Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 12:56:49
Üzenet elküldve: 2016-02-09 12:56:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Moon //
- Igen. Az Artheniori talán jobb lenne, bár félek, hogy nem vagyok elég jó hozzá. A Wegtoreni viszont remek fegyver, csak kissé talán rövid. A lényeges viszont az, hogy ezek elvileg mindenkin képesek sebet ütni.
* Válaszolja, majd maga is sorra veszi a lehetőségeket. *
- Ám legyen. Mivel jobb ötletem nincs, legyen a wegtoreni nekem is.
* Feleli ám látszik rajta, hogy erősen gondolkozik. Végül mégis rábólint. *
- Rendben van. A barakkot hamar megjárom. Tartok tőle, hogy nem fogok tudni új hírekkel szólgálni nekik.
* Egy rövid búcsúzás után maga is nyeregbe száll, hogy a barakk felé vegye az irányt. *
- Sietek vissza!
* Int még a távozónak, mielőtt szem elől vesztené. *
- Igen. Az Artheniori talán jobb lenne, bár félek, hogy nem vagyok elég jó hozzá. A Wegtoreni viszont remek fegyver, csak kissé talán rövid. A lényeges viszont az, hogy ezek elvileg mindenkin képesek sebet ütni.
* Válaszolja, majd maga is sorra veszi a lehetőségeket. *
- Ám legyen. Mivel jobb ötletem nincs, legyen a wegtoreni nekem is.
* Feleli ám látszik rajta, hogy erősen gondolkozik. Végül mégis rábólint. *
- Rendben van. A barakkot hamar megjárom. Tartok tőle, hogy nem fogok tudni új hírekkel szólgálni nekik.
* Egy rövid búcsúzás után maga is nyeregbe száll, hogy a barakk felé vegye az irányt. *
- Sietek vissza!
* Int még a távozónak, mielőtt szem elől vesztené. *
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 08:38:41
Üzenet elküldve: 2016-02-09 08:38:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Cralan //
* Miközben belépnek megtudhatja azt is Cralan milyen fegyverre vágyik. Elcsodálkozva néz rá, ezekről még csak nem is hallott. Rég járt utoljára a kovácsnál.*
- Artheniori, vagy egy Wegtoreni mesterkard. *mondja elgondolkodva majd egyenesen azokhoz a polcokhoz lép ahol ezeket a fegyvereket mutatják be. A nőstény végignézi mind az öt fegyvert de az óriási Pirtianesit egyből elveti. Sem ő sem pedig testőre nem a testükben rejlő erőről híresek, hamarabb a gyorsaságukról, szeszélyes természetükről. Bár az utóbbit inkább csak Moon mondhatja magáénak.
Az Artheniori mesterkard az igazán jó kardforgatóknak van szánva. Szóval talán ezt is ejthetik. A nőstény dobókésekkel való bánásra volt felkészítve nem magára a kardforgatás nemes mesterségére. Talán még a Lihanechi mesterkard jöhetne szóba. Bár szeszélyes penge mégis nagyban hasonlít a tőrökre amikkel Moon oly sok szeretettel tanult mindig harcolni. Sok ügyességgel lehet csak forgatni.
És ekkor ért el a sorban a legjobban nekik illeszkedőhöz. A Wegtoreni mesterkard kisebb mint a többi viszont könnyebben forgatható is, mintha kimondottan sötételfekre gondoltak volna amikor kifundálták.*
- Nekem ilyen kell. *szól határozottan majd kérdőn néz Cralanra miközben magához inti a mestert és ki is fizeti az előleget. Csak miután Cralan is választ folytatja.*
- Én hazatérek a Kúriába, beszélnem kell Nestarral. Te nézz be a Barakkba. Számolj be nekik arról amit láttunk a folyónál, bár lehet, hogy már tudják. *gondolkodik el hisz láthattak Artheniorból küldött csapatokat is.*
- Siess vissza a Kúriába de ejtsd útba ismét a kovácsműhelyt is. Kíváncsi vagyok rá, hogy mennyi időbe telik elkészíteni egy kardot.
* Az utolsó szavakat már ajtónyitás közben mondja. Még egy utolsó kézszorítás, egy apró csók és Ádáz hátán eltűnik a Gazdagnegyed felé vezető úton, hogy csakis a Kúria előtt érintse lába ismét a talajt.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 08:40:19
* Miközben belépnek megtudhatja azt is Cralan milyen fegyverre vágyik. Elcsodálkozva néz rá, ezekről még csak nem is hallott. Rég járt utoljára a kovácsnál.*
- Artheniori, vagy egy Wegtoreni mesterkard. *mondja elgondolkodva majd egyenesen azokhoz a polcokhoz lép ahol ezeket a fegyvereket mutatják be. A nőstény végignézi mind az öt fegyvert de az óriási Pirtianesit egyből elveti. Sem ő sem pedig testőre nem a testükben rejlő erőről híresek, hamarabb a gyorsaságukról, szeszélyes természetükről. Bár az utóbbit inkább csak Moon mondhatja magáénak.
Az Artheniori mesterkard az igazán jó kardforgatóknak van szánva. Szóval talán ezt is ejthetik. A nőstény dobókésekkel való bánásra volt felkészítve nem magára a kardforgatás nemes mesterségére. Talán még a Lihanechi mesterkard jöhetne szóba. Bár szeszélyes penge mégis nagyban hasonlít a tőrökre amikkel Moon oly sok szeretettel tanult mindig harcolni. Sok ügyességgel lehet csak forgatni.
