Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-26 08:34:26
Üzenet elküldve: 2017-05-26 08:34:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
* Úgy tűnik a Kalapos sokkal többeket ismer Lanawinszerte mint Moon, amiben persze nincs semmi különös. A nőstény inkább csak a városra összpontosított mindig. Számára Arthenior békéje és nyugalma volt a legfontosabb, észre sem vette, hogy lassan beszivárogtak a város sötétebb zugaiba a barbárok is.*
- Szóval a Vashegy egyik harcosa. Nem is tudtam, hogy elfek is vannak közöttük. *jegyzi meg keserűen. Szerencsére arról pedig egyáltalában nincs tudomása, hogy a sötételfek büszke népének tagjai közül is van aki önként szolgálja a vezért.*
- Furcsa nevűek. *mondja majd mutat az imént átadott papiros felé.*
- Írva van benne, csak olvasd el.
* Szerencsére otthon készített egy másolatot az iratról, ezért nem kell visszakérnie azt Svirtől.*
- Hosszú évekre bezárták, de nem örökre. *jegyzi meg majd látva, hogy Nestar szó nélkül száll be a hintóba maga is búcsúzkodik.*
- Viszlát Svir, Kisasszony.* fordul a nő felé is.*
- Bármikor szívesen látjuk önöket a Kúriában. *hívja meg Albun barátait egy későbbi látogatásra de most kénytelenek távozni.
A szekér addig marad amíg ki nem ürülnek a kalácsot tartalmazó kosarak és az italos üvegek majd pedig Mordi mama is utánuk ered.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.26 08:58:27
// Albun di Nomam temetése //
* Úgy tűnik a Kalapos sokkal többeket ismer Lanawinszerte mint Moon, amiben persze nincs semmi különös. A nőstény inkább csak a városra összpontosított mindig. Számára Arthenior békéje és nyugalma volt a legfontosabb, észre sem vette, hogy lassan beszivárogtak a város sötétebb zugaiba a barbárok is.*
- Szóval a Vashegy egyik harcosa. Nem is tudtam, hogy elfek is vannak közöttük. *jegyzi meg keserűen. Szerencsére arról pedig egyáltalában nincs tudomása, hogy a sötételfek büszke népének tagjai közül is van aki önként szolgálja a vezért.*
- Furcsa nevűek. *mondja majd mutat az imént átadott papiros felé.*
- Írva van benne, csak olvasd el.
* Szerencsére otthon készített egy másolatot az iratról, ezért nem kell visszakérnie azt Svirtől.*
- Hosszú évekre bezárták, de nem örökre. *jegyzi meg majd látva, hogy Nestar szó nélkül száll be a hintóba maga is búcsúzkodik.*
- Viszlát Svir, Kisasszony.* fordul a nő felé is.*
- Bármikor szívesen látjuk önöket a Kúriában. *hívja meg Albun barátait egy későbbi látogatásra de most kénytelenek távozni.
A szekér addig marad amíg ki nem ürülnek a kalácsot tartalmazó kosarak és az italos üvegek majd pedig Mordi mama is utánuk ered.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.26 08:58:27
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-15 02:10:54
Üzenet elküldve: 2017-05-15 02:10:54
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Egyfajta felfrissülés számára, ha a templom dohos levegője után a friss levegőn is eltölthet néhány percet. Vagy órát. Inkább utóbbi. Nem is egészen biztos benne, hogy tovább akar-e állni a temetőből, ez a hely is épp eléggé kedves a szívének. Maradéktalanul lenyűgözi az emberi ostobaság azon fele, miszerint ezt a helyet kerülik. Sokakat megijeszt a holtak gondolata, nem is beszélve arról, hogy nemrég ki is keltek a sírjaikból. De lássuk be, rég volt már ez. Csodálatos az emberi elme, mert átkozottul gyorsan felejt. Amire nem akarnak emlékezni, arra nem emlékeznek, és most ha körbemenne a városban, és kérdezősködne kicsit a Holtak Úrnőjének támadásáról, hát... talán egy részük azt se tudná, miről van szó. Istenek a fejük felett, hát... akik végig tudták, hogy el fog jönni ez a nap, mint például Lorew is, azok most örülnek. A többiek meg... Ők így jártak. Ostobaság most már azt mondogatni, hogy nem léteznek istenek, de még ha nem is ismerik el őket istenként, akkor is... Tudják, hogy léteznek. Mindenki tudja, ki az az Eeyr, ki az a Teysus, és ki az a Sa'Tereth. Ilyenformán kicsit undok fintora a sorsnak, hogy pont a Holtak Úrnője merült feledésbe, aki többek között Lorew parancsolója is volt egy ideig. Sa'Tereth pedig megölte. Gyűlölnie kéne emiatt az istent? Valahol gyűlöli, ez tény. De a gyűlölet és a csodálat sajnos két olyan dolog, amelyek túl közel állnak egymáshoz, éppen így nem tud annyi ellenérzéssel viseltetni a sötét isten ellen, mint szeretné. Különösen nem a félistene ellen. Lilith túlságosan is... csodálatos jelenség ahhoz, hogy képes legyen elhatárolódni tőle, vagy még rosszabb, az ellenségévé válni. Ugyanakkor nem is közösködhet vele túl sok dologban, mivel tényleg őszintén el szeretné kötelezni magát Nylisani szolgálatában. A kérdés már csak az, mennyit engedhet meg magának. Hol van az a határ, amíg még csak a semlegesség fenntartásáról beszélünk, és mikortól számít szolgálatnak? Áldja az eget, hogy sosem volt nő az életében, legalább jó negyven éven át megkímélhette magát ezektől a felettébb ostoba kérdésektől. És ha úgy vesszük, ilyen téren mindig meg is fogja kímélni magát ettől, viszont a félistenek, nos... az egy egészen más téma. Abból a szempontból sokkal védtelenebb.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-13 22:28:04
Üzenet elküldve: 2017-05-13 22:28:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*No, ő maga nem köszöntötte ugyan illően a férfit, de most már késő bánat. Mosolyogva próbálja kelteni a jólneveltség benyomását, már amennyire egy ilyen eseményen a mosolygás megengedett.
Bólogat a válasz hallatán. A Dwirinthalenekről már hallott, keveset innen, keveset onnan, egy jó adagot a Kalapostól. Csak épp személyesen nem volt szerencséje még egyhez sem. Rövid idő alatt rengeteget megtud, bár ez mind csak saját tájékozódásául szolgál, mintsem új információként.*
- Igazán… *legyint.* Igazán köszönöm. Nem készültem beszéddel, csak hát, tudja… *vállát vonogatja, mert ő ilyen szerény, bizony.*
- A nevem Rhebosse. *nyújt kezet, amit ha elfogadnak, megrázhatnak. Amennyiben nem, a mozdulatot azzal leplezi (szerencsétlenül), hogy egy adagnyi hajat a füle mögé söpör.*
- Szóval testőrparancsnok. *néz elismeréssel a sötét szemekbe. Amilyen árgus szemekkel figyeli ezt a kimondhatatlan nevű nőt, kitalálhatta volna a lány, hogy valami hasonló lehet.*
- Furcsa, hogy ilyen kevesen jöttünk el. *mélázik.* A többiek nem kapták volna meg az értesítőt? *Azt nem árulja el, milyen többiekre gondol.*
// Albun di Nomam temetése //
*No, ő maga nem köszöntötte ugyan illően a férfit, de most már késő bánat. Mosolyogva próbálja kelteni a jólneveltség benyomását, már amennyire egy ilyen eseményen a mosolygás megengedett.
