Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-02 23:14:23
Üzenet elküldve: 2013-08-02 23:14:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Eralil Namos//
*A temető kihalt csöndje egyre és egyre ijesztőbb, főleg naplemente után. Persze sokan azért jönnek ide e kései órákban, hogy egy kis nyugalmat leljenek, távol a város nyüzsgő forgatagától. Hirtelen két alak lép a temető területére, persze senkinek nem keltenek feltűnést, mivel hosszú fekete köpenyben jelentek meg, ahogy általában a sírok gondozói. Ha ez nem lenne elég, még a papi pecsét is bele van hímezve a köpeny hátuljába, így biztosan minden kíváncsiskodó távol tartja magát tőlük. Szépen lassan sétálnak, miközben egyikük megkérdezi:*
- Biztos, hogy róla van szó?
- Hát figyelj *kezdi a másik* ha csak nem rohangál itt valaki más hasonló külsővel és adottságokkal, akkor igen. Az öreg esküdött, hogy ő volt.
- Azért ez is nagy szerencse nekünk. Ha itt megtaláljuk, hát én esküszöm megtoldom az öreg honoráriumát. Nem elég, hogy végre magunk mögött tudhatjuk ezt a nyomorult melót, de annyi pénzt kapunk, amiből egy hónapig is elleszünk, ha takarékoskodunk kicsit.
*A másik nem szól semmit, csak sétál, és közben bólogat. Ő azért nem ígér olyasmiket, hogy mindenféle rongyos öregembereknek részt ad a béréből, hiszen ez az ő pénze lesz, amiért ő szenved már hetek óta. Végül hirtelen megtorpan, ezt látva társa is követi a példáját, és abba az irányba próbál kémlelni, amerre a másik is meredten bámul. Hirtelen meg is látja, amit szemével keresett.*
- Jól láttam *kérdi* hogy ez az alak most csinált nagy jégtömböt a vázából?
- Bármit is csinált *felel a másik* van egy olyan érzésem, hogy ő az emberünk.
*A temető kihalt csöndje egyre és egyre ijesztőbb, főleg naplemente után. Persze sokan azért jönnek ide e kései órákban, hogy egy kis nyugalmat leljenek, távol a város nyüzsgő forgatagától. Hirtelen két alak lép a temető területére, persze senkinek nem keltenek feltűnést, mivel hosszú fekete köpenyben jelentek meg, ahogy általában a sírok gondozói. Ha ez nem lenne elég, még a papi pecsét is bele van hímezve a köpeny hátuljába, így biztosan minden kíváncsiskodó távol tartja magát tőlük. Szépen lassan sétálnak, miközben egyikük megkérdezi:*
- Biztos, hogy róla van szó?
- Hát figyelj *kezdi a másik* ha csak nem rohangál itt valaki más hasonló külsővel és adottságokkal, akkor igen. Az öreg esküdött, hogy ő volt.
- Azért ez is nagy szerencse nekünk. Ha itt megtaláljuk, hát én esküszöm megtoldom az öreg honoráriumát. Nem elég, hogy végre magunk mögött tudhatjuk ezt a nyomorult melót, de annyi pénzt kapunk, amiből egy hónapig is elleszünk, ha takarékoskodunk kicsit.
*A másik nem szól semmit, csak sétál, és közben bólogat. Ő azért nem ígér olyasmiket, hogy mindenféle rongyos öregembereknek részt ad a béréből, hiszen ez az ő pénze lesz, amiért ő szenved már hetek óta. Végül hirtelen megtorpan, ezt látva társa is követi a példáját, és abba az irányba próbál kémlelni, amerre a másik is meredten bámul. Hirtelen meg is látja, amit szemével keresett.*
- Jól láttam *kérdi* hogy ez az alak most csinált nagy jégtömböt a vázából?
- Bármit is csinált *felel a másik* van egy olyan érzésem, hogy ő az emberünk.
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-02 20:56:57
Üzenet elküldve: 2013-08-02 20:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
*Még Henua Tikron és Tilli Yari előtt lép ki a temetőbe, miközben ők még a templomban beszélgetnek. Járkál egy kicsit a sorok között, olvasgatja a neveket, dátumokat. Igazi ínyencségeket talál. Elég nagy a temető ahhoz, hogy mindenkit elkerüljön, így kényelmesen próbálgathatja újonnal szerzett varázslatait. Ki is néz magának egy vázát, ami az egyik gondozottabb síron hever. Igazán nem kenyere az, hogy kárt tegyen egy holt tiszteletére, szeretetére odahelyezett virágban, de ezt muszáj kipróbálnia. Egy jégbörtön varázslattal szeretné jégbe zárni a vázát, virágostul. Ha sikerül, egy ideig áttörhetetlen jégfal képződik köré. Ez egy igen hasznos varázslat lesz harc során, mert bár van más, erősebb védekező varázslata is, ezzel egy ügyes trükköt tud majd bevetni: ellenfele fegyverzetét, kardját tudja ugyan így jégbe vonni, aminek következtében az a harc jelentős idejére gyakorlatilag használhatatlan lesz. Persze nehézkes a varázslat egy mozgó tárgyra, de közel sem lehetetlen - épp ezért gyakorolja.
Ha sikerül a varázslat, félmosollyal száján indul el, ha nem, akkor kissé csüggedten, de ugyancsak elindul. Most csak egyszer próbálja ki, eljön majd az ideje a további használatnak, és bizony mást is gyakorolnia kell, az idő pedig sürgeti.
A temető elég nagy, valószínűleg a gnóm és a leányzó is pár tucat lépés távolságban egyszer elhaladt mellette, legalábbis nem jönnek szembe, amikor visszafele indul a templomkert irányába.*
A varázsló egy Jégbörtön nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy kisebb jégburkot hoz létre a varázsló a kívánt tárgy köré, mely fizikailag nem eltörhető. Hatása 5 körig tart.
Ha sikerül a varázslat, félmosollyal száján indul el, ha nem, akkor kissé csüggedten, de ugyancsak elindul. Most csak egyszer próbálja ki, eljön majd az ideje a további használatnak, és bizony mást is gyakorolnia kell, az idő pedig sürgeti.
A temető elég nagy, valószínűleg a gnóm és a leányzó is pár tucat lépés távolságban egyszer elhaladt mellette, legalábbis nem jönnek szembe, amikor visszafele indul a templomkert irányába.*
A varázsló egy Jégbörtön nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy kisebb jégburkot hoz létre a varázsló a kívánt tárgy köré, mely fizikailag nem eltörhető. Hatása 5 körig tart.
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-02 19:28:32
Üzenet elküldve: 2013-08-02 19:28:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
* Tilli örül,hogy gyengédséget lát a gnóm arcán, de mivel egyből magyarázni kezd nem tudd ezzel sokáig foglalkozni. Ahogy a gnóm beszélni kezd a varázslat művészetéről, a lány arcára mosoly ül ki. Régen találkozott ilyen szenvedéllyel. Érezni az öreg gnómon mennyire szereti a varázslatokat. Miközben Tikron magyaráz a lány szemügyre veszi a tájat* "Igaza van Tikronnak ez egyre tökéletesebb hely" *gondolja majd újra a gnómnak szenteli figyelmét, s az arról kérdezi szeretne e még többet tudni a varázslatokról*
- Természetesen, szívesen venném ha alaposabban feltárná előttem a varázslat világát. *mondja s közben kilép a kapun majd megáll a még egyszer hátra pillant a temetőre*
* Tilli örül,hogy gyengédséget lát a gnóm arcán, de mivel egyből magyarázni kezd nem tudd ezzel sokáig foglalkozni. Ahogy a gnóm beszélni kezd a varázslat művészetéről, a lány arcára mosoly ül ki. Régen találkozott ilyen szenvedéllyel. Érezni az öreg gnómon mennyire szereti a varázslatokat. Miközben Tikron magyaráz a lány szemügyre veszi a tájat* "Igaza van Tikronnak ez egyre tökéletesebb hely" *gondolja majd újra a gnómnak szenteli figyelmét, s az arról kérdezi szeretne e még többet tudni a varázslatokról*
- Természetesen, szívesen venném ha alaposabban feltárná előttem a varázslat világát. *mondja s közben kilép a kapun majd megáll a még egyszer hátra pillant a temetőre*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-02 19:04:53
Üzenet elküldve: 2013-08-02 19:04:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*A lány jó társaságnak bizonyul. Látszik rajta, hogy nem csak azért kérdez, mert muszáj, mert illik. A válaszokat is nagyon érdeklődően hallgatja. A gnómnak megint eszébe jut, hogy mennyire hiányzik neki Themisia, a barátnője. Már hónapok óta nem volt otthon. Ezek a gondolatok ki is ülnek az arcára, úgyhogy a lány láthatja, hogy megcsapta őt a romantika szele. Tényleg szívesen lenne most otthon egy finom citromlevet kortyolgatva barátnőjével. Ha most nem is, de pár hét múlva sort fog erre keríteni.
A lány a második kérdésre válaszol előbb. Nem tanult semmit a varázslatokról, mert sokba kerülne neki. Nem veti fel a pénz és ez a ruhájából illetve annak a hiányából is látszik.*
- A varázslat mindig az alapelemekre épül. Megpróbálom elmagyarázni úgy, hogy ne legyen túlságosan ijesztő a sok információ egyszerre. Az elemek azok az alapvető dolgok, amik a világot meghatározzák, amikből és amik segítségével felépül. Ilyen a Levegő, a Tűz, a Víz, a Föld, a Nap és a Hold ereje. Ezeket meg lehet ismerni és meg lehet próbálni az erejüket irányítani. Ha gondolja, mutatok egyet Önnek azokból a varázslatokból, amiket ismerek. Nem biztos, hogy sikerülni fog, de megpróbálom, ha szeretné. A mágiatanuláshoz kell egy alapérzék. Bennem ez például már megvolt, így születtem, ezért is kezdett érdekelni. De aki nem mágusnak születik, az is meg tudja tanulni, csak hosszabb idő alatt. Érdekli mélyebben? Meséljek még róla?
*Tilli azt mondja, még nem igazán járta be a várost. A főtérről rögtön a szegénynegyedbe ment. A temető jobban tetszik neki, mert békésebb. Henua Tikron nem így gondolja, de nem fog vitatkozni a lánnyal. Felesleges lenne. Ha jól érzi magát itt, akkor jó. Emlékszik, hogy Pyrkon is milyen nagy örömmel jött a temetőbe, de az a langaléta egész más miatt szeretett ide járni. Tilli pedig egy kedves lány.*
- Értem. Én már nagyjából ismerem a várost, a kerületeit mindenképp. Ha gondolja, rajzolok Önnek egy egyszerűbb térképet Arthenior városáról, hogy könnyebben eligazodjon. Itt a temető mögött van a folyópart, ami nagyon szép hely, mindjárt meglátja. Onnan pedig már nincs messze az erdőszéli tisztás sem, ahova megyünk.
*Ezzel a gnóm ki is nyitja a hátsó kaput és előre engedi Tillit, hogy a folyóhoz érjenek.*
*A lány jó társaságnak bizonyul. Látszik rajta, hogy nem csak azért kérdez, mert muszáj, mert illik. A válaszokat is nagyon érdeklődően hallgatja. A gnómnak megint eszébe jut, hogy mennyire hiányzik neki Themisia, a barátnője. Már hónapok óta nem volt otthon. Ezek a gondolatok ki is ülnek az arcára, úgyhogy a lány láthatja, hogy megcsapta őt a romantika szele. Tényleg szívesen lenne most otthon egy finom citromlevet kortyolgatva barátnőjével. Ha most nem is, de pár hét múlva sort fog erre keríteni.
A lány a második kérdésre válaszol előbb. Nem tanult semmit a varázslatokról, mert sokba kerülne neki. Nem veti fel a pénz és ez a ruhájából illetve annak a hiányából is látszik.*
- A varázslat mindig az alapelemekre épül. Megpróbálom elmagyarázni úgy, hogy ne legyen túlságosan ijesztő a sok információ egyszerre. Az elemek azok az alapvető dolgok, amik a világot meghatározzák, amikből és amik segítségével felépül. Ilyen a Levegő, a Tűz, a Víz, a Föld, a Nap és a Hold ereje. Ezeket meg lehet ismerni és meg lehet próbálni az erejüket irányítani. Ha gondolja, mutatok egyet Önnek azokból a varázslatokból, amiket ismerek. Nem biztos, hogy sikerülni fog, de megpróbálom, ha szeretné. A mágiatanuláshoz kell egy alapérzék. Bennem ez például már megvolt, így születtem, ezért is kezdett érdekelni. De aki nem mágusnak születik, az is meg tudja tanulni, csak hosszabb idő alatt. Érdekli mélyebben? Meséljek még róla?
*Tilli azt mondja, még nem igazán járta be a várost. A főtérről rögtön a szegénynegyedbe ment. A temető jobban tetszik neki, mert békésebb. Henua Tikron nem így gondolja, de nem fog vitatkozni a lánnyal. Felesleges lenne. Ha jól érzi magát itt, akkor jó. Emlékszik, hogy Pyrkon is milyen nagy örömmel jött a temetőbe, de az a langaléta egész más miatt szeretett ide járni. Tilli pedig egy kedves lány.*
- Értem. Én már nagyjából ismerem a várost, a kerületeit mindenképp. Ha gondolja, rajzolok Önnek egy egyszerűbb térképet Arthenior városáról, hogy könnyebben eligazodjon. Itt a temető mögött van a folyópart, ami nagyon szép hely, mindjárt meglátja. Onnan pedig már nincs messze az erdőszéli tisztás sem, ahova megyünk.
