Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-10 16:09:07
Üzenet elküldve: 2013-08-10 16:09:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Konja egyetért Zrekillel így elindulnak a templom felé, ahogy a temetőhöz érnek, a lány belekarol szerelmébe,s most valamiért félni kezd. Eddig legtöbbször egyedül sétált itt át, ám most,hogy itt van vele élete szerelme valahogy úgy érzi,hogy Zrekil majd megvédi. Konja nem egészen érti mi történt vele de örül neki,hogy végre van egy társa.*
- Holnap visszamehetünk a folyópartra s akkor rendbe rakom a nadrágodat is. Láttad a felsőruhádat is milyen szépen kitisztítottam. *mondta Konja ahogyan elhaladnak egy sír mellett,nem akarja tudomásul venni,hogy egy temetőben vannak.*
- Örülök,hogy azt mondod a családod nem fogja ellenezni a kapcsolatunkat, tudod Zrekil Én már nem tudnék élni nélküled. Én nagyon szeretlek Téged. *súgja elpirulva s megörül mikor végre kiérnek a temetőből. Az éjszaka csodálatos, az égen a csillagok szikrázóan ragyognak, mintha valami gyémánt lenne melyet alaposan kifényesítettek. A levegő hűs, s a fák között tökéletesen látni a teli hold fényét. Konját ez valamiért felbátorítja így hát odafordul Zrekilhez s mivel nem látja arcát gyorsan dönt s száját a gnóm szájára szorítja.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.13 11:08:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Konja egyetért Zrekillel így elindulnak a templom felé, ahogy a temetőhöz érnek, a lány belekarol szerelmébe,s most valamiért félni kezd. Eddig legtöbbször egyedül sétált itt át, ám most,hogy itt van vele élete szerelme valahogy úgy érzi,hogy Zrekil majd megvédi. Konja nem egészen érti mi történt vele de örül neki,hogy végre van egy társa.*
- Holnap visszamehetünk a folyópartra s akkor rendbe rakom a nadrágodat is. Láttad a felsőruhádat is milyen szépen kitisztítottam. *mondta Konja ahogyan elhaladnak egy sír mellett,nem akarja tudomásul venni,hogy egy temetőben vannak.*
- Örülök,hogy azt mondod a családod nem fogja ellenezni a kapcsolatunkat, tudod Zrekil Én már nem tudnék élni nélküled. Én nagyon szeretlek Téged. *súgja elpirulva s megörül mikor végre kiérnek a temetőből. Az éjszaka csodálatos, az égen a csillagok szikrázóan ragyognak, mintha valami gyémánt lenne melyet alaposan kifényesítettek. A levegő hűs, s a fák között tökéletesen látni a teli hold fényét. Konját ez valamiért felbátorítja így hát odafordul Zrekilhez s mivel nem látja arcát gyorsan dönt s száját a gnóm szájára szorítja.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.13 11:08:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-08 12:51:13
Üzenet elküldve: 2013-08-08 12:51:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi örökség//
*A fogadóban való üldogélés egy idő után nagyon unalmas lesz, ha nincs társasága az embernek. Mivel levezette a feszültséget a barakknál, így már nincs szüksége, hogy oda visszatérjen, azonban mégis kedve lenne szórakozni. Nem kérdezte, de biztos volt benne, hogy a városban van temető. Az egyetlen hátrány viszont az, hogy az ilyenek mindig a templom árnyékában állnak. Undorító építmények azok a templomok, de el kell viselni, ha látni akarja az elhunytak miatt kesergő embereket. Szerencsére nem kell bemenjen a templomba, nagy ívben el is kerülheti, mehet egyenesen a temetőbe. Már a kapuban megcsapja valami édes illat. De az nem a halál, vagy a gyász illata, ami igazán meglepi. Sokkal inkább félelem, a temetőből nyers félelem áramlik ki, így hát nem is bírja megállni, hogy közelebb menjen, és kiélvezze a dolgot... bármi is legyen az.
Ahogy befelé sétál, és igyekszik eltalálni, hol is van a forrás, figyelmes lesz, egy kisebb csapatra. Eleinte nem, közelebb érve azonban már világosan érzi, hogy ők félnek annyira valamitől. Szépen közelebb sétál, de úgy, mintha észre sem venné őket, csak hogy hallja, miről beszélnek. Halálról szólnak a mondataik, legalábbis azt tudja kivenni belőlük. Elmúlásról, és gyerekdalról.
~ Érdekesek, annyi szent. Lássuk mitől félnek annyira ~
Egyre közelebb ér, miközben a társaság egy kripta felé fordítja minden figyelmét. Eléggé riadtnak látszanak, főleg a két nő. Mikor már elég közel ér, alig hallhatóan megszólal:*
- A temetőben csak halállal találkozik az ember, nemde?
*Kíváncsi, hogyan reagálnak, azonban ha valaki fegyvert fogna rá, védekezően emeli fel a kezeit, és azt mondja:*
- Nyugalom, csak azt akartam megtudni, mi nyomasztja így a lelküket.
*Végül is ki gondolna bármi rosszra, amikor szinte a semmiből előbukkan egy fekete hajú, zöld ruhás nemes? Valószínűleg senki. Legalábbis annyira biztos nem fognak megijedni, mintha tudnák, hogy egy vörös hajú eredarról van szó, aki még csak nem is nemes, és nem mellesleg azért jött, hogy szenvedésükből lakmározzon. De ezt nyilván épp úgy nem fogja az orrukra kötni, mint ahogy senki más orrára sem kötné.*
- Segíthetek esetleg valamiben?
*Ekkor jön rá, hogy a kripta irányából és erős érzelmek jönnek elméje felé.
~ Valaki van odabent, és szintén nem a legnyugodtabb állapotban ~*
*A fogadóban való üldogélés egy idő után nagyon unalmas lesz, ha nincs társasága az embernek. Mivel levezette a feszültséget a barakknál, így már nincs szüksége, hogy oda visszatérjen, azonban mégis kedve lenne szórakozni. Nem kérdezte, de biztos volt benne, hogy a városban van temető. Az egyetlen hátrány viszont az, hogy az ilyenek mindig a templom árnyékában állnak. Undorító építmények azok a templomok, de el kell viselni, ha látni akarja az elhunytak miatt kesergő embereket. Szerencsére nem kell bemenjen a templomba, nagy ívben el is kerülheti, mehet egyenesen a temetőbe. Már a kapuban megcsapja valami édes illat. De az nem a halál, vagy a gyász illata, ami igazán meglepi. Sokkal inkább félelem, a temetőből nyers félelem áramlik ki, így hát nem is bírja megállni, hogy közelebb menjen, és kiélvezze a dolgot... bármi is legyen az.
Ahogy befelé sétál, és igyekszik eltalálni, hol is van a forrás, figyelmes lesz, egy kisebb csapatra. Eleinte nem, közelebb érve azonban már világosan érzi, hogy ők félnek annyira valamitől. Szépen közelebb sétál, de úgy, mintha észre sem venné őket, csak hogy hallja, miről beszélnek. Halálról szólnak a mondataik, legalábbis azt tudja kivenni belőlük. Elmúlásról, és gyerekdalról.
~ Érdekesek, annyi szent. Lássuk mitől félnek annyira ~
Egyre közelebb ér, miközben a társaság egy kripta felé fordítja minden figyelmét. Eléggé riadtnak látszanak, főleg a két nő. Mikor már elég közel ér, alig hallhatóan megszólal:*
- A temetőben csak halállal találkozik az ember, nemde?
*Kíváncsi, hogyan reagálnak, azonban ha valaki fegyvert fogna rá, védekezően emeli fel a kezeit, és azt mondja:*
- Nyugalom, csak azt akartam megtudni, mi nyomasztja így a lelküket.
*Végül is ki gondolna bármi rosszra, amikor szinte a semmiből előbukkan egy fekete hajú, zöld ruhás nemes? Valószínűleg senki. Legalábbis annyira biztos nem fognak megijedni, mintha tudnák, hogy egy vörös hajú eredarról van szó, aki még csak nem is nemes, és nem mellesleg azért jött, hogy szenvedésükből lakmározzon. De ezt nyilván épp úgy nem fogja az orrukra kötni, mint ahogy senki más orrára sem kötné.*
- Segíthetek esetleg valamiben?
*Ekkor jön rá, hogy a kripta irányából és erős érzelmek jönnek elméje felé.
~ Valaki van odabent, és szintén nem a legnyugodtabb állapotban ~*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-07 00:30:05
Üzenet elküldve: 2013-08-07 00:30:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
//Eközben a kripta belsejében//
*Hogy, hogy nem, éppen megint nyakig ül a slamasztikában. Legalábbis abból, hogy az oldalát nyomja valami és hogy nincs egészen eszméleténél. Arról nem is ejtve szót, hogy mind két vékony keze és két gyenge, de röpképes szárnya is meg van kötözve. Határozottan kényelmetlen, még így félig ájultan, csukott szemmel is. De legalább kellemes, hűs a levegő. Egész jó, csak fordulni kéne...
Nem is zavartatja magát, igaz, így is kényelmetlen. Csak-csak addig mocorog, hogy sehogy se lesz jó és most már arra is kíváncsi, hogy miért nem tud jól feküdni és ájultságában-aludtában mi nyomhatja. Felnyílnak az ametiszt szín szemekről a szemhéjak és rögvest egy kedves mosolyú koponya néz vele farkasszemet. Illetve, mivel csontos ismeretlenünknek nincs, csak szemgödre, így ez elég képtelenség. Kazgo pár pillanatig némán mered a koponyára, annak csontos vonásait elmélyülten fixírozza, mintha egészen más síkon mozogna elméje, szinte hipnotizálva érezhetné magát a test nélküli, száraz hulla, mikor is elpattan benne valami. Igen, ez a valami a ráébredés, hogy egy istenverte koponyát néz!