Bólogat a válasz hallatán. A Dwirinthalenekről már hallott, keveset innen, keveset onnan, egy jó adagot a Kalapostól. Csak épp személyesen nem volt szerencséje még egyhez sem. Rövid idő alatt rengeteget megtud, bár ez mind csak saját tájékozódásául szolgál, mintsem új információként.*
- Igazán… *legyint.* Igazán köszönöm. Nem készültem beszéddel, csak hát, tudja… *vállát vonogatja, mert ő ilyen szerény, bizony.*
- A nevem Rhebosse. *nyújt kezet, amit ha elfogadnak, megrázhatnak. Amennyiben nem, a mozdulatot azzal leplezi (szerencsétlenül), hogy egy adagnyi hajat a füle mögé söpör.*
- Szóval testőrparancsnok. *néz elismeréssel a sötét szemekbe. Amilyen árgus szemekkel figyeli ezt a kimondhatatlan nevű nőt, kitalálhatta volna a lány, hogy valami hasonló lehet.*
- Furcsa, hogy ilyen kevesen jöttünk el. *mélázik.* A többiek nem kapták volna meg az értesítőt? *Azt nem árulja el, milyen többiekre gondol.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-11 15:30:47
Üzenet elküldve: 2017-05-11 15:30:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*A bevált módszerrel jelzi Rhebossenek is, hogy folytathatja, amit elkezdett: int neki, hogy nyugodtan menjen csak enni-inni, ha tud. A jó bor és a finom étel a gyásztól sem lesz rosszabb, talán majd csipeget ő is, ha megbeszélték Moonnal, amit meg akar vele beszélni.
Moon válaszát hallva az arca az eddigieknél is komorabb kifejezést ölt fel, már ha ez lehetséges egyáltalán. Szemében némi düh is lángol. Még sokkal keserűbb választ kapott, mint amilyet várt.*
- Szóval Syoud. *Elsőre csak ennyit mond, várva, hátha Moon kijavítja. Ez sajnos nem történik meg.*
- Syoud Thamer a Vashegy legjobb íjásza volt. Remélem a börtönben rohad meg, amiért ezt tette. *Ennyit mond, aztán lassan követi Moont a szekérhez. A levelet egyelőre elteszi az egyik zsebébe, majd később tanulmányozza.*
~Csak tudnám miért, egy cafkán csak nem kapnak így össze.~
- És a másik kettő ki volt? *A szekérnél először valami szíverősítőért nyúl, abból iszik.*
// Albun di Nomam temetése //
*A bevált módszerrel jelzi Rhebossenek is, hogy folytathatja, amit elkezdett: int neki, hogy nyugodtan menjen csak enni-inni, ha tud. A jó bor és a finom étel a gyásztól sem lesz rosszabb, talán majd csipeget ő is, ha megbeszélték Moonnal, amit meg akar vele beszélni.
Moon válaszát hallva az arca az eddigieknél is komorabb kifejezést ölt fel, már ha ez lehetséges egyáltalán. Szemében némi düh is lángol. Még sokkal keserűbb választ kapott, mint amilyet várt.*
- Szóval Syoud. *Elsőre csak ennyit mond, várva, hátha Moon kijavítja. Ez sajnos nem történik meg.*
- Syoud Thamer a Vashegy legjobb íjásza volt. Remélem a börtönben rohad meg, amiért ezt tette. *Ennyit mond, aztán lassan követi Moont a szekérhez. A levelet egyelőre elteszi az egyik zsebébe, majd később tanulmányozza.*
~Csak tudnám miért, egy cafkán csak nem kapnak így össze.~
- És a másik kettő ki volt? *A szekérnél először valami szíverősítőért nyúl, abból iszik.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-08 23:26:17
Üzenet elküldve: 2017-05-08 23:26:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
* A szavak elszállnak, s immár föld fedi a koporsót is. Mivel nem igazán ismerte az elesettet, Cralan nem szólalt meg, csupán jelenlétével erősíti a Dwirinthalen családot. A szertartás vége egy közös itallal zárulna, amit Mordi mama szolgál fel, ám Moont a megjelenő kalapos férfi félrehívja beszélni. A testőr nem zavarja meg őket, tisztes távolságból figyeli védencét. Ekkor jelenik meg mellette, a már korábban látott vörös hajú nő. *
- Üdvözlöm kisasszony.
* Köszön a nőnek, megtartva a formalitásokat. *
- Mint a Dwirinthalen család testőrparancsnoka, látomásból ismertem az urat, de ezt nem nevezném komoly ismeretnek.
* Válaszolja csendesen, sötét tekintetét Rhebosse arcára emelve. *
- Valóban. Ám nem kell szégyenkeznie Önnek sem. Semmivel sem volt rosszabb, mint Moonxylwery úrnőé. Csupán máshonnan közelítették meg a dolgot.
* Mondja biztatóan, feleletet is, és nevet is adva a másiknak. *
// Albun di Nomam temetése //
* A szavak elszállnak, s immár föld fedi a koporsót is. Mivel nem igazán ismerte az elesettet, Cralan nem szólalt meg, csupán jelenlétével erősíti a Dwirinthalen családot. A szertartás vége egy közös itallal zárulna, amit Mordi mama szolgál fel, ám Moont a megjelenő kalapos férfi félrehívja beszélni. A testőr nem zavarja meg őket, tisztes távolságból figyeli védencét. Ekkor jelenik meg mellette, a már korábban látott vörös hajú nő. *
- Üdvözlöm kisasszony.
* Köszön a nőnek, megtartva a formalitásokat. *
- Mint a Dwirinthalen család testőrparancsnoka, látomásból ismertem az urat, de ezt nem nevezném komoly ismeretnek.
* Válaszolja csendesen, sötét tekintetét Rhebosse arcára emelve. *
- Valóban. Ám nem kell szégyenkeznie Önnek sem. Semmivel sem volt rosszabb, mint Moonxylwery úrnőé. Csupán máshonnan közelítették meg a dolgot.
* Mondja biztatóan, feleletet is, és nevet is adva a másiknak. *
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-08 20:59:16
Üzenet elküldve: 2017-05-08 20:59:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*Suta gyászbeszéde után úgy tűnik, más már nem kíván búcsúzni a halottól. Valószínűleg már korábban megtették, vagy a fájdalom fojtja beléjük a szót.
Fókuszt vesztve nézi ahogyan elföldelik a koporsót. Ezek után a sötételf lány enni-inni hívja őket, na persze ettől máris jobb kedve lesz a vörösnek. Somfordálna hát a szekérhez, hogy megkóstolja a kalácsot, Svir azonban más irányba indul, hogy a fehér ruhás nővel beszéljen. Félúton toporogva így megüti fülét amit amaz a kérdésre válaszol, étvágya rögtön tovaszáll. Dülöngélve érkezik a szekérhez, csak a szíverősítőt kéri.
Úgy dönt hagyja hadd beszélgessen kedvese a sötét bőrű lánnyal, majd utólag kifaggatja róla miket tudott meg. Téblábolásában szeme az egyik gyászolóra siklik, kinek kard van az oldalán, a haja pedig furcsa sötétszürke, noha nem tűnik öregnek. Rhebosse úgy dönt kiveszi a részét a pletykagyűjtésből, pohárral a kézben odaporoszkál hát a férfihoz. (Cralan Sley)*
- Ön jól ismerte az elhunytat? *dől be a fél-sötételf látószögébe, hogy magára hívja a figyelmet.*
- Nagyon szép beszédet mondott… a hölgy. *biccent Moonxylwery felé, hisz a nevét nem tudja hiába közismert személyiség Arthenior városában.
Láthatóan a vörös csak üresen cseveg.*
// Albun di Nomam temetése //
*Suta gyászbeszéde után úgy tűnik, más már nem kíván búcsúzni a halottól. Valószínűleg már korábban megtették, vagy a fájdalom fojtja beléjük a szót.
