Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 20:58:53
Üzenet elküldve: 2016-04-04 20:58:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel - Délben //
*Néma egyetértésben ébredeznek. Loka látván a fiú sértetlen felsőtestét megjegyezhetné milyen szépen begyógyult, kajánul elmondhatná, hogy lám, nyoma sincs az előző esti fájdalomnak de a szavak feleslegesek most. És egyébként is kissé bágyadt még.
Első, titkos bűnüktől terhes éjszakájuk hasznos tanulságokkal szolgál mindkettejüknek. Például, hogy legközelebb jobb lesz megszabadulniuk a ruháiktól, mielőtt szó szerint elf vér fürdőt rendeznek. Vagy hogy külön erre a célra be kell iktatniuk egy felszerelést, játszós ruhát. Végignézve azonban az alvadt vértől ragacsos ágyneműn a nő úgy ítéli, ennek a szettnek lőttek. Csakúgy, mint ingének. Ő nemes lány, sosem mosott magára (vagyis elenyésző alkalommal mióta megfosztották a mosónők előjogától) így fogalma sincs, lehetséges-e egyáltalán kimosni ilyen mértékű mocskot a posztóból. A költözés nincs kizárva, még ha ezzel el is veszti személyes synmirai birodalmát.
A tükörben megpillantja a mögötte álló férfit aki a nemrég szerzett sebének helyét tapogatja, s révedezve simít végig saját ajkain.
De most nincs idő az álmodozásra, sem arra, hogy a történeten merengjen. Bajban vannak.*
- Csend! *Suttogja erélyesen ahogyan odasiet a férfihoz és a szája elé tartja kezét. Riadtan néz az ajtó irányába. Nagyon reméli, hogy az be van zárva vagy ha még sincs, senkinek nem jut eszébe a reggelit (vagy már az ebédet) ágyba hozni az elfnek. Terve, hogy még időben kisurran és Zarasra hagyja a takarítást, füstbe ment.*
- Hol a mosdótál? *Susogja miközben kezével próbálja letörölni arcáról a nyomokat közben pedig gyorsan, de halkan nekiáll egy rakásra gyűjteni a tönkretett ruhaneműt. Az ágyneműt kupacba gyúrja. A kést és az üvegcsét felveszi, a pengét beletörli a takaróba, kapkodva.*
- Gyerünk már! *Rivall rá halkan de ellentmondást nem tűrően a férfira, ha az még mindig csak egy helyben ácsorog. Normális elf tart legalább egy mosdótálat a szobájában, tiszta vízzel. Bár annyi vízmennyiséggel úgysem lesznek kisegítve. Valahogy meg kell mosniuk magukat, legalább az arcukat, és a padló sincs a legjobb állapotban bár egy kis rendezkedéssel tűrhető állapotokat varázsolhatnak a szobába. Ha viszont egyáltalán semmijük sincs, az gondot jelent.*
- Adj valami inget vagy valamit, később visszakapod. *És már kezdi is gombolni magát sebesen. Kivéve, ha a másik nem mutatja jelét az együttműködésnek, ez esetben félúton megáll mielőtt hirtelen közszemlére tenné tökéletes kebleit.*
*Néma egyetértésben ébredeznek. Loka látván a fiú sértetlen felsőtestét megjegyezhetné milyen szépen begyógyult, kajánul elmondhatná, hogy lám, nyoma sincs az előző esti fájdalomnak de a szavak feleslegesek most. És egyébként is kissé bágyadt még.
Első, titkos bűnüktől terhes éjszakájuk hasznos tanulságokkal szolgál mindkettejüknek. Például, hogy legközelebb jobb lesz megszabadulniuk a ruháiktól, mielőtt szó szerint elf vér fürdőt rendeznek. Vagy hogy külön erre a célra be kell iktatniuk egy felszerelést, játszós ruhát. Végignézve azonban az alvadt vértől ragacsos ágyneműn a nő úgy ítéli, ennek a szettnek lőttek. Csakúgy, mint ingének. Ő nemes lány, sosem mosott magára (vagyis elenyésző alkalommal mióta megfosztották a mosónők előjogától) így fogalma sincs, lehetséges-e egyáltalán kimosni ilyen mértékű mocskot a posztóból. A költözés nincs kizárva, még ha ezzel el is veszti személyes synmirai birodalmát.
A tükörben megpillantja a mögötte álló férfit aki a nemrég szerzett sebének helyét tapogatja, s révedezve simít végig saját ajkain.
De most nincs idő az álmodozásra, sem arra, hogy a történeten merengjen. Bajban vannak.*
- Csend! *Suttogja erélyesen ahogyan odasiet a férfihoz és a szája elé tartja kezét. Riadtan néz az ajtó irányába. Nagyon reméli, hogy az be van zárva vagy ha még sincs, senkinek nem jut eszébe a reggelit (vagy már az ebédet) ágyba hozni az elfnek. Terve, hogy még időben kisurran és Zarasra hagyja a takarítást, füstbe ment.*
- Hol a mosdótál? *Susogja miközben kezével próbálja letörölni arcáról a nyomokat közben pedig gyorsan, de halkan nekiáll egy rakásra gyűjteni a tönkretett ruhaneműt. Az ágyneműt kupacba gyúrja. A kést és az üvegcsét felveszi, a pengét beletörli a takaróba, kapkodva.*
- Gyerünk már! *Rivall rá halkan de ellentmondást nem tűrően a férfira, ha az még mindig csak egy helyben ácsorog. Normális elf tart legalább egy mosdótálat a szobájában, tiszta vízzel. Bár annyi vízmennyiséggel úgysem lesznek kisegítve. Valahogy meg kell mosniuk magukat, legalább az arcukat, és a padló sincs a legjobb állapotban bár egy kis rendezkedéssel tűrhető állapotokat varázsolhatnak a szobába. Ha viszont egyáltalán semmijük sincs, az gondot jelent.*
- Adj valami inget vagy valamit, később visszakapod. *És már kezdi is gombolni magát sebesen. Kivéve, ha a másik nem mutatja jelét az együttműködésnek, ez esetben félúton megáll mielőtt hirtelen közszemlére tenné tökéletes kebleit.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:34:40
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:34:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel - Délben //
* Zaras szemét nem szúrja a túlzott napfény. Igazán megérdemli a hosszas pihenést azok után, amiken keresztülment az éjjel kizárólag, hogy segítsen a lánynak. Úgy tűnik, hogy mély álmából a mellkasának lüktetése sem zökkenti ki, ami arra enged következtetni, hogy néhány óra alatt nyoma sem maradt a korábbi sérülésnek. A vért leszámítva.
Nem is ébredne fel, ha nem érezné meg az ujjait piszkáló Lokát. Hiába a túlzott óvatosság, az elf lassan kinyitja szürkéit és a rajta fekvő arcába pislog bele.
Nem is kell sok idő, csupán néhány pillanat, hogy szabadon engedje, hiszen ő is fel akar kelni. Különös, azt hitte, hogy lestrapáltabb lesz mindazon kínok után, de frissnek érzi magát. Nem csoda, hogy Loka rosszabbul fest, mint maga az ágy, elvégre konkrétan belefeküdt a fiút áztató vérpocsolyába.
Persze Zaras sem piskóta, ő is csupa vér, na meg persze az ágya is az, amivel sürgősen kezdeni kell valamit, hacsak nem úgy döntenek, hogy átköltöznek Lokához és ezt a szobát meghagyják erre a célra. Bár nem, attól függetlenül muszáj lesz ezt felmosniuk s ez a feladat bizony arra hárul, aki miatt most így néz ki minden.
Ő is felkel, hogy magasabbról nézze meg a fekvőhelyét. Hát nem egy szívderítő látvány, az egyszer biztos. Majd szürkéi a tükör előtt álló lányra szegeződnek, amire önkéntelenül is megtapogatja mellkasának azt a részét, ahol korábban a kés volt. Tisztán hallja fejében az őrült kacajt, a suttogást, még mielőtt elkezdték volna, tisztán látja a vérét ujjairól lenyaló elf lányt, s az élvezetet is odaképzeli sötétségbe burkolózó arcára. Mint egy rémmese. Vele mégis megtörtént.
Tanácstalanul áll az ágy mellett, az ő fülébe is eljutnak a kintről beszűrődő hangok. *
- Most mi lesz?
* Zaras szemét nem szúrja a túlzott napfény. Igazán megérdemli a hosszas pihenést azok után, amiken keresztülment az éjjel kizárólag, hogy segítsen a lánynak. Úgy tűnik, hogy mély álmából a mellkasának lüktetése sem zökkenti ki, ami arra enged következtetni, hogy néhány óra alatt nyoma sem maradt a korábbi sérülésnek. A vért leszámítva.
Nem is ébredne fel, ha nem érezné meg az ujjait piszkáló Lokát. Hiába a túlzott óvatosság, az elf lassan kinyitja szürkéit és a rajta fekvő arcába pislog bele.
Nem is kell sok idő, csupán néhány pillanat, hogy szabadon engedje, hiszen ő is fel akar kelni. Különös, azt hitte, hogy lestrapáltabb lesz mindazon kínok után, de frissnek érzi magát. Nem csoda, hogy Loka rosszabbul fest, mint maga az ágy, elvégre konkrétan belefeküdt a fiút áztató vérpocsolyába.
Persze Zaras sem piskóta, ő is csupa vér, na meg persze az ágya is az, amivel sürgősen kezdeni kell valamit, hacsak nem úgy döntenek, hogy átköltöznek Lokához és ezt a szobát meghagyják erre a célra. Bár nem, attól függetlenül muszáj lesz ezt felmosniuk s ez a feladat bizony arra hárul, aki miatt most így néz ki minden.
Ő is felkel, hogy magasabbról nézze meg a fekvőhelyét. Hát nem egy szívderítő látvány, az egyszer biztos. Majd szürkéi a tükör előtt álló lányra szegeződnek, amire önkéntelenül is megtapogatja mellkasának azt a részét, ahol korábban a kés volt. Tisztán hallja fejében az őrült kacajt, a suttogást, még mielőtt elkezdték volna, tisztán látja a vérét ujjairól lenyaló elf lányt, s az élvezetet is odaképzeli sötétségbe burkolózó arcára. Mint egy rémmese. Vele mégis megtörtént.
Tanácstalanul áll az ágy mellett, az ő fülébe is eljutnak a kintről beszűrődő hangok. *
- Most mi lesz?
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:33:03
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:33:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel - Délben //
*Furcsa derengés szűrődik be pillái résén át. Nem is derengés az, sokkal inkább teljes erejű napfény. Nem az, amelyik félve lepi el a szobát, engedélyre várva, hogy megfürössze a benne alvókat. Sokkal inkább az, amely erőszakosan veszi hatalmába a bútorokat és keményen rázza fel a még szendergő álmodozót. Loka álmosan pislog Zarason, kinek karjai dereka körül pihennek; így aludtak egész este. Lassú eszmélésében kezd rájönni, hol is van, és mit keres itt. Egy darabig nyugodtan fekszik, most tisztán lát és kissé bosszús, mérges magára amiért itt maradt és nem ment rögtön vissza a szobájába, mikor végzett a játékkal. Lám, most gúzsba kötve kell kiötlenie hogyan surranhatna ki anélkül, hogy Zaras vagy bárki más felébredjen.
Lassan hátranyúl és finoman fejtegetni kezdi magáról az ujjakat, rendkívüli óvatossággal. Ha a férfi megrezdül, megáll és vár amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy még nem ébredt fel teljesen párnácskája. Akár sikerül akár nem, nincs mit tennie. Kisvártatva kiszabadítja magát az ölelésből és halkan kezdi venni csizmáját, miközben tekintete végigjár a szobán.
Zaras véres. A takaró, az ágy véres. Az ágy mellett a földön egy üvegcse, pár csepp folyadék gyűlt össze az aljában s alatta, bizonyára nem sikerült a sötétben az egészet megitatnia a fiúval. Mellette a tőr, melynek hegyét rászáradt vörös színezi. Ekkor jut eszébe végignéznie saját magán és nem kis meglepetésére még sokkal inkább mocskos a blúza, mint ahogyan elképzelte. Már nem finomkodik, zajongva rohan a tükörhöz és amikor megleli, látja, hogy gyönyörű arcán három sötét csík húzódik, szájától az álláig. Lepillant ujjaira, a tettesekre.
Ekkor dübögés, léptek és beszéd hangjai ütik meg éles fülét. Mintha Taitos hangját hallaná. Lokában megfagy a vér. ~Elaludtunk.~*
*Furcsa derengés szűrődik be pillái résén át. Nem is derengés az, sokkal inkább teljes erejű napfény. Nem az, amelyik félve lepi el a szobát, engedélyre várva, hogy megfürössze a benne alvókat. Sokkal inkább az, amely erőszakosan veszi hatalmába a bútorokat és keményen rázza fel a még szendergő álmodozót. Loka álmosan pislog Zarason, kinek karjai dereka körül pihennek; így aludtak egész este. Lassú eszmélésében kezd rájönni, hol is van, és mit keres itt. Egy darabig nyugodtan fekszik, most tisztán lát és kissé bosszús, mérges magára amiért itt maradt és nem ment rögtön vissza a szobájába, mikor végzett a játékkal. Lám, most gúzsba kötve kell kiötlenie hogyan surranhatna ki anélkül, hogy Zaras vagy bárki más felébredjen.
Lassan hátranyúl és finoman fejtegetni kezdi magáról az ujjakat, rendkívüli óvatossággal. Ha a férfi megrezdül, megáll és vár amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy még nem ébredt fel teljesen párnácskája. Akár sikerül akár nem, nincs mit tennie. Kisvártatva kiszabadítja magát az ölelésből és halkan kezdi venni csizmáját, miközben tekintete végigjár a szobán.
