Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-12 14:56:11
Üzenet elküldve: 2014-03-12 14:56:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Malissta elmesélni a szerzetesnek, hogy milyenek is azok a bizonyos katonalelkek. Szinte tudja, hogy a férfi nem tudja majd felfogni, hogyan lehetnek ilyen emberek a világon. De ezt nem is csodálja, aki nem ilyen körülmények közt nőtt fel, az nem is értheti meg ezeket a dolgokat. Ezért nem is lepődik meg a szerzetes válaszán. Elmosolyodik, majd lassan neki is kezd a válasznak.*
- Mindenkinek más oka van rá. Van aki azért áldozza az életét mások megölésére, mert valakit megöltek, aki fontos volt neki, vagyis bosszúból. Van, aki azért, mert így jut pénzhez. Van, aki a hírnév miatt, van, aki a hatalom miatt teszi. Van, aki azért, mert elvárják tőle. Mások pedig a becsület miatt. Megint mások azért mert megőrültek. Ezek mind kifogások, azért nem nézik az életet, mert nem akarják. Nem akarnak azzal foglalkozni, amit elvesznek, csak azzal, amit ezáltal magukénak tudhatnak.
*Malissta elmesélni a szerzetesnek, hogy milyenek is azok a bizonyos katonalelkek. Szinte tudja, hogy a férfi nem tudja majd felfogni, hogyan lehetnek ilyen emberek a világon. De ezt nem is csodálja, aki nem ilyen körülmények közt nőtt fel, az nem is értheti meg ezeket a dolgokat. Ezért nem is lepődik meg a szerzetes válaszán. Elmosolyodik, majd lassan neki is kezd a válasznak.*
- Mindenkinek más oka van rá. Van aki azért áldozza az életét mások megölésére, mert valakit megöltek, aki fontos volt neki, vagyis bosszúból. Van, aki azért, mert így jut pénzhez. Van, aki a hírnév miatt, van, aki a hatalom miatt teszi. Van, aki azért, mert elvárják tőle. Mások pedig a becsület miatt. Megint mások azért mert megőrültek. Ezek mind kifogások, azért nem nézik az életet, mert nem akarják. Nem akarnak azzal foglalkozni, amit elvesznek, csak azzal, amit ezáltal magukénak tudhatnak.
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-10 19:50:21
Üzenet elküldve: 2014-03-10 19:50:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Vaslábú Argus//
*Rynut nem éppen egy bátor ember, vagy egy hősies lélek. Vonakodva próbálja a tőrjével a megvágni a kezét. Többször hozzá kezd, de egyszer sem sikerül.*
-Én félek. *Suttogja.*
~Nem félek.~
*Megvágja. Végig az alkarján. A vér lefolyik a a kezéről. A szerencsétlen rosszul tartja a karját és eleinte melléfolyik. Végül gyorsan kapcsol és sír fölé emeli. Ráfolyik. Rynut szédül. Eléggé rendesen. Argus láthatja, hogy jobbra-balra kezd el dülöngélni. Elmosolyodik, majd eldől. Hányat fekve néz az égen a csillagokra. Egyre homályosabb válik a kép. Végül elsötétül. Ott fekszik, és még mindig folyik a vér a kezéből.
Rynut egy gyenge fickó. A vér nem neki való.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.10 19:52:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Rynut nem éppen egy bátor ember, vagy egy hősies lélek. Vonakodva próbálja a tőrjével a megvágni a kezét. Többször hozzá kezd, de egyszer sem sikerül.*
-Én félek. *Suttogja.*
~Nem félek.~
*Megvágja. Végig az alkarján. A vér lefolyik a a kezéről. A szerencsétlen rosszul tartja a karját és eleinte melléfolyik. Végül gyorsan kapcsol és sír fölé emeli. Ráfolyik. Rynut szédül. Eléggé rendesen. Argus láthatja, hogy jobbra-balra kezd el dülöngélni. Elmosolyodik, majd eldől. Hányat fekve néz az égen a csillagokra. Egyre homályosabb válik a kép. Végül elsötétül. Ott fekszik, és még mindig folyik a vér a kezéből.
Rynut egy gyenge fickó. A vér nem neki való.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.10 19:52:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-10 18:44:52
Üzenet elküldve: 2014-03-10 18:44:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rynut War'pero//
*Türelmesen vár, amíg a társa megkérdezi, hogy miért jöttek ide.*
-Úgy emlékszem, hogy elmondtam, hogy miért jöttünk a temetőbe. De mielőtt bele kezdenénk, az előtt még pár észrevétel. Úgy gondolom, hogy a fivére harcos lélek volt. Kék fedeles könyv, hm. Meg van még az a könyv? Lehet, hogy nem fontos, de ki tudja. Mivel tanult ember, ezért biztosan hallott már a szimbolika tudományáról. Vannak olyan szervezetek, amelyek kivágják az árulók nyelvét. Azoknak, akik láttak valamit viszont a szemét vágják ki. Elrettentés képen a többieknek. Bár az a gyanúm, hogy ez túl egyszerű válasz lenne.
*Letérdel, s bal kézzel megérinti a sírt.*
-Rég találkoztunk.
*Feláll, s leporolja a térdét.*
-Ez egy harcos sírja. Erőszakos halált halt. Hogy mikor, azt nem tudnám megmondani. Ő adta nekem a lábszárát, amiből a tőröm készült. Sajnálatos módon ő nem képes átlépni, így örökre ide van börtönözve. Kissé dühös, de ki ne lenne az, aki erőszakos halált hall, s nem léphet tovább? A vér kapcsolja össze a testet és a lelket. Aki a vérét adja egy halottnak, az beengedi magába a halottat is egy rövid időre.
*Argus feltűri a bal karján a ruháját. Lassú mozdulatokkal lecsatolja az alkarvédőt, benne a csonttőrrel. A mágus bal alkarja tele van hegekkel. A tarisznyájából csíkokra vágott ruhadarabokat vesz elő. Pero már sejtheti, hogy mi következik. Előveszi a csonttőrét, és hosszában megvágja a karját. A vér vörös folyóként csorog végig a karján. Hagyja, hogy a vére a sírra csorogjon.*
-A vérem szólít, hív jer elő. Hallgasd meg, hogy miért szólítalak elő.
*Argus szótlanul térdel a sír mellet. Közben olyan hangokra figyel, amelyet a társa nem hallhat. Egy egér rohan el a sír fejfája alatt.*
-Rendben. *mondja Argus, miközben az egyik csík ruhadarabbal beköti a friss sebet. Majd egy másik darab ruhával megtörli a tőrt.*
-Most maga jön. Nem kell mondania semmit, csak a vérét kell csorgatnia a sírra. És figyeljen. Ha a fivére tényleg magában van, akkor meg fogja akadályozni az újabb kapcsolatot. Ha evvel végeztünk, akkor utána térjünk nyugovóra. Hosszú napunk volt, s ennyi elegendő egy napra. Én a Pegazusban szállok meg. Reggel, inkább délben találkozzunk az erdei tisztáson.