Fókuszt vesztve nézi ahogyan elföldelik a koporsót. Ezek után a sötételf lány enni-inni hívja őket, na persze ettől máris jobb kedve lesz a vörösnek. Somfordálna hát a szekérhez, hogy megkóstolja a kalácsot, Svir azonban más irányba indul, hogy a fehér ruhás nővel beszéljen. Félúton toporogva így megüti fülét amit amaz a kérdésre válaszol, étvágya rögtön tovaszáll. Dülöngélve érkezik a szekérhez, csak a szíverősítőt kéri.
Úgy dönt hagyja hadd beszélgessen kedvese a sötét bőrű lánnyal, majd utólag kifaggatja róla miket tudott meg. Téblábolásában szeme az egyik gyászolóra siklik, kinek kard van az oldalán, a haja pedig furcsa sötétszürke, noha nem tűnik öregnek. Rhebosse úgy dönt kiveszi a részét a pletykagyűjtésből, pohárral a kézben odaporoszkál hát a férfihoz. (Cralan Sley)*
- Ön jól ismerte az elhunytat? *dől be a fél-sötételf látószögébe, hogy magára hívja a figyelmet.*
- Nagyon szép beszédet mondott… a hölgy. *biccent Moonxylwery felé, hisz a nevét nem tudja hiába közismert személyiség Arthenior városában.
Láthatóan a vörös csak üresen cseveg.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-05 09:07:14
Üzenet elküldve: 2017-05-05 09:07:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
* Néhány szó és egy bólintás, pontosabban intés a folytatásra. Moon halvány mosollyal mond köszönetet a vörös nőnek majd pedig int a sírásóknak, hogy tegyék a dolgukat, fedjék be földel a sírt majd pedig veszi át Maks kezéből a vörös rózsákból kirakott koszorút. Ezt egy másik embereknek szánt temetésen látta és megtetszett a nősténynek. Óvatosan fekteti végig a friss sírhalmon majd szemmel követi amint utolsót igazítanak a fejfán.*
- Köszönöm a részvételt. *mondja majd a szekér felé intve folytatja.*
- Jöjjenek, igyanak és egyenek Albun emlékére.
* A szekér mellett már ott áll a kisírt szemű Mordi mama és kezében poharakkal kínálgatja a jófajta itókát majd mutat a szeletelt kalács felé is, hogy vegyen aki szereti, aki megéhezett a hosszú útban.*
- Jaj, lelkecském, szegény Úrficskám. *hüppög néha miközben elsőként tölt a mellé felsorakozott sírásóknak akik miután a járandóságukat átvették, le szeretnék öblíteni a torkukról a port. A munkások dolguk végeztével tovább is állnak hisz pár óra múlva újabb temetés vár rájuk.
Moon még a fejfánál áll amikor Svir oda lép mellé. Csak két egyszerű kérdést tesz fel ami felöleli az egész esetet.*
- A gyilkos neve Syoud. Egy fehér hajú elf. Nem ismerem de ezentúl külön figyelmet fordítunk majd az így kinéző elfekre. Szerencsére elég ritka rendellenesség.* jegyzi meg miközben a hadnagytól kapott levelet is előveszi amit Gid átadott miután elhozta a holttestet. A levélben benne van minden amit sikerült a nyomozásnak kiderítenie. Persze arra nincs magyarázat miért is kellett meghalnia, ha csak nem az a pár arany volt a cselekedetek mozgatórugója amit Albunnak sikerült visszakövetelnie Viaka számára.*
- A Kósza Pinty előtt lőtte hátba majd amikor súlyosan sérülten lezuhant a lováról Albun akkor addig verte a városőrök szeme láttára amíg ki nem adta a lelkét.* mondja hangjában felháborodással. Nem érti miként lehet valakit ilyen körülmények között agyonverni, de mint láthatjuk van akinek ez is sikerül.*
- Ha jól értelmeztem a lányt is meg akarták gyilkolni aki vele volt. Egy éjszakára nálunk rejtőzött el majd elmenekült a városból.* folytatja majd átadja a papirost Svirnek, hogy ő is átolvashassa.*
- E szerint három támadó van és több évre bebörtönözték őket.* mondja miközben megindul a szekér felé, egy korty lélekmelegítő reményében.*
// Albun di Nomam temetése //
* Néhány szó és egy bólintás, pontosabban intés a folytatásra. Moon halvány mosollyal mond köszönetet a vörös nőnek majd pedig int a sírásóknak, hogy tegyék a dolgukat, fedjék be földel a sírt majd pedig veszi át Maks kezéből a vörös rózsákból kirakott koszorút. Ezt egy másik embereknek szánt temetésen látta és megtetszett a nősténynek. Óvatosan fekteti végig a friss sírhalmon majd szemmel követi amint utolsót igazítanak a fejfán.*
- Köszönöm a részvételt. *mondja majd a szekér felé intve folytatja.*
- Jöjjenek, igyanak és egyenek Albun emlékére.
* A szekér mellett már ott áll a kisírt szemű Mordi mama és kezében poharakkal kínálgatja a jófajta itókát majd mutat a szeletelt kalács felé is, hogy vegyen aki szereti, aki megéhezett a hosszú útban.*
- Jaj, lelkecském, szegény Úrficskám. *hüppög néha miközben elsőként tölt a mellé felsorakozott sírásóknak akik miután a járandóságukat átvették, le szeretnék öblíteni a torkukról a port. A munkások dolguk végeztével tovább is állnak hisz pár óra múlva újabb temetés vár rájuk.
Moon még a fejfánál áll amikor Svir oda lép mellé. Csak két egyszerű kérdést tesz fel ami felöleli az egész esetet.*
- A gyilkos neve Syoud. Egy fehér hajú elf. Nem ismerem de ezentúl külön figyelmet fordítunk majd az így kinéző elfekre. Szerencsére elég ritka rendellenesség.* jegyzi meg miközben a hadnagytól kapott levelet is előveszi amit Gid átadott miután elhozta a holttestet. A levélben benne van minden amit sikerült a nyomozásnak kiderítenie. Persze arra nincs magyarázat miért is kellett meghalnia, ha csak nem az a pár arany volt a cselekedetek mozgatórugója amit Albunnak sikerült visszakövetelnie Viaka számára.*
- A Kósza Pinty előtt lőtte hátba majd amikor súlyosan sérülten lezuhant a lováról Albun akkor addig verte a városőrök szeme láttára amíg ki nem adta a lelkét.* mondja hangjában felháborodással. Nem érti miként lehet valakit ilyen körülmények között agyonverni, de mint láthatjuk van akinek ez is sikerül.*
- Ha jól értelmeztem a lányt is meg akarták gyilkolni aki vele volt. Egy éjszakára nálunk rejtőzött el majd elmenekült a városból.* folytatja majd átadja a papirost Svirnek, hogy ő is átolvashassa.*
- E szerint három támadó van és több évre bebörtönözték őket.* mondja miközben megindul a szekér felé, egy korty lélekmelegítő reményében.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-01 11:07:08
Üzenet elküldve: 2017-05-01 11:07:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*Áll mint a cövek és hallgat mint a sír. Akár fejfának is jó lenne. Vagy madárijesztőnek, ha a kalapját is rajta hagyják. Valami kietlen, kopár vidéken, oda most nagyon illene. A halál részleteiről sem tud sokkal többet, mint egy madárijesztő, és még így a jobb neki. Egyelőre.*
~Harcosok között. Hogyne, a pult mellett.~
*Reméli, hogy így van, és nem pedig valami túlvilági csatába hajtják az eltávozott kardforgatók lelkét. Még jó, hogy a vándorokat sem ezen, sem a síron túli világon nem küldik csatába. Néha azért mennek maguktól. Mikor Rhebosse visszatér mellé viszonozza a kézszorítást, ez már csak a legkevesebb. Ezek után hiába nézik, nem szól többet, mint amennyit eddig. Ha nagyon az ő jelére várna a gyásznép, akkor egy idő után intéssel vagy biccentéssel jelzi, hogy mehet tovább az esemény. Vagy be is fejeződhet. A legvégén aztán odalép Moonhoz, hogy halkan kérdezzen valamit.*
- Ki volt? Hogy történt?
