Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-06 00:59:40
Üzenet elküldve: 2014-08-06 00:59:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Persze a nő nem ismerheti, de Dakh amúgy sem olyan, aki ok nélkül bárki életére törne. Fegyver nincs is nála, egyetlen lámpása pedig kell neki, hiszen nem csak a templom jogos tulajdona, de még csak nem is a leghatásosabb fegyver.
Nem éri el a kis gidát, az elf elhúzza előle. Arcára félreérthetetlen szomorúság ül ki. Nem is próbálkozik tovább, helyette lassú mozdulattal nyúl az elejtett tőrért. Óvatosan veszi előkerült ujjai közé, de nem markolatánál fogva. A nedvessé lett pengén éri két ujja, ahogy felemeli és a szőkeség felé tartja. Ennél egyértelműbben nehezen mutathatná, hogy nem támadó a szándéka. *
- Legjobb tudomásom szerint igen.
*Feleli, újra mosolyt kergetve tulajdon arcára. Ennyire meglepő? Hiszen a csuhája pont olyan, mint a többié. Na jó, a többség nem ilyen feketét hord. De mint a temető szolgálója, úgy gondolta, ez illik hozzá.*
- Sok halottat hoznak, úgy kell őket földbe ásni.
*Kuncog a maga kis abszurd viccén, ami nem is biztos, hogy egyáltalán vicces. De hol érdekli őt? De miután olyan jól kinevetgélte magát és tovább vigyorog, egy kérdés érkezik. Nem is akármilyen. Legszívesebben hangosan felnevetne a felvetésen, de valahogy mégis sikerül uralkodnia magán, az esőben talán nem látszik, ahogy ajka széle meg-meg rándul az elfojtás okán.*
- Én... talán tudok helyet csinálni az egyik helyiségben... Szűkösen, de fedél alatt lesz. Megtalálni nem fogja senki, csak én szoktam oda járni, mások igen nagyon ritkán.
*Mivel elsősorban csak ő foglalkozik a temetővel és az oda kerülőkkel, így mások nem igazán akarnak közel kerülni ahhoz a részleghez, ahol előkészíti a testeket és az eszközöket tartja. Ott még az őz szaga se fog senkit zavarni.*
- Erre vezesse, kérem.
*Tartja előre a lámpást, ahogy megindul, a templom hátulja felé, hol a madarak se járnak. Amúgy is, melyik madár járna egy temetőben, éjjel, amikor esik? Tiszta hülye lenne... A faajtó kitárul és bent azonnal a falra akasztja a lámpást, hogy arrább tudjon söpörni mindent. Két koporsó van odabent, meg egy méretes szekrény, tele pakolva, roskadásig mindenféle eszközökkel, amikkel a sírokat, a koporsókat és a testeket karban lehet tartani. Annyi helyet tud csinálni, ami elég lesz Luponak. Viszont az őzet leszedi róla és egy asztalra teszi. Majd ott ráterít egy vékony szőttest, melyet minden más holtra is szokott.
Majd újra a lámpásért nyúl, hogy elinduljanak kifelé. Reméli, hogy az elf nem tervez hosszú búcsút venni lovától, kinek csak az estét kell itt töltenie. Ők pedig mehetnek be a templom falai közé. Jobb is lesz sietni, mielőtt megfáznának. Nem jó dolog az, ilyenkor ritka hűvös idő tud lenni.*
*Persze a nő nem ismerheti, de Dakh amúgy sem olyan, aki ok nélkül bárki életére törne. Fegyver nincs is nála, egyetlen lámpása pedig kell neki, hiszen nem csak a templom jogos tulajdona, de még csak nem is a leghatásosabb fegyver.
Nem éri el a kis gidát, az elf elhúzza előle. Arcára félreérthetetlen szomorúság ül ki. Nem is próbálkozik tovább, helyette lassú mozdulattal nyúl az elejtett tőrért. Óvatosan veszi előkerült ujjai közé, de nem markolatánál fogva. A nedvessé lett pengén éri két ujja, ahogy felemeli és a szőkeség felé tartja. Ennél egyértelműbben nehezen mutathatná, hogy nem támadó a szándéka. *
- Legjobb tudomásom szerint igen.
*Feleli, újra mosolyt kergetve tulajdon arcára. Ennyire meglepő? Hiszen a csuhája pont olyan, mint a többié. Na jó, a többség nem ilyen feketét hord. De mint a temető szolgálója, úgy gondolta, ez illik hozzá.*
- Sok halottat hoznak, úgy kell őket földbe ásni.
*Kuncog a maga kis abszurd viccén, ami nem is biztos, hogy egyáltalán vicces. De hol érdekli őt? De miután olyan jól kinevetgélte magát és tovább vigyorog, egy kérdés érkezik. Nem is akármilyen. Legszívesebben hangosan felnevetne a felvetésen, de valahogy mégis sikerül uralkodnia magán, az esőben talán nem látszik, ahogy ajka széle meg-meg rándul az elfojtás okán.*
- Én... talán tudok helyet csinálni az egyik helyiségben... Szűkösen, de fedél alatt lesz. Megtalálni nem fogja senki, csak én szoktam oda járni, mások igen nagyon ritkán.
*Mivel elsősorban csak ő foglalkozik a temetővel és az oda kerülőkkel, így mások nem igazán akarnak közel kerülni ahhoz a részleghez, ahol előkészíti a testeket és az eszközöket tartja. Ott még az őz szaga se fog senkit zavarni.*
- Erre vezesse, kérem.
*Tartja előre a lámpást, ahogy megindul, a templom hátulja felé, hol a madarak se járnak. Amúgy is, melyik madár járna egy temetőben, éjjel, amikor esik? Tiszta hülye lenne... A faajtó kitárul és bent azonnal a falra akasztja a lámpást, hogy arrább tudjon söpörni mindent. Két koporsó van odabent, meg egy méretes szekrény, tele pakolva, roskadásig mindenféle eszközökkel, amikkel a sírokat, a koporsókat és a testeket karban lehet tartani. Annyi helyet tud csinálni, ami elég lesz Luponak. Viszont az őzet leszedi róla és egy asztalra teszi. Majd ott ráterít egy vékony szőttest, melyet minden más holtra is szokott.
Majd újra a lámpásért nyúl, hogy elinduljanak kifelé. Reméli, hogy az elf nem tervez hosszú búcsút venni lovától, kinek csak az estét kell itt töltenie. Ők pedig mehetnek be a templom falai közé. Jobb is lesz sietni, mielőtt megfáznának. Nem jó dolog az, ilyenkor ritka hűvös idő tud lenni.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-04 17:21:28
Üzenet elküldve: 2014-08-04 17:21:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Persze a férfi nem ismerheti, de Dawn amúgy sem olyan, aki ok nélkül bárki életére törne. ha fegyverét nem vadászat közben veszi kezébe, akkor csakis önvédelem lehet a célja, aminek a végén nem kell meghalnia ellenfelének.
Ahogy az idegen keze megindul, először csak döbbenten nézi, hogy mégis mit tervez, ujjai erősebben markolnak a kés markolatára, de hamar megérti, hogy nem ő a cél. Azonnal reagál, miképp egy anya óvja gyermekét, úgy kap mindkét kezével a gidához, féltőn ölelve magához és lépve hátra egyet. Nem érdekli, hogy a kés a földön koppan, védtelenül hagyva őt magát, csak a kis állatot félti mindentől. Ki tudja, hogy milyen szándékai vannak a sebhelyesnek, hiába bizalomébresztő a hangja, ez még nem garancia arra, hogy nem egy vacsorára való pörkölt alapját látja a lány karjai közt reszkető őzben. Ennyi még nem lesz elég ahhoz, hogy megbízzon valakiben és engedje, hogy a gondjaiba fogadott, ártatlan teremtményt megérintse. Talán elf léte miatt, talán csak női mivolta az okolható, amiért ennyire komolyan veszi a maga elé tűzött feladatot, hogy még saját biztonságát is másodlagosnak tartja, ha ezzel védencét oltalmazhatja.*
-Maga szerzetes?
*Elkerekednek a szemei, erre bizony nem számított. Igaz, azt mindig tudta, hogy a templomban élők furcsa szerzetek, de ezt még ő sem várta volna. Nem gyakran fordult meg erre, ha át is vágott a temetőn, nem kereste az itteniek társaságát.*
-Én... Nem hagyhatom Lupot magára, meg aztán... Biztos nem örülnének, hogy egy halottat hozok.
*Süti le a szemeit, állát önkéntelenül is a gida fejéhez dörgölve. Még szerencse, hogy az eső már teljesen eláztatta, így az arcán végigguruló cseppek közül nem tűnnek ki könnyei, amiknek ismét nem tud parancsolni. Az ő hibája az egész... Ha körültekintőbben járt volna el, ha jobban figyelt volna, akkor most nem kellene a csöppség miatt aggódnia. Hiába hangzik jól a száraz menedék most, hogy az eső egyre hevesebb, hű hátasát igazán nem hagyhatja, hogy odakint ázzon, ameddig ő a kényelmes melegben szárítgatja magát. Vajon a templom közvetlen környezetében valami fedett istálló? Biztosan nincs, az épületbe pedig csak nem vezetheti be, hiszen megszólnák. Vagy mégsem?*
-Esetleg ha ő is bejöhetne... Tudom, hogy nem a legkisebb állat, de nagyon jó kislány, csöndes és nem zavarna odabent senkit.
*Nagy szemekkel pislog az esőfüggönyön át. Ilyen ostobaság is csak az ő fejében fordulhat meg.*
*Persze a férfi nem ismerheti, de Dawn amúgy sem olyan, aki ok nélkül bárki életére törne. ha fegyverét nem vadászat közben veszi kezébe, akkor csakis önvédelem lehet a célja, aminek a végén nem kell meghalnia ellenfelének.
