Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-28 11:19:40
Üzenet elküldve: 2016-06-28 11:19:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Rilai talán azért sem értheti, hogy a férfit, miért érzi feszélyezettnek magát a helyszínválasztás végett, mert őt álmában sem kísértik azok, akiket átsegített a túlvilágra, közvetett, vagy közvetlen módon.*
-Kétlem, hogy bárki is hinne még bennem... *dünnyögi felvont szemöldökkel, ahogy a kő a tenyerébe simul. Nem tudja, mit kezdjen vele, még abban sem biztos, hogy teljesen érti, mi célja van vele a lánynak, vagy, hogy alapvetően milyen célt szolgál a kő, úgy nagy általánosságban.*
-Mondod ezt annak tudatában, hogy mostanában a holtak hajlamosak járkálni a békében nyugvás helyett? *kérdi csendesen. A halál gondolatában számára egyedül talán az volna megnyugtató, hogy nincs utána semmi. Vagy legalábbis az, hogy bármi lehet, hogy senki sem tudja, mi is történik azután, hogy a végső kapun átlép, de aligha lehet számára nyugtalanítóbb annál, mint hogy a holtak az élők között járnak...*
-A tengerészek sem igen emelhetnek sírokat... visszaadjuk a tengernek, ami az övé. *von vállat, számára mondjuk egy máglya megfelelőbb volna, érdekes módon, mint hogy a tengerbe eresszék, hogy a halak zabálják fel.*
-Mutasd. *húzódik ajka szelíd mosolyra, ahogy a leány szemébe néz. Továbbra sem igazán érti, mi is ez a dolog kettejük között, hogy miképpen alakult ez ki, s főként mi végre, de tagadhatatlanul ott van, akár el akarják ezt fogadni, akár nem. S ha már így esett, hát a kalózt minden érdekli, ami a lánnyal kapcsolatos, főképpen az, hogy miképpen látja az őt körülvevő világot.*
-Kétlem, hogy bárki is hinne még bennem... *dünnyögi felvont szemöldökkel, ahogy a kő a tenyerébe simul. Nem tudja, mit kezdjen vele, még abban sem biztos, hogy teljesen érti, mi célja van vele a lánynak, vagy, hogy alapvetően milyen célt szolgál a kő, úgy nagy általánosságban.*
-Mondod ezt annak tudatában, hogy mostanában a holtak hajlamosak járkálni a békében nyugvás helyett? *kérdi csendesen. A halál gondolatában számára egyedül talán az volna megnyugtató, hogy nincs utána semmi. Vagy legalábbis az, hogy bármi lehet, hogy senki sem tudja, mi is történik azután, hogy a végső kapun átlép, de aligha lehet számára nyugtalanítóbb annál, mint hogy a holtak az élők között járnak...*
-A tengerészek sem igen emelhetnek sírokat... visszaadjuk a tengernek, ami az övé. *von vállat, számára mondjuk egy máglya megfelelőbb volna, érdekes módon, mint hogy a tengerbe eresszék, hogy a halak zabálják fel.*
-Mutasd. *húzódik ajka szelíd mosolyra, ahogy a leány szemébe néz. Továbbra sem igazán érti, mi is ez a dolog kettejük között, hogy miképpen alakult ez ki, s főként mi végre, de tagadhatatlanul ott van, akár el akarják ezt fogadni, akár nem. S ha már így esett, hát a kalózt minden érdekli, ami a lánnyal kapcsolatos, főképpen az, hogy miképpen látja az őt körülvevő világot.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-28 02:04:40
Üzenet elküldve: 2016-06-28 02:04:40
ÚJ
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Egyre csak romlik a helyzet. Nem csak a fején belül, hanem... hát de, végtére is csak ott, majd pedig annak az egyre romló kivetülését láthatja a fején kívül. Nem szabad persze ezt túl komolyan venni, elvégre miért rémülne halálra a saját agyszüleményétől? Csak mert... nem tudja eltüntetni? És mert... egyre közelít? Számít az?*
- Kérlek ne... *nyögi, és igyekszik odébb húzódni* Maradj távol! Nem... tudod, hogy nem... nem bírom elviselni, kérlek...
*Ha meg merné érinteni, valószínűleg ellökné magától a képzeletének eme szüleményét, de helyette inkább a védekezés mellett dönt. Az egyik nagyobb rongyot magára dobja, és alatta összekuporodik. Lehunyja a szemét, és legszívesebben a füleit is befogná, de mindenesetre eltökéli magában, hogy nem fog megszólalni, nem fog válaszolni, és nem fog semmit sem csinálni. Nem vesz tudomást a jelenésről, akkor majd eltűnik. Sok választása amúgy sincs.*
- Kérlek ne... *nyögi, és igyekszik odébb húzódni* Maradj távol! Nem... tudod, hogy nem... nem bírom elviselni, kérlek...
*Ha meg merné érinteni, valószínűleg ellökné magától a képzeletének eme szüleményét, de helyette inkább a védekezés mellett dönt. Az egyik nagyobb rongyot magára dobja, és alatta összekuporodik. Lehunyja a szemét, és legszívesebben a füleit is befogná, de mindenesetre eltökéli magában, hogy nem fog megszólalni, nem fog válaszolni, és nem fog semmit sem csinálni. Nem vesz tudomást a jelenésről, akkor majd eltűnik. Sok választása amúgy sincs.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-28 01:39:36
Üzenet elküldve: 2016-06-28 01:39:36
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos igen, ez érdekes... Persze ezt nehéz lenne elmagyarázni, de ha már a lány vette a fáradtságot, hogy rámutasson az apróbb problémákra, úgy a legkevesebb, amit Lorew tehet, hogy kijavítja őket. Ha pedig valahol véletlenül tudásának határához ér, akkor egyszerűen segítségül hívhatja a fantáziáját, bár... erre eddig még nem szorult rá.*
- Nos, hát nekik nincs is igazán céljuk, ők csak eszközök, ha mondhatjuk így. Feltámasztotta őket valaki, egy hatalmas erő... azt rebesgetik, hölgy az illető, bizonyára egy bájos csoda lehet, olyan szívesen megismerkednék vele... Elterelődött a szó... Alapvetően a felkelt hullák egyetlen vágya a, ami az úrnőjük legnagyobb vágya, ezért harcolnak. Nem azért, mert szükségük van bármire is, ha úgy vesszük. Nyilván nagy jutalmat sem fognak kapni érte, csak mondjuk... innentől a holtaké a világ, az élők pedig kihalnak. De a hullák ettől nem lennének boldogabbak, vagy ilyenek, ők csak katonák, és emellett agyatlanok is. A másik meg... megszokod a szagot. Ha nagyon muszáj, biztos van rá valami mágia, hogy ne érezd, nem tudom, nem is fontos. Ha valaki ilyen sereget akar bujtatni, akkor készüljön fel az ezzel járó kellemetlenségekre. Én a magam részéről már végeztem velük. Megbízhatatlan banda.
*Morcosan kifújja a levegőt, ahogy eszébe jut, mennyire haszontalan is egy-egy zombi. Pedig ez még elég értelmesnek tűnt, de... nem volt az. Megbízhatatlan, és haszontalan. És az egészben a legrosszabb, hogy így nem is tud kapcsolatba lépni az úrnővel, mert az az átkozott hulla volt erre is. De ő most nincs. Csakis ezért kérte ő is a lehetőséget, szívesen átadta volna az elméjét, de... nem. És most nem tehet semmit. Illetve dehogynem... El kéne menni a karavánpihenőbe, vagy ami maradt belőle.*
- Dehogy, nagyszerű embereket ismertem meg, bájos orgyilkos hölgyeket, szóval nem kell kapkodni. Csak ha a kezem közé kerülne az, aki mindezért felelős, talán lenne hozzá néhány keresetlen szavam. Pusztán ennyi.
*Mese gyanánt persze első körben nem kap túl sokat, de hát ha mesélni kell, vele senki nem versenyezhet, talán csak ezért érzi kevésnek. Mindenesetre a fejfa rugdosását nem tartja túl jó kezelési módnak, elvégre az már úgyse fáj a hullának.*
- Városőrök... sosem értettem a fajtájukat. Minek él az ilyen? Mármint ez itt most már pont nem, de érted. Elrontják az érzékeny kapcsolatot az alvilági népek, és az ártatlan áldozatok között azzal, hogy belepofátlankodnak. A magam részéről biztosan megfojtanám azt, amelyik útban van, mikor egy bérgyilkos rajtam üt. Ez csak rám, és rá tartozik, nem holmi városőrökre. De ugyanakkor... úgy látom valaki már a tudomására hozta ennek itt a dolgot, szóval kár is erre időt vesztegetni. Meg rugdosni is.
*Nos igen, ez érdekes... Persze ezt nehéz lenne elmagyarázni, de ha már a lány vette a fáradtságot, hogy rámutasson az apróbb problémákra, úgy a legkevesebb, amit Lorew tehet, hogy kijavítja őket. Ha pedig valahol véletlenül tudásának határához ér, akkor egyszerűen segítségül hívhatja a fantáziáját, bár... erre eddig még nem szorult rá.*
- Nos, hát nekik nincs is igazán céljuk, ők csak eszközök, ha mondhatjuk így. Feltámasztotta őket valaki, egy hatalmas erő... azt rebesgetik, hölgy az illető, bizonyára egy bájos csoda lehet, olyan szívesen megismerkednék vele... Elterelődött a szó... Alapvetően a felkelt hullák egyetlen vágya a, ami az úrnőjük legnagyobb vágya, ezért harcolnak. Nem azért, mert szükségük van bármire is, ha úgy vesszük. Nyilván nagy jutalmat sem fognak kapni érte, csak mondjuk... innentől a holtaké a világ, az élők pedig kihalnak. De a hullák ettől nem lennének boldogabbak, vagy ilyenek, ők csak katonák, és emellett agyatlanok is. A másik meg... megszokod a szagot. Ha nagyon muszáj, biztos van rá valami mágia, hogy ne érezd, nem tudom, nem is fontos. Ha valaki ilyen sereget akar bujtatni, akkor készüljön fel az ezzel járó kellemetlenségekre. Én a magam részéről már végeztem velük. Megbízhatatlan banda.
*Morcosan kifújja a levegőt, ahogy eszébe jut, mennyire haszontalan is egy-egy zombi. Pedig ez még elég értelmesnek tűnt, de... nem volt az. Megbízhatatlan, és haszontalan. És az egészben a legrosszabb, hogy így nem is tud kapcsolatba lépni az úrnővel, mert az az átkozott hulla volt erre is. De ő most nincs. Csakis ezért kérte ő is a lehetőséget, szívesen átadta volna az elméjét, de... nem. És most nem tehet semmit. Illetve dehogynem... El kéne menni a karavánpihenőbe, vagy ami maradt belőle.*
- Dehogy, nagyszerű embereket ismertem meg, bájos orgyilkos hölgyeket, szóval nem kell kapkodni. Csak ha a kezem közé kerülne az, aki mindezért felelős, talán lenne hozzá néhány keresetlen szavam. Pusztán ennyi.
