Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-03-16 17:20:12
Üzenet elküldve: 2017-03-16 17:20:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Elásott múlt//
*Milyen elfajzott világ az, ahol már a temetőbe is szívesen járnak, mint a tisztásra. Több órát töltött ott, de senki nem járt arra. Most, hogy a csend és hullaszag vonzotta, hirtelen tele lett minden emberekkel. Látott egy öregasszonyt, aki egy sírhoz vitt virágot, két különös, kétes kinézetű tündért, akik csak sugdolóztak és vihorásztak, meg egy sötét csuklyás alak is mászkál errefelé. Az asszony után ő a második leghétköznapibb személy erre, pedig meg merne rá esküdni, hogy több vér tapad a kezéhez, mint a többieknek együttvéve. Talán még... Hirtelen felkapja a fejét. Figyelik. Nem tudja ki, miért, honnan, de szinte lyukat égetett a testén a fürkésző tekintet. Kíváncsian kémlel körbe, és hamar meg is találja a tekintet gazdáját. Ajkaira kaján mosoly ül ki. Felegyenesedik, és odasétál a férfihez.*
-Agoron. *Üdvözli rég nem látott ismerősét.* Milyen régen is volt már... Öt? Tíz? Tizenöt éve? Csak úgy repül az idő. *Cseveg könnyedén, mintha csak egy kedves barátjával hozta volna össze a Sors. Keze a másik arca felé indul, és ha az nem akadályozza meg, finoman végigsimít az arcélén.*
*Milyen elfajzott világ az, ahol már a temetőbe is szívesen járnak, mint a tisztásra. Több órát töltött ott, de senki nem járt arra. Most, hogy a csend és hullaszag vonzotta, hirtelen tele lett minden emberekkel. Látott egy öregasszonyt, aki egy sírhoz vitt virágot, két különös, kétes kinézetű tündért, akik csak sugdolóztak és vihorásztak, meg egy sötét csuklyás alak is mászkál errefelé. Az asszony után ő a második leghétköznapibb személy erre, pedig meg merne rá esküdni, hogy több vér tapad a kezéhez, mint a többieknek együttvéve. Talán még... Hirtelen felkapja a fejét. Figyelik. Nem tudja ki, miért, honnan, de szinte lyukat égetett a testén a fürkésző tekintet. Kíváncsian kémlel körbe, és hamar meg is találja a tekintet gazdáját. Ajkaira kaján mosoly ül ki. Felegyenesedik, és odasétál a férfihez.*
-Agoron. *Üdvözli rég nem látott ismerősét.* Milyen régen is volt már... Öt? Tíz? Tizenöt éve? Csak úgy repül az idő. *Cseveg könnyedén, mintha csak egy kedves barátjával hozta volna össze a Sors. Keze a másik arca felé indul, és ha az nem akadályozza meg, finoman végigsimít az arcélén.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-03-16 16:37:56
Üzenet elküldve: 2017-03-16 16:37:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elásott múlt//
//Hiellia Dannue//
*Rövid folyóparti kitérője után a temetőn keresztül szándékozik hazatérni. Egy percig sem gondolja, hogy útjában bármi megakadályozhatná, legnagyobb lelki nyugalmával indul útnak a kicsiny sírok között, amikor szeme sarkából felfedezi a szürke alakot. Figyelemre alig méltatná, csak egy újabb gyászoló, de valamiért mégis odanéz.*
~Ez lehetetlen!~
*Fehér haj, szürke bőr... Ott heverészik az árnyékban, a legnagyobb nyugalommal. Bár arcát nem látja tisztán, mégis felismeri a távoli alakot. Múltja egy fájó darabja szakad felszínre, de Agoron bezárja ajtaját bárminemű érzelem feltörése előtt. Immár hidegvérrel szemléli Hielliát. Hiellia Dannue. Így hívják a távolban pihengető mélységit, akit igen közelről van szerencséje hősünknek ismerni.*
~Mi a fenét keres ez itt?~
*Nekitámaszkodik egy magasabb sírkőnek, és kíváncsi, ámde hideg szemekkel fürkészi a nőszemélyt, várva, hogy amaz felé nézzen, ha egyáltalán észreveszi és megismeri. Ő azt se bánná, ha a nő nem venne róla tudomást, akkor indulna tovább, és élné megszokott, hullákkal tarkított monoton életét. De ha már így alakult, ad egy kis esélyt a sorsnak, amibe amúgy se nagyon hisz.*
//Hiellia Dannue//
*Rövid folyóparti kitérője után a temetőn keresztül szándékozik hazatérni. Egy percig sem gondolja, hogy útjában bármi megakadályozhatná, legnagyobb lelki nyugalmával indul útnak a kicsiny sírok között, amikor szeme sarkából felfedezi a szürke alakot. Figyelemre alig méltatná, csak egy újabb gyászoló, de valamiért mégis odanéz.*
~Ez lehetetlen!~
*Fehér haj, szürke bőr... Ott heverészik az árnyékban, a legnagyobb nyugalommal. Bár arcát nem látja tisztán, mégis felismeri a távoli alakot. Múltja egy fájó darabja szakad felszínre, de Agoron bezárja ajtaját bárminemű érzelem feltörése előtt. Immár hidegvérrel szemléli Hielliát. Hiellia Dannue. Így hívják a távolban pihengető mélységit, akit igen közelről van szerencséje hősünknek ismerni.*
~Mi a fenét keres ez itt?~
*Nekitámaszkodik egy magasabb sírkőnek, és kíváncsi, ámde hideg szemekkel fürkészi a nőszemélyt, várva, hogy amaz felé nézzen, ha egyáltalán észreveszi és megismeri. Ő azt se bánná, ha a nő nem venne róla tudomást, akkor indulna tovább, és élné megszokott, hullákkal tarkított monoton életét. De ha már így alakult, ad egy kis esélyt a sorsnak, amibe amúgy se nagyon hisz.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-03-15 20:13:55
Üzenet elküldve: 2017-03-15 20:13:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Heverészik egy-két órát az árnyékban. Nincs túl meleg, az árnyékban kifejezetten hűvös a levegő, így még csak meg sem izzad. Az egyik legnagyobb problémája a meleg idővel, hogy... meleg van. Ezzel el is mondott mindent. A rossz dolgok melegben történnek: izzadás, napszúrás, izzadás, erős fény, izzadás. Utálja, mikor finom hamubőrét ragacsos, büdös cseppek lepik el, csak mert a teste szól, hogy melege van. Nem kell szólnia, hát ő is érzi, milyen szutyok egy idő van, nem kell rátennie még egy lapáttal. Ennél már csak az idegesítőbb, mikor a ruhája is izzadtságfoltos lesz. Hülyén is néz ki egy hatalmas folttal a hónalja vagy háta körül, meg azt utána ki is kell valakinek mosnia.
Feltápászkodik a fa mellől, megigazítja blúzát és nadrágját, majd útnak indul. Követi a folyót végig a parton. A temetőhöz szeretne eljutni. Sok lény van, főleg azok, akik nagyon sötétek, gonoszak és elvontak, akik szeretnek a sírok között sétálni, gyönyörködnek az elmúlás oltárán épített kis szobrokon, és megnyugtatja őket a csend. Úgy érzik, hazaértek. A mélységi meg tudja érteni az érzéseiket. Ő is szívesen elvonul a mindennapok elől, a buta népségtől menekülve egy csendes helyre, ahol nem kell a halandók problémáit hallgatnia, nem kell részesednie a gyarló kis életükben. Ilyenkor szokott lemenni a tisztáshoz, főleg ősszel, mikor nyirkos köd száll a helyre, és a fák megfogják, így a nap felkeltével sem tűnik el. Csodás hangulatot teremt, még az illata is olyan, mint egy nedves barlangnak, amit Hiellia annyira szeret. De a temetővel más a helyzet. Sosem vonzódott a halálhoz, nem vágyta a közelségét. A gyilkosok, pszichopaták és egyéb elborult elmék a halál gondolatával kelnek, azzal fekszenek, azzal élik a mindennapjaikat. Hozzájuk képest ő teljesen épelméjű. Ért a kínzáshoz és gyilkoláshoz, de csak foglalkozási ártalom. Az már mellékes, hogy élvezettel nézi azok szenvedését, akik meglopták, átverték őt, akik nem méltók az életre, de nem jut eszébe ártatlan lényeket felkoncolni. Mint Úrnő, nem engedheti meg magának ezt a luxust. Annál nagyobb élvezettel belezi ki az árulókat, akiket láncra verve rángatnak színe elé. ~Milyen szép idők is voltak. Nem mert senki ellenszegülni, hiszen a bűnösök feje kinn lógott a kapu felett elrettentő példaként. Bezzeg a mai világban... lopnak, csalnak, hazudnak. Az jut a legmagasabbra, akinek a legjobba beszélőkéje és aki a legtöbb pénzt képest kicsalni másoktól. Már nem számít a becsület vagy az elkötelezettség. Át kell formálni ezt a világot. De egyedül nem fog menni...~ Apró szikra pattan elméjében, ami lassan tábortűzzé növi ki magát. Szüksége van egy felsőbb hatalomra, egy erőre, aki segíti útján, megtisztítja előtte az ösvényt, hogy neki csak végig kelljen menni rajta. És a végén hőn szeretett trónszéke fogja várni. Koponyák és zsigerek kísérik útját, csontok roppanása, hús szakadása és szívdobogás édes dallama vezeti a győzelemhez, és a végén visszatér a rend a világba. Ő irányít, ő ural, és mindenki az ő lába nyomát csókolja. Az egyetlen, aki segíthet neki, az a halál, maga Sa'Tereth. Látta az isten megjelenését, hősi csatáját, már akkor elnyerte a tetszését. A kegyeibe kell férkőznie, tanait hirdetnie, hogy előre törjön, és meghajolnak előtte a halandók. Hisz testek, mi nem hajlanak másnak, meghajlanak a halálnak.*
*Heverészik egy-két órát az árnyékban. Nincs túl meleg, az árnyékban kifejezetten hűvös a levegő, így még csak meg sem izzad. Az egyik legnagyobb problémája a meleg idővel, hogy... meleg van. Ezzel el is mondott mindent. A rossz dolgok melegben történnek: izzadás, napszúrás, izzadás, erős fény, izzadás. Utálja, mikor finom hamubőrét ragacsos, büdös cseppek lepik el, csak mert a teste szól, hogy melege van. Nem kell szólnia, hát ő is érzi, milyen szutyok egy idő van, nem kell rátennie még egy lapáttal. Ennél már csak az idegesítőbb, mikor a ruhája is izzadtságfoltos lesz. Hülyén is néz ki egy hatalmas folttal a hónalja vagy háta körül, meg azt utána ki is kell valakinek mosnia.
