Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Danlo Rulhadan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9273_ember_ferfi.jpg)
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-25 09:33:12
Üzenet elküldve: 2018-01-25 09:33:12
ÚJ
![>Danlo Rulhadan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9273_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Kezdené úgy érezni, hogy bizony rossz nyomon járnak, mikor Uhn felfedez valamit. Az ágról levéve a kezébe veszi a finom anyagot.
Biccent az északinak.*
-Nézzünk körbe. Ne légy rest kiáltani ha találsz valamit, alighanem úgy is tudják, hogy itt vagyunk. A ruhafoszlány lehet másé is... Vagy nem.
*Azzal elindul, hogy szétnézzen. A lány akár holtan is heverhet valahol, vagy elzárva tartják. Olyan helyek után kutat, ahol utóbbire lát esélyt. Kezét szablyája markolatán tartja, felkészülve rá, hogy azonnal elő tudja rántani, ha szükséges.*
*Kezdené úgy érezni, hogy bizony rossz nyomon járnak, mikor Uhn felfedez valamit. Az ágról levéve a kezébe veszi a finom anyagot.
Biccent az északinak.*
-Nézzünk körbe. Ne légy rest kiáltani ha találsz valamit, alighanem úgy is tudják, hogy itt vagyunk. A ruhafoszlány lehet másé is... Vagy nem.
*Azzal elindul, hogy szétnézzen. A lány akár holtan is heverhet valahol, vagy elzárva tartják. Olyan helyek után kutat, ahol utóbbire lát esélyt. Kezét szablyája markolatán tartja, felkészülve rá, hogy azonnal elő tudja rántani, ha szükséges.*
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-24 22:59:20
Üzenet elküldve: 2018-01-24 22:59:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Akármennyire igyekszik is a városőr után, érzi kezd lemaradni.*
~Mondjuk, ha egyfolytában csak agyalok, és próbálok mindent megjegyezni nem is fog menni.~
*Már-már végtelennek tűnik az idő.*
~Mit nekem este, reggel, délután? Mindegy is, a cél megtalálni Aleimord húgát.~
*Talán a sors akarata, talán Eeyr meghallgatta az imáját, de megakad a szemén egy kék ruhafoszlányt, a közeli bokroknál. Int Danlonak, és halkan megszólal:*
-Jöjj, ezt nézd mit találtam.
*Ha társa követi szemrevételezheti a textilt ő saját maga is.*
*Akármennyire igyekszik is a városőr után, érzi kezd lemaradni.*
~Mondjuk, ha egyfolytában csak agyalok, és próbálok mindent megjegyezni nem is fog menni.~
*Már-már végtelennek tűnik az idő.*
~Mit nekem este, reggel, délután? Mindegy is, a cél megtalálni Aleimord húgát.~
*Talán a sors akarata, talán Eeyr meghallgatta az imáját, de megakad a szemén egy kék ruhafoszlányt, a közeli bokroknál. Int Danlonak, és halkan megszólal:*
-Jöjj, ezt nézd mit találtam.
*Ha társa követi szemrevételezheti a textilt ő saját maga is.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-24 17:14:58
Üzenet elküldve: 2018-01-24 17:14:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*A temetőbe érkezve már sokkal nehezebb követni az alig látható nyomokat. Éjszakai sötétségben talán nem is látnának semmit, de a felkelő nap sugarai beragyogják a kopott sírköveket, így a kemény földbe mélyedő lábak nyomai is kivehetőbbek a pirkadatban. Hogy melyik tartozik a menekülőhöz, azt már nem tudhatják. Danlo erősen figyeli a talajt, de hiába, Uhn viszont több sikerrel jár. A kis ösvényen a templom felé haladva az egyik száraz, kopasz bokron egy oda nem illő, kék foltra lehet figyelmes. Az alsó ágak egyikén pár centi hosszú anyagcsík akadt fenn, felismerheti benne a szőkeség nadrágját.*
*A temetőbe érkezve már sokkal nehezebb követni az alig látható nyomokat. Éjszakai sötétségben talán nem is látnának semmit, de a felkelő nap sugarai beragyogják a kopott sírköveket, így a kemény földbe mélyedő lábak nyomai is kivehetőbbek a pirkadatban. Hogy melyik tartozik a menekülőhöz, azt már nem tudhatják. Danlo erősen figyeli a talajt, de hiába, Uhn viszont több sikerrel jár. A kis ösvényen a templom felé haladva az egyik száraz, kopasz bokron egy oda nem illő, kék foltra lehet figyelmes. Az alsó ágak egyikén pár centi hosszú anyagcsík akadt fenn, felismerheti benne a szőkeség nadrágját.*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-24 14:54:39
Üzenet elküldve: 2018-01-24 14:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
-Erre nem is gondoltam hirtelen, Danlo. Akkor jobb lenne, ha sietnénk. Bár itt ez szinte lehetetlen.
*Céloz a temető lehetetlen körülményeire. Maga sem tudja miért, végig olvassa a neveket a fejfákon és a márvány, illetve kőtáblákon.*
~Az volna még csak szép, ha találkoznék a sajátommal. Bár én azon sem lepődnék meg.~
*A városőrre pillant. Az mintha kicsit gyorsítaná lépteit. Látszólag nem ez az első ügye.*
~Mégis csak jó, ha az ember gondolkodva cselekszik, s nem kapkod. Folyamatos tanulás az élet, nem hiába.~
*Reménykedve követi társát, valami égi jelért vagy csak egy megerősítésért imádkozik Eeyrhez.*
- Danlo, biztos jó irányba haladunk? Vagy csak egy lábnyomot követünk, ami vagy a menekülőé, vagy csak egy sirkert látogatóé?
~Ezt most hangosan kimondtam? A csoda vinné el! Remélem nem hallotta meg. Nincs kedvem, ítélőszék elé kerülni, ilyen kicsinységért.~
A hozzászólás írója (Uhn Dhormany) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.24 14:56:14
-Erre nem is gondoltam hirtelen, Danlo. Akkor jobb lenne, ha sietnénk. Bár itt ez szinte lehetetlen.
*Céloz a temető lehetetlen körülményeire. Maga sem tudja miért, végig olvassa a neveket a fejfákon és a márvány, illetve kőtáblákon.*
~Az volna még csak szép, ha találkoznék a sajátommal. Bár én azon sem lepődnék meg.~
*A városőrre pillant. Az mintha kicsit gyorsítaná lépteit. Látszólag nem ez az első ügye.*
~Mégis csak jó, ha az ember gondolkodva cselekszik, s nem kapkod. Folyamatos tanulás az élet, nem hiába.~
*Reménykedve követi társát, valami égi jelért vagy csak egy megerősítésért imádkozik Eeyrhez.*
- Danlo, biztos jó irányba haladunk? Vagy csak egy lábnyomot követünk, ami vagy a menekülőé, vagy csak egy sirkert látogatóé?
~Ezt most hangosan kimondtam? A csoda vinné el! Remélem nem hallotta meg. Nincs kedvem, ítélőszék elé kerülni, ilyen kicsinységért.~
A hozzászólás írója (Uhn Dhormany) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.24 14:56:14
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-24 00:18:36
Üzenet elküldve: 2018-01-24 00:18:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
-Ha megtudják, hogy Aleimord szólt bárkinek... Akár meg is ölhetik a lányt.
*Feleli komoran, majd elindul a temető felé.
Belépve igyekszik követni a nyomokat, bár itt már ez nehézkesebb feladatnak bizonyul. A sírok között megkeményedett föld nehezen tartja magában a nyomokat, az, hogy épp a keresett személy lábnyomát követik-e, a szerencsén múlik innentől.
Szinte reméli, hogy csapdába sétálnak, akkor legalább meg lennének az elkövetők. Így most csak magukra számíthatnak és csekély nyomolvasó képességükre.* ~Milyen jól jönne egy kutya.~
-Ha megtudják, hogy Aleimord szólt bárkinek... Akár meg is ölhetik a lányt.
*Feleli komoran, majd elindul a temető felé.
Belépve igyekszik követni a nyomokat, bár itt már ez nehézkesebb feladatnak bizonyul. A sírok között megkeményedett föld nehezen tartja magában a nyomokat, az, hogy épp a keresett személy lábnyomát követik-e, a szerencsén múlik innentől.