*Mese gyanánt persze első körben nem kap túl sokat, de hát ha mesélni kell, vele senki nem versenyezhet, talán csak ezért érzi kevésnek. Mindenesetre a fejfa rugdosását nem tartja túl jó kezelési módnak, elvégre az már úgyse fáj a hullának.*
- Városőrök... sosem értettem a fajtájukat. Minek él az ilyen? Mármint ez itt most már pont nem, de érted. Elrontják az érzékeny kapcsolatot az alvilági népek, és az ártatlan áldozatok között azzal, hogy belepofátlankodnak. A magam részéről biztosan megfojtanám azt, amelyik útban van, mikor egy bérgyilkos rajtam üt. Ez csak rám, és rá tartozik, nem holmi városőrökre. De ugyanakkor... úgy látom valaki már a tudomására hozta ennek itt a dolgot, szóval kár is erre időt vesztegetni. Meg rugdosni is.
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-27 21:59:54
Üzenet elküldve: 2016-06-27 21:59:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Alakul a helyzet, úgy fest, Verner egyre jobban szétcsúszik, és közelít a felé az állapot felé, amiben Eris leginkább kedveli. A "kedveli" persze nem a legjobb szó arra, amit érez, de sok egyéb szó kellene a valódi érzelmei körülírásához.
A gnóm könyörög, hogy hagyja magára, így hát mi sem természetesebb, mint hogy marad, sőt, kicsit még közelebb is húzódik - épp csak egy picivel, de biztos, hogy már belül van a rongyokba bugyolált szerencsétlen személyes zónáján.*
Ha úgy érzed, jobb illúziókkal áltatni magad, hogy aztán készületlenül érjen, ha esetleg felbukkan teljes testi valójában, hát tégy úgy *von vállat.* Ami engem illet... A fejedben vagyok, gondolod, hogy valaha is magadra tudlak hagyni? Legalább van társaságod. Ki cseverészne itt veled, ha én nem lennék?
A gnóm könyörög, hogy hagyja magára, így hát mi sem természetesebb, mint hogy marad, sőt, kicsit még közelebb is húzódik - épp csak egy picivel, de biztos, hogy már belül van a rongyokba bugyolált szerencsétlen személyes zónáján.*
Ha úgy érzed, jobb illúziókkal áltatni magad, hogy aztán készületlenül érjen, ha esetleg felbukkan teljes testi valójában, hát tégy úgy *von vállat.* Ami engem illet... A fejedben vagyok, gondolod, hogy valaha is magadra tudlak hagyni? Legalább van társaságod. Ki cseverészne itt veled, ha én nem lennék?
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-27 16:00:35
Üzenet elküldve: 2016-06-27 16:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
- Igen. Hiszek. - *Válaszolja határozottan, mert nem igazán gondol bele - vagy csak szimplán nem érdekli - ha más bolondnak nézi emiatt. Bujkáló mosollyal a pasas tenyerébe ejti a követ.* - De nem is ez a kérdés, hanem hogy ők hisznek-e benned, nem? Erről már beszélgettünk ám.
*Rilai őszintén nem érti, a férfi mit feszül a helyszíntől. Ő nem lát árnyakat a kicsinykőépületek között, számára nem idéz véres vagy vádló dalokat a sírok között megülő hallgatag nyugalom. Mondjuk ezt is beszélték már korábban, a lány nem találkozott sokszor a halállal, pláne nem az erőszakosabb fajtával. De kicsit furcsállja, hogy a másikat nem ugyanaz az érzés szállja meg, mint a lányt. Rilai ugyanis teljesen nyugodt, ő úgy gondolja, a holtaktól az élőknek nincs igazán félnivalója. Lehuppan a kicsi kőpadra, ami a bodzabokor előtt ácsorog, csuklójánál fogva maga mellé húzza a vonakodó Draenont. Ujjait rákulcsolja a másik mutató- és középső ujjára, maradék ujjbegyeivel végigcirógatja a kézfejét, csuklócsontját. Az ellazító, bensőséges mozdulatokat megnyugtatásul szánja.*
- Itt nincs mitől tartani azt hiszem. Sokan berzenkednek a sírhelyektől, pedig eredetileg azért állították őket, hogy emlékezzünk és jókat gondoljunk azokról, akik már nincsenek itt, azért faragtak kőből fejfát, hogy valósak maradjanak, és hogy ne felejtsük el őket. A Thargodarok népe például nem temet. Ott halotti máglya van.
*Ő valahogy nem feszeng a témától. Figyelmesen nézi a másik arcát, a máskor vásottan csillogó szemét elfelhőző komorságot, rosszkedvűen lebiggyedő ajkakat.*
- Erre is jók a kövek. Ha nyugtalanít valami, vagy félsz kínoz. Ne valami földöntúli dolgot képzelj el, ez inkább önmegismerés. Megmutassam, hogyan?
*Rilai őszintén nem érti, a férfi mit feszül a helyszíntől. Ő nem lát árnyakat a kicsinykőépületek között, számára nem idéz véres vagy vádló dalokat a sírok között megülő hallgatag nyugalom. Mondjuk ezt is beszélték már korábban, a lány nem találkozott sokszor a halállal, pláne nem az erőszakosabb fajtával. De kicsit furcsállja, hogy a másikat nem ugyanaz az érzés szállja meg, mint a lányt. Rilai ugyanis teljesen nyugodt, ő úgy gondolja, a holtaktól az élőknek nincs igazán félnivalója. Lehuppan a kicsi kőpadra, ami a bodzabokor előtt ácsorog, csuklójánál fogva maga mellé húzza a vonakodó Draenont. Ujjait rákulcsolja a másik mutató- és középső ujjára, maradék ujjbegyeivel végigcirógatja a kézfejét, csuklócsontját. Az ellazító, bensőséges mozdulatokat megnyugtatásul szánja.*
- Itt nincs mitől tartani azt hiszem. Sokan berzenkednek a sírhelyektől, pedig eredetileg azért állították őket, hogy emlékezzünk és jókat gondoljunk azokról, akik már nincsenek itt, azért faragtak kőből fejfát, hogy valósak maradjanak, és hogy ne felejtsük el őket. A Thargodarok népe például nem temet. Ott halotti máglya van.
*Ő valahogy nem feszeng a témától. Figyelmesen nézi a másik arcát, a máskor vásottan csillogó szemét elfelhőző komorságot, rosszkedvűen lebiggyedő ajkakat.*
- Erre is jók a kövek. Ha nyugtalanít valami, vagy félsz kínoz. Ne valami földöntúli dolgot képzelj el, ez inkább önmegismerés. Megmutassam, hogyan?
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-27 11:36:58
Üzenet elküldve: 2016-06-27 11:36:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Kalózunk nagyon igyekszik, hogy ne lássék rajta, hogy feszeng, holott nyilvánvalóan így van. Képtelen volna egy ilyen helyen elengedni magát, lazítani, elmélkedni, vagy bármiféle módon csak megnyugodni is. Számára a holtak társasága nyugtalanító, még ha nem is azok fekszenek itt, kiknek vesztét ő maga okozta közvetett vagy közvetlen módon, valahogy érzi a túlvilági energiákat, melyek szép lassan körülfonják őt, nyirkos rothadásszagot árasztva magukból.*
-S te hiszel bennük? *kérdi végül, miután végighallgatta a lány meséjét. Nyilvánvalóan okkal hozta őt ide Rilai, fontos számára valamiért ez a hely, s a kalóz igyekszik kellő komolysággal viseltetni a helyzet iránt. A világban kalandozva számtalan hit megszámlálhatatlan követőjével találkozott, s mind másban hitt, másban vélte meglelni a maga igazát, a válaszokat, melyeket végső soron mindenki keres a világban, avagy önmagában.*
-Megfelelő választ csak a megfelelő kérdésre kaphatsz. *bólint lassan, komolyan. Sejti, hogy a lány ki akar lyukadni mindezzel valahová, de azt nem tudja, hogy merre is halad a társalgás. A kérdés már annál egyértelműbb, ezek szerint aligha sikerült palástolnia érzelmeit, vagy csak a leány lát bele máris annyira, hogy leszűrje a megfelelő következtetéseket.*
-Baj...? *kérdez vissza, kissé húzva az időt. Pillantása ide-oda cikázik a sírok, kripták és mauzóleumok között.*
-Nem... nincs baj... *sóhajt végül nagyot, pillantása megállapodik a méregszín szempáron.*
-Csak... *megvonja a vállát, mintha amúgy is teljesen mindegy volna.*
-Nyugtalanít a holtak jelenléte. Mintha... figyelnének, várnának a megfelelő pillanatra, hogy megvádolhassanak és magukkal ránthassanak a homályba. *vallja be végül szokatlanul halkan és komoran.*
-S te hiszel bennük? *kérdi végül, miután végighallgatta a lány meséjét. Nyilvánvalóan okkal hozta őt ide Rilai, fontos számára valamiért ez a hely, s a kalóz igyekszik kellő komolysággal viseltetni a helyzet iránt. A világban kalandozva számtalan hit megszámlálhatatlan követőjével találkozott, s mind másban hitt, másban vélte meglelni a maga igazát, a válaszokat, melyeket végső soron mindenki keres a világban, avagy önmagában.*
-Megfelelő választ csak a megfelelő kérdésre kaphatsz. *bólint lassan, komolyan. Sejti, hogy a lány ki akar lyukadni mindezzel valahová, de azt nem tudja, hogy merre is halad a társalgás. A kérdés már annál egyértelműbb, ezek szerint aligha sikerült palástolnia érzelmeit, vagy csak a leány lát bele máris annyira, hogy leszűrje a megfelelő következtetéseket.*
-Baj...? *kérdez vissza, kissé húzva az időt. Pillantása ide-oda cikázik a sírok, kripták és mauzóleumok között.*
-Nem... nincs baj... *sóhajt végül nagyot, pillantása megállapodik a méregszín szempáron.*
-Csak... *megvonja a vállát, mintha amúgy is teljesen mindegy volna.*
-Nyugtalanít a holtak jelenléte. Mintha... figyelnének, várnának a megfelelő pillanatra, hogy megvádolhassanak és magukkal ránthassanak a homályba. *vallja be végül szokatlanul halkan és komoran.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-27 11:22:53
Üzenet elküldve: 2016-06-27 11:22:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Tenyerében méricskéli a marokköveket. Ezekből sokféle van, tulajdonképpen valami kristályfélék lehetnek: van gránitszürke, vízszínű, vagy jádezöld, fényesre csiszolt fekete, rozsdapiros, foltos csokoládébarna, kékes cirmos, áttetsző.*
- Ezek hitkövek. - *Mondja, mintha magától értetődő lenne, hogy mindenki ismerje ezeket a mutatós tárgyakat. A lány tovább magyaráz - a férfi zavart kedélyállapotát vagy észre, vagy figyelembe nem veszi. Számára ez a hely nem kárhozott, nem is baljós suttogással teli: ő emlékezni és elmélkedni jár ide, nem is olyan nagyon ritkán. * - A régiek közül néhányan úgy vélték, hogy minden istent és szellemet más-más kő révén lehet megszólítani. Imával, mármint. Persze csak olyan köveket illett magadnál tartani, aminek megfelelésétől nem félsz - miféle isten volna az, akitől félni kell? Minél többféle kő birtoklása tehát azt jelentette: jó viszonyban élsz a sorsod, élted szövő istenségekkel, és persze legelsősorban önmagaddal. Erre használhatók, hogy megtaláld, hogyan.
