Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-03 16:50:41
Üzenet elküldve: 2013-09-03 16:50:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Henua Tikron a tisztáson kellemesen hosszú időt tölt el fogadott leányával, azonban ideje indulni. A templomban még tanulni akar, ahogy Tilli is. Bizonyos dolgokat csak a papoktól tud ellesni és ott van a könyvtár is rengeteg tekerccsel és tanulmánnyal.
Ha Tilli is követi, akkor ketten jönnek vissza a városba. Egy kicsit még gyönyörködnek a folyóparton. A gnóm kortyol egyet, majd megtölti a kulacsát friss vízzel és hagyja, hogy ezt leánya is megtegye, ha akarja. Egy kicsit még nézelődhetnek, beszélgethetnek itt, aztán viszont irány a város, ahová a temetőn keresztül vezet az út.
Miközben a lejtőn felfelé haladnak, a gnóm megvakarja a fejét. Szinte egész nap kalapot visel és ez nem igazán jó a fejbőrnek. A kopaszságát akarja titkolni, de ennek az az ára, hogy néha nagyon viszket a feje. Tilli előtt nem szégyenlősködik. Lekapja a fejéről a zöld kalapot, ami ma rajta van és vakarózni kezd egy kicsit.
Mielőtt átlépik a komor falakat és újra a halottak nyughelyéül szolgáló ködös városrészbe jutnak, a dombtetőről Tikron még egyszer megnézi a folyót. A víz vidáman halad a folyásirányba, tudomást sem véve a világ számos nehézségéről. Példát lehetne róla venni, ahogy csak megy és megy és megy, kitartóan törekedve arra, amerre menni akar. Partot mosva, köveket görgetve, alakzatokat formálva a természetben. És egyben életet nyújt rengeteg élőlény számára. A halak lubickolnak, a békák ki-be ugrálnak és bármely más élőlény is megmártózhat Arthenior méltóságos folyamában vagy épp szomját olthatja. A homokos parttal és a szép fákkal együtt a gnóm egyik kedvenc helye lett ez.
Végül át kell lépni a temető hátsó kapuját és a szürke falak között újra megérkeznek arra a helyre, amit Tilli olyan megnyugtatónak nevezett. A gnómnak nem a nyugalom jut eszébe erről a helyről. A holtak is úgy nyugszanak itt, hogy mást nem tudnak csinálni. Nem igazán az élőknek való hely ez, bár persze a megemlékezés fontos.
Ha Tilli jön vele, akkor Tikron elindul a sírok között és nézelődik. Főleg a lába előtt, nehogy elessen egy nagyobb kőben, de a díszesebb sírokat is megnézi. Akármilyen nyomasztó is a hely, megpróbálták feloldani azzal, hogy méltó emlékeket állítottak. Legalábbis azoknak, akik hozzátartozóinak volt erre pénze és késztetése.*
*Henua Tikron a tisztáson kellemesen hosszú időt tölt el fogadott leányával, azonban ideje indulni. A templomban még tanulni akar, ahogy Tilli is. Bizonyos dolgokat csak a papoktól tud ellesni és ott van a könyvtár is rengeteg tekerccsel és tanulmánnyal.
Ha Tilli is követi, akkor ketten jönnek vissza a városba. Egy kicsit még gyönyörködnek a folyóparton. A gnóm kortyol egyet, majd megtölti a kulacsát friss vízzel és hagyja, hogy ezt leánya is megtegye, ha akarja. Egy kicsit még nézelődhetnek, beszélgethetnek itt, aztán viszont irány a város, ahová a temetőn keresztül vezet az út.
Miközben a lejtőn felfelé haladnak, a gnóm megvakarja a fejét. Szinte egész nap kalapot visel és ez nem igazán jó a fejbőrnek. A kopaszságát akarja titkolni, de ennek az az ára, hogy néha nagyon viszket a feje. Tilli előtt nem szégyenlősködik. Lekapja a fejéről a zöld kalapot, ami ma rajta van és vakarózni kezd egy kicsit.
Mielőtt átlépik a komor falakat és újra a halottak nyughelyéül szolgáló ködös városrészbe jutnak, a dombtetőről Tikron még egyszer megnézi a folyót. A víz vidáman halad a folyásirányba, tudomást sem véve a világ számos nehézségéről. Példát lehetne róla venni, ahogy csak megy és megy és megy, kitartóan törekedve arra, amerre menni akar. Partot mosva, köveket görgetve, alakzatokat formálva a természetben. És egyben életet nyújt rengeteg élőlény számára. A halak lubickolnak, a békák ki-be ugrálnak és bármely más élőlény is megmártózhat Arthenior méltóságos folyamában vagy épp szomját olthatja. A homokos parttal és a szép fákkal együtt a gnóm egyik kedvenc helye lett ez.
Végül át kell lépni a temető hátsó kapuját és a szürke falak között újra megérkeznek arra a helyre, amit Tilli olyan megnyugtatónak nevezett. A gnómnak nem a nyugalom jut eszébe erről a helyről. A holtak is úgy nyugszanak itt, hogy mást nem tudnak csinálni. Nem igazán az élőknek való hely ez, bár persze a megemlékezés fontos.
Ha Tilli jön vele, akkor Tikron elindul a sírok között és nézelődik. Főleg a lába előtt, nehogy elessen egy nagyobb kőben, de a díszesebb sírokat is megnézi. Akármilyen nyomasztó is a hely, megpróbálták feloldani azzal, hogy méltó emlékeket állítottak. Legalábbis azoknak, akik hozzátartozóinak volt erre pénze és késztetése.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-02 22:00:03
Üzenet elküldve: 2013-09-02 22:00:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi Örökség//
Caletnia, dühöd egészen nyilvánvalóan teszed közszemlére, nem is törődve azzal, hogy szerencsédet dicsérd, amiért a szikla nem koponyádat zúzta szét, csak karodat bénította meg egy időre. Ahogy a kődarab szinte porrá morzsolódva kénytelen elviselni haragos fellángolásod, újra hangot hallasz, a korábbi gyermekét, aki ezúttal csúfondárosan kacag, érezhetően jót mulatva látható mérged. Valaki eltervezett volna egy merényletet ellened? Véletlen baleset lett volna, hogy pont te, a kis csapat legerősebbje szenved máris sérülést, ami hátrányosabb helyzetbe hozza? Kérdéseid, ha vannak is, válasz nélkül maradnak, csak a dalocska neked szánt sorát hallod újra, miközben karodon halandó tested meleg vére csurog végig, ujjad hegyéről búcsút intve bőrödnek, hogy a földön gyűljön össze takaros kis tócsába rendezve.
Kazgo, sikerrel kiszabadulsz tébolyító börtönödből, egyenest a kintieknek, pontosabban Elenának rohanva, aki bár először megrémül, utána máris barátságosabb hangot üt meg, még kiszabadításodban is segédkezik, akárcsak Ysdeneri. Amíg a tündérkéknek van idejük egymásra találni, mert Dreacot lenyűgözi az építészeti műremek, amit hitvány módon csak kriptaként emlegetnek, a tánctanárnő pedig Az egyre rosszabb bőrben levő Therumonra fordítja figyelmét. A lovag a kőépítmény mellett ül, hátát a falnak vetve, arcát veríték teszi csillogóssá, erősen zilál, miközben egész testében reszket, szemében a téboly kezdődő lángjai égnek. A nő kezét görcsösen kapja el és szorítja meg.*
-Ysdeneri, kérem, vegye el a fegyvereimet. Hallom a dalt, folyamatosan, itt énekel a fejemben, arra várva, hogy megőrüljek. Vegye a fegyvereimet, kérem...
*Hangja könyörgő és megtört, olyan, amit a nő sosem tudott volna elképzelni erről a magabiztos és erős lovagról. Ha Ysdeneri eleget tesz a kérésnek, megszabadítja Therumont minden fegyverétől, akkor a lovag felpattan és bizonytalan léptekkel megindul előre. Ezzel egy időben váratlan köd önti el a temetőt, olyan vastagon, hogy ha akarnátok, sem tudnátok követni Therumont, hiszen az elvész a szürkeségben, alig tíz méter után már a körvonalait sem tudjátok kivenni, ellenben mindannyian, akik kint álltok, tisztán halljátok, hogy egy gyermekdalból pár akkord felcsendül, ezúttal nektek szóló kis üzenet nélkül. Érthető, ha ezek után jobban kívánkoznátok zárt helyre, akár a kripta belsejébe is.
Az építmény első ránézésre olyan, amilyennek lennie kell: közepesen nagy, belül a szokásoknak megfelelő elrendezésben fekszenek a csontvázak, csak egy hever a földön, az, amelyiket Kazgo lerúgta nagy ijedelmében A maradványokat ősi por és pókháló fedi, barnává tompítva a fehér csontokat, a levegő dohszagú, érezhető, hogy régen nem járt erre senki, csak egyetlen csontváz mellett díszeleg frissnek tűnő, hófehér rózsa.. Ha a tündérfiú is visszatér, meglepve veheti észre, hogy a mindenhonnan vigyorgó koponyák eltűntek, csakis annyi van, amennyit az itt elhelyezett holtak mennyisége indokol. A falakat többnyire moha fedi, pár helyen vannak csak kisebb-nagyobb, tisztán maradt felületek. Itt mihez kezdtek?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.02 22:53:34
Caletnia, dühöd egészen nyilvánvalóan teszed közszemlére, nem is törődve azzal, hogy szerencsédet dicsérd, amiért a szikla nem koponyádat zúzta szét, csak karodat bénította meg egy időre. Ahogy a kődarab szinte porrá morzsolódva kénytelen elviselni haragos fellángolásod, újra hangot hallasz, a korábbi gyermekét, aki ezúttal csúfondárosan kacag, érezhetően jót mulatva látható mérged. Valaki eltervezett volna egy merényletet ellened? Véletlen baleset lett volna, hogy pont te, a kis csapat legerősebbje szenved máris sérülést, ami hátrányosabb helyzetbe hozza? Kérdéseid, ha vannak is, válasz nélkül maradnak, csak a dalocska neked szánt sorát hallod újra, miközben karodon halandó tested meleg vére csurog végig, ujjad hegyéről búcsút intve bőrödnek, hogy a földön gyűljön össze takaros kis tócsába rendezve.
