Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-23 23:56:47
Üzenet elküldve: 2019-02-23 23:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóhoz menet//
*Kezdi úgy érezni, hogy elvétett egy lépést. Amit persze nem nehéz, egy ilyen helyzetben. A fiú túl tapasztalatlan abban a világban, amiben ő már jóval gyakorlottabb. Kezdi azt érezni, hogy hiba volt elcsalni a fiút, mert így nem csak ő lesz lesúlyozva a folyó aljára, hanem Latamie is, és azt pedig nagyon nem szeretné. Túl sokat gondolkodik és beszél. Latamie pedig nem a szavak embere, a tetteké inkább, és emiatt nem is szereti a szócséplést. Művelni sem.*
- Pashthra. Shurorol. *Veszi a nevét tudomásul, csak lehet hogy kedvtelésből nem így fogja hívni.*
- Az ölebség rajtad múlik, de veheted javaslatnak. *Szól a fiúval egy magasságban, egyik kezével annak vállára támaszt, másikkal egy tincset söpör ki a homlokáról. Nincs kifogása a szorongató markok ellen, és az ellen sem, amit azon túl érez, ahogy magához húzva emeli meg a fiú. Mondhatni, elismerésnek éli meg és emlékezteti, hogy miért is csábítgatta magával az életveszély ellenére, és a hulla helyének ismeretén túl is.*
- Az életed múlhat rajta. Még visszafordulhatsz persze. *Néz Pashra félrebillentett fejjel. Ő sem szeretne még meghalni, pláne nem más kotyogása miatt. Még az adottságai ellenére sem. *
- Tegyél le és dönts. Soha nem érünk Artheniorba, ha folyton megállunk.
*Kezdi úgy érezni, hogy elvétett egy lépést. Amit persze nem nehéz, egy ilyen helyzetben. A fiú túl tapasztalatlan abban a világban, amiben ő már jóval gyakorlottabb. Kezdi azt érezni, hogy hiba volt elcsalni a fiút, mert így nem csak ő lesz lesúlyozva a folyó aljára, hanem Latamie is, és azt pedig nagyon nem szeretné. Túl sokat gondolkodik és beszél. Latamie pedig nem a szavak embere, a tetteké inkább, és emiatt nem is szereti a szócséplést. Művelni sem.*
- Pashthra. Shurorol. *Veszi a nevét tudomásul, csak lehet hogy kedvtelésből nem így fogja hívni.*
- Az ölebség rajtad múlik, de veheted javaslatnak. *Szól a fiúval egy magasságban, egyik kezével annak vállára támaszt, másikkal egy tincset söpör ki a homlokáról. Nincs kifogása a szorongató markok ellen, és az ellen sem, amit azon túl érez, ahogy magához húzva emeli meg a fiú. Mondhatni, elismerésnek éli meg és emlékezteti, hogy miért is csábítgatta magával az életveszély ellenére, és a hulla helyének ismeretén túl is.*
- Az életed múlhat rajta. Még visszafordulhatsz persze. *Néz Pashra félrebillentett fejjel. Ő sem szeretne még meghalni, pláne nem más kotyogása miatt. Még az adottságai ellenére sem. *
- Tegyél le és dönts. Soha nem érünk Artheniorba, ha folyton megállunk.
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-23 17:18:07
Üzenet elküldve: 2019-02-23 17:18:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
*Bambán mered a mélységi mágusra kezében az íjjal. Biztos benne, hogy a nőstény nem hantázik, elvégre elsőre is azt gondolta és rajta vesztett. Sosem volt még dolga feketemágussal. Földbegyökerezett lábbal nézi, mit tesz Dreyia a tőrrel. Fogalma sincs, mekkora hatalma lehet ellenfelének, de nem is akarja újra megtapasztalni, bőven elég volt egyszer.
Lassan előrelép kettőt, óvatosan, feszülten ügyelve Dreyia minden rezdülésére.
Leteszi a lábai elé az íjat és a tegezt, majd köpenyét és ingét levetve megszabadul a bőrvérttől is. Egyáltalán nem gondol rá most, hogy Dreyia félmeztelen látja, sokkal nagyobb gondjai is vannak ennél. Lúdbőrösre rázza a hűvös szellő, hátrasöpri az arcába lógó hajzuhatagot majd felpillant a fajtársára. Hevesen hullámzó mellkassal helyezi le a bőrvértet és a kardot is a nőstény elé, majd ingéért nyúl és visszahúzza magára.
Remegő kézzel nyúl zsebébe, hogy átadja a 200 aranyat tartalmazó erszényt Dreyia Linkelstarnak.
.*
-Sajnálom.
*Mondja még mindig a nőstény előtt térdelve négykézláb, ellenfele lábainak címezve. Túlontúl könnyűnek és védtelennek érzi magát a páncél és a fegyverek nélkül. Érzi arcában a forróságot, a kilátástalanság pedig úgy magasodik előtte, mint holmi átugorhatatlan fal. Talán Dreyia tényleg hatalmas és sokra viszi... Akkor viszont ott a helye mellette, talán csurran-cseppen valami a hatalomból számára is.*
-Erős vagy, fajtánk gyöngye. Követnélek... Hűséggel szolgálnálak.
*Dreyiának igaza van, ő pedig kifejezetten örül, hogy nénje nem látja most. De mit számít a múlt, ha ez vezet a jövő felé? Mindig a hatalmasabb mellett maradni, ez vezet csak a győzelem felé. Túl sokat próbálkozott önerőből megugrani számára leküzdhetetlen akadályokat. Ő nem a halált akarja választani.*
*Bambán mered a mélységi mágusra kezében az íjjal. Biztos benne, hogy a nőstény nem hantázik, elvégre elsőre is azt gondolta és rajta vesztett. Sosem volt még dolga feketemágussal. Földbegyökerezett lábbal nézi, mit tesz Dreyia a tőrrel. Fogalma sincs, mekkora hatalma lehet ellenfelének, de nem is akarja újra megtapasztalni, bőven elég volt egyszer.
Lassan előrelép kettőt, óvatosan, feszülten ügyelve Dreyia minden rezdülésére.
Leteszi a lábai elé az íjat és a tegezt, majd köpenyét és ingét levetve megszabadul a bőrvérttől is. Egyáltalán nem gondol rá most, hogy Dreyia félmeztelen látja, sokkal nagyobb gondjai is vannak ennél. Lúdbőrösre rázza a hűvös szellő, hátrasöpri az arcába lógó hajzuhatagot majd felpillant a fajtársára. Hevesen hullámzó mellkassal helyezi le a bőrvértet és a kardot is a nőstény elé, majd ingéért nyúl és visszahúzza magára.
Remegő kézzel nyúl zsebébe, hogy átadja a 200 aranyat tartalmazó erszényt Dreyia Linkelstarnak.
.*-Sajnálom.
*Mondja még mindig a nőstény előtt térdelve négykézláb, ellenfele lábainak címezve. Túlontúl könnyűnek és védtelennek érzi magát a páncél és a fegyverek nélkül. Érzi arcában a forróságot, a kilátástalanság pedig úgy magasodik előtte, mint holmi átugorhatatlan fal. Talán Dreyia tényleg hatalmas és sokra viszi... Akkor viszont ott a helye mellette, talán csurran-cseppen valami a hatalomból számára is.*
-Erős vagy, fajtánk gyöngye. Követnélek... Hűséggel szolgálnálak.
*Dreyiának igaza van, ő pedig kifejezetten örül, hogy nénje nem látja most. De mit számít a múlt, ha ez vezet a jövő felé? Mindig a hatalmasabb mellett maradni, ez vezet csak a győzelem felé. Túl sokat próbálkozott önerőből megugrani számára leküzdhetetlen akadályokat. Ő nem a halált akarja választani.*
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-23 15:49:12
Üzenet elküldve: 2019-02-23 15:49:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
*Nem sokáig kell kocognia, a nő pontosan azt tette, amire számított. Arcára gonosz mosoly ül ki, ahogy a menekülő felé fordul.*
-Csak nem érzékeny pontra tapintottam kicsi lány. Tisztán és érthetően figyelmeztettelek mi fog történni veled, ha ilyen butaságokat teszel. Te ugye bár fütyültél a tanácsomra. Pedig ideáig bűzlik a rettegésed. Adjam vissza, amit elvettem? Csak nem követelőzöl édesem? Anyád nem tanított meg arra, hogy amit elvesznek tőled, az a gyengeséged lehet? Te nevezel vérárulónak, amikor a törvényeinkkel és a szokásainkkal se vagy tisztában? Az erősebb uralkodik, a gyengébb behódol vagy meghal. Nincs más út. Te a halált választottad a behódolás helyett, most mond, én mit tehetek érted, hogy túléld ezt az évet. Ha esetleg arra a huncut dologra jutna a logikád, hogy engem is kinyírnál, nem javaslom.
*Dreyia előhúzza a tőrét, kicsit piszkálja a körmeit, majd egyetlen mozdulattal a szívénél kicsit, de nem halálos mértékben magába döfi a tőrét. Csak annyira hogy Mirlahin rájöjjön nem viccel. Természetesen perpill nem több mint blöff, de a vér, nos, elég meggyőző tud lenni.*
-Na, édesem most hogy kettesben vagyunk, és csak te fülelsz itt. A helyzet a következő. Ha én meghalok te is meghalsz. Ha te meghalsz, én túlélem. Miért lennék kedves veled miután rálőttél az egyik társamra, akire szükségem van a terveimhez. No persze veled is voltak terveim, de jobb, ha kinyírlak, minthogy további hibákat ejts a terveimben. Ez a seb még kicsi, de ha okosan lepakolod, amid van és eltakarodsz, megígérem, hogy két nap múlva feloldom a kis varázslatom. Természetesen mind a ketten életben maradunk, noha neked nem ártana, ha megölnélek hisz gyenge vagy még a bosszúdhoz is. Anyád vagy a nővére tuti szégyellné, hogy egy ilyen gyenge korcsot nevelt, mint te. Semmit se tudsz, arról mi vezet a hatalomhoz és a győzelemhez. Képtelen vagy feláldozni még magadat is meg az elveidet a sikerért. Ezért vagyok én az erősebb nálad, és Zamminál is. Simán megteszek bármit, ha azzal erősebb leszek. Szemben veled te fajunk szégyene. *Bök a véres tőrrel a nő felé. *
-Az egyetlen véráruló itt te vagy. Senki más, gyenge és tehetetlen vagy. De ha élni akarsz, dobd le a páncélod és mondjuk 200 aranyat. Nagyon kedves összeg ez ahhoz, hogy ne öljelek meg. Plusz kapsz egy jó tanácsot. Tanulj meg behódolni az erősebnek, mert a következő, aki elkap téged nem lesz ilyen kedves veled. Na és persze csak azért hagylak életben, mert sértené a becsületem egy alsóbbrendű megölése. Szóval vetkőz és takarodj. A szavam megtartom, de többet ne akadjunk össze, mert megöllek, akkor is, ha csak rám nézel.