Most, hogy ez tudatosult benne, elérkezett az érdemi reakció ideje, amit egy nem túl csendes, sőt, felettébb hangos sikításban vált valóra. Egész nőiesre sikeredik a közel halálfélelemtől kiváltott reflexszerű interakció a koponya közelségére, s végül rémületében sikerül izmait annyira mozgásra bírni, hogy szanaszét rúgja és lökje a körötte lévő fej maradványokat. Riadalmában arra sem gondol, hogy magában is kárt tehet, csak az a fontos, hogy minél távolabb kerüljön attól az egytől, melyet eddig képes volt felfogni. Pár pillanat nyugalom, egészen, míg körbe nem néz. Immáron határozottabban lép a tettek mezejére, mivel most már nem lányos zavarában sikít fel, hanem a tőle telhető legöblösebb hangon ordít - ami tündér lévén elég kevéske...*
- Takarodjatóók!
//Eközben a kripta belsejében//
*Hogy, hogy nem, éppen megint nyakig ül a slamasztikában. Legalábbis abból, hogy az oldalát nyomja valami és hogy nincs egészen eszméleténél. Arról nem is ejtve szót, hogy mind két vékony keze és két gyenge, de röpképes szárnya is meg van kötözve. Határozottan kényelmetlen, még így félig ájultan, csukott szemmel is. De legalább kellemes, hűs a levegő. Egész jó, csak fordulni kéne...
Nem is zavartatja magát, igaz, így is kényelmetlen. Csak-csak addig mocorog, hogy sehogy se lesz jó és most már arra is kíváncsi, hogy miért nem tud jól feküdni és ájultságában-aludtában mi nyomhatja. Felnyílnak az ametiszt szín szemekről a szemhéjak és rögvest egy kedves mosolyú koponya néz vele farkasszemet. Illetve, mivel csontos ismeretlenünknek nincs, csak szemgödre, így ez elég képtelenség. Kazgo pár pillanatig némán mered a koponyára, annak csontos vonásait elmélyülten fixírozza, mintha egészen más síkon mozogna elméje, szinte hipnotizálva érezhetné magát a test nélküli, száraz hulla, mikor is elpattan benne valami. Igen, ez a valami a ráébredés, hogy egy istenverte koponyát néz!
Most, hogy ez tudatosult benne, elérkezett az érdemi reakció ideje, amit egy nem túl csendes, sőt, felettébb hangos sikításban vált valóra. Egész nőiesre sikeredik a közel halálfélelemtől kiváltott reflexszerű interakció a koponya közelségére, s végül rémületében sikerül izmait annyira mozgásra bírni, hogy szanaszét rúgja és lökje a körötte lévő fej maradványokat. Riadalmában arra sem gondol, hogy magában is kárt tehet, csak az a fontos, hogy minél távolabb kerüljön attól az egytől, melyet eddig képes volt felfogni. Pár pillanat nyugalom, egészen, míg körbe nem néz. Immáron határozottabban lép a tettek mezejére, mivel most már nem lányos zavarában sikít fel, hanem a tőle telhető legöblösebb hangon ordít - ami tündér lévén elég kevéske...*
- Takarodjatóók!
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-06 14:33:05
Üzenet elküldve: 2013-08-06 14:33:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Konja figyelmesen hallgtja a gnómot, úgy gondolja szörnyű lehet egyedüli gyerekként élni, Ő sosem tudná elképzelni életét húga nélkül. Bár nem egyformák az emberek tehát lehetséges,hogy a gnóm így is jól megvan. Ahogyan ezen elmélkedik rémlik neki,hogy Zrekil a virágokról beszélt amit fejdíszként visel.*
- Hát tudja, az úgy volt,hogy innen és onnan is. Látja az első két virágocskát ami elől van? Na ezek a tisztásról származnak ám ami a hátulsó virágokat illeti őket a templomkertben gyűjtöttem be.*mondja szemérmesen majd folytatja mondókáját* De hagyjuk is ezt a csacskaságot,lassan úgy is új koszorút kell készítenem hiszen, nyílnak a színes virágok.
Egyébként engem nagyon nyomaszt a temető,tudja volt nekem egy nagyanyám, hát Ő nem az a kedves fajta volt. És örökké azt mondta Én vagyok az a tündér unokája aki nem elég jó. Azt is mondta,hogy ha egyszer elmegy a túlvilágra figyelni fog, s ha temetőbe lépek mindig mellém szegődik majd. *Mikor látja a gnóm ilyet arcát,elneveti magát majd megsimogatja apró gnóm kezeit*
- Ne féljen,azóta hordok egy gyűrűt ami megvéd a szellemek ellen így nem tudd mellém szegődni a vén boszorkány *mondja nevetve*
- És mondja Zrekil Önnek van szerelme? Tudja Én olyan magányos típus vagyok. Talán azt is mondhatnánk,hogy árva lélek, talán soha nem lesz olyan aki megérti őrült gondolataim, *a lány újra elneveti magát majd előre révedve folytatja* szeretnék szerelmes lenni. *súgja szinte alig hallhatóan s azért válaszol a gnóm otthonnal kapcsolatos kérdésére is*
- Egyszer szeretnék hazatérni, bár nem biztos,hogy végleg. Szeretném látni testvérem és szüleim. És persze a barátaim is nagyon hiányoznak. De nem vagyok egészen bizonyos abban,hogy tudnék már ott élni. Túl apró nekem az a falu, s túl sok szomorú emlék köt oda. De egyszer mindenképpen haza térek, igazán velem tarthatna Zrekil, hiszen olyan jól összebarátkoztunk nem gondolja? *kérdezi mosolyogva majd jókedvét kifejezvén egy vidám dalt kezd dúdolgatni.*
*Konja figyelmesen hallgtja a gnómot, úgy gondolja szörnyű lehet egyedüli gyerekként élni, Ő sosem tudná elképzelni életét húga nélkül. Bár nem egyformák az emberek tehát lehetséges,hogy a gnóm így is jól megvan. Ahogyan ezen elmélkedik rémlik neki,hogy Zrekil a virágokról beszélt amit fejdíszként visel.*
- Hát tudja, az úgy volt,hogy innen és onnan is. Látja az első két virágocskát ami elől van? Na ezek a tisztásról származnak ám ami a hátulsó virágokat illeti őket a templomkertben gyűjtöttem be.*mondja szemérmesen majd folytatja mondókáját* De hagyjuk is ezt a csacskaságot,lassan úgy is új koszorút kell készítenem hiszen, nyílnak a színes virágok.
Egyébként engem nagyon nyomaszt a temető,tudja volt nekem egy nagyanyám, hát Ő nem az a kedves fajta volt. És örökké azt mondta Én vagyok az a tündér unokája aki nem elég jó. Azt is mondta,hogy ha egyszer elmegy a túlvilágra figyelni fog, s ha temetőbe lépek mindig mellém szegődik majd. *Mikor látja a gnóm ilyet arcát,elneveti magát majd megsimogatja apró gnóm kezeit*
- Ne féljen,azóta hordok egy gyűrűt ami megvéd a szellemek ellen így nem tudd mellém szegődni a vén boszorkány *mondja nevetve*
- És mondja Zrekil Önnek van szerelme? Tudja Én olyan magányos típus vagyok. Talán azt is mondhatnánk,hogy árva lélek, talán soha nem lesz olyan aki megérti őrült gondolataim, *a lány újra elneveti magát majd előre révedve folytatja* szeretnék szerelmes lenni. *súgja szinte alig hallhatóan s azért válaszol a gnóm otthonnal kapcsolatos kérdésére is*
- Egyszer szeretnék hazatérni, bár nem biztos,hogy végleg. Szeretném látni testvérem és szüleim. És persze a barátaim is nagyon hiányoznak. De nem vagyok egészen bizonyos abban,hogy tudnék már ott élni. Túl apró nekem az a falu, s túl sok szomorú emlék köt oda. De egyszer mindenképpen haza térek, igazán velem tarthatna Zrekil, hiszen olyan jól összebarátkoztunk nem gondolja? *kérdezi mosolyogva majd jókedvét kifejezvén egy vidám dalt kezd dúdolgatni.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-06 14:18:10
Üzenet elküldve: 2013-08-06 14:18:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Konja Konor//
*A lányon érződik, hogy szereti ezt a helyet. Ugyanakkor mégsem ezt vezette fel a fogadóban, hanem a tisztást, tehát az valószínűleg még ennél is szebb.*
- Nos, szóval azt mondja, itt lehet elmélkedni *hümmög egy kicsit* Meg nyilván ami varázslat már nem fér meg a négy fal között *int a templom felé* azt a papok tolerálják, ha idekint teszteljük le. Vagy még inkább jó messze. *Hát igen, otthon is volt néha probléma abból, hogy atyja olyan varázslatot alkalmazott a házban, amiből esetleg több volt a kár, mint a haszon. Anyja aggódott is ezen sokat, folyton azt mondogatta, ha Zrekil is olyan meggondolatlan mágus lesz, mint apja, akkor nem házban kell lakniuk, hanem kint a mezőn. Persze a gnóm erre mindig csak nevetett, de ahogy felnő, érzi, hogy ő sem kifejezetten az a típus, aki a következményeket helyezi előtérbe. Általában előbb cselekszik, és utána bánja meg. Nem szokta előre végiggondolni a dolgokat, éppen ezért lehet hogy valóban egy mezőn fog kikötni egy ház helyett, sosem lehet tudni. Bár... azért reménykedik benne, hogy nem a természet lesz végső lakhelye, hanem egy kis otthonos házikó.*
- Nem meglepő, egyáltalán nem az, úgy érzem, én is épp eleget fogok idejárni. Habár nem feltétlen elmélkedni, az nem teljesen rám vallana. De valóban csodás *majd gyorsan körbekémlel a virágok között, aztán a tündérlány felé pillant, megszemléli a fején lévő virágkoszorút, és megkérdezi* Ezek a virágok is innen vannak, vagy netán a titokzatos tisztásról? *persze nem komolyan gondolja a titokzatost, csak számára az, hiszen még nem látta, pedig a Konja már többször is említette, így már eléggé kíváncsi, annyi szent. Tovább sétálgatnak, a tündérlány a temető felé vezeti a gnómot, miközben újabb kérdést intéz felé.*
- Hogy rokonok? Nos, egy kis falucskában nevelkedtem, a családban egyedüli gyermekként, a felmenőim között pedig számtalan mágus található. Nagyjából mindegyikükről tudok néhány szót, habár illene azért egy kicsit többet, de erre sosem fordítottam elég időt. *majd az újabb szavak hallatán megkérdezi* Hát akkor ha jól sejtem, tervezi a visszatérést?