Kazgo, sikerrel kiszabadulsz tébolyító börtönödből, egyenest a kintieknek, pontosabban Elenának rohanva, aki bár először megrémül, utána máris barátságosabb hangot üt meg, még kiszabadításodban is segédkezik, akárcsak Ysdeneri. Amíg a tündérkéknek van idejük egymásra találni, mert Dreacot lenyűgözi az építészeti műremek, amit hitvány módon csak kriptaként emlegetnek, a tánctanárnő pedig Az egyre rosszabb bőrben levő Therumonra fordítja figyelmét. A lovag a kőépítmény mellett ül, hátát a falnak vetve, arcát veríték teszi csillogóssá, erősen zilál, miközben egész testében reszket, szemében a téboly kezdődő lángjai égnek. A nő kezét görcsösen kapja el és szorítja meg.*
-Ysdeneri, kérem, vegye el a fegyvereimet. Hallom a dalt, folyamatosan, itt énekel a fejemben, arra várva, hogy megőrüljek. Vegye a fegyvereimet, kérem...
*Hangja könyörgő és megtört, olyan, amit a nő sosem tudott volna elképzelni erről a magabiztos és erős lovagról. Ha Ysdeneri eleget tesz a kérésnek, megszabadítja Therumont minden fegyverétől, akkor a lovag felpattan és bizonytalan léptekkel megindul előre. Ezzel egy időben váratlan köd önti el a temetőt, olyan vastagon, hogy ha akarnátok, sem tudnátok követni Therumont, hiszen az elvész a szürkeségben, alig tíz méter után már a körvonalait sem tudjátok kivenni, ellenben mindannyian, akik kint álltok, tisztán halljátok, hogy egy gyermekdalból pár akkord felcsendül, ezúttal nektek szóló kis üzenet nélkül. Érthető, ha ezek után jobban kívánkoznátok zárt helyre, akár a kripta belsejébe is.
Az építmény első ránézésre olyan, amilyennek lennie kell: közepesen nagy, belül a szokásoknak megfelelő elrendezésben fekszenek a csontvázak, csak egy hever a földön, az, amelyiket Kazgo lerúgta nagy ijedelmében A maradványokat ősi por és pókháló fedi, barnává tompítva a fehér csontokat, a levegő dohszagú, érezhető, hogy régen nem járt erre senki, csak egyetlen csontváz mellett díszeleg frissnek tűnő, hófehér rózsa.. Ha a tündérfiú is visszatér, meglepve veheti észre, hogy a mindenhonnan vigyorgó koponyák eltűntek, csakis annyi van, amennyit az itt elhelyezett holtak mennyisége indokol. A falakat többnyire moha fedi, pár helyen vannak csak kisebb-nagyobb, tisztán maradt felületek. Itt mihez kezdtek?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.02 22:53:34
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-02 21:11:27
Üzenet elküldve: 2013-09-02 21:11:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*Echnal tenyerébe temeti arcát, mikor a tündér belelovalja magát ötleteibe, már csak azért is, mert nincs ínyére a visszabeszélés egy egyértelműen oylan valakiől, ki fikarcnyit sem ért a harchoz, lopakodáshoz, illetve semmi olyan dologhoz, amire itt most szükség lenne.
A lány szerencséjére az íjász szólal meg előbb, és sokkalta visszafogottabb hangnemben, mint ahogy a zsoldos tenné. Mindenesetre ő is hozzáteszi a saját véleményét.*
- Jobb szerettem volna, ha ti sem jöttök le, nemhogy még a többiek. Idelent szétválni, tekintve, hogy nem ismerjük a járatokat, igencsak veszélyes, és ostoba dolog lenne. Ha valóban van ilyen térkép, amit említettél, úgy megkönnyíthetnéd mindannyiunk dolgát, s elmehetnél érte.
*Echnal nem tartja valószínűleg, hogy van ilyen térkép, már csak azért sem, mert ezeknek a járatoknak nagy részét valószínűleg a közelmúltban vájta, vagy vájták a sírrablók.
Ha a tündér nem megy a térképért, hát jó, akkor rajzolja a sajátjukat, azonban ha mégis meggondolja magát, úgy a másik nőnek adja a pergament és a szénrúdat, feltéve ha ő továbbra is velük akar tartani. A férfi persze jobban örülne, ha az íjásszal csak ketten vágnának neki az útnak, ám nincs mit tenni, Hrodal az ő jelentkezésüket is elfogadta.*
- Mehetünk *mondja Veriarnak, s szabad kezébe veszi tőrét.*
*Echnal tenyerébe temeti arcát, mikor a tündér belelovalja magát ötleteibe, már csak azért is, mert nincs ínyére a visszabeszélés egy egyértelműen oylan valakiől, ki fikarcnyit sem ért a harchoz, lopakodáshoz, illetve semmi olyan dologhoz, amire itt most szükség lenne.
A lány szerencséjére az íjász szólal meg előbb, és sokkalta visszafogottabb hangnemben, mint ahogy a zsoldos tenné. Mindenesetre ő is hozzáteszi a saját véleményét.*
- Jobb szerettem volna, ha ti sem jöttök le, nemhogy még a többiek. Idelent szétválni, tekintve, hogy nem ismerjük a járatokat, igencsak veszélyes, és ostoba dolog lenne. Ha valóban van ilyen térkép, amit említettél, úgy megkönnyíthetnéd mindannyiunk dolgát, s elmehetnél érte.
*Echnal nem tartja valószínűleg, hogy van ilyen térkép, már csak azért sem, mert ezeknek a járatoknak nagy részét valószínűleg a közelmúltban vájta, vagy vájták a sírrablók.
Ha a tündér nem megy a térképért, hát jó, akkor rajzolja a sajátjukat, azonban ha mégis meggondolja magát, úgy a másik nőnek adja a pergament és a szénrúdat, feltéve ha ő továbbra is velük akar tartani. A férfi persze jobban örülne, ha az íjásszal csak ketten vágnának neki az útnak, ám nincs mit tenni, Hrodal az ő jelentkezésüket is elfogadta.*
- Mehetünk *mondja Veriarnak, s szabad kezébe veszi tőrét.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-02 20:13:25
Üzenet elküldve: 2013-09-02 20:13:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Most már négyen vannak a járatokban. Echnalnak úgy tűnik nem túlzottan szimpatikus a társaság, ez ellen azonban nincs mit tenni. Legfeljebb nem vesz róluk tudomást, ahogyan most sem teszi igazán. Az utasítások még ésszerűek is lehetnek, legalábbis Veriar bólint egyet megerősítésként. Az íjász már lépked is hátra, hogy fedezhesse a társaságot. A tündér ekkor kezdi el magyarázni saját ötletét, mire kísérőjük megköszörüli torkát, mielőtt bárki válaszolhatna.*
- Ezt nem tartanám jó ötletnek. A járatokban nap mint nap járnak. Ez tény, hisz minden reggel van újabb sír, melynek mondhatni hűlt helye. És több elágazás is lehet. Ha szétválunk most, a következő elágazásnál esetleg megint, vagy választunk egy irányt, könnyen lehet, hogy a hátunkba kerülnek. Ez két ember esetében kockázatos. Ha többen vagyunk, annyira nem. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi van, ha ránk sötétedik és mozgolódni kezd az elkövető. Vagy kezdenek, hisz még mindig tudatlanok vagyunk a létszámmal kapcsolatban. *fejti ki ő is véleményét.
Egy pillanatra még előre lép, hogy a zsoldos fáklyájához tüzet nyújthasson, majd ismét hátra lépkedi.*
- Szerintem induljunk. Még valami ellenvetés? Ó, egyébként a nevem Veriar. *mutatkozik be az ember hölgyeménynek is, kinek láthatóan néhol majd be kell húznia fejét, de nem csak neki.*
*Most már négyen vannak a járatokban. Echnalnak úgy tűnik nem túlzottan szimpatikus a társaság, ez ellen azonban nincs mit tenni. Legfeljebb nem vesz róluk tudomást, ahogyan most sem teszi igazán. Az utasítások még ésszerűek is lehetnek, legalábbis Veriar bólint egyet megerősítésként. Az íjász már lépked is hátra, hogy fedezhesse a társaságot. A tündér ekkor kezdi el magyarázni saját ötletét, mire kísérőjük megköszörüli torkát, mielőtt bárki válaszolhatna.*
- Ezt nem tartanám jó ötletnek. A járatokban nap mint nap járnak. Ez tény, hisz minden reggel van újabb sír, melynek mondhatni hűlt helye. És több elágazás is lehet. Ha szétválunk most, a következő elágazásnál esetleg megint, vagy választunk egy irányt, könnyen lehet, hogy a hátunkba kerülnek. Ez két ember esetében kockázatos. Ha többen vagyunk, annyira nem. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi van, ha ránk sötétedik és mozgolódni kezd az elkövető. Vagy kezdenek, hisz még mindig tudatlanok vagyunk a létszámmal kapcsolatban. *fejti ki ő is véleményét.
