Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-06 16:16:26
Üzenet elküldve: 2017-08-06 16:16:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Miután megbizonyosodott róla, hogy Ében jó kezekben van a barakk előtt még tesz egy kitérőt a temető felé. Mindig ott, vagy a tisztáson szokott megpihenni, miután visszatér a városba, de a tisztásból most elege van egy időre. A temető sokkal nyugodtabb, kevesebben járnak arra, és ebben a meleg időben kellemesebb is a hűvös kősírok között sétálgatni. Amint kilépett az istállóból, kinyitotta a napernyőjét, hogy védhesse az érzékeny bőrét, és lassú, fáradt léptekkel vágott át a gazdagnegyeden és a templomkerten. Kinyitja a kiskaput, majd be is teszi maga mögött. Ugyanaz a ruha van rajta, mint legutóbb, ami szabadon hagyja vékony lábacskáit majdnem a térdéig, így vigyáznia kell, nehogy csalánba, szömörcébe vagy tüskés bokorba lépjen. Unottan köröz a kopott kőtáblák között. Jól ismeri már a feliratokat, elég sokszor olvasgatta őket, mikor kijött egy kicsit szusszanni a könyvtárból. Itt mindig friss a levegő, és csak ritkán volt valaki, aki zavarhatta. Norival is jártak itt egyszer közösen, a lány az apja sírját látogatta meg. Most már legalább ezt is tudja. Nem keresi fel a sírt, csak rossz érzéseket támasztana fel benne. Inkább a temető másik végébe sétál, és egy üresnek tűnő, beomlott tetejű sír szélére csüccsen, hogy kinyújtóztathassa a lábait. Úgy tervezi, hogy rövid ideig marad itt, pihen egy keveset, aztán ellátogat a barakkba, hátha sikerül valamit kihoznia a tőrből, ha már a fekete lány volt olyan kedve, hogy neki adta.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-03 20:43:30
Üzenet elküldve: 2017-08-03 20:43:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Rinon megy elől, hiszen ő tudja az utat, amit a temetőben előrelátóan megjelölt hajpántjával. Az anyagot felveszi a közeli sírkőről, tudja, hogy jó irányba haladnak, így nemsokára már a hangokat is hallani lehet. Felismeri a beszélőket, illetve tudja, hogy pár perce is őket leste meg, már amennyire a köd engedte ezt. Feszélyezi Galahass közelsége, de továbbra sem engedi, hogy bármiféle félelem vagy szorongás tükröződjön az arcát. Még akkor sem hátrál meg, amikor a semmiből előtűnik egy ork. A hatalmas lény nem csak tetemes testi előnnyel bír, de még két igazán hasznos fegyvere is van. Eközben Rinon a csapat élén csak egy fabotot, gyenge testi erőt és közel mínusz egy mágiatudást tud felmutatni. Mégis kihúzza magát, orrát olyan magasra húzza, mint egy hamisítatlan nemeskisasszony, ahogy végigméri az ellenfelet. Magában persze pánikolni kezd, fejében visít a vészcsengő, de a kis vörös oda sem hederít erre. Nem olyan fából faragták, hogy csak úgy megfutamodjon, még akkor sem, ha a józan ész azt diktálná.*
~Mégis csak szerzetes voltál évekig, nem lesz nagy baj! Egy igazi kis csapat áll mögötted!~
*Biztatja magát és csak remélni meri, hogy a többiek nem sprinteltek el, amint meglátták az orkot. Hátranézni viszont nem mer, mert azzal bizonytalanságát árulná el.*
- Nem tudok róla, hogy temetés folyna itt, a sírrablást pedig törvény tiltja! Mit műveltek itt, a temetőben ásókkal?
*Kérdezi, ahogy egyenes háttal, határozottan cseng a hangja. Keze közben kissé görcsösen, de határozottan markolja egyszerű fabotját, amitől a megfelelő támogatást várja. *
*Rinon megy elől, hiszen ő tudja az utat, amit a temetőben előrelátóan megjelölt hajpántjával. Az anyagot felveszi a közeli sírkőről, tudja, hogy jó irányba haladnak, így nemsokára már a hangokat is hallani lehet. Felismeri a beszélőket, illetve tudja, hogy pár perce is őket leste meg, már amennyire a köd engedte ezt. Feszélyezi Galahass közelsége, de továbbra sem engedi, hogy bármiféle félelem vagy szorongás tükröződjön az arcát. Még akkor sem hátrál meg, amikor a semmiből előtűnik egy ork. A hatalmas lény nem csak tetemes testi előnnyel bír, de még két igazán hasznos fegyvere is van. Eközben Rinon a csapat élén csak egy fabotot, gyenge testi erőt és közel mínusz egy mágiatudást tud felmutatni. Mégis kihúzza magát, orrát olyan magasra húzza, mint egy hamisítatlan nemeskisasszony, ahogy végigméri az ellenfelet. Magában persze pánikolni kezd, fejében visít a vészcsengő, de a kis vörös oda sem hederít erre. Nem olyan fából faragták, hogy csak úgy megfutamodjon, még akkor sem, ha a józan ész azt diktálná.*
~Mégis csak szerzetes voltál évekig, nem lesz nagy baj! Egy igazi kis csapat áll mögötted!~
*Biztatja magát és csak remélni meri, hogy a többiek nem sprinteltek el, amint meglátták az orkot. Hátranézni viszont nem mer, mert azzal bizonytalanságát árulná el.*
- Nem tudok róla, hogy temetés folyna itt, a sírrablást pedig törvény tiltja! Mit műveltek itt, a temetőben ásókkal?
*Kérdezi, ahogy egyenes háttal, határozottan cseng a hangja. Keze közben kissé görcsösen, de határozottan markolja egyszerű fabotját, amitől a megfelelő támogatást várja. *
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-30 11:20:50
Üzenet elküldve: 2017-07-30 11:20:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
~Nahát, milyen sietős lett hirtelen neki! *utal Galahassra, aki már Rinon nyakán lohol* Bár szinte senkin sem igazodom már ki, mióta felálltam a padról. Az egyik rohan, a másik kettő pedig a halál földjén teremt lassan új életet, ha így folytatják! Egyedül a mester olyan még mindig, mint egy oszlop. Jajj, és mi lett a gnómocskámmal?~
*Ezek a gondolatok gyötrik Irianát, miközben a ködös temetőn baktatnak keresztül. Próbál nem azon agyalni, hogy mégis miféle irracionális eszmefuttatások vezettek oda, hogy kérdés nélkül ideözönlöttek mind, ahol aztán még Morzsi, a kertész kutyája sem keresné őket. Úgy van vele, hogy ha már megszületett a döntés, akkor teljesen felesleges azon utólag bosszankodni.
A már nem is olyan távoli hangokra láthatóan megrezzen egy kicsit a társaság, de az előbukkanó, méretes ork látványa már egy nagyon meggyőző érv a megállj mellett.*
~Oh! De megtermett egy ork ez! Nagy kár, hogy mostanában nem tudok olyan sokat enni, és kicsit egészségtelennek hat a megjelenésem. Ő biztos tudna pár tanácsot adni a helyes táplálkozásról, de sajnos feltételezhető, hogy azzal az eszközzel ott nem vacsorához valót vagdalt a legutóbb. Hát, bíztam, vagyis bíztunk Rinon szimatában és elszántságában, szóval a legjobb, ha megvárom, ő mit lép. Az is lehet, hogy régi osztálytársak csak, és azért van itt, hogy segítsen.~
*A potenciális ellenfél felbukkanására még közelebb oson Rinonhoz és Galahasshoz, nehogy a keblükön melengetett kígyó okozza a vesztüket. Ugyanakkor nem felejti el az illemet sem, ezért mikor már kellő közelségbe kerül a rendtársnőjéhez - ami annyit jelent, hogy ha a vörös haja egy égő máglya lenne, akkor Iriana már kellő puhaságúra tudná süttetni az ujjacskáit rajta -, akkor a nem épp barátságos küllemű ork úriember (vagy hölgy; náluk sosem lehet tudni) felé fordul és köszönésképp integet neki. Majdnem felé tátog egy "hellót" is, de tart tőle, hogy valami mást olvasna le a szájáról, és felbőszíteni ezt szegényt. Arcán gyenge mosoly látható, nem szeretné túl boldognak láttatni magát, hisz megint csak nem tudni, hogy ezt miképp interpretálnák a túloldalról.*
~Nahát, milyen sietős lett hirtelen neki! *utal Galahassra, aki már Rinon nyakán lohol* Bár szinte senkin sem igazodom már ki, mióta felálltam a padról. Az egyik rohan, a másik kettő pedig a halál földjén teremt lassan új életet, ha így folytatják! Egyedül a mester olyan még mindig, mint egy oszlop. Jajj, és mi lett a gnómocskámmal?~
*Ezek a gondolatok gyötrik Irianát, miközben a ködös temetőn baktatnak keresztül. Próbál nem azon agyalni, hogy mégis miféle irracionális eszmefuttatások vezettek oda, hogy kérdés nélkül ideözönlöttek mind, ahol aztán még Morzsi, a kertész kutyája sem keresné őket. Úgy van vele, hogy ha már megszületett a döntés, akkor teljesen felesleges azon utólag bosszankodni.
