*Duhan ma a temető felé veszi az irányt . A szél időnként beletép hosszú hajába de nem zavartatja magát. Meg kell hagyni nem a legnagyobb melegben indul útnak, de nem tölthette minden idejét a templom falai közt mint valami szerzetes. A temető keskeny útján magányosan lépked és szemléli a festői táj szépségét. A temető nincs messze ugyan a templomtól azonban Duhannak mégis akár tíz percig tarhat a fel út mert mindig mikor meglát valamit, ami megtetszik neki percekig képes nézni azt. Mikor belép a temetőbe, rengeteg halott sírját látja, külömböznek egymástól de mégis egyformák. A legtöbb sír elfeledett , de van pár amelyet nagyon is sokat gondoznak. Duhant azonban nem a sírok érdekelik hanem maga a táj és az, hogy egy kicsit kitisztuljon az agya. Mivel nincsenek barátai, csak saját magát vigasztalhatja. A múlt sokszor bántalmazta már őt, ez sem lehet más. Végül úgy, hogy senkit se zavarjon meg leül egy fa tövébe és elkezd visszaemlékezni a csalódásokra amik az életben történtek vele.*
~Az életemben már sok dolog történt amely megviselt de egy sem olyannyira mint ez. Emlékszem tíz éves koromig tökéletes életem volt abban a kicsi falucskában melynek már hűlt helye sincs. Atyámmal és jó anyámmal játszottam az udvaron amikor megtörtént a legrosszabb. A bátyám aki egy lovag volt mondta, hogy szaladjunk be a házunkba, mert egy fosztogató horda támadás alá vette a kicsi falumat. Nem értettem mit akarnak, hisz olyan kis javakkal rendelkeztünk amik miatt semmi értelmük nem volt idejönni. Nem sokkal később kiderült, hogy nemcsak azt akarják amink van hanem minket is ugyanis kiderült, hogy rabszolga-kereskedőkkel van dolgunk. A bátyám próbálta védeni a családomat, de hiába elfogták. A következő emlékem az volt, hogy anyaszült szál meztelenül ülök egy ketrecben. Nem volt cellának mondható, tálban kaptuk a vizet, viszont az étellel már gondjuk volt. Naponta egyszer ettünk és ittunk. Az ételt a szánkba tömték, hogy ne koplaljunk. Volt „szerencsém“ végignézni, hogy a bátyámat anyám életéért arra kényszerítik, hogy végezzen atyámmal. A bátyám vonakodott, de végül mikor már korbácssal csapkodták megtette. Én a gazdánk kis állatja voltam, minden ilyen mérkőzésen mellette térdeltem, mint valami szobor. Mint kiderült atyám halála felesleges volt, mert pár nappal később gazdánk atyám halálát követelte. A bátyám mint egy megtört kutya teljesítette a parancsot, én pedig az első sorból nézhettem végi, hogy a családom elveszik. A bátyámat már nem tekintettem a bátyámnak, egy szörnyeteg gyilkológéppé válik. Szerencsémre én még túl fiatal voltam a harchoz ahogy ahhoz is, hogy a gazdám igényeit kielégítsem az ágyban, ezért csak trófeaként, egy díszként használt és vitt magával bármerre is ment. Az évek teltek, már alig voltam úgy 20-30 kilogramm mikor a gazdám az első mérkőzésemre akart vinni. Kifogástalan felszerelést és lila festéket kaptam amivel az arcom kellet kifestenem, és a gazdám mondta, hogy ha nyerek azaz hogyha ő nyer olyan kiváltságban részesülök, hogy elölthetek vele egy éjszakát. Tudtam, hogy nem az alvásra célzott ezzel, de hát nem tehettem ellene semmit. Döntenem kellett, vagy vesztek vagy ez a szemétláda egy életre megbélyegez. Az arénában nem meglepő a bátyám ellen kellet küzdenem aki számos viadalban vett már részt. Az sem volt meglepő, hogy egyből a földre küldött, esélyem sem volt ellene. A könnyeim sem hatottak a bátyámra, kész volt végezni velem. A szerencsém az volt, hogy pár lovag megneszelte, hogy egy rabszolga-kereskedő banda tanyázik a környéken és rajtunk ütöttek. A csatában a bátyám vállát egy nyílhegy találta el, elterült majd könyörgött, hogy mentsem meg. A gyűlöletem felülkerekedett és ahelyett, hogy megmentettem végeztem vele. Ekkor lehettem talán húsz éves. A lovagokkal maradtam 4 évig, majd hajóra szálltam és megérkeztem ide. Itt sem volt az életem valami fényes, már hat ember megerőszakolt engem, se pénzem se fegyverem. Csak azzal vigasztalhatom magam, hogy régen is bántottak, nem is kevésszer és most is. Mind a kettő egy kínzási módszer, ha az egyiket elviseltem elviselem a másikat is. ~
*Azzal feláll a fa tövéből, megnyugszik és a közeli folyópart felé veszi az irányt*
A hozzászólás írója (Duhan Gruko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.19 17:14:00