*A gömbölyűre markolt és tapogatott kövek közül egy rózsaszínes és narancsos rajzolatút választ ki végül, ezt markába simítva áll fel, megmutatja közelebbről is Draenonnak.*
- Ezek itt nagyon régóta vannak itt. - *Elvégre a holtakat senki sem merészeli meglopni. Két tenyerére fekteti a csepp alakú, hűs ásványt.* - Azt beszélik, egy paplovag sírja ez, ő helyezte őket ide. Régen talán volt idő, amikor még nem volt a mágia ilyen magától értetődő, nem volt megmagyarázható, tanulmányozható vagy tanítható, és akkor másképpen tekintettek a varázslatra. Annak tartották azt is, ahogy ezekkel gondolkozni, imádkozni lehet. Minden isten másmilyen természetű, minden kőhöz megvannak a hozzá tartozó kérdések, ezek is mind másmilyenek. És úgy tartják, ha jól válaszolsz, megleled magadban a segítő entitást.
*Hangja halk de bizonyossággal cseng - tulajdonképp kétféle dolog lehetséges, egy: hogy őszintén hisz a marokkövek funkciójában, még akkor is, ha a mai világban az ilyesfélét babonaságban, ostobaságnak tartják (és egyébként nem ez lenne az első badarság amely valami okból gyökeret vert Rilai fejében), kettő: valóban érte már olyan tapasztalható történés, ami indokolja azt, hogy meg akarta mutatnia kalóznak is ezt a helyet. Közelebb lép, felpillant, hunyorog, mintha a gondterhelt homlok mögé szeretne belátni, végül elhúzza száját.*
- Baj van? - *Mert hát látja, hogy van.*
- Ezek hitkövek. - *Mondja, mintha magától értetődő lenne, hogy mindenki ismerje ezeket a mutatós tárgyakat. A lány tovább magyaráz - a férfi zavart kedélyállapotát vagy észre, vagy figyelembe nem veszi. Számára ez a hely nem kárhozott, nem is baljós suttogással teli: ő emlékezni és elmélkedni jár ide, nem is olyan nagyon ritkán. * - A régiek közül néhányan úgy vélték, hogy minden istent és szellemet más-más kő révén lehet megszólítani. Imával, mármint. Persze csak olyan köveket illett magadnál tartani, aminek megfelelésétől nem félsz - miféle isten volna az, akitől félni kell? Minél többféle kő birtoklása tehát azt jelentette: jó viszonyban élsz a sorsod, élted szövő istenségekkel, és persze legelsősorban önmagaddal. Erre használhatók, hogy megtaláld, hogyan.
*A gömbölyűre markolt és tapogatott kövek közül egy rózsaszínes és narancsos rajzolatút választ ki végül, ezt markába simítva áll fel, megmutatja közelebbről is Draenonnak.*
- Ezek itt nagyon régóta vannak itt. - *Elvégre a holtakat senki sem merészeli meglopni. Két tenyerére fekteti a csepp alakú, hűs ásványt.* - Azt beszélik, egy paplovag sírja ez, ő helyezte őket ide. Régen talán volt idő, amikor még nem volt a mágia ilyen magától értetődő, nem volt megmagyarázható, tanulmányozható vagy tanítható, és akkor másképpen tekintettek a varázslatra. Annak tartották azt is, ahogy ezekkel gondolkozni, imádkozni lehet. Minden isten másmilyen természetű, minden kőhöz megvannak a hozzá tartozó kérdések, ezek is mind másmilyenek. És úgy tartják, ha jól válaszolsz, megleled magadban a segítő entitást.
*Hangja halk de bizonyossággal cseng - tulajdonképp kétféle dolog lehetséges, egy: hogy őszintén hisz a marokkövek funkciójában, még akkor is, ha a mai világban az ilyesfélét babonaságban, ostobaságnak tartják (és egyébként nem ez lenne az első badarság amely valami okból gyökeret vert Rilai fejében), kettő: valóban érte már olyan tapasztalható történés, ami indokolja azt, hogy meg akarta mutatnia kalóznak is ezt a helyet. Közelebb lép, felpillant, hunyorog, mintha a gondterhelt homlok mögé szeretne belátni, végül elhúzza száját.*
- Baj van? - *Mert hát látja, hogy van.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-27 10:47:03
Üzenet elküldve: 2016-06-27 10:47:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Miután sikerült eleget aludnia, kalózunk egyértelműen nem csupán kipihentebben ébred, de az általános közérzete is helyrebillent. Hiába no, az út hosszú volt és fárasztó, egy napon belül kétszer is meg kellett tennie, ha szigorúan vesszük, alvás nélkül, úgyhogy jót tett neki a pihenés. Bármit is tervezett Rilai az éjszakára, ezúttal is csalatkoznia kellett, mert a kalóz sok minden másra nem volt kapható azon kívül, hogy mint akit fejbevertek, mély álomba zuhant, a legelső alkalommal, amikor ágy közvetlen közelébe került.
Most azonban minden további nélkül hagyta magát befűzni, elvégre ő maga nem rohan sehová, legkevésbé a Pintybe nem, így hát bármerre is akarjon menni a leány, a kalóz vele tart.
Azon már éppen felhúzza a szemöldökét, hogy a temető felé indulnak, a férfi ugyanis jobban ismeri a várost, mint a tulajdon tenyerét, elvégre éltének első két dekádját itt töltötte el, ez tán joggal el is várható tőle. A férfi megtorpan egy pillanatra, s felnéz a kapura, majd nagyot sóhajtva belép rajta. Örülne, ha a bátyja is itt lelhetett volna békére, ahogyan annak idején a szüleik is, de hát az élet nem így működik, sőt, a végső nyugalom sem jár mindenkinek egyformán, ahogyan azt a közelmúlt eseményei is világosan bizonyítják.
A kalóz követi a lányt a sírok között, s a felé nyúló képzeletbeli árnyakat kikerülve halad mögötte. A suttogó hangok igen távolról érkeznek felé, valahogy sosem érezte igazán jól magát a holtak társaságában. Számára a temető egy sötét, baljós hely, hol a múlt démonai kísértenek, mindazok, kik őt okolják a kárhozatért, miben részesültek, oszlófélben lévő ujjaikkal vádlón mutatnak rá, rekedt suttogással károgják kánonban "Gyilkos!".
Draenon megrázza a fejét, s igyekszik magától elhessenteni minden démont és kísértetet, kik a lelkét marcangolva óhajtanának rajta elégtételt venni.*
-Nem. *int lassan nemet a fejével a leány kérdésére, bár van egy olyan érzése, tudnia kéne, mit jelentenek a kövek, s a kupac. Talán tudja is, épp csak túlságosan lefoglalja elméjét az, hogy a múlt árnyainak ostromát visszaverje.*
Most azonban minden további nélkül hagyta magát befűzni, elvégre ő maga nem rohan sehová, legkevésbé a Pintybe nem, így hát bármerre is akarjon menni a leány, a kalóz vele tart.
Azon már éppen felhúzza a szemöldökét, hogy a temető felé indulnak, a férfi ugyanis jobban ismeri a várost, mint a tulajdon tenyerét, elvégre éltének első két dekádját itt töltötte el, ez tán joggal el is várható tőle. A férfi megtorpan egy pillanatra, s felnéz a kapura, majd nagyot sóhajtva belép rajta. Örülne, ha a bátyja is itt lelhetett volna békére, ahogyan annak idején a szüleik is, de hát az élet nem így működik, sőt, a végső nyugalom sem jár mindenkinek egyformán, ahogyan azt a közelmúlt eseményei is világosan bizonyítják.
A kalóz követi a lányt a sírok között, s a felé nyúló képzeletbeli árnyakat kikerülve halad mögötte. A suttogó hangok igen távolról érkeznek felé, valahogy sosem érezte igazán jól magát a holtak társaságában. Számára a temető egy sötét, baljós hely, hol a múlt démonai kísértenek, mindazok, kik őt okolják a kárhozatért, miben részesültek, oszlófélben lévő ujjaikkal vádlón mutatnak rá, rekedt suttogással károgják kánonban "Gyilkos!".
Draenon megrázza a fejét, s igyekszik magától elhessenteni minden démont és kísértetet, kik a lelkét marcangolva óhajtanának rajta elégtételt venni.*
-Nem. *int lassan nemet a fejével a leány kérdésére, bár van egy olyan érzése, tudnia kéne, mit jelentenek a kövek, s a kupac. Talán tudja is, épp csak túlságosan lefoglalja elméjét az, hogy a múlt árnyainak ostromát visszaverje.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-27 10:29:57
Üzenet elküldve: 2016-06-27 10:29:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Másnap reggel korán megébred, miként általában szokott, és mielőtt nekivágnának az egész Pintyes szenvelgésnek a lány hirtelen ötlettől vezérelve még a szálláshelyen nekiállt, hogy befűzze a kalózt egy kis kitérőre. Amúgy a Pinty fele indultak reggel, tehát a szegénynegyed felé, ám a bal kézre eső utcánál, amely a bordélyhoz vezet, a lány karon ragadja a másikat és egyenesen tovább húzza a széles út, és az előttük lévő tér felé. A Levegő templomának kevély, kecses épülete törtfehéren ragyog a reggeli napsütésben de Rilai útja nem befele vezet. A templom előtt szépellő kertbe mennek, a keskeny ösvény előttük elkanyarog a templom árnyékba, mögötte pedig egy rácsos, kovácsoltvas kapuhoz vezet. Nyiszorogva belöki az ajtút, fejével int, ide jöttek. Nem a legideálisabb találkahely friss szerelmeseknek de a lány szemmel láthatóan forgat valamit a fejében.*
- Néha betérek ide. Szeretnék mutatni valamit. - *Mondja csendesen, mintegy magyarázatképpen. Elhaladnak a díszes családi kripták és a nagyobb sírhelyek mellett - akit ide temetnek el, valószínűleg abban a reményben alussza örök álmát, hogy az istenek figyelembe veszik azt, hogy nem csak éltükben, de holtukban is méltóságteljesek voltak. Odébb kisebbek a sírok találhatóak, míves szobrok zenélő, táncoló, ücsörgő vagy imára kulcsolt kezű alakokkal. Még odébb színes festésű kopjafák, még kisebb nyughelyek következnek. Ezek egyikét keresi a lány. Repkénnyel futtatott, kopott, körülbelül térdmagasságig érő kőhöz érnek. Egykoron betűket is véstek rá, melyet halvány erezetként átrajzol még a kő közé telepedett moha, azonban a felirat régen nem olvasható. Fölötte bodzabokor, előtte egy széles kőtál a talajon, melyen mindenféle gömbölyű, marokba illő kövekből rakott színes kupac hamozódik. Ide guggol le Rilai, ujja hegyével végigsimít néhányon, aztán felpislog Draenonra.*
- Tudod, mik ezek?
- Néha betérek ide. Szeretnék mutatni valamit. - *Mondja csendesen, mintegy magyarázatképpen. Elhaladnak a díszes családi kripták és a nagyobb sírhelyek mellett - akit ide temetnek el, valószínűleg abban a reményben alussza örök álmát, hogy az istenek figyelembe veszik azt, hogy nem csak éltükben, de holtukban is méltóságteljesek voltak. Odébb kisebbek a sírok találhatóak, míves szobrok zenélő, táncoló, ücsörgő vagy imára kulcsolt kezű alakokkal. Még odébb színes festésű kopjafák, még kisebb nyughelyek következnek. Ezek egyikét keresi a lány. Repkénnyel futtatott, kopott, körülbelül térdmagasságig érő kőhöz érnek. Egykoron betűket is véstek rá, melyet halvány erezetként átrajzol még a kő közé telepedett moha, azonban a felirat régen nem olvasható. Fölötte bodzabokor, előtte egy széles kőtál a talajon, melyen mindenféle gömbölyű, marokba illő kövekből rakott színes kupac hamozódik. Ide guggol le Rilai, ujja hegyével végigsimít néhányon, aztán felpislog Draenonra.*
- Tudod, mik ezek?