*Ezzel a gnóm ki is nyitja a hátsó kaput és előre engedi Tillit, hogy a folyóhoz érjenek.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-02 18:38:40
Üzenet elküldve: 2013-08-02 18:38:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Miután a mellényt a gnóm a vállára terítette a lány érdeklődve hallgatja beszámolóját. Kicsit irigyli Tikront a családja miatt.* "Bárcsak engem is visszavárnának" *gondolja majd újra a gnómra figyel. Megtudta,hogy van barátnője aki bár most messze van tőle,szereti. Ezt Tilli látja a az öreg gnóm szemében. Régen látott ilyen gyengédséget egy ember tekintetében. Az Ő szülei már nem törődtek egymással sőt igazából a lány már az otthoni légkört sem bírta elviselni ezért is jött el otthonról.*
- Soha nem tanultam varázslatot. Nem volt mesterem, óriási összegeket kérnek érte,Én meg amint látja *mondja s végig mutat magán* elég szegényesen élek. *válaszolja majd nevetve a homlokára csap*
- Látja a másik kérdést meg csak úgy hagyom a levegőben lógni. Egyébként nem sok helyen jártam,csupán akkor értem a szegénynegyedbe amikor Önt megpillantottam. Ez a hely nekem jobban tetszik mint a másik,mert bár itt holtak nyugszanak mégis békésebb mint a koldusok és éhezők tere *mondja szomorkásan.*
*Miután a mellényt a gnóm a vállára terítette a lány érdeklődve hallgatja beszámolóját. Kicsit irigyli Tikront a családja miatt.* "Bárcsak engem is visszavárnának" *gondolja majd újra a gnómra figyel. Megtudta,hogy van barátnője aki bár most messze van tőle,szereti. Ezt Tilli látja a az öreg gnóm szemében. Régen látott ilyen gyengédséget egy ember tekintetében. Az Ő szülei már nem törődtek egymással sőt igazából a lány már az otthoni légkört sem bírta elviselni ezért is jött el otthonról.*
- Soha nem tanultam varázslatot. Nem volt mesterem, óriási összegeket kérnek érte,Én meg amint látja *mondja s végig mutat magán* elég szegényesen élek. *válaszolja majd nevetve a homlokára csap*
- Látja a másik kérdést meg csak úgy hagyom a levegőben lógni. Egyébként nem sok helyen jártam,csupán akkor értem a szegénynegyedbe amikor Önt megpillantottam. Ez a hely nekem jobban tetszik mint a másik,mert bár itt holtak nyugszanak mégis békésebb mint a koldusok és éhezők tere *mondja szomorkásan.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-02 18:18:19
Üzenet elküldve: 2013-08-02 18:18:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*A lány elmondja, hogy gyakorlatilag elmenekült otthonról, mert az apja nagyon rosszul bánt vele. Járja a világot és az apja nem hiányzik neki, de a többi rokon és családtag igen. A gnóm sajnálja, hogy ilyen nehéz környezetben kellett felnőnie a lánykának:*
- Én egy kicsit szerencsésebb voltam. Tudja nálunk a család szinte minden férfitagja mérnök volt és aki még él, az is többnyire ezzel foglalkozik. Ahogy mondtam az előbb, én is ezt tanultam, mert természetesen engem is mérnöknek szántak. Mikor megtudták, hogy mágiát akarok inkább tanulni, akkor nekem is távoznom kellett. De abban is biztos vagyok, hogy ha visszamennék, tárt karokkal fogadnának. Tudja, mi, gnómok könnyen fel tudjuk kapni a vizet, ha úgy alakul, viszont nem vagyunk haragtartóak.
*Így is van, ahogy Henua Tikron mondja. Emlékszik arra a veszekedésre, ami a bejelentését követte. A szoba szinte megsemmisült, csak úgy törtek az ablakok és a vázák, repültek a székek, borultak a bútorok. A szülei már megbánták a dolgot és egy nap Tikron haza is fog menni. Egyelőre csak levelet váltanak időnként.
Amikor látja, hogy Tilli elsírja magát, a vállára teszi a kezét. Ekkor mondja a lány, hogy elfogadja a mellényt. A gnóm leveszi a ruhadarabot és a lány hátára teríti, hogy megvédje a hűvöstől.*
- Igazán nincs mit. Én nem fázom, de azt a világért sem akarnám, hogy óvatlanságból Ön meghűljön ezen a helyen! Mennyire ismeri egyébként a várost? Itt azért van ekkora köd, mert közel van a folyó, ahonnan felszáll ide a pára.
*Tilli mesél magáról, hogy érdekli a művészet, a történelem és a gyógyítás. Hozzáteszi, hogy a mágia is érdekli. A gnómra nézve megkérdezi, hogy Henua Tikronnak van-e családja, majd elkezdi simogatni a kőfalat. Úgy látszik, tetszik neki, hogy ilyen magabiztosan állnak itt ezek a magas falak, védelmet és diszkréciót nyútva a megemlékezést végző embereknek, akik erre a helyre járulnak tisztességet adni.*
- A barátnőm nem tart velem a vándorlások során. Ő egy távolibb városban maradt, mikor elmentünk a szülővárosomból. Ő is mérnök egyébként és ezzel is foglalkozik. Időnként vissza szoktam térni hozzá és csak utána folytatom a vándorlást. A szüleim és a testvéreim pedig még mindig Huredon városában élnek. Nos, ezek szép dolgok, amiket tanul. Persze, szívesen mesélek a varázslásról is. Ez is egy tudomány, amit meg lehet ismerni és meg lehet tanulni. Foglalkozott már vele valamikor?
*A lány elmondja, hogy gyakorlatilag elmenekült otthonról, mert az apja nagyon rosszul bánt vele. Járja a világot és az apja nem hiányzik neki, de a többi rokon és családtag igen. A gnóm sajnálja, hogy ilyen nehéz környezetben kellett felnőnie a lánykának:*
- Én egy kicsit szerencsésebb voltam. Tudja nálunk a család szinte minden férfitagja mérnök volt és aki még él, az is többnyire ezzel foglalkozik. Ahogy mondtam az előbb, én is ezt tanultam, mert természetesen engem is mérnöknek szántak. Mikor megtudták, hogy mágiát akarok inkább tanulni, akkor nekem is távoznom kellett. De abban is biztos vagyok, hogy ha visszamennék, tárt karokkal fogadnának. Tudja, mi, gnómok könnyen fel tudjuk kapni a vizet, ha úgy alakul, viszont nem vagyunk haragtartóak.
*Így is van, ahogy Henua Tikron mondja. Emlékszik arra a veszekedésre, ami a bejelentését követte. A szoba szinte megsemmisült, csak úgy törtek az ablakok és a vázák, repültek a székek, borultak a bútorok. A szülei már megbánták a dolgot és egy nap Tikron haza is fog menni. Egyelőre csak levelet váltanak időnként.
Amikor látja, hogy Tilli elsírja magát, a vállára teszi a kezét. Ekkor mondja a lány, hogy elfogadja a mellényt. A gnóm leveszi a ruhadarabot és a lány hátára teríti, hogy megvédje a hűvöstől.*
- Igazán nincs mit. Én nem fázom, de azt a világért sem akarnám, hogy óvatlanságból Ön meghűljön ezen a helyen! Mennyire ismeri egyébként a várost? Itt azért van ekkora köd, mert közel van a folyó, ahonnan felszáll ide a pára.
*Tilli mesél magáról, hogy érdekli a művészet, a történelem és a gyógyítás. Hozzáteszi, hogy a mágia is érdekli. A gnómra nézve megkérdezi, hogy Henua Tikronnak van-e családja, majd elkezdi simogatni a kőfalat. Úgy látszik, tetszik neki, hogy ilyen magabiztosan állnak itt ezek a magas falak, védelmet és diszkréciót nyútva a megemlékezést végző embereknek, akik erre a helyre járulnak tisztességet adni.*
- A barátnőm nem tart velem a vándorlások során. Ő egy távolibb városban maradt, mikor elmentünk a szülővárosomból. Ő is mérnök egyébként és ezzel is foglalkozik. Időnként vissza szoktam térni hozzá és csak utána folytatom a vándorlást. A szüleim és a testvéreim pedig még mindig Huredon városában élnek. Nos, ezek szép dolgok, amiket tanul. Persze, szívesen mesélek a varázslásról is. Ez is egy tudomány, amit meg lehet ismerni és meg lehet tanulni. Foglalkozott már vele valamikor?
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-02 17:55:14
Üzenet elküldve: 2013-08-02 17:55:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
* Tilli imádja a félelmetes helyeket,valamiért ha valami békés és szép attól fél,hogy csak illúzió. Gyermekkora óta a sötét helyeket szerette inkább. Így a temető számára megnyugvást hozz, bár őszintén sajnálja azokat akiknek azért kell ide eljönni,hogy szeretteiket meglátogassák. Miközben ezen mélázik meghallja az öreg gnóm hangját, sose gondolta volna,hogy a gnóm valójában mérnök.* "Sokkal inkább illik hozzá a varázslás" *Gondolja a lány,majd válaszol kérdésére.*
- Mint mondtam apám soha nem kegyelmezett, így hát nem tudtam elviselni az otthont. Pár évvel ezelőtt jöttem el otthonról, és őszintén megvallom családom többi tagja rettenetesen hiányzik. *felsóhajt s észre sem veszi ahogy egy kósza könnycsepp végig gördül szép arcán.
Gondolatait ismét csak Tikron hangja töri meg, jól esik Tillinek az öreg gnóm aggodalma s mosolyogva fordul felé.*
- Köszönöm Tikron, Ön nagyon kedves hozzám. *igazából nem fázik a lány,de olyan régen voltak hozzá ilyen kedvesek így hát elfogadja a mellényt. Miközben magára teríti ámulva figyeli a magas kőfalat s szinte alig hallja Tikron kérdését.*
- Óh, hát mit is szeretek tanulni? Sok mindent, művészetet, történelmet és gyógyítást. A varázslat is érdekel, így szívesen venném ha mesélnek ezekről. *mondja s szemét érdeklődve függeszti a gnómra.*
- Mondja csak Tikron,Önnek van családja? *kérdezi s megsimogatja a kőfalat*
* Tilli imádja a félelmetes helyeket,valamiért ha valami békés és szép attól fél,hogy csak illúzió. Gyermekkora óta a sötét helyeket szerette inkább. Így a temető számára megnyugvást hozz, bár őszintén sajnálja azokat akiknek azért kell ide eljönni,hogy szeretteiket meglátogassák. Miközben ezen mélázik meghallja az öreg gnóm hangját, sose gondolta volna,hogy a gnóm valójában mérnök.* "Sokkal inkább illik hozzá a varázslás" *Gondolja a lány,majd válaszol kérdésére.*
- Mint mondtam apám soha nem kegyelmezett, így hát nem tudtam elviselni az otthont. Pár évvel ezelőtt jöttem el otthonról, és őszintén megvallom családom többi tagja rettenetesen hiányzik. *felsóhajt s észre sem veszi ahogy egy kósza könnycsepp végig gördül szép arcán.
Gondolatait ismét csak Tikron hangja töri meg, jól esik Tillinek az öreg gnóm aggodalma s mosolyogva fordul felé.*
- Köszönöm Tikron, Ön nagyon kedves hozzám. *igazából nem fázik a lány,de olyan régen voltak hozzá ilyen kedvesek így hát elfogadja a mellényt. Miközben magára teríti ámulva figyeli a magas kőfalat s szinte alig hallja Tikron kérdését.*
- Óh, hát mit is szeretek tanulni? Sok mindent, művészetet, történelmet és gyógyítást. A varázslat is érdekel, így szívesen venném ha mesélnek ezekről. *mondja s szemét érdeklődve függeszti a gnómra.*
- Mondja csak Tikron,Önnek van családja? *kérdezi s megsimogatja a kőfalat*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-02 14:53:58
Üzenet elküldve: 2013-08-02 14:53:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*Tilli is jobban érzi magát kint, mint a kőpületben. A templomból kivezető út hátsó kapuján át elérik a temetőt. Itt megint köd van, mint mindig. A folyó felől száll fel a pára és sűrű félhomályba burkolja a holtak végső nyughelyeit. A templomban sem voltak sokkal jobbak a látási viszonyok, itt viszont még hűvösebb is van. Lehet, hogy a lány fázni fog.
A gnóm kérdésére elmondja, hogy vándorolt a világban, keresgélt és idetévedt. Nem előre megfontoltan, csak valahogy véletlenül. Persze a véletlenek is események sorozatai és ezekre kíváncsi a gnóm.*
- És miért kezdett vándorolni? Én is járom a világot egy ideje. Mérnöknek tanultam, de a mágia érdekelt jobban és erről úgy lehet összeszedni a tudást, ha sokfelé megy az ember. Látja, itt például a levegőmágiához értenek igazán. Más városokban a tűz vagy a víz a szakterület, úgyhogy nem lehet megállni egy városnál. De egyelőre ittmaradok.
*A lány azt is elmondja, hogy tetszik neki Arthenior. A gnóm is megszerette ezt a várost, amióta itt van. És a szegénynegyed tényleg a legrosszabb helyek közé tartozik. Közben haladnak a sírok között és a gnóm nem sokat foglalkozik velük. Nem szereti ezt a helyet, de már többször járt itt. Egyedül is, társaságban is. Tudja, hogy így lehet kijutni a legkönnyebben a folyópartra és a tisztásra, amik csodálatos helyek. A sírok között lát néhány alakot, akik épp megemlékeznek vagy virágot helyeznek el. Mások tisztogatják a rokonaik, hozzátartozóik nyughelyét. Eszébe jut, hogy a lányka talán abban a csöpp ruhában még megfázik itt.*
- Itt hűvösebb van azért, mint a belső városban. Biztos, hogy nem fázik? A mellényemet a hátára terítheti, ha gondolja.
*Henua Tikron apró ruhája erre a lányra talán rámenne, még ha furcsán is nézne ki benne. Ha Tilli akarja, tényleg ráteríti. Ha a megfázást akarják elkerülni, akkor nem lehet feltétlenül divatozni.
Lassan elérnek a hátsó kapuhoz, ami a folyópartra vezető lejtőre nyílik. A magas kőfalak előtt a gnóm megkérdezi a lányt a tanulásról, amit említett:*
- És mit szeretne tanulni, ha szabad érdeklődnöm? Mágiát vagy valami mást? Én most egy gyermeknek tanítok matematikát, még csak a számok formáinál tartunk.
*A gnóm eljátszik a gondolattal, hogy ő is mágiát fog tanítani. Amit már tud, azt szívesen átadja a lánynak, ha érdekli.*
*Tilli is jobban érzi magát kint, mint a kőpületben. A templomból kivezető út hátsó kapuján át elérik a temetőt. Itt megint köd van, mint mindig. A folyó felől száll fel a pára és sűrű félhomályba burkolja a holtak végső nyughelyeit. A templomban sem voltak sokkal jobbak a látási viszonyok, itt viszont még hűvösebb is van. Lehet, hogy a lány fázni fog.
A gnóm kérdésére elmondja, hogy vándorolt a világban, keresgélt és idetévedt. Nem előre megfontoltan, csak valahogy véletlenül. Persze a véletlenek is események sorozatai és ezekre kíváncsi a gnóm.*
- És miért kezdett vándorolni? Én is járom a világot egy ideje. Mérnöknek tanultam, de a mágia érdekelt jobban és erről úgy lehet összeszedni a tudást, ha sokfelé megy az ember. Látja, itt például a levegőmágiához értenek igazán. Más városokban a tűz vagy a víz a szakterület, úgyhogy nem lehet megállni egy városnál. De egyelőre ittmaradok.
*A lány azt is elmondja, hogy tetszik neki Arthenior. A gnóm is megszerette ezt a várost, amióta itt van. És a szegénynegyed tényleg a legrosszabb helyek közé tartozik. Közben haladnak a sírok között és a gnóm nem sokat foglalkozik velük. Nem szereti ezt a helyet, de már többször járt itt. Egyedül is, társaságban is. Tudja, hogy így lehet kijutni a legkönnyebben a folyópartra és a tisztásra, amik csodálatos helyek. A sírok között lát néhány alakot, akik épp megemlékeznek vagy virágot helyeznek el. Mások tisztogatják a rokonaik, hozzátartozóik nyughelyét. Eszébe jut, hogy a lányka talán abban a csöpp ruhában még megfázik itt.*
- Itt hűvösebb van azért, mint a belső városban. Biztos, hogy nem fázik? A mellényemet a hátára terítheti, ha gondolja.
*Henua Tikron apró ruhája erre a lányra talán rámenne, még ha furcsán is nézne ki benne. Ha Tilli akarja, tényleg ráteríti. Ha a megfázást akarják elkerülni, akkor nem lehet feltétlenül divatozni.
Lassan elérnek a hátsó kapuhoz, ami a folyópartra vezető lejtőre nyílik. A magas kőfalak előtt a gnóm megkérdezi a lányt a tanulásról, amit említett:*
- És mit szeretne tanulni, ha szabad érdeklődnöm? Mágiát vagy valami mást? Én most egy gyermeknek tanítok matematikát, még csak a számok formáinál tartunk.