// Albun di Nomam temetése //
*Áll mint a cövek és hallgat mint a sír. Akár fejfának is jó lenne. Vagy madárijesztőnek, ha a kalapját is rajta hagyják. Valami kietlen, kopár vidéken, oda most nagyon illene. A halál részleteiről sem tud sokkal többet, mint egy madárijesztő, és még így a jobb neki. Egyelőre.*
~Harcosok között. Hogyne, a pult mellett.~
*Reméli, hogy így van, és nem pedig valami túlvilági csatába hajtják az eltávozott kardforgatók lelkét. Még jó, hogy a vándorokat sem ezen, sem a síron túli világon nem küldik csatába. Néha azért mennek maguktól. Mikor Rhebosse visszatér mellé viszonozza a kézszorítást, ez már csak a legkevesebb. Ezek után hiába nézik, nem szól többet, mint amennyit eddig. Ha nagyon az ő jelére várna a gyásznép, akkor egy idő után intéssel vagy biccentéssel jelzi, hogy mehet tovább az esemény. Vagy be is fejeződhet. A legvégén aztán odalép Moonhoz, hogy halkan kérdezzen valamit.*
- Ki volt? Hogy történt?
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-01 02:59:18
Üzenet elküldve: 2017-05-01 02:59:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*A maga részéről fogalma sincs arról, mit is kezdhetne a lóval. Egyre inkább kezdi megkedvelni, de nagyjából annyira ért hozzá, mintha most látna életében először lovat. Ez persze nem igaz, sokszor látott már lovat, de hogy bármelyiknek a közelébe menjen, vagy halljon arról, hogyan is kell ezekkel bánni, hát... az nagyon kimaradt neki. Őszintén abban sem biztos, hogy füvet kell-e ennie, vagy...*
- Széna *csapja össze a kezeit, mire a ló megtorpan. Nem tud mit kezdeni a hirtelen zajjal* Te igazából szénát akarsz enni, nem pedig füvet. Bizony, elvégre az istállóban is azzal etetnek titeket. Hogy ez eddig nem jutott eszembe...
*Abban nem biztos, mi lenne jobb döntés. Elvinni az istállóba, majd fizetni, hogy ott tartsák, vagy pedig ingyen tartani, és néha napján szárítani neki egy kis szénát. Mert hát elvan ő a füvön is, mint annak már tanúbizonyságát adta, de lehet, hogy nem boldog. Sajnos Lorew már az emberek esetében sem képes kiszúrni a boldogtalanságot, mert hát miért is tudná? Mikor érdekelték őt az emberek? És most mégis hirtelen Nylisanit akarja szolgálni, aki pedig meglehetősen sokat törődik az emberekkel. Mégis hogy lesz ő képes ekkora változásra? És ráadásul mindezt egyetlen entitásért? Egyáltalán bárki képes lehet erre? Szimpátia... szívből jövő érzés. De mégis hogy érezhet szimpátiát valaki iránt, aki ennyire távol áll tőle? Egyszerűen csak zavaros számára az egész. Egyáltalán hogy volna ő képes a kötődés legkisebb formáját is mutatni bárki felé, amikor sosem volt része ilyesmiben? Soha nem kötődött hozzá senki, és ő sem kötődött menthetetlenül soha. Mindig csak addig, amíg nem jött valaki más. Éppen ezért is van most akkora káosz a fejében, amiért nem borult le azonnal Lilith lábai elé. Ez számára idegen, mi több, már-már felfoghatatlan.*
- Nos ló, ha tudnál olvasni a gondolataimban, most megkérdezném, mi a véleményed... *a nap már lemenőben, ahogy baktatnak a sírok között* Meglepődnél, hogy milyen egyszerű életed van. Csak eszel és alszol. Parancsokat teljesítesz. És nem kell hezitálnod, hogy kinek a parancsait. Az aktuális gazdádét. És soha senki nem von felelősségre, ha egyszer egyvalaki parancsait teljesíted, máskor meg másét. Bárcsak olyan egyszerű életem lehetne, mint neked...
*Sóhajt egyet, viszont lassítani nincs ideje, az önsajnálatra meg pláne (legalábbis annál többre, amennyire gyaloglás közben képes). Lehet jobb lenne a templomkertben megkötni a lovat, aztán másnap reggel folytatni a barangolást a társaságában. Egész jó hallgatóság.*
- Széna *csapja össze a kezeit, mire a ló megtorpan. Nem tud mit kezdeni a hirtelen zajjal* Te igazából szénát akarsz enni, nem pedig füvet. Bizony, elvégre az istállóban is azzal etetnek titeket. Hogy ez eddig nem jutott eszembe...
*Abban nem biztos, mi lenne jobb döntés. Elvinni az istállóba, majd fizetni, hogy ott tartsák, vagy pedig ingyen tartani, és néha napján szárítani neki egy kis szénát. Mert hát elvan ő a füvön is, mint annak már tanúbizonyságát adta, de lehet, hogy nem boldog. Sajnos Lorew már az emberek esetében sem képes kiszúrni a boldogtalanságot, mert hát miért is tudná? Mikor érdekelték őt az emberek? És most mégis hirtelen Nylisanit akarja szolgálni, aki pedig meglehetősen sokat törődik az emberekkel. Mégis hogy lesz ő képes ekkora változásra? És ráadásul mindezt egyetlen entitásért? Egyáltalán bárki képes lehet erre? Szimpátia... szívből jövő érzés. De mégis hogy érezhet szimpátiát valaki iránt, aki ennyire távol áll tőle? Egyszerűen csak zavaros számára az egész. Egyáltalán hogy volna ő képes a kötődés legkisebb formáját is mutatni bárki felé, amikor sosem volt része ilyesmiben? Soha nem kötődött hozzá senki, és ő sem kötődött menthetetlenül soha. Mindig csak addig, amíg nem jött valaki más. Éppen ezért is van most akkora káosz a fejében, amiért nem borult le azonnal Lilith lábai elé. Ez számára idegen, mi több, már-már felfoghatatlan.*
- Nos ló, ha tudnál olvasni a gondolataimban, most megkérdezném, mi a véleményed... *a nap már lemenőben, ahogy baktatnak a sírok között* Meglepődnél, hogy milyen egyszerű életed van. Csak eszel és alszol. Parancsokat teljesítesz. És nem kell hezitálnod, hogy kinek a parancsait. Az aktuális gazdádét. És soha senki nem von felelősségre, ha egyszer egyvalaki parancsait teljesíted, máskor meg másét. Bárcsak olyan egyszerű életem lehetne, mint neked...