Szinte reméli, hogy csapdába sétálnak, akkor legalább meg lennének az elkövetők. Így most csak magukra számíthatnak és csekély nyomolvasó képességükre.* ~Milyen jól jönne egy kutya.~
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-23 15:15:44
Üzenet elküldve: 2018-01-23 15:15:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Szegény lány még felsikítani, sírni vagy kiakadni is elfelejt, annyira meglepi a pofon. Még a fájdalmat sem érzi hirtelen, olyannyira hirtelen jött a semmiből. Csak fejét fordítja el, miközben szája tátva marad, és szemeivel félénken pillant fel a férfire. Sosem ütötték még meg, ezért is éri derült égből villámcsapásként szerencsétlent. Mikor túl van a kezdeti sokkon, akkor kezd el sírni, de csak halkan, csendesen.*
- Nem is emberek vagytok, hanem démonok, ha a lelkiismeretetek tiszta ezek után. Sa'Tereth különb nálatok. Remélem, egyszer még találkoztok vele egyik éjszaka, és akkor majd ti fogtok úgy visítani, ahogy most én. Nairadához pedig semmi közötök.
*Furcsa, de annak ellenére, hogy Alenia egész életében Eeyr és Teysus tanait követte, most mégis Sa'Terethtől kér segítséget. Elrablói halálát kívánja, méghozzá fájdalmas és kínkeserves halálát, amit csak a sötétség istene adhat meg nekik. Talán, ha szülei megtudnák, hogy hozzá imádkozik, otthon is egy méretes pofont kapna, de az most nem érdekli.
~Pusztuljanak! Mindegyikük.~
Hangzik fel ez a két szó újra meg újra, persze csak a lány gondolataiban. Kívülről nem látni mást, csak a megtört kis testet, ahogy a padlót bámulja, időközönként néhány könnycseppet hullajtva a padlóra. Úgy tűnhet, feladta, hogy már tényleg nem bízik a szabadulásában, pedig nem így van. Csak dühös. Dühös azért, mert tehetetlen, azért mert nem tehet semmit, hogy ezek a gazemberek méltóképp szenvedjenek bűneikért.
Az ajtó ismét záródik, a gyertya fénye is talán valamivel halványabb, mint eddig, ő pedig ismét egyedül marad éhesen, meggyötörten, sírva.*
*Szegény lány még felsikítani, sírni vagy kiakadni is elfelejt, annyira meglepi a pofon. Még a fájdalmat sem érzi hirtelen, olyannyira hirtelen jött a semmiből. Csak fejét fordítja el, miközben szája tátva marad, és szemeivel félénken pillant fel a férfire. Sosem ütötték még meg, ezért is éri derült égből villámcsapásként szerencsétlent. Mikor túl van a kezdeti sokkon, akkor kezd el sírni, de csak halkan, csendesen.*
- Nem is emberek vagytok, hanem démonok, ha a lelkiismeretetek tiszta ezek után. Sa'Tereth különb nálatok. Remélem, egyszer még találkoztok vele egyik éjszaka, és akkor majd ti fogtok úgy visítani, ahogy most én. Nairadához pedig semmi közötök.
*Furcsa, de annak ellenére, hogy Alenia egész életében Eeyr és Teysus tanait követte, most mégis Sa'Terethtől kér segítséget. Elrablói halálát kívánja, méghozzá fájdalmas és kínkeserves halálát, amit csak a sötétség istene adhat meg nekik. Talán, ha szülei megtudnák, hogy hozzá imádkozik, otthon is egy méretes pofont kapna, de az most nem érdekli.
~Pusztuljanak! Mindegyikük.~
Hangzik fel ez a két szó újra meg újra, persze csak a lány gondolataiban. Kívülről nem látni mást, csak a megtört kis testet, ahogy a padlót bámulja, időközönként néhány könnycseppet hullajtva a padlóra. Úgy tűnhet, feladta, hogy már tényleg nem bízik a szabadulásában, pedig nem így van. Csak dühös. Dühös azért, mert tehetetlen, azért mert nem tehet semmit, hogy ezek a gazemberek méltóképp szenvedjenek bűneikért.
Az ajtó ismét záródik, a gyertya fénye is talán valamivel halványabb, mint eddig, ő pedig ismét egyedül marad éhesen, meggyötörten, sírva.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-21 10:15:59
Üzenet elküldve: 2018-01-21 10:15:59
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A folyóparton eltöltött idő megteszi hatását, ismét kipihenve folytatja útját. Rossz szájízzel bár, de nem tudja elkerülni a temetőbe vezető utat, melynek hatalmas vaskapuját kézzel nyitja ki. A nyikorgó hang szinte bántó, óriási kontrasztot képez az előző gyerekzsivajjal. Nagyot nyel, majd botjára támaszkodva sétál egyre beljebb a sírok között.*
~Hogy egyesk mit meg nem tesznek azért, hogy sírboltjuk legyen a legcsodálatosabb?! Mintha valami verseny lenne.~ *Morgása a leggazdagabb nemesi sarjak emlékének szól, csodálkozva nézi a tündöklőbbnél tündöklőbb sírhelyeket, melyeket szinte biztos benne, hogy szolgálók gondoznak. Nem érti mi szükség a pompára az elmúlás után, véleménye szerint egyszerűbb sír is tökéletesen elegendő az emlékek megőrzéséhez. Nem tervezte, soha nem tervezi, de mégis beljebb halad, s a szegényesebb sírokat is elhagyva, a temető legvégébe ér. Az általa kiválasztott sírhely gondozatlan, elhanyagolt, gazzal borított. A fejfa fából készült, melyet megevett már a szú, rajta csak hosszas szem erőltetést követően lehet elolvasni a két nevet, melyet hevenyészve belevéstek. A fejfa előtt egyszerű, csorba agyagvázába állított száraz virág, melyet gyorsan kivesz. Nem hozott magával semmit, mivel pótolni tudná, így a sírok közötti, fagyot túlélő kis gazvirágot tép le, melyet a vázába helyez.*
- Szervusztok. *Suttogja halkan és szomorúan.* -Régen nem jártam erre, látom a temetőgondnoknak nincs ideje a hátsó sírokra. Bocsássatok meg nekem! *Féltérdre omlik a sírok előtt, jobb kezében lévő botjára támaszkodva, fejet hajtva a fejfa előtt, szakálla szinte a földet verdesi, de nem foglalkozik vele. Bal kezét a fejfa tetejére helyezi.*
- Óvd őket utukon, ó Teysus, s engedd, hogy sajátom végén velük találkozhassam. *Ahogy az első könnycsepp lassú útjára indul a sír felé, egy kicsit elrendezi rajta a növényeket. Soha nem érezte, hogy a gaz kevésbé lenne szép, mint az ültetett, vagy nemesített virágok. A szárazakat leszedi róla, és gondosan csuhája zsebébe rejti, majd egy utolsó simítás a fejfán és feláll.*
- Sok idő, míg újra találkozunk, Teysus vigyázzon rátok! *Ismét elindul, immár nem nézve merre halad, s önkéntelenül a templom felé veszi az irányt.*
~Hogy egyesk mit meg nem tesznek azért, hogy sírboltjuk legyen a legcsodálatosabb?! Mintha valami verseny lenne.~ *Morgása a leggazdagabb nemesi sarjak emlékének szól, csodálkozva nézi a tündöklőbbnél tündöklőbb sírhelyeket, melyeket szinte biztos benne, hogy szolgálók gondoznak. Nem érti mi szükség a pompára az elmúlás után, véleménye szerint egyszerűbb sír is tökéletesen elegendő az emlékek megőrzéséhez. Nem tervezte, soha nem tervezi, de mégis beljebb halad, s a szegényesebb sírokat is elhagyva, a temető legvégébe ér. Az általa kiválasztott sírhely gondozatlan, elhanyagolt, gazzal borított. A fejfa fából készült, melyet megevett már a szú, rajta csak hosszas szem erőltetést követően lehet elolvasni a két nevet, melyet hevenyészve belevéstek. A fejfa előtt egyszerű, csorba agyagvázába állított száraz virág, melyet gyorsan kivesz. Nem hozott magával semmit, mivel pótolni tudná, így a sírok közötti, fagyot túlélő kis gazvirágot tép le, melyet a vázába helyez.*
- Szervusztok. *Suttogja halkan és szomorúan.* -Régen nem jártam erre, látom a temetőgondnoknak nincs ideje a hátsó sírokra. Bocsássatok meg nekem! *Féltérdre omlik a sírok előtt, jobb kezében lévő botjára támaszkodva, fejet hajtva a fejfa előtt, szakálla szinte a földet verdesi, de nem foglalkozik vele. Bal kezét a fejfa tetejére helyezi.*
- Óvd őket utukon, ó Teysus, s engedd, hogy sajátom végén velük találkozhassam. *Ahogy az első könnycsepp lassú útjára indul a sír felé, egy kicsit elrendezi rajta a növényeket. Soha nem érezte, hogy a gaz kevésbé lenne szép, mint az ültetett, vagy nemesített virágok. A szárazakat leszedi róla, és gondosan csuhája zsebébe rejti, majd egy utolsó simítás a fejfán és feláll.*
- Sok idő, míg újra találkozunk, Teysus vigyázzon rátok! *Ismét elindul, immár nem nézve merre halad, s önkéntelenül a templom felé veszi az irányt.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-20 19:45:18
Üzenet elküldve: 2018-01-20 19:45:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*A kiabálásra csak egy jól irányzott pofont kap válaszul. Érezheti, hogy a férfi visszafogta magát, ha teljes erejéből pofozza fel, a nyaka is kitört volna, de így csak egy hangos csattanás. Nem a fájdalom a lényeg, hanem hogy végre elhallgattassa.*
-Kusshadj! *Morran.* Akár hiszel nekünk, akár nem, mi csak az igazat mondjuk. Nem bántottunk volna, ha az úrfi hajlandó lenne lemondani a büszkeségéről egy életért cserébe. De egyelőre úgy tűnik, képtelen rá... Sajnálatos! A mi lelkiismeretünk tiszta.
