Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-28 16:44:18
Üzenet elküldve: 2012-10-28 16:44:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*A bátor páros előtt nyitva az út le a mélységekbe. Sis láthatóan rémült, de Morhen férfias és határozott magatartással elé lép és lemegy a mély folyosóra.
Követi a tündér is, ám fény nélkül nem mennek túl messzire. Ezt Morhen is tudja mint tapasztalt kalandor és nem utolsó sorban volt hullacsősz.
Levesz egy fáklyát az egyik tartóból és kis matatás után fényt csinál Sis kezébe...
Hirtelen fényesség gyullik a sötétségbe és láthatóvá válik minden a sötét folyosón... A falikárpitok, a falakon a pókháló, az összes redő és az alagút végeláthatatlan sötétsége...
Ha felnéznek a kárpitokra, különböző eseményeket láthatnak...
Hatalmas lovasütközeteket, esküvőket, lovagokat és bátor harcosokat. Bár már megtépte őket az idő vasfoga, büszkén hirdetik a dicsőséget. Egy valami azonban ezeken a képeken is aggasztó... az összes képen ott van egy hatalmas fekete farkas. A lovagi ütközeteknél a főlovag mellett rohan egy hatalmas fekete ordas vörös szemekkel. Az esküvők képénél pedig a násznép között bujkál egy fenevad... Talán ez jelenthet valamit?
Ha hőseink megindulnak előre szép lassú léptekkel, egy pár percnyi falnézés után egy újabb nagyobb terembe érkeznek, ahol újabb szarkofágok vannak. Szám szerint négy. Kettő jobb oldalt a falban és kettő a balon. Mind a négy a falba van vésve, ám valami fura rajtuk. A jobb oldaliak szarkofágján két páncélos lovag faragványa... a másikon pedig két ló? Ezekben a sírokban két lovag és azok csatalova alussza örök és nyugodt álmát.
Ám van itt még valami zavaró is... az út itt nem folytatódik. Egy zsákutca...
Nincs út másfelé, ám látható, hogy a négy szarkofág melletti falon a fal furcsán áll. Újabb kitalálós...
A lovagok és a lovak szarkofágján van valami fura. Ha Morhen kicsit utána gondol, biztos látott már lovag sírt...
Ha megvizsgálják a két sírt az egyik lovag rostélya nyitva van, míg a másiké csukva. Az egyik ló szeme nyitva, míg a másiké csukva. Ezeknek biztos van jelentőségük.
Bár kőből vannak a faragványok, az adott elemek mozgathatóak. El kell döntsék mitévők legyenek...*
*A bátor páros előtt nyitva az út le a mélységekbe. Sis láthatóan rémült, de Morhen férfias és határozott magatartással elé lép és lemegy a mély folyosóra.
Követi a tündér is, ám fény nélkül nem mennek túl messzire. Ezt Morhen is tudja mint tapasztalt kalandor és nem utolsó sorban volt hullacsősz.
Levesz egy fáklyát az egyik tartóból és kis matatás után fényt csinál Sis kezébe...
Hirtelen fényesség gyullik a sötétségbe és láthatóvá válik minden a sötét folyosón... A falikárpitok, a falakon a pókháló, az összes redő és az alagút végeláthatatlan sötétsége...
Ha felnéznek a kárpitokra, különböző eseményeket láthatnak...
Hatalmas lovasütközeteket, esküvőket, lovagokat és bátor harcosokat. Bár már megtépte őket az idő vasfoga, büszkén hirdetik a dicsőséget. Egy valami azonban ezeken a képeken is aggasztó... az összes képen ott van egy hatalmas fekete farkas. A lovagi ütközeteknél a főlovag mellett rohan egy hatalmas fekete ordas vörös szemekkel. Az esküvők képénél pedig a násznép között bujkál egy fenevad... Talán ez jelenthet valamit?
Ha hőseink megindulnak előre szép lassú léptekkel, egy pár percnyi falnézés után egy újabb nagyobb terembe érkeznek, ahol újabb szarkofágok vannak. Szám szerint négy. Kettő jobb oldalt a falban és kettő a balon. Mind a négy a falba van vésve, ám valami fura rajtuk. A jobb oldaliak szarkofágján két páncélos lovag faragványa... a másikon pedig két ló? Ezekben a sírokban két lovag és azok csatalova alussza örök és nyugodt álmát.
Ám van itt még valami zavaró is... az út itt nem folytatódik. Egy zsákutca...
Nincs út másfelé, ám látható, hogy a négy szarkofág melletti falon a fal furcsán áll. Újabb kitalálós...
A lovagok és a lovak szarkofágján van valami fura. Ha Morhen kicsit utána gondol, biztos látott már lovag sírt...
Ha megvizsgálják a két sírt az egyik lovag rostélya nyitva van, míg a másiké csukva. Az egyik ló szeme nyitva, míg a másiké csukva. Ezeknek biztos van jelentőségük.
Bár kőből vannak a faragványok, az adott elemek mozgathatóak. El kell döntsék mitévők legyenek...*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-25 18:32:32
Üzenet elküldve: 2012-10-25 18:32:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Az ötletet tett követte, s a kivitelezésével se volt semmi gond, se akadály, ami az útjukba állt volna, hogy elmozdítsák a jelentős súllyal rendelkező urnát. Óvatosan, hogy ne törjön össze odébb mozdítják. Majd ekkor jön az a rész amikor várnak. Mind a két kezével biztosan rámarkol szálfegyverére, mikor meghallja a kattogást, s látja a sír süllyedését. Lassú léptekkel Sis elé lép, hogyha valami ártó lényt rejt, akkor meg tudja védeni a tündért tőle.
Nem lankad ébersége, míg meg nem hallja a sír útjának végét jelentő mély hangot, ahogy elérte a padlót.
Ahogy Sis elindul, ő se tétlenkedik, s követi őt a sötéten tátongó nyílásra, mi leginkább egy ásító sárkányra emlékezteti. Kicsit el is bambulhatott, mert Sis hangja zökkenti vissza a jelenbe.*
- Igen, azt hiszem igazad van. Megyek elöl. *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon, hisz ki tudja mi van odalent.
Ahogy leér, s megtalálja az első fáklyát, odanyújtja botját Sisnek.*
- Tessék, fogd meg légyszíves kicsit, mindjárt csinálok fényt. *Majd belenyúl hosszú kabátjának egyik zsebébe a sok közül és tűzszerszámot halász elő belőle. Majd ennek segítségével megpróbálja életre kelteni a fáklyát, hogy legyen fényforrásuk. Ha sikerül, akkor körül is tekint a közvetlen lejárat környékén, hogy hova is kerültek.*
*Az ötletet tett követte, s a kivitelezésével se volt semmi gond, se akadály, ami az útjukba állt volna, hogy elmozdítsák a jelentős súllyal rendelkező urnát. Óvatosan, hogy ne törjön össze odébb mozdítják. Majd ekkor jön az a rész amikor várnak. Mind a két kezével biztosan rámarkol szálfegyverére, mikor meghallja a kattogást, s látja a sír süllyedését. Lassú léptekkel Sis elé lép, hogyha valami ártó lényt rejt, akkor meg tudja védeni a tündért tőle.
Nem lankad ébersége, míg meg nem hallja a sír útjának végét jelentő mély hangot, ahogy elérte a padlót.
Ahogy Sis elindul, ő se tétlenkedik, s követi őt a sötéten tátongó nyílásra, mi leginkább egy ásító sárkányra emlékezteti. Kicsit el is bambulhatott, mert Sis hangja zökkenti vissza a jelenbe.*
- Igen, azt hiszem igazad van. Megyek elöl. *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon, hisz ki tudja mi van odalent.
Ahogy leér, s megtalálja az első fáklyát, odanyújtja botját Sisnek.*
- Tessék, fogd meg légyszíves kicsit, mindjárt csinálok fényt. *Majd belenyúl hosszú kabátjának egyik zsebébe a sok közül és tűzszerszámot halász elő belőle. Majd ennek segítségével megpróbálja életre kelteni a fáklyát, hogy legyen fényforrásuk. Ha sikerül, akkor körül is tekint a közvetlen lejárat környékén, hogy hova is kerültek.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-25 11:21:39
Üzenet elküldve: 2012-10-25 11:21:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Ahogy az urnát elmozdították, egy fél pillanatra mélységes csönd áll be, és Sistyra levegőt sem mer venni, aztán csikorogni kezd a talapzat, és kiemelkedik az urna helyén, épp csak egy kicsit, de jól láthatóan. Talpa alatt megremeg a talaj, és a kis tündérlány összerezzen, pupillái nagyra tágulnak, egy szem szárnya a magasba lendül, és reszket. Ahogy a fősír süllyedni kezd, Sis úgy lépked egyre hátrébb.*
"Csak valami szörny fel ne törjön belőle!" *Gondolja magában riadtan, aztán amikor a koppanás jelzi, hogy a fősír útja befejeződött, és a kattogás is abbamaradt, a lány csak akkor mer közelebb menni, de ezt is csak akkor teszi, ha Morhen is vele tart. A férfire néz, aztán le a sötétbe. Nem látja az alját, túl sötét, bár nem lehet túl mély. Az előzőleg összetört, fehér farkasos urna egy darabját lábával a lyukba siklatja, és az a lépcső szélén pattanva ugrik a mélybe, és elég hamar földet ér. Újra társára pillant, barna szemeiben ott a bizonytalanság, ám a kíváncsiság is.*
- Nem nagyon van más lehetőségünk, mint lemenni.