És ekkor ért el a sorban a legjobban nekik illeszkedőhöz. A Wegtoreni mesterkard kisebb mint a többi viszont könnyebben forgatható is, mintha kimondottan sötételfekre gondoltak volna amikor kifundálták.*
- Nekem ilyen kell. *szól határozottan majd kérdőn néz Cralanra miközben magához inti a mestert és ki is fizeti az előleget. Csak miután Cralan is választ folytatja.*
- Én hazatérek a Kúriába, beszélnem kell Nestarral. Te nézz be a Barakkba. Számolj be nekik arról amit láttunk a folyónál, bár lehet, hogy már tudják. *gondolkodik el hisz láthattak Artheniorból küldött csapatokat is.*
- Siess vissza a Kúriába de ejtsd útba ismét a kovácsműhelyt is. Kíváncsi vagyok rá, hogy mennyi időbe telik elkészíteni egy kardot.
* Az utolsó szavakat már ajtónyitás közben mondja. Még egy utolsó kézszorítás, egy apró csók és Ádáz hátán eltűnik a Gazdagnegyed felé vezető úton, hogy csakis a Kúria előtt érintse lába ismét a talajt.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 08:40:19
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 05:42:52
Üzenet elküldve: 2016-02-09 05:42:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Moon //
* Ilyen tempóban hamar elérik a kovács elszigetelt kis műhelyét. Hajnal már sokkal kezesebb, amikor megállítja a szerzetes. *
- Jó kislány. Maradj csak itt.
* Mondja maga is, de azért a másik mellé köti ki hátasát. Kissé elgondolkozik a lehetőségeken, majd megszólal. *
- Én a magam részéről egy Artheniori, vagy egy Wegtoreni mesterkardra gondoltam.
* Válaszolja, bár még nem tudja, hogy ezekben a vészterhes időkben a kovácsmesternek van e ideje ilyen komoly fegyvereket gyártani. *
- Talán érdemes lenne megfontolni. Ha ezeket a lényeket nem fogja az egyszerű acél, akkor csak a varázslataidban bízhatsz, de a elég közel kerülnek...
* Mivel még kettesben vannak, úgy véli elhagyhatja a formaságokat, amíg lehet. Nem ilyen időben kell fontoskodni. *
* Ilyen tempóban hamar elérik a kovács elszigetelt kis műhelyét. Hajnal már sokkal kezesebb, amikor megállítja a szerzetes. *
- Jó kislány. Maradj csak itt.
* Mondja maga is, de azért a másik mellé köti ki hátasát. Kissé elgondolkozik a lehetőségeken, majd megszólal. *
- Én a magam részéről egy Artheniori, vagy egy Wegtoreni mesterkardra gondoltam.
* Válaszolja, bár még nem tudja, hogy ezekben a vészterhes időkben a kovácsmesternek van e ideje ilyen komoly fegyvereket gyártani. *
- Talán érdemes lenne megfontolni. Ha ezeket a lényeket nem fogja az egyszerű acél, akkor csak a varázslataidban bízhatsz, de a elég közel kerülnek...
* Mivel még kettesben vannak, úgy véli elhagyhatja a formaságokat, amíg lehet. Nem ilyen időben kell fontoskodni. *
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-08 21:10:40
Üzenet elküldve: 2016-02-08 21:10:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
~Hmm... Sokáig elgondolkodtam. Valami oknál fogva feltörtek bennem a rossz érzések, melyeket már jó ideje elfojtottam magamban. Egy orgyilkos nem engedheti meg magának, hogy az érzései előtérbe kerüljenek. Csak a józan és ravasz ész számít. Talán ki kéne pihennem magam vagy sétálni egyet valamerre.~
*A faajtó felé veszi az irányt, majd kilép rajta, hogy a Piactérre jusson.*
*A faajtó felé veszi az irányt, majd kilép rajta, hogy a Piactérre jusson.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-08 19:24:19
Üzenet elküldve: 2016-02-08 19:24:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Városban//
*A templomot elkerülve a város iparát szeretné megtekinteni. Az érdekes az ebben az egész túrában, hogy bevethetné magát a könyvtárba, de nem biztos hogy annak lenne bármi értelme is. Olvashatna a régmúltról vagy a történelmi nagy tettekről, de egyvalamit nem találna meg, az pedig a jelen valósága. A szakterületéhez pedig ez illik a legjobban. A város törvényeiről még otthon elolvasott minden feljegyzést és megtanulta azt a keveset is Arthenior történelméről amit érdemes volt. Tehát egyetlen lényeges kérdés maradt az pedig a jelen. Ennek viszont csak személyesen tud utána járni. A saját szemével kell mindent látnia, hogy felmérhesse a gazdaság igazi erejét. A templomkertet elhagyva a kovácshoz érkezi. Amit lát azt mindennek nevezni tudja csak iparnak nem. Ez nála azt jelenti, hogy a kovács takaros és jól felszerelt, de csak egy kovács. Messze van az északi ipartól, a hatalmas kohóktól és az egymásra épülő fém megmunkálási rendszerektől. Északon több kovács céh is összefogott, hogy egymást kiegészítve hatékonyabbá tegyék a termelést. Természetesen Achim tisztábam van azzal, hogy a hegyek messze vannak, és a terület inkább a mezőgazdaságban kell mérni, de akkor is. A fémre itt is szükség van és a nagy folyó miatt nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a folyami hajózás könnyen nagy mennyiségben oda szállítsa a megfelelő érceket. A kovács előtt álldogálva a fejét csóválja és a nosztalgián túl nem érez és lát mást.
