenior és a függönye tehetnek róla. Most végre az események majd eldöntik, helyesen csinálta-e, amit csinált.*
- Ha találkoznánk, miután jártam ott... ami mellesleg azt is jelenti, hogy túléltem, akkor majd elmesélhetem, nekem milyen élményt nyújtott. Talán nem túlzás abban reménykednem, hogy engem nem űzne ki magából, mint túl tiszta egyént *remélhetőleg Worenth nem sértődik meg rajta, hogy Lorew pozitív jellemnek tartja, míg magát lényegesen sötétebbnek... a jó értelemben persze* Sosem tartottam magam valami jóságos entitásnak. Még jó embernek sem feltétlen. Te pedig egyelőre annak tűnsz. De ugyanakkor nem hinném, hogy én lennék a legrosszabb. Biztos akadnak gyilkosok, démoni mágusok, és egyéb ilyenek, akikkel a csonttemető boldogabb lenne, mint velem. Vajon engem is kiűzne, annak ellenére, hogy mindkét oldal dolgai felé nyitott vagyok? Vagy pont azért? A franc egye meg, igazán kíváncsivá tett a beszámolója. Még a végén most fogok felállni, elvándorolni oda, és beülni meditálni a hullák közé.
*Persze most itt tartja a feladata, amit ha sikeresen elvégezne, talán nem is kéne többé tartson a sétáló hulláktól, vagy egyéb rettenetektől tartania ott. Mindenesetre egy dolog már foglalkoztatja, úgy egyáltalán Max atyával kapcsolatban. És ha már úgyis szóba került, talán nincs is jobb alkalom megkérdezni valaki tájékozottat, mint a mostani.*
- Tehát segítőkész, amíg nem kell csinálni valamit *vigyorodik el. Persze Worenth nem teljesen ezt mondta, de akár így is értelmezhette volna valaki* De alapvetően nem értem, miért neki kell kakaskodni a szemétdombon, ha Amos Thenior már minden pletyka szerint elhagyta a gyűlést. Frusztráltan persze, de elhagyta. Most épp odabent fekszik az ágyikójában valami vizes borogatással, és igyekszik megnyugodni? Vagy miért szegény Max atyának kell rendezkednie, ha annyira utálja ezt a munkát? Amos Thenior miért nem bújik elő?
*Persze lehet csak kipiheni a gyűlést, ami igencsak felbosszantotta a pletykák szerint, de hát idővel fel kéne kelni, hasára süt a nap. A szerzetesrend témája, hát az meg... Kényelmesen elhelyezkedik, mert nem lesz rövid mese.*
- Sosem ismertem a szüleimet, persze valószínűleg léteztek, de hogy tényleg Mazoral volt-e a nevük, vagy ilyesmi, azt nem tudom. Amióta eszemet tudom, egy Lihanech melletti szerzetesrendben nevelkedtem, aminek a vezetője wegtoreni volt, és nem mellesleg kicsit őrült. Csak névleg volt szerzetesrend, valójában inkább nevezném kínkamrának. A lényeg a teljesíthetetlen feladatok, és a bukásért járó büntetés volt, ez ismétlődött újra és újra. Aztán jött a vizsga, hogy harcos lesz-e belőlünk, vagy tanító. A harcosok nem tudom, hova kerültek aztán, én elbuktam a vizsgán, méghozzá számtalan alkalommal. Pedig egyszerű volt, ránk eresztettek egy kellemetlenül nagy kígyót, és azelőtt kellett volna a lábunkkal lenyomni a padlóra, mielőtt megmar minket. Nagyjából tizenkét évesek voltunk, nem sokaknak volt esélye, de azért erőltették, én nyolc alkalommal buktam, azóta sántítok kicsit. Egy ízben félig letépte egy lábujjamat, másik alkalommal kiharapott egy szerencsére nem túl nagy darabot a lábszáramból. Végül csak kénytelenek voltak belátni, hogy én tanító leszek. Itt következtek a nyugodt évek, akkor és ott tényleg hozzáfértem mindenféle tekercsekhez, és igazság szerint a rend meglepően gazdag volt ilyen iratokat illetően. Az addigi életemhez képest meglepően nyugodt évek voltak, aztán... megkezdődött volna a tanítás. Ugyanazt kellett volna tennem az újoncokkal, amit ők is tettek velem akkoriban. Néhány hét után közöltem a rend vezérével, hogy nem csinálom tovább. Ekkor két lehetőségem volt, visszamenni tanítványnak, újoncnak, és újból tűrni a korbácsot meg hasonlókat, vagy elszökni. Ott hagytam a rendet, és Lihanechbe mentem, és az ottani templom szerzetesrendjébe beléptem. Megtanultam, hogy működik a világ azon az őrült renden kívül, és hogy nem kell feltétlen szenvedni. És most itt vagyok. Nagyjából ennyi lenne a történet.