*A gnóm eljátszik a gondolattal, hogy ő is mágiát fog tanítani. Amit már tud, azt szívesen átadja a lánynak, ha érdekli.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-02 11:39:04
Üzenet elküldve: 2013-08-02 11:39:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Ezen a komor és vészjósló helyen elég kellemetlenül érzi magát az elf lány. Tudja, hogy miért vannak itt, hogy miért jöttek ide, de akkor is érzi az elmúlást, ami a helyből árad. Ez azoknak a helye, akikhez már soha nem szól senki és akik nem érintkezhetnek már senkivel. Kirázza a hideg a gondolattól, hogy egyszer ő is ide fog kerülni. Ha a mai rejtély megoldják, akkor még sok évtized állhat előtte, mert az elfek hosszú életűek szokta lenni, de egyszer eljön az a nap. Itt egyértelműen érzi és ezért nem szereti a temetőt. Mindent megtesz, hogy ez ne ma legyen és hogy a társai szintén megmeneküljenek. Csak ma ismerte meg őket, de egészen összetartó kis csapat alakult belőlük. Nem akarja, hogy bárki úgy járjon, mint a koldus, ezért igyekszik a rossz hangulattól függetlenül megtalálni azt, amiért idejöttek. Egy pillanatra eszébe jut Yaroglek, hogy mi lehet vele ott a ház közelében ájultan fekve.
Új társuk, Dreack hamar megtalálja a levélben említett állítólagos rokon sírját. És ez az Arenil az az Arenil a jelek szerint. Mind megállnak a sír előtt és megnézik. A moha már benőtte a feliratot, de még olvasható.*
"Ezek szerint tényleg élt, de nem most halt meg. Különben nem lenne ilyen dús a futónövényzet a síron."
*Ysdenerinek már ez sem tetszik, hiszen innen már egyértelmű, hogy a levélben említett Arenil Glodrak már rég meghalt. Hacsak nem egy szörnyű hosszúságúra elhúzódó hagyatéki ügy van a háttérben, akkor ez valami csapda. A templomban Leirel felkeltette a gyanúját. Sok mindent elmondott a házról, de sok mindent nem. Az elf lány fejében még az is megfordult, hogy maga a pap írta a leveleket. Ezért kérte, hogy a családnevet írja fel a levél hátuljára, de persze nem mondta neki, miért kéri ezt. Megjegyezte, hiszen jó esze van, de a pap írását össze akarta hasonlítani azzal, amit a levélen látott. Leirel még mindig idegenkedett a levéltől, de egyszerű, hosszúkás betűkkel ráírta a nevet úgy, hogy még véletlenül se érjen a levélhez. Az üzenet viszont egész más írással született, cirádás, díszes betűkkel, így a gyanú nem igazolódott be.
Ahogy áll és nézi a sírt, úgy érzi, hideg szellő fújja meg. Ez jöhetne a folyó felől is, de itt valami másról van szó. Talán most lesz meg a kulcs, ami a rejtélyeket nyitja. Talán itt derül ki minden a családról, a kertészről és az eltűnt lányról és persze arról, hogy nekik mi közük van ehhez és hogy szabadulhatnak ki az átok bűvköréből.
Ekkor valami hátborzongatót lát a lány. A síron a betűk elkezdenek mozogni. Ysdeneri azt hiszi, hogy hallucinál. Megtörli a szemeit, vesz egy nagy levegőt, becsukja a szemeit egy pillanatra, majd újra kinyitja őket. Amit lát, attól borzongás fut végig a testén a lábfejétől a feje búbjáig. A síron egy nevet lát: "Ysdeneri Asravej". Alatta néhány sor mesél a tánctanárnő életéről, hogy mennyi szépséget tanított az embereknek, hogy szeretett és szerették, de sajnos ez már mind a múlté és az elf lány nincs többé.
Úgy érzi, hogy kimegy a lábából az erő és össze fog esni. Szembesülni a halállal, mint megváltoztathatatlan, sőt már bekövetkezett ténnyel, az valami iszonytató dolog. Erőt vesz magán, hogy ne essen el, de nem tud megszólalni. Csak nézi a feliratot és ekkor éneket hall, ami szintén arról szól, hogy a lány a föld alá kerül az élettelenek közé. Eszébe jut, amit a koldus mondott, hogy ha énekelnek, akkor menekülni kell vagy levágni a karját. Nem fogja magát megcsonkítani, de menekülni se akar. Már olyan közel voltak a megoldáshoz, nem lehet most megfutamodni! Érzi, hogy nála sokkalta nagyobbb erők dolgoznak itt, de amíg tud, ellenáll. Lecsatolja az oldaláról a kardot és rémült arcot vágva odaadja Therumonnak. Megmagyarázná, hogy miért, de nem jön ki szó a torkán. Nagyon fél, remeg a keze, ahogy a kardhüvelyt és benne a díszes kardot odaadja. Ha az erők rávennék, hogy a saját életére törjön, akkor nem lesz mivel. Íj van még rajta és nyílvesszők, de azokkal nem olthatja ki a saját életét, nem veszélyesek. Látta, hogy a koldus mástól vett el egy tőrt és csak remélni meri, hogy őrá nem fog így hatni az átok. Próbál küzdeni és végül a hátborzongató dallam abbamarad. A hűvös szél is elcsitul. Ahogy hallotta, kísértetjáráskor lehűl a levegő, mert a holtak hideget hoznak. Most át is élte.
Végre meg tud szólalni:*
- Maguk is hallották a dalt? A saját nevemet és sírfeliratomat láttam és egy gyerekdal énekelt arról, hogy én is a föld alá kerülök. Therumon, kérem, tartsa magánál a fegyveremet! Észnél vagyok, de ha erőt venne rajtam, amit a háznál is láttunk, ne hagyják, hogy bármelyiküktől elvegyem a fegyvert. Én sem fogom hagyni, ha egyikük ezzel próbálkozna.
*Eszébe jut, hogy a törpöt is fel kell világosítani, mivel erről még nem volt szó.*
- Dreack! Az a koldus, akit láttunk, azt mondta, hogy ha énekelnek, akkor menekülni kell, különben úgy járunk, mint a nemesek, akik tőrrel fülbe szúrták magukat. A koldus állítólag levágta a saját karját és így engedték el.
*Ezen a komor és vészjósló helyen elég kellemetlenül érzi magát az elf lány. Tudja, hogy miért vannak itt, hogy miért jöttek ide, de akkor is érzi az elmúlást, ami a helyből árad. Ez azoknak a helye, akikhez már soha nem szól senki és akik nem érintkezhetnek már senkivel. Kirázza a hideg a gondolattól, hogy egyszer ő is ide fog kerülni. Ha a mai rejtély megoldják, akkor még sok évtized állhat előtte, mert az elfek hosszú életűek szokta lenni, de egyszer eljön az a nap. Itt egyértelműen érzi és ezért nem szereti a temetőt. Mindent megtesz, hogy ez ne ma legyen és hogy a társai szintén megmeneküljenek. Csak ma ismerte meg őket, de egészen összetartó kis csapat alakult belőlük. Nem akarja, hogy bárki úgy járjon, mint a koldus, ezért igyekszik a rossz hangulattól függetlenül megtalálni azt, amiért idejöttek. Egy pillanatra eszébe jut Yaroglek, hogy mi lehet vele ott a ház közelében ájultan fekve.
Új társuk, Dreack hamar megtalálja a levélben említett állítólagos rokon sírját. És ez az Arenil az az Arenil a jelek szerint. Mind megállnak a sír előtt és megnézik. A moha már benőtte a feliratot, de még olvasható.*
"Ezek szerint tényleg élt, de nem most halt meg. Különben nem lenne ilyen dús a futónövényzet a síron."
*Ysdenerinek már ez sem tetszik, hiszen innen már egyértelmű, hogy a levélben említett Arenil Glodrak már rég meghalt. Hacsak nem egy szörnyű hosszúságúra elhúzódó hagyatéki ügy van a háttérben, akkor ez valami csapda. A templomban Leirel felkeltette a gyanúját. Sok mindent elmondott a házról, de sok mindent nem. Az elf lány fejében még az is megfordult, hogy maga a pap írta a leveleket. Ezért kérte, hogy a családnevet írja fel a levél hátuljára, de persze nem mondta neki, miért kéri ezt. Megjegyezte, hiszen jó esze van, de a pap írását össze akarta hasonlítani azzal, amit a levélen látott. Leirel még mindig idegenkedett a levéltől, de egyszerű, hosszúkás betűkkel ráírta a nevet úgy, hogy még véletlenül se érjen a levélhez. Az üzenet viszont egész más írással született, cirádás, díszes betűkkel, így a gyanú nem igazolódott be.
Ahogy áll és nézi a sírt, úgy érzi, hideg szellő fújja meg. Ez jöhetne a folyó felől is, de itt valami másról van szó. Talán most lesz meg a kulcs, ami a rejtélyeket nyitja. Talán itt derül ki minden a családról, a kertészről és az eltűnt lányról és persze arról, hogy nekik mi közük van ehhez és hogy szabadulhatnak ki az átok bűvköréből.
Ekkor valami hátborzongatót lát a lány. A síron a betűk elkezdenek mozogni. Ysdeneri azt hiszi, hogy hallucinál. Megtörli a szemeit, vesz egy nagy levegőt, becsukja a szemeit egy pillanatra, majd újra kinyitja őket. Amit lát, attól borzongás fut végig a testén a lábfejétől a feje búbjáig. A síron egy nevet lát: "Ysdeneri Asravej". Alatta néhány sor mesél a tánctanárnő életéről, hogy mennyi szépséget tanított az embereknek, hogy szeretett és szerették, de sajnos ez már mind a múlté és az elf lány nincs többé.
Úgy érzi, hogy kimegy a lábából az erő és össze fog esni. Szembesülni a halállal, mint megváltoztathatatlan, sőt már bekövetkezett ténnyel, az valami iszonytató dolog. Erőt vesz magán, hogy ne essen el, de nem tud megszólalni. Csak nézi a feliratot és ekkor éneket hall, ami szintén arról szól, hogy a lány a föld alá kerül az élettelenek közé. Eszébe jut, amit a koldus mondott, hogy ha énekelnek, akkor menekülni kell vagy levágni a karját. Nem fogja magát megcsonkítani, de menekülni se akar. Már olyan közel voltak a megoldáshoz, nem lehet most megfutamodni! Érzi, hogy nála sokkalta nagyobbb erők dolgoznak itt, de amíg tud, ellenáll. Lecsatolja az oldaláról a kardot és rémült arcot vágva odaadja Therumonnak. Megmagyarázná, hogy miért, de nem jön ki szó a torkán. Nagyon fél, remeg a keze, ahogy a kardhüvelyt és benne a díszes kardot odaadja. Ha az erők rávennék, hogy a saját életére törjön, akkor nem lesz mivel. Íj van még rajta és nyílvesszők, de azokkal nem olthatja ki a saját életét, nem veszélyesek. Látta, hogy a koldus mástól vett el egy tőrt és csak remélni meri, hogy őrá nem fog így hatni az átok. Próbál küzdeni és végül a hátborzongató dallam abbamarad. A hűvös szél is elcsitul. Ahogy hallotta, kísértetjáráskor lehűl a levegő, mert a holtak hideget hoznak. Most át is élte.
Végre meg tud szólalni:*
- Maguk is hallották a dalt? A saját nevemet és sírfeliratomat láttam és egy gyerekdal énekelt arról, hogy én is a föld alá kerülök. Therumon, kérem, tartsa magánál a fegyveremet! Észnél vagyok, de ha erőt venne rajtam, amit a háznál is láttunk, ne hagyják, hogy bármelyiküktől elvegyem a fegyvert. Én sem fogom hagyni, ha egyikük ezzel próbálkozna.
*Eszébe jut, hogy a törpöt is fel kell világosítani, mivel erről még nem volt szó.*
- Dreack! Az a koldus, akit láttunk, azt mondta, hogy ha énekelnek, akkor menekülni kell, különben úgy járunk, mint a nemesek, akik tőrrel fülbe szúrták magukat. A koldus állítólag levágta a saját karját és így engedték el.
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-01 12:39:10
Üzenet elküldve: 2013-08-01 12:39:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Bátor csapatotok tehát ismét az eredeti méretére bővült, még ha sajnálatos módon nem is eredeti társatok csatlakozott ismét hozzátok, hanem egy idegen, akit látszólag csak a jó szándék vezérelt ide, hogy életveszélybe keverje magát.
A temető hatalmas, rengeteg időt el lehet itt vesztegetni bóklászással, sírok nézegetésével. A többségük elhanyagolt, régi, amit már csak az enyészet tüntet ki figyelmével. Az egész temetőt átjárja az elmúlás komorsága, szinte minden lépéssel újabb és újabb súlyként aggatva nyakatokba a halál közelségét és megkerülhetetlenségét. Valaha az itt nyugvók is éltek, szerettek, reméltek, ahogy ti, de mára csak féregmarta csonthalom maradt belőlük. Rátok is ez a sors vár, ha nem is most, de egy napon mindenképpen. A mosoly elhal minden orcáról, akaratlanul is az fordul meg mindannyiótok fejében, hogy vajon miként fog rátok találni a végzet. A mai napon, késsel a fületekben fogjátok végezni, ahogy a többi szerencsétlen? Netán boldog, hosszú élet áll előttetek? Ott a kétség magva bennetek, hogy vajon van-e jelentősége, hogy meddig is éltek, ha egy nap így is, úgy is itt végzitek majd.
Dreack, a bátor törpe, az önkéntes hősjelölt hirtelen úgy véli, talált valamit. Mind a négyen megálltok a sír előtt, amin kopott, mohalepte betűkkel bizony ott áll a név: Arenil. Mintha jeges fuvallat ölelne benneteket körbe egy pillanatra, a felfedezés ereje egészen megremegtet. Úgy tűnik, karnyújtásnyi távolságba került a rejtély megoldása, a kulcs, ami véget vethet a szörnyűségnek, de akkor történik valami. A betűk lassan formálódnak, átalakulnak, és amit először Arenilnek olvastatok, már nem más, mint a saját nevetek, alatta pár gyászos sorral, amely élteteket méltatja, halálotokon kesereg. Mindenki egy nevet lát a síron, méghozzá a sajátját, a hölgyek fülébe pedig egészen halkan gyerekdal csendül.*
-Föld alatt a sok hulla, sok hulla, sok hulla, te is juthatsz e sorsra, én szép hölgyem.
*Ahogy végre a mondatnak, a hang is elhal, csak a szél fújását, társaitok neszeit halljátok tovább.*
//Zenét a kalandok topicban találtok, csak hogy jobban át tudjátok érezni, hogy mit is hallanak a karakterek O:)//
*Bátor csapatotok tehát ismét az eredeti méretére bővült, még ha sajnálatos módon nem is eredeti társatok csatlakozott ismét hozzátok, hanem egy idegen, akit látszólag csak a jó szándék vezérelt ide, hogy életveszélybe keverje magát.