Megtudta amit akar ezért ideje továvbb állni. Az öreg lovon ülve cicceg egyet neki és félrerántja a kantárt, hogy jelezze épp ideje elhagyni ezt a területet. A ló öregsége ellenére most nem makacskodik, amúgy sem talál élelmet a lába alatt, ezért hallgat gazdájára és elindul. Már majdnem mindent látott az ifjonc tudós, amire kíváncsi volt. Már majdnem a indulna is dél felé amikor a távolból megpillantja a barakot.* ~Ezt még meg kell tekintenünk öreg barátom.~ *Paskolja meg lova nyakát oldalról. Utána ránt egyet a gyeplőn, hogy a megfelelő irányba irányítsa a hátast.*
*A templomot elkerülve a város iparát szeretné megtekinteni. Az érdekes az ebben az egész túrában, hogy bevethetné magát a könyvtárba, de nem biztos hogy annak lenne bármi értelme is. Olvashatna a régmúltról vagy a történelmi nagy tettekről, de egyvalamit nem találna meg, az pedig a jelen valósága. A szakterületéhez pedig ez illik a legjobban. A város törvényeiről még otthon elolvasott minden feljegyzést és megtanulta azt a keveset is Arthenior történelméről amit érdemes volt. Tehát egyetlen lényeges kérdés maradt az pedig a jelen. Ennek viszont csak személyesen tud utána járni. A saját szemével kell mindent látnia, hogy felmérhesse a gazdaság igazi erejét. A templomkertet elhagyva a kovácshoz érkezi. Amit lát azt mindennek nevezni tudja csak iparnak nem. Ez nála azt jelenti, hogy a kovács takaros és jól felszerelt, de csak egy kovács. Messze van az északi ipartól, a hatalmas kohóktól és az egymásra épülő fém megmunkálási rendszerektől. Északon több kovács céh is összefogott, hogy egymást kiegészítve hatékonyabbá tegyék a termelést. Természetesen Achim tisztábam van azzal, hogy a hegyek messze vannak, és a terület inkább a mezőgazdaságban kell mérni, de akkor is. A fémre itt is szükség van és a nagy folyó miatt nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a folyami hajózás könnyen nagy mennyiségben oda szállítsa a megfelelő érceket. A kovács előtt álldogálva a fejét csóválja és a nosztalgián túl nem érez és lát mást.
Megtudta amit akar ezért ideje továvbb állni. Az öreg lovon ülve cicceg egyet neki és félrerántja a kantárt, hogy jelezze épp ideje elhagyni ezt a területet. A ló öregsége ellenére most nem makacskodik, amúgy sem talál élelmet a lába alatt, ezért hallgat gazdájára és elindul. Már majdnem mindent látott az ifjonc tudós, amire kíváncsi volt. Már majdnem a indulna is dél felé amikor a távolból megpillantja a barakot.* ~Ezt még meg kell tekintenünk öreg barátom.~ *Paskolja meg lova nyakát oldalról. Utána ránt egyet a gyeplőn, hogy a megfelelő irányba irányítsa a hátast.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-08 17:06:07
Üzenet elküldve: 2016-02-08 17:06:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új felszerelés//
*Egyelőre a szegénynegyedben talál szállást, munkája nem elég kifizetődő, pedig nagyon törekszik. Bájital készleteit is annyira szűkre szabja, hogy elegendő maradjon a putrira, ahol álomra hajtja a fejét. Ma későn kelt, pedig a kovácsnál már biztosan várja az újonnan készült fegyvere.
A mindennapok szürkesége mostanság eltűnőben van. Nézőpont kérdése, hogy milyennek látja valaki. Számára most minden sötét, inkább fekete, színtelen, érzelemmentes. Arcáról is lerí ez a meggyőződés. Talán az elmúlt napok eseményei tudnak némi változást hozni az életébe.
A templomi zűrzavart nem volt kedve közelebbről megnézni, de a fénycsóvát és a villámokat ő maga is észre vette, bár nem tölti el különösebb kíváncsisággal.
Valamivel jobb kedvre derül, amint belép a kovácshoz, aki szemlátomást kedélyesen fogadja kezében a megrendelt darabbal.
Ataa szemei kissé kikerekednek, ahogyan szemügyre veszi leendő kicsikéjét és lágyan végigsimít ujjaival a pengén. A kovácsnak szólnia sem kell, hisz láthatja Ataaán, hogy meg van elégedve a látvánnyal. Kifizeti a hátralékot, amivel tartozik és szépen kipróbálja, hogyan süvít a penge használat közben. Már a következő kliensét látja maga előtt, amint végez vele, de inkább nem árulkodik foglalkozásával, főleg itt nem. Ki tudja melyik őrségi főmuftinak köpné be egy óvatlan megjegyzés vagy mozdulat miatt. Higgadtnak és óvatosnak kell lennie mindenkor.
Gyorsan az övébe csúsztatja a portékát, majd elköszön a kovácstól és hirtelen gondolatnál vezérelve a barakk felé indul.*
*Egyelőre a szegénynegyedben talál szállást, munkája nem elég kifizetődő, pedig nagyon törekszik. Bájital készleteit is annyira szűkre szabja, hogy elegendő maradjon a putrira, ahol álomra hajtja a fejét. Ma későn kelt, pedig a kovácsnál már biztosan várja az újonnan készült fegyvere.
A mindennapok szürkesége mostanság eltűnőben van. Nézőpont kérdése, hogy milyennek látja valaki. Számára most minden sötét, inkább fekete, színtelen, érzelemmentes. Arcáról is lerí ez a meggyőződés. Talán az elmúlt napok eseményei tudnak némi változást hozni az életébe.
A templomi zűrzavart nem volt kedve közelebbről megnézni, de a fénycsóvát és a villámokat ő maga is észre vette, bár nem tölti el különösebb kíváncsisággal.
Valamivel jobb kedvre derül, amint belép a kovácshoz, aki szemlátomást kedélyesen fogadja kezében a megrendelt darabbal.
Ataa szemei kissé kikerekednek, ahogyan szemügyre veszi leendő kicsikéjét és lágyan végigsimít ujjaival a pengén. A kovácsnak szólnia sem kell, hisz láthatja Ataaán, hogy meg van elégedve a látvánnyal. Kifizeti a hátralékot, amivel tartozik és szépen kipróbálja, hogyan süvít a penge használat közben. Már a következő kliensét látja maga előtt, amint végez vele, de inkább nem árulkodik foglalkozásával, főleg itt nem. Ki tudja melyik őrségi főmuftinak köpné be egy óvatlan megjegyzés vagy mozdulat miatt. Higgadtnak és óvatosnak kell lennie mindenkor.
