Nincs játékban - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Temető | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 223. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 204-223
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2026-01-04 10:28:58
Üzenet elküldve: 2026-01-04 10:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*A kurta közjátékot követően elcsendesedik környezetük, s leginkább Relael szapora levegővételei, valamint a föld ritmusos dobbanása tölti meg az éjszakát. A kocsis meglehetősen ügyes, pedig egyedül bizonyosan nem lehet könnyű dolga, így az elf némi elismeréssel adózik irányába. Kár, hogy a férfi szörnyen kellemetlen természetéből fakadóan nem fog barátság formálódni kettejük között.
Muszáj valamelyest mozgásban tartania magát, hogy kevésbé fázzon, ezért topog egy helyben, mely persze feltűnik a munkáját végző kocsisnak is, s mint sok minden mást, ezt sem hagyhatja szó nélkül. Relael egy megbocsájtó mosollyal honorálja az előzékeny felajánlást.*
- Kedves Öntől, hogy gondol rám, de olyan jól megy magának, a világért sem óhajtanék lábatlankodni.
*A férfi feltételezése helytálló, s Relael egyáltalán nem óhajtja bemocskolni a kezeit, ha nem szükséges. Nem véletlenül tartja maga közelében hasznos kis embereit, akikre rábízhatja ügyes-bajos dolgait.
A föld végül teljesen ellepi Agin testét óvó koporsót, amitől megint olyan szokatlan érzés jelenik meg gyomrában. Szokatlan belegondolni, hogy néhány napja még beszéltek, a fiú szíve dobogott, most pedig nem több egy hús-vér tárgynál. Ugyanilyen szokatlanul érezte magát szülei elföldelése során, de borzongatóbb abba belegondolni, hogy egy napon őt magát is utoléri az eszényet.
Lerázza magáról a komorságot, mielőtt karmaival belekapaszkodva napokra leverné őt lábairól. Egy jó ital, meg a Pegazus forgataga majd feledteti vele halandóságát.*
- Köszönöm szépen!
*Bár nem volt elragadtatva a kocsis habitusától, ám a munkáját elvégezte, s a diszkréciót is honorálni szokás, ezért átnyújt számára 10 aranyérmét.
Ha kellemesebb természet lett volna bizonyosan bőkezűbben jutalmazza őt az elf, ám ezen már kár keseregni.*
- További szép és nyugodalmas éjszakát kívánok!
*Búcsúzik kenetteljesen, orcáján kiszélesedő mosollyal.*
*A kurta közjátékot követően elcsendesedik környezetük, s leginkább Relael szapora levegővételei, valamint a föld ritmusos dobbanása tölti meg az éjszakát. A kocsis meglehetősen ügyes, pedig egyedül bizonyosan nem lehet könnyű dolga, így az elf némi elismeréssel adózik irányába. Kár, hogy a férfi szörnyen kellemetlen természetéből fakadóan nem fog barátság formálódni kettejük között.
Muszáj valamelyest mozgásban tartania magát, hogy kevésbé fázzon, ezért topog egy helyben, mely persze feltűnik a munkáját végző kocsisnak is, s mint sok minden mást, ezt sem hagyhatja szó nélkül. Relael egy megbocsájtó mosollyal honorálja az előzékeny felajánlást.*
- Kedves Öntől, hogy gondol rám, de olyan jól megy magának, a világért sem óhajtanék lábatlankodni.
*A férfi feltételezése helytálló, s Relael egyáltalán nem óhajtja bemocskolni a kezeit, ha nem szükséges. Nem véletlenül tartja maga közelében hasznos kis embereit, akikre rábízhatja ügyes-bajos dolgait.
A föld végül teljesen ellepi Agin testét óvó koporsót, amitől megint olyan szokatlan érzés jelenik meg gyomrában. Szokatlan belegondolni, hogy néhány napja még beszéltek, a fiú szíve dobogott, most pedig nem több egy hús-vér tárgynál. Ugyanilyen szokatlanul érezte magát szülei elföldelése során, de borzongatóbb abba belegondolni, hogy egy napon őt magát is utoléri az eszényet.