A temető hatalmas, rengeteg időt el lehet itt vesztegetni bóklászással, sírok nézegetésével. A többségük elhanyagolt, régi, amit már csak az enyészet tüntet ki figyelmével. Az egész temetőt átjárja az elmúlás komorsága, szinte minden lépéssel újabb és újabb súlyként aggatva nyakatokba a halál közelségét és megkerülhetetlenségét. Valaha az itt nyugvók is éltek, szerettek, reméltek, ahogy ti, de mára csak féregmarta csonthalom maradt belőlük. Rátok is ez a sors vár, ha nem is most, de egy napon mindenképpen. A mosoly elhal minden orcáról, akaratlanul is az fordul meg mindannyiótok fejében, hogy vajon miként fog rátok találni a végzet. A mai napon, késsel a fületekben fogjátok végezni, ahogy a többi szerencsétlen? Netán boldog, hosszú élet áll előttetek? Ott a kétség magva bennetek, hogy vajon van-e jelentősége, hogy meddig is éltek, ha egy nap így is, úgy is itt végzitek majd.
Dreack, a bátor törpe, az önkéntes hősjelölt hirtelen úgy véli, talált valamit. Mind a négyen megálltok a sír előtt, amin kopott, mohalepte betűkkel bizony ott áll a név: Arenil. Mintha jeges fuvallat ölelne benneteket körbe egy pillanatra, a felfedezés ereje egészen megremegtet. Úgy tűnik, karnyújtásnyi távolságba került a rejtély megoldása, a kulcs, ami véget vethet a szörnyűségnek, de akkor történik valami. A betűk lassan formálódnak, átalakulnak, és amit először Arenilnek olvastatok, már nem más, mint a saját nevetek, alatta pár gyászos sorral, amely élteteket méltatja, halálotokon kesereg. Mindenki egy nevet lát a síron, méghozzá a sajátját, a hölgyek fülébe pedig egészen halkan gyerekdal csendül.*
-Föld alatt a sok hulla, sok hulla, sok hulla, te is juthatsz e sorsra, én szép hölgyem.
*Ahogy végre a mondatnak, a hang is elhal, csak a szél fújását, társaitok neszeit halljátok tovább.*
//Zenét a kalandok topicban találtok, csak hogy jobban át tudjátok érezni, hogy mit is hallanak a karakterek O:)//
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-31 21:50:26
Üzenet elküldve: 2013-07-31 21:50:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*A kis kapun belépve már tudja hogy, jó helyen jár.*
~Ez lesz az a hely ahol a kezdeteknek vége van. Itt vannak azok az emberek akik jelentősen tehettek róla hogy, itt vagyunk és úgy ahogy vagyunk.~
*A csendes nemesi sírok után az elhagyatottabbak felé veszi az irányt. Minél tovább megy annál régebbi és elhanyagoltabb sírokat talál. Végül az egyik előtt megáll és nekiáll lehámozni a futónövényt ami teljesen benőtte. Több percnyi munka után sikerül a nevet elolvasni. A repedések miatt a keresztnevet már nem de, a családnevet el lehet olvasni. DONGNOR. Arsenor elmosolyodik és tovább tisztítja a sírt. Közben mivel senki sincs a közelben hangosan beszél is hozzá.*
-Szóval végül is találkoztunk öreg. A nevem Dongnor Arsenor és jelenleg én vagyok a legfiatalabb a családból. Apa most is úton van. Most a hegyek között járhat hogy, a szerzetesek titkait fürkéssze. Nagypapa halott. Egy medve tépte szét nyolc éve.
*A sírról már leszedte a futónövényt. Az elszáradt növényeket is leseperte már róla. Most körülötte a füvet kiszedi hogy, a sír jobban elkülönüljön a többitől.*
-Hallottam hogy, nagy harcos voltál. Egyedül több száz orkot legyőztél a nagy dúlás során. Nagyobb sír is kijárna neked ha már ilyen nagy hős vagy. Azért jöttem el hogy, az áldásodat kérjem. Kalandozni szeretnék. Úgy öregbíteni a családom hírnevét ahogy apám, nagyapám és te is tetted. Bár már senki se ismeri a Dongnor nevet szeretném újra feléleszteni.
*Ezután leült a rendbe rakott sír mellé és a hátát nekivetette. Egy ideig csak élvezte a hűvös sír érzését majd felállt és tovább vissza indult a templomkert felé.*
~Ez lesz az a hely ahol a kezdeteknek vége van. Itt vannak azok az emberek akik jelentősen tehettek róla hogy, itt vagyunk és úgy ahogy vagyunk.~
*A csendes nemesi sírok után az elhagyatottabbak felé veszi az irányt. Minél tovább megy annál régebbi és elhanyagoltabb sírokat talál. Végül az egyik előtt megáll és nekiáll lehámozni a futónövényt ami teljesen benőtte. Több percnyi munka után sikerül a nevet elolvasni. A repedések miatt a keresztnevet már nem de, a családnevet el lehet olvasni. DONGNOR. Arsenor elmosolyodik és tovább tisztítja a sírt. Közben mivel senki sincs a közelben hangosan beszél is hozzá.*
-Szóval végül is találkoztunk öreg. A nevem Dongnor Arsenor és jelenleg én vagyok a legfiatalabb a családból. Apa most is úton van. Most a hegyek között járhat hogy, a szerzetesek titkait fürkéssze. Nagypapa halott. Egy medve tépte szét nyolc éve.
*A sírról már leszedte a futónövényt. Az elszáradt növényeket is leseperte már róla. Most körülötte a füvet kiszedi hogy, a sír jobban elkülönüljön a többitől.*
-Hallottam hogy, nagy harcos voltál. Egyedül több száz orkot legyőztél a nagy dúlás során. Nagyobb sír is kijárna neked ha már ilyen nagy hős vagy. Azért jöttem el hogy, az áldásodat kérjem. Kalandozni szeretnék. Úgy öregbíteni a családom hírnevét ahogy apám, nagyapám és te is tetted. Bár már senki se ismeri a Dongnor nevet szeretném újra feléleszteni.
*Ezután leült a rendbe rakott sír mellé és a hátát nekivetette. Egy ideig csak élvezte a hűvös sír érzését majd felállt és tovább vissza indult a templomkert felé.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-31 19:25:56
Üzenet elküldve: 2013-07-31 19:25:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Bandaháború //
*Sóhajt. Valóban nem igazán akart bemutatkozni, jelen pillanatban nem nagyon érzi szükségesnek, hogy ismerjék egymás nevét. Akármi is folyik itt -egyszerű szállítás, ahogy azt állítják, vagy valóban sírrablás, mint azt elsőre hitte-, lényegtelennek tartja, hogy tudják egymás nevét. Elvégre, ő csak azért tart velük, hogy történetekkel szórakoztassa őket. Ha meg majd akar, egyszerűen továbbáll.*
-Örvendek a szerencsének, harmadik Roet Zeuglarer Konglastin de Berne... és Mordach.
*Ízlelgeti a neveket, mielőtt kibökné sajátját. Furcsállja, hogy az érdekes páros nevei is legalább annyira ellentétesek, mint ők maguk. Egy törpe, meg egy, aki még nálánál is magasabb. Egy jókedélyű, meg egy mogorva, egy hosszú nevű, meg egy, akinek megnevezése kiejthető pár hanggal. Egy igen dolgosnak kinéző valaki, és egy nemesebb, aki még a kézcsókra is hajlandó.*
-Caylissa.
*Mutatkozik be végül nevén. Legalábbis az egyiken. Amelyik éppen most van jelen a társalgásnál.*
- Tehát mókás történetet.
*Morfondírozni kezd, válogat azok közt a történetek közt, amik szülőfalujában estek meg. Közben azért figyel, fejét Mordach kérdéseire azonnal felkapja.*
-Szóval még azt sem tudjuk, merre van az arra? Ó. Hát azt hiszem, ebből is egy kellemesen mókás történet fog kerekedni...
*Egy halvány mosoly ül arcára, ami talán indokoltan tekinthető akár grimasznak is. Ahogy szóhoz jut, máris belekezd a történetbe.*
-Tudja, Roet... és Mordach... Egész mulattató, hogy úgy évődnek, mint valami régi-régi házaspár.
*Elneveti magát.*
-Erről jut eszembe a következő. A faluban, ahol születtem, ugyanúgy mindenféle népek megfordultak, mint itt, Artheniorban. A legjobb barátnőm például, akármilyen furcsának hangzik is, annak ellenére, hogy a falu vezetőjének a lánya volt, titokban gyakran kijárt az erdőbe vadászni, vagy éppen fát vágni a férfiakkal. Szép lány volt, és csinos is. Epekedtek utána a férfiak. Valahogy ő mégsem szerette, ha rajta legeltetik a szemüket. Már jócskán elmúlt tizenhét esztendős, mikor az apja megelégelte, hogy sorra visszautasítja a kérőket, tehát elhatározta, ő választ neki férjet. Tornát szervezett a faluban. Bajvívással, birkózással, farönkgörgetéssel, célba lövéssel... Amit csak el tudnak képzelni. Gondolom, ki sem találnák, egy fiatal férfi nyerte meg a tornát végül, az ő külseje is igen megnyerő volt.
*Egy pillanatra elhallgat. Sosem felejti el azt a napot, mikor kikiáltották Haromient győztesnek. Akkor gyűlölte meg őt, szívszerelmét, és addigi gyermekkori pajtását, Sileniast is.*
-Ekkorra már minden elő volt készítve a menyegzőhöz. Igen ám, de mindenki tudta a városban a férfiról, hogy nagy nőbolond. Sileniasnak még kevésbé volt kedve épp hozzá menni, mint bárki máshoz. A menyegző előestéjén mégis találkozott vele, és elmondta a férfinak, hogy nem szeretné, ha úgy érezné, a házasságukkal hiányt szenved bármiben is, éppen ezért összehívja kedvenc 'szolgálólányait', hogy kényeztessék a férfit, mielőtt bekötné a fejét. Mégis megváratta a férfit az éj feléig. Ő már tűkön ült. Már kupaszámra vedelte a bort, dühében tört-zúzott a számára kirendelt és feldíszített szobában. Mígnem kopogtak az ajtaján, aztán megszólalt egy csilingelő hang is a kopogás mellé.
'Elnézést a késedelemért, jóuram. Akadt még némi igazítani való az asszonykája ruháján, mindenképp ott kellett legyünk. De amint elkészültünk, siettünk is vissza, mivel a kisasszony elmondta, mennyire vár már minket.'
A férfi ajtót nyitott. Négy nő özönlött a szobájába...
*Kuncog.*
-Egy szakállas törp asszony, egy ókulárés gnóm, egy félszemű elf, meg egy óriás számára is irigylésre méltó méretekkel rendelkező ember. Természetesen mind elhitték 'úrnőjüknek', hogy az úrfi nagyon szeretné őket megkapni, ezért szinte le is támadták. Háromszor kergették körbe a falun, mire az úrfi úgy döntött, inkább a kapukon túlra szalad.
*Ismét elneveti magát. Bár nem biztos benne, hogy érdekesen és hitelesen adta elő a történetet, hihetetlenül mókásnak tartja, hiszen ott volt, és a saját szemével látta, hogy menekül botladozva-kiabálva a csúnyaságok elől a részeg Haromien.*
*Sóhajt. Valóban nem igazán akart bemutatkozni, jelen pillanatban nem nagyon érzi szükségesnek, hogy ismerjék egymás nevét. Akármi is folyik itt -egyszerű szállítás, ahogy azt állítják, vagy valóban sírrablás, mint azt elsőre hitte-, lényegtelennek tartja, hogy tudják egymás nevét. Elvégre, ő csak azért tart velük, hogy történetekkel szórakoztassa őket. Ha meg majd akar, egyszerűen továbbáll.*
-Örvendek a szerencsének, harmadik Roet Zeuglarer Konglastin de Berne... és Mordach.
*Ízlelgeti a neveket, mielőtt kibökné sajátját. Furcsállja, hogy az érdekes páros nevei is legalább annyira ellentétesek, mint ők maguk. Egy törpe, meg egy, aki még nálánál is magasabb. Egy jókedélyű, meg egy mogorva, egy hosszú nevű, meg egy, akinek megnevezése kiejthető pár hanggal. Egy igen dolgosnak kinéző valaki, és egy nemesebb, aki még a kézcsókra is hajlandó.*
-Caylissa.
*Mutatkozik be végül nevén. Legalábbis az egyiken. Amelyik éppen most van jelen a társalgásnál.*
- Tehát mókás történetet.
*Morfondírozni kezd, válogat azok közt a történetek közt, amik szülőfalujában estek meg. Közben azért figyel, fejét Mordach kérdéseire azonnal felkapja.*
-Szóval még azt sem tudjuk, merre van az arra? Ó. Hát azt hiszem, ebből is egy kellemesen mókás történet fog kerekedni...
*Egy halvány mosoly ül arcára, ami talán indokoltan tekinthető akár grimasznak is. Ahogy szóhoz jut, máris belekezd a történetbe.*
-Tudja, Roet... és Mordach... Egész mulattató, hogy úgy évődnek, mint valami régi-régi házaspár.
*Elneveti magát.*
-Erről jut eszembe a következő. A faluban, ahol születtem, ugyanúgy mindenféle népek megfordultak, mint itt, Artheniorban. A legjobb barátnőm például, akármilyen furcsának hangzik is, annak ellenére, hogy a falu vezetőjének a lánya volt, titokban gyakran kijárt az erdőbe vadászni, vagy éppen fát vágni a férfiakkal. Szép lány volt, és csinos is. Epekedtek utána a férfiak. Valahogy ő mégsem szerette, ha rajta legeltetik a szemüket. Már jócskán elmúlt tizenhét esztendős, mikor az apja megelégelte, hogy sorra visszautasítja a kérőket, tehát elhatározta, ő választ neki férjet. Tornát szervezett a faluban. Bajvívással, birkózással, farönkgörgetéssel, célba lövéssel... Amit csak el tudnak képzelni. Gondolom, ki sem találnák, egy fiatal férfi nyerte meg a tornát végül, az ő külseje is igen megnyerő volt.
*Egy pillanatra elhallgat. Sosem felejti el azt a napot, mikor kikiáltották Haromient győztesnek. Akkor gyűlölte meg őt, szívszerelmét, és addigi gyermekkori pajtását, Sileniast is.*
-Ekkorra már minden elő volt készítve a menyegzőhöz. Igen ám, de mindenki tudta a városban a férfiról, hogy nagy nőbolond. Sileniasnak még kevésbé volt kedve épp hozzá menni, mint bárki máshoz. A menyegző előestéjén mégis találkozott vele, és elmondta a férfinak, hogy nem szeretné, ha úgy érezné, a házasságukkal hiányt szenved bármiben is, éppen ezért összehívja kedvenc 'szolgálólányait', hogy kényeztessék a férfit, mielőtt bekötné a fejét. Mégis megváratta a férfit az éj feléig. Ő már tűkön ült. Már kupaszámra vedelte a bort, dühében tört-zúzott a számára kirendelt és feldíszített szobában. Mígnem kopogtak az ajtaján, aztán megszólalt egy csilingelő hang is a kopogás mellé.
'Elnézést a késedelemért, jóuram. Akadt még némi igazítani való az asszonykája ruháján, mindenképp ott kellett legyünk. De amint elkészültünk, siettünk is vissza, mivel a kisasszony elmondta, mennyire vár már minket.'