*A sál alatt gonosz mosolyra húzódnak az ajkai.*
-Nairada? *Kérdez vissza meglepetten a név hallatán.* Ó, csak nem a nemes kisasszony, akit a pénzéért akar elvenni? *Felnevet.* Még az érdekházasságról sem hajlandó lemondani érted. Én már nem fűznék nagy reményeket a szabaduláshoz. De ne aggódj, fájdalommentesen fogjuk intézni.
*Paskolja meg a bekötözött sebet. Az utolsó kérdésére már nem is válaszol semmit, feltörli a vért a székről, majd elhagyja a szobát.*
*A kiabálásra csak egy jól irányzott pofont kap válaszul. Érezheti, hogy a férfi visszafogta magát, ha teljes erejéből pofozza fel, a nyaka is kitört volna, de így csak egy hangos csattanás. Nem a fájdalom a lényeg, hanem hogy végre elhallgattassa.*
-Kusshadj! *Morran.* Akár hiszel nekünk, akár nem, mi csak az igazat mondjuk. Nem bántottunk volna, ha az úrfi hajlandó lenne lemondani a büszkeségéről egy életért cserébe. De egyelőre úgy tűnik, képtelen rá... Sajnálatos! A mi lelkiismeretünk tiszta.
*A sál alatt gonosz mosolyra húzódnak az ajkai.*
-Nairada? *Kérdez vissza meglepetten a név hallatán.* Ó, csak nem a nemes kisasszony, akit a pénzéért akar elvenni? *Felnevet.* Még az érdekházasságról sem hajlandó lemondani érted. Én már nem fűznék nagy reményeket a szabaduláshoz. De ne aggódj, fájdalommentesen fogjuk intézni.
*Paskolja meg a bekötözött sebet. Az utolsó kérdésére már nem is válaszol semmit, feltörli a vért a székről, majd elhagyja a szobát.*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-20 17:26:08
Üzenet elküldve: 2018-01-20 17:26:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Micsoda undorító egy banda lehet ez. Gondolja magában szegény lány, mikor az egyik eltűnik a levágott ujjával. Mégis mit akarnak csinálni vele? Niát kirázza a hideg, mikor belegondol, pedig azt sem tudja, mire gondol pontosan.*
- Óvatosabban te idióta!
*Nyüszít fel, mikor a másik megpróbálja bekötözni a sebet. Kezét megfeszíti a kötélben, mert az is kínzóan fáj neki, hogy ellátják a sérülést. Azért valamelyest megnyugszik, ő azt hitte, hogy csak úgy nyíltan fogják hagyni a csonkot, hogy biztosan elfertőződjön, de így talán nem lesz baj.*
- Nem beszélhetsz így a testvéremről!
*Akad ki váratlanul az után, hogy az előbb még ő is Aleimordot hibáztatta az imént történtekért. Nem tehet róla, szereti a bátyját, csak sokszor úgy érzi, hogy ez a szeretet viszonzatlan, bármennyire is próbálkozik.*
- Te sem gondolod komolyan. Ha nem akartatok volna bántani, akkor nem teszitek meg. Ehhez semmi köze a bátyámnak, csakis a ti lelketeken szárad.
*Nos valóban, a fájdalom és a trauma olyasmiket mondatott vele, amit nem is gondolt komolyan. Még hogy Aleimord miatt kínozzák meg. Kizárt dolog. Ha ő tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy ne bántsák az egyetlen kishúgát, akkor azt fogja tenni. Lehetetlen, hogy a körülmények tudatában Aleimord olyasmit tegyen, amiért őt bántani fogják.
A férfi következő mondatára viszont kikerekednek a szemei. ~Egy nő sem ér többet, mint...~ Ismétli is el magában, majd felkapja a fejét.*
- Nairada! Mire készültök?!
*Talán Nairada is egy hasonló helyen rostokol, és Aleimordnak választania kell kettejük között. Szörnyű. Ez azt jelenti, hogy egyikük mindenképp meghal. Tény, hogy kedveli Nairadát, de az is igaz, hogy Alenia elhanyagolva érzi magát, mióta testvére fülig szerelmes a fél-elfbe.*
- Engedjétek el Nairadát! Aleimord őt sokkal jobban szereti, és a szeretetét is sokkal inkább megérdemli, mint én.
*Jut végül arra a következtetésre, hogy Naival együtt mindketten fogságban vannak, Aleimord pedig csak az egyiküket kaphatja vissza. Az előbb megtapasztalta a világ kegyetlenségét, ebből fakadóan pedig csak ezt tudja elképzelni a férfi előző mondatai alapján.*
- Nem oldozol el még mindig?
*Szól a távozni készülő felé, de minden bizonnyal hiába. Nem tervez mocorogni, csak aludni akar. Aludni, hogy ne érezze azt az égető fájdalmat.*
*Micsoda undorító egy banda lehet ez. Gondolja magában szegény lány, mikor az egyik eltűnik a levágott ujjával. Mégis mit akarnak csinálni vele? Niát kirázza a hideg, mikor belegondol, pedig azt sem tudja, mire gondol pontosan.*
- Óvatosabban te idióta!
*Nyüszít fel, mikor a másik megpróbálja bekötözni a sebet. Kezét megfeszíti a kötélben, mert az is kínzóan fáj neki, hogy ellátják a sérülést. Azért valamelyest megnyugszik, ő azt hitte, hogy csak úgy nyíltan fogják hagyni a csonkot, hogy biztosan elfertőződjön, de így talán nem lesz baj.*
- Nem beszélhetsz így a testvéremről!
*Akad ki váratlanul az után, hogy az előbb még ő is Aleimordot hibáztatta az imént történtekért. Nem tehet róla, szereti a bátyját, csak sokszor úgy érzi, hogy ez a szeretet viszonzatlan, bármennyire is próbálkozik.*
- Te sem gondolod komolyan. Ha nem akartatok volna bántani, akkor nem teszitek meg. Ehhez semmi köze a bátyámnak, csakis a ti lelketeken szárad.
*Nos valóban, a fájdalom és a trauma olyasmiket mondatott vele, amit nem is gondolt komolyan. Még hogy Aleimord miatt kínozzák meg. Kizárt dolog. Ha ő tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy ne bántsák az egyetlen kishúgát, akkor azt fogja tenni. Lehetetlen, hogy a körülmények tudatában Aleimord olyasmit tegyen, amiért őt bántani fogják.
A férfi következő mondatára viszont kikerekednek a szemei. ~Egy nő sem ér többet, mint...~ Ismétli is el magában, majd felkapja a fejét.*
- Nairada! Mire készültök?!
*Talán Nairada is egy hasonló helyen rostokol, és Aleimordnak választania kell kettejük között. Szörnyű. Ez azt jelenti, hogy egyikük mindenképp meghal. Tény, hogy kedveli Nairadát, de az is igaz, hogy Alenia elhanyagolva érzi magát, mióta testvére fülig szerelmes a fél-elfbe.*
- Engedjétek el Nairadát! Aleimord őt sokkal jobban szereti, és a szeretetét is sokkal inkább megérdemli, mint én.
*Jut végül arra a következtetésre, hogy Naival együtt mindketten fogságban vannak, Aleimord pedig csak az egyiküket kaphatja vissza. Az előbb megtapasztalta a világ kegyetlenségét, ebből fakadóan pedig csak ezt tudja elképzelni a férfi előző mondatai alapján.*
- Nem oldozol el még mindig?
*Szól a távozni készülő felé, de minden bizonnyal hiába. Nem tervez mocorogni, csak aludni akar. Aludni, hogy ne érezze azt az égető fájdalmat.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:54:53
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:54:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kap választ a kérdéseire, csak hosszan elnyúló fájdalmat, ahogy a penge nyiszálja az ujját. A művelet nem tart sokáig, alig egy perc, de a lánynak akár hosszú óráknak is tűnhet, és mire vége, már az egész kézfeje lüktet és zsibbad, tenyere lucskos a frissen kiontott vérétől.*
-Túl vagy.