Zaras véres. A takaró, az ágy véres. Az ágy mellett a földön egy üvegcse, pár csepp folyadék gyűlt össze az aljában s alatta, bizonyára nem sikerült a sötétben az egészet megitatnia a fiúval. Mellette a tőr, melynek hegyét rászáradt vörös színezi. Ekkor jut eszébe végignéznie saját magán és nem kis meglepetésére még sokkal inkább mocskos a blúza, mint ahogyan elképzelte. Már nem finomkodik, zajongva rohan a tükörhöz és amikor megleli, látja, hogy gyönyörű arcán három sötét csík húzódik, szájától az álláig. Lepillant ujjaira, a tettesekre.
Ekkor dübögés, léptek és beszéd hangjai ütik meg éles fülét. Mintha Taitos hangját hallaná. Lokában megfagy a vér. ~Elaludtunk.~*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:28:58
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
* Kétsége sem fér hozzá, hogy ezt az alkalmat leszámítva ő lesz az, aki irányít, vagy legalábbis nem lesz hátrányban a lánnyal szemben. Eddig nagyon sok hülyeségből kimászott, miért pont ez lenne az, ami leláncolja? Nem, még ha nem is családjának legeszesebbje (aki kétség kívül Aríwyen), azért van annyira szerencsés és ügyes, hogy kinavigáljon szinte bármilyen bajból.
Azok a remények sajnos csak távoli álomképek maradnak, ugyanis miután elég erőt érez, hogy megmozduljon, átkarolja a lány derekát, úgy fekszenek. Ha netalántán valaki másnap rájuk nyitna, majd azt mondják, hogy Loka vérzett össze mindent.
Az tényleg aljas dolog lenne, ha még a ruháját is ellopná, s akkor bizony kellemetlen (vagy éppen kellemes?) meglepetésben lenne része. Hagyja csak el a szobáját, Zaras majd bevágja oda az ő véres ágyneműjét és Lokáét kisajátítja. Nem egy úriemberhez illő magatartást tanúsítana vele, de megtenné.
A Gorthwen lány gondolatmenetében nincs hiba, az elf senkinek nem tálalná így a történteket. Nem, az a nevét sértené. De egy másik köntösben talán... Az megy neki, hiszen nem ez az első, hogy bűnös viszonyt folytat, hiszen ott volt szeretett nővére is, Aríwyen...
Egyelőre felesleges belemenni ilyenbe, mert a fő célja jelenleg, hogy ne fájdalomra ébredjen és minél előbb megszabaduljon a bizonyítékoktól. *
* Kétsége sem fér hozzá, hogy ezt az alkalmat leszámítva ő lesz az, aki irányít, vagy legalábbis nem lesz hátrányban a lánnyal szemben. Eddig nagyon sok hülyeségből kimászott, miért pont ez lenne az, ami leláncolja? Nem, még ha nem is családjának legeszesebbje (aki kétség kívül Aríwyen), azért van annyira szerencsés és ügyes, hogy kinavigáljon szinte bármilyen bajból.
Azok a remények sajnos csak távoli álomképek maradnak, ugyanis miután elég erőt érez, hogy megmozduljon, átkarolja a lány derekát, úgy fekszenek. Ha netalántán valaki másnap rájuk nyitna, majd azt mondják, hogy Loka vérzett össze mindent.
Az tényleg aljas dolog lenne, ha még a ruháját is ellopná, s akkor bizony kellemetlen (vagy éppen kellemes?) meglepetésben lenne része. Hagyja csak el a szobáját, Zaras majd bevágja oda az ő véres ágyneműjét és Lokáét kisajátítja. Nem egy úriemberhez illő magatartást tanúsítana vele, de megtenné.
A Gorthwen lány gondolatmenetében nincs hiba, az elf senkinek nem tálalná így a történteket. Nem, az a nevét sértené. De egy másik köntösben talán... Az megy neki, hiszen nem ez az első, hogy bűnös viszonyt folytat, hiszen ott volt szeretett nővére is, Aríwyen...
Egyelőre felesleges belemenni ilyenbe, mert a fő célja jelenleg, hogy ne fájdalomra ébredjen és minél előbb megszabaduljon a bizonyítékoktól. *
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:26:48
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:26:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
*A férfi akár bevallja magának akár nem, kezes bárányként viselkedett mindvégig pont úgy, ahogyan azt a lány akarta. Az, hogy mindezek után bűntudatot érez természetes, hiszen önszántából belement egy olyan veszélyes játékba, melyből rendkívül nehéz lesz kikecmeregnie. Ha egyáltalán lesz rá lehetősége. Ha Lokán múlik, nem ereszti.
Az ő arcához is elér az a bizonyos könnycsepp hiszen szorosan bújik hozzá Zarashoz és ez is csak fokozza örömét, egyben nyugalmát. Míg a lány könnyei hazugok voltak, ezek igaziak.
Szándékai szerint a nap első sugarai előtt elhagyja a férfi szobáját, még mielőtt bárki felébredne Synmirán és megláthatná, ahogyan visszasettenkedik a szobájába. Óvintézkedésül előbb talán átkutathatná a Zygendar fiú rezidenciáját valami tiszta ruháért, inkább férfiingben lássák meg mint vértől foltos blúzban. Ha tudna róla, hogy Zaras csupán egy szál inget tart csak talonban, rendkívül szórakoztatná és még nagyobb élvezettel hajtaná végre a csínyt.
Ahogy pihegve álomba szenderül meg van róla győződve, hogy terve tökéletesebben nem is alakulhatott volna. Kizártnak tartja, hogy mindezek után a rátarti elf bárkinek bevallaná ami köztük történt, hiszen azzal önmagát hozná rossz hírbe. Nincs az a címeres ökör, aki hagyja magát megkínozni s egy ilyen, mondhatni bűnös viszonyt folytat, majd eldicsekszik vele.
Ahogyan békésen szuszogva alszik, arca kisimul, angyali szépsége láttán senki sem hinné el mindazt amit hosszú percekkel ezelőtt vitt véghez. Még úgy sem, hogy a Zygendar fiú vére piroslik ajkain.*
*A férfi akár bevallja magának akár nem, kezes bárányként viselkedett mindvégig pont úgy, ahogyan azt a lány akarta. Az, hogy mindezek után bűntudatot érez természetes, hiszen önszántából belement egy olyan veszélyes játékba, melyből rendkívül nehéz lesz kikecmeregnie. Ha egyáltalán lesz rá lehetősége. Ha Lokán múlik, nem ereszti.
Az ő arcához is elér az a bizonyos könnycsepp hiszen szorosan bújik hozzá Zarashoz és ez is csak fokozza örömét, egyben nyugalmát. Míg a lány könnyei hazugok voltak, ezek igaziak.
Szándékai szerint a nap első sugarai előtt elhagyja a férfi szobáját, még mielőtt bárki felébredne Synmirán és megláthatná, ahogyan visszasettenkedik a szobájába. Óvintézkedésül előbb talán átkutathatná a Zygendar fiú rezidenciáját valami tiszta ruháért, inkább férfiingben lássák meg mint vértől foltos blúzban. Ha tudna róla, hogy Zaras csupán egy szál inget tart csak talonban, rendkívül szórakoztatná és még nagyobb élvezettel hajtaná végre a csínyt.
Ahogy pihegve álomba szenderül meg van róla győződve, hogy terve tökéletesebben nem is alakulhatott volna. Kizártnak tartja, hogy mindezek után a rátarti elf bárkinek bevallaná ami köztük történt, hiszen azzal önmagát hozná rossz hírbe. Nincs az a címeres ökör, aki hagyja magát megkínozni s egy ilyen, mondhatni bűnös viszonyt folytat, majd eldicsekszik vele.
Ahogyan békésen szuszogva alszik, arca kisimul, angyali szépsége láttán senki sem hinné el mindazt amit hosszú percekkel ezelőtt vitt véghez. Még úgy sem, hogy a Zygendar fiú vére piroslik ajkain.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:22:00
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:22:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Az eléggé elhamarkodott kijelentés, hogy a kezesbáránya lenne, de persze ez most így tűnhet a lánynak, ami nem is annyira nagy probléma. A megbabonázott figyelés meg a valóságban sokkal inkább fájdalomtól görcsbe rándult arc, csukott szemekkel, de biztosan a sötéttől nem lát rendesen.
Zaras pedig bele sem mer gondolni a következő alkalomba. Ez után a legjobb tényleg az lesz, ha titokban Taitos segítségét kéri. Ha mást nem, egy kis utánajárást a szerek okozta vérszomjról.
Az, hogy ebből mennyire lesz rendszer, az viszont nem csak a lányon és annak képességein múlik, ugyanis az elf nem biztos, hogy át akar esni ismét egy ilyen kínzáson. Habár... a jelenet, mikor Loka a vérét lenyalta ujjairól, nagyon is vonzó, mégis...
~ Nem vagyok a kutyád... ~
A fájdalom még mindig nem akar csillapodni, egy újabb könnycsepp gördül le a szürke elf arcán.
A takarítás pedig szintúgy a lányra marad, ha netalántán nem akarná reggel önszántából felmosni a mocskot, akkor Zaras (már ha jobban lesz) emlékezteti egyre, s másra. Így utólag belegondolva a fájdalmon túl bosszúság az, ami megkörnyékezi az elfet. Ostoba volt, hogy belement, és az, hogy italt meg tőrt tart magánál a lány, csak azt a gyanút erősíti, hogy mikor az bekopogott, már akkor tudta, hogy ezt akarja tenni. Nem is a lányra vagy a történtek miatt dühös, hanem saját magára, amiért belement ebbe.
~ Hogy lehettem ekkora barom? ~
Gondolatai kezdenek kitisztulni, s Loka súlyát is egyre jobban megérzi sajgó mellkasán. A csók apró, édes kompenzáció. Így most már a fiú ajkai is saját vérétől vöröslenek. A szobát még viszonylag könnyen rendbe lehet tenni, de kisettenkedni, lemosakodni anélkül, hogy bárki felfedezze a vérfoltokat, mely útjukat mutatja, nem olyan egyszerű dolog. És a ruháktól is meg kell szabaduljanak. Ez utóbbi azért is problémás, mert ezen kívül még egyetlen ingje maradt. De ezek legyenek a holnap problémái.
Neki sem kell sokkal több idő, főleg, hogy nemigen van választása; megpróbál hát aludni. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Az eléggé elhamarkodott kijelentés, hogy a kezesbáránya lenne, de persze ez most így tűnhet a lánynak, ami nem is annyira nagy probléma. A megbabonázott figyelés meg a valóságban sokkal inkább fájdalomtól görcsbe rándult arc, csukott szemekkel, de biztosan a sötéttől nem lát rendesen.
Zaras pedig bele sem mer gondolni a következő alkalomba. Ez után a legjobb tényleg az lesz, ha titokban Taitos segítségét kéri. Ha mást nem, egy kis utánajárást a szerek okozta vérszomjról.
Az, hogy ebből mennyire lesz rendszer, az viszont nem csak a lányon és annak képességein múlik, ugyanis az elf nem biztos, hogy át akar esni ismét egy ilyen kínzáson. Habár... a jelenet, mikor Loka a vérét lenyalta ujjairól, nagyon is vonzó, mégis...
~ Nem vagyok a kutyád... ~
A fájdalom még mindig nem akar csillapodni, egy újabb könnycsepp gördül le a szürke elf arcán.
A takarítás pedig szintúgy a lányra marad, ha netalántán nem akarná reggel önszántából felmosni a mocskot, akkor Zaras (már ha jobban lesz) emlékezteti egyre, s másra. Így utólag belegondolva a fájdalmon túl bosszúság az, ami megkörnyékezi az elfet. Ostoba volt, hogy belement, és az, hogy italt meg tőrt tart magánál a lány, csak azt a gyanút erősíti, hogy mikor az bekopogott, már akkor tudta, hogy ezt akarja tenni. Nem is a lányra vagy a történtek miatt dühös, hanem saját magára, amiért belement ebbe.
~ Hogy lehettem ekkora barom? ~
Gondolatai kezdenek kitisztulni, s Loka súlyát is egyre jobban megérzi sajgó mellkasán. A csók apró, édes kompenzáció. Így most már a fiú ajkai is saját vérétől vöröslenek. A szobát még viszonylag könnyen rendbe lehet tenni, de kisettenkedni, lemosakodni anélkül, hogy bárki felfedezze a vérfoltokat, mely útjukat mutatja, nem olyan egyszerű dolog. És a ruháktól is meg kell szabaduljanak. Ez utóbbi azért is problémás, mert ezen kívül még egyetlen ingje maradt. De ezek legyenek a holnap problémái.
Neki sem kell sokkal több idő, főleg, hogy nemigen van választása; megpróbál hát aludni. *
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:21:07
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:21:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A tükör másik oldala… Fordított helyzetben a Gorthwen lány nem tűrne ilyesmit, talán ez jelzi, hogy mégis Zaras felett áll, hiába az a tioli nemesi cím s háta mögött az egész család meg a pénzeszsákok, míg Loka szinte mindent elvesztett nevén kívül. Kezes kis báránya megbabonázva figyeli ügyködéseit, de a mámor hevében a nő ezt észre sem veszi, vagy csak egyszerűen nem érdekli ha rajtakapják.