*Sóhajt egyet, viszont lassítani nincs ideje, az önsajnálatra meg pláne (legalábbis annál többre, amennyire gyaloglás közben képes). Lehet jobb lenne a templomkertben megkötni a lovat, aztán másnap reggel folytatni a barangolást a társaságában. Egész jó hallgatóság.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-24 23:08:21
Üzenet elküldve: 2017-04-24 23:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
* Hiába az emberszemnek szokatlan gyászruha, Moonxylwery kimért szavai jól bizonyítják fájdalmát, amit az elhunyt miatt érez. Bár szavai kimértek és tömörek, érezni lehet bennük az együttérzést. A matróna nem is szaporítja a szót, hamar letudja a maga beszédét, s teret enged a többi jelenlévőnek, akik közül egyedül a vörös hajú lány kezd bele valamibe. Nem beszéd, nem anekdota, csupán egy kifakadás, amit az ösztön vezérelt, s ami talán még találóbb is, mint a legkacifántosabban megírt gyászbeszéd. A szerzetes kifejezetten tiszteli az efféle embereket, akik még képesek ilyen őszinte megnyilvánulásra, mert lelküket nem fertőzte meg a métely, ami az efféle nagyvárosokra jellemző. Végül tekintete a kalaposon állapodik meg, hogy a férfi vajon szót emel-e barátja emlékére, vagy marad a néma gyásznál. *
// Albun di Nomam temetése //
* Hiába az emberszemnek szokatlan gyászruha, Moonxylwery kimért szavai jól bizonyítják fájdalmát, amit az elhunyt miatt érez. Bár szavai kimértek és tömörek, érezni lehet bennük az együttérzést. A matróna nem is szaporítja a szót, hamar letudja a maga beszédét, s teret enged a többi jelenlévőnek, akik közül egyedül a vörös hajú lány kezd bele valamibe. Nem beszéd, nem anekdota, csupán egy kifakadás, amit az ösztön vezérelt, s ami talán még találóbb is, mint a legkacifántosabban megírt gyászbeszéd. A szerzetes kifejezetten tiszteli az efféle embereket, akik még képesek ilyen őszinte megnyilvánulásra, mert lelküket nem fertőzte meg a métely, ami az efféle nagyvárosokra jellemző. Végül tekintete a kalaposon állapodik meg, hogy a férfi vajon szót emel-e barátja emlékére, vagy marad a néma gyásznál. *
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-23 09:31:13
Üzenet elküldve: 2017-04-23 09:31:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A folyópartot gyorsan elhagyva komótos léptekkel toppan be a temetőbe. Nincsenek különös érzelmi hatások, amelyek megérintenék a területtel kapcsolatban, csak néhány elfeledett emlékfoszlány kúszik be a szemei elé. Annak idején amikor még tanonc volt, sok tömegsírt és siralomházat látogattak mestereivel. A megannyi szenvedő, haldokló, beteg és öreg csak úgy feküdt a mocskos falak tövében. Elhagyatottan és magányosan. Akkor még sajnálta a szerencsétleneket, akikre a biztos halál várt, de már valahol a szívében tudta, hogy a sajnálat hamarosan elmúlik. Így is történt. A megannyi szenvedés, pusztulás az értelmetlen és megmagyarázhatatlan elmúlás érzéketlenné tette a doktor szívét. Hiszen amit az ember természetesnek tart és vesz, amely nap mint nap körbeveszi azzal kapcsolatban felszakad az érzelmi kötelék. A halál így vált a mindennapok részévé és az elmúlás a világ legtermészetesebb aspektusává. Az emberek és érző lényeg pusztán hús és csont volt, akik csak arra voltak jók, hogy utolsó leheletükkel még a tudományt szolgálják. Ezek az erők és behatások formálták az ifjú Alludrin elméjét és szívét, hogy azzá a tudóssá válhasson aki ma.
Lassan át sétál a sírok között és már szinte a templom küszöbén találja magát. Nem akar sokat vacakolni a bemenettel épp csak egy percet, hiszen a hatalmas épület mindenkit megállít egy apró bámészkodásra. Talán ez a környék leghatalmasabb épülete, legalábbis a doktor nem tud másról.*
Lassan át sétál a sírok között és már szinte a templom küszöbén találja magát. Nem akar sokat vacakolni a bemenettel épp csak egy percet, hiszen a hatalmas épület mindenkit megállít egy apró bámészkodásra. Talán ez a környék leghatalmasabb épülete, legalábbis a doktor nem tud másról.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-20 22:43:49
Üzenet elküldve: 2017-04-20 22:43:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan sétál a sorok között, szinte lábujjhegyen. Az egész temetőt óriási csend övezi, ami különös módon egyben nyugodtságot sugároz. Egy-egy sírfeliraton megakad a szeme, megáll előtte egy pillanatra. Néhányat személyesen is ismert közölük. Egy korhadó fa tövében egy ugyanolyan borzasztó állapotban lévő fa kereszt áll. A név rajta el van mosódva, nem lehet kiolvasni, de Nairada pontosan emlékszik rá. Hogy is ne emlékezne?... Leül a fa tövébe, és csak bámulja a keresztfát meredten, maga előtt ezernyi képet felidézve... A kolostorban nevelkedő gyerekek közül legalább olyan különc volt a fiú, mint ő maga. Igaz, neki nem a mágiához volt született tehetsége, hanem valami egészen máshoz. Egy igazi kis művész vált volna belőle, ha nem viszi el korán a járvány. Emlékszik még, amikor együtt kiszöktek a tengerhez, és a fiú a lopott rajzeszközeivel olyan képet rajzolt róla, mintha csak tükörbe nézne. Tehetséges volt. Nagyon is. Szomorú nézni, hogy csak egy korhadó keresztfát ért egy korhadó fa tövében. Nairada azt sem tudja, mennyi időt töltött ott elmerengve barátjáról. Föláll, és továbbindul. Nem akar emlékezni arra az időre. Sem a fiúra. Sokat jelentett neki, de nem akar azokra az időkre emlékezni.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-19 21:57:51
Üzenet elküldve: 2017-04-19 21:57:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*Mikor Svir megérkezik és csatlakozik mellé, Rhebosse megszorítja a kezét köszönésképp és csöndben figyel tovább.
Olyan szürreális itt állni és hallgatni ahogyan a mélységi lány beszédet mond. A vörös megtörli orrát a fekete kendő szegélyével. Emlékszik, legalábbis amire emlékszik, hogy először a Rumos Rókában találkozott Albunnal. Ott volt az a barna lány is, valami Rilli. Jó barátoknak tűntek és mindenféle bordélyokról beszélgettek vidáman, na de hol van már az! A lány körbesandít látja-e az említettet, de nyoma sincs. Vagy a férfi kedvesét. Szeretett volna megismerkedni vele is. Áthívták volna vacsorára magukhoz őket, jól a pohár fenekére néztek volna. Főzni, persze főzni nem ő főzött volna. A fiúk bográcsoltak volna valamit mondjuk.
Álmodozásából Moonxylwery hangja hozza vissza. A levélben melyet Svir kapott és -minden bizonnyal- megmutatott a lánynak is (vagy ha nem, az dugiban elolvasta) benne állt, hogy a férfit meggyilkolták. Akármilyen megszokott is, hogy orkok, barbárok fosztogatnak és ölnek, égetnek fel házakat és falukat, és banditák lesnek minden sarokban, az ilyen hírt nehéz feldolgozni. Nem érti, a mélységi nő miért hangsúlyozza ezt így ki, és már támad benne a félsz, hogy esetleg rájuk is gyilkosok lesnek valamelyik sírkő mögül. Egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát, közelebb a Kalaposhoz.
Kicsit szipogva bólogat. Nem is tudta, hogy Albun nem volt nemes. Vagyis, hogy nemes volt, miközben nem volt nemes, de mégis. Ő azt hitte, nemes. És most meg kell tudja, hogy tényleg nemes volt. Nem mintha baja lenne a nemesekkel, csak hát azok olyan ritkán állnak szóba az olyanokkal, amilyen ő. Valahol a nyolcadik kör rum után persze már Albun sem találta a szavakat olyan könnyen, de erről már csak homályos emlékei vannak a lánynak.
A sötételf befejezi a beszédet és egyértelmű jelét adja, hogy a szót másra ruházza át innentől.