*Nem sokáig kell kocognia, a nő pontosan azt tette, amire számított. Arcára gonosz mosoly ül ki, ahogy a menekülő felé fordul.*
-Csak nem érzékeny pontra tapintottam kicsi lány. Tisztán és érthetően figyelmeztettelek mi fog történni veled, ha ilyen butaságokat teszel. Te ugye bár fütyültél a tanácsomra. Pedig ideáig bűzlik a rettegésed. Adjam vissza, amit elvettem? Csak nem követelőzöl édesem? Anyád nem tanított meg arra, hogy amit elvesznek tőled, az a gyengeséged lehet? Te nevezel vérárulónak, amikor a törvényeinkkel és a szokásainkkal se vagy tisztában? Az erősebb uralkodik, a gyengébb behódol vagy meghal. Nincs más út. Te a halált választottad a behódolás helyett, most mond, én mit tehetek érted, hogy túléld ezt az évet. Ha esetleg arra a huncut dologra jutna a logikád, hogy engem is kinyírnál, nem javaslom.
*Dreyia előhúzza a tőrét, kicsit piszkálja a körmeit, majd egyetlen mozdulattal a szívénél kicsit, de nem halálos mértékben magába döfi a tőrét. Csak annyira hogy Mirlahin rájöjjön nem viccel. Természetesen perpill nem több mint blöff, de a vér, nos, elég meggyőző tud lenni.*
-Na, édesem most hogy kettesben vagyunk, és csak te fülelsz itt. A helyzet a következő. Ha én meghalok te is meghalsz. Ha te meghalsz, én túlélem. Miért lennék kedves veled miután rálőttél az egyik társamra, akire szükségem van a terveimhez. No persze veled is voltak terveim, de jobb, ha kinyírlak, minthogy további hibákat ejts a terveimben. Ez a seb még kicsi, de ha okosan lepakolod, amid van és eltakarodsz, megígérem, hogy két nap múlva feloldom a kis varázslatom. Természetesen mind a ketten életben maradunk, noha neked nem ártana, ha megölnélek hisz gyenge vagy még a bosszúdhoz is. Anyád vagy a nővére tuti szégyellné, hogy egy ilyen gyenge korcsot nevelt, mint te. Semmit se tudsz, arról mi vezet a hatalomhoz és a győzelemhez. Képtelen vagy feláldozni még magadat is meg az elveidet a sikerért. Ezért vagyok én az erősebb nálad, és Zamminál is. Simán megteszek bármit, ha azzal erősebb leszek. Szemben veled te fajunk szégyene. *Bök a véres tőrrel a nő felé. *
-Az egyetlen véráruló itt te vagy. Senki más, gyenge és tehetetlen vagy. De ha élni akarsz, dobd le a páncélod és mondjuk 200 aranyat. Nagyon kedves összeg ez ahhoz, hogy ne öljelek meg. Plusz kapsz egy jó tanácsot. Tanulj meg behódolni az erősebnek, mert a következő, aki elkap téged nem lesz ilyen kedves veled. Na és persze csak azért hagylak életben, mert sértené a becsületem egy alsóbbrendű megölése. Szóval vetkőz és takarodj. A szavam megtartom, de többet ne akadjunk össze, mert megöllek, akkor is, ha csak rám nézel.
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-23 12:47:16
Üzenet elküldve: 2019-02-23 12:47:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Ha egy üzlet beindul//
//Pár nap múlva a hajónál//
*Learon biztos benne, hogy találna rá vevőt, ha kimenne a városba, és abban is, hogy a férfi, ha akkora kereskedő, akár szépen adagokban is, korsónként eladhatná a nincsteleneknek is, de erre szemmel láthatóan nem vevő, és az ár, amit kínál, röhejesen alacsony.* ~Még, hogy Wegtoren Aranya! Ha ennyi aranya van összesen, akkor inkább Wegtoren lukaskalapja!~ *Neki azonban nem tisztje bántani senkit anyagi helyzete miatt, csak azt nem szereti, ha valaki fellengzősen beszél amikor nincs mire.*
-Sajnálom, ha nem tudod eladni! *Vág szomorú képet.*
-Talán jövőre több tapasztalattal bírsz majd, és sikerül eladni! *Lapogatja meg újra a hordót.*
-Ugyanúgy lesz jövőre is borom! Neked meg reméljük több pénzed, hogy ne legyen kiesés ez a száz arany! *A Sajt-mester igazán nem jelent semmit ez, és ha nem tud túladni rajta, talán odaajándékozza a Kancellárnak, némi földért cserébe, vagy valami. Vagy megissza a munkásaival. Eredetileg úgyis arra készült.*
-Akkor tehát maradunk az eredeti háromszáz aranynál? *Nyújtja ki a kezét kézfogásra.*
//Pár nap múlva a hajónál//
*Learon biztos benne, hogy találna rá vevőt, ha kimenne a városba, és abban is, hogy a férfi, ha akkora kereskedő, akár szépen adagokban is, korsónként eladhatná a nincsteleneknek is, de erre szemmel láthatóan nem vevő, és az ár, amit kínál, röhejesen alacsony.* ~Még, hogy Wegtoren Aranya! Ha ennyi aranya van összesen, akkor inkább Wegtoren lukaskalapja!~ *Neki azonban nem tisztje bántani senkit anyagi helyzete miatt, csak azt nem szereti, ha valaki fellengzősen beszél amikor nincs mire.*
-Sajnálom, ha nem tudod eladni! *Vág szomorú képet.*
-Talán jövőre több tapasztalattal bírsz majd, és sikerül eladni! *Lapogatja meg újra a hordót.*
-Ugyanúgy lesz jövőre is borom! Neked meg reméljük több pénzed, hogy ne legyen kiesés ez a száz arany! *A Sajt-mester igazán nem jelent semmit ez, és ha nem tud túladni rajta, talán odaajándékozza a Kancellárnak, némi földért cserébe, vagy valami. Vagy megissza a munkásaival. Eredetileg úgyis arra készült.*
-Akkor tehát maradunk az eredeti háromszáz aranynál? *Nyújtja ki a kezét kézfogásra.*
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-23 08:43:58
Üzenet elküldve: 2019-02-23 08:43:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Prexiar Beldion//
*Bár odakint egy beteg gyermeknek hűvös van, a Trodd által megépített pásztorkunyhó és a hathatós segítség, melyet Prexiar kap, máris kifejti kedvező hatását. Beteg még, ez nem kérdés, de láza enyhült, s a gyógyfüvek működése lassan beindul. Kissé jobban is érzi magát, igaz, fáradt még és bágyadt, de ha a kunyhóban huzamosabb időt eltölt, esetleg a puha szalma közé fúrja magát, azon felül, hogy egy nagyon jót aludhat, a betegségnek is elejét veheti. Pár napig még köhög majd, minden bizonnyal orra is folyni fog, de, ha vigyáz, minden előzetes híresztelés ellenére a jól bekapott tüdőgyulladásból fel fog gyógyulni, köszönhetően az őt körbevevő szeretetnek, melynek ereje mindent legyőzhet.*
*Bár odakint egy beteg gyermeknek hűvös van, a Trodd által megépített pásztorkunyhó és a hathatós segítség, melyet Prexiar kap, máris kifejti kedvező hatását. Beteg még, ez nem kérdés, de láza enyhült, s a gyógyfüvek működése lassan beindul. Kissé jobban is érzi magát, igaz, fáradt még és bágyadt, de ha a kunyhóban huzamosabb időt eltölt, esetleg a puha szalma közé fúrja magát, azon felül, hogy egy nagyon jót aludhat, a betegségnek is elejét veheti. Pár napig még köhög majd, minden bizonnyal orra is folyni fog, de, ha vigyáz, minden előzetes híresztelés ellenére a jól bekapott tüdőgyulladásból fel fog gyógyulni, köszönhetően az őt körbevevő szeretetnek, melynek ereje mindent legyőzhet.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 22:30:05
Üzenet elküldve: 2019-02-22 22:30:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
*Nem tudja, jól döntött-e, mikor Dreyiát magára hagyta, de most nincs idő ezen rágódnia. Valamivel sötétebb a tekintete a megszokottnál, míg a csoportosulás szándékát kutatja, hiszen nemrég verekedést provokáltak velük, különösen Wagzallal szemben. Lihegve és hevesen verő szívvel ér vissza, megfontoltan lassuló léptekkel, kezeiben még mindig a fegyvereket szorongatva szükség esetére. Nem veszi szívesen, ha szorosan a hátába állnak, ezért nem bánja, hogy elhúzódnak a közeléből. Nem feltételez sok jót arról, mi történik a zsoldos körül, ezért amikor szétválik a tömeg és meglátja, hogy épp ápolják, meghökken. Óvatosan jár körbe a tekintete a körülötte állókon, miközben odaér és féltérdre ereszkedik társa, valamint a gyógyfűárus mellett. A fegyvereket elteszi, most nem vacakol, mindkettőt ugyanabba a zsebbe csúsztatja. Figyelme ezután tér át az árusra és Wagzalra. Megpróbálja felmérni társa állapotát, az ellátott sebeket, közben válaszol a kelletlen szavakra.*
- Hálásan köszönöm. Természetesen. Mennyire súlyosak a sérülések?