A már nem is olyan távoli hangokra láthatóan megrezzen egy kicsit a társaság, de az előbukkanó, méretes ork látványa már egy nagyon meggyőző érv a megállj mellett.*
~Oh! De megtermett egy ork ez! Nagy kár, hogy mostanában nem tudok olyan sokat enni, és kicsit egészségtelennek hat a megjelenésem. Ő biztos tudna pár tanácsot adni a helyes táplálkozásról, de sajnos feltételezhető, hogy azzal az eszközzel ott nem vacsorához valót vagdalt a legutóbb. Hát, bíztam, vagyis bíztunk Rinon szimatában és elszántságában, szóval a legjobb, ha megvárom, ő mit lép. Az is lehet, hogy régi osztálytársak csak, és azért van itt, hogy segítsen.~
*A potenciális ellenfél felbukkanására még közelebb oson Rinonhoz és Galahasshoz, nehogy a keblükön melengetett kígyó okozza a vesztüket. Ugyanakkor nem felejti el az illemet sem, ezért mikor már kellő közelségbe kerül a rendtársnőjéhez - ami annyit jelent, hogy ha a vörös haja egy égő máglya lenne, akkor Iriana már kellő puhaságúra tudná süttetni az ujjacskáit rajta -, akkor a nem épp barátságos küllemű ork úriember (vagy hölgy; náluk sosem lehet tudni) felé fordul és köszönésképp integet neki. Majdnem felé tátog egy "hellót" is, de tart tőle, hogy valami mást olvasna le a szájáról, és felbőszíteni ezt szegényt. Arcán gyenge mosoly látható, nem szeretné túl boldognak láttatni magát, hisz megint csak nem tudni, hogy ezt miképp interpretálnák a túloldalról.*
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-28 21:48:43
Üzenet elküldve: 2017-07-28 21:48:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*A temetőhöz érve Dreack hátán futkos a hideg, mind ezernyi bolha. Helyzetén mit sem javít fekete hollók szűntelen károgása és repdesése, igazán összeillő a környezettel, a temetőn, sírokon, kriptákon túli egy-két elöregedett, kiszáradt növénnyel.*
~Nehéz elképzelni, hogy egykoron ezek a fák is zöldellettek, csakúgy ahogyan a csodálatos, bimbózó templomkerti növények. Hasonlóképp elképzelhetetlen, hogy ezeket kevesebb figyelemmel gondozták volna. Mi történhetett velük? Milyen kórság támadt meg?~
*A törp érdeklődik a kripták iránt - mindig is gyönyörködött, na nem az „idilli” környezetben - de az építők, mestermunkások remekműiben. Egy kripta viszont különösképp magára vonja a törp figyelmét. Végighalad a szürkés ösvényen, mely mellett kis idő múlva egy padot pillant meg. Tökéletes hely, hogy leüljön egy pillanatra, és átgondolja, mire is kellene emlékeznie ezzel a kriptával kapcsolatban.*
~Valahonnan ismerős nekem ez a kripta… csak tudnám, honnan a csudából. Emlékszem ezekre a falakra, erre a padra, én már jártam itt, nem is egyedül, viszont nem gondolnám, hogy a kék szemű varázsló jelenlétében.~
*Felállva a padról közelebb lépdel a kiszemelt kriptához. A falán végig simítja kezét, hirtelen furcsa kép villan fejébe. Egyszerre megjelenik előtte, ahogy a ködös képben a kapu kinyílik, majd bemennek előtte akkori társai. Magához térve a kapu melletti falat porolva, a rajta lévő koszt, pókhálót, növényi maradványokat lesimítva észrevesz valamit… egy furcsa jelkép, egy kiáltó fejet ábrázolva.*
~The-ru-mon… Honnan jutott eszembe ez a név? Ki lehet vajon ő? Ő nyugodna itt (remélhetőleg békében)? Emlékszem, hogy egy karperec… nem is, egy alkarvédő nyitotta a kaput, mely tökéletesen beleillett a vájatba.~
*Hirtelen megint sajogni kezd a törp feje, melyen nem segít, hogy gyengéden megveregeti halántékát. Egy ember férfit, valamint egy elf hölgyet lát maga előtt. Az ember elhalad a pad felé, ahol ködbe vész, az el hölgy pedig követi. Majd beszélgetést hall fegyverekről, önkívületi állapotról, arról hogyan győzzék le egymást, ha egy átok által egymásnak ugranának társai.*
~Erősödi a gyanúm, hogy valóban egy átok lett úrrá rajtam, azt viszont még mindig kétlem, hogy a varázsló, pap, vagy legyen bárki a világító szemű úr, velünk jött volna, az átok nem itt ért engem. Elég is volt ennyi a borzongásból, ki tudja, lehet van, amiről nem probléma, hogy megfeledkeztem…~
*Dreack megborzong, majd útját veszi a közeli folyópart irányába, remélhetőleg hasznát veszi, ha arcát alaposan megmossa, felfrissíti magát.*
~Nehéz elképzelni, hogy egykoron ezek a fák is zöldellettek, csakúgy ahogyan a csodálatos, bimbózó templomkerti növények. Hasonlóképp elképzelhetetlen, hogy ezeket kevesebb figyelemmel gondozták volna. Mi történhetett velük? Milyen kórság támadt meg?~
*A törp érdeklődik a kripták iránt - mindig is gyönyörködött, na nem az „idilli” környezetben - de az építők, mestermunkások remekműiben. Egy kripta viszont különösképp magára vonja a törp figyelmét. Végighalad a szürkés ösvényen, mely mellett kis idő múlva egy padot pillant meg. Tökéletes hely, hogy leüljön egy pillanatra, és átgondolja, mire is kellene emlékeznie ezzel a kriptával kapcsolatban.*
~Valahonnan ismerős nekem ez a kripta… csak tudnám, honnan a csudából. Emlékszem ezekre a falakra, erre a padra, én már jártam itt, nem is egyedül, viszont nem gondolnám, hogy a kék szemű varázsló jelenlétében.~
*Felállva a padról közelebb lépdel a kiszemelt kriptához. A falán végig simítja kezét, hirtelen furcsa kép villan fejébe. Egyszerre megjelenik előtte, ahogy a ködös képben a kapu kinyílik, majd bemennek előtte akkori társai. Magához térve a kapu melletti falat porolva, a rajta lévő koszt, pókhálót, növényi maradványokat lesimítva észrevesz valamit… egy furcsa jelkép, egy kiáltó fejet ábrázolva.*
~The-ru-mon… Honnan jutott eszembe ez a név? Ki lehet vajon ő? Ő nyugodna itt (remélhetőleg békében)? Emlékszem, hogy egy karperec… nem is, egy alkarvédő nyitotta a kaput, mely tökéletesen beleillett a vájatba.~
*Hirtelen megint sajogni kezd a törp feje, melyen nem segít, hogy gyengéden megveregeti halántékát. Egy ember férfit, valamint egy elf hölgyet lát maga előtt. Az ember elhalad a pad felé, ahol ködbe vész, az el hölgy pedig követi. Majd beszélgetést hall fegyverekről, önkívületi állapotról, arról hogyan győzzék le egymást, ha egy átok által egymásnak ugranának társai.*
~Erősödi a gyanúm, hogy valóban egy átok lett úrrá rajtam, azt viszont még mindig kétlem, hogy a varázsló, pap, vagy legyen bárki a világító szemű úr, velünk jött volna, az átok nem itt ért engem. Elég is volt ennyi a borzongásból, ki tudja, lehet van, amiről nem probléma, hogy megfeledkeztem…~
*Dreack megborzong, majd útját veszi a közeli folyópart irányába, remélhetőleg hasznát veszi, ha arcát alaposan megmossa, felfrissíti magát.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-28 17:26:20
Üzenet elküldve: 2017-07-28 17:26:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*A csapat megérkezik a temetőbe, és még Galahass is velük tart, aminek indokaiban Meira egyáltalán nem biztos. Egyet kell értenie Rinonnal, mert ez az alak felettébb gyanús. Neki már akkor fura volt, mikor a kertész mesélt a templomiak múltat vizsgáló képességeiről, de Galahass egy szót nem szólt. Az érvek pedig, hogy félnek Sa'Tereth-től, elég gyengének bizonyulnak a fél-elf lány szemében. Ha a világ veszélyben forog, senkit nem érdekel egy entitás, még akkor sem, ha létezik. Mindent meg kell próbálni, hogy a borzalmaknak véget vessünk. Meg egyébként is, az már egyértelmű, hogy a pap nem osztott meg velük mindent, amit tud, ami már önmagában épp elég ok a gyanakodásra. Ezeket a tényeket konstatálva bólint Rinon-nak, hogy tartsák a szemüket a férfin.
A ködös temetőben önmagától is eléggé fél, amiben egyáltalán nem segít, hogy pár perccel később kezeket érez az oldalán, amik egyre inkább körbefonják a derekát. Hamar kiderül, hogy Atehaner az, aki még megijeszteni is megpróbálja a lányt. Nos, ez sikerül is neki, és csak a most épp fénykorát élő önuralmának köszönhető, hogy nem sikítja el magát, és buktatja le az egész társaságot.*
- Normális vagy?! *Szól rá erélyesen, de még viszonylag halkan társára.* Tudom, hogy téged nem érdekel ez az egész, már a Templomkertben is észrevettem, de lennél olyan szíves, hogy nem akkor szórakozol, mikor az életünkről van szó?
*Oktatja ki Atehanert, akinek az egyetlen szerencséje, hogy Bato csendre inti a társaságot. Meira abban a pillanatban be is fogja a száját, mert Bato Mester parancsa még mindig szent és sérthetetlen.
