Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-04 10:56:41
Üzenet elküldve: 2016-07-04 10:56:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Draenon//
*Finoman felvonja szemöldökét az elhangzottakra.*
- Most is van benned bosszúvágy? - *Kérdi halkan és kissé hitetlenkedve. Benne sosem munkált ilyesmi nagyon sok ideig, mintha csak arra lett volna a belseje tervezve, hogy megszűrje magában az élet dolgait, hagyja átfolyni magán az érzéseket, emlékei rostáján fennakaszt néhány (zömével kellemes) dolgot, de a legtöbb mindent azért mégis csak elengedi. Még csak haragudni sem szokott hosszan bárkire. Lehet aztán, hogy ennek nem az a földöntúlian angyali természete az okan (mivel hogy olyan neki amúgy nincs), hanem inkább az, hogy olyan széles érzelmi palettán szemezget minden nap minden történésével, hogy gyakorlatilag nem tud hosszan gyökeret verni benne igazán semmi sem, ami kártékony.*
- Engem is el szokott néha fogni a rosszakarat. Pocsék érzés. Sietek megszabadulni tőle. A legjobb mihamarabb túlesni ezeken. Tudod, hogyan szabadulok meg tőle? - *Felmosolyog a zölddel keretezett szemekbe.* - Átgondolom. Ettől összemegy, kikopik, eljelentéktelenedik. Ez az igazán fontos érzésekkel sosincs így: akárhogy agyalok, a szeretet, a ragaszkodás, a tisztelet sosem vásik el, nem foszlik szét pusztán attól, hogy megéljük őket.
*Szél kel a sírok között, a lány két kézzel füle mögé simítja összeakadó és arcába toluló tincseit. Leköveti Draenon pillantását. Naná, hogy ő viszont égi jelnek tekinti a virágba borult ágacskát - elvégre maga a kósza fuvallat is elég ritka itt, mert a templom magas, soktornyos épülete szélárnyékot biztosít több irányból is, ahonnan meg nem, ott meg az évezredes füzek, borostyánnal futtatott sírépületek tördelik meg a beszökő szél lendületét. Szélesen elvigyorodva a másik ölébe borítja a tucatnyi hitkövet, ahogy felpattan és a sírhoz siet. Lehajol, leszakít egy virágocskát az ágról, tenyerén tartva azt visszafordul.*
- Na, mit szólsz? - *Nyújtja kezét a másik felé. A virág egyébként hasonló ahhoz a szegfűfajtához, amelyet tengerszegélynek is neveznek. Egy tőröl három-négy gömbölyű, halvány rózsaszín fejecske ücsörög, a szirmok belseje apró, barna pettymintával ékített. A lány szemmel láthatóan csalhatatlan bizonyítékát látja annak, hogy rögtünzött szeánszuk eredményeképp kapták a virágzó gallyat - adott esetben ennek ellenkezőjéről az sem fogja tudni meggyőzni, hogy valószínűleg semmi egyéb természetfeletti dolog nem fog történni most. Sőt, a pakliban igazából az is benne van, hogy a szokatlanul természetellenesen érkező ágacska történetesen tényleg az, ami: egy földbe szúrt bot.*
*Finoman felvonja szemöldökét az elhangzottakra.*
- Most is van benned bosszúvágy? - *Kérdi halkan és kissé hitetlenkedve. Benne sosem munkált ilyesmi nagyon sok ideig, mintha csak arra lett volna a belseje tervezve, hogy megszűrje magában az élet dolgait, hagyja átfolyni magán az érzéseket, emlékei rostáján fennakaszt néhány (zömével kellemes) dolgot, de a legtöbb mindent azért mégis csak elengedi. Még csak haragudni sem szokott hosszan bárkire. Lehet aztán, hogy ennek nem az a földöntúlian angyali természete az okan (mivel hogy olyan neki amúgy nincs), hanem inkább az, hogy olyan széles érzelmi palettán szemezget minden nap minden történésével, hogy gyakorlatilag nem tud hosszan gyökeret verni benne igazán semmi sem, ami kártékony.*
- Engem is el szokott néha fogni a rosszakarat. Pocsék érzés. Sietek megszabadulni tőle. A legjobb mihamarabb túlesni ezeken. Tudod, hogyan szabadulok meg tőle? - *Felmosolyog a zölddel keretezett szemekbe.* - Átgondolom. Ettől összemegy, kikopik, eljelentéktelenedik. Ez az igazán fontos érzésekkel sosincs így: akárhogy agyalok, a szeretet, a ragaszkodás, a tisztelet sosem vásik el, nem foszlik szét pusztán attól, hogy megéljük őket.
*Szél kel a sírok között, a lány két kézzel füle mögé simítja összeakadó és arcába toluló tincseit. Leköveti Draenon pillantását. Naná, hogy ő viszont égi jelnek tekinti a virágba borult ágacskát - elvégre maga a kósza fuvallat is elég ritka itt, mert a templom magas, soktornyos épülete szélárnyékot biztosít több irányból is, ahonnan meg nem, ott meg az évezredes füzek, borostyánnal futtatott sírépületek tördelik meg a beszökő szél lendületét. Szélesen elvigyorodva a másik ölébe borítja a tucatnyi hitkövet, ahogy felpattan és a sírhoz siet. Lehajol, leszakít egy virágocskát az ágról, tenyerén tartva azt visszafordul.*
- Na, mit szólsz? - *Nyújtja kezét a másik felé. A virág egyébként hasonló ahhoz a szegfűfajtához, amelyet tengerszegélynek is neveznek. Egy tőröl három-négy gömbölyű, halvány rózsaszín fejecske ücsörög, a szirmok belseje apró, barna pettymintával ékített. A lány szemmel láthatóan csalhatatlan bizonyítékát látja annak, hogy rögtünzött szeánszuk eredményeképp kapták a virágzó gallyat - adott esetben ennek ellenkezőjéről az sem fogja tudni meggyőzni, hogy valószínűleg semmi egyéb természetfeletti dolog nem fog történni most. Sőt, a pakliban igazából az is benne van, hogy a szokatlanul természetellenesen érkező ágacska történetesen tényleg az, ami: egy földbe szúrt bot.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-03 21:17:05
Üzenet elküldve: 2016-07-03 21:17:05
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos, a hölgy bizonyára nem látja át teljes egészében a helyzetet. Vagy csak nem gondolta még át, vagy... vagy nem érti az élőholtak mibenlétét, ez is könnyen lehet. Elvégre Lorew időről időre elfelejti, hogy nem mindenkinek olyan színes a baráti köre, mint neki. A nekromanta barátja még csak egy dolog, viszont hogy egy zombit is ismer, az már egészen egyedinek számíthat. Egy hím zombit persze, a nősténnyel sajnos nem hozta még össze a sors a nekromanta hanyagságából, de ami késik, az sohasem múlik, és Lorew pedig hajlandó várni az ilyen kivételes lehetőségekre. Nagy tét, nagy nyeremény, mondják.*
- Nos, hát... ha mindent az élőhalottak uralnának, akkor a nekromanta, aki mögöttük áll, mellékesen a világ teljhatalmú úrnője lenne. Ami egyébként nem lett volna ellenemre, de sajnos rossz hullában bízott meg. Megesik. Mármint nem ez a legborzasztóbb, hanem hogy inkább bízott a hullában, mint bennem. Tudta, hogy az életemet is feláldoznám érte, de... mindegy. Nem az első, és nem is az utolsó, viszont én ebből a háborúból kivontam magam, rendezzék el nélkülem. Soha ne csöppenj bele háborúkba, az mindig csak csalódásokkal jár. Pfehh...
*Egy közepes sóhajjal helyre parancsolja az érzéseit, megrázza a fejét, mintha csak a rossz emlékeket rázná ki az elméjéből, az újból minden figyelmével adózhat a hölgynek.*
- Köszönöm, manapság egyre ritkább ez a nagyszerű tulajdonság. Tudnám mi öli ki belőlünk, miközben egyre hülyébbek lesznek a halandók...
*Eltűnődik, elvégre nem ugyanaz hülyének és bolondnak? Nem... Hülyék a városőrök például, a város népének zöme, a papok, az árusok... főleg az árusok. Bolond pedig... Vi. Nagyszerű lány. Mégis hogy a fenébe nem ismer több ilyet? Valahogyan márpedig a főpap lesz a hibás ezért is, csak még ki kell találja, hogyan.*
- Honnan tudod, hogy nem te ölted meg? Elvégre meg akartad ölni, ő meg meghalt. Nekem tisztának tűnik. Persze tudom mire gondolsz, ha megölted volna, arról tudnál, a legtöbben így állnak hozzá a dolgokhoz, bár fel kéne hagynunk a kóros irányításmániánkkal. A világon tucatnyi és még több tucatnyi dolog történik, amiről fogalmunk sem lehet. Megölhette ezt az alakot egy fa lezuhanó ága, amin korábban a bicskádat próbálgattad, vagy fene tudja... mit is mondtál, hogyan halt meg?
*Szinte érzi a csontjaiban, hogy ilyesmiről nem volt szó, de ha azok nem mindig megbízhatóak, Khyr tőrét is érezte már a bordái között, aztán a nő végül mégis túl gyávának bizonyult. Nagyjából tíz perc alatt vesztette el a férfi érdeklődését. Kellemetlen lehetett neki, hiszen annyi mindennel próbálkozott, csak pont a legegyértelműbbel nem. Ha abbahagyta volna, hogy megjátssza magát, és simán kilyukasztja a szerzetest, akkor lehetett volna esélye. Így sajnos... kevesebb. Nulla.*
- Honnan tudjuk, hogy valóban nem a másik testőr ölte meg? Vagy egy napra elég egy ilyen kérdés? Jó, legyen, kitalálok másikat... Mennyi pénz is volt ott? Mondjuk lehetett volna több, mint a fizetség a fickó fejéért, azért néhány marékkal belapátoltam volna. Bár nem tudom, nálatok merre gördül a büszkeség mércéje, de kiegészítő fizetségnek nem is rossz. És úgy sem tudják, mennyi volt ott eredetileg, meg ilyen apróságok. Elkalandoztam. Megtette? Megtette, ugye, felmarkolt egy kicsit?