Még nem gondolkodik a következő alkalom -mert biztosan lesz, lennie kell. Habár az első falat mindig a legízletesebb, nem valószínűtlen, hogy a lány ne válna rabjává egyhamar ennek a kegyetlen játéknak. Néhány elhintett csók, hazugság és egy tucatnyi üvegcse, ennyi kell, hogy rendszert teremthessenek beteges vágyainak csillapításából.*
- Jó fiú. *Suttogja az ölelésben őrült vigyora mögül. Mintha csak új kutyája lenne akit szeretgethet, dédelgethet s ha kell és úgy akarja, megfenyíti vagy eltaszítja.
Jelenleg esze ágában sincs megválni a játékszertől és helyzetével adja ezt tudtára Zarasnak. A fiú erőtlen teste csak akkor lehetne vonzóbb számára, ha már kihűlőfélben volna s az élénk, fájdalomtól kínzott szürkék üvegesen csodálkoznának rá a rút világra. Érzi ahogyan a férfi levegőt szeretne alatta, hogy teste enyhülést kíván. Meg is fogja kapni, a bájital gyógyítja sebeit Loka viszont úgy csüng a fiún, mint nullum kölyök az anyján.
Ha Zaras erőtlensége engedi, hosszú ideig fekszenek így, körülbelül addig, míg be nem gyógyul teljesen a seb a varázserejű lötty hatására. A sötétben nem láthatják, de a fiú nemesi vére szinte mindent összemocskolt, vagy Loka kente szét, ezt kemény dió lesz eltüntetni a reggel fényénél. A lány szívverése lassul és megnyugszik, bágyadt álmossággal pislog a meggyötört test felett. Lassan felemeli fejét és hosszan megcsókolja a hamuszín hajút, mintegy köszönetképpen vagy csak úgy, mert így volt kedve. Aztán visszahanyatlik és lecsukja pilláit.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A tükör másik oldala… Fordított helyzetben a Gorthwen lány nem tűrne ilyesmit, talán ez jelzi, hogy mégis Zaras felett áll, hiába az a tioli nemesi cím s háta mögött az egész család meg a pénzeszsákok, míg Loka szinte mindent elvesztett nevén kívül. Kezes kis báránya megbabonázva figyeli ügyködéseit, de a mámor hevében a nő ezt észre sem veszi, vagy csak egyszerűen nem érdekli ha rajtakapják.
Még nem gondolkodik a következő alkalom -mert biztosan lesz, lennie kell. Habár az első falat mindig a legízletesebb, nem valószínűtlen, hogy a lány ne válna rabjává egyhamar ennek a kegyetlen játéknak. Néhány elhintett csók, hazugság és egy tucatnyi üvegcse, ennyi kell, hogy rendszert teremthessenek beteges vágyainak csillapításából.*
- Jó fiú. *Suttogja az ölelésben őrült vigyora mögül. Mintha csak új kutyája lenne akit szeretgethet, dédelgethet s ha kell és úgy akarja, megfenyíti vagy eltaszítja.
Jelenleg esze ágában sincs megválni a játékszertől és helyzetével adja ezt tudtára Zarasnak. A fiú erőtlen teste csak akkor lehetne vonzóbb számára, ha már kihűlőfélben volna s az élénk, fájdalomtól kínzott szürkék üvegesen csodálkoznának rá a rút világra. Érzi ahogyan a férfi levegőt szeretne alatta, hogy teste enyhülést kíván. Meg is fogja kapni, a bájital gyógyítja sebeit Loka viszont úgy csüng a fiún, mint nullum kölyök az anyján.
Ha Zaras erőtlensége engedi, hosszú ideig fekszenek így, körülbelül addig, míg be nem gyógyul teljesen a seb a varázserejű lötty hatására. A sötétben nem láthatják, de a fiú nemesi vére szinte mindent összemocskolt, vagy Loka kente szét, ezt kemény dió lesz eltüntetni a reggel fényénél. A lány szívverése lassul és megnyugszik, bágyadt álmossággal pislog a meggyötört test felett. Lassan felemeli fejét és hosszan megcsókolja a hamuszín hajút, mintegy köszönetképpen vagy csak úgy, mert így volt kedve. Aztán visszahanyatlik és lecsukja pilláit.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:15:45
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:15:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Valószínűleg ugyanarra gondolnak csak a tükör másik oldaláról. Jelenleg ő sem képes másra gondolni, mint a mostra, s azon belül is a fájdalomra. A külvilág megszűnik létezni számára, csak ő maga marad és a mellkasába nyilalló fájdalom. Nem látja a lány őrült vigyorát, mellyel a hímet kínozza, ami talán nem is akkora hátrány a holnapra nézve. Ami visszarántja őt a valóságba, az a Gorthwen lány ujjainak érintése. Erre még ki is nyitja egyik szemét, hogy lássa mi történik. Egy pillanatra mintha még a fájdalom is tompulna... vagy csak ő szokik hozzá? Nem valószínű, de mégis.
Végignézi, ahogyan vérét megízleli a lány és ez egyszerre borzasztja el s gyönyörködteti. Különös. Nem akarja még egyszer érezni ezt a fájdalmat, de végignézni, ahogy a vére Loka nyelvére csöppen valahol vonzza őt. Persze nem annyira, hogy minden éjjel ehhez hasonló kínzást viseljen el, de van benne valami... valami tabu, melyet eddig ha akart volna, sem tehetett meg.
Arcát is összemocskolja a lány, habár saját kékvérét nem nevezné mocsoknak, de az érzés, hogy ott van, zavarja.
A tompuló fájdalom mintha csak egy messzi álom lenne, úgy hasít belé az újabb hullám. Teste megfeszül Loka alatt, fogait összeszorítja, szemei felpattannak. Vicces, a lánynak van nőbaja és ő vérzik. Remélhetőleg ez nem fog egy hétig tartani és nem is havonta ismétlik meg (ha egyáltalán sor kerül ismétlésre).
A tőr hiányát szinte meg sem érzi, annyira elzsibbadt minden idegszála már. Nem ellenkezik, nem képes rá, végtagjaira mintha mázsák nehezednének, csak nyeli a különös főzetet.
Az üveg hangosan koppan a földön, s a következő, melyre feleszmél az a teljességében ránehezedő test, mely egy kicsit sincs azon, hogy elmúlassza a mellkasába befészkelődött fájdalmat. Hiába a varázslatos gyógyulás, kicsikét sem tompul semmi, bár az igaz, hogy sokkal hamarabb enyhül majd lüktetéssé a seb sugárzása.
Lassan próbálja megfeszült testét ellazítani, több-kevesebb sikerrel, hogy legalább a tüdejébe szorult sóhajokat kiadhassa magából. Nem, egyelőre képtelen másra is figyelni, de előbb vagy utóbb biztosan észreveszi majd a vigyort. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Valószínűleg ugyanarra gondolnak csak a tükör másik oldaláról. Jelenleg ő sem képes másra gondolni, mint a mostra, s azon belül is a fájdalomra. A külvilág megszűnik létezni számára, csak ő maga marad és a mellkasába nyilalló fájdalom. Nem látja a lány őrült vigyorát, mellyel a hímet kínozza, ami talán nem is akkora hátrány a holnapra nézve. Ami visszarántja őt a valóságba, az a Gorthwen lány ujjainak érintése. Erre még ki is nyitja egyik szemét, hogy lássa mi történik. Egy pillanatra mintha még a fájdalom is tompulna... vagy csak ő szokik hozzá? Nem valószínű, de mégis.
Végignézi, ahogyan vérét megízleli a lány és ez egyszerre borzasztja el s gyönyörködteti. Különös. Nem akarja még egyszer érezni ezt a fájdalmat, de végignézni, ahogy a vére Loka nyelvére csöppen valahol vonzza őt. Persze nem annyira, hogy minden éjjel ehhez hasonló kínzást viseljen el, de van benne valami... valami tabu, melyet eddig ha akart volna, sem tehetett meg.
Arcát is összemocskolja a lány, habár saját kékvérét nem nevezné mocsoknak, de az érzés, hogy ott van, zavarja.
A tompuló fájdalom mintha csak egy messzi álom lenne, úgy hasít belé az újabb hullám. Teste megfeszül Loka alatt, fogait összeszorítja, szemei felpattannak. Vicces, a lánynak van nőbaja és ő vérzik. Remélhetőleg ez nem fog egy hétig tartani és nem is havonta ismétlik meg (ha egyáltalán sor kerül ismétlésre).
A tőr hiányát szinte meg sem érzi, annyira elzsibbadt minden idegszála már. Nem ellenkezik, nem képes rá, végtagjaira mintha mázsák nehezednének, csak nyeli a különös főzetet.
Az üveg hangosan koppan a földön, s a következő, melyre feleszmél az a teljességében ránehezedő test, mely egy kicsit sincs azon, hogy elmúlassza a mellkasába befészkelődött fájdalmat. Hiába a varázslatos gyógyulás, kicsikét sem tompul semmi, bár az igaz, hogy sokkal hamarabb enyhül majd lüktetéssé a seb sugárzása.
Lassan próbálja megfeszült testét ellazítani, több-kevesebb sikerrel, hogy legalább a tüdejébe szorult sóhajokat kiadhassa magából. Nem, egyelőre képtelen másra is figyelni, de előbb vagy utóbb biztosan észreveszi majd a vigyort. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:13:28
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Jelen pillanatban Loka sem tud másra gondolni mintsem pillanatnyi örömére, a férfi fájdalomtól eltorzuló arcára. Mi lesz másnap? Mi lesz a következőkben? Nem lényeg. Csak az a fontos, hogy itt és most hallhassa ahogyan Zaras küszködik a fájdalom üvöltésének elfojtásával, érezhesse ahogyan a fiú teste vergődik a belé nyomódó tőr és a lány teste alatt. Érzi ahogyan az elf hosszú ujjai a combjába marnak, de nem érdekli. Az őrület vigyorától eltorzult arccal figyeli egész közelről a sötétben Zaras szenvedését. Lábaival szorítja, hogy ne tudjon mocorogni ha netán akarna, s míg fél kezével a tőrt tartja, másikkal a kicsorduló vérbe nyúl. Érzi a forró, ragacsos masszát és nem bírja megállni, hogy ne ízlelje meg. Ujjait a szájához emeli, s halk nevetés kíséretében nyalja le róla az elf vérét a bársonyos sötétségben. Zihál az izgalomtól, és bár fáj ahogyan a Zygendar fiú tépi, marja s üti combját, ennyit most hajlandó kibírni.
Úgy látszik Zaras valóban érti a módját, hogyan kell egy igazi nőt boldoggá tenni! Mert Loka boldognak érzi magát. Hónapokkal ezelőtt megijedt volna ettől a boldogságtól, most azonban betölti egész valóját és nem ereszti. Bárcsak messzebb mehetne, bárcsak még ennél is boldogabb lehetne -hisz lehetne. De nem szabad telhetetlennek lennie.*
- Még nem, még nem! *Zihálja ahogyan vértől mocskos kezébe fogja Zaras arcát. Egészen közelről leheli a szavakat a fiú ajkaira
A tőrön aprót csavar. Szinte észrevehetetlen volna szabad szemmel, a férfi azonban bizonyára megérzi. A combjába maró körmök fájdalma kezd elviselhetetlenné válni és félő, hogy Zaras netán felordít. Meg kell álljon.
Felemelkedik, a tőrt pedig egy hirtelen rántással szabadítja ki, s dobja félre. Gyorsan nyúl a korábban félretett üvegcséért s már nyitja is. Szétfeszíti a férfi száját és beleönti a gyógyító italt, amennyit csak tud majd elhajítja a hasztalanná vált üvegcsét. A hirtelen jött gyógyulás sem sétagalopp, ezt jól tudja, és ki akarja használni még amire lehetősége van. A szürekszín elfbe karol, egészen átöleli és testével hozzásimulva tartja lent. Arcát a nyakába fúrja, két apró csókot lehet Zaras bőrére; az arcára majd a fülére, s szorítja a férfit, hogy minden apró, fájdalomtól terhes rándulását érezhesse még. Ő pedig, ha a fájdalmon vagy annak múlásán túl bármire képes figyelni azt érezheti, ahogyan a lány önfeledten vigyorog karjaiban.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Jelen pillanatban Loka sem tud másra gondolni mintsem pillanatnyi örömére, a férfi fájdalomtól eltorzuló arcára. Mi lesz másnap? Mi lesz a következőkben? Nem lényeg. Csak az a fontos, hogy itt és most hallhassa ahogyan Zaras küszködik a fájdalom üvöltésének elfojtásával, érezhesse ahogyan a fiú teste vergődik a belé nyomódó tőr és a lány teste alatt. Érzi ahogyan az elf hosszú ujjai a combjába marnak, de nem érdekli. Az őrület vigyorától eltorzult arccal figyeli egész közelről a sötétben Zaras szenvedését. Lábaival szorítja, hogy ne tudjon mocorogni ha netán akarna, s míg fél kezével a tőrt tartja, másikkal a kicsorduló vérbe nyúl. Érzi a forró, ragacsos masszát és nem bírja megállni, hogy ne ízlelje meg. Ujjait a szájához emeli, s halk nevetés kíséretében nyalja le róla az elf vérét a bársonyos sötétségben. Zihál az izgalomtól, és bár fáj ahogyan a Zygendar fiú tépi, marja s üti combját, ennyit most hajlandó kibírni.