Ahogy az idegen keze megindul, először csak döbbenten nézi, hogy mégis mit tervez, ujjai erősebben markolnak a kés markolatára, de hamar megérti, hogy nem ő a cél. Azonnal reagál, miképp egy anya óvja gyermekét, úgy kap mindkét kezével a gidához, féltőn ölelve magához és lépve hátra egyet. Nem érdekli, hogy a kés a földön koppan, védtelenül hagyva őt magát, csak a kis állatot félti mindentől. Ki tudja, hogy milyen szándékai vannak a sebhelyesnek, hiába bizalomébresztő a hangja, ez még nem garancia arra, hogy nem egy vacsorára való pörkölt alapját látja a lány karjai közt reszkető őzben. Ennyi még nem lesz elég ahhoz, hogy megbízzon valakiben és engedje, hogy a gondjaiba fogadott, ártatlan teremtményt megérintse. Talán elf léte miatt, talán csak női mivolta az okolható, amiért ennyire komolyan veszi a maga elé tűzött feladatot, hogy még saját biztonságát is másodlagosnak tartja, ha ezzel védencét oltalmazhatja.*
-Maga szerzetes?
*Elkerekednek a szemei, erre bizony nem számított. Igaz, azt mindig tudta, hogy a templomban élők furcsa szerzetek, de ezt még ő sem várta volna. Nem gyakran fordult meg erre, ha át is vágott a temetőn, nem kereste az itteniek társaságát.*
-Én... Nem hagyhatom Lupot magára, meg aztán... Biztos nem örülnének, hogy egy halottat hozok.
*Süti le a szemeit, állát önkéntelenül is a gida fejéhez dörgölve. Még szerencse, hogy az eső már teljesen eláztatta, így az arcán végigguruló cseppek közül nem tűnnek ki könnyei, amiknek ismét nem tud parancsolni. Az ő hibája az egész... Ha körültekintőbben járt volna el, ha jobban figyelt volna, akkor most nem kellene a csöppség miatt aggódnia. Hiába hangzik jól a száraz menedék most, hogy az eső egyre hevesebb, hű hátasát igazán nem hagyhatja, hogy odakint ázzon, ameddig ő a kényelmes melegben szárítgatja magát. Vajon a templom közvetlen környezetében valami fedett istálló? Biztosan nincs, az épületbe pedig csak nem vezetheti be, hiszen megszólnák. Vagy mégsem?*
-Esetleg ha ő is bejöhetne... Tudom, hogy nem a legkisebb állat, de nagyon jó kislány, csöndes és nem zavarna odabent senkit.
*Nagy szemekkel pislog az esőfüggönyön át. Ilyen ostobaság is csak az ő fejében fordulhat meg.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-03 23:22:53
Üzenet elküldve: 2014-08-03 23:22:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Ha éjszaka egy ismeretlen, fegyveres nő parancsolgat valakinek, az a természetes, hogy nem nyílt barátsággal fogadja, hanem... Igazából, ha másvalakiről lenne szó, viszonozná a gyanakvást, de hát Dakhnator nem akárki. Még ha kedvesnek szánt mosolya egy árnyas, torz vigyorrá is fajul, hangja árulkodó, hogy nem szándéka bántani.
Eléri a kellő hatást a megszólítással, hiszen leengedi tőrét a lány. Szóval nem fogja torkába vágni, ha közelebb megy, ez jó jel. Persze, tudja jól, hogy aki fegyvert ránt, annak gyanakvása nehezebben lankad. Mindegy, ettől még kis tervét végig fogja vinni.
Lassan emeli fel újra szabad kezét, a csuha ujjai rálóg kézfejére, ahogy Dawn ölében lévő gidácska felé nyúl. Hiheti a lány, hogy valami rosszat tervez, talán támadni akar, életét venni, itt a temetőben, ám nem foglalkozik túlzottan az elffel. Mikor elég közel ér, a csuha elkezd már hátracsúszni és feltűnnek hosszú, feketére mázolt körmei is sápadt kezén, s ha nem tesz ellene Dawn, akkor hamarosan az állathoz ér a férfi, ajkain a vigyor mosollyá szelídül, szemében pedig gyermeki öröm csillan.*
- Biztosan tehetünk érte valamit.
*Hangzik csendesen, ahogy próbál párat simítani a fején, ha mind az állat maga, mind Dawn engedi ezt. ~ Ha máshogyan nem, a kegyes halállal... ~ Keserű gondolat, de az igazsághoz nagyon is hozzátartozik, hogy ha nem lesz képes megállni saját lábain és úgy élni, akkor jobb, ha most végeznek vele. Sok szenvedéstől menthetik meg.*
- Jobb lesz, ha bemegyünk. Még megfázik. Csak előbb tegye el a tőrét. A templom többi szerzetese még annyira se tűri az ilyesmit, mint én. Pedig nekik biztos nincsenek ilyen szép emlékeik.
*Kuncog, ahogy utal tulajdon sebhelyeire. Most éppen az arcán ékeskedőre, hiszen az van szem előtt és azt okozta egy kés éle.
Azzal kihúzza magát kissé előregörnyedt helyzetéből, ha engedve volt neki az állattal való érintkezés, hogy felállva tudjon segíteni a nőnek, ha engedi ezt is. Hiszen akár a gidácskát, akár mást szívesen vesz kezébe, hogy könnyítsen a dolgán, persze a lámpás ennek megfelelően fog vagy kezet vagy akár gazdát is cserélni. Dakh pedig mosolyogva vezeti a templom belseje felé az elfet, mielőtt tényleg megfázna itt az esőben, éjjel.*
*Ha éjszaka egy ismeretlen, fegyveres nő parancsolgat valakinek, az a természetes, hogy nem nyílt barátsággal fogadja, hanem... Igazából, ha másvalakiről lenne szó, viszonozná a gyanakvást, de hát Dakhnator nem akárki. Még ha kedvesnek szánt mosolya egy árnyas, torz vigyorrá is fajul, hangja árulkodó, hogy nem szándéka bántani.
Eléri a kellő hatást a megszólítással, hiszen leengedi tőrét a lány. Szóval nem fogja torkába vágni, ha közelebb megy, ez jó jel. Persze, tudja jól, hogy aki fegyvert ránt, annak gyanakvása nehezebben lankad. Mindegy, ettől még kis tervét végig fogja vinni.
Lassan emeli fel újra szabad kezét, a csuha ujjai rálóg kézfejére, ahogy Dawn ölében lévő gidácska felé nyúl. Hiheti a lány, hogy valami rosszat tervez, talán támadni akar, életét venni, itt a temetőben, ám nem foglalkozik túlzottan az elffel. Mikor elég közel ér, a csuha elkezd már hátracsúszni és feltűnnek hosszú, feketére mázolt körmei is sápadt kezén, s ha nem tesz ellene Dawn, akkor hamarosan az állathoz ér a férfi, ajkain a vigyor mosollyá szelídül, szemében pedig gyermeki öröm csillan.*
- Biztosan tehetünk érte valamit.
*Hangzik csendesen, ahogy próbál párat simítani a fején, ha mind az állat maga, mind Dawn engedi ezt. ~ Ha máshogyan nem, a kegyes halállal... ~ Keserű gondolat, de az igazsághoz nagyon is hozzátartozik, hogy ha nem lesz képes megállni saját lábain és úgy élni, akkor jobb, ha most végeznek vele. Sok szenvedéstől menthetik meg.*
- Jobb lesz, ha bemegyünk. Még megfázik. Csak előbb tegye el a tőrét. A templom többi szerzetese még annyira se tűri az ilyesmit, mint én. Pedig nekik biztos nincsenek ilyen szép emlékeik.
*Kuncog, ahogy utal tulajdon sebhelyeire. Most éppen az arcán ékeskedőre, hiszen az van szem előtt és azt okozta egy kés éle.
Azzal kihúzza magát kissé előregörnyedt helyzetéből, ha engedve volt neki az állattal való érintkezés, hogy felállva tudjon segíteni a nőnek, ha engedi ezt is. Hiszen akár a gidácskát, akár mást szívesen vesz kezébe, hogy könnyítsen a dolgán, persze a lámpás ennek megfelelően fog vagy kezet vagy akár gazdát is cserélni. Dakh pedig mosolyogva vezeti a templom belseje felé az elfet, mielőtt tényleg megfázna itt az esőben, éjjel.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-03 20:14:49
Üzenet elküldve: 2014-08-03 20:14:49
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és Orkok//
*A várakozás nem csak apját terheli meg, Gravak is belefárad, pedig ő még a türelmesebbek közül való. Közben a köd mint valami fehér hideg kéz települ a temetőre, és rücskös libabőr jelenik meg az ork kemény zöld bőrén. Hátát a régi sírkőnek támasztja miről hatalmas adag moha dörzsölődik le a nagy háton lévő mocsok ellenében. Hiába a rablás kemény munka pedig még el se kezdődött. Nem így képzelte el a dolgot. Kezei amik előbb még olyan keményen fogták a két nagy csatabárdot, hogy ujjvégei kifehéredtek, most gyengén fekszenek rajta miközben fegyverei a földön fekszenek. Épp megint apjára akarna nézni tanácskérően, vajon meddig is kell még várniuk. Furcsamód, az örege már nincs is ott. Épp akkor lépett ki a saját rejtekhelyéről. Lassan kapcsol, de aztán megérti miről is van szó. Ő is előáll, vérebei hangosan morognak és acsarognak, a temető amúgy is rémisztő sejtelmes környezetében.* ~Na, kezdődik.~ *Még nem mond semmit túl távol vannak a fenyegetőzéshez, és semmi kedve egy üvöltéssel felhívni folyóban fürdőzők figyelmét. A temető sajnos túlságosan is csendes és túl közel van a város. Az ork üvöltözés pedig a nyüzsgő piactéren is hatalmas feltűnést keltene.
Ha menekülni próbálnak azonnal utánuk küldi az állatokat. Ő lassabb és a ködben nem lenne képes követni a kis hármast. Ha viszont a tündérek nem akarnak menekülni, ha földbe gyökeredzik a lábuk vagy épp túl bátrak akkor lassan mögéjük küldi kedvenceit, hogy ne is próbáljanak menekülni. Legalábbis ne a folyó irányába, viszont jobbra és balra szabadon hagyja az utat.