Feltápászkodik a fa mellől, megigazítja blúzát és nadrágját, majd útnak indul. Követi a folyót végig a parton. A temetőhöz szeretne eljutni. Sok lény van, főleg azok, akik nagyon sötétek, gonoszak és elvontak, akik szeretnek a sírok között sétálni, gyönyörködnek az elmúlás oltárán épített kis szobrokon, és megnyugtatja őket a csend. Úgy érzik, hazaértek. A mélységi meg tudja érteni az érzéseiket. Ő is szívesen elvonul a mindennapok elől, a buta népségtől menekülve egy csendes helyre, ahol nem kell a halandók problémáit hallgatnia, nem kell részesednie a gyarló kis életükben. Ilyenkor szokott lemenni a tisztáshoz, főleg ősszel, mikor nyirkos köd száll a helyre, és a fák megfogják, így a nap felkeltével sem tűnik el. Csodás hangulatot teremt, még az illata is olyan, mint egy nedves barlangnak, amit Hiellia annyira szeret. De a temetővel más a helyzet. Sosem vonzódott a halálhoz, nem vágyta a közelségét. A gyilkosok, pszichopaták és egyéb elborult elmék a halál gondolatával kelnek, azzal fekszenek, azzal élik a mindennapjaikat. Hozzájuk képest ő teljesen épelméjű. Ért a kínzáshoz és gyilkoláshoz, de csak foglalkozási ártalom. Az már mellékes, hogy élvezettel nézi azok szenvedését, akik meglopták, átverték őt, akik nem méltók az életre, de nem jut eszébe ártatlan lényeket felkoncolni. Mint Úrnő, nem engedheti meg magának ezt a luxust. Annál nagyobb élvezettel belezi ki az árulókat, akiket láncra verve rángatnak színe elé. ~Milyen szép idők is voltak. Nem mert senki ellenszegülni, hiszen a bűnösök feje kinn lógott a kapu felett elrettentő példaként. Bezzeg a mai világban... lopnak, csalnak, hazudnak. Az jut a legmagasabbra, akinek a legjobba beszélőkéje és aki a legtöbb pénzt képest kicsalni másoktól. Már nem számít a becsület vagy az elkötelezettség. Át kell formálni ezt a világot. De egyedül nem fog menni...~ Apró szikra pattan elméjében, ami lassan tábortűzzé növi ki magát. Szüksége van egy felsőbb hatalomra, egy erőre, aki segíti útján, megtisztítja előtte az ösvényt, hogy neki csak végig kelljen menni rajta. És a végén hőn szeretett trónszéke fogja várni. Koponyák és zsigerek kísérik útját, csontok roppanása, hús szakadása és szívdobogás édes dallama vezeti a győzelemhez, és a végén visszatér a rend a világba. Ő irányít, ő ural, és mindenki az ő lába nyomát csókolja. Az egyetlen, aki segíthet neki, az a halál, maga Sa'Tereth. Látta az isten megjelenését, hősi csatáját, már akkor elnyerte a tetszését. A kegyeibe kell férkőznie, tanait hirdetnie, hogy előre törjön, és meghajolnak előtte a halandók. Hisz testek, mi nem hajlanak másnak, meghajlanak a halálnak.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-03-14 11:56:26
Üzenet elküldve: 2017-03-14 11:56:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Temető... Brr... ~
*Belnis kicsit beleborzong, ahogy belép a kapun. Az idő nagyon kellemes, ám a kertből átnyúló terebélyes fák a melegítő napsugarakat felfogják, így olyan a temetőbeli idő, mintha csak most hajnalodna. És ez még csak a kezdet. A helyet köd lepi el. Nem olyan beláthatatlan, de mégis elmegy az ember jókedve, ha át akar itt menni. Az út mentén nemesi családok sírkövei vannak. Kicsivel messzebb egy nagy sírbolt emelkedik. Belnis szíve összeszorul, de ezzel biztosan nincs egyedül. Mit érezhetnek a halottak szerettei. Borzasztó a történelem... A temető másik felében egy elhagyatott rész terül el. Kidőlt sírköveken gaz és moha váltakozik, és kidőlt korhadt fákon madarak ülnek figyelve a lány minden mozdulatát. Nem szeretne sokáig itt időzni Belnis, így megszaporítja lépteit. Egy vaskapu felé veszi az irányt. Nem tud rossz irányba menni, mert az egyetlen előre vezető út a Folyópartra viszi. A Temetői látogatása alig pár percig tart.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.03.14 19:40:20, a következő indokkal:
A helyszínleírásoknak/világnak homlokegyenest ellentmondó részek törlése. Múlt helyett jelen idő.
*Belnis kicsit beleborzong, ahogy belép a kapun. Az idő nagyon kellemes, ám a kertből átnyúló terebélyes fák a melegítő napsugarakat felfogják, így olyan a temetőbeli idő, mintha csak most hajnalodna. És ez még csak a kezdet. A helyet köd lepi el. Nem olyan beláthatatlan, de mégis elmegy az ember jókedve, ha át akar itt menni. Az út mentén nemesi családok sírkövei vannak. Kicsivel messzebb egy nagy sírbolt emelkedik. Belnis szíve összeszorul, de ezzel biztosan nincs egyedül. Mit érezhetnek a halottak szerettei. Borzasztó a történelem... A temető másik felében egy elhagyatott rész terül el. Kidőlt sírköveken gaz és moha váltakozik, és kidőlt korhadt fákon madarak ülnek figyelve a lány minden mozdulatát. Nem szeretne sokáig itt időzni Belnis, így megszaporítja lépteit. Egy vaskapu felé veszi az irányt. Nem tud rossz irányba menni, mert az egyetlen előre vezető út a Folyópartra viszi. A Temetői látogatása alig pár percig tart.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.03.14 19:40:20, a következő indokkal:
A helyszínleírásoknak/világnak homlokegyenest ellentmondó részek törlése. Múlt helyett jelen idő.
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-03-12 19:44:13
Üzenet elküldve: 2017-03-12 19:44:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a tisztásra//
*Nem tűnik túl bölcs döntésnek a temetőn keresztül megközelíteni a folyót, majd onnan a tisztást, de hát ez egy viszonylag rövid út, és majd nem áll meg bámészkodni, csak gyorsan átfut a sírok között.
Korán reggel még csípős hideg fuvallatok keringenek a temetőben, ami még félelmetesebbé teszi a helyet. Meirát nyugtatja a tudat, hogy éjszaka még rosszabb lenne. Nem néz a sírokra, nem néz másfelé, csak előre. A terület másik oldalán található vaskapu felé veszi az irányt. Az szerencsére épp annyira nyitva van, hogy át tudjon csusszanni a rácsok között, és útját a folyópart felé folytassa a meredeken lefelé vezető domboldalon.*
*Nem tűnik túl bölcs döntésnek a temetőn keresztül megközelíteni a folyót, majd onnan a tisztást, de hát ez egy viszonylag rövid út, és majd nem áll meg bámészkodni, csak gyorsan átfut a sírok között.