Rhebosse kendőre egyik sarkát magához szorítja, a másik kezével meg Svir kezét szorítja. Barna szemei járnak ide-oda. Nincsenek túl sokan, és nem tudja, mondania kéne-e valamit. Mondhat-e valamit? A tömeg hiányában még bizonytalanságát sem tudja elrejteni, előrébb lép hát. Két kezét maga előtt összekulcsolva szorítja testéhez.*
- Kedves Albun… *hangja megakad és sután elneveti magát.* Vagyis. Jeróga. Sajnálom, hogy nem tudtalak jobban megismerni. De azt hiszem, jó ember voltál és. *elakad, beszéddel nem készült. Övéből egy kis ibolyát húz elő, ami a letépéstől eltelt idő alatt meglehetősen kókatag lett már. Gyűrögetni kezdi a virág szárát aztán a sírkőre helyezi. Valószínűleg az első erre járó szellő felkapja majd. *
- Szóval. Nyugodj békében.
*Szomorkásan visszasétál Svir mellé.*
// Albun di Nomam temetése //
*Mikor Svir megérkezik és csatlakozik mellé, Rhebosse megszorítja a kezét köszönésképp és csöndben figyel tovább.
Olyan szürreális itt állni és hallgatni ahogyan a mélységi lány beszédet mond. A vörös megtörli orrát a fekete kendő szegélyével. Emlékszik, legalábbis amire emlékszik, hogy először a Rumos Rókában találkozott Albunnal. Ott volt az a barna lány is, valami Rilli. Jó barátoknak tűntek és mindenféle bordélyokról beszélgettek vidáman, na de hol van már az! A lány körbesandít látja-e az említettet, de nyoma sincs. Vagy a férfi kedvesét. Szeretett volna megismerkedni vele is. Áthívták volna vacsorára magukhoz őket, jól a pohár fenekére néztek volna. Főzni, persze főzni nem ő főzött volna. A fiúk bográcsoltak volna valamit mondjuk.
Álmodozásából Moonxylwery hangja hozza vissza. A levélben melyet Svir kapott és -minden bizonnyal- megmutatott a lánynak is (vagy ha nem, az dugiban elolvasta) benne állt, hogy a férfit meggyilkolták. Akármilyen megszokott is, hogy orkok, barbárok fosztogatnak és ölnek, égetnek fel házakat és falukat, és banditák lesnek minden sarokban, az ilyen hírt nehéz feldolgozni. Nem érti, a mélységi nő miért hangsúlyozza ezt így ki, és már támad benne a félsz, hogy esetleg rájuk is gyilkosok lesnek valamelyik sírkő mögül. Egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát, közelebb a Kalaposhoz.
Kicsit szipogva bólogat. Nem is tudta, hogy Albun nem volt nemes. Vagyis, hogy nemes volt, miközben nem volt nemes, de mégis. Ő azt hitte, nemes. És most meg kell tudja, hogy tényleg nemes volt. Nem mintha baja lenne a nemesekkel, csak hát azok olyan ritkán állnak szóba az olyanokkal, amilyen ő. Valahol a nyolcadik kör rum után persze már Albun sem találta a szavakat olyan könnyen, de erről már csak homályos emlékei vannak a lánynak.
A sötételf befejezi a beszédet és egyértelmű jelét adja, hogy a szót másra ruházza át innentől.
Rhebosse kendőre egyik sarkát magához szorítja, a másik kezével meg Svir kezét szorítja. Barna szemei járnak ide-oda. Nincsenek túl sokan, és nem tudja, mondania kéne-e valamit. Mondhat-e valamit? A tömeg hiányában még bizonytalanságát sem tudja elrejteni, előrébb lép hát. Két kezét maga előtt összekulcsolva szorítja testéhez.*
- Kedves Albun… *hangja megakad és sután elneveti magát.* Vagyis. Jeróga. Sajnálom, hogy nem tudtalak jobban megismerni. De azt hiszem, jó ember voltál és. *elakad, beszéddel nem készült. Övéből egy kis ibolyát húz elő, ami a letépéstől eltelt idő alatt meglehetősen kókatag lett már. Gyűrögetni kezdi a virág szárát aztán a sírkőre helyezi. Valószínűleg az első erre járó szellő felkapja majd. *
- Szóval. Nyugodj békében.
*Szomorkásan visszasétál Svir mellé.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-19 21:16:28
Üzenet elküldve: 2017-04-19 21:16:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*A beszédeket Moonxylwery indítja és szerencsére kifejezetten jól. Ő maga gyakran esik abba a hibába, hogy túlságosan elhúzza a szöveget, kifejti minden esetleges részletre kitérve, amit szükségesnek lát. Ez az ő tudományában lényeges, de ilyen eseményeken vontatott és emészthetetlenül sok lenne. De a matróna nem így tett, az ő szövege lényegre törő és rövid volt, érdemek és tettek velős felsorolása. Most már csak az a kérdés a többiek kívánnak-e szólni pár szót az elhunytért. Nem fog persze minden beszédet kielemezni, mert úgy gondolja, hogy ez nem az összeszedett rend ideje, hanem a megemlékezésé.*
// Albun di Nomam temetése //
*A beszédeket Moonxylwery indítja és szerencsére kifejezetten jól. Ő maga gyakran esik abba a hibába, hogy túlságosan elhúzza a szöveget, kifejti minden esetleges részletre kitérve, amit szükségesnek lát. Ez az ő tudományában lényeges, de ilyen eseményeken vontatott és emészthetetlenül sok lenne. De a matróna nem így tett, az ő szövege lényegre törő és rövid volt, érdemek és tettek velős felsorolása. Most már csak az a kérdés a többiek kívánnak-e szólni pár szót az elhunytért. Nem fog persze minden beszédet kielemezni, mert úgy gondolja, hogy ez nem az összeszedett rend ideje, hanem a megemlékezésé.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-11 19:28:45
Üzenet elküldve: 2017-04-11 19:28:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
* A szomorú esemény nyomán összegyűlt kis társaság figyeli amint a koporsó a sírásók vállára kerül, majd pedig azok kötelekre helyezve óvatosan leengedik a sírba. Nagyobb család vagy több hűséges barát esetében a két kötél összesen négy végén négy gyermekkori barát avagy férfi családtag illene hogy álljon, viszont Albun különleges élete nem adta meg a rokonok értesítésének lehetőségét és a barátok közül is a nőstény csak egyet ismert. Amikor a koporsó földet ér, a sírásók a kötelet is mellé hajítják majd hátra lépnek. Később majd visszatérnek, hogy befejezzék a munkájukat.
Elsőként Moon lép a sírhant és egyben a koporsó fejéhez.*
- Köszöntöm önöket kik ezen a szomorú napon eljöttek búcsút venni Albun di Nomamtól. Baráttól, bajtárstól, ismerőstől. Hosszú, békés életben reménykedett de a sors másképp rendelkezett. A szegénynegyed hírhedt fogadója közelében hátba támadták, majd embertelen kegyetlenséggel megölték.* mondja nyugodt hangon. Arcán most nem láthatóak érzelmek. Látszik, hogy időnként keresgéli a szavakat. Családja vezetője és egyben papnője is de az emberi szokásokkal nincs tisztában. Abban sem biztos, hogy a halál körülményeit pontosan a sír mellett kell taglalni. Talán pont ezért fejezi be igen röviden a férfi halálának leírását és tér át inkább a méltatására.*
- Becsületes, kedves ember volt, kinek múltjára csak alig pár hónapja derült fény. Mindig nemes úrhoz méltóan viselkedett bár nem is sejthettük, hogy valóban az. *mondja miközben Svirre majd pedig Nestarra tekint. Kettejük emlékezetében talán még ott van az igazságért bármikor harcolni képes ember képe.*
- Albun, Arthenior egyik régi nemesi családjának sarjaként, Yerougha Enchris néven látta meg a napvilágot de igen fiatalon elmenekítették és új nevet kapott számomra ismeretlen okból.* mondja miközben a tekintete elvándorol a régi fejfára melynek dátumánál az elhalálozás évét az idei évre festették át.*
- Jó kardforgató és jó ember volt ezért remélem, hogy lelke a harcosok között pihent meg.* mondja és tekintetét csendesen körbehordozza az egybegyűlteken.*
- Aki kíván szólni pár szót az kérem most tegye meg.* fejezi be majd lép oldalra jelezve, hogy a szót átadta az utána következőnek.*
// Albun di Nomam temetése //
* A szomorú esemény nyomán összegyűlt kis társaság figyeli amint a koporsó a sírásók vállára kerül, majd pedig azok kötelekre helyezve óvatosan leengedik a sírba. Nagyobb család vagy több hűséges barát esetében a két kötél összesen négy végén négy gyermekkori barát avagy férfi családtag illene hogy álljon, viszont Albun különleges élete nem adta meg a rokonok értesítésének lehetőségét és a barátok közül is a nőstény csak egyet ismert. Amikor a koporsó földet ér, a sírásók a kötelet is mellé hajítják majd hátra lépnek. Később majd visszatérnek, hogy befejezzék a munkájukat.