*Bólint a vékonyabb együttérzés nélkül, majd el is siet a levágott darabbal. A másik hevenyészett, bénán megkötött kötést készít a sebre, jó szorosat, nehogy túl sok vért veszítsen.*
A bátyád egy barom. *Dörmögi a csomó készítése közben.* Nem akartunk bántani, de muszáj volt, mert úgy tűnik, nem veszi elég komolyan a fenyegetőzéseinket. Mintha csak játszanánk. Pedig te már tudhatod, hogy ez nem játék. *Pillant fel Alenia kivörösödött szemeibe.* Talán ezek után elhiszi, hogy tényleg veszélyben az életed, és egy nő sem ér annyit, mint a saját húgocskája.
*Höhög fel rekedten.*
-Dehogy vágjuk, ennyi bőven elég nyomatékosítani. Viszont imádkozz az istenekhez, hogy több hibát ne kövessen el, mert azt nem fogod túl élni. *Végez a seb ellátásával.* Légy jó kislány, és ne ficánkolj, különben megint elkezd vérezni, és nem fogjuk kicserélni az átvérzett kötést.
*Mondja, majd ismét magára hagyja a lányt saját gondolataival és a gyertya pislákoló fényével hármasban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kap választ a kérdéseire, csak hosszan elnyúló fájdalmat, ahogy a penge nyiszálja az ujját. A művelet nem tart sokáig, alig egy perc, de a lánynak akár hosszú óráknak is tűnhet, és mire vége, már az egész kézfeje lüktet és zsibbad, tenyere lucskos a frissen kiontott vérétől.*
-Túl vagy.
*Bólint a vékonyabb együttérzés nélkül, majd el is siet a levágott darabbal. A másik hevenyészett, bénán megkötött kötést készít a sebre, jó szorosat, nehogy túl sok vért veszítsen.*
A bátyád egy barom. *Dörmögi a csomó készítése közben.* Nem akartunk bántani, de muszáj volt, mert úgy tűnik, nem veszi elég komolyan a fenyegetőzéseinket. Mintha csak játszanánk. Pedig te már tudhatod, hogy ez nem játék. *Pillant fel Alenia kivörösödött szemeibe.* Talán ezek után elhiszi, hogy tényleg veszélyben az életed, és egy nő sem ér annyit, mint a saját húgocskája.
*Höhög fel rekedten.*
-Dehogy vágjuk, ennyi bőven elég nyomatékosítani. Viszont imádkozz az istenekhez, hogy több hibát ne kövessen el, mert azt nem fogod túl élni. *Végez a seb ellátásával.* Légy jó kislány, és ne ficánkolj, különben megint elkezd vérezni, és nem fogjuk kicserélni az átvérzett kötést.
*Mondja, majd ismét magára hagyja a lányt saját gondolataival és a gyertya pislákoló fényével hármasban.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-19 02:10:25
Üzenet elküldve: 2018-01-19 02:10:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem is feltétlenül zavarja most a magány. Szabadulni képtelen, de legalább csend és viszonylagos béke honol a patkánylyukban egyelőre. Még a zsibbadás is inkább megkönnyebbülés számára, a lüktető fájdalom sokkal rosszabb érzés volt. Csak a gyomra ne korogna ennyire, ki tudja, mióta nem evett már. Nagyot sóhajt, s nem mozdul, csendesen ül sorsára várva.
Kényelmetlenül hosszú ideig nem történik semmi, majd hirtelen, mintha valami probléma adódna odakinn, úgy szólalnak meg újabb és újabb hangok. Alenia fel is kapja a fejét, de ismét nem érti a tanácskozás lényegét. Az ajtó csapódására látványosan megugrik a székben, de ideje sincs semmire, keze az egyik férfi szorításába kerül, miközben a másik is túlságosan közel jön hozzá.*
- Mit csinált a bátyám? Mi? Mit akarsz azzal?! *Kérdezi rémülten, ahogy a késre pillant.* Hé! Mit...!
*Nem tud tovább kérdezősködni, a hideg penge könnyen hatol egyre mélyebbre az ujjában, ő pedig feszeng, kapálózik amennyire tud, közben elviselhetetlenül visítozik. Halk roppanás, s majdnem ezzel egyidőben a sikoltozás is abbamarad.
Szerencsétlen lány csak hevesen reszket a székében és bőg. Mikor a penge hozzáért, már tudta mi vár rá, mégis képtelen volt tűrni. Fáj, borzalmasan, kibírhatatlanul fáj. Bámul egyelőre a föld felé, miközben egyenlőtlenül kapkod levegőért.*
- Túl vagyunk rajta?
*Kérdezi szipogva, miután valamelyest sikerül összeszednie magát. Ekkor pillant félve jobb kezére, hogy megnézze a csonkot, de bár ne tette volna. Tenyere a saját vérében fürdik, ő pedig ezt nem birja már gyomorral. Hosszasan öklendezik, mire türtőztetni tudja magát, s megoldani, hogy ne hányjon a földre. A kérdés egyébként meglehetősen közömbösen hangzott Alenia szájából, mintha elfogadta volna a sorsát.*
- Miért kell... *Próbálja folytatni, csak közben hatalmasat nyel, nagyot szusszant, remegése pedig továbbra sem múlik.* Miért nekem kell szenvednem mások hibái miatt? Nem tettem soha semmi rosszat. Mindig csak azt, amit kértek tőlem. A bátyám...
*Mikor Aleimordra gondol, újra folyni kezdenek könnyei, meg ismét szüntetet is kell tartania a fájdalom miatt. Most már egyáltalán nem biztos abban, hogy valaha is látja még a napot.*
- A bátyám sosem tudta, hol a határ. Annyiszor kértem, hogy fogadjon szót, ne veszekedjen a szüleinkkel, nem hallgatott rám. Nem lepődök meg, hogy ezt is elrontotta. Sosem volt képes azt tenni, amit mások várnak tőle.
*Nyöszörög, majd óvatosan megmozgatja csuklóit a kötelekben, hangosan felnyüszít.*
- Mi lesz most velem? Egyesével vágjátok le a végtagjaim, míg végül a saját véremben fürödve hagytok meghalni?
*Nagy szavak ezek Aleniától, hisz talán még a vérét sem látta soha. Fura, hogy mennyire gyorsan tud adaptálódni a kegyetlen világ által diktált szabályokhoz.*
- Nem is bánom... *Újabb szünet, erőt gyűjt.* Ha én már nem leszek, Aleimord majd rájön, hogy addig kellett volna szeretnie, amíg megtehette.
*Hiányoznak neki a gyermekkori ölelések. Az utóbbi időben próbált kibékülni bátyjával, de érzi, hogy kapcsolatuk már nem lesz a régi.
Saját haláláról beszél, talán már feladta a reményt, vagy csak a trauma idéz elő belőle hasonló gondolatokat, ki tudja.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 02:11:38
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem is feltétlenül zavarja most a magány. Szabadulni képtelen, de legalább csend és viszonylagos béke honol a patkánylyukban egyelőre. Még a zsibbadás is inkább megkönnyebbülés számára, a lüktető fájdalom sokkal rosszabb érzés volt. Csak a gyomra ne korogna ennyire, ki tudja, mióta nem evett már. Nagyot sóhajt, s nem mozdul, csendesen ül sorsára várva.
Kényelmetlenül hosszú ideig nem történik semmi, majd hirtelen, mintha valami probléma adódna odakinn, úgy szólalnak meg újabb és újabb hangok. Alenia fel is kapja a fejét, de ismét nem érti a tanácskozás lényegét. Az ajtó csapódására látványosan megugrik a székben, de ideje sincs semmire, keze az egyik férfi szorításába kerül, miközben a másik is túlságosan közel jön hozzá.*
- Mit csinált a bátyám? Mi? Mit akarsz azzal?! *Kérdezi rémülten, ahogy a késre pillant.* Hé! Mit...!
*Nem tud tovább kérdezősködni, a hideg penge könnyen hatol egyre mélyebbre az ujjában, ő pedig feszeng, kapálózik amennyire tud, közben elviselhetetlenül visítozik. Halk roppanás, s majdnem ezzel egyidőben a sikoltozás is abbamarad.
Szerencsétlen lány csak hevesen reszket a székében és bőg. Mikor a penge hozzáért, már tudta mi vár rá, mégis képtelen volt tűrni. Fáj, borzalmasan, kibírhatatlanul fáj. Bámul egyelőre a föld felé, miközben egyenlőtlenül kapkod levegőért.*
- Túl vagyunk rajta?