*Ahogy az urnát elmozdították, egy fél pillanatra mélységes csönd áll be, és Sistyra levegőt sem mer venni, aztán csikorogni kezd a talapzat, és kiemelkedik az urna helyén, épp csak egy kicsit, de jól láthatóan. Talpa alatt megremeg a talaj, és a kis tündérlány összerezzen, pupillái nagyra tágulnak, egy szem szárnya a magasba lendül, és reszket. Ahogy a fősír süllyedni kezd, Sis úgy lépked egyre hátrébb.*
"Csak valami szörny fel ne törjön belőle!" *Gondolja magában riadtan, aztán amikor a koppanás jelzi, hogy a fősír útja befejeződött, és a kattogás is abbamaradt, a lány csak akkor mer közelebb menni, de ezt is csak akkor teszi, ha Morhen is vele tart. A férfire néz, aztán le a sötétbe. Nem látja az alját, túl sötét, bár nem lehet túl mély. Az előzőleg összetört, fehér farkasos urna egy darabját lábával a lyukba siklatja, és az a lépcső szélén pattanva ugrik a mélybe, és elég hamar földet ér. Újra társára pillant, barna szemeiben ott a bizonytalanság, ám a kíváncsiság is.*
- Nem nagyon van más lehetőségünk, mint lemenni.
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-23 21:11:06
Üzenet elküldve: 2012-10-23 21:11:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
*Már hajnalodik, mikor Avariss felugrik, és beszalad a temetőbe. Sharatar alig eszmél fel, de máris fut utána. A kis tappancsainak a nyomait követve, lassan megtalálja a kis bajkeverőt. Egy nyúl után futott. A nyúl teste ott pihen a kölyök szájában, a nyakánál fogva.*
-Hát éhes vagy ?
*Amint ezt kimondta, a farkas elkezdi rágcsálni a zsákmányt. Sharatar nem akarja zavarni, hadd élje ki magát, hiszen ez az ő ösztöne. *
-Úgy tűnik jól használja a kiképzésben tanultakat.
*Mormogja Sharatar. Mire ránéz a kis társára, csak néhány csontot lát körülötte meg az áldozat fejét. Most, hogy már megoldódott ez a probléma, gondolkodhat a kijutáson.
A sok sír között kicsit elveszve érzi magát Sharatar. Elkezd bolyongani a sírkövek között. Némi gyaloglás után tisztábban látják az őket körülvevő dolgokat. Nemsokára meglátják a nagy sírkövet, onnantól meg már Sharatar ismeri a kifelé vezető utat. A Templom kertje felé veszik az irányt.*
-Hát éhes vagy ?
*Amint ezt kimondta, a farkas elkezdi rágcsálni a zsákmányt. Sharatar nem akarja zavarni, hadd élje ki magát, hiszen ez az ő ösztöne. *
-Úgy tűnik jól használja a kiképzésben tanultakat.
*Mormogja Sharatar. Mire ránéz a kis társára, csak néhány csontot lát körülötte meg az áldozat fejét. Most, hogy már megoldódott ez a probléma, gondolkodhat a kijutáson.
A sok sír között kicsit elveszve érzi magát Sharatar. Elkezd bolyongani a sírkövek között. Némi gyaloglás után tisztábban látják az őket körülvevő dolgokat. Nemsokára meglátják a nagy sírkövet, onnantól meg már Sharatar ismeri a kifelé vezető utat. A Templom kertje felé veszik az irányt.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-20 18:42:38
Üzenet elküldve: 2012-10-20 18:42:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*A két bátor kalandor jól gondolkodik... A fekete más mint a többi és ha végiggondoljuk nem is jelent mást mint sötétséget... nagyobbat mint amibe jelenleg vannak. De a sötétség nem öl...
Többnyire.
Amint elmozdítják az urnát a helyéről, az alatta lévő talpazat nagy robajjal feltör a mélyből és ellentmondás nem tűrő módon kimagasodik kicsit a földből.
A páros feszülten figyel, majd egyszer csak mélységből jövő kattogás után a föld egy kicsit megremeg.
A hangok a fősír felől jönnek. Egyszer csak a dísz farkasok szeme kicsit jobban vörösesen izzani kezd és a fősír hirtelen megsüllyed...
Süllyed, süllyed és süllyed. Egészen addig míg el nem tűnik a szem elől és egy nagyobb dobbanás jelzi, földet ér.
Ha a Sis és Morhen közelebb mernek menni, láthatják, hogy a kripta fősírja egy lejárat, lépcsőkkel egy sötét és mély katakombába. A falakon tépett falikárpitokkal és régmúlt korok kialudt fáklyáival. Ha viszont kicsit figyelmesek, megérezhetik, a sötétből ha nem is friss, de jó levegő árad ki... ez egy valamit jelez. Van valamerre egy kijárat...
Vajon le mernek-e menni?*
*A két bátor kalandor jól gondolkodik... A fekete más mint a többi és ha végiggondoljuk nem is jelent mást mint sötétséget... nagyobbat mint amibe jelenleg vannak. De a sötétség nem öl...
Többnyire.
Amint elmozdítják az urnát a helyéről, az alatta lévő talpazat nagy robajjal feltör a mélyből és ellentmondás nem tűrő módon kimagasodik kicsit a földből.
A páros feszülten figyel, majd egyszer csak mélységből jövő kattogás után a föld egy kicsit megremeg.
A hangok a fősír felől jönnek. Egyszer csak a dísz farkasok szeme kicsit jobban vörösesen izzani kezd és a fősír hirtelen megsüllyed...
Süllyed, süllyed és süllyed. Egészen addig míg el nem tűnik a szem elől és egy nagyobb dobbanás jelzi, földet ér.
Ha a Sis és Morhen közelebb mernek menni, láthatják, hogy a kripta fősírja egy lejárat, lépcsőkkel egy sötét és mély katakombába. A falakon tépett falikárpitokkal és régmúlt korok kialudt fáklyáival. Ha viszont kicsit figyelmesek, megérezhetik, a sötétből ha nem is friss, de jó levegő árad ki... ez egy valamit jelez. Van valamerre egy kijárat...
Vajon le mernek-e menni?*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-16 21:30:22
Üzenet elküldve: 2012-10-16 21:30:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Próbálkozik, először csak a saját súlyával, majd törmelékkel nehezítve magán, végül egész nehéz tárgyakat is rátol, rágörget, épp ahogy meg tudja mozdítani, de nincs semmi látható változás. A talapzat ugyanolyan magasan van, pedig még be is jelölte az oldalát rovátkákkal, hogyha sikerül megmozdítani, akkor lássa mennyit süllyedt, de semmi. Így hátát nekiveti a falnak, s így piheni ki a nehéz cipekedést, közben nézi, hogy Sis mire készül.*
- Miért pont a fekete? A többi is eltér a többitől, hisz egyik sem ugyanolyan színű. *Értetlenkedik egy sort, de azért jobb ötlete nem lévén, megy és segít, hátha az a bizonyos női megérzés előresegíti őket. Óvatosan bánik az urnával, nehogy összetörjön, mint a másik, mert ki tudja, ebben ki vagy mi lehet. Majd mikor végeztek a kényes művelettel, kezébe kapja a botját, s feszült figyelemmel várja, hogy mi fog történni a következő másodpercekben.*
*Próbálkozik, először csak a saját súlyával, majd törmelékkel nehezítve magán, végül egész nehéz tárgyakat is rátol, rágörget, épp ahogy meg tudja mozdítani, de nincs semmi látható változás. A talapzat ugyanolyan magasan van, pedig még be is jelölte az oldalát rovátkákkal, hogyha sikerül megmozdítani, akkor lássa mennyit süllyedt, de semmi. Így hátát nekiveti a falnak, s így piheni ki a nehéz cipekedést, közben nézi, hogy Sis mire készül.*
- Miért pont a fekete? A többi is eltér a többitől, hisz egyik sem ugyanolyan színű. *Értetlenkedik egy sort, de azért jobb ötlete nem lévén, megy és segít, hátha az a bizonyos női megérzés előresegíti őket. Óvatosan bánik az urnával, nehogy összetörjön, mint a másik, mert ki tudja, ebben ki vagy mi lehet. Majd mikor végeztek a kényes művelettel, kezébe kapja a botját, s feszült figyelemmel várja, hogy mi fog történni a következő másodpercekben.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-16 16:59:55
Üzenet elküldve: 2012-10-16 16:59:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Morhen ötlete sajnos nem működik. Sis tovább járkál a kriptában, agyában a kis, tündér fogaskerekek lázasan forognak, gondolkozik. Aztán végül csak arra jut, hogy nincs más lehetőségük, mint elmozdítani még egy urnát. Ezt a gondolatát meg is osztja a férfivel.*
- Szerintem legyen a fekete. Az valahogy eltér a többitől. *Mondja, és reméli, hogy a férfi beleegyezik, mert meztelen talpacskái már csattognak is a hideg kövön az urna felé, megfogja, és óvatosan leforgatja a talapzatáról, nehogy összetörjön. Nehezen tudja csak megmozdítani, de végül is csak sikerül, és a talapzat szabaddá válik. Szíve száguldva dobog mellkasában, várja, hogy most mi fog történni, reméli, jól döntött. Gyorsan két nagy lépéssel elhátrál a talapzattól, nehogy aztán valami onnan kiugró, mérges penge eltalálja.*
"Jaj, csak jussunk már ki innen. Remélem, ez kinyitja újra az ajtót. Meg sem állok a folyópartig, és ott majd lemosom magamról ezt a nyálkás port." *Miközben erre gondol, karjáról, kezéről hosszú szálú, poros pókháló darabokat szed le, undorodó grimasszal az arcán.*