Gyorsan az övébe csúsztatja a portékát, majd elköszön a kovácstól és hirtelen gondolatnál vezérelve a barakk felé indul.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-08 14:40:35
Üzenet elküldve: 2016-02-08 14:40:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Cralan //
* Miként azt mondta is a testőrének, lovát egyenesen a kovácsműhely felé irányította. Amikor a közelébe értek lelassítja a lovát majd megpaskolja a nyakát.*
- Jól van Ádáz, jól van. *szól majd amikor az ajtó elé érnek meg is állítja és leugrik róla.*
- Itt maradsz. *szól és ki is köti bár tudja jól, hogy az értelmes állat nem hagyná ott őket. A szerzetes felé fordul, és elgondolkodva kérdezi.*
- Milyen kardot szeretnél? *majd nemsokára hozzáteszi.*
- Mit gondolsz érdemes volna én is lecseréljem a tőrömet?
* A kérdése inkább csak afféle beszélgetést kezdeményező fajta. Több szép fegyverrel is rendelkezik, de ki tudja, talán meglát majd egyet aminek nem képes ellenállni. Amint belép a kovácsműhelybe jó alaposan körbenéz.*
* Miként azt mondta is a testőrének, lovát egyenesen a kovácsműhely felé irányította. Amikor a közelébe értek lelassítja a lovát majd megpaskolja a nyakát.*
- Jól van Ádáz, jól van. *szól majd amikor az ajtó elé érnek meg is állítja és leugrik róla.*
- Itt maradsz. *szól és ki is köti bár tudja jól, hogy az értelmes állat nem hagyná ott őket. A szerzetes felé fordul, és elgondolkodva kérdezi.*
- Milyen kardot szeretnél? *majd nemsokára hozzáteszi.*
- Mit gondolsz érdemes volna én is lecseréljem a tőrömet?
* A kérdése inkább csak afféle beszélgetést kezdeményező fajta. Több szép fegyverrel is rendelkezik, de ki tudja, talán meglát majd egyet aminek nem képes ellenállni. Amint belép a kovácsműhelybe jó alaposan körbenéz.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-06 21:06:07
Üzenet elküldve: 2016-02-06 21:06:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új felszerelés//
-Ennek már a fele se tréfa!
*Morog egyet fennhangon. Mikor ideges, rossz szokása, hogy magában megszólal. Összehúzza szemöldökeit, ráncolja homlokát és bosszúsan csücsörít. Kezei ökölbe szorulnak és határozott, de annál vadabb lépésben halad a kovácshoz új felszerelést készíttetni. Az előző elvesztésével, legutóbbi sikertelen akciójában, áldozatát hibáztatja még most is. Nem is szívesen emlékezik rá.
~Az elmúlt hatok pletykái valahogy valósággá váltak, én meg itt állok, mint valami kis gyermek játékszer nélkül. Ez elfogadhatatlan.~
Méltatlankodik magában, miközben nagy iramban szedi törpe lábait, gyors egymásutánban. Majd így folytatja.
~Artheniorba nem tudnak betörni. Ám én szívesebben alszom egy tőr társaságában. Párnával nem tudom megfojtani az ellent. És különben is, nincs munka eszköz nélkül.~*
-Na végre! Ez a város egyre nagyobb, vagy én leszek még kisebb!
-Ennek már a fele se tréfa!
*Morog egyet fennhangon. Mikor ideges, rossz szokása, hogy magában megszólal. Összehúzza szemöldökeit, ráncolja homlokát és bosszúsan csücsörít. Kezei ökölbe szorulnak és határozott, de annál vadabb lépésben halad a kovácshoz új felszerelést készíttetni. Az előző elvesztésével, legutóbbi sikertelen akciójában, áldozatát hibáztatja még most is. Nem is szívesen emlékezik rá.
~Az elmúlt hatok pletykái valahogy valósággá váltak, én meg itt állok, mint valami kis gyermek játékszer nélkül. Ez elfogadhatatlan.~
Méltatlankodik magában, miközben nagy iramban szedi törpe lábait, gyors egymásutánban. Majd így folytatja.
~Artheniorba nem tudnak betörni. Ám én szívesebben alszom egy tőr társaságában. Párnával nem tudom megfojtani az ellent. És különben is, nincs munka eszköz nélkül.~*
-Na végre! Ez a város egyre nagyobb, vagy én leszek még kisebb!
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-02 20:57:33
Üzenet elküldve: 2016-02-02 20:57:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
*Másnap kipihenten ébred. Talán az elfogyasztott italok hatása, hogy meglehetősen nyugodtan aludta át az éjszakát, annak ellenére, hogy éppen lenne min gondolkoznia. Persze, tegyük hozzá, hogy a legtöbb energiát felemésztő agymunkára már talált ki választ, és közben kellően el is fáradt ahhoz, hogy ne csak a bájitalra fogja. A nyugodt, világ rosszától elvonult szálláshelyi menedék is segítette, és annak a reménye is, hogy a mai napon elindulhat a tényleges változás útján is. Első lépcsője ennek a kovácsműhely, ahol az újdonsült fegyverét megszerezheti. Ez a hőn áhított lovagi kard, ami mindenképpen hatékonyabb harcmodort kívánhat meg, mint az eddigi hosszú kard-pajzs párosítás, de legalábbis offenzívebb magatartást.*
-Üdvözlöm! Szeretnék csináltatni egy lovagi kardot. A markolati részt úgy kívánom, hogy bükkbából legyen, vörös bőrrel körbetekerve. A gomb ábrázoljon a masszívsága mellett egy vörösre festett csuklyás varázslót, vagy szerzetest, akinek arca valamiféle más anyaggal olyanná van változtatva, mintha a csuklyáról az árnyék rávetülne. Arcvonásai ne legyenek elnagyoltak, de túlzottan részletesek sem. A keresztvas lehet hagyományosan feketés beütésű erős fém, a penge pedig szimplán erezett stílusú, a vércsatorna színe pedig teljes egészében igazodjon a markolat színéhez. Meg tudja oldani?