*Némi feszültség vibrál a hangjában, pedig igyekszik halkan és nyugodtan, sőt, udvariasan beszélni. Különös neki ez a segítőkészség, nem tudja, meddig tart ki és mennyire építhet rá. Ösztöne még veszélyt vár, de tudja, szüksége van arra a jóindulatra. Hiszen egyedül jóformán megmozdítani sem tudná az eszméletlen Wagzalt. A korábban melléjük állt férfira pillant aztán feszülten, de vele is udvarias hangot üt meg.*
- Hidd el, uram, mi sem. Nem volt bennünk rossz szándék, mikor idejöttünk, csupán vásárolni akartunk néhány dolgot, mint bárki más. Elárultak minket.
*Szusszan egyet ingerülten, hogy kiengedje dühe egy részét.*
- Köszönöm, hogy mellénk álltál és vigyáztál a társamra. Tartozom neked egy szívességgel. Ilyen állapotban viszont nem mehetünk el. Tudnál nekem segíteni abban, hogy egy nyugodt helyre vigyem, ahol gondját tudom viselni, míg elég jól lesz, hogy útra keljünk?
*Tekintete a nézelődők közé vetül egy pillanatra, majd vissza a férfira, végül a gyógyfűárusra. Mindegy, honnan jön a segítség. Sőt, ami azt illeti, lehet, hogy szakavatottabb kezekre szükségük lesz még.*
- Nem vagyunk ismerősek errefelé.
*Nem tudja, jól döntött-e, mikor Dreyiát magára hagyta, de most nincs idő ezen rágódnia. Valamivel sötétebb a tekintete a megszokottnál, míg a csoportosulás szándékát kutatja, hiszen nemrég verekedést provokáltak velük, különösen Wagzallal szemben. Lihegve és hevesen verő szívvel ér vissza, megfontoltan lassuló léptekkel, kezeiben még mindig a fegyvereket szorongatva szükség esetére. Nem veszi szívesen, ha szorosan a hátába állnak, ezért nem bánja, hogy elhúzódnak a közeléből. Nem feltételez sok jót arról, mi történik a zsoldos körül, ezért amikor szétválik a tömeg és meglátja, hogy épp ápolják, meghökken. Óvatosan jár körbe a tekintete a körülötte állókon, miközben odaér és féltérdre ereszkedik társa, valamint a gyógyfűárus mellett. A fegyvereket elteszi, most nem vacakol, mindkettőt ugyanabba a zsebbe csúsztatja. Figyelme ezután tér át az árusra és Wagzalra. Megpróbálja felmérni társa állapotát, az ellátott sebeket, közben válaszol a kelletlen szavakra.*
- Hálásan köszönöm. Természetesen. Mennyire súlyosak a sérülések?
*Némi feszültség vibrál a hangjában, pedig igyekszik halkan és nyugodtan, sőt, udvariasan beszélni. Különös neki ez a segítőkészség, nem tudja, meddig tart ki és mennyire építhet rá. Ösztöne még veszélyt vár, de tudja, szüksége van arra a jóindulatra. Hiszen egyedül jóformán megmozdítani sem tudná az eszméletlen Wagzalt. A korábban melléjük állt férfira pillant aztán feszülten, de vele is udvarias hangot üt meg.*
- Hidd el, uram, mi sem. Nem volt bennünk rossz szándék, mikor idejöttünk, csupán vásárolni akartunk néhány dolgot, mint bárki más. Elárultak minket.
*Szusszan egyet ingerülten, hogy kiengedje dühe egy részét.*
- Köszönöm, hogy mellénk álltál és vigyáztál a társamra. Tartozom neked egy szívességgel. Ilyen állapotban viszont nem mehetünk el. Tudnál nekem segíteni abban, hogy egy nyugodt helyre vigyem, ahol gondját tudom viselni, míg elég jól lesz, hogy útra keljünk?
*Tekintete a nézelődők közé vetül egy pillanatra, majd vissza a férfira, végül a gyógyfűárusra. Mindegy, honnan jön a segítség. Sőt, ami azt illeti, lehet, hogy szakavatottabb kezekre szükségük lesz még.*
- Nem vagyunk ismerősek errefelé.
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 21:21:55
Üzenet elküldve: 2019-02-22 21:21:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Vészmadarak//
* A kis csapat mintha kezdene összekovácsolódni. Van, akinek eszébe jut a haldokló Wagzal, másik pedig egymás lelkivilágáról beszélgetnek - vagy csak a lélekről?
A lényeg, hogy Zammiria megtalálja az eldobott tőrt, és elindul visszafelé, szegény orkból ugyan semmit se lát, de azért sejtheti, hogy hol találja - ahol a legnagyobb a tömeg, természetesen. A visszaút úgy tűnik, hogy zökkenőmentes, mert nem érkezik a hátába nyíl Mirlahin íjából. Amint visszaér, a tömeg előre engedi, kissé rettegve húzódnak el az útjából. Ott pedig láthatja, ahogy szerencsétlen férfi sebeit éppen kötözi össze a nő, akitől korábban a növényeket vette. *
- Megfizeted ezeket is, kisasszony! * Néz rá morcos tekintettel, nem nehéz kitalálni, hogy mire gondolhat. A férfi amúgy nincs eszméleténél, fekszik a földön, alighanem a sok izgalom, és a vérveszteség terítették ki. Az egész képet még megkoronázza a korábbi férfi, amint csípőre tett kézzel nézi az öregasszonyt, és a sötételf nőt felváltva. *
- Remélem tudjátok, hogy nem szeretjük errefelé az ilyesmit. * Jegyzi meg mintegy mellékesen. *
* A távolban pedig beszélgetésbe kezd a két nő, őket nem háborgatja senki. Dreyia pedig nem tud maga és Mirlahin közé városlakókat ereszteni, mert pont nincs körülöttük egy sem, de ha lenne, akkor se tudná őket ilyesmire rávenni, hiszen mindegyik kiállt a nők útjából, és próbált olyan messzire húzódni, amennyire csak lehet. Még nem futottak olyan messzire, hogy ne érje el őket a verekedés hangja, ezért tudják jól, hogy mire képes a kis csapat. *
* A kis csapat mintha kezdene összekovácsolódni. Van, akinek eszébe jut a haldokló Wagzal, másik pedig egymás lelkivilágáról beszélgetnek - vagy csak a lélekről?
A lényeg, hogy Zammiria megtalálja az eldobott tőrt, és elindul visszafelé, szegény orkból ugyan semmit se lát, de azért sejtheti, hogy hol találja - ahol a legnagyobb a tömeg, természetesen. A visszaút úgy tűnik, hogy zökkenőmentes, mert nem érkezik a hátába nyíl Mirlahin íjából. Amint visszaér, a tömeg előre engedi, kissé rettegve húzódnak el az útjából. Ott pedig láthatja, ahogy szerencsétlen férfi sebeit éppen kötözi össze a nő, akitől korábban a növényeket vette. *
- Megfizeted ezeket is, kisasszony! * Néz rá morcos tekintettel, nem nehéz kitalálni, hogy mire gondolhat. A férfi amúgy nincs eszméleténél, fekszik a földön, alighanem a sok izgalom, és a vérveszteség terítették ki. Az egész képet még megkoronázza a korábbi férfi, amint csípőre tett kézzel nézi az öregasszonyt, és a sötételf nőt felváltva. *
- Remélem tudjátok, hogy nem szeretjük errefelé az ilyesmit. * Jegyzi meg mintegy mellékesen. *
* A távolban pedig beszélgetésbe kezd a két nő, őket nem háborgatja senki. Dreyia pedig nem tud maga és Mirlahin közé városlakókat ereszteni, mert pont nincs körülöttük egy sem, de ha lenne, akkor se tudná őket ilyesmire rávenni, hiszen mindegyik kiállt a nők útjából, és próbált olyan messzire húzódni, amennyire csak lehet. Még nem futottak olyan messzire, hogy ne érje el őket a verekedés hangja, ezért tudják jól, hogy mire képes a kis csapat. *
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 21:17:40
Üzenet elküldve: 2019-02-22 21:17:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Csak egy lapos pillantást vet újdonsült munkaadója hátára. Cha'yss nem bízik benne, amit meg tud érteni. Ő sem bízna magában. Ha viszont ismerné a Láng Fattyát, tudná, hogy a színjáték távol áll tőle. Támadott volna már akkor, mikor először megpillantották egymást. És nem ott jött volna a hajóra, hol mindenki más is. Nem mintha hasonló lenne szándékában.
A fegyverre pillant, majd ültében folytatja tovább az élezést. A fém éles sercegését messzire viszi a vidék csendje, ő pedig csak hangfoszlányokat hall a pásztor és az igric üzletéből. Megcsapja a fülét a "nincstelenek" jelző és már kapiskálja, mire is megy itt ki a játék. Egy pillanatra elhallgat az élezőkő, de néhány másodperc elteltével újra serceg. Neki aztán mindegy. Csak fizessék ki, lehetőleg előre.
Vet még egy pillantást Cha'yss hátára, fordít egyet a lándzsán, majd műértő gonddal húzza végig rajta a követ ismét. Szikrát vet az acél, a fémes hang úgy hasít a levegőbe, hogy szinte fáj a fülnek. Idejét sem tudja, mikor használta legutóbb a fegyvert. Gyakorolnia kellene. Tán öreg korára, ha már kedvtelen lesz bérkardnak állni, elmehet majd mesternek. Nem is rossz elképzelés.
Pillant vissza a fegyverre és folytatja ugyanott, ahol abbahagyta.*
*Csak egy lapos pillantást vet újdonsült munkaadója hátára. Cha'yss nem bízik benne, amit meg tud érteni. Ő sem bízna magában. Ha viszont ismerné a Láng Fattyát, tudná, hogy a színjáték távol áll tőle. Támadott volna már akkor, mikor először megpillantották egymást. És nem ott jött volna a hajóra, hol mindenki más is. Nem mintha hasonló lenne szándékában.