*Morhen ötlete sajnos nem működik. Sis tovább járkál a kriptában, agyában a kis, tündér fogaskerekek lázasan forognak, gondolkozik. Aztán végül csak arra jut, hogy nincs más lehetőségük, mint elmozdítani még egy urnát. Ezt a gondolatát meg is osztja a férfivel.*
- Szerintem legyen a fekete. Az valahogy eltér a többitől. *Mondja, és reméli, hogy a férfi beleegyezik, mert meztelen talpacskái már csattognak is a hideg kövön az urna felé, megfogja, és óvatosan leforgatja a talapzatáról, nehogy összetörjön. Nehezen tudja csak megmozdítani, de végül is csak sikerül, és a talapzat szabaddá válik. Szíve száguldva dobog mellkasában, várja, hogy most mi fog történni, reméli, jól döntött. Gyorsan két nagy lépéssel elhátrál a talapzattól, nehogy aztán valami onnan kiugró, mérges penge eltalálja.*
"Jaj, csak jussunk már ki innen. Remélem, ez kinyitja újra az ajtót. Meg sem állok a folyópartig, és ott majd lemosom magamról ezt a nyálkás port." *Miközben erre gondol, karjáról, kezéről hosszú szálú, poros pókháló darabokat szed le, undorodó grimasszal az arcán.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-15 12:38:55
Üzenet elküldve: 2012-10-15 12:38:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása - Arda Shien Nyr , Darthon Valykr figyelmébe//
*Darthon megfigyelése tökéletes, sikerül a kripta rejtett járatát megtalálni. Könnyedén eltolhatják a nehéz kőszarkofágot az alá telepített görgőkön. Csikorognak a kőgolyók, de engednek. Lépcső vezet egy szinttel lejjebb. A folyosó kezdetén fáklyatartó van és benne három teljesen újnak kinéző darab. Csak meg kell gyújtani. Ha ez sikerül a majd húsz lépés hosszú alagút egy nyitott faajtóhoz vezet. Nem szűrődik ki fény a csak behatott nyílás résein. Odabent nincs senki, csak ládák és két elágazó nyitott folyosó jobbra és balra.*
*Darthon megfigyelése tökéletes, sikerül a kripta rejtett járatát megtalálni. Könnyedén eltolhatják a nehéz kőszarkofágot az alá telepített görgőkön. Csikorognak a kőgolyók, de engednek. Lépcső vezet egy szinttel lejjebb. A folyosó kezdetén fáklyatartó van és benne három teljesen újnak kinéző darab. Csak meg kell gyújtani. Ha ez sikerül a majd húsz lépés hosszú alagút egy nyitott faajtóhoz vezet. Nem szűrődik ki fény a csak behatott nyílás résein. Odabent nincs senki, csak ládák és két elágazó nyitott folyosó jobbra és balra.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-13 16:04:41
Üzenet elküldve: 2012-10-13 16:04:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Morhen gondolatai alapjáraton jók, de sajnos a rendszer csapdáját jól tervezték.
A megemelkedett talpazatot bármivel próbálja lesúlyozni, az makacsul mint valami szamár csak áll tovább és nem moccan.
Csak a három meglévő lehetőség áll a rendelkezésükre. A zöldes, a kékes és a feketés urna.
Talán ha a színek alapján nem bírnak dönteni az is előre vezetheti Őket, hogy zöld és kék farkas nincs a valóságba. Fekete viszont... nos azok azért előfordulnak.
Ha tovább akarnak lépni, meg kell próbálniuk valamelyik másik urnát elmozdítani.
Ha viszont alaposan megvizsgálják a helyet, vannak bent furcsa szobrok. A fő oltárnál, amin egy nagy szarkofág van azok lábánál három nyitott szájú farkas vicsorog. A szájukban mintha egy jó mély lyuk volna... közelről látszik kissé nedves is.
Csöpög belőlük a víz... A farkasok orra pedig szépen ki van faragva... a két orrlyuk arra int, hogy onnan ki tud jönni valami... folyadék vagy esetleg gáz... vagy levegő.
Ha pedig a legnagyobb szarkofágot illetve oltárt megnézik, észrevehetik, hogy van egy furcsa menet fél kör alakban a sír körül. Gyakorlatilag mintha kicsit meg is lenne süllyedve a fő hely. Ezeknek biztos közük van az urnákhoz...*
*Morhen gondolatai alapjáraton jók, de sajnos a rendszer csapdáját jól tervezték.
A megemelkedett talpazatot bármivel próbálja lesúlyozni, az makacsul mint valami szamár csak áll tovább és nem moccan.
Csak a három meglévő lehetőség áll a rendelkezésükre. A zöldes, a kékes és a feketés urna.
Talán ha a színek alapján nem bírnak dönteni az is előre vezetheti Őket, hogy zöld és kék farkas nincs a valóságba. Fekete viszont... nos azok azért előfordulnak.
Ha tovább akarnak lépni, meg kell próbálniuk valamelyik másik urnát elmozdítani.
Ha viszont alaposan megvizsgálják a helyet, vannak bent furcsa szobrok. A fő oltárnál, amin egy nagy szarkofág van azok lábánál három nyitott szájú farkas vicsorog. A szájukban mintha egy jó mély lyuk volna... közelről látszik kissé nedves is.
Csöpög belőlük a víz... A farkasok orra pedig szépen ki van faragva... a két orrlyuk arra int, hogy onnan ki tud jönni valami... folyadék vagy esetleg gáz... vagy levegő.
Ha pedig a legnagyobb szarkofágot illetve oltárt megnézik, észrevehetik, hogy van egy furcsa menet fél kör alakban a sír körül. Gyakorlatilag mintha kicsit meg is lenne süllyedve a fő hely. Ezeknek biztos közük van az urnákhoz...*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:57:14
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:57:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
*A nyirkos, hideg levegő kellemetlenül égeti a tüdejét. Idelent a föld alatt kicsit melegebb van, de az áporodott, dohos helységben lélegezni éppoly kellemetlen, mint a metsző széltől felkavart hófelhőket nyelni. A földön valami zselés, nedves latyak folyik végig, Darthon azonban nem tud figyelni rá. Cipőjét beborítja a nyálkás anyag, később kellemetlen lesz majd levakarni. Az elf végighúzza kezét a kripta oldalán, és becsukott szemmel tapintja ki a faragott mintát. A kő ridegen simul tenyere alá, könyörtelenül, mint a halál, aminek szentélye a páros feje fölött magaslik. A kacskaringózó indákkal átszőtt koporsó mintázata önkéntlenül is egy pontra tereli az elf kezét. Akárhonnan is simítja végig a mintát, mindíg ugyanabba az egy pontba érkezik a keze.*
-Kedvesem, ezt nézd meg! Gyere ide, és simítsd végig ezt az indát. Hova érkezel?
*Hacsak Arda nem talált ki valami jobbat, vizslatni kezdik a felfedezett pontot, ahol az indák mintegy csomószerűen összeérnek.*
*A nyirkos, hideg levegő kellemetlenül égeti a tüdejét. Idelent a föld alatt kicsit melegebb van, de az áporodott, dohos helységben lélegezni éppoly kellemetlen, mint a metsző széltől felkavart hófelhőket nyelni. A földön valami zselés, nedves latyak folyik végig, Darthon azonban nem tud figyelni rá. Cipőjét beborítja a nyálkás anyag, később kellemetlen lesz majd levakarni. Az elf végighúzza kezét a kripta oldalán, és becsukott szemmel tapintja ki a faragott mintát. A kő ridegen simul tenyere alá, könyörtelenül, mint a halál, aminek szentélye a páros feje fölött magaslik. A kacskaringózó indákkal átszőtt koporsó mintázata önkéntlenül is egy pontra tereli az elf kezét. Akárhonnan is simítja végig a mintát, mindíg ugyanabba az egy pontba érkezik a keze.*
-Kedvesem, ezt nézd meg! Gyere ide, és simítsd végig ezt az indát. Hova érkezel?
*Hacsak Arda nem talált ki valami jobbat, vizslatni kezdik a felfedezett pontot, ahol az indák mintegy csomószerűen összeérnek.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-11 09:43:47
Üzenet elküldve: 2012-10-11 09:43:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A temető igencsak illik Mynora hangulatához, ahogy eszébe jut apja hősi halála. Mynora, mikor elvesztette apját, szerette volna, ha Arthenior-ban, igazi otthonukban temetik el a férfit, de holttestét sosem találták meg. Anyja, aki öngyilkos lett, viszont rendelkezik itt egy szép sírral, de Mynora felé se néz. Sosem bocsájtja meg anyja önző döntését, mikor egyedül hagyta. De ezen már kár keseregni. Mynora kutyáját nem engedi szaglászni, pláne nem rohangászni a gyászoló lények közt. Inkább gyorsan távoznak, a folyópart irányába, egyre közelebb érve igazi céljukhoz.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-09 17:15:16
Üzenet elküldve: 2012-10-09 17:15:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Megint előfordult, hoy nem úgy mentek végbe a dolgok, ahogyan ő tervezte. Mostanában már túl sokszor. A műhelyt dohogva hagyta el, muszáj volt elmenekülnie, a fojtó, nehéz, füstös légkörből. Nem, nem a mestert hibáztatja, ő csak teszi a dolgát. Kézeletben dühösen meglengeti az öklét az ég felé.