*Eközben belépnek a temetőbe, és nekivágnak a sírok rengetegének. Zrekil egy kicsit rossz érzéssel lépked ezen a helyen.*
- Azt mondják, a holtak szellemei sosem távoznak igazán.
*A lányon érződik, hogy szereti ezt a helyet. Ugyanakkor mégsem ezt vezette fel a fogadóban, hanem a tisztást, tehát az valószínűleg még ennél is szebb.*
- Nos, szóval azt mondja, itt lehet elmélkedni *hümmög egy kicsit* Meg nyilván ami varázslat már nem fér meg a négy fal között *int a templom felé* azt a papok tolerálják, ha idekint teszteljük le. Vagy még inkább jó messze. *Hát igen, otthon is volt néha probléma abból, hogy atyja olyan varázslatot alkalmazott a házban, amiből esetleg több volt a kár, mint a haszon. Anyja aggódott is ezen sokat, folyton azt mondogatta, ha Zrekil is olyan meggondolatlan mágus lesz, mint apja, akkor nem házban kell lakniuk, hanem kint a mezőn. Persze a gnóm erre mindig csak nevetett, de ahogy felnő, érzi, hogy ő sem kifejezetten az a típus, aki a következményeket helyezi előtérbe. Általában előbb cselekszik, és utána bánja meg. Nem szokta előre végiggondolni a dolgokat, éppen ezért lehet hogy valóban egy mezőn fog kikötni egy ház helyett, sosem lehet tudni. Bár... azért reménykedik benne, hogy nem a természet lesz végső lakhelye, hanem egy kis otthonos házikó.*
- Nem meglepő, egyáltalán nem az, úgy érzem, én is épp eleget fogok idejárni. Habár nem feltétlen elmélkedni, az nem teljesen rám vallana. De valóban csodás *majd gyorsan körbekémlel a virágok között, aztán a tündérlány felé pillant, megszemléli a fején lévő virágkoszorút, és megkérdezi* Ezek a virágok is innen vannak, vagy netán a titokzatos tisztásról? *persze nem komolyan gondolja a titokzatost, csak számára az, hiszen még nem látta, pedig a Konja már többször is említette, így már eléggé kíváncsi, annyi szent. Tovább sétálgatnak, a tündérlány a temető felé vezeti a gnómot, miközben újabb kérdést intéz felé.*
- Hogy rokonok? Nos, egy kis falucskában nevelkedtem, a családban egyedüli gyermekként, a felmenőim között pedig számtalan mágus található. Nagyjából mindegyikükről tudok néhány szót, habár illene azért egy kicsit többet, de erre sosem fordítottam elég időt. *majd az újabb szavak hallatán megkérdezi* Hát akkor ha jól sejtem, tervezi a visszatérést?
*Eközben belépnek a temetőbe, és nekivágnak a sírok rengetegének. Zrekil egy kicsit rossz érzéssel lépked ezen a helyen.*
- Azt mondják, a holtak szellemei sosem távoznak igazán.
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-06 12:25:58
Üzenet elküldve: 2013-08-06 12:25:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Ysdeneri próbál felocsúdni, de ez csak lassan sikerül. Ébersége és a látottakat összekötni képes eszét most nagyban akadályozza a rémület és a halállal való szembesülés. Mindenki tudja, hogy egyszer eljön az a nap, amikor vége lesz a vidámságnak és fájdalomnak, munkának és pihenésnek, szeretetnek és gyűlöletnek. És bár ez az ember sora, általában nem vesz róla tudomást vagy csak halogatja azt, hogy ezzel foglalkozzon. Nem lehet úgy élni vagy legalábbis boldogan élni semmiképp, hogy a saját halála jár az ember fejében.
Az elf lányt nagyon megrázta, amit az előbb látott. Azt is tudja viszont, hogy ez az egész a ház és a levél miatt van. Nem adja fel, megoldást akar találni. Még kissé kuszák a gondolatai és a lába még remeg. Megnézi a többieket, de nem biztos, hogy tőlük kell most erőt meríteni.
Elena elsírja magát és úgy mondja, hogy ő is hallotta a dalt. Az elf lány átöleli a másik hölgy vállát. Nem sok vigaszt tud nyújtani, de talán ez is valami. Therumon is zavart és riadt egy kissé, de ő már mondja is, mit kéne tenni. Szerinte felesleges az elf lánynak megválnia a fegyvereitől. Úgy gondolja, hogy ha az átok lesújt, akkor kard nélkül is meg fogja találni a módot az öngyilkosságra. Ysdenerit ettől megint kirázza a hideg, de az még rosszabb, amit a lovag utána mond. Borzasztó arra gondolni, hogy ennek az egészen jól összekovácsolódott csapatnak a tagjai egymás ellen fordulhatnak. Mikor a lovag elmondja, hogy vele ez megtörténne, mit csináljanak, már Ysdeneriből is kijön a feszültség és elerednek a könnyei. Sírva mondja a lovagnak:*
- Therumon, Ön annyira hősies! Ha sikerül megszabadulnunk a gonosz lehelletétől, akkor mesélhetne nekem a lovagrendről, amihez tartozik.
*A masszív, erős törp is meggyötörtnek látszik. Eldobja a tőrét, a pörölyt viszont magánál tartja. Ő is elmondja, hogy mit tegyenek, ha elvesztené az eszét és rájuk támadna.*
"Miért mi vagyunk azok, akikkel ezt csinálják? Mit ártottunk mi ennek a családnak?"
*Ysdeneri még mindig nem tért teljesen magához, de már megint károgást hall. Egy varjú ül az egyik síron. Már a háznál is baljóslatúak voltak ezek a madarak és sokan úgy tartják, hogy a rossz események hírnökei. A madár éles hangja hozza vissza az elf lányt a földre. Megnézi, hogy milyen kriptára szállt le a madár. Ha Therumon visszaadja neki a fegyvereit, akkor elfogadja.*
- Talán igaza van, Therumon. Első ijedelmemben máshogy gondoltam, de tényleg az az ésszerű, amit Ön mond. Azt viszont nagyon remélem, hogy nem válunk egymás ellenségeivé. Dreack, ha javasolhatom, Ön is keresse meg a tőrét, amit eldobott.
*Az elf lány most, hogy már újra tud józanul gondolkodni, átgondolja, ami történt.*
- Egy gyerekdalokhoz hasonló dallam szólt, egy gyerek hangján. Arra viszont sajnos nem emlékszem, hogy fiú- vagy lányhang volt. Elena, Önnek sikerült megfigyelnie?
"Ha lányhang, akkor biztos vagyok benne, hogy a kertész lánya az. És mindent meg kell tudnunk róla. Talán az ő szelleme az, amit meg kell nyugtatni és remélem, megtaláljuk a módját."
*Az elf lány körülnéz a kripták között és visszatér eredeti tervükhöz, ami a rózsás sírok és az Elrithien család sírjainak keresése. És persze ha látnak bármit, ami a kertészre vagy a lányára utal, akkor azt is meg kell nézni.*
- Folytassuk tovább a keresést. Szerintem nézzük meg azt a kriptát is, amire a madár leszállt. Ezek már a háznál is ott voltak.
*A varjú leszállóhelyéül választott sírhelyet Ysdeneri mindenképpen megnézi. Az elhunytak neveit, a sírfeliratokat, a címert, a díszítéseket, de még a virágok elrendezését is.*
*Ysdeneri próbál felocsúdni, de ez csak lassan sikerül. Ébersége és a látottakat összekötni képes eszét most nagyban akadályozza a rémület és a halállal való szembesülés. Mindenki tudja, hogy egyszer eljön az a nap, amikor vége lesz a vidámságnak és fájdalomnak, munkának és pihenésnek, szeretetnek és gyűlöletnek. És bár ez az ember sora, általában nem vesz róla tudomást vagy csak halogatja azt, hogy ezzel foglalkozzon. Nem lehet úgy élni vagy legalábbis boldogan élni semmiképp, hogy a saját halála jár az ember fejében.
Az elf lányt nagyon megrázta, amit az előbb látott. Azt is tudja viszont, hogy ez az egész a ház és a levél miatt van. Nem adja fel, megoldást akar találni. Még kissé kuszák a gondolatai és a lába még remeg. Megnézi a többieket, de nem biztos, hogy tőlük kell most erőt meríteni.