A fegyverre pillant, majd ültében folytatja tovább az élezést. A fém éles sercegését messzire viszi a vidék csendje, ő pedig csak hangfoszlányokat hall a pásztor és az igric üzletéből. Megcsapja a fülét a "nincstelenek" jelző és már kapiskálja, mire is megy itt ki a játék. Egy pillanatra elhallgat az élezőkő, de néhány másodperc elteltével újra serceg. Neki aztán mindegy. Csak fizessék ki, lehetőleg előre.
Vet még egy pillantást Cha'yss hátára, fordít egyet a lándzsán, majd műértő gonddal húzza végig rajta a követ ismét. Szikrát vet az acél, a fémes hang úgy hasít a levegőbe, hogy szinte fáj a fülnek. Idejét sem tudja, mikor használta legutóbb a fegyvert. Gyakorolnia kellene. Tán öreg korára, ha már kedvtelen lesz bérkardnak állni, elmehet majd mesternek. Nem is rossz elképzelés.
Pillant vissza a fegyverre és folytatja ugyanott, ahol abbahagyta.*
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 20:50:52
Üzenet elküldve: 2019-02-22 20:50:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
*Teljes erejéből rohan, pumpálja az adrenalin, a kés okozta tompa fájdalom elsőre fel sem tűnik neki. Az viszont annál inkább, Hogy Zammiria visszafordul, talán éppen az ork miatt. Hátrafordultában megereszt egy vigyort, már csak Dreyia maradt üldözői közül. A szavaira azonban arcába tódul a vér, mindazonáltal gondolkodóba ejtik. A sziklánál érezte, ahogy valami kiszakad belőle... A lelkéből. Talán tényleg módjában áll megölni a feketemágusnak. Nem tudna létezni a gondolattal, hogy nem tőle függ az élete és nem, nem halhat meg ilyen méltatlan módon.*
-Állj!
*Kiált fel és megáll, majd Dreyia felé fordul. Dühíti, hogy rabszolgának nevezte, de sokkal fontosabb dolgokat kell megvitatniuk.*
-Vedd le rólam az átkod. Add vissza, ami az enyém!
*Szólal meg az indulattól remegő hangon, majd tesz egy lépést a nőstény felé, ha az is megáll. Nincs kétsége afelől már, hogy tényleg a nősténynél van a lelkének egy darabja.*
A hozzászólás írója (Mirlahin Nurumdalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.22 20:52:41
*Teljes erejéből rohan, pumpálja az adrenalin, a kés okozta tompa fájdalom elsőre fel sem tűnik neki. Az viszont annál inkább, Hogy Zammiria visszafordul, talán éppen az ork miatt. Hátrafordultában megereszt egy vigyort, már csak Dreyia maradt üldözői közül. A szavaira azonban arcába tódul a vér, mindazonáltal gondolkodóba ejtik. A sziklánál érezte, ahogy valami kiszakad belőle... A lelkéből. Talán tényleg módjában áll megölni a feketemágusnak. Nem tudna létezni a gondolattal, hogy nem tőle függ az élete és nem, nem halhat meg ilyen méltatlan módon.*
-Állj!
*Kiált fel és megáll, majd Dreyia felé fordul. Dühíti, hogy rabszolgának nevezte, de sokkal fontosabb dolgokat kell megvitatniuk.*
-Vedd le rólam az átkod. Add vissza, ami az enyém!
*Szólal meg az indulattól remegő hangon, majd tesz egy lépést a nőstény felé, ha az is megáll. Nincs kétsége afelől már, hogy tényleg a nősténynél van a lelkének egy darabja.*
A hozzászólás írója (Mirlahin Nurumdalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.22 20:52:41
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 16:24:10
Üzenet elküldve: 2019-02-22 16:24:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Indulós//
- Aha. Hát gondolom valami ember.
*Konstatálja, hogy a férfi semmit nem tud arról, hogy milyen emberrel szűrhette össze az anyja a levet.*
- Sajnálom az anyádat.
*Mondja még, aztán otthagyja az elfet. Neki nyilván nem jelent semmit az a nő, aki megszülte, mert nem ismerte, ezzel Wymnter is pont így lehet, maximálisan megérti, faggatózni nem fog egy halott nőről, biztosan a nemesnek sem kellemes a téma. Persze vele sem akar beszélgetni, akkor sem, ha egy anya szülte őket, a teljesen más neveltetés miatt nem nagyon lenne közös témájuk, ő meg nem is akar keresni most egyező pontot. Jobban érdekli a nő apja, akiről most kérdezősködik. Sajnos azonban nincsenek válaszok, anyja hajthatatlannak tűnik, tudja a szája sarkának rándulásából, hogy nem fog beszélni. És lám, csak a fejét rázza.*
- Ha esetleg előmászik a vackából, akkor meg fogod ismerni. De nem, nem árulom el a nevét, mert még megkeresed. Nem örülne neked.
*Nem azért nem mondja el, mert fél, hogy a férfi megcáfolná a történetét, hanem azért mert ismeri és mert tudja, hogy nem fogadná kitörő örömmel az erőszakból született fattyát.*
- Aha. Hát gondolom valami ember.
*Konstatálja, hogy a férfi semmit nem tud arról, hogy milyen emberrel szűrhette össze az anyja a levet.*
- Sajnálom az anyádat.
*Mondja még, aztán otthagyja az elfet. Neki nyilván nem jelent semmit az a nő, aki megszülte, mert nem ismerte, ezzel Wymnter is pont így lehet, maximálisan megérti, faggatózni nem fog egy halott nőről, biztosan a nemesnek sem kellemes a téma. Persze vele sem akar beszélgetni, akkor sem, ha egy anya szülte őket, a teljesen más neveltetés miatt nem nagyon lenne közös témájuk, ő meg nem is akar keresni most egyező pontot. Jobban érdekli a nő apja, akiről most kérdezősködik. Sajnos azonban nincsenek válaszok, anyja hajthatatlannak tűnik, tudja a szája sarkának rándulásából, hogy nem fog beszélni. És lám, csak a fejét rázza.*
- Ha esetleg előmászik a vackából, akkor meg fogod ismerni. De nem, nem árulom el a nevét, mert még megkeresed. Nem örülne neked.
*Nem azért nem mondja el, mert fél, hogy a férfi megcáfolná a történetét, hanem azért mert ismeri és mert tudja, hogy nem fogadná kitörő örömmel az erőszakból született fattyát.*
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:48:34
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:48:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
*Ahogy követi a vadászt, eszébe villan egy ötlet, ami mosolyt csal az arcára. Persze továbbra se áll meg, de a vadászat immár átmegy szórakozásba. Azt reméli, hogy Zammi inkább az orkkal foglalkozik, mint Mirlahinnal. Mindenestre követi és csúfolni kezdi.*
-Véráruló? Netán a testvérem lennél RABSZOLGA? *Nyomja meg az utolsó szót.* -A helyedben inkább azon agyalnék érdemes e azzal szórakozni, aki meglopta a halhatatlan lelked egy darabját? Emlékszel mit ígértem, ha ártasz annak a kettőnek. Úgy látszik rövid az eszed, viszont adok két napot, hogy kisírd a hátralevő életedet. Ennyit adok kegyesen, ha nem állsz meg. Én mindenkép jól fogok szórakozni. Míg te reménykedhetsz az újjászületésben. Ugyanis két nap múlva holtan esel össze, szóval jó menekülést szerencsétlen hullajelölt.
*Dreyia lassít majd, kényelmes tempójú, kocogásra vált Zammi irányába, Wagzal állapota jobban érdekli, mint az ostoba szuka, aki azt hiszi okos. Viszont nem ad jó célpontot az íjásznak a nő és maga közé értetlen városlakókat ereszt. Mirlahin ha gondolkodik kicsit visszajön, ha nem, Dreyia állja a szavát és temetetlen hullát csinál belőle, akit a farkasok vagy a parasztok disznai esznek meg. De most az ork felé tart hisz a sebei lehetnek komolyak is.*
*Ahogy követi a vadászt, eszébe villan egy ötlet, ami mosolyt csal az arcára. Persze továbbra se áll meg, de a vadászat immár átmegy szórakozásba. Azt reméli, hogy Zammi inkább az orkkal foglalkozik, mint Mirlahinnal. Mindenestre követi és csúfolni kezdi.*
-Véráruló? Netán a testvérem lennél RABSZOLGA? *Nyomja meg az utolsó szót.* -A helyedben inkább azon agyalnék érdemes e azzal szórakozni, aki meglopta a halhatatlan lelked egy darabját? Emlékszel mit ígértem, ha ártasz annak a kettőnek. Úgy látszik rövid az eszed, viszont adok két napot, hogy kisírd a hátralevő életedet. Ennyit adok kegyesen, ha nem állsz meg. Én mindenkép jól fogok szórakozni. Míg te reménykedhetsz az újjászületésben. Ugyanis két nap múlva holtan esel össze, szóval jó menekülést szerencsétlen hullajelölt.
*Dreyia lassít majd, kényelmes tempójú, kocogásra vált Zammi irányába, Wagzal állapota jobban érdekli, mint az ostoba szuka, aki azt hiszi okos. Viszont nem ad jó célpontot az íjásznak a nő és maga közé értetlen városlakókat ereszt. Mirlahin ha gondolkodik kicsit visszajön, ha nem, Dreyia állja a szavát és temetetlen hullát csinál belőle, akit a farkasok vagy a parasztok disznai esznek meg. De most az ork felé tart hisz a sebei lehetnek komolyak is.*
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 12:49:29
Üzenet elküldve: 2019-02-22 12:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Pár nap múlva a hajónál//
*A Meronnant érintő megjegyzésre csak elégedetten megvonja a vállát. Most először örül annak, hogy testvére itt lesz velük, mert akkor sokkal nehezebb lesz végezni vele. Már akkor, ha Denjaar tényleg a bőréért jött.*
- De nem fojtották. *Vigyorog győzedelmesen.*
- Háromszáz. *Ismétli a kialkudott összeget.
Persze nem feltétlenül tartja csalónak a wegtoreni lándzsást, meglehet, hogy tényleg a szolgálatait ajánlja fel, akkor pedig egy újabb erős szövetséges csatlakozhat a csapatukhoz. A Wegtoren Aranya Kereskedőház csillaga emelkedőben van.