Úgy látszik Zaras valóban érti a módját, hogyan kell egy igazi nőt boldoggá tenni! Mert Loka boldognak érzi magát. Hónapokkal ezelőtt megijedt volna ettől a boldogságtól, most azonban betölti egész valóját és nem ereszti. Bárcsak messzebb mehetne, bárcsak még ennél is boldogabb lehetne -hisz lehetne. De nem szabad telhetetlennek lennie.*
- Még nem, még nem! *Zihálja ahogyan vértől mocskos kezébe fogja Zaras arcát. Egészen közelről leheli a szavakat a fiú ajkaira
A tőrön aprót csavar. Szinte észrevehetetlen volna szabad szemmel, a férfi azonban bizonyára megérzi. A combjába maró körmök fájdalma kezd elviselhetetlenné válni és félő, hogy Zaras netán felordít. Meg kell álljon.
Felemelkedik, a tőrt pedig egy hirtelen rántással szabadítja ki, s dobja félre. Gyorsan nyúl a korábban félretett üvegcséért s már nyitja is. Szétfeszíti a férfi száját és beleönti a gyógyító italt, amennyit csak tud majd elhajítja a hasztalanná vált üvegcsét. A hirtelen jött gyógyulás sem sétagalopp, ezt jól tudja, és ki akarja használni még amire lehetősége van. A szürekszín elfbe karol, egészen átöleli és testével hozzásimulva tartja lent. Arcát a nyakába fúrja, két apró csókot lehet Zaras bőrére; az arcára majd a fülére, s szorítja a férfit, hogy minden apró, fájdalomtól terhes rándulását érezhesse még. Ő pedig, ha a fájdalmon vagy annak múlásán túl bármire képes figyelni azt érezheti, ahogyan a lány önfeledten vigyorog karjaiban.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:10:37
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:10:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Még eljöhet az a pillanat is, sőt, nagyon könnyen előfordulhat, hogy pont Zarastól fogja hallani.
Ő maga sem tudja, mi volt az, amiért belement. Az biztos, hogy nem a segítségnyújtás miatt, itt valami másról lesz szó, valami olyanról, ami bevonzza, mint legyet a cukor. Talán érezni akarja a félelmet, ami adrenalint ad neki? Talán az ismeretlen, amelytől az épeszű retteg, tette ennyire kíváncsivá? Mindenesetre ez az alkalom nagyon is jó lesz, hogy érezze, miről is van itt szó.
Igaz, a félvérről még éjszaka sem szabad megfeledkezni, különben eléggé kellemetlen helyzetbe kerülhet az illető. Zaras persze nem érzi tőle fenyegetettnek magát, de ha a gyengébbik nemet erősítené, akkor nyilván más lenne a helyzet.
A kuncogásra csak egy valami jut eszébe; hogy Loka dróton táncoltatta, mikor belement ebbe az egészbe, s azt hiszi, hogy ezzel magához is láncolja, s az elfnek egy szava sem lesz ellene. Igen, úgy nagyjából ennyire képes gondolni jelenleg, ezután minden figyelmét a penge köti le.
Mielőtt még megtörténne az elf-vágás, mindenével azon van, hogy megacélozza elméjét és testét egyaránt. Nem mintha sokat számítana egy valódi acél ellen, de ez az egyetlen, amit tehet.
A fájdalom belehasít az agyába, megragadja azt, földhöz vágja, rátapos párszor, mozsárba teszi, majd apró darabokra morzsolja, hogy a kását visszategye a fejébe és utána még jól össze is rázza azt. Minden sejtje azért sikít, hogy szabaduljon meg a lánytól minél előbb, s lehetőleg úgy, hogy többet ne találkozhassanak. Mégsem teszi ezt, elméjének apró szilánkjait a fájdalom köti le. Arca eltorzul, szemeit összeszorítja, csakúgy mint ujjait a lány combján. Nem sokáig bírja ki ennyivel, összeszorított keze oda csapódik be, ahol korábban Lokát szorította, míg másik keze az egészségesnél is jobban a húsába mar.
Tövig semmiképp nem tudná nyomni, mert egy tőr azért nem egy három-négy centiméteres valami, de bőven elég az a harminc milliméter is, amíg a hegye szinte a csontig hatol.
Amennyire tudja, összeszorítja a száját, de ez sem elég sokáig, hangos nyögések és fájdalmas sóhajok tucatjai törnek elő belőle néhány könnycsepp kíséretében, melyek kiszabadultak a szemhéj résein, s ha a lány nincs észnél, akkor bizony fel fog ordítani a fiú.
Teste remeg a fájdalomtól, a vörös nedv végigfolyik a mellkasán, hasán, le az ágyra, a lány korábbi ülőhelyére is jut bőven.
Ha nem hagyja sürgősen abba, akkor Zarasnak kell megállítania az őrületbe kergető fájdalomforrást. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Még eljöhet az a pillanat is, sőt, nagyon könnyen előfordulhat, hogy pont Zarastól fogja hallani.
Ő maga sem tudja, mi volt az, amiért belement. Az biztos, hogy nem a segítségnyújtás miatt, itt valami másról lesz szó, valami olyanról, ami bevonzza, mint legyet a cukor. Talán érezni akarja a félelmet, ami adrenalint ad neki? Talán az ismeretlen, amelytől az épeszű retteg, tette ennyire kíváncsivá? Mindenesetre ez az alkalom nagyon is jó lesz, hogy érezze, miről is van itt szó.
Igaz, a félvérről még éjszaka sem szabad megfeledkezni, különben eléggé kellemetlen helyzetbe kerülhet az illető. Zaras persze nem érzi tőle fenyegetettnek magát, de ha a gyengébbik nemet erősítené, akkor nyilván más lenne a helyzet.
A kuncogásra csak egy valami jut eszébe; hogy Loka dróton táncoltatta, mikor belement ebbe az egészbe, s azt hiszi, hogy ezzel magához is láncolja, s az elfnek egy szava sem lesz ellene. Igen, úgy nagyjából ennyire képes gondolni jelenleg, ezután minden figyelmét a penge köti le.
Mielőtt még megtörténne az elf-vágás, mindenével azon van, hogy megacélozza elméjét és testét egyaránt. Nem mintha sokat számítana egy valódi acél ellen, de ez az egyetlen, amit tehet.
A fájdalom belehasít az agyába, megragadja azt, földhöz vágja, rátapos párszor, mozsárba teszi, majd apró darabokra morzsolja, hogy a kását visszategye a fejébe és utána még jól össze is rázza azt. Minden sejtje azért sikít, hogy szabaduljon meg a lánytól minél előbb, s lehetőleg úgy, hogy többet ne találkozhassanak. Mégsem teszi ezt, elméjének apró szilánkjait a fájdalom köti le. Arca eltorzul, szemeit összeszorítja, csakúgy mint ujjait a lány combján. Nem sokáig bírja ki ennyivel, összeszorított keze oda csapódik be, ahol korábban Lokát szorította, míg másik keze az egészségesnél is jobban a húsába mar.
Tövig semmiképp nem tudná nyomni, mert egy tőr azért nem egy három-négy centiméteres valami, de bőven elég az a harminc milliméter is, amíg a hegye szinte a csontig hatol.
Amennyire tudja, összeszorítja a száját, de ez sem elég sokáig, hangos nyögések és fájdalmas sóhajok tucatjai törnek elő belőle néhány könnycsepp kíséretében, melyek kiszabadultak a szemhéj résein, s ha a lány nincs észnél, akkor bizony fel fog ordítani a fiú.
Teste remeg a fájdalomtól, a vörös nedv végigfolyik a mellkasán, hasán, le az ágyra, a lány korábbi ülőhelyére is jut bőven.
Ha nem hagyja sürgősen abba, akkor Zarasnak kell megállítania az őrületbe kergető fájdalomforrást. *
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:08:10
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:08:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Még szerencse, hogy eddig senki nem merte rásütni a lányra, hogy szellemileg defektes -legalábbis nem hangosan-, mert akkor az illető könnyen a testi fogyatékkal élők sorsára is juthatna.
Loka egyértelműen moslékot hány Zaras elé, hisz ki az a balga, aki belemegy egy ilyen paktumba? A Gorthwen lány úgy csűri-csavarja a hazugságokat, hogy a férfi úgy érezze neki is lehet haszna ebből az egészből. Vagy ha haszna nem is, úgy gondolja kezében tartja a gyeplőt, megvéd másokat és a lányt is azzal, hogy a titkok őrzőjévé válik. Mindeközben pedig Loka jár jól, nagyon is jól.
Számít rá, hogy a fiú határozatlan lesz a kegyetlen játék során, és próbál figyelni annak rezdüléseire nehogy elrontson valamit. Azonban ez nem a legkönnyebb feladat, mikor minduntalan felül akar kerekedni rajta a vérszomj.
Zaras aggodalma megérthető, elvégre ennél csak az volna gyanúsabb, ha még kötszert vagy egy felmosórongyot is hoz magával, csupán elővigyázatossági szempontból… A tőr megléte azonban nem szokatlan. Mióta csak Synmirán lakik, mindig magánál tartja arra az esetre, ha valamelyik éjjel netán összetalálkozna Kriyonnal. Az üvegcse annál inkább szemet szúró, hisz az nem olyan, amit hálóneglizséje zsebében tárol egy nemes kisasszony.
Ahogyan minden rezdülést, Zaras minduntalan erősödő készenléti állapotát is igencsak megérzi. ~Ne aggódj, nemsoká máshova fut a véred.~ Loka kislányosan kuncog épp, csak egy picit. A férfi bizonyára tisztában van vele mennyire élvezi a lány ezt a helyzetet, hiába is igyekszik Loka elfojtani örömét.*
- Shh. *Csitítgatja, nyugtatgatja a berezelt fiút ahogyan ketten együtt végre a megfelelő célpont felé vezetik a fegyvert. Loka helyezkedik és nekikészül. Combján a Zygendar fiú kezeit béklyónak érzi, olyan béklyónak amelyeket ő maga választott. Valószínűleg mindegy, hogy ujjai nyugton maradnak-e, Lokát az sem fogja érdekelni ha erősen csípik, szorítják. Csak a fájdalom lebeg a szemei előtt, Zaras fájdalma. A várakozó, nehéz sóhajra saját tüdejéből felszakadó remegő levegővétellel válaszol, majd két kézzel ráfog a tőrre.
A férfi fölé hajol és ránehezedik a késre, mely meglepő könnyedséggel csúszik a fiú mellkasába. Ha tövig nyomná, komoly károkat tehetne vele, de az elf csak pár centinyire szúr (ha nem állítják meg). A kicsorduló vér valószínűleg nem csupán az ágyat, de a lány blúzát is összefogja majd.
Loka mindeközben egészen közelről vizslatja a sötétben Zaras arcát, lelkében felszökő örömmel hallgatja a fájdalom sóhajait.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Még szerencse, hogy eddig senki nem merte rásütni a lányra, hogy szellemileg defektes -legalábbis nem hangosan-, mert akkor az illető könnyen a testi fogyatékkal élők sorsára is juthatna.
Loka egyértelműen moslékot hány Zaras elé, hisz ki az a balga, aki belemegy egy ilyen paktumba? A Gorthwen lány úgy csűri-csavarja a hazugságokat, hogy a férfi úgy érezze neki is lehet haszna ebből az egészből. Vagy ha haszna nem is, úgy gondolja kezében tartja a gyeplőt, megvéd másokat és a lányt is azzal, hogy a titkok őrzőjévé válik. Mindeközben pedig Loka jár jól, nagyon is jól.
Számít rá, hogy a fiú határozatlan lesz a kegyetlen játék során, és próbál figyelni annak rezdüléseire nehogy elrontson valamit. Azonban ez nem a legkönnyebb feladat, mikor minduntalan felül akar kerekedni rajta a vérszomj.
Zaras aggodalma megérthető, elvégre ennél csak az volna gyanúsabb, ha még kötszert vagy egy felmosórongyot is hoz magával, csupán elővigyázatossági szempontból… A tőr megléte azonban nem szokatlan. Mióta csak Synmirán lakik, mindig magánál tartja arra az esetre, ha valamelyik éjjel netán összetalálkozna Kriyonnal. Az üvegcse annál inkább szemet szúró, hisz az nem olyan, amit hálóneglizséje zsebében tárol egy nemes kisasszony.
Ahogyan minden rezdülést, Zaras minduntalan erősödő készenléti állapotát is igencsak megérzi. ~Ne aggódj, nemsoká máshova fut a véred.~ Loka kislányosan kuncog épp, csak egy picit. A férfi bizonyára tisztában van vele mennyire élvezi a lány ezt a helyzetet, hiába is igyekszik Loka elfojtani örömét.*
- Shh. *Csitítgatja, nyugtatgatja a berezelt fiút ahogyan ketten együtt végre a megfelelő célpont felé vezetik a fegyvert. Loka helyezkedik és nekikészül. Combján a Zygendar fiú kezeit béklyónak érzi, olyan béklyónak amelyeket ő maga választott. Valószínűleg mindegy, hogy ujjai nyugton maradnak-e, Lokát az sem fogja érdekelni ha erősen csípik, szorítják. Csak a fájdalom lebeg a szemei előtt, Zaras fájdalma. A várakozó, nehéz sóhajra saját tüdejéből felszakadó remegő levegővétellel válaszol, majd két kézzel ráfog a tőrre.
A férfi fölé hajol és ránehezedik a késre, mely meglepő könnyedséggel csúszik a fiú mellkasába. Ha tövig nyomná, komoly károkat tehetne vele, de az elf csak pár centinyire szúr (ha nem állítják meg). A kicsorduló vér valószínűleg nem csupán az ágyat, de a lány blúzát is összefogja majd.