Elena elsírja magát és úgy mondja, hogy ő is hallotta a dalt. Az elf lány átöleli a másik hölgy vállát. Nem sok vigaszt tud nyújtani, de talán ez is valami. Therumon is zavart és riadt egy kissé, de ő már mondja is, mit kéne tenni. Szerinte felesleges az elf lánynak megválnia a fegyvereitől. Úgy gondolja, hogy ha az átok lesújt, akkor kard nélkül is meg fogja találni a módot az öngyilkosságra. Ysdenerit ettől megint kirázza a hideg, de az még rosszabb, amit a lovag utána mond. Borzasztó arra gondolni, hogy ennek az egészen jól összekovácsolódott csapatnak a tagjai egymás ellen fordulhatnak. Mikor a lovag elmondja, hogy vele ez megtörténne, mit csináljanak, már Ysdeneriből is kijön a feszültség és elerednek a könnyei. Sírva mondja a lovagnak:*
- Therumon, Ön annyira hősies! Ha sikerül megszabadulnunk a gonosz lehelletétől, akkor mesélhetne nekem a lovagrendről, amihez tartozik.
*A masszív, erős törp is meggyötörtnek látszik. Eldobja a tőrét, a pörölyt viszont magánál tartja. Ő is elmondja, hogy mit tegyenek, ha elvesztené az eszét és rájuk támadna.*
"Miért mi vagyunk azok, akikkel ezt csinálják? Mit ártottunk mi ennek a családnak?"
*Ysdeneri még mindig nem tért teljesen magához, de már megint károgást hall. Egy varjú ül az egyik síron. Már a háznál is baljóslatúak voltak ezek a madarak és sokan úgy tartják, hogy a rossz események hírnökei. A madár éles hangja hozza vissza az elf lányt a földre. Megnézi, hogy milyen kriptára szállt le a madár. Ha Therumon visszaadja neki a fegyvereit, akkor elfogadja.*
- Talán igaza van, Therumon. Első ijedelmemben máshogy gondoltam, de tényleg az az ésszerű, amit Ön mond. Azt viszont nagyon remélem, hogy nem válunk egymás ellenségeivé. Dreack, ha javasolhatom, Ön is keresse meg a tőrét, amit eldobott.
*Az elf lány most, hogy már újra tud józanul gondolkodni, átgondolja, ami történt.*
- Egy gyerekdalokhoz hasonló dallam szólt, egy gyerek hangján. Arra viszont sajnos nem emlékszem, hogy fiú- vagy lányhang volt. Elena, Önnek sikerült megfigyelnie?
"Ha lányhang, akkor biztos vagyok benne, hogy a kertész lánya az. És mindent meg kell tudnunk róla. Talán az ő szelleme az, amit meg kell nyugtatni és remélem, megtaláljuk a módját."
*Az elf lány körülnéz a kripták között és visszatér eredeti tervükhöz, ami a rózsás sírok és az Elrithien család sírjainak keresése. És persze ha látnak bármit, ami a kertészre vagy a lányára utal, akkor azt is meg kell nézni.*
- Folytassuk tovább a keresést. Szerintem nézzük meg azt a kriptát is, amire a madár leszállt. Ezek már a háznál is ott voltak.
*A varjú leszállóhelyéül választott sírhelyet Ysdeneri mindenképpen megnézi. Az elhunytak neveit, a sírfeliratokat, a címert, a díszítéseket, de még a virágok elrendezését is.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-06 00:58:28
Üzenet elküldve: 2013-08-06 00:58:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Az, ami eddig csak elmétek legmélyén élt ki nem űzhető gondolatként, ami csöndes, alattomos féreg módjára élősködve rágta tudatotokat, az most hirtelen valósággá lesz a szemeitek előtt. Hiába tudtátok, hogy egyszer meg kell halni, mert az elmúlás része az életnek, még nyugodtan áltathattátok magatokat azzal, hogy olyan messze van még, különösen az ifjabbak. Sose halunk meg. Ki ne érezte volna már ezt, főleg, amikor fiatalsága teljében lubickolt, habzsolva az életet, tobzódva a lüktetésben, amiről el sem tudna képzelni, hogy valaha megszűnhet. Most mégis itt álltok, mindegyikőtök a saját sírjával néz farkasszemet, amely kegyetlenül töri össze a szappanbuborék-álmokat életről és boldogságról. Az enyészet közel van, közelebb is, mint gondolnátok, nem véletlen hát, hogy szinte arcon csapva titeket szembesít a mulandósággal. Fenyegetés vagy csak kijózanítás, hogy gyengeségetek teljes tudatában tudjatok szembemenni azzal, ami a házban várhat rátok, legyen az bármi? Ti döntitek el.
Gyenge hangú ének szűrődik a nők fülébe, a sírok között kavarogva lassan, vontatottak, miközben egy gyermek énekelget benne, nem épp szívderítő lehetőséget rajzolva meg elétek. Úgy tűnik, hogy a dalocska és a sír látványa együtt már sok, Ysdeneri és Elena mintha fokozatosan törnének meg, egyik szipog, a másik pedig már fegyvereit nyújtja át a lovagnak, aki maga sincs épp fényes hangulatban. Mindenkit megérint a félelem, kit jobban, kit kevésbé, csak az a kérdés, ki mennyire képes ezzel együtt is eltökéltnek maradni, ki az, aki át tud nézni a szívét markolászó, jeges ujjakon, hogy a megoldást kutassa, ami megszüntetheti a rajtuk levő pecsétet, amit a tiszta gonoszság tapasztott oda. Egymással osztjátok meg gyengeségeiteket, hogy ha úgy alakulna, hogy elméteket őrült köd szállja meg, akkor se saját karotok legyen az, ami társaitokkal végez, hanem legyen esély menekülni. Megható ez a figyelmesség, ennek jussa egy gúnyos károgás, ami a közelből jön. Újabb varjút láthattok, amint fekete szemeivel titeket figyel az egyik kripta tetejéről. Miért éppen ott szállt meg? Véletlen? Therumon, akár megtartotta Ysdeneri felajánlott fegyvereit, akár nem, hirtelen maga is egy dalocskára lesz figyelmes, amit szinte bár bájos gyermeki hangocska énekel.*
-Végy egy kulcsot, zárd őt be, zárd őt be, zárd őt be. Végy egy kulcsot, zárd őt be, lovag uram.
*Amilyen váratlanul hallotta meg a borzongató dallamot, olyan hirtelen hal is el, hiába fülel tovább, egyetlen foszlányát sem képes elkapni.*
//Eközben a kripta belsejében//
*Egy vézna fiú fekszik az egyik csonthalomra dobva, szinte már hanyagul, mintha azt, aki bezárta ide, nem is érdekelné, hogy mi lesz a további sorsa. A tündér eszméletlen, bár sérülés nem látszik rajta, így nehéz lenne megmondani, mitől is kábulhatott el. Talán a leplezetlenül vicsorgó koponyák túlzott közelségétől? Az a valaki, aki ide zárta, elővigyázatosan hátra kötötte kezeit és szárnyait, hogy ha magához is tér, véletlenül se takarhassa el arcát, mindenhonnan a vigyorgó halál nézzen rá, ő pedig képtelen legyen menekülni. Ruházata, szárnyai feketék, egyetlen, ami szinte világít a sötétben, az a ruhájára tűzött, hófehér rózsa, de még ez a virág sem képes tompítani a végtelen, éjsötét szemgödrök állandó, szinte már kínzó figyelmén. Hány koponya várja vigyorogva az előadást, ami kényszerűen a teljes megőrüléssel, majd csúfos halállal ér véget? Megszámolni sem tudod, mintha időnként elmozdulnának, ahol eddig egyet láttál, most már három van, netán eltűnt mindegyik. Képzeleted játszana csak veled, netán tényleg mozognak? Egyáltalán: érdemes ezzel foglalkozni vagy jobb lenne kiutat keresni?*
*Az, ami eddig csak elmétek legmélyén élt ki nem űzhető gondolatként, ami csöndes, alattomos féreg módjára élősködve rágta tudatotokat, az most hirtelen valósággá lesz a szemeitek előtt. Hiába tudtátok, hogy egyszer meg kell halni, mert az elmúlás része az életnek, még nyugodtan áltathattátok magatokat azzal, hogy olyan messze van még, különösen az ifjabbak. Sose halunk meg. Ki ne érezte volna már ezt, főleg, amikor fiatalsága teljében lubickolt, habzsolva az életet, tobzódva a lüktetésben, amiről el sem tudna képzelni, hogy valaha megszűnhet. Most mégis itt álltok, mindegyikőtök a saját sírjával néz farkasszemet, amely kegyetlenül töri össze a szappanbuborék-álmokat életről és boldogságról. Az enyészet közel van, közelebb is, mint gondolnátok, nem véletlen hát, hogy szinte arcon csapva titeket szembesít a mulandósággal. Fenyegetés vagy csak kijózanítás, hogy gyengeségetek teljes tudatában tudjatok szembemenni azzal, ami a házban várhat rátok, legyen az bármi? Ti döntitek el.
