Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Meira Alais [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10613_1468466075_fel_elf_no.jpg)
![>Yilan Irda [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10612_1468352617_fel_elf_no.jpg)
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-14 05:18:16
Üzenet elküldve: 2016-07-14 05:18:16
ÚJ
![>Meira Alais [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10613_1468466075_fel_elf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
*A sírhoz közeledvén megszólítja valaki Meirát; ő körbe is tekint, hogy kicsoda szólítja őt a testvérének. Hamar észre is veszi a másik élőholtat, aki szemmel láthatóan nem töltött annyi időt holtan, mint ő. A köszöntésre ekképpen válaszol:*
-Valóban szép ez az este egy kis sétához. Most, hogy végre újra tudok járni a Mesternek köszönhetően, meg is nézném közelebbről azt a széket. *Odaérve a trónushoz üres tekintetével ránéz a bókoló lányra, és rájön, hogy ha Meira még halála előtt látná, biztosan nem maradna benne semmi táplálék. Viszonozná is a bókot, de ezen addig gondolgodik, amíg nem kap egy kérdést is.*
-Igen, a Mester hatalma szabadított ki a földből, hogy őt szolgáljam. Ahogyan látom, te is biztosan hasznára leszel majd Neki valahogyan, testvérem. *Ha engedi, akkor Meira szeretné megfogni kezével az élőhalott foltos arcát, és megtapogatni a vágást a torkán. ~Szinte érzem is, hogyan tört elő a vér a sebből. Szívesen ott lettem volna.~*
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
*A sírhoz közeledvén megszólítja valaki Meirát; ő körbe is tekint, hogy kicsoda szólítja őt a testvérének. Hamar észre is veszi a másik élőholtat, aki szemmel láthatóan nem töltött annyi időt holtan, mint ő. A köszöntésre ekképpen válaszol:*
-Valóban szép ez az este egy kis sétához. Most, hogy végre újra tudok járni a Mesternek köszönhetően, meg is nézném közelebbről azt a széket. *Odaérve a trónushoz üres tekintetével ránéz a bókoló lányra, és rájön, hogy ha Meira még halála előtt látná, biztosan nem maradna benne semmi táplálék. Viszonozná is a bókot, de ezen addig gondolgodik, amíg nem kap egy kérdést is.*
-Igen, a Mester hatalma szabadított ki a földből, hogy őt szolgáljam. Ahogyan látom, te is biztosan hasznára leszel majd Neki valahogyan, testvérem. *Ha engedi, akkor Meira szeretné megfogni kezével az élőhalott foltos arcát, és megtapogatni a vágást a torkán. ~Szinte érzem is, hogyan tört elő a vér a sebből. Szívesen ott lettem volna.~*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-14 00:12:06
Üzenet elküldve: 2016-07-14 00:12:06
ÚJ
![>Yilan Irda [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10612_1468352617_fel_elf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*Ahogy közeledik az áhított sírhoz, úgy lesz egyre határozottabb a járása. Odaérve boldog kuncogást hallat, aztán földes kezével megsimogatja a fekete márványszék karfáját.*
~Pont, mint egy trónus... Bár a Mester trónusa ennél sokkal dicsőbb lesz, csontokból ácsolt, halállal és hatalommal díszített csoda, s én ott fogok ülni a lábánál...~
*a meseszép gondolatra még szélesebbre szalad száján a mosoly, aztán elkezd körbe-körbe nézelődni, keresi, most merre tovább.
A sírok között észrevesz egy alakot, ami közelebbről nézve egy még önmagánál is elhasználtabb hölgyeménynek tűnik. Csak a biztonság kedvéért megtapintja a saját ajkait és szemét, de megvan mind a kettő, így már őszinte örömmel fordul a darabos mozgású érkezőhöz.*
-Szép estét húgocskám! *köszönti barátságosan és érdeklődő tekintettel, fejét oldalra döntve vizsgálgatja a másik nőt.*
-Hogy te milyen szép karcsú vagy! *közli elragadtatva, minden iróniát nélkülöző hangnemben*
-Téged is a Mester hívott, ugye?
//Halotti beszéd//
*Ahogy közeledik az áhított sírhoz, úgy lesz egyre határozottabb a járása. Odaérve boldog kuncogást hallat, aztán földes kezével megsimogatja a fekete márványszék karfáját.*
~Pont, mint egy trónus... Bár a Mester trónusa ennél sokkal dicsőbb lesz, csontokból ácsolt, halállal és hatalommal díszített csoda, s én ott fogok ülni a lábánál...~
*a meseszép gondolatra még szélesebbre szalad száján a mosoly, aztán elkezd körbe-körbe nézelődni, keresi, most merre tovább.
A sírok között észrevesz egy alakot, ami közelebbről nézve egy még önmagánál is elhasználtabb hölgyeménynek tűnik. Csak a biztonság kedvéért megtapintja a saját ajkait és szemét, de megvan mind a kettő, így már őszinte örömmel fordul a darabos mozgású érkezőhöz.*
-Szép estét húgocskám! *köszönti barátságosan és érdeklődő tekintettel, fejét oldalra döntve vizsgálgatja a másik nőt.*
-Hogy te milyen szép karcsú vagy! *közli elragadtatva, minden iróniát nélkülöző hangnemben*
-Téged is a Mester hívott, ugye?
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-13 21:37:21
Üzenet elküldve: 2016-07-13 21:37:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
Szóval... szabad? *kérdezi Verner.
Eris vállat von.*
Ha ez a szíved vágya.
*Többé kevésbé biztos benne, hogy valóban ez a gnóm szíve vágya, ám egy része még mindig nem hiszi, hogy meg fogja tenni, nem hiszi, hogy megvan benne az a szilárd elhatározás, ami feltétlenül szükséges az öngyilkossághoz.
A bocsánatkérés-szerűségre nemigen reagál, várja a végkifejletet, közben lesi, hogy szolgája? ellenfele? valóban maga ellen fordítja a fegyvert, vagy inkább támadni próbál. Amikor már biztos benne, hogy ő maga nincs veszélyben, kicsit lazít a szorításon, de segíteni nem segít, csak engedi, hogy történjen, ami történik.
Elégedetten kel fel és veszi szemügyre a testet. Hiába tölti el a kellemes érzés, ami leginkább a sikeres vadászéhoz hasonlítható, már-már szomorú, hogy véget ért a hajsza.
Lehajol, és óvatosan, két ujja közé csippantve félrehajtja a véres rongydarabokat Verner arca elől - elvégre a hajsza egyik célja az volt, hogy láthassa, amit senki más nem láthatott. Egy halott gnóm arca, semmi különös. Visszacsomagolja, a nem véres rongyok közül is odahúz párat. Abban bízik, hogy így tovább fog tartani, míg feltűnik valakinek, hogy a rongykupacban egy holttest rejtőzik.
Végezetül megkeresi a félrerúgott dobótőrt, és a táskájába süllyeszti, amolyan emléktárgyként egyik legszórakoztatóbb vadászatáról. Összehúzza magán a köpenyt (bár fekete ruháján amúgy is alig látszanak az árulkodó foltok), és a fogadó felé indul.*
Eris vállat von.*
Ha ez a szíved vágya.
*Többé kevésbé biztos benne, hogy valóban ez a gnóm szíve vágya, ám egy része még mindig nem hiszi, hogy meg fogja tenni, nem hiszi, hogy megvan benne az a szilárd elhatározás, ami feltétlenül szükséges az öngyilkossághoz.
A bocsánatkérés-szerűségre nemigen reagál, várja a végkifejletet, közben lesi, hogy szolgája? ellenfele? valóban maga ellen fordítja a fegyvert, vagy inkább támadni próbál. Amikor már biztos benne, hogy ő maga nincs veszélyben, kicsit lazít a szorításon, de segíteni nem segít, csak engedi, hogy történjen, ami történik.
Elégedetten kel fel és veszi szemügyre a testet. Hiába tölti el a kellemes érzés, ami leginkább a sikeres vadászéhoz hasonlítható, már-már szomorú, hogy véget ért a hajsza.
Lehajol, és óvatosan, két ujja közé csippantve félrehajtja a véres rongydarabokat Verner arca elől - elvégre a hajsza egyik célja az volt, hogy láthassa, amit senki más nem láthatott. Egy halott gnóm arca, semmi különös. Visszacsomagolja, a nem véres rongyok közül is odahúz párat. Abban bízik, hogy így tovább fog tartani, míg feltűnik valakinek, hogy a rongykupacban egy holttest rejtőzik.