Egy pillanatra még előre lép, hogy a zsoldos fáklyájához tüzet nyújthasson, majd ismét hátra lépkedi.*
- Szerintem induljunk. Még valami ellenvetés? Ó, egyébként a nevem Veriar. *mutatkozik be az ember hölgyeménynek is, kinek láthatóan néhol majd be kell húznia fejét, de nem csak neki.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-02 19:24:04
Üzenet elküldve: 2013-09-02 19:24:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Csattan a Templom ajtaja, s Rokharon indul meg gyors léptekkel az egyik friss sírbolt felé. Közelebb érve látható a férfi arcán, hogy könnyeivel küzd, s mérhetetlen bánatot érez lelkében. Ahogy egyre közelebb ér a friss sírhoz, úgy lassul lépteinek gyakorisága, s mikor odaér, a szívében korábban meglelt bánat, féktelen haraggá gyullad. Néhai felesége teteme van ráhelyezve, s élettelen, elbomlott karjai közt egy papírfecnit talál, melyre vérrel írták a következőt: TUDUNK RÓLAD. S egy hatalmas tenyérnyom látszódik rajta*
~Ezek..ezek ők... ők tették ezt... megint! Nem hiszem el! Lehetetlen! Hogy volt merszük?! Ez feledhetetlen, ez megbocsájthatatlan, észveszejtő! Megtalálom ezeket a férgeket és egyesével tépem ki az ujjaikat s végtagjaikat, majd akkor megtanulják, mi az a fájdalom!~
*Kínkeserves gondolat ez, hisz Rokharon semmit nem tud az elkövetőkről, és arról sem, hogy mi a céljuk ezzel az üzenettel. Szomorú imádságba kezd, s megszorongatja kedvese nyakékét. Könnyeivel küszködve feláll, fejére húzza a csuklyát, s a Templom felé indul...*
~Megtalálom őket...De nem most. Gondolkozz Deinster Rokharon, csak higgadtan, nyugodj le... nyugodj le... ne mutass ki érzelmet, ne kelts feltűnést és legfőképp ne tedd boldoggá ezeket a fattyakat, akik azért csinálták ezt, hogy felbőszítsenek. Majd idővel, idővel megtaláljuk őket!~
*Lassan csukódik a Templom ajtaja, s ezzel eltűnik szem elől a szerzetes*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.03 08:46:50, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
~Ezek..ezek ők... ők tették ezt... megint! Nem hiszem el! Lehetetlen! Hogy volt merszük?! Ez feledhetetlen, ez megbocsájthatatlan, észveszejtő! Megtalálom ezeket a férgeket és egyesével tépem ki az ujjaikat s végtagjaikat, majd akkor megtanulják, mi az a fájdalom!~
*Kínkeserves gondolat ez, hisz Rokharon semmit nem tud az elkövetőkről, és arról sem, hogy mi a céljuk ezzel az üzenettel. Szomorú imádságba kezd, s megszorongatja kedvese nyakékét. Könnyeivel küszködve feláll, fejére húzza a csuklyát, s a Templom felé indul...*
~Megtalálom őket...De nem most. Gondolkozz Deinster Rokharon, csak higgadtan, nyugodj le... nyugodj le... ne mutass ki érzelmet, ne kelts feltűnést és legfőképp ne tedd boldoggá ezeket a fattyakat, akik azért csinálták ezt, hogy felbőszítsenek. Majd idővel, idővel megtaláljuk őket!~
*Lassan csukódik a Templom ajtaja, s ezzel eltűnik szem elől a szerzetes*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.03 08:46:50, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-01 19:14:17
Üzenet elküldve: 2013-09-01 19:14:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomalerana nem tartja túl intelligensnek, a férfit, de erről inkább hallgat. Amikor megkapja a papírt megszólal.*
-Nincs még egy darab papírod? Feleslegesnek tartom, hogy mind a négyen ugyan arra menjünk, ketten-ketten bemegyünk a két járatba, egynél van fákja, a másik rajzolja a térképet. Szerintem az íjász és a kisasszony mehetnének a másik irányba, kételkedem benne, hogy a sírok fosztogatói, még itt lennének. A csontokat már elvitték, akkor meg mi okuk lenne maradni? A másik meg, hogy ha jönnek a többiek akkor honnan fogják tudni, merre mentünk, talán még jobb lenne, ha a kisasszony itt maradna, és bevárná a többieket, majd a elindulnának a másik irányba. Esetleg, van még egy ötletem, jómagam elég sokat foglalkozom a temetővel, és úgy emlékszem van egy könyv a könyvtárba, mely ezzel foglakozik, abba, ha jól emlékszem van egy térkép, a járatokról, talán az is hasznunkra válna.*Amiket mond tényleg komolyan gondolja, biztosra veszi, hogy nem kell veszélytől tartaniuk, hisz ki annyira tökkelütött, hogy miután ilyen látványosan szétver egy sírt, lent marad a járatokba, hátha elkapják."Látni, hogy katona, és nem tudós, teljesen mellőzi a logikát. Nem gondolja végig a lehetőségeket, csak ami először eszébe jut az a jó."Nincs túl jó véleménnyel a zsoldosról, de ez egyáltalán nem meglepő. Ő sem túl kedve, és parancsolgat, mintha valami kitudja mi volna. Echomelarana szerint csak egy beképzelt, arrogáns pénzéhes senkiházi.*
*Echomalerana nem tartja túl intelligensnek, a férfit, de erről inkább hallgat. Amikor megkapja a papírt megszólal.*
-Nincs még egy darab papírod? Feleslegesnek tartom, hogy mind a négyen ugyan arra menjünk, ketten-ketten bemegyünk a két járatba, egynél van fákja, a másik rajzolja a térképet. Szerintem az íjász és a kisasszony mehetnének a másik irányba, kételkedem benne, hogy a sírok fosztogatói, még itt lennének. A csontokat már elvitték, akkor meg mi okuk lenne maradni? A másik meg, hogy ha jönnek a többiek akkor honnan fogják tudni, merre mentünk, talán még jobb lenne, ha a kisasszony itt maradna, és bevárná a többieket, majd a elindulnának a másik irányba. Esetleg, van még egy ötletem, jómagam elég sokat foglalkozom a temetővel, és úgy emlékszem van egy könyv a könyvtárba, mely ezzel foglakozik, abba, ha jól emlékszem van egy térkép, a járatokról, talán az is hasznunkra válna.*Amiket mond tényleg komolyan gondolja, biztosra veszi, hogy nem kell veszélytől tartaniuk, hisz ki annyira tökkelütött, hogy miután ilyen látványosan szétver egy sírt, lent marad a járatokba, hátha elkapják."Látni, hogy katona, és nem tudós, teljesen mellőzi a logikát. Nem gondolja végig a lehetőségeket, csak ami először eszébe jut az a jó."Nincs túl jó véleménnyel a zsoldosról, de ez egyáltalán nem meglepő. Ő sem túl kedve, és parancsolgat, mintha valami kitudja mi volna. Echomelarana szerint csak egy beképzelt, arrogáns pénzéhes senkiházi.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-01 18:51:50
Üzenet elküldve: 2013-09-01 18:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*Echnal is leugrik a verembe, s miután az íjász fáklyát gyújt, alaposan szemügyre veszi a járatot. A nyomokon kívül semmi használható dolgot nem lel, de nem is remélt mást. Egyértelműen beljebb kell majd hatolniuk, hogy több információra tegyenek szert.
Ahogy a tündér is utánuk ugrik, a zsoldos elhúzza a száját. Semmi kedve pesztrálni a lánykát, arról nem is beszélve, hogy a locsogó szája eléggé ingerli. Nem válaszol smemit a kérdésére, egyszerűen körbemutat az üres lyukban, jelezvén, hogy itt ugyan nincs mit találni.
Echnal már a saját zsákjában motoszkál, hogy magának is előhúzzon egy fáklyát, hiszen így már szükség lesz egy további fényforrásra. Alighogy kezébe fogja a tűzszerszámokat is, egy újabb huppanás, s egy újabb társ érkezik.*
- Na mit mondtam? *mondja Veriarnak a korábbi aggodalmaira utalva, majd meggyújtja a saját fáklyáját is.*
- Megyek előre, te pedig maradj hátul *mondja ismét az íjásznak, hisz így elöl hátul tudnak majd világítani. Reméli, hogy Veriar nem akarja meggátolni a feltérképezésben, bár ahogy eddig feltűnt neki, a zsoldosok azt csinálnak amit akarnak. Már csak azért sem akarja, hogy valamelyik nő maradjon hátra, mert míg az egyik járatot feltérképezik, úgy könynedén utánuk jöhet valaki - vagy valami - a másikból.*
- Fogd *nyújt át a zsebéből előhúzva egy papirost és egy szénrúdat a tündérnek, ki mögötte van* rajzold, hogy merre haladunk. Ha tudsz számolni, úgy írd le azt is, hogy hány lépést haladunk. Ha nem tudsz... majd én mondom.
*Azzal megfordul, s nekiindul a sötétségnek.*
*Echnal is leugrik a verembe, s miután az íjász fáklyát gyújt, alaposan szemügyre veszi a járatot. A nyomokon kívül semmi használható dolgot nem lel, de nem is remélt mást. Egyértelműen beljebb kell majd hatolniuk, hogy több információra tegyenek szert.
Ahogy a tündér is utánuk ugrik, a zsoldos elhúzza a száját. Semmi kedve pesztrálni a lánykát, arról nem is beszélve, hogy a locsogó szája eléggé ingerli. Nem válaszol smemit a kérdésére, egyszerűen körbemutat az üres lyukban, jelezvén, hogy itt ugyan nincs mit találni.
Echnal már a saját zsákjában motoszkál, hogy magának is előhúzzon egy fáklyát, hiszen így már szükség lesz egy további fényforrásra. Alighogy kezébe fogja a tűzszerszámokat is, egy újabb huppanás, s egy újabb társ érkezik.*
- Na mit mondtam? *mondja Veriarnak a korábbi aggodalmaira utalva, majd meggyújtja a saját fáklyáját is.*
- Megyek előre, te pedig maradj hátul *mondja ismét az íjásznak, hisz így elöl hátul tudnak majd világítani. Reméli, hogy Veriar nem akarja meggátolni a feltérképezésben, bár ahogy eddig feltűnt neki, a zsoldosok azt csinálnak amit akarnak. Már csak azért sem akarja, hogy valamelyik nő maradjon hátra, mert míg az egyik járatot feltérképezik, úgy könynedén utánuk jöhet valaki - vagy valami - a másikból.*
- Fogd *nyújt át a zsebéből előhúzva egy papirost és egy szénrúdat a tündérnek, ki mögötte van* rajzold, hogy merre haladunk. Ha tudsz számolni, úgy írd le azt is, hogy hány lépést haladunk. Ha nem tudsz... majd én mondom.