Követik Rinont, aki valószínűleg visszatalál a kérdéses helyre, mert a köd mélyéből már jól kiszűrhető beszélgetést, illetve szidkozódást hallhatnak. Legalábbis Meira érti, amit mondanak. Az, hogy ez az elfektől örökölt füleknek köszönhető-e, vagy csak szimplán hangosan beszélnek azok a valakik, azt nem tudja. Meghallották őket. ~Nem is csoda...~ Néz Atehanerre a férfit hibáztatva. A következő pillanatban azért megnyugszik, mert egy másik, valószínűleg butább lényhez tartozó hang lebeszéli társait az egyértelműről.
Félnek a haláltól, ez jó. Ami már kevésbé, hogy a ködfátyol alatt lassan egy hatalmas lény, egy ork alakja rajzolódik ki.
~Ajjaj, ajjaj, ajjaj...~ Pánikol magában Meira, mert fogalma sincs, mi lesz, ha az az izé rájuk támad, és ki tudja kik rejtőznek még a köd mélyében. A nadrágja övébe csúsztatott tőrre pillant. Csak annyira tud használni, hogy ne magát szúrja le vele, ami nem túl kecsegtető. A varázserejében és a legendás jégesőben bízik, de arról meg nem tudja, hogy egyáltalán képes-e végrehajtani a mágiát. A kilátások tehát nem túl jók a máguslány számára, ha harcra kerül a sor. Talán a többiek vannak elég erősek. Bato Mester a harctudásával, Atehaner a rémálommágiával, a többiek pedig... valamivel.
Vesz egy mély levegőt, és megnyugtatja magát, hogy semmi ok a pánikra. Bíznia kell magában, a társaiban és a képességeikben. Nagyjából megnyugtatja magát, tekintetét a köd felé szegezi arra készen, hogy ha szükséges, megpróbálja megidézni a jégesőt.*
*A csapat megérkezik a temetőbe, és még Galahass is velük tart, aminek indokaiban Meira egyáltalán nem biztos. Egyet kell értenie Rinonnal, mert ez az alak felettébb gyanús. Neki már akkor fura volt, mikor a kertész mesélt a templomiak múltat vizsgáló képességeiről, de Galahass egy szót nem szólt. Az érvek pedig, hogy félnek Sa'Tereth-től, elég gyengének bizonyulnak a fél-elf lány szemében. Ha a világ veszélyben forog, senkit nem érdekel egy entitás, még akkor sem, ha létezik. Mindent meg kell próbálni, hogy a borzalmaknak véget vessünk. Meg egyébként is, az már egyértelmű, hogy a pap nem osztott meg velük mindent, amit tud, ami már önmagában épp elég ok a gyanakodásra. Ezeket a tényeket konstatálva bólint Rinon-nak, hogy tartsák a szemüket a férfin.
A ködös temetőben önmagától is eléggé fél, amiben egyáltalán nem segít, hogy pár perccel később kezeket érez az oldalán, amik egyre inkább körbefonják a derekát. Hamar kiderül, hogy Atehaner az, aki még megijeszteni is megpróbálja a lányt. Nos, ez sikerül is neki, és csak a most épp fénykorát élő önuralmának köszönhető, hogy nem sikítja el magát, és buktatja le az egész társaságot.*
- Normális vagy?! *Szól rá erélyesen, de még viszonylag halkan társára.* Tudom, hogy téged nem érdekel ez az egész, már a Templomkertben is észrevettem, de lennél olyan szíves, hogy nem akkor szórakozol, mikor az életünkről van szó?
*Oktatja ki Atehanert, akinek az egyetlen szerencséje, hogy Bato csendre inti a társaságot. Meira abban a pillanatban be is fogja a száját, mert Bato Mester parancsa még mindig szent és sérthetetlen.
Követik Rinont, aki valószínűleg visszatalál a kérdéses helyre, mert a köd mélyéből már jól kiszűrhető beszélgetést, illetve szidkozódást hallhatnak. Legalábbis Meira érti, amit mondanak. Az, hogy ez az elfektől örökölt füleknek köszönhető-e, vagy csak szimplán hangosan beszélnek azok a valakik, azt nem tudja. Meghallották őket. ~Nem is csoda...~ Néz Atehanerre a férfit hibáztatva. A következő pillanatban azért megnyugszik, mert egy másik, valószínűleg butább lényhez tartozó hang lebeszéli társait az egyértelműről.
Félnek a haláltól, ez jó. Ami már kevésbé, hogy a ködfátyol alatt lassan egy hatalmas lény, egy ork alakja rajzolódik ki.
~Ajjaj, ajjaj, ajjaj...~ Pánikol magában Meira, mert fogalma sincs, mi lesz, ha az az izé rájuk támad, és ki tudja kik rejtőznek még a köd mélyében. A nadrágja övébe csúsztatott tőrre pillant. Csak annyira tud használni, hogy ne magát szúrja le vele, ami nem túl kecsegtető. A varázserejében és a legendás jégesőben bízik, de arról meg nem tudja, hogy egyáltalán képes-e végrehajtani a mágiát. A kilátások tehát nem túl jók a máguslány számára, ha harcra kerül a sor. Talán a többiek vannak elég erősek. Bato Mester a harctudásával, Atehaner a rémálommágiával, a többiek pedig... valamivel.
Vesz egy mély levegőt, és megnyugtatja magát, hogy semmi ok a pánikra. Bíznia kell magában, a társaiban és a képességeikben. Nagyjából megnyugtatja magát, tekintetét a köd felé szegezi arra készen, hogy ha szükséges, megpróbálja megidézni a jégesőt.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-28 06:54:09
Üzenet elküldve: 2017-07-28 06:54:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Templomi túra//
*Galahass most nem foglalkozik magyarázata silányságát méltató visszajelzésekkel, legyenek azok láthatóak, vagy csak sejthetőek. Igazából talán ő maga is tudja, hogy nem teljes a megoldás, a zavar, amit az általa ismeretlen információk keltettek, pedig csak tovább mélyíti a barázdákat a csuhás homlokán.
A temetőben, mikor már egyértelmű, hogy közelednek, érdekes módon nem rest beállni a csapat elejére, Rinon mögé. A ködből pedig pár pillanat után ismét kiszűrődnek a hangok.*
-Bassza meg főnök, hallottam valamit!
*Pár másodperc csend következik a nagyjából negyven lépésre lévő hang panasza után. Az ösztönös osonó ilyenkor megdermed, hogy kivárja az alkalmat.*
-Hülye vagy Zsákos, nincs ott senki!
*Öblös, mély hangok, a Zsákos mégis vékonyabbra vált.*
-Csak remélem nem a Balszerencse Szelleme az, mert akkor mind meghalunk!
*Sipítja, majd hallhatóan igyekezve folytatja a földmunkát.*
-Igaza van, Ganyé. Itt egy csapat tejfeles.
*Szólal meg egy harmadik hang is balról, hozzá pedig már egy kép is tartozik. Jó hústoronnyi szürke ork, egyik kezében lapáttal, másikban egy fogazott, gonoszul meredező húsvagdalóval. Alakját gonoszul nyaldossa a köd, úgy tűnik, lebuktak.*
//Templomi túra//
*Galahass most nem foglalkozik magyarázata silányságát méltató visszajelzésekkel, legyenek azok láthatóak, vagy csak sejthetőek. Igazából talán ő maga is tudja, hogy nem teljes a megoldás, a zavar, amit az általa ismeretlen információk keltettek, pedig csak tovább mélyíti a barázdákat a csuhás homlokán.
A temetőben, mikor már egyértelmű, hogy közelednek, érdekes módon nem rest beállni a csapat elejére, Rinon mögé. A ködből pedig pár pillanat után ismét kiszűrődnek a hangok.*
-Bassza meg főnök, hallottam valamit!
*Pár másodperc csend következik a nagyjából negyven lépésre lévő hang panasza után. Az ösztönös osonó ilyenkor megdermed, hogy kivárja az alkalmat.*
-Hülye vagy Zsákos, nincs ott senki!
*Öblös, mély hangok, a Zsákos mégis vékonyabbra vált.*
-Csak remélem nem a Balszerencse Szelleme az, mert akkor mind meghalunk!
*Sipítja, majd hallhatóan igyekezve folytatja a földmunkát.*
-Igaza van, Ganyé. Itt egy csapat tejfeles.
*Szólal meg egy harmadik hang is balról, hozzá pedig már egy kép is tartozik. Jó hústoronnyi szürke ork, egyik kezében lapáttal, másikban egy fogazott, gonoszul meredező húsvagdalóval. Alakját gonoszul nyaldossa a köd, úgy tűnik, lebuktak.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-27 17:07:05
Üzenet elküldve: 2017-07-27 17:07:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zhorack Belturver//
*A temető. Miért pont erre kellett hoznia? Biztosan meg lehet kerülni valahonnan ezt a borzalmat, bár még ő sem talált másik ösvényt. Mindenesetre nem ez a legkellemesebb hely, ahol lenni szeretne, mikor amúgy is attól fél, hogy egy sötételf elrabolja, megkínozza, megöli, vagy valami ilyesmi.*
- Igen, igen, az. *Azt sem tudja mire válaszol, csak bambán bólogat és reszket minden porcikájában. A sötételf önmagában nem olyan félelmetes, ahogy a temető sem, de a kettő együtt már kifejezetten borzalmas.*
- Hm? *Kapja fel a fejét, a "hol lakik" kérdésre, de hogy előtte miről volt szó, azt nem tudná megmondani.*
- Ja, ühüm! Gazdagnegyed, Árnyék Utca, Namos Ház. Ott lakom, tudja merre van?