Két hatalmas csatabárdját megforgatja a levegőben, kivillantja agyarait és egyébként minden módon próbál fenyegetőnek látszani. Persze a banditák jobban jártak volna ha hagyják szétválni a hármast és egyesével próbálták volna levadászni mindet, de honnan is tudhatták volna mire készülnek.*
*A várakozás nem csak apját terheli meg, Gravak is belefárad, pedig ő még a türelmesebbek közül való. Közben a köd mint valami fehér hideg kéz települ a temetőre, és rücskös libabőr jelenik meg az ork kemény zöld bőrén. Hátát a régi sírkőnek támasztja miről hatalmas adag moha dörzsölődik le a nagy háton lévő mocsok ellenében. Hiába a rablás kemény munka pedig még el se kezdődött. Nem így képzelte el a dolgot. Kezei amik előbb még olyan keményen fogták a két nagy csatabárdot, hogy ujjvégei kifehéredtek, most gyengén fekszenek rajta miközben fegyverei a földön fekszenek. Épp megint apjára akarna nézni tanácskérően, vajon meddig is kell még várniuk. Furcsamód, az örege már nincs is ott. Épp akkor lépett ki a saját rejtekhelyéről. Lassan kapcsol, de aztán megérti miről is van szó. Ő is előáll, vérebei hangosan morognak és acsarognak, a temető amúgy is rémisztő sejtelmes környezetében.* ~Na, kezdődik.~ *Még nem mond semmit túl távol vannak a fenyegetőzéshez, és semmi kedve egy üvöltéssel felhívni folyóban fürdőzők figyelmét. A temető sajnos túlságosan is csendes és túl közel van a város. Az ork üvöltözés pedig a nyüzsgő piactéren is hatalmas feltűnést keltene.
Ha menekülni próbálnak azonnal utánuk küldi az állatokat. Ő lassabb és a ködben nem lenne képes követni a kis hármast. Ha viszont a tündérek nem akarnak menekülni, ha földbe gyökeredzik a lábuk vagy épp túl bátrak akkor lassan mögéjük küldi kedvenceit, hogy ne is próbáljanak menekülni. Legalábbis ne a folyó irányába, viszont jobbra és balra szabadon hagyja az utat.
Két hatalmas csatabárdját megforgatja a levegőben, kivillantja agyarait és egyébként minden módon próbál fenyegetőnek látszani. Persze a banditák jobban jártak volna ha hagyják szétválni a hármast és egyesével próbálták volna levadászni mindet, de honnan is tudhatták volna mire készülnek.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-03 18:30:59
Üzenet elküldve: 2014-08-03 18:30:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és orkok//
*Nem bír már szinte tovább várni. ~Biztos már, hogy észrevettek. ~ nem akarja elhalasztani ezt a "kincsesbányát", de talán így dönt jobban, mintha elsetálnának. Kijön a sírkő mögül, majd, amennyiben nem rezelnek be egyből a tündérek megszólal, olyan ''barátságos és kicsit gúnyos" hangon, ahogyan csak tud. *
- Szép napot "Hölgyeim"! Nem szeretném elrontani a társaságuk hangulatát, de kéne nekünk... *Gravak felé bök, amennyiben ő is előjött már. *
- Némi pénz. Nem szeretnénk nagy vitát, egyszerűen ti adtok pénzt, mi meg senkit nem bántunk.
*Persze mindezt csak akkor mondja, ha a tündérek nem rohannak el egyből ebben az esetben iint Gravaknak, hogy akár a kutyákat engedje el, vagy csak próbáljon a tündérekkel lépést tartani. *
*Nem bír már szinte tovább várni. ~Biztos már, hogy észrevettek. ~ nem akarja elhalasztani ezt a "kincsesbányát", de talán így dönt jobban, mintha elsetálnának. Kijön a sírkő mögül, majd, amennyiben nem rezelnek be egyből a tündérek megszólal, olyan ''barátságos és kicsit gúnyos" hangon, ahogyan csak tud. *
- Szép napot "Hölgyeim"! Nem szeretném elrontani a társaságuk hangulatát, de kéne nekünk... *Gravak felé bök, amennyiben ő is előjött már. *
- Némi pénz. Nem szeretnénk nagy vitát, egyszerűen ti adtok pénzt, mi meg senkit nem bántunk.
*Persze mindezt csak akkor mondja, ha a tündérek nem rohannak el egyből ebben az esetben iint Gravaknak, hogy akár a kutyákat engedje el, vagy csak próbáljon a tündérekkel lépést tartani. *
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-03 12:17:10
Üzenet elküldve: 2014-08-03 12:17:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek//
* A hideg futkározik a hátán, mikor a ködös temető felé pillant és érzi már, hogy nagy baj van. Ronmisia javaslatára, hogy váljanak szét kissé elfehéredik.*
~ Minden szentek! Egyedül itt? ~
*Kicsit remegi kezd a lába, de igyekszik nem mutatni mennyire meg van rémülve. A tündérek felé fordul és kicsit bizonytalan hangon kérdezi.*
- Biztosak, vagytok benne, hogy ez jó ötlet?
* Kicsit hátrafelé pillant. Legszívesebben szaladna vissza a folyópart felé szélsebesen. Orkokkal szembenézni? Ez a legfélelmetesebb rémálmai közé tartozott és most úgy néz ki nagyon közel van hozzá, hogy a valóságban is átélje. Pánikban van, de mikor Eredillre néz, aki még mindig tartással és nyugodtan áll, erőt merít a bátorságából, összeszorítja az ajkait és egyenesen a temetőt körülölelő szürke ködbe bámul, úgy mondja halkan.*
- Ha ti mentek, akkor én is. Igazad van Ronmisia, ha különválunk talán sikerül észrevétlenül átosonnunk a ködben. Együtt hamarabb észrevennének.
*Nagyon igyekszik elkerülni, de a hangja megremeg a végén, akárhogyan is szeretne bátornak tűnni, látszik rajta a félelem. Segélykérően néz vörös hajú vezetőjükre, hátha még lebeszéli őt, vagy talán van jobb ötlete.*
* A hideg futkározik a hátán, mikor a ködös temető felé pillant és érzi már, hogy nagy baj van. Ronmisia javaslatára, hogy váljanak szét kissé elfehéredik.*
~ Minden szentek! Egyedül itt? ~
*Kicsit remegi kezd a lába, de igyekszik nem mutatni mennyire meg van rémülve. A tündérek felé fordul és kicsit bizonytalan hangon kérdezi.*
- Biztosak, vagytok benne, hogy ez jó ötlet?
* Kicsit hátrafelé pillant. Legszívesebben szaladna vissza a folyópart felé szélsebesen. Orkokkal szembenézni? Ez a legfélelmetesebb rémálmai közé tartozott és most úgy néz ki nagyon közel van hozzá, hogy a valóságban is átélje. Pánikban van, de mikor Eredillre néz, aki még mindig tartással és nyugodtan áll, erőt merít a bátorságából, összeszorítja az ajkait és egyenesen a temetőt körülölelő szürke ködbe bámul, úgy mondja halkan.*
- Ha ti mentek, akkor én is. Igazad van Ronmisia, ha különválunk talán sikerül észrevétlenül átosonnunk a ködben. Együtt hamarabb észrevennének.
*Nagyon igyekszik elkerülni, de a hangja megremeg a végén, akárhogyan is szeretne bátornak tűnni, látszik rajta a félelem. Segélykérően néz vörös hajú vezetőjükre, hátha még lebeszéli őt, vagy talán van jobb ötlete.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-03 11:02:38
Üzenet elküldve: 2014-08-03 11:02:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Ha éjszaka egy ismeretlen, fekete árnyék közeledik valakihez, az a természetes, hogy nem nyílt barátsággal fogadja, hanem ösztönös gyanakvással és helyzethez mérten fegyverrel. Mivel jelenleg a gida miatt hátrányban van, így nem engedheti meg magának az utolsó pillanat luxusát, hogy mindaddig övre akasztott késsel álljon, míg a támadás meg nem kezdődik. Jelzés értékű a mozdulat, hogy a vele szemben álló, legyenek akármilyen szándékai is, tisztába legyenek vele, hogy felkészülten várja a harcot, akár sor kerül rá, akár nem.
Úgy tűnik, bárki legyen is a sötét árny, a felszólítás megakasztja, ha tervezett támadást, hát most formálhatja át a tervét vagy teljesen el is veti. Bárhogy legyen is, hamarosan elé tárul az arc, amitől önkéntelenül is hátrál egy lépést, testén pedig újra végigsiklik az iszonyat. Miféle lénnyel van dolga? Ha nappal találkoztak volna össze, valószínűleg közönyösen viselné a sebhely látványát, vadászként hozzá van szokva a sérülések látványához. Azonban az éjszaka sötétje és a lámpás imbolygó fénye olyan rémképpé változtatja az ismeretlen arcát, amivel egy gyermek álmait nyugodtan rémképek hadává lehetne változtatni. Az eső sem segít sokat, a látóteret csökkentve és a hallást zavarva csak tovább fokozza a lidércnyomást.
Különös, hogy a látvánnyal, ami inkább elborzasztó és menekülésre késztető, a teremtmény hangja mennyire kontrasztban áll. Kellemesen mély, de mégsem egy vén medve dörmögése, jóindulat árad belőle, ami ilyen bizarr megjelenés után meglepő fordulat. Az elf lány kése lejjebb süllyed, már nem villog fenyegetően, tompa körvonallá szelídül csak. Dawn tudja jól, hogy a hangnak semmi köz nincs a személyiséghez, nem áll kapcsolatban a célokkal, de mégis... Akinek ennyire kellemes hangja van, annak lehetnek ártó szándékai?*
-Én nem, de ő igen.
*Mivel a kérdés bármelyikükre vonatkozhat, így jobb tisztázni, önkéntelenül is elvéve az esetleg támadó kedvet. A karjaira száradt vér nem az övé, hanem azé a sutáé, amelyik Lupo hátára terítve fekszik holt nyugalomban. Dawn önkéntelenül pillant lova felé, majd észbe kapva tekintete azonnal vissza is szökken a szemben állóra. Látszik, hogy nem emberek elleni harchoz van szokva, különben ilyen hibát nem vétene, de a kezében mégsem áll természetellenesen a vadászkés.*
*Ha éjszaka egy ismeretlen, fekete árnyék közeledik valakihez, az a természetes, hogy nem nyílt barátsággal fogadja, hanem ösztönös gyanakvással és helyzethez mérten fegyverrel. Mivel jelenleg a gida miatt hátrányban van, így nem engedheti meg magának az utolsó pillanat luxusát, hogy mindaddig övre akasztott késsel álljon, míg a támadás meg nem kezdődik. Jelzés értékű a mozdulat, hogy a vele szemben álló, legyenek akármilyen szándékai is, tisztába legyenek vele, hogy felkészülten várja a harcot, akár sor kerül rá, akár nem.