*Azzal megfordul, s nekiindul a sötétségnek.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-31 13:53:50
Üzenet elküldve: 2013-08-31 13:53:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi Örökség//
*Miután körüljárta a törp az épületet, látta bemenni a nemes hölgyet. ~Én be nem mennék oda, hacsak nem lenne muszáj.~ Majd meghallgatja Elena tanácsát, amiben Ysdeneri is támogatta. Kicsit elkalandozott, így teljesen nem is fogta fel, amit neki mondott két hölgy társa. A törp nem tudja levenni a szemét az épületről. ~Honnan ismerős ez a vésett minta?~ Nézi az üreget, amibe pontosan beleillett Therumon alkarvédője. Majd közelebb lép az épülethez, ahonnan már látni a mennyezetet. ~Otthon is így építették a mennyezetet. Mintha pontosan ugyanolyan magasan lenne a mennyezet, mint az ottani kriptában.~ Ahogyan csodálkozik, egyre közelebb lépdel a kriptához. Már a belső falakat is tisztán látja. ~Ez nem lehet.~ Olyan érzése van a kriptával kapcsolatban, mintha ősei építették volna. A bámészkodásából egy alak riasztja fel, aki egyenes Elenának ugrik. Ijedtében megszorítja a kalapácsának markolatát. ~Furcsálja, hogy odabentről jött ki egy számára teljesen ismeretlen alak.~ Elena bemutatkozott neki, így Dreack is azt teszi.*
-Üdvözletem, tündér úr! Az én nevem Dreack.
*A törpnek gyanúsan hosszú idő telt el, mióta a nemes hölgy bement a kriptába. ~Találhatott valami érdekeset odabent? Esetleg többen is vannak és szóval tartják? Nem hinném, hogy baja esett, de azért megnézem. Az épület is érdekel.~ Elindul befelé, lassan, komótosan, szemével kémleli az épület falait, a mennyezetet.*
-Bemegyek, megkeresem a nemest.
*Miután körüljárta a törp az épületet, látta bemenni a nemes hölgyet. ~Én be nem mennék oda, hacsak nem lenne muszáj.~ Majd meghallgatja Elena tanácsát, amiben Ysdeneri is támogatta. Kicsit elkalandozott, így teljesen nem is fogta fel, amit neki mondott két hölgy társa. A törp nem tudja levenni a szemét az épületről. ~Honnan ismerős ez a vésett minta?~ Nézi az üreget, amibe pontosan beleillett Therumon alkarvédője. Majd közelebb lép az épülethez, ahonnan már látni a mennyezetet. ~Otthon is így építették a mennyezetet. Mintha pontosan ugyanolyan magasan lenne a mennyezet, mint az ottani kriptában.~ Ahogyan csodálkozik, egyre közelebb lépdel a kriptához. Már a belső falakat is tisztán látja. ~Ez nem lehet.~ Olyan érzése van a kriptával kapcsolatban, mintha ősei építették volna. A bámészkodásából egy alak riasztja fel, aki egyenes Elenának ugrik. Ijedtében megszorítja a kalapácsának markolatát. ~Furcsálja, hogy odabentről jött ki egy számára teljesen ismeretlen alak.~ Elena bemutatkozott neki, így Dreack is azt teszi.*
-Üdvözletem, tündér úr! Az én nevem Dreack.
*A törpnek gyanúsan hosszú idő telt el, mióta a nemes hölgy bement a kriptába. ~Találhatott valami érdekeset odabent? Esetleg többen is vannak és szóval tartják? Nem hinném, hogy baja esett, de azért megnézem. Az épület is érdekel.~ Elindul befelé, lassan, komótosan, szemével kémleli az épület falait, a mennyezetet.*
-Bemegyek, megkeresem a nemest.
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-31 09:44:29
Üzenet elküldve: 2013-08-31 09:44:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
* A gazdagnegyedből a templomkertbe jut. Ott gyorsan vág át, nem áll meg semmiért, ezért pár pillanat múlva már a temető kapujában áll. Mikor megérkezik elkezd járkálni a sírok között. Nem tudja pontosan, hogy hova megy, ezért alaposan körülnéz. Hamar meg is pillant egyet, ami beomlott, ezért a felé veszi az irányt. Mikor közelebb ér hallja, hogy tompa hangok szűrődnek fel lentről. Nem gondolkodik túl sokáig, közli a kinn ácsorgó hárommal, hogy miért jött és leugrik a mélybe. Út közben megfogja a kötelet, így könnyedén ér földet. Mikor leér észreveszi a közelében a tündért, a zsoldost és egy harmadik személyt, akit nem ismer.*
- Üdv.
* Mondja mindenkinek címezve, majd szemét végigjáratja a két irányú járatban. A fáklya fényénél a földön több lábnyom is kirajzolódik, amik különböző irányba mennek. Mivel minden nyom ugyan olyan, elgondolkodik, hogy talán csak ember járt erre, de az is lehet, hogy tökéletesen egyforma méretekkel rendelkező emberek vitték el a csontokat.*
A hozzászólás írója (Clisthe Sagel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.31 09:50:10
* A gazdagnegyedből a templomkertbe jut. Ott gyorsan vág át, nem áll meg semmiért, ezért pár pillanat múlva már a temető kapujában áll. Mikor megérkezik elkezd járkálni a sírok között. Nem tudja pontosan, hogy hova megy, ezért alaposan körülnéz. Hamar meg is pillant egyet, ami beomlott, ezért a felé veszi az irányt. Mikor közelebb ér hallja, hogy tompa hangok szűrődnek fel lentről. Nem gondolkodik túl sokáig, közli a kinn ácsorgó hárommal, hogy miért jött és leugrik a mélybe. Út közben megfogja a kötelet, így könnyedén ér földet. Mikor leér észreveszi a közelében a tündért, a zsoldost és egy harmadik személyt, akit nem ismer.*
- Üdv.
* Mondja mindenkinek címezve, majd szemét végigjáratja a két irányú járatban. A fáklya fényénél a földön több lábnyom is kirajzolódik, amik különböző irányba mennek. Mivel minden nyom ugyan olyan, elgondolkodik, hogy talán csak ember járt erre, de az is lehet, hogy tökéletesen egyforma méretekkel rendelkező emberek vitték el a csontokat.*
A hozzászólás írója (Clisthe Sagel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.31 09:50:10
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-31 08:00:22
Üzenet elküldve: 2013-08-31 08:00:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok - A zsoldos és a tündér//
*Echnalnak csak bólint az íjász. A férfi máris leugrik, út közben elkapja a kötelet, hogy lassítson érkezésén, majd gyorsan földet ér. Odalent már gyújtja is az egyik fáklyát, hogy láthassanak valamit. Amint a zsoldos is leér, ő is körülnézhet. Nincs itt semmi érdekes. Innen két irányba vezet az adott járat. Az egész egyszerű, kikapart folyosónak tűnik. A falakon csákány nyomok, de nem frissek. Már jó ideje kiáshatták őket, arra várva, mikor kezdhetnek felfelé is kalapálni az erre alkalmas szerszámokkal. A gödör széle ugyanis még frissnek tűnt, legalábbis oldala nedves volt a néhány nappal ezelőtti esőtől. Valószínűleg a legfrissebb gödörbe ugrasztották le őket, abban reménykedve, hogy így könnyebben találnak nyomokat. Mire észreveszik a földben lévő lábnyomok sokaságát, melyek mindkét irányba mutatnak, megjelenik a kíváncsi tündér. Echnal kísérője kérdő szemekkel néz rá.*
- Ügyelj rá Veriar! *szól fentről a parancs, mire beleegyezően biccent.*
- Üdv. Veriar vagyok. *mutatkozik be az íjász a tündérnek.
Amint megkapja a leányzó nevét, ismét körbepillant. A lábnyomokat a frissen érkezett is láthatja, csontok azonban nincsenek. Azokat egytől-egyig felszedték. A nyomokat nehéz emberek hagyhatták, tekintve a bemélyedés mértékét. Ha a zsoldos megnézi saját nyomait, rájöhet, hogy nála nehezebb az illető. Lába mérete is hasonlóképp nagyobb egy kicsivel. A járat magassága alapján az íjásszal egy magas lehet. A lábbeli talpmintája alapján fémveretes lehet sarka. A sima felület legalábbis erre utalhat, a szegecsek nyomával szélén. Ugyanilyen nyomok mennek mindenfelé. Meg sem lehet különböztetni őket, ami arra utalhat, hogy vagy szörnyen egy mérettel bíró, több egyénről van szó, vagy egyetlen egyről.*
*Echnalnak csak bólint az íjász. A férfi máris leugrik, út közben elkapja a kötelet, hogy lassítson érkezésén, majd gyorsan földet ér. Odalent már gyújtja is az egyik fáklyát, hogy láthassanak valamit. Amint a zsoldos is leér, ő is körülnézhet. Nincs itt semmi érdekes. Innen két irányba vezet az adott járat. Az egész egyszerű, kikapart folyosónak tűnik. A falakon csákány nyomok, de nem frissek. Már jó ideje kiáshatták őket, arra várva, mikor kezdhetnek felfelé is kalapálni az erre alkalmas szerszámokkal. A gödör széle ugyanis még frissnek tűnt, legalábbis oldala nedves volt a néhány nappal ezelőtti esőtől. Valószínűleg a legfrissebb gödörbe ugrasztották le őket, abban reménykedve, hogy így könnyebben találnak nyomokat. Mire észreveszik a földben lévő lábnyomok sokaságát, melyek mindkét irányba mutatnak, megjelenik a kíváncsi tündér. Echnal kísérője kérdő szemekkel néz rá.*
- Ügyelj rá Veriar! *szól fentről a parancs, mire beleegyezően biccent.*
- Üdv. Veriar vagyok. *mutatkozik be az íjász a tündérnek.