Gyenge hangú ének szűrődik a nők fülébe, a sírok között kavarogva lassan, vontatottak, miközben egy gyermek énekelget benne, nem épp szívderítő lehetőséget rajzolva meg elétek. Úgy tűnik, hogy a dalocska és a sír látványa együtt már sok, Ysdeneri és Elena mintha fokozatosan törnének meg, egyik szipog, a másik pedig már fegyvereit nyújtja át a lovagnak, aki maga sincs épp fényes hangulatban. Mindenkit megérint a félelem, kit jobban, kit kevésbé, csak az a kérdés, ki mennyire képes ezzel együtt is eltökéltnek maradni, ki az, aki át tud nézni a szívét markolászó, jeges ujjakon, hogy a megoldást kutassa, ami megszüntetheti a rajtuk levő pecsétet, amit a tiszta gonoszság tapasztott oda. Egymással osztjátok meg gyengeségeiteket, hogy ha úgy alakulna, hogy elméteket őrült köd szállja meg, akkor se saját karotok legyen az, ami társaitokkal végez, hanem legyen esély menekülni. Megható ez a figyelmesség, ennek jussa egy gúnyos károgás, ami a közelből jön. Újabb varjút láthattok, amint fekete szemeivel titeket figyel az egyik kripta tetejéről. Miért éppen ott szállt meg? Véletlen? Therumon, akár megtartotta Ysdeneri felajánlott fegyvereit, akár nem, hirtelen maga is egy dalocskára lesz figyelmes, amit szinte bár bájos gyermeki hangocska énekel.*
-Végy egy kulcsot, zárd őt be, zárd őt be, zárd őt be. Végy egy kulcsot, zárd őt be, lovag uram.
*Amilyen váratlanul hallotta meg a borzongató dallamot, olyan hirtelen hal is el, hiába fülel tovább, egyetlen foszlányát sem képes elkapni.*
//Eközben a kripta belsejében//
*Egy vézna fiú fekszik az egyik csonthalomra dobva, szinte már hanyagul, mintha azt, aki bezárta ide, nem is érdekelné, hogy mi lesz a további sorsa. A tündér eszméletlen, bár sérülés nem látszik rajta, így nehéz lenne megmondani, mitől is kábulhatott el. Talán a leplezetlenül vicsorgó koponyák túlzott közelségétől? Az a valaki, aki ide zárta, elővigyázatosan hátra kötötte kezeit és szárnyait, hogy ha magához is tér, véletlenül se takarhassa el arcát, mindenhonnan a vigyorgó halál nézzen rá, ő pedig képtelen legyen menekülni. Ruházata, szárnyai feketék, egyetlen, ami szinte világít a sötétben, az a ruhájára tűzött, hófehér rózsa, de még ez a virág sem képes tompítani a végtelen, éjsötét szemgödrök állandó, szinte már kínzó figyelmén. Hány koponya várja vigyorogva az előadást, ami kényszerűen a teljes megőrüléssel, majd csúfos halállal ér véget? Megszámolni sem tudod, mintha időnként elmozdulnának, ahol eddig egyet láttál, most már három van, netán eltűnt mindegyik. Képzeleted játszana csak veled, netán tényleg mozognak? Egyáltalán: érdemes ezzel foglalkozni vagy jobb lenne kiutat keresni?*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-05 17:38:29
Üzenet elküldve: 2013-08-05 17:38:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Tündér és a szerzetes//
*A tündér első mondatára bólint egyet. A szövege többi részére följebb emelkedik a szemöldöke.*
-Szerintem a város akárcsak az emberek nem egy dolog miatt fognak a semmivé válni. Az idő folyama fogja elmosni a történelem színpadáról. Ezek a sírok amik között most is sétálunk egykoron élő emberek voltak. Volt családjuk és hobbijaik. Ugyanúgy szerettek és éreztek fájdalmat. Egykoron majd mi is csak egy futónövénnyel körbefont földkupac leszünk akikre majd nem emlékszik senki. Egy másik városban. Más erényekkel és más nyelven is beszélnek talán.
*A tündér első mondatára bólint egyet. A szövege többi részére följebb emelkedik a szemöldöke.*
-Szerintem a város akárcsak az emberek nem egy dolog miatt fognak a semmivé válni. Az idő folyama fogja elmosni a történelem színpadáról. Ezek a sírok amik között most is sétálunk egykoron élő emberek voltak. Volt családjuk és hobbijaik. Ugyanúgy szerettek és éreztek fájdalmat. Egykoron majd mi is csak egy futónövénnyel körbefont földkupac leszünk akikre majd nem emlékszik senki. Egy másik városban. Más erényekkel és más nyelven is beszélnek talán.
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-05 17:21:41
Üzenet elküldve: 2013-08-05 17:21:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Tündér és a szerzetes//
*A férfi szavai elgondolkodtatják.*
- Nagy erő kell ahhoz, hogy ennyi ember meghalljon, vagy elmenjen ebből a városból.
*Gondolkodik.*
- Mondjuk egy vírus meg tud ölni sok embert, a többiek meg elmenekülnek. Hacsak nem találnak valami gyógymódot. Vagy egy csapatnyi gyilkos is érkezhet a városba, akiknek valamiért az a célja, hogy kiírták a város népességét. Esetleg tűzvész is lehet.
*Hirtelen felnevet, gy jót kuncog saját magán, hiszen ahhoz, hogy ezek ténylegesen bekövetkezzenek nem sok esély van, a tűz miatt amúgy sem menekülne el innen az összes ember, és az egész várost sem lehetne leégetni.*
*A férfi szavai elgondolkodtatják.*
- Nagy erő kell ahhoz, hogy ennyi ember meghalljon, vagy elmenjen ebből a városból.
*Gondolkodik.*
- Mondjuk egy vírus meg tud ölni sok embert, a többiek meg elmenekülnek. Hacsak nem találnak valami gyógymódot. Vagy egy csapatnyi gyilkos is érkezhet a városba, akiknek valamiért az a célja, hogy kiírták a város népességét. Esetleg tűzvész is lehet.
*Hirtelen felnevet, gy jót kuncog saját magán, hiszen ahhoz, hogy ezek ténylegesen bekövetkezzenek nem sok esély van, a tűz miatt amúgy sem menekülne el innen az összes ember, és az egész várost sem lehetne leégetni.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-05 16:54:02
Üzenet elküldve: 2013-08-05 16:54:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Tündér és a szerzetes//
*A kapun átérve a sírok közé érnek. Aokin még sosem látott ennyi sírt. A kolostor mögött volt egy hely ahová eltemették a halottakat de, az még fele ekkora sem volt mint ez a hely. Ő nem gondolkozik olyanokon hogy, mi lenne vele itt este de, nem törődik vele.*
~Ezek az emberek már elmosódtak a történelem folyamán. Nem emlékszik már rájuk senki és a néhányuknak már a nevét se lehet a sírokról elolvasni.~
-Érdekes hely. A természet él de, a holtak éltetik. Aki meghal annak a teste adja az életet a növényeknek. Elgondolkodtató. Talán majd egyszer ez a temető a várossal együtt eltűnik és valami üres mező lesz a helyén.
*A kapun átérve a sírok közé érnek. Aokin még sosem látott ennyi sírt. A kolostor mögött volt egy hely ahová eltemették a halottakat de, az még fele ekkora sem volt mint ez a hely. Ő nem gondolkozik olyanokon hogy, mi lenne vele itt este de, nem törődik vele.*
~Ezek az emberek már elmosódtak a történelem folyamán. Nem emlékszik már rájuk senki és a néhányuknak már a nevét se lehet a sírokról elolvasni.~
-Érdekes hely. A természet él de, a holtak éltetik. Aki meghal annak a teste adja az életet a növényeknek. Elgondolkodtató. Talán majd egyszer ez a temető a várossal együtt eltűnik és valami üres mező lesz a helyén.
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-05 16:39:18
Üzenet elküldve: 2013-08-05 16:39:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Tündér és a szerzetes//
*Lassan, de végre a temetőbe érnek. Nappal nem olyan ijesztő ez hely, mint éjszaka, mikor legutoljára itt járt. Akkor is a folyóparton volt, véletlen elszundított, mikor felébredt már réges-régen besötétedett. Reméli, hogy ez most nem fog mrgtörténni, de ha mégis, inkább keres egy fát, és azon alszik, minthogy éjszaka végig kelljen sétálnia a temetőn. Még az angyal szobroktól is kiverte a víz, amik igazából azért állnak a sírok felett, hogy vigyázzanak az elhunytak lelkeire. Állítólag. Lehet, hogy gonosznak néznék, bár ennyire nem babonás, hogy elhiggyen ilyen badarságot, ezért gyorsan elfelejti ezt a butaságot.*
*Lassan, de végre a temetőbe érnek. Nappal nem olyan ijesztő ez hely, mint éjszaka, mikor legutoljára itt járt. Akkor is a folyóparton volt, véletlen elszundított, mikor felébredt már réges-régen besötétedett. Reméli, hogy ez most nem fog mrgtörténni, de ha mégis, inkább keres egy fát, és azon alszik, minthogy éjszaka végig kelljen sétálnia a temetőn. Még az angyal szobroktól is kiverte a víz, amik igazából azért állnak a sírok felett, hogy vigyázzanak az elhunytak lelkeire. Állítólag. Lehet, hogy gonosznak néznék, bár ennyire nem babonás, hogy elhiggyen ilyen badarságot, ezért gyorsan elfelejti ezt a butaságot.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-04 22:01:36
Üzenet elküldve: 2013-08-04 22:01:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*Miután rámutatott a törp a sírra, a többiek odaléptek ahhoz. Akit kerestek, ott nyugszik, egy Arenil Glodrak nevű személy, neki az öröksége a romos épület, mely Elimeon, Ysdeneri és Elena öröksége. A törpnek elég sokszor van veszély érzete, a törpök általában gyanakvóak, de most különösen hatalmába kerítette ez az érzés. Nem annyira a gyanakváshoz volt hasonló, inkább a félelem és a fájdalom közös része.