Korán reggel még csípős hideg fuvallatok keringenek a temetőben, ami még félelmetesebbé teszi a helyet. Meirát nyugtatja a tudat, hogy éjszaka még rosszabb lenne. Nem néz a sírokra, nem néz másfelé, csak előre. A terület másik oldalán található vaskapu felé veszi az irányt. Az szerencsére épp annyira nyitva van, hogy át tudjon csusszanni a rácsok között, és útját a folyópart felé folytassa a meredeken lefelé vezető domboldalon.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-03-12 16:39:53
Üzenet elküldve: 2017-03-12 16:39:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Távol a falkától//
*Követi a másikat, de nem szól semmit az "unalmas" kifejezésre. ~Majd egyszer ő is itt lesz és ő is unalmas lesz.~ A férfi eléggé előresiet, így Ostävia utánaszökken vékonyka testének köszönhetően.*
- Szóval, kell a pénz, mi? *Kérdi, semmi hátsószándékkal.* Nem akarlak elkeseríteni, de ha lehetőségem lesz, valószínűleg megölöm a küldetésed feladóját. Aztán énfelőlem elveheted a pénzét. *Kiérve a temetőből Helias újra rágyújt és figyelmezteti a lányt.*
- Jártam már erre, de azért kösz. *Elindul a meredek lejtőn ami tele van gazzal és szidja a templombelieket, hogy prédikálni van idő, de ezt körülgyomlálni nincs. Mikor leér, hátrapillant és várja a másikat.*
*Követi a másikat, de nem szól semmit az "unalmas" kifejezésre. ~Majd egyszer ő is itt lesz és ő is unalmas lesz.~ A férfi eléggé előresiet, így Ostävia utánaszökken vékonyka testének köszönhetően.*
- Szóval, kell a pénz, mi? *Kérdi, semmi hátsószándékkal.* Nem akarlak elkeseríteni, de ha lehetőségem lesz, valószínűleg megölöm a küldetésed feladóját. Aztán énfelőlem elveheted a pénzét. *Kiérve a temetőből Helias újra rágyújt és figyelmezteti a lányt.*
- Jártam már erre, de azért kösz. *Elindul a meredek lejtőn ami tele van gazzal és szidja a templombelieket, hogy prédikálni van idő, de ezt körülgyomlálni nincs. Mikor leér, hátrapillant és várja a másikat.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-03-10 02:16:10
Üzenet elküldve: 2017-03-10 02:16:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Séta az éjben - Látogatás a temetőbe//
*Ugyan nem akart a temetőbe jönni, de a folyó egyenesen idevezette. Még a végén el is hiszi, hogy a természet segít neki, mert, hogy a temető pontosan az a hely, amire vágyik, főleg éjszaka.*
- Jé, érdekes. Úgy látszik hazaértem. *Felbaktat a folyópartról felfele vezető meredek ösvényen, majd a nehéz vaskapura pillant, ami már a temetőbe nyílik.*
~Ez még kifoghat rajtam.~
*Erősen nekifeszül az ajtónak, amit végül sikerül kinyitnia. Köd, öreg fák és rengeteg szépen sorban sorakozó sír fogadja őt. Némelyik tiszta és rendezett, a nemesi családok síremlékei még túl csicsásak is számára.
Éjszakai túrának kíváló, gondolja a lány, és beljebb merészkedik a temetőbe. Mivel nincs jobb dolga, olvasgatja a sírkövekre írt neveket, amik ugyan semmit nem mondanak neki. Még a leghíresebb vagy hirhedtebb családnevek is teljesen ismeretlenek számára, a föld alatt nem beszéltek róluk, főleg nem azokról akik már régesrég meghaltak.
Nemsokára elér a temető szegényesebb részéhez, néhány kidőlt fa, de ami rosszabb, néhány kidölt, elkorhadt, szinte már dzsungellé vált sírkő.*
- Pff, undorító. A nemesek mindenféle sallanggal díszítik sírjaikat, de arra már nincs energiájuk, hogy szerencsétlen elhanyagolt sírokról legalább a növényeket letépjék.
*Csóválja a fejét, mindig is tudta, hogy a holtak nem kapják meg a megfelelő tiszteletet, de hogy ennyire? Sokkal többet érnek mint ezek az élő férgek.
Ezzel az elhatározással leguggol néhány sír mellé, amelyiknek tudja, megigazítja a keresztjét, néhányról letépkedi a növényeket, hogy legalább a név látsszon rajta, ha nem kopott az is el az idők során teljesen. Kezeit persze több helyen felsérti a durva növényzet, tüskék állnak tenyerébe. Persze mindez nem zavarja, jóízűen nyalogatja le utána vérét a sebeiről.
Miközben próbálja a romos sírokból a legjobbat kihozni, az egyik távolabbi, szintén nem túl jó állapotó sír tetején ülő, fura hangokat kiadó bagolyra lesz figyelmes.
Mint ha őt szólítaná.
Közelebb megy hát az állathoz, az nem tágít a sírról, nem repül el, nem is mozdul, mélyen Nori szemeibe néz, mint ha mutatni akarna valamit azon a síron.*
- Mit érdekel engem, kié ez a sír. *Morgolódik, de azért kíváncsiságból eltolja a dús növényzetet a névtábla elől, amin még sok másikkal ellentétben olvasható a név, életének, s halálának a dátuma is.*
- Balthier Vylrien. *Olvassa fel a nevet, de már a végére elcsuklik hangja, meglepődve veszi tudomásul, hogy az illető az ő családjába tartozott. Mivel árva maradt, bizonyára nem volt nagy családja, a férfi pedig huszonhárom éve halt meg. Nori most jár a huszonötödik életévében, így kétség kívül ez az apja sírja.*
~Még a nevedet sem tudtam, te szemét. Egyedül hagytál!~ *Ezt már nem mondja ki hangosan, hisz akkor túl sok érzelmet közölne a világgal. Nem tudta egészen idáig apja nevét, sem azt, hogy hogyan halt meg, de még azt sem, hogy itt temették el.*
- Most már tűnj innen! *Morran rá a bagolyra, ami már hajlandó elrepülni a sírtól, Nori pedig az éjszaka további részében ezen sír rendbetételével foglalkozik.*
- Végül is. Nem is baj, hogy meghaltál. Így legalább kedvelhetlek egy egészen picit. *Kezd hosszas beszélgetésbe a sírkővel, de biztosan tudja, hogy apja szelleme ott van, hallja amit mond. Jobbnál jobb okokat talál ki, hogy miért nevezheti rossznak az elhunyt embert. Ebben azonban hamar elfárad, a sírkőnek dőlve pihenget kicsit, szerencséjére az nem törik el a lány súlya miatt. Halk éneklésbe kezd, majd talán egy kis időre el is szundít a temető sötétjében, mielőtt erőt véve magán feláll, még párszor visszapillant a felfedezett nyughelyre, aztán tovább áll. Viszont abban most már biztos, hogy gyakrabban fog ide járni, itt van társasága.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.10 02:16:33
*Ugyan nem akart a temetőbe jönni, de a folyó egyenesen idevezette. Még a végén el is hiszi, hogy a természet segít neki, mert, hogy a temető pontosan az a hely, amire vágyik, főleg éjszaka.*
- Jé, érdekes. Úgy látszik hazaértem. *Felbaktat a folyópartról felfele vezető meredek ösvényen, majd a nehéz vaskapura pillant, ami már a temetőbe nyílik.*
~Ez még kifoghat rajtam.~
*Erősen nekifeszül az ajtónak, amit végül sikerül kinyitnia. Köd, öreg fák és rengeteg szépen sorban sorakozó sír fogadja őt. Némelyik tiszta és rendezett, a nemesi családok síremlékei még túl csicsásak is számára.
Éjszakai túrának kíváló, gondolja a lány, és beljebb merészkedik a temetőbe. Mivel nincs jobb dolga, olvasgatja a sírkövekre írt neveket, amik ugyan semmit nem mondanak neki. Még a leghíresebb vagy hirhedtebb családnevek is teljesen ismeretlenek számára, a föld alatt nem beszéltek róluk, főleg nem azokról akik már régesrég meghaltak.
Nemsokára elér a temető szegényesebb részéhez, néhány kidőlt fa, de ami rosszabb, néhány kidölt, elkorhadt, szinte már dzsungellé vált sírkő.*
- Pff, undorító. A nemesek mindenféle sallanggal díszítik sírjaikat, de arra már nincs energiájuk, hogy szerencsétlen elhanyagolt sírokról legalább a növényeket letépjék.
*Csóválja a fejét, mindig is tudta, hogy a holtak nem kapják meg a megfelelő tiszteletet, de hogy ennyire? Sokkal többet érnek mint ezek az élő férgek.
Ezzel az elhatározással leguggol néhány sír mellé, amelyiknek tudja, megigazítja a keresztjét, néhányról letépkedi a növényeket, hogy legalább a név látsszon rajta, ha nem kopott az is el az idők során teljesen. Kezeit persze több helyen felsérti a durva növényzet, tüskék állnak tenyerébe. Persze mindez nem zavarja, jóízűen nyalogatja le utána vérét a sebeiről.
Miközben próbálja a romos sírokból a legjobbat kihozni, az egyik távolabbi, szintén nem túl jó állapotó sír tetején ülő, fura hangokat kiadó bagolyra lesz figyelmes.
Mint ha őt szólítaná.