Amint megkapja a leányzó nevét, ismét körbepillant. A lábnyomokat a frissen érkezett is láthatja, csontok azonban nincsenek. Azokat egytől-egyig felszedték. A nyomokat nehéz emberek hagyhatták, tekintve a bemélyedés mértékét. Ha a zsoldos megnézi saját nyomait, rájöhet, hogy nála nehezebb az illető. Lába mérete is hasonlóképp nagyobb egy kicsivel. A járat magassága alapján az íjásszal egy magas lehet. A lábbeli talpmintája alapján fémveretes lehet sarka. A sima felület legalábbis erre utalhat, a szegecsek nyomával szélén. Ugyanilyen nyomok mennek mindenfelé. Meg sem lehet különböztetni őket, ami arra utalhat, hogy vagy szörnyen egy mérettel bíró, több egyénről van szó, vagy egyetlen egyről.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-31 00:33:54
Üzenet elküldve: 2013-08-31 00:33:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomelarana még a gazdagnegyedben úgy dönt, nincs értelem a többiekkel maradni, minél hamarabb érkezik a temetőbe, annál több alkalma lesz beszerezni, néhány apró csecsebecsét, és minél kevesebben vannak a temetőben, annyival könnyebb lenyúlnia pár csontot. Egy kicsit lemarad a társaságtól, majd egy kisseb kerülő úton futva érkezik a templomkertbe, melyen végigszalad, és már a temetőben is van. A sírok között, kanyarogva közelíti meg a célját, melyet már látott néhányszor a nap folyamán. Echnal, márt nincs ott, de a lovát felismeri, hisz látta mikor elvágtatott, nem is olyan régen. Először kifújja magát egy sír takarásában, és csak azután sétál oda az őrökhöz.*
-A főnökük küldött, le kell mennem a sírba, ha megbocsátanak.*Egyszerűen beleugrik a sírba meg se várva mit válaszol az a négy katona. Zuhanását szárnyaival lassítja."Csoda, hogy még nem fosztották ki ez előtt párszor a sírokat, amilyen belassult őrök vannak itt." Miután földet ért körbepislant, a csontokat, figyeli, hátha meglát egyet. Ha megpillant egyet, és Echnal nincs a közelbe, akkor ha elég kicsi beleteszi a pénzes zacskójába, ha nagyobb, akkor a fal tövébe, betakarja földel, és egy apró nyomot, hagy a falon, hogy később megtalálja. Ha nem lát egy csontot se, akkor megnézi, merre vezetnek lábnyomok, és ebből próbálja kikövetkeztetni, merre lehet találni valami értékeset. Ha Echnal még mindig ott van, először is alaposan megnézi, majd megszólal.*
-Találtál valamit? Fölösleges nehezítenünk egymás munkáját, ugyan annyi pénzt kapunk, függetlenül attól mennyit dolgozunk. Érték meg nem lehet sok, ha nekünk adják, ami meg van az se valami hű de. Szeretném gyorsan elvégezni a munkát.*Tényleg feleslegesnek tartja, hogy egymás dolgát nehezítsék, de valahogy nem érzi a férfit túlságosan csoport orientáltnak, miután beszélt alaposan körülnéz hova is pottyant, figyeli a csontokat is, tudni akarja, vannak-e melyeket ellophat. Ha nincs ott a zsoldos, és sok csont van lent, akkor összeszed pár ujjat, a pénzes tarsolyába, a nagyobbakkal nem foglalkozik, azokat később szerez majd, valószínűleg lesz alkalma lopni egyet legalább, mindenképp akar egy olyat amiből lehet tőrt faragni, vagy inkább faragtatni. De bármelyik eset is áll fenn, az ékszereket és hasonlókat is alaposan megnézi, hisz azokat legálisan viheti el, és ugye abból pénzt lehet csinálni, a pénzből meg csontokat vehet, na meg mást is, de a legfontosabbak számára a csontok, melyeket annyira imád.*
*Echomelarana még a gazdagnegyedben úgy dönt, nincs értelem a többiekkel maradni, minél hamarabb érkezik a temetőbe, annál több alkalma lesz beszerezni, néhány apró csecsebecsét, és minél kevesebben vannak a temetőben, annyival könnyebb lenyúlnia pár csontot. Egy kicsit lemarad a társaságtól, majd egy kisseb kerülő úton futva érkezik a templomkertbe, melyen végigszalad, és már a temetőben is van. A sírok között, kanyarogva közelíti meg a célját, melyet már látott néhányszor a nap folyamán. Echnal, márt nincs ott, de a lovát felismeri, hisz látta mikor elvágtatott, nem is olyan régen. Először kifújja magát egy sír takarásában, és csak azután sétál oda az őrökhöz.*
-A főnökük küldött, le kell mennem a sírba, ha megbocsátanak.*Egyszerűen beleugrik a sírba meg se várva mit válaszol az a négy katona. Zuhanását szárnyaival lassítja."Csoda, hogy még nem fosztották ki ez előtt párszor a sírokat, amilyen belassult őrök vannak itt." Miután földet ért körbepislant, a csontokat, figyeli, hátha meglát egyet. Ha megpillant egyet, és Echnal nincs a közelbe, akkor ha elég kicsi beleteszi a pénzes zacskójába, ha nagyobb, akkor a fal tövébe, betakarja földel, és egy apró nyomot, hagy a falon, hogy később megtalálja. Ha nem lát egy csontot se, akkor megnézi, merre vezetnek lábnyomok, és ebből próbálja kikövetkeztetni, merre lehet találni valami értékeset. Ha Echnal még mindig ott van, először is alaposan megnézi, majd megszólal.*
-Találtál valamit? Fölösleges nehezítenünk egymás munkáját, ugyan annyi pénzt kapunk, függetlenül attól mennyit dolgozunk. Érték meg nem lehet sok, ha nekünk adják, ami meg van az se valami hű de. Szeretném gyorsan elvégezni a munkát.*Tényleg feleslegesnek tartja, hogy egymás dolgát nehezítsék, de valahogy nem érzi a férfit túlságosan csoport orientáltnak, miután beszélt alaposan körülnéz hova is pottyant, figyeli a csontokat is, tudni akarja, vannak-e melyeket ellophat. Ha nincs ott a zsoldos, és sok csont van lent, akkor összeszed pár ujjat, a pénzes tarsolyába, a nagyobbakkal nem foglalkozik, azokat később szerez majd, valószínűleg lesz alkalma lopni egyet legalább, mindenképp akar egy olyat amiből lehet tőrt faragni, vagy inkább faragtatni. De bármelyik eset is áll fenn, az ékszereket és hasonlókat is alaposan megnézi, hisz azokat legálisan viheti el, és ugye abból pénzt lehet csinálni, a pénzből meg csontokat vehet, na meg mást is, de a legfontosabbak számára a csontok, melyeket annyira imád.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 20:10:29
Üzenet elküldve: 2013-08-30 20:10:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*Echnal nem szándékozik megvárni a többi 'harcost', már csak az előbb felsorolt aggodalma miatt sem. Valószínűleg a négyes már járt odalent, de Echnal nem az a fajta, aki más szemének hisz - szó mi szó, még a sajátjának sem hisz mindig.
Amint elindul a lyuk felé, a zsebében vadul zörögni kezd valami. Nem tart sok időbe, míg előkapja az iránytűjét, melyen a mutató igen izgága életbe kedzett.
"Jaj ne" jut csak eszébe, hisz ezek szerint visszatért a békaember, méghozzá egyenesen a zsoldost követve a temetőben van. Ám ahogy a férfi felemeli a tekintetét, sehol sem látja a lényt, csupán a mágust, aki olcsón tanítja a varázslatokat.
"Ez a másik iránytű" rázza meg a fejét egy mosoly kíséretében. Ha jól emlékszik a mágust Eralil Namosnak nevezik. Akár 750 aranyat is tudna rajta spórolni, de most nincs ideje, hogy vele foglalkozzon.
A sírhoz érve meglepődik, hogy még sneki sem ment le, de nem teszi szóvá. Ezek négyen jóravaló férfiúk, talán csak egy kicsit gyávábbak, mint várta. Bár persze ők csak parancsot teljesítenek. Ezért sem szegődött soha semmilyen nagyúrhoz Echnal - na meg azért, mert ki nem állhatta őket - a kötöttségek nem neki valók.*
- Hát akkor * néz az ideiglenes társára* induljunk.
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.30 22:21:00, a következő indokkal:
kérésre
*Echnal nem szándékozik megvárni a többi 'harcost', már csak az előbb felsorolt aggodalma miatt sem. Valószínűleg a négyes már járt odalent, de Echnal nem az a fajta, aki más szemének hisz - szó mi szó, még a sajátjának sem hisz mindig.
Amint elindul a lyuk felé, a zsebében vadul zörögni kezd valami. Nem tart sok időbe, míg előkapja az iránytűjét, melyen a mutató igen izgága életbe kedzett.
"Jaj ne" jut csak eszébe, hisz ezek szerint visszatért a békaember, méghozzá egyenesen a zsoldost követve a temetőben van. Ám ahogy a férfi felemeli a tekintetét, sehol sem látja a lényt, csupán a mágust, aki olcsón tanítja a varázslatokat.
"Ez a másik iránytű" rázza meg a fejét egy mosoly kíséretében. Ha jól emlékszik a mágust Eralil Namosnak nevezik. Akár 750 aranyat is tudna rajta spórolni, de most nincs ideje, hogy vele foglalkozzon.