~Végre, rátaláltunk a sírboltra, ahol a személy nyugszik, akinek az öröksége ez az átkozott ház, akit az örökösök kerestek.~
-Megtaláltuk. Most mi lesz a következő lépés?
*Nincs felelet a törp válaszára. Vár egy keveset a törp, majd a kérdést újra felteszi, remélve, hogy csak nem hallották őt. Majd ismét nincs válasz. ~Mi történt velük? Miért nem hallanak?~ Majd felnéz a lovagra és az elfre. Az elf maga elé néz, mintha meg lenne bénulva. Majd a lovagra néz. Az arcáról, igaz nehezen, de leolvasható az aggodalom és gyengébb fajta félelem. Elimeon és Ysdeneri is a sírkövet bámulják. Odanéz a törp is. Belülről hűvöset érez, mely átjárja a testét, az ájulás kerülgeti. Majd ahogy a névre fókuszál, mintha játszadozna vele a szeme. Az "Arenil Glodrak" név eltűnik, s helyette saját nevét látja. "Itt nyugszik Dreack Hower, Monglad híres bányásza." A neve alatt ékköveket lát. Behunyja a szemét, majd kinyitja. De az írás nem változik vissza. Eszébe jutnak az öngyilkosságok hirtelen. Az elf nő mozdulata ébreszti fel a törpöt kábultságából, ahogy átnyújtja a lovagnak a fegyvereit.*
- Maguk is hallották a dalt? A saját nevemet és sírfeliratomat láttam és egy gyerekdal énekelt arról, hogy én is a föld alá kerülök. Therumon, kérem, tartsa magánál a fegyveremet! Észnél vagyok, de ha erőt venne rajtam, amit a háznál is láttunk, ne hagyják, hogy bármelyiküktől elvegyem a fegyvert. Én sem fogom hagyni, ha egyikük ezzel próbálkozna.
*A lovag kezébe kerültek a fegyverek. Sem a lovag, sem a törp nem hallották a furcsa gyerekdalt, de a lovagon látszik, hogy bizonytalan. A lovagok elég ritkán bizonytalanok, ezért a törpöt még inkább hatalmába keríti egy baljós érzelem. Elimeon visszaadja a fegyvereket Ysdenerinek. Ha az átok rajta lenne úrrá, könnyebben végezne vele.*
-Ne adja a sors hogy így legyen, akkor is valahogy fegyvert fog szerezni és megöli önön magát, így inkább tartsa magánál a fegyvert arra az esetre ha az átok egy olyan formájával találkozna amikor ellenünk kellene megvédenie magát. Ha én lennék ez az ellenfél akkor javaslom hogy vagy nyakon vagy hónaljon szúrjon meg, mivel máshol nem tud.
*A törp erősen fogja kalapácsát jobb kezével, ballal pedig leveszi övéről a tőrt, és távolra hajítja, hogy ne veszélyeztesse.*
-Az a tőr inkább hátráltatna, úgy érzem. Az eddigi áldozatoknak mind kés volt a fülükben. Azon kívül egy pörölyöm van, amivel nem hinném, hogy agyon verném magam. *Mosolyodik el a törp*
-Ám ha valamelyikükre támadnék, javaslom lökjenek fel. Termetemnél fogva ez nem túl bonyolult. és több időbe telik nekünk törpökek felállni, mint akár egy kiegyensúlyozott embernek, vagy egy könnyed elfnek.*
*A törp fejében felmerülnek bizonyos kérdések.* ~Vajon miért láttam a saját nevemet a síron? Miért pont én találtam meg? Viszont sem én, sem a lovag nem hallottuk a különös éneket.~
*Miután rámutatott a törp a sírra, a többiek odaléptek ahhoz. Akit kerestek, ott nyugszik, egy Arenil Glodrak nevű személy, neki az öröksége a romos épület, mely Elimeon, Ysdeneri és Elena öröksége. A törpnek elég sokszor van veszély érzete, a törpök általában gyanakvóak, de most különösen hatalmába kerítette ez az érzés. Nem annyira a gyanakváshoz volt hasonló, inkább a félelem és a fájdalom közös része.
~Végre, rátaláltunk a sírboltra, ahol a személy nyugszik, akinek az öröksége ez az átkozott ház, akit az örökösök kerestek.~
-Megtaláltuk. Most mi lesz a következő lépés?
*Nincs felelet a törp válaszára. Vár egy keveset a törp, majd a kérdést újra felteszi, remélve, hogy csak nem hallották őt. Majd ismét nincs válasz. ~Mi történt velük? Miért nem hallanak?~ Majd felnéz a lovagra és az elfre. Az elf maga elé néz, mintha meg lenne bénulva. Majd a lovagra néz. Az arcáról, igaz nehezen, de leolvasható az aggodalom és gyengébb fajta félelem. Elimeon és Ysdeneri is a sírkövet bámulják. Odanéz a törp is. Belülről hűvöset érez, mely átjárja a testét, az ájulás kerülgeti. Majd ahogy a névre fókuszál, mintha játszadozna vele a szeme. Az "Arenil Glodrak" név eltűnik, s helyette saját nevét látja. "Itt nyugszik Dreack Hower, Monglad híres bányásza." A neve alatt ékköveket lát. Behunyja a szemét, majd kinyitja. De az írás nem változik vissza. Eszébe jutnak az öngyilkosságok hirtelen. Az elf nő mozdulata ébreszti fel a törpöt kábultságából, ahogy átnyújtja a lovagnak a fegyvereit.*
- Maguk is hallották a dalt? A saját nevemet és sírfeliratomat láttam és egy gyerekdal énekelt arról, hogy én is a föld alá kerülök. Therumon, kérem, tartsa magánál a fegyveremet! Észnél vagyok, de ha erőt venne rajtam, amit a háznál is láttunk, ne hagyják, hogy bármelyiküktől elvegyem a fegyvert. Én sem fogom hagyni, ha egyikük ezzel próbálkozna.
*A lovag kezébe kerültek a fegyverek. Sem a lovag, sem a törp nem hallották a furcsa gyerekdalt, de a lovagon látszik, hogy bizonytalan. A lovagok elég ritkán bizonytalanok, ezért a törpöt még inkább hatalmába keríti egy baljós érzelem. Elimeon visszaadja a fegyvereket Ysdenerinek. Ha az átok rajta lenne úrrá, könnyebben végezne vele.*
-Ne adja a sors hogy így legyen, akkor is valahogy fegyvert fog szerezni és megöli önön magát, így inkább tartsa magánál a fegyvert arra az esetre ha az átok egy olyan formájával találkozna amikor ellenünk kellene megvédenie magát. Ha én lennék ez az ellenfél akkor javaslom hogy vagy nyakon vagy hónaljon szúrjon meg, mivel máshol nem tud.
*A törp erősen fogja kalapácsát jobb kezével, ballal pedig leveszi övéről a tőrt, és távolra hajítja, hogy ne veszélyeztesse.*
-Az a tőr inkább hátráltatna, úgy érzem. Az eddigi áldozatoknak mind kés volt a fülükben. Azon kívül egy pörölyöm van, amivel nem hinném, hogy agyon verném magam. *Mosolyodik el a törp*
-Ám ha valamelyikükre támadnék, javaslom lökjenek fel. Termetemnél fogva ez nem túl bonyolult. és több időbe telik nekünk törpökek felállni, mint akár egy kiegyensúlyozott embernek, vagy egy könnyed elfnek.*
*A törp fejében felmerülnek bizonyos kérdések.* ~Vajon miért láttam a saját nevemet a síron? Miért pont én találtam meg? Viszont sem én, sem a lovag nem hallottuk a különös éneket.~
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:47:47
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:47:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*A törpe is bemutatkozik, és elmondja, hogy puszta jó szándékból, szerette volna figyelmeztetni őket a veszélyre, és a pletykákból tud az esetről. Elenánák valószínűleg soha nem jutott volna eszébe, hogy hasonló tettet kövessen el. Azonban a harcos minden jó szándéka ellenére elkésett, mostanra már nyakig benne vannak. Igencsak megeshetett rajtuk a szíve, mivel annak ellenére, hogy így önmagát is veszélybe sodorhatja, velük tart.
A sír kutatására indulnak hát. Némelyik szépen gondozott, a többség azonban elhanyagolt, vagy nincsenek már rokonaik a városban az elhunytaknak, vagy egyszerűen nem foglalkoznak velük. Távolban a folyó felől kísérteties köd gomolyog elő, s mintha Elena szívét is köd ülné meg. Nem furcsa , ha egy temetőben az elmúlásról kezd el fantáziálni. Most nem tud szabadulni a gondolattol. Eszébe jutnak a ma látott öngyilkosságok. Mi van, ha ők is így végzik? Vagy ha túl is élik, egy nap akkor is meghalnak.* ~ Van értelme egyáltalán végigélni az életet? ~ *Teszi fel magának a kérdést, de a választ nem tudja. Ki tudhatja egyáltalán? Komor gondolataiból riasztja fel a törpe hangja.
Dreack észre veszi Arenil sírját. Az ő haláláról kaptak hírt a levélben. Állítólag övé volt a ház, amit ugyanakkor már a háború óta nem laktak. Eddig Elena kételkedett benne, hogy egyáltalán valós személy lenne, de ha sírja is van, akkor bizonyára az. Már ha a sír valóban az ő állítólagos rokonuké. Közelebb sétál, hogy alaposabban is szemügyre vegye. Sejti, mintegy érzi, hogy itt találhatnak valamit.