Közelebb megy hát az állathoz, az nem tágít a sírról, nem repül el, nem is mozdul, mélyen Nori szemeibe néz, mint ha mutatni akarna valamit azon a síron.*
- Mit érdekel engem, kié ez a sír. *Morgolódik, de azért kíváncsiságból eltolja a dús növényzetet a névtábla elől, amin még sok másikkal ellentétben olvasható a név, életének, s halálának a dátuma is.*
- Balthier Vylrien. *Olvassa fel a nevet, de már a végére elcsuklik hangja, meglepődve veszi tudomásul, hogy az illető az ő családjába tartozott. Mivel árva maradt, bizonyára nem volt nagy családja, a férfi pedig huszonhárom éve halt meg. Nori most jár a huszonötödik életévében, így kétség kívül ez az apja sírja.*
~Még a nevedet sem tudtam, te szemét. Egyedül hagytál!~ *Ezt már nem mondja ki hangosan, hisz akkor túl sok érzelmet közölne a világgal. Nem tudta egészen idáig apja nevét, sem azt, hogy hogyan halt meg, de még azt sem, hogy itt temették el.*
- Most már tűnj innen! *Morran rá a bagolyra, ami már hajlandó elrepülni a sírtól, Nori pedig az éjszaka további részében ezen sír rendbetételével foglalkozik.*
- Végül is. Nem is baj, hogy meghaltál. Így legalább kedvelhetlek egy egészen picit. *Kezd hosszas beszélgetésbe a sírkővel, de biztosan tudja, hogy apja szelleme ott van, hallja amit mond. Jobbnál jobb okokat talál ki, hogy miért nevezheti rossznak az elhunyt embert. Ebben azonban hamar elfárad, a sírkőnek dőlve pihenget kicsit, szerencséjére az nem törik el a lány súlya miatt. Halk éneklésbe kezd, majd talán egy kis időre el is szundít a temető sötétjében, mielőtt erőt véve magán feláll, még párszor visszapillant a felfedezett nyughelyre, aztán tovább áll. Viszont abban most már biztos, hogy gyakrabban fog ide járni, itt van társasága.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.10 02:16:33
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-03-05 17:42:10
Üzenet elküldve: 2017-03-05 17:42:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Távol a falkától//
*A temető. Valószínűleg a legunalmasabb hely a városban. Legalábbis Helias szerint. Semmi különlegesség, csak sírok. Azok is szinte mind egyformák. Lépteit fel is gyorsítja, hogy még kevesebb időt kelljen ezen a helyen töltenie. Már attól elunja magát, hogy itt van.*
-Borzalmasan unalmas és egyhangú hely ez.
*Erősíti meg gondolatait szóban is a férfi.*
-Szerencse, hogy nem itt van dolgunk, mert biztosan elaludnék munka közben.
*Gyorsan lépdel a sírkövek sorai között, hogy elérje a kiutat jelentő vaskaput. Onnan ténylegesen rövid távot kell megtenni, hogy eljussanak a folyópartra. Bár az is még egy kisebb idő mire lejutnak az ösvényen.
Közben Helias újra előkotorja zsebéből pipáját és menet közben dohánnyal tömködi. Érzi, hogy az unalom szép lassan rámászik, és épp ezért foglalkozik a pipázással inkább, hogy legalább valamit is csináljon miközben áthaladnak a temetőn. Hamar sikerül kellő mennyiségű dohánnyal megtömnie a pipáját, és mire a kijáratot jelentő vaskapuhoz érnek, már füstölög is a szájában.*
-No, végre megjöttünk. Vagyis majdnem, már csak lefele kell mennünk és ott is vagyunk.
*Lép ki a temetőből és mutat a lefelé kúszó ösvényen.*
-Vigyázva közlekedjünk. Nem kellemes legurulni innen.
*Azzal óvatosan megindul a folyóparthoz vezető ösvényen.*
*A temető. Valószínűleg a legunalmasabb hely a városban. Legalábbis Helias szerint. Semmi különlegesség, csak sírok. Azok is szinte mind egyformák. Lépteit fel is gyorsítja, hogy még kevesebb időt kelljen ezen a helyen töltenie. Már attól elunja magát, hogy itt van.*
-Borzalmasan unalmas és egyhangú hely ez.
*Erősíti meg gondolatait szóban is a férfi.*
-Szerencse, hogy nem itt van dolgunk, mert biztosan elaludnék munka közben.
*Gyorsan lépdel a sírkövek sorai között, hogy elérje a kiutat jelentő vaskaput. Onnan ténylegesen rövid távot kell megtenni, hogy eljussanak a folyópartra. Bár az is még egy kisebb idő mire lejutnak az ösvényen.
Közben Helias újra előkotorja zsebéből pipáját és menet közben dohánnyal tömködi. Érzi, hogy az unalom szép lassan rámászik, és épp ezért foglalkozik a pipázással inkább, hogy legalább valamit is csináljon miközben áthaladnak a temetőn. Hamar sikerül kellő mennyiségű dohánnyal megtömnie a pipáját, és mire a kijáratot jelentő vaskapuhoz érnek, már füstölög is a szájában.*
-No, végre megjöttünk. Vagyis majdnem, már csak lefele kell mennünk és ott is vagyunk.
*Lép ki a temetőből és mutat a lefelé kúszó ösvényen.*
-Vigyázva közlekedjünk. Nem kellemes legurulni innen.
*Azzal óvatosan megindul a folyóparthoz vezető ösvényen.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-03-02 02:05:06
Üzenet elküldve: 2017-03-02 02:05:06
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*A temető félreeső zugai továbbra is olyan kellemes környezetnek bizonyulnak, mint régebben. Mennyi minden vette kezdetét itt... Rossz dolgok? Nem, azt határozottan nem állítaná. Viszont sok minden... Kiteríti az egyik lapot, majd néhány elnagyolt vonással megalkotja Lanawint. Persze nagyrészt csak a "nagyjából itt egy Wegtoren" szintű térképig jut, és mivel a világot elválasztó hegy túloldalán soha nem is járt, ennek precíz (vagy akármilyen) ábrázolását nem igazán erőlteti. Megalkotja Lihanechet, a tavat, alá a tornyot, vagyis kicsit bele... részletek. Onnan indul ki a vonal, amely őt jelképezi, illetve a haladását. Enyhén görbén végighalad a pusztán, a szántókon, és nem tudja figyelmen kívül hagyni a következő kiegészítő gondolatot: Arthenior mellett. A kikötőig már nem ment le, azt a lap alján jelölte. Illetve nem is jelölte, simán úgy tekintette, hogy a lap alsó széle jelenti a kikötőt. Sa'Tereth birodalma nem játszik szerepet a mostani rajzban, mivel arra ráadásul Lorew sem járt. Furcsa, hogy amíg csak a démoni istenség volt jelen, addig hozzá akart tartozni, most azonban, hogy Eeyr is megjelent, nos... inkább felé húz.*
- Hehh... *sóhajt fel, majd elfekszik a koszos földön* Miért áldottál meg minket a gondolkodás képességével? Egyre csak rosszabb. A következő valami nyálas felismerés lesz, hogy a lelkem mélyén mindig is jó voltam, csak eddig nem volt esélyem kibontakozni? Na ne fárassz...
*Az a dolog undorító pikantériája, hogy fogalma sincs róla, egy féreg épp most rágja be magát az agyába, vagy a már bent lévő féreg készül távozni. Tény, hogy eddig úgy hitte, elköteleződött a sötét oldal mellett, de az is tény, hogy nem volt más alternatíva. Persze lényegtelen, hogy eddig járt jó úton, vagy éppen most lép rá, a lényeg a változás ténye. Igyekszik zavarának fizikai formát adni néhány esetlen kántálással, addig se forog az agya azon, hogy mi a jó, és mi a rossz.*
- A térkép... *pillant vissza, tudomást sem véve a potyogó jégről (már ha potyog)* Amon Ruadh... a tharg föld, és itt már elkéstem. Majd újra vissza... *írószerszámának nyoma egyetlen nagy spirálként keríti be Artheniort* Kész, vége, nincs tovább *a várost jelző karikán belülre csinál is egy apró pöttyöt a temető hozzávetőleges helyzetével* Eddig jutottál. Saját magadat zártad be, vagy vezetted félre. Te átkozott... *öklével rácsap a kezdetleges térképre, majd erőtlenül rá is fekszik a lapra. Fáradt, ehhez kétség sem férhet. Ha lenne jég, még az sem zavarná. Egyszerűen szüksége van egy kis pihenésre. Túl régóta szalad már, nem is tudván, hogy ő az üldözött, vagy az üldöző. Belefáradt a mókuskerékbe, és szeretne egy kicsit lassítani. Megállni. És most itt van mindennek a közepén, Artheniorban, tehát végre megteheti.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó harminc lépéses körzetében diónyi jégdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel, könnyebb sebeket okozva (3). A hatás egy körig tart.
- Hehh... *sóhajt fel, majd elfekszik a koszos földön* Miért áldottál meg minket a gondolkodás képességével? Egyre csak rosszabb. A következő valami nyálas felismerés lesz, hogy a lelkem mélyén mindig is jó voltam, csak eddig nem volt esélyem kibontakozni? Na ne fárassz...