De érkezik a kecskeszagú férfi, így egyelőre félreteszi a Denjaart érintő kérdéseket és Learon elé megy.*
- Ötven liter almabor? Hm. *Biccent elégedettnek tűnő arccal, ahogy végignéz a szekérre pakolt árukon és a hordón. Bár a városban a szegények és nincstelenek között viszonylag kevés vevőt találna ilyen jó minőségű almaborra, de kár volna elszalasztania az üzletet.*
- A juhász? Igen. Megkaptam tőle a bőröket. *Válaszol, ahogy körbejárja a szekeret és még mindig az árukat fürkészi.*
- Biztosan tudod, hogy mi történt a városban és ez a csúf járvány. *Húzza el a száját sajnálkozva, de ez még csak a felvezetés.*
- Nekem az az elsődleges célom, hogy a városban lévő nincsteleneknek juttassak segítséget, a lehető legalacsonyabb áron eladva, amit itt be tudtam szerezni. Főleg élelmiszer, felszerelések az építéshez. *Int a Vidra felé, valódi vívódás látszik az arcán.*
- Biztos vagyok benne, hogy kiváló minőségű az almaborod, de egy ilyen katasztrófa sújtotta városban nem tudom, túl tudnék-e adni rajta. *Áll meg Learon előtt.*
- Hatszáz aranyat tudok adni mindenért együtt. *Sóhajt végül lemondóan, szinte bocsánatkérően.*
- Még így is kockázatot vállalok, ha nem tudom eladni és rajtam marad, az általad mondott ár csaknem a teljes készletem értékének negyedét teszi ki. *Fejezi be végül, karjait széttárja maga előtt enyhén, jelezve, készen áll így üzletet kötni.*
- Mi a válaszod? *Kérdi. Tudja, hogy a férfi hogyan indított, de neki más szempontokat is figyelembe kell vennie.*
//Pár nap múlva a hajónál//
*A Meronnant érintő megjegyzésre csak elégedetten megvonja a vállát. Most először örül annak, hogy testvére itt lesz velük, mert akkor sokkal nehezebb lesz végezni vele. Már akkor, ha Denjaar tényleg a bőréért jött.*
- De nem fojtották. *Vigyorog győzedelmesen.*
- Háromszáz. *Ismétli a kialkudott összeget.
Persze nem feltétlenül tartja csalónak a wegtoreni lándzsást, meglehet, hogy tényleg a szolgálatait ajánlja fel, akkor pedig egy újabb erős szövetséges csatlakozhat a csapatukhoz. A Wegtoren Aranya Kereskedőház csillaga emelkedőben van.
De érkezik a kecskeszagú férfi, így egyelőre félreteszi a Denjaart érintő kérdéseket és Learon elé megy.*
- Ötven liter almabor? Hm. *Biccent elégedettnek tűnő arccal, ahogy végignéz a szekérre pakolt árukon és a hordón. Bár a városban a szegények és nincstelenek között viszonylag kevés vevőt találna ilyen jó minőségű almaborra, de kár volna elszalasztania az üzletet.*
- A juhász? Igen. Megkaptam tőle a bőröket. *Válaszol, ahogy körbejárja a szekeret és még mindig az árukat fürkészi.*
- Biztosan tudod, hogy mi történt a városban és ez a csúf járvány. *Húzza el a száját sajnálkozva, de ez még csak a felvezetés.*
- Nekem az az elsődleges célom, hogy a városban lévő nincsteleneknek juttassak segítséget, a lehető legalacsonyabb áron eladva, amit itt be tudtam szerezni. Főleg élelmiszer, felszerelések az építéshez. *Int a Vidra felé, valódi vívódás látszik az arcán.*
- Biztos vagyok benne, hogy kiváló minőségű az almaborod, de egy ilyen katasztrófa sújtotta városban nem tudom, túl tudnék-e adni rajta. *Áll meg Learon előtt.*
- Hatszáz aranyat tudok adni mindenért együtt. *Sóhajt végül lemondóan, szinte bocsánatkérően.*
- Még így is kockázatot vállalok, ha nem tudom eladni és rajtam marad, az általad mondott ár csaknem a teljes készletem értékének negyedét teszi ki. *Fejezi be végül, karjait széttárja maga előtt enyhén, jelezve, készen áll így üzletet kötni.*
- Mi a válaszod? *Kérdi. Tudja, hogy a férfi hogyan indított, de neki más szempontokat is figyelembe kell vennie.*
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 12:29:26
Üzenet elküldve: 2019-02-22 12:29:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
*Dühösen villan a szeme, mikor a pontos célzás ellenére fegyvere nem sok kárt tud okozni. Bizonyos szempontból másodszor mentette meg Mirlahin életét, hiszen a vértet neki kellett volna levennie róla, bár a gesztust kioltja, hogy az imént az ő pengéje sértette fel a hátát. Sejthette előre, hogy a könnyebb célpont nehezebb is, s már épp meggondolná magát, hogy a második tőrt inkább combra vagy fejre próbálja dobni, ám Dreyia beéri, és más szerepet szán neki.
Ha folytatná az üldözést, ketten biztos elkapnák az árulót, ám igaza van nősténytársának, Wagzalnak segítségre van szüksége, és már nem a közvetlen veszély elhárítása a cél, mint mikor utánaeredt. Eldobott fegyverét, mely feltételezhetően a közelben hever, sietve felveszi, mielőtt futva visszafordulna a tömeg irányába. Lehet, hogy szüksége lesz rá.*
*Dühösen villan a szeme, mikor a pontos célzás ellenére fegyvere nem sok kárt tud okozni. Bizonyos szempontból másodszor mentette meg Mirlahin életét, hiszen a vértet neki kellett volna levennie róla, bár a gesztust kioltja, hogy az imént az ő pengéje sértette fel a hátát. Sejthette előre, hogy a könnyebb célpont nehezebb is, s már épp meggondolná magát, hogy a második tőrt inkább combra vagy fejre próbálja dobni, ám Dreyia beéri, és más szerepet szán neki.
Ha folytatná az üldözést, ketten biztos elkapnák az árulót, ám igaza van nősténytársának, Wagzalnak segítségre van szüksége, és már nem a közvetlen veszély elhárítása a cél, mint mikor utánaeredt. Eldobott fegyverét, mely feltételezhetően a közelben hever, sietve felveszi, mielőtt futva visszafordulna a tömeg irányába. Lehet, hogy szüksége lesz rá.*
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 10:23:31
Üzenet elküldve: 2019-02-22 10:23:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóhoz menet//
* Úgy tűnik, hogy az eldobálás nem Pash életének az ötlete, legalábbis Latamie szerint. Gondolkodva néz rá, hogy mégis mi értelme van ennek, de engedelmesen felszedi a fokost a földről, amit még elér. A pajzs messzebb van, azért kell pár lépést tegyen, és miután minden ismét nála van, átadhatja a gyűrűket is. A kérdésre elgondolkodik, majd előhalássza még a láncinget, a sisakot, és az ököl talizmánt. *
- Itt van minden. * Mutatja, és ha Latamie nem állítja meg a mozdulatban, akkor vissza is süllyeszti táskájának mélyére. * Azt hiszem, hogy akkor ezeket is én kell hozzam, ha már a többit is én hoztam.
* Jegyzi meg, nem szívesen válna meg minden zsákmányától ilyen hamar. Arra, hogy kinyílt a csipája, inkább nem mond semmit, pedig nyelve hegyén jobbnál jobb riposztok vannak. Már ami egy fiatal fiú számára jó riposztnak számít, persze. Érzi ő, hogy azért mégse annyira célszerű ilyen korán rombolni a renoméját. *
- Pashthra. * Feleli a kérdésre, kicsit elgondolkodva, hogy mondja-e a családnevet. Apja régen nagy hírű zsoldosnak számított, de a fiú sose akart a nyomdokaiba lépni, az árnyékában élni. Mégis, hozzá tartozik az a név is, akár akarja, akár nem. * Shuro'rol. Pashthra Shungo'rol.
* Közben megtudja, hogy mi a nő terve, méghozzá úgy, hogy ismét elég közel kerülnek egymáshoz. Hiába az előbbi kis kaland a Vaskorsó emeletén, ismét marha kényelmetlenné válik a páncél nagyon hamar, főleg, amikor azok az ügyes kezek a derékszíján állapodnak meg. A fiú viszonozza a dolgot, ha tudja, azzal, hogy két kézzel a nő fenekét fogja meg. Még mindig feszes, kerek, és kellemes a tapintása. Persze azért a sok pajzán gondolat mellett igyekszik figyelni is, hiszen az élete múlhat azon, hogy mennyire ismeri a tervet. *
- Szóval az ölebed lettem? * Teszi fel a kérdést elgondolkodva, és ha még mindig foghatja, akkor jobban megszorítva Latamie alfelét. * Egy engedelmes kiskatona, aki minden óhajodon csüng, és minden kérésed parancsnak veszi?
* Nem igazán tetszik neki a gondolat. A szeretkezés egy dolog, azért sok mindenre hajlandó, de az, hogy úgy tekintsenek rá, mint egy játékszerre, már annyira nem szórakoztatja, mint amikor a nő kezében volt a férfiassága. Ha amaz engedi, akkor alányúlva, azaz formás fenekéről a combjaira csúsztatva két kezét felemeli, hogy szemeik egy magasságba kerüljenek. *
- Gondolod, hogy jól fogom adni ezt a szerepet?
* Úgy tűnik, hogy az eldobálás nem Pash életének az ötlete, legalábbis Latamie szerint. Gondolkodva néz rá, hogy mégis mi értelme van ennek, de engedelmesen felszedi a fokost a földről, amit még elér. A pajzs messzebb van, azért kell pár lépést tegyen, és miután minden ismét nála van, átadhatja a gyűrűket is. A kérdésre elgondolkodik, majd előhalássza még a láncinget, a sisakot, és az ököl talizmánt. *
- Itt van minden. * Mutatja, és ha Latamie nem állítja meg a mozdulatban, akkor vissza is süllyeszti táskájának mélyére. * Azt hiszem, hogy akkor ezeket is én kell hozzam, ha már a többit is én hoztam.