*Hátra lép egy lépést, s hagyja, hogy Pero megtegye, amire kérte.*
*Türelmesen vár, amíg a társa megkérdezi, hogy miért jöttek ide.*
-Úgy emlékszem, hogy elmondtam, hogy miért jöttünk a temetőbe. De mielőtt bele kezdenénk, az előtt még pár észrevétel. Úgy gondolom, hogy a fivére harcos lélek volt. Kék fedeles könyv, hm. Meg van még az a könyv? Lehet, hogy nem fontos, de ki tudja. Mivel tanult ember, ezért biztosan hallott már a szimbolika tudományáról. Vannak olyan szervezetek, amelyek kivágják az árulók nyelvét. Azoknak, akik láttak valamit viszont a szemét vágják ki. Elrettentés képen a többieknek. Bár az a gyanúm, hogy ez túl egyszerű válasz lenne.
*Letérdel, s bal kézzel megérinti a sírt.*
-Rég találkoztunk.
*Feláll, s leporolja a térdét.*
-Ez egy harcos sírja. Erőszakos halált halt. Hogy mikor, azt nem tudnám megmondani. Ő adta nekem a lábszárát, amiből a tőröm készült. Sajnálatos módon ő nem képes átlépni, így örökre ide van börtönözve. Kissé dühös, de ki ne lenne az, aki erőszakos halált hall, s nem léphet tovább? A vér kapcsolja össze a testet és a lelket. Aki a vérét adja egy halottnak, az beengedi magába a halottat is egy rövid időre.
*Argus feltűri a bal karján a ruháját. Lassú mozdulatokkal lecsatolja az alkarvédőt, benne a csonttőrrel. A mágus bal alkarja tele van hegekkel. A tarisznyájából csíkokra vágott ruhadarabokat vesz elő. Pero már sejtheti, hogy mi következik. Előveszi a csonttőrét, és hosszában megvágja a karját. A vér vörös folyóként csorog végig a karján. Hagyja, hogy a vére a sírra csorogjon.*
-A vérem szólít, hív jer elő. Hallgasd meg, hogy miért szólítalak elő.
*Argus szótlanul térdel a sír mellet. Közben olyan hangokra figyel, amelyet a társa nem hallhat. Egy egér rohan el a sír fejfája alatt.*
-Rendben. *mondja Argus, miközben az egyik csík ruhadarabbal beköti a friss sebet. Majd egy másik darab ruhával megtörli a tőrt.*
-Most maga jön. Nem kell mondania semmit, csak a vérét kell csorgatnia a sírra. És figyeljen. Ha a fivére tényleg magában van, akkor meg fogja akadályozni az újabb kapcsolatot. Ha evvel végeztünk, akkor utána térjünk nyugovóra. Hosszú napunk volt, s ennyi elegendő egy napra. Én a Pegazusban szállok meg. Reggel, inkább délben találkozzunk az erdei tisztáson.
*Hátra lép egy lépést, s hagyja, hogy Pero megtegye, amire kérte.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-10 18:33:32
Üzenet elküldve: 2014-03-10 18:33:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Mora Dravok //
*Húga végre rájött, kit is akart meglopni az előbb. Pyrkon hallja, ahogy közeledik de nem fordul meg, csak érzések nélküli arccal megy előre. Olyan, mint azok a fából készült bábok a ruhaboltokban, kovácsoknál, melyekre az öltözeteket aggatják, hogy az emberek bele tudják magukat képzelni, vagy a Barakkban lőnek rá, esetleg ütik valamivel. Mintha nem lenne arca... Az eddig, már szinte lételemémé vállt vigyor eltűnt...*
-Nem hagytalak ott. *Mondja, amint mellé ér Mora.* Pontosan tudtam, hogy követni fogsz. A folyópartra megyünk, ott majd megbeszéljük, amit meg kell beszélnünk.
*A füvet bámulja. Egyenesen megy előre és nem csinál mást, mint nézi a füvet. Egyszer - egyszer maga elé, vagy mellé pillant, nehogy neki menjen egy sírnak, ahogy halad a part felé. Egyszer maga mellé, Morára néz, majd vissza a földre.*
~Nem vigyáztam rá eléggé... Milyen bátyja voltam?! Még a saját húgomat sem tudom megvédeni néhány orktól. Nem ezt érdemli, hogy ilyen testvére legyen.~
*Ökölbe szorul jobb marka maga mellet, ahogy ostorozza magát gondolataival. Ő sem tudja miért teszi, de nem tud mást csinálni, kényszert érez rá, mintha ettől bármi is kicsivel jobb lenne, vagy valaki meghallaná és bűnbocsánatot adna neki. De senki sem hallja, senki sem bocsát meg neki. Talán nem is hibás ebben a vétségben, de őt ez nem érdekli, vagy csak nem akarja érdekelni.*
*Húga végre rájött, kit is akart meglopni az előbb. Pyrkon hallja, ahogy közeledik de nem fordul meg, csak érzések nélküli arccal megy előre. Olyan, mint azok a fából készült bábok a ruhaboltokban, kovácsoknál, melyekre az öltözeteket aggatják, hogy az emberek bele tudják magukat képzelni, vagy a Barakkban lőnek rá, esetleg ütik valamivel. Mintha nem lenne arca... Az eddig, már szinte lételemémé vállt vigyor eltűnt...*
-Nem hagytalak ott. *Mondja, amint mellé ér Mora.* Pontosan tudtam, hogy követni fogsz. A folyópartra megyünk, ott majd megbeszéljük, amit meg kell beszélnünk.
*A füvet bámulja. Egyenesen megy előre és nem csinál mást, mint nézi a füvet. Egyszer - egyszer maga elé, vagy mellé pillant, nehogy neki menjen egy sírnak, ahogy halad a part felé. Egyszer maga mellé, Morára néz, majd vissza a földre.*
~Nem vigyáztam rá eléggé... Milyen bátyja voltam?! Még a saját húgomat sem tudom megvédeni néhány orktól. Nem ezt érdemli, hogy ilyen testvére legyen.~
*Ökölbe szorul jobb marka maga mellet, ahogy ostorozza magát gondolataival. Ő sem tudja miért teszi, de nem tud mást csinálni, kényszert érez rá, mintha ettől bármi is kicsivel jobb lenne, vagy valaki meghallaná és bűnbocsánatot adna neki. De senki sem hallja, senki sem bocsát meg neki. Talán nem is hibás ebben a vétségben, de őt ez nem érdekli, vagy csak nem akarja érdekelni.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-10 16:24:29
Üzenet elküldve: 2014-03-10 16:24:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Vaslábú Argus//
//Holdudvar//
*Rynut szinte hányingert kap. Lassan feláll és Argus után indul. Lassú léptekkel halad és minden második lépésnél dülöngélni kezd. Rettenetesen szédül, de próbál koncentrálni a varázslóra.*
//Útközben//
-Az égésnyom... Hmm... Már emlékszem. A kovácsnál voltunk. A bátyám neki esett egy igazán szemét alaknak... Hogy miért az mindegy. Egy még izzó kardot húzott el az egyik asztalról az elvetemült és jól képen törölte a lapos végével a testvérem. A szobás feladvány... Igen, saját házunk volt, vagyis van. Én most is ott lakok.