Loka mindeközben egészen közelről vizslatja a sötétben Zaras arcát, lelkében felszökő örömmel hallgatja a fájdalom sóhajait.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:03:32
Üzenet elküldve: 2016-04-04 00:03:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Egyéjszakás ka... beszélgetés//
* A férfit teljesen felesleges egy nővel összehasonlítani, ugyanis a nők azt fogják bizton állítani, hogy ők a szebbek, míg a férfiak azt, hogy ők. Szóval eléggé kérdéses, hogy végül is melyikük a tökéletesebb. Valószínűleg a szellemileg kissé defektes Loka lesz az, ugyanis Zarasból hiányzik valami, ami tökéletessé tehetné... hiányzik belőle a hiba. Erre pedig azt szokták mondani, hogy nárcizmus.
Ó, az előadás formája nagyon is fontos, s nem csak itt! Ki akarná szívesen megenné az elé hányt moslékot, ha ugyanazt az ételt szépen elrendezett tányérból is kikanalazhatja?
Aki mindenképp nyer, illetve duplán is nyerhet, az egyértelműen a lány. De nem lehet Zarast hibáztatni ezért, mert hát ki van felkészülve hasonló hölggyel való együttléthez? Kérdéses, hogy létezik-e egyáltalán hasonló hölgy. A kuncogásra egy pillanatra megáll benne az ütő.
~ Mibe mentem bele? ~
Pillanatnyi keserűség akar felszínre törni, de abban a pillanatban, hogy Loka kényelembe helyezi magát az övén, mindez tova száll. Kicsit zavarban érzi magát az ismeretlentől, de végül is nem állítja meg.
A kezébe simuló üveg hideg érintésére majdnem elkapja kezét, de végül kitapogatja azt és erőtlenül bólint. Soha nem csinált még ehhez hasonlót, ezért nem csoda, hogy szólni sem képes.
Az mindegy, hogy gyorsan vagy lassan mozog, a kést megvilágító holdsugár megrémíti az elfet. *
- Hé... izé...
* Aggodalmát képtelen szavakba önteni, s most hogy eljut tudatáig a helyzet, kezd el csak belegondolni, hogy miért jött át hozzá egy késsel és gyógyító itallal, ha csak beszélgetni akart?
A penge hegyének hidege karcolja bőrét, s különösnek találja, hogy hogyan reagál rá a teste; vérkeringése felfrissül, főleg odalent. De ha a biológia úgy dönt, hogy teljesen máshogy kezeli a helyzetet, mint azt az elméje sugalmazza, hát nincs mit tenni.
Lehunyja szemét és próbál nem a tőr érintésére koncentrálni, ami nem is olyan egyszerű feladatnak ígérkezik. *
- Öhm... én...
* Pattannak fel hirtelen szürkéit eltakaró bőrfüggönyök, mikor saját kezét érzi a lányén.
~ Őőő... ~
Másik kezével belemarkol Loka combjába, hogy ha esetleg nagyon fájna, egy keveset átadhasson neki is szorítás által.
A pengét mellkasának jobb oldalára viszi, ahol igazából nem tud túlságosan nagy kárt okozni. A nap sugarainál még látni is lehetne, hogy egy, már régen összeforrt sebre illeszti rá. Ma már csak egy, a bőrénél is fehérebb csík jelzi az egykori sérülést. Abban reménykedik, hogy ott annyira nem fog fájni. Szemeit ismét lehunyja, és egy remegő sóhaj kíséretében másik kezével is megkeresi a lány combját. Hosszú ujjai ráfonódnak és várnak. *
* A férfit teljesen felesleges egy nővel összehasonlítani, ugyanis a nők azt fogják bizton állítani, hogy ők a szebbek, míg a férfiak azt, hogy ők. Szóval eléggé kérdéses, hogy végül is melyikük a tökéletesebb. Valószínűleg a szellemileg kissé defektes Loka lesz az, ugyanis Zarasból hiányzik valami, ami tökéletessé tehetné... hiányzik belőle a hiba. Erre pedig azt szokták mondani, hogy nárcizmus.
Ó, az előadás formája nagyon is fontos, s nem csak itt! Ki akarná szívesen megenné az elé hányt moslékot, ha ugyanazt az ételt szépen elrendezett tányérból is kikanalazhatja?
Aki mindenképp nyer, illetve duplán is nyerhet, az egyértelműen a lány. De nem lehet Zarast hibáztatni ezért, mert hát ki van felkészülve hasonló hölggyel való együttléthez? Kérdéses, hogy létezik-e egyáltalán hasonló hölgy. A kuncogásra egy pillanatra megáll benne az ütő.
~ Mibe mentem bele? ~
Pillanatnyi keserűség akar felszínre törni, de abban a pillanatban, hogy Loka kényelembe helyezi magát az övén, mindez tova száll. Kicsit zavarban érzi magát az ismeretlentől, de végül is nem állítja meg.
A kezébe simuló üveg hideg érintésére majdnem elkapja kezét, de végül kitapogatja azt és erőtlenül bólint. Soha nem csinált még ehhez hasonlót, ezért nem csoda, hogy szólni sem képes.
Az mindegy, hogy gyorsan vagy lassan mozog, a kést megvilágító holdsugár megrémíti az elfet. *
- Hé... izé...
* Aggodalmát képtelen szavakba önteni, s most hogy eljut tudatáig a helyzet, kezd el csak belegondolni, hogy miért jött át hozzá egy késsel és gyógyító itallal, ha csak beszélgetni akart?
A penge hegyének hidege karcolja bőrét, s különösnek találja, hogy hogyan reagál rá a teste; vérkeringése felfrissül, főleg odalent. De ha a biológia úgy dönt, hogy teljesen máshogy kezeli a helyzetet, mint azt az elméje sugalmazza, hát nincs mit tenni.
Lehunyja szemét és próbál nem a tőr érintésére koncentrálni, ami nem is olyan egyszerű feladatnak ígérkezik. *
- Öhm... én...
* Pattannak fel hirtelen szürkéit eltakaró bőrfüggönyök, mikor saját kezét érzi a lányén.
~ Őőő... ~
Másik kezével belemarkol Loka combjába, hogy ha esetleg nagyon fájna, egy keveset átadhasson neki is szorítás által.
A pengét mellkasának jobb oldalára viszi, ahol igazából nem tud túlságosan nagy kárt okozni. A nap sugarainál még látni is lehetne, hogy egy, már régen összeforrt sebre illeszti rá. Ma már csak egy, a bőrénél is fehérebb csík jelzi az egykori sérülést. Abban reménykedik, hogy ott annyira nem fog fájni. Szemeit ismét lehunyja, és egy remegő sóhaj kíséretében másik kezével is megkeresi a lány combját. Hosszú ujjai ráfonódnak és várnak. *
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:59:46
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:59:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Meglehet kevesen rendelkeznek olyan jó génekkel és világraszóló tulajdonságokkal mint a Zygendar fiú, ami pedig még meglepőbb az az, hogy fajának még egy nála is sokkal tökéletesebb példányával van most egy szobában. A Gorthwen lány tökéletességre hajazó jelenségével aligha veheti fel bárki a versenyt. Erre mondják, hogy kicsi a világ.
A lány teljesen tisztában van kétértelmű viselkedésével, és nem is csupán a véletlen vezérli tetteiben. Ami egyszer működött, úgy látszik újra sikeres lehet, még ha sokkal cikornyásabb köntösben is adja elő ugyanazt a színjátékot.
A Merina óta sok hat telt már el, s Loka is másképp fogadja a kutakodó kezeket, mint akkor. Hagyja, hogy Zaras ujjai bejárják a testét. Taktikus játék ez, lengőhinta melyben néha engednie kell. És ha megkaphatja, amit akar, enged is, nincs oka nem így tenni.
A sötétben próbálja kivenni a riadt fiú tekintetét és megjósolni következő mozzanatát. Zaras úgy látszik a lány kívánalmainak megfelelően belemegy a játékba. Loka sötéten felkuncog.
A takarót arrébb libbenti, és egy gyors mozdulattal helyet foglal. Ha a sötétben nem is tűnt fel neki, most van alkalma első kézből megtapasztalni a Zygendar fiú sátorállítási tehetségét. Gyakorlottan gombolja az útban lévő ruhadarabot -mármint Zaras ingét-, s hajtja félre, hogy míg egyik kezével cirógatva keressen célpontot a férfi mellkasán, addig másikkal előkészítse szerszámait. Egészen közel hajol a fiú arcához, szinte összeér a bőrük.*
- Ne félj. *Suttogja.
Ki tudja honnan, de előkerül egy kicsiny üvegcse, melyet a korom sötétben nehezen kivenni. Loka Zaras keze után kutat s belecsúsztatja a bájitalt, hogy a másik érezze annak formáját. Gyertyafény hiányában kénytelen lesz elhinni a Gorthwen lánynak, hogy amit Villámkardú Zaras érint az nem más mint 1 Smaradgzöld varázsital.
*
- Zöld. *Magyarázza szándékai szerint szenvtelen hangon, ám a benne megbújó izgalmat igen nehéz most lepleznie.* Ígérem, megihatod amint végeztünk.
*Zaras vagy elhiszi amit mond, vagy nem. Kivételesen nem is hazudik a lány, valóban gyógyító varázsital az amit magával hozott. Nem kifejezetten ebből a célból tartja magánál az üvegcsét, de ha már itt van, úgy számítja a férfi engedékenyebb lesz vele ha rövid szenvedést ígér heteken át gyógyítandó, árulkodó sebek helyett.
A bájitalt félreteszi, vagy a fiú kezébe adja ha az akarja, s tovább cirógatja, kaparássza annak felsőtestét miközben előhalássza tőrét is. Mozdulatai lassúak, nem akarja, hogy a férfi megijedjen. A hold gyengécske sugarában Zaras láthatja a fém tompa csillanását, ahogyan Loka a pengét a hasához érinti érezheti hidegét.
Mint a ragadozó, keresi a célpontot. Tudja, hogy ha most rosszul választ, ennyi volt s nincs tovább. Egyrészt, véletlenül nem akar létfontosságú szervet sérteni. Másrészt ha túlságosan messzire megy, hiába a varázserejű ital, többet nem szórakozhat majd új játékszerével.
~Ki van zárva.~ Szánt végig a szúrófegyver hegyével az elf mellkasán. ~Talán~ Vándorol a penge lentebb, Zaras hasán körözvén úgy, hogy az elf bőrét véletlenül se vágja meg, de az mégis érezhesse merre kutakodik a lány. Nem könnyű feladat, ilyen sötétben.
Végül döntésképtelenségében megragadja Zaras egyik kacsóját és ráfonja sajátjára, hogy ketten fogják drágalátos díszes tőröcskéjét.*
- Hova? *Kérdezi türelmetlenül. Nehezen veszi a levegőt, minden érzéke visít. ~Végre, végre!~*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Meglehet kevesen rendelkeznek olyan jó génekkel és világraszóló tulajdonságokkal mint a Zygendar fiú, ami pedig még meglepőbb az az, hogy fajának még egy nála is sokkal tökéletesebb példányával van most egy szobában. A Gorthwen lány tökéletességre hajazó jelenségével aligha veheti fel bárki a versenyt. Erre mondják, hogy kicsi a világ.
A lány teljesen tisztában van kétértelmű viselkedésével, és nem is csupán a véletlen vezérli tetteiben. Ami egyszer működött, úgy látszik újra sikeres lehet, még ha sokkal cikornyásabb köntösben is adja elő ugyanazt a színjátékot.
A Merina óta sok hat telt már el, s Loka is másképp fogadja a kutakodó kezeket, mint akkor. Hagyja, hogy Zaras ujjai bejárják a testét. Taktikus játék ez, lengőhinta melyben néha engednie kell. És ha megkaphatja, amit akar, enged is, nincs oka nem így tenni.
A sötétben próbálja kivenni a riadt fiú tekintetét és megjósolni következő mozzanatát. Zaras úgy látszik a lány kívánalmainak megfelelően belemegy a játékba. Loka sötéten felkuncog.
A takarót arrébb libbenti, és egy gyors mozdulattal helyet foglal. Ha a sötétben nem is tűnt fel neki, most van alkalma első kézből megtapasztalni a Zygendar fiú sátorállítási tehetségét. Gyakorlottan gombolja az útban lévő ruhadarabot -mármint Zaras ingét-, s hajtja félre, hogy míg egyik kezével cirógatva keressen célpontot a férfi mellkasán, addig másikkal előkészítse szerszámait. Egészen közel hajol a fiú arcához, szinte összeér a bőrük.*
- Ne félj. *Suttogja.
Ki tudja honnan, de előkerül egy kicsiny üvegcse, melyet a korom sötétben nehezen kivenni. Loka Zaras keze után kutat s belecsúsztatja a bájitalt, hogy a másik érezze annak formáját. Gyertyafény hiányában kénytelen lesz elhinni a Gorthwen lánynak, hogy amit Villámkardú Zaras érint az nem más mint 1 Smaradgzöld varázsital.
*- Zöld. *Magyarázza szándékai szerint szenvtelen hangon, ám a benne megbújó izgalmat igen nehéz most lepleznie.* Ígérem, megihatod amint végeztünk.
*Zaras vagy elhiszi amit mond, vagy nem. Kivételesen nem is hazudik a lány, valóban gyógyító varázsital az amit magával hozott. Nem kifejezetten ebből a célból tartja magánál az üvegcsét, de ha már itt van, úgy számítja a férfi engedékenyebb lesz vele ha rövid szenvedést ígér heteken át gyógyítandó, árulkodó sebek helyett.
A bájitalt félreteszi, vagy a fiú kezébe adja ha az akarja, s tovább cirógatja, kaparássza annak felsőtestét miközben előhalássza tőrét is. Mozdulatai lassúak, nem akarja, hogy a férfi megijedjen. A hold gyengécske sugarában Zaras láthatja a fém tompa csillanását, ahogyan Loka a pengét a hasához érinti érezheti hidegét.