* Jegyzi meg, nem szívesen válna meg minden zsákmányától ilyen hamar. Arra, hogy kinyílt a csipája, inkább nem mond semmit, pedig nyelve hegyén jobbnál jobb riposztok vannak. Már ami egy fiatal fiú számára jó riposztnak számít, persze. Érzi ő, hogy azért mégse annyira célszerű ilyen korán rombolni a renoméját. *
- Pashthra. * Feleli a kérdésre, kicsit elgondolkodva, hogy mondja-e a családnevet. Apja régen nagy hírű zsoldosnak számított, de a fiú sose akart a nyomdokaiba lépni, az árnyékában élni. Mégis, hozzá tartozik az a név is, akár akarja, akár nem. * Shuro'rol. Pashthra Shungo'rol.
* Közben megtudja, hogy mi a nő terve, méghozzá úgy, hogy ismét elég közel kerülnek egymáshoz. Hiába az előbbi kis kaland a Vaskorsó emeletén, ismét marha kényelmetlenné válik a páncél nagyon hamar, főleg, amikor azok az ügyes kezek a derékszíján állapodnak meg. A fiú viszonozza a dolgot, ha tudja, azzal, hogy két kézzel a nő fenekét fogja meg. Még mindig feszes, kerek, és kellemes a tapintása. Persze azért a sok pajzán gondolat mellett igyekszik figyelni is, hiszen az élete múlhat azon, hogy mennyire ismeri a tervet. *
- Szóval az ölebed lettem? * Teszi fel a kérdést elgondolkodva, és ha még mindig foghatja, akkor jobban megszorítva Latamie alfelét. * Egy engedelmes kiskatona, aki minden óhajodon csüng, és minden kérésed parancsnak veszi?
* Nem igazán tetszik neki a gondolat. A szeretkezés egy dolog, azért sok mindenre hajlandó, de az, hogy úgy tekintsenek rá, mint egy játékszerre, már annyira nem szórakoztatja, mint amikor a nő kezében volt a férfiassága. Ha amaz engedi, akkor alányúlva, azaz formás fenekéről a combjaira csúsztatva két kezét felemeli, hogy szemeik egy magasságba kerüljenek. *
- Gondolod, hogy jól fogom adni ezt a szerepet?
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 07:14:35
Üzenet elküldve: 2019-02-22 07:14:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóhoz menet//
- Nem. Ne! Mit csinálsz? Szedd össze azonnal*Fordul az eldobált fegyverek után, mutat is rájuk.* Én nem fogom cipelni, márpedig visszavisszük.
*A gyűrűk viszont igencsak meglepik.
~Nem is bárányka ez. Igazi kis fosztogató zsivány. ~
Szélesedő vigyor kúszik az ajkaira, miközben tenyerét tartja, és az előkerült gyűrűkkel teli kis szütyőt kibontja, hogy belelessen.*
- Hm. Na, jó. Van még nálad valami a hullától? Bármi. *Szembe fordulva Pashthrával, zsebébe süllyeszti a gyűrűs szütyőt. Bal kezét közben csípőjére támasztva hallgatja Pash szóáradatát.*
- Ahham szóval így lesz az, hogy én beszélek? *Morogja az orra alatt.* Nocsak, hogy kinyílt a csipád egy kis veszélytől. *A megjegyzés gunyorosnak hathat, de élvezi, hogy nem is olyan nyámnyila a fiú. *
~Ebből még bármi is lehet.~
- Mi a neved, kiskakas? *Fél mosollyal ajkain, továbbra is csípőre tett kézzel áll a fiú előtt, közelebb is lép hozzá, s Meronnan kabátjának gallérját igazgatva folytatja, ha megtudta a fiú nevét.* Testőr. Tetszik. Figyelj jól, mert csak egyszer mondom el.
*Kabátot igazgató keze a kabát szegélyen lefelé indul.*
- Meronnan halott. Nem hallottunk, és nem láttunk semmit, mert el voltunk foglalva. *Kabátról lefelé haladó keze Pash derékszíján állapodik meg, jelentőségteljesen ránt is rajta egy kicsikét, s ravaszdi rókamosolyra húzza száját.* A fegyvereit, kabátját a kocsma egyik szobájában találtam meg, az is véletlen volt. Te csak hozod utánam a cuccot, mint egy öleb, fizetséged érte a kabát. Vállad vonod, ha kérdeznek, és bután nézel, mert te csak miattam jöttél idáig. Esetleg a kocsmában láttad piálni és hangoskodni korábban, de mielőtt odaértem, eltűnt. Magyarázkodni nem kell. Én beszélek. Értve?
*Még nem indul el, hátha Pashnak aggályai támadnak, és újabb monológba kezd. Az biztos, hogy ő nem látott semmit, ezt nagyon hitelesen elő is tudja adni. Azt is, hogy találta a fegyvereket, és hogy a fiúval cipelteti, hogy ne neki kelljen, hisz éppen most adta ki neki feladatnak. Részéről a probléma letudva, és talán nem hal meg az öleb, azonnal, amint a hajóra lépnek.*
- Nem. Ne! Mit csinálsz? Szedd össze azonnal*Fordul az eldobált fegyverek után, mutat is rájuk.* Én nem fogom cipelni, márpedig visszavisszük.
*A gyűrűk viszont igencsak meglepik.
~Nem is bárányka ez. Igazi kis fosztogató zsivány. ~
Szélesedő vigyor kúszik az ajkaira, miközben tenyerét tartja, és az előkerült gyűrűkkel teli kis szütyőt kibontja, hogy belelessen.*
- Hm. Na, jó. Van még nálad valami a hullától? Bármi. *Szembe fordulva Pashthrával, zsebébe süllyeszti a gyűrűs szütyőt. Bal kezét közben csípőjére támasztva hallgatja Pash szóáradatát.*
- Ahham szóval így lesz az, hogy én beszélek? *Morogja az orra alatt.* Nocsak, hogy kinyílt a csipád egy kis veszélytől. *A megjegyzés gunyorosnak hathat, de élvezi, hogy nem is olyan nyámnyila a fiú. *
~Ebből még bármi is lehet.~
- Mi a neved, kiskakas? *Fél mosollyal ajkain, továbbra is csípőre tett kézzel áll a fiú előtt, közelebb is lép hozzá, s Meronnan kabátjának gallérját igazgatva folytatja, ha megtudta a fiú nevét.* Testőr. Tetszik. Figyelj jól, mert csak egyszer mondom el.
*Kabátot igazgató keze a kabát szegélyen lefelé indul.*
- Meronnan halott. Nem hallottunk, és nem láttunk semmit, mert el voltunk foglalva. *Kabátról lefelé haladó keze Pash derékszíján állapodik meg, jelentőségteljesen ránt is rajta egy kicsikét, s ravaszdi rókamosolyra húzza száját.* A fegyvereit, kabátját a kocsma egyik szobájában találtam meg, az is véletlen volt. Te csak hozod utánam a cuccot, mint egy öleb, fizetséged érte a kabát. Vállad vonod, ha kérdeznek, és bután nézel, mert te csak miattam jöttél idáig. Esetleg a kocsmában láttad piálni és hangoskodni korábban, de mielőtt odaértem, eltűnt. Magyarázkodni nem kell. Én beszélek. Értve?
*Még nem indul el, hátha Pashnak aggályai támadnak, és újabb monológba kezd. Az biztos, hogy ő nem látott semmit, ezt nagyon hitelesen elő is tudja adni. Azt is, hogy találta a fegyvereket, és hogy a fiúval cipelteti, hogy ne neki kelljen, hisz éppen most adta ki neki feladatnak. Részéről a probléma letudva, és talán nem hal meg az öleb, azonnal, amint a hajóra lépnek.*
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-22 06:58:40
Üzenet elküldve: 2019-02-22 06:58:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Ha egy üzlet beindul//
//Pár nap múlva a hajónál//
*Örömmel veszi a meghajlást, és ő maga is így tesz mikor leugrik a bakról. Lassan kezd hozzászokni ehhez. Mióta mágus lett, az egyszerű népek őt is nagyobbra tartják. Azzal annyira nem ért egyet, de azt érzi, hogy ez most nem nevének, hanem az egyszerű kereskedői illemnek szólt. A férfi nem kerttel, rögtön belecsap a leves közepébe, ahogy Learon is tette. Van még dolog bőven máshol is, szóval ő sem szeretné húzni az időt.*
-Részemről az öröm! *Mosolyog barátságosan.*
-Nagyon alacsony árat! Négyszáz aranyat, de csak azzal a feltétellel, hogy legközelebb mikor jöttök, visszahozzátok az üres hordómat! *Főleg, mert amúgy a hordó Kagan tulajdona, nem is Learoné, így nem lenne túlzottan okos dolog csak úgy elengedni.*
-És ne is próbálkozz, alább nem tudom sajnos adni, még így is a Vaskorsó árai alatt menne el, pedig annál sokkal jobb bor! Ötven literért szinte nevetséges ár! *Ezután már csak egy igent vagy egy nemet vár. Alap esetben alkudozhatna, de ha így akarna tenni, akkor hatszáz aranyról indít.*
-Trodd cimborám már járt itt? Sikeres üzlet volt? *Beszél csak úgy semmiségekről, hogy később legyen témája a szűkszavú pásztorral is, ha úgy adódik a helyzet.*
//Pár nap múlva a hajónál//
*Örömmel veszi a meghajlást, és ő maga is így tesz mikor leugrik a bakról. Lassan kezd hozzászokni ehhez. Mióta mágus lett, az egyszerű népek őt is nagyobbra tartják. Azzal annyira nem ért egyet, de azt érzi, hogy ez most nem nevének, hanem az egyszerű kereskedői illemnek szólt. A férfi nem kerttel, rögtön belecsap a leves közepébe, ahogy Learon is tette. Van még dolog bőven máshol is, szóval ő sem szeretné húzni az időt.*
-Részemről az öröm! *Mosolyog barátságosan.*
-Nagyon alacsony árat! Négyszáz aranyat, de csak azzal a feltétellel, hogy legközelebb mikor jöttök, visszahozzátok az üres hordómat! *Főleg, mert amúgy a hordó Kagan tulajdona, nem is Learoné, így nem lenne túlzottan okos dolog csak úgy elengedni.*
-És ne is próbálkozz, alább nem tudom sajnos adni, még így is a Vaskorsó árai alatt menne el, pedig annál sokkal jobb bor! Ötven literért szinte nevetséges ár! *Ezután már csak egy igent vagy egy nemet vár. Alap esetben alkudozhatna, de ha így akarna tenni, akkor hatszáz aranyról indít.*
-Trodd cimborám már járt itt? Sikeres üzlet volt? *Beszél csak úgy semmiségekről, hogy később legyen témája a szűkszavú pásztorral is, ha úgy adódik a helyzet.*
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-21 19:44:51
Üzenet elküldve: 2019-02-21 19:44:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Pár nap múlva a hajónál//
*Nem kérdi, miféle üzletről van is szó, nem az a kíváncsi típus. Főleg, ha megfizetik. Cha'yss következő szavai azonban némi homlokráncolásra késztetik. Igaz, ami igaz, eltart egy darabig, mire eszébe jut, kiről is beszél az igric.*
-Már kölyökként bele kellett volna folytani egy vödörbe.