Végezetül megkeresi a félrerúgott dobótőrt, és a táskájába süllyeszti, amolyan emléktárgyként egyik legszórakoztatóbb vadászatáról. Összehúzza magán a köpenyt (bár fekete ruháján amúgy is alig látszanak az árulkodó foltok), és a fogadó felé indul.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-13 11:05:04
Üzenet elküldve: 2016-07-13 11:05:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*A sok munka után jól esik egy kis pihenés, vagyis egy másfajta munka. A hadnagyi irodában tett látogatása után épp ideje kipróbálni egy régi ötletét. Füttyent egyet és kitartja a bal karját, majd az okos kis bagoly hamar landol rajt. Már bőven éjszaka van és így Q fellélegezhet, mivel a szeme ezt az időt kedveli igazán. A temető jó és csendes hely arra, hogy az ember kipihenhesse fáradalmait. Amióta a holtak egyre nagyobb veszélyt jelentenek, azóta a városiak alig merészkednek be a területre. Ezért kiváló terep. Q az éjszaka ellenére soha nem felejti el, hogy a legalapvetőbb szabály az, hogy minél kevésbé legyen látható és inkább ő lásson mindent, mint őt. Ennek érdekében óvatosan szinte lopakodva lépi át a temető küszöbét és amint lehet inkább az útról letérve a legközelebbi cserjésbe kúszva szeparálja el magát az esetleges kíváncsi természetek elől. Amikor óvatos mozdulatokkal és az alakváltó bőrébe bugyolálva magát szinte láthatatlanná válik, az éjszakában akkor a madár mellkasán lévő kis faházikó falára felrajzol egy szemet, majd kiadja az utasítást a kis házi állatának.* - Menj ésssz tegyél egy kört a területen. Néssszd meg nekem mi történi. *Majd csontos újaival megsimogatja az állat fejét és rámosolyog. ezután útjára engedi. Amint a bagoly szárnyra kap, a mélységi lehunyja a szemét és ha a varázslata sikerül akkor már mindent a ”bagoly szemével” fog látni.*
A varázsló egy falfelületre egy szemet rajzol fel, melynek hatására azon keresztül láthat (és csak láthat). Minden varázslónak legfeljebb egy kémszeme lehet, és minden kémszem egyszer használható, de akkor korlátlan ideig, továbbá tetszőleges időpillanatban aktiválható. Amíg a varázsló a kémszemen keresztül lát, saját szemét nem tudja használni (az csukva van), amint kinyitja saját szemét, a kémszem megsemmisül.
//Halotti beszéd//
*A sok munka után jól esik egy kis pihenés, vagyis egy másfajta munka. A hadnagyi irodában tett látogatása után épp ideje kipróbálni egy régi ötletét. Füttyent egyet és kitartja a bal karját, majd az okos kis bagoly hamar landol rajt. Már bőven éjszaka van és így Q fellélegezhet, mivel a szeme ezt az időt kedveli igazán. A temető jó és csendes hely arra, hogy az ember kipihenhesse fáradalmait. Amióta a holtak egyre nagyobb veszélyt jelentenek, azóta a városiak alig merészkednek be a területre. Ezért kiváló terep. Q az éjszaka ellenére soha nem felejti el, hogy a legalapvetőbb szabály az, hogy minél kevésbé legyen látható és inkább ő lásson mindent, mint őt. Ennek érdekében óvatosan szinte lopakodva lépi át a temető küszöbét és amint lehet inkább az útról letérve a legközelebbi cserjésbe kúszva szeparálja el magát az esetleges kíváncsi természetek elől. Amikor óvatos mozdulatokkal és az alakváltó bőrébe bugyolálva magát szinte láthatatlanná válik, az éjszakában akkor a madár mellkasán lévő kis faházikó falára felrajzol egy szemet, majd kiadja az utasítást a kis házi állatának.* - Menj ésssz tegyél egy kört a területen. Néssszd meg nekem mi történi. *Majd csontos újaival megsimogatja az állat fejét és rámosolyog. ezután útjára engedi. Amint a bagoly szárnyra kap, a mélységi lehunyja a szemét és ha a varázslata sikerül akkor már mindent a ”bagoly szemével” fog látni.*
A varázsló egy falfelületre egy szemet rajzol fel, melynek hatására azon keresztül láthat (és csak láthat). Minden varázslónak legfeljebb egy kémszeme lehet, és minden kémszem egyszer használható, de akkor korlátlan ideig, továbbá tetszőleges időpillanatban aktiválható. Amíg a varázsló a kémszemen keresztül lát, saját szemét nem tudja használni (az csukva van), amint kinyitja saját szemét, a kémszem megsemmisül.
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:13:10
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:13:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*Egy adag belsőség és egy valamikori ruha, na meg két vakondtúrás.
Elég aggasztó nyomok. Valószínűleg holnap az egészet a sírrablókra fogják majd. Nehéz elhinni, hogy a város vezetősége ilyen pánikot bevállalna, ami a jelenleg szörnyűbb magyarázatra utal. A lányok viszont büszkék lehetnek magukra. Csupán új létükkel máris néhány álmatlan éjszakát osztottak ki. Mondjuk kevesebbet, mint lehetne, ha benyargalnának az egyik fogadóba, vagy egy estélyre, de most nem ez a parancsuk. Egy sírt kell keresniük.
Látásuk ugyan megmaradt, de nem a sötétre specializálódott, habár nem vitás, a köztudatban élő, vagy éppen nem élő holtak, ezen tulajdonsággal néha felruházottak.
Na de annyira sok bajuk nem lehet a doggal. Mintha ösztönösen tartanának egy aprócska, de furcsán kidolgozott sír felé. Ugyanis egy gránit szék van előtte. A felirat pedig így szól:
Gforden Sed
demonológus, holt kutató
"Fekete virágnak is barna a töve!"
Ezekkel a szép szavakkal, és fekete márvánnyal van díszítve a sír.
A két nő, ha idetalál egymásra is találnak. És várhatják a csodát.*
//Halotti beszéd//
*Egy adag belsőség és egy valamikori ruha, na meg két vakondtúrás.
Elég aggasztó nyomok. Valószínűleg holnap az egészet a sírrablókra fogják majd. Nehéz elhinni, hogy a város vezetősége ilyen pánikot bevállalna, ami a jelenleg szörnyűbb magyarázatra utal. A lányok viszont büszkék lehetnek magukra. Csupán új létükkel máris néhány álmatlan éjszakát osztottak ki. Mondjuk kevesebbet, mint lehetne, ha benyargalnának az egyik fogadóba, vagy egy estélyre, de most nem ez a parancsuk. Egy sírt kell keresniük.
Látásuk ugyan megmaradt, de nem a sötétre specializálódott, habár nem vitás, a köztudatban élő, vagy éppen nem élő holtak, ezen tulajdonsággal néha felruházottak.
Na de annyira sok bajuk nem lehet a doggal. Mintha ösztönösen tartanának egy aprócska, de furcsán kidolgozott sír felé. Ugyanis egy gránit szék van előtte. A felirat pedig így szól:
Gforden Sed
demonológus, holt kutató
"Fekete virágnak is barna a töve!"
Ezekkel a szép szavakkal, és fekete márvánnyal van díszítve a sír.
A két nő, ha idetalál egymásra is találnak. És várhatják a csodát.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-12 20:15:24
Üzenet elküldve: 2016-07-12 20:15:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
*A hívó szavakra megrezdülnek Meira tagjai. Bőre száraz pergamenként zörren meg sorvadásnak indult izmain, ahogyan hitelen, durva és darabos mozdulatokkal, kiöntött ürgeként kitör a felszínre. Nem kapkod levegő után, nem liheg, mint egy vadászkutya három óra kergetőzés után, még csak a szíve sem ver hevesebben, meg úgy egyáltalán sem ver. A lelkét gúzsbakötő fekete mágia tartja életben, és a parancsnak engedelmeskedve elkezdi keresni a sírkövet, amit a fejében visszhangzó hang mond. Ruhája két lépés után leesik róla, és ez egy pillanatig megállásra kényszeríti. Gyorsan megragadja a halotti leplet, amibe eddig burkolózott, és az eddig is viselt övet most szorosabbra húzza magán. ~Magamra hagytak. Nem kellettem senkinek. Most valaki megzavarta nyugalmamat, hogy őt szolgáljam. Ha elég hatalma van hozzá, hogy feltámasszon, akkor méltó arra, hogy az ő célja legyen az én célom is. Végzek mindenkivel. Végzünk mindenkivel.~ Ezek a gondolatok foglalkoztatját most Meirát, amíg megtalálja a keresett sírt.*
-Valyon merre lehet?