*Meg persze van még néhány terve, de hát az maradjon csak a jövő zenéje, egyelőre a megbocsájtást erőlteti a bosszú helyett.*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-22 14:03:17
Üzenet elküldve: 2016-02-22 14:03:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Worenth pont egy olyan ember aki végtelen türelemmel rendelkezik, és roppant barátságos, így ezzel a részével nem lesz gond. A hóhajút nagyon ritkán lehet kihozni a béketűréséből, ahhoz már jócskán ki kell húzni a gyufát, nem is igazán emlékszik mikor fordult elő ilyen utoljára, de hogy nem az elmúlt időkben az egészen biztos.*
-Nem tudom, erre még nem is gondoltam. *pillant újra a kőre, majd visszateszi zsebébe.* -Nem bizony. Igazából két részre oszlott a csapat, Hiqel főmágus kérte, hogy aki szívesen segítené az ügyüket, miszerint fellelik a cilinderest ha a világ végére kell is elmenni érte akkor is, annak adja ezt a kis követ. Én akkor jelentkeztem erre a feladatra, még akkor is ha Amos Thenior főpap úr ezt a keresést nem támogatta... amikor végignéztem a halott csuhásokon így láttam helyesnek. Semmi sincs kizárva. Viszont ha a cilinderes csak szolgája egy magasabb erőnek, akkor a legrosszabbra kellene felkészülni.
*A cilinderes sem volt mindennapi ellenfél, hát ha még van nála is erősebb (bár nyilván van hiszen mindenkitől van jobb) akkor oda már bizony a legerősebb varázslók kellenének, hogy útját állják. Igen noha két különböző felfogású a módszer, de a végső cél miért is ne lehetne közös? Worenth szépen végighallgatja Lorew mondókáját, néhol összevonja a szemöldökét, valahol hümmög egyet.*
-Igazából két évvel ezelőtt már én is itt voltam, de egyikről sem hallottam, bizonyára a városon kívül lehettem valahol távol az eseményektől. Viszont talán egy mégis megvan... az a bizonyos síró hölgy... mintha rémlene a zokogó hang. Ha jobban tájékozódom az eseményekről akkor bizonyára én is elindultam volna megtudni, hogy mi is ez az egész, de tényleg nem tudtam semmi különösebb részletet sajnos.
*Hiába van itt az ember mindenkor nem lehet naprakész, és bizony lehetnek még olyanok amikről Worenth nem tud a mai napig sem.*
-Nem tartom kizártnak, hogy akkorában a Mágustoronyban vendégeskedtem. *jut eszébe.* -Volt olyan, hogy két-három hetet is ott töltöttem.
*Igazán hasznos időszak volt, rengeteg könyvet, tekercset átolvasott, sok mindennel lett gazdagabb, persze legfőképpen néhány ágfüggetlen varázslattal, de aztán eljött mielőtt begolyózott volna.*
-Több mint lehetséges, szerintem ez történt. Egyszer csak észrevettem, hogy akaratomon kívül ez ismétlődik folyamatosan a fejemben... sajnos nem voltam elég erős, hogy megszüntessem és elkergessem ezt a gondolatfoszlányt a fejemből. Mondjuk úgy, a hely a végén legyőzött. Igen ez könnyen meglehet, mintha a hely nem fogadna be bárkit, vagy távol akarná tartani az arra alkalmatlanakat. Azért kíváncsi lennék másra is aki már megfordult a Csonttemetőben, hogy neki voltak e különös érzései.
*Egyébként kíváncsiságból ő is szívesen visszamenne, már csak azért is, hogy ez az érzés ismét a hatalmába keríti e, vagy mostanra már nem tudná bekebelezni mint valami masszív pókháló.*
-Igen úgy becézik. *bólogat.* -Én is így értesültem, hogy ő vezetgeti most ott a dolgokat. Egyébként érdekes ember... kedves és segítőkész, de ha a munkáról van szó vagy a szervezésről mogorva és barátságtalanná válik.