A sírhoz érve meglepődik, hogy még sneki sem ment le, de nem teszi szóvá. Ezek négyen jóravaló férfiúk, talán csak egy kicsit gyávábbak, mint várta. Bár persze ők csak parancsot teljesítenek. Ezért sem szegődött soha semmilyen nagyúrhoz Echnal - na meg azért, mert ki nem állhatta őket - a kötöttségek nem neki valók.*
- Hát akkor * néz az ideiglenes társára* induljunk.
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.30 22:21:00, a következő indokkal:
kérésre
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 18:08:18
Üzenet elküldve: 2013-08-30 18:08:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*Miközben a nemes hölgyre várnak, Ysdeneri hozzájuk lép és megosztja velük gondolatait.*
- Különösen beszél. Mintha nem venné komolyan a dolgokat. Arra gondoltam, talán nagyon elkényeztették, ezért nem mozog otthonosan a világban. *Lehet, hogy nem épp a legalkalmasabb idő a pletykálkodásra, de hasznos lehet, ha az elf megérzései helyesek, és a nő tényleg veszélyt jelent.* ~ Készül valami re, vagy csak nagyon kotnyeles és tapasztalatlan? ~
- Furcsa nő, de nehezen hinném, hogy a holtakkal beszélgetne. A kripta zárva volt, de könnyen létezhet hozzá több kulcs is. *A tündér sem igen tudta elképzel, ahogy a lovag embereket zár be sötét kriptákba.* De lehet más bejárat is, amit mi nem vettünk észre, vagy ami máshol nyílik. De emlékeznek, milyen körülményesen jutottunk be? Lehet, hogy ezt a kriptát eredetileg is börtönnek vagy rejtekhelynek készítették. - *Vagy mulatságból csináltatott valaki ilyen masszív, ilyen talányos ajtót. Esetleg családi szokás, vagy vallás miatt? Bármi is volt az ok, tény, hogy valaki van odabent a nemes hölgyön kívül is. Ysdeneri előre megy, Elena is elindul lefelé, ám ekkor a sötétből egy fekete alak, mint egy sötét szellem rohan neki. Ám igenis élő, szilárd teste van, olyannyira, hogy kis híján fel is borítja, a lány épp csak megáll a lábán.*
- Hé, hé, hé! - *Sikít meglepetésében és ijedtségében, miközben próbál újra stabilan megállni a lábán. Ennek érdekében kicsit hátrébb is lép. Így már alaposabban szemügyre tudja venni ezt a sötét figurát, aki egy sírból jött elő.*
- Maga meg kicsoda? - *Kérdezi kissé gorombán - a férfi az imént csaknem a szívbajt hozta rá -, de észreveszi a kezén lévő köteleket, és ha lassan is, de felfogja, hogy nem őt akarta ijesztgetni, hanem ő az a szerencsétlen, aki a sírba volt bezárva. El is kezdi eloldozni, hogy szabadsága végre teljes lehessen, miközben Ysdeneri a szárnyait szabadítja ki.*
- Elnézést, tudja nagyon megijesztett, ahogy így nekem szaladt a sötétből. - *Szabadkozik.* - Elena Sayem vagyok.
*Miközben a nemes hölgyre várnak, Ysdeneri hozzájuk lép és megosztja velük gondolatait.*
- Különösen beszél. Mintha nem venné komolyan a dolgokat. Arra gondoltam, talán nagyon elkényeztették, ezért nem mozog otthonosan a világban. *Lehet, hogy nem épp a legalkalmasabb idő a pletykálkodásra, de hasznos lehet, ha az elf megérzései helyesek, és a nő tényleg veszélyt jelent.* ~ Készül valami re, vagy csak nagyon kotnyeles és tapasztalatlan? ~
- Furcsa nő, de nehezen hinném, hogy a holtakkal beszélgetne. A kripta zárva volt, de könnyen létezhet hozzá több kulcs is. *A tündér sem igen tudta elképzel, ahogy a lovag embereket zár be sötét kriptákba.* De lehet más bejárat is, amit mi nem vettünk észre, vagy ami máshol nyílik. De emlékeznek, milyen körülményesen jutottunk be? Lehet, hogy ezt a kriptát eredetileg is börtönnek vagy rejtekhelynek készítették. - *Vagy mulatságból csináltatott valaki ilyen masszív, ilyen talányos ajtót. Esetleg családi szokás, vagy vallás miatt? Bármi is volt az ok, tény, hogy valaki van odabent a nemes hölgyön kívül is. Ysdeneri előre megy, Elena is elindul lefelé, ám ekkor a sötétből egy fekete alak, mint egy sötét szellem rohan neki. Ám igenis élő, szilárd teste van, olyannyira, hogy kis híján fel is borítja, a lány épp csak megáll a lábán.*
- Hé, hé, hé! - *Sikít meglepetésében és ijedtségében, miközben próbál újra stabilan megállni a lábán. Ennek érdekében kicsit hátrébb is lép. Így már alaposabban szemügyre tudja venni ezt a sötét figurát, aki egy sírból jött elő.*
- Maga meg kicsoda? - *Kérdezi kissé gorombán - a férfi az imént csaknem a szívbajt hozta rá -, de észreveszi a kezén lévő köteleket, és ha lassan is, de felfogja, hogy nem őt akarta ijesztgetni, hanem ő az a szerencsétlen, aki a sírba volt bezárva. El is kezdi eloldozni, hogy szabadsága végre teljes lehessen, miközben Ysdeneri a szárnyait szabadítja ki.*
- Elnézést, tudja nagyon megijesztett, ahogy így nekem szaladt a sötétből. - *Szabadkozik.* - Elena Sayem vagyok.
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 17:36:16
Üzenet elküldve: 2013-08-30 17:36:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok - Echnal Garm//
*A férfi elhúzza száját a rövid tájékoztató hallatán.*
- Tehát készüljünk a legrosszabbra, rendben. Köszönöm, hogy szóltál róluk. Ami a lemenést illeti. Biztos nem akarod megvárni a többieket? *kérdi Kalys.
Amennyiben a zsoldos nemet mond, csak sóhajt. Veriart magához inti, ki készségesen előrébb lép néhányat, aztán int Echnalnak, hogy kövesse. Egy beomlott sírhoz vezetik a zsoldost. A benne keletkezett lyuk felett megállnak, egy szomszédos sírkőhöz kötelet erősítenek, majd másik végét leeresztik a járatba.*
- Veriar magával megy. Legyenek óvatosak odalent, nem tudhatjuk, hogy nap közben mennyire aktív az elkövető. Még senki nem ment le, nem kaptunk rá sem engedélyt sem embereket. Maga lesz az első aki körülnéz odalent. Ne menjenek messzire! *adja még ki utasítását, aztán útjára bocsájtja a párost.*
*A férfi elhúzza száját a rövid tájékoztató hallatán.*
- Tehát készüljünk a legrosszabbra, rendben. Köszönöm, hogy szóltál róluk. Ami a lemenést illeti. Biztos nem akarod megvárni a többieket? *kérdi Kalys.
Amennyiben a zsoldos nemet mond, csak sóhajt. Veriart magához inti, ki készségesen előrébb lép néhányat, aztán int Echnalnak, hogy kövesse. Egy beomlott sírhoz vezetik a zsoldost. A benne keletkezett lyuk felett megállnak, egy szomszédos sírkőhöz kötelet erősítenek, majd másik végét leeresztik a járatba.*
- Veriar magával megy. Legyenek óvatosak odalent, nem tudhatjuk, hogy nap közben mennyire aktív az elkövető. Még senki nem ment le, nem kaptunk rá sem engedélyt sem embereket. Maga lesz az első aki körülnéz odalent. Ne menjenek messzire! *adja még ki utasítását, aztán útjára bocsájtja a párost.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 17:17:17
Üzenet elküldve: 2013-08-30 17:17:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Ismét rengeteg új tudást sajátított el, és ha rajta múlna, megállás nélkül tovább foglalkozna a mágiával. De mestere arra utasítja, hogy pihenjen egy kicsit, menjen ki a levegőre, sétáljon. Ezért úgy dönt, körbenéz ismét a temetőben. Egyszer már végigjárta a sírok rengetegét, gyakorolt, most ugyanígy tesz. Olvasgatja a sírok feliratait. Arra gond, hogy egyszer lehet, hogy majd ő is itt fog nyugodni, ha megkapja a nemesi rangot, mert megnyeri a versenyt. Meg-megáll néha, és körülnéz, mert bár nem fél - főleg nem a védővarázslata mögött -, de mindenkire kissé nyomasztóan hat, hogyha holtakkal van körülvéve.*
*Ismét rengeteg új tudást sajátított el, és ha rajta múlna, megállás nélkül tovább foglalkozna a mágiával. De mestere arra utasítja, hogy pihenjen egy kicsit, menjen ki a levegőre, sétáljon. Ezért úgy dönt, körbenéz ismét a temetőben. Egyszer már végigjárta a sírok rengetegét, gyakorolt, most ugyanígy tesz. Olvasgatja a sírok feliratait. Arra gond, hogy egyszer lehet, hogy majd ő is itt fog nyugodni, ha megkapja a nemesi rangot, mert megnyeri a versenyt. Meg-megáll néha, és körülnéz, mert bár nem fél - főleg nem a védővarázslata mögött -, de mindenkire kissé nyomasztóan hat, hogyha holtakkal van körülvéve.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 16:41:21
Üzenet elküldve: 2013-08-30 16:41:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az égi bábjátékos//
*Minden csapással egy-egy csontváz esik össze. ~Az igazat megvallva nem erre számítottam, hallod? Most megleptél.~ *Amikor a bábos csalónak nevezi Ttarit valami elpattan benne. Szemei tágra nyílnak fejét kisé megdönti és így indul, el a koporsó felé.* ~Én csalok, pont én. Miért? Persze biztos mert ilyen, ilyen semmilyen ellenfeleket idézett meg! De legközelebb biztos valami legyőz..~ *A férfi még a gondolatait se tudja befejezni, mert látja, hogy a sír üres. Mikor ránéz a bábosra látja vigyorát és azt ahogy meglepődést szimulál.~Erre most komolyan nem mondok semmit jó? Csak azt hogy megint én „csalok”. *Ttari már majdnem meg is akarja köszöni hogy a bábos meg mutatja merre keresse Valeriát. De mikor meglátja a lovas bábot talpig feketében és a fekete lovat vörös sörénnyel még a gondolatai is megdermednek. Az elf nyerítést és fujtatást hall a háta mögül próbálna megmozdulni de, nem megy. A lovas a lóval elszáguld mellette egyenest a folyópart irányába. Ttari megrázza a fejét egy mély lélegzet után a lovag után ered. Ahogy rohan, azt kiabálja a bábosnak - Látod most egy lovat nekem is adhattál volna.* Persze az elf még életében nem lovagolt ezt is csak ezért mondta, mert megint eszébe jut hogy őt nevezték „csalónak”. Rohan az elf és rá kell jöjjön hogy ami a bábosnak csak egy játék az Valeriának és neki az életükbe kerülhet. Hallott az anyjától olyan történetet ahol egy óriást próbált felnevelni egy egész nagyváros. De az óriás túl gyorsan nőt és csak játékból tett tönkre mindent és tette élhetetlené a várost. Olyat is halott hogy gazdagok mulattak mások élet halál harcán. Azokon a „játékokon” nem volt egyenrangú a küzdelem.