*Az a dolog undorító pikantériája, hogy fogalma sincs róla, egy féreg épp most rágja be magát az agyába, vagy a már bent lévő féreg készül távozni. Tény, hogy eddig úgy hitte, elköteleződött a sötét oldal mellett, de az is tény, hogy nem volt más alternatíva. Persze lényegtelen, hogy eddig járt jó úton, vagy éppen most lép rá, a lényeg a változás ténye. Igyekszik zavarának fizikai formát adni néhány esetlen kántálással, addig se forog az agya azon, hogy mi a jó, és mi a rossz.*
- A térkép... *pillant vissza, tudomást sem véve a potyogó jégről (már ha potyog)* Amon Ruadh... a tharg föld, és itt már elkéstem. Majd újra vissza... *írószerszámának nyoma egyetlen nagy spirálként keríti be Artheniort* Kész, vége, nincs tovább *a várost jelző karikán belülre csinál is egy apró pöttyöt a temető hozzávetőleges helyzetével* Eddig jutottál. Saját magadat zártad be, vagy vezetted félre. Te átkozott... *öklével rácsap a kezdetleges térképre, majd erőtlenül rá is fekszik a lapra. Fáradt, ehhez kétség sem férhet. Ha lenne jég, még az sem zavarná. Egyszerűen szüksége van egy kis pihenésre. Túl régóta szalad már, nem is tudván, hogy ő az üldözött, vagy az üldöző. Belefáradt a mókuskerékbe, és szeretne egy kicsit lassítani. Megállni. És most itt van mindennek a közepén, Artheniorban, tehát végre megteheti.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó harminc lépéses körzetében diónyi jégdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel, könnyebb sebeket okozva (3). A hatás egy körig tart.
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-26 19:25:38
Üzenet elküldve: 2017-02-26 19:25:38
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós hűlt helye//
*Sajnos kénytelen szembesülni a cudar valósággal, miszerint valahol, valamikor útközben rossz irányba kanyarodott vagy fordult, mert Uto nincs itt. Bármerre forgatja fejét és vándorolgatja tekintetét, a szélvész gyors elfnek se híre, se hamva.
Bánatában sóhajt egy nagyot, sőt még füstölög is... pedig nem is pipázik!
Elnézést kér attól a szerencsétlen gyászolótól, akit összekevert az egyik aljas rablóval, majd visszakullog Üstököshöz... de lehet, hogy mégis akad ott valami? Majdnem rálép egy a földön lévő ruhadarabra, amit nyomban felkap és megnézi. Zöld színű, és egy szép, díszes 7-es számot varrtak bele.*
-Lám csak... szóval jártál erre, csak megelőztél.
*Jót nevet végül is az egészen. Jó móka volt, egy próbát megért a nyakoncsípés, és azt sem mondhatja, hogy üres kézzel kell távoznia.*
~Épp az én méretem. Te fránya Tepós, te!~
*Új ruhadarabját lazán dobja a vállára, majd felpattan a hófehér kanca hátára, és lassacskán maga mögött hagyja a temetőt.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
//A Tepós hűlt helye//
*Sajnos kénytelen szembesülni a cudar valósággal, miszerint valahol, valamikor útközben rossz irányba kanyarodott vagy fordult, mert Uto nincs itt. Bármerre forgatja fejét és vándorolgatja tekintetét, a szélvész gyors elfnek se híre, se hamva.
Bánatában sóhajt egy nagyot, sőt még füstölög is... pedig nem is pipázik!
Elnézést kér attól a szerencsétlen gyászolótól, akit összekevert az egyik aljas rablóval, majd visszakullog Üstököshöz... de lehet, hogy mégis akad ott valami? Majdnem rálép egy a földön lévő ruhadarabra, amit nyomban felkap és megnézi. Zöld színű, és egy szép, díszes 7-es számot varrtak bele.*
-Lám csak... szóval jártál erre, csak megelőztél.
*Jót nevet végül is az egészen. Jó móka volt, egy próbát megért a nyakoncsípés, és azt sem mondhatja, hogy üres kézzel kell távoznia.*
~Épp az én méretem. Te fránya Tepós, te!~
*Új ruhadarabját lazán dobja a vállára, majd felpattan a hófehér kanca hátára, és lassacskán maga mögött hagyja a temetőt.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:32:12
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:32:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós -7-//
~Ez az utolsó. Ennek kell lenni... lássuk a medvét!~
*Itt már leszáll Üstökös hátáról, és gyalogszerrel mászkál, hátha felfedezi az őrült Utot valahol, amint éppen piheg, vagy a lovát eteti, netán könnyít magán, vagy bármi.
Kis sétálgatás után meg is lel valakit, aki ilyen tisztes távolságból elfszerűnek tűnik. Nem akar sokáig várakozni, így közelebb lép, majd mély, határozott hangján odaszól neki.*
-Uto!
*Ha nem a keresett személy lesz az, akkor majd legfeljebb elnézést kér és továbbáll.*
-Ide a zöld gyertyát! Hacsak nem akarod, hogy valami ocsmánysággá változtassalak, vagy megégesselek! Na, mire vársz! Ide vele önszántadból, vagy elveszem erővel!
*Hangja kifejezetten fenyegetően cseng, érezni, hogy nem a levegőbe beszél, és bizony ha Uto ellenkezik, meg is fogja mutatni!*
//A Tepós -7-//
~Ez az utolsó. Ennek kell lenni... lássuk a medvét!~
*Itt már leszáll Üstökös hátáról, és gyalogszerrel mászkál, hátha felfedezi az őrült Utot valahol, amint éppen piheg, vagy a lovát eteti, netán könnyít magán, vagy bármi.
Kis sétálgatás után meg is lel valakit, aki ilyen tisztes távolságból elfszerűnek tűnik. Nem akar sokáig várakozni, így közelebb lép, majd mély, határozott hangján odaszól neki.*
-Uto!
*Ha nem a keresett személy lesz az, akkor majd legfeljebb elnézést kér és továbbáll.*
-Ide a zöld gyertyát! Hacsak nem akarod, hogy valami ocsmánysággá változtassalak, vagy megégesselek! Na, mire vársz! Ide vele önszántadból, vagy elveszem erővel!
*Hangja kifejezetten fenyegetően cseng, érezni, hogy nem a levegőbe beszél, és bizony ha Uto ellenkezik, meg is fogja mutatni!*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-18 12:54:46
Üzenet elküldve: 2017-02-18 12:54:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Reggeli séta//
*A lányka felállva már azért valamivel magasabb a megtermett tündérnél. Így folytatják hát a beszélgetésüket.*
- A mágia nagyon bonyolult dolog. Nektek való fiataloknak.
*Az öreg sose érzett indíttatást a tanulás iránt, a mágia ezen oknál fogva esélytelen nála.*
- No és hol tanulsz mágiát? Van mestered netalán?
*Nem olyan sok helyet ismer ahol mágiát lehet tanulni ezért kíváncsi, hogy a leányzó hol végzi a tanulmányait. Az azért megnyugtatja atyai lelkét, hogy Lauwirra nem nélkülözik. Az, hogy még fenn is tudja tartani magát az meg igen szép teljesítmény a korában.*
- Nagyon talpraesett vagy.
*Ezen nincs mit magyarázni, az és kész. A csalfa mosolyos kérdésre érdekes tekintet vág.*
- Különösebben még nem volt szerencsém ilyenhez.
~Mifajta furcsa kérdés ez?~
*Az öreg tündér ezt nem tudja hová tenni. Talán már öregek az agytekervényei, hogy felfogja.*
- A legtöbben Arraele apónak hívnak, nyugodtan szólíthatsz így te is.
*Bajusza alatt mosolygósan fogadja a lány bemutatkozását. Ha Aria nem tiltakozik, akkor az öreg a sétabotjával együtt elindul vele a folyópart irányába.*
- Aztán hány éves vagy Aria?
~Az elfeknél sosem lehet tudni, jobb rákérdezni.~
//Reggeli séta//
*A lányka felállva már azért valamivel magasabb a megtermett tündérnél. Így folytatják hát a beszélgetésüket.*
- A mágia nagyon bonyolult dolog. Nektek való fiataloknak.
*Az öreg sose érzett indíttatást a tanulás iránt, a mágia ezen oknál fogva esélytelen nála.*
- No és hol tanulsz mágiát? Van mestered netalán?
*Nem olyan sok helyet ismer ahol mágiát lehet tanulni ezért kíváncsi, hogy a leányzó hol végzi a tanulmányait. Az azért megnyugtatja atyai lelkét, hogy Lauwirra nem nélkülözik. Az, hogy még fenn is tudja tartani magát az meg igen szép teljesítmény a korában.*
- Nagyon talpraesett vagy.
*Ezen nincs mit magyarázni, az és kész. A csalfa mosolyos kérdésre érdekes tekintet vág.*
- Különösebben még nem volt szerencsém ilyenhez.
~Mifajta furcsa kérdés ez?~
*Az öreg tündér ezt nem tudja hová tenni. Talán már öregek az agytekervényei, hogy felfogja.*
- A legtöbben Arraele apónak hívnak, nyugodtan szólíthatsz így te is.
*Bajusza alatt mosolygósan fogadja a lány bemutatkozását. Ha Aria nem tiltakozik, akkor az öreg a sétabotjával együtt elindul vele a folyópart irányába.*
- Aztán hány éves vagy Aria?