~Ha lehet azt lakásnak nevezni, amit én művelek vele...~
-A gazdag negyedben van a ház, és nem éppen nagy. Két főre nagy, de egy négy fős családnak éppen hogy elegendő. Kinek a szobájában? Huh... Az előtértől balra van egy dolgozó szoba... Ott. Igen, ott.
*Nagyot nyel. Amikor Argus belenéz a vízbe Rynut kíváncsiságot tettetve szintén bele néz, de távolról látszik, hogy csak udvariasságból követi Argus cselekedeteit.*
-Köszönöm. Maga egy bölcs ember.
//Temető//
-Harcolt? Eljutni valahova? Fogalmam sincsen. Talán a harc. A bútorok állapotából ítélve. Mára egy bútor sincs meg ezek közül, mindet elfűtöttem. A szemet??? *Rynutot újra elkapja a hányinger.* Kerestem... Nem találtam soha meg... *Öklendezni kezd.* Honnét jött haza? Ő otthon volt én pedig a piacról jöttem. Ha jól emlékszem egy kék fedelű könyvét írta, mikor elmentem a vacsoráért. Mikor hazaértem ledobtam az előtéri asztalra a halat és indultam a konyha felé megfőzni. Akkor botlottam bele a kellemetlen szobába. Valahogy előtte észre sem vettem... Hozzám nyilván nem akart szólni. Inkább olyan hangot adott ki, mint akinek be van dugulva az egyik tüdője valahol, és csúnyán zihál.
*Rynut újra összeborzong és meghallja amikor Argus félre érti a "visszahoznám az életbe" kijelentését.*
-Nem arra gondoltam. Nem a testére, csupán arra, hogy a lelkével beszélhessek egy vagy két percet.
*Meglátja a hiányos feliratú sírt.*
~Ez az enyém? Ha ilyen rossz humorral akar most ez az ember megáldani, akkor csak az időmet rabolja... Ne is gondolj ilyesmire! Egyelőre csak segített! Soha nem beszéltem ezekről ezelőtt. Talán ez egy esély...~
-Jó ember volt. Ennél többet nagyon nem tudok róla mondani. Apám helyett apám volt. Tudja milyen az amikor szeretik önt? Mármint szülői szeretetre gondoljon. Az aki mindentől megakar óvni, de szigorú... Azt akarja, hogy a gyereke legyen a legokosabb, a legszebb, a legszerencsésebb... Tényleg nem tudok ennél többet mondani. *Rynut elhallgat. Köhög egyet, majd Argus szemébe néz. Egyenes és lényegre törő pillantásokkal.*
-Miért jöttünk ide?
A hozzászólás írója (Rynut War'pero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.10 16:26:31
//Holdudvar//
*Rynut szinte hányingert kap. Lassan feláll és Argus után indul. Lassú léptekkel halad és minden második lépésnél dülöngélni kezd. Rettenetesen szédül, de próbál koncentrálni a varázslóra.*
//Útközben//
-Az égésnyom... Hmm... Már emlékszem. A kovácsnál voltunk. A bátyám neki esett egy igazán szemét alaknak... Hogy miért az mindegy. Egy még izzó kardot húzott el az egyik asztalról az elvetemült és jól képen törölte a lapos végével a testvérem. A szobás feladvány... Igen, saját házunk volt, vagyis van. Én most is ott lakok.
~Ha lehet azt lakásnak nevezni, amit én művelek vele...~
-A gazdag negyedben van a ház, és nem éppen nagy. Két főre nagy, de egy négy fős családnak éppen hogy elegendő. Kinek a szobájában? Huh... Az előtértől balra van egy dolgozó szoba... Ott. Igen, ott.
*Nagyot nyel. Amikor Argus belenéz a vízbe Rynut kíváncsiságot tettetve szintén bele néz, de távolról látszik, hogy csak udvariasságból követi Argus cselekedeteit.*
-Köszönöm. Maga egy bölcs ember.
//Temető//
-Harcolt? Eljutni valahova? Fogalmam sincsen. Talán a harc. A bútorok állapotából ítélve. Mára egy bútor sincs meg ezek közül, mindet elfűtöttem. A szemet??? *Rynutot újra elkapja a hányinger.* Kerestem... Nem találtam soha meg... *Öklendezni kezd.* Honnét jött haza? Ő otthon volt én pedig a piacról jöttem. Ha jól emlékszem egy kék fedelű könyvét írta, mikor elmentem a vacsoráért. Mikor hazaértem ledobtam az előtéri asztalra a halat és indultam a konyha felé megfőzni. Akkor botlottam bele a kellemetlen szobába. Valahogy előtte észre sem vettem... Hozzám nyilván nem akart szólni. Inkább olyan hangot adott ki, mint akinek be van dugulva az egyik tüdője valahol, és csúnyán zihál.
*Rynut újra összeborzong és meghallja amikor Argus félre érti a "visszahoznám az életbe" kijelentését.*
-Nem arra gondoltam. Nem a testére, csupán arra, hogy a lelkével beszélhessek egy vagy két percet.
*Meglátja a hiányos feliratú sírt.*
~Ez az enyém? Ha ilyen rossz humorral akar most ez az ember megáldani, akkor csak az időmet rabolja... Ne is gondolj ilyesmire! Egyelőre csak segített! Soha nem beszéltem ezekről ezelőtt. Talán ez egy esély...~
-Jó ember volt. Ennél többet nagyon nem tudok róla mondani. Apám helyett apám volt. Tudja milyen az amikor szeretik önt? Mármint szülői szeretetre gondoljon. Az aki mindentől megakar óvni, de szigorú... Azt akarja, hogy a gyereke legyen a legokosabb, a legszebb, a legszerencsésebb... Tényleg nem tudok ennél többet mondani. *Rynut elhallgat. Köhög egyet, majd Argus szemébe néz. Egyenes és lényegre törő pillantásokkal.*
-Miért jöttünk ide?
A hozzászólás írója (Rynut War'pero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.10 16:26:31
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-09 22:53:38
Üzenet elküldve: 2014-03-09 22:53:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rynut War'pero//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Holdudvar//
*Hallgatja Pero válaszait, de nem szól semmit, hagyja, hogy az emlékek előtörjenek belőle. Csendben figyel, és fejben jegyzi a fontos információkat.*
-Egy kis mozgás segíti a gondolkodást, gyere. Közben elmondom, hogy mit gondolok.