*Minden csapással egy-egy csontváz esik össze. ~Az igazat megvallva nem erre számítottam, hallod? Most megleptél.~ *Amikor a bábos csalónak nevezi Ttarit valami elpattan benne. Szemei tágra nyílnak fejét kisé megdönti és így indul, el a koporsó felé.* ~Én csalok, pont én. Miért? Persze biztos mert ilyen, ilyen semmilyen ellenfeleket idézett meg! De legközelebb biztos valami legyőz..~ *A férfi még a gondolatait se tudja befejezni, mert látja, hogy a sír üres. Mikor ránéz a bábosra látja vigyorát és azt ahogy meglepődést szimulál.~Erre most komolyan nem mondok semmit jó? Csak azt hogy megint én „csalok”. *Ttari már majdnem meg is akarja köszöni hogy a bábos meg mutatja merre keresse Valeriát. De mikor meglátja a lovas bábot talpig feketében és a fekete lovat vörös sörénnyel még a gondolatai is megdermednek. Az elf nyerítést és fujtatást hall a háta mögül próbálna megmozdulni de, nem megy. A lovas a lóval elszáguld mellette egyenest a folyópart irányába. Ttari megrázza a fejét egy mély lélegzet után a lovag után ered. Ahogy rohan, azt kiabálja a bábosnak - Látod most egy lovat nekem is adhattál volna.* Persze az elf még életében nem lovagolt ezt is csak ezért mondta, mert megint eszébe jut hogy őt nevezték „csalónak”. Rohan az elf és rá kell jöjjön hogy ami a bábosnak csak egy játék az Valeriának és neki az életükbe kerülhet. Hallott az anyjától olyan történetet ahol egy óriást próbált felnevelni egy egész nagyváros. De az óriás túl gyorsan nőt és csak játékból tett tönkre mindent és tette élhetetlené a várost. Olyat is halott hogy gazdagok mulattak mások élet halál harcán. Azokon a „játékokon” nem volt egyenrangú a küzdelem.
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 13:11:16
Üzenet elküldve: 2013-08-30 13:11:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
* Hiába reméli, hogy megmentőre lel a fénypászma túlvégén, lám csak elméje gúnyos tréfája, vagy valaki más játszik vele beteges játékot. A folytonos csalódás nem is volna akkora gond, ellenben a rá vigyorgó koponyák. Minden alkalommal hátra ugrik, mikor szembe találja magát eggyel. Végül újfent erőt merítve, reménykedve, sikerül felbuknia egy koponyában.
~ Az a sok vicsorgó csontpofa, hogy nem porladnak szét mind! ~
Alig sikerül ez kigondolnia, mikor már látja a valódi fényt, s a bekerülő mellett az édes napfény melengető sugarát, kellemes szellőt és látja az életet, rohanni kezd, szót sem hagyva hátra, nem törődve azzal, hogy modortalannak ítélik emiatt. Röpke rohamának egy másik tündér vet véget, kit Kazgo majd' ledönt a lábáról.
Amint sikerül mást is mondani, mint a köszönet, máris egy szőke elf siet a segítségére, hogy kicsomózza szárnyai lévő köteléket. Bizonyára nem lesz rest valaki a kezein lévő kötelet is eltávolítani a tündérfiről. *
- A Pegazus felé tartottam, még este, hogy megejtsem a vacsorámat, de hirtelen minden elsötétült és itt tértem magamhoz.
* Kirázza a hideg a puszta gondolattól is, hogy miként történhetett mindez. Mellesleg, ha nem oldozta el valaki, vagy vágta el a kötelet a kezein, akkor bizony meg van kötve, meg is volt, mikor kirohant a kriptából. A másik nőnek, ki befelé haladt nem volt ideje foglalkozni vele, túlzottan vonzotta a Nap fénye, mint rovart a gyertyaláng.
Végül Ysdeneri, kinek nevét mellesleg nem tudja, odalép a lovaghoz, kiről lerí, hogy nincs túl jó állapotban. Így kettesben marad a tündérlánnyal, ki egész szimpatikus így első nekifutásra. Bár, talán kissé furcsa a megfogalmazás, tagadhatatlanul helytálló.*
* Hiába reméli, hogy megmentőre lel a fénypászma túlvégén, lám csak elméje gúnyos tréfája, vagy valaki más játszik vele beteges játékot. A folytonos csalódás nem is volna akkora gond, ellenben a rá vigyorgó koponyák. Minden alkalommal hátra ugrik, mikor szembe találja magát eggyel. Végül újfent erőt merítve, reménykedve, sikerül felbuknia egy koponyában.
~ Az a sok vicsorgó csontpofa, hogy nem porladnak szét mind! ~
Alig sikerül ez kigondolnia, mikor már látja a valódi fényt, s a bekerülő mellett az édes napfény melengető sugarát, kellemes szellőt és látja az életet, rohanni kezd, szót sem hagyva hátra, nem törődve azzal, hogy modortalannak ítélik emiatt. Röpke rohamának egy másik tündér vet véget, kit Kazgo majd' ledönt a lábáról.
Amint sikerül mást is mondani, mint a köszönet, máris egy szőke elf siet a segítségére, hogy kicsomózza szárnyai lévő köteléket. Bizonyára nem lesz rest valaki a kezein lévő kötelet is eltávolítani a tündérfiről. *
- A Pegazus felé tartottam, még este, hogy megejtsem a vacsorámat, de hirtelen minden elsötétült és itt tértem magamhoz.
* Kirázza a hideg a puszta gondolattól is, hogy miként történhetett mindez. Mellesleg, ha nem oldozta el valaki, vagy vágta el a kötelet a kezein, akkor bizony meg van kötve, meg is volt, mikor kirohant a kriptából. A másik nőnek, ki befelé haladt nem volt ideje foglalkozni vele, túlzottan vonzotta a Nap fénye, mint rovart a gyertyaláng.
Végül Ysdeneri, kinek nevét mellesleg nem tudja, odalép a lovaghoz, kiről lerí, hogy nincs túl jó állapotban. Így kettesben marad a tündérlánnyal, ki egész szimpatikus így első nekifutásra. Bár, talán kissé furcsa a megfogalmazás, tagadhatatlanul helytálló.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 11:21:30
Üzenet elküldve: 2013-08-30 11:21:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Egyre nagyobb a csend. A temetőben nem is szokás zajongani vagy legalábbis nem illik, de Ysdeneri örülne, ha a többiek is elmondanák, mint gondolnak. Eddig is olyan jól kisegítették egymást. Ami az egyiknek nem jutott eszébe, azt kitalálta a másik és előrébb haladtak az ügy megoldásában. Lehet, hogy még most is messze állnak, de közelebb, mint a nap elején. Mégis csendesek a többiek.
Therumonban talán még több titok lapul, de most még a tettrekész Dreackkal együtt kint vannak. Ysdeneri és Elena viszont haladnak befelé.
Az elf lány hátraugrik, mikor Elenának nekiszalad valaki bentről. Nem egy harcos reakció ez, most megijedt. Az idegen a "Köszönöm!" szót ismételgeti, nagyon hálás, hogy kiengedték. Meglátja, hogy egy másik tündér az, egy férfi. Tehát őt zárták be ide, ő kiabált. Látja, hogy a szárnyai meg vannak kötözve. A tündér férfihez fordul:*
- Megengedi?
*Ha az idegen nem ellenkezik, akkor megpróbálja kicsomózni a szárnyak kötelékét. Ha máshogy nem megy, szétvágja karddal, de vigyáz, hogy a férfinek ne essen baja. A tündér kifújja magát és kiterjeszti a szárnyait.*
- Mi történt Önnel? Ki zárta be ide? Hallottuk a kiabálást, ezért nyitottuk ki a sírt.
*Egyelőre nem mond semmit arról, hogy ők mi után nyomoznak. Megvárja, hogy az idegen válaszoljon. Nem akarja befolyásolni.
A nemeslány még mindig bent van. Furcsa szerzet lehet, aki ennyire szereti a halál közelségét és egy sír belsejét, gondolja magában Ysdeneri. Ha ott akar maradni, hát maradjon. Itt kint csak bosszúságot okozott eddig. Habár a tündér kezei nem voltak megkötözve, mikor kirohant, egyenesen neki Elenának. Lehet, hogy a fekete hajú lány oldotta ki őket?