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-25 23:16:51
Üzenet elküldve: 2016-06-25 23:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A felhozott érvek, mármint a halottak minimális igényeit illetően meggyőzőek, legalábbis X'Threa számára annak tűnnek. De ezzel, pont mint egy esetleges sereg tárolásával vannak problémák, amikre örömmel mutat rá.*
-Na de, ha van elég helyük, akko' mégis minek harcolnak? Egyáltalán minek kelnek fel, ha nincs szükségük semmire? A másik meg. Ha elrejtesz egy halom hullát a pincében, akkor hogy bírod ki a szagot? Mer' előbb-utóbb szaglani kezdenek. *Határozottan fejti ki a mondandóját, olyan magabiztossággal, ami csak abból az elképzelésből ered, hogy akinek nem kell valami, vagy nem akar valamit, az maradjon csak nyugton, ahol van. A halottak, tartozzanak bármelyik típusba is, abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem kell nekik semmi, az meg kétséges, hogy akarnak-e valamit. Tud-e egyáltalán egy élőholt akarni bármit is?*
-Szóval, tömören összefoglalva: azzal, hogy még újonc vagyok és nem hallottam ezt, és nem blöfföltem amikor említetted, gyakorlatilag eldobtam ötszáz aranyat. Remek. De ha ki tudod fizetni az orgyilkosokat saját zsebből, amikor előkerülnek, miért nem bérelsz fel te valakit, hogy kiiktasd a hírek forrását? Letudva a gond, egyszeri, nagyobb összeggel, ahelyett, hogy sokszor annyit elvernél külön-külön. Szerintem messze egyszerűbb és kényelmesebb.
*A kezdők balszerencséje, vagy a megfelelő kapcsolatok hiánya, mindenesetre zavaró, hogy erről ő eddig nem hallott. Valamin sürgősen változtatni kell, hogy a hasonló hibák ne forduljanak elő a jövőben.
Az elmefuttatás végeztével elindul a sírkövek között, az már a szerzetes dolga, hogy csatlakozik hozzá. A történetekre egyébként sem köteles figyelni, elég ha csak úgy csinál mintha, X'Threa amúgy sem fog visszakérdezni semmit.
Figyelmesen futtatja végig a feliratokon, aztán talál olyat, amihez történetesen köze van a családjának. Viszont az ez alatt nyugvó csak egy rúgást érdemel ki a fejfájára.*
-Városőr, azok közül, akik elkapták apámat. Sajnos túl hamar fordult fel ahhoz, hogy életében megrugdossam. *A rend kedvéért még egyet rúg a bosszantó alak neve felé, majd megy is tovább és keres egy olyan sírt, amelyiknek a tulajdonosa nem sértődöttséget, hanem büszkeséget vált ki belőle.*
*A felhozott érvek, mármint a halottak minimális igényeit illetően meggyőzőek, legalábbis X'Threa számára annak tűnnek. De ezzel, pont mint egy esetleges sereg tárolásával vannak problémák, amikre örömmel mutat rá.*
-Na de, ha van elég helyük, akko' mégis minek harcolnak? Egyáltalán minek kelnek fel, ha nincs szükségük semmire? A másik meg. Ha elrejtesz egy halom hullát a pincében, akkor hogy bírod ki a szagot? Mer' előbb-utóbb szaglani kezdenek. *Határozottan fejti ki a mondandóját, olyan magabiztossággal, ami csak abból az elképzelésből ered, hogy akinek nem kell valami, vagy nem akar valamit, az maradjon csak nyugton, ahol van. A halottak, tartozzanak bármelyik típusba is, abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem kell nekik semmi, az meg kétséges, hogy akarnak-e valamit. Tud-e egyáltalán egy élőholt akarni bármit is?*
-Szóval, tömören összefoglalva: azzal, hogy még újonc vagyok és nem hallottam ezt, és nem blöfföltem amikor említetted, gyakorlatilag eldobtam ötszáz aranyat. Remek. De ha ki tudod fizetni az orgyilkosokat saját zsebből, amikor előkerülnek, miért nem bérelsz fel te valakit, hogy kiiktasd a hírek forrását? Letudva a gond, egyszeri, nagyobb összeggel, ahelyett, hogy sokszor annyit elvernél külön-külön. Szerintem messze egyszerűbb és kényelmesebb.
*A kezdők balszerencséje, vagy a megfelelő kapcsolatok hiánya, mindenesetre zavaró, hogy erről ő eddig nem hallott. Valamin sürgősen változtatni kell, hogy a hasonló hibák ne forduljanak elő a jövőben.
Az elmefuttatás végeztével elindul a sírkövek között, az már a szerzetes dolga, hogy csatlakozik hozzá. A történetekre egyébként sem köteles figyelni, elég ha csak úgy csinál mintha, X'Threa amúgy sem fog visszakérdezni semmit.
Figyelmesen futtatja végig a feliratokon, aztán talál olyat, amihez történetesen köze van a családjának. Viszont az ez alatt nyugvó csak egy rúgást érdemel ki a fejfájára.*
-Városőr, azok közül, akik elkapták apámat. Sajnos túl hamar fordult fel ahhoz, hogy életében megrugdossam. *A rend kedvéért még egyet rúg a bosszantó alak neve felé, majd megy is tovább és keres egy olyan sírt, amelyiknek a tulajdonosa nem sértődöttséget, hanem büszkeséget vált ki belőle.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-25 01:17:30
Üzenet elküldve: 2016-06-25 01:17:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Megrázza a fejét. Nem mintha kapott volt eldöntendő kérdést (illetve hogyisne? Még kapott is, csak arra már alig figyelt), egyszerűen csak nem akar hitelt adni a nő szavainak.*
- Ezzel ne... vagy... *nem is tudja hirtelen, hogyan mondhatná* Kérlek ilyeneket ne mondj... Tudod hogy ezzel csak rontasz a helyzeten. Szeretném magam abba a hitbe ringatni, hogy már elfelejtett. Vagy hogy legalábbis nem érdeklem már, vagy... legalábbis nem fektet energiát abba, hogy keressen. Biztos hogy még egyszer nem könyörülne meg rajtam, de még ha meg is tenné... akkor sem engedne el. Felesleges erről beszélni. Feleslegesen jöttél. Kérlek menj el, ezzel megint csak azt hozod elő belőlem... hogy keressem meg, és vállaljam a halált. Azt kéne... de nem tudom, félek... Kérlek ne is erőltesd ezt. Kérlek... csak hagyj magamra... könyörgök...
*A hangja egyre elhalóbb, és rekedtesebb, ahogy ezeket a szavakat mondja, hiszen rég volt már ilyen utoljára, hogy nem tudta paranccsal távozásra bírni a képzelgéseit legalább egy rövid időre. Most meg van ijedve. Fél, hogy a képzelgései valami olyasmire fogják rávenni, amit legkevésbé sem szeretne.*
- Ezzel ne... vagy... *nem is tudja hirtelen, hogyan mondhatná* Kérlek ilyeneket ne mondj... Tudod hogy ezzel csak rontasz a helyzeten. Szeretném magam abba a hitbe ringatni, hogy már elfelejtett. Vagy hogy legalábbis nem érdeklem már, vagy... legalábbis nem fektet energiát abba, hogy keressen. Biztos hogy még egyszer nem könyörülne meg rajtam, de még ha meg is tenné... akkor sem engedne el. Felesleges erről beszélni. Feleslegesen jöttél. Kérlek menj el, ezzel megint csak azt hozod elő belőlem... hogy keressem meg, és vállaljam a halált. Azt kéne... de nem tudom, félek... Kérlek ne is erőltesd ezt. Kérlek... csak hagyj magamra... könyörgök...
*A hangja egyre elhalóbb, és rekedtesebb, ahogy ezeket a szavakat mondja, hiszen rég volt már ilyen utoljára, hogy nem tudta paranccsal távozásra bírni a képzelgéseit legalább egy rövid időre. Most meg van ijedve. Fél, hogy a képzelgései valami olyasmire fogják rávenni, amit legkevésbé sem szeretne.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-24 23:05:30
Üzenet elküldve: 2016-06-24 23:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ugyan az élők is ellennének ennyi helyen, csak a túlzott kényelem hatására lettek ilyen igényeik, mint a koporsónál nagyobb ház, meg az étel és ital... Vagy levegő... Sok az igény, aztán végül is mi mindent tettek le mindezért a halandók az asztalra? Semmit. Mondjuk haláluk után be is kerülnek a föld alá, szóval ez a rendszer nagyjából működött, egészen eddig.*
- Egyébként szerintem eztán is elég lesz nekik annyi hely. Nem esznek, nem isznak, nincsenek nagy igények, egy hadsereget tarthatsz a pincében akár hetekig. Ez nem is rossz ötlet...
*Pofonegyszerű szállítani őket, sőt, csempészni is, több tucatot lehet egyetlen szekéren, ők nem panaszkodnak. És egy hadsereg, ami éjjel-nappal menetelhet. Hogy nem nyerték meg ezek eddig a háborút? Ott már stratégiai gondok lehetnek, bár azzal együtt is nehéz elképzelni. Viszont az, hogy a hölgy túl akar tenni az apján, aki mellesleg bérgyilkos volt, arra hagyja következtetni Lorewet, hogy beszélgetőtársa szintén bérgyilkos. Ez egy leheletnyi bizalmatlanságot csempész a levegőbe, nem mintha a szerzetesnek baja lenne a bérgyilkosokkal, csak... az utóbbi időkben túl sok ilyen akarta kivallatni, vagy halálra kínozni. Pedig alaphangon nagyon is szerette ő az alvilági hölgyeket...*
- Nos... ha valóban nem a kehelyért jöttél... *halovány hatásszünet, elgondolkodik, hogy megbízhat-e a hölgyben, vagy sem, de... Lorewről beszélünk, egyértelműen előbbi mellett döntött* Akkor rendben. Nagyszerű. Rég volt szerencsém orgyilkoshoz, aki nem akart megölni. Vagy kivallatni. Vagy mindkettőt, csak nem ebben a sorrendben. Habár ebben a sorrendben is érdekes lenne, vajon létezik nekromanta orgyilkos? Eltértem a tárgytól... Na szóval, ha már nem hallottál még a dologról, már csak azért is előadom, hogyha valaki később meséli, tudd, hogy nem igaz, és ne akarj megölni. Szóval valaki befolyásos, vagy olyasmi ember az alvilágban elterjesztette, hogy van nálam egy értékes serleg. Amibe bármit töltesz, az méreggé válik. És ötszáz aranyat ígértek annak, aki megszerzi a serleget, vagy bizonyítja, hogy kivallatott. Néhányakat meg is fenyegettek. Na mindegy, a lényeg, hogy ugyebár ötszáz aranyért a nagyobb orgyilkosok a kisujjukat sem mozdítanák, nekik az aprópénz, a kicsik és a kezdők meg ugye nem fognak reklamálni, ha véletlen kiderül, hogy ez az egész átverés. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a valaki azt akarta, hogy megkínozzanak, és megöljenek. Így igazából nem is ismerkedhetek már magabiztosan orgyilkosokkal, mert mindig arra kell gondolkodnom, vajon nem a kelyhet akarják-e. Egyébként a "tolvaj ellopta" rész éppen úgy hihetetlen, mint a "soha nem is volt nálam". Olyan kifogásszerű. Általában ki kellett őket fizetnem saját zsebből, vagy elhitetnem velük, hogy tényleg nincs nálam.