//Útközben//
*Argus az erdő felé veszi az irányt, s onnét a tisztásra. Majd tovább.*
-Égésnyom? Valamikor megégette magát valahol? Erről tud valamit? Ha emlékszik a szobás feladványra, akkor arra is emlékszik, hogy ha mindent tudunk, akkor is nehéz lehet megválaszolni egy kérdést. Szóval nem mindegy, hogy mikor történt. Lehet, hogy nem fontos, de az is lehet, hogy kulcsfontosságú. Saját házuk volt? Hol? Mekkora? Kinek a szobájába halt meg?*A folyóparton megáll egy kicsit, hogy megnézze a víz felszínét, hátha lát benne valamit.*
-Az indulatai miatt ne aggódjon, vagy, hogy megbánt engem. Ilyen helyzetben a mágus érzései, lelki világa nem fontos. Egy mágusnak meg kell tanulnia, hogy ilyen helyzetben nem neki szólnak a dolgok. *Utal Pero kifakadására, hogy Argus nem látta meghalni a húgát. Próbál határozott lenni, de nem olyan könnyű neki sem magára vennie a hallottakat.*
//Temető//
*Határozott léptekkel halad a temető egy elhagyatott része felé, mint aki nem először jár itt.*
-Szóval a szobába sok helyen vér volt. Harcolt vagy próbált eljutni valahova? Több helyen megkéselték, s a tüdejéből ez a tőr állt ki. Ezen kívül kivájták a szemét. Azt megtalálta vagy sem? Ilyen sérülésekkel nem sokáig él egy ember pár perc csupán. Sokan azt hiszik, hogy a mágusok mindenre képesek, sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de a mágusok maximum negyed képes gyógyítani, inkább a papok azok, akikre ön gondol. Honnét ért haza akkor? Az a fura nyögés szerű hang lehetett az, hogy beszélni akart önhöz?
*Megáll az egyik jelöletlen sír előtt.*
-A temetőkben a legerősebb a kapcsolat a holtakkal. Ne akarja visszahozni. A holtak, holtak, az élők pedig élők. Ezt a kettőt ne keverje. Hiába jön vissza a fivére, az már nem lenne ugyan az. A fivére lényege még önnel van, ha hús testet ad neki, az csak rontana a helyzeten.
*Megvárja, míg az megválaszolja a kérdéseket, s csak utána mondja el az itteni feladatott.*
-Mondja el, hogy milyen ember volt a fivére. A három legjellemzőbb tulajdonságát példákkal. Ne csak azt mondja, hogy jó indulatú, hanem azt, ahogyan ezt maga látta.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Holdudvar//
*Hallgatja Pero válaszait, de nem szól semmit, hagyja, hogy az emlékek előtörjenek belőle. Csendben figyel, és fejben jegyzi a fontos információkat.*
-Egy kis mozgás segíti a gondolkodást, gyere. Közben elmondom, hogy mit gondolok.
//Útközben//
*Argus az erdő felé veszi az irányt, s onnét a tisztásra. Majd tovább.*
-Égésnyom? Valamikor megégette magát valahol? Erről tud valamit? Ha emlékszik a szobás feladványra, akkor arra is emlékszik, hogy ha mindent tudunk, akkor is nehéz lehet megválaszolni egy kérdést. Szóval nem mindegy, hogy mikor történt. Lehet, hogy nem fontos, de az is lehet, hogy kulcsfontosságú. Saját házuk volt? Hol? Mekkora? Kinek a szobájába halt meg?*A folyóparton megáll egy kicsit, hogy megnézze a víz felszínét, hátha lát benne valamit.*
-Az indulatai miatt ne aggódjon, vagy, hogy megbánt engem. Ilyen helyzetben a mágus érzései, lelki világa nem fontos. Egy mágusnak meg kell tanulnia, hogy ilyen helyzetben nem neki szólnak a dolgok. *Utal Pero kifakadására, hogy Argus nem látta meghalni a húgát. Próbál határozott lenni, de nem olyan könnyű neki sem magára vennie a hallottakat.*
//Temető//
*Határozott léptekkel halad a temető egy elhagyatott része felé, mint aki nem először jár itt.*
-Szóval a szobába sok helyen vér volt. Harcolt vagy próbált eljutni valahova? Több helyen megkéselték, s a tüdejéből ez a tőr állt ki. Ezen kívül kivájták a szemét. Azt megtalálta vagy sem? Ilyen sérülésekkel nem sokáig él egy ember pár perc csupán. Sokan azt hiszik, hogy a mágusok mindenre képesek, sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de a mágusok maximum negyed képes gyógyítani, inkább a papok azok, akikre ön gondol. Honnét ért haza akkor? Az a fura nyögés szerű hang lehetett az, hogy beszélni akart önhöz?
*Megáll az egyik jelöletlen sír előtt.*
-A temetőkben a legerősebb a kapcsolat a holtakkal. Ne akarja visszahozni. A holtak, holtak, az élők pedig élők. Ezt a kettőt ne keverje. Hiába jön vissza a fivére, az már nem lenne ugyan az. A fivére lényege még önnel van, ha hús testet ad neki, az csak rontana a helyzeten.
*Megvárja, míg az megválaszolja a kérdéseket, s csak utána mondja el az itteni feladatott.*
-Mondja el, hogy milyen ember volt a fivére. A három legjellemzőbb tulajdonságát példákkal. Ne csak azt mondja, hogy jó indulatú, hanem azt, ahogyan ezt maga látta.
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-09 20:48:04
Üzenet elküldve: 2014-03-09 20:48:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin egyáltalán nem képes megérteni ezeket a bizonyos katonalelkeket. Csakis a harcnak élni ez számára túl véres és egyszerű. A kolostorban azt tanították neki, hogy mindent meg kell ismerni és amit ismerünk azt is többféleképpen vizsgálja. El sem tudja képzelni, hogy valaki egész életében egy dologban higgyen és csak arra áldozza az életét a nélkül, hogy másképp nézze a lehetőségeit és az életét. Ezt el is mondja a lánynak.*
-Számomra nem tűnnek olyan vonzó személyiségeknek ezek a katona lelkek. Mégis miért áldozná valaki arra az életét, hogy másokat megöljön. Ezt én nem értem. Miért nem az élet szépségét fogadják be?
*Aokin egyáltalán nem képes megérteni ezeket a bizonyos katonalelkeket. Csakis a harcnak élni ez számára túl véres és egyszerű. A kolostorban azt tanították neki, hogy mindent meg kell ismerni és amit ismerünk azt is többféleképpen vizsgálja. El sem tudja képzelni, hogy valaki egész életében egy dologban higgyen és csak arra áldozza az életét a nélkül, hogy másképp nézze a lehetőségeit és az életét. Ezt el is mondja a lánynak.*
-Számomra nem tűnnek olyan vonzó személyiségeknek ezek a katona lelkek. Mégis miért áldozná valaki arra az életét, hogy másokat megöljön. Ezt én nem értem. Miért nem az élet szépségét fogadják be?