Úgy tűnik, bárki legyen is a sötét árny, a felszólítás megakasztja, ha tervezett támadást, hát most formálhatja át a tervét vagy teljesen el is veti. Bárhogy legyen is, hamarosan elé tárul az arc, amitől önkéntelenül is hátrál egy lépést, testén pedig újra végigsiklik az iszonyat. Miféle lénnyel van dolga? Ha nappal találkoztak volna össze, valószínűleg közönyösen viselné a sebhely látványát, vadászként hozzá van szokva a sérülések látványához. Azonban az éjszaka sötétje és a lámpás imbolygó fénye olyan rémképpé változtatja az ismeretlen arcát, amivel egy gyermek álmait nyugodtan rémképek hadává lehetne változtatni. Az eső sem segít sokat, a látóteret csökkentve és a hallást zavarva csak tovább fokozza a lidércnyomást.
Különös, hogy a látvánnyal, ami inkább elborzasztó és menekülésre késztető, a teremtmény hangja mennyire kontrasztban áll. Kellemesen mély, de mégsem egy vén medve dörmögése, jóindulat árad belőle, ami ilyen bizarr megjelenés után meglepő fordulat. Az elf lány kése lejjebb süllyed, már nem villog fenyegetően, tompa körvonallá szelídül csak. Dawn tudja jól, hogy a hangnak semmi köz nincs a személyiséghez, nem áll kapcsolatban a célokkal, de mégis... Akinek ennyire kellemes hangja van, annak lehetnek ártó szándékai?*
-Én nem, de ő igen.
*Mivel a kérdés bármelyikükre vonatkozhat, így jobb tisztázni, önkéntelenül is elvéve az esetleg támadó kedvet. A karjaira száradt vér nem az övé, hanem azé a sutáé, amelyik Lupo hátára terítve fekszik holt nyugalomban. Dawn önkéntelenül pillant lova felé, majd észbe kapva tekintete azonnal vissza is szökken a szemben állóra. Látszik, hogy nem emberek elleni harchoz van szokva, különben ilyen hibát nem vétene, de a kezében mégsem áll természetellenesen a vadászkés.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-03 07:56:25
Üzenet elküldve: 2014-08-03 07:56:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tündérek//
* Valóban, a temető ködbe burkolódzik.*
- Már lehet, hogy bent vannak a temetőben. Észrevehetnek minket, hiába van köd... De ők még nagyobbak, így mi előbb észrevesszük őket. Talán, ha külön mennénk, akkor kevésbé lennénk feltűnőek. A sírkövek között tudunk bujkálni.
* Mondja Ronmisia. Ő most nem törődik a másik tündér álmával, bár ha nem így állna a helyzet, akkor ő is hasonló szavakat mondana mint Erindell.*
- Akkor... Válljunk szét?
* Néz rájuk.*
* Valóban, a temető ködbe burkolódzik.*
- Már lehet, hogy bent vannak a temetőben. Észrevehetnek minket, hiába van köd... De ők még nagyobbak, így mi előbb észrevesszük őket. Talán, ha külön mennénk, akkor kevésbé lennénk feltűnőek. A sírkövek között tudunk bujkálni.
* Mondja Ronmisia. Ő most nem törődik a másik tündér álmával, bár ha nem így állna a helyzet, akkor ő is hasonló szavakat mondana mint Erindell.*
- Akkor... Válljunk szét?
* Néz rájuk.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-03 02:48:51
Üzenet elküldve: 2014-08-03 02:48:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Ő sem való a sötételfek sorából, de a lámpa neki kedvez. Igaz, így is elég közel kell kerülnie, hogy jól láthassa a nőt, de a lóval nincs gondja. Igaz, a részletek homályosak maradnak előtte, míg nem lesz elég kevés a távolság, hogy a táncoló lángnyelv valóban segedelmére legyen. De éppen csak örvendhetne, miként sikerül igazán rálátnia a helyzetre, a nőre és a kis csomagjára, mikor annak hangja csapja magára figyelmét. Ekkor tűnik fel neki a kés is. Nem elég, hogy saját kis területére behatol a hölgy, de még fegyvert is fog rá? Ha két kezét szabaddá téve számolásba kezdene, hányszor szegeztek neki hasonló fegyvert, meg kellene kérje a nőt, hogy segítsen neki.
De illendőség, hogy reagál a hozzá intézett szóra. Bár, előbb elnéz jobbra, majd balra, hogy megbizonyosodjon róla, hogy neki szólt a felszólítás. S lévén egymaga van előtte, így bizonyosan neki szólt. Szabad kezével hátraveti csuklyáját, felfedve arcának sebhelyes mivoltát, zölden villogó szemeit és széles vigyorát. Ezüst tincsei keretet alkotnak amúgy kedves, most mégis furcsán festő arca köré, ahogy a lámpás fénye enyhén alulról festi az árnyakat barázdáira. Nem éppen előnyös, de felettébb ijesztő lehet. Legalábbis egy fiatal fruska biztosan megrémülne egy ilyen látványtól, talán ez a szőkeség bátrabb.*
- Megsérült?
*Hangja szinte váratlan mélységgel és kedvességgel hallatszik. Mintha egy apa kérdené tulajdon leányától, miután elesett és felállt a földről. Ezt könnyen félreértheti a késes hölgyemény, miként nem neki szól. A már jól látható őzikére lenne kíváncsi. Ha fegyvert tud rá szegezni, akkor nincs oka félteni az elfet. Viszont ha ölben kell vinni és tartani, akkor könnyen lehet, hogy a kis gida megsérült és ezért nem saját lábain állva szökell valahol az erdőben.
Közben érzi a cseppek egyre sűrűbb potyogását, de nem érdekli. Ha már meg lett kérve, mondhatni ilyen szépen, hogy mutassa meg magát, akkor nem fog ezen fennakadni.*
*Ő sem való a sötételfek sorából, de a lámpa neki kedvez. Igaz, így is elég közel kell kerülnie, hogy jól láthassa a nőt, de a lóval nincs gondja. Igaz, a részletek homályosak maradnak előtte, míg nem lesz elég kevés a távolság, hogy a táncoló lángnyelv valóban segedelmére legyen. De éppen csak örvendhetne, miként sikerül igazán rálátnia a helyzetre, a nőre és a kis csomagjára, mikor annak hangja csapja magára figyelmét. Ekkor tűnik fel neki a kés is. Nem elég, hogy saját kis területére behatol a hölgy, de még fegyvert is fog rá? Ha két kezét szabaddá téve számolásba kezdene, hányszor szegeztek neki hasonló fegyvert, meg kellene kérje a nőt, hogy segítsen neki.
De illendőség, hogy reagál a hozzá intézett szóra. Bár, előbb elnéz jobbra, majd balra, hogy megbizonyosodjon róla, hogy neki szólt a felszólítás. S lévén egymaga van előtte, így bizonyosan neki szólt. Szabad kezével hátraveti csuklyáját, felfedve arcának sebhelyes mivoltát, zölden villogó szemeit és széles vigyorát. Ezüst tincsei keretet alkotnak amúgy kedves, most mégis furcsán festő arca köré, ahogy a lámpás fénye enyhén alulról festi az árnyakat barázdáira. Nem éppen előnyös, de felettébb ijesztő lehet. Legalábbis egy fiatal fruska biztosan megrémülne egy ilyen látványtól, talán ez a szőkeség bátrabb.*
- Megsérült?
*Hangja szinte váratlan mélységgel és kedvességgel hallatszik. Mintha egy apa kérdené tulajdon leányától, miután elesett és felállt a földről. Ezt könnyen félreértheti a késes hölgyemény, miként nem neki szól. A már jól látható őzikére lenne kíváncsi. Ha fegyvert tud rá szegezni, akkor nincs oka félteni az elfet. Viszont ha ölben kell vinni és tartani, akkor könnyen lehet, hogy a kis gida megsérült és ezért nem saját lábain állva szökell valahol az erdőben.
Közben érzi a cseppek egyre sűrűbb potyogását, de nem érdekli. Ha már meg lett kérve, mondhatni ilyen szépen, hogy mutassa meg magát, akkor nem fog ezen fennakadni.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-02 15:30:32
Üzenet elküldve: 2014-08-02 15:30:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Amikor a hold fényesen ragyogott//
*Sajnos mélységi fajtársaival ellentétben az ő szeme nem szokott az örök sötétséghez, épp ezért az égkék tekintet nem is képes áthatolni a fekete függönyön, miközben feszülten várja, hogy ki próbál közeledni felé. mert valaki közeledik, az imbolygó fény és a hangok mind erről tanúskodnak, akárcsak az őzike vergődése, hogy kiszabadulva messzire futhasson. Még ha Dawn szíve meg is szakad, nem eresztheti most el, hiszen az egyenlő lenne egy halálos ítélettel. A csöppség képtelen ellátni még magát, anyja híján pedig egyedül maradt. Ezért hozta magával, hogy odahaza vigyázzon rá és ha megerősödött, akkor visszaszoktassa az erdőbe, megtanítva a legfontosabbakra, amikkel túlélhet. nagyon kétséges, hogy tervét siker koronázza, de hinni akar benne, hogy van esély az állatka számára.
Ahogy a fényforrás megfelelően közel ér, már képes kivenni a mögötte, mellette meghúzódó árnyékot is, ennél többet azonban nem, hiszen a lámpás inkább elvakítja, mit hogy segítségére legyen. Máris talpra áll és hátrál pár lépést, a hold fénye megcsúszik kihúzott vadászkése pengéjén. Igaz, hogy nem ez az a fegyver, amit a legjobban képes forgatni, de végszükség esetlen önvédelemre tökéletes.*
-Állj és mutasd magad.
