//Reggel - Délben//
* Még szerencse, hogy az intézőjük a szárnyai alá vette Zarast és így lehetősége nyílt a mágia-semlegesítés művészetét megtanulni. Kár, hogy még nagyon-nagyon messze áll a végétől. Biztosan meglepődne a lány is, ha a varázslata nem hatna a fiúra.
Na, ha olyasmit tenne, akkor tényleg nem lenne önmaga. Belegondolni is borzasztó, hogy meddig süllyedhetne, ha Lokán múlna. S nincs kizárva, hogy rajta múlik! *
- Utcakölykök?
* A kérdésre hangosan felnevet. *
- Inkább egy tucatnyi, jól képzett kalóz, semmint utcakölykök!
* Micsoda feltételezés. Szobafogságot még soha nem kapott. Valószínűleg csak azért nem, mert náluk nem volt szokás. Inkább keményített edzések, keményített napirend, magasabb elvárások, rövidebb szabadidők, igen. Odahaza így büntettek, s talán okosabbak is az ősei, mint a legtöbben, hiszen ennek köszönhetően még jobb képességekre tett szert a fiatal elf, melyeket már nem egyszer megköszönt nekik. Mint például abban a sikátorban. Gyerekként ugyan másképp látta, kínzásnak élte meg, amelynek sebeit csak nővére társasága tudta begyógyítani, de mikor szüksége volt a tudására, elmormogott egy köszönömöt, szüleire gondolva, mielőtt átadta volna magát a Kardok Táncának. Kizárt dolog, hogy ő alulmaradjon. Harcban semmiképp, az más, mikor éppen egy páratlanul szép hölgy mártja kését a mellkasába úgy, hogy mindketten tudatában vannak és a férfi hagyja magát. *
- Igen, meghaltak.
* Azt nem tudja, hogy mennyire kéne részleteznie a halálukat, ezért inkább kihagyja, de igen, emlékszik ő mindre. Szégyen is lenne, ha elfelejtené, kiket és hogyan öltek meg a pengéi.
Loka pozícionálására felgyorsul a szívverése. *
- Tizenhármat.
* Jelenti ki a zöldekre fókuszálva, s nem kis erőfeszítésbe telik, hogy ne nézzen egy centivel lejjebb. Tizenhárom nem hangzik elsőre soknak egy ütközethez képest, ahol százak esnek el, de ha katonákra bontják le, akkor bizony ennél kisebb számok is kijönnek. Nem egy tömeggyilkos, s ha valaki ezzel vádolná meg, kiröhögné, de több, mint egy tucatnyi képzett harcossal végzett már. Majd lassan hozzáteszi. *
- Plusz az élőholtak a Kikötőben.
* Ott is ott volt, ahogyan azt a Merinán is említette már, s saját, elesett bajtársaikat vágta le.
A mozdulattal párhuzamos kérdésre nagyot nyel. *
- Amennyit kell.
* Nem akar ő ok nélkül ölni, s meghazudtolni sem magát, így a legjobb válasznak tűnik ez.
Hangosan felszisszen a fülét ért támadásra. Való igaz, annak fájdalomtűrését még nem sikerült edzeni. Kezei végigsimítanak Loka hátán, derekán, és a lány fenekébe markolnak. Lehunyt szemmel reméli csak, hogy nem akarja leharapni a fülét. Az bizony kellemetlen lenne.
A kezek nem csak céltalanul pihennek ott, ahol, lassan próbálja koordinálni a minden bizonnyal éhes hölgyet úgy, hogy a lehető legkényelmesebben helyezkedjenek el mindketten. A fiú számára ez pedig nem máshol van, mint ő rajta. *