Mint a ragadozó, keresi a célpontot. Tudja, hogy ha most rosszul választ, ennyi volt s nincs tovább. Egyrészt, véletlenül nem akar létfontosságú szervet sérteni. Másrészt ha túlságosan messzire megy, hiába a varázserejű ital, többet nem szórakozhat majd új játékszerével.
~Ki van zárva.~ Szánt végig a szúrófegyver hegyével az elf mellkasán. ~Talán~ Vándorol a penge lentebb, Zaras hasán körözvén úgy, hogy az elf bőrét véletlenül se vágja meg, de az mégis érezhesse merre kutakodik a lány. Nem könnyű feladat, ilyen sötétben.
Végül döntésképtelenségében megragadja Zaras egyik kacsóját és ráfonja sajátjára, hogy ketten fogják drágalátos díszes tőröcskéjét.*
- Hova? *Kérdezi türelmetlenül. Nehezen veszi a levegőt, minden érzéke visít. ~Végre, végre!~*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:51:07
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:51:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Egyéjszakás ka... beszélgetés//
* Nem, ez így nem teljesen pontos. Inkább fordítva, mert hogy ezek alkotják világhírű vonzerejének egy kis részét. A maradék természetesen az ellenálhatatlan külső, a humorérzék, a bölcsessége és a kisugárzása. Kevesen vannak, akik hozzá hasonlóan a Lanawin szerte fellelhető legjobb génekkel vannak megáldva. Vajon tényleg préda ő? Ha igen, akkor a vadász bizony nagy bajban van.
Szerencsére nem a vérszomjas hölgyeményen múlik a dolgok alakulása, különben tényleg nagy bajban találná magát és nagyon is hamar.
Az ujj-játék végül is sikeresnek bizonyul egyelőre, ezt megjegyzi, hogy mivel lehet lenyugtatni a kaparászó kezét.
Az ágyba invitálásra nagyot dobban a szíve. Eredetileg nem így képzelte el, és melyik hülye az, aki nem _arra_ gondolna egy ilyen helyzetben?
Ehhez már a jó magyarázat sem elég, nem hogy egy semmitmondó "hideg van" kijelentés.
Nincs mit tenni (meg nem is nagyon akar ellenkezni sem), követi a lányt. A takaróról messziről lesüt, hogy azt egy Zarasra méretezték, így hát még csak menekülni sem nagyon tud, hogy elrejtse a szervét, melybe a kelleténél több vér kerül.
Beszélni nem beszél, de az, hogy a lány felfedezi a felsőtestét, arra ösztönzi, hogy ő is tegyen hasonlóképp; keze először Loka derekát hódítja meg, majd lefele is, meg felfele is megnézi, hogy mi található.
A szavak jeges vízként tisztítják ki elméjét, testét azonban egy pillanatra sem sikerül kizökkenteniük.
A sötétségben szinte világító szempárra mered.
~ Ez most komoly? ~
Végigborzolja minden idegét a lány jelenléte és annak kívánsága. Agya ordít, hogy mondjon nemet, de ha egyszer megoszlik a figyelem egy férfiban, akkor már nehezen tud ésszerűen gondolkozni. *
- Hát... izé...
* Nagyot nyel, mielőtt meghozná a végső döntést. *
- ... legyen...
* Nem túl magabiztos kijelentés, de nem is várhat senki mást ilyenkor. *
~ Egy próbakört mehet, nem? ~
* Nem, ez így nem teljesen pontos. Inkább fordítva, mert hogy ezek alkotják világhírű vonzerejének egy kis részét. A maradék természetesen az ellenálhatatlan külső, a humorérzék, a bölcsessége és a kisugárzása. Kevesen vannak, akik hozzá hasonlóan a Lanawin szerte fellelhető legjobb génekkel vannak megáldva. Vajon tényleg préda ő? Ha igen, akkor a vadász bizony nagy bajban van.
Szerencsére nem a vérszomjas hölgyeményen múlik a dolgok alakulása, különben tényleg nagy bajban találná magát és nagyon is hamar.
Az ujj-játék végül is sikeresnek bizonyul egyelőre, ezt megjegyzi, hogy mivel lehet lenyugtatni a kaparászó kezét.
Az ágyba invitálásra nagyot dobban a szíve. Eredetileg nem így képzelte el, és melyik hülye az, aki nem _arra_ gondolna egy ilyen helyzetben?
Ehhez már a jó magyarázat sem elég, nem hogy egy semmitmondó "hideg van" kijelentés.
Nincs mit tenni (meg nem is nagyon akar ellenkezni sem), követi a lányt. A takaróról messziről lesüt, hogy azt egy Zarasra méretezték, így hát még csak menekülni sem nagyon tud, hogy elrejtse a szervét, melybe a kelleténél több vér kerül.
Beszélni nem beszél, de az, hogy a lány felfedezi a felsőtestét, arra ösztönzi, hogy ő is tegyen hasonlóképp; keze először Loka derekát hódítja meg, majd lefele is, meg felfele is megnézi, hogy mi található.
A szavak jeges vízként tisztítják ki elméjét, testét azonban egy pillanatra sem sikerül kizökkenteniük.
A sötétségben szinte világító szempárra mered.
~ Ez most komoly? ~
Végigborzolja minden idegét a lány jelenléte és annak kívánsága. Agya ordít, hogy mondjon nemet, de ha egyszer megoszlik a figyelem egy férfiban, akkor már nehezen tud ésszerűen gondolkozni. *
- Hát... izé...
* Nagyot nyel, mielőtt meghozná a végső döntést. *
- ... legyen...
* Nem túl magabiztos kijelentés, de nem is várhat senki mást ilyenkor. *
~ Egy próbakört mehet, nem? ~
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:47:22
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
*A biológia szerencsére gondoskodik róla, hogy Loka ne borzadjon el egy kevés izzadságtól. Na meg szerencsére nem csupán a férfi verítékéről van szó, sokkal inkább bőre illatának, az érintések és teste melegének összhangjáról mely szinte érzéki robbanásként hat a lányra. Lehet, hogy ebben van szerepe Zaras oly sokat hangoztatott vonzerejének is, de bármely ragadozó nyála kicsordul, mikor prédája közvetlenül az orra előtt kelleti magát.
Durcásan konstatálja, hogy a férfi ellenállást tanúsít, pedig csupán egy kevés karmolászásról volt szó. ~Mit várhatok tőle a későbbiekben?~ Mert ha Lokán múlna, már réges-rég tele lenne a fiú teste vérző sebekkel. Önnön ujjaival marcangolná a a Zygendar fiú bőrét és élvezné, ó, de mennyire, hogy élvezné! Ahhoz képest azonban, hogy harcos az elf, igen alacsonynak tűnik a fájdalomküszöbe.
Az apró, játékos érintések lefoglalják folyamatosan kutató, a vér nedves vörösére vágyó ujjait, de meg nem állítják Lokát. Az engedélyre dorombolással felel, álmos nyöszörgéssel de valójában nagyon is éber, még sokáig nem áll szándékában álomra hunyni a szemét. Lábáról lerúgja a csizmát, majd magával vonva a takarót mászik Zaras ágyába, mintha csak a sajátja lenne. Mindegy, a másiknak mik a tervei, annak karját tőle telhető gyengédséggel húzza, hogy a férfi is csatlakozzon hozzá.*
- Hideg van. *Adja magyarázatát szándékának, hangja tompa, de határozott ahhoz képest, hogy elviekben aludni készül. Ha az elf csatlakozik, kettejükre teríti a takarót de ó, azt bizony nem két elfre tervezték, hozzá kell hát bújjon a férfihoz, ha részesülni akar annak jótékony leplében.
Pár hosszú percig csendben, némán fekszik, majd ujjai lassú felfedezőútra indulnak, keze (ha van rá módja) Zaras inge alatt állapodik meg, kivételesen nyugton is marad.*
- Szükségem van rá. *Ismétli el újra a korábbi szavakat. Arcát Zaras vállába fúrja.* Vér kell. *Majd várja, mit reagál a férfi. Valószínűleg megijed, esetleg dühös lesz, lehet ki is penderíti a szobából de még egy próbálkozást megér a dolog.*
- Nem akarlak bántani. *Emeli fel ártatlanul a fejét, hogy a sötétben kikutassa Zaras szürkéit.* De ha engednéd… egy picit. *Azzal csókot nyom a férfi vállára.* Ígérem, nem megyek túl messzire. *A zöldeket lehunyja, úgy suttog abba a fránya ingbe.* Csak amennyire feltétlen szükséges. Utána pedig rögtön meg is gyógyítalak. Mintha mi sem történt volna. *Magyarázza az üzleti feltételeket. S hogy mindez miért éri meg a Zygendar fiúnak? Nagyon jó kérdés. Talán Loka kicsit kap ezt, kicsit ad azt. Attól függően, a hamuszín hajú elf mennyire lesz készséges.*
*A biológia szerencsére gondoskodik róla, hogy Loka ne borzadjon el egy kevés izzadságtól. Na meg szerencsére nem csupán a férfi verítékéről van szó, sokkal inkább bőre illatának, az érintések és teste melegének összhangjáról mely szinte érzéki robbanásként hat a lányra. Lehet, hogy ebben van szerepe Zaras oly sokat hangoztatott vonzerejének is, de bármely ragadozó nyála kicsordul, mikor prédája közvetlenül az orra előtt kelleti magát.
Durcásan konstatálja, hogy a férfi ellenállást tanúsít, pedig csupán egy kevés karmolászásról volt szó. ~Mit várhatok tőle a későbbiekben?~ Mert ha Lokán múlna, már réges-rég tele lenne a fiú teste vérző sebekkel. Önnön ujjaival marcangolná a a Zygendar fiú bőrét és élvezné, ó, de mennyire, hogy élvezné! Ahhoz képest azonban, hogy harcos az elf, igen alacsonynak tűnik a fájdalomküszöbe.
Az apró, játékos érintések lefoglalják folyamatosan kutató, a vér nedves vörösére vágyó ujjait, de meg nem állítják Lokát. Az engedélyre dorombolással felel, álmos nyöszörgéssel de valójában nagyon is éber, még sokáig nem áll szándékában álomra hunyni a szemét. Lábáról lerúgja a csizmát, majd magával vonva a takarót mászik Zaras ágyába, mintha csak a sajátja lenne. Mindegy, a másiknak mik a tervei, annak karját tőle telhető gyengédséggel húzza, hogy a férfi is csatlakozzon hozzá.*
- Hideg van. *Adja magyarázatát szándékának, hangja tompa, de határozott ahhoz képest, hogy elviekben aludni készül. Ha az elf csatlakozik, kettejükre teríti a takarót de ó, azt bizony nem két elfre tervezték, hozzá kell hát bújjon a férfihoz, ha részesülni akar annak jótékony leplében.
Pár hosszú percig csendben, némán fekszik, majd ujjai lassú felfedezőútra indulnak, keze (ha van rá módja) Zaras inge alatt állapodik meg, kivételesen nyugton is marad.*
- Szükségem van rá. *Ismétli el újra a korábbi szavakat. Arcát Zaras vállába fúrja.* Vér kell. *Majd várja, mit reagál a férfi. Valószínűleg megijed, esetleg dühös lesz, lehet ki is penderíti a szobából de még egy próbálkozást megér a dolog.*
- Nem akarlak bántani. *Emeli fel ártatlanul a fejét, hogy a sötétben kikutassa Zaras szürkéit.* De ha engednéd… egy picit. *Azzal csókot nyom a férfi vállára.* Ígérem, nem megyek túl messzire. *A zöldeket lehunyja, úgy suttog abba a fránya ingbe.* Csak amennyire feltétlen szükséges. Utána pedig rögtön meg is gyógyítalak. Mintha mi sem történt volna. *Magyarázza az üzleti feltételeket. S hogy mindez miért éri meg a Zygendar fiúnak? Nagyon jó kérdés. Talán Loka kicsit kap ezt, kicsit ad azt. Attól függően, a hamuszín hajú elf mennyire lesz készséges.*
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:45:11
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Egyéjszakás ka... beszélgetés//
- Igen.
* Suttogja vissza neki, mielőtt felszisszenne. Ami a lányra bódítóan hat, az olykor saját magát elborzasztja, elvégre csupán az izzadságáról beszélünk. Persze a nőkre teljesen máshogy hat a természetes illata, mint magára, ezt már nagyon is jól tudja.
Muszáj felkelnie, valamit magára kell vegyen, ami a hidegtől és a karmolásoktól egy bizonyos fokig véd. Akármennyire is segítene a lánynak, azért mindennek van egy határa.
Az, hogy egy Lokához hasonló fiatal nő nem bírja kiverni őt a fejéből, az kétségkívül egy elismerés, amiért megveregetné saját vállát. Melyik hím nem, ugye?
A sötétség ellen Zarasnak sincs kifogása, az ő szemének is jót tesz az éjszaka. Ha már itt tartunk, akkor mikor Loka érkezett, Zaras milyen fáradt volt, ahhoz képest most szinte felélénkült. Egyre jobban kezdi érezni ő is azt, hogy bizony tenni kell valamit. Valamit amit meg ő nem tett meg a hajón. Persze ez még messzi vágy, elméjének egy távoli zugában bujkál, de akkor is létezik.
~ Loka... ~
Az ujjaiba fonódó vékony, hideg ujjak szinte perzselik az övéit, melyet nemsoká felvált a tényleges perzselés, ahogy a cirógatás kaparászássá fajul.