*Hangja élesen hasítja a levegőt, de nem tudja teljesen elnyomni a gyomrét görcsbe rántó félelmet. nem rettenthetetlen hős ő, elf mértékkel nézve még inkább kislány, mint felnőtt nő, érthető hát, hogy ha az éjben egy sötét árnyék közelít felé a temetőben, akkor bizony megrémül. Érzi, miként járja végig az iszonyat a testét, kúszik fel jeges hullámként a gerincén, égnek meresztve minden szőrszálat a tarkóján.
Vajon Lupo mennyivel van mögötte és milyen irányba? Nem mintha sokat segíthetne rajta, hiszen két kéz hiányában íja használhatatlan, így csak késére van utalva. Ujjai megszorulnak a markolaton, ízületei lassan elfehérednek, annyira szorítja jelenlegi egyetlen fegyverét. Ki az a másik balga, aki ilyenkor a temetőben kószál, ráadásul egy lámpással, feje tetejétől a talpáig fekete ruhát öltve magára? Akaratlanul villannak fel benne a hallott gyerekmesék a halálról, annak fizikai megjelenéséről. Eddig mindig csak nevetett ezeken, hiszen látta már állatok és emberke halálát, sosem volt benne szerepe egy ijesztő rémalaknak. Valaki csak szórakozásból kóborolna a temetőben, hogy riadalmat hozzon a gyengébb idegzetűekre?*
*Sajnos mélységi fajtársaival ellentétben az ő szeme nem szokott az örök sötétséghez, épp ezért az égkék tekintet nem is képes áthatolni a fekete függönyön, miközben feszülten várja, hogy ki próbál közeledni felé. mert valaki közeledik, az imbolygó fény és a hangok mind erről tanúskodnak, akárcsak az őzike vergődése, hogy kiszabadulva messzire futhasson. Még ha Dawn szíve meg is szakad, nem eresztheti most el, hiszen az egyenlő lenne egy halálos ítélettel. A csöppség képtelen ellátni még magát, anyja híján pedig egyedül maradt. Ezért hozta magával, hogy odahaza vigyázzon rá és ha megerősödött, akkor visszaszoktassa az erdőbe, megtanítva a legfontosabbakra, amikkel túlélhet. nagyon kétséges, hogy tervét siker koronázza, de hinni akar benne, hogy van esély az állatka számára.
Ahogy a fényforrás megfelelően közel ér, már képes kivenni a mögötte, mellette meghúzódó árnyékot is, ennél többet azonban nem, hiszen a lámpás inkább elvakítja, mit hogy segítségére legyen. Máris talpra áll és hátrál pár lépést, a hold fénye megcsúszik kihúzott vadászkése pengéjén. Igaz, hogy nem ez az a fegyver, amit a legjobban képes forgatni, de végszükség esetlen önvédelemre tökéletes.*
-Állj és mutasd magad.
*Hangja élesen hasítja a levegőt, de nem tudja teljesen elnyomni a gyomrét görcsbe rántó félelmet. nem rettenthetetlen hős ő, elf mértékkel nézve még inkább kislány, mint felnőtt nő, érthető hát, hogy ha az éjben egy sötét árnyék közelít felé a temetőben, akkor bizony megrémül. Érzi, miként járja végig az iszonyat a testét, kúszik fel jeges hullámként a gerincén, égnek meresztve minden szőrszálat a tarkóján.
Vajon Lupo mennyivel van mögötte és milyen irányba? Nem mintha sokat segíthetne rajta, hiszen két kéz hiányában íja használhatatlan, így csak késére van utalva. Ujjai megszorulnak a markolaton, ízületei lassan elfehérednek, annyira szorítja jelenlegi egyetlen fegyverét. Ki az a másik balga, aki ilyenkor a temetőben kószál, ráadásul egy lámpással, feje tetejétől a talpáig fekete ruhát öltve magára? Akaratlanul villannak fel benne a hallott gyerekmesék a halálról, annak fizikai megjelenéséről. Eddig mindig csak nevetett ezeken, hiszen látta már állatok és emberke halálát, sosem volt benne szerepe egy ijesztő rémalaknak. Valaki csak szórakozásból kóborolna a temetőben, hogy riadalmat hozzon a gyengébb idegzetűekre?*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-02 15:13:38
Üzenet elküldve: 2014-08-02 15:13:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Egy ló, egy őz és egy elf, vajon ezek meg fogják lepni Dakhnatort, ha a közelébe érnek? Talán igen, sőt, elég jó eséllyel igen. Persze, míg számára észrevétlen a trió, kik a sírok közt haladnak, aligha lesz számára feltűnő menetelésük. Nem úgy az eső első cseppjei, mik közül egy megátalkodott szemecske a fa levelei közt ügyesen manőverezve, a szerzetes orrán koppan, s loccsan szét. Ajkairól most se távozik a vigyor, ahogy felnéz a sűrű lombon át az égre. Hogy csinálhatta?
Majd eltévelyedett tekintete lejjebb halad a látóterében, mígnem megpillant valami mozgást a sírok között. Látogatók? Vajon sírt érkeztek vizitálni, vagy esetleg csak áthaladnak? Volt rá nem kevés példa, hogy ezen az úton rövidítettek az erdő felől érkezők. Ami ugye teljes mértékben jogos, éppen csak szegény holtak nyugalmára nem szoktak figyelni. Bár, elég csendesnek tűnik a lóval érkező alak. Ennél többet a sötétben nem igazán tud kivenni. De azért a hátasállatot még csak fel tudja ismerni.
Fekete csuhájának sötét csuklyáját fejére húzza, ahogy a lámpást felemeli és megindul feléjük. Ártónak is tűnhet, ahogy a sötét alak közeledik, feketeségéből leginkább ezüstös haja látszik ki, ahogy vállaitól előre bukva omlik alá. Azok túl csak ha engedi a nő, hogy közelebb érjen, mikor már látja is a férfi, hogy nővel van dolga, addigra ajkai is feltűnhetnek, rajtuk pedig a széles vigyor, majd ha tovább közeledhet szólítás nélkül, akkor orrának hegye, majd afölött húzódó vágás nyoma is kitűnik majd.
Eddigre biztos, hogy lesz egy-két szava a nőnek hozzá. Mert a nők olyanok, akiknek mindenhez szokott lenni pár szavuk. Keresett vagy keresetlen, az meg már mindegy is. Számít, mikor elhangzik? Legalább nem a holtak unalmát kell élvezze csak, hanem végre, hús és vér is lesz a társaságában. Nem csak csontok és porhanyós húsmaradék, földdel és fával borítva az égtájak minden irányából.*
*Egy ló, egy őz és egy elf, vajon ezek meg fogják lepni Dakhnatort, ha a közelébe érnek? Talán igen, sőt, elég jó eséllyel igen. Persze, míg számára észrevétlen a trió, kik a sírok közt haladnak, aligha lesz számára feltűnő menetelésük. Nem úgy az eső első cseppjei, mik közül egy megátalkodott szemecske a fa levelei közt ügyesen manőverezve, a szerzetes orrán koppan, s loccsan szét. Ajkairól most se távozik a vigyor, ahogy felnéz a sűrű lombon át az égre. Hogy csinálhatta?
Majd eltévelyedett tekintete lejjebb halad a látóterében, mígnem megpillant valami mozgást a sírok között. Látogatók? Vajon sírt érkeztek vizitálni, vagy esetleg csak áthaladnak? Volt rá nem kevés példa, hogy ezen az úton rövidítettek az erdő felől érkezők. Ami ugye teljes mértékben jogos, éppen csak szegény holtak nyugalmára nem szoktak figyelni. Bár, elég csendesnek tűnik a lóval érkező alak. Ennél többet a sötétben nem igazán tud kivenni. De azért a hátasállatot még csak fel tudja ismerni.
Fekete csuhájának sötét csuklyáját fejére húzza, ahogy a lámpást felemeli és megindul feléjük. Ártónak is tűnhet, ahogy a sötét alak közeledik, feketeségéből leginkább ezüstös haja látszik ki, ahogy vállaitól előre bukva omlik alá. Azok túl csak ha engedi a nő, hogy közelebb érjen, mikor már látja is a férfi, hogy nővel van dolga, addigra ajkai is feltűnhetnek, rajtuk pedig a széles vigyor, majd ha tovább közeledhet szólítás nélkül, akkor orrának hegye, majd afölött húzódó vágás nyoma is kitűnik majd.
Eddigre biztos, hogy lesz egy-két szava a nőnek hozzá. Mert a nők olyanok, akiknek mindenhez szokott lenni pár szavuk. Keresett vagy keresetlen, az meg már mindegy is. Számít, mikor elhangzik? Legalább nem a holtak unalmát kell élvezze csak, hanem végre, hús és vér is lesz a társaságában. Nem csak csontok és porhanyós húsmaradék, földdel és fával borítva az égtájak minden irányából.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-02 14:42:13
Üzenet elküldve: 2014-08-02 14:42:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Amikor a hold fényesen ragyogott//
*Nem! Dermedt hitetlenséggel áll és mered maga elé, miközben még elméje is felmondani látszik a szolgálatot. Hogyan követhetett el ekkora hibát? Korábban még soha... Ő nem! Az első esőcsepp, mi a fején koppan, az éleszti fel ebből a mozdulatlanságból, rázza vissza a valóságba és oszlatja el a tagadás ködét. Megtörtént, ezen már nem változtathat, de nem késő még tenni valamit. Íját és tegezét villámgyorsan erősíti Lupo nyergének oldalára, hogy a zsákmányállatot ne zavarhassa, majd vadászkésével tulajdon ingét szaggatja, levágva az egész mell alatti részt. Nem érdekli, hogy a könnyed nyári zápor erősödik, nincs még annyira későn, a hold is csak most bontogatja sugarait, nem fog megfázni, ameddig hazaér.
A folyót követve a leggyorsabb az út hazáig, a temetőn keresztül amúgy sem fogja senki háborgatni. Észre sem veszi, hogy mikor keveredik az arcán lefolyó esőcseppekkel pár könny, ami szeméből szökik ki, ahogy kicsit erősebben szorítja magához a karjai között tartott "csomagot". Ha terve nem sikerül, sosem lesz képes megbocsájtani magának. nem holmi hentes ő, aki gyilkos mindent az erdőben, ami csak az orra elé kerül, hanem vadász, akinek körültekintően kell áldozatot választania. Eddig mindig sikerült, de most... Most nem. Nyila téves célt ért és csak a szellemeken múlik, hogy baklövése mennyire lesz fatális.