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
*A hívó szavakra megrezdülnek Meira tagjai. Bőre száraz pergamenként zörren meg sorvadásnak indult izmain, ahogyan hitelen, durva és darabos mozdulatokkal, kiöntött ürgeként kitör a felszínre. Nem kapkod levegő után, nem liheg, mint egy vadászkutya három óra kergetőzés után, még csak a szíve sem ver hevesebben, meg úgy egyáltalán sem ver. A lelkét gúzsbakötő fekete mágia tartja életben, és a parancsnak engedelmeskedve elkezdi keresni a sírkövet, amit a fejében visszhangzó hang mond. Ruhája két lépés után leesik róla, és ez egy pillanatig megállásra kényszeríti. Gyorsan megragadja a halotti leplet, amibe eddig burkolózott, és az eddig is viselt övet most szorosabbra húzza magán. ~Magamra hagytak. Nem kellettem senkinek. Most valaki megzavarta nyugalmamat, hogy őt szolgáljam. Ha elég hatalma van hozzá, hogy feltámasszon, akkor méltó arra, hogy az ő célja legyen az én célom is. Végzek mindenkivel. Végzünk mindenkivel.~ Ezek a gondolatok foglalkoztatját most Meirát, amíg megtalálja a keresett sírt.*
-Valyon merre lehet?
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-12 18:42:10
Üzenet elküldve: 2016-07-12 18:42:10
ÚJ
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Ennyi lenne? Ez túl egyszerűnek tűnik. Gyors halál? Hát, ha így van... Remegő kezeit felemeli, és megfogja a tőr keresztvasának két oldalát, minthogy a markolaton valószínűleg Eris keze van. Egy darabig még vár, csak néhány másodperc, azon tűnődik, hogy lehet ez csapda. Vagy hogy nem...*
- Szóval... szabad? *teszi fel a kérdést, majd igenlő válasz esetén rendesen ráfog a tőr két oldalára. A légzése egyre gyorsul, a kezei szakadatlanul remegnek, de tudja, hogy most már tényleg nem maradt más megoldás.*
- Sajnálom, hogy megszöktem... és hogy megtámadtalak... Azt hiszem, más nincs...
*Lehunyja a szemeit, miután megbizonyosodott róla, hogy a tőr hegye pontosan a torka fölött van, majd pedig minden erejét összeszedi, és ránt egyet lefelé a pengén. Talán Eris rá is segít, de ha nem gátolja, akkor valószínűleg sikerül halálos sebet ejtenie magán.*
- Szóval... szabad? *teszi fel a kérdést, majd igenlő válasz esetén rendesen ráfog a tőr két oldalára. A légzése egyre gyorsul, a kezei szakadatlanul remegnek, de tudja, hogy most már tényleg nem maradt más megoldás.*
- Sajnálom, hogy megszöktem... és hogy megtámadtalak... Azt hiszem, más nincs...
*Lehunyja a szemeit, miután megbizonyosodott róla, hogy a tőr hegye pontosan a torka fölött van, majd pedig minden erejét összeszedi, és ránt egyet lefelé a pengén. Talán Eris rá is segít, de ha nem gátolja, akkor valószínűleg sikerül halálos sebet ejtenie magán.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-12 11:06:34
Üzenet elküldve: 2016-07-12 11:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Sötétség, ölelő sötétség... az anyaméhben lehetett hasonló. Elméje valahol a teljes tudattalan csend és a Mindenség megértésének határán egyensúlyozik, talán átéli egyszerre mindkettőt.*
-Hívlak téged! ~Mi? Hol? Ki az?~
-Gyere! ~Én? Biztos?~
-Kelj fel! ~Csak még öt perc...!~ Végre eljött érted A Halál! ~Azon nem vagyunk már túl?~
-Ideje befejezned velem, amit elkezdtem! ~Igen, Mester, az csodálatos lesz!~
*Kinyitja szemét a sötétben. Érzi a durva szövésű lepedőt a bőrén, tudja, mögötte földet fog találni. Az olcsó lepel szakadása zene füleinek, a nedves, eleven föld érintése mámoros. Gyöngéden megcirógatja a mellette békésen bomladozó nagyszakállú öregembert, aztán megfeszíti izmait és elkezd a felszín felé törekedni, hogy teljesíthesse a Mester parancsát.*
~Olyan vagyok, mint egy virág, ahogy kibújok a földből~ *gondolja, mikor már derékig kint van a sírgödörből és ezen el is neveti magát. A hangja idegenül, recsegősen cseng, s ahogy torkához emeli a kezét, rá is jön, miért.*
~Ó igen, a jó Dramusz utolsó ajándéka...~
*Kilógó belső szerveit kritikusan szemléli, aztán gondol egyet és a kívülre került részeket megpróbálja eltépni, mint amikor az ember elszabadult cérnaszáltól szabadítja meg ruháját... egy izmos falú bél viszont ennél makacsabban ragaszkodik tulajdonosához.*
~Még jó, hogy a tőrömet velem temették el.~
*Mikor megszabadul a zavaró helyre került szervektől, minden további nélkül ott hagyja őket a földön, hiszen neki már úgysem lesz rájuk szüksége, így gondtalanul elindul inkább a sírok között, hogy megkeresse Gforden Sed fejfáját.
Először azt a környéket nézi át, ahol utolsó estéjét töltötte, de a vágyott név helyett csak bambuszbotját találja meg a sírkövek között. Miközben tovább keresgél, kezében elégedetten forgatja az embermagas, tökéletes súlyelosztású botot és egy egyszerű, régi dalt dúdol reszelős hangján.
Az egyik sarkon befordulva úgy érzi, végre közel jár, a mondott helynek már itt kell lennie valahol a közelben...*
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Sötétség, ölelő sötétség... az anyaméhben lehetett hasonló. Elméje valahol a teljes tudattalan csend és a Mindenség megértésének határán egyensúlyozik, talán átéli egyszerre mindkettőt.*
-Hívlak téged! ~Mi? Hol? Ki az?~
-Gyere! ~Én? Biztos?~
-Kelj fel! ~Csak még öt perc...!~ Végre eljött érted A Halál! ~Azon nem vagyunk már túl?~
-Ideje befejezned velem, amit elkezdtem! ~Igen, Mester, az csodálatos lesz!~
*Kinyitja szemét a sötétben. Érzi a durva szövésű lepedőt a bőrén, tudja, mögötte földet fog találni. Az olcsó lepel szakadása zene füleinek, a nedves, eleven föld érintése mámoros. Gyöngéden megcirógatja a mellette békésen bomladozó nagyszakállú öregembert, aztán megfeszíti izmait és elkezd a felszín felé törekedni, hogy teljesíthesse a Mester parancsát.*
~Olyan vagyok, mint egy virág, ahogy kibújok a földből~ *gondolja, mikor már derékig kint van a sírgödörből és ezen el is neveti magát. A hangja idegenül, recsegősen cseng, s ahogy torkához emeli a kezét, rá is jön, miért.*
~Ó igen, a jó Dramusz utolsó ajándéka...~
*Kilógó belső szerveit kritikusan szemléli, aztán gondol egyet és a kívülre került részeket megpróbálja eltépni, mint amikor az ember elszabadult cérnaszáltól szabadítja meg ruháját... egy izmos falú bél viszont ennél makacsabban ragaszkodik tulajdonosához.*
~Még jó, hogy a tőrömet velem temették el.~
*Mikor megszabadul a zavaró helyre került szervektől, minden további nélkül ott hagyja őket a földön, hiszen neki már úgysem lesz rájuk szüksége, így gondtalanul elindul inkább a sírok között, hogy megkeresse Gforden Sed fejfáját.
Először azt a környéket nézi át, ahol utolsó estéjét töltötte, de a vágyott név helyett csak bambuszbotját találja meg a sírkövek között. Miközben tovább keresgél, kezében elégedetten forgatja az embermagas, tökéletes súlyelosztású botot és egy egyszerű, régi dalt dúdol reszelős hangján.
Az egyik sarkon befordulva úgy érzi, végre közel jár, a mondott helynek már itt kell lennie valahol a közelben...*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-11 23:09:52
Üzenet elküldve: 2016-07-11 23:09:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
-Lássátok feleim szemetekkel mi vagyok! Bizony, sötétség és korom vagyok. Mennyi malasztban támasztalak fel én téged, és adom neked ezt a világot pusztításod tárgyává!