*Persze arra nem jön rá, hogy igazából nem is kérdezték tőle, hogy hol lakik, de Meira ezt nem tudja, és amíg nem tudja, addig nincs semmi baj. A szavakból összerakva a dolgot azonban mégis sikerül válaszolnia az eredeti kérdésre is.*
- Hát, olyan kör alakú a tisztás. Szabályos, és elfelejtettem merről jöttem be.
*Vörösödik el szégyenében, mert ez tényleg rettentően ciki, de hát nincs mit tenni. Szerencsétlen most is, mint mindig.*
//Zhorack Belturver//
*A temető. Miért pont erre kellett hoznia? Biztosan meg lehet kerülni valahonnan ezt a borzalmat, bár még ő sem talált másik ösvényt. Mindenesetre nem ez a legkellemesebb hely, ahol lenni szeretne, mikor amúgy is attól fél, hogy egy sötételf elrabolja, megkínozza, megöli, vagy valami ilyesmi.*
- Igen, igen, az. *Azt sem tudja mire válaszol, csak bambán bólogat és reszket minden porcikájában. A sötételf önmagában nem olyan félelmetes, ahogy a temető sem, de a kettő együtt már kifejezetten borzalmas.*
- Hm? *Kapja fel a fejét, a "hol lakik" kérdésre, de hogy előtte miről volt szó, azt nem tudná megmondani.*
- Ja, ühüm! Gazdagnegyed, Árnyék Utca, Namos Ház. Ott lakom, tudja merre van?
*Persze arra nem jön rá, hogy igazából nem is kérdezték tőle, hogy hol lakik, de Meira ezt nem tudja, és amíg nem tudja, addig nincs semmi baj. A szavakból összerakva a dolgot azonban mégis sikerül válaszolnia az eredeti kérdésre is.*
- Hát, olyan kör alakú a tisztás. Szabályos, és elfelejtettem merről jöttem be.
*Vörösödik el szégyenében, mert ez tényleg rettentően ciki, de hát nincs mit tenni. Szerencsétlen most is, mint mindig.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-27 15:02:20
Üzenet elküldve: 2017-07-27 15:02:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira Sylvaris//
- Tudja minden nézőpont kérdése.
*Mondja, miközben ráfordulnak a Temetőhöz vezető ösvényre, majd vágtatnak az első sírok között.*
- Legyen elég annyi, hogy inkább a saját utamat járom, ami sokaknak nem tetszik, ezért ezekkel a jelzőkkel illetnek engem.
*Egyre beljebb kerülnek a temetőben, a ló patái pedig csattognak a kemény talajon.*
- Inkább monda meg, hogy ha itt lakik, akkor hogyan tévedhetett el ennyire.
*Nem akarja idegesíteni a lányt, de mégis jól szórakozik a dolgon.*
~Mennyire buta is naiv. Idegesítő.~
A hozzászólás írója (Zhorack Belturver) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.27 15:02:34
//Meira Sylvaris//
- Tudja minden nézőpont kérdése.
*Mondja, miközben ráfordulnak a Temetőhöz vezető ösvényre, majd vágtatnak az első sírok között.*
- Legyen elég annyi, hogy inkább a saját utamat járom, ami sokaknak nem tetszik, ezért ezekkel a jelzőkkel illetnek engem.
*Egyre beljebb kerülnek a temetőben, a ló patái pedig csattognak a kemény talajon.*
- Inkább monda meg, hogy ha itt lakik, akkor hogyan tévedhetett el ennyire.
*Nem akarja idegesíteni a lányt, de mégis jól szórakozik a dolgon.*
~Mennyire buta is naiv. Idegesítő.~
A hozzászólás írója (Zhorack Belturver) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.27 15:02:34
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-23 19:00:02
Üzenet elküldve: 2017-07-23 19:00:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Iriana egy egészen egyszerű üzenettel robban be a maga heves stílusával a csapatba, s egy megmagyarázatlan, alaptalan vádnak nem nevezhető szembesítést szeged a szerzetesnek, aki ahelyett, hogy röviden tárgytalanná tenné az említett halált, egy kvázi érthetetlen magyarázattal illeti a vádat. Ezzel, és Atehaner gondolataival, miszerint az is megcáfolja Galahass korábbi állításait - utóbbival azon egyszerű okból, hogy a férfi gondolataiban nem tud még olvasni - most nem foglalkozik, inkább a temetőbe majd a temetőben követi a vörös kolleganőjét, hogy rálelhessenek a rejtélyes sírásókra. Mikor meghallja a szerelmes pár játszadozását, feléjük fordul és egy rövid, halk csittegéssel kér ennél egy kicsit több komolyságot. Ha gyilkosokat keresnek, ez nem a legjobb alkalom a mókázásra. Rinon osztozik az elképzeléseivel.*
-Úgy lesz.
*Jelzi, hogy magára vállalja a nemes feladatot, bár tesz suttogva egy rövid kitételt.*
-De te is figyeld, ha én nem tudnék, bár szerintem Iriana is rajta tartja a szemét.
*A suttogás már feltűnően sok kezd lenni, ha Galahass tényleg rosszban sántikál, ez bizonyára szemet szúr neki, ezért egy fokkal hangosabb, a kis csapat számára hallható, de a körülményekhez mérten még mindig halk suttogással válaszol Rinonnak, mikor rátalál a hajpántjára.*
-Követünk, és mindenki csendben.
*Hátrapillant, hogy mindenki érti-e a dolog lényegét, közben pedig a lépéseit is egyre inkább megnyújtja.*
*Iriana egy egészen egyszerű üzenettel robban be a maga heves stílusával a csapatba, s egy megmagyarázatlan, alaptalan vádnak nem nevezhető szembesítést szeged a szerzetesnek, aki ahelyett, hogy röviden tárgytalanná tenné az említett halált, egy kvázi érthetetlen magyarázattal illeti a vádat. Ezzel, és Atehaner gondolataival, miszerint az is megcáfolja Galahass korábbi állításait - utóbbival azon egyszerű okból, hogy a férfi gondolataiban nem tud még olvasni - most nem foglalkozik, inkább a temetőbe majd a temetőben követi a vörös kolleganőjét, hogy rálelhessenek a rejtélyes sírásókra. Mikor meghallja a szerelmes pár játszadozását, feléjük fordul és egy rövid, halk csittegéssel kér ennél egy kicsit több komolyságot. Ha gyilkosokat keresnek, ez nem a legjobb alkalom a mókázásra. Rinon osztozik az elképzeléseivel.*
-Úgy lesz.
*Jelzi, hogy magára vállalja a nemes feladatot, bár tesz suttogva egy rövid kitételt.*
-De te is figyeld, ha én nem tudnék, bár szerintem Iriana is rajta tartja a szemét.
*A suttogás már feltűnően sok kezd lenni, ha Galahass tényleg rosszban sántikál, ez bizonyára szemet szúr neki, ezért egy fokkal hangosabb, a kis csapat számára hallható, de a körülményekhez mérten még mindig halk suttogással válaszol Rinonnak, mikor rátalál a hajpántjára.*
-Követünk, és mindenki csendben.
*Hátrapillant, hogy mindenki érti-e a dolog lényegét, közben pedig a lépéseit is egyre inkább megnyújtja.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-20 23:04:31
Üzenet elküldve: 2017-07-20 23:04:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*A humorérzéket nem szokták két kézzel osztogatni, mikor világra jönnek a csemeték, a többségnek pedig csak a maradék jön. Iriana az utóbbiról is lemaradhatott, mert még egy - már megannyiszor hallott - viccet sem tud továbbadni, nem hogy rögtönzötten, villámgyors észjárással a semmiből tudjon mosolyt csalni a többiek arcára. Soha nem is sóvárgott efféle képességek után, ami valahol érthető, hiszen nem kell mindenkinek a nevettető szerepet betöltenie. A nagyobb gond, hogy még csak nem is érti a viccet. Bizonyos téren ragyogó elmének is mondható a tündér, de ezért cserébe sokszor mérhetetlenül egyszerűen áll a dolgokhoz. Ha fejbe dobnák egy poén-csokorral, akkor is csak azon mosolyogna, hogy mások ezt szórakoztatónak találták. Mentségére legyen szólva, kiskorában még minden kis butaságon nevettek az apróságok, a rabszolga léte alatt pedig szinte végig felnőttek között volt, akik már egy teljesen más szinten űzték a gúnyolódást és viccelődést. Végül úgy cseperedett fel, hogy az egyik legrosszabb közönsége lett a komikusoknak.
Ennek ellenére minden erejével koncentrálnia kellett arra, hogy nehogy elröhögje magát azon, amit Galahass magyarázatként felkínált a vádaskodásaira. De a tündér tudja a helyét: ő csak egy paraszt ebben a sakkjátszmában, aki követi az utasításokat. A társai megindulnak a temető felé, ő pedig vet még egy utolsó, mosolygó pillantást Galahassra, aztán ő is a sírok felé veszi az irányt.
Magányosan kullog a csapat kellős közepén, azt sem tudván, hogy a többieknek mit vagy éppenséggel mit nem sikerült kideríteniük. Rinonon kívül, persze, akinek a beszámolóját épphogy elcsípte. Ekkor jut eszébe, hogy rákérdezhetett volna Galahassnál, hogy mi lett a gnóm lakatossal, de már késő. Talán ha visszajutnak hozzá élve, majd akkor.