*Nos, a hölgy bizonyára nem látja át teljes egészében a helyzetet. Vagy csak nem gondolta még át, vagy... vagy nem érti az élőholtak mibenlétét, ez is könnyen lehet. Elvégre Lorew időről időre elfelejti, hogy nem mindenkinek olyan színes a baráti köre, mint neki. A nekromanta barátja még csak egy dolog, viszont hogy egy zombit is ismer, az már egészen egyedinek számíthat. Egy hím zombit persze, a nősténnyel sajnos nem hozta még össze a sors a nekromanta hanyagságából, de ami késik, az sohasem múlik, és Lorew pedig hajlandó várni az ilyen kivételes lehetőségekre. Nagy tét, nagy nyeremény, mondják.*
- Nos, hát... ha mindent az élőhalottak uralnának, akkor a nekromanta, aki mögöttük áll, mellékesen a világ teljhatalmú úrnője lenne. Ami egyébként nem lett volna ellenemre, de sajnos rossz hullában bízott meg. Megesik. Mármint nem ez a legborzasztóbb, hanem hogy inkább bízott a hullában, mint bennem. Tudta, hogy az életemet is feláldoznám érte, de... mindegy. Nem az első, és nem is az utolsó, viszont én ebből a háborúból kivontam magam, rendezzék el nélkülem. Soha ne csöppenj bele háborúkba, az mindig csak csalódásokkal jár. Pfehh...
*Egy közepes sóhajjal helyre parancsolja az érzéseit, megrázza a fejét, mintha csak a rossz emlékeket rázná ki az elméjéből, az újból minden figyelmével adózhat a hölgynek.*
- Köszönöm, manapság egyre ritkább ez a nagyszerű tulajdonság. Tudnám mi öli ki belőlünk, miközben egyre hülyébbek lesznek a halandók...
*Eltűnődik, elvégre nem ugyanaz hülyének és bolondnak? Nem... Hülyék a városőrök például, a város népének zöme, a papok, az árusok... főleg az árusok. Bolond pedig... Vi. Nagyszerű lány. Mégis hogy a fenébe nem ismer több ilyet? Valahogyan márpedig a főpap lesz a hibás ezért is, csak még ki kell találja, hogyan.*
- Honnan tudod, hogy nem te ölted meg? Elvégre meg akartad ölni, ő meg meghalt. Nekem tisztának tűnik. Persze tudom mire gondolsz, ha megölted volna, arról tudnál, a legtöbben így állnak hozzá a dolgokhoz, bár fel kéne hagynunk a kóros irányításmániánkkal. A világon tucatnyi és még több tucatnyi dolog történik, amiről fogalmunk sem lehet. Megölhette ezt az alakot egy fa lezuhanó ága, amin korábban a bicskádat próbálgattad, vagy fene tudja... mit is mondtál, hogyan halt meg?
*Szinte érzi a csontjaiban, hogy ilyesmiről nem volt szó, de ha azok nem mindig megbízhatóak, Khyr tőrét is érezte már a bordái között, aztán a nő végül mégis túl gyávának bizonyult. Nagyjából tíz perc alatt vesztette el a férfi érdeklődését. Kellemetlen lehetett neki, hiszen annyi mindennel próbálkozott, csak pont a legegyértelműbbel nem. Ha abbahagyta volna, hogy megjátssza magát, és simán kilyukasztja a szerzetest, akkor lehetett volna esélye. Így sajnos... kevesebb. Nulla.*
- Honnan tudjuk, hogy valóban nem a másik testőr ölte meg? Vagy egy napra elég egy ilyen kérdés? Jó, legyen, kitalálok másikat... Mennyi pénz is volt ott? Mondjuk lehetett volna több, mint a fizetség a fickó fejéért, azért néhány marékkal belapátoltam volna. Bár nem tudom, nálatok merre gördül a büszkeség mércéje, de kiegészítő fizetségnek nem is rossz. És úgy sem tudják, mennyi volt ott eredetileg, meg ilyen apróságok. Elkalandoztam. Megtette? Megtette, ugye, felmarkolt egy kicsit?
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-03 19:42:16
Üzenet elküldve: 2016-07-03 19:42:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A mágia rejtélyes dolog, amivel sokkal jobb, ha nem is próbálkozik, illetve találkozik a sötételf, már ha valaki X'Threát kérdezi az ügyben. Azonban ilyen kérdés nem hangzott el, így nem is hangoztatja a nézeteit, talán csak egy pillanatra grimaszol egyet. De hát kezdő még abban, hogy ne vágjon pofákat.*
-Egész praktikus dolog, ha jobban belegondolok, de azt még mindig nem értem, miért is lenne jó bárkinek is kiirtani mindenkit. Egy-egy személyt még megértek, de ha mindenki hulla vagy élőholt lesz, akkor nincs senki, akin uralkodni lehetne, nincs senki akitől el lehet várni, hogy szolgáljon. Felborul a világ rendje. *Ugyanis a bérgyilkos szerint a világ rendje az, hogy vannak, akiknek van hatalmuk, vannak akiknek nincs, vannak olyanok, akik eszközök a hatalom kezében és vannak olyanok, akik eszközök a hatalmon lévők ellen.
Egy pár másodpercig megrökönyödve néz az ember felé, aztán felnevet.*
-Bolond vagy. *Fejti ki tömören és velősen a véleményét Lorew-ről. Igazából roppant szórakoztató tulajdonságnak tartja, nem találkozik minden nap őrültekkel.*
-Valószínűleg azér', mer' megfizetik érte őket, hogy belepofátlankodjanak a dolgokba. Mellesleg jó részüket megfelelő összeggel állítólag távol lehet tartani. Meg van egy két fazon, aki hősnek hiszi magát és valamilyen elvekkel áll be. Az a fajta megnézheti magát meg az elveit. Egyébként nem azért rugdosom, mer' neki árt hanem mer' nekem jól esik. Szándékomban volt megölni, de kedve támadt kipurcanni magától. *Mindettől függetlenül tovább áll, és nekilát, hogy keressen egy olyan sírt, aminek a gazdájáról érdemes beszélni.
Rámutat az egyik kőre, amit kicsit odébb talál.*
-Gladan Vedorsk. Ember, kereskedő. Volt egy háza a gazdagnegyedben. Nem az a csicsás, amiben a nemesek élnek, de elég szép teljesítmény, ha azt nézzük, hogy egy mocskos kis egérlyukból jött. Na, ez a része mindegy. Talán négy testőre volt eredetileg, ami gyorsan lecsökkent háromra, mer' nem egyszer megpróbálták megölni. Lenn üzletelt a kikötőben, ott akármi is történhet, meg útközben is. De akadtak, akik nem akarták megvárni, amíg elhuny, szóval felbérelték apámat. Ő meg szépen keltett némi konfliktust, Mer' hogy az ipse keresett másik testőrt, ő meg jelentkezett. Szétbarmolta a rendet a testőrök közt, így maradtak ketten. Ő meg a másik. Az is itt van valahol. Az mérget kapott az italába, ez meg tőrt a szívébe. A trükkös rész az volt, hogy nem szabadott hagyni, hogy a városőrök nyomozzanak, tehát apám fogta magát elcibálta a megmérgezett őrt a gazdájáig és kapott a friss hulla egy sebet a gyomra tájára. Átpakolta a kereskedő pénzének nagy részét a testőrre, aztán eltűnt. A pletyka amúgy is megvolt, hogy nem fizette eléggé az embereit az elhunyt, így az őrök feltételezték, hogy volt némi... Nézeteltérés, ami rosszul végződött.
*A mágia rejtélyes dolog, amivel sokkal jobb, ha nem is próbálkozik, illetve találkozik a sötételf, már ha valaki X'Threát kérdezi az ügyben. Azonban ilyen kérdés nem hangzott el, így nem is hangoztatja a nézeteit, talán csak egy pillanatra grimaszol egyet. De hát kezdő még abban, hogy ne vágjon pofákat.*
-Egész praktikus dolog, ha jobban belegondolok, de azt még mindig nem értem, miért is lenne jó bárkinek is kiirtani mindenkit. Egy-egy személyt még megértek, de ha mindenki hulla vagy élőholt lesz, akkor nincs senki, akin uralkodni lehetne, nincs senki akitől el lehet várni, hogy szolgáljon. Felborul a világ rendje. *Ugyanis a bérgyilkos szerint a világ rendje az, hogy vannak, akiknek van hatalmuk, vannak akiknek nincs, vannak olyanok, akik eszközök a hatalom kezében és vannak olyanok, akik eszközök a hatalmon lévők ellen.
Egy pár másodpercig megrökönyödve néz az ember felé, aztán felnevet.*
-Bolond vagy. *Fejti ki tömören és velősen a véleményét Lorew-ről. Igazából roppant szórakoztató tulajdonságnak tartja, nem találkozik minden nap őrültekkel.*
-Valószínűleg azér', mer' megfizetik érte őket, hogy belepofátlankodjanak a dolgokba. Mellesleg jó részüket megfelelő összeggel állítólag távol lehet tartani. Meg van egy két fazon, aki hősnek hiszi magát és valamilyen elvekkel áll be. Az a fajta megnézheti magát meg az elveit. Egyébként nem azért rugdosom, mer' neki árt hanem mer' nekem jól esik. Szándékomban volt megölni, de kedve támadt kipurcanni magától. *Mindettől függetlenül tovább áll, és nekilát, hogy keressen egy olyan sírt, aminek a gazdájáról érdemes beszélni.
Rámutat az egyik kőre, amit kicsit odébb talál.*
-Gladan Vedorsk. Ember, kereskedő. Volt egy háza a gazdagnegyedben. Nem az a csicsás, amiben a nemesek élnek, de elég szép teljesítmény, ha azt nézzük, hogy egy mocskos kis egérlyukból jött. Na, ez a része mindegy. Talán négy testőre volt eredetileg, ami gyorsan lecsökkent háromra, mer' nem egyszer megpróbálták megölni. Lenn üzletelt a kikötőben, ott akármi is történhet, meg útközben is. De akadtak, akik nem akarták megvárni, amíg elhuny, szóval felbérelték apámat. Ő meg szépen keltett némi konfliktust, Mer' hogy az ipse keresett másik testőrt, ő meg jelentkezett. Szétbarmolta a rendet a testőrök közt, így maradtak ketten. Ő meg a másik. Az is itt van valahol. Az mérget kapott az italába, ez meg tőrt a szívébe. A trükkös rész az volt, hogy nem szabadott hagyni, hogy a városőrök nyomozzanak, tehát apám fogta magát elcibálta a megmérgezett őrt a gazdájáig és kapott a friss hulla egy sebet a gyomra tájára. Átpakolta a kereskedő pénzének nagy részét a testőrre, aztán eltűnt. A pletyka amúgy is megvolt, hogy nem fizette eléggé az embereit az elhunyt, így az őrök feltételezték, hogy volt némi... Nézeteltérés, ami rosszul végződött.