~Az elfeknél sosem lehet tudni, jobb rákérdezni.~
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-17 20:11:33
Üzenet elküldve: 2017-02-17 20:11:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Reggeli séta//
*Szép lassan feláll, leporolja magát, és immár állva folytatja a beszélgetést.*
- Jelenleg így teszek, de köszönöm a jó tanácsát, mivel most nem lesz senki mellettem. Ameddig meg nem erősödök addig pedig mágiát tanulok, egy élet is kevés, hogy teljesen kiismerhessük.
*Arról nem is beszélve, hogy mindent meg se lehet tanulni.*
- Szerencsére nem, mindenem megvan amire szükségem van. Apám remekül kialakította a házat, mintha csak egy igazi mérnök lett volna, így szerencsére nem kell sok mindenre költenem, és alkalmi munkákból fenn tudom tartani magamat.
*A következő kijelentésre elmosolyodik, de inkább kacagna. A temetőben amúgy se illik vihorászni.*
- Hiszek magának, és megfogadom.
*Hallja a jó szándékot a másik féltől, ám a következő kijelentésre Aria arca kicsit belepirul.*
~ Csupán az idő miatt van ez így.~
*A séta ajánlatára egyből felkapja a fejét a hóhajú leányzó, azonban a vörös pír ott van még néhány másodperc erejéig.*
- Volna kedvem, hiszen nincs most semmi dolgom amúgy se.
Viszont-
*Egy csalfa mosoly húzódik az elf arcára.*
- Egy kérdésem van magához. Volt lehetősége megpillantani akkor temetőt, mikor minden sírkőn két-két gyertya van, és éjszaka? Egészen varázslatos hangulatot tud teremteni.
*El is képzeli, mert tényleg csodálatos látványt nyújt akkor. Végül Aria egy újabb kérdést szegez a másiknak.*
- Ha már úgyis sétálunk, és ismerkedünk. A kedves tündér apót, hogyan szólíthatom?
Én Tyilaria vagyok, viszont szólíthat Ariának is, ha gondolja.
//Reggeli séta//
*Szép lassan feláll, leporolja magát, és immár állva folytatja a beszélgetést.*
- Jelenleg így teszek, de köszönöm a jó tanácsát, mivel most nem lesz senki mellettem. Ameddig meg nem erősödök addig pedig mágiát tanulok, egy élet is kevés, hogy teljesen kiismerhessük.
*Arról nem is beszélve, hogy mindent meg se lehet tanulni.*
- Szerencsére nem, mindenem megvan amire szükségem van. Apám remekül kialakította a házat, mintha csak egy igazi mérnök lett volna, így szerencsére nem kell sok mindenre költenem, és alkalmi munkákból fenn tudom tartani magamat.
*A következő kijelentésre elmosolyodik, de inkább kacagna. A temetőben amúgy se illik vihorászni.*
- Hiszek magának, és megfogadom.
*Hallja a jó szándékot a másik féltől, ám a következő kijelentésre Aria arca kicsit belepirul.*
~ Csupán az idő miatt van ez így.~
*A séta ajánlatára egyből felkapja a fejét a hóhajú leányzó, azonban a vörös pír ott van még néhány másodperc erejéig.*
- Volna kedvem, hiszen nincs most semmi dolgom amúgy se.
Viszont-
*Egy csalfa mosoly húzódik az elf arcára.*
- Egy kérdésem van magához. Volt lehetősége megpillantani akkor temetőt, mikor minden sírkőn két-két gyertya van, és éjszaka? Egészen varázslatos hangulatot tud teremteni.
*El is képzeli, mert tényleg csodálatos látványt nyújt akkor. Végül Aria egy újabb kérdést szegez a másiknak.*
- Ha már úgyis sétálunk, és ismerkedünk. A kedves tündér apót, hogyan szólíthatom?
Én Tyilaria vagyok, viszont szólíthat Ariának is, ha gondolja.
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-17 09:17:07
Üzenet elküldve: 2017-02-17 09:17:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Reggeli séta//
- A kalandorkodás szép dolog de ahhoz még kellene pár évet várnod, nem gondolod?
*Elhiszi, hogy a lány erre készül de szinte még gyerek.*
- Nehéz körülmények között élsz?
*Nem szívbajos megkérdezni a leánykát. A kérdésre Lauwirra megadja a választ.*
- Egyedül gondoskodsz? Miből tartod el magad?
*Teljesen megrökönyödik azon, hogy az elf lány egyedül él.*
- A tanulás derék dolog. Inkább tanulj még és csak utána kalandozz. Ráérsz még azzal, higgy nekem.
*Nem befolyásolni akarja a lányt, ez tőle kedves jó tanács.*
- Érdekes dolog, amit mondasz. Látszik, hogy tanult vagy.
*Lauwirra meglátásai jók. Rá is mosolyog az öreg.*
- Nincs kedved sétálni. Olyan borús hely ez a temető?
*Ha a lánykának nincs ellene akkor más felé sétálnának innen.*
//Reggeli séta//
- A kalandorkodás szép dolog de ahhoz még kellene pár évet várnod, nem gondolod?
*Elhiszi, hogy a lány erre készül de szinte még gyerek.*
- Nehéz körülmények között élsz?
*Nem szívbajos megkérdezni a leánykát. A kérdésre Lauwirra megadja a választ.*
- Egyedül gondoskodsz? Miből tartod el magad?
*Teljesen megrökönyödik azon, hogy az elf lány egyedül él.*
- A tanulás derék dolog. Inkább tanulj még és csak utána kalandozz. Ráérsz még azzal, higgy nekem.
*Nem befolyásolni akarja a lányt, ez tőle kedves jó tanács.*
- Érdekes dolog, amit mondasz. Látszik, hogy tanult vagy.
*Lauwirra meglátásai jók. Rá is mosolyog az öreg.*
- Nincs kedved sétálni. Olyan borús hely ez a temető?
*Ha a lánykának nincs ellene akkor más felé sétálnának innen.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-17 08:40:59
Üzenet elküldve: 2017-02-17 08:40:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Reggeli séta//
*A tündér apó kijelentésén elmosolyodik. Látja a másik fél komor tekintetét. De szerencsére megenyhül.*
- Nem olyan neveltetést kaptam, ami általában megszokott. Amióta két lábon járok, kalandornak készültem, csak hát jelenlegi körülmények, most közbe szólnak.
~ Hiába ez a nagyszerű test ha nem tudom kihasználni.~
*Veszteség, a valódi énje szemszögéből egy kicsit más, de a tényen nem változtat, hogy immár egyedül van.*
- Jelenleg magamról gondoskodók. Szerencsére van minden a számomra, van tető fejem fölött. Igaz nem vagyok egy nemes, de mindent el tudok intézni amit csak kell.
*A leány kedves mosolya továbbra is ott van, főleg amikor dicséretet az kap apótól.
Egy több ezer éves "lélek" azért egyes mást már látott a világban. Viszont egyre több kérdést von maga után. Ha vissza tudják hozni a halottakat, ahogy az előbb említette a tündér úr, akkor mégis miért félnek annyira a haláltól? Talán azért, mert egy "Entitás" kezében van a _döntés_ joga?*
~ A világ folyamatosan változik.~
- Én is csak szeretnék tanulni, szóval az én tudásomat sem lehet még készpénznek venni, de valahol el kell majd kezdeni a tanulást, s remélhetőleg egyszer rálelünk az igazságra.
*Részben ez igaz, viszont a jelenlegi rendszer nem olyan régóta van fent így még Aria sem tud konkrétumokkal előhozakodni.*
- Kérem bocsásson, hogy ily nyersen fogalmaztam, de pont erre akartam kilyukadni. Attól, hogy még a test "él" és mozog attól még a lélek hiányzik belőle, s attól félek, miszerint a fényoldalon sincs ez másként. Ám ez inkább csak spekuláció, mintsem ami valódi tudáson alapszik.
*Közben jön a kíváncsi kérdés, de amit mond az igaz, nem hazudik. Két idegen beszélget egymással, mi oka lenne ferdíteni?*
- A szüleimtől egy két érdekességet hallottam, azonban ahogy azt az előbb mondtam is, az én tudásom is rettentő hiányos ezen a téren.
//Reggeli séta//
*A tündér apó kijelentésén elmosolyodik. Látja a másik fél komor tekintetét. De szerencsére megenyhül.*
- Nem olyan neveltetést kaptam, ami általában megszokott. Amióta két lábon járok, kalandornak készültem, csak hát jelenlegi körülmények, most közbe szólnak.
~ Hiába ez a nagyszerű test ha nem tudom kihasználni.~
*Veszteség, a valódi énje szemszögéből egy kicsit más, de a tényen nem változtat, hogy immár egyedül van.*
- Jelenleg magamról gondoskodók. Szerencsére van minden a számomra, van tető fejem fölött. Igaz nem vagyok egy nemes, de mindent el tudok intézni amit csak kell.
*A leány kedves mosolya továbbra is ott van, főleg amikor dicséretet az kap apótól.