*Sátáni kacagás, földöntúli hang. Valahol, egy ismeretlen helyen egy Démon poéta alkot éppen, mielőtt nekiesne a munkának. Éjfélre jár. A napi rutin szerint ideje feltámasztania egy adag holtat.*
-Mindig csak a gondok.
*Dohog magában továbbra is, minthogy most legjobb talpnyalói sincsenek jelen megengedheti magának a lazaságot. De aztán kezdődik a művelet. Apró szertartás, egy levágott ártatlan szűz a rend kedvéért. Talán csak a hangulatot fokozza.*
~Tudja a fene.~
*Gondolja maga Sa'argathot is.*
~Ja, hisz az én vagyok.~
*Ezzel el is kezd ősi szavakat, sőt... inkább valamilyen más hangkészlet, másik világ nyelvét használva szavakat formálni. Nyekeg, búg, zúg.*
*Szél seper végig a temető sírkövei között. Két nő már kissé aszott arcát simogatja a föld alatt is. Mindketten ott nyugszanak ugyanis. Vagy ott nyugodnának, ha nem szólna egy hang előbb Meirához, majd Yilanhoz, mely akkora erővel hasít bele a végnélküli ürességbe, hogy ismét életet lehel a testekbe.*
-Hívlak téged!
*Szól az éppen élezés alatt álló kések hangját utánozva a hang a két hősnő tudatában.*
-Gyere!
*Sziszegi tovább.*
-Kelj fel! Végre eljött érted A Halál!
*Közli az ünnepélyes hírt.*
-Ideje befejezned velem, amit elkezdtem!
*Nyújtja kezét is szinte a különös hangocska, és a két pár napja már azért holt nő szemei kipattannak. Sötét van. Mindketten tudják viszont, hogy ez a temetésük miatt lehet. Mindketten vászonba és földbe lettek temetve. Yilan viszont többekkel együtt, mélyre, míg Meira egyedül.
Érzik a beszélő igazát. Nagy úr lehet az, aki ilyen bölcs. Tudják azt is, hogy mire utalnak a szavak, hogy mit kell befejezni. Az életet. Mindenhol. Még egyszer utoljára megszólal a rejtélyes Mester.*
-Menjetek Gforden Sed sírjához!
*Aztán a fejekben is csend lesz. Az amúgy fullasztó föld, most kifejezetten nyugtatóan hat. Csak úgy, mint a sötétség. A sötétség kifejezetten jó. Viszont most mégis ki kell kászálódni a sírból, hisz a parancs ez volt. Meira összeaszott, csupán egy csontváz, pergamen bőr, izmok, inak, üres szemgödrök tarkítják, amúgy igen "kellemes" szagú megjelenését.
Yilan sokkal jobb súlyban van, ugyanakkor feje alig forrt össze, hasfala pedig teljesen eltűnt. Belei kilógnak, zizegve surrognak a talajon, ha kikel. Első körben el kell jutniuk a kijelölt helyre. Hiszen akkor haraphatnak több élőt, és hamarabb maguknak. A két nő pedig nem egy sorban leledzik, így egymásról nem tudhatnak. Bármilyen hiányosságuk is legyen testben mozgásuk kissé darabosságán nem mutatkozik meg elváltozás. Itt most leginkább lelkük romlott, mely ezt a testet irányítja. Céljuk egyedül az élet eltiprása és a halál mindenkire kiterjesztése marad.*
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
-Lássátok feleim szemetekkel mi vagyok! Bizony, sötétség és korom vagyok. Mennyi malasztban támasztalak fel én téged, és adom neked ezt a világot pusztításod tárgyává!
*Sátáni kacagás, földöntúli hang. Valahol, egy ismeretlen helyen egy Démon poéta alkot éppen, mielőtt nekiesne a munkának. Éjfélre jár. A napi rutin szerint ideje feltámasztania egy adag holtat.*
-Mindig csak a gondok.
*Dohog magában továbbra is, minthogy most legjobb talpnyalói sincsenek jelen megengedheti magának a lazaságot. De aztán kezdődik a művelet. Apró szertartás, egy levágott ártatlan szűz a rend kedvéért. Talán csak a hangulatot fokozza.*
~Tudja a fene.~
*Gondolja maga Sa'argathot is.*
~Ja, hisz az én vagyok.~
*Ezzel el is kezd ősi szavakat, sőt... inkább valamilyen más hangkészlet, másik világ nyelvét használva szavakat formálni. Nyekeg, búg, zúg.*
*Szél seper végig a temető sírkövei között. Két nő már kissé aszott arcát simogatja a föld alatt is. Mindketten ott nyugszanak ugyanis. Vagy ott nyugodnának, ha nem szólna egy hang előbb Meirához, majd Yilanhoz, mely akkora erővel hasít bele a végnélküli ürességbe, hogy ismét életet lehel a testekbe.*
-Hívlak téged!
*Szól az éppen élezés alatt álló kések hangját utánozva a hang a két hősnő tudatában.*
-Gyere!
*Sziszegi tovább.*
-Kelj fel! Végre eljött érted A Halál!
*Közli az ünnepélyes hírt.*
-Ideje befejezned velem, amit elkezdtem!
*Nyújtja kezét is szinte a különös hangocska, és a két pár napja már azért holt nő szemei kipattannak. Sötét van. Mindketten tudják viszont, hogy ez a temetésük miatt lehet. Mindketten vászonba és földbe lettek temetve. Yilan viszont többekkel együtt, mélyre, míg Meira egyedül.
Érzik a beszélő igazát. Nagy úr lehet az, aki ilyen bölcs. Tudják azt is, hogy mire utalnak a szavak, hogy mit kell befejezni. Az életet. Mindenhol. Még egyszer utoljára megszólal a rejtélyes Mester.*
-Menjetek Gforden Sed sírjához!
*Aztán a fejekben is csend lesz. Az amúgy fullasztó föld, most kifejezetten nyugtatóan hat. Csak úgy, mint a sötétség. A sötétség kifejezetten jó. Viszont most mégis ki kell kászálódni a sírból, hisz a parancs ez volt. Meira összeaszott, csupán egy csontváz, pergamen bőr, izmok, inak, üres szemgödrök tarkítják, amúgy igen "kellemes" szagú megjelenését.
Yilan sokkal jobb súlyban van, ugyanakkor feje alig forrt össze, hasfala pedig teljesen eltűnt. Belei kilógnak, zizegve surrognak a talajon, ha kikel. Első körben el kell jutniuk a kijelölt helyre. Hiszen akkor haraphatnak több élőt, és hamarabb maguknak. A két nő pedig nem egy sorban leledzik, így egymásról nem tudhatnak. Bármilyen hiányosságuk is legyen testben mozgásuk kissé darabosságán nem mutatkozik meg elváltozás. Itt most leginkább lelkük romlott, mely ezt a testet irányítja. Céljuk egyedül az élet eltiprása és a halál mindenkire kiterjesztése marad.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-11 11:27:52
Üzenet elküldve: 2016-07-11 11:27:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Töprengve nézi a gnómot. Szóval nem támadni akart, ez igazán remek. Úgy tűnik, sikerült a végsőkig hajszolnia, innen már nincs más hátra, mint befejezni, amit elkezdett. Vet egy pillantást a rongkupacra, amin ül, aztán néhány pillanatig még maga elé néz.*
Hát, ha ez a szíved vágya, ki vagyok én, hogy megakadályozzalak?
*Verner torka fölé tartja a saját tőrét, de meg nem öli.*
Egyedül viszont nem csinálhatod, nehogy buta ötleteid támadjanak a tőrömmel a kezedben.
*Elég szorosan tartja a kést, hogy ne lehessen könnyen kikapni a kezéből, de bolond kis játékszere bármikor újrapróbálhatja az öngyilkos szúrást, amennyiben még mindig érzi a késztetést.*
Hát, ha ez a szíved vágya, ki vagyok én, hogy megakadályozzalak?
*Verner torka fölé tartja a saját tőrét, de meg nem öli.*
Egyedül viszont nem csinálhatod, nehogy buta ötleteid támadjanak a tőrömmel a kezedben.