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-03 16:41:49
Üzenet elküldve: 2016-07-03 16:41:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*A férfi nem lepődik meg annyira mindazon, mit a leány bevall neki, kissé röstellkedve, elvégre kalózunk is ismeri a becsvágyat, jobban is, mint kéne neki, éppen az előbb fejtette ki. S lássuk be, maga is megtett sok mindent azért, amit éppen akkor el akart érni, ám neki efféle hosszú távú tervei aligha vannak, ennél jóval hedonistább, elvégre nagyon is tudatában van annak, hogy bármelyik napja lehet az utolsó, ez mondhatni afféle szakmai ártalom. Nem is ítélkezik hát a leány felett, miért is tenné? S egyáltalában véve, milyen jogon?*
-A bosszú... *mély sóhaj szakad fel kalózunk mellkasából, ha valamit, ezt a témát szívesen átugraná, de akkor oda volna az egész beszélgetés lényege, ami éppen az kéne legyen, hogy őszintén vallanak, az "istenek" vagy "szellemek", de első sorban mégis inkább egymás előtt.*
-Haragudni, gyűlölni fárasztó... *motyogja maga elé.*
-Szörnyen destruktív érzések, s mégis... olyannyira emberiek, mint bármely másik, s akármennyire is szabadulni akarnék tőlük, igen ritkán engednek. A haragot nem szeretem, elvakít, ostobává, meggondolatlanná tesz... ha már bosszút kell állni, a haragnál a gyűlölet sokkal célravezetőbb. A hideg, metsző gyűlölet, mely akár éveken át is vár, ha kell, hogy a bosszú beteljesülését segítse, mikor eljön az ideje. *vallja be lesütött szemekkel.*
-A bosszúvágytól képtelen vagyok szabadulni. Olyan, akár a becsület, ezrek, tízezrek vesztét okozta már, de meg még nem mentett senkit. S újra és újra megtanulom, szörnyű leckék árán, hogy a bosszú beteljesülése csupán egy pillanatig édes, utána megkeseredik az ember szája íze, mert az ár, amit a csekély örömért fizetünk, általában túl nagy... *pillantását egy bot ragadja magára, melyet a szél felkapva egy közeli hantba állít. Ha kalózunk hinne bármiféle istenségben, vagy felsőbb hatalomban, már a Sorson kívül, lehet, hogy tulajdonítana a jelenségnek valamiféle jelentőséget, ám így, csupán egy pillanatra képes a férfi figyelmét magára vonni.*
*A férfi nem lepődik meg annyira mindazon, mit a leány bevall neki, kissé röstellkedve, elvégre kalózunk is ismeri a becsvágyat, jobban is, mint kéne neki, éppen az előbb fejtette ki. S lássuk be, maga is megtett sok mindent azért, amit éppen akkor el akart érni, ám neki efféle hosszú távú tervei aligha vannak, ennél jóval hedonistább, elvégre nagyon is tudatában van annak, hogy bármelyik napja lehet az utolsó, ez mondhatni afféle szakmai ártalom. Nem is ítélkezik hát a leány felett, miért is tenné? S egyáltalában véve, milyen jogon?*
-A bosszú... *mély sóhaj szakad fel kalózunk mellkasából, ha valamit, ezt a témát szívesen átugraná, de akkor oda volna az egész beszélgetés lényege, ami éppen az kéne legyen, hogy őszintén vallanak, az "istenek" vagy "szellemek", de első sorban mégis inkább egymás előtt.*
-Haragudni, gyűlölni fárasztó... *motyogja maga elé.*
-Szörnyen destruktív érzések, s mégis... olyannyira emberiek, mint bármely másik, s akármennyire is szabadulni akarnék tőlük, igen ritkán engednek. A haragot nem szeretem, elvakít, ostobává, meggondolatlanná tesz... ha már bosszút kell állni, a haragnál a gyűlölet sokkal célravezetőbb. A hideg, metsző gyűlölet, mely akár éveken át is vár, ha kell, hogy a bosszú beteljesülését segítse, mikor eljön az ideje. *vallja be lesütött szemekkel.*
-A bosszúvágytól képtelen vagyok szabadulni. Olyan, akár a becsület, ezrek, tízezrek vesztét okozta már, de meg még nem mentett senkit. S újra és újra megtanulom, szörnyű leckék árán, hogy a bosszú beteljesülése csupán egy pillanatig édes, utána megkeseredik az ember szája íze, mert az ár, amit a csekély örömért fizetünk, általában túl nagy... *pillantását egy bot ragadja magára, melyet a szél felkapva egy közeli hantba állít. Ha kalózunk hinne bármiféle istenségben, vagy felsőbb hatalomban, már a Sorson kívül, lehet, hogy tulajdonítana a jelenségnek valamiféle jelentőséget, ám így, csupán egy pillanatra képes a férfi figyelmét magára vonni.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-02 21:53:58
Üzenet elküldve: 2016-07-02 21:53:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Rilai, Draenon//
*A hit komoly dolog, szellemek, vagy csupán emberi érzések kavarognak-e, nem tudni. Mindenesetre mikor a rossz gondolatokat, tulajdonságokat, benyomásokat a páros lefölözi valami olyat hív életre, amit kevesen. Ugyanis köztudott, hogy semmi sem vész el, legfeljebb átalakul. Így a rosszból sem lehet kevesebb összességében, de ha az ember lelkéből valamennyit le tud ereszteni, akkor minden rendben fog menni.
Na de akkor mi sülhet itt el balul? Igazából legfeljebb az, hogy ezek a természetfeletti lények tényleg léteznek, és a halandókra vetik a szemüket.
A temető sírjain így végigsöpör egy fuvallat. És a páros nem is veheti észre a borzongáson túl azt, mely a bosszúvágy elhangzása után bekövetkezik. Egy gallyat sodor magával a szél, Ez egyenesen beleáll a legközelebbi hantba fejjel lefelé. Ki tudja, hogy a véletlen műve-e, de valahonnan virágok is kerültek rá. Egy virágzó fa ága volt ez, melyet a mindenféle elrendezések most nekik tituláltak. Hogy a természetellenesen megállapodó ágacska holtig tartó szerelmet, netán a bajok forrását, esetleg egy felkelő hullát akar-e szimbolizálni, vagy valami áttételesebb dolgot, azt hőseinkre, és a szellemekről alkotott képükre kell bízni.*
*A hit komoly dolog, szellemek, vagy csupán emberi érzések kavarognak-e, nem tudni. Mindenesetre mikor a rossz gondolatokat, tulajdonságokat, benyomásokat a páros lefölözi valami olyat hív életre, amit kevesen. Ugyanis köztudott, hogy semmi sem vész el, legfeljebb átalakul. Így a rosszból sem lehet kevesebb összességében, de ha az ember lelkéből valamennyit le tud ereszteni, akkor minden rendben fog menni.
Na de akkor mi sülhet itt el balul? Igazából legfeljebb az, hogy ezek a természetfeletti lények tényleg léteznek, és a halandókra vetik a szemüket.
A temető sírjain így végigsöpör egy fuvallat. És a páros nem is veheti észre a borzongáson túl azt, mely a bosszúvágy elhangzása után bekövetkezik. Egy gallyat sodor magával a szél, Ez egyenesen beleáll a legközelebbi hantba fejjel lefelé. Ki tudja, hogy a véletlen műve-e, de valahonnan virágok is kerültek rá. Egy virágzó fa ága volt ez, melyet a mindenféle elrendezések most nekik tituláltak. Hogy a természetellenesen megállapodó ágacska holtig tartó szerelmet, netán a bajok forrását, esetleg egy felkelő hullát akar-e szimbolizálni, vagy valami áttételesebb dolgot, azt hőseinkre, és a szellemekről alkotott képükre kell bízni.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-02 01:30:40
Üzenet elküldve: 2016-07-02 01:30:40
ÚJ
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Lehunyja a szemeit, és vár. Biztos benne, hogy Eris meg fogja ölni. Ugyanakkor talán nem azonnal, mivel a penge hegye helyett valami nagyobb dolgot érez meg a mellkasán. Óvatosan kinyitja a szemeit, és mély megnyugvással tapasztalja, hogy egyelőre csak ráült a nő, pedig leszúrta.*
- Köszönöm... *nyögi, miközben fellélegzik, illetve tenné, de sajnos nagy levegőt venni jelen állapotában képtelen. Főleg, mivel Eris jelenléte a mellkasán részben megfosztja a légzéstől, a művelet maradékát pedig megnehezíti. A kérdés hatására azért igyekszik összeszedni a megmaradt erejét, és valami értelmeset nyöszörögni.*
- Én... nem téged akartalak megtámadni a dobótőrrel, csak... át akartam szúrni a torkomat... esküszöm... téged soha... soha többet... soha...
*Újból szünetet kell tartson, és enyhe küszködéssel párosított erőltetett légzésre használja fel a szünet idejét. Lenne még mit mondania, viszont mindenek előtt Eris válaszára kíváncsi.*
- Köszönöm... *nyögi, miközben fellélegzik, illetve tenné, de sajnos nagy levegőt venni jelen állapotában képtelen. Főleg, mivel Eris jelenléte a mellkasán részben megfosztja a légzéstől, a művelet maradékát pedig megnehezíti. A kérdés hatására azért igyekszik összeszedni a megmaradt erejét, és valami értelmeset nyöszörögni.*
- Én... nem téged akartalak megtámadni a dobótőrrel, csak... át akartam szúrni a torkomat... esküszöm... téged soha... soha többet... soha...
*Újból szünetet kell tartson, és enyhe küszködéssel párosított erőltetett légzésre használja fel a szünet idejét. Lenne még mit mondania, viszont mindenek előtt Eris válaszára kíváncsi.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-02 00:09:14
Üzenet elküldve: 2016-07-02 00:09:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Most, hogy a gnóm kezében már nincs fegyver, ráadásul többé-kevésbé a pánik is megbénítja, Eris ismét olyan nyugodt, mint az alig pár másodperces közjáték előtt. Más alighanem egy gyors döféssel vagy a torka elvágásával véget vetne a nyomoronc szenvedésének, de azért eredar az eredar, hogy az utolsó pillanatig kiélvezze a helyzetet. Nem azért várt és keresett ennyi ideig, hogy aztán bármit is elhamarkodjon.
A további menekülési kísérletek megakadályozására letelepszik a fekvő Verner mellkasára, majd felveszi a társalgás fonalát, mintha csak a Pegazusban ülnének egy ital és egy jó vacsora mellett. Alig érezni hangjában a fenyegetést.*
Te nem? Mit nem, életem? Szépen lassan, és nyisd ki a szád, mert egy árva szót sem értek a mondókádból.
*Az persze aligha segít, ha az ember, vagy jelen esetben gnóm, mellkasán egy magamagánál nagyobb lény ücsörög, de hát az élet nem habostorta.*
A további menekülési kísérletek megakadályozására letelepszik a fekvő Verner mellkasára, majd felveszi a társalgás fonalát, mintha csak a Pegazusban ülnének egy ital és egy jó vacsora mellett. Alig érezni hangjában a fenyegetést.*
Te nem? Mit nem, életem? Szépen lassan, és nyisd ki a szád, mert egy árva szót sem értek a mondókádból.