Most nem igazán tervezte meg, merre tartson az útja, most ráhagyta magát a lábaira, hadd vezessék. Útközben teste és lelke különjárt, mindkettő járta a saját útját - míg fizikai valója a földön, csupán városrészeket szelt át, addig szelleme hatalmas távolságokat, roppant sebességgel.
És mikor teste immár megint nem csak egy üres burok, rájön: nem máshová, mint a temetőhöz tévedt. Már szinte teljesen besötétedett, de ahhoz még korán van, hogy az itt gyakori vendég, a köd felkússzon a folyótól idáig. Megütközve néz farkasszemet a romos falakkal - mint aki nem tudja, hirtelen honnan pottyant ide. Lehet, hogy nem is véletlen? Sokan hiszik, hogy a tűlvilágról irányítják a halandók életét. Quae a szokásos 'miért ne' hozzáállásával kifejezéstelen arccal belép a vaskapun.
Az hangosan felnyikordul, ahogy a vékony alak résnyire nyitja. Ugyanez a hang hallatszódik, mikor bezárja maga mögött (talán nem bölcs dolog). Eszébe jut, - bár eddig is tudta, csak a dolog agya mélyebb részeiben volt elraktározva - a régi tanulmányaiból, hogy néhány távoli felmenője itt nyugszik. Hát neki ered.
Saját magán kívül nem lát senki mást. Bár a temető elég nagy, lehetséges, hogy vannak még itt mások is. De senki nem azért van itt, határozottan ezen a helyen, hogy másokat zaklasson. Ismerkedni nem itt kell. A nő utazóbakancsa nem arra a célra készült, hogy hangtalanul tudjon közlekedni, mégis a puha föld miatt szinte suhan. Kutató tekintettel pillantgat jobbra-balra, távolra és közelre. Rengeteg a sír és kripta, valamelyikről lerí, hogy a napokban fogadta be örökre az elhunytat, másikakról pedig hogy már évszázadok óta itt állhat. Néhány gazdagon el van áraszta virágokkal, a többi már omladozik. A logika arra bíztatja, hogy vegye az irányt az elhagyatottabb részek felé. Családja már rég elhagyta a helyet, semmi közük Artheniorhoz, tehát nincs senki, aki fenntarthatná a síremlékek sötét pompáját.
Odaérve már lassítania kell. Az év, a feliratok már elkoptak, nehéz őket kivenni. Sokan szimbólumokat, címerállatokat vél felfedezni, de egyiket sem tudhatja a magukénak. Végül, valahára, több mint fél órányi lassú kutakodás után, már azon gondolkodva, hogy feladja, futólag bőrhártyás szárnyakat, töviseket vél észrevenni a szeme sarkából. Ebben a helyzetben általában nehéz megtalálni a sugallat forrását, mert valóban az, hiszen inkább az elme mélyebb részeiben történik a felismerés. A fekete hajú nő hirtelen megtorpan és kétségbeesve kezdi keresni az ismerős formát. Többször is körbepillant, egyik sírkőről kapja a tekintetét a másikra. És végül sikerrel jár.
Egy szerény fejfákból álló kis csoporthoz lép oda. Pontosabban: középpontban egy embermagas, talán ében, gyönyörű faragással borított oszlop. Mellette egy hozzá hasonló, csak valamennyivel kissebb, körülöttük pedig, velük ellentétben három hófehér, körülbelül csípőig érő, kicsi fejfa, a nagyok másolata. Az adatok pedig nem a szokványos módon vannak rögzítve. A már említett faragás rézsútosan halad az oszlopokon és sok mindent foglalnak magukba. Első pillantásra kivehetőek a hullámok, a nap. Körbejárva, az ember észrevehet egy sárkánygyíkot, mi a vízből tör ki, egy hegy irányába. Talán a faragvány elmeséli az elhunytak teljes életét.
Quae végigsimít a művön és szeme megleli a neveket. A legtekintélyesebben Landan Allor áll. A vezetéknév mindegyiken ugyanaz. A mellette álló, karcsúbb oszlopon Coril, a három kicsin pedig Doran, Deara és Daerk. A nevek betűi a hullámokkal olvadnak össze. A faragás ugyebár lentről felfele, spirálként fonja körbe a fát, hogy végül elérje a csúcsot. Tovább haladva a történetben: a bestia leszáll a a hegy csúcsára. A következő képen már kettő van belőle, összefonódva ábrázolják őket. De a kép nem teljesen idilli. A hegy lábán apró, de tengernyi kétlábú szörnyeteg ágaskodik feléjük. Nemsokára a kettőből öt lesz, szintén ugyanolyanok, csak sokkal apróbbak. Boldogság rémlik a jelenetből. De végül, az utolsó előtti képen a szörnysereg akkorává növekszik, hogy elárasztják a hegyet, a sárkányokkal együtt. Látszólag a gonosz győzött. De az utolsó képen a szörnyek pusztulnak és öt szellemsárkány repül haza, a tengerbe.
"Igen. Most már mindere emlékszem rólatok."
Jegyzi meg magában szomorúan, rájőve, hogy az Allor család története ugyan régi, de annál szomorúbb, ő pedig jól ismeri a 'mesét'. Hirtelen sajnálja, hogy nincs nála semmi. De, gondolván, hogy amit most tenni, többet ér minden virágnál és mécsnél, letérdel eléjük, a kezét ráhelyezi a kis fehér fejfákra.*
- Az óceán elnyeli az eget. Béke rád Allor, a Nyughatatlan.
*Ezennel itt már nincs több dolga. Feláll és kissé melankólikusan ugyan, de megtisztult elmével térhet vissza a műhelybe.*
Most nem igazán tervezte meg, merre tartson az útja, most ráhagyta magát a lábaira, hadd vezessék. Útközben teste és lelke különjárt, mindkettő járta a saját útját - míg fizikai valója a földön, csupán városrészeket szelt át, addig szelleme hatalmas távolságokat, roppant sebességgel.
És mikor teste immár megint nem csak egy üres burok, rájön: nem máshová, mint a temetőhöz tévedt. Már szinte teljesen besötétedett, de ahhoz még korán van, hogy az itt gyakori vendég, a köd felkússzon a folyótól idáig. Megütközve néz farkasszemet a romos falakkal - mint aki nem tudja, hirtelen honnan pottyant ide. Lehet, hogy nem is véletlen? Sokan hiszik, hogy a tűlvilágról irányítják a halandók életét. Quae a szokásos 'miért ne' hozzáállásával kifejezéstelen arccal belép a vaskapun.
Az hangosan felnyikordul, ahogy a vékony alak résnyire nyitja. Ugyanez a hang hallatszódik, mikor bezárja maga mögött (talán nem bölcs dolog). Eszébe jut, - bár eddig is tudta, csak a dolog agya mélyebb részeiben volt elraktározva - a régi tanulmányaiból, hogy néhány távoli felmenője itt nyugszik. Hát neki ered.
Saját magán kívül nem lát senki mást. Bár a temető elég nagy, lehetséges, hogy vannak még itt mások is. De senki nem azért van itt, határozottan ezen a helyen, hogy másokat zaklasson. Ismerkedni nem itt kell. A nő utazóbakancsa nem arra a célra készült, hogy hangtalanul tudjon közlekedni, mégis a puha föld miatt szinte suhan. Kutató tekintettel pillantgat jobbra-balra, távolra és közelre. Rengeteg a sír és kripta, valamelyikről lerí, hogy a napokban fogadta be örökre az elhunytat, másikakról pedig hogy már évszázadok óta itt állhat. Néhány gazdagon el van áraszta virágokkal, a többi már omladozik. A logika arra bíztatja, hogy vegye az irányt az elhagyatottabb részek felé. Családja már rég elhagyta a helyet, semmi közük Artheniorhoz, tehát nincs senki, aki fenntarthatná a síremlékek sötét pompáját.
Odaérve már lassítania kell. Az év, a feliratok már elkoptak, nehéz őket kivenni. Sokan szimbólumokat, címerállatokat vél felfedezni, de egyiket sem tudhatja a magukénak. Végül, valahára, több mint fél órányi lassú kutakodás után, már azon gondolkodva, hogy feladja, futólag bőrhártyás szárnyakat, töviseket vél észrevenni a szeme sarkából. Ebben a helyzetben általában nehéz megtalálni a sugallat forrását, mert valóban az, hiszen inkább az elme mélyebb részeiben történik a felismerés. A fekete hajú nő hirtelen megtorpan és kétségbeesve kezdi keresni az ismerős formát. Többször is körbepillant, egyik sírkőről kapja a tekintetét a másikra. És végül sikerrel jár.
Egy szerény fejfákból álló kis csoporthoz lép oda. Pontosabban: középpontban egy embermagas, talán ében, gyönyörű faragással borított oszlop. Mellette egy hozzá hasonló, csak valamennyivel kissebb, körülöttük pedig, velük ellentétben három hófehér, körülbelül csípőig érő, kicsi fejfa, a nagyok másolata. Az adatok pedig nem a szokványos módon vannak rögzítve. A már említett faragás rézsútosan halad az oszlopokon és sok mindent foglalnak magukba. Első pillantásra kivehetőek a hullámok, a nap. Körbejárva, az ember észrevehet egy sárkánygyíkot, mi a vízből tör ki, egy hegy irányába. Talán a faragvány elmeséli az elhunytak teljes életét.