*Kérdezi szipogva, miután valamelyest sikerül összeszednie magát. Ekkor pillant félve jobb kezére, hogy megnézze a csonkot, de bár ne tette volna. Tenyere a saját vérében fürdik, ő pedig ezt nem birja már gyomorral. Hosszasan öklendezik, mire türtőztetni tudja magát, s megoldani, hogy ne hányjon a földre. A kérdés egyébként meglehetősen közömbösen hangzott Alenia szájából, mintha elfogadta volna a sorsát.*
- Miért kell... *Próbálja folytatni, csak közben hatalmasat nyel, nagyot szusszant, remegése pedig továbbra sem múlik.* Miért nekem kell szenvednem mások hibái miatt? Nem tettem soha semmi rosszat. Mindig csak azt, amit kértek tőlem. A bátyám...
*Mikor Aleimordra gondol, újra folyni kezdenek könnyei, meg ismét szüntetet is kell tartania a fájdalom miatt. Most már egyáltalán nem biztos abban, hogy valaha is látja még a napot.*
- A bátyám sosem tudta, hol a határ. Annyiszor kértem, hogy fogadjon szót, ne veszekedjen a szüleinkkel, nem hallgatott rám. Nem lepődök meg, hogy ezt is elrontotta. Sosem volt képes azt tenni, amit mások várnak tőle.
*Nyöszörög, majd óvatosan megmozgatja csuklóit a kötelekben, hangosan felnyüszít.*
- Mi lesz most velem? Egyesével vágjátok le a végtagjaim, míg végül a saját véremben fürödve hagytok meghalni?
*Nagy szavak ezek Aleniától, hisz talán még a vérét sem látta soha. Fura, hogy mennyire gyorsan tud adaptálódni a kegyetlen világ által diktált szabályokhoz.*
- Nem is bánom... *Újabb szünet, erőt gyűjt.* Ha én már nem leszek, Aleimord majd rájön, hogy addig kellett volna szeretnie, amíg megtehette.
*Hiányoznak neki a gyermekkori ölelések. Az utóbbi időben próbált kibékülni bátyjával, de érzi, hogy kapcsolatuk már nem lesz a régi.
Saját haláláról beszél, talán már feladta a reményt, vagy csak a trauma idéz elő belőle hasonló gondolatokat, ki tudja.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 02:11:38
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-19 00:28:39
Üzenet elküldve: 2018-01-19 00:28:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jó időre magára hagyják a lányt, legalábbis ő ezt érezheti, mert bármit is csinál vagy mond, semmi választ nem kap. Nem tudhatja, mennyi idő telt el, viszont gyomra korgásából sejtheti, hogy jó pár órája nem evett semmit. A gusztustalan étel még mindig az asztalon, lehet érdemesebb lett volna hagyni magát megetetni, mikor még megtehette. A torkát szomjúság marja, a végtagjai elzsibbadnak, melynek nyomán a csuklóin lévő horzsolások is egyre kevésbé lüktetnek. Szökési kísérlete hasztalannak bizonyul. Nincs benne elég erő, hogy akár csak egy centivel is arrébb csússzon a tömör vas székkel, a próbálkozásokkal csak feleslegesen kifárasztja magát.
Újabb lépések zaja szűrődik be az ajtó túloldaláról. Sietős, hangos léptek, amit már az ajtaja előtt ücsörgő férfi sem hagy szó nélkül.*
-Mi történt? *Kiáltja az érkezőnek.*
-Az a mocskos...
*Egy újabb, eddig ismeretlen hang. Ezután már nem értheti pontosan, miről folyik a szó. Egy pillanatig csend ül a szobára, majd hirtelen kivágódik az ajtó, egy nagydarab, bozontos szemöldökű és egy kisebb, vézna alak ront be az eddig megszokott fekete öltözékben. Az erősebb felépítésű rögtön Aleniához siet, vékony kezére kulcsolja vaskos ujjait, ezzel még inkább a karfához szorítva azt.*
-Bocs, kislány, de a bátyád elbaszta.
*Morog a másik. Egy kést húz elő a köpenye alól, és hozzáértő mozdulatokkal kezdi lenyesni a szőkeség kisujját. A penge könnyedén siklik a puha bőrben, egy roppanás, és az ízület is megadja magát. A fájdalom egész a könyökéig nyúlik, ujjának égető hiánya elviselhetetlen. Forró vér áztatja a tenyerét, kövér cseppekben hullik a nedves földre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jó időre magára hagyják a lányt, legalábbis ő ezt érezheti, mert bármit is csinál vagy mond, semmi választ nem kap. Nem tudhatja, mennyi idő telt el, viszont gyomra korgásából sejtheti, hogy jó pár órája nem evett semmit. A gusztustalan étel még mindig az asztalon, lehet érdemesebb lett volna hagyni magát megetetni, mikor még megtehette. A torkát szomjúság marja, a végtagjai elzsibbadnak, melynek nyomán a csuklóin lévő horzsolások is egyre kevésbé lüktetnek. Szökési kísérlete hasztalannak bizonyul. Nincs benne elég erő, hogy akár csak egy centivel is arrébb csússzon a tömör vas székkel, a próbálkozásokkal csak feleslegesen kifárasztja magát.
Újabb lépések zaja szűrődik be az ajtó túloldaláról. Sietős, hangos léptek, amit már az ajtaja előtt ücsörgő férfi sem hagy szó nélkül.*
-Mi történt? *Kiáltja az érkezőnek.*
-Az a mocskos...
*Egy újabb, eddig ismeretlen hang. Ezután már nem értheti pontosan, miről folyik a szó. Egy pillanatig csend ül a szobára, majd hirtelen kivágódik az ajtó, egy nagydarab, bozontos szemöldökű és egy kisebb, vézna alak ront be az eddig megszokott fekete öltözékben. Az erősebb felépítésű rögtön Aleniához siet, vékony kezére kulcsolja vaskos ujjait, ezzel még inkább a karfához szorítva azt.*
-Bocs, kislány, de a bátyád elbaszta.
*Morog a másik. Egy kést húz elő a köpenye alól, és hozzáértő mozdulatokkal kezdi lenyesni a szőkeség kisujját. A penge könnyedén siklik a puha bőrben, egy roppanás, és az ízület is megadja magát. A fájdalom egész a könyökéig nyúlik, ujjának égető hiánya elviselhetetlen. Forró vér áztatja a tenyerét, kövér cseppekben hullik a nedves földre.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-15 23:32:46
Üzenet elküldve: 2018-01-15 23:32:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Neki talán még jobb is így. Ez az őr legalább nem sértegeti, és nem tapos bele a becsületébe minden ötödik percben. Így marad ideje és ereje azon gondolkozni, hogy hogyan szabaduljon ki. Valahogy le kell szednie magáról a köteleket, aztán az ajtóban várva mindaddig, amíg legközelebb ki nem nyitják azt, és amint megtörténik, kirohan és meg sem áll, amíg üldözői fel nem adják. Csak a magassarkúi akadályoznák meg ebben, de azokat szívesen feláldozná a menekülésért cserébe. A naiv lány számára az ötlet egyszerűnek és kivitelezhetőnek tűnik, már csak a kötelektől kéne végre megszabadulnia.
Körbenéz a teremben, hátha meglát valami számára hasznos eszközt, de egyelőre csak a vele szemben égő gyertya tűnik megfelelőnek. Elégethetné a köteleit, csak sajnos ebben is van egy kis bökkenő. A szék még mindig túl nehéz, hogy arrébb csusszanhasson vele, lábai pedig olyan lehetetlen pózban vannak a szék két lábához kötözve, hogy azok segítségével sem tud könnyíteni a helyzetén. Mindenesetre megpróbálja.
Megpróbál valahogy a székkel az asztalhoz jutni a gyertyáért, közben továbbra is nézelődik, hátha támad egy jobb ötlete. Sajnos van egy olyan érzése, hogy ebből a kísérletből is csak egy szerencsétlen vergődés alakul ki, nem fog tudni megmozdulni a székkel, legfeljebb felborul vele együtt, az pedig neki lenne roppant kellemetlen.*
*Neki talán még jobb is így. Ez az őr legalább nem sértegeti, és nem tapos bele a becsületébe minden ötödik percben. Így marad ideje és ereje azon gondolkozni, hogy hogyan szabaduljon ki. Valahogy le kell szednie magáról a köteleket, aztán az ajtóban várva mindaddig, amíg legközelebb ki nem nyitják azt, és amint megtörténik, kirohan és meg sem áll, amíg üldözői fel nem adják. Csak a magassarkúi akadályoznák meg ebben, de azokat szívesen feláldozná a menekülésért cserébe. A naiv lány számára az ötlet egyszerűnek és kivitelezhetőnek tűnik, már csak a kötelektől kéne végre megszabadulnia.