A temető olyan, mint az összes többi: földbe zárt sorsok, elfeledett arcok. Van, aki békével hunyta le a szemeit, de van, akit idő előtt fosztottak meg a jövőjétől. Van, aki egy évet sem élhetett, de van, aki önkezűleg dobta el magától a hátralévő életét. Minden sír mögött egy tragikus történet, és némelyikre talán már sohasem derül fény.*
~Micsoda egy reménytelen hely! Csapdának sem utolsó.~
*Érdekesnek találja, hogy Ate és a Jegek Úrnője még itt, a halál árnyékában is találnak alkalmat és időt egymásra, de úgy tűnik, mindenki a saját feje után megy már. Csak remélni tudja, hogy a rosszban sántikálók nem egy szervezett csapat, mert akkor bizony nagy kalamajkában találhatják magukat a renddel.
Araszol tovább a csapat közepén, és próbál figyelni Rinonra, ha esetleg hirtelen fejjel lefelé találná magát, akkor készenlétben álljon.*
*A humorérzéket nem szokták két kézzel osztogatni, mikor világra jönnek a csemeték, a többségnek pedig csak a maradék jön. Iriana az utóbbiról is lemaradhatott, mert még egy - már megannyiszor hallott - viccet sem tud továbbadni, nem hogy rögtönzötten, villámgyors észjárással a semmiből tudjon mosolyt csalni a többiek arcára. Soha nem is sóvárgott efféle képességek után, ami valahol érthető, hiszen nem kell mindenkinek a nevettető szerepet betöltenie. A nagyobb gond, hogy még csak nem is érti a viccet. Bizonyos téren ragyogó elmének is mondható a tündér, de ezért cserébe sokszor mérhetetlenül egyszerűen áll a dolgokhoz. Ha fejbe dobnák egy poén-csokorral, akkor is csak azon mosolyogna, hogy mások ezt szórakoztatónak találták. Mentségére legyen szólva, kiskorában még minden kis butaságon nevettek az apróságok, a rabszolga léte alatt pedig szinte végig felnőttek között volt, akik már egy teljesen más szinten űzték a gúnyolódást és viccelődést. Végül úgy cseperedett fel, hogy az egyik legrosszabb közönsége lett a komikusoknak.
Ennek ellenére minden erejével koncentrálnia kellett arra, hogy nehogy elröhögje magát azon, amit Galahass magyarázatként felkínált a vádaskodásaira. De a tündér tudja a helyét: ő csak egy paraszt ebben a sakkjátszmában, aki követi az utasításokat. A társai megindulnak a temető felé, ő pedig vet még egy utolsó, mosolygó pillantást Galahassra, aztán ő is a sírok felé veszi az irányt.
Magányosan kullog a csapat kellős közepén, azt sem tudván, hogy a többieknek mit vagy éppenséggel mit nem sikerült kideríteniük. Rinonon kívül, persze, akinek a beszámolóját épphogy elcsípte. Ekkor jut eszébe, hogy rákérdezhetett volna Galahassnál, hogy mi lett a gnóm lakatossal, de már késő. Talán ha visszajutnak hozzá élve, majd akkor.
A temető olyan, mint az összes többi: földbe zárt sorsok, elfeledett arcok. Van, aki békével hunyta le a szemeit, de van, akit idő előtt fosztottak meg a jövőjétől. Van, aki egy évet sem élhetett, de van, aki önkezűleg dobta el magától a hátralévő életét. Minden sír mögött egy tragikus történet, és némelyikre talán már sohasem derül fény.*
~Micsoda egy reménytelen hely! Csapdának sem utolsó.~
*Érdekesnek találja, hogy Ate és a Jegek Úrnője még itt, a halál árnyékában is találnak alkalmat és időt egymásra, de úgy tűnik, mindenki a saját feje után megy már. Csak remélni tudja, hogy a rosszban sántikálók nem egy szervezett csapat, mert akkor bizony nagy kalamajkában találhatják magukat a renddel.
Araszol tovább a csapat közepén, és próbál figyelni Rinonra, ha esetleg hirtelen fejjel lefelé találná magát, akkor készenlétben álljon.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-18 21:13:16
Üzenet elküldve: 2017-07-18 21:13:16
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Úgy tűnik, hogy Bato nem vette észre azt, amit Atehaner bizony észrevett. Eddig úgy volt, hogy a mókus egy elrontott varázslat következménye, sosem élt. Erre most cáfolt rá, ám Bato nem vette ezt észre. Az kizárt, hogy ezt direkt tette volna, hiszen csak nem húzná csőbe őket. Kizárt legyen, hogy azért gyűjtse össze a tanítványokat, hogy valami gonosz dologra...*
~Na, nem! Kizárt! Miket hordasz te össze-vissza?~
*Galahass is észrevette azt, amit ő is, ezért csak halványan mosolyodik. A félvérnek a " tudjuk be annak" nem túl meggyőző, de hát most ezen nincs kedve agyalni, na meg ideje sem, hiszen átindulnak a temetőbe.*
~Persze, nem volt igaz. Persze... inkább maradnál csendben!~
*Morog magában, majd inkább csendben kullog a csapat után. Nem nagy valami a temető, olyan mint egy átlagos darab föld, tele hullákkal meg faragott kövekkel. Semmi különös. Még a ködön sem lepődik meg, hiszen köze a folyó, gyakoriak erre felé a ködök. Persze, van az egésznek egy misztikus hatása, és Meirán látja is, hogy a lány megijedt. Játékosan mögé lopódzik, átöleli, ezzel megállásra kényszerítve, és a száját a füléhez emeli.*
- Bú!
*Arra számít, hogy a lány megijed, ha így történik, akkor halkan elneveti magát, majd bocsánatkérően néz a szeremére. Ha nem, akkor csak megcsókolja, és továbbsétálnak.
Mikor közelebb érnek természetesen csendben marad, és ugyan úgy hallgatózóik, furcsa személyeket keres, mint mások.*
*Úgy tűnik, hogy Bato nem vette észre azt, amit Atehaner bizony észrevett. Eddig úgy volt, hogy a mókus egy elrontott varázslat következménye, sosem élt. Erre most cáfolt rá, ám Bato nem vette ezt észre. Az kizárt, hogy ezt direkt tette volna, hiszen csak nem húzná csőbe őket. Kizárt legyen, hogy azért gyűjtse össze a tanítványokat, hogy valami gonosz dologra...*
~Na, nem! Kizárt! Miket hordasz te össze-vissza?~
*Galahass is észrevette azt, amit ő is, ezért csak halványan mosolyodik. A félvérnek a " tudjuk be annak" nem túl meggyőző, de hát most ezen nincs kedve agyalni, na meg ideje sem, hiszen átindulnak a temetőbe.*
~Persze, nem volt igaz. Persze... inkább maradnál csendben!~
*Morog magában, majd inkább csendben kullog a csapat után. Nem nagy valami a temető, olyan mint egy átlagos darab föld, tele hullákkal meg faragott kövekkel. Semmi különös. Még a ködön sem lepődik meg, hiszen köze a folyó, gyakoriak erre felé a ködök. Persze, van az egésznek egy misztikus hatása, és Meirán látja is, hogy a lány megijedt. Játékosan mögé lopódzik, átöleli, ezzel megállásra kényszerítve, és a száját a füléhez emeli.*
- Bú!
*Arra számít, hogy a lány megijed, ha így történik, akkor halkan elneveti magát, majd bocsánatkérően néz a szeremére. Ha nem, akkor csak megcsókolja, és továbbsétálnak.
Mikor közelebb érnek természetesen csendben marad, és ugyan úgy hallgatózóik, furcsa személyeket keres, mint mások.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-18 12:14:51
Üzenet elküldve: 2017-07-18 12:14:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Rinon már indulna is, de a kis csapat többi tagja is megérkezik. Kicsit így már nehezebb lesz észrevétlenül megközelíteni azt a bizonyos sírt, már ha nem érnek oda későn.
Viszont mielőtt elindulnának, történnek még fejlemények. A kis vörös egy helyben toporog, úgy hallgatja a többieket. Fura szemeket mereszt Irianára, nem csak a hirtelen megnyilvánulása miatt, hanem a "rendtársnőm" megszólítás is furcsán éri. Egyik szemöldöke felszalad a homlokán, ahogy egy pillanat alatt próbálja túltenni ezen magát. Hiszen fontosabb dolguk is van. Gyorsan Galahassra néz, ő is várja a magyarázatot. Amit végül meg is kap, és egy cseppet sem nyugtatja meg.*
- Szerintem valaki tartsa rajta a szemét.
*Mondja Batonak, ahogy éppen csak annyira hajol hozzá közelebb, hogy akik nem állnak közvetlenül mellettük, ne halljanak belőle semmit, főleg ne Galahass.
Végül Rinon csak elindul. Nem sprintel, éppen csak kocog, hogy minél előbb odaérhessenek. A temetőbe érce igyekszik visszaidézni, hogy merre ment. Azt tudja, hogy legutoljára hagyta a ködös, elhagyatott részt, amiből most sem látszódhat sok. Tudatosan arra indul és a hajpántját kezdi figyelni, amit a közeli sírok egyikén hagyott.*
- Erre kellett lenniük.
*Mondja, mikor megtalálta a hajpántját, amit most felvesz a sírkőről és csöndben megáll, hallgatózik és a köd homályát kémleli. Reméli, hogy meghallja újra az ásók és a homok súrlódását vagy pedig a beszélgetést. Idő közben, ha még épségben megvannak a lábnyomok, amiket szintén az imént talált, akkor azokat is megmutatja a többieknek.*
*Rinon már indulna is, de a kis csapat többi tagja is megérkezik. Kicsit így már nehezebb lesz észrevétlenül megközelíteni azt a bizonyos sírt, már ha nem érnek oda későn.