Quae végigsimít a művön és szeme megleli a neveket. A legtekintélyesebben Landan Allor áll. A vezetéknév mindegyiken ugyanaz. A mellette álló, karcsúbb oszlopon Coril, a három kicsin pedig Doran, Deara és Daerk. A nevek betűi a hullámokkal olvadnak össze. A faragás ugyebár lentről felfele, spirálként fonja körbe a fát, hogy végül elérje a csúcsot. Tovább haladva a történetben: a bestia leszáll a a hegy csúcsára. A következő képen már kettő van belőle, összefonódva ábrázolják őket. De a kép nem teljesen idilli. A hegy lábán apró, de tengernyi kétlábú szörnyeteg ágaskodik feléjük. Nemsokára a kettőből öt lesz, szintén ugyanolyanok, csak sokkal apróbbak. Boldogság rémlik a jelenetből. De végül, az utolsó előtti képen a szörnysereg akkorává növekszik, hogy elárasztják a hegyet, a sárkányokkal együtt. Látszólag a gonosz győzött. De az utolsó képen a szörnyek pusztulnak és öt szellemsárkány repül haza, a tengerbe.
"Igen. Most már mindere emlékszem rólatok."
Jegyzi meg magában szomorúan, rájőve, hogy az Allor család története ugyan régi, de annál szomorúbb, ő pedig jól ismeri a 'mesét'. Hirtelen sajnálja, hogy nincs nála semmi. De, gondolván, hogy amit most tenni, többet ér minden virágnál és mécsnél, letérdel eléjük, a kezét ráhelyezi a kis fehér fejfákra.*
- Az óceán elnyeli az eget. Béke rád Allor, a Nyughatatlan.
*Ezennel itt már nincs több dolga. Feláll és kissé melankólikusan ugyan, de megtisztult elmével térhet vissza a műhelybe.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-09 13:23:36
Üzenet elküldve: 2012-10-09 13:23:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Megvizsgálja mind a négy urnát, a három épet és a törött darabjait is. S arra a következtetésre jut, hogy mindegyik urna ugyanolyan, csak színben különböznek egymástól.*
- Várj, mi lenne, ha előbb kipróbálnánk, hogy valami nehezet rakunk a törött urna helyére? Mert ha az miatt záródott be az ajtó, hogy a talapzatot már nem nyomta le a súly, akkor lehet az fogja nyitni, hogy valamilyen, az urnával azonos súlyt rárakunk. Ha nem működik, akkor még mindig megpróbálhatjuk a három másikat is. *Veti fel ötletét Sis-nek, majd elkezd kutatni valami nehéz tárgy után, ami felőle lehet egy törött sírdarab is, csak súlyban egyezzen nagyjából. Ha talál ilyet, akkor meg is próbálja, hogy rárakja a talapzatra, s várja az eredményt.*
*Megvizsgálja mind a négy urnát, a három épet és a törött darabjait is. S arra a következtetésre jut, hogy mindegyik urna ugyanolyan, csak színben különböznek egymástól.*
- Várj, mi lenne, ha előbb kipróbálnánk, hogy valami nehezet rakunk a törött urna helyére? Mert ha az miatt záródott be az ajtó, hogy a talapzatot már nem nyomta le a súly, akkor lehet az fogja nyitni, hogy valamilyen, az urnával azonos súlyt rárakunk. Ha nem működik, akkor még mindig megpróbálhatjuk a három másikat is. *Veti fel ötletét Sis-nek, majd elkezd kutatni valami nehéz tárgy után, ami felőle lehet egy törött sírdarab is, csak súlyban egyezzen nagyjából. Ha talál ilyet, akkor meg is próbálja, hogy rárakja a talapzatra, s várja az eredményt.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-08 16:36:20
Üzenet elküldve: 2012-10-08 16:36:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Morhen Almenarus és M7 figyelmébe - Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Járkálni kezd, miután Morhen is továbbáll mellőle. Megnézi a többi urnát is, a zöldet csak úgy, biztos távolból, a kéket közelebbről is. Hosszú körmével meg is kocogtatja annak tetejét, mire az urna kicsit imbolyogni kezd, nem áll biztosan a talpán.*
- Mozdítsuk el őket. Hátha történik valami. *Szólal meg, és Morhenhez lép.* - Végül is, veszíteni valónk nincs. Vagy a csapdáktól halunk meg, vagy az éhségtől.
*Sis a kék urnát tartja a legszimpatikusabbnak, de igazából jobb szeretné, ha Morhen döntene, és ha a férfi is elfogadja az ötletet, és esetleg választ is egyet a három közül, akkor tündér segít talapzatáról leborítani a választott urnát. Kíváncsian várja, mi fog történni, egy szem szárnya a levegőben össze-vissza verdes, épp úgy, ahogy szíve kalapál mellkasában.*
"Nagyon remélem, hogy nem itt fogok meghalni rögtön az első kalandom alkalmával." *Gondolja magában, és kezei ökölbe szorulnak az idegességtől. Sötétbarna hajában a virág már lekonyult, de most nem azzal fog törődni, hogy a kis növényt kifonogassa tincsei közül. Csuklójáról egy vékony, fekete szalagot varázsol le, és haját hátragereblyézve felköti vele, hogy az előrebukó tincsek ne zavarják a látásban.*
*Járkálni kezd, miután Morhen is továbbáll mellőle. Megnézi a többi urnát is, a zöldet csak úgy, biztos távolból, a kéket közelebbről is. Hosszú körmével meg is kocogtatja annak tetejét, mire az urna kicsit imbolyogni kezd, nem áll biztosan a talpán.*
- Mozdítsuk el őket. Hátha történik valami. *Szólal meg, és Morhenhez lép.* - Végül is, veszíteni valónk nincs. Vagy a csapdáktól halunk meg, vagy az éhségtől.
*Sis a kék urnát tartja a legszimpatikusabbnak, de igazából jobb szeretné, ha Morhen döntene, és ha a férfi is elfogadja az ötletet, és esetleg választ is egyet a három közül, akkor tündér segít talapzatáról leborítani a választott urnát. Kíváncsian várja, mi fog történni, egy szem szárnya a levegőben össze-vissza verdes, épp úgy, ahogy szíve kalapál mellkasában.*
"Nagyon remélem, hogy nem itt fogok meghalni rögtön az első kalandom alkalmával." *Gondolja magában, és kezei ökölbe szorulnak az idegességtől. Sötétbarna hajában a virág már lekonyult, de most nem azzal fog törődni, hogy a kis növényt kifonogassa tincsei közül. Csuklójáról egy vékony, fekete szalagot varázsol le, és haját hátragereblyézve felköti vele, hogy az előrebukó tincsek ne zavarják a látásban.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-08 15:34:54
Üzenet elküldve: 2012-10-08 15:34:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
- Vigyél oda, ahova menni szeretnék, vigyél el végig..!
*Dúdolja tovább, ahogy tovább ugrál a sírokon. Míg mások valószínűleg egyenesen gyalázatosnak titulálnák, amiért ilyet művel.. Mások sírboltjain örömtáncot járni a legtöbb ember szemében megbocsáthatatlan. Mert számukra a halál szomorú, kirekesztő.. A halál nem mindennapi, a halál különleges és ijesztő.. Pedig mi sem állna messzebb a valóságtól! Főleg Sire számára.
Az emberek egyetlen egy helyen lehetnek egyenlők - holtan*
- Milyen faragatlanság! Két embert egy helyre temetni..!
*A leányzó az utolsó virágot is gondosan elhelyezte a letakarított sír tetején. Mintha törődnének velük!n Pedig látható, hogy ide maximum öreg özvegyek járnak, esetleg elhozzák unokájukat, mert egyedül csak elhunyt férjük után zokognának. Mit is tehetnének? Életük nagy része valószínűleg a gondoskodás, a betegeskedő, öregecske férjük ápolása volt. Most pedig nem maradt semmijük, csak az önsajnálat
"Legalább visszaírathatnák a nevüket.. Ez így olyan személytelen és idegenkedő.." *
- Hogy az a..
*Visszafelé veszi útját, s ugyanazon gyökéren keresztül megint orra készül esni, de egy gyors, reflexszerű mozdulatnak köszönhetően megőrzi egyensúlyát. Ez a temető ocsmány. Nem is temetői mivoltából - Eris számára egyenesen megnyugtató a sok sír, a katonás rend, amiben a fejfák állnak. Tagadhatatlan, hogy van egyfajta groteszk szépség abban, ahogy egy temető köszönti látogatóit. Az a magányos csend akkor is csendes marad, hogyha zokogás töri meg.. Valahogy a temető csendje hangos, a folyamatos falevélzizegés, az avar és fű ropogása a bakancsok alatt.. Egész nyugtató, mint egy melódia*
- Egyenesen felszabadító, nem igaz?