A holtak nyughelyei között sétálva akaratlanul is lassabb ütemre inti Lupot, aki meglepően ügyesen halad a sírok között, nem tiporva rá egyikre sem.
Ahogy néma, vert seregként haladnak, az elf lány hirtelen kanyart vesz és az egyik sír előtt letérdel.*
-Dawn mama, légy közvetítőm te a szellemekhez, hogy kíméljék meg ezt a gyermeket, aki az én balgaságom miatt lett árva.
*A halkan elsuttogott szavakat dallamos, elf nyelvű imádság követi, megszólítva egyenesen a természet szellemeit is, kérve őket, hogy legyenek igazságosak.
A karjában tartott, ingmaradékba bugyolált kis valami megmozdul, kis motoszkálás után egy őzgida feje bukkan ki belőle és néz körbe nagy szemekkel, míg meg nem pillantja a lámpást. Megrezzen, mint aki futni akarna, fülei fejéhez lapulnak. Dawnnak sem kell több, máris arra fordul, immár csak féltérden, másik lábával oldalt kitámasztva magát, miközben egyik keze már az övén függő tőr felé vándorol, a másikkal pedig féltő gonddal öleli a kis állatot magához. Tudja, hogy az éj beköszöntével nem okos dolog egyedül kóborolnia, különösen ilyen elhagyott helyeken nem, de van annyira magabiztos, hogy tudja, nem olyan könnyű préda ő.*
*Nem! Dermedt hitetlenséggel áll és mered maga elé, miközben még elméje is felmondani látszik a szolgálatot. Hogyan követhetett el ekkora hibát? Korábban még soha... Ő nem! Az első esőcsepp, mi a fején koppan, az éleszti fel ebből a mozdulatlanságból, rázza vissza a valóságba és oszlatja el a tagadás ködét. Megtörtént, ezen már nem változtathat, de nem késő még tenni valamit. Íját és tegezét villámgyorsan erősíti Lupo nyergének oldalára, hogy a zsákmányállatot ne zavarhassa, majd vadászkésével tulajdon ingét szaggatja, levágva az egész mell alatti részt. Nem érdekli, hogy a könnyed nyári zápor erősödik, nincs még annyira későn, a hold is csak most bontogatja sugarait, nem fog megfázni, ameddig hazaér.
A folyót követve a leggyorsabb az út hazáig, a temetőn keresztül amúgy sem fogja senki háborgatni. Észre sem veszi, hogy mikor keveredik az arcán lefolyó esőcseppekkel pár könny, ami szeméből szökik ki, ahogy kicsit erősebben szorítja magához a karjai között tartott "csomagot". Ha terve nem sikerül, sosem lesz képes megbocsájtani magának. nem holmi hentes ő, aki gyilkos mindent az erdőben, ami csak az orra elé kerül, hanem vadász, akinek körültekintően kell áldozatot választania. Eddig mindig sikerült, de most... Most nem. Nyila téves célt ért és csak a szellemeken múlik, hogy baklövése mennyire lesz fatális.
A holtak nyughelyei között sétálva akaratlanul is lassabb ütemre inti Lupot, aki meglepően ügyesen halad a sírok között, nem tiporva rá egyikre sem.
Ahogy néma, vert seregként haladnak, az elf lány hirtelen kanyart vesz és az egyik sír előtt letérdel.*
-Dawn mama, légy közvetítőm te a szellemekhez, hogy kíméljék meg ezt a gyermeket, aki az én balgaságom miatt lett árva.
*A halkan elsuttogott szavakat dallamos, elf nyelvű imádság követi, megszólítva egyenesen a természet szellemeit is, kérve őket, hogy legyenek igazságosak.
A karjában tartott, ingmaradékba bugyolált kis valami megmozdul, kis motoszkálás után egy őzgida feje bukkan ki belőle és néz körbe nagy szemekkel, míg meg nem pillantja a lámpást. Megrezzen, mint aki futni akarna, fülei fejéhez lapulnak. Dawnnak sem kell több, máris arra fordul, immár csak féltérden, másik lábával oldalt kitámasztva magát, miközben egyik keze már az övén függő tőr felé vándorol, a másikkal pedig féltő gonddal öleli a kis állatot magához. Tudja, hogy az éj beköszöntével nem okos dolog egyedül kóborolnia, különösen ilyen elhagyott helyeken nem, de van annyira magabiztos, hogy tudja, nem olyan könnyű préda ő.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-02 14:24:03
Üzenet elküldve: 2014-08-02 14:24:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Most, hogy sikerült az alvó lánykát egy másik szerzetesre bízni, foglalkozhat saját dolgával. Ugyan estébe hajló az óra, de pont az ilyet szereti. Mikor már kezd sötétség ülni a temetőre, mikor senki nem meri fejét a sírok közé dugni és lábát még annyira se teszi be Dakhnator területére. Ő nyugodtan andalog a sírok között, kezében a lámpással, másikban egy vödörrel. A vödörben pár szerszám, amivel a sírokat szokta megtisztítani mindenféle kosztól és az évek mocskán túl a növények bujálkodásától is.
Az egyik mellett megáll, csodaszép, formás márványból formált kis névtábla. Mellé helyezi a lámpást, melyben az apró láng tökéletes látóviszonyokat enged a közvetlen környezetében. Remekül kiolvasható az arannyal kiemelt név is. Persze, a tehetősök sírjainál sose kopik ki az ilyesmi.
Egy kis ronggyal megtörölgeti itt-ott, leszedi róla a leveleket és az egyik oldalán felkúszni próbálkozó növényt gyökerestül tépi ki. Úgy dobja egy kicsit távolabb, hol nem zavarja senki nyughelyét. Majd feláll és kis felszerelésével tovább halad. Mostanában nem igazán van dolga. Sok család tartja rendben sajátja sírjait, neki csak az elfeledettekkel kell törődnie. Vagy kinek már nincs élő rokona. Keserű lehet az élet, ha még a halál után is csak magány a társa valakinek. Még szerencse, hogy Dakh ilyen jótét lélek és segít azokon, kiknek keze már élettelen, s nem tudja maga rendben tartani fekhelyének fejfáját.
Végül egy magányos fa tövében leli meg új menedékét, amikor annak elébe ül és ott pihen meg. Tekintete elréved a sírok közt, el a sötétbe, el a végtelenbe. Nem átkozná most, ha valamelyikük felkelne, hogy beszédpartnere legyen. Csak egy-két órára járna vissza a lélek, már annak is örvendene. Talán ezért is élvezte annyira Timandra társaságát? Mert minden kötöttség nélkül beszélgethetett vele, akárha máshol volnának, messze a valóságtól? Tény, hogy ha valakivel társalognak, akkor leginkább úgy, miként másnak sok köze nem lehet hozzá.*
- Unalmasak vagytok...
*Leheli maga elé keserűen, majd ajkai széles vigyorra húzódnak. Miért nem kelnek fel? Miért halottak? Ki ölte meg őket? Annyi-annyi kíváncsi kérdés, mégis szótlan csend csak a válasz. Unalmas minden holt, ki nem jár, ki nem kél, csak sírja mélyén fekszik. Féreg rágja őket!*
Az egyik mellett megáll, csodaszép, formás márványból formált kis névtábla. Mellé helyezi a lámpást, melyben az apró láng tökéletes látóviszonyokat enged a közvetlen környezetében. Remekül kiolvasható az arannyal kiemelt név is. Persze, a tehetősök sírjainál sose kopik ki az ilyesmi.
Egy kis ronggyal megtörölgeti itt-ott, leszedi róla a leveleket és az egyik oldalán felkúszni próbálkozó növényt gyökerestül tépi ki. Úgy dobja egy kicsit távolabb, hol nem zavarja senki nyughelyét. Majd feláll és kis felszerelésével tovább halad. Mostanában nem igazán van dolga. Sok család tartja rendben sajátja sírjait, neki csak az elfeledettekkel kell törődnie. Vagy kinek már nincs élő rokona. Keserű lehet az élet, ha még a halál után is csak magány a társa valakinek. Még szerencse, hogy Dakh ilyen jótét lélek és segít azokon, kiknek keze már élettelen, s nem tudja maga rendben tartani fekhelyének fejfáját.
Végül egy magányos fa tövében leli meg új menedékét, amikor annak elébe ül és ott pihen meg. Tekintete elréved a sírok közt, el a sötétbe, el a végtelenbe. Nem átkozná most, ha valamelyikük felkelne, hogy beszédpartnere legyen. Csak egy-két órára járna vissza a lélek, már annak is örvendene. Talán ezért is élvezte annyira Timandra társaságát? Mert minden kötöttség nélkül beszélgethetett vele, akárha máshol volnának, messze a valóságtól? Tény, hogy ha valakivel társalognak, akkor leginkább úgy, miként másnak sok köze nem lehet hozzá.*
- Unalmasak vagytok...
*Leheli maga elé keserűen, majd ajkai széles vigyorra húzódnak. Miért nem kelnek fel? Miért halottak? Ki ölte meg őket? Annyi-annyi kíváncsi kérdés, mégis szótlan csend csak a válasz. Unalmas minden holt, ki nem jár, ki nem kél, csak sírja mélyén fekszik. Féreg rágja őket!*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-01 23:58:49
Üzenet elküldve: 2014-08-01 23:58:49
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családi összejövetel//
*Az egyik kutya felkapja a fejét és a temető bejárata felé néz. Igazából nincs mit néznie, egy hatalmas sírkő takarja el előle a kilátást szóval inkább az orrát fordítja oda amelyről a szagot érzi és hegyezi a fülét még a másik fekszik a földön és csak ronda sárgásbarna íriszének átvándorlása jelzi, ő is érzékelte a jövevényeket. Gravak apjával ellentétben semmit nem hall, a kutya meg hall mindent, csak épp nem fogja visszamondani.
