//Egy mágustanonc érkezése//
- Milyen jellegű idézést próbáltak? Ha egyáltalán van jellege, nem tudok erről sokat. - *Elsőre nem is kérdésként szánta, inkább csak az érdekes szó ismétlésként szaladt ki a száján, hogy elcsodálkozását kifejezze. Viszont, hogy Krestvir tovább haladna, inkább rákérdez, egy tanoncnak illik gyűjteni minden útba eső információmorzsát.
Némán bólint arra, hogy a nehezebb témát az ebéd idejére halasszák, nincs ezzel semmi problémája, úgy tűnik, több időt igényel ennek a megbeszélése.*
- Ez-az volt... de ritkán fejeztem be őket. Hamarabb rájövök a dolog hasztalanságára, vagy valami kedvemet szegi, és másba kezdek bele. A tervezéshez jobban értek, mint a megvalósításhoz. Azt hiszem, túlságosan elméleti ember vagyok, de remélem itt ezen majd tudok változtatni, és végére érek a munkáimnak. - *Nem valami pozitív tulajdonságáról tett most bizonyságot, de nem is szégyelli ezt annyira. Bízik magában, hogyha valami számít, akkor be fogja fejezni, és nem unja el magát idő előtt.*
- Jó étvágyat! - *Kívánja ő is a mesterének, és maga is nekilát a falatozásnak.
Némán hallgatja a néhol ijesztő, néhol szomorú történetet a karavánpihenőről, és kicsit meg is ijed, milyen helyzetbe került, ez talán arcán tükröződik is. Nem a gyávasága miatt, inkább csak a benne lévő eltérő elvárások miatt. Azt hitte, a béke védett szigetére érkezik, és hamar mágusmesterré érik, de felszínes dolog volt ez, már ő is érzi, hogy fel kell nőnie.
Eszébe jut artheniori beszélgetése a tündérlánnyal, és arra gondol, talán ő tényleg kap majd esélyt, hogy védje a világot, segítsen, még ha nem is élvonalból, csak a maga módján, ahogy tud. Mivel a tündér is nagyon bátor volt, erőt merít most abból a beszélgetésből, és vonásai is nyugodtabbá simulnak, talán még céltudatosság is tükröződhetne rajtuk.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen komoly dolgokkal foglalkoznak, Krestvir mester, azt hittem, inkább a csendes kutatással foglalkoznak itt. De most, hogy ezt hallottam, aligha hiszem, hogy tudnék nem önnel tartani, és segíteni, ha úgy adódik. - *Önti komoly szavakba a benne lejátszódott folyamatot, bár még ő is meglepődik saját mondatain.*
- Nem vagyok harcos, és a varázsitalok tudományához se értek, de ha kitanít, vagy irányítja tanulásomat, remélem hasznos segítségé tudom magam kinőni. - *Fejezi be, bár reméli, hogy az a közeli jövő nem annyira közeli, hogy ne tudjon addig elégséges mennyiségű tudást megszerezni hozzá. Ha mindenki elmegy a házból, és őt hátrahagyják, szégyenben, hasztalannak érezné magát, így most egy új motivációt is kapott, hogy dolgozni, tanulni kezdjen. El is határozza, hogy hamar el fogja kezdeni lapozgatni a Krestvirtől kapott jegyzeteket, amint támad majd erre kapacitása.*
- Ezek a démonok... milyenek? - *Kérdez rá aztán, hisz mint oly sok másban, ebben is tájékozatlan még.*