A férfi ajtót nyitott. Négy nő özönlött a szobájába...
*Kuncog.*
-Egy szakállas törp asszony, egy ókulárés gnóm, egy félszemű elf, meg egy óriás számára is irigylésre méltó méretekkel rendelkező ember. Természetesen mind elhitték 'úrnőjüknek', hogy az úrfi nagyon szeretné őket megkapni, ezért szinte le is támadták. Háromszor kergették körbe a falun, mire az úrfi úgy döntött, inkább a kapukon túlra szalad.
*Ismét elneveti magát. Bár nem biztos benne, hogy érdekesen és hitelesen adta elő a történetet, hihetetlenül mókásnak tartja, hiszen ott volt, és a saját szemével látta, hogy menekül botladozva-kiabálva a csúnyaságok elől a részeg Haromien.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-31 18:32:00
Üzenet elküldve: 2013-07-31 18:32:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Bandaháború //
*A 'kalandor' szócskára Mordach felkapja a fejét, hiszen ő is éppen ezt az életmódot folytatja, s bár nem szokott sokat beszélni, e témában kimeríthetetlen történettel rendelkezik, melyeket szívesen oszt meg a kíváncsi fülekkel, s örömmel adja át tapasztalatát. Nem véletlenül vállalt már tanítást is, nem utolsó sorban az alantas vidékeken, a sötételf tanyákban, hiszen mielőtt a felszínre merészkednek, balga dolog lenne nem informálódni erről a világról.*
- Helyes választás. Bár tény, hogy nem könnyű kalandornak lenni, de ha egyszer ráérez az ember, onnantól kezdve semmi sem állíthatja meg! *ekkor gúnyos mosollyal fordul a törpéhez* Neked pedig sietned kéne, mert lassan a szakállad hosszabb lesz, mint te magad!
*Roet szép kis leteremtésén jót derül magában, láthatóan a törpe nagyon szereti a hölgy társaságot, melynek még egy kis álcában is nagy hangsúlyt fektet. Ugyanakkor Mordach szemforgatva a mellette lépdelő hölgy felé fordul, majd egy mosoly kíséretében egy apró szócskát ejt meg felé.*
- Méregzsák..
*Azzal ő is dobbant egy aprót, mire a koporsó is enyhén megmozog, s Roetnek ismét kell kapaszkodnia, hogy ne pottyanjon le a férfi nyakába! A Vörös figyelmét ugyanakkor a hölgy szavai teljesen odavonzzák, s agytekervényei azonnal peregni kezdenek, próbálja összerakosgatni a képeket.*
- A fájdalmas, kényszerű lemondás.. *pillant felé célzóan* Néha jobb elengedni, s feloldani a ragaszkodás erős fonalát, s hagyni, hogy a kis darabok hadd szálljanak tova!
*Itt az emlékeket érti, hiszen ha azok túlságosan is erősen élnek, akkor az a bizonyos fonál nem hogy vékonyabb nem lesz, de sokkal vastagabbra fog nyúlni, mint eddig! S mivel az emlékeknek fizikai vetülésük van, melyeket már sosem lehet újraélni az adott illetővel e téren, így a fájdalom egyre csak nagyobb lesz, míg nem teljesen kikészíti az elmét, ezzel növelve a kialakult ürességet. Mordachban szerencsére nem él ilyesmi, hiszen anno a balesete következtében elvesztette addigi életét - mindenkit, akit ismert. Így hát az azóta kialakult emberi kapcsolatai nem növesztettek mély gyökereket, ezért sem alakult ki nála a ragaszkodás - ami pedig volt is, az valahol nagyon mélyen lapulhat elméjében, melyet minden bizonnyal sosem fog tudni újra előhozni..*
- Ezt örömmel hallom! Sosem tudhatja az ember, mikor lehet rá szüksége!
*Megkocogtatja oldalán pihengető hosszúkardját, mely talán szokatlan látvány lehet, hiszen bár temetői munkásnak adják ki magukat, akiknél nem árt, ha van valami fegyver, no de ilyen szépen megmunkált hosszúkard azért nem mindennapi látvány, főleg egy ilyen külsővel: vérvörös íriszek és hajkorona, acélozott talpú bakancs fekete öltözékkel. Inkább néz ki a férfi valami bolond nemesnek, mint olyannak, ki koporsók hurcolászásával keresi a pénzét!*
- Te pedig örülnék, ha néha a nevemen is szólítanál! Lassan már kezdem azt hinni, hogy ennyi év után is képtelen vagy megjegyezni! *vág vissza egy vigyorral a törpének* Én Mordach vagyok! *azzal enyhén meghajol - persze közben erősen tartja a koporsót -, s egy lágy csókot hint a hölgy kezére, ha elfogadja* S Ön?
*Kérdez vissza egy mosollyal, mikor is elérik a temető kapuját. Mordach még nem lép ki rajta, mintha kicsit hezitálna, ami nem véletlen, hiszen Roet elfelejtette közölni vele, hol is lakik az a mihaszna Rodenrik!*
- Mondd csak barátom, neked egyáltalán elmondták, hogy hova kell vinni, vagy csak te felejtetted el közölni velem? Ha már itt tartunk, mindjárt cserélhetünk is szerepet, aztán vihetsz te engem megint!
*Próbálja viccesre fogni, persze reméli, hogy a törpe vette a célzást, s a lehető legeldugottabb útvonalra fogja vezetni, melyet nem figyelnek olyan sokan.*
*A 'kalandor' szócskára Mordach felkapja a fejét, hiszen ő is éppen ezt az életmódot folytatja, s bár nem szokott sokat beszélni, e témában kimeríthetetlen történettel rendelkezik, melyeket szívesen oszt meg a kíváncsi fülekkel, s örömmel adja át tapasztalatát. Nem véletlenül vállalt már tanítást is, nem utolsó sorban az alantas vidékeken, a sötételf tanyákban, hiszen mielőtt a felszínre merészkednek, balga dolog lenne nem informálódni erről a világról.*
- Helyes választás. Bár tény, hogy nem könnyű kalandornak lenni, de ha egyszer ráérez az ember, onnantól kezdve semmi sem állíthatja meg! *ekkor gúnyos mosollyal fordul a törpéhez* Neked pedig sietned kéne, mert lassan a szakállad hosszabb lesz, mint te magad!
*Roet szép kis leteremtésén jót derül magában, láthatóan a törpe nagyon szereti a hölgy társaságot, melynek még egy kis álcában is nagy hangsúlyt fektet. Ugyanakkor Mordach szemforgatva a mellette lépdelő hölgy felé fordul, majd egy mosoly kíséretében egy apró szócskát ejt meg felé.*
- Méregzsák..
*Azzal ő is dobbant egy aprót, mire a koporsó is enyhén megmozog, s Roetnek ismét kell kapaszkodnia, hogy ne pottyanjon le a férfi nyakába! A Vörös figyelmét ugyanakkor a hölgy szavai teljesen odavonzzák, s agytekervényei azonnal peregni kezdenek, próbálja összerakosgatni a képeket.*
- A fájdalmas, kényszerű lemondás.. *pillant felé célzóan* Néha jobb elengedni, s feloldani a ragaszkodás erős fonalát, s hagyni, hogy a kis darabok hadd szálljanak tova!
*Itt az emlékeket érti, hiszen ha azok túlságosan is erősen élnek, akkor az a bizonyos fonál nem hogy vékonyabb nem lesz, de sokkal vastagabbra fog nyúlni, mint eddig! S mivel az emlékeknek fizikai vetülésük van, melyeket már sosem lehet újraélni az adott illetővel e téren, így a fájdalom egyre csak nagyobb lesz, míg nem teljesen kikészíti az elmét, ezzel növelve a kialakult ürességet. Mordachban szerencsére nem él ilyesmi, hiszen anno a balesete következtében elvesztette addigi életét - mindenkit, akit ismert. Így hát az azóta kialakult emberi kapcsolatai nem növesztettek mély gyökereket, ezért sem alakult ki nála a ragaszkodás - ami pedig volt is, az valahol nagyon mélyen lapulhat elméjében, melyet minden bizonnyal sosem fog tudni újra előhozni..*
- Ezt örömmel hallom! Sosem tudhatja az ember, mikor lehet rá szüksége!
*Megkocogtatja oldalán pihengető hosszúkardját, mely talán szokatlan látvány lehet, hiszen bár temetői munkásnak adják ki magukat, akiknél nem árt, ha van valami fegyver, no de ilyen szépen megmunkált hosszúkard azért nem mindennapi látvány, főleg egy ilyen külsővel: vérvörös íriszek és hajkorona, acélozott talpú bakancs fekete öltözékkel. Inkább néz ki a férfi valami bolond nemesnek, mint olyannak, ki koporsók hurcolászásával keresi a pénzét!*
- Te pedig örülnék, ha néha a nevemen is szólítanál! Lassan már kezdem azt hinni, hogy ennyi év után is képtelen vagy megjegyezni! *vág vissza egy vigyorral a törpének* Én Mordach vagyok! *azzal enyhén meghajol - persze közben erősen tartja a koporsót -, s egy lágy csókot hint a hölgy kezére, ha elfogadja* S Ön?
*Kérdez vissza egy mosollyal, mikor is elérik a temető kapuját. Mordach még nem lép ki rajta, mintha kicsit hezitálna, ami nem véletlen, hiszen Roet elfelejtette közölni vele, hol is lakik az a mihaszna Rodenrik!*
- Mondd csak barátom, neked egyáltalán elmondták, hogy hova kell vinni, vagy csak te felejtetted el közölni velem? Ha már itt tartunk, mindjárt cserélhetünk is szerepet, aztán vihetsz te engem megint!
*Próbálja viccesre fogni, persze reméli, hogy a törpe vette a célzást, s a lehető legeldugottabb útvonalra fogja vezetni, melyet nem figyelnek olyan sokan.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-31 10:53:39
Üzenet elküldve: 2013-07-31 10:53:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*A tündérlány is bemutatkozik és elmondja a történet másik felét. Megkérdezi a törpöt, hogy miért keresi az örökösöket. Ysdeneri nem kérdezte meg az előbb, mert úgy gondolta, az idegen úgyis elmondja majd magától, ha megnyerték a bizalmát. Így is történik. Új társuk Dreack Hower néven mutatja be magát és azt mondja, elterjedt a pletyka a házról, ő pedig meg akarta akadályozni, hogy az örökösök is a korábbi áldozatok sorsásra jussanak. Ez esetben egy önkéntes jótevővel van dolguk, aki saját szabad akarátából avatkozott bele a dolgokba. Ysdeneri nagyra becsüli az ilyen embereket, akik akkor is felajánlják a segítségüket, ha nem muszáj. Csak jószándékból támogatják a rászorulókat. Akármennyire is tiltakozna ez ellen a szó ellen, ma jól jön a segítség.
Mire visszaérnek, Therumon elaludt a padon. Ysdeneri szavaira riadtan ébred fel, de megnyugtatja, hogy nincs baj. Az elf lány arra gondol, hogy a lovag a mai eseményekről álmodott és ezért lehet olyan zaklatott. Mi más tudna megijeszteni egy ilyen erős férfit?
Gondolkozik, de nem igazán jut eszébe ilyen nevű család a hazájából. Nagyon furcsán fonódnak itt össze a szálak. A gyűrűn rooniai felirat volt, de azóta sem derült ki, hogy mi köze van ennek az egésznek Therumon hazájához. A kérdésére már Elena visszakérdezése is megadja a választ:*
- Jól emlékszik, Elena. Leirel nem mondta sem a kertész nevét, sem a lányáét. Lehet, hogy ő sem tudja. Esetleg a templom könyvtárában tudunk még utánanézni, ha itt nem találjuk meg.
*Ysdeneri azért nem tartja lehetetlennek, hogy megtalálják a sírt. Valahogy azt sejti, hogy a kertész sírja és ha a lányának is van, akkor az is különleges és észre fogják venni. Nem tudja, hogy miért, ez csak amolyan női megérzés.
Elindulnak a sírokhoz és elkezdik a keresést. Közben Dreack feltesz egy kérdést, ami újabb gondolatokat ébreszt az elf lányban. Ha jól emlékszik, Arenil Glodrak nevét ő nem említette Leirelnek. A levélen rajta volt, de azt a pap nem akarta megnézni. A vezetéknév különbözősége semmit nem jelent önmagában, ettől még a családhoz tartozhatott ez a bizonyos Arenil Glodrak. A levélben az volt, hogy harmadági rokon. A pap semmit nem mondott az elhunyt személyről, csak a házról és a családról. Lehet, hogy érdemes volna visszatérni erre, ha itt végeztek.*
- Tudja, én már lassan abban sem vagyok biztos, hogy Arenil Glodrak valós személy volt. De ha az volt, szerintem csak tulajdonos lehetett. A pap azt mondta, hogy az ő csaldja építtette a házat még régen, a háború előtt. Nem tudunk pontos évszámot, de azt mondta, több generáció váltotta egymást azóta. A lány eltűnéséről pedig ennyit sem tudunk. A családot hibáztaták miatta, de Leirel szerint semmi nem derült ki.
*Mindannyian járkálnak a temetőben. Óvatosak, nehogy megtapossák valamelyik sírt. Az nagyon nagy tiszteletlenség lenne. Ysdeneri keresi szemeivel a családnevet, a fehér rózsát vagy a fekete rózsát. És próbál valami jelet találni, amiből a kertész sírját vagy a lányáét is felismerhetik. Habár azt gyanítja, hogy ők máshol vannak eltemetve, egy kicsit arrébb. Leirel is azt mondta, hogy a családi kriptán kívül vannak más sírok is. Talán voltak kevsébé kedvelt családtagok, akiket inkább máshová helyeztek végső nyugalomra.
Dreack azt mondja, talált valamit. A keresztnév egyezik. Először azt kell megtudni, hogy ez az Arenil az az Arenil-e, akiről a levélben szó volt. Ha a névtábla szerint ő az, akkor érdemes ezt a sírt tüzetesebben megvizsgálni.*
*A tündérlány is bemutatkozik és elmondja a történet másik felét. Megkérdezi a törpöt, hogy miért keresi az örökösöket. Ysdeneri nem kérdezte meg az előbb, mert úgy gondolta, az idegen úgyis elmondja majd magától, ha megnyerték a bizalmát. Így is történik. Új társuk Dreack Hower néven mutatja be magát és azt mondja, elterjedt a pletyka a házról, ő pedig meg akarta akadályozni, hogy az örökösök is a korábbi áldozatok sorsásra jussanak. Ez esetben egy önkéntes jótevővel van dolguk, aki saját szabad akarátából avatkozott bele a dolgokba. Ysdeneri nagyra becsüli az ilyen embereket, akik akkor is felajánlják a segítségüket, ha nem muszáj. Csak jószándékból támogatják a rászorulókat. Akármennyire is tiltakozna ez ellen a szó ellen, ma jól jön a segítség.
Mire visszaérnek, Therumon elaludt a padon. Ysdeneri szavaira riadtan ébred fel, de megnyugtatja, hogy nincs baj. Az elf lány arra gondol, hogy a lovag a mai eseményekről álmodott és ezért lehet olyan zaklatott. Mi más tudna megijeszteni egy ilyen erős férfit?