Lerázza magáról a komorságot, mielőtt karmaival belekapaszkodva napokra leverné őt lábairól. Egy jó ital, meg a Pegazus forgataga majd feledteti vele halandóságát.*
- Köszönöm szépen!
*Bár nem volt elragadtatva a kocsis habitusától, ám a munkáját elvégezte, s a diszkréciót is honorálni szokás, ezért átnyújt számára 10 aranyérmét.
Ha kellemesebb természet lett volna bizonyosan bőkezűbben jutalmazza őt az elf, ám ezen már kár keseregni.* - További szép és nyugodalmas éjszakát kívánok!
*Búcsúzik kenetteljesen, orcáján kiszélesedő mosollyal.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2026-01-03 23:51:04
Üzenet elküldve: 2026-01-03 23:51:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalhasadás – Temető//
*A kocsis egy pillanatra felkapja a fejét, amikor Relael tekintete elidőzik a sírkő mögötti árnyon. A kalap alól hunyorogva méri végig Nimerilt, mintha mérlegelné, érdemes-e egyáltalán tudomást venni róla. Végül elég látványosan vállat von s a döntés ezzel megszületik.
A fadobozt lassan, rutinos mozdulatokkal csúsztatja le a gödör széléhez, majd óvatosan engedi a helyére. A deszkák megnyikordulnak, de a láda egyben marad, nem billen meg, a tartalma a helyén marad. Az öreg egy pillanatra még megáll, ellenőrzi, aztán elégedetten fúj egyet.
Nimeril ekkor már hátrébb húzódik, majd eltűnik a sírok között. Az öreg ezt fél szemmel észleli, de nem követi tekintettel. Számára a jelenet ezzel lezárult.
A lapát újra munkába lendül. Föld hull a gödörbe, tompán, egyenletes ritmusban. Relael türelmetlensége egyre nyilvánvalóbb, az öreg azonban nem siet. Akkor dolgozik gyorsabban, amikor jónak látja.
Egy idő után oldalra sandít, és vigyorogva szólal meg, a lapátra támaszkodva.*
- Ha nagyon siet, segíthet ám, nagysád. Ketten előbb végzünk.
*A hangjában ott a tréfa, a feltételezés magától értetődősége: eszébe sem jut, hogy az elf valóban lapátot ragadna.
Végül a gödör betelik. Az öreg elsimítja a felszínt, a lapát élével elegyengeti a földet, majd hátralép egyet. Tenyerével letörli a homlokát, majd kifújja magát.*
- Nos… ennyi lett volna. Legalábbis remélem.
*A kocsis egy pillanatra felkapja a fejét, amikor Relael tekintete elidőzik a sírkő mögötti árnyon. A kalap alól hunyorogva méri végig Nimerilt, mintha mérlegelné, érdemes-e egyáltalán tudomást venni róla. Végül elég látványosan vállat von s a döntés ezzel megszületik.
A fadobozt lassan, rutinos mozdulatokkal csúsztatja le a gödör széléhez, majd óvatosan engedi a helyére. A deszkák megnyikordulnak, de a láda egyben marad, nem billen meg, a tartalma a helyén marad. Az öreg egy pillanatra még megáll, ellenőrzi, aztán elégedetten fúj egyet.
Nimeril ekkor már hátrébb húzódik, majd eltűnik a sírok között. Az öreg ezt fél szemmel észleli, de nem követi tekintettel. Számára a jelenet ezzel lezárult.
A lapát újra munkába lendül. Föld hull a gödörbe, tompán, egyenletes ritmusban. Relael türelmetlensége egyre nyilvánvalóbb, az öreg azonban nem siet. Akkor dolgozik gyorsabban, amikor jónak látja.
Egy idő után oldalra sandít, és vigyorogva szólal meg, a lapátra támaszkodva.*
- Ha nagyon siet, segíthet ám, nagysád. Ketten előbb végzünk.