Viszont mielőtt elindulnának, történnek még fejlemények. A kis vörös egy helyben toporog, úgy hallgatja a többieket. Fura szemeket mereszt Irianára, nem csak a hirtelen megnyilvánulása miatt, hanem a "rendtársnőm" megszólítás is furcsán éri. Egyik szemöldöke felszalad a homlokán, ahogy egy pillanat alatt próbálja túltenni ezen magát. Hiszen fontosabb dolguk is van. Gyorsan Galahassra néz, ő is várja a magyarázatot. Amit végül meg is kap, és egy cseppet sem nyugtatja meg.*
- Szerintem valaki tartsa rajta a szemét.
*Mondja Batonak, ahogy éppen csak annyira hajol hozzá közelebb, hogy akik nem állnak közvetlenül mellettük, ne halljanak belőle semmit, főleg ne Galahass.
Végül Rinon csak elindul. Nem sprintel, éppen csak kocog, hogy minél előbb odaérhessenek. A temetőbe érce igyekszik visszaidézni, hogy merre ment. Azt tudja, hogy legutoljára hagyta a ködös, elhagyatott részt, amiből most sem látszódhat sok. Tudatosan arra indul és a hajpántját kezdi figyelni, amit a közeli sírok egyikén hagyott.*
- Erre kellett lenniük.
*Mondja, mikor megtalálta a hajpántját, amit most felvesz a sírkőről és csöndben megáll, hallgatózik és a köd homályát kémleli. Reméli, hogy meghallja újra az ásók és a homok súrlódását vagy pedig a beszélgetést. Idő közben, ha még épségben megvannak a lábnyomok, amiket szintén az imént talált, akkor azokat is megmutatja a többieknek.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-16 16:33:35
Üzenet elküldve: 2017-07-16 16:33:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Kezdi elveszíteni a fonalat. Nem érti Galahass hasonlatait, meg, hogy ki minek a farkát harapdálja, de nincs is ideje ezen gondolkozni. Az egyik oldalon Atehaner vágja hanyatt magát, majd kissé önkívületi állapotban kezd a látomásáról mesélni. A padról Iriana tér vissza, a temető felől pedig Rinon rohan feléjük szinte megállíthatatlanul. A vörös lány olyan gyorsasággal, és olyan nagy tömegben zúdítja rájuk az információt, hogy még Meirát is meghazudtolja. Komolyan el kell gondolkoznia azon, hogy fejlesztenie kéne beszédkészségét.
A fő azonban most Bato és Galahass Atya utasítása, miszerint irány a temető, így engedelmesen követi őket az említett helyre.
Meira ennek már kevésbé örül, hisz a temető olyan kihalt, csendes, félelmetes, nyirkos, ijesztő, meg félelmetes, és amúgy is kihalt, hogy ha tehetné, messziről kerülné azt a helyet. Gondolatai beigazolódni látszanak, csak a hatalmas köd maradt ki elképzeléséből. A fiatal mágustanonc azonban nem fél, hisz most már igazi varázsgömb is a birtokukban van, na meg nagyon bízik abban a bizonyos jégesőben is, amiről még mindig nem tudja, hogy egyáltalán képes-e végrehajtani a varázslatot.
Rinon sírásókról beszélt, így a lány ösztönösen, furcsa maszkban lévő, vigyorgó, röhögő alakokat keres, akik lapátjaikkal messzire szórják a temető földjét, miközben egy holttestet próbálnak a kiásott lyukba tuszkolni. Egyelőre semmi ilyesmit nem lát. Bár, nemhogy sírásokat, a saját orra elé nem lát a ködtől, így most kivételesen nem mozdul, társaitól várja a kezdeményező lépést, hogy bemennek-e a sűrű ködbe, elfutnak, mint a nyulak, vagy mit kezdenek egyáltalán a most kialakult helyzettel.*
- És most? Mit fogunk tenni?
*Kérdez rá viszonylag halkan, miközben végignéz a többieken, hisz most kifejezetten fél attól, hogy valamelyik bokorból egy csúnya szörnyeteg ugrik rá, amelyik meg akarja enni.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.16 16:37:11
*Kezdi elveszíteni a fonalat. Nem érti Galahass hasonlatait, meg, hogy ki minek a farkát harapdálja, de nincs is ideje ezen gondolkozni. Az egyik oldalon Atehaner vágja hanyatt magát, majd kissé önkívületi állapotban kezd a látomásáról mesélni. A padról Iriana tér vissza, a temető felől pedig Rinon rohan feléjük szinte megállíthatatlanul. A vörös lány olyan gyorsasággal, és olyan nagy tömegben zúdítja rájuk az információt, hogy még Meirát is meghazudtolja. Komolyan el kell gondolkoznia azon, hogy fejlesztenie kéne beszédkészségét.
A fő azonban most Bato és Galahass Atya utasítása, miszerint irány a temető, így engedelmesen követi őket az említett helyre.
Meira ennek már kevésbé örül, hisz a temető olyan kihalt, csendes, félelmetes, nyirkos, ijesztő, meg félelmetes, és amúgy is kihalt, hogy ha tehetné, messziről kerülné azt a helyet. Gondolatai beigazolódni látszanak, csak a hatalmas köd maradt ki elképzeléséből. A fiatal mágustanonc azonban nem fél, hisz most már igazi varázsgömb is a birtokukban van, na meg nagyon bízik abban a bizonyos jégesőben is, amiről még mindig nem tudja, hogy egyáltalán képes-e végrehajtani a varázslatot.
Rinon sírásókról beszélt, így a lány ösztönösen, furcsa maszkban lévő, vigyorgó, röhögő alakokat keres, akik lapátjaikkal messzire szórják a temető földjét, miközben egy holttestet próbálnak a kiásott lyukba tuszkolni. Egyelőre semmi ilyesmit nem lát. Bár, nemhogy sírásokat, a saját orra elé nem lát a ködtől, így most kivételesen nem mozdul, társaitól várja a kezdeményező lépést, hogy bemennek-e a sűrű ködbe, elfutnak, mint a nyulak, vagy mit kezdenek egyáltalán a most kialakult helyzettel.*
- És most? Mit fogunk tenni?
*Kérdez rá viszonylag halkan, miközben végignéz a többieken, hisz most kifejezetten fél attól, hogy valamelyik bokorból egy csúnya szörnyeteg ugrik rá, amelyik meg akarja enni.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.16 16:37:11
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-10 15:53:34
Üzenet elküldve: 2017-07-10 15:53:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*~ Ekkora marhaságot! Az ember ki akar menni a tisztásra kicsit szellőztetni a fejét, aztán meg a piactérre, hogy körbenézzen, ehhez pedig meg kell kerülnie a várost, mikor alig egy nyíllövésre vannak egymástól! ~
Gondolja morogva a férfi, mikor már a rengeteg sétától lassacskán fáradni kezd.
Tenebron továbbra is hűségesen követi, riadt tekintettel szaglászik körbe, midőn megérkeznek a temető gyászos berkeibe.*
- Mi van? Ne félj, ezek csak halottak. A legjobb hallgatóság. Nem szólnak vissza, és még csak le sem hurrogják a hülye humorom.
*Mondja kutyájának mosolyogva, ám amaz továbbra is gyanakodva tekintget körbe. Aenor csak legyint egyet, úgy kaptat tovább a sírkövek között.
Ha minden igaz, lassan a templomkertbe érhetnek, onnan pedig jöhet a nyílt víz. Avagy a város.
~ Te jó ég. Ott aztán bármerre mehetett! Gondolkozzunk csak... Meg kéne kukkantani a piacteret, lehet, vásárolgat. ~
Gondolataiban gonoszan összedörgöli tenyerét, bár ő maga sem érti, miért fontos neki annyira, hogy újra összetalálkoztassa a lányt Tenebronnal. Talán a népek vegzálása adja neki ezt az örömöt, ezt az ambiciózus viselkedést, ami miatt e pillanatban is épp oly' vehemensen veszi üldözőbe a tündérkét.*
Gondolja morogva a férfi, mikor már a rengeteg sétától lassacskán fáradni kezd.
Tenebron továbbra is hűségesen követi, riadt tekintettel szaglászik körbe, midőn megérkeznek a temető gyászos berkeibe.*
- Mi van? Ne félj, ezek csak halottak. A legjobb hallgatóság. Nem szólnak vissza, és még csak le sem hurrogják a hülye humorom.
*Mondja kutyájának mosolyogva, ám amaz továbbra is gyanakodva tekintget körbe. Aenor csak legyint egyet, úgy kaptat tovább a sírkövek között.
Ha minden igaz, lassan a templomkertbe érhetnek, onnan pedig jöhet a nyílt víz. Avagy a város.