*Nincs túldíszítve az általa rendelt kard, mégis esztétikus, szép és egyedi darab lesz. A lovag legfőbb fegyvere, és az élete a háborúban ez lesz! Hát adjuk meg a módját!*
-Üdvözlöm! Szeretnék csináltatni egy lovagi kardot. A markolati részt úgy kívánom, hogy bükkbából legyen, vörös bőrrel körbetekerve. A gomb ábrázoljon a masszívsága mellett egy vörösre festett csuklyás varázslót, vagy szerzetest, akinek arca valamiféle más anyaggal olyanná van változtatva, mintha a csuklyáról az árnyék rávetülne. Arcvonásai ne legyenek elnagyoltak, de túlzottan részletesek sem. A keresztvas lehet hagyományosan feketés beütésű erős fém, a penge pedig szimplán erezett stílusú, a vércsatorna színe pedig teljes egészében igazodjon a markolat színéhez. Meg tudja oldani?
*Nincs túldíszítve az általa rendelt kard, mégis esztétikus, szép és egyedi darab lesz. A lovag legfőbb fegyvere, és az élete a háborúban ez lesz! Hát adjuk meg a módját!*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-31 19:01:28
Üzenet elküldve: 2016-01-31 19:01:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megérkezik hát az épület mögé. Tűnődik egy kicsit, hogy mit tegyen: bemenjen, vagy folytassa tovább útját a nagyobb hangzavar felé? Minden bizonnyal a nagyobb hangzavar több veszélyt is jelent, ellenben ott nagyobb eséllyel talál is valakit, aki útbaigazítja. Végül megvonja vállát és megkeresi e hely bejáratát. Hiszen nem lehet tudni, hogy mit hall odabent, ha egyáltalán találkozik ott valakivel. Lehet, hogy pont azt javasolja, hogy meneküljön innen, mert itt vadásznak az óriásokra, vagy ilyesmi. Mondjuk akkor már ez a magányos épület sem valami biztonságos, de hát egye fene, ezzel próbálkozik először. Már csak azért is, mert ez van közelebb. Ha nem tud meg itt semmit még mindig mehet tovább a piactér felé, viszont visszafelé már sokkal több idő lenne. Ilyesmi gondolatok cikáznak gondolataiban, miközben kinyitja a kovácsműhely ajtaját és belép a páradús helyiségbe. Az olvadt fém illata egyből megcsapja, és máris eszébe jut az ehhez tartozó többi, igen jó emlékeket előidéző dolog. Például a harc. Testvéreivel gyakran harcolt odahaza, míg ők lassanként el nem hagyták az otthont. Akkor már nem volt kivel, így igen ritkán vette elő a rozsda rágta kardját. Jelenlegi fegyverét, ezt a lándzsát is csak a miheztartás végett vitte el otthonról.
Végignéz a helyiségben. ~ Ez valami… Hely lehet… Akkor lehet, hogy nem is baj, hogy elfelejtettem kopogni… ~ Jut eszébe, aztán keresni kezd. Egy embert. Vagy mást. A lényeg, hogy tudjon beszélni. Meg is találja a kovácsot és trécselni kezd vele mindenféle marhaságról. Először azt kérdezi meg, hogy nem-e vadásznak itt az óriásokra, aztán, hogy mi ez a hely. Még kérdez pár apróságot, de aztán úgy, ahogy jött, megy is.
~ Na, máris okosabb vagyok. Bár nem értem, miért nem rajzolták rá a térképre ezt a Kovácsműhelyt? Pedig elég nagy településnek tűnik. ~ Mélázik, miközben lassan eltűnik a kofák közt… Legalábbis eltűnne, ha nem látszódna ki a feje búbja továbbra is. Még szerencse, hogy nem tolvajnak állt az óriásunk, mert akkor nem lenne olyan eredményes, mint így… Így… Utazóként. *
Végignéz a helyiségben. ~ Ez valami… Hely lehet… Akkor lehet, hogy nem is baj, hogy elfelejtettem kopogni… ~ Jut eszébe, aztán keresni kezd. Egy embert. Vagy mást. A lényeg, hogy tudjon beszélni. Meg is találja a kovácsot és trécselni kezd vele mindenféle marhaságról. Először azt kérdezi meg, hogy nem-e vadásznak itt az óriásokra, aztán, hogy mi ez a hely. Még kérdez pár apróságot, de aztán úgy, ahogy jött, megy is.
~ Na, máris okosabb vagyok. Bár nem értem, miért nem rajzolták rá a térképre ezt a Kovácsműhelyt? Pedig elég nagy településnek tűnik. ~ Mélázik, miközben lassan eltűnik a kofák közt… Legalábbis eltűnne, ha nem látszódna ki a feje búbja továbbra is. Még szerencse, hogy nem tolvajnak állt az óriásunk, mert akkor nem lenne olyan eredményes, mint így… Így… Utazóként. *
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-28 14:54:17
Üzenet elküldve: 2016-01-28 14:54:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos//
*Meglepődik, mikor egy kovácsműhelybe térnek be. El is kezdene szertenézni, mert elég látványos a sok falra akasztott fegyver, azonban azt kell, hogy tapasztalja, a fiú nem áll meg, épp csak odaköszön a kovácsnak.