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-08 12:30:18
Üzenet elküldve: 2014-03-08 12:30:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*A temetőben, mint mindig, a köd az úr. Nem látni sok mindent, tipikus temető hangulat van itt. Imákat mormol, ahogy azt kell egy egy temetőben, amit az ősöknek címez, eközben ahogy tudja, próbál nem letérni az útról. Nem fél tőle, hogy eltévedne, elvégre ez csak egy szimpla temető, viszont a köd most hihetetlenül sűrű, ami már kevésbé megszokott, mint a jelenség maga. Lassan halad előre, amikor megbotlik valamiben. Halk puffanással hull alá. Lábához néz, de semmit nem lát.*
~Pedig volt itt valami...~
*Toragg szentül meg van róla győződve, hogy volt ott valami, egy kő, kavics, gyökér, akármi, amiben elesett, de mégsem. Vállat vonva halad tovább és legnagyobb örömére a templomkertben már a ködnek nyoma sincs.*
~Pedig volt itt valami...~
*Toragg szentül meg van róla győződve, hogy volt ott valami, egy kő, kavics, gyökér, akármi, amiben elesett, de mégsem. Vállat vonva halad tovább és legnagyobb örömére a templomkertben már a ködnek nyoma sincs.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-06 21:29:35
Üzenet elküldve: 2014-03-06 21:29:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Malissta kedves mosollyal figyeli, ahogy a férfi tiszeteletét, vagy valami olyasmit fejezi ki a holtak előtt. Mikor pedig a szerzetes megint mellé lép elmondja a véleményét a dolgokról, s hogy teljesen egyet ért Aokinnal. Most szívesen beszélne erről a témáról. Ritka az ilyen pillanat, mikor valamiről hosszan is beszélne, azonban a férfi bizonyosan arra alapozott, hogy hamar megunná, hiszen témát váltott. A törpe elmosolyodik, majd halkan mesélni kezd.*
- A nagyapám zsoldos katona volt. Messzi tájakat bejárt, s többek között ő is nagy hírnevet szerzett a családomnak. Már kislány korom óta csodáltam az erejét, a tudását, a bátorságát és olyan akartam lenni, mint ő. Ezt az álmomat nem adtam fel, s az évek alatt mindent megtanultam a nagyapámtól. Rendes zsoldosnak nevelt ki, persze az is rásegített a dologba, hogy a véremben van a zsoldosok viselkedése. Sok ősöm volt valamilyen katona. A katona lelkek olyanok, akik az egész eletüket arra áldozzák, vagy áldozták, hogy a harccal foglalkozzanak. Az ilyeneknek nincsen más csak az élet meg a halál, az egyet dolog amiben hiszenek az egyetlen mondat. Ölj vagy téged ölnek! Én is sokáig így gondolkodtam, de aztán kitárult felém a világ egy másik oldala is. Azt pedig meg kell hagyni, hogy ez a fele is nagyon tetszik.
*Malissta kedves mosollyal figyeli, ahogy a férfi tiszeteletét, vagy valami olyasmit fejezi ki a holtak előtt. Mikor pedig a szerzetes megint mellé lép elmondja a véleményét a dolgokról, s hogy teljesen egyet ért Aokinnal. Most szívesen beszélne erről a témáról. Ritka az ilyen pillanat, mikor valamiről hosszan is beszélne, azonban a férfi bizonyosan arra alapozott, hogy hamar megunná, hiszen témát váltott. A törpe elmosolyodik, majd halkan mesélni kezd.*
- A nagyapám zsoldos katona volt. Messzi tájakat bejárt, s többek között ő is nagy hírnevet szerzett a családomnak. Már kislány korom óta csodáltam az erejét, a tudását, a bátorságát és olyan akartam lenni, mint ő. Ezt az álmomat nem adtam fel, s az évek alatt mindent megtanultam a nagyapámtól. Rendes zsoldosnak nevelt ki, persze az is rásegített a dologba, hogy a véremben van a zsoldosok viselkedése. Sok ősöm volt valamilyen katona. A katona lelkek olyanok, akik az egész eletüket arra áldozzák, vagy áldozták, hogy a harccal foglalkozzanak. Az ilyeneknek nincsen más csak az élet meg a halál, az egyet dolog amiben hiszenek az egyetlen mondat. Ölj vagy téged ölnek! Én is sokáig így gondolkodtam, de aztán kitárult felém a világ egy másik oldala is. Azt pedig meg kell hagyni, hogy ez a fele is nagyon tetszik.
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-04 21:09:26
Üzenet elküldve: 2014-03-04 21:09:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Miután Aokin tiszteletét teszi a holtak előtt az után a lány közli vele mennyire egyetért vele és elmondja, hogy ő mit gondol. Aokin a kolostorba a testvéreivel sokat beszélgetett ilyen módon. Most is megtehetnék, hogy egy témáról napestig beszélgetnek de, Aokin inkább témát vált míg a lány bele nem fárad az ilyen beszédbe.*
-Hogy érted azt, hogy katonaléleknek gondolod magad.
*Aokin sosem szerette a katonák életét és nem is tartotta vonzónak. Csak azért harcolni, hogy a tudásod arra használd, hogy másoknak árts vele. Ezt a szerzetes sosem tudta megérteni mi értelme van. Mindenesetre nagyon sajnálta őket.*
*Miután Aokin tiszteletét teszi a holtak előtt az után a lány közli vele mennyire egyetért vele és elmondja, hogy ő mit gondol. Aokin a kolostorba a testvéreivel sokat beszélgetett ilyen módon. Most is megtehetnék, hogy egy témáról napestig beszélgetnek de, Aokin inkább témát vált míg a lány bele nem fárad az ilyen beszédbe.*
-Hogy érted azt, hogy katonaléleknek gondolod magad.