*Az persze aligha segít, ha az ember, vagy jelen esetben gnóm, mellkasán egy magamagánál nagyobb lény ücsörög, de hát az élet nem habostorta.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-01 23:56:07
Üzenet elküldve: 2016-07-01 23:56:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Sok minden történhetett volna. Kezdve azzal, hogy Eris nem talál rá, de... tegyük fel, hogy ez mindenképpen megtörténik, mert megtörtént. Elkaphatta volna Vernert korábban. Vagy később. Meg sem kellett volna akadályoznia az öngyilkossági kísérletet, ami valószínűleg kísérlet is maradt volna, mert hát Verner apró, ez tény, de egy dobótőrrel így sem fogja leszúrni magát. Nem számít... Megakadályozhatta volna az öngyilkosságban, amikor már egyértelmű a szándék, vagy végignézhette volna, hogyan ejt egy nem azonnal halálos döfést magán a gnóm, és vérzik el vagy fullad meg akár hosszú órák alatt. De miért pont akkor kellett megfosztania a gnómot a pengétől, amikor még nem volt egyértelmű, mire készül? Csak abban a pillanatban döbben rá, amikor elveszti a pengét, hogy Eris talán támadási kísérletként élte meg a dolgot. Ez egy pillanat alatt megfosztja még a cselekvés szándékától is. Szépen lassan leengedi maga mellé a kezeit, és közben szüntelen azt dadogja:*
- Én... én nem... én... nem... nem...
*Erisnek ezalatt bőven lehet ideje előkotorni a tőrét, mivel a gnóm már nem megy sehova. Annyi ereje sem maradt, hogy rendesen képes legyen elmagyarázni, hogy nem akart rátámadni a nőre, csak saját magát akarta megölni. Ugyanakkor talán utolsó gondolatmenete folytán idővel abbahagyja a dadogást, és igyekszik összeszedni magát, hogy legalább egy kerek és egész mondatot össze tudjon rakni.*
- Én... én nem... én... nem... nem...
*Erisnek ezalatt bőven lehet ideje előkotorni a tőrét, mivel a gnóm már nem megy sehova. Annyi ereje sem maradt, hogy rendesen képes legyen elmagyarázni, hogy nem akart rátámadni a nőre, csak saját magát akarta megölni. Ugyanakkor talán utolsó gondolatmenete folytán idővel abbahagyja a dadogást, és igyekszik összeszedni magát, hogy legalább egy kerek és egész mondatot össze tudjon rakni.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-01 23:37:49
Üzenet elküldve: 2016-07-01 23:37:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Lenyűgöző, milyen okáig bírja Verner, alighanem az lehet a titok, hogy még mindig azt hiszi, képzelődik. Eris türelmesen vár, élvezettel figyeli, ahogy a lángocskák a rongyokat nyaldossák. Türelme rózsát terem, kisebb akrobatamutatvány, ahogy a gnóm végül felpattan, rádöbbenve, hogy hamarosan megsül, ha nem tesz valamit.
Eris nem szól, amíg Verner a rongyokat és égett estrészeit nézegeti, oltogatja, hagyja, hadd rakja össze ő maga a kirakóst. Kár, hogy nem látni az arcát, biztos érdekes lenne. Túlságosan is ügyes, ha csuklyás köpenyek összeeszkábálásáról van szó.*
Én bizony *az eredar mosolya most már jóindulattal sem nevezhető barátságosnak vagy megértőnek. Ha a macskák tudnának vigyorogni, az a macska vigyorogna így, amelyik törött lábú egérre talált a tejszínesbödön mellett.* Üdv, drágaságom.
*Épp csak egy pillanattal késik el, amikor a menekülő után kap, ujjai még éppen érintik annak köpenyét, de elkapni már nem tudja. Így aztán ő is igyekszik minél nagyobb távolságot megtenni egy-egy lépéssel. Kettőjük lépéshossza és Eris késlekedése véletlenül épp úgy kombinálódik, hogy egyszerre érnek az elejtett tőrhöz, de aki közelebb van a földhöz, az nyilván könnyebben elkapja. A nő azt hiszi, Verner megint az életére akar törni, így a helyett, hogy hagyná az eseményeket a maguk őrült medrében, egy reményei szerint jól irányzott mozdulattal megkísérli kirúgni a dobótőrt Verner kezéből, miközben saját tőrét is igyekszik elővenni.*
Eris nem szól, amíg Verner a rongyokat és égett estrészeit nézegeti, oltogatja, hagyja, hadd rakja össze ő maga a kirakóst. Kár, hogy nem látni az arcát, biztos érdekes lenne. Túlságosan is ügyes, ha csuklyás köpenyek összeeszkábálásáról van szó.*
Én bizony *az eredar mosolya most már jóindulattal sem nevezhető barátságosnak vagy megértőnek. Ha a macskák tudnának vigyorogni, az a macska vigyorogna így, amelyik törött lábú egérre talált a tejszínesbödön mellett.* Üdv, drágaságom.
*Épp csak egy pillanattal késik el, amikor a menekülő után kap, ujjai még éppen érintik annak köpenyét, de elkapni már nem tudja. Így aztán ő is igyekszik minél nagyobb távolságot megtenni egy-egy lépéssel. Kettőjük lépéshossza és Eris késlekedése véletlenül épp úgy kombinálódik, hogy egyszerre érnek az elejtett tőrhöz, de aki közelebb van a földhöz, az nyilván könnyebben elkapja. A nő azt hiszi, Verner megint az életére akar törni, így a helyett, hogy hagyná az eseményeket a maguk őrült medrében, egy reményei szerint jól irányzott mozdulattal megkísérli kirúgni a dobótőrt Verner kezéből, miközben saját tőrét is igyekszik elővenni.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-01 23:00:17
Üzenet elküldve: 2016-07-01 23:00:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Eltökélte, hogy nem reagál, és kétségbeesett bujkálásban nem sok párja akadt eddig. Persze ha nem számítjuk az agyának szüleményeit, azok mindig rögtön eltűnnek, ha veszély közeledik. És egyedül hagyják szegény kicsi Vernert... A danolászásra sem reagál, elvégre miért is kéne neki? Mindegy az, hogy mivel próbálkozik, ha nem törődik vele, akkor kénytelen lesz távoznia. Vagy ha ott is marad, a gnómot nem fogja érdekelni. Jó, tény, a csigás hasonlat eléggé találó, csak annyi a különbség, hogy a csiga háza több védelmet nyújt. Mondjuk nem mintha a képzelete tudna neki ártani, legfeljebb ő tehet kárt magában. Arra pedig nem kerül sor, még egyszer nem.
Kíváncsi, hogy mi jön most. Vajon mivel fog előállni a saját elméje? Esetleg hagyja aludni? Kizárt. Ő nem alhat. Hamarosan érkezik egy enyhe inger. Valami furcsa szag. Füst? Igen, határozottan füst... Akkor viszont a meleg, amit a lábainál érez, valami tüzet jelentene? Nevetséges. Ez az egész csak a képzeletének a szüleménye, s hiába növekszik a forróság, érzékeli a fényt, és hallja egészen halkan az egyre nagyobb tűz hangját...
Végül feladja, és kiugrik a rongyok közül, az egyetlen, ami rajta marad, az a lepedődarab, amit magára kötött úgy, hogy csuklyás köpenyként funkcionáljon. És valóban, néhány rongy lángra kapott, így azokat gyorsan odébb rángatja, nehogy a rakás nagyja is lángra kapjon. A lángoló darabokat eztán egyesével megpróbálja eloltani, ami korántsem olyan könnyű, mit elsőre hangzik. Az egyik gyakorlatilag porrá ég, szerencsére a fű nem volt kiszáradva (már ahol volt fű) így nyugodtan eléghetett, nem lett nagyobb baj belőle. Mikor végre az utolsó lángocska is eltűnik, akkor erőtlenül rogy le térdeire és tenyereire, és hangos zihálás közepette próbálja kitalálni, mi is történt. Vagy történik. Az biztos, hogy a tűz valódi volt. Megégette a talpait, és itt-ott a tenyereit is, az erős fájdalom pedig kirántja a képzelgések közül. A tüzet ezután is látta, és nem ő gyújtotta. Legalábbis reménykedik benne. Eddig az égett anyagfoszlányokat bámulta, most viszont összeszedi a bátorságát, és felpillant. Eris még mindig ott van.*
- Te... te... *igazából egyértelmű, hogy ezúttal nem mindenféle képzelt lényekkel van dolga, de nem tudja elfogadni. Nem akarja elhinni. Érzi, hogy a teste ösztönösen mozdul, hátrébb csúszik, és már pattanna fel, hogy elfusson. Viszont nem akar. Néhány másodpercnyi vívódás ez csupán, de számára egy örökkévalóságnak tűnik. Teljes erejéből igyekszik egy helyben maradni, de az ösztönök mégis átveszik az uralmat, és felugrik, hogy elrohanjon. Nem akarja. Ha egyszer futni kezd, már nem állhat meg. Úgyis itt a vége. Ha menekülni kezd, akkor meg pláne. Úgysem tudna elfutni, elvégre túlzottan kimerült a tűz eloltásában. Ostobaság volt, magától is elaludt volna idővel...
Csak egyetlen lehetősége van. Körbepillant a szétszóródott anyagdarabok között, de persze nem szöveteket, port, meg hamut keres, hanem a néhány megmaradt dobótőre közül egyet. Tok nélkül voltak behányva a rogyok közé, szóval bizonyára szétszóródtak. Csupán egyet pillant meg, két-három lépésre balra. Ez négy-öt lépés Vernernek, és tekintve, hogy mennyi időt elszúrt a gondolkodással, menekülni már biztosan nincs esélye, de talán a tőrért sem juthat már el. Ha viszont véletlenül megvan rá az esélye, akkor a lehető leggyorsabban igyekszik eljutni a pengéhez, az utolsó két-három gnómlépésnyi távolságot egy ugrással hidalja át, és ha sikerül megragadnia a dobótőrt, akkor... nos, akkor a hátára fordul, és és megkíséreli beledöfni a torkába.*
Kíváncsi, hogy mi jön most. Vajon mivel fog előállni a saját elméje? Esetleg hagyja aludni? Kizárt. Ő nem alhat. Hamarosan érkezik egy enyhe inger. Valami furcsa szag. Füst? Igen, határozottan füst... Akkor viszont a meleg, amit a lábainál érez, valami tüzet jelentene? Nevetséges. Ez az egész csak a képzeletének a szüleménye, s hiába növekszik a forróság, érzékeli a fényt, és hallja egészen halkan az egyre nagyobb tűz hangját...