Gravak ránéz apjára, mint látszik az örege maga is érzékelte a három kis áldozat jelenlétét. A hihetetlen karizma ami előbb még körüllengte apját már szertefoszlott. Nyilvánvalóvá válik a manipuláció amivel eddig hatással volt rá.*
~Ugyancsak hasznos képesség.~ *Gondolja magában. De nem akar ezen az apróságon fennakadni. Így sem vitatja el társának állítását, miszerint ő Ante volna az apja. Saját mércéjével mérve tisztességes rendes figurának tűnik. Persze ha megpróbál lelépni a rabolt pénzzel biztosan felszeleteli kutyakajának. A családi kötelékeknek is valahol meg kell húzni a határát, bizonyos fontos dolgok mint például a pénz, esetleg egy jó nőstény még az ilyen szoros kapcsolatokat is képesek felülírni.
Apja várakozásra inti, Gravak pedig jófiú módjára követi a tanácsot. A kis csapat még messze van, várniuk kell amíg közelebb jönnek még mielőtt előbújnának a sírkövek mögül. Abban, hogy majd utolérik a tündéreket, már nem egészen biztos. Azok kicsik, gyorsak a ködben könnyen eltűnhetnek. Sosem tartotta magát jó futónak és mintha apja is inkább a dongalábú típus lenne. Ha a tisztességes kereset esetleg elszaladna az orruk elől hárman háromfelé szaladva, akkor csak egy után folytathatnak sikeres hajtóvadászatot és kutathatják fel. Azon gondolkozik nem lenne mégis jobb ebeit átzavarni a temetői ösvény túloldalára, mert akkor könnyen körbevehetnék az triót és nem lehetne elmenekülni, aztán mégis úgy dönt ez ekkora ködben sem lenne jó ötlet, a végén még meglátják és elijednek tőle.*
*Az egyik kutya felkapja a fejét és a temető bejárata felé néz. Igazából nincs mit néznie, egy hatalmas sírkő takarja el előle a kilátást szóval inkább az orrát fordítja oda amelyről a szagot érzi és hegyezi a fülét még a másik fekszik a földön és csak ronda sárgásbarna íriszének átvándorlása jelzi, ő is érzékelte a jövevényeket. Gravak apjával ellentétben semmit nem hall, a kutya meg hall mindent, csak épp nem fogja visszamondani.
Gravak ránéz apjára, mint látszik az örege maga is érzékelte a három kis áldozat jelenlétét. A hihetetlen karizma ami előbb még körüllengte apját már szertefoszlott. Nyilvánvalóvá válik a manipuláció amivel eddig hatással volt rá.*
~Ugyancsak hasznos képesség.~ *Gondolja magában. De nem akar ezen az apróságon fennakadni. Így sem vitatja el társának állítását, miszerint ő Ante volna az apja. Saját mércéjével mérve tisztességes rendes figurának tűnik. Persze ha megpróbál lelépni a rabolt pénzzel biztosan felszeleteli kutyakajának. A családi kötelékeknek is valahol meg kell húzni a határát, bizonyos fontos dolgok mint például a pénz, esetleg egy jó nőstény még az ilyen szoros kapcsolatokat is képesek felülírni.
Apja várakozásra inti, Gravak pedig jófiú módjára követi a tanácsot. A kis csapat még messze van, várniuk kell amíg közelebb jönnek még mielőtt előbújnának a sírkövek mögül. Abban, hogy majd utolérik a tündéreket, már nem egészen biztos. Azok kicsik, gyorsak a ködben könnyen eltűnhetnek. Sosem tartotta magát jó futónak és mintha apja is inkább a dongalábú típus lenne. Ha a tisztességes kereset esetleg elszaladna az orruk elől hárman háromfelé szaladva, akkor csak egy után folytathatnak sikeres hajtóvadászatot és kutathatják fel. Azon gondolkozik nem lenne mégis jobb ebeit átzavarni a temetői ösvény túloldalára, mert akkor könnyen körbevehetnék az triót és nem lehetne elmenekülni, aztán mégis úgy dönt ez ekkora ködben sem lenne jó ötlet, a végén még meglátják és elijednek tőle.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-01 23:20:35
Üzenet elküldve: 2014-08-01 23:20:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Családi összejövetel//
*Valóban igen nagy szerencséjük van a tündéreknek a köd miatt. Mindenesetre a nagydarab ork ha nem is teljesen, de árnyékukat látja a tündéreknek, hiszen nincsenek egymástól túl messze. A hangjukat viszont tényleg nem hallja tisztán, hiszen szinte csak suttognak. A suttogás neszét hallja, de a szavakat nem érti. Nem is beszélnek semmi fontosat egyelőre. Az ork a másikra néz és amilyen hallkan csak tud megszólal: *
- Még várunk. Utolérjük őket, ha elfutnak. *Vigyorog Ante. Szeret a saját súlycsoportjával vetélkedni, de ha van pénz ezeknél a tündéreknél, az is boldogítja. A két kutyára néz. Igaz ismeretlen az ork szaga nekik, de látszik, hogy jól vannak nevelve. Újra belenéz a ködbe. A három vékony, kis alak látszólag egy helyben áll még. ~Gyertek nyugodtan. ~ Viccelődik magában, s a tündérekre összpontosít csak. *
*Valóban igen nagy szerencséjük van a tündéreknek a köd miatt. Mindenesetre a nagydarab ork ha nem is teljesen, de árnyékukat látja a tündéreknek, hiszen nincsenek egymástól túl messze. A hangjukat viszont tényleg nem hallja tisztán, hiszen szinte csak suttognak. A suttogás neszét hallja, de a szavakat nem érti. Nem is beszélnek semmi fontosat egyelőre. Az ork a másikra néz és amilyen hallkan csak tud megszólal: *
- Még várunk. Utolérjük őket, ha elfutnak. *Vigyorog Ante. Szeret a saját súlycsoportjával vetélkedni, de ha van pénz ezeknél a tündéreknél, az is boldogítja. A két kutyára néz. Igaz ismeretlen az ork szaga nekik, de látszik, hogy jól vannak nevelve. Újra belenéz a ködbe. A három vékony, kis alak látszólag egy helyben áll még. ~Gyertek nyugodtan. ~ Viccelődik magában, s a tündérekre összpontosít csak. *
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-01 21:44:59
Üzenet elküldve: 2014-08-01 21:44:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Tündérek//
*Ronmisia figyelmeztető szavára ő is hátra sandít. Már érkezésükkor szemet szúrt neki a két ork, s az, hogy most nem látja őket, semmi jót nem jelent. Ugyan ki ne szúrna ki Két orkot egymás mellett? Ez már alapjában véve fenyegető.*
-Látta valamelyikőtök hogy merre ment az a két ork?
*Torpan meg a temető bejáratánál. Nem akar kellemetlen csapdába esni, mielőtt elérnék céljukat. Aztán megtörténik a csoda. Pedig rendszeres dolog ez itt a folyó mellett, de esetükben szinte csodával határos. A temetőre, mint ahogy az délutánonként, no meg hajnalonként esedékes, leszáll a köd. Először csak foltokban, részlegesen, majd a tejszínű pára egyre sűrűsödik. Mivel csak a bejáratnál ácsorognak, így a bent lapulók nem hallhatják őket, de semmiképp sem érthetik.*
-Na lányok? Most mi legyen?
*Fordul a temető felé, kezét rátéve a kőfalra.*
-Egyébként nagyszerű álmod van.
*Tér ki bíztatóan Elinara felé, ha már megkérdezte.*
-Szerintem minden akkor válik majdnem tökéletessé, mikor ez megvalósul.
*Szemeit ezután ismét a probléma felé fordítja, vagyis a hely felé, amin ha a többiek úgy döntenek, a lehető leghalkabban, leggyorsabban és legészrevétlenebbűl kell át osonniuk.*
*Ronmisia figyelmeztető szavára ő is hátra sandít. Már érkezésükkor szemet szúrt neki a két ork, s az, hogy most nem látja őket, semmi jót nem jelent. Ugyan ki ne szúrna ki Két orkot egymás mellett? Ez már alapjában véve fenyegető.*
-Látta valamelyikőtök hogy merre ment az a két ork?
*Torpan meg a temető bejáratánál. Nem akar kellemetlen csapdába esni, mielőtt elérnék céljukat. Aztán megtörténik a csoda. Pedig rendszeres dolog ez itt a folyó mellett, de esetükben szinte csodával határos. A temetőre, mint ahogy az délutánonként, no meg hajnalonként esedékes, leszáll a köd. Először csak foltokban, részlegesen, majd a tejszínű pára egyre sűrűsödik. Mivel csak a bejáratnál ácsorognak, így a bent lapulók nem hallhatják őket, de semmiképp sem érthetik.*
-Na lányok? Most mi legyen?
*Fordul a temető felé, kezét rátéve a kőfalra.*
-Egyébként nagyszerű álmod van.
*Tér ki bíztatóan Elinara felé, ha már megkérdezte.*
-Szerintem minden akkor válik majdnem tökéletessé, mikor ez megvalósul.