*Aokin sosem szerette a katonák életét és nem is tartotta vonzónak. Csak azért harcolni, hogy a tudásod arra használd, hogy másoknak árts vele. Ezt a szerzetes sosem tudta megérteni mi értelme van. Mindenesetre nagyon sajnálta őket.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-03 10:26:40
Üzenet elküldve: 2014-03-03 10:26:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zokolan Laffazin//
*A fiú végig figyelmesen bólogat, és igyekszik megérteni a barátja szavait, ki már-már tanítóként szól hozzá.*
~Úgy beszél, ahogy nagyapa.~ *Állapítja meg csillogó szemekkel.*
~Rá nem mindig figyeltem, mert sokszor unalmas dolgokat mondott, de...~ *Mióta a városba ért rengetegszer belátta, hogy jobban kellett volna figyelnie tanítójára. Ezért most elhatározza, hogy új barátjára bizony figyelni fog. Újra végignéz a kerten.*
- Szépek így is... De természetesen azért jobban szeretem őket. *Vallja be a fiú.*
*A szűk utacskán a temető elé érnek, majd lassan áthaladnak a vaskapun. A fiú aggodalmasan lesi a szekér oldalait, amit a sötét elf lassan átnavigál a járaton. Ez után temető sírjait veszi szemügyre, amik szintén hasonlóan ékesek és díszesek, mint az előző kert, és házak.*
~Tényleg szépek... de nem unalmas, ha minden ugyanúgy néz ki?~ *Majd a temető belseje fele haladva egyre kevésbé díszítettek a sírok. Ahogy beérnek a ködbe, ösztönösen közelebb húzódik társához.*
- Ugye itt nincsenek kísértetek? *Kérdezi aggodalmasan. Nagyapja ugyan megtanította neki, hogy a köd csupán vízpára, mely egy tó, vagy folyó közelségét jelzi. Most mégis megijedt egy kicsit, mert mind beljebb haladva egyre elhagyatottabbak sírokat is lát és azt is hallotta, hogy az ilyen sírok körül gyakran járnak kóbor lelkek, mert az ilyen helyeket különösen kedvelik.*
- Ah, ott a másik kapu! *Kiált fel, ahogy meglátja a kijáratot. Amikor meglátta az újabb vaskaput, azonnal felderült az arca.*
- Azt hiszem, nem szeretem a temetőket. *Jelenteti ki felfedezését bocsánatkérő tekintettel.*
*A fiú végig figyelmesen bólogat, és igyekszik megérteni a barátja szavait, ki már-már tanítóként szól hozzá.*
~Úgy beszél, ahogy nagyapa.~ *Állapítja meg csillogó szemekkel.*
~Rá nem mindig figyeltem, mert sokszor unalmas dolgokat mondott, de...~ *Mióta a városba ért rengetegszer belátta, hogy jobban kellett volna figyelnie tanítójára. Ezért most elhatározza, hogy új barátjára bizony figyelni fog. Újra végignéz a kerten.*
- Szépek így is... De természetesen azért jobban szeretem őket. *Vallja be a fiú.*
*A szűk utacskán a temető elé érnek, majd lassan áthaladnak a vaskapun. A fiú aggodalmasan lesi a szekér oldalait, amit a sötét elf lassan átnavigál a járaton. Ez után temető sírjait veszi szemügyre, amik szintén hasonlóan ékesek és díszesek, mint az előző kert, és házak.*
~Tényleg szépek... de nem unalmas, ha minden ugyanúgy néz ki?~ *Majd a temető belseje fele haladva egyre kevésbé díszítettek a sírok. Ahogy beérnek a ködbe, ösztönösen közelebb húzódik társához.*
- Ugye itt nincsenek kísértetek? *Kérdezi aggodalmasan. Nagyapja ugyan megtanította neki, hogy a köd csupán vízpára, mely egy tó, vagy folyó közelségét jelzi. Most mégis megijedt egy kicsit, mert mind beljebb haladva egyre elhagyatottabbak sírokat is lát és azt is hallotta, hogy az ilyen sírok körül gyakran járnak kóbor lelkek, mert az ilyen helyeket különösen kedvelik.*
- Ah, ott a másik kapu! *Kiált fel, ahogy meglátja a kijáratot. Amikor meglátta az újabb vaskaput, azonnal felderült az arca.*
- Azt hiszem, nem szeretem a temetőket. *Jelenteti ki felfedezését bocsánatkérő tekintettel.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-01 18:34:39
Üzenet elküldve: 2014-03-01 18:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*A ruhába burkolózott férfi bolyong a sírok közt, s keresi a templomba vezető utat, csakhogy a sűrű, vágható köd nem enged át fényt, s most az egyszer a ködben szellemnek látszó csuhás várja a fényt ami utat mutat neki, de egyben átkozza is azt a pillanatot amikor, a napsugarak át melegítik testét, és ami akkor jő el mikor megtalálja a templomhoz vezető ösvényt. Néha-néha valami neszt lehet hallani néhány fa felől, de a félelmetes alak csak betudja pár bagolynak e hangokat. Kissé nyirkos a levegő, de torka még mindig száraz. Lábai roskadoznak már a sok gyaloglástól, s nem tudják még sokáig vinni a sújt. A vászon tömeg alól még mindig morgások, és motyogás hallatszik, van mikor a csuha gazdája adja ki a hangot, van mikor a gazdának gyomra. A ruha söpri maga előtt a port, s a földet, miközben olykor-olykor megrezzen a ruhaember.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-02-27 18:07:28
Üzenet elküldve: 2014-02-27 18:07:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Határozottan állítható, hogy Malisstanak sikerült jobb kedvre deríteni a szerzetest. Ennek kifejezetten örül. Nézetei most kisegítették, még sosem érezte ennyire jó dolognak azt, hogy így vélekedik a világ dolgairól. A szerzetes pedig még megtoldja egy gondolattal az elképzeléseit. Malissta mosolyog, hiszen teljesen egyet ért. Ilyen formán szemlélve a kövek is ugyanolyanok, mint minden más. Éppen reagálna, mikor a férfi megfordul és bólint egyet a kősírok felé. A törpe nem tekint vissza, valahogy neki még mindig műalkotás a kősíremlék, amit csak szakma béli szemmel tud figyelni. Mikor a szerzetes megint mellé lép megszólal.*
- Igazad van! A kövek is részei, bár inkább csak a váza! Az élet bennük teljesen másmilyen. S bár a természet megérdemli, hogy foglalkozzanak vele. Sokan mégsem törődnek vele eléggé. Főleg az olyan katona lelkek nem,mint én. Magam is csak azért figyelek rá, mert megláttam a szépet, amit csodálni lehet.
*Határozottan állítható, hogy Malisstanak sikerült jobb kedvre deríteni a szerzetest. Ennek kifejezetten örül. Nézetei most kisegítették, még sosem érezte ennyire jó dolognak azt, hogy így vélekedik a világ dolgairól. A szerzetes pedig még megtoldja egy gondolattal az elképzeléseit. Malissta mosolyog, hiszen teljesen egyet ért. Ilyen formán szemlélve a kövek is ugyanolyanok, mint minden más. Éppen reagálna, mikor a férfi megfordul és bólint egyet a kősírok felé. A törpe nem tekint vissza, valahogy neki még mindig műalkotás a kősíremlék, amit csak szakma béli szemmel tud figyelni. Mikor a szerzetes megint mellé lép megszólal.*
- Igazad van! A kövek is részei, bár inkább csak a váza! Az élet bennük teljesen másmilyen. S bár a természet megérdemli, hogy foglalkozzanak vele. Sokan mégsem törődnek vele eléggé. Főleg az olyan katona lelkek nem,mint én. Magam is csak azért figyelek rá, mert megláttam a szépet, amit csodálni lehet.
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-02-26 19:18:13
Üzenet elküldve: 2014-02-26 19:18:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
-Ha úgy vesszük akkor a kövek is a természethez tartoznak úgyhogy végül is a természet előtt hajolsz meg. A természet pedig önmagában olyan csoda ami megérdemli, hogy sokat foglalkozzon vele az ember.
*A fiatal szerzetes nagyon szereti a természetet. Otthon a kolostorban is gyakran sétált el a folyóig, hogy csodálhassa. Ez a kis beszélgetés is jól esett neki és már el is felejtette azokat a sötét gondolatokat amik a halottak közti különbségekről jártak a fejében. De hirtelen eszébe jut milyen rossz dolgot is kívánt és mondott azokról akik kősírokban élnek úgyhogy hátrafordul és lehajtja a fejét előttük majd tovább indul.*
-Ha úgy vesszük akkor a kövek is a természethez tartoznak úgyhogy végül is a természet előtt hajolsz meg. A természet pedig önmagában olyan csoda ami megérdemli, hogy sokat foglalkozzon vele az ember.