Körbenéz a teremben, hátha meglát valami számára hasznos eszközt, de egyelőre csak a vele szemben égő gyertya tűnik megfelelőnek. Elégethetné a köteleit, csak sajnos ebben is van egy kis bökkenő. A szék még mindig túl nehéz, hogy arrébb csusszanhasson vele, lábai pedig olyan lehetetlen pózban vannak a szék két lábához kötözve, hogy azok segítségével sem tud könnyíteni a helyzetén. Mindenesetre megpróbálja.
Megpróbál valahogy a székkel az asztalhoz jutni a gyertyáért, közben továbbra is nézelődik, hátha támad egy jobb ötlete. Sajnos van egy olyan érzése, hogy ebből a kísérletből is csak egy szerencsétlen vergődés alakul ki, nem fog tudni megmozdulni a székkel, legfeljebb felborul vele együtt, az pedig neki lenne roppant kellemetlen.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-15 19:17:29
Üzenet elküldve: 2018-01-15 19:17:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Az újonnan érkezett őr már egész másképp viszonyul a fogvatartott lányhoz, mint elődje. Nem csak nem akar, nem is elegyedik vele beszélgetésbe, minden kérdése válasz nélkül marad. Az egyetlen jel, amiből tudhatja, hogy a férfi nem hagyta magára a mély, egyenletes szuszogás, ami az ajtó túloldaláról hallatszik. Bárhogy is tervez a lány kiszabadulni, valószínűleg nagyobb esélye lett volna rá eddig, mint most.*
*Az újonnan érkezett őr már egész másképp viszonyul a fogvatartott lányhoz, mint elődje. Nem csak nem akar, nem is elegyedik vele beszélgetésbe, minden kérdése válasz nélkül marad. Az egyetlen jel, amiből tudhatja, hogy a férfi nem hagyta magára a mély, egyenletes szuszogás, ami az ajtó túloldaláról hallatszik. Bárhogy is tervez a lány kiszabadulni, valószínűleg nagyobb esélye lett volna rá eddig, mint most.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-15 11:00:10
Üzenet elküldve: 2018-01-15 11:00:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Lassan bele kell törődnie, hogy az általa elképzelt álomvilágnak hivatalosan is vége. Mindig is tudott a kinti világ árnyoldaláról, mindig is tudta, egyszer eljön majd ez a nap, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a kegyetlenséget, de nem számított rá, hogy pont most, és pont ilyen durván. Persze, erre nincs megfelelő alkalom, a lényeg, hogy megtörtént.
Az őrének már nem válaszol, nem is tudna, hisz elment valahová, csak azon gondolkozik, hogy vajon mi lehet az, ami neki van, és másnak szüksége van rá. Pénz, vagy jólét, ami eszébe jut, de arról volt szó, hogy Aleimord nem ronthat el semmit. Ha egyszerűen váltságdíjat kérnének érte, a bátyja kifizetné a pénzt és mehetnének is haza, hisz az ő élete bármennyi aranyat megér, de valami azt súgja, hogy teljesen másról van szó.
Nagyot sóhajt, miközben köteleire pillant. Most már nem rángatja őket, semmi szüksége újabb sebekre, és ami azt illeti, minden helyzet megszokható. Sikerül is aludni egy pár percet vagy órát, fene se tudja, csak a dörömbölésre riad fel.*
- Mi? Ja... értem.
*Pislog álmosan maga elé. Mindig is utált az éjszaka közepén felébredni egy rossz álomból, de egy rossz álomba ébredni sokkal borzalmasabb érzés. Egy kicsit nyűglődik, mire magához tér, majd megszólal.*
- Gondolom te sem fogsz elengedni. Le vagyok kötözve, be vagyok zárva, miért kell még őrizni is engem? Hol vagyok egyáltalán? Van valami hír a bátyámról?
*Nagyon rossz érzés, hogy szó szerint semmit sem tud a külvilágról. Nem tudja hol van, nem tudja mi történik körülötte, szinte megőrjíti a helyzet. Hangjából érezni, hogy kezdi feladni a próbálkozást mind fizikailag, mind lelkileg. Most már csak azt kívánja s reméli, hogy Aleimord teszi, amit tennie kell, mert már nagyon szeretne otthon lenni.*
*Lassan bele kell törődnie, hogy az általa elképzelt álomvilágnak hivatalosan is vége. Mindig is tudott a kinti világ árnyoldaláról, mindig is tudta, egyszer eljön majd ez a nap, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a kegyetlenséget, de nem számított rá, hogy pont most, és pont ilyen durván. Persze, erre nincs megfelelő alkalom, a lényeg, hogy megtörtént.
Az őrének már nem válaszol, nem is tudna, hisz elment valahová, csak azon gondolkozik, hogy vajon mi lehet az, ami neki van, és másnak szüksége van rá. Pénz, vagy jólét, ami eszébe jut, de arról volt szó, hogy Aleimord nem ronthat el semmit. Ha egyszerűen váltságdíjat kérnének érte, a bátyja kifizetné a pénzt és mehetnének is haza, hisz az ő élete bármennyi aranyat megér, de valami azt súgja, hogy teljesen másról van szó.
Nagyot sóhajt, miközben köteleire pillant. Most már nem rángatja őket, semmi szüksége újabb sebekre, és ami azt illeti, minden helyzet megszokható. Sikerül is aludni egy pár percet vagy órát, fene se tudja, csak a dörömbölésre riad fel.*
- Mi? Ja... értem.
*Pislog álmosan maga elé. Mindig is utált az éjszaka közepén felébredni egy rossz álomból, de egy rossz álomba ébredni sokkal borzalmasabb érzés. Egy kicsit nyűglődik, mire magához tér, majd megszólal.*
- Gondolom te sem fogsz elengedni. Le vagyok kötözve, be vagyok zárva, miért kell még őrizni is engem? Hol vagyok egyáltalán? Van valami hír a bátyámról?
*Nagyon rossz érzés, hogy szó szerint semmit sem tud a külvilágról. Nem tudja hol van, nem tudja mi történik körülötte, szinte megőrjíti a helyzet. Hangjából érezni, hogy kezdi feladni a próbálkozást mind fizikailag, mind lelkileg. Most már csak azt kívánja s reméli, hogy Aleimord teszi, amit tennie kell, mert már nagyon szeretne otthon lenni.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-14 20:20:05
Üzenet elküldve: 2018-01-14 20:20:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
-Igen, ez határozottan naivitás. A világ gonosz és kegyetlen, szokj hozzá. Főleg akkor, mikor neked van valamid, amire másnak szüksége van. Mert nem mindenki él ám olyan pompában mint te. Azért hittél egy szép világban, mert el voltál kényeztetve, de egy rendes gyerek már fiatalon megtanulja, hogy a pénzért és ételért dolgozni kell. Dolgoztál valaha életedben? Nem hinném, úgyhogy neked aztán semmi jogod pálcát törni azok felett, akik így szerzik a pénzüket.
*Hallani, hogy beszéd közben vigyorog. nem okítja, inkább kioktatja a lányt, aki a kelleténél többet képzel magáról, és azt hiszi, ezzel a beszélgetéssel most megválthatja a világot.*
-Kislány, semmit nem tudsz rólam. Hihetsz, amit csak akarsz, de ha azt hiszed, ez a sok szájalás kisegít innen, nagyon tévedsz. Ha a bátyád valamit elront, ugyanúgy kivégezlek, mintha ez meg sem történt volna.
*Jelenti ki színtelen hangon, és ekkor, mintegy végszóra hangzanak fel a léptek. Halk beszélgetés, pár perc múlva valaki távozik. Egy darabig csend van, majd dörömbölnek az ajtaján.*
-Őrségváltás, tündérke!
*Ez a hang sokkal érdesebb, komorabb, mint az előző.*
-Igen, ez határozottan naivitás. A világ gonosz és kegyetlen, szokj hozzá. Főleg akkor, mikor neked van valamid, amire másnak szüksége van. Mert nem mindenki él ám olyan pompában mint te. Azért hittél egy szép világban, mert el voltál kényeztetve, de egy rendes gyerek már fiatalon megtanulja, hogy a pénzért és ételért dolgozni kell. Dolgoztál valaha életedben? Nem hinném, úgyhogy neked aztán semmi jogod pálcát törni azok felett, akik így szerzik a pénzüket.
*Hallani, hogy beszéd közben vigyorog. nem okítja, inkább kioktatja a lányt, aki a kelleténél többet képzel magáról, és azt hiszi, ezzel a beszélgetéssel most megválthatja a világot.*
-Kislány, semmit nem tudsz rólam. Hihetsz, amit csak akarsz, de ha azt hiszed, ez a sok szájalás kisegít innen, nagyon tévedsz. Ha a bátyád valamit elront, ugyanúgy kivégezlek, mintha ez meg sem történt volna.