*Kacsint az égre, a szél belekap hosszú, mogyorószín hajába, ő pedig megtorpanva néz körül. A távolban tud kivenni csak egy két alakot. Ha az ember jártas a holtak nyughelyén, akkor száz méterekről is meg tudja mondani, milyen hozzátartozó látogatta meg a sírt. Jellegzetes a görnyedt hátú anyó; a karót nyelt öregúr; az értetlen gyerek, a leesett vállú fiatalasszony, a kezeit ökölbe szorító fiatalember. Mind egy-egy tipikus gyászoló, akik képtelenek megérteni, mennyire csodálatos a hangulata a helynek
"Ha meghalok, remélem nem temetőben lesz. Nem szeretném, hogy bárki megzavarjon.. A temető az élőknek való, nem a holtaknak."*
- Viszontlátásra!
*Hevesen kezd el integetni egy jól szituált, joviális öregúr irányába, aki döbbenetében nem érti a helyzetet, de visszainteget - biztos, ami biztos. Seri rosszallóan csóválja meg fejét, de úgy ítéli, nem most áll le neki kioktatni az idős urat, hogy ne integessen vissza akárkinek. Láthatóan egy hónapja sincs, hogy eltemette a lányát.
Hogy honnan tudja, hogy a lányát veszítette el?
A férfiak általában az elhunyt nő kedvenc virágát viszik a sírjára. Egy idős hölgyhöz pedig nem illik a fehér margaréta..
Sire könnyedén csusszan át újból a temető nagy kapuján, a Templomkert felé terelve lépteit*
A hozzászólás írója (Sire Thatos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.08 15:35:18
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.08 16:30:59, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása. A gondolatot idézőjellel vagy hullámvonallal jelölni kell.
*Dúdolja tovább, ahogy tovább ugrál a sírokon. Míg mások valószínűleg egyenesen gyalázatosnak titulálnák, amiért ilyet művel.. Mások sírboltjain örömtáncot járni a legtöbb ember szemében megbocsáthatatlan. Mert számukra a halál szomorú, kirekesztő.. A halál nem mindennapi, a halál különleges és ijesztő.. Pedig mi sem állna messzebb a valóságtól! Főleg Sire számára.
Az emberek egyetlen egy helyen lehetnek egyenlők - holtan*
- Milyen faragatlanság! Két embert egy helyre temetni..!
*A leányzó az utolsó virágot is gondosan elhelyezte a letakarított sír tetején. Mintha törődnének velük!n Pedig látható, hogy ide maximum öreg özvegyek járnak, esetleg elhozzák unokájukat, mert egyedül csak elhunyt férjük után zokognának. Mit is tehetnének? Életük nagy része valószínűleg a gondoskodás, a betegeskedő, öregecske férjük ápolása volt. Most pedig nem maradt semmijük, csak az önsajnálat
"Legalább visszaírathatnák a nevüket.. Ez így olyan személytelen és idegenkedő.." *
- Hogy az a..
*Visszafelé veszi útját, s ugyanazon gyökéren keresztül megint orra készül esni, de egy gyors, reflexszerű mozdulatnak köszönhetően megőrzi egyensúlyát. Ez a temető ocsmány. Nem is temetői mivoltából - Eris számára egyenesen megnyugtató a sok sír, a katonás rend, amiben a fejfák állnak. Tagadhatatlan, hogy van egyfajta groteszk szépség abban, ahogy egy temető köszönti látogatóit. Az a magányos csend akkor is csendes marad, hogyha zokogás töri meg.. Valahogy a temető csendje hangos, a folyamatos falevélzizegés, az avar és fű ropogása a bakancsok alatt.. Egész nyugtató, mint egy melódia*
- Egyenesen felszabadító, nem igaz?
*Kacsint az égre, a szél belekap hosszú, mogyorószín hajába, ő pedig megtorpanva néz körül. A távolban tud kivenni csak egy két alakot. Ha az ember jártas a holtak nyughelyén, akkor száz méterekről is meg tudja mondani, milyen hozzátartozó látogatta meg a sírt. Jellegzetes a görnyedt hátú anyó; a karót nyelt öregúr; az értetlen gyerek, a leesett vállú fiatalasszony, a kezeit ökölbe szorító fiatalember. Mind egy-egy tipikus gyászoló, akik képtelenek megérteni, mennyire csodálatos a hangulata a helynek
"Ha meghalok, remélem nem temetőben lesz. Nem szeretném, hogy bárki megzavarjon.. A temető az élőknek való, nem a holtaknak."*
- Viszontlátásra!
*Hevesen kezd el integetni egy jól szituált, joviális öregúr irányába, aki döbbenetében nem érti a helyzetet, de visszainteget - biztos, ami biztos. Seri rosszallóan csóválja meg fejét, de úgy ítéli, nem most áll le neki kioktatni az idős urat, hogy ne integessen vissza akárkinek. Láthatóan egy hónapja sincs, hogy eltemette a lányát.
Hogy honnan tudja, hogy a lányát veszítette el?
A férfiak általában az elhunyt nő kedvenc virágát viszik a sírjára. Egy idős hölgyhöz pedig nem illik a fehér margaréta..
Sire könnyedén csusszan át újból a temető nagy kapuján, a Templomkert felé terelve lépteit*
A hozzászólás írója (Sire Thatos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.08 15:35:18
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.08 16:30:59, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása. A gondolatot idézőjellel vagy hullámvonallal jelölni kell.
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-08 08:04:10
Üzenet elküldve: 2012-10-08 08:04:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása - Arda Shien Nyr , Darthon Valykr (NJK) figyelmébe//
*A kripta ajtón belépve sötétség fogadja a párost és egy lefelé vezető lépcső. Egy nagyobb sírterembe érnek ahol két emelvény is magasodik, egy-egy faragott kőszarkofág. Dart apró lángocskát gyújt feltartott mutatóúja hegyére. Nem túl nagy fény, de jobb, mint a semmi. A padló elég tiszta, de összetapadt hótörmelékek nyomai vezetnek az egyik nyughely mellé. Ez megkönnyíti a dolgukat. Dart megpróbálja megmozdítani, de nem sikerül.*
- Keressünk rajta valami rejtett kapcsolót!
*Suttogja Ardának.*
*A kripta ajtón belépve sötétség fogadja a párost és egy lefelé vezető lépcső. Egy nagyobb sírterembe érnek ahol két emelvény is magasodik, egy-egy faragott kőszarkofág. Dart apró lángocskát gyújt feltartott mutatóúja hegyére. Nem túl nagy fény, de jobb, mint a semmi. A padló elég tiszta, de összetapadt hótörmelékek nyomai vezetnek az egyik nyughely mellé. Ez megkönnyíti a dolgukat. Dart megpróbálja megmozdítani, de nem sikerül.*
- Keressünk rajta valami rejtett kapcsolót!
*Suttogja Ardának.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:59:11
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:59:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*A temetőbe vezető úton kis köpönyeges alak sétál felfelé. Apró kezei között hatalmas virágcsokor - láthatóan nem pénzért vásárolta, hanem a környékről szedte, tépkedte le gondos öreganyók, tisztes háziasszonyok gondozott kertjéből. Minden szem megbánás nélkül ráadásul! A szemtelen..
A szél kellemetlen. A temető magasabban fekszik, mint a város, így itt a gyengéd, arcot simogató szellő is megcsípi az orcát, kavarja fel a kelleténél nagyobb sötétbarna leplet. Sire azonban nem tántorodik el, ahogy eljut a temető kapujához, beoson rajta. Ha nem hagynak akkora helyet, ahol ő még éppen befér, talán be se jut! Ezek a hatalmas, kovácsoltvas kapuk akkor is nehéznek bizonyulnának, ha nem lenne tele a keze virággal.
A temetőben nyirkos szag terjeng. A sokszor felásott föld jobban szívja magába az esőt, így akár napokig is megülhet ez a dohszerű szag, amit még a szél se fújhat el, mert a magas kőfalak megakadályozzák. A kishölgy magabiztosan, határozottan halad el a nemesi sírok mellett, egy kósza pillantást vet csak rájuk: mindegyik rendben van, láthatóan hetente takarítják. Lesöprögetik a rárakódott port, a szomszéd sírból átkúszó varjúhájat megmetszik, megtépik. Talán még friss virágot is hoznak rá néha-néha. Minek látogatná hát meg pont ezt a sírt? Foglalkozik ezzel más eleget, neki már nem kell.
Az erősödő szellő miatt megszaporázza lépteit. Nem szereti a hideget, rosszul tűri. Már most érzi, hogy ujjai a virágcsokor derekán kezdenek elgémberedni. De ha már eddig eljutott, nem most fog visszafordulni! Főleg, hogy úgy látja, jó helyen jár.. Minden temető ugyanolyan.. A bejárathoz közel a gazdagok, a nemesek sírjai, kriptái állnak. Nyilván, hogy a hasonlóan előkelő rokonoknak ne kelljen sokat sétálni, másrészt, senki sem látná azt a feltűnő hivalkodást, amit ezek a népek a haláluk körül csapnak, ha mindezt a temető legtávolabbi csücskében művelnék. Hiszen mi lehetne jobb érzés egy pénzes embernek annál, hogy tudja, még holtában is képes lesz megalázni a szegényeket és szerényen élőket azáltal, hogy amennyibe saját temetése került, abból ők egész életüket finanszírozzák*
-Rohadj meg!
*Az átkozódás nem az elfojtott düh azok ellen, akik hatalmas vagyonokon ülnek - Sire majdnem hasra esett egy kiálló gyökérben. Ahogy felpillant, arcára széles mosoly költözik. Megérkezett.