*Jegyzi meg, de több szót nem fecsérel a dologra. A nagyobbik kölyök még suhanc volt, mikor utoljára látta és nem is vágyott túlzottan a viszontlátásra. Túl hamar, túl kevés lett a levegő Meron számára és ezen a legkevésbé sem csodálkozott senki, talán még ő maga sem.
Leoldja hátáról a lándzsát, leülepszik a hajó padlójára és maga elé veszi a batyuját.*
-Háromszáz arany.
*Emeli még egyszer tekintetét az igricre, majd előkotor egy rúnákkal gazdagon ellátott fenőkövet és élezni kezdi a lándzsa fején lévő pengét. Lassú, gyakorlatias mozdulatokkal teszi ezt, nem néz fel, csakis a műveletre koncentrál. Megnyugtató. Van, hogy órákig csinálja csupán kedvtelésből és akkor sem hagyja abba, mikor a penge már oly éles, hogy kettéhasítana egy nekirepülő legyet. A távozó Cha'yss lépteire sem emeli fel tekintetét, bőven elég neki az is, amit hall. A penge vontatott, fémes sercegése csupán, mi a folyó zúgásán és Cha'yss távolodó hangján kívül hallatszik.
Ami úti céljukat illeti, sejti a választ. Tengerről hozták a hajót, csak egy felé tarthatnak. Erősen kétli, hogy almaborért hajóztak volna csak fel a Kikötőből. Nincs is ellenére a dolog, mindig is látni vágyta Artheniort. Noha valószínűleg nem ugyanaz a fényűzés, mint odahaza és a Wegtoreni Nagy Aréna sem várja majd ott, de majd csak boldogul. Tán nyithat egy Arénát is.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.21 21:20:49
//Pár nap múlva a hajónál//
*Nem kérdi, miféle üzletről van is szó, nem az a kíváncsi típus. Főleg, ha megfizetik. Cha'yss következő szavai azonban némi homlokráncolásra késztetik. Igaz, ami igaz, eltart egy darabig, mire eszébe jut, kiről is beszél az igric.*
-Már kölyökként bele kellett volna folytani egy vödörbe.
*Jegyzi meg, de több szót nem fecsérel a dologra. A nagyobbik kölyök még suhanc volt, mikor utoljára látta és nem is vágyott túlzottan a viszontlátásra. Túl hamar, túl kevés lett a levegő Meron számára és ezen a legkevésbé sem csodálkozott senki, talán még ő maga sem.
Leoldja hátáról a lándzsát, leülepszik a hajó padlójára és maga elé veszi a batyuját.*
-Háromszáz arany.
*Emeli még egyszer tekintetét az igricre, majd előkotor egy rúnákkal gazdagon ellátott fenőkövet és élezni kezdi a lándzsa fején lévő pengét. Lassú, gyakorlatias mozdulatokkal teszi ezt, nem néz fel, csakis a műveletre koncentrál. Megnyugtató. Van, hogy órákig csinálja csupán kedvtelésből és akkor sem hagyja abba, mikor a penge már oly éles, hogy kettéhasítana egy nekirepülő legyet. A távozó Cha'yss lépteire sem emeli fel tekintetét, bőven elég neki az is, amit hall. A penge vontatott, fémes sercegése csupán, mi a folyó zúgásán és Cha'yss távolodó hangján kívül hallatszik.
Ami úti céljukat illeti, sejti a választ. Tengerről hozták a hajót, csak egy felé tarthatnak. Erősen kétli, hogy almaborért hajóztak volna csak fel a Kikötőből. Nincs is ellenére a dolog, mindig is látni vágyta Artheniort. Noha valószínűleg nem ugyanaz a fényűzés, mint odahaza és a Wegtoreni Nagy Aréna sem várja majd ott, de majd csak boldogul. Tán nyithat egy Arénát is.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.21 21:20:49
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-21 19:43:50
Üzenet elküldve: 2019-02-21 19:43:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Vészmadarak//
*Zammiria fut a nő után, majd futás közben úgy dönt, hogy elhajítja az egyik dobófegyverét. Egész jól becélozza a célpontot, csak egy a baj vele, hogy erő bizony nem jut elég a támadásba, ezért hiába hatol át a vérten, nem okoz komoly sérülést az elszenvedő félnek. Mirlahin úgy érezheti, mintha egy kellemetlen bogár csípte volna meg a lapockái tájékán, meglepheti őt a sérülés, de nagyon nem hátráltatja a mozgásban. Ez talán elég megnyugtató lehet számára is, mármint hogy nem fáj nagyon a sérülés, hogy ne kelljen túlságosan foglalkozzon vele. Zammiriának azonban nincs ideje elhajítani a második kést is, bár sikerül a másik kezébe helyeznie, úgyhogy alighanem arra készül, hogy ismét célba vegye a távolodó sötételf nőt.
Dreyia nem indult meg elsőként, hiszen még a férfival szórakozott, csókot adott neki, és ígéreteket tett, ez volt az az előny, amivel a többiek élhettek. A nő csak azért tud elhaladni Zammiria mellet, mert az megtorpan, hogy a második támadását készüljön leadni, egyébként a sebessége egyértelműen gyorsabb. Viszont úgy tűnik, hogy az üldözött nő kezdeti előnye megfogyatkozott ugyan, most mégse csökken tovább, hiába is erősködik Dreyia.
Mirlahin pedig csak fut, menekül, céljai között talán csak annyi szerepel, hogy megélje a holnapot.A kikötői erdőség viszont még messze van, előtte el kell fusson Amon Ruadh hegye mellett, át kell vágjon az egész tharg birtokon, amit nem biztos, hogy sprintelve képes lesz megtenni. Viszont a faluból gond nélkül kiér, csak az a baj, hogy a közelben nem nagyon lát fedezéket, vagy olyan dolgot, ami takarásul szolgálhatna.
És hogy eközben mi történik az orkunkkal? *
- Azonnal fektessétek le! * Kiabálja a férfi, ahogy közel ér, és a korábban Zammiriával üzletelő nőt inti magához közelebb. Wagzal még láthatja, ahogy gyülekezni kezdenek körülötte, érezheti azt is, hogy elkezdik széttépni a nadrágot a lábán, ahogy lassan elhomályosul körülötte a világ. Ha a többiek visszanéznek, akkor nem látják, hogy mi történik, csak azt, hogy a tömeg összezár az ork körül. Lehet, hogy ezek a férfi utolsó percei ezen a világon, és körülötte nincsen senki, aki átadhatná az üzenetét az anyja számára. *
*Zammiria fut a nő után, majd futás közben úgy dönt, hogy elhajítja az egyik dobófegyverét. Egész jól becélozza a célpontot, csak egy a baj vele, hogy erő bizony nem jut elég a támadásba, ezért hiába hatol át a vérten, nem okoz komoly sérülést az elszenvedő félnek. Mirlahin úgy érezheti, mintha egy kellemetlen bogár csípte volna meg a lapockái tájékán, meglepheti őt a sérülés, de nagyon nem hátráltatja a mozgásban. Ez talán elég megnyugtató lehet számára is, mármint hogy nem fáj nagyon a sérülés, hogy ne kelljen túlságosan foglalkozzon vele. Zammiriának azonban nincs ideje elhajítani a második kést is, bár sikerül a másik kezébe helyeznie, úgyhogy alighanem arra készül, hogy ismét célba vegye a távolodó sötételf nőt.
Dreyia nem indult meg elsőként, hiszen még a férfival szórakozott, csókot adott neki, és ígéreteket tett, ez volt az az előny, amivel a többiek élhettek. A nő csak azért tud elhaladni Zammiria mellet, mert az megtorpan, hogy a második támadását készüljön leadni, egyébként a sebessége egyértelműen gyorsabb. Viszont úgy tűnik, hogy az üldözött nő kezdeti előnye megfogyatkozott ugyan, most mégse csökken tovább, hiába is erősködik Dreyia.
Mirlahin pedig csak fut, menekül, céljai között talán csak annyi szerepel, hogy megélje a holnapot.A kikötői erdőség viszont még messze van, előtte el kell fusson Amon Ruadh hegye mellett, át kell vágjon az egész tharg birtokon, amit nem biztos, hogy sprintelve képes lesz megtenni. Viszont a faluból gond nélkül kiér, csak az a baj, hogy a közelben nem nagyon lát fedezéket, vagy olyan dolgot, ami takarásul szolgálhatna.
És hogy eközben mi történik az orkunkkal? *
- Azonnal fektessétek le! * Kiabálja a férfi, ahogy közel ér, és a korábban Zammiriával üzletelő nőt inti magához közelebb. Wagzal még láthatja, ahogy gyülekezni kezdenek körülötte, érezheti azt is, hogy elkezdik széttépni a nadrágot a lábán, ahogy lassan elhomályosul körülötte a világ. Ha a többiek visszanéznek, akkor nem látják, hogy mi történik, csak azt, hogy a tömeg összezár az ork körül. Lehet, hogy ezek a férfi utolsó percei ezen a világon, és körülötte nincsen senki, aki átadhatná az üzenetét az anyja számára. *
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-21 13:02:28
Üzenet elküldve: 2019-02-21 13:02:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Pár nap múlva a hajónál//
*Denjaar mosolyával szinkronban szélesedik ki az igric mosolya is, ahogy leengedi Kathlynt a lábára, de az irány nem változik, csak a rászegeződő acélvessző már nem olyan fenyegető.