*Elég szorosan tartja a kést, hogy ne lehessen könnyen kikapni a kezéből, de bolond kis játékszere bármikor újrapróbálhatja az öngyilkos szúrást, amennyiben még mindig érzi a késztetést.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-11 07:14:52
Üzenet elküldve: 2016-07-11 07:14:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yilan Irda//
*Mivel minden a maszkos elképzelései szerint alakult így hamar kihuny a fény a nő szemeiből, majd az élet utolsó szikrája is kivész belőle... egy két testrángás kíséretében, na meg a záróizmok is megadják magukat. Toronyként magasodik a szerencsétlenül járt préda fölött, pár másodpercig figyeli az élettelen testet. Függőlegesen tartja maga előtt tőrét, amiről a vér lassan gurgulázik lefelé, hogy apró cseppek formájában a földre potyogjon. Kissé megemeli a maszkot, majd mohón nyalja végig a friss vért olyannyira, hogy még saját nyelvét is megvágja picit. Nem kedveli a félvér vért, az emberé sokkalta édesebb, de a sajátjánál még mindig fényévekkel jobb.
Ezután földre fekteti a tetemet, majd ő maga is melléje fekszik... valóban elférnek a fekhelyen ketten is. Egy ideig elréved a halott nő szemeiben. Elvette egy nő életét mondanák ezt az élők. Ő viszont azt mondaná megváltotta annak fényében, hogy halottként tudjon valaha szolgálni egy nagyurat. Maga az egész szituáció már így is elég bizarr, de a maszkos képes tovább tetézni. Jéghideg, emberi szemmel nézve üszkösödő, csontos ujjvégeivel lágyan simogatni kezdi a nő homlokát, az ajkát pedig hosszú mocskos megsárgult körmeivel birizgálja.*
-Ne félj. *suttogja az élettelen arcba.* -Nem lesz semmi baj... minden a legnagyobb rendben. Holnap sétálunk egyet. De most már tényleg pihennünk kell.
*Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a cselekedete úgy csinálja mindezt, de az a helyzet, hogy neki ez teljesen az. Nem fog mélyen aludni, arra már évek óta nem képes, de szép lassan ő maga is megszunnyad.*
*Mivel minden a maszkos elképzelései szerint alakult így hamar kihuny a fény a nő szemeiből, majd az élet utolsó szikrája is kivész belőle... egy két testrángás kíséretében, na meg a záróizmok is megadják magukat. Toronyként magasodik a szerencsétlenül járt préda fölött, pár másodpercig figyeli az élettelen testet. Függőlegesen tartja maga előtt tőrét, amiről a vér lassan gurgulázik lefelé, hogy apró cseppek formájában a földre potyogjon. Kissé megemeli a maszkot, majd mohón nyalja végig a friss vért olyannyira, hogy még saját nyelvét is megvágja picit. Nem kedveli a félvér vért, az emberé sokkalta édesebb, de a sajátjánál még mindig fényévekkel jobb.
Ezután földre fekteti a tetemet, majd ő maga is melléje fekszik... valóban elférnek a fekhelyen ketten is. Egy ideig elréved a halott nő szemeiben. Elvette egy nő életét mondanák ezt az élők. Ő viszont azt mondaná megváltotta annak fényében, hogy halottként tudjon valaha szolgálni egy nagyurat. Maga az egész szituáció már így is elég bizarr, de a maszkos képes tovább tetézni. Jéghideg, emberi szemmel nézve üszkösödő, csontos ujjvégeivel lágyan simogatni kezdi a nő homlokát, az ajkát pedig hosszú mocskos megsárgult körmeivel birizgálja.*
-Ne félj. *suttogja az élettelen arcba.* -Nem lesz semmi baj... minden a legnagyobb rendben. Holnap sétálunk egyet. De most már tényleg pihennünk kell.
*Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a cselekedete úgy csinálja mindezt, de az a helyzet, hogy neki ez teljesen az. Nem fog mélyen aludni, arra már évek óta nem képes, de szép lassan ő maga is megszunnyad.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-11 00:09:31
Üzenet elküldve: 2016-07-11 00:09:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Apró, szinte reflexből elmondott mondatok, csupa udvariasság, amivel eljutnak a búcsúzásig. Még a kötelező időjárásról-csevegést sem hagyják ki... bizarrabb már nem is lehetne. Mégis... olyan helyénvalónak tűnik ez az egész.
Pontosan addig, amíg a jéghideg ujjakat meg nem érzi a saját kezén. Talán a kéz tapintása, vagy a maszk alól előcsillanó tekintet szólaltatja meg benne a vészharangot? Nem tudni, annyi biztos csak, hogy elkésett az óvatossággal. A szerzetesek nevelése nyomán ösztönösen csavar eget mellkasán estében, de ez nem elég ahhoz, hogy a kegyetlen csonttőrt elkerülje, annyit ér csak vele, hogy a penge a gyomra érintésével tüdejéig hatol.
Legszívesebben megkérdezné Dramusztól, önmagától, a Sorstól, hogy ez most komoly-e, de mikor levegőt próbál venni, az éltető lég helyett csak a kegyetlen fájdalom érkezik. Erőtlenül kap a férfi válla felé, ahogy leroskad a földre, s amaz fölé kerül.*
-Aludj...
*ez az egyszerű szó, a szinte gyengéd mozdulat, ami a tarkóját érinti, a férfi hangja, a kés utolsó villanása...
Muszáj nevetni!
Az utolsó hang, amit Yilan Irda életében halat, egy fájdalmas, elhaló nevetés, ami saját vérében fuldokló gurgulázássá válik szinte rögtön, s nem marad utána semmi.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Apró, szinte reflexből elmondott mondatok, csupa udvariasság, amivel eljutnak a búcsúzásig. Még a kötelező időjárásról-csevegést sem hagyják ki... bizarrabb már nem is lehetne. Mégis... olyan helyénvalónak tűnik ez az egész.
Pontosan addig, amíg a jéghideg ujjakat meg nem érzi a saját kezén. Talán a kéz tapintása, vagy a maszk alól előcsillanó tekintet szólaltatja meg benne a vészharangot? Nem tudni, annyi biztos csak, hogy elkésett az óvatossággal. A szerzetesek nevelése nyomán ösztönösen csavar eget mellkasán estében, de ez nem elég ahhoz, hogy a kegyetlen csonttőrt elkerülje, annyit ér csak vele, hogy a penge a gyomra érintésével tüdejéig hatol.
Legszívesebben megkérdezné Dramusztól, önmagától, a Sorstól, hogy ez most komoly-e, de mikor levegőt próbál venni, az éltető lég helyett csak a kegyetlen fájdalom érkezik. Erőtlenül kap a férfi válla felé, ahogy leroskad a földre, s amaz fölé kerül.*
-Aludj...
*ez az egyszerű szó, a szinte gyengéd mozdulat, ami a tarkóját érinti, a férfi hangja, a kés utolsó villanása...
Muszáj nevetni!
Az utolsó hang, amit Yilan Irda életében halat, egy fájdalmas, elhaló nevetés, ami saját vérében fuldokló gurgulázássá válik szinte rögtön, s nem marad utána semmi.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-10 17:22:29
Üzenet elküldve: 2016-07-10 17:22:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yilan Irda//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Már megint az a fura nevetés, ami a maszkos agyára megy, és ismét nem érti a jelentését.*
-Maradna azért pár elő... szolgának, és elrettentő példának.
*Miközben lefuttatják a kis eszmecseréjüket a maszkos mindkét kezét elrejti ismét köpenye alá és megborzong.*
-Kezd hűvösödni.
*Aztán a nő távozóra fogja, vagyis ez lenne az első számú célja. Pedig a maszkos tényleg azt hitte, hogy lesz akivel elbeszélgethet és aki vigyázza szendergését.*
-Bizonyára. *mondja majd feltápászkodik ülő helyzetéből, mert hát így illő elbúcsúzni. Kézfogás... fölösleges álszent formalitása ez az élőknek, de most belemegy a játékba. Jobb kezét előrenyújtja a köpeny alól, és kezet ráz a nővel. A maszkos érintése jéghideg. Majd a következő pillanatban rászorít a nő kezére, egy határozott mozdulattal maga felé húzza, balja pedig már mozdul is a köpeny alól... a tőrével együtt. Ha sikerül meglepnie a nőt, akkor egy árva gondolkodás nélkül szúrja a pengét a nő gyomrába egészen ütközésig, ami átlyukasztja a gyomrot, a beleket, sőt akár a májban is kárt tehet. A maszk mögüli vöröses szempár felizzik, testét átjárja az adrenalin, ahogy a nő vére fokozatosan áztatja át a hűvös pengét, és megfesti talpuk alatt a földet. Ha érzi, hogy a nő teste kezdi megadni magát és roskadozni kezd hagyja, hogy elterüljön a földön, majd letérdel hozzá, szabad kezével átfogja a tarkóját, és kicsit megemeli fejét.*
-Aludj.