Egy több ezer éves "lélek" azért egyes mást már látott a világban. Viszont egyre több kérdést von maga után. Ha vissza tudják hozni a halottakat, ahogy az előbb említette a tündér úr, akkor mégis miért félnek annyira a haláltól? Talán azért, mert egy "Entitás" kezében van a _döntés_ joga?*
~ A világ folyamatosan változik.~
- Én is csak szeretnék tanulni, szóval az én tudásomat sem lehet még készpénznek venni, de valahol el kell majd kezdeni a tanulást, s remélhetőleg egyszer rálelünk az igazságra.
*Részben ez igaz, viszont a jelenlegi rendszer nem olyan régóta van fent így még Aria sem tud konkrétumokkal előhozakodni.*
- Kérem bocsásson, hogy ily nyersen fogalmaztam, de pont erre akartam kilyukadni. Attól, hogy még a test "él" és mozog attól még a lélek hiányzik belőle, s attól félek, miszerint a fényoldalon sincs ez másként. Ám ez inkább csak spekuláció, mintsem ami valódi tudáson alapszik.
*Közben jön a kíváncsi kérdés, de amit mond az igaz, nem hazudik. Két idegen beszélget egymással, mi oka lenne ferdíteni?*
- A szüleimtől egy két érdekességet hallottam, azonban ahogy azt az előbb mondtam is, az én tudásom is rettentő hiányos ezen a téren.
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-16 08:11:21
Üzenet elküldve: 2017-02-16 08:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Reggeli séta//
*Komoran kezdi el méregetni a leánykát, végül megenyhül az öreg tekintet.*
- A kor csak csiszol rajtunk, már, akin…
*Jól mondja a lány. Annak ellenére, hogy milyen fiatalnak néz ki vág az esze.*
- Hogy-hogy kilógsz a sorból?
*Ez már felkelti érdeklődését. Nem minden nap talál a tündér kilógó személyiségeket. A halott apa említésekor szomorúan bólint. Nem mindenki szeret róla beszélni és a látottak szerint a lányka sem.*
- Most kinél laksz? Van, aki gondoskodik rólad?
*Nagyapa ösztönei működésbe lépnek az árvaság felismerésekor.
A részvétnyilvánítás jól esik az idős lelkének.*
- Nem mondasz butaságot lányom. A halál valóban ilyen.
~Szokatlanul érett ez a gyermek. Biztos a halál érintése gondolkoztatta el.~
*Eztán érdekes gondolat hangzik el.*
- Lehetséges, hogy ez az ára. Nem vagyok mágiában jártas csak hallok ezt azt.
Ha már van ilyen varázslat akkor gondolom csak ugyanaz a személy tér vissza, legalább is így lenne logikus. Remélem nem lesz rá szükségünk.
*Próbálja pozitívan ezt a témát taglalni már amennyire sikerül.
A nekromancia szó hallatán komoran összeráncolja a szemöldökét.*
- A nekromancia egy mocskos sötét mágia. Rothadó testet mozgat bábként a mágus. Volt hozzá szerencsém az átkozott Sa'Tereth hódítása nyomán.
*Elég erős érzéseket vált ki belőle ez a dolog.*
- Honnan tudsz te ennyi mindent?
*Újra szokatlanul tapasztalja a lányka tájékozottságát.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.16 08:42:37
//Reggeli séta//
*Komoran kezdi el méregetni a leánykát, végül megenyhül az öreg tekintet.*
- A kor csak csiszol rajtunk, már, akin…
*Jól mondja a lány. Annak ellenére, hogy milyen fiatalnak néz ki vág az esze.*
- Hogy-hogy kilógsz a sorból?
*Ez már felkelti érdeklődését. Nem minden nap talál a tündér kilógó személyiségeket. A halott apa említésekor szomorúan bólint. Nem mindenki szeret róla beszélni és a látottak szerint a lányka sem.*
- Most kinél laksz? Van, aki gondoskodik rólad?
*Nagyapa ösztönei működésbe lépnek az árvaság felismerésekor.
A részvétnyilvánítás jól esik az idős lelkének.*
- Nem mondasz butaságot lányom. A halál valóban ilyen.
~Szokatlanul érett ez a gyermek. Biztos a halál érintése gondolkoztatta el.~
*Eztán érdekes gondolat hangzik el.*
- Lehetséges, hogy ez az ára. Nem vagyok mágiában jártas csak hallok ezt azt.
Ha már van ilyen varázslat akkor gondolom csak ugyanaz a személy tér vissza, legalább is így lenne logikus. Remélem nem lesz rá szükségünk.
*Próbálja pozitívan ezt a témát taglalni már amennyire sikerül.
A nekromancia szó hallatán komoran összeráncolja a szemöldökét.*
- A nekromancia egy mocskos sötét mágia. Rothadó testet mozgat bábként a mágus. Volt hozzá szerencsém az átkozott Sa'Tereth hódítása nyomán.
*Elég erős érzéseket vált ki belőle ez a dolog.*
- Honnan tudsz te ennyi mindent?
*Újra szokatlanul tapasztalja a lányka tájékozottságát.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.16 08:42:37
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-15 23:42:02
Üzenet elküldve: 2017-02-15 23:42:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Reggeli séta//
*Azért az a "pár év" megtanította a tisztelet kimutatására, és tisztában a "mostani" korával is. De ez jól van is ez így, nem várja el a másiktól, hogy a másságát elfogadja, vagy egyáltalán megértse.*
- Nem a kor határoz meg minket. *Mosolyog kedvesen.*
- De bölcsességet lehet vele szerezni, viszont én lehet eleve kilógok a sorból.
~ És nem csak faji szempontból.~
*Igyekszik, úgy éreztetni, hogy leány a fiatalabb, de ez már úgyis csak részlet kérdés, az öregapó is tudna olyat mesélni amit Aria sem tud, hiszen eleve csak "múltban" élt.
No de, jött egy kérdés, amire illik válaszolni valamilyen formában.*
- Az apámat, és nem ismerek más közeli rokont.
*A hangján érezhető, hogy nem igen akar beszélni róla, nem azért meg nem tudta, hanem a "teste" még érzi az ürességet, hiszen most már egyedül van.*
- Részvétem. *Nem annak nehéz aki meghalt, hanem aki itt maradt és cipeli ezt a súlyt.*
- Viszont addig nem hallnak meg míg emlékszünk rájuk. Legalábbis úgy gondolom, hogy kétszer halunk meg, miután már egy gondolat se őrizi meg a létezésünket.
*Miután elmondta a gondolatait, a tündér apó is így tesz.*
- Nem.
*Aria kontráz rá, nemes egyszerűséggel. Ami pedig a három entitást illeti a részéről, azt nem mondja ki hangosan.*
- Erre nehéz felelni, mivel eléggé friss a dolog, s emiatt nem sok mester szaladgál az úton.
*Mondja a tényeket, mivel a mágia az utóbbi időben egy kissé megváltozott.*
- Viszont egyet ne felejtsünk el. Ennek ára van! Kérem javítson ha tévedek, de ehhez kell a "varázsló" élete, mert feláldozza magát, a másik akik egyszer meghaltak, és újra élesztettek, tényleg ugyanazok maradnak?
*A test és a tudat is lehet azonos, no de a lelkük?*
- Bocsásson meg a tudatlanságom ért, de összességében a Nekromancia is "feléleszti" a testet.
*Érezteti, hogy azért különbözik a kettő, de mégis hasonlóak.*
//Reggeli séta//
*Azért az a "pár év" megtanította a tisztelet kimutatására, és tisztában a "mostani" korával is. De ez jól van is ez így, nem várja el a másiktól, hogy a másságát elfogadja, vagy egyáltalán megértse.*
- Nem a kor határoz meg minket. *Mosolyog kedvesen.*
- De bölcsességet lehet vele szerezni, viszont én lehet eleve kilógok a sorból.
~ És nem csak faji szempontból.~
*Igyekszik, úgy éreztetni, hogy leány a fiatalabb, de ez már úgyis csak részlet kérdés, az öregapó is tudna olyat mesélni amit Aria sem tud, hiszen eleve csak "múltban" élt.
No de, jött egy kérdés, amire illik válaszolni valamilyen formában.*
- Az apámat, és nem ismerek más közeli rokont.
*A hangján érezhető, hogy nem igen akar beszélni róla, nem azért meg nem tudta, hanem a "teste" még érzi az ürességet, hiszen most már egyedül van.*
- Részvétem. *Nem annak nehéz aki meghalt, hanem aki itt maradt és cipeli ezt a súlyt.*
- Viszont addig nem hallnak meg míg emlékszünk rájuk. Legalábbis úgy gondolom, hogy kétszer halunk meg, miután már egy gondolat se őrizi meg a létezésünket.
*Miután elmondta a gondolatait, a tündér apó is így tesz.*
- Nem.
*Aria kontráz rá, nemes egyszerűséggel. Ami pedig a három entitást illeti a részéről, azt nem mondja ki hangosan.*
- Erre nehéz felelni, mivel eléggé friss a dolog, s emiatt nem sok mester szaladgál az úton.