*A fiatal szerzetes nagyon szereti a természetet. Otthon a kolostorban is gyakran sétált el a folyóig, hogy csodálhassa. Ez a kis beszélgetés is jól esett neki és már el is felejtette azokat a sötét gondolatokat amik a halottak közti különbségekről jártak a fejében. De hirtelen eszébe jut milyen rossz dolgot is kívánt és mondott azokról akik kősírokban élnek úgyhogy hátrafordul és lehajtja a fejét előttük majd tovább indul.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-02-26 17:41:22
Üzenet elküldve: 2014-02-26 17:41:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Hosszan fejti ki véleményét a temetőről, s a benne lévő életről. Szerencséjére a szerzetes is egyet ért ebben, így sikerült kicsit felvidítania.*
- Ahogy mondod! Az élet örök körforgás és sosem áll meg! Ha valami vagy valaki meghal azzal egyidőben születik valami új is! Ez a természet egyik csodája. Bár a kövekhez jobban értek, de a természet ezen csodája előtt, amióta az eszemet tudom meghajlok.
*Áradozik tovább, s közben már azok mellett a bizonyos élettel teli sírok mellett haladnak, amikről eddig beszélgettek. Malissta nem győzi őket csodálni, ezt mindig megteszi, s ezen szokását nem fogja megmásítani.*
*Hosszan fejti ki véleményét a temetőről, s a benne lévő életről. Szerencséjére a szerzetes is egyet ért ebben, így sikerült kicsit felvidítania.*
- Ahogy mondod! Az élet örök körforgás és sosem áll meg! Ha valami vagy valaki meghal azzal egyidőben születik valami új is! Ez a természet egyik csodája. Bár a kövekhez jobban értek, de a természet ezen csodája előtt, amióta az eszemet tudom meghajlok.
*Áradozik tovább, s közben már azok mellett a bizonyos élettel teli sírok mellett haladnak, amikről eddig beszélgettek. Malissta nem győzi őket csodálni, ezt mindig megteszi, s ezen szokását nem fogja megmásítani.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-02-25 19:02:59
Üzenet elküldve: 2014-02-25 19:02:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin kicsit meg is lepődik a lányszavain. A szavai bölcsességről árulkodnak és fejlett világszemléletről. A szerzetes nem tudja hányszor lepte eddig meg őt a lány de, az biztos, hogy mindig tud újat mutatni magából.*
-Ha így nézzük akkor a temető az nem a halál hanem az élet színhelye. Itt arról lehet meggyőződni, hogy az élet a halálból sarjad.
*Aokin eldönti, hogy ha hazaért akkor ezt a gondolatát leírja, hogy el ne felejtse. Közben pedig lépdel a lány mellett és minden lépésénél monoton koppint egyet a földre. Minden szerzetes ezt teszi és könnyen ráragad az emberre. Aokin észre sem veszi magát.*
*Aokin kicsit meg is lepődik a lányszavain. A szavai bölcsességről árulkodnak és fejlett világszemléletről. A szerzetes nem tudja hányszor lepte eddig meg őt a lány de, az biztos, hogy mindig tud újat mutatni magából.*
-Ha így nézzük akkor a temető az nem a halál hanem az élet színhelye. Itt arról lehet meggyőződni, hogy az élet a halálból sarjad.
*Aokin eldönti, hogy ha hazaért akkor ezt a gondolatát leírja, hogy el ne felejtse. Közben pedig lépdel a lány mellett és minden lépésénél monoton koppint egyet a földre. Minden szerzetes ezt teszi és könnyen ráragad az emberre. Aokin észre sem veszi magát.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-02-23 19:50:52
Üzenet elküldve: 2014-02-23 19:50:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Malissta boldogan veszi tudomásul, hogy szavai eljutnak a szerzeteshez, s nem csukott ajtókkal találkoznak! Ez felvidítja, majd mikor végig hallgatta a férfi mondandóját, mosolyogva válaszol.*
- Nem mondtam, hogy fél az aki nem beszél a temetőben a holtakról. Csak azt, hogy rossz érzés nekik. Abban pedig igazad van, akármilyen szépek is a faragott sírok, azok örökre a halál színhelyei maradnak, semmi élet, semmi boldogság. Csak a rideg szépség, semmi más. A boldog, meleg, élettel teli szépség sokkal több és jobb. Márpedig ez egy komoly dolog. Gondolj csak bele azok, akik kösírokat faragnak maguknak, azok megakadályozzák a körforgást. Nem lesz a hamvakból élt, megakad a természet folyása, s pusztul körülötte minden.
*Mondja teljes komolysággal, közben pedig egyre halad el a sírok mellett.*
*Malissta boldogan veszi tudomásul, hogy szavai eljutnak a szerzeteshez, s nem csukott ajtókkal találkoznak! Ez felvidítja, majd mikor végig hallgatta a férfi mondandóját, mosolyogva válaszol.*
- Nem mondtam, hogy fél az aki nem beszél a temetőben a holtakról. Csak azt, hogy rossz érzés nekik. Abban pedig igazad van, akármilyen szépek is a faragott sírok, azok örökre a halál színhelyei maradnak, semmi élet, semmi boldogság. Csak a rideg szépség, semmi más. A boldog, meleg, élettel teli szépség sokkal több és jobb. Márpedig ez egy komoly dolog. Gondolj csak bele azok, akik kösírokat faragnak maguknak, azok megakadályozzák a körforgást. Nem lesz a hamvakból élt, megakad a természet folyása, s pusztul körülötte minden.
*Mondja teljes komolysággal, közben pedig egyre halad el a sírok mellett.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-02-23 10:42:00
Üzenet elküldve: 2014-02-23 10:42:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokint meglepi a lány válasza. Főleg mikor elmondja, hogy ő a fából készültekre gondolt. A lány által elképzelt értékelése a síroknak nagyon tetszik Aokinnak. Így még sosem gondolt bele.*
-Nem igazad van. Én sosem féltem a halottakat emlegetni vagy a haláltól. És most, hogy elmondtad ahogy te elképzeled ezeket a sírokat most már a temetőről való elképzelésem is teljesen megváltozott. Így belegondolva tényleg sokkal gyönyörűbb ez a hely. Én pedig fel voltam háborodva, hogy vannak akik még halálukban is különbözni akarnak másoktól és ezért építenek ilyen sírokat. De azokon az egyszerűbbeken nőnek a virágok a drága sírok pedig mindig holtak lesznek.