*Végigsimít néhányszor a szakállán, és hát igazság szerint miért bújna ki egy kis séta alól? Amíg a halottak csendben vannak, addig nincs probléma, az érdekes történeteket majd valahogy elviseli. Nos, ezt el is döntötte magában, talpra is ugrik, és megjegyzi:*
- Igazából érdekelne a dolog *végtére is öröm végre olyan orgyilkossal lenni, aki nem akarja... nos megorgyilkolni. Vagy megorkínozni. Lehet orkínzónak kéne hívni őket, bár ez egy olyan újítás, aminek bevezetéséhez, meg a szükségesség átgondolásához sok idő kell.*
*Ugyan az élők is ellennének ennyi helyen, csak a túlzott kényelem hatására lettek ilyen igényeik, mint a koporsónál nagyobb ház, meg az étel és ital... Vagy levegő... Sok az igény, aztán végül is mi mindent tettek le mindezért a halandók az asztalra? Semmit. Mondjuk haláluk után be is kerülnek a föld alá, szóval ez a rendszer nagyjából működött, egészen eddig.*
- Egyébként szerintem eztán is elég lesz nekik annyi hely. Nem esznek, nem isznak, nincsenek nagy igények, egy hadsereget tarthatsz a pincében akár hetekig. Ez nem is rossz ötlet...
*Pofonegyszerű szállítani őket, sőt, csempészni is, több tucatot lehet egyetlen szekéren, ők nem panaszkodnak. És egy hadsereg, ami éjjel-nappal menetelhet. Hogy nem nyerték meg ezek eddig a háborút? Ott már stratégiai gondok lehetnek, bár azzal együtt is nehéz elképzelni. Viszont az, hogy a hölgy túl akar tenni az apján, aki mellesleg bérgyilkos volt, arra hagyja következtetni Lorewet, hogy beszélgetőtársa szintén bérgyilkos. Ez egy leheletnyi bizalmatlanságot csempész a levegőbe, nem mintha a szerzetesnek baja lenne a bérgyilkosokkal, csak... az utóbbi időkben túl sok ilyen akarta kivallatni, vagy halálra kínozni. Pedig alaphangon nagyon is szerette ő az alvilági hölgyeket...*
- Nos... ha valóban nem a kehelyért jöttél... *halovány hatásszünet, elgondolkodik, hogy megbízhat-e a hölgyben, vagy sem, de... Lorewről beszélünk, egyértelműen előbbi mellett döntött* Akkor rendben. Nagyszerű. Rég volt szerencsém orgyilkoshoz, aki nem akart megölni. Vagy kivallatni. Vagy mindkettőt, csak nem ebben a sorrendben. Habár ebben a sorrendben is érdekes lenne, vajon létezik nekromanta orgyilkos? Eltértem a tárgytól... Na szóval, ha már nem hallottál még a dologról, már csak azért is előadom, hogyha valaki később meséli, tudd, hogy nem igaz, és ne akarj megölni. Szóval valaki befolyásos, vagy olyasmi ember az alvilágban elterjesztette, hogy van nálam egy értékes serleg. Amibe bármit töltesz, az méreggé válik. És ötszáz aranyat ígértek annak, aki megszerzi a serleget, vagy bizonyítja, hogy kivallatott. Néhányakat meg is fenyegettek. Na mindegy, a lényeg, hogy ugyebár ötszáz aranyért a nagyobb orgyilkosok a kisujjukat sem mozdítanák, nekik az aprópénz, a kicsik és a kezdők meg ugye nem fognak reklamálni, ha véletlen kiderül, hogy ez az egész átverés. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a valaki azt akarta, hogy megkínozzanak, és megöljenek. Így igazából nem is ismerkedhetek már magabiztosan orgyilkosokkal, mert mindig arra kell gondolkodnom, vajon nem a kelyhet akarják-e. Egyébként a "tolvaj ellopta" rész éppen úgy hihetetlen, mint a "soha nem is volt nálam". Olyan kifogásszerű. Általában ki kellett őket fizetnem saját zsebből, vagy elhitetnem velük, hogy tényleg nincs nálam.
*Végigsimít néhányszor a szakállán, és hát igazság szerint miért bújna ki egy kis séta alól? Amíg a halottak csendben vannak, addig nincs probléma, az érdekes történeteket majd valahogy elviseli. Nos, ezt el is döntötte magában, talpra is ugrik, és megjegyzi:*
- Igazából érdekelne a dolog *végtére is öröm végre olyan orgyilkossal lenni, aki nem akarja... nos megorgyilkolni. Vagy megorkínozni. Lehet orkínzónak kéne hívni őket, bár ez egy olyan újítás, aminek bevezetéséhez, meg a szükségesség átgondolásához sok idő kell.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-21 21:43:44
Üzenet elküldve: 2016-06-21 21:43:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A város nem olyan rossz, bár a szegénynegyed legaljából nézve általában leginkább szörnyű. Ott azon túl, hogy korrupt, még piszkos is, zsúfolt és sok a bosszantó lakó. Bár egyébként Arthenior átlagos termékének tűnik az utóbbi, ugyanis ugyanolyan idegesítő személyeket találni a gazdagnegyedben, a szegénynegyedben és a piactéren, a nap minden pillanatában.*
-Valószínűleg nincs mindenki ide temetve, biztos találni olyan... Jelöletlen sírokat az erdőben meg a pusztán. Meg azér' a hullák, amíg fel nem keltek, addig jóval kevesebb helyet foglaltak, mint az élők. Mer' ugye egy halottnak nem kell ház, ággyal meg mindenfélékkel. *Megvonja a vállát, annyira nem kötik le az újjáéledő holtak. Majd foglalkozik velük, és dönt felőlük, ha egyszer egy szembe jön az utcán.*
-Arra, hogy elinduljak a saját utamon, esetleg túltegyek apámon. Semmi különös, csupán az, amiről bármelyik átlagos sötételf lány álmodhat. *Vállat von, számára ez átlagosnak tűnik. Mit is csinálhat egy normális serdülőkorú azon kívül, hogy arról fantáziál, hogyan hagyhatna maradandó nyomot a város emlékezetében? Az ő esetében lehetőleg valamilyen vöröses színnel, mert szereti a vöröset. A tűz vagy a vér jól hangzana. De egyelőre ez még elég lehetetlennek tűnik, vagy csak messzinek.*
-Eltaláltad. És mégis mi a fenéről is beszélsz? Milyen kehely, milyen arany? Várjál. Akarom én ezt egyáltalán tudni. Mármint. Ha rajtad keresik és nincs nálad, akkor kereshetik másokon is, akiket meggyanúsíthatnak azzal, hogy elvitték. Tudod mit? Inkább nem akarok tudni róla. Próbáltad már azt mondani, hogy valami buta kis tolvaj ellopta és meglógott vele? *Mire befejezi a gondolatmenetet, addigra már nem biztos abban, hogy ő őrült meg, Lorew, vagy esetleg az igazat hallotta. Ha valóban az utóbbi eset forog fent, akkor egyszerűen túl későn kezdett bele a saját karrierjébe. Az első opciót meg kapásból kizárná. A második meg nem tesz semmit az ellen, hogy a harmadik a valóság legyen.*
-Nem tudom. Elsőre mondjuk befejezném ezt a kis kirándulást. Sok remek halottal találkozni erre, akik lehetnek ugyanolyan csendesek, mint Naxi, csak sokkal érdekesebb történetük van.
*A város nem olyan rossz, bár a szegénynegyed legaljából nézve általában leginkább szörnyű. Ott azon túl, hogy korrupt, még piszkos is, zsúfolt és sok a bosszantó lakó. Bár egyébként Arthenior átlagos termékének tűnik az utóbbi, ugyanis ugyanolyan idegesítő személyeket találni a gazdagnegyedben, a szegénynegyedben és a piactéren, a nap minden pillanatában.*
-Valószínűleg nincs mindenki ide temetve, biztos találni olyan... Jelöletlen sírokat az erdőben meg a pusztán. Meg azér' a hullák, amíg fel nem keltek, addig jóval kevesebb helyet foglaltak, mint az élők. Mer' ugye egy halottnak nem kell ház, ággyal meg mindenfélékkel. *Megvonja a vállát, annyira nem kötik le az újjáéledő holtak. Majd foglalkozik velük, és dönt felőlük, ha egyszer egy szembe jön az utcán.*
-Arra, hogy elinduljak a saját utamon, esetleg túltegyek apámon. Semmi különös, csupán az, amiről bármelyik átlagos sötételf lány álmodhat. *Vállat von, számára ez átlagosnak tűnik. Mit is csinálhat egy normális serdülőkorú azon kívül, hogy arról fantáziál, hogyan hagyhatna maradandó nyomot a város emlékezetében? Az ő esetében lehetőleg valamilyen vöröses színnel, mert szereti a vöröset. A tűz vagy a vér jól hangzana. De egyelőre ez még elég lehetetlennek tűnik, vagy csak messzinek.*
-Eltaláltad. És mégis mi a fenéről is beszélsz? Milyen kehely, milyen arany? Várjál. Akarom én ezt egyáltalán tudni. Mármint. Ha rajtad keresik és nincs nálad, akkor kereshetik másokon is, akiket meggyanúsíthatnak azzal, hogy elvitték. Tudod mit? Inkább nem akarok tudni róla. Próbáltad már azt mondani, hogy valami buta kis tolvaj ellopta és meglógott vele? *Mire befejezi a gondolatmenetet, addigra már nem biztos abban, hogy ő őrült meg, Lorew, vagy esetleg az igazat hallotta. Ha valóban az utóbbi eset forog fent, akkor egyszerűen túl későn kezdett bele a saját karrierjébe. Az első opciót meg kapásból kizárná. A második meg nem tesz semmit az ellen, hogy a harmadik a valóság legyen.*
-Nem tudom. Elsőre mondjuk befejezném ezt a kis kirándulást. Sok remek halottal találkozni erre, akik lehetnek ugyanolyan csendesek, mint Naxi, csak sokkal érdekesebb történetük van.
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-21 21:32:57
Üzenet elküldve: 2016-06-21 21:32:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Eris elfojt egy széles vigyort, és erőnek erejével megtartja révedező, töprengő arckifejezését. Álmában sem gondolta volna, hogy épp ma tér vissza a szerencséje, és ilyen hatalmas ugrással. Eltökéli, hogy a gnóm ezúttal nem menekül meg előle, de mielőtt befejezné a kettőjük hosszúra nyúló játszmáját, addig húzza az időt, ameddig csak lehet, hátha megint sikerült eljutnia egészen a szerencsétlen bolond őrületének a kellős közepébe.*
Nem könnyű elfelejteni valakit, aki az életedre tört *elmélkedik tovább.* Különösen, ha az egy olyan távolról sem közhelyes alak, mint te. Mit gondolsz, mit érnél el a könyörgéssel? Legutóbb lehet, hogy bevált, de vajon most is be fog? Elvégre megszegted az alkut, és most sem vagy Eris mellett, nem számítva a saját képzelgéseidet. Nem irigyellek, barátom, egyáltalán nem irigyellek.
*Az eredar mosolya kicsit szélesebbre húzódik.*
Már hogy untatnál? Elég nagy szégyen, ha már a saját képzelgéseidet is untatod, nem?
Nem könnyű elfelejteni valakit, aki az életedre tört *elmélkedik tovább.* Különösen, ha az egy olyan távolról sem közhelyes alak, mint te. Mit gondolsz, mit érnél el a könyörgéssel? Legutóbb lehet, hogy bevált, de vajon most is be fog? Elvégre megszegted az alkut, és most sem vagy Eris mellett, nem számítva a saját képzelgéseidet. Nem irigyellek, barátom, egyáltalán nem irigyellek.