Végül feladja, és kiugrik a rongyok közül, az egyetlen, ami rajta marad, az a lepedődarab, amit magára kötött úgy, hogy csuklyás köpenyként funkcionáljon. És valóban, néhány rongy lángra kapott, így azokat gyorsan odébb rángatja, nehogy a rakás nagyja is lángra kapjon. A lángoló darabokat eztán egyesével megpróbálja eloltani, ami korántsem olyan könnyű, mit elsőre hangzik. Az egyik gyakorlatilag porrá ég, szerencsére a fű nem volt kiszáradva (már ahol volt fű) így nyugodtan eléghetett, nem lett nagyobb baj belőle. Mikor végre az utolsó lángocska is eltűnik, akkor erőtlenül rogy le térdeire és tenyereire, és hangos zihálás közepette próbálja kitalálni, mi is történt. Vagy történik. Az biztos, hogy a tűz valódi volt. Megégette a talpait, és itt-ott a tenyereit is, az erős fájdalom pedig kirántja a képzelgések közül. A tüzet ezután is látta, és nem ő gyújtotta. Legalábbis reménykedik benne. Eddig az égett anyagfoszlányokat bámulta, most viszont összeszedi a bátorságát, és felpillant. Eris még mindig ott van.*
- Te... te... *igazából egyértelmű, hogy ezúttal nem mindenféle képzelt lényekkel van dolga, de nem tudja elfogadni. Nem akarja elhinni. Érzi, hogy a teste ösztönösen mozdul, hátrébb csúszik, és már pattanna fel, hogy elfusson. Viszont nem akar. Néhány másodpercnyi vívódás ez csupán, de számára egy örökkévalóságnak tűnik. Teljes erejéből igyekszik egy helyben maradni, de az ösztönök mégis átveszik az uralmat, és felugrik, hogy elrohanjon. Nem akarja. Ha egyszer futni kezd, már nem állhat meg. Úgyis itt a vége. Ha menekülni kezd, akkor meg pláne. Úgysem tudna elfutni, elvégre túlzottan kimerült a tűz eloltásában. Ostobaság volt, magától is elaludt volna idővel...
Csak egyetlen lehetősége van. Körbepillant a szétszóródott anyagdarabok között, de persze nem szöveteket, port, meg hamut keres, hanem a néhány megmaradt dobótőre közül egyet. Tok nélkül voltak behányva a rogyok közé, szóval bizonyára szétszóródtak. Csupán egyet pillant meg, két-három lépésre balra. Ez négy-öt lépés Vernernek, és tekintve, hogy mennyi időt elszúrt a gondolkodással, menekülni már biztosan nincs esélye, de talán a tőrért sem juthat már el. Ha viszont véletlenül megvan rá az esélye, akkor a lehető leggyorsabban igyekszik eljutni a pengéhez, az utolsó két-három gnómlépésnyi távolságot egy ugrással hidalja át, és ha sikerül megragadnia a dobótőrt, akkor... nos, akkor a hátára fordul, és és megkíséreli beledöfni a torkába.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-01 22:02:38
Üzenet elküldve: 2016-07-01 22:02:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
Nagyon megijedtél ahhoz képest, hogy nem is vagyok igazi *jegyzi meg Eris, még mindig csak úgy cseverészve, halvány, szinte barátságos mosollyal. Ekkor azonban Verner helyén már csak egy szedett-vedett rongykupacot lát. A csiga visszavonult a házába.*
Csigabiga, gyere ki... *énekli Eris halkan. A gyerekdaloknak megvan az a tulajdonságuk, hogy libabőröztetően hangzanak néptelen temetőkben, ez sem kivétel.
A rongykupac nem mozdul. A gnóm egészen úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek. Vagy inkább mint egy kisgyerek, aki a pizsamáját keresve a mumust találta a szekrényben.
Eris vár egy kicsit, néma csendben, hátha kis barátja azt hiszi, elment, és előbújik. Vagy ő nem elég türelmes, vagy Verner veszi nagyon komolyan a bujkálást. A kezdeti remek móka után bosszantó ez az eseménytelenség.
A nő úgy dönt, folytatja a dalocskát.*
Ég a házad ideki...
*Ettől támad egy ötlete. Amennyiben Verner továbbra sem mozdul, szép csendben a táskájába nyúl, tűzszerszámot vesz elő, és amilyen csendesen csak tudja, megkísérli meggyújtani a rongykupacot. Van egy olyan érzése, hogy ha sikerrel jár, az majd kicsalogatja a csiga-bigát a házából.*
Csigabiga, gyere ki... *énekli Eris halkan. A gyerekdaloknak megvan az a tulajdonságuk, hogy libabőröztetően hangzanak néptelen temetőkben, ez sem kivétel.
A rongykupac nem mozdul. A gnóm egészen úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek. Vagy inkább mint egy kisgyerek, aki a pizsamáját keresve a mumust találta a szekrényben.
Eris vár egy kicsit, néma csendben, hátha kis barátja azt hiszi, elment, és előbújik. Vagy ő nem elég türelmes, vagy Verner veszi nagyon komolyan a bujkálást. A kezdeti remek móka után bosszantó ez az eseménytelenség.
A nő úgy dönt, folytatja a dalocskát.*
Ég a házad ideki...
*Ettől támad egy ötlete. Amennyiben Verner továbbra sem mozdul, szép csendben a táskájába nyúl, tűzszerszámot vesz elő, és amilyen csendesen csak tudja, megkísérli meggyújtani a rongykupacot. Van egy olyan érzése, hogy ha sikerrel jár, az majd kicsalogatja a csiga-bigát a házából.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-30 14:49:30
Üzenet elküldve: 2016-06-30 14:49:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan elkezdi a fogát grimaszolva csikorgatni, bár kár tagadni, hogy szívet melengető, ahogy a kalóz gondolatmenete valahogy folyvást visszakanyarodik őhozzá. Megcsóválja a fejét, ujja hegyével mosolyogva végigrajzolja Draenon állvonalát.*
- Álszent dolog azt mondani, hogy a világi dolgok nem érdekelnek. - *Utóbb egyetértően biccent, valamicskét javított a férfi a kliséin, de a lány számára még mindig nem az igazi a dolog.* - Én nem akarok álságos lenni: irigy vagyok, ha ez azt jelenti, hogy belezöldülök, ha látom, hogy nálam hitványabbak milyen sokra vitték. Hogy érdemtelenül jutottak nálam magasabbra. Irigyelném, ha más kezére kerülne a Pinty, a Vaskorsó, irigyelném azt a nőt, aki elszeret téged tőlem. Nem ritka, hogy bár csak rövid időre, de elkívánok másoktól tárgyakat, személyeket, vonásokat vagy érdemeket. De azt hiszem, nem ártanék annak, akit irigylek. Ez valamivel jobb, nem? Talán csak a tevékeny irigylés a rossz.
*Egy kicsit tényleg úgy tűnik neki, hogy a pasas azzal akar takarózni, hogy a világi javak csak az időtálló emlékek megváltására kell neki, az aranypénzek, kincsek a szemében jelentéktelen dolgok. Illetve lehet, hogy nem is takarózik vele - de hát végeredményben mi a különbség?*
- A nagyravágyással is jó ismerősök vagyunk, azt hiszem. - *Rásimítja kezét a másik kezére, átveszi a követ tőle. Körme hegyével végigrajzolja a sárgás cirommintákat annak sík felületén. Hangja halk, nem különösebben bizalmaskodó, inkább, mintha kicsit restellné, miket vall meg.* - Sőt, egy részem mindig is vagyonos és befolyásos akart lenni. Szíves-örömest mondanék magamnak egy olyan életet is, amelyet selyempárnán, aranykalitkában, minden ujjamon köves gyűrűvel, súlyos nyak- és fejékekkel, tucatnyi tömött bugyellárissal élek végig, és csak lógnáznám a lábam, Tán férjet is szeretnék, fenti céljaim elérését elősegítendő - a vagyonát mindenképp. Nem hangzik nagyon jól, de így van.
*Sóhajt. Igen, így működnek a hitkövek. Elismeri, beismeri, kimondja, és máris tisztább tőle, mert nem kell a bendőjében hordoznia - ha nem is örökre szabadult tőlük, időlegesen könnyít magán ez. A soron következő marokkavicsban akvamarin és pávakék színek gömbölyödnek egymásba, akár a füst. A Folyóistennőhöz tartozik: ő a békehozó, a megnyugvás, az elfogadás, továbblépés felelőse.*
- Mi újság a haraggal? Bosszúvággyal, ártani akarással, gyűlölséggel?
- Álszent dolog azt mondani, hogy a világi dolgok nem érdekelnek. - *Utóbb egyetértően biccent, valamicskét javított a férfi a kliséin, de a lány számára még mindig nem az igazi a dolog.* - Én nem akarok álságos lenni: irigy vagyok, ha ez azt jelenti, hogy belezöldülök, ha látom, hogy nálam hitványabbak milyen sokra vitték. Hogy érdemtelenül jutottak nálam magasabbra. Irigyelném, ha más kezére kerülne a Pinty, a Vaskorsó, irigyelném azt a nőt, aki elszeret téged tőlem. Nem ritka, hogy bár csak rövid időre, de elkívánok másoktól tárgyakat, személyeket, vonásokat vagy érdemeket. De azt hiszem, nem ártanék annak, akit irigylek. Ez valamivel jobb, nem? Talán csak a tevékeny irigylés a rossz.
*Egy kicsit tényleg úgy tűnik neki, hogy a pasas azzal akar takarózni, hogy a világi javak csak az időtálló emlékek megváltására kell neki, az aranypénzek, kincsek a szemében jelentéktelen dolgok. Illetve lehet, hogy nem is takarózik vele - de hát végeredményben mi a különbség?*
- A nagyravágyással is jó ismerősök vagyunk, azt hiszem. - *Rásimítja kezét a másik kezére, átveszi a követ tőle. Körme hegyével végigrajzolja a sárgás cirommintákat annak sík felületén. Hangja halk, nem különösebben bizalmaskodó, inkább, mintha kicsit restellné, miket vall meg.* - Sőt, egy részem mindig is vagyonos és befolyásos akart lenni. Szíves-örömest mondanék magamnak egy olyan életet is, amelyet selyempárnán, aranykalitkában, minden ujjamon köves gyűrűvel, súlyos nyak- és fejékekkel, tucatnyi tömött bugyellárissal élek végig, és csak lógnáznám a lábam, Tán férjet is szeretnék, fenti céljaim elérését elősegítendő - a vagyonát mindenképp. Nem hangzik nagyon jól, de így van.
*Sóhajt. Igen, így működnek a hitkövek. Elismeri, beismeri, kimondja, és máris tisztább tőle, mert nem kell a bendőjében hordoznia - ha nem is örökre szabadult tőlük, időlegesen könnyít magán ez. A soron következő marokkavicsban akvamarin és pávakék színek gömbölyödnek egymásba, akár a füst. A Folyóistennőhöz tartozik: ő a békehozó, a megnyugvás, az elfogadás, továbblépés felelőse.*
- Mi újság a haraggal? Bosszúvággyal, ártani akarással, gyűlölséggel?