~ Te jó ég. Ott aztán bármerre mehetett! Gondolkozzunk csak... Meg kéne kukkantani a piacteret, lehet, vásárolgat. ~
Gondolataiban gonoszan összedörgöli tenyerét, bár ő maga sem érti, miért fontos neki annyira, hogy újra összetalálkoztassa a lányt Tenebronnal. Talán a népek vegzálása adja neki ezt az örömöt, ezt az ambiciózus viselkedést, ami miatt e pillanatban is épp oly' vehemensen veszi üldözőbe a tündérkét.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-08 20:46:45
Üzenet elküldve: 2017-07-08 20:46:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Rinon közelebb merészkedik, a nyomok irányába. Hiába hunyorít, ez most nem segít a ködön, így is éppen csak hogy hangokat hall. Hevesebben veszi a levegőt az izgalomtól, noha próbál csöndben maradni. Nem tudja, hogy van e jelentősége annak, amit hall. A hangok alapján sírt ásnak, szóval el fognak szöszölni még legalább egy két percig ezzel. Eleinte eszébe jut, hogy pár sírásó nem túl hálás munkáját hallgatja ki, de szavaik alapján nem erről van szó. Hogyha nem is a jelenlegi nyomozásukhoz kapcsolódik a tevékenységük, akkor is rosszat tehettek.
Halkan, hasonló óvatossággal, mint ahogy jött, hátrálni kezd. Botját továbbra is a földhöz szorítja, guggolva totyog el a tett helyszínétől. Hajpántját továbbra is ott hagyja. Miután biztos benne, hogy elég messzire került, méltóságát hátrahagyva sprintelni kezd, egyenesen ki a temetőből, vissza a templomkertbe. Egyedül nem tudna velük elbánni.*
*Rinon közelebb merészkedik, a nyomok irányába. Hiába hunyorít, ez most nem segít a ködön, így is éppen csak hogy hangokat hall. Hevesebben veszi a levegőt az izgalomtól, noha próbál csöndben maradni. Nem tudja, hogy van e jelentősége annak, amit hall. A hangok alapján sírt ásnak, szóval el fognak szöszölni még legalább egy két percig ezzel. Eleinte eszébe jut, hogy pár sírásó nem túl hálás munkáját hallgatja ki, de szavaik alapján nem erről van szó. Hogyha nem is a jelenlegi nyomozásukhoz kapcsolódik a tevékenységük, akkor is rosszat tehettek.
Halkan, hasonló óvatossággal, mint ahogy jött, hátrálni kezd. Botját továbbra is a földhöz szorítja, guggolva totyog el a tett helyszínétől. Hajpántját továbbra is ott hagyja. Miután biztos benne, hogy elég messzire került, méltóságát hátrahagyva sprintelni kezd, egyenesen ki a temetőből, vissza a templomkertbe. Egyedül nem tudna velük elbánni.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-08 16:45:11
Üzenet elküldve: 2017-07-08 16:45:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Templomi túra//
*Rinon csendesen közelíti meg a ködgomolyt, jól is téve ezt. Előbb ütemes munkazajra, nem is olyan sokára pedig három hangra lehet figyelmes.*
-Na, mingyá' kész.
*Ekkor még nem láthat arcokat, de néhány nyögés, és a súrlódó fém hangja arra enged következtetni, hogy sírt ásnak. Egy másik hang felel.*
-Ja. Sok baj volt a kis féreggel.
*Mire egy harmadik kissé értetlenül.*
-Minek akarta a főnök, hogy ezt a turhás faszút itten leverjük?
*Erre az első.*
-Azért Zsákos, mert rohadtul az útjában állt, azért. Mit gondolsz? A főnök próbál megélni itten a nagy, neves árnyékjárók között, aztán mi áll az utunkba mindig Zsákos, na?!
*Kis csend, néhány ásó csapás.*
-Ööö, mi Ülep?
*Kérdezi a harmadik hang, de a meglepetésből Rinon már a válasz előtt fel tud ocsúdni, így dönthet, hogy merre veszi az irányt. Előre, hátra, netán marad helyben, ha már így nem vették észre eddig.*
//Templomi túra//
*Rinon csendesen közelíti meg a ködgomolyt, jól is téve ezt. Előbb ütemes munkazajra, nem is olyan sokára pedig három hangra lehet figyelmes.*
-Na, mingyá' kész.
*Ekkor még nem láthat arcokat, de néhány nyögés, és a súrlódó fém hangja arra enged következtetni, hogy sírt ásnak. Egy másik hang felel.*
-Ja. Sok baj volt a kis féreggel.
*Mire egy harmadik kissé értetlenül.*
-Minek akarta a főnök, hogy ezt a turhás faszút itten leverjük?
*Erre az első.*
-Azért Zsákos, mert rohadtul az útjában állt, azért. Mit gondolsz? A főnök próbál megélni itten a nagy, neves árnyékjárók között, aztán mi áll az utunkba mindig Zsákos, na?!
*Kis csend, néhány ásó csapás.*
-Ööö, mi Ülep?
*Kérdezi a harmadik hang, de a meglepetésből Rinon már a válasz előtt fel tud ocsúdni, így dönthet, hogy merre veszi az irányt. Előre, hátra, netán marad helyben, ha már így nem vették észre eddig.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-06 15:55:57
Üzenet elküldve: 2017-07-06 15:55:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A temetőnél leszáll a lóhátról, megadva a tiszteletet, így halad el a sírok mellett, melyek közül van, hol szép, gondozott, vagy a másik véglet, ezekre rá sem akar nézni. Ha már egyszer eltemetnek valakit, gondoskodhatnának róla - ez olyan, mintha egy csecsemőnek azt mondanád, menjen dolgozni és csináljon, mit jónak lát.
Sóhajtva ballag át a másik végébe a helynek, itt egy pillanatra ledermed, mégis merre kéne mennie, templom, vagy annak a kertje. Végül megpróbálja felidézni, amit mondtak neki és megállapodik a kert mellett. Visszaül Aäthel hátára és el is indul.*
Sóhajtva ballag át a másik végébe a helynek, itt egy pillanatra ledermed, mégis merre kéne mennie, templom, vagy annak a kertje. Végül megpróbálja felidézni, amit mondtak neki és megállapodik a kert mellett. Visszaül Aäthel hátára és el is indul.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-05 11:38:16
Üzenet elküldve: 2017-07-05 11:38:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Sya felé nyújtja mestere kardját, átveszi tőle és elrakja. A könnyes ölelés után elindulnak ki a temetőből, Syat megérintette ez a kis múltba tekintés mert teljesen úgy viselkedik mint aki magába zuhant amikor vissza érnek Zethez is úgy szól először mint aki már most mélyen gyászol valakit, utána észbe kap és kedvesebben szól hozzá. Amint Lors is megérkezik mögötte, csak szomorúan Zetre néz és úgy, hogy Sya ne lássa kicsit megingatja a fejét. Nincs kedve megszólalni, nem is tudna remegő hang nélkül megszólalni. Túl frissek ezek a lelki sebek. Syahoz most nem mer hozzá érni se vigasztalni nem meri, fel kell dolgoznia ezeket a dolgokat. Lors ahogy látja, Sya nem ismerte ezeket a történéseket mintha elzárkózott volna a világtól még régebben. Nézi Zetet és Syat megvárja illedelmesen amíg beszélgetnek így kicsit, ha lesz beszélgetés nem csak egy egyszerű válasz. Akkor utána int nekik, hogy induljanak-e? Nem néz fel, nézi az utat és a kavargó emlékeket akarja vissza fojtani és mosolyt erőltetni magára amíg vissza érnek Gorékhoz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 09:43:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett nagyon durva helyesírási hiba.
*Sya felé nyújtja mestere kardját, átveszi tőle és elrakja. A könnyes ölelés után elindulnak ki a temetőből, Syat megérintette ez a kis múltba tekintés mert teljesen úgy viselkedik mint aki magába zuhant amikor vissza érnek Zethez is úgy szól először mint aki már most mélyen gyászol valakit, utána észbe kap és kedvesebben szól hozzá. Amint Lors is megérkezik mögötte, csak szomorúan Zetre néz és úgy, hogy Sya ne lássa kicsit megingatja a fejét. Nincs kedve megszólalni, nem is tudna remegő hang nélkül megszólalni. Túl frissek ezek a lelki sebek. Syahoz most nem mer hozzá érni se vigasztalni nem meri, fel kell dolgoznia ezeket a dolgokat. Lors ahogy látja, Sya nem ismerte ezeket a történéseket mintha elzárkózott volna a világtól még régebben. Nézi Zetet és Syat megvárja illedelmesen amíg beszélgetnek így kicsit, ha lesz beszélgetés nem csak egy egyszerű válasz. Akkor utána int nekik, hogy induljanak-e? Nem néz fel, nézi az utat és a kavargó emlékeket akarja vissza fojtani és mosolyt erőltetni magára amíg vissza érnek Gorékhoz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 09:43:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett nagyon durva helyesírási hiba.