Gondolkozik, de nem igazán jut eszébe ilyen nevű család a hazájából. Nagyon furcsán fonódnak itt össze a szálak. A gyűrűn rooniai felirat volt, de azóta sem derült ki, hogy mi köze van ennek az egésznek Therumon hazájához. A kérdésére már Elena visszakérdezése is megadja a választ:*
- Jól emlékszik, Elena. Leirel nem mondta sem a kertész nevét, sem a lányáét. Lehet, hogy ő sem tudja. Esetleg a templom könyvtárában tudunk még utánanézni, ha itt nem találjuk meg.
*Ysdeneri azért nem tartja lehetetlennek, hogy megtalálják a sírt. Valahogy azt sejti, hogy a kertész sírja és ha a lányának is van, akkor az is különleges és észre fogják venni. Nem tudja, hogy miért, ez csak amolyan női megérzés.
Elindulnak a sírokhoz és elkezdik a keresést. Közben Dreack feltesz egy kérdést, ami újabb gondolatokat ébreszt az elf lányban. Ha jól emlékszik, Arenil Glodrak nevét ő nem említette Leirelnek. A levélen rajta volt, de azt a pap nem akarta megnézni. A vezetéknév különbözősége semmit nem jelent önmagában, ettől még a családhoz tartozhatott ez a bizonyos Arenil Glodrak. A levélben az volt, hogy harmadági rokon. A pap semmit nem mondott az elhunyt személyről, csak a házról és a családról. Lehet, hogy érdemes volna visszatérni erre, ha itt végeztek.*
- Tudja, én már lassan abban sem vagyok biztos, hogy Arenil Glodrak valós személy volt. De ha az volt, szerintem csak tulajdonos lehetett. A pap azt mondta, hogy az ő csaldja építtette a házat még régen, a háború előtt. Nem tudunk pontos évszámot, de azt mondta, több generáció váltotta egymást azóta. A lány eltűnéséről pedig ennyit sem tudunk. A családot hibáztaták miatta, de Leirel szerint semmi nem derült ki.
*Mindannyian járkálnak a temetőben. Óvatosak, nehogy megtapossák valamelyik sírt. Az nagyon nagy tiszteletlenség lenne. Ysdeneri keresi szemeivel a családnevet, a fehér rózsát vagy a fekete rózsát. És próbál valami jelet találni, amiből a kertész sírját vagy a lányáét is felismerhetik. Habár azt gyanítja, hogy ők máshol vannak eltemetve, egy kicsit arrébb. Leirel is azt mondta, hogy a családi kriptán kívül vannak más sírok is. Talán voltak kevsébé kedvelt családtagok, akiket inkább máshová helyeztek végső nyugalomra.
Dreack azt mondja, talált valamit. A keresztnév egyezik. Először azt kell megtudni, hogy ez az Arenil az az Arenil-e, akiről a levélben szó volt. Ha a névtábla szerint ő az, akkor érdemes ezt a sírt tüzetesebben megvizsgálni.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-31 09:56:02
Üzenet elküldve: 2013-07-31 09:56:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Bandaháború - Mordach és Naah//
*A törpe sem érti túlzottan a gazdag nemeseknek ilyesfajta sakkjátékát, de nem is az ő dolga érteni, ő csak elvégzi a feladatát. Bár óhatatlanul is van abban valami, amit az idegen mond. Ráadásul még csak felbérelni sem kéne azt a bérgyilkost, hiszen úgy hallotta, hogy a maszkos tizenkettő vezére halhatatlan. Persze ezt így nem hiszi el, hiszen senki sem halhatatlan. Viszont ha valakiről ilyet kezdenek pletykálni, az alighanem azt jelenti, hogy már sok halálos akciót túlélt, talán veszélyes sérüléseket is, ez esetben ez az ember tökéletes lenne a feladatra. Azonban Goldaj mégsem küldi oda, vagy talán nem meri odaküldeni.*
- Ki az ördög lehet ez a Rodenrik? *gondolkozik el hangosan. Tényleg veszélyes lehet. Kezdi egyre inkább úgy érezni, hogy nem kellett volna elvállalnia ezt a feladatot. Azonban megnyugtatja magát azzal a ténnyel, hogy neki legalább nem kell szemtől szemben állnia ezzel az emberrel. Már ha egyáltalán ember... Azonban a másik kérdésre csak megvonja a vállát:*
- Apám azt akarta, hogy kövessem a nyomdokait, én pedig nem akartam. És egyszer megszöktem. Úgy döntöttem, idefent sokkal több lehetőségem van, például lehetnék kalandor.
*Majd a szavakra, mi szerint nem kell félnie, egy hálás mosoly jelenik meg az arcán, de nem mond semmit. Láthatóan ugyanakkor megnyugodott.*
- Végül is *mondja* ha minden kötél szakadna, még mindig visszamehetek a bányákba.
*Természetes, hogy amikor szorul a hurok, jól tudja továbbvinni a történetét, hiszen náluk törpéknél az hazug történetek mesélése mesélése szinte épp olyan hagyomány, mint az igazaké. Egy jó kis sör mellett az egyik törpe elmond egy történetet, jót mulatnak rajta, majd a hallgatóság megpróbálhatja kitalálni, hogy vajon ez egy igaz történet, vagy csak kitalált, esetleg vannak benne igaz részletek és hamisak is. Amit elleneznek a hagyományok, az az, hogy úgy meséljen hazug történetet, hogy aztán azt mondja rá, hogy igaz. Az az ősök szellemének és tetteinek meggyalázása lenne ugyebár.
Sajnos a hölgy még a vörös hajú idegen minden biztatása ellenére sem csatlakozik hozzá a koporsó tetején. Ettől függetlenül a törp arcán töretlen a vigyor, az ember már-már azt hiheti, hogy véglegesen odafagyott. A hölgy megjegyzésére csak annyit reagál.*
- Teljesen egyértelmű, elvégre mi is okkal vagyunk itt. A munka az munka, akkor is ha szívesebben iszogatnánk a fogadóban. És ha megengedi, egy ilyen gyönyörű hölgynek, mint ön, szüksége is van fegyverre, ki tudja, milyen gonosz alakok lesnek errefelé. Te meg barátom *dobbant egyet a koporsón, amit Mordachnak címez* ne merészelj még egyszer amiatt megszólalni, hogy úgy állítom be magunkat, mintha sírrablók lennénk. Hát ez mi volt? Halálra rémíted a hölgyet, az átlag nők úgyis azt hiszik, hogy mindenki, aki a temetőben dolgozik, az rémisztő és visszataszító, erre te ezt az egyet is elűznéd?
*Ezekkel a szavakkal igyekezett megint azt a látszatot kelteni, hogy már hosszú évek óta végzik a munkát, de nyíltan ezt így nem mondta, hiszen arról gyorsan lerína, hogy hazugság. Így hihetőbbnek érezte a dolgot. Majd hozzáteszi:*
- Ha leszállítottuk a koporsót, esetleg beülhetnénk egy fogadóba, és elmesélhetném, hogy futamítottunk meg egyszer ezzel a mamlasszal egy egész sírrabló bandát.
*Majd kezdi egyre inkább sérelmezni magában, hogy mindig 'barátom'-nak és 'mamlasz'-nak nevezi, de hát mégsem kérdezheti meg a nevét itt, mert rögtön lebuknának. Végül ravasz ötlet jut az eszébe:*
- Hölgyem, még el sem árulta a nevét. Ami engem illet, én vagyok III. Roet Zeuglarer Konglastin de Berne, a rettegett hadvezér I. Kirglen Dreagelmon Retteln fia, és a hatalmas háborús hős, II. Roet Zeuglarer Konglastin de Berne unokája. De szólítson csak Roet-nek *látszik, hogy a törpe ezt a fajta bemutatkozást kívülről tudja, de hát ez nem is csoda, hiszen olyan helyről származik, ahol az ősöket tisztelik. Azonban most megtoldotta egy olyan joggal, mi szerint a hölgynek nem kell teljes nevét memorizálni. Egy részt mert okult a vörös hajú idegen példáján, másrészt pedig a nőkkel korántsem olyan szigorú.
Amikor a nő megkérdi, hogy milyen történetet adjon elő, Roet először megszokásból kérné, hogy meséljen felmenői nagy tetteiről, de mivel ez eddig sosem működött a fentiekkel, hát meggondolja magát:*
- Egy vidám, vicces történet jó lenne így estére, meghalunk egy kis humorért, na persze nem szó szerint *mire megint felnevet. Látva azonban, hogy lassan kiérnek a temetőből, igyekszik azon is gondolkodni, hogy vajon hogyan ehetne egy koporsót becsempészni a leggazdagabb ember rezidenciájának udvarába?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.31 09:58:03
*A törpe sem érti túlzottan a gazdag nemeseknek ilyesfajta sakkjátékát, de nem is az ő dolga érteni, ő csak elvégzi a feladatát. Bár óhatatlanul is van abban valami, amit az idegen mond. Ráadásul még csak felbérelni sem kéne azt a bérgyilkost, hiszen úgy hallotta, hogy a maszkos tizenkettő vezére halhatatlan. Persze ezt így nem hiszi el, hiszen senki sem halhatatlan. Viszont ha valakiről ilyet kezdenek pletykálni, az alighanem azt jelenti, hogy már sok halálos akciót túlélt, talán veszélyes sérüléseket is, ez esetben ez az ember tökéletes lenne a feladatra. Azonban Goldaj mégsem küldi oda, vagy talán nem meri odaküldeni.*
- Ki az ördög lehet ez a Rodenrik? *gondolkozik el hangosan. Tényleg veszélyes lehet. Kezdi egyre inkább úgy érezni, hogy nem kellett volna elvállalnia ezt a feladatot. Azonban megnyugtatja magát azzal a ténnyel, hogy neki legalább nem kell szemtől szemben állnia ezzel az emberrel. Már ha egyáltalán ember... Azonban a másik kérdésre csak megvonja a vállát:*
- Apám azt akarta, hogy kövessem a nyomdokait, én pedig nem akartam. És egyszer megszöktem. Úgy döntöttem, idefent sokkal több lehetőségem van, például lehetnék kalandor.
*Majd a szavakra, mi szerint nem kell félnie, egy hálás mosoly jelenik meg az arcán, de nem mond semmit. Láthatóan ugyanakkor megnyugodott.*
- Végül is *mondja* ha minden kötél szakadna, még mindig visszamehetek a bányákba.
*Természetes, hogy amikor szorul a hurok, jól tudja továbbvinni a történetét, hiszen náluk törpéknél az hazug történetek mesélése mesélése szinte épp olyan hagyomány, mint az igazaké. Egy jó kis sör mellett az egyik törpe elmond egy történetet, jót mulatnak rajta, majd a hallgatóság megpróbálhatja kitalálni, hogy vajon ez egy igaz történet, vagy csak kitalált, esetleg vannak benne igaz részletek és hamisak is. Amit elleneznek a hagyományok, az az, hogy úgy meséljen hazug történetet, hogy aztán azt mondja rá, hogy igaz. Az az ősök szellemének és tetteinek meggyalázása lenne ugyebár.
Sajnos a hölgy még a vörös hajú idegen minden biztatása ellenére sem csatlakozik hozzá a koporsó tetején. Ettől függetlenül a törp arcán töretlen a vigyor, az ember már-már azt hiheti, hogy véglegesen odafagyott. A hölgy megjegyzésére csak annyit reagál.*
- Teljesen egyértelmű, elvégre mi is okkal vagyunk itt. A munka az munka, akkor is ha szívesebben iszogatnánk a fogadóban. És ha megengedi, egy ilyen gyönyörű hölgynek, mint ön, szüksége is van fegyverre, ki tudja, milyen gonosz alakok lesnek errefelé. Te meg barátom *dobbant egyet a koporsón, amit Mordachnak címez* ne merészelj még egyszer amiatt megszólalni, hogy úgy állítom be magunkat, mintha sírrablók lennénk. Hát ez mi volt? Halálra rémíted a hölgyet, az átlag nők úgyis azt hiszik, hogy mindenki, aki a temetőben dolgozik, az rémisztő és visszataszító, erre te ezt az egyet is elűznéd?
*Ezekkel a szavakkal igyekezett megint azt a látszatot kelteni, hogy már hosszú évek óta végzik a munkát, de nyíltan ezt így nem mondta, hiszen arról gyorsan lerína, hogy hazugság. Így hihetőbbnek érezte a dolgot. Majd hozzáteszi:*
- Ha leszállítottuk a koporsót, esetleg beülhetnénk egy fogadóba, és elmesélhetném, hogy futamítottunk meg egyszer ezzel a mamlasszal egy egész sírrabló bandát.
*Majd kezdi egyre inkább sérelmezni magában, hogy mindig 'barátom'-nak és 'mamlasz'-nak nevezi, de hát mégsem kérdezheti meg a nevét itt, mert rögtön lebuknának. Végül ravasz ötlet jut az eszébe:*
- Hölgyem, még el sem árulta a nevét. Ami engem illet, én vagyok III. Roet Zeuglarer Konglastin de Berne, a rettegett hadvezér I. Kirglen Dreagelmon Retteln fia, és a hatalmas háborús hős, II. Roet Zeuglarer Konglastin de Berne unokája. De szólítson csak Roet-nek *látszik, hogy a törpe ezt a fajta bemutatkozást kívülről tudja, de hát ez nem is csoda, hiszen olyan helyről származik, ahol az ősöket tisztelik. Azonban most megtoldotta egy olyan joggal, mi szerint a hölgynek nem kell teljes nevét memorizálni. Egy részt mert okult a vörös hajú idegen példáján, másrészt pedig a nőkkel korántsem olyan szigorú.
Amikor a nő megkérdi, hogy milyen történetet adjon elő, Roet először megszokásból kérné, hogy meséljen felmenői nagy tetteiről, de mivel ez eddig sosem működött a fentiekkel, hát meggondolja magát:*
- Egy vidám, vicces történet jó lenne így estére, meghalunk egy kis humorért, na persze nem szó szerint *mire megint felnevet. Látva azonban, hogy lassan kiérnek a temetőből, igyekszik azon is gondolkodni, hogy vajon hogyan ehetne egy koporsót becsempészni a leggazdagabb ember rezidenciájának udvarába?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.31 09:58:03
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-31 09:27:43
Üzenet elküldve: 2013-07-31 09:27:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*A törp türelmesen végig hallgatja a történetet az elftől.*
-Volt még egy illető, akit a házhoz hívtak, de ő nincs velünk, mert elájult. Láttunk két öngyilkosságot a háznál és más, nagyon furcsa dolgokat.
*A törpnek eszébe jut az öngyilkosságokról, amit hallott nem rég a fogadóban. ~Fehér rózsa? Ez új dolog számomra, erről nem hallottam. Bizonyára nem lehet nagy szerepe.~ Majd tovább hallgatja a történetet. Miután elmondta az elf nő, amit akart, a törp is bemutatkozott.*
-Az én nevem Dreack Hower. A házról már elterjedt a pletyka, de az örökösöket igen nehéz volt megtalálnom.
*Válaszolt a tündér kérdésére.* -Féltem, hogy el fogok késni, hogy az örökössel vagy örökösökkel ugyanaz fog történni mint a többi áldozattal.