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-29 20:29:45
Üzenet elküldve: 2016-06-29 20:29:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Széles vigyor szalad szét kalózunk képén, midőn Rilai a tanmese okán ezt-azt kifejteni méltóztatik, s alkalmasint éppen olyasmire céloz, amit Draenon vele kapcsolatban érez, avagy érezni vél.*
-Én ezt úgy fogalmaznám át: miattad lenne okom élni akarni. *ez persze sok mindent magába foglalhat, értelmezés kérdése csupán, mit óhajt a lány belehallani.*
-Már hogyne veled foglalkoznék, ha már egyszer ilyenekről beszélünk, nem csak engem veszünk górcső alá. *villan ravaszkás fény a gazfickó szemében, de nem feszegeti tovább a dolgot, inkább vált a következő kőre, amit a lány a kezébe nyom.*
-Ó igen, ez ismerős. *villantja az ismert rosszfiús vigyorát.*
-Az irigység kevésbé, nem jellemző rám. Ha valaki elér valamit, s neki attól jobb, azért még ne ő rohadjon meg. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa, annyit ér, amennyit ki tud magának kanyarítani a világból. *teszi rögvest félre az egyiket.*
-Ám a becsvágy... *halkan elkuncogja magát.*
-Az erő, mely mozgásban tart, mely nem hagyja, hogy megalkudjak, az örök elégedetlenség, ami arra ösztönöz, hogy a legjobbnál kevesebbel be ne érjem. *a leány némi kapzsi csillogást fedezhet fel a kalóz tekintetében, ahogyan most ránéz, s mindjárt magyarázattal is szolgál rá:*
-Persze nem csak aranyból és gyémántból lehet kincs... sőt, sokszor nem is a csillogó fém, vagy drágakő az, mi tettekre késztet, ezek múló dolgok csupán, hiszen a végén minden, amink marad, azok az emlékképek, melyeket magunkkal viszünk. *talán ez elsőre kissé érthetetlen lehet a lány számára, hiszen ez olyan, mintha azt mondaná a kalóz, hogy nem érdeklik a múlandó értékek, pedig hogy a fenébe ne, éppen ez a lényeg!*
-Aranyat, drágakövet élményekre, ha úgy tetszik, emlékekre váltunk. Élvezzük a pillanatot, erről szól az egész.
-Én ezt úgy fogalmaznám át: miattad lenne okom élni akarni. *ez persze sok mindent magába foglalhat, értelmezés kérdése csupán, mit óhajt a lány belehallani.*
-Már hogyne veled foglalkoznék, ha már egyszer ilyenekről beszélünk, nem csak engem veszünk górcső alá. *villan ravaszkás fény a gazfickó szemében, de nem feszegeti tovább a dolgot, inkább vált a következő kőre, amit a lány a kezébe nyom.*
-Ó igen, ez ismerős. *villantja az ismert rosszfiús vigyorát.*
-Az irigység kevésbé, nem jellemző rám. Ha valaki elér valamit, s neki attól jobb, azért még ne ő rohadjon meg. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa, annyit ér, amennyit ki tud magának kanyarítani a világból. *teszi rögvest félre az egyiket.*
-Ám a becsvágy... *halkan elkuncogja magát.*
-Az erő, mely mozgásban tart, mely nem hagyja, hogy megalkudjak, az örök elégedetlenség, ami arra ösztönöz, hogy a legjobbnál kevesebbel be ne érjem. *a leány némi kapzsi csillogást fedezhet fel a kalóz tekintetében, ahogyan most ránéz, s mindjárt magyarázattal is szolgál rá:*
-Persze nem csak aranyból és gyémántból lehet kincs... sőt, sokszor nem is a csillogó fém, vagy drágakő az, mi tettekre késztet, ezek múló dolgok csupán, hiszen a végén minden, amink marad, azok az emlékképek, melyeket magunkkal viszünk. *talán ez elsőre kissé érthetetlen lehet a lány számára, hiszen ez olyan, mintha azt mondaná a kalóz, hogy nem érdeklik a múlandó értékek, pedig hogy a fenébe ne, éppen ez a lényeg!*
-Aranyat, drágakövet élményekre, ha úgy tetszik, emlékekre váltunk. Élvezzük a pillanatot, erről szól az egész.
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-29 12:03:25
Üzenet elküldve: 2016-06-29 12:03:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
- Nem tudom, miképp érhető el, hogy úgy lelkesülj valamiért, hogy nincs már benned ifjonti lobogás. - *Ráncolja fitos orrát, elgondolkozva nyakába veti hátára omló tincseit, keresztülfésül rajta egy párszor ujjaival.* - Nem mondtam még a kedvenc tantörténetem neked? Szóval, úgy volt, hogy egy elrabolt királykisasszonyt egy rút sárkányféreg tartott rabságban egy hegyormon, a toronyban. Jött a hős, kardélre hányta a szörnylényt, bekiabált a lányhoz: Szépséges hercegnő, gyere hozzám feleségül, ölni és halni vagyok érted kész! Mire a szűz hajadon az orrára csapta az ajtót, az ablakot, megest visszaült hímezni, lantozni, fátylat szőni, dúdolni, fésülködni, mákot darálni, satöbbi, unásig. A herceg álla felkopott. Miért? Mert az igazi férfiak így mondják: élni tudnék érted.
*Ebben maradhatnak.*
- Mondtam, hogy ne velem foglalkozz. - *Ciccent később a lány megrázva fejét, de közben már a következő kő van soron. Sárgacirmos, téglaszínű darab.* - Nagyravágyás? Becsvágy? Irigység?
*Most megfordítja a játékot: hagyja Draenont beszélni, borítja a sorrendet. Neki is lesz mondandója az ügyről, de aki végtére is arra tette fel az életét, hogy kincset, pénzt, meg mindenféle ritka portékákat raboljon, attól olyan nagyon nem állhat távol a talmi csillogás, múlandó javak élvezete, ugyebár.*
*Ebben maradhatnak.*
- Mondtam, hogy ne velem foglalkozz. - *Ciccent később a lány megrázva fejét, de közben már a következő kő van soron. Sárgacirmos, téglaszínű darab.* - Nagyravágyás? Becsvágy? Irigység?
*Most megfordítja a játékot: hagyja Draenont beszélni, borítja a sorrendet. Neki is lesz mondandója az ügyről, de aki végtére is arra tette fel az életét, hogy kincset, pénzt, meg mindenféle ritka portékákat raboljon, attól olyan nagyon nem állhat távol a talmi csillogás, múlandó javak élvezete, ugyebár.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-29 11:33:10
Üzenet elküldve: 2016-06-29 11:33:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Nyilvánvalóan Draenon számára nem kifejezetten könnyű beszélni ilyesmiről, megfogalmazni, s legfőképpen kiadni magából, de ettől függetlenül pusztán az, hogy megosztja a lánnyal mindezt, még nem fogja benne feloldani a múltat. Legfeljebb a lány tisztában lesz azzal, mi minden nyomhatja a férfi lelkét, ám ez nem olyasmi, amit csak így el tudna dobni magától, amit így el tudna engedni, hiszen immáron részévé vált, éppúgy, ahogyan az íriszeit keretező smaragdszín gyűrű, vagy éppen a gazfickós vigyor. Ez mind hozzá tartozik.*
-Nagyobb jó? *húzódik keserédes mosolyra az ajka a kérdés hallatán.*
-Nem hinném. Talán sosem tettem. Túl sokat láttam a világból, s a benne élő gonoszból ahhoz, hogy higgyek ilyesmiben. Sosem hittem, hogy az én dolgom lenne a világot megváltani a bűneitől, s ha módomban állna... *megvonja a vállát.*
-Talán megtenném. Nem tudom. Őszintén szólva nem gondolnám, hogy ettől rosszabb ember lennék. Sőt, úgy igazában véve sosem éreztem magam annak, ártatlanokat nem bántottam, főként olyanokat küldtem a túlvilágra, akik megérdemelték. Persze lehet, hogy ezzel csak magamat akarom nyugtatni.*talán a lány nem erre a válaszra számított, vagy nem ilyesmit várt, de ez áll legközelebb az igazsághoz. A kalóz bejárta a világot keresztül-kasul, s ugyan látta benne a szépet, a jót, látta azt is, hogy a benne élők hány és milyen módokon képesek megrontani azt.*
-Ez az egyik olyan tulajdonságod, ami lenyűgöz. *jegyzi meg, s ezúttal a mosoly is őszintébb, ahogy a szeme csillogása is.*
-Hoy sosem csüggedsz el, hogy a világ, legyen is bármilyen sötét hely, nem képes megrontani téged, s minden nap ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyanolyan érdeklődéssel tekintesz a jövőbe.
-Nagyobb jó? *húzódik keserédes mosolyra az ajka a kérdés hallatán.*
-Nem hinném. Talán sosem tettem. Túl sokat láttam a világból, s a benne élő gonoszból ahhoz, hogy higgyek ilyesmiben. Sosem hittem, hogy az én dolgom lenne a világot megváltani a bűneitől, s ha módomban állna... *megvonja a vállát.*
-Talán megtenném. Nem tudom. Őszintén szólva nem gondolnám, hogy ettől rosszabb ember lennék. Sőt, úgy igazában véve sosem éreztem magam annak, ártatlanokat nem bántottam, főként olyanokat küldtem a túlvilágra, akik megérdemelték. Persze lehet, hogy ezzel csak magamat akarom nyugtatni.*talán a lány nem erre a válaszra számított, vagy nem ilyesmit várt, de ez áll legközelebb az igazsághoz. A kalóz bejárta a világot keresztül-kasul, s ugyan látta benne a szépet, a jót, látta azt is, hogy a benne élők hány és milyen módokon képesek megrontani azt.*
-Ez az egyik olyan tulajdonságod, ami lenyűgöz. *jegyzi meg, s ezúttal a mosoly is őszintébb, ahogy a szeme csillogása is.*
-Hoy sosem csüggedsz el, hogy a világ, legyen is bármilyen sötét hely, nem képes megrontani téged, s minden nap ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyanolyan érdeklődéssel tekintesz a jövőbe.
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-29 10:46:24
Üzenet elküldve: 2016-06-29 10:46:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Viszonozza a szomorkás mosolyt.*
- Nem, általában nem. - *Viszont annak ellenére, hogy valószínűleg a kalóznak sem nagyon kényelmes dolog erről beszélni, örömmel konstatálja, hogy kezdi érteni a lényeget: Az ilyesmi kínzó érzésektől úgy a legkönnyebb szabadulni, ha beszélnek róla. Az elsóhajtott levegővel ugyanis távozik a rossz egy része is. A borostyános, izzó színű hitkő következik. Tulajdonképpen ez nagyon hasonlít Rilai szeme színére - szűrt fényben vadgesztenye, napsütésben selymes hársméz. Az áttetsző, vörösben-barnában játszó ásvány belsejében két-három fekete csík húzódik.*
- A következő kézenfekvő az elhangzottak után. Fásultság, kiégettség, kiábrándulás? Kishitűség? Lelkesülsz még a nagyobb jóért? Ha tehetnéd, megváltanád a világot? - *Firtatja a továbbiakat. A marokkő megfelelője a Nyár, ezersok hangú, napsütésből, lomb- és fűnövésből szőtt forró életszeretet. A lány megvonja vállait, egyből továbbpasszintja a férfi tenyerébe. Lágyan felkuncog.* - Ez is a te köröd lesz, jórészt. Hírből sem ismerem a csüggedtséget. Ez az egyetlen dolog az életemben, aminek sosem szűntem meg örülni. Hogy minden megérint. Úgy látszik, sosem nő be a szívem lágya.