*Szemeit ezután ismét a probléma felé fordítja, vagyis a hely felé, amin ha a többiek úgy döntenek, a lehető leghalkabban, leggyorsabban és legészrevétlenebbűl kell át osonniuk.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-07-31 23:29:54
Üzenet elküldve: 2014-07-31 23:29:54
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Csaladi összejövetel//
*Követi apját a temetőbe és az utasítására ő is elrejtőzik. Csöndbe marad, az ebek is kellően jól viselik magukat. Nem lenne jó ha azokon bukna el a rablás sikere. Szétnéz a rengeteg sírbolt között, persze nem a bejárat felőli sírboltokat szemléli. Arról jönnek majd a tündérek még az kéne csak, hogy két ekkora, monstrumot lássanak az amúgy is ijesztő helyen, egyébként is fenyegető, ködbe burkolt sírkövek mögül kikandikálni.* ~Mindenfelé ezek a hatalmas kövek.~ *Hátáról leemeli a két hatalmas csatabárdot, és ezt próbálja minél kevesebb zajjal megoldani. A fegyverek láttán a két eb rögtön felfigyel, tudják mire való a négy a négy acélpenge. Nem morognak, nem csaholnak annál jobban vannak idomítva. Gravak még tenyerének felmutatásával is jelzi, hogy a fenevadaknak várniuk kell. Közben ő maga is érzi a rettentő izgatottságot. Talán ez az ami végérvényesen kimaradt a gyerekkorából.*
*Követi apját a temetőbe és az utasítására ő is elrejtőzik. Csöndbe marad, az ebek is kellően jól viselik magukat. Nem lenne jó ha azokon bukna el a rablás sikere. Szétnéz a rengeteg sírbolt között, persze nem a bejárat felőli sírboltokat szemléli. Arról jönnek majd a tündérek még az kéne csak, hogy két ekkora, monstrumot lássanak az amúgy is ijesztő helyen, egyébként is fenyegető, ködbe burkolt sírkövek mögül kikandikálni.* ~Mindenfelé ezek a hatalmas kövek.~ *Hátáról leemeli a két hatalmas csatabárdot, és ezt próbálja minél kevesebb zajjal megoldani. A fegyverek láttán a két eb rögtön felfigyel, tudják mire való a négy a négy acélpenge. Nem morognak, nem csaholnak annál jobban vannak idomítva. Gravak még tenyerének felmutatásával is jelzi, hogy a fenevadaknak várniuk kell. Közben ő maga is érzi a rettentő izgatottságot. Talán ez az ami végérvényesen kimaradt a gyerekkorából.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-07-31 22:24:25
Üzenet elküldve: 2014-07-31 22:24:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Csaladi összejövetel//
~Még számolni is tud úgy látszik. ~ *Antenek ez a számolás vagy sokkal több ideigtartott volna, vagy csak rávágott volna valamit. * - Sok dolgom volt, de most nem részletezném. *Ad rövid választ a fia kérdésére. Beérnek a temetőbe, ahol nem látja a tündéreket. ~Talán csak eltakarja őket egy sír. ~ Egy nagyobb sírkő mögé bújik el. Int Gravaknak, hogy ő is kövesse. * -Most várunk, amíg ideérnek. *Megnézi a két ebet, majd elmosolyodik. * -Erős kutyáknak tűnnek. Ha nem adják majd a pénzüket rájuk uszíthatnád ezeket. * Suttogja az ork. * -psszt! *Hallja, ahogyan közelednek a tündérek. Persze lehet, hogy meggondolják magukat azok és így épp megmenekülnek a két ork elől. *
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.01 21:27:10, a következő indokkal:
Kérésre
~Még számolni is tud úgy látszik. ~ *Antenek ez a számolás vagy sokkal több ideigtartott volna, vagy csak rávágott volna valamit. * - Sok dolgom volt, de most nem részletezném. *Ad rövid választ a fia kérdésére. Beérnek a temetőbe, ahol nem látja a tündéreket. ~Talán csak eltakarja őket egy sír. ~ Egy nagyobb sírkő mögé bújik el. Int Gravaknak, hogy ő is kövesse. * -Most várunk, amíg ideérnek. *Megnézi a két ebet, majd elmosolyodik. * -Erős kutyáknak tűnnek. Ha nem adják majd a pénzüket rájuk uszíthatnád ezeket. * Suttogja az ork. * -psszt! *Hallja, ahogyan közelednek a tündérek. Persze lehet, hogy meggondolják magukat azok és így épp megmenekülnek a két ork elől. *
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.01 21:27:10, a következő indokkal:
Kérésre
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-07-28 00:29:16
Üzenet elküldve: 2014-07-28 00:29:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Mi a franc... Ezek a dolgok kezdik felkelteni Waia érdeklődését. Őszintén szólva a félelmet lassan legyőzi a kíváncsiság.*
- Szóval mágusok, akik holtakat támasztanak fel... erről is írhatnék egyszer egy tekercset... talán még egy teljes könyvet is. A francba hogy ezek mind bizonytalan információk. Habár... *a mestere mindig azt mondta:"Waia, jól jegyezd meg, hazudni csak akkor bűn, ha ingyen teszed. De ez szinte mindenre igaz. A kinti élet során majd rájössz, ha reményt látsz a pénzre, akkor el ne szalaszd." Eszerint a bölcselet szerint könnyedén írhatna egy tekercset, melyben állítja, hogy biztos forrásból tud ilyesmiket, ráadásul még ki is kerekítené a dolgot egyebekkel, amiket ő talál ki... Igazán érdekes volna, és még pénzt is kereshetne, ha eladná. Nagyszerű ötlet... csak tisztességtelenül hangzik. Persze a mester bölcseletei mindenek előtt... Meg úgyis azért jött, hogy a Gonoszt megismerje.*
- Bogarak? Éles rágók? Azok tudnak csípni... *odapillant, amerre a tündér mutat, és biza valóban ott van egy bogár, de az nem tűnik túl nagynak, vagy épp túl veszélyesnek. Aztán fene se tudja, az apró dolgok is lehetnek veszélyesek. Közelebb is lép, jobban szemügyre veszi az apró teremtést, de teljesen ártalmatlannak tűnik.*
- Ez csak egy ártalmatlan és aranyos jószág *összegzi végül a megtudottakat. Kár hogy a kicsi dolgokat nehéz megölelni, pedig határozottan úgy látszik, hogy ezt a bogarat már régen ölelték meg.*
- Nos, majd megtudom... úgy döntöttem, egy napon lemegyek olyan mélyre, és megnézem, mi van ott. Aztán írok róla néhány tekercset, amit jó pénzért eladok. De főleg a tudás lesz felbecsülhetetlen... de addig a napig itt maradok ezen a helyen, és tanulok. Mármint nem a temetőben, a templomban. Ott, ni *mutat az épület irányába, hogy biztosan egyértelmű legyen. Le is porolja gyorsan a rajta lévő állatbőröket, hogy biztosan szépen, tisztán és ápoltan érkezzen meg, legalábbis a körülményekhez mérten. Hosszú vándorútja lassan elérni látszik a célját, ez pedig a templom... aztán pedig minden más. A Gonosz. Két hónapnyi út a sivatagos pusztától ideáig, de sikerrel járt.*
- Hát, itt volnánk *jegyzi meg átszellemülten, mikor végre elérik a templom hátsó bejáratát. Még muszáj neki néhány másodpercet várni, mielőtt belökné az ajtót, és belépne... elvégre ennyi vándorlás után ez egy fontos pillanat, ki kell élvezni.*
- Szóval mágusok, akik holtakat támasztanak fel... erről is írhatnék egyszer egy tekercset... talán még egy teljes könyvet is. A francba hogy ezek mind bizonytalan információk. Habár... *a mestere mindig azt mondta:"Waia, jól jegyezd meg, hazudni csak akkor bűn, ha ingyen teszed. De ez szinte mindenre igaz. A kinti élet során majd rájössz, ha reményt látsz a pénzre, akkor el ne szalaszd." Eszerint a bölcselet szerint könnyedén írhatna egy tekercset, melyben állítja, hogy biztos forrásból tud ilyesmiket, ráadásul még ki is kerekítené a dolgot egyebekkel, amiket ő talál ki... Igazán érdekes volna, és még pénzt is kereshetne, ha eladná. Nagyszerű ötlet... csak tisztességtelenül hangzik. Persze a mester bölcseletei mindenek előtt... Meg úgyis azért jött, hogy a Gonoszt megismerje.*
- Bogarak? Éles rágók? Azok tudnak csípni... *odapillant, amerre a tündér mutat, és biza valóban ott van egy bogár, de az nem tűnik túl nagynak, vagy épp túl veszélyesnek. Aztán fene se tudja, az apró dolgok is lehetnek veszélyesek. Közelebb is lép, jobban szemügyre veszi az apró teremtést, de teljesen ártalmatlannak tűnik.*
- Ez csak egy ártalmatlan és aranyos jószág *összegzi végül a megtudottakat. Kár hogy a kicsi dolgokat nehéz megölelni, pedig határozottan úgy látszik, hogy ezt a bogarat már régen ölelték meg.*
- Nos, majd megtudom... úgy döntöttem, egy napon lemegyek olyan mélyre, és megnézem, mi van ott. Aztán írok róla néhány tekercset, amit jó pénzért eladok. De főleg a tudás lesz felbecsülhetetlen... de addig a napig itt maradok ezen a helyen, és tanulok. Mármint nem a temetőben, a templomban. Ott, ni *mutat az épület irányába, hogy biztosan egyértelmű legyen. Le is porolja gyorsan a rajta lévő állatbőröket, hogy biztosan szépen, tisztán és ápoltan érkezzen meg, legalábbis a körülményekhez mérten. Hosszú vándorútja lassan elérni látszik a célját, ez pedig a templom... aztán pedig minden más. A Gonosz. Két hónapnyi út a sivatagos pusztától ideáig, de sikerrel járt.*
- Hát, itt volnánk *jegyzi meg átszellemülten, mikor végre elérik a templom hátsó bejáratát. Még muszáj neki néhány másodpercet várni, mielőtt belökné az ajtót, és belépne... elvégre ennyi vándorlás után ez egy fontos pillanat, ki kell élvezni.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-07-23 23:49:39
Üzenet elküldve: 2014-07-23 23:49:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Felkapaszkodik a temető bejáratához. A hajós szerint, ha erre halad, sokkal hamarabb beér a város szívébe, mintha a rendes, mások által használtabb úton közlekedne. A kapun belépve ez valóban jó választásnak tűnik. A hely nyugodt, csendes és még szép is. A kőfalal elzárt terület biztosítja a hely békéjét. Mások lehet ettől egy kicsit megijednének, de mivel jómaga nem hisz semmilyen szellemekben vagy lidércekben, ezért még ha éjszaka lenne is, bátran vágna rajta keresztűl. Ha meg léteznének is, biztosan nem a temetőben lődörögnének. Ahogy ellépdel a sírok mellett, elolvas egy-egy sírfeliratot. Néhány nagyobb családnak fel is ismeri a címerét, de nagy sajnálattal nézi őket, mivel tudja, hogy ezek a családok már régen nem élnek. Egy kettőnél nem is baj, nem vesztett velük sokat a világ, de mondjuk a híres Laererey család igen szörnyű módon ért végett. Hamarosan egy másik kapuhoz ér. Még egyszer körülnéz, majd kilép rajta. Utoljára a középen ágaskodó fa esett figyelmébe, mely különbbnek fűnt az összes többinél.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965