*Ha nem érdekelné részletesen a dolog a szerzetesről akkor alapvetően nem is kérdezett volna rá. Úgy tűnik Lorew és Worenth egyébként szépen egymásra találtak itt a temetőben, mindkettejük bőven kifejti a mondanivalóját, semmiképpen sem nevezhető a kettejük beszélgetése szűkszavúnak.*
-Megtisztel vele ha elmeséli... hallgatom.
*Worenth pont egy olyan ember aki végtelen türelemmel rendelkezik, és roppant barátságos, így ezzel a részével nem lesz gond. A hóhajút nagyon ritkán lehet kihozni a béketűréséből, ahhoz már jócskán ki kell húzni a gyufát, nem is igazán emlékszik mikor fordult elő ilyen utoljára, de hogy nem az elmúlt időkben az egészen biztos.*
-Nem tudom, erre még nem is gondoltam. *pillant újra a kőre, majd visszateszi zsebébe.* -Nem bizony. Igazából két részre oszlott a csapat, Hiqel főmágus kérte, hogy aki szívesen segítené az ügyüket, miszerint fellelik a cilinderest ha a világ végére kell is elmenni érte akkor is, annak adja ezt a kis követ. Én akkor jelentkeztem erre a feladatra, még akkor is ha Amos Thenior főpap úr ezt a keresést nem támogatta... amikor végignéztem a halott csuhásokon így láttam helyesnek. Semmi sincs kizárva. Viszont ha a cilinderes csak szolgája egy magasabb erőnek, akkor a legrosszabbra kellene felkészülni.
*A cilinderes sem volt mindennapi ellenfél, hát ha még van nála is erősebb (bár nyilván van hiszen mindenkitől van jobb) akkor oda már bizony a legerősebb varázslók kellenének, hogy útját állják. Igen noha két különböző felfogású a módszer, de a végső cél miért is ne lehetne közös? Worenth szépen végighallgatja Lorew mondókáját, néhol összevonja a szemöldökét, valahol hümmög egyet.*
-Igazából két évvel ezelőtt már én is itt voltam, de egyikről sem hallottam, bizonyára a városon kívül lehettem valahol távol az eseményektől. Viszont talán egy mégis megvan... az a bizonyos síró hölgy... mintha rémlene a zokogó hang. Ha jobban tájékozódom az eseményekről akkor bizonyára én is elindultam volna megtudni, hogy mi is ez az egész, de tényleg nem tudtam semmi különösebb részletet sajnos.
*Hiába van itt az ember mindenkor nem lehet naprakész, és bizony lehetnek még olyanok amikről Worenth nem tud a mai napig sem.*
-Nem tartom kizártnak, hogy akkorában a Mágustoronyban vendégeskedtem. *jut eszébe.* -Volt olyan, hogy két-három hetet is ott töltöttem.
*Igazán hasznos időszak volt, rengeteg könyvet, tekercset átolvasott, sok mindennel lett gazdagabb, persze legfőképpen néhány ágfüggetlen varázslattal, de aztán eljött mielőtt begolyózott volna.*
-Több mint lehetséges, szerintem ez történt. Egyszer csak észrevettem, hogy akaratomon kívül ez ismétlődik folyamatosan a fejemben... sajnos nem voltam elég erős, hogy megszüntessem és elkergessem ezt a gondolatfoszlányt a fejemből. Mondjuk úgy, a hely a végén legyőzött. Igen ez könnyen meglehet, mintha a hely nem fogadna be bárkit, vagy távol akarná tartani az arra alkalmatlanakat. Azért kíváncsi lennék másra is aki már megfordult a Csonttemetőben, hogy neki voltak e különös érzései.
*Egyébként kíváncsiságból ő is szívesen visszamenne, már csak azért is, hogy ez az érzés ismét a hatalmába keríti e, vagy mostanra már nem tudná bekebelezni mint valami masszív pókháló.*
-Igen úgy becézik. *bólogat.* -Én is így értesültem, hogy ő vezetgeti most ott a dolgokat. Egyébként érdekes ember... kedves és segítőkész, de ha a munkáról van szó vagy a szervezésről mogorva és barátságtalanná válik.
*Ha nem érdekelné részletesen a dolog a szerzetesről akkor alapvetően nem is kérdezett volna rá. Úgy tűnik Lorew és Worenth egyébként szépen egymásra találtak itt a temetőben, mindkettejük bőven kifejti a mondanivalóját, semmiképpen sem nevezhető a kettejük beszélgetése szűkszavúnak.*
-Megtisztel vele ha elmeséli... hallgatom.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965