*Legközelebb akkor került tán ennek elvesztéséhez, amikor majdhogynem földönfutóvá vált a Hadúr agyelborulása miatt. Nem esik neki nagyon jól felidézni azt a napot: úgy volt, hogy új világot alkotnak maguknak, saját erőből, de vállt vállnak vetve. Aztán az egészből nettó két perc alatt füst lett és pernye, meg keserű megbánás, céltalan csámborgás, hosszú hetekig. Nem volt jó.*
- Nem, általában nem. - *Viszont annak ellenére, hogy valószínűleg a kalóznak sem nagyon kényelmes dolog erről beszélni, örömmel konstatálja, hogy kezdi érteni a lényeget: Az ilyesmi kínzó érzésektől úgy a legkönnyebb szabadulni, ha beszélnek róla. Az elsóhajtott levegővel ugyanis távozik a rossz egy része is. A borostyános, izzó színű hitkő következik. Tulajdonképpen ez nagyon hasonlít Rilai szeme színére - szűrt fényben vadgesztenye, napsütésben selymes hársméz. Az áttetsző, vörösben-barnában játszó ásvány belsejében két-három fekete csík húzódik.*
- A következő kézenfekvő az elhangzottak után. Fásultság, kiégettség, kiábrándulás? Kishitűség? Lelkesülsz még a nagyobb jóért? Ha tehetnéd, megváltanád a világot? - *Firtatja a továbbiakat. A marokkő megfelelője a Nyár, ezersok hangú, napsütésből, lomb- és fűnövésből szőtt forró életszeretet. A lány megvonja vállait, egyből továbbpasszintja a férfi tenyerébe. Lágyan felkuncog.* - Ez is a te köröd lesz, jórészt. Hírből sem ismerem a csüggedtséget. Ez az egyetlen dolog az életemben, aminek sosem szűntem meg örülni. Hogy minden megérint. Úgy látszik, sosem nő be a szívem lágya.
*Legközelebb akkor került tán ennek elvesztéséhez, amikor majdhogynem földönfutóvá vált a Hadúr agyelborulása miatt. Nem esik neki nagyon jól felidézni azt a napot: úgy volt, hogy új világot alkotnak maguknak, saját erőből, de vállt vállnak vetve. Aztán az egészből nettó két perc alatt füst lett és pernye, meg keserű megbánás, céltalan csámborgás, hosszú hetekig. Nem volt jó.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-29 09:53:19
Üzenet elküldve: 2016-06-29 09:53:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Való igaz, kalózunk nem igazán érti az egészet, bár így a dolog végére talán kezdi kapisgálni, mit is vár tőle Rilai. Főként akkor, amikor a kezébe nyomja a követ, melyhez a kínt, gyötrelmet és fájdalmat társítja. Már épp szóra nyitná a száját, hogy ehhez neki semmi köze, amikor a borostyánszín gyűrűvel keretezett tekintet merő véletlenségből találkozik a lányéval.*
-Régi ismerősök vagyunk a fájdalommal. *kezdi lassan, halkan, mintha nem is kifejezetten a lányhoz beszélne, a szavak csak úgy magukról gördülnek le ajkairól.*
-Sokszor kerültünk közelebbi kapcsolatba, ilyen, vagy olyan formában. Volt, hogy a fájdalom nem a testem, hanem a lelkem tépázta meg, volt, hogy a szívem tépték ki a helyéről, hogy megtapossák, és a képembe nevessenek. Talán az fájt mind közül leginkább, nem a hideg acél csókja, vagy a korbács ölelése... *tekintete réveteggé válik egy pillanatra, ahogyan emlékképek rohanják meg elméjét, eltépve a láncokat, melyekkel megbéklyózta őket.*
-Volt egy nő... *sóhajt fel végül, a kőre pillantva.*
-Egyetlen mosolyáért lángba borítottam volna a világot, magam sem tudom miért... *fanyar mosoly kúszik a képére.*
-A kezébe adtam a szívem, és ennél nagyobb hülyeséget nem is tehettem volna. Önként és dalolva, idióta módjára hajtottam hurokba a fejem, aminek aztán meg is lett az eredménye. *von végül vállat.*
-Nem hinném, hogy valaha is éreztem volna olyan fájdalmat, akkora kínt, mint akkor. Tudod, mi a legrosszabb az árulásban? *pillant a lány arcára, a kalóz szemeiben ezúttal őszinte, mély bánat látszik tükröződni.*
-Sosem egy ellenség teszi.
-Régi ismerősök vagyunk a fájdalommal. *kezdi lassan, halkan, mintha nem is kifejezetten a lányhoz beszélne, a szavak csak úgy magukról gördülnek le ajkairól.*
-Sokszor kerültünk közelebbi kapcsolatba, ilyen, vagy olyan formában. Volt, hogy a fájdalom nem a testem, hanem a lelkem tépázta meg, volt, hogy a szívem tépték ki a helyéről, hogy megtapossák, és a képembe nevessenek. Talán az fájt mind közül leginkább, nem a hideg acél csókja, vagy a korbács ölelése... *tekintete réveteggé válik egy pillanatra, ahogyan emlékképek rohanják meg elméjét, eltépve a láncokat, melyekkel megbéklyózta őket.*
-Volt egy nő... *sóhajt fel végül, a kőre pillantva.*
-Egyetlen mosolyáért lángba borítottam volna a világot, magam sem tudom miért... *fanyar mosoly kúszik a képére.*
-A kezébe adtam a szívem, és ennél nagyobb hülyeséget nem is tehettem volna. Önként és dalolva, idióta módjára hajtottam hurokba a fejem, aminek aztán meg is lett az eredménye. *von végül vállat.*
-Nem hinném, hogy valaha is éreztem volna olyan fájdalmat, akkora kínt, mint akkor. Tudod, mi a legrosszabb az árulásban? *pillant a lány arcára, a kalóz szemeiben ezúttal őszinte, mély bánat látszik tükröződni.*
-Sosem egy ellenség teszi.
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-29 09:36:26
Üzenet elküldve: 2016-06-29 09:36:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
- Úgy mondják, félelem nélkül nincs is igazán bátorság. - *Biccent az elhangzottakra, bár még mindig úgy gondolja, a kalóz nem érti igazán, mit vár tőle Rilai a hitkövekkel kapcsolatban. Kicsi lány korában ő sokat forgatta ezeket, egy darab ideig szolgált egy nagyobb úriházban, a család vénséges házi tanítóját segítette, aki félvak, félsüket volt, és bár tudása messze túlmutatott korán, mégis nehezen látta el mindennapi feladatait. Először ő sem igazán értette, mit vár tőle az öreg, ahogy a kislány kezébe pakolta a színes ásványokat, először ő is csak ilyen általánosságokban fogalmazott, de aztán rájött, hogy olyképpen segítenek a kövek, ha hangosan is kimondja ami bántja, azzal lepergeti lelkéről a nyomást, megtalálja magában azokat a tulajdonságokat, tartást vagy belső erőt, amit adott isten képébe öntöttek. Mi a hit értelme, ha nem valami nagyon hasonló?*
- Ez nem így működik. Ne velem foglalkozz, befele figyelj. - *Felel a lány kitérve a kérdés elől, és elvágva a vigasztaló automatizmust. Ez nem erről szól. Kettejük közé pakolja a követ. Már a halványzöldet forgatja ujjai között. Ez a Nővérhez tartozik - ő a betegségek, kórságok gyógyítója, testi-lelki fájdalmak enyhítője.* - Hogy állsz a kínnal, gyötrelemmel?
*Felidézi ujjai alatt a nyolc hegbarázda tapintását, de szándékosan nem hozza magától szóba. Nyitott tenyerére fekteti a lapos, hideg hitkövet, tenyerén elméricskéli súlyát.*
- Sosem kínoztak, nem nagyon vertek el még gyermekkoromban sem, és beteg sem gyakran vagyok. De azért volt fájdalom amit nem viseltem nagyon jól, bár nem fegyverrel vagy korbáccsal csinálták, hanem kényszerítéssel, hazugsággal. Azt hiszem, a tényleges gyötrődésnél számomra sokkalta rosszabb a szívfájdalom. De nekem ezzel a kővel nincs nagyon dolgom, összességében.
*Fürkész tekintetét a másikéba fúrja, ahogy a kezébe nyomja a hitkövet, ugyanis ezt most véletlen pont tudja, hogy Draenonnak ezzel a témával kapcsolatosan kéne, hogy legyen mondanivalója.*
- Ez nem így működik. Ne velem foglalkozz, befele figyelj. - *Felel a lány kitérve a kérdés elől, és elvágva a vigasztaló automatizmust. Ez nem erről szól. Kettejük közé pakolja a követ. Már a halványzöldet forgatja ujjai között. Ez a Nővérhez tartozik - ő a betegségek, kórságok gyógyítója, testi-lelki fájdalmak enyhítője.* - Hogy állsz a kínnal, gyötrelemmel?
*Felidézi ujjai alatt a nyolc hegbarázda tapintását, de szándékosan nem hozza magától szóba. Nyitott tenyerére fekteti a lapos, hideg hitkövet, tenyerén elméricskéli súlyát.*
- Sosem kínoztak, nem nagyon vertek el még gyermekkoromban sem, és beteg sem gyakran vagyok. De azért volt fájdalom amit nem viseltem nagyon jól, bár nem fegyverrel vagy korbáccsal csinálták, hanem kényszerítéssel, hazugsággal. Azt hiszem, a tényleges gyötrődésnél számomra sokkalta rosszabb a szívfájdalom. De nekem ezzel a kővel nincs nagyon dolgom, összességében.