*Jelenti ki színtelen hangon, és ekkor, mintegy végszóra hangzanak fel a léptek. Halk beszélgetés, pár perc múlva valaki távozik. Egy darabig csend van, majd dörömbölnek az ajtaján.*
-Őrségváltás, tündérke!
*Ez a hang sokkal érdesebb, komorabb, mint az előző.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-14 16:14:37
Üzenet elküldve: 2018-01-14 16:14:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Ez tény. A férfi piszkálódása csak a kelleténél is jobban szította Alenia hisztijét, de úgy látszik, hogy most egy időre abbahagyja. Azt viszont nem tudni, hogy a nyafogást elviselni, vagy az ezután következő párbeszédbe bonyolódni nehezebb a férfinek.*
- Buta és naiv? Miért? Azért, mert szeretném, hogy a világunk jobb legyen annál, mint amilyenné mi magunk tesszük? Azért, mert a magadfajták miatt nem merünk éjszaka az utcára merészkedni, bár... Fényes nappal támadtatok ránk.
*Rázza meg a fejét. Nem akarja magát felidegsíteni ezen, csak egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy miért van erre szükség. Eszébe jut, mikor ma délelőtt még a nyitott ablakon keresztül bámult kifelé Luninarival az ablakon. A friss levegőt szívták és az égen repkedő madarak táncát lesték. Akkor olyan szépnek és tönkretehetetlennek tűnt minden, akkor még el sem tudta volna képzelni, hogy pár órával később ennyire rosszra fordul minden. Azt sem tudja még mindig, hogy szegény Lunival mi történt, hol szenved ő is hasonlóan. Nem! Nem érzékenyülhet most el. A férfi első válasza bizonytalanságra utal, próbálja kikerülni a válaszadást ami Alenia számára azt jelenti, hogy érzékeny pontot érintett.*
- Vagy úgy. A te érdekeid másodrendűek.
*A felsorolt lehetőségek közül az utóbbi tűnik valóságosnak, hisz az annyira más, mint a többi. Rosszkor rossz helyen. Vajon mi történhetett szerencsétlennel, hogy a bűn lett az egyetlen mentsvára?*
- Félsz? *Nem is tudja, honnan jut eszébe a kérdés, de valamiért úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki retteg jelen helyzetben, talán csak az ok más.*
- Szerintem nem vagy gonosz, vagy az vagy, de nem akarsz az lenni. Nem használok fel ellened semmit, csak eressz ki innen, és elfelejthetjük az egészet, ami történt. Azt sem tudom, ki vagy, nem tudnálak bántani. Kérlek!
*Esik kétségbe mondandója végére, mert feltűnik neki, hogy a másik már nem rá figyel, hanem feltehetőleg még valaki érkezett az ajtóhoz, akivel beszélget.
~Intézi? Micsodát?~ Merevedik meg egész teste, ahogy a kint elhangzottakra próbál figyelni, de sajnos semmi lényeges dolgot nem ért belőle, aztán elhallgatnak. Egyre halkuló léptek zaja után síri csend öleli körbe Aleniát.*
- Ne... ne menj el.
*Suttogja. Pedig ha még pár percet beszélgethettek volna, talán sikerül meggyőznie a férfit, így viszont ez a lehetőség is elszállt. Másodszor nem lesz ekkora szerencséje, hogy fogvatartóját újra elbizonytalanítsa. Mert sikerült elbizonytalanítania, ugye? Hangzik el fejében a kételkedő kérdés, mert ő már nem biztos semmiben, csak abban, hogy éhes, fázik és egyre fáradtabb is. Megpróbál egy kevésbé kényelmetlen testhelyzetet felvenni, és aludni, amíg nem történik valami újra.*
*Ez tény. A férfi piszkálódása csak a kelleténél is jobban szította Alenia hisztijét, de úgy látszik, hogy most egy időre abbahagyja. Azt viszont nem tudni, hogy a nyafogást elviselni, vagy az ezután következő párbeszédbe bonyolódni nehezebb a férfinek.*
- Buta és naiv? Miért? Azért, mert szeretném, hogy a világunk jobb legyen annál, mint amilyenné mi magunk tesszük? Azért, mert a magadfajták miatt nem merünk éjszaka az utcára merészkedni, bár... Fényes nappal támadtatok ránk.
*Rázza meg a fejét. Nem akarja magát felidegsíteni ezen, csak egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy miért van erre szükség. Eszébe jut, mikor ma délelőtt még a nyitott ablakon keresztül bámult kifelé Luninarival az ablakon. A friss levegőt szívták és az égen repkedő madarak táncát lesték. Akkor olyan szépnek és tönkretehetetlennek tűnt minden, akkor még el sem tudta volna képzelni, hogy pár órával később ennyire rosszra fordul minden. Azt sem tudja még mindig, hogy szegény Lunival mi történt, hol szenved ő is hasonlóan. Nem! Nem érzékenyülhet most el. A férfi első válasza bizonytalanságra utal, próbálja kikerülni a válaszadást ami Alenia számára azt jelenti, hogy érzékeny pontot érintett.*
- Vagy úgy. A te érdekeid másodrendűek.
*A felsorolt lehetőségek közül az utóbbi tűnik valóságosnak, hisz az annyira más, mint a többi. Rosszkor rossz helyen. Vajon mi történhetett szerencsétlennel, hogy a bűn lett az egyetlen mentsvára?*
- Félsz? *Nem is tudja, honnan jut eszébe a kérdés, de valamiért úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki retteg jelen helyzetben, talán csak az ok más.*
- Szerintem nem vagy gonosz, vagy az vagy, de nem akarsz az lenni. Nem használok fel ellened semmit, csak eressz ki innen, és elfelejthetjük az egészet, ami történt. Azt sem tudom, ki vagy, nem tudnálak bántani. Kérlek!
*Esik kétségbe mondandója végére, mert feltűnik neki, hogy a másik már nem rá figyel, hanem feltehetőleg még valaki érkezett az ajtóhoz, akivel beszélget.
~Intézi? Micsodát?~ Merevedik meg egész teste, ahogy a kint elhangzottakra próbál figyelni, de sajnos semmi lényeges dolgot nem ért belőle, aztán elhallgatnak. Egyre halkuló léptek zaja után síri csend öleli körbe Aleniát.*
- Ne... ne menj el.
*Suttogja. Pedig ha még pár percet beszélgethettek volna, talán sikerül meggyőznie a férfit, így viszont ez a lehetőség is elszállt. Másodszor nem lesz ekkora szerencséje, hogy fogvatartóját újra elbizonytalanítsa. Mert sikerült elbizonytalanítania, ugye? Hangzik el fejében a kételkedő kérdés, mert ő már nem biztos semmiben, csak abban, hogy éhes, fázik és egyre fáradtabb is. Megpróbál egy kevésbé kényelmetlen testhelyzetet felvenni, és aludni, amíg nem történik valami újra.*
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-13 18:07:25
Üzenet elküldve: 2018-01-13 18:07:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*A férfi válaszra sem méltatja a mérgelődését és hisztijét. Beláthatta, hogy már az elejétől kezdve csendben, szó nélkül kellett volna tűrnie az egészet, akkor Alenia is hamarabb feladja, és neki is nyugta lesz. Most már viszont párbeszédbe bonyolódtak, ahonnan nem fog csak úgy visszatáncolni.*
-Te tényleg ennyire buta és naiv vagy, vagy csak tetteted magad? *Kérdez vissza őszinte kíváncsisággal.* Az én érdekeim másodrendűek ebben a helyzetben. Van, akit megfizetnek; van, akinek jól esik; vannak, akit kényszerítenek, és olyan is lehet, aki csak rosszkor volt rossz helyen. Hogy én hogy kerültem ide, ahhoz semmi közöd. Nem hinném, hogy lenne annyi eszed, hogy felhasználd ellenem, de nem szeretem a meglepetéseket.
*Gúnyolódik.*
-Jaj, nem akarok lelkizőset játszani veled! Eleget kaptam ma már a női lélekből. *Mártírkodik.* Igen, gonosz vagyok, ezt vállalom. Sőt! képzelje el a kisasszony, nincs ellenemre, ami most itt zajlik.
*Konkrét választ egyik fontosabb kérdésre sem ad, de ha a lány tényleg figyeli, amit mond, elég sok mindent megtudhat fogva tartójáról. Mielőtt azonban tovább folytatódhatna az érdekfeszítő csevej, tompa tuffogás hallatszik az ajtó túloldaláról, majd halk beszélgetés.*
-Persze, intézem.