*Ysdeneri, az elf nő hívta a törpét is a sírokhoz, aki velük tart. Mikor megfordulnak, látja, hogy a lovag, Therumon elmerengett magában. Majd hívták őt is a sírokhoz, és valamilyen Arenilt kezdtek el keresni.*
*Út közben a törp feltett egy kérdést* -Ki ez az Arenil? A ház tulajdonosa volt tulajdonosa, vagy az építője? Van köze a kertész lány eltűnéséhez?
*A törp óvatosan lépked a sírok között. Furcsa dolog, hogy egy sírt keresnek, és valahogy morbid is. Meglát egy sírt, amire "Arenil" név van írva. Szól a többieknek.*
-Itt van egy sír, amire "Arenil" van írva. Ő lenne az, akit keresünk?* Kérdezi a törp, majd megáll a sír mellett.*
*A törp türelmesen végig hallgatja a történetet az elftől.*
-Volt még egy illető, akit a házhoz hívtak, de ő nincs velünk, mert elájult. Láttunk két öngyilkosságot a háznál és más, nagyon furcsa dolgokat.
*A törpnek eszébe jut az öngyilkosságokról, amit hallott nem rég a fogadóban. ~Fehér rózsa? Ez új dolog számomra, erről nem hallottam. Bizonyára nem lehet nagy szerepe.~ Majd tovább hallgatja a történetet. Miután elmondta az elf nő, amit akart, a törp is bemutatkozott.*
-Az én nevem Dreack Hower. A házról már elterjedt a pletyka, de az örökösöket igen nehéz volt megtalálnom.
*Válaszolt a tündér kérdésére.* -Féltem, hogy el fogok késni, hogy az örökössel vagy örökösökkel ugyanaz fog történni mint a többi áldozattal.
*Ysdeneri, az elf nő hívta a törpét is a sírokhoz, aki velük tart. Mikor megfordulnak, látja, hogy a lovag, Therumon elmerengett magában. Majd hívták őt is a sírokhoz, és valamilyen Arenilt kezdtek el keresni.*
*Út közben a törp feltett egy kérdést* -Ki ez az Arenil? A ház tulajdonosa volt tulajdonosa, vagy az építője? Van köze a kertész lány eltűnéséhez?
*A törp óvatosan lépked a sírok között. Furcsa dolog, hogy egy sírt keresnek, és valahogy morbid is. Meglát egy sírt, amire "Arenil" név van írva. Szól a többieknek.*
-Itt van egy sír, amire "Arenil" van írva. Ő lenne az, akit keresünk?* Kérdezi a törp, majd megáll a sír mellett.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-30 21:14:20
Üzenet elküldve: 2013-07-30 21:14:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*A törpe a kiáltásra feléjük fordul, és megvárja míg odaérnek hozzá. Rögtön egy kérdéssel nyit. Biztosan megunta már a várakozást, vagy csak szeret a lényegre térni, ezt nem tudni. Ysdeneri el is kezdi mesélni a történetüket.*
- Miért keres minket? - *teszi fel a kérdést. Szinte biztos benne, hogy a törpe róluk beszélt.* ~ Nem eshet meg túl gyakran, hogy valaki egy romos házat örököljön a gazdagnegyedben. ~
*Mikor Ysdeneri bemutatkozik, a tündér is megteszi.*
- Elena Sayem - *De a nevén kívül mást nem árul el, ahogyan az elf tette. Nem köti a friss ismerős orrára, ki is ő pontosan, a másikat viszont furkész tekintettel figyeli. Igyekszik nem mutatni semmilyen érzelmet, de a gyilkosságok felemlegetése mégis visszaidézi korábbi félelmeit. Ysdeneri a lényeget összefoglelta, Elena csak néhány ponton egészíti ki:*
- A ügyben eljáró varosőrtől megtudtuk, hogy több ilyen eset is történt már a közelmúltban. Arra gondoltunk, a házon ülhet valamiféle átok, vagy gonosz szellemek lakják. A koldus, aki szemünk láttára végzett magával, látszólag nem önszántából lett öngyilkos. Negyedik társunk is az átok miatt ájult el, miután ujjára húzta a másik áldozatnál talált gyűrűt. És minden áldozatnál volt egy egy fehér rózsa is, ami mindid beszennyeződött. - *Majd figyeli, hogyan reagál a törpe az információáradatra.
Mikor visszatérnek a lovag még mindig ott üldögél, ahol az előbb. Egy pillanatra mitha ilyedség jeleit vette volna észre rajta, de ugyanúgy okozhatta a nap melege és a fáradtság is, Elena nem is nagyon törődik vele. Therumon nem ismerte a csládot. Nem tudhatják, volt-e valami közük Rooniához.
Ezután a sírboltokhoz mennek, amit Elena sem ellenez. Egy nemesi család sírja vagy krptája bizonyára erre lesz.
Sorra megvizsgálják a címereket, és a feliratokat.
Ysdeneri azt javasolja, hogy később nézzék majd meg a kertész és a lány sírját is.*
- Említette egyáltlán Leriel a nevét? - *kérdezte. Ő ugyanis úgy emlékeztt, hogy a pap csak annyit mondott: "a kertész lánya". Ez alapján nem találhatják meg, csak ha megkérdezik a szerzetest, aki viszont nem biztos, hogy tudni fogja.*
*A törpe a kiáltásra feléjük fordul, és megvárja míg odaérnek hozzá. Rögtön egy kérdéssel nyit. Biztosan megunta már a várakozást, vagy csak szeret a lényegre térni, ezt nem tudni. Ysdeneri el is kezdi mesélni a történetüket.*
- Miért keres minket? - *teszi fel a kérdést. Szinte biztos benne, hogy a törpe róluk beszélt.* ~ Nem eshet meg túl gyakran, hogy valaki egy romos házat örököljön a gazdagnegyedben. ~
*Mikor Ysdeneri bemutatkozik, a tündér is megteszi.*
- Elena Sayem - *De a nevén kívül mást nem árul el, ahogyan az elf tette. Nem köti a friss ismerős orrára, ki is ő pontosan, a másikat viszont furkész tekintettel figyeli. Igyekszik nem mutatni semmilyen érzelmet, de a gyilkosságok felemlegetése mégis visszaidézi korábbi félelmeit. Ysdeneri a lényeget összefoglelta, Elena csak néhány ponton egészíti ki:*
- A ügyben eljáró varosőrtől megtudtuk, hogy több ilyen eset is történt már a közelmúltban. Arra gondoltunk, a házon ülhet valamiféle átok, vagy gonosz szellemek lakják. A koldus, aki szemünk láttára végzett magával, látszólag nem önszántából lett öngyilkos. Negyedik társunk is az átok miatt ájult el, miután ujjára húzta a másik áldozatnál talált gyűrűt. És minden áldozatnál volt egy egy fehér rózsa is, ami mindid beszennyeződött. - *Majd figyeli, hogyan reagál a törpe az információáradatra.
Mikor visszatérnek a lovag még mindig ott üldögél, ahol az előbb. Egy pillanatra mitha ilyedség jeleit vette volna észre rajta, de ugyanúgy okozhatta a nap melege és a fáradtság is, Elena nem is nagyon törődik vele. Therumon nem ismerte a csládot. Nem tudhatják, volt-e valami közük Rooniához.
Ezután a sírboltokhoz mennek, amit Elena sem ellenez. Egy nemesi család sírja vagy krptája bizonyára erre lesz.
Sorra megvizsgálják a címereket, és a feliratokat.
Ysdeneri azt javasolja, hogy később nézzék majd meg a kertész és a lány sírját is.*
- Említette egyáltlán Leriel a nevét? - *kérdezte. Ő ugyanis úgy emlékeztt, hogy a pap csak annyit mondott: "a kertész lánya". Ez alapján nem találhatják meg, csak ha megkérdezik a szerzetest, aki viszont nem biztos, hogy tudni fogja.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-30 19:39:41
Üzenet elküldve: 2013-07-30 19:39:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Bandaháború //
*Nem, valóban semmit sem jelent számára az említett név, de nem is tulajdonít neki akkora jelentőséget, hogy visszakérdezzen. Már eldöntötte, hogy a párossal tart, még akkor is, ha közben sejti, hogy igencsak nagy esélye lehet rá, hogy e hirtelen hozott döntést megbánja. Talán már öt perc múlva...*
- Köszönöm, de jobb szeretem a stabil talajt érezni a talpam alatt.
*Szúrkálódik vissza. Persze, hiszen őt sem kell félteni, ha ilyesmiről van szó, nem csak a törp urat. A vörös felé vetett újabb pimasz mosoly magáért beszél.*
- Rendben hát.
*Bólint, majd mély levegőt vesz.*
- Ugyan nem tudom, mi számíthatna maguk számára érdekesnek, de legyen.
*Megvonja a vállát, majd mikor Mordach megindul a temető kijárata felé, ő maga is így tesz. Csupán néhány pillanatig kell gondolkodnia, milyen mesével is szórakoztathatná a kettőst, a vörös máris megoldja a problémát, méghozzá egy kérdéssel. Ha nem lenne biztos benne, hogy Mordachnak eszében sincs félteni őt, még talán azt is hihetné a szavak hallatán, hogy aggódik egy ilyen 'finom törékeny' nőszemélyért. Már bele is kezdene mondandójába, ám a következő kérdés után fűzött mondatok ismét elbizonytalanítják kissé. Újra szöget üt a fejébe a sírrablós gondolat, ami az első tippje volt a törp és az ember párosát nézve, de ennek igyekszik nem jelét adni. Sőt, még maga is elmosolyodik.*
- Nos... *megköszörüli torkát*
- Igen, valóban okkal voltam itt. Nyilván. Hogyan is máshogy? Az ember lánya nem tölti csak úgy a szabadidejét inkább egy temetőben, mintsem a kanárijával énekeljen együtt...
*Szakad ki belőle az újabb cinikus kijelentés.*
- Egy... talán holt lélekért jöttem ide imát mondani. Ennyi az egész. De persze nem halaszthatatlan. Annak a léleknek talán már nincs is rám akkora szüksége, mint Önöknek a mesémre.
*Természetesen saját lelkére gondol, nem Thoumméra. Az övéről biztosan tudja, hogy elveszett. Hosszú órák kérdése volt, Naah mindvégig rezzenéstelen arccal tartott ki, míg a férfi élete elmúlt. Nem érzett semmit, ahogy azóta sem igazán.*
- És igen, van fegyverem. Értek is hozzá...
*Szemei előtt felrémlik újra a sarló nyomán szétnyíló bőr és az onnét lüktetve előtörő, bugyborékoló vörösség. Itt pillantása Mordach sörényére téved. Igen, épp ilyen volt a színe annak is, ahogy összegyűlt a test alatt a döngölt földön.*
- És rendkívül gyorsan futok. És hangosan sikítok. *vállat von* -Mindig a helyzet hozza, melyiket választom.
*Pár pillanatra elhallgat, ahogy igyekeznek a temető felé. Eszébe jut ugyan, hogy egyik alkalmi társa nevét sem ismeri, és még ő sem mutatkozott be... De ezt sem tartja fontosnak.*
- Milyen történet lenne kedvükre? Vidám, élces, netán ballada?
*Kérdezi inkább. Történeteket mesélni kivételesen szeret. Persze, csak ha nem önmagával kapcsolatosak.*
*Nem, valóban semmit sem jelent számára az említett név, de nem is tulajdonít neki akkora jelentőséget, hogy visszakérdezzen. Már eldöntötte, hogy a párossal tart, még akkor is, ha közben sejti, hogy igencsak nagy esélye lehet rá, hogy e hirtelen hozott döntést megbánja. Talán már öt perc múlva...*
- Köszönöm, de jobb szeretem a stabil talajt érezni a talpam alatt.
*Szúrkálódik vissza. Persze, hiszen őt sem kell félteni, ha ilyesmiről van szó, nem csak a törp urat. A vörös felé vetett újabb pimasz mosoly magáért beszél.*
- Rendben hát.
*Bólint, majd mély levegőt vesz.*
- Ugyan nem tudom, mi számíthatna maguk számára érdekesnek, de legyen.
*Megvonja a vállát, majd mikor Mordach megindul a temető kijárata felé, ő maga is így tesz. Csupán néhány pillanatig kell gondolkodnia, milyen mesével is szórakoztathatná a kettőst, a vörös máris megoldja a problémát, méghozzá egy kérdéssel. Ha nem lenne biztos benne, hogy Mordachnak eszében sincs félteni őt, még talán azt is hihetné a szavak hallatán, hogy aggódik egy ilyen 'finom törékeny' nőszemélyért. Már bele is kezdene mondandójába, ám a következő kérdés után fűzött mondatok ismét elbizonytalanítják kissé. Újra szöget üt a fejébe a sírrablós gondolat, ami az első tippje volt a törp és az ember párosát nézve, de ennek igyekszik nem jelét adni. Sőt, még maga is elmosolyodik.*
- Nos... *megköszörüli torkát*
- Igen, valóban okkal voltam itt. Nyilván. Hogyan is máshogy? Az ember lánya nem tölti csak úgy a szabadidejét inkább egy temetőben, mintsem a kanárijával énekeljen együtt...
*Szakad ki belőle az újabb cinikus kijelentés.*
- Egy... talán holt lélekért jöttem ide imát mondani. Ennyi az egész. De persze nem halaszthatatlan. Annak a léleknek talán már nincs is rám akkora szüksége, mint Önöknek a mesémre.
*Természetesen saját lelkére gondol, nem Thoumméra. Az övéről biztosan tudja, hogy elveszett. Hosszú órák kérdése volt, Naah mindvégig rezzenéstelen arccal tartott ki, míg a férfi élete elmúlt. Nem érzett semmit, ahogy azóta sem igazán.*
- És igen, van fegyverem. Értek is hozzá...
*Szemei előtt felrémlik újra a sarló nyomán szétnyíló bőr és az onnét lüktetve előtörő, bugyborékoló vörösség. Itt pillantása Mordach sörényére téved. Igen, épp ilyen volt a színe annak is, ahogy összegyűlt a test alatt a döngölt földön.*
- És rendkívül gyorsan futok. És hangosan sikítok. *vállat von* -Mindig a helyzet hozza, melyiket választom.
*Pár pillanatra elhallgat, ahogy igyekeznek a temető felé. Eszébe jut ugyan, hogy egyik alkalmi társa nevét sem ismeri, és még ő sem mutatkozott be... De ezt sem tartja fontosnak.*
- Milyen történet lenne kedvükre? Vidám, élces, netán ballada?
*Kérdezi inkább. Történeteket mesélni kivételesen szeret. Persze, csak ha nem önmagával kapcsolatosak.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-30 19:08:22
Üzenet elküldve: 2013-07-30 19:08:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Bandaháború //
- Ó, hogy már a városőrség keze is benne van a dologban? *simítja végig állát* Tehát akkor Goldaj annyi előnyt tudhat magának, hogy lényegében ő rejtve van, míg Rodenrikről tudja pontosan, hol tartózkodik. Már csak azt nem értem, hogy ennyire messze elnyúlik a kezük, akkor például Goldaj miért nem fogadott fel pár profi bérgyilkost? Egy ilyen kisebb csoport hamar végezne Rodenrikkel..