*Fürkész tekintetét a másikéba fúrja, ahogy a kezébe nyomja a hitkövet, ugyanis ezt most véletlen pont tudja, hogy Draenonnak ezzel a témával kapcsolatosan kéne, hogy legyen mondanivalója.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-29 08:45:14
Üzenet elküldve: 2016-06-29 08:45:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Érdekes dolog ez a kövekkel, amit a leány feszeget, legalábbis kalózunk számára mindenképpen, mivel alapvetően továbbra sem okvetlenül érti, hogy ezek a simára csiszolt ásványok miféle szerepet is töltenek be, vagy éppen mire használják őket, azon túlmenően, hogy csinos kis kupacba rakva várakozzanak az örökkévalóságig. Ő maga nem igazán tartja magát babonás embernek, s nem is követője semmiféle konvencionális vallási irányzatnak. Előbbi egyébként esetében furának mondható, hiszen a tengerjáró népek híresen babonásak, képesek belelátni olyan jelentéktelen dolgokba is sorsfordító jelenséget, mint mondjuk egy-egy vihar, vagy éppen a hajó felett köröző madarak szárnylengetése.*
-A félelem? *kérdez vissza kissé meglepetten, a kérdés enyhén szólva is váratlanul éri, s aligha lehetne mondani, hogy hirtelenjében témába vágó lenne, legalábbis Draenon jelen pillanatban nem fedez fel logikai kapcsot ez és az előző téma között.*
-Érdekes kérdés. *jegyzi meg elgondolkozva.*
-Olyan, mintha súlyos köveket pakolnának a mellkasomra, nehéz súly, amitől szabadulni sem könnyű, ugyanakkor... *megvonja a vállát.*
-Bizonyos helyzetekben a félelem életben tarthat. Nem a páni félelemre gondolok, mely megbéklyózza a végtagjaid, nem. Inkább arról a fajtáról, mely egy-egy súlyos döntés, esetleg csata, harc előtt fog el, mely nem hagyja, hogy ész nélkül rohanj bele a küzdelembe. Úgy vélem, van a félelemnek egy ilyen hasznos változata is. *fejti ki a saját véleményét a dologról. Számára az, amiről a lány beszél, már régóta idegen érzésnek számít, hiszen a puszta életén kívül aligha van vesztenivalója, aligha van oka félni, mivel már évek óta azzal a tudattal alszik el, s ébred meg, hogy az adott nap lehet az utolsó is. Régebben persze rajta is gyakran eluralkodott a félsz, a szorongás, ha a jövőre gondolt, de immáron megbékélt a sorsával. Eleget látott a világból ahhoz, hogy tudja: a halál messze nem a legrosszabb dolog, ami halandót érhet, s ha halála után nem fog rá emlékezi senki, hát annyi baj legyen. Egy újabb jelentéktelen élet, egy a millióból.*
-Akik ismernek, szeretnek, emlékezni fognak rád. Milyen más nyomot szeretnél hagyni magad után, ha nem ezt? *kérdi halk, szelíd hangon.*
-A félelem? *kérdez vissza kissé meglepetten, a kérdés enyhén szólva is váratlanul éri, s aligha lehetne mondani, hogy hirtelenjében témába vágó lenne, legalábbis Draenon jelen pillanatban nem fedez fel logikai kapcsot ez és az előző téma között.*
-Érdekes kérdés. *jegyzi meg elgondolkozva.*
-Olyan, mintha súlyos köveket pakolnának a mellkasomra, nehéz súly, amitől szabadulni sem könnyű, ugyanakkor... *megvonja a vállát.*
-Bizonyos helyzetekben a félelem életben tarthat. Nem a páni félelemre gondolok, mely megbéklyózza a végtagjaid, nem. Inkább arról a fajtáról, mely egy-egy súlyos döntés, esetleg csata, harc előtt fog el, mely nem hagyja, hogy ész nélkül rohanj bele a küzdelembe. Úgy vélem, van a félelemnek egy ilyen hasznos változata is. *fejti ki a saját véleményét a dologról. Számára az, amiről a lány beszél, már régóta idegen érzésnek számít, hiszen a puszta életén kívül aligha van vesztenivalója, aligha van oka félni, mivel már évek óta azzal a tudattal alszik el, s ébred meg, hogy az adott nap lehet az utolsó is. Régebben persze rajta is gyakran eluralkodott a félsz, a szorongás, ha a jövőre gondolt, de immáron megbékélt a sorsával. Eleget látott a világból ahhoz, hogy tudja: a halál messze nem a legrosszabb dolog, ami halandót érhet, s ha halála után nem fog rá emlékezi senki, hát annyi baj legyen. Egy újabb jelentéktelen élet, egy a millióból.*
-Akik ismernek, szeretnek, emlékezni fognak rád. Milyen más nyomot szeretnél hagyni magad után, ha nem ezt? *kérdi halk, szelíd hangon.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-28 12:21:19
Üzenet elküldve: 2016-06-28 12:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
- Az más. Az gonosz dolog. - *Rázza meg a fejét komolyan.* - Azt beszélik, egy varázslóasszony idézte meg a sírjaikból őket. Nem maguk a holtak gonoszak, hanem az őket mozgató mögöttes akarat.
*Szerencsének is lehet mondani, hogy ő személy szerint még nem akadt össze ezekkel a hírneves járkálókkal. Hallott ő már olyat is, hogy Kalácsfalvánál is közelebb csaptak le egy gazda tanyájára, vagy féltucatnyian. Rilai a maga részéről nem érti a varázstudományt, és nem is nagyon érdekli az, főleg ezek a kusza és baljós dolgok, amik a Grombarban vagy a Kikötőnél zajlottak, ő csak a következményekkel szembesült: a Kalácsfalváról és környékéről összeszaladt riadt, sérült vagy elszürkült arcú gazdákkal, zsellérekkel, napszámosokkal. Nem volt vidám. De ő valahogy úgy gondolja, a hatalmasok játszmájában a csontharcosok vagy oszladozó tetemek csupán eszközök, önmagukban nem nagyon félelmetesek, sokkal inkább van tartani valója mindenkinek attól, aki vagy ami előszólította őket örök nyugalmukból. Azt meg továbbra is naivan úgy gondolja, hogy Artheniort nem éri, nem érheti el a földeken garázdálkodó névtelen rosszakarat, ő mindig legalább olyan biztonságban érezte magát a város utcáin, mint odahaza. Mindegy.*
- Nos, a hitkövek. Mindegyik másmilyen szellemhez, istenhez tartozik. Még kislánykoromban tanították meg, melyik mire való. Ami nálad van, a Harcoshoz tartozik, aki haragvó, de igazságos és oroszlánszívűen bátor. Ő a csaták és háborúk istene, a katonák, harcosok, viadorok oltalmazója.
*Lehajolva kiválogat a kőtálból vagy fél tucat marokkövet, ölébe zúdítja, azok halkan összekoccanva elülnek ruhája ráncain. Nem kommentálja, melyiket és miért válogatta össze. Utóbb egyik bokáját a másik combja alá húzza, hogy ültében szembe tudjon fordulni a férfivel.*
- Szóval. Hogy állsz a félelemmel? Milyen érzés? - *Tudakolja a lány, és végighúzza mutatóujját a Draenon tenyerén fekvő vöröscirmos kövön. Ha az nem nyilatkozik egyből vagy nem igazán érti, mit is vár tőle Rilai, akkor rámarkol a hűs ásványra, megforgatja ujjai között és saját markába veszi. Jobbjában méricskéli súlyát, elgondolkozva lebiggyeszti ajkait.* - Én például régről ismerem, sosem voltam bátor: Mintha csomóra kötnék a gyomrom. Utálatos érzés. Sok-sok csomóra. Félek attól, hogy baljós idők jönnek és féltem azokat, akik nekem kedvesek. És attól is félek, hogy az életem rövid lesz és haszontalan, és hogy nem hagyok nyomot magam után. Tán ettől a legjobban. Általában akkor szorongat ez meg, amikor nincs mit tennem, nincs mit mondjak. Éjjel.
*Szünetet hagy. Összefonja ujjait a másikéval, átcsúsztatja az ő tenyerébe a követ. Hagy időt a válaszra is, addig kiválaszt egy másmilyen hitkövet a szoknyára pakoltak közül. Ez jádezöld, mint az Erdőkerülő vize, halványan áttetsző, opálos zárványokkal a belsejében.*
*Szerencsének is lehet mondani, hogy ő személy szerint még nem akadt össze ezekkel a hírneves járkálókkal. Hallott ő már olyat is, hogy Kalácsfalvánál is közelebb csaptak le egy gazda tanyájára, vagy féltucatnyian. Rilai a maga részéről nem érti a varázstudományt, és nem is nagyon érdekli az, főleg ezek a kusza és baljós dolgok, amik a Grombarban vagy a Kikötőnél zajlottak, ő csak a következményekkel szembesült: a Kalácsfalváról és környékéről összeszaladt riadt, sérült vagy elszürkült arcú gazdákkal, zsellérekkel, napszámosokkal. Nem volt vidám. De ő valahogy úgy gondolja, a hatalmasok játszmájában a csontharcosok vagy oszladozó tetemek csupán eszközök, önmagukban nem nagyon félelmetesek, sokkal inkább van tartani valója mindenkinek attól, aki vagy ami előszólította őket örök nyugalmukból. Azt meg továbbra is naivan úgy gondolja, hogy Artheniort nem éri, nem érheti el a földeken garázdálkodó névtelen rosszakarat, ő mindig legalább olyan biztonságban érezte magát a város utcáin, mint odahaza. Mindegy.*
- Nos, a hitkövek. Mindegyik másmilyen szellemhez, istenhez tartozik. Még kislánykoromban tanították meg, melyik mire való. Ami nálad van, a Harcoshoz tartozik, aki haragvó, de igazságos és oroszlánszívűen bátor. Ő a csaták és háborúk istene, a katonák, harcosok, viadorok oltalmazója.
*Lehajolva kiválogat a kőtálból vagy fél tucat marokkövet, ölébe zúdítja, azok halkan összekoccanva elülnek ruhája ráncain. Nem kommentálja, melyiket és miért válogatta össze. Utóbb egyik bokáját a másik combja alá húzza, hogy ültében szembe tudjon fordulni a férfivel.*
- Szóval. Hogy állsz a félelemmel? Milyen érzés? - *Tudakolja a lány, és végighúzza mutatóujját a Draenon tenyerén fekvő vöröscirmos kövön. Ha az nem nyilatkozik egyből vagy nem igazán érti, mit is vár tőle Rilai, akkor rámarkol a hűs ásványra, megforgatja ujjai között és saját markába veszi. Jobbjában méricskéli súlyát, elgondolkozva lebiggyeszti ajkait.* - Én például régről ismerem, sosem voltam bátor: Mintha csomóra kötnék a gyomrom. Utálatos érzés. Sok-sok csomóra. Félek attól, hogy baljós idők jönnek és féltem azokat, akik nekem kedvesek. És attól is félek, hogy az életem rövid lesz és haszontalan, és hogy nem hagyok nyomot magam után. Tán ettől a legjobban. Általában akkor szorongat ez meg, amikor nincs mit tennem, nincs mit mondjak. Éjjel.
*Szünetet hagy. Összefonja ujjait a másikéval, átcsúsztatja az ő tenyerébe a követ. Hagy időt a válaszra is, addig kiválaszt egy másmilyen hitkövet a szoknyára pakoltak közül. Ez jádezöld, mint az Erdőkerülő vize, halványan áttetsző, opálos zárványokkal a belsejében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965