Amint elkezdi kibetűzni a nevet, az lassan, mintha csak élne, átalakul. A betűk átalakulnak és átrendeződnek. A tündéren először döbbenet, majd félelem vesz erőt. S szinte pánik keríti hatalmába, mikor meglátja, hogy az új felirat a saját neve, valamint néhány sor az életéről. És haláláról.
Hátrál egy lépést az elátkozott kőtől, mintha ezzel megszabadulhatna, mintha aszt remélné, a név ettől eltűnik a sírról.
Legszívesebben elmenekülne. De ekkor egy dal csendül fel fülében, amitől földbe gyökerezik a lába, s nyárfalevél módjára kezd el remegni. A kísérteties ének betölti egész elméjét. már maga a dallam is olyan, mintha emberevő, gyilkos démonok gyermekei énekelnék. Gyerekdal volt, és mégis borzalmas. A szöveg azonban még szörnyűbb, mintha magának a halálnak himnusza lenne.
Hamarosan csend lett, csak a szél susogott továbbra is. Elena már nem bírja tovább. Szemébe könnyek gyűlnek, és csendesen szipogni kezd. Ysdeneri kérdésére kicsit magához tér, és próbálja összeszedni magát, nem sikerül annyira, mint szeretné, de azért válaszol.*
- Én hallottam. - Ennél többet nem képes mondani, az élmény sokkolóan hatott rá.*
*A törpe is bemutatkozik, és elmondja, hogy puszta jó szándékból, szerette volna figyelmeztetni őket a veszélyre, és a pletykákból tud az esetről. Elenánák valószínűleg soha nem jutott volna eszébe, hogy hasonló tettet kövessen el. Azonban a harcos minden jó szándéka ellenére elkésett, mostanra már nyakig benne vannak. Igencsak megeshetett rajtuk a szíve, mivel annak ellenére, hogy így önmagát is veszélybe sodorhatja, velük tart.
A sír kutatására indulnak hát. Némelyik szépen gondozott, a többség azonban elhanyagolt, vagy nincsenek már rokonaik a városban az elhunytaknak, vagy egyszerűen nem foglalkoznak velük. Távolban a folyó felől kísérteties köd gomolyog elő, s mintha Elena szívét is köd ülné meg. Nem furcsa , ha egy temetőben az elmúlásról kezd el fantáziálni. Most nem tud szabadulni a gondolattol. Eszébe jutnak a ma látott öngyilkosságok. Mi van, ha ők is így végzik? Vagy ha túl is élik, egy nap akkor is meghalnak.* ~ Van értelme egyáltalán végigélni az életet? ~ *Teszi fel magának a kérdést, de a választ nem tudja. Ki tudhatja egyáltalán? Komor gondolataiból riasztja fel a törpe hangja.
Dreack észre veszi Arenil sírját. Az ő haláláról kaptak hírt a levélben. Állítólag övé volt a ház, amit ugyanakkor már a háború óta nem laktak. Eddig Elena kételkedett benne, hogy egyáltalán valós személy lenne, de ha sírja is van, akkor bizonyára az. Már ha a sír valóban az ő állítólagos rokonuké. Közelebb sétál, hogy alaposabban is szemügyre vegye. Sejti, mintegy érzi, hogy itt találhatnak valamit.
Amint elkezdi kibetűzni a nevet, az lassan, mintha csak élne, átalakul. A betűk átalakulnak és átrendeződnek. A tündéren először döbbenet, majd félelem vesz erőt. S szinte pánik keríti hatalmába, mikor meglátja, hogy az új felirat a saját neve, valamint néhány sor az életéről. És haláláról.
Hátrál egy lépést az elátkozott kőtől, mintha ezzel megszabadulhatna, mintha aszt remélné, a név ettől eltűnik a sírról.
Legszívesebben elmenekülne. De ekkor egy dal csendül fel fülében, amitől földbe gyökerezik a lába, s nyárfalevél módjára kezd el remegni. A kísérteties ének betölti egész elméjét. már maga a dallam is olyan, mintha emberevő, gyilkos démonok gyermekei énekelnék. Gyerekdal volt, és mégis borzalmas. A szöveg azonban még szörnyűbb, mintha magának a halálnak himnusza lenne.
Hamarosan csend lett, csak a szél susogott továbbra is. Elena már nem bírja tovább. Szemébe könnyek gyűlnek, és csendesen szipogni kezd. Ysdeneri kérdésére kicsit magához tér, és próbálja összeszedni magát, nem sikerül annyira, mint szeretné, de azért válaszol.*
- Én hallottam. - Ennél többet nem képes mondani, az élmény sokkolóan hatott rá.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-04 19:00:26
Üzenet elküldve: 2013-08-04 19:00:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis//
* A férfit hallgatva nem lepi meg a válasz. Az alatt a néhány óra alatt, amit vele töltött megtanulta, hogy számára a kapitány szent és sérthetetlen. Persze ezen nem csodálkozik, azok után, amiket mesélt róla.
Ahogy egyre kijjebb érnek a temetőből egyre mívesebb sírokat lát, nemesi, gazdag családok sírboltjait. Elmélázik, hogy a szegényebbek sírjaim már szinte egyenlővé vált a földel, míg ezeké még mindig itt emelkedik. Aztán, mikor Intath megszólal szinte ugyan azt mondja, amire ő gondolt.
Aztán elérik a temető szélét, egy kis fakaput. A férfi kinyitja előtte egy mondat kíséretében. A lány mosolyog a kalóz felé és átsétál a temetőből a templomkertbe.*
A hozzászólás írója (Lonwira Intorvo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.04 19:00:35
* A férfit hallgatva nem lepi meg a válasz. Az alatt a néhány óra alatt, amit vele töltött megtanulta, hogy számára a kapitány szent és sérthetetlen. Persze ezen nem csodálkozik, azok után, amiket mesélt róla.
Ahogy egyre kijjebb érnek a temetőből egyre mívesebb sírokat lát, nemesi, gazdag családok sírboltjait. Elmélázik, hogy a szegényebbek sírjaim már szinte egyenlővé vált a földel, míg ezeké még mindig itt emelkedik. Aztán, mikor Intath megszólal szinte ugyan azt mondja, amire ő gondolt.
Aztán elérik a temető szélét, egy kis fakaput. A férfi kinyitja előtte egy mondat kíséretében. A lány mosolyog a kalóz felé és átsétál a temetőből a templomkertbe.*
A hozzászólás írója (Lonwira Intorvo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.04 19:00:35
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:50:46
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:50:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Lonwira Intorvo//
*A nő válaszát érdeklődve hallgatja.*
-Én még egybe se jártam. Nem nekem való. Hit meg hasonlók. Én egy dologban hiszek. A kapitány szavában. Biztosabb és izgalmasabb is mint amit azok a csuhások mondhatnak a szürke falak között. Ő nem besszél rébuszokban és közelebb is áll hozzám az ő mondandója.
*Lassan a kis sírokat felváltják a nagyobb nemesi családok rúnajeles sírboltjai.*
-Életükben talán többek voltak nálunk de, holtukban senkik lesznek ők is.
*Egy kis fából készült kapuhoz érnek. Intiath kinyitja a lány előtt és úgy engedi be.*
-Talán kalóz vagyok de, az illemet azért ismerem.
~De kár hogy, a kapitány nője.~
*A nő válaszát érdeklődve hallgatja.*
-Én még egybe se jártam. Nem nekem való. Hit meg hasonlók. Én egy dologban hiszek. A kapitány szavában. Biztosabb és izgalmasabb is mint amit azok a csuhások mondhatnak a szürke falak között. Ő nem besszél rébuszokban és közelebb is áll hozzám az ő mondandója.
*Lassan a kis sírokat felváltják a nagyobb nemesi családok rúnajeles sírboltjai.*
-Életükben talán többek voltak nálunk de, holtukban senkik lesznek ők is.
*Egy kis fából készült kapuhoz érnek. Intiath kinyitja a lány előtt és úgy engedi be.*
-Talán kalóz vagyok de, az illemet azért ismerem.
~De kár hogy, a kapitány nője.~
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:37:42
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:37:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis//
* Hallva a férfi véleményét megint megborzong egy kicsit. Az a gondolat, hogy a csontjáról a húst férgek és egyéb élőlények rágcsálják egyáltalán nem csábító. Persze, ha az ember meghalt, akkor neki már szinte mindegy mit csinálnak a testével, de azért nem szívesen falatná fel magát. Mikor Intath hozzá fordul leveszi a szemét a temetőről és rá néz.*
- Egyszer jártam már templomban. ~Anyám halála után~ *Teszi hozzá magában*
- Azt hittem megnyugtat, de nem éreztem semmit. Sokan a hitükért járnak a templomba, én a hitel elvesztése miatt mentem, de nem kaptam semmit. Azóta se tettem be a lábam egybe sem.
* Hallva a férfi véleményét megint megborzong egy kicsit. Az a gondolat, hogy a csontjáról a húst férgek és egyéb élőlények rágcsálják egyáltalán nem csábító. Persze, ha az ember meghalt, akkor neki már szinte mindegy mit csinálnak a testével, de azért nem szívesen falatná fel magát. Mikor Intath hozzá fordul leveszi a szemét a temetőről és rá néz.*
- Egyszer jártam már templomban. ~Anyám halála után~ *Teszi hozzá magában*
- Azt hittem megnyugtat, de nem éreztem semmit. Sokan a hitükért járnak a templomba, én a hitel elvesztése miatt mentem, de nem kaptam semmit. Azóta se tettem be a lábam egybe sem.