Zavartan maga is biccent egyet, majd szapora léptekkel követi Taitost, immár kifelé.*
- Medve? - *kérdi már odakint, hunyorogva-somolyogva, mert sejti, hogy a wargot említhette így a fiú.
Majd folytatják a beszélgetést, ahol félbehagyták. Taitos a fajával magyarázza Kriyon viselkedését, és Krestvir belátja, hogy ebben lehet valami. A körülmények, amiben az ember él, jócskán befolyásolhatják a személyiségét.
A következőkre viszont már a fejét rázza.*
- Én nem is Kriyonról beszéltem, csak… általánosságban, az alkalmazkodásról, elfogadásról. Mondtam, őt még nem ismerem, még nem tudnám megítélni. Ahogy mást sem… Még annak is adok esélyt, hogy később talán kedvelni fogom. - *magyarázza meg, amit úgy gondolja, félreérthetően fogalmazott meg az előbb.
Az erdőhöz kiérve gyönyörködtetik az alkony színei. Még nem aggódik komolyan a rá következő sötétség miatt, egyelőre biztonságban érzi magát és nyugodt.
Taitos kijelentésére nem felel, csak egy pillantással. Várakozással néz elébe az újabb leckének.*
*Meglepődik, mikor egy kovácsműhelybe térnek be. El is kezdene szertenézni, mert elég látványos a sok falra akasztott fegyver, azonban azt kell, hogy tapasztalja, a fiú nem áll meg, épp csak odaköszön a kovácsnak.
Zavartan maga is biccent egyet, majd szapora léptekkel követi Taitost, immár kifelé.*
- Medve? - *kérdi már odakint, hunyorogva-somolyogva, mert sejti, hogy a wargot említhette így a fiú.
Majd folytatják a beszélgetést, ahol félbehagyták. Taitos a fajával magyarázza Kriyon viselkedését, és Krestvir belátja, hogy ebben lehet valami. A körülmények, amiben az ember él, jócskán befolyásolhatják a személyiségét.
A következőkre viszont már a fejét rázza.*
- Én nem is Kriyonról beszéltem, csak… általánosságban, az alkalmazkodásról, elfogadásról. Mondtam, őt még nem ismerem, még nem tudnám megítélni. Ahogy mást sem… Még annak is adok esélyt, hogy később talán kedvelni fogom. - *magyarázza meg, amit úgy gondolja, félreérthetően fogalmazott meg az előbb.
Az erdőhöz kiérve gyönyörködtetik az alkony színei. Még nem aggódik komolyan a rá következő sötétség miatt, egyelőre biztonságban érzi magát és nyugodt.
Taitos kijelentésére nem felel, csak egy pillantással. Várakozással néz elébe az újabb leckének.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-28 07:15:07
Üzenet elküldve: 2016-01-28 07:15:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Sietnek, így Taitos egy hirtelen ötlettől vezérelve a Piacról hirtelen kifordulással a kovácsfelé veszi az irányt.*
~Erre a leggyorsabb, csak engedjen át.~
*Minthogy most szívességet kérnek, vagy elég pofátlanul átjárónak használják a kovács üzletét Taitos nem válaszol olyan bőven Krestvir kérdésére, helyette köszön a kovácsnak.*
-Üdv! Képzelje, kaptam medve nyerget.
*Szól oda neki, hisz ő nem volt hajlandó megcsinálni egy ilyen különleges darabot neki, aztán csak int egyet, és a hátsó ajtó felé veszi az irányt.*
~Majd utánam jön, ha nem tetszik neki.~
*Gondolja a fiú, de talán elég gyorsan történnek az események ahhoz, hogy a kovács bölcsebbnek lássa hagyni kényszer vendégeit távozni.*
-Ez egy ősi vita, amit a vér gerjeszt.
*Mondja végül Krestvirnek, ahogy ráakadnak az ajtóra.*
-Kriyon fattyúnak számít az elfek között, és úgy is viselkedik.
*Hisz Taitos látott már nem egy félvért, akik igazán rendesek voltak.*
-De ennek ellenére a rend szerencsére csak az unalmas napokban bomlik. Tudják mindannyian, hogy hol a határ, ezért szerintem senkit nem kell kidobálni. Te hogy látod?
*Aztán mikor kilépnek jobbjukon már igen vöröses fényben játszik az ég, de előttük felsejlik az erdő.*
-Gyere, már nem sok, és odaérünk. Most megint valami újat fogok mutatni.
*Jelenti ki, mert talán a lány új életében még soha nem meditált.*
*Sietnek, így Taitos egy hirtelen ötlettől vezérelve a Piacról hirtelen kifordulással a kovácsfelé veszi az irányt.*
~Erre a leggyorsabb, csak engedjen át.~
*Minthogy most szívességet kérnek, vagy elég pofátlanul átjárónak használják a kovács üzletét Taitos nem válaszol olyan bőven Krestvir kérdésére, helyette köszön a kovácsnak.*
-Üdv! Képzelje, kaptam medve nyerget.
*Szól oda neki, hisz ő nem volt hajlandó megcsinálni egy ilyen különleges darabot neki, aztán csak int egyet, és a hátsó ajtó felé veszi az irányt.*
~Majd utánam jön, ha nem tetszik neki.~
*Gondolja a fiú, de talán elég gyorsan történnek az események ahhoz, hogy a kovács bölcsebbnek lássa hagyni kényszer vendégeit távozni.*
-Ez egy ősi vita, amit a vér gerjeszt.
*Mondja végül Krestvirnek, ahogy ráakadnak az ajtóra.*
-Kriyon fattyúnak számít az elfek között, és úgy is viselkedik.
*Hisz Taitos látott már nem egy félvért, akik igazán rendesek voltak.*
-De ennek ellenére a rend szerencsére csak az unalmas napokban bomlik. Tudják mindannyian, hogy hol a határ, ezért szerintem senkit nem kell kidobálni. Te hogy látod?