Elsőként Moon lép a sírhant és egyben a koporsó fejéhez.*
- Köszöntöm önöket kik ezen a szomorú napon eljöttek búcsút venni Albun di Nomamtól. Baráttól, bajtárstól, ismerőstől. Hosszú, békés életben reménykedett de a sors másképp rendelkezett. A szegénynegyed hírhedt fogadója közelében hátba támadták, majd embertelen kegyetlenséggel megölték.* mondja nyugodt hangon. Arcán most nem láthatóak érzelmek. Látszik, hogy időnként keresgéli a szavakat. Családja vezetője és egyben papnője is de az emberi szokásokkal nincs tisztában. Abban sem biztos, hogy a halál körülményeit pontosan a sír mellett kell taglalni. Talán pont ezért fejezi be igen röviden a férfi halálának leírását és tér át inkább a méltatására.*
- Becsületes, kedves ember volt, kinek múltjára csak alig pár hónapja derült fény. Mindig nemes úrhoz méltóan viselkedett bár nem is sejthettük, hogy valóban az. *mondja miközben Svirre majd pedig Nestarra tekint. Kettejük emlékezetében talán még ott van az igazságért bármikor harcolni képes ember képe.*
- Albun, Arthenior egyik régi nemesi családjának sarjaként, Yerougha Enchris néven látta meg a napvilágot de igen fiatalon elmenekítették és új nevet kapott számomra ismeretlen okból.* mondja miközben a tekintete elvándorol a régi fejfára melynek dátumánál az elhalálozás évét az idei évre festették át.*
- Jó kardforgató és jó ember volt ezért remélem, hogy lelke a harcosok között pihent meg.* mondja és tekintetét csendesen körbehordozza az egybegyűlteken.*
- Aki kíván szólni pár szót az kérem most tegye meg.* fejezi be majd lép oldalra jelezve, hogy a szót átadta az utána következőnek.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-11 19:19:18
Üzenet elküldve: 2017-04-11 19:19:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A templomkertből a temetőben találja magát és hátasát. Nem különösebben szereti ezt a helyet. Kripták. Mély, sötét, barátságtalan, hideg, holtakkal és hamvakkal teli. Elszomorítja a hely hangulata. Igyekszik nem sok időt tölteni itt. A kripták előtt elvezeti a fekete mént, gyorsan, de halkan akar haladni. Ez nem nagyon sikerül, mivel vagy gyorsan, vagy halkan tud menni, a kettő egyszerre képtelenségnek tűnik.*
- Csend sarj... álomba hív az éj, nem zárja magába mély... sarj, álomba hív az éj, nem zárja magába mély... jámbor fiam, formálom hited...
*Dúdolgatja magában a régi, sőt ősi dallamot. Nem tudja hol hallotta már, csak arra emlékszik, hogy nyomasztó történetet mesél el egy anyáról, kinek a testvérétől lett gyermeke, s az magára hagyta őket, hogy egy új asszonytól legyen törvényes trónörököse. Az anya pedig a fiát nevelte apja megölésére egészen apró korától kezdve. Úgy gondolja ide való ez a szöveg.
Elhalad a magnólia fa alatti emlékmű előtt, s innen már egyenesen tud tovább menni a kőfalba épített kapuig. Onnan kicsit meredekebb lesz a folyópartra felmenni. Kinyitja a kaput és kivezeti a lovát, hogy bezárhassa mögötte, majd előre menvén óvatosan szedi lábait a sziklák között, hogy ne akadjon be sehová és ne egy-két, vagy négy boka törjön a meggondolatlansága miatt.*
- Csend sarj... álomba hív az éj, nem zárja magába mély... sarj, álomba hív az éj, nem zárja magába mély... jámbor fiam, formálom hited...
*Dúdolgatja magában a régi, sőt ősi dallamot. Nem tudja hol hallotta már, csak arra emlékszik, hogy nyomasztó történetet mesél el egy anyáról, kinek a testvérétől lett gyermeke, s az magára hagyta őket, hogy egy új asszonytól legyen törvényes trónörököse. Az anya pedig a fiát nevelte apja megölésére egészen apró korától kezdve. Úgy gondolja ide való ez a szöveg.
Elhalad a magnólia fa alatti emlékmű előtt, s innen már egyenesen tud tovább menni a kőfalba épített kapuig. Onnan kicsit meredekebb lesz a folyópartra felmenni. Kinyitja a kaput és kivezeti a lovát, hogy bezárhassa mögötte, majd előre menvén óvatosan szedi lábait a sziklák között, hogy ne akadjon be sehová és ne egy-két, vagy négy boka törjön a meggondolatlansága miatt.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:54:30
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:54:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*Jön, bár talán már kicsit késve. Némiképp értetlenül és elég morcosan, szóval szemmel láthatóan nem úgy, ahogy általában szokott. De nem siratóasszonynak jött, csak éppen elég komor képet vág. Ezzel viszont nem biztos, hogy különösebb feltűnést kelt, hiszen az esemény jellegét tekintve ez nagyon is érthető. Biccent az ismerősöknek, ennél nagyobb köszöngetésbe viszont nem kezd, inkább Rhebosse mellől szemléli az eseményeket. A helyszínre emlékszik, bár így másodjára sem tetszik neki, sőt kifejezetten rossz érzést kelt benne a temető.*
~Nem elég, hogy halott, de rögtön kétszer is?~
*Gondolja mikor Moon egy második nevet is említ. Hangos szóval azért nem fejezi ki meglepettségét, sem a sajnálatát, csak némán áll, mint a cövek a jobbik köpönyegében.*
// Albun di Nomam temetése //
*Jön, bár talán már kicsit késve. Némiképp értetlenül és elég morcosan, szóval szemmel láthatóan nem úgy, ahogy általában szokott. De nem siratóasszonynak jött, csak éppen elég komor képet vág. Ezzel viszont nem biztos, hogy különösebb feltűnést kelt, hiszen az esemény jellegét tekintve ez nagyon is érthető. Biccent az ismerősöknek, ennél nagyobb köszöngetésbe viszont nem kezd, inkább Rhebosse mellől szemléli az eseményeket. A helyszínre emlékszik, bár így másodjára sem tetszik neki, sőt kifejezetten rossz érzést kelt benne a temető.*
~Nem elég, hogy halott, de rögtön kétszer is?~
*Gondolja mikor Moon egy második nevet is említ. Hangos szóval azért nem fejezi ki meglepettségét, sem a sajnálatát, csak némán áll, mint a cövek a jobbik köpönyegében.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:23:40
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:23:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
* A lehetőségek gyors számbavétele után úgy dönt, hogy lóháton fogja kísérni a Dwirinthalen család hintóját. Hajlan engedelmesen követi a kocsit, melyben Moonxylvery, és az alkimista Nestar ül. Cralan sem visel gyászruhát, csupán testőr parancsnoki öltözetét, illetve egy fekete szövetdarabot kötött kardja markolatára, ezzel fejezve ki együttérzését, elhunyt harcostársa felé. A lassan haladó kocsi végül eléri a temetőt, ahol már minden készen áll a szertartáshoz. A szerzetes sietve pattan le a nyeregből, hogy kinyithassa a hintó ajtaját, s kisegítse utasait. Moon ruhaválasztása nem lepi meg, egyrészt mert tudja az okát, másrészt mert szerinte a fehér ruha legalább olyan kontrasztot ad a fiatal mélységi sötét bőrével, mint az embereknél a fekete. Szótlanul kíséri el a sírig a Matrónát, majd csendben visszahúzódik, s a késve érkezőnek is csupán biccent. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.08 20:13:18, a következő indokkal:
Többszöri figyelmeztetés után is alapvető helyesírási hibák.