*Ez lehet az utolsó hang amit hall a nő, ugyanis a penge a nyakához szorul, és a maszkos habozás nélkül metszi át a torkát.*
A hozzászólás írója (He'zor Yelizius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.10 17:24:21
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Már megint az a fura nevetés, ami a maszkos agyára megy, és ismét nem érti a jelentését.*
-Maradna azért pár elő... szolgának, és elrettentő példának.
*Miközben lefuttatják a kis eszmecseréjüket a maszkos mindkét kezét elrejti ismét köpenye alá és megborzong.*
-Kezd hűvösödni.
*Aztán a nő távozóra fogja, vagyis ez lenne az első számú célja. Pedig a maszkos tényleg azt hitte, hogy lesz akivel elbeszélgethet és aki vigyázza szendergését.*
-Bizonyára. *mondja majd feltápászkodik ülő helyzetéből, mert hát így illő elbúcsúzni. Kézfogás... fölösleges álszent formalitása ez az élőknek, de most belemegy a játékba. Jobb kezét előrenyújtja a köpeny alól, és kezet ráz a nővel. A maszkos érintése jéghideg. Majd a következő pillanatban rászorít a nő kezére, egy határozott mozdulattal maga felé húzza, balja pedig már mozdul is a köpeny alól... a tőrével együtt. Ha sikerül meglepnie a nőt, akkor egy árva gondolkodás nélkül szúrja a pengét a nő gyomrába egészen ütközésig, ami átlyukasztja a gyomrot, a beleket, sőt akár a májban is kárt tehet. A maszk mögüli vöröses szempár felizzik, testét átjárja az adrenalin, ahogy a nő vére fokozatosan áztatja át a hűvös pengét, és megfesti talpuk alatt a földet. Ha érzi, hogy a nő teste kezdi megadni magát és roskadozni kezd hagyja, hogy elterüljön a földön, majd letérdel hozzá, szabad kezével átfogja a tarkóját, és kicsit megemeli fejét.*
-Aludj.
*Ez lehet az utolsó hang amit hall a nő, ugyanis a penge a nyakához szorul, és a maszkos habozás nélkül metszi át a torkát.*
A hozzászólás írója (He'zor Yelizius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.10 17:24:21
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-10 15:47:43
Üzenet elküldve: 2016-07-10 15:47:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
-Minden kezdet nehéz, tényleg ezt mondják... *mondja nagy komolyan, aztán nem bírja tovább és kuncogni kezd. Annyira abszurd ez az egész, nem csak az akasztófahumorú társalgás, a hely, de ez az egész nap... az embernek ilyenkor meg kell őrülnie, hogy megőrizhesse a józan eszét.
Így van ezzel akkor is, mikor a nekropolisz vízióját hallgatja. Igaz, ő nem egészen így gondolta, de nem lepi meg, hogy a férfi igen, ezért mikor megszólal, szavai tárgyilagosak, nem hallatszik belőlük ítélkezés.*
-Meglenne a maga sajátos bája. Bár ha megvalósulna, sok olyan is áldozattá válna, aki szépen él. *s hogy kinek a tiszte meghozni ezt az ítéletet? ez igencsak messzire vezetne... Yilan nem is akar most erre gondolni. Vágyik a békére, de nem egészen úgy, ahogy a maszkos értelmezi a szót. Ezen kívül egyéb, nagyon is az életfunkcióihoz köthető vágyai is feltámadnak benne, így pár perc gondolkodás után szemmel láthatóan indulni készül.*
-Köszönöm ezt a kellemes, érdekes beszélgetést Dramusz, de most mennem kell. További szép estét kívánok és remélem, egyszer még találkozunk. *elmosolyodik és kicsit félszeg mozdulattal kezet nyújt.*
-Minden kezdet nehéz, tényleg ezt mondják... *mondja nagy komolyan, aztán nem bírja tovább és kuncogni kezd. Annyira abszurd ez az egész, nem csak az akasztófahumorú társalgás, a hely, de ez az egész nap... az embernek ilyenkor meg kell őrülnie, hogy megőrizhesse a józan eszét.
Így van ezzel akkor is, mikor a nekropolisz vízióját hallgatja. Igaz, ő nem egészen így gondolta, de nem lepi meg, hogy a férfi igen, ezért mikor megszólal, szavai tárgyilagosak, nem hallatszik belőlük ítélkezés.*
-Meglenne a maga sajátos bája. Bár ha megvalósulna, sok olyan is áldozattá válna, aki szépen él. *s hogy kinek a tiszte meghozni ezt az ítéletet? ez igencsak messzire vezetne... Yilan nem is akar most erre gondolni. Vágyik a békére, de nem egészen úgy, ahogy a maszkos értelmezi a szót. Ezen kívül egyéb, nagyon is az életfunkcióihoz köthető vágyai is feltámadnak benne, így pár perc gondolkodás után szemmel láthatóan indulni készül.*
-Köszönöm ezt a kellemes, érdekes beszélgetést Dramusz, de most mennem kell. További szép estét kívánok és remélem, egyszer még találkozunk. *elmosolyodik és kicsit félszeg mozdulattal kezet nyújt.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-10 09:07:30
Üzenet elküldve: 2016-07-10 09:07:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Meira Alais halála//
*Néhány napja teljesen magára hagyták, és mivel ágyhoz kötöttsége napról napra szorosabb lett, Meira szép lassan mély álomba szenderült. A közelben tartózkodók már csak a negyednapos hulla szagára figyelnek fel, és úgy döntenek, rövid úton megszabadulnak tőle. A testet egy liszteszsákba teszik, majd kiviszik a temetőbe, ahol egy nem egészen egy rőf mély lyulat ásnak, majd a szegény lányt beledobják a gödörbe, és betemetik. Hogy ki volt ő, hogy milyen dolgokat tett, hogy volt-e még valaki, akinek számított volna, az már soha bem derül ki.*
*Néhány napja teljesen magára hagyták, és mivel ágyhoz kötöttsége napról napra szorosabb lett, Meira szép lassan mély álomba szenderült. A közelben tartózkodók már csak a negyednapos hulla szagára figyelnek fel, és úgy döntenek, rövid úton megszabadulnak tőle. A testet egy liszteszsákba teszik, majd kiviszik a temetőbe, ahol egy nem egészen egy rőf mély lyulat ásnak, majd a szegény lányt beledobják a gödörbe, és betemetik. Hogy ki volt ő, hogy milyen dolgokat tett, hogy volt-e még valaki, akinek számított volna, az már soha bem derül ki.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-10 06:57:01
Üzenet elküldve: 2016-07-10 06:57:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yilan Irda//
*Ha a maszkosnak sorba kellene rendeznie azokat, akik a halállistáján szerepelnek akár napokig is el kellene gondolkodnia azon ki is legyen az első illetve a második előkelő pozícióban. Talán mentora gyilkosa lenne az első akit brutális kegyetlenséggel ölne meg, aztán meg jöhetne az a tűzmágus.
Yilan egészen felszabadultan meséli el történetét a maszkos Dramusznak.*
-Tehát nem tudsz érzelemmentesen, érzéstelenül bántalmazni másokat vagy meggyilkolni valakit, mert a lelkiismereted vagy valami bosszantó tulajdonságod közbeszól, és megszólaltatja a vészharangot a fejedben.
*Yilan tehát mondhatni nem pszichopata. Kár érte, pedig a maszkos már azt hitte, hogy a nőben sorstársra lelt... tévedett.*
-Azt mondják minden kezdet nehéz. Így van ez a gyilkossággal is... de ha túlesel a mérföldkőn utána már zsigerből megy.
*A maszk alatt újabb vigyorra húzódik szája. Ő nagyon jól emlékszik az első komolyabb gyilkosságára, sosem fogja elfelejteni azt a felemelő pillanatot, amikor késsel átdöfte hitvány apja szívét.*
-Így meghagytad neki a lehetőséget, hogy egy újabb áldozatot tegyen tönkre. Ebben a világban ember embernek farkasa, ha nem válsz vadásszá örökre te leszel a préda.