*Aztán mikor kilépnek jobbjukon már igen vöröses fényben játszik az ég, de előttük felsejlik az erdő.*
-Gyere, már nem sok, és odaérünk. Most megint valami újat fogok mutatni.
*Jelenti ki, mert talán a lány új életében még soha nem meditált.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-25 19:15:58
Üzenet elküldve: 2016-01-25 19:15:58
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Na ennyit a piactérről. Nem remélt sokat és nem is kapott sokat. Ma amúgy sem valami nagy itt a nyüzsgés és különben sem azok vannak most a piactéren akik annyira harcolni akarnának. Aki igazán küzdeni szeretne az már kinn van a csatatéren. Építi az erősítést a kikötőben, vagy üti vágja a hullákat a karavánpihenő körül. Esetleg valami vidéki uracska birtokát védelmezi. Szülei azt írták nekik nincs sok gondjuk. Ők keletre mentek el valami távoli rokon családjához akik még meg tudják védeni magukat.
Kellemetlen sóhaj hagyja el a száját ahogy mindezek után ismét a kovácsműhelybe lép. Ezúttal teljesen más minden mint reggel. A kalapács jár, a kovács dolgozik. A fegyverek a falon mintha jobban csillognának, és több a fény, több az élet az egész épületben.*
-Szép jó napot uram el tetszett készülni? *Teszi fel a kérdést a mesterembernek aki nyilván igencsak meglepődik, hogy a reggeli aranyifjú mostanra kemény vértű városőrré vedlette át magát. Két megjelenési formája között elég nagy változások vannak. Most már nyilván érti is mire kellett az a fehér toll bár, tény, hogy a sisakon így is jól mutat. Jó nagy madárból lehetett kitépve, hogy díszítőelem legyen egy egyszerű fémdarabon mert rettentően szembetűnő, és messze kirí a Glimriorathan család megszokott smaragd és sötétkék színei közül és az azokat elválasztó arany vonalaktól. Mondjuk a mezei pikkelyvért és a vörös köpeny se megy jól hozzá, de ezen majd még csiszolnak egy keveset. Ha egyszer sok pénze lesz majd vásárol magának egy első rangú páncélt és minden mást ami egy rendes lovagnak kell, bár előtte talán nem ártana valami házat néznie, mert ennyi mindent nem tarthat a barakkban. Kivéve persze, ha a hadnagya megengedi. Talán ez a könnyebben járható út. Átveszi a sisakot, kifizeti a pluszmunka árát aztán meg is indul a szegénynegyed felé. Nem akar itt sokat tökölni.*
Kellemetlen sóhaj hagyja el a száját ahogy mindezek után ismét a kovácsműhelybe lép. Ezúttal teljesen más minden mint reggel. A kalapács jár, a kovács dolgozik. A fegyverek a falon mintha jobban csillognának, és több a fény, több az élet az egész épületben.*
-Szép jó napot uram el tetszett készülni? *Teszi fel a kérdést a mesterembernek aki nyilván igencsak meglepődik, hogy a reggeli aranyifjú mostanra kemény vértű városőrré vedlette át magát. Két megjelenési formája között elég nagy változások vannak. Most már nyilván érti is mire kellett az a fehér toll bár, tény, hogy a sisakon így is jól mutat. Jó nagy madárból lehetett kitépve, hogy díszítőelem legyen egy egyszerű fémdarabon mert rettentően szembetűnő, és messze kirí a Glimriorathan család megszokott smaragd és sötétkék színei közül és az azokat elválasztó arany vonalaktól. Mondjuk a mezei pikkelyvért és a vörös köpeny se megy jól hozzá, de ezen majd még csiszolnak egy keveset. Ha egyszer sok pénze lesz majd vásárol magának egy első rangú páncélt és minden mást ami egy rendes lovagnak kell, bár előtte talán nem ártana valami házat néznie, mert ennyi mindent nem tarthat a barakkban. Kivéve persze, ha a hadnagya megengedi. Talán ez a könnyebben járható út. Átveszi a sisakot, kifizeti a pluszmunka árát aztán meg is indul a szegénynegyed felé. Nem akar itt sokat tökölni.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-23 16:15:35
Üzenet elküldve: 2016-01-23 16:15:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Nyitásra ér oda. Arcán a tegnapi munka fáradalmával ingujján a reggeli szíverősítő által meghagyott barnás folttal nyit be a kovács kis munkaboltjába, ahol a ház ura szintén próbálja elkezdeni a napot, befűteni a kohót, előkészíteni a vasat és a ismét megtölteni a helyet a csattogó kalapács hangjával és az olvadó vas illatával.*
-Jó reggelt. *Köszön még félálomban amiből remélhetőleg felébred mire munkahelyére visszatér. Itt is most jár először ám a falakon lógó számtalan fegyver láttán egyszerűen muszáj elámulnia. Csodás eszközök egész garmadája látszik a falakon. Íjpuskák, kardok, pajzsok, különleges berakású és mesteri módon díszített páncélok. Szinte csorog a nyála ahogy rájuk néz.*
-A nevem Aoneer Hraefg Glimriorathan, ha minden igaz van itt valami a számomra. *Mondja és várja vajon mi is volt az amit ősei megrendeltek a helyi acélművestől. És valóban megdobban a szíve mikor meglátja.