*Az eredar mosolya kicsit szélesebbre húzódik.*
Már hogy untatnál? Elég nagy szégyen, ha már a saját képzelgéseidet is untatod, nem?
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-21 20:04:45
Üzenet elküldve: 2016-06-21 20:04:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát még szép, a világban mindenkinek van helye, épp csak nem mindig olyan, amilyenre vágyott, de ezt már nem ő dönti el. Lorew sem egy porfészekben szeretné leélni az életét, mégis valószínűleg ez lesz a vége. Már ha van még vége ennek a borzalomnak, amit itt életnek neveznek. Mondjuk a környező sírok üvöltenek, hogy igen, van vége az életnek, de hát a szerzetes majd hiszi, ha látja. Mondjuk nem mintha meg akarná látni...*
- Folyton szaporodnak. A holtak mindig többen vannak, mint az élők, de valahogy mégis elférnek egy ilyen kis helyen, mint a temető, mi meg... nekünk ez a város sem elég. Ez persze nem volt probléma eddig, de most, hogy a hullák feltámadtak, most adódhatnak apróbb kellemetlenségek. Eltértem a tárgytól... *eltűnődik, hogy vajon miről is volt szó. Elszaporodtak a hullák... Többen lettek a temetőben...* Inspiráció? Ugyan mire inspirálnak ők téged?
*Ez már egy érdekes kérdés, Lorew pedig kezd ténylegesen érdeklődővé válni a hölgy dolgait illetően, hiszen nem sok hasonlóval találkozott az elmúlt időben. Ez persze nem gond, ez azt jelenti, hogy volt egy kis nyugta, de...*
- Apád munkássága... *ismétli, majd eltűnődik* Miért érzem úgy, hogy nem valamiféle temetőőr volt, vagy sírásó? Mondjuk... mondjuk... bérgyilkos? Már csak azért is, mert most rögtön leszögezném, hogyha bármilyen kapcsolatban állsz az alvilággal, vagy az ötszáz arany miatt jöttél, az átverés, nincs semmilyen kelyhem. Csak mert elég sok orgyilkost kellett már kiábrándítanom, és... nem mindegyikük volt boldog. Persze elnézést, ha semmi közöd az egészhez, de utóbbi időben már kicsit aggódom mindenki miatt, akivel véletlenül találkozom. Az esetek felében kiderül, hogy nem is véletlen...
*Mint ahogy történt az Sven esetében is, pedig ott aztán tényleg nem volt gyanús a helyzet, csak belefutott egy lány a szegénynegyedben. Ellenben itt már inkább, mert hát... éjszaka miért bóklászna bárki a temetőben, ha nem az ötszáz aranyas vérdíjért? Közben pedig a hölgy már menne is, aminek hatására Lorew is ülő helyzetbe tornássza magát, és megjegyzi:*
- Nem kell úgy sietni *megvakarja a fejét, majd azért rákérdez, biztos ami biztos* Mégis milyen izgalmas időtöltést szeretnél te?
*Hát még szép, a világban mindenkinek van helye, épp csak nem mindig olyan, amilyenre vágyott, de ezt már nem ő dönti el. Lorew sem egy porfészekben szeretné leélni az életét, mégis valószínűleg ez lesz a vége. Már ha van még vége ennek a borzalomnak, amit itt életnek neveznek. Mondjuk a környező sírok üvöltenek, hogy igen, van vége az életnek, de hát a szerzetes majd hiszi, ha látja. Mondjuk nem mintha meg akarná látni...*
- Folyton szaporodnak. A holtak mindig többen vannak, mint az élők, de valahogy mégis elférnek egy ilyen kis helyen, mint a temető, mi meg... nekünk ez a város sem elég. Ez persze nem volt probléma eddig, de most, hogy a hullák feltámadtak, most adódhatnak apróbb kellemetlenségek. Eltértem a tárgytól... *eltűnődik, hogy vajon miről is volt szó. Elszaporodtak a hullák... Többen lettek a temetőben...* Inspiráció? Ugyan mire inspirálnak ők téged?
*Ez már egy érdekes kérdés, Lorew pedig kezd ténylegesen érdeklődővé válni a hölgy dolgait illetően, hiszen nem sok hasonlóval találkozott az elmúlt időben. Ez persze nem gond, ez azt jelenti, hogy volt egy kis nyugta, de...*
- Apád munkássága... *ismétli, majd eltűnődik* Miért érzem úgy, hogy nem valamiféle temetőőr volt, vagy sírásó? Mondjuk... mondjuk... bérgyilkos? Már csak azért is, mert most rögtön leszögezném, hogyha bármilyen kapcsolatban állsz az alvilággal, vagy az ötszáz arany miatt jöttél, az átverés, nincs semmilyen kelyhem. Csak mert elég sok orgyilkost kellett már kiábrándítanom, és... nem mindegyikük volt boldog. Persze elnézést, ha semmi közöd az egészhez, de utóbbi időben már kicsit aggódom mindenki miatt, akivel véletlenül találkozom. Az esetek felében kiderül, hogy nem is véletlen...
*Mint ahogy történt az Sven esetében is, pedig ott aztán tényleg nem volt gyanús a helyzet, csak belefutott egy lány a szegénynegyedben. Ellenben itt már inkább, mert hát... éjszaka miért bóklászna bárki a temetőben, ha nem az ötszáz aranyas vérdíjért? Közben pedig a hölgy már menne is, aminek hatására Lorew is ülő helyzetbe tornássza magát, és megjegyzi:*
- Nem kell úgy sietni *megvakarja a fejét, majd azért rákérdez, biztos ami biztos* Mégis milyen izgalmas időtöltést szeretnél te?
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-20 22:50:20
Üzenet elküldve: 2016-06-20 22:50:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha csalódásokról esik szó, vajon milyen érzése is lehet annak a sötételfnek, aki idejön, hogy élvezi egy kicsit a holtak társaságát, erre élőt talál. Pedig csak annyit akart, hogy békésen végignézhesse azokat a sírokat, ahova az apja által megölt embereket temették.*
-Megnyugtató, hogy legalább elmondhatom magamról, hogy van helyem a világban. *Válaszolja az egyik legszarkasztikusabb hangnemét elővéve. Viszont, ha ő ebbe a bizonyos csoportba tartozik, az azt jelenti, hogy Lorew is, akár tetszik neki, akár nem, ez minden kérdés felett áll.*
-Nem tudom kiről beszélsz, de megértem mér' állna így a dologhoz. *Ezt kicsit monoton hangon közli, de egy kicsit több élettel folytatja.* -Régen jártam erre utoljára, szóval má' nem emlékszem, ki merre van. Meg lettek azóta többen is. Az a helyzet, hogy a temető bizonyos tagjaival van csak dolgom, és mit is mondtál, hogy hívják a helyed eredeti tulajdonosát? Naxi? Akkor vele semmi dolgom. Nem ismerős a neve, de há' nem tudhattam, amíg nem tudtam ki is az. Nekem innen csak néhányakkal van dolgom. Ők afféle inspiráció. *A végén egy nagy mozdulatot tesz, amivel körbe mutat a temető nagy részén. És hát, mikor is jöhetne ő ide, ha nem éjszaka. Nappal feltételezik, hogy valami rosszat akar, éjszaka legalább azt mondhatja neki ez a természetes.
Egy kicsit felkuncog azon, ahogy Lorew bemutatja a sír tulajdonosát.*
-Ebben az esetben még annyira sem érdekel, mint eddig. Engem történetesen apám munkássága hozott ide, az így ide kerülők sokkal jobb társaságnak szoktak bizonyulni. Egyik sem volt kedves vagy visszahúzódó, de hihetetlen tiszteletet tanultak életük utolsó néhány órájában vagy percében, ha nem tévedek. *Ezzel leugrik eddigi helyéről és már indulna is el, de egy pillanatra még megáll az idegen előtt.*
-Én megyek is. Hacsak nem érdekelnének a nagyszerű személyek, akik miatt én idejöttem. Vagy nem tudsz te ennél valamivel érdekesebb időtöltést. *Az utalást azzal pontosítja, hogy Naxi sírkövéhez lép, és megpaskolja a tetejét, mintha valakinek a fejével tenné ugyanezt.*
*Ha csalódásokról esik szó, vajon milyen érzése is lehet annak a sötételfnek, aki idejön, hogy élvezi egy kicsit a holtak társaságát, erre élőt talál. Pedig csak annyit akart, hogy békésen végignézhesse azokat a sírokat, ahova az apja által megölt embereket temették.*
-Megnyugtató, hogy legalább elmondhatom magamról, hogy van helyem a világban. *Válaszolja az egyik legszarkasztikusabb hangnemét elővéve. Viszont, ha ő ebbe a bizonyos csoportba tartozik, az azt jelenti, hogy Lorew is, akár tetszik neki, akár nem, ez minden kérdés felett áll.*
-Nem tudom kiről beszélsz, de megértem mér' állna így a dologhoz. *Ezt kicsit monoton hangon közli, de egy kicsit több élettel folytatja.* -Régen jártam erre utoljára, szóval má' nem emlékszem, ki merre van. Meg lettek azóta többen is. Az a helyzet, hogy a temető bizonyos tagjaival van csak dolgom, és mit is mondtál, hogy hívják a helyed eredeti tulajdonosát? Naxi? Akkor vele semmi dolgom. Nem ismerős a neve, de há' nem tudhattam, amíg nem tudtam ki is az. Nekem innen csak néhányakkal van dolgom. Ők afféle inspiráció. *A végén egy nagy mozdulatot tesz, amivel körbe mutat a temető nagy részén. És hát, mikor is jöhetne ő ide, ha nem éjszaka. Nappal feltételezik, hogy valami rosszat akar, éjszaka legalább azt mondhatja neki ez a természetes.
Egy kicsit felkuncog azon, ahogy Lorew bemutatja a sír tulajdonosát.*
-Ebben az esetben még annyira sem érdekel, mint eddig. Engem történetesen apám munkássága hozott ide, az így ide kerülők sokkal jobb társaságnak szoktak bizonyulni. Egyik sem volt kedves vagy visszahúzódó, de hihetetlen tiszteletet tanultak életük utolsó néhány órájában vagy percében, ha nem tévedek. *Ezzel leugrik eddigi helyéről és már indulna is el, de egy pillanatra még megáll az idegen előtt.*
-Én megyek is. Hacsak nem érdekelnének a nagyszerű személyek, akik miatt én idejöttem. Vagy nem tudsz te ennél valamivel érdekesebb időtöltést. *Az utalást azzal pontosítja, hogy Naxi sírkövéhez lép, és megpaskolja a tetejét, mintha valakinek a fejével tenné ugyanezt.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-20 18:01:02
Üzenet elküldve: 2016-06-20 18:01:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos alapvetően ennél kicsit többre számított, úgy fest, elhamarkodottan ítélte meg a leányzót. Kellemetlen, és csalódásos kaland, de hát gyakran megesik, hogy túl sokat néz ki valakiből. Ő egy örök optimista, még ha nem is szeretne az lenni, mindig a lehető legtöbbet feltételezi a halandókról, aztán... kiderül, hogy tévedett.*
- Hát így alakult... *jegyzi meg enyhén morcosan* Csak pihenni terveztem, aztán véletlenül elszundítottam. És hát pontosan ezért jöttem, élvezem a csendet. Mármint nem azt a csendet, amikor sikítva menekülnek, az zavaró lenne. Azt a csendet, hogy ide se jönnek, igazán megnyugtató. Csak mindig van valaki, aki ennek ellenére is idetolja a képét, mert mindig kellenek olyanok, akik a széllel szemben... szóval érted. Ez vagy te.