// Albun di Nomam temetése //
* A lehetőségek gyors számbavétele után úgy dönt, hogy lóháton fogja kísérni a Dwirinthalen család hintóját. Hajlan engedelmesen követi a kocsit, melyben Moonxylvery, és az alkimista Nestar ül. Cralan sem visel gyászruhát, csupán testőr parancsnoki öltözetét, illetve egy fekete szövetdarabot kötött kardja markolatára, ezzel fejezve ki együttérzését, elhunyt harcostársa felé. A lassan haladó kocsi végül eléri a temetőt, ahol már minden készen áll a szertartáshoz. A szerzetes sietve pattan le a nyeregből, hogy kinyithassa a hintó ajtaját, s kisegítse utasait. Moon ruhaválasztása nem lepi meg, egyrészt mert tudja az okát, másrészt mert szerinte a fehér ruha legalább olyan kontrasztot ad a fiatal mélységi sötét bőrével, mint az embereknél a fekete. Szótlanul kíséri el a sírig a Matrónát, majd csendben visszahúzódik, s a késve érkezőnek is csupán biccent. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.08 20:13:18, a következő indokkal:
Többszöri figyelmeztetés után is alapvető helyesírási hibák.
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-06 20:48:13
Üzenet elküldve: 2017-04-06 20:48:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*Persze, hogy késik. Nem is ő volna. Már csak a sort záró ló farát látja mikor a gyászmenet a temetőbe ér. Ütemesen szedi hát lábait, hogy beérje őket.
Fekete ruhája, nos az nincs. Hogy is volna, ha egyszer nem telik. Minden pénzét feleszi az új ház, eddig meg nem volt szüksége gyászruhára, szerencsére. Az amúgy sem praktikus egy ilyen egyszerű lánynak, mint Rhebosse. Olyan göncöt venni, amit csak néhanapján ölt magára? Ha volna neki, persze attól azért még nem szeretné állandóan hordani. Egy nagy fekete kendőt azért kért kölcsön, azt húzza összébb magán ahogy a hintó nyomába siet.
Az összegyűltek mögött áll meg, még akkor is, ha egyedül képez második sort a gyászolók között.
Igazándiból olyan nagyon nem ismerte Albunt. Svir viszont, neki jó barátja volt. Rhebosse meg, ő meg nagyon együtt érző, és szeretné támogatni kedvesét ilyen szomorú időkben is, kötelessége. Meg hát, részben Albunnak köszönhető, hogy ők most ketten. Nem fogja elfeledni a férfi közbenjárását. Megköszönni viszont már csak porhüvelyének tudja.
Egy számára ismeretlen mélységi nőstény beszélni kezd. A vörös megszeppenve néz körbe, mert ilyet, hogy Yerougha Enchris, nem ismer. Nagyon reméli a lány, hogy nem rossz temetésre jött, az végtelenül kínos volna. De úgy tűnik ő lenne Albun, mivel az ő neve is elhangzott, úgyhogy egyik lábáról a másikra állva figyeli ahogyan leeresztik a koporsót a sírba.*
A hozzászólás írója (Rhebosse Dunos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 20:49:33
// Albun di Nomam temetése //
*Persze, hogy késik. Nem is ő volna. Már csak a sort záró ló farát látja mikor a gyászmenet a temetőbe ér. Ütemesen szedi hát lábait, hogy beérje őket.
Fekete ruhája, nos az nincs. Hogy is volna, ha egyszer nem telik. Minden pénzét feleszi az új ház, eddig meg nem volt szüksége gyászruhára, szerencsére. Az amúgy sem praktikus egy ilyen egyszerű lánynak, mint Rhebosse. Olyan göncöt venni, amit csak néhanapján ölt magára? Ha volna neki, persze attól azért még nem szeretné állandóan hordani. Egy nagy fekete kendőt azért kért kölcsön, azt húzza összébb magán ahogy a hintó nyomába siet.
Az összegyűltek mögött áll meg, még akkor is, ha egyedül képez második sort a gyászolók között.
Igazándiból olyan nagyon nem ismerte Albunt. Svir viszont, neki jó barátja volt. Rhebosse meg, ő meg nagyon együtt érző, és szeretné támogatni kedvesét ilyen szomorú időkben is, kötelessége. Meg hát, részben Albunnak köszönhető, hogy ők most ketten. Nem fogja elfeledni a férfi közbenjárását. Megköszönni viszont már csak porhüvelyének tudja.
Egy számára ismeretlen mélységi nőstény beszélni kezd. A vörös megszeppenve néz körbe, mert ilyet, hogy Yerougha Enchris, nem ismer. Nagyon reméli a lány, hogy nem rossz temetésre jött, az végtelenül kínos volna. De úgy tűnik ő lenne Albun, mivel az ő neve is elhangzott, úgyhogy egyik lábáról a másikra állva figyeli ahogyan leeresztik a koporsót a sírba.*
A hozzászólás írója (Rhebosse Dunos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 20:49:33
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-04-04 21:40:33
Üzenet elküldve: 2017-04-04 21:40:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*Nestar a maga csendességében dilemmázik, ameddig nem kérdeznek, vagy kérnek tőle semmit. Nem tartja alkalomhoz illőnek, hogy másról szóljon az esemény, mint az elhunyt. Valamennyire megnyugtató, hogy az időjárás egyre melegebb és barátságosabb, csak néha nagyon szeszélyes. Egyelőre ezt az arcát nem mutatja feléjük az évszak, de majd kiderül a végére.*
~Talán meg kellett volna ezt beszélni.~
*Ahogy észreveszi a matróna kilógó öltözékét, legalább is a többiekhez képest. Mert ő maga érti, hogy miért, de a látvány és a benyomás, amit így nyújthat a matróna lehet páraknak úgy fog tűnni, mintha ő máshogy érezne, mint a többiek. De végső soron, a matróna már felnőtt és ott van Cralan is, ha a védelmére kell kelni. Nestar is csak arra készült, ha valaki sebeit el kell látni.*
// Albun di Nomam temetése //
*Nestar a maga csendességében dilemmázik, ameddig nem kérdeznek, vagy kérnek tőle semmit. Nem tartja alkalomhoz illőnek, hogy másról szóljon az esemény, mint az elhunyt. Valamennyire megnyugtató, hogy az időjárás egyre melegebb és barátságosabb, csak néha nagyon szeszélyes. Egyelőre ezt az arcát nem mutatja feléjük az évszak, de majd kiderül a végére.*
~Talán meg kellett volna ezt beszélni.~
*Ahogy észreveszi a matróna kilógó öltözékét, legalább is a többiekhez képest. Mert ő maga érti, hogy miért, de a látvány és a benyomás, amit így nyújthat a matróna lehet páraknak úgy fog tűnni, mintha ő máshogy érezne, mint a többiek. De végső soron, a matróna már felnőtt és ott van Cralan is, ha a védelmére kell kelni. Nestar is csak arra készült, ha valaki sebeit el kell látni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965