*Mondja a tényeket, mivel a mágia az utóbbi időben egy kissé megváltozott.*
- Viszont egyet ne felejtsünk el. Ennek ára van! Kérem javítson ha tévedek, de ehhez kell a "varázsló" élete, mert feláldozza magát, a másik akik egyszer meghaltak, és újra élesztettek, tényleg ugyanazok maradnak?
*A test és a tudat is lehet azonos, no de a lelkük?*
- Bocsásson meg a tudatlanságom ért, de összességében a Nekromancia is "feléleszti" a testet.
*Érezteti, hogy azért különbözik a kettő, de mégis hasonlóak.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-15 10:37:16
Üzenet elküldve: 2017-02-15 10:37:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Reggeli séta//
*Az elf leányka szokatlanul kedvesen szólítja meg. Ez megnyerő és jó pont az öreg tündérnél.*
- Jót mondtál lányom csak a korod béliek ritkán gondolkodnak efféléken.
*Szokatlannak tartja továbbra is a lányka elmélyült gondolatait. Ki akarja deríteni, hogy mi lehet az oka.*
- Áh, értem. Sajnálattal hallom a veszteséged. Azt elárulnád, hogy kit vesztettél el?
*Tapintatosan puhatolózik az öreg, hátha jobban megértheti a számára gyermeki lelket.*
- A veszteség szörnyű érzés. Jómagam is átéltem már. A szüleim meghaltak vagy húsz téllel ezelőtt.
*Ilyen korban már a szülők elvesztése majdnem alap dolog egy tündérnél, kivéve ha rekordéletű a kedves rokon.*
- Szóval nem fogadod el őket. Jogod van erre persze, hogy van. Én Eeyr hatalmában hiszek aki a pletykák szerint képes visszahozni az elhunytakat. Ez nem lenne rossz igaz?
*A hit kérdése fontos az öreg tündérnek. Sokat elárul az adott személyről, hogy miért gondolja úgy ahogy.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.15 10:39:49
//Reggeli séta//
*Az elf leányka szokatlanul kedvesen szólítja meg. Ez megnyerő és jó pont az öreg tündérnél.*
- Jót mondtál lányom csak a korod béliek ritkán gondolkodnak efféléken.
*Szokatlannak tartja továbbra is a lányka elmélyült gondolatait. Ki akarja deríteni, hogy mi lehet az oka.*
- Áh, értem. Sajnálattal hallom a veszteséged. Azt elárulnád, hogy kit vesztettél el?
*Tapintatosan puhatolózik az öreg, hátha jobban megértheti a számára gyermeki lelket.*
- A veszteség szörnyű érzés. Jómagam is átéltem már. A szüleim meghaltak vagy húsz téllel ezelőtt.
*Ilyen korban már a szülők elvesztése majdnem alap dolog egy tündérnél, kivéve ha rekordéletű a kedves rokon.*
- Szóval nem fogadod el őket. Jogod van erre persze, hogy van. Én Eeyr hatalmában hiszek aki a pletykák szerint képes visszahozni az elhunytakat. Ez nem lenne rossz igaz?
*A hit kérdése fontos az öreg tündérnek. Sokat elárul az adott személyről, hogy miért gondolja úgy ahogy.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.15 10:39:49
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-14 20:00:33
Üzenet elküldve: 2017-02-14 20:00:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Reggeli séta//
*Nagyon jó egy kicsit pihenni, ahol nem zavarja senki.
Ám egyszer egy apró termetű tündér apó szólítja meg a leányzót.*
- Miből tetszik gondolni? Tán rosszul vélekednék erről? Amennyiben így van, akkor nyugodtan kijavíthatja a tévedésemet, kedves tündér apó.
*Mosolyodik el a hóhajú elf, hiszen nagy valószínűséggel mind a ketten már megérettek erre, hogy ilyesmin filozofáljanak, vagy nem?
Majd a kedves mosoly odafagy az arcára, az utóbbi kérdés hallatán. A mostani életében nem olyan rég vesztette el az apját is.*
- Igen, de ők sosem kerülhetnek már ide.
*Egy hely ahol megemlékezhetünk a szeretteinkről, egy hely ahol ismét átélhetjük a szép emlékeket, így a kérdést nem is érzi tolakodónak Aria, ami elmúlt elmúlt.*
*Más különben ha hiszi hanem a tündér apó, de a "kislány" is sok időt megélt már. A látszat bizony csal.*
- Érdekes téma váltás, így hirtelen, viszont ha arra gondol, miszerint túlvilági elképzeléseimet, ők testesítik, akkor a válaszom egész egyszerűen, nem.
~ Miért olyan fontos neki, hogy miben hiszek? Nem ez fog engem meghatározni.~
*Mondja ismét derűsebb ábrázattal, mivel mostanság igencsak felkapott téma lett. Nem de bár?*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.14 20:02:30
//Reggeli séta//
*Nagyon jó egy kicsit pihenni, ahol nem zavarja senki.
Ám egyszer egy apró termetű tündér apó szólítja meg a leányzót.*
- Miből tetszik gondolni? Tán rosszul vélekednék erről? Amennyiben így van, akkor nyugodtan kijavíthatja a tévedésemet, kedves tündér apó.
*Mosolyodik el a hóhajú elf, hiszen nagy valószínűséggel mind a ketten már megérettek erre, hogy ilyesmin filozofáljanak, vagy nem?
Majd a kedves mosoly odafagy az arcára, az utóbbi kérdés hallatán. A mostani életében nem olyan rég vesztette el az apját is.*
- Igen, de ők sosem kerülhetnek már ide.
*Egy hely ahol megemlékezhetünk a szeretteinkről, egy hely ahol ismét átélhetjük a szép emlékeket, így a kérdést nem is érzi tolakodónak Aria, ami elmúlt elmúlt.*
*Más különben ha hiszi hanem a tündér apó, de a "kislány" is sok időt megélt már. A látszat bizony csal.*
- Érdekes téma váltás, így hirtelen, viszont ha arra gondol, miszerint túlvilági elképzeléseimet, ők testesítik, akkor a válaszom egész egyszerűen, nem.
~ Miért olyan fontos neki, hogy miben hiszek? Nem ez fog engem meghatározni.~
*Mondja ismét derűsebb ábrázattal, mivel mostanság igencsak felkapott téma lett. Nem de bár?*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.14 20:02:30
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-02-14 15:24:43
Üzenet elküldve: 2017-02-14 15:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vásárlás//
*A templom ha nem is hasznos, de legalább informatív volt a doktor számára. Képet kaphatott arról, hogy az istenségek közül még mindig a kikötői a legszimpatikusabb. Ez a primitív rendet követő és felül reprezentáló szekta meg sem közelíti a doktor vágyait, amelyek az intelligencia határtalan uralmát hirdeti. Mondjuk ebben az értelemben a kikötő sötét fellege és az ottani követők esztelen öldöklése is távol áll tőle, de ott legalább őszintén és reálisan állnak a világhoz, nem ilyen elrugaszkodott mese mese mátka módon.
Ahogy kiér a templomból a temető irányába indul. Kell egy kis csönd és nyugalom, a templomban bőven sok képtelenséget dumáltak a fejébe, hogy most vágya a nyugalmat. Végig sétál a sírok között és ahogy jobbra balra tekintget eszébe jutnak a holtak a múltból. Azok akik oly sokat segítettek neki és a társainak, akiken ki lehetett kísérletezni a különféle vakcinákat, mérgeket. Sok árva pusztult el így. De haláluk nem volt hiába, hiszen életüket a tudomány nevében az új rend magasabb és fennköltebb eredményei miatt oltották ki. Ez a pusztulás igazolható a doktor számára, de a csak úgy gyilkolás visszataszító, hiszen pazarlás. Lassan kiér a temetőből és a kovács felé indul, hogy megnézze tud e neki olyan szikét készíteni amivel precízebb munkát végezhet.*
*A templom ha nem is hasznos, de legalább informatív volt a doktor számára. Képet kaphatott arról, hogy az istenségek közül még mindig a kikötői a legszimpatikusabb. Ez a primitív rendet követő és felül reprezentáló szekta meg sem közelíti a doktor vágyait, amelyek az intelligencia határtalan uralmát hirdeti. Mondjuk ebben az értelemben a kikötő sötét fellege és az ottani követők esztelen öldöklése is távol áll tőle, de ott legalább őszintén és reálisan állnak a világhoz, nem ilyen elrugaszkodott mese mese mátka módon.
Ahogy kiér a templomból a temető irányába indul. Kell egy kis csönd és nyugalom, a templomban bőven sok képtelenséget dumáltak a fejébe, hogy most vágya a nyugalmat. Végig sétál a sírok között és ahogy jobbra balra tekintget eszébe jutnak a holtak a múltból. Azok akik oly sokat segítettek neki és a társainak, akiken ki lehetett kísérletezni a különféle vakcinákat, mérgeket. Sok árva pusztult el így. De haláluk nem volt hiába, hiszen életüket a tudomány nevében az új rend magasabb és fennköltebb eredményei miatt oltották ki. Ez a pusztulás igazolható a doktor számára, de a csak úgy gyilkolás visszataszító, hiszen pazarlás. Lassan kiér a temetőből és a kovács felé indul, hogy megnézze tud e neki olyan szikét készíteni amivel precízebb munkát végezhet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965