Az itt lévő sírokat benőtte a varjúháj vagy a borostyán. Vannak, amikről már a festék is lekopott, a név vagy a dátum olvashatatlan. Hiába, a szegények örülnek, ha el tudják kapartatni szerettüket, nemhogy karbantartani a sírját. Ha van idejük, tán egy évben eljönnek ide, esetleg az elhunyt évfordulóján, s ezzel elintézettnek tekintik a halott előtti tiszteletadást*
-Rimba Elst.. Elts.. Eltz..? Eltzme?
*Nehéz kiolvasni az eső által lekoptatott feliratot. Leteszi a kezében hozott virágokat, s szorgos, gyors mozdulatokkal megtépkedi a benőtt sírt, a fejfára akaszkodott ágakat egy fa alá hajítja. Egy sárga virágot a kőlap közepére helyez*
-További szép békében nyugvást!
*Köszön el illedelmesen, a legközelebbi elhanyagolt sírhoz libben, s ott is nagytakarítást végez. Körülbelül 50 virágot sikerült letépnie - ez ötven sírt jelent.
Miért nem törődnek az emberek a halottaikkal? Hiszen a halottak már nem törődhetnek magukkal! Nekem van csak bűntudatom azért, mert én ölöm meg őket.. Vagy valóban az emberek kegyetlenek azért, mert képesek anélkül továbblépni, hogy többször bocsánatot kérjenek azért, hogy ők életben maradtak? Hát ennyi jó érzés sem szorult beléjük?! *
-Nahát! Te nem haltál meg olyan rég, ugye?
*Sire egy kicsi, pöttöm sírhely előtt áll. Még az ő alacsony termete is fölé tornyosul annak a parányi dombnak, ami az elhunyt földi maradványait borítja*
-Milyen picike lehettél... Még egy éves se!
*Az évszámokat fel sem írták. Minek is, kétszer ugyanazt? A fából készített, láthatóan olcsó táblácskán nem áll sok, csupán:*
-Myr Rye Hukta, élt hat hónapot. Szép kor! Gondolod, hogyha felnősz.. Megöltek volna?
-Talán igen, talán nem.. Attól függ! Mert ha keresztbeteszel másoknak, akkor bizony lehet, hogy meg akarnak öletni, aztán pedig csak rajtad múlik, elkapnak-e.. Meg ugye, azon, akit rád uszítanak..
*Kuncorászik magában, s a virágcsokor felé néz. A legszebbet szeretné ezen a kis síron hagyni.. Mi lehetett a kedvenc színe? A lila talán? A lila a gyász színe, valahol tiszteletlenség lenne ezt az orra alá dörgölni. Akkor a sárga! A sárga viszont olyan semmilyen, igaz ugyan, hogy a nap is ilyen színű, de a házak fala is..*
-Ez biztos tetszeni fog!
*A legélénkebb, legtüzesebb piros tulipánt választja ki, s gondosan beletűzi a kis földhalomba, kezeivel még egy kis dombocskát is kreál, hogy a virág megálljon. Milyen fiatalon meghalt ez a kis csöppség!
Még csak rosszat cselekedni sem volt ideje.. *
-Most megyek, mert másokat is elhanyagolnak itt.. Te még friss vagy, pár napja hantolhattak el. Aztán reménykedj, hogy sokat látogassanak, mert különben magányos leszel!
*Csilingelő nevetéssel sétál odébb, még jó pár sírt szabadít meg a buja növényzettől. Sire sose értette, hogy az emberek miért nem járnak gyakrabban a temetőbe. Bár van abban igazság, hogyha sokan járnának, akkor elveszne a nyugodt magánya.. Ellenben ő mindig is megnyugtatónak, kedvesnek találta ezt a légkört. A halottak nem vágnak senki szavába.. Nem kérkednek, nem gyűlölnek, nem is szeretnek.. Tán nem is léteznek? Dehogynem, hisz csendben hallgatnak, akárcsak a fák. Egy fa is él, noha nem beszél, nem érez, nem fáj neki semmi.. Még él*
-A rossz idő jön, a rossz idő megy, az arany sír, én pedig olyat keresek, akit ilyen mélyre süllyedve is érdeklek..
*Dúdolja halkan, sok éve költi már ezt a dalocskát, de tovább sose jutott. Mindig csak az első sort dúdolja, különböző ritmusban, dallamra.. Néha magasan, néha mélyen..*
-Ki segíthet abban, hogy lenyeljem a szomorúságom..
*A temetői ihlet csodákra képes. Sirének megtetszik az új sor, egy pillanatra meg is torpan, hogy ízlelgesse. Illik! Hogy is ne tenné, ez a dal azért születik, azért énekli, hogy az elhunytakat szórakoztassa. Akik hogy ne lennének vigasztalhatatlanul szomorúak? Hiszen senkit sem érdekelnek, még a sírjukat sem gondozzák, nem hogy a lelküket!*
-Imádj engem, Sire, imádj, míg el nem porlad az utolsó csepp véred is!
*Szürreális, egyenesen groteszk a táncoló lányka a sírkertben. Sire nem tűnik másnak, mint egy nagyon eltévedt kislánynak, aki azt hiszi, utcai karneválon adja elő magát. Még a keményebb, masszívabbnak tűnő márvány sírkövekre is felugrik vidámságában, jókedvében nagyokat is toppant piciny lábával*
-A rossz idő jön, a rossz idő megy, az arany sír, én pedig olyat keresek, akit ilyen mélyre süllyedve is érdeklek!
A hozzászólás írója (Sire Thatos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 21:00:22
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.07 23:07:21, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
A szél kellemetlen. A temető magasabban fekszik, mint a város, így itt a gyengéd, arcot simogató szellő is megcsípi az orcát, kavarja fel a kelleténél nagyobb sötétbarna leplet. Sire azonban nem tántorodik el, ahogy eljut a temető kapujához, beoson rajta. Ha nem hagynak akkora helyet, ahol ő még éppen befér, talán be se jut! Ezek a hatalmas, kovácsoltvas kapuk akkor is nehéznek bizonyulnának, ha nem lenne tele a keze virággal.
A temetőben nyirkos szag terjeng. A sokszor felásott föld jobban szívja magába az esőt, így akár napokig is megülhet ez a dohszerű szag, amit még a szél se fújhat el, mert a magas kőfalak megakadályozzák. A kishölgy magabiztosan, határozottan halad el a nemesi sírok mellett, egy kósza pillantást vet csak rájuk: mindegyik rendben van, láthatóan hetente takarítják. Lesöprögetik a rárakódott port, a szomszéd sírból átkúszó varjúhájat megmetszik, megtépik. Talán még friss virágot is hoznak rá néha-néha. Minek látogatná hát meg pont ezt a sírt? Foglalkozik ezzel más eleget, neki már nem kell.
Az erősödő szellő miatt megszaporázza lépteit. Nem szereti a hideget, rosszul tűri. Már most érzi, hogy ujjai a virágcsokor derekán kezdenek elgémberedni. De ha már eddig eljutott, nem most fog visszafordulni! Főleg, hogy úgy látja, jó helyen jár.. Minden temető ugyanolyan.. A bejárathoz közel a gazdagok, a nemesek sírjai, kriptái állnak. Nyilván, hogy a hasonlóan előkelő rokonoknak ne kelljen sokat sétálni, másrészt, senki sem látná azt a feltűnő hivalkodást, amit ezek a népek a haláluk körül csapnak, ha mindezt a temető legtávolabbi csücskében művelnék. Hiszen mi lehetne jobb érzés egy pénzes embernek annál, hogy tudja, még holtában is képes lesz megalázni a szegényeket és szerényen élőket azáltal, hogy amennyibe saját temetése került, abból ők egész életüket finanszírozzák*
-Rohadj meg!
*Az átkozódás nem az elfojtott düh azok ellen, akik hatalmas vagyonokon ülnek - Sire majdnem hasra esett egy kiálló gyökérben. Ahogy felpillant, arcára széles mosoly költözik. Megérkezett.
Az itt lévő sírokat benőtte a varjúháj vagy a borostyán. Vannak, amikről már a festék is lekopott, a név vagy a dátum olvashatatlan. Hiába, a szegények örülnek, ha el tudják kapartatni szerettüket, nemhogy karbantartani a sírját. Ha van idejük, tán egy évben eljönnek ide, esetleg az elhunyt évfordulóján, s ezzel elintézettnek tekintik a halott előtti tiszteletadást*
-Rimba Elst.. Elts.. Eltz..? Eltzme?
*Nehéz kiolvasni az eső által lekoptatott feliratot. Leteszi a kezében hozott virágokat, s szorgos, gyors mozdulatokkal megtépkedi a benőtt sírt, a fejfára akaszkodott ágakat egy fa alá hajítja. Egy sárga virágot a kőlap közepére helyez*
-További szép békében nyugvást!
*Köszön el illedelmesen, a legközelebbi elhanyagolt sírhoz libben, s ott is nagytakarítást végez. Körülbelül 50 virágot sikerült letépnie - ez ötven sírt jelent.
Miért nem törődnek az emberek a halottaikkal? Hiszen a halottak már nem törődhetnek magukkal! Nekem van csak bűntudatom azért, mert én ölöm meg őket.. Vagy valóban az emberek kegyetlenek azért, mert képesek anélkül továbblépni, hogy többször bocsánatot kérjenek azért, hogy ők életben maradtak? Hát ennyi jó érzés sem szorult beléjük?! *
-Nahát! Te nem haltál meg olyan rég, ugye?