*Ez az egyetlen mondat, amit tisztán hall, majd távozó léptek zaja, és ismét csend telepszik a kis helyiségre.*
*A férfi válaszra sem méltatja a mérgelődését és hisztijét. Beláthatta, hogy már az elejétől kezdve csendben, szó nélkül kellett volna tűrnie az egészet, akkor Alenia is hamarabb feladja, és neki is nyugta lesz. Most már viszont párbeszédbe bonyolódtak, ahonnan nem fog csak úgy visszatáncolni.*
-Te tényleg ennyire buta és naiv vagy, vagy csak tetteted magad? *Kérdez vissza őszinte kíváncsisággal.* Az én érdekeim másodrendűek ebben a helyzetben. Van, akit megfizetnek; van, akinek jól esik; vannak, akit kényszerítenek, és olyan is lehet, aki csak rosszkor volt rossz helyen. Hogy én hogy kerültem ide, ahhoz semmi közöd. Nem hinném, hogy lenne annyi eszed, hogy felhasználd ellenem, de nem szeretem a meglepetéseket.
*Gúnyolódik.*
-Jaj, nem akarok lelkizőset játszani veled! Eleget kaptam ma már a női lélekből. *Mártírkodik.* Igen, gonosz vagyok, ezt vállalom. Sőt! képzelje el a kisasszony, nincs ellenemre, ami most itt zajlik.
*Konkrét választ egyik fontosabb kérdésre sem ad, de ha a lány tényleg figyeli, amit mond, elég sok mindent megtudhat fogva tartójáról. Mielőtt azonban tovább folytatódhatna az érdekfeszítő csevej, tompa tuffogás hallatszik az ajtó túloldaláról, majd halk beszélgetés.*
-Persze, intézem.
*Ez az egyetlen mondat, amit tisztán hall, majd távozó léptek zaja, és ismét csend telepszik a kis helyiségre.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-12 15:34:33
Üzenet elküldve: 2018-01-12 15:34:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
- Ha helyet cserélnénk, lehet, hogy te sem tudnál nyugodtan ülni ebben a székben.
*Sóhajt fel. Kár, hogy erre nincs lehetőség, abban pedig igaza van a férfinek, hogy jobban tenné, ha csak csendben ülne, amíg nem kérdezik, azzal minimálisra csökkentené az esélyét annak, hogy valami nagyon, de nagyon rossz történjen vele. Csak sajnos elgondolni könnyebb, mint kivitelezni. Már az is nagy szó, hogy a férfi előző mondatát képes volt ennyivel lereagálni.
Egy ideig csak magában szenved, nem mozdul, nyugodtan, vagy inkább reményét vesztve ül a hideg vasszékben. Most, hogy nem mocorog, újra fázni is kezd, és kezd a már említett éhség is egyre jobban eluralkodni rajta, de az asztalon figyelő káposztafőzeléket még mindig nem szívesen enné meg. Bár, jelen helyzetben egyedül nem is tudná.*
- Csak azt szeretném megtudni... *Kezd bele a mondatába nyugodtan, de hangosan, hogy az ajtó mögött álló minden egyes szavát tisztán értse.* Te miért csinálod ezt? Látom rajtad, hogy nem akarsz velem foglalkozni, semmi kedved ehhez az egészhez. Mégis miért tartasz fogva? Pénzért? Elismerésért, netán bosszúból? Talán csak azért, mert van valaki, aki neked is parancsol, és ő azt mondta, hogy bármi történik, engem tarts itt? Nem ismerlek, nem tudom ki vagy, semmit sem tudok a céljaidról, de én még hiszek abban a világban, amit megismertem. Egy világban, ahol nem létezik gonoszság. Mondd csak.
*Most ér el mondandójában a lényegi részhez, így tart is egy levegővételnyi szünetet mielőtt folytatja.*
- Te tényleg gonosz embernek tartod magad, ahogy az előbb mondtad? Biztos, hogy azt akarod tenni, amit most csinálsz velem? Nem kínoz a lelkiismereted? Az embereket a saját maguk által megoldhatatlan problémáik hajszolják bűnbe. Mondd, mi a te problémád?
*Azért a sok olvasásnak is megvolt a haszna. Legalább szép, és érzelmes monológokra képes egy patkányokkal teli lyukban, megkötözve.
Arra már rájött, hogy erővel, amiből neki nincs túl sok, nem fog innen kiszabadulni. Az egyetlen esélye ami maradt, hogy megpróbál valahogy a férfi lelkére hatni. Ezzel próbálkozik most.*
- Ha helyet cserélnénk, lehet, hogy te sem tudnál nyugodtan ülni ebben a székben.
*Sóhajt fel. Kár, hogy erre nincs lehetőség, abban pedig igaza van a férfinek, hogy jobban tenné, ha csak csendben ülne, amíg nem kérdezik, azzal minimálisra csökkentené az esélyét annak, hogy valami nagyon, de nagyon rossz történjen vele. Csak sajnos elgondolni könnyebb, mint kivitelezni. Már az is nagy szó, hogy a férfi előző mondatát képes volt ennyivel lereagálni.
Egy ideig csak magában szenved, nem mozdul, nyugodtan, vagy inkább reményét vesztve ül a hideg vasszékben. Most, hogy nem mocorog, újra fázni is kezd, és kezd a már említett éhség is egyre jobban eluralkodni rajta, de az asztalon figyelő káposztafőzeléket még mindig nem szívesen enné meg. Bár, jelen helyzetben egyedül nem is tudná.*
- Csak azt szeretném megtudni... *Kezd bele a mondatába nyugodtan, de hangosan, hogy az ajtó mögött álló minden egyes szavát tisztán értse.* Te miért csinálod ezt? Látom rajtad, hogy nem akarsz velem foglalkozni, semmi kedved ehhez az egészhez. Mégis miért tartasz fogva? Pénzért? Elismerésért, netán bosszúból? Talán csak azért, mert van valaki, aki neked is parancsol, és ő azt mondta, hogy bármi történik, engem tarts itt? Nem ismerlek, nem tudom ki vagy, semmit sem tudok a céljaidról, de én még hiszek abban a világban, amit megismertem. Egy világban, ahol nem létezik gonoszság. Mondd csak.
*Most ér el mondandójában a lényegi részhez, így tart is egy levegővételnyi szünetet mielőtt folytatja.*
- Te tényleg gonosz embernek tartod magad, ahogy az előbb mondtad? Biztos, hogy azt akarod tenni, amit most csinálsz velem? Nem kínoz a lelkiismereted? Az embereket a saját maguk által megoldhatatlan problémáik hajszolják bűnbe. Mondd, mi a te problémád?
*Azért a sok olvasásnak is megvolt a haszna. Legalább szép, és érzelmes monológokra képes egy patkányokkal teli lyukban, megkötözve.
Arra már rájött, hogy erővel, amiből neki nincs túl sok, nem fog innen kiszabadulni. Az egyetlen esélye ami maradt, hogy megpróbál valahogy a férfi lelkére hatni. Ezzel próbálkozik most.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-11 19:12:11
Üzenet elküldve: 2018-01-11 19:12:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
-Hölgy? *Horkan fel röhögve.* Egy hölgy nem visítozik, követelőzik és hisztizik. Te csak egy elkényeztetett liba vagy, aki képtelen elviselni, hogy nem nyalja ki mindenki a... fenekét.
*Teszi hozzá gúnyosan, direkt nem káromkodik a kisasszony füle hallatára, nehogy megint elkezdjen kiabálni. Végre egy kis csend! Nem is kezdeményez beszélgetést, kiélvezi a helyzetet, már amíg teheti. A kérdésre nem is válaszol egy ideig, de végül csak megszólal.*
-Bár ne lennék! *Sóhajt, de már lenyugodott az előbbi kiakadása óta.* Ha kérdezni akarsz valamit, kérdezz, vagy maradj csendben! Nem megyek be hozzád.
-Hölgy? *Horkan fel röhögve.* Egy hölgy nem visítozik, követelőzik és hisztizik. Te csak egy elkényeztetett liba vagy, aki képtelen elviselni, hogy nem nyalja ki mindenki a... fenekét.
*Teszi hozzá gúnyosan, direkt nem káromkodik a kisasszony füle hallatára, nehogy megint elkezdjen kiabálni. Végre egy kis csend! Nem is kezdeményez beszélgetést, kiélvezi a helyzetet, már amíg teheti. A kérdésre nem is válaszol egy ideig, de végül csak megszólal.*
-Bár ne lennék! *Sóhajt, de már lenyugodott az előbbi kiakadása óta.* Ha kérdezni akarsz valamit, kérdezz, vagy maradj csendben! Nem megyek be hozzád.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965