A bérkard szavait enyhén félrehajtott fejjel hallgatja. Ismeri mindkét fogalmat természetesen, csak az elsőt túlértékeltnek tartja, a második viszont meglehetősen kedvére való. A fenyegetés nemlétének megjegyzését viszont elengedi a füle mellett.*
- Mindig van tervem. *Jegyzi meg a feleslegesnek gondolt szavakra reflektálva.
Láthatóan elgondolkodik az ajánlaton, de az is megfogalmazódik benne, hogy a Selonok küldték utána, hogy a bőrével térjen vissza.
Továbbra is elgondolkodva válaszol, de még nem mond sem igent, sem nemet.*
- Elegen. Egyelőre, de minden adott az agresszív terjeszkedéshez. Meronnan is velem van, ismered ugye a testvérem. *Vigyorodik el gonoszul. A féltestvérnek veszett híre volt Wegtorenben is, talán ez az információ elveszi majd a kedvét az akciótól, ha valóban a Selon Ház küldte.
Kikászálódik a függőágyból és megigazítja magán a köpenyt és a kalapot, a számszeríjat eltünteti a köpeny hosszú szára alatt.*
- Legyen, elfogadom a szolgálataidat. Háromszáz. Az első hónapban. Aztán, ha látsz benne rációt, beveszlek az üzletbe. *Dönt félmosollyal.*
- Talán majd később. *Utasítja el udvariasnak ható mosollyal a kínált dohányt, mert megpillantja a palló túloldalán, a parton a kecskeszagú fickót.
Szélesre tárt karokkal, barátságos mosollyal indul el felé, hogy a parton találkozzanak.*
- Üdvözöllek! Köszönöm, hogy eljöttél. *Hajol meg kurtán, bár nem szokott kecskeszagú parasztok előtt hajbókolni.*
- Almabor. Mennyit kérsz a háromszázon felül érte? *Tér egyből a tárgyra, ahogy végignéz a szekéren lévő dolgokon. Jobbal int a hajó felé Reenonak és Nyikhajnak, hogy jöjjenek és hordják fel a megvásárolt árukat a Vidrára.
Dejaar felé csak egy pillantást vet, hogy a zsoldos hogyan viselkedik most, hogy magára maradt, majd visszafordul Learon felé, hogy ajánlatát meghallgassa.*
//Pár nap múlva a hajónál//
*Denjaar mosolyával szinkronban szélesedik ki az igric mosolya is, ahogy leengedi Kathlynt a lábára, de az irány nem változik, csak a rászegeződő acélvessző már nem olyan fenyegető.
A bérkard szavait enyhén félrehajtott fejjel hallgatja. Ismeri mindkét fogalmat természetesen, csak az elsőt túlértékeltnek tartja, a második viszont meglehetősen kedvére való. A fenyegetés nemlétének megjegyzését viszont elengedi a füle mellett.*
- Mindig van tervem. *Jegyzi meg a feleslegesnek gondolt szavakra reflektálva.
Láthatóan elgondolkodik az ajánlaton, de az is megfogalmazódik benne, hogy a Selonok küldték utána, hogy a bőrével térjen vissza.
Továbbra is elgondolkodva válaszol, de még nem mond sem igent, sem nemet.*
- Elegen. Egyelőre, de minden adott az agresszív terjeszkedéshez. Meronnan is velem van, ismered ugye a testvérem. *Vigyorodik el gonoszul. A féltestvérnek veszett híre volt Wegtorenben is, talán ez az információ elveszi majd a kedvét az akciótól, ha valóban a Selon Ház küldte.
Kikászálódik a függőágyból és megigazítja magán a köpenyt és a kalapot, a számszeríjat eltünteti a köpeny hosszú szára alatt.*
- Legyen, elfogadom a szolgálataidat. Háromszáz. Az első hónapban. Aztán, ha látsz benne rációt, beveszlek az üzletbe. *Dönt félmosollyal.*
- Talán majd később. *Utasítja el udvariasnak ható mosollyal a kínált dohányt, mert megpillantja a palló túloldalán, a parton a kecskeszagú fickót.
Szélesre tárt karokkal, barátságos mosollyal indul el felé, hogy a parton találkozzanak.*
- Üdvözöllek! Köszönöm, hogy eljöttél. *Hajol meg kurtán, bár nem szokott kecskeszagú parasztok előtt hajbókolni.*
- Almabor. Mennyit kérsz a háromszázon felül érte? *Tér egyből a tárgyra, ahogy végignéz a szekéren lévő dolgokon. Jobbal int a hajó felé Reenonak és Nyikhajnak, hogy jöjjenek és hordják fel a megvásárolt árukat a Vidrára.
Dejaar felé csak egy pillantást vet, hogy a zsoldos hogyan viselkedik most, hogy magára maradt, majd visszafordul Learon felé, hogy ajánlatát meghallgassa.*
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-21 11:46:32
Üzenet elküldve: 2019-02-21 11:46:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóhoz menet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A feltett kérdés jogos, Pash igazából csak oldani akarta a feszültséget a kérdéssel, de úgy tűnik, hogy a nő erre nem vevő. Nem is akarja tovább választani, inkább logikusan végiggondolja a helyzetet, miközben a másik sóhajtozik. A ló kérdésre bólint, ő már lemondott az állatról, végül is, nem a saját pénzén vette, szóval felőle visszakerülhetett volna a klánhoz. Az viszont, hogy a hajón szolgál a bunkó pasi testvére új információ. Megállásra készteti, és megpróbálja elkapni Latamie karját, hogy őt is megállítsa. *
- És mi a terv? Megjelenek a teljes felszerelésben, ami korábban a pasin volt. A pasi sehol. Nem nem... * Csóválja meg a fejét, és ha nem akadályozzák meg benne, akkor jó messzire eldobja a pajzsot, és a fokost. * Ezeket úgyis felismernék valószínűleg. A kabát mellett már túl gyanús.
* Csóválja a fejét. Amúgy is elég neki egy kard, hogy megvédje magát. Közben, ha a nő nem akadt ki teljesen azon, hogy mit művel a fiú, akkor kutakodik kicsit, és előhalászik egy szütyőt, amit átnyújt. *
- Ezek a gyűrűi, amiket el akartam adni. Ha nem bíznak bennem, és átkutatják a cuccaimat, akkor nekem annyi, de a tieid között biztos nem fogják keresni. Nem tudom, hogy ér-e valamit... * Vonja meg a vállát. * Fel akartam becsültetni, és eladni. Ezen kívül jó lenne, ha a testőrödként mutatnál be.
* Vakarássza a fejét elgondolkodva, ennyit arról, hogy a nő beszél, ő pedig befogja a száját. Persze ez úgy volt, hogy csak a hajón lesz érvényes, most meg talán imponálóan hathat, hogy azért van egy kis sütnivalója. Nem sok, de azért mégis van egy kicsi. *
- Akkor talán nem akarnak annyira belém kötni. Nem nagyon látszik rajtam, hogy meg tudom védeni magam, de ez ne tévesszen meg. Ha bármelyik embered nekem ugrik, a folyó mélyén végzi. Nem a haverotok volt az első ember, akivel végeztem. * Teszi még hozzá, hogy tisztázza a helyzetet. Amikor ilyen dolgokról beszél, akkor egész más a hangszíne, és a tekintete is. Eltűnik belőle az a kisfiús ártatlanság, és megkomolyodik. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A feltett kérdés jogos, Pash igazából csak oldani akarta a feszültséget a kérdéssel, de úgy tűnik, hogy a nő erre nem vevő. Nem is akarja tovább választani, inkább logikusan végiggondolja a helyzetet, miközben a másik sóhajtozik. A ló kérdésre bólint, ő már lemondott az állatról, végül is, nem a saját pénzén vette, szóval felőle visszakerülhetett volna a klánhoz. Az viszont, hogy a hajón szolgál a bunkó pasi testvére új információ. Megállásra készteti, és megpróbálja elkapni Latamie karját, hogy őt is megállítsa. *
- És mi a terv? Megjelenek a teljes felszerelésben, ami korábban a pasin volt. A pasi sehol. Nem nem... * Csóválja meg a fejét, és ha nem akadályozzák meg benne, akkor jó messzire eldobja a pajzsot, és a fokost. * Ezeket úgyis felismernék valószínűleg. A kabát mellett már túl gyanús.
* Csóválja a fejét. Amúgy is elég neki egy kard, hogy megvédje magát. Közben, ha a nő nem akadt ki teljesen azon, hogy mit művel a fiú, akkor kutakodik kicsit, és előhalászik egy szütyőt, amit átnyújt. *
- Ezek a gyűrűi, amiket el akartam adni. Ha nem bíznak bennem, és átkutatják a cuccaimat, akkor nekem annyi, de a tieid között biztos nem fogják keresni. Nem tudom, hogy ér-e valamit... * Vonja meg a vállát. * Fel akartam becsültetni, és eladni. Ezen kívül jó lenne, ha a testőrödként mutatnál be.
* Vakarássza a fejét elgondolkodva, ennyit arról, hogy a nő beszél, ő pedig befogja a száját. Persze ez úgy volt, hogy csak a hajón lesz érvényes, most meg talán imponálóan hathat, hogy azért van egy kis sütnivalója. Nem sok, de azért mégis van egy kicsi. *
- Akkor talán nem akarnak annyira belém kötni. Nem nagyon látszik rajtam, hogy meg tudom védeni magam, de ez ne tévesszen meg. Ha bármelyik embered nekem ugrik, a folyó mélyén végzi. Nem a haverotok volt az első ember, akivel végeztem. * Teszi még hozzá, hogy tisztázza a helyzetet. Amikor ilyen dolgokról beszél, akkor egész más a hangszíne, és a tekintete is. Eltűnik belőle az a kisfiús ártatlanság, és megkomolyodik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248