*Ha valakinek akkor a maszkosnak elmondhatja az érzéseit, ő úgysem adja tovább, hiszen kivel is pletykálna?*
-Sziklák, nehezen átjárható terep. *morfondírozik.* -Ahol a kémek nem csúsznak át. Ezt én is kialakítanám. Gyönyörű Nekropolisz lenne a városból, az a templom pedig jó célt szolgálna sötét toronynak. Kicsit csúcsosabbra, keskenyebbre kellene variálni kevés kicsi ablakokkal, hogy állandó félhomály legyen. A sziklák borotvaélesek lennének, méregfelhők takarnák el a birodalmat, a levegő fojtogató lenne az elevenek számára... a folyóban pedig vér csordogálna. Lenne ennél nagyobb béke és nyugalom amit el tudnál képzelni? Bár nem kizárt, hogy hamarosan ez lesz... hallottam egy két dolgot mielőtt a temetőbe jöttem.
*Ha a maszkosnak sorba kellene rendeznie azokat, akik a halállistáján szerepelnek akár napokig is el kellene gondolkodnia azon ki is legyen az első illetve a második előkelő pozícióban. Talán mentora gyilkosa lenne az első akit brutális kegyetlenséggel ölne meg, aztán meg jöhetne az a tűzmágus.
Yilan egészen felszabadultan meséli el történetét a maszkos Dramusznak.*
-Tehát nem tudsz érzelemmentesen, érzéstelenül bántalmazni másokat vagy meggyilkolni valakit, mert a lelkiismereted vagy valami bosszantó tulajdonságod közbeszól, és megszólaltatja a vészharangot a fejedben.
*Yilan tehát mondhatni nem pszichopata. Kár érte, pedig a maszkos már azt hitte, hogy a nőben sorstársra lelt... tévedett.*
-Azt mondják minden kezdet nehéz. Így van ez a gyilkossággal is... de ha túlesel a mérföldkőn utána már zsigerből megy.
*A maszk alatt újabb vigyorra húzódik szája. Ő nagyon jól emlékszik az első komolyabb gyilkosságára, sosem fogja elfelejteni azt a felemelő pillanatot, amikor késsel átdöfte hitvány apja szívét.*
-Így meghagytad neki a lehetőséget, hogy egy újabb áldozatot tegyen tönkre. Ebben a világban ember embernek farkasa, ha nem válsz vadásszá örökre te leszel a préda.
*Ha valakinek akkor a maszkosnak elmondhatja az érzéseit, ő úgysem adja tovább, hiszen kivel is pletykálna?*
-Sziklák, nehezen átjárható terep. *morfondírozik.* -Ahol a kémek nem csúsznak át. Ezt én is kialakítanám. Gyönyörű Nekropolisz lenne a városból, az a templom pedig jó célt szolgálna sötét toronynak. Kicsit csúcsosabbra, keskenyebbre kellene variálni kevés kicsi ablakokkal, hogy állandó félhomály legyen. A sziklák borotvaélesek lennének, méregfelhők takarnák el a birodalmat, a levegő fojtogató lenne az elevenek számára... a folyóban pedig vér csordogálna. Lenne ennél nagyobb béke és nyugalom amit el tudnál képzelni? Bár nem kizárt, hogy hamarosan ez lesz... hallottam egy két dolgot mielőtt a temetőbe jöttem.
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-10 00:45:40
Üzenet elküldve: 2016-07-10 00:45:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
-Az a férfi természetesen benne van a kettőben, aki először eszembe jutott. *fejét elgondolkodva megtámasztja egy sírkövön, keskeny kezének hosszú ujjaival végigsimít a homlokán, arca egyszerre fejez ki zavart és szomorúságot.*
-Tudod, első dühömben megkérdeztem egy orkot, hogy tud-e valakit, aki megölné Őt pár garasért. Abban a pillanatban tényleg úgy éreztem, mindenemet odaadnám azért, hogy az a dög megbűnhődjön azért, amit tett, és ne árthasson többé másnak. Talán még most is megtenném. Tizennyolc arany, ennyim van. Nem sok egy gyilkosságért, de az ő életéért még sok is... de hogy miért kell ehhez bérgyilkos? *kérdezi magától és a sötét éjszakától. Kezeit arca elé emeli és tétován forgatni kezdi őket maga előtt.* Mert nem bízom magamban. Mielőtt... otthagytam... *meséli, de a szavak nehezen jönnek* veszekedtünk. Dulakodtunk. Ocsmányságokat mondott... Nekem sose tanították, de kilestem a mestereket, tudom, melyik három pontra kell ütni ahhoz, hogy valakinek ott helyben megálljon a szíve... Nem voltam rá képes. Az első ütés után megriadtam magamtól, inkább ágyékon vágtam a botommal és eljöttem. Gyengeség, tudom. Hiba volt, ezt is tudom. De az én érzéseim igazak voltak, ha az övéi nem is. *fejezi be szomorúan és hirtelen szükségét érzi, hogy átölelje felhúzott térdeit. Mégsem teszi, nem akar még ennél is több gyengeséget mutatni a furcsa idegen előtt.*
-Nem sokat láttam a városból, nem tudom, szükség van-e megváltoztatni... *vált komolyabb, tárgyilagosabb hangnemre, hiszen szégyenli kicsit előbbi kitárulkozását.* Bár ha minden anyag felett hatalmam lenne, több ágra bontanám a folyót és száz meg száz csatornával szőném tele az utcákat. Ó és lennének sziklák és dombok is. Sosem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de hiányoznak a lépcsők...
-Az a férfi természetesen benne van a kettőben, aki először eszembe jutott. *fejét elgondolkodva megtámasztja egy sírkövön, keskeny kezének hosszú ujjaival végigsimít a homlokán, arca egyszerre fejez ki zavart és szomorúságot.*
-Tudod, első dühömben megkérdeztem egy orkot, hogy tud-e valakit, aki megölné Őt pár garasért. Abban a pillanatban tényleg úgy éreztem, mindenemet odaadnám azért, hogy az a dög megbűnhődjön azért, amit tett, és ne árthasson többé másnak. Talán még most is megtenném. Tizennyolc arany, ennyim van. Nem sok egy gyilkosságért, de az ő életéért még sok is... de hogy miért kell ehhez bérgyilkos? *kérdezi magától és a sötét éjszakától. Kezeit arca elé emeli és tétován forgatni kezdi őket maga előtt.* Mert nem bízom magamban. Mielőtt... otthagytam... *meséli, de a szavak nehezen jönnek* veszekedtünk. Dulakodtunk. Ocsmányságokat mondott... Nekem sose tanították, de kilestem a mestereket, tudom, melyik három pontra kell ütni ahhoz, hogy valakinek ott helyben megálljon a szíve... Nem voltam rá képes. Az első ütés után megriadtam magamtól, inkább ágyékon vágtam a botommal és eljöttem. Gyengeség, tudom. Hiba volt, ezt is tudom. De az én érzéseim igazak voltak, ha az övéi nem is. *fejezi be szomorúan és hirtelen szükségét érzi, hogy átölelje felhúzott térdeit. Mégsem teszi, nem akar még ennél is több gyengeséget mutatni a furcsa idegen előtt.*
-Nem sokat láttam a városból, nem tudom, szükség van-e megváltoztatni... *vált komolyabb, tárgyilagosabb hangnemre, hiszen szégyenli kicsit előbbi kitárulkozását.* Bár ha minden anyag felett hatalmam lenne, több ágra bontanám a folyót és száz meg száz csatornával szőném tele az utcákat. Ó és lennének sziklák és dombok is. Sosem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de hiányoznak a lépcsők...
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-09 23:34:14
Üzenet elküldve: 2016-07-09 23:34:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yilan Irda//
-Kettőt? *kérdezi, hangja enyhe meglepettséget sugároz.* -Túlságosan kegyelmes vagy... és ez nagy hiba lehet.
*Ebből könnyen rájöhet a nő, hogy a maszkos bizony nem két ember szívét tépni ki a helyéről, vagy nem két ember vérét ontaná... de nem bizony!*
-Azokat riasztom el vele akik fájdalmat akarnak okozni. Azt, hogy mit rejt nem is mondom el... úgysem hinnéd el.
*Na meg nem is feltétlenül akarja elmondani, bár ma különösen közlékeny kedvében van, és most kicsit lehetne faggatni. Hogy ennek mi az oka azt ő pontosan tudja, de hamarosan a beszélgetőtársa is ráeszmél mindenre.*
-Hogy az előző kérdésedre válaszoljak... nincs megszokva a tiszta víz, lehet meg is ölne.