*Aokint meglepi a lány válasza. Főleg mikor elmondja, hogy ő a fából készültekre gondolt. A lány által elképzelt értékelése a síroknak nagyon tetszik Aokinnak. Így még sosem gondolt bele.*
-Nem igazad van. Én sosem féltem a halottakat emlegetni vagy a haláltól. És most, hogy elmondtad ahogy te elképzeled ezeket a sírokat most már a temetőről való elképzelésem is teljesen megváltozott. Így belegondolva tényleg sokkal gyönyörűbb ez a hely. Én pedig fel voltam háborodva, hogy vannak akik még halálukban is különbözni akarnak másoktól és ezért építenek ilyen sírokat. De azokon az egyszerűbbeken nőnek a virágok a drága sírok pedig mindig holtak lesznek.
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-02-22 13:03:47
Üzenet elküldve: 2014-02-22 13:03:47
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*A temető gondnokának készséges segítségének köszönhetően fény derült az igazságra. Odess Marguarette bizony az ő legjobb barátja lánya volt. Öt éve temették el, ami azt jelenti, hogy nagyon fiatalon távozott. Torokgyík vitte el, alig négy nap leforgása alatt. Azt is megtudta, hogy a férje, és annak családtagjai voltak a temetésen, a lány részéről senki nem érkezett. Szegényesen éltek, így a hátsó részbe temették el, de mégis jelölt sírhelyet kapott.*
~Legalább volt valakije.~
*Worenth kezében kis csokor virággal érkezik a sírhoz. Piros, sárga, zöld, kék, és lila színű virágokat vásárolt, a szivárvány színeit, ami a tüneményes lányra emlékezteti. Kezével kis lyukat mélyeszt a földbe, és belehelyezi a csokrot, majd a kulacsával lévő vízzel megitatja a talajt. Köpenye zsebéből egy szál gyertyát vesz ki, azt is leszúrja, majd a kanócot lángra lobbantja. Szélcsendes idő van, így a gyertya lángja zavartalanul csúcsosodik a magasba. A mágus kiegyenesedik, és lehajtott fejjel bámulja a sírt.*
-Marguarette. Én vagyok az Worenth bácsi. Eljöttem hozzád. *suttogja szinte hallhatatlanul maga elé, majd felnéz az égre. Szívesen beszélne még hozzá, de a torkán akad a szó. Egyszerűen most, hogy itt van, nem tud mit mondani. Így némán figyeli a sírt, gondolataiban pedig a lányt igyekszik feleleveníteni. Kegyetlen a sors, hogy egy fiatal életvidám lányt ragad el, de ez ellen nincs mit tenni, szegénynek ez jutott. Már bő húsz perce álldogál, és úgy érzi, lerótta kegyeletét, másrészről meg ha napokat is töltene itt, sajnos a dolgon már nem változtatna.*
-Ég veled Marguarette. *mondja, közben ujjai végigsiklanak a virágszirmokon. A gyertya már elégett, így a lobogó láng mostanra csak gyenge füstöt ereget. Még egy utolsó pillantás a sírra, majd a mágus fejébe húzza a csuklyáját, és lassú komótos léptekkel szépen lassan maga mögött hagyja a temetőt.*
~Legalább volt valakije.~
*Worenth kezében kis csokor virággal érkezik a sírhoz. Piros, sárga, zöld, kék, és lila színű virágokat vásárolt, a szivárvány színeit, ami a tüneményes lányra emlékezteti. Kezével kis lyukat mélyeszt a földbe, és belehelyezi a csokrot, majd a kulacsával lévő vízzel megitatja a talajt. Köpenye zsebéből egy szál gyertyát vesz ki, azt is leszúrja, majd a kanócot lángra lobbantja. Szélcsendes idő van, így a gyertya lángja zavartalanul csúcsosodik a magasba. A mágus kiegyenesedik, és lehajtott fejjel bámulja a sírt.*
-Marguarette. Én vagyok az Worenth bácsi. Eljöttem hozzád. *suttogja szinte hallhatatlanul maga elé, majd felnéz az égre. Szívesen beszélne még hozzá, de a torkán akad a szó. Egyszerűen most, hogy itt van, nem tud mit mondani. Így némán figyeli a sírt, gondolataiban pedig a lányt igyekszik feleleveníteni. Kegyetlen a sors, hogy egy fiatal életvidám lányt ragad el, de ez ellen nincs mit tenni, szegénynek ez jutott. Már bő húsz perce álldogál, és úgy érzi, lerótta kegyeletét, másrészről meg ha napokat is töltene itt, sajnos a dolgon már nem változtatna.*
-Ég veled Marguarette. *mondja, közben ujjai végigsiklanak a virágszirmokon. A gyertya már elégett, így a lobogó láng mostanra csak gyenge füstöt ereget. Még egy utolsó pillantás a sírra, majd a mágus fejébe húzza a csuklyáját, és lassú komótos léptekkel szépen lassan maga mögött hagyja a temetőt.*
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-02-19 20:40:06
Üzenet elküldve: 2014-02-19 20:40:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Egymás után mennek ki a templomból, s teljesen szótlanul teszik ezt meg. Malissta csak akkor szólal meg, mikor már bent járnak a temetőben. Vannak erre igen díszes sírok is, s kicsit távolabb ott vannak a fa keresztek. A törpe látja, hogy a szerzetes arca kicsit elkomorodik, mikor a sírokra néz, s csak azután szólal meg, teljesen egykedvűen. A lány mosolyogni kezd és úgy válaszol.*
- Na ne viccelj! Láttam már sokkal jobbat is! Persze elég ügyes munka, de nem ezekre gondoltam, hanem ott azokra! *mutat a fa keresztekre* Mint egy csendes erdő! A holtak erdeje! Belegondolni mennyi élet lehet azokon a sírokon, mind, mind egy kis új életet ad. Elképesztő dolgok ezek! Persze megértem, ha nem akarsz erről beszélni. Tudom, hogy az emberek vallásai nem nagyon szeretik, ha halottakat kell emlegetni.
*Mondja, kicsit elszégyelve magát, hiszen lehet, hogy tényleg messzire ment egy kicsit.*
*Egymás után mennek ki a templomból, s teljesen szótlanul teszik ezt meg. Malissta csak akkor szólal meg, mikor már bent járnak a temetőben. Vannak erre igen díszes sírok is, s kicsit távolabb ott vannak a fa keresztek. A törpe látja, hogy a szerzetes arca kicsit elkomorodik, mikor a sírokra néz, s csak azután szólal meg, teljesen egykedvűen. A lány mosolyogni kezd és úgy válaszol.*
- Na ne viccelj! Láttam már sokkal jobbat is! Persze elég ügyes munka, de nem ezekre gondoltam, hanem ott azokra! *mutat a fa keresztekre* Mint egy csendes erdő! A holtak erdeje! Belegondolni mennyi élet lehet azokon a sírokon, mind, mind egy kis új életet ad. Elképesztő dolgok ezek! Persze megértem, ha nem akarsz erről beszélni. Tudom, hogy az emberek vallásai nem nagyon szeretik, ha halottakat kell emlegetni.
*Mondja, kicsit elszégyelve magát, hiszen lehet, hogy tényleg messzire ment egy kicsit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965