*Gondolkodik hangosan, bár minél többet agyal ezen az egészen, annál jobban távolodik el a dologtól, s annál jobban nem képes felfogni a gondolkodásukat, hiszen a sajátja messze különbözik ezekétől. Viszont egyre jobban érzi azt is, hogy kezdi nem érdekelni az egész - két nagykutya alattomos harca, ennyi, nem több. Így is elegendő információt gyűjtött össze Mordach ettől a kisembertől, s úgy véli, hogy ennyi bőven elegendő is!*
- S mi késztetett arra, hogy elhagyd az otthonod, hogy elhagyd a bányákat? Hiszen ti oda születtetek, mi ide. Nektek ott kell meglelnetek a lehetőségeket, nekünk itt. Bár tény, hogy a felszíni világ sokkal nyitottabb és szabadabb. Alant nincs reggel, nincs éjjel, ahogy nem nézheted a lágyan lenyugvó nap bágyadt tükrét sem..
*Mintha csak a törpe helyett válaszolta volna meg a neki feltett kérdést, úgy gondol bele a helyzetébe, mely nem okoz neki gondot, hiszen ahogy megjárta az éjelf birodalmakat, úgy a törpéknél is vendégeskedett jópárszor. Tény, hogy van egy misztikus hangulata azoknak a mélybe nyúló bányáknak, ám egy olyan lény számára, ki szárnyalni akar a szabadság szárnyán, túlságosan is szűk otthonnak..
Mordach kissé erős szavai láthatóan hatással voltak Roetre, hisz jól látja a férfi azt a zavart mosolyt, melyet magára próbált erőltetni az imént. A Vörös hát előszedve kedvesebbik énét, egy biztató mosoly kíséretében megveregeti a másik vállát.*
- Egyet se félj! Amíg engem látsz, nem esik bántódásod!
*Mintha enyhe sajnálatot érezne a törpe iránt, ami saját maga számára is furcsa, hiszen ez az érzés már igen rég járta át testét. Talán a csak csillagok szokatlan állása bolygatta fel a férfi tudatalattiját.. Haragja is hamar alább hagy, bár balga döntés volt a törpétől a kis túrájukra invitálni a hölgyet, ugyanakkor a Vörös fúj egyet, mikor Roet folytatja kis hazugságfonalát. Láthatóan ő is igen jól csűri, csavarja a szavakat, bár mikor megemlíti Rodenrik nevét, Mordach kissé elhúzza száját. Hiszen ez a kis gnóm nem tudhatja, hogy az ismeretlen hölgy vajon ismeri-e azt a mihaszna nemest! Bár a hangjából, s a reakciójából ítélve nem sokat mond neki e név, így a férfi csak halványan bólogat kis útitársa szavaira.*
- Ugyan, hölgyem! Még egy ilyen finom törékeny test elfér itt a magaslatokban!
*Mosolyodik el, ezzel erősítve azt a tényt, hogy ők ketten tényleg csak a munkát végzik el, s nincsenek mélyen a dolgokban. Elvégre, mily tiszteletlenség lenne egy hallottat - még ha koporsóban is fekszik - háton vinni, amelyen nem mellesleg még 'utaznak' is!
Roet tréfás mentésének hallatán a Vörös arcán nagy vigyor terül el, melyet egyenesen a hölgynek intéz. Belegondolva maga sem bánná, ha egy ilyen társaság is csatlakozna, csupán nem akarja a hölgyeményt bajba sodorni, bár valamiért van egy olyan érzése, hogy tudna magára vigyázni, ha akarna! Eme gondolatok pedig egy halovány, sejtelmes mosoly formájában jelennek meg a férfi arcán.*
- Mondja csak, Kedves *azzal megindul a temető kijárata felé*, Ön mi célból van itt? Az éj lassan teljesen ellepi az egész helyet, s ilyenkor ez nem éppen egy barátságos hely magányos hölgyek számára! Bár ha hiszek a Sorsnak - márpedig hiszek -, akkor biz' okkal vezette ide ma!
*Húzza ki magát enyhén, célzóan, persze közben vérszín íriszeit ide-oda forgatja, hiszen ha elhagyják a temetőt majd, akkor bizony jól meg kell magukat húzni, főleg ha közelebb érnek a rezidenciához! Erről is jut eszébe váratlanul egy kérdés, melyen talán előbb el kellett volna gondolkoznia, mielőtt felteszi..*
- Tán fegyver is lapul Kegyednél? Mert bizony, ha ilyen helyen jár, főleg éjjel, nem árt, ha a fegyver mellett van egy kis hozzáértése is, hiszen ez idő tökéletes a sírrablóknak, akik bizony nem hagynak maguk mögött kíváncsi szemeket!
*Ekkor esik le Mordachnak, hogy mit is mondott, így mielőtt a hölgyemény tudatáig eljutott volna beszéde, s megijedhetne, gyorsan egy kacajjal zárja le az egészet. Ez bizony nem az ő napja..*
- Ó, hogy már a városőrség keze is benne van a dologban? *simítja végig állát* Tehát akkor Goldaj annyi előnyt tudhat magának, hogy lényegében ő rejtve van, míg Rodenrikről tudja pontosan, hol tartózkodik. Már csak azt nem értem, hogy ennyire messze elnyúlik a kezük, akkor például Goldaj miért nem fogadott fel pár profi bérgyilkost? Egy ilyen kisebb csoport hamar végezne Rodenrikkel..
*Gondolkodik hangosan, bár minél többet agyal ezen az egészen, annál jobban távolodik el a dologtól, s annál jobban nem képes felfogni a gondolkodásukat, hiszen a sajátja messze különbözik ezekétől. Viszont egyre jobban érzi azt is, hogy kezdi nem érdekelni az egész - két nagykutya alattomos harca, ennyi, nem több. Így is elegendő információt gyűjtött össze Mordach ettől a kisembertől, s úgy véli, hogy ennyi bőven elegendő is!*
- S mi késztetett arra, hogy elhagyd az otthonod, hogy elhagyd a bányákat? Hiszen ti oda születtetek, mi ide. Nektek ott kell meglelnetek a lehetőségeket, nekünk itt. Bár tény, hogy a felszíni világ sokkal nyitottabb és szabadabb. Alant nincs reggel, nincs éjjel, ahogy nem nézheted a lágyan lenyugvó nap bágyadt tükrét sem..
*Mintha csak a törpe helyett válaszolta volna meg a neki feltett kérdést, úgy gondol bele a helyzetébe, mely nem okoz neki gondot, hiszen ahogy megjárta az éjelf birodalmakat, úgy a törpéknél is vendégeskedett jópárszor. Tény, hogy van egy misztikus hangulata azoknak a mélybe nyúló bányáknak, ám egy olyan lény számára, ki szárnyalni akar a szabadság szárnyán, túlságosan is szűk otthonnak..
Mordach kissé erős szavai láthatóan hatással voltak Roetre, hisz jól látja a férfi azt a zavart mosolyt, melyet magára próbált erőltetni az imént. A Vörös hát előszedve kedvesebbik énét, egy biztató mosoly kíséretében megveregeti a másik vállát.*
- Egyet se félj! Amíg engem látsz, nem esik bántódásod!
*Mintha enyhe sajnálatot érezne a törpe iránt, ami saját maga számára is furcsa, hiszen ez az érzés már igen rég járta át testét. Talán a csak csillagok szokatlan állása bolygatta fel a férfi tudatalattiját.. Haragja is hamar alább hagy, bár balga döntés volt a törpétől a kis túrájukra invitálni a hölgyet, ugyanakkor a Vörös fúj egyet, mikor Roet folytatja kis hazugságfonalát. Láthatóan ő is igen jól csűri, csavarja a szavakat, bár mikor megemlíti Rodenrik nevét, Mordach kissé elhúzza száját. Hiszen ez a kis gnóm nem tudhatja, hogy az ismeretlen hölgy vajon ismeri-e azt a mihaszna nemest! Bár a hangjából, s a reakciójából ítélve nem sokat mond neki e név, így a férfi csak halványan bólogat kis útitársa szavaira.*
- Ugyan, hölgyem! Még egy ilyen finom törékeny test elfér itt a magaslatokban!
*Mosolyodik el, ezzel erősítve azt a tényt, hogy ők ketten tényleg csak a munkát végzik el, s nincsenek mélyen a dolgokban. Elvégre, mily tiszteletlenség lenne egy hallottat - még ha koporsóban is fekszik - háton vinni, amelyen nem mellesleg még 'utaznak' is!
Roet tréfás mentésének hallatán a Vörös arcán nagy vigyor terül el, melyet egyenesen a hölgynek intéz. Belegondolva maga sem bánná, ha egy ilyen társaság is csatlakozna, csupán nem akarja a hölgyeményt bajba sodorni, bár valamiért van egy olyan érzése, hogy tudna magára vigyázni, ha akarna! Eme gondolatok pedig egy halovány, sejtelmes mosoly formájában jelennek meg a férfi arcán.*
- Mondja csak, Kedves *azzal megindul a temető kijárata felé*, Ön mi célból van itt? Az éj lassan teljesen ellepi az egész helyet, s ilyenkor ez nem éppen egy barátságos hely magányos hölgyek számára! Bár ha hiszek a Sorsnak - márpedig hiszek -, akkor biz' okkal vezette ide ma!
*Húzza ki magát enyhén, célzóan, persze közben vérszín íriszeit ide-oda forgatja, hiszen ha elhagyják a temetőt majd, akkor bizony jól meg kell magukat húzni, főleg ha közelebb érnek a rezidenciához! Erről is jut eszébe váratlanul egy kérdés, melyen talán előbb el kellett volna gondolkoznia, mielőtt felteszi..*
- Tán fegyver is lapul Kegyednél? Mert bizony, ha ilyen helyen jár, főleg éjjel, nem árt, ha a fegyver mellett van egy kis hozzáértése is, hiszen ez idő tökéletes a sírrablóknak, akik bizony nem hagynak maguk mögött kíváncsi szemeket!
*Ekkor esik le Mordachnak, hogy mit is mondott, így mielőtt a hölgyemény tudatáig eljutott volna beszéde, s megijedhetne, gyorsan egy kacajjal zárja le az egészet. Ez bizony nem az ő napja..*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-30 17:36:35
Üzenet elküldve: 2013-07-30 17:36:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Éppen hogy leül Elena is magára hagyja, így van ideje egy kicsit kikapcsolódni. Lehet hogy morbid, de itt a temető csöndjébe elméje végre kicsit pihenhet. A temető fölött elszálló madarak törik meg csak néha a csöndet vagy a szél hozza oda hozzá társai és a törpe beszélgetését. Úgy dönt hogy becsukja a szemét és pihenteti azt, amíg társai vissza nem érnek. Szinte ahogy becsukja elméjébe visszatér a gyermekkorához. Látja, ahogy szaladnak a ház birtokán testvéreivel, ahogy a dajkájuk utánuk kiabál hogy ne zajongjanak. Majd egy újabb kép, amikor anyja és apja bemutatja neki a tanítóját. Aki nem sokra rá elkezdi neki megmutatni a lovagi utat. Ekkor még boldog volt, de ezután a kép sötét lett és komor. Következő kép amikor Tarient kivégzi a testőrség kiképzőtiszt, először magasba emelve a kardot, majd szemével megkereste őket és mosolyogva nyakon szúrta a testvérét. Ekkor lépett ő a képbe és először a kiképzőt, majd a két Helion testvért küldte testvére után. Az ezt követő kép a legsötétebb egész életébe. Amikor is belépvén a családi házba csak holtesteket talált. Dajkája fejtelenül feküdt egy a konyhakövön, apja és anyja pedig a nagyterembe voltak felakasztva. Ott esküdött meg hogy a Helion család ezért elnyeri a büntetését. És a nyomok ide vezettek. És itt is csak halált tapasztalt idáig. A valós világba Ysdeneri hangja rántotta vissza, ahogy kinyitotta a szemét elkezdet zihálni, arcán egy vízcsöpp gördült végig. Pillanatokig csak maga elé nézett, majd megfeszítette akaratát.*
~Nem láthatnak így. Ha látják hogy engem is kétségek gyötörnek megijedhetnek. Erősnek kell maradnom.~
-Ne butáskodjon. Nem haragszom, nincs is okom rá.- *Csal egy mosolyt az arcára, majd elgondolkodik hogy mitévők is legyenek.
-Rooniában volt Elrithien nevű család?- *teszi fel a következő kérdést Ysdeneri, amin elgondolkodik. Annak ellenére hogy csupán közép nemesi családhoz tartozott, elég nagy tekintélye volt a Therumonoknak Rooniába.*
-Nem ismerős ez a családnév és a címer sem rémlik, még hasonló sem.- *Majd Ysdeneri javaslatára feláll.*
-Jó ötlet Ysdeneri kisasszony. Ellenőrizzük először a kriptákat, majd a kertész lányát is megkereshetjük. De mi is volt a lány neve?- *Teszi fel a kérdést.
*Éppen hogy leül Elena is magára hagyja, így van ideje egy kicsit kikapcsolódni. Lehet hogy morbid, de itt a temető csöndjébe elméje végre kicsit pihenhet. A temető fölött elszálló madarak törik meg csak néha a csöndet vagy a szél hozza oda hozzá társai és a törpe beszélgetését. Úgy dönt hogy becsukja a szemét és pihenteti azt, amíg társai vissza nem érnek. Szinte ahogy becsukja elméjébe visszatér a gyermekkorához. Látja, ahogy szaladnak a ház birtokán testvéreivel, ahogy a dajkájuk utánuk kiabál hogy ne zajongjanak. Majd egy újabb kép, amikor anyja és apja bemutatja neki a tanítóját. Aki nem sokra rá elkezdi neki megmutatni a lovagi utat. Ekkor még boldog volt, de ezután a kép sötét lett és komor. Következő kép amikor Tarient kivégzi a testőrség kiképzőtiszt, először magasba emelve a kardot, majd szemével megkereste őket és mosolyogva nyakon szúrta a testvérét. Ekkor lépett ő a képbe és először a kiképzőt, majd a két Helion testvért küldte testvére után. Az ezt követő kép a legsötétebb egész életébe. Amikor is belépvén a családi házba csak holtesteket talált. Dajkája fejtelenül feküdt egy a konyhakövön, apja és anyja pedig a nagyterembe voltak felakasztva. Ott esküdött meg hogy a Helion család ezért elnyeri a büntetését. És a nyomok ide vezettek. És itt is csak halált tapasztalt idáig. A valós világba Ysdeneri hangja rántotta vissza, ahogy kinyitotta a szemét elkezdet zihálni, arcán egy vízcsöpp gördült végig. Pillanatokig csak maga elé nézett, majd megfeszítette akaratát.*
~Nem láthatnak így. Ha látják hogy engem is kétségek gyötörnek megijedhetnek. Erősnek kell maradnom.~
-Ne butáskodjon. Nem haragszom, nincs is okom rá.- *Csal egy mosolyt az arcára, majd elgondolkodik hogy mitévők is legyenek.
-Rooniában volt Elrithien nevű család?- *teszi fel a következő kérdést Ysdeneri, amin elgondolkodik. Annak ellenére hogy csupán közép nemesi családhoz tartozott, elég nagy tekintélye volt a Therumonoknak Rooniába.*
-Nem ismerős ez a családnév és a címer sem rémlik, még hasonló sem.- *Majd Ysdeneri javaslatára feláll.*
-Jó ötlet Ysdeneri kisasszony. Ellenőrizzük először a kriptákat, majd a kertész lányát is megkereshetjük. De mi is volt a lány neve?- *Teszi fel a kérdést.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965