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-04 22:08:33
Üzenet elküldve: 2017-07-04 22:08:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Ahogy Lors feláll mellőle, ő leül a fűbe és nézi, hogy mit csinál a férfi. Nem érti, hogy min ténykedhet, miért olvasgatja azt a régi pergament. Aztán meglepődve látja, hogy egy rejtekhelyet tár fel és elővesz egy hangszert. ~Hú, hát ezt nem gondoltam volna…~ Némán nézi és kíváncsian vár, hogy mi lesz a férfi magyarázata. Amikor Lors megemlíti a mesterét az övéhez rögzített díszes kardot leveszi és felé nyújtja. Nem beszél, nem tudja mit mondjon. Ha a lovag nem veszi el a fegyvert, akkor lerakja a kő elé és tovább figyeli. Halványan elmosolyodik, amikor a férfi előre is elnézést kér a hamis hangokért. Teljesen átéli a zenét. Behunyja szemeit és csak hallgatja. A szíve szakad belé és egy könnycsepp gördül végig az arcán. Óvatosan megtörli az arcát és rátámaszkodik a kezére. A szemét addig nem nyitja ki, míg vége nincs a dalnak. Amikor Lors végzett ránéz és bólint, hogy valóban nem volt rossz, majd tovább hallgatja. Ahogy a férfi mesél az elvesztett emberekről és árván maradt családokról egyből beugrik neki egy kép. Lors fekszik előtte, a teste vérben úszik és nyöszörög. Sya mellette térdel és próbálja menteni a menthetőt. A kezeiről csöpög a férfi vére, de ő nem adja fel. A rémképből egy érintés rázza fel. A szeme megtelik könnyekkel, a szemöldöke összeugrik, a szája remegni kezd, és nem tudja türtőztetni magát. A lovag ígérete nem nyugtatja meg, soha nem lesz már nyugodt. Miután kisírják magukat egymás vállán, rendbe szedi magát és elindulnak a Temető bejárata felé. Most nem fogja a kezét, nem, túlságosan nagy az esélye, hogy ismét könnyekben törjön ki. ~Miért is jöttem el az erdőből? Miért kellett nekem beleszeretnem valakibe?~ Sohasem érezte még ezt az érzést, a féltés túlságosan erőt vesz rajta. Legszívesebben elszaladna, visszamenne az állatok közé az erdőbe és ott élne, amíg meg nem hal. Meggyötrötten és rossz hangulatban tér vissza az elf társaságába.* -Indulhatunk? *Néz rá üres tekintettel. Ám ekkor döbben rá, hogy lehet ezzel megbántotta Zetet. Egy kisebb megértő mosolyt küld a férfi felé és megsimítja a vállát. * -Jól vagy?
*Ahogy Lors feláll mellőle, ő leül a fűbe és nézi, hogy mit csinál a férfi. Nem érti, hogy min ténykedhet, miért olvasgatja azt a régi pergament. Aztán meglepődve látja, hogy egy rejtekhelyet tár fel és elővesz egy hangszert. ~Hú, hát ezt nem gondoltam volna…~ Némán nézi és kíváncsian vár, hogy mi lesz a férfi magyarázata. Amikor Lors megemlíti a mesterét az övéhez rögzített díszes kardot leveszi és felé nyújtja. Nem beszél, nem tudja mit mondjon. Ha a lovag nem veszi el a fegyvert, akkor lerakja a kő elé és tovább figyeli. Halványan elmosolyodik, amikor a férfi előre is elnézést kér a hamis hangokért. Teljesen átéli a zenét. Behunyja szemeit és csak hallgatja. A szíve szakad belé és egy könnycsepp gördül végig az arcán. Óvatosan megtörli az arcát és rátámaszkodik a kezére. A szemét addig nem nyitja ki, míg vége nincs a dalnak. Amikor Lors végzett ránéz és bólint, hogy valóban nem volt rossz, majd tovább hallgatja. Ahogy a férfi mesél az elvesztett emberekről és árván maradt családokról egyből beugrik neki egy kép. Lors fekszik előtte, a teste vérben úszik és nyöszörög. Sya mellette térdel és próbálja menteni a menthetőt. A kezeiről csöpög a férfi vére, de ő nem adja fel. A rémképből egy érintés rázza fel. A szeme megtelik könnyekkel, a szemöldöke összeugrik, a szája remegni kezd, és nem tudja türtőztetni magát. A lovag ígérete nem nyugtatja meg, soha nem lesz már nyugodt. Miután kisírják magukat egymás vállán, rendbe szedi magát és elindulnak a Temető bejárata felé. Most nem fogja a kezét, nem, túlságosan nagy az esélye, hogy ismét könnyekben törjön ki. ~Miért is jöttem el az erdőből? Miért kellett nekem beleszeretnem valakibe?~ Sohasem érezte még ezt az érzést, a féltés túlságosan erőt vesz rajta. Legszívesebben elszaladna, visszamenne az állatok közé az erdőbe és ott élne, amíg meg nem hal. Meggyötrötten és rossz hangulatban tér vissza az elf társaságába.* -Indulhatunk? *Néz rá üres tekintettel. Ám ekkor döbben rá, hogy lehet ezzel megbántotta Zetet. Egy kisebb megértő mosolyt küld a férfi felé és megsimítja a vállát. * -Jól vagy?
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:41:05
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:41:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Hárman lépnek be a temető ősi kapuin, hogy tiszteletüket tegyék az elhunytak szellemei előtt, de hamar elválnak egymástól, s ki-ki megy a saját dolgára.
Zetriat avaron lecsapódó puha léptei nem tétováznak, nem bolyonganak a sírok tömege közt. Magabiztosan halad, még mindig élénken felbugyog emlékeiben az út, melyet olykor nap mint nap megjárt. Alig változott valami azóta, talán csak a kegyeleti helyek száma nőtt meg az évek múlásával.
A szegények, puritán sírjai közt halad el. Semmiféle cicoma, semmi felesleges motívum nincs emlékhelyeiken, vannak kiknek még fejfát sem állítottak, így a névtelen magányban fekszenek az idők végezetéig. Az elf el is gondolkozik azon, ezeket a lehangoló nyughelyeket látva, hogy vajon nekik van-e valakijük, aki meglátogatják őket, egyáltalán tudják-e esetleges családtagjai, hogy itt nyugszik. Nincs sok ideje ezen töprengeni. Ha egyedül lenne eltölthetne itt némi időt a gondolkodással, de mivel várnak rá, sietnie kell.
Ám léptei automatikusan lelassulnak édesanyja sírja előtt, ahogy légzése is megnyugszik. Hazaért, és ezt nem veheti el tőle senki. Enyhén megkopott köpenyét legombolja magáról, majd a szegényes sírhelyre teríti azt, mintha csak szerette lelkét takarná így be, védve minden ártó szörnyűségtől. Végül egy szó nélkül a virág is anyja porhüvelyének nyughelyére kerül, Zet maga pedig két térdre ereszkedik.*
-Régen jártam már itt, édesanyám... Sajnálom, de szükségem volt erre az időre, hogy megtaláljam magam. De láthatod, a kisfiúból végre férfi lett.
*Egy pillanatra elhallgat, és hallgatja a szél suhogását, a falevelek apró zörgéseit, s fülel, válaszra várva. Persze hiába, a választ úgysem érti, de megnyugtatja a dolog.*
-Rátaláltam végre az utamra, és megtaláltam az istenem által kiszabott sorsomat. Te már biztosan tudod, de a városiak Eeyr-nek hívják. Furcsa, az itteniek mindennek neveket adnak, de már kezdem megszokni. Találkoztam egy rendesnek tűnő társasággal, várnak rám, szóval nem időzöm sokáig. Remélem figyelsz engem továbbra is, és büszke vagy rám. Majd még meglátogatlak a napokban. Szeretlek!
*Még időzik néhány percig a kegyeleti hely előtt, mielőtt újra felöltené köpenyét, hogy visszatérjen a temető kapujához, ahol a többieket várja be.*
*Hárman lépnek be a temető ősi kapuin, hogy tiszteletüket tegyék az elhunytak szellemei előtt, de hamar elválnak egymástól, s ki-ki megy a saját dolgára.
Zetriat avaron lecsapódó puha léptei nem tétováznak, nem bolyonganak a sírok tömege közt. Magabiztosan halad, még mindig élénken felbugyog emlékeiben az út, melyet olykor nap mint nap megjárt. Alig változott valami azóta, talán csak a kegyeleti helyek száma nőtt meg az évek múlásával.
A szegények, puritán sírjai közt halad el. Semmiféle cicoma, semmi felesleges motívum nincs emlékhelyeiken, vannak kiknek még fejfát sem állítottak, így a névtelen magányban fekszenek az idők végezetéig. Az elf el is gondolkozik azon, ezeket a lehangoló nyughelyeket látva, hogy vajon nekik van-e valakijük, aki meglátogatják őket, egyáltalán tudják-e esetleges családtagjai, hogy itt nyugszik. Nincs sok ideje ezen töprengeni. Ha egyedül lenne eltölthetne itt némi időt a gondolkodással, de mivel várnak rá, sietnie kell.
Ám léptei automatikusan lelassulnak édesanyja sírja előtt, ahogy légzése is megnyugszik. Hazaért, és ezt nem veheti el tőle senki. Enyhén megkopott köpenyét legombolja magáról, majd a szegényes sírhelyre teríti azt, mintha csak szerette lelkét takarná így be, védve minden ártó szörnyűségtől. Végül egy szó nélkül a virág is anyja porhüvelyének nyughelyére kerül, Zet maga pedig két térdre ereszkedik.*
-Régen jártam már itt, édesanyám... Sajnálom, de szükségem volt erre az időre, hogy megtaláljam magam. De láthatod, a kisfiúból végre férfi lett.
*Egy pillanatra elhallgat, és hallgatja a szél suhogását, a falevelek apró zörgéseit, s fülel, válaszra várva. Persze hiába, a választ úgysem érti, de megnyugtatja a dolog.*
-Rátaláltam végre az utamra, és megtaláltam az istenem által kiszabott sorsomat. Te már biztosan tudod, de a városiak Eeyr-nek hívják. Furcsa, az itteniek mindennek neveket adnak, de már kezdem megszokni. Találkoztam egy rendesnek tűnő társasággal, várnak rám, szóval nem időzöm sokáig. Remélem figyelsz engem továbbra is, és büszke vagy rám. Majd még meglátogatlak a napokban. Szeretlek!
*Még időzik néhány percig a kegyeleti hely előtt, mielőtt újra felöltené köpenyét, hogy visszatérjen a temető kapujához, ahol a többieket várja be.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965