*Meg hát persze Lorew, de azt szükségtelen kihangsúlyozni. Valószínűleg, mert hát ha már igazságos döntést akarnak hozni a kérdésben: ő volt itt előbb. Ezzel az érvvel bármikor boldogan takarózhat. Viszont a következő kérdés ismét eszébe juttatja csalódottságát, és hümment egyet:*
- Hogy a követ... *néhány másodpercig tűnődik* Azt hittem, olyan vagy, mint Khyr, de tévedtem. Ő lerángatott volna a sírkőről, amíg megnézi, és csak utána rakott volna vissza. Na jó, talán kicsit túloztam... Csak párszor belém döfött volna egy hegyes tárgyat, hogy eltűnjek a kőről, de hát na... Ettől szépek a történetek, ha kiszínezzük kicsit őket. Persze a helyénvaló kérdés ebben az esetben az volna, hogy mi dolgod neked Naxival? Bármi is, megejthetted volna, amíg még élt. Vagy legalább várd meg, amíg a mostani különös történések közepette feltámad. Szerintem ez így lenne rendben.
*Elvégre mit akarhat valaki a holtaktól? Leszámítva persze Lorewet, ő szereti a hullák társaságát, de persze meg kell hagyni, az élőhalottakét is. De arra igazán nem apellálna, hogy más is hasonlóképpen gondolkodik, na meg... miért pont az ő társaságát akarják zaklatni? És miért pont akkor, amikor vele van? Jöjjön vissza nappal, vagy ilyenek, hát borzasztó, milyen rohanásban vannak egyesek. Pedig a szerzetes pont hogy pihenni járna ide, de hiába, mindig megzavarják ilyen-olyan ürügyekkel.*
- Micsoda kérdés ez, hát hogyne tudnám? Régen túl vagyunk mi már az ismerkedésen. A bájos hölgy Naxi, viszonylag csendes, és amellett remek hallgatóság, meglepően szimpatikus a maga módján. A kedves, visszahúzódó stílusa miatt kedveltem meg, és ezért látogatom meg esténként.
*Ellenben meg kell hagyni, hogy a sötételf is bájos a maga módján, a modora és a kinézete egyaránt édes, viszont most ezzel nem sokat tud foglalkozni, hiszen valami okból a lány el akarja távolítani a kőről. Az persze jó esetben hamarosan kiderül, hogy miért...*
*Nos alapvetően ennél kicsit többre számított, úgy fest, elhamarkodottan ítélte meg a leányzót. Kellemetlen, és csalódásos kaland, de hát gyakran megesik, hogy túl sokat néz ki valakiből. Ő egy örök optimista, még ha nem is szeretne az lenni, mindig a lehető legtöbbet feltételezi a halandókról, aztán... kiderül, hogy tévedett.*
- Hát így alakult... *jegyzi meg enyhén morcosan* Csak pihenni terveztem, aztán véletlenül elszundítottam. És hát pontosan ezért jöttem, élvezem a csendet. Mármint nem azt a csendet, amikor sikítva menekülnek, az zavaró lenne. Azt a csendet, hogy ide se jönnek, igazán megnyugtató. Csak mindig van valaki, aki ennek ellenére is idetolja a képét, mert mindig kellenek olyanok, akik a széllel szemben... szóval érted. Ez vagy te.
*Meg hát persze Lorew, de azt szükségtelen kihangsúlyozni. Valószínűleg, mert hát ha már igazságos döntést akarnak hozni a kérdésben: ő volt itt előbb. Ezzel az érvvel bármikor boldogan takarózhat. Viszont a következő kérdés ismét eszébe juttatja csalódottságát, és hümment egyet:*
- Hogy a követ... *néhány másodpercig tűnődik* Azt hittem, olyan vagy, mint Khyr, de tévedtem. Ő lerángatott volna a sírkőről, amíg megnézi, és csak utána rakott volna vissza. Na jó, talán kicsit túloztam... Csak párszor belém döfött volna egy hegyes tárgyat, hogy eltűnjek a kőről, de hát na... Ettől szépek a történetek, ha kiszínezzük kicsit őket. Persze a helyénvaló kérdés ebben az esetben az volna, hogy mi dolgod neked Naxival? Bármi is, megejthetted volna, amíg még élt. Vagy legalább várd meg, amíg a mostani különös történések közepette feltámad. Szerintem ez így lenne rendben.
*Elvégre mit akarhat valaki a holtaktól? Leszámítva persze Lorewet, ő szereti a hullák társaságát, de persze meg kell hagyni, az élőhalottakét is. De arra igazán nem apellálna, hogy más is hasonlóképpen gondolkodik, na meg... miért pont az ő társaságát akarják zaklatni? És miért pont akkor, amikor vele van? Jöjjön vissza nappal, vagy ilyenek, hát borzasztó, milyen rohanásban vannak egyesek. Pedig a szerzetes pont hogy pihenni járna ide, de hiába, mindig megzavarják ilyen-olyan ürügyekkel.*
- Micsoda kérdés ez, hát hogyne tudnám? Régen túl vagyunk mi már az ismerkedésen. A bájos hölgy Naxi, viszonylag csendes, és amellett remek hallgatóság, meglepően szimpatikus a maga módján. A kedves, visszahúzódó stílusa miatt kedveltem meg, és ezért látogatom meg esténként.
*Ellenben meg kell hagyni, hogy a sötételf is bájos a maga módján, a modora és a kinézete egyaránt édes, viszont most ezzel nem sokat tud foglalkozni, hiszen valami okból a lány el akarja távolítani a kőről. Az persze jó esetben hamarosan kiderül, hogy miért...*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-20 12:59:01
Üzenet elküldve: 2016-06-20 12:59:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Azzal eddig is tisztában volt, hogy az emberek bosszantó lények, eléggel találkozott már, hogy felfogja. De általában legalább meglehet ijeszteni őket, bár ez most kivételes esetnek tűnik, ami ugyanannyira furcsa, mint amennyire bosszantó. Azt, hogy a kettő közül melyik a lényegesebb, azt majd még X'Threa eldönti.
Nagyon szeretne változtatni azon, hogy a másiknak van-e kedve felkelni, de nála nagyobb személyeket nem érdemes erővel fenyegetni. Meg valószínűleg tőrrel sem, az alak pedig határozottan felnőtt, ellentétben a gyerekkort nemrég elhagyott lánnyal. És az utóbbinak van annyi esze, hogy belássa a saját győzelmének csekély valószínűségét. Egy pillanatra azért összeszorul a marka a még mindig a kezében lévő fegyveren, aztán el is teszi, mert nincs semmi értelme, ha nem félnek tőle, és nincs túl sok esélye megnyernie egy harcot.
Az nem érdekli, hogy felkeltette az illetőt, miért alszik olyan helyen, amit bárki bármikor látogathat. Ráadásul olyan helyen ahol még útban is lehet valakinek, most éppen neki, ami pillanatnyilag a bosszúság felé dönti a mérleget. Aztán mégis győz a kíváncsiság, hogy mégis mi nincs rendben az illetékes fejével.*
-Nincs kedved, mer' most ébredtél? Milyen elmebajod van neked, hogy a temető kellős közepén aludjál? Ráadásul egy síron. A legtöbben sikítva menekülnének innen, ha éjszaka idetalálnak. Valószínűleg most van aki nappal is ezt tenné. *A hangja nem dühös, talán egy árnyalatnyit hallatszik is rajta, hogy szórakoztatónak találja a temetőből kirohanók képét. Ezzel egyelőre le is tett arról, hogy tovább menjen. És kivételesen egyébként is érdekli, mit is csinál ez a másik.
Válaszra várva kényelmesen helyet foglal az egyik szomszédos sírkövön, persze csak miután megállapította, hogy teljesen érdektelen alak nyugszik alatta, de nem olyan régen, hogy a kő csak úgy összeomoljon a súlya alatt. Egyelőre van ideje, hogy érdekesen viselkedő egyénekkel foglalkozzon. Egyébként is csak a nézelődést tervezte már erre a napra.
A kérdésre összeráncolja a szemöldökeit, de ez minden bizonnyal elkerüli a másik figyelmét a csuklya miatt. Akkor viszont kár bármilyen képet is vágnia, így inkább hátratolja az anyagot az arcából és úgy néz ugyanezzel a az arckifejezéssel a férfi irányába.*
-Mer' útban vagy. Nem látni tőled a követ. *Mutat Lorew felé, pontosabban a sírkőre amit háttámasznak használ. Összefonja a karjait a mellkasa előtt, mintha legalább személyes sértésnek venné, hogy ugyanazon az éjszakán amikor ő idejön, valaki más is itt talál tartózkodni. Igazából annak is veszi, de lehetne rosszabb is a helyzet. Találkozhatott volna gyászolókkal, akiket sosem értett. Minek meggyászolni, aki meghalt? Bevégezte az útját, már nincs ezen a világon, minek foglalkozzon vele bárki, hacsak nem emlékezni akar. De ha emlékezni akarnak, akkor miért nem azt nézik, mit tett a halott, ahelyett, hogy bőgnek és lógatják az orrukat?
Ez után visszatér a valóságba, ahol egy útakadállyal szembesült. Az említett dolog él és lélegzik és nem akar megmozdulni magától. Amire megoldást kell találni.*
-Legalább tudod kinek a sírján heverészel? *Nem a legjobb lehetőség, az emberek szeme gyenge a holdfényben, de nincs kedve harcot provokálni, és nem hiszi, hogy akár egy lépést is megmozdulna az idegen.*
*Azzal eddig is tisztában volt, hogy az emberek bosszantó lények, eléggel találkozott már, hogy felfogja. De általában legalább meglehet ijeszteni őket, bár ez most kivételes esetnek tűnik, ami ugyanannyira furcsa, mint amennyire bosszantó. Azt, hogy a kettő közül melyik a lényegesebb, azt majd még X'Threa eldönti.
Nagyon szeretne változtatni azon, hogy a másiknak van-e kedve felkelni, de nála nagyobb személyeket nem érdemes erővel fenyegetni. Meg valószínűleg tőrrel sem, az alak pedig határozottan felnőtt, ellentétben a gyerekkort nemrég elhagyott lánnyal. És az utóbbinak van annyi esze, hogy belássa a saját győzelmének csekély valószínűségét. Egy pillanatra azért összeszorul a marka a még mindig a kezében lévő fegyveren, aztán el is teszi, mert nincs semmi értelme, ha nem félnek tőle, és nincs túl sok esélye megnyernie egy harcot.
Az nem érdekli, hogy felkeltette az illetőt, miért alszik olyan helyen, amit bárki bármikor látogathat. Ráadásul olyan helyen ahol még útban is lehet valakinek, most éppen neki, ami pillanatnyilag a bosszúság felé dönti a mérleget. Aztán mégis győz a kíváncsiság, hogy mégis mi nincs rendben az illetékes fejével.*
-Nincs kedved, mer' most ébredtél? Milyen elmebajod van neked, hogy a temető kellős közepén aludjál? Ráadásul egy síron. A legtöbben sikítva menekülnének innen, ha éjszaka idetalálnak. Valószínűleg most van aki nappal is ezt tenné. *A hangja nem dühös, talán egy árnyalatnyit hallatszik is rajta, hogy szórakoztatónak találja a temetőből kirohanók képét. Ezzel egyelőre le is tett arról, hogy tovább menjen. És kivételesen egyébként is érdekli, mit is csinál ez a másik.