Ha Elena és a tündérférfi is jönnek, akkor Ysdeneri kikíséri őket a kellemesebb levegőre. Itt meglátja, hogy Therumon már leült és egyre sápadtabb. Szaporán veszi a levegőt és Ysdeneri megijed, hogy valami komoly baja van a lovagnak. Ő segítene a tündérnek is, mert ő is rosszul lehet egy hosszú, kriptában raboskodással töltött idő után, de a lovagért is aggódik. Odamegy Therumonhoz és megfogja a kezét. Próbál beszélni hozzá, esetleg megsimítja az arcát is, hogy érezze, nem hideg-e. Most nincs itt Ebeth, aki vigyázna egy ájultra, ha Therumonnal is az történne, mint Yaroglekkel.*
*Egyre nagyobb a csend. A temetőben nem is szokás zajongani vagy legalábbis nem illik, de Ysdeneri örülne, ha a többiek is elmondanák, mint gondolnak. Eddig is olyan jól kisegítették egymást. Ami az egyiknek nem jutott eszébe, azt kitalálta a másik és előrébb haladtak az ügy megoldásában. Lehet, hogy még most is messze állnak, de közelebb, mint a nap elején. Mégis csendesek a többiek.
Therumonban talán még több titok lapul, de most még a tettrekész Dreackkal együtt kint vannak. Ysdeneri és Elena viszont haladnak befelé.
Az elf lány hátraugrik, mikor Elenának nekiszalad valaki bentről. Nem egy harcos reakció ez, most megijedt. Az idegen a "Köszönöm!" szót ismételgeti, nagyon hálás, hogy kiengedték. Meglátja, hogy egy másik tündér az, egy férfi. Tehát őt zárták be ide, ő kiabált. Látja, hogy a szárnyai meg vannak kötözve. A tündér férfihez fordul:*
- Megengedi?
*Ha az idegen nem ellenkezik, akkor megpróbálja kicsomózni a szárnyak kötelékét. Ha máshogy nem megy, szétvágja karddal, de vigyáz, hogy a férfinek ne essen baja. A tündér kifújja magát és kiterjeszti a szárnyait.*
- Mi történt Önnel? Ki zárta be ide? Hallottuk a kiabálást, ezért nyitottuk ki a sírt.
*Egyelőre nem mond semmit arról, hogy ők mi után nyomoznak. Megvárja, hogy az idegen válaszoljon. Nem akarja befolyásolni.
A nemeslány még mindig bent van. Furcsa szerzet lehet, aki ennyire szereti a halál közelségét és egy sír belsejét, gondolja magában Ysdeneri. Ha ott akar maradni, hát maradjon. Itt kint csak bosszúságot okozott eddig. Habár a tündér kezei nem voltak megkötözve, mikor kirohant, egyenesen neki Elenának. Lehet, hogy a fekete hajú lány oldotta ki őket?
Ha Elena és a tündérférfi is jönnek, akkor Ysdeneri kikíséri őket a kellemesebb levegőre. Itt meglátja, hogy Therumon már leült és egyre sápadtabb. Szaporán veszi a levegőt és Ysdeneri megijed, hogy valami komoly baja van a lovagnak. Ő segítene a tündérnek is, mert ő is rosszul lehet egy hosszú, kriptában raboskodással töltött idő után, de a lovagért is aggódik. Odamegy Therumonhoz és megfogja a kezét. Próbál beszélni hozzá, esetleg megsimítja az arcát is, hogy érezze, nem hideg-e. Most nincs itt Ebeth, aki vigyázna egy ájultra, ha Therumonnal is az történne, mint Yaroglekkel.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 10:10:38
Üzenet elküldve: 2013-08-30 10:10:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Az égi bábjátékos - Ttari//
*A csontvázak eléggé gyengének tűnnek, mi több, az ütések hatására szét is esnek, éppen ezért a bábos nem tudja méri vélni Ttari szavait.*
- Hát szerintem pedig te vagy a csaló! *mondja, miközben egy intéssel eltünteti az ujjbábokat, majd odafordul a a koporsó felé, és megjegyzi* Hát akkor miért nem hozod ki onnan?
*Derűs mosoly jelenik meg az arcán, ha az elf elindul a koporsó felé, és felnyitja a fedelét. Annak ellenére, hogy Valer pár perce két kézzel sem bírta felfeszíteni, most egyszerűen felbillen. De ami a legmeglepőbb: a koporsó üres! Ha Ttari a bábosra pillant, láthatja, hogy nála is ott van már a fadoboz, amely a koporsót szimbolizálta. Felnyitja a fedelét, majd belepillant, és meglepődést színlel. Ezután fejtetőre fordítja, és úgy kezdi el rázni, hátha benne van, csak nem vette észre. De hiába, így az elfhez fordul, és megjegyzi:*
- Üres... *majd széles mosoly terül szét az arcán* Vajon hová tűnhetett? *majd megvakarja a fejét, a dobozt pedig a szokott mozdulattal eltünteti* Mégse lenne igazságos, ha neked kéne megkeresned, igaz? Adok egy kis segítséget *majd előkap egy kis bábút, amely olyasmi, mintha a legbelsőbb gonoszság lovasa lenne. A ló maga fekete, sörénye vörös, mintha még lángolna is, szemei szintúgy. A rajta ülő lovas páncélja is éjfekete, hátán hatalmas kétélű bárd. A bábos szórakozottan elkezd játszani vele a levegőben, mintha a ló épp vágtázna. Nyelvével még a szokásos lóhangot is adja hozzá. Ebben a pillanatban Ttari nyerítést hallhat a háta mögül, és ha megfordul, éppen láthatja, ahogy ez a pokoli lovas elhalad mellette, és tovább vágtázik egyenesen a folyópart felé. A bábos pedig boldogan kiáltja:*
- Rajta! Kövesd a lovast!
*A csontvázak eléggé gyengének tűnnek, mi több, az ütések hatására szét is esnek, éppen ezért a bábos nem tudja méri vélni Ttari szavait.*
- Hát szerintem pedig te vagy a csaló! *mondja, miközben egy intéssel eltünteti az ujjbábokat, majd odafordul a a koporsó felé, és megjegyzi* Hát akkor miért nem hozod ki onnan?
*Derűs mosoly jelenik meg az arcán, ha az elf elindul a koporsó felé, és felnyitja a fedelét. Annak ellenére, hogy Valer pár perce két kézzel sem bírta felfeszíteni, most egyszerűen felbillen. De ami a legmeglepőbb: a koporsó üres! Ha Ttari a bábosra pillant, láthatja, hogy nála is ott van már a fadoboz, amely a koporsót szimbolizálta. Felnyitja a fedelét, majd belepillant, és meglepődést színlel. Ezután fejtetőre fordítja, és úgy kezdi el rázni, hátha benne van, csak nem vette észre. De hiába, így az elfhez fordul, és megjegyzi:*
- Üres... *majd széles mosoly terül szét az arcán* Vajon hová tűnhetett? *majd megvakarja a fejét, a dobozt pedig a szokott mozdulattal eltünteti* Mégse lenne igazságos, ha neked kéne megkeresned, igaz? Adok egy kis segítséget *majd előkap egy kis bábút, amely olyasmi, mintha a legbelsőbb gonoszság lovasa lenne. A ló maga fekete, sörénye vörös, mintha még lángolna is, szemei szintúgy. A rajta ülő lovas páncélja is éjfekete, hátán hatalmas kétélű bárd. A bábos szórakozottan elkezd játszani vele a levegőben, mintha a ló épp vágtázna. Nyelvével még a szokásos lóhangot is adja hozzá. Ebben a pillanatban Ttari nyerítést hallhat a háta mögül, és ha megfordul, éppen láthatja, ahogy ez a pokoli lovas elhalad mellette, és tovább vágtázik egyenesen a folyópart felé. A bábos pedig boldogan kiáltja:*
- Rajta! Kövesd a lovast!
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 00:36:43
Üzenet elküldve: 2013-08-30 00:36:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Weera Yorgit//
*Egy kicsit furcsán érzi magát, hogy rengeteg lehetőség közül választhat. Fogalma sincs hol lenne a legideálisabb letelepedni. De mivel a lány nem veszi le róla tekintetét, ezért gyorsan dönteni kel, nehogy észrevegye hogy összezavarodott.*
- A folyó partot választom . Hallottam róla, hogy nagyon szép hej, és még tisztálkodni is tudunk reggel. Nevezzen elkényeztetettnek, de szerintem mindenkinek valahogy mosakodni kell legalább egyszer. * indokolja választását.*
- És hogy kell ezt csinálni? Csak oda megyünk egy fához és lefekszünk? Nem feltűnő egy kicsit? Úgy értem én elég szép ruhában vagyok, és nem lesz fura, hogy egy nemesi ruhába öltözött ember egy fán alszik? *kérdezi egy kicsit félve. Nem nagyon szeretne késsel a hátában ébredni.*
- Tudom, hogy nagy kérés, és ígérem másnap átöltözök egy szegényesebb ruhába, de nem kérhetném megint kölcsön a köpenyét, hogy eltakarjam a ruhám? * kéri reménykedve.*
*Egy kicsit furcsán érzi magát, hogy rengeteg lehetőség közül választhat. Fogalma sincs hol lenne a legideálisabb letelepedni. De mivel a lány nem veszi le róla tekintetét, ezért gyorsan dönteni kel, nehogy észrevegye hogy összezavarodott.*
- A folyó partot választom . Hallottam róla, hogy nagyon szép hej, és még tisztálkodni is tudunk reggel. Nevezzen elkényeztetettnek, de szerintem mindenkinek valahogy mosakodni kell legalább egyszer. * indokolja választását.*
- És hogy kell ezt csinálni? Csak oda megyünk egy fához és lefekszünk? Nem feltűnő egy kicsit? Úgy értem én elég szép ruhában vagyok, és nem lesz fura, hogy egy nemesi ruhába öltözött ember egy fán alszik? *kérdezi egy kicsit félve. Nem nagyon szeretne késsel a hátában ébredni.*
- Tudom, hogy nagy kérés, és ígérem másnap átöltözök egy szegényesebb ruhába, de nem kérhetném megint kölcsön a köpenyét, hogy eltakarjam a ruhám? * kéri reménykedve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965