*Sire egy kicsi, pöttöm sírhely előtt áll. Még az ő alacsony termete is fölé tornyosul annak a parányi dombnak, ami az elhunyt földi maradványait borítja*
-Milyen picike lehettél... Még egy éves se!
*Az évszámokat fel sem írták. Minek is, kétszer ugyanazt? A fából készített, láthatóan olcsó táblácskán nem áll sok, csupán:*
-Myr Rye Hukta, élt hat hónapot. Szép kor! Gondolod, hogyha felnősz.. Megöltek volna?
-Talán igen, talán nem.. Attól függ! Mert ha keresztbeteszel másoknak, akkor bizony lehet, hogy meg akarnak öletni, aztán pedig csak rajtad múlik, elkapnak-e.. Meg ugye, azon, akit rád uszítanak..
*Kuncorászik magában, s a virágcsokor felé néz. A legszebbet szeretné ezen a kis síron hagyni.. Mi lehetett a kedvenc színe? A lila talán? A lila a gyász színe, valahol tiszteletlenség lenne ezt az orra alá dörgölni. Akkor a sárga! A sárga viszont olyan semmilyen, igaz ugyan, hogy a nap is ilyen színű, de a házak fala is..*
-Ez biztos tetszeni fog!
*A legélénkebb, legtüzesebb piros tulipánt választja ki, s gondosan beletűzi a kis földhalomba, kezeivel még egy kis dombocskát is kreál, hogy a virág megálljon. Milyen fiatalon meghalt ez a kis csöppség!
Még csak rosszat cselekedni sem volt ideje.. *
-Most megyek, mert másokat is elhanyagolnak itt.. Te még friss vagy, pár napja hantolhattak el. Aztán reménykedj, hogy sokat látogassanak, mert különben magányos leszel!
*Csilingelő nevetéssel sétál odébb, még jó pár sírt szabadít meg a buja növényzettől. Sire sose értette, hogy az emberek miért nem járnak gyakrabban a temetőbe. Bár van abban igazság, hogyha sokan járnának, akkor elveszne a nyugodt magánya.. Ellenben ő mindig is megnyugtatónak, kedvesnek találta ezt a légkört. A halottak nem vágnak senki szavába.. Nem kérkednek, nem gyűlölnek, nem is szeretnek.. Tán nem is léteznek? Dehogynem, hisz csendben hallgatnak, akárcsak a fák. Egy fa is él, noha nem beszél, nem érez, nem fáj neki semmi.. Még él*
-A rossz idő jön, a rossz idő megy, az arany sír, én pedig olyat keresek, akit ilyen mélyre süllyedve is érdeklek..
*Dúdolja halkan, sok éve költi már ezt a dalocskát, de tovább sose jutott. Mindig csak az első sort dúdolja, különböző ritmusban, dallamra.. Néha magasan, néha mélyen..*
-Ki segíthet abban, hogy lenyeljem a szomorúságom..
*A temetői ihlet csodákra képes. Sirének megtetszik az új sor, egy pillanatra meg is torpan, hogy ízlelgesse. Illik! Hogy is ne tenné, ez a dal azért születik, azért énekli, hogy az elhunytakat szórakoztassa. Akik hogy ne lennének vigasztalhatatlanul szomorúak? Hiszen senkit sem érdekelnek, még a sírjukat sem gondozzák, nem hogy a lelküket!*
-Imádj engem, Sire, imádj, míg el nem porlad az utolsó csepp véred is!
*Szürreális, egyenesen groteszk a táncoló lányka a sírkertben. Sire nem tűnik másnak, mint egy nagyon eltévedt kislánynak, aki azt hiszi, utcai karneválon adja elő magát. Még a keményebb, masszívabbnak tűnő márvány sírkövekre is felugrik vidámságában, jókedvében nagyokat is toppant piciny lábával*
-A rossz idő jön, a rossz idő megy, az arany sír, én pedig olyat keresek, akit ilyen mélyre süllyedve is érdeklek!
A hozzászólás írója (Sire Thatos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 21:00:22
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.07 23:07:21, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-06 12:27:35
Üzenet elküldve: 2012-10-06 12:27:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Morhen Almenarus és Systira Eori figyelmébe - Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*A páros helyesen gondolkodik, az urnákon van a hangsúly...
Kis ráncigálás után végül a karperec is lekerül Systria kezéről, majd teljes figyelmüket az urnáknak és azok furcsa kör alakú talpazatának tudják szentelni.
A talpazat, ami a kőbe van nyomva kidudorodik és láthatóan a nehezék az urna.
Egyedül a talpazatok tulajdonsága más. Mind a fekete farkas fej, mind a zöld és kék más és más csapdákat aktivál. Illetve az egyik megnyit valamit...
A színek szimbolikusak. Az urnákat ha meg is vizsgálják csak a színek különbségét látják, de ugyanaz a törött farkasfej díszeleg rajtuk, mint a fehéren.
Ha egy urnát levesznek a talpazatról akkor annak tulajdonsága aktiválódik... Jó kérdés mit csinál a zöld és mit a kék... a fekete pedig talány.
Jól kell válasszanak, nem biztos, hogy lesz második lehetőség...
*A páros helyesen gondolkodik, az urnákon van a hangsúly...
Kis ráncigálás után végül a karperec is lekerül Systria kezéről, majd teljes figyelmüket az urnáknak és azok furcsa kör alakú talpazatának tudják szentelni.
A talpazat, ami a kőbe van nyomva kidudorodik és láthatóan a nehezék az urna.
Egyedül a talpazatok tulajdonsága más. Mind a fekete farkas fej, mind a zöld és kék más és más csapdákat aktivál. Illetve az egyik megnyit valamit...
A színek szimbolikusak. Az urnákat ha meg is vizsgálják csak a színek különbségét látják, de ugyanaz a törött farkasfej díszeleg rajtuk, mint a fehéren.
Ha egy urnát levesznek a talpazatról akkor annak tulajdonsága aktiválódik... Jó kérdés mit csinál a zöld és mit a kék... a fekete pedig talány.
Jól kell válasszanak, nem biztos, hogy lesz második lehetőség...
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:07:09
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:07:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő #1, Darthon Valykr (NJK) figyelmébe//
- Mondtam, hát nem megmondtam? * lelkesedik Arda szemében diadalittas szikrák pattannak.*
- Nekivágni? Hát hogyne! Azonnal! Hiszen talán továbbvezet minket az idegen. Mekkorát néz majd Akki, ha elébe visszük a kincset! * lép a lány az ajtóhoz és megpróbál beférkőzni. Lantja nyakát annyira szorongatja izgalmában, hogy a hangszer ha tudna már panaszkodna a szokatlan bánásmód ellen. Odabent Arda szeme próbál hozzászokni a sötétséghez. Fáklyát keres és tán egy lángocskát melynél fellobbanthatja.*
- Mondtam, hát nem megmondtam? * lelkesedik Arda szemében diadalittas szikrák pattannak.*
- Nekivágni? Hát hogyne! Azonnal! Hiszen talán továbbvezet minket az idegen. Mekkorát néz majd Akki, ha elébe visszük a kincset! * lép a lány az ajtóhoz és megpróbál beférkőzni. Lantja nyakát annyira szorongatja izgalmában, hogy a hangszer ha tudna már panaszkodna a szokatlan bánásmód ellen. Odabent Arda szeme próbál hozzászokni a sötétséghez. Fáklyát keres és tán egy lángocskát melynél fellobbanthatja.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-05 21:04:30
Üzenet elküldve: 2012-10-05 21:04:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Arda Shien Nyr , Darthon Valykr (NJK) figyelmébe//
*A felirat a könyvtárban felolvasott szöveget rejti régi stílusú gyönyörűen kimunkált kőbe faragott betűkkel. A kéz és a szerszám mely ezeket készítette egyaránt mesteri lehetett. Egyetlen hibát sem vél felfedezni rajta.*
- Tényleg ez az...
*Dart nem hisz a szemének, de kedvese lelkesedése és mindig a pillanat mámorában rögtönzött döntése most elvezetett a célhoz. Finoman megcsókolja a lányt és megfogja a kezét.*
- Nekivágunk?
*Az elf izgatott, ami nagyon is szokatlan tőle. A felfedezés és a halálos veszély izgalmai kizökkentették szokásos tárgyilagosságából. Persze Arda is hatással van rá ez ügyben, de ezt csak nehezen vallaná be. Majd annak is eljön az ideje.*
*A felirat a könyvtárban felolvasott szöveget rejti régi stílusú gyönyörűen kimunkált kőbe faragott betűkkel. A kéz és a szerszám mely ezeket készítette egyaránt mesteri lehetett. Egyetlen hibát sem vél felfedezni rajta.*
- Tényleg ez az...
*Dart nem hisz a szemének, de kedvese lelkesedése és mindig a pillanat mámorában rögtönzött döntése most elvezetett a célhoz. Finoman megcsókolja a lányt és megfogja a kezét.*
- Nekivágunk?
*Az elf izgatott, ami nagyon is szokatlan tőle. A felfedezés és a halálos veszély izgalmai kizökkentették szokásos tárgyilagosságából. Persze Arda is hatással van rá ez ügyben, de ezt csak nehezen vallaná be. Majd annak is eljön az ideje.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965