Válaszra várva kényelmesen helyet foglal az egyik szomszédos sírkövön, persze csak miután megállapította, hogy teljesen érdektelen alak nyugszik alatta, de nem olyan régen, hogy a kő csak úgy összeomoljon a súlya alatt. Egyelőre van ideje, hogy érdekesen viselkedő egyénekkel foglalkozzon. Egyébként is csak a nézelődést tervezte már erre a napra.
A kérdésre összeráncolja a szemöldökeit, de ez minden bizonnyal elkerüli a másik figyelmét a csuklya miatt. Akkor viszont kár bármilyen képet is vágnia, így inkább hátratolja az anyagot az arcából és úgy néz ugyanezzel a az arckifejezéssel a férfi irányába.*
-Mer' útban vagy. Nem látni tőled a követ. *Mutat Lorew felé, pontosabban a sírkőre amit háttámasznak használ. Összefonja a karjait a mellkasa előtt, mintha legalább személyes sértésnek venné, hogy ugyanazon az éjszakán amikor ő idejön, valaki más is itt talál tartózkodni. Igazából annak is veszi, de lehetne rosszabb is a helyzet. Találkozhatott volna gyászolókkal, akiket sosem értett. Minek meggyászolni, aki meghalt? Bevégezte az útját, már nincs ezen a világon, minek foglalkozzon vele bárki, hacsak nem emlékezni akar. De ha emlékezni akarnak, akkor miért nem azt nézik, mit tett a halott, ahelyett, hogy bőgnek és lógatják az orrukat?
Ez után visszatér a valóságba, ahol egy útakadállyal szembesült. Az említett dolog él és lélegzik és nem akar megmozdulni magától. Amire megoldást kell találni.*
-Legalább tudod kinek a sírján heverészel? *Nem a legjobb lehetőség, az emberek szeme gyenge a holdfényben, de nincs kedve harcot provokálni, és nem hiszi, hogy akár egy lépést is megmozdulna az idegen.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-20 01:36:24
Üzenet elküldve: 2016-06-20 01:36:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát igen, semmi sem tökéletes. Még Lorew sem, néha ő is hibázik, mint minden szánalmas halandó, ezt sosem tagadta. Sőt, mindig kihangsúlyozta, hogy ő maga is legfeljebb annyival jobb, hogy tisztában van vele: ő is csak egy halandó. Ellenben az, hogy valaki csak úgy felszólítsa a távozásra, az már... kicsit nosztalgikus, tény, de mellette felháborító. Inkább a nosztalgikus vonalat szeretné erőltetni, mert a felháborodáshoz már túl késő van, ráadásul félig aludt, amikor felverték. Nincs ereje most igazán dühösnek lenni, keresi a valóság és álmai közötti határt, amit nem igazán talál az első néhány másodpercben. Már valami zombilakta földön járt, vagy olyasmin tűnődött félálomban, így most nehezére esik felfogni, hogy egyébként a temetőben van, és valaki tényleg hozzászólt.*
- Nem megyek *jegyzi meg, és megdörzsöli a szemeit* Sajnálom, nem lehet, most nincs kedvem megmozdulni. Most ébredtem...
*Igazság szerint tudja is már, kire emlékezteti az egész, hát naná, hogy Khyrre. Ő is rá akarta bírni a forgatag napján, hogy félreálljon az útjából, és akkor se állt félre. Nagyszerű móka volt, talán most ezt is így kéne felfogni. Mókának. Kár, hogy Lorew most nincs vicces kedvében, így ez a hajó elment, ellenben egy morcos kérdésre még futja tőle:*
- Miért kellett felébreszteni?
*Ez az örök kérdés, miért ébreszti fel mindenki legszebb álmából. Közben a szemének dörzsölgetését abbahagyja, lassan nyílásra bírja őket, majd szemrevételezi a jövevényt. Illetve szemrevételezné, mert még kell néhány másodperc, de talán perc is, hogy szemei megszokják a sötétet, és kikörvonalazódjon a másik alakja.*
*Hát igen, semmi sem tökéletes. Még Lorew sem, néha ő is hibázik, mint minden szánalmas halandó, ezt sosem tagadta. Sőt, mindig kihangsúlyozta, hogy ő maga is legfeljebb annyival jobb, hogy tisztában van vele: ő is csak egy halandó. Ellenben az, hogy valaki csak úgy felszólítsa a távozásra, az már... kicsit nosztalgikus, tény, de mellette felháborító. Inkább a nosztalgikus vonalat szeretné erőltetni, mert a felháborodáshoz már túl késő van, ráadásul félig aludt, amikor felverték. Nincs ereje most igazán dühösnek lenni, keresi a valóság és álmai közötti határt, amit nem igazán talál az első néhány másodpercben. Már valami zombilakta földön járt, vagy olyasmin tűnődött félálomban, így most nehezére esik felfogni, hogy egyébként a temetőben van, és valaki tényleg hozzászólt.*
- Nem megyek *jegyzi meg, és megdörzsöli a szemeit* Sajnálom, nem lehet, most nincs kedvem megmozdulni. Most ébredtem...
*Igazság szerint tudja is már, kire emlékezteti az egész, hát naná, hogy Khyrre. Ő is rá akarta bírni a forgatag napján, hogy félreálljon az útjából, és akkor se állt félre. Nagyszerű móka volt, talán most ezt is így kéne felfogni. Mókának. Kár, hogy Lorew most nincs vicces kedvében, így ez a hajó elment, ellenben egy morcos kérdésre még futja tőle:*
- Miért kellett felébreszteni?
*Ez az örök kérdés, miért ébreszti fel mindenki legszebb álmából. Közben a szemének dörzsölgetését abbahagyja, lassan nyílásra bírja őket, majd szemrevételezi a jövevényt. Illetve szemrevételezné, mert még kell néhány másodperc, de talán perc is, hogy szemei megszokják a sötétet, és kikörvonalazódjon a másik alakja.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-06-20 00:23:57
Üzenet elküldve: 2016-06-20 00:23:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A temető talán az egyetlen olyan hely, ahol sosincs tömeg. Ráadásul, ez az egyetlen hely, ahova nem sokan járnak szívesen, van aki szimplán csak babonából sem, és vannak olyanok, akik félnek, hogy a hullák elkezdenek kimászni a sírjukból. X'Threa történetesen egyik kategóriába sem tartozik. A szellemekben nem hisz, az élőholtaktól majd akkor ijedezik, amikor lát egyet.
Viszont, ami a leglényegesebb, éjszaka nem néznek furcsán, ha egy utcagyerek vagy legalább valaki, aki erősen annak látszik megfordul erre. A sötételf pedig inspirációért jött. Nem nagy teljesítmény, hogy megjegyezte, kik azok, akik az apjának köszönhetik a halálukat, ő pedig ezeket a sírokat jött meglátogatni. Mindig is felnézett az apjára. Nem azzal az értéktelen szeretettel, amit a világosbőrű, ostoba városlakók szoktak érezni a szüleik iránt, hanem tisztelettel és büszkeséggel. Azzal a tudattal, hogy egyszer ugyanarra az ösvényre akar lépni, amire az apja tette. Lehetőleg talán egy kicsit tovább haladni rajta, nyomot hagyni Arthenior kollektív emlékezetében, ha van lehetősége ilyesmire. Túlszárnyalni a saját felmenőit, igen szép álom ez.
Derűs arccal jár a sírkövek között, egy-két névre egyenesen rávigyorodik, mert emlékszik arra, hogyan haltak meg. Némelyik kifejezetten szórakoztató. Ha olyat talál, amiről tudja, hogy az apja tehetett róla, megáll és egy kicsit megnézi a követ. Furcsa, hogy olyanok mint a többi, pedig mennyivel fontosabbak, mint azoké, akik csak úgy eltűntek. Azok legalább ahhoz elég fontosak voltak, hogy valaki pénzt fektessen a halálukba.
Egy ponton valamit lát. Nem mocorog, tehát nem tartja valószínűnek, hogy élőholt lenne, de mondjuk részeg idióta lehet. A biztonság kedvéért azért előhúzza az egyik hosszútőrét ahogy közelít.
Talán két méterre járhat a sírtól, amikor már teljes bizonyossággal ki meri jelenteni, hogy nem halottról van szó, akár élőről, akár átlagosról. Ez azért nem zárja ki a tényt, hogy agresszív legyen. Sőt, ahogy jobban belegondol a kormos arra jut, hogy egyenesen neki kellene tennie valamit az útjába került ellen elvégre akadályozza a temető-túráját.*
-Kelj fel és húzz innen! *Hallatszik a csuklya alól, ahogy Lorew közvetlen közelébe ér.*
*A temető talán az egyetlen olyan hely, ahol sosincs tömeg. Ráadásul, ez az egyetlen hely, ahova nem sokan járnak szívesen, van aki szimplán csak babonából sem, és vannak olyanok, akik félnek, hogy a hullák elkezdenek kimászni a sírjukból. X'Threa történetesen egyik kategóriába sem tartozik. A szellemekben nem hisz, az élőholtaktól majd akkor ijedezik, amikor lát egyet.
Viszont, ami a leglényegesebb, éjszaka nem néznek furcsán, ha egy utcagyerek vagy legalább valaki, aki erősen annak látszik megfordul erre. A sötételf pedig inspirációért jött. Nem nagy teljesítmény, hogy megjegyezte, kik azok, akik az apjának köszönhetik a halálukat, ő pedig ezeket a sírokat jött meglátogatni. Mindig is felnézett az apjára. Nem azzal az értéktelen szeretettel, amit a világosbőrű, ostoba városlakók szoktak érezni a szüleik iránt, hanem tisztelettel és büszkeséggel. Azzal a tudattal, hogy egyszer ugyanarra az ösvényre akar lépni, amire az apja tette. Lehetőleg talán egy kicsit tovább haladni rajta, nyomot hagyni Arthenior kollektív emlékezetében, ha van lehetősége ilyesmire. Túlszárnyalni a saját felmenőit, igen szép álom ez.
Derűs arccal jár a sírkövek között, egy-két névre egyenesen rávigyorodik, mert emlékszik arra, hogyan haltak meg. Némelyik kifejezetten szórakoztató. Ha olyat talál, amiről tudja, hogy az apja tehetett róla, megáll és egy kicsit megnézi a követ. Furcsa, hogy olyanok mint a többi, pedig mennyivel fontosabbak, mint azoké, akik csak úgy eltűntek. Azok legalább ahhoz elég fontosak voltak, hogy valaki pénzt fektessen a halálukba.
Egy ponton valamit lát. Nem mocorog, tehát nem tartja valószínűnek, hogy élőholt lenne, de mondjuk részeg idióta lehet. A biztonság kedvéért azért előhúzza az egyik hosszútőrét ahogy közelít.
Talán két méterre járhat a sírtól, amikor már teljes bizonyossággal ki meri jelenteni, hogy nem halottról van szó, akár élőről, akár átlagosról. Ez azért nem zárja ki a tényt, hogy agresszív legyen. Sőt, ahogy jobban belegondol a kormos arra jut, hogy egyenesen neki kellene tennie valamit az útjába került ellen elvégre akadályozza a temető-túráját.*
-Kelj fel és húzz innen! *Hallatszik a csuklya alól, ahogy Lorew közvetlen közelébe ér.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965