Már a változás a hangjában is kissé megriasztja, de mikor megbizonyosodik róla, hogy a bőrét bizony kaparják, elhúzott szájjal, de kénytelen leállítani a lányt. Nem várja meg, míg elfajulnának a dolgok, másik kezét ráteszi a lányéra és megpróbálja lefoglalni kicsit; belefonja az ujjait, simogatja, esetleg játszik vele, mindent, ami hatékony a pszicho-lány megfékezésére. A kérdés teljesen váratlanul éri, hirtelen nem is tudja, mit feleljen rá. *
- Öhm... persze. Feküdj le nyugodtan.
* Kivételesen nem gondol arra, hogy a lány itt most mást is akar a beszélgetésen kívül. Persze az már más téma, hogy benne is megszületik egy-két érzés, vágy, melyeket természetesen képes kordában tartani (nem úgy, mint a Merinán), ezért is engedi meg neki, hogy maradjon.
Ha ma este végezne a fiúval, akkor bizony nehezen mosná kezeit és még el is veszítené azt, aki úgy tűnik, hagyja magát játékszerré tenni. *
- Igen.
* Suttogja vissza neki, mielőtt felszisszenne. Ami a lányra bódítóan hat, az olykor saját magát elborzasztja, elvégre csupán az izzadságáról beszélünk. Persze a nőkre teljesen máshogy hat a természetes illata, mint magára, ezt már nagyon is jól tudja.
Muszáj felkelnie, valamit magára kell vegyen, ami a hidegtől és a karmolásoktól egy bizonyos fokig véd. Akármennyire is segítene a lánynak, azért mindennek van egy határa.
Az, hogy egy Lokához hasonló fiatal nő nem bírja kiverni őt a fejéből, az kétségkívül egy elismerés, amiért megveregetné saját vállát. Melyik hím nem, ugye?
A sötétség ellen Zarasnak sincs kifogása, az ő szemének is jót tesz az éjszaka. Ha már itt tartunk, akkor mikor Loka érkezett, Zaras milyen fáradt volt, ahhoz képest most szinte felélénkült. Egyre jobban kezdi érezni ő is azt, hogy bizony tenni kell valamit. Valamit amit meg ő nem tett meg a hajón. Persze ez még messzi vágy, elméjének egy távoli zugában bujkál, de akkor is létezik.
~ Loka... ~
Az ujjaiba fonódó vékony, hideg ujjak szinte perzselik az övéit, melyet nemsoká felvált a tényleges perzselés, ahogy a cirógatás kaparászássá fajul.
Már a változás a hangjában is kissé megriasztja, de mikor megbizonyosodik róla, hogy a bőrét bizony kaparják, elhúzott szájjal, de kénytelen leállítani a lányt. Nem várja meg, míg elfajulnának a dolgok, másik kezét ráteszi a lányéra és megpróbálja lefoglalni kicsit; belefonja az ujjait, simogatja, esetleg játszik vele, mindent, ami hatékony a pszicho-lány megfékezésére. A kérdés teljesen váratlanul éri, hirtelen nem is tudja, mit feleljen rá. *
- Öhm... persze. Feküdj le nyugodtan.
* Kivételesen nem gondol arra, hogy a lány itt most mást is akar a beszélgetésen kívül. Persze az már más téma, hogy benne is megszületik egy-két érzés, vágy, melyeket természetesen képes kordában tartani (nem úgy, mint a Merinán), ezért is engedi meg neki, hogy maradjon.
Ha ma este végezne a fiúval, akkor bizony nehezen mosná kezeit és még el is veszítené azt, aki úgy tűnik, hagyja magát játékszerré tenni. *
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:41:26
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:41:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
- Én remélem, hogy elmúlik majd. El kell. *Bizonygatja suttogva miközben kapaszkodik Zarasba. Egészen bódító illata van az elfnek, Loka nem csak azért vájja bele körmeit a férfiba, hogy minél közelebb tudja magához. Mialatt beszélt, folyamatosan azon járt az agya hogyan tudná valamely módon még inkább kedvére fordítani ezt az estét és csakúgy mint a Merinán, a fiú közelsége egészen feltüzeli érzékeit. Érzi ahogyan Zaras kissé összerándul a fájdalom hatására. Márpedig a lánynak jó így, nagyon jó, de lehetne sokkal jobb is…*
- Köszönöm. *Most pedig rajta a sor, hogy naiv legyen. Úgy számítja, amíg jól játssza ki kártyáit nem ad okot rá, hogy a másik ne tartsa be szavát.
Sajnos engednie kell, hogy kezeit a férfi lefejtse s eltolja magáról. Elnézést motyog és az ölébe ejti karjait mikor Zaras az ingéért indul és várakozóan ücsörög az ágy szélén, latolgatva vajon elküldi-e a hamuhajú fiú most, hogy befejezte mondókáját. Neki ugyanis esze ágában nincs még visszavonulnia saját hálójába, de nem tudja, meddig mehet el még ma este.
A gyertyaláng hirtelen kialszik, a páros pedig szinte korom sötétben marad. Loka megjegyezhetné, hogy az ajtó előtt hagyott egy félig égett csonkot, de nem teszi. A sötétség tökéletesen megfelel számára. Ahhoz képest milyen nyugodtan és higgadtan érkezett, most úgy érzi minden porcikája bizsereg és akarja, amit a hajón nem lehetett. Nem, nem azt amit a férfi akart hanem azt, ami azóta sem hagyja nyugodni sem éjjel sem nappal.
A sötétben újra Zarashoz hajol, ha a férfi engedi belekarol és ujjait az ő ujjaiba fonja. A holdvilág nem sokat mutat meg arcából, de ahogyan a fiú szeme hozzászokik a sötéthez, láthatja a zöld szempár villanását majd érezheti ahogyan Loka ráhajtja fejét a vállára. Eddig zavarta a mezítelenség, most már zavarja az ing.*
- Szükségem van rá. *Hallatszik hirtelen a hangja, melyből egy csapásra eltűnt a korábbi erőtlen, szánalomra éhes felhang. Cirógatni kezdi a férfi ujjait.* Olyan. Nagyon. *Duruzsolja, miközben a cirógatásból lassan lágy kaparászás lesz, később hacsak Zaras nem rántja el magát, kényelmetlen, de nem kibírhatatlanul fájdalmas karmolászás.*
- Itt maradhatok éjjelre?
*Mindazok után ami elhangzott reméli, hogy a Zygendar fiú nem von le messzemenő következtetéseket kérdése nyomán. Bár igaz az is, hogy nem csupán maradni akar, nem ilyen egyszerűen. Nem akar leállni itt, de vékony jégen táncol. A sok badarság közt melyet korábban összehordott egyvalami biztosan igaz; mikor rátör a vágy nem tud leállni. Most pedig szeretné újra érezni az összerándulásokat, hallani akarja a fájdalmas sóhajokat. Tőre szokás szerint nadrágja derekánál bújik meg, de most nem tervez orvtámadást rendezni a férfi ellen. Habár rém mókás lenne ebben a minutumban, a sötétség rejtekében torkon szúrni kékvérű fajtársát, nem ez a szándéka. Sőt mi több, nem is akarja ma este megölni. Igazán engedékeny lett a legutóbbi alkalom óta -vagy inkább rájött, hogy hasznára is válhat a fiú.*
- Én remélem, hogy elmúlik majd. El kell. *Bizonygatja suttogva miközben kapaszkodik Zarasba. Egészen bódító illata van az elfnek, Loka nem csak azért vájja bele körmeit a férfiba, hogy minél közelebb tudja magához. Mialatt beszélt, folyamatosan azon járt az agya hogyan tudná valamely módon még inkább kedvére fordítani ezt az estét és csakúgy mint a Merinán, a fiú közelsége egészen feltüzeli érzékeit. Érzi ahogyan Zaras kissé összerándul a fájdalom hatására. Márpedig a lánynak jó így, nagyon jó, de lehetne sokkal jobb is…*
- Köszönöm. *Most pedig rajta a sor, hogy naiv legyen. Úgy számítja, amíg jól játssza ki kártyáit nem ad okot rá, hogy a másik ne tartsa be szavát.
Sajnos engednie kell, hogy kezeit a férfi lefejtse s eltolja magáról. Elnézést motyog és az ölébe ejti karjait mikor Zaras az ingéért indul és várakozóan ücsörög az ágy szélén, latolgatva vajon elküldi-e a hamuhajú fiú most, hogy befejezte mondókáját. Neki ugyanis esze ágában nincs még visszavonulnia saját hálójába, de nem tudja, meddig mehet el még ma este.
A gyertyaláng hirtelen kialszik, a páros pedig szinte korom sötétben marad. Loka megjegyezhetné, hogy az ajtó előtt hagyott egy félig égett csonkot, de nem teszi. A sötétség tökéletesen megfelel számára. Ahhoz képest milyen nyugodtan és higgadtan érkezett, most úgy érzi minden porcikája bizsereg és akarja, amit a hajón nem lehetett. Nem, nem azt amit a férfi akart hanem azt, ami azóta sem hagyja nyugodni sem éjjel sem nappal.
A sötétben újra Zarashoz hajol, ha a férfi engedi belekarol és ujjait az ő ujjaiba fonja. A holdvilág nem sokat mutat meg arcából, de ahogyan a fiú szeme hozzászokik a sötéthez, láthatja a zöld szempár villanását majd érezheti ahogyan Loka ráhajtja fejét a vállára. Eddig zavarta a mezítelenség, most már zavarja az ing.*
- Szükségem van rá. *Hallatszik hirtelen a hangja, melyből egy csapásra eltűnt a korábbi erőtlen, szánalomra éhes felhang. Cirógatni kezdi a férfi ujjait.* Olyan. Nagyon. *Duruzsolja, miközben a cirógatásból lassan lágy kaparászás lesz, később hacsak Zaras nem rántja el magát, kényelmetlen, de nem kibírhatatlanul fájdalmas karmolászás.*
- Itt maradhatok éjjelre?
*Mindazok után ami elhangzott reméli, hogy a Zygendar fiú nem von le messzemenő következtetéseket kérdése nyomán. Bár igaz az is, hogy nem csupán maradni akar, nem ilyen egyszerűen. Nem akar leállni itt, de vékony jégen táncol. A sok badarság közt melyet korábban összehordott egyvalami biztosan igaz; mikor rátör a vágy nem tud leállni. Most pedig szeretné újra érezni az összerándulásokat, hallani akarja a fájdalmas sóhajokat. Tőre szokás szerint nadrágja derekánál bújik meg, de most nem tervez orvtámadást rendezni a férfi ellen. Habár rém mókás lenne ebben a minutumban, a sötétség rejtekében torkon szúrni kékvérű fajtársát, nem ez a szándéka. Sőt mi több, nem is akarja ma este megölni. Igazán engedékeny lett a legutóbbi alkalom óta -vagy inkább rájött, hogy hasznára is válhat a fiú.*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:40:05
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:40:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
* Amit egy adott pillanatban nem tart fontosnak, arra nem igazán emlékszik, szóval könnyen elképzelhető, hogy a lány Merinán előadott sztorija egyik fülén be, a másikon ki. Ehhez meg még az is hozzáadódik, hogy a borús események szinte minden más aznapit beárnyékolnak.
~ De hiszen azért vagy itt, hogy beszélj róla. ~
Lemondóan sóhajt az elutasító válaszra. *
- Biztos van valami, ami végleg elűzheti.
* Ezt inkább magának mondja, mintsem a lánynak. Ha valóban ilyen súlyos a helyzet, akkor talán egyetlen egy személyt lehet, hogy mégis be kéne avatnia, aki segíthet. Egy valakit, akinek tudását, illetve tudásvágyát nagyra tartja, s akiről Lokának nem is kell feltétlenül tudnia.
A szürkehajú fiatalnak fogalma sincs, hogy a Gorthwenék lányának az a terve, hogy egy madzagon rángassa. Nos, sajnos ez a boldog tudatlanság egyre közelebb sodorja őt ahhoz, hogy sikerüljön is neki.
~ Uh. ~
A hátába vájó körmök okozta fájdalomra egy röpke grimasz fut végig az arcán, ajkát beharapja. Ha ez jó így neki, akkor nem akarja megfosztani tőle. Igazából hozzá lehet szokni, ha nem erősödik a nyomás. *
- Nem fogják megtudni.
* Nyugtatja meg. Nem ez az első, hogy ígéretet tesz, melyet elhatároz, hogy ha kell, megszeg. Nem is egyet szegett már meg. Volt amit hasonló okból, segítségnyújtás miatt, volt melyet önzőségből. Persze egyiket se nyíltan tette, azért a nevét nem akarja veszélybe sodorni.
~ Na jó, ez már sok. ~
Kezeivel megpróbálja lefejteni Lokáéit, miközben hangosan felszisszen. *
- Elég, ez már fáj.
* A lehető legnyugodtabban próbálja mondani. Hát, nem tudni, hogy mennyire sikerül.
Amint a kezek lekerülnek róla, felkel, hogy felvegye az ingjét és csak úgy huppan vissza az ágyra.
Le sem ér az ülepe, abban a pillanatban leheli ki lelkét a gyertya sárga lángja, a szobát teljes sötétségbe borítva. *
- Francba! Nincs nálam több gyertya.
* Húzza el száját és a mellette ülő sötétségbe burkolózott alakot vizslatja. Nem sokat lát belőle, éppen csak a körvonalait, ezért sem tudja, hogy most megnyugodott e kicsit, vagy még mindig ugyanolyan állapotban van, vagy esetleg (ne adják az Ősök) még rosszabban. *
* Amit egy adott pillanatban nem tart fontosnak, arra nem igazán emlékszik, szóval könnyen elképzelhető, hogy a lány Merinán előadott sztorija egyik fülén be, a másikon ki. Ehhez meg még az is hozzáadódik, hogy a borús események szinte minden más aznapit beárnyékolnak.