*A hangjában ott a tréfa, a feltételezés magától értetődősége: eszébe sem jut, hogy az elf valóban lapátot ragadna.
Végül a gödör betelik. Az öreg elsimítja a felszínt, a lapát élével elegyengeti a földet, majd hátralép egyet. Tenyerével letörli a homlokát, majd kifújja magát.*
- Nos… ennyi lett volna. Legalábbis remélem.
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2026-01-01 18:57:34
Üzenet elküldve: 2026-01-01 18:57:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*Relaelt egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy esetlegesen egy vadidegen lelkébe tipor szavaival, s talán kicsit ez is a célja durvaságával. Az ő olvasatában természetesen megérthetőek maró kifejezései, elvégre elsőként szép módszerrel próbálta elhessenteni Nimerilt, aki nem több számára egy szúnyognál, mely elrontja kellemes nyári estéjét. A leány esetleges sértettsége nem tűnik fel neki, mert nem törődik vele, de ha észlelné ezt a tényt sem változtatna valójában semmin.
Úgy tűnik arroganciájával kellőképpen lefegyverezte az ismeretlent, aki hosszú pillanatokig némaságba temetkezik. Az elf számára ez egy apró diadal, s már érezni is véli nyelve hegyén a siker mámorító édességét, de még kivár, elvégre ez az este jócskán tartogathat még váratlan fordulatokat.*
- További szép estét!
*Búcsúzik negédesen az idegen fattyútól, miközben teljes testével visszafordul a kocsishoz. Szeme sarkából természetesen leköveti az idegent, hiszen elég kellemetlen lenne ha bosszúból egy pengét a hátába mártanának, de semmiképpen sem volna meglepő számára.
Amennyiben a veszély elhárul, s végre kettesben maradnak a kelletlen férfival, akkor végre fókuszálhat a türelmetlenkedésére. Tenyereit összedörzsölve igyekszik átvészelni a hűvös éjszakát, meg a meglehetősen kellemetlen és körülményes rögtönzött temetést. Reményei szerint Agin végre hamarosan végleg nyugovóra térhet, ő maga pedig visszasétálhat a Pegazusba, hogy egy kellemes forraltbor társaságában megpihenjen szobája magányában.*
*Relaelt egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy esetlegesen egy vadidegen lelkébe tipor szavaival, s talán kicsit ez is a célja durvaságával. Az ő olvasatában természetesen megérthetőek maró kifejezései, elvégre elsőként szép módszerrel próbálta elhessenteni Nimerilt, aki nem több számára egy szúnyognál, mely elrontja kellemes nyári estéjét. A leány esetleges sértettsége nem tűnik fel neki, mert nem törődik vele, de ha észlelné ezt a tényt sem változtatna valójában semmin.
Úgy tűnik arroganciájával kellőképpen lefegyverezte az ismeretlent, aki hosszú pillanatokig némaságba temetkezik. Az elf számára ez egy apró diadal, s már érezni is véli nyelve hegyén a siker mámorító édességét, de még kivár, elvégre ez az este jócskán tartogathat még váratlan fordulatokat.*
- További szép estét!
*Búcsúzik negédesen az idegen fattyútól, miközben teljes testével visszafordul a kocsishoz. Szeme sarkából természetesen leköveti az idegent, hiszen elég kellemetlen lenne ha bosszúból egy pengét a hátába mártanának, de semmiképpen sem volna meglepő számára.
Amennyiben a veszély elhárul, s végre kettesben maradnak a kelletlen férfival, akkor végre fókuszálhat a türelmetlenkedésére. Tenyereit összedörzsölve igyekszik átvészelni a hűvös éjszakát, meg a meglehetősen kellemetlen és körülményes rögtönzött temetést. Reményei szerint Agin végre hamarosan végleg nyugovóra térhet, ő maga pedig visszasétálhat a Pegazusba, hogy egy kellemes forraltbor társaságában megpihenjen szobája magányában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 204-223