*Ha mondjuk a szökőkút vizét megszíneznék némi vérrel akkor sokkal szívesebben merítené meg belőle kulacsát.*
-Értem. *mondja érzelemmentes hangon.* -Újabb strigula az élők lapjára, hogy miért ne éljenek. Hová lett ez a férfi? Ha előtted lenne magatehetetlenül mit csinálnál vele? Megölnéd? Vérét vennéd? *csillannak fel szemei, nagyon várni fogja ezekre a választ.* -Vagy meghagynád a semmirekellő hitvány életét, hogy még több nőnek ártson? Én meggyilkolnám.
*Ha mindezekre válasz kapott újabb kérdést tesz fel.*
-És tetszik ez a... város? Ha hatalmad lenne az anyagok formálása felett megváltoztatnád?
-Kettőt? *kérdezi, hangja enyhe meglepettséget sugároz.* -Túlságosan kegyelmes vagy... és ez nagy hiba lehet.
*Ebből könnyen rájöhet a nő, hogy a maszkos bizony nem két ember szívét tépni ki a helyéről, vagy nem két ember vérét ontaná... de nem bizony!*
-Azokat riasztom el vele akik fájdalmat akarnak okozni. Azt, hogy mit rejt nem is mondom el... úgysem hinnéd el.
*Na meg nem is feltétlenül akarja elmondani, bár ma különösen közlékeny kedvében van, és most kicsit lehetne faggatni. Hogy ennek mi az oka azt ő pontosan tudja, de hamarosan a beszélgetőtársa is ráeszmél mindenre.*
-Hogy az előző kérdésedre válaszoljak... nincs megszokva a tiszta víz, lehet meg is ölne.
*Ha mondjuk a szökőkút vizét megszíneznék némi vérrel akkor sokkal szívesebben merítené meg belőle kulacsát.*
-Értem. *mondja érzelemmentes hangon.* -Újabb strigula az élők lapjára, hogy miért ne éljenek. Hová lett ez a férfi? Ha előtted lenne magatehetetlenül mit csinálnál vele? Megölnéd? Vérét vennéd? *csillannak fel szemei, nagyon várni fogja ezekre a választ.* -Vagy meghagynád a semmirekellő hitvány életét, hogy még több nőnek ártson? Én meggyilkolnám.
*Ha mindezekre válasz kapott újabb kérdést tesz fel.*
-És tetszik ez a... város? Ha hatalmad lenne az anyagok formálása felett megváltoztatnád?
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-09 17:19:57
Üzenet elküldve: 2016-07-09 17:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
-Kapásból tudnék mondani kettőt, aki nem érdemli meg. *jelenti ki éjsötét haraggal a hangjában, a férfi baljóslatú szavaira pedig csak lassan bólogat. A figyelme elkalandozik, ismét visszatér saját nyomorához, de a poshadt víz és kenyér említésére felkapja a fejét.*
-Köszönöm, inkább nem... *aztán egy gondolat szöget üt a fejébe* A kukacos kenyeret még csak-csak értem, de miért nem hozol friss vizet a főtéri szökőkútból? Az mindig tiszta, azt mondják.
-Valóban félelmetes maszk *mondja egykedvűen* azt hittem pont az emberek elriasztására szolgál. *eszében sincs megkérdezni, mit jelent, vagy mit rejt, ez Dramusz magánügye.
Az utolsó kérdésre dühösen felszusszan, nem a kérdés bántja, hanem a válasz, ha a szavaknak alakja lenne, az övéi most méregtől csöpögő hagymázas felhőként törnének elő vékony ajkai közül.*
-A hegyekből jöttem. Követtem egy férfi hazug szavait, aki szerelmet és fényes jövők ígért, helyette pedig csak fájdalmat adott. Így kerültem ide. *nem tudni, hogy ezen egész Artheniort érti, vagy a temetőt.*
-Kapásból tudnék mondani kettőt, aki nem érdemli meg. *jelenti ki éjsötét haraggal a hangjában, a férfi baljóslatú szavaira pedig csak lassan bólogat. A figyelme elkalandozik, ismét visszatér saját nyomorához, de a poshadt víz és kenyér említésére felkapja a fejét.*
-Köszönöm, inkább nem... *aztán egy gondolat szöget üt a fejébe* A kukacos kenyeret még csak-csak értem, de miért nem hozol friss vizet a főtéri szökőkútból? Az mindig tiszta, azt mondják.
-Valóban félelmetes maszk *mondja egykedvűen* azt hittem pont az emberek elriasztására szolgál. *eszében sincs megkérdezni, mit jelent, vagy mit rejt, ez Dramusz magánügye.
Az utolsó kérdésre dühösen felszusszan, nem a kérdés bántja, hanem a válasz, ha a szavaknak alakja lenne, az övéi most méregtől csöpögő hagymázas felhőként törnének elő vékony ajkai közül.*
-A hegyekből jöttem. Követtem egy férfi hazug szavait, aki szerelmet és fényes jövők ígért, helyette pedig csak fájdalmat adott. Így kerültem ide. *nem tudni, hogy ezen egész Artheniort érti, vagy a temetőt.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-09 14:08:51
Üzenet elküldve: 2016-07-09 14:08:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mint minden laikus X'Threa is azt hitte, érti a mágiát, de úgy tűnik, minden összetettebb, mint ahogy azt ő gondolná. Ő mondjuk azt hitte, egésze egy pár pillanattal ezelőttig, hogy a zombik teljesen nélkülözik az emberi értelmet.*
-Attól függ, mit várna a második esélyért. Mondjuk, kevés dolog van, amire azt mondanám nem. *És itt nem arról van szó, hogy annyira érdekelné az igazság, csak arról, hogy nem fogadná el, ha valaki gyökeresen meg akarná változtatni. Mondjuk azt mondaná, hogy tisztelettel kell viseltetnie mások iránt és mások életét, jólétét a magáé elé kéne helyeznie. Akkor kerek perec nemet mondana az ajánlatra.
Most már feladja azt is, hogy úgy vélje, tudja, hogy működnek az élőholtak, így a közvetítő elmászkálását, esetleges elrablását vagy elfogását egyszerűen csak elfogadja, mintha a világ rendszeréhez tartozna.*
-Ha esetleg összefutnék valami intelligensebbnek tűnő mászkáló hullával, akkor megemlítem a problémád. *Valószínűleg nem fog csak úgy találkozni egy zombival, de azért még felajánlja, mert ha tényleg csatlakozna a halottakhoz, akkor meg van az esélye. Akkor meg miért ne?*
-Én is meglepődtem. *Szúrja közbe a hallott válaszra, majd végighallgatja a mondandó másik felét is.*
-Neked is! *Búcsúzik el. Még marad egy kicsit a temetőben, bolyong a sírok és az emlékek között, mielőtt elindulna hazafelé. Ahhoz képest, hogy egy teljesen nyugodt túrára készült, ahhoz képest egész jól szórakozott, nyugtázza magában.*
*Mint minden laikus X'Threa is azt hitte, érti a mágiát, de úgy tűnik, minden összetettebb, mint ahogy azt ő gondolná. Ő mondjuk azt hitte, egésze egy pár pillanattal ezelőttig, hogy a zombik teljesen nélkülözik az emberi értelmet.*
-Attól függ, mit várna a második esélyért. Mondjuk, kevés dolog van, amire azt mondanám nem. *És itt nem arról van szó, hogy annyira érdekelné az igazság, csak arról, hogy nem fogadná el, ha valaki gyökeresen meg akarná változtatni. Mondjuk azt mondaná, hogy tisztelettel kell viseltetnie mások iránt és mások életét, jólétét a magáé elé kéne helyeznie. Akkor kerek perec nemet mondana az ajánlatra.
Most már feladja azt is, hogy úgy vélje, tudja, hogy működnek az élőholtak, így a közvetítő elmászkálását, esetleges elrablását vagy elfogását egyszerűen csak elfogadja, mintha a világ rendszeréhez tartozna.*
-Ha esetleg összefutnék valami intelligensebbnek tűnő mászkáló hullával, akkor megemlítem a problémád. *Valószínűleg nem fog csak úgy találkozni egy zombival, de azért még felajánlja, mert ha tényleg csatlakozna a halottakhoz, akkor meg van az esélye. Akkor meg miért ne?*
-Én is meglepődtem. *Szúrja közbe a hallott válaszra, majd végighallgatja a mondandó másik felét is.*
-Neked is! *Búcsúzik el. Még marad egy kicsit a temetőben, bolyong a sírok és az emlékek között, mielőtt elindulna hazafelé. Ahhoz képest, hogy egy teljesen nyugodt túrára készült, ahhoz képest egész jól szórakozott, nyugtázza magában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965