//Második szál//
*Ugyan az élők is ellennének ennyi helyen, csak a túlzott kényelem hatására lettek ilyen igényeik, mint a koporsónál nagyobb ház, meg az étel és ital... Vagy levegő... Sok az igény, aztán végül is mi mindent tettek le mindezért a halandók az asztalra? Semmit. Mondjuk haláluk után be is kerülnek a föld alá, szóval ez a rendszer nagyjából működött, egészen eddig.*
- Egyébként szerintem eztán is elég lesz nekik annyi hely. Nem esznek, nem isznak, nincsenek nagy igények, egy hadsereget tarthatsz a pincében akár hetekig. Ez nem is rossz ötlet...
*Pofonegyszerű szállítani őket, sőt, csempészni is, több tucatot lehet egyetlen szekéren, ők nem panaszkodnak. És egy hadsereg, ami éjjel-nappal menetelhet. Hogy nem nyerték meg ezek eddig a háborút? Ott már stratégiai gondok lehetnek, bár azzal együtt is nehéz elképzelni. Viszont az, hogy a hölgy túl akar tenni az apján, aki mellesleg bérgyilkos volt, arra hagyja következtetni Lorewet, hogy beszélgetőtársa szintén bérgyilkos. Ez egy leheletnyi bizalmatlanságot csempész a levegőbe, nem mintha a szerzetesnek baja lenne a bérgyilkosokkal, csak... az utóbbi időkben túl sok ilyen akarta kivallatni, vagy halálra kínozni. Pedig alaphangon nagyon is szerette ő az alvilági hölgyeket...*
- Nos... ha valóban nem a kehelyért jöttél... *halovány hatásszünet, elgondolkodik, hogy megbízhat-e a hölgyben, vagy sem, de... Lorewről beszélünk, egyértelműen előbbi mellett döntött* Akkor rendben. Nagyszerű. Rég volt szerencsém orgyilkoshoz, aki nem akart megölni. Vagy kivallatni. Vagy mindkettőt, csak nem ebben a sorrendben. Habár ebben a sorrendben is érdekes lenne, vajon létezik nekromanta orgyilkos? Eltértem a tárgytól... Na szóval, ha már nem hallottál még a dologról, már csak azért is előadom, hogyha valaki később meséli, tudd, hogy nem igaz, és ne akarj megölni. Szóval valaki befolyásos, vagy olyasmi ember az alvilágban elterjesztette, hogy van nálam egy értékes serleg. Amibe bármit töltesz, az méreggé válik. És ötszáz aranyat ígértek annak, aki megszerzi a serleget, vagy bizonyítja, hogy kivallatott. Néhányakat meg is fenyegettek. Na mindegy, a lényeg, hogy ugyebár ötszáz aranyért a nagyobb orgyilkosok a kisujjukat sem mozdítanák, nekik az aprópénz, a kicsik és a kezdők meg ugye nem fognak reklamálni, ha véletlen kiderül, hogy ez az egész átverés. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a valaki azt akarta, hogy megkínozzanak, és megöljenek. Így igazából nem is ismerkedhetek már magabiztosan orgyilkosokkal, mert mindig arra kell gondolkodnom, vajon nem a kelyhet akarják-e. Egyébként a "tolvaj ellopta" rész éppen úgy hihetetlen, mint a "soha nem is volt nálam". Olyan kifogásszerű. Általában ki kellett őket fizetnem saját zsebből, vagy elhitetnem velük, hogy tényleg nincs nálam.
*Végigsimít néhányszor a szakállán, és hát igazság szerint miért bújna ki egy kis séta alól? Amíg a halottak csendben vannak, addig nincs probléma, az érdekes történeteket majd valahogy elviseli. Nos, ezt el is döntötte magában, talpra is ugrik, és megjegyzi:*
- Igazából érdekelne a dolog *végtére is öröm végre olyan orgyilkossal lenni, aki nem akarja... nos megorgyilkolni. Vagy megorkínozni. Lehet orkínzónak kéne hívni őket, bár ez egy olyan újítás, aminek bevezetéséhez, meg a szükségesség átgondolásához sok idő kell.*