~ De hiszen azért vagy itt, hogy beszélj róla. ~
Lemondóan sóhajt az elutasító válaszra. *
- Biztos van valami, ami végleg elűzheti.
* Ezt inkább magának mondja, mintsem a lánynak. Ha valóban ilyen súlyos a helyzet, akkor talán egyetlen egy személyt lehet, hogy mégis be kéne avatnia, aki segíthet. Egy valakit, akinek tudását, illetve tudásvágyát nagyra tartja, s akiről Lokának nem is kell feltétlenül tudnia.
A szürkehajú fiatalnak fogalma sincs, hogy a Gorthwenék lányának az a terve, hogy egy madzagon rángassa. Nos, sajnos ez a boldog tudatlanság egyre közelebb sodorja őt ahhoz, hogy sikerüljön is neki.
~ Uh. ~
A hátába vájó körmök okozta fájdalomra egy röpke grimasz fut végig az arcán, ajkát beharapja. Ha ez jó így neki, akkor nem akarja megfosztani tőle. Igazából hozzá lehet szokni, ha nem erősödik a nyomás. *
- Nem fogják megtudni.
* Nyugtatja meg. Nem ez az első, hogy ígéretet tesz, melyet elhatároz, hogy ha kell, megszeg. Nem is egyet szegett már meg. Volt amit hasonló okból, segítségnyújtás miatt, volt melyet önzőségből. Persze egyiket se nyíltan tette, azért a nevét nem akarja veszélybe sodorni.
~ Na jó, ez már sok. ~
Kezeivel megpróbálja lefejteni Lokáéit, miközben hangosan felszisszen. *
- Elég, ez már fáj.
* A lehető legnyugodtabban próbálja mondani. Hát, nem tudni, hogy mennyire sikerül.
Amint a kezek lekerülnek róla, felkel, hogy felvegye az ingjét és csak úgy huppan vissza az ágyra.
Le sem ér az ülepe, abban a pillanatban leheli ki lelkét a gyertya sárga lángja, a szobát teljes sötétségbe borítva. *
- Francba! Nincs nálam több gyertya.
* Húzza el száját és a mellette ülő sötétségbe burkolózott alakot vizslatja. Nem sokat lát belőle, éppen csak a körvonalait, ezért sem tudja, hogy most megnyugodott e kicsit, vagy még mindig ugyanolyan állapotban van, vagy esetleg (ne adják az Ősök) még rosszabban. *
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:35:56
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:35:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
*Nem tudja a Zygendar fiú nem emlékszik vagy csupán nem foglalkozik a Merinán elhangzottak és a most elmondott történet közti ellentmondásokkal. A hajón igencsak mással volt elfoglalva a szomorú szemű elf, így az előbbi sem lepné meg Lokát. Abból, ahogyan a férfi reagál a szavaira mindenesetre arra lehet következtetni, hogy elhiszi ami elhagyja a remegve hozzábújó lány ajkait. Loka nyugodtan tűri, hogy a félmeztelen férfi átkarolja.*
- Nem… *Rázza meg fejét.* Nem szeretnék beszélni róla. El akarom felejteni. Kegyetlen dolgokra… *Motyogja mi közben fél kézzel próbálja megtörölni a hazug könnycsepp viszkető nyomát.*
- Rossz. Nagyon. *Rebegi ahogyan könnybe lábadt szemei egyre a férfi arcának különböző pontjain járnak. Hosszan elidőzik a finom ívű ajkakon, azokon a szürke szemeken amelyek mély együttérzést sugároznak felé.*
- Néha csak úgy elönt. Ez a vérszomj. És nem csillapodik amíg nem engedek neki. *Kapaszkodik az elfbe és esdeklően néz fel rá.* Borzalmas érzés. *Suttogja.* De… Mióta eljöttem azt hiszem… Azt hiszem ritkábbak a rohamok. *Mielőtt újra nekiindulna néhány kemény munkával kierőszakolt könnycsepp, Zaras kezébe veszi arcát és ismételten csitítani kezdi, így csak pár remegő sóhaj szakad fel a lány tüdejéből mielőtt még hozzátenne ezt-azt.*
- Elvonási tüneteim is vannak. A fájdalom, a vér… Egy időre enyhítik a szenvedést de én nem akarom… *Hangja ismét elcsuklik. Sokat gyakorolta ezt, negyven év kemény munkáját fektette bele.* Abban bízom, hogy elmúlik majd. El kell múlnia. Már nem történik olyan gyakran.
*Az ölelő karok megtalálják, Loka pedig átkarolja a férfit és engedi, hogy az csendben vigasztalja. Körme Zaras csupasz hátába karmolnak, mintha csak egy kullancs volna aki eldöntötte, hogy nem ereszti áldozatát. Egy darabig így ülnek, a nő kihasználja a pillanatot. Most, hogy a fiú nem látja arcát apró mosoly játszadozik a lihanechi nemes kisasszony száján. Majd hirtelen kapja fel fejét és keresi a szürkéket.*
- Ígérd meg, kérlek ígérd meg, hogy ezt senkinek nem mondod el! *Kell, hogy legyen a férfiban annyi jóérzés, hogy ha ilyen horderejű „titkot” bíznak rá, nem fog Isuriihoz vagy Taitoshoz rohanni segítségért.* Nem akarom, hogy a többiek megtudják. Tiszta lappal akarok indulni. *Suttogja miközben egyre mélyebben karmol az elf húsába.*
*Nem tudja a Zygendar fiú nem emlékszik vagy csupán nem foglalkozik a Merinán elhangzottak és a most elmondott történet közti ellentmondásokkal. A hajón igencsak mással volt elfoglalva a szomorú szemű elf, így az előbbi sem lepné meg Lokát. Abból, ahogyan a férfi reagál a szavaira mindenesetre arra lehet következtetni, hogy elhiszi ami elhagyja a remegve hozzábújó lány ajkait. Loka nyugodtan tűri, hogy a félmeztelen férfi átkarolja.*
- Nem… *Rázza meg fejét.* Nem szeretnék beszélni róla. El akarom felejteni. Kegyetlen dolgokra… *Motyogja mi közben fél kézzel próbálja megtörölni a hazug könnycsepp viszkető nyomát.*
- Rossz. Nagyon. *Rebegi ahogyan könnybe lábadt szemei egyre a férfi arcának különböző pontjain járnak. Hosszan elidőzik a finom ívű ajkakon, azokon a szürke szemeken amelyek mély együttérzést sugároznak felé.*
- Néha csak úgy elönt. Ez a vérszomj. És nem csillapodik amíg nem engedek neki. *Kapaszkodik az elfbe és esdeklően néz fel rá.* Borzalmas érzés. *Suttogja.* De… Mióta eljöttem azt hiszem… Azt hiszem ritkábbak a rohamok. *Mielőtt újra nekiindulna néhány kemény munkával kierőszakolt könnycsepp, Zaras kezébe veszi arcát és ismételten csitítani kezdi, így csak pár remegő sóhaj szakad fel a lány tüdejéből mielőtt még hozzátenne ezt-azt.*
- Elvonási tüneteim is vannak. A fájdalom, a vér… Egy időre enyhítik a szenvedést de én nem akarom… *Hangja ismét elcsuklik. Sokat gyakorolta ezt, negyven év kemény munkáját fektette bele.* Abban bízom, hogy elmúlik majd. El kell múlnia. Már nem történik olyan gyakran.
*Az ölelő karok megtalálják, Loka pedig átkarolja a férfit és engedi, hogy az csendben vigasztalja. Körme Zaras csupasz hátába karmolnak, mintha csak egy kullancs volna aki eldöntötte, hogy nem ereszti áldozatát. Egy darabig így ülnek, a nő kihasználja a pillanatot. Most, hogy a fiú nem látja arcát apró mosoly játszadozik a lihanechi nemes kisasszony száján. Majd hirtelen kapja fel fejét és keresi a szürkéket.*
- Ígérd meg, kérlek ígérd meg, hogy ezt senkinek nem mondod el! *Kell, hogy legyen a férfiban annyi jóérzés, hogy ha ilyen horderejű „titkot” bíznak rá, nem fog Isuriihoz vagy Taitoshoz rohanni segítségért.* Nem akarom, hogy a többiek megtudják. Tiszta lappal akarok indulni. *Suttogja miközben egyre mélyebben karmol az elf húsába.*
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:32:34
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:32:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéjszakás ka… beszélgetés //
* Azok csak a tombolás megállítási fázisában szerepelnek. Utána meg még ki tudja, hogy mi lesz. Lehet, hogy ráállítja Taitost vagy Isuriit, vagy egyszerűen mindenkit, hogy találjanak valami varázslatos megoldást Lokica nőbajára.
Nem szakítja félbe, ha már egyszer ilyen nehezen, de belekezdett élettörténetébe. Nem sokra emlékszik a Merinán eltöltött estéről, arra meg pláne nem, hogy milyen családi háttérrel rukkolt elő a lány, szóval a most elhangzók akár igazak is lehetnének, Zaras elhiszi. S természetesen a lánynak minden bizonnyal megfelelő, együttérzést és sajnálatot is érzi. Egy pillanatig sincs oka kételkedni benne. *
- Shhh!
* Próbálja nyugtatni a sírni kezdő lányt, kezét elhúzza, de csak azért, hogy a vállánál átkarolhassa. *
- Semmi baj.
* Nem ellenkezik, hagyja, hadd bújjon hozzá. Másik távolabbi keze átveszi a baljának szerepét. A további történetet szinte sokkoltan hallgatja, egyszerűen nem tud mit mondani. Kérdezni viszont igen. Mivel nem tudja, hogy mikor lesz vége, ezért gyorsan közbeiktat egy kérdést, mielőtt a keze szivaccsá válna. *
- Mit akartak, mit csinálj?
* Szürkéiben még jobban felizzik az együttérzés és a gyűlölet szikrája is. Ha ez volt a célja, hát elérte.
Ha megkapta válaszát, hagyja, hadd meséljen tovább. A sztori végére azért megfogalmazódik benne egy újabb kérdés is, melyet feltett szándéka megkérdezni. *
- És... mennyire rossz? Most már nem szeded azt a... szert... nem javul?
* Az ismét sírni készülő Lokának gyengéden végigsimít a haján, majd tenyere az orcáján állapodik meg, megpróbálja a szemkontaktusba emelni azt. *
- Hé-hé, ne sírj! Minden rendben lesz.
* Ha ez megtörtént, akkor jobb ötlete nem lévén magához öleli a takaróba burkolt lányt. Korábban még nem látta ilyennek, s ha ez valóban az igazi énje, amelyet nappal elrejt a többiek elől, hát szerencsésnek érzi magát, hogy neki megmutatja. A szimpátiát már a legelején elnyerte, s mindaddig, míg le nem buktatja magát, addig az övé is lesz. *
- Minden rendben lesz...
* Suttogja el ismét azt a három szót, amolyan biztosításként. *
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.03 23:37:57
* Azok csak a tombolás megállítási fázisában szerepelnek. Utána meg még ki tudja, hogy mi lesz. Lehet, hogy ráállítja Taitost vagy Isuriit, vagy egyszerűen mindenkit, hogy találjanak valami varázslatos megoldást Lokica nőbajára.
Nem szakítja félbe, ha már egyszer ilyen nehezen, de belekezdett élettörténetébe. Nem sokra emlékszik a Merinán eltöltött estéről, arra meg pláne nem, hogy milyen családi háttérrel rukkolt elő a lány, szóval a most elhangzók akár igazak is lehetnének, Zaras elhiszi. S természetesen a lánynak minden bizonnyal megfelelő, együttérzést és sajnálatot is érzi. Egy pillanatig sincs oka kételkedni benne. *
- Shhh!
* Próbálja nyugtatni a sírni kezdő lányt, kezét elhúzza, de csak azért, hogy a vállánál átkarolhassa. *
- Semmi baj.
* Nem ellenkezik, hagyja, hadd bújjon hozzá. Másik távolabbi keze átveszi a baljának szerepét. A további történetet szinte sokkoltan hallgatja, egyszerűen nem tud mit mondani. Kérdezni viszont igen. Mivel nem tudja, hogy mikor lesz vége, ezért gyorsan közbeiktat egy kérdést, mielőtt a keze szivaccsá válna. *
- Mit akartak, mit csinálj?
* Szürkéiben még jobban felizzik az együttérzés és a gyűlölet szikrája is. Ha ez volt a célja, hát elérte.
Ha megkapta válaszát, hagyja, hadd meséljen tovább. A sztori végére azért megfogalmazódik benne egy újabb kérdés is, melyet feltett szándéka megkérdezni. *
- És... mennyire rossz? Most már nem szeded azt a... szert... nem javul?
* Az ismét sírni készülő Lokának gyengéden végigsimít a haján, majd tenyere az orcáján állapodik meg, megpróbálja a szemkontaktusba emelni azt. *
- Hé-hé, ne sírj! Minden rendben lesz.
* Ha ez megtörtént, akkor jobb ötlete nem lévén magához öleli a takaróba burkolt lányt. Korábban még nem látta ilyennek, s ha ez valóban az igazi énje, amelyet nappal elrejt a többiek elől, hát szerencsésnek érzi magát, hogy neki megmutatja. A szimpátiát már a legelején elnyerte, s mindaddig, míg le nem buktatja magát, addig az övé is lesz. *
- Minden rendben lesz...
* Suttogja el ismét azt a három szót, amolyan biztosításként. *
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.03 23:37:57
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519