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:27:40
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:27:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Lonwira Intorvo//
*A lány elgondolása annyira nem ijeszti meg. Most is az úgynevezett átlagemberektől távol van és ha meghal akkor csak a legénység tagjai fognak annyit megtenni hogy, isznak egyet az emlékére.*
-Egész életem a tengeren töltöttem. Nem akarok a földben megrohadni. Hogy, aztán a csontjaim körül ugyan olyan alakok járkáljanak mint mi.
~Nem emlékszik már rátok senki. Nem tudják tetteiteket. Nem látogatnak meg titeket a rokonok.~
*Látja hogy, valahol nagyon messze épp egy sírról szedik le a futónővényt.*
~Talán még te szerencsés vagy.~
-A templomkertben jártál már? Egyáltalán templomba szoktál járni?
*A hangja normális. Csak beszélget.*
*A lány elgondolása annyira nem ijeszti meg. Most is az úgynevezett átlagemberektől távol van és ha meghal akkor csak a legénység tagjai fognak annyit megtenni hogy, isznak egyet az emlékére.*
-Egész életem a tengeren töltöttem. Nem akarok a földben megrohadni. Hogy, aztán a csontjaim körül ugyan olyan alakok járkáljanak mint mi.
~Nem emlékszik már rátok senki. Nem tudják tetteiteket. Nem látogatnak meg titeket a rokonok.~
*Látja hogy, valahol nagyon messze épp egy sírról szedik le a futónővényt.*
~Talán még te szerencsés vagy.~
-A templomkertben jártál már? Egyáltalán templomba szoktál járni?
*A hangja normális. Csak beszélget.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:17:05
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:17:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis//
* Lassan kiérnek a fák közül a temetőbe. A szemét végigfutattja a sírokon. Mikor kisebb volt anyja gyakran elvitte a falu közeli temetőbe sétálni. Imádott a sírok között rohangálni, vagy éppen több száz éves sírkövekről kibetűzni a ráírtakat, de amióta anyját elvesztette nem járt temetőben.*
~ Nagyon lehangoló a több száz halott test között, vagy éppen rajta járkálni.~
* A lány halkan megborzong és látja, hogy Intath is hasonlóan érezhet.*
- Szerintem is borzalmas. Olyan természetellenes, hogy a tested a földbe kerül, aztán lebomlik, mintha soha meg sem születtél volna.
* Lassan kiérnek a fák közül a temetőbe. A szemét végigfutattja a sírokon. Mikor kisebb volt anyja gyakran elvitte a falu közeli temetőbe sétálni. Imádott a sírok között rohangálni, vagy éppen több száz éves sírkövekről kibetűzni a ráírtakat, de amióta anyját elvesztette nem járt temetőben.*
~ Nagyon lehangoló a több száz halott test között, vagy éppen rajta járkálni.~
* A lány halkan megborzong és látja, hogy Intath is hasonlóan érezhet.*
- Szerintem is borzalmas. Olyan természetellenes, hogy a tested a földbe kerül, aztán lebomlik, mintha soha meg sem születtél volna.
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-04 17:58:32
Üzenet elküldve: 2013-08-04 17:58:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*A fák közül lassan kibontakozik a ködös lehangoló temető. Intath hátán végigfut a hideg.*
~Áh de, rühellem ezt a helyet. Ki akarná hogy, eltemessék. A földben majd a férgek megrágják a húsukat. Ez undorító. A tengerész temetés sokkal normálisabb. Vitorla szövetbe a hullát és némi súllyal a vízbe. Inkább a tenger nyeljen el minthogy a földbe kerüljek egy dobozban.~
-Utálom ezt a helyet mindig kiráz tőle a hideg. Hullák vesznek minket körbe mi meg sétálunk köztük. Mint valami istenverte mező.
*A hangjából undor érződik.*
~Áh de, rühellem ezt a helyet. Ki akarná hogy, eltemessék. A földben majd a férgek megrágják a húsukat. Ez undorító. A tengerész temetés sokkal normálisabb. Vitorla szövetbe a hullát és némi súllyal a vízbe. Inkább a tenger nyeljen el minthogy a földbe kerüljek egy dobozban.~
-Utálom ezt a helyet mindig kiráz tőle a hideg. Hullák vesznek minket körbe mi meg sétálunk köztük. Mint valami istenverte mező.
*A hangjából undor érződik.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-03 16:10:23
Üzenet elküldve: 2013-08-03 16:10:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Ahogy lépdelnek a sorok között egy érdekes érzés vesz rajta erőt, mintha valami azt akarná benne hogy meneküljön erről a helyről, viszont egy másik pedig azt hogy folytassa az útját. De egyszer csak Dreack előre mutat és azt mondja megvan amit keresnek. A kis csapat nem sokat vesztegeti az idejét és a sírbolthoz lép. A sírbolt bejárata felett ott látható, bár már a moha belepte, de olvashatóan Arenil Glodrak.*
~Ez most valami rosszul sikerült vicc, vagy pedig ilyen hosszu ideig tartott mire a hagyatékot elrendezték. De az is lehet hogy ez az Arenil így akarta, hogy csak most kapják meg az örökösök azt ami jár nekik.~ *Éppen szólni akar, de amikor megfordul meglátja Ysdeneri arcát és ahogy rettegve odanyújtja neki a saját fegyverét. Kicsit habozik, majd eszébe jut a koldus és kikapja a fegyvert a nő kezéből, majd akaratlanul is ismét a sírfeliratra néz ismét. Ekkor végigfut a hátán a hideg és úgy érzi egy pillanatra hogy van valaki a közelébe magukon kívül. Körbe néz de nem lát senkit maguk körül, amitől nem hogy megnyugodna inkább ideges lesz. Hirtelen mintha valaki hideg kezével fojtogatni kezdené és ekkor a Arenil Glodrak felírat hirtelen a saját nevére változik. Ekkor megtörli a szemét, de a szöveg ugyanaz marad.*
"Itt nyugszik Therumon Elimeon, a Szürkefarkas Lovagrend lovagja, a Therumon család utolsó leszármazottja aki hősként, csatába esett el".
*Megijedve társaira néz, de az eddigi bajsejtelmei egy pillanat alatt szertefoszlanak és a sírfelirat is visszaváltozik Arenil Glodrak nevére mintha csak egy illúzió lett volna. Néhány percig csak áll maga elé meredve és próbálja összerakni a dolgokat magába és Ysdeneri kérdésére csak ennyit mond.*
-Ne adja a sors hogy így legyen, akkor is valahogy fegyvert fog szerezni és megöli önön magát, így inkább tartsa magánál a fegyvert arra az esetre ha az átok egy olyan formájával találkozna amikor ellenünk kellene megvédenie magát. Ha én lennék ez az ellenfél akkor javaslom hogy vagy nyakon vagy hónaljon szúrjon meg, mivel máshol nem tud.- *Változik komorrá a hangulata.* -Viszont az is biztos hogy az eddigieknél nagyobb gondban vagyunk.
A hozzászólás írója (Therumon Elimeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 16:10:52
*Ahogy lépdelnek a sorok között egy érdekes érzés vesz rajta erőt, mintha valami azt akarná benne hogy meneküljön erről a helyről, viszont egy másik pedig azt hogy folytassa az útját. De egyszer csak Dreack előre mutat és azt mondja megvan amit keresnek. A kis csapat nem sokat vesztegeti az idejét és a sírbolthoz lép. A sírbolt bejárata felett ott látható, bár már a moha belepte, de olvashatóan Arenil Glodrak.*
~Ez most valami rosszul sikerült vicc, vagy pedig ilyen hosszu ideig tartott mire a hagyatékot elrendezték. De az is lehet hogy ez az Arenil így akarta, hogy csak most kapják meg az örökösök azt ami jár nekik.~ *Éppen szólni akar, de amikor megfordul meglátja Ysdeneri arcát és ahogy rettegve odanyújtja neki a saját fegyverét. Kicsit habozik, majd eszébe jut a koldus és kikapja a fegyvert a nő kezéből, majd akaratlanul is ismét a sírfeliratra néz ismét. Ekkor végigfut a hátán a hideg és úgy érzi egy pillanatra hogy van valaki a közelébe magukon kívül. Körbe néz de nem lát senkit maguk körül, amitől nem hogy megnyugodna inkább ideges lesz. Hirtelen mintha valaki hideg kezével fojtogatni kezdené és ekkor a Arenil Glodrak felírat hirtelen a saját nevére változik. Ekkor megtörli a szemét, de a szöveg ugyanaz marad.*
"Itt nyugszik Therumon Elimeon, a Szürkefarkas Lovagrend lovagja, a Therumon család utolsó leszármazottja aki hősként, csatába esett el".
*Megijedve társaira néz, de az eddigi bajsejtelmei egy pillanat alatt szertefoszlanak és a sírfelirat is visszaváltozik Arenil Glodrak nevére mintha csak egy illúzió lett volna. Néhány percig csak áll maga elé meredve és próbálja összerakni a dolgokat magába és Ysdeneri kérdésére csak ennyit mond.*
-Ne adja a sors hogy így legyen, akkor is valahogy fegyvert fog szerezni és megöli önön magát, így inkább tartsa magánál a fegyvert arra az esetre ha az átok egy olyan formájával találkozna amikor ellenünk kellene megvédenie magát. Ha én lennék ez az ellenfél akkor javaslom hogy vagy nyakon vagy hónaljon szúrjon meg, mivel máshol nem tud.- *Változik komorrá a hangulata.* -Viszont az is biztos hogy az eddigieknél nagyobb gondban vagyunk.
A hozzászólás írója (Therumon Elimeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 16:10:52
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965