A gyönyörű lovagi sisak mely elé kerül, épp olyan mestermű mint a többi, a falakon látható eszköz. Fényes, erős anyagú, oldalára arany filigránnal mintázták rá a tenger hullámait mely családjának egyik legfontosabb jelképe. Rostélya mint egyetlen széles pajzs borul az arcra, belseje puha, rugalmas. Ha ezt viseli akár egy téglával is fejbe dobhatják semmi baja nem lenne tőle. A szemnyílás jól védett, mégis széles látóteret biztosít. Egy Aoneer féle katonának valódi kincs az ilyen. Csupán egy probléma van az egésszel. A toll. Szülei ugyanis elfelejtették ezt a tiszti rangjelzést kérni, lévén nem tudtak fiuk ideiglenes kinevezéséről.*
-Gyönyörű. *Mondja. Biztos drága mulatság volt egy ilyet elkészíttetni, no nem annyira mint egy teljes vértet, vagy egy mesterkardot, de akkor is drága, és a szemmel látható praktikum mellett neki ezt is értékelnie kell. Egy rövid próba után tehát visszaadja a fejfedőt a kovácsnak és megkéri szerkesszen még egy nagy fehér tollat a tetejére. Persze odaerősíthetné az oldalára, vagy a rostély mellé is betűzhetné. De ilyen olcsó megoldások nem állnának jól egy ennyire minőségi eszköznek. Egyszóval még várnia kell.*
-Jó reggelt. *Köszön még félálomban amiből remélhetőleg felébred mire munkahelyére visszatér. Itt is most jár először ám a falakon lógó számtalan fegyver láttán egyszerűen muszáj elámulnia. Csodás eszközök egész garmadája látszik a falakon. Íjpuskák, kardok, pajzsok, különleges berakású és mesteri módon díszített páncélok. Szinte csorog a nyála ahogy rájuk néz.*
-A nevem Aoneer Hraefg Glimriorathan, ha minden igaz van itt valami a számomra. *Mondja és várja vajon mi is volt az amit ősei megrendeltek a helyi acélművestől. És valóban megdobban a szíve mikor meglátja.
A gyönyörű lovagi sisak mely elé kerül, épp olyan mestermű mint a többi, a falakon látható eszköz. Fényes, erős anyagú, oldalára arany filigránnal mintázták rá a tenger hullámait mely családjának egyik legfontosabb jelképe. Rostélya mint egyetlen széles pajzs borul az arcra, belseje puha, rugalmas. Ha ezt viseli akár egy téglával is fejbe dobhatják semmi baja nem lenne tőle. A szemnyílás jól védett, mégis széles látóteret biztosít. Egy Aoneer féle katonának valódi kincs az ilyen. Csupán egy probléma van az egésszel. A toll. Szülei ugyanis elfelejtették ezt a tiszti rangjelzést kérni, lévén nem tudtak fiuk ideiglenes kinevezéséről.*
-Gyönyörű. *Mondja. Biztos drága mulatság volt egy ilyet elkészíttetni, no nem annyira mint egy teljes vértet, vagy egy mesterkardot, de akkor is drága, és a szemmel látható praktikum mellett neki ezt is értékelnie kell. Egy rövid próba után tehát visszaadja a fejfedőt a kovácsnak és megkéri szerkesszen még egy nagy fehér tollat a tetejére. Persze odaerősíthetné az oldalára, vagy a rostély mellé is betűzhetné. De ilyen olcsó megoldások nem állnának jól egy ennyire minőségi eszköznek. Egyszóval még várnia kell.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-11 16:58:35
Üzenet elküldve: 2016-01-11 16:58:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
*Az épület távolról kisebbnek tűnt, mint amekkora valójában. Odaérkezvén a mestert keresi Cotys, hogy útbaigazítást kérjen tőle, de mielőtt megtalálhatná, már választ is kapott fel nem tett kérdésére. Az oldalt nyíló ajtó mögül semmivel össze nem téveszthető zajok szűrődnek át. Egy nagyobb tér vagy piac lehet az. Cotys céljának épp megfelelő hely. Ételt italt ott találhat bőven, s a fogadók sem lehetnek messze onnan. Ráadásul az imént keserűen vette tudomásul, hogy nincs dohánya. Azt is be kellene szerezni valahol, de sürgősen. Nem keresi hát a ház urát, hanem kinyitja azt a bizonyos ajtót.*
*Az épület távolról kisebbnek tűnt, mint amekkora valójában. Odaérkezvén a mestert keresi Cotys, hogy útbaigazítást kérjen tőle, de mielőtt megtalálhatná, már választ is kapott fel nem tett kérdésére. Az oldalt nyíló ajtó mögül semmivel össze nem téveszthető zajok szűrődnek át. Egy nagyobb tér vagy piac lehet az. Cotys céljának épp megfelelő hely. Ételt italt ott találhat bőven, s a fogadók sem lehetnek messze onnan. Ráadásul az imént keserűen vette tudomásul, hogy nincs dohánya. Azt is be kellene szerezni valahol, de sürgősen. Nem keresi hát a ház urát, hanem kinyitja azt a bizonyos ajtót.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-08 11:31:24
Üzenet elküldve: 2016-01-08 11:31:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A piaci forgatagból kikerülve némi újabb kérdezősködés segítségével csak megtalálja a kovácsműhelyet. Nem kívánja igénybe venni a kovács szolgáltatásait csupán áthalad rajta. Az erdőszéli tisztásra még szeretne eljutni mielőtt elhagyja a várost ugyanis azt hallotta, hogy ebben az időben igazán szép és nyugodt környezetet biztosít. A kovácsműhelyen áthaladva igyekszik tovább úti céljára. Készített magának egyik táskájába elemózsiát amivel akár több napot is képes túlélni ezért nem aggódik a hosszú út miatt.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-06 18:49:09
Üzenet elküldve: 2016-01-06 18:49:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Beletelik egy kevés időbe, mire Dryrron megtalálja a Kovácsműhelyt. Csupán annyi rémlik számára, hogy a Piac közelében van, így első körben visszatér oda ahol az iránytűket vették a többiekkel. Innen próbál tájékozódni, és szerencsére rá is lel az épületre melynek ajtaja fölött cégér hirdeti tulajdonosa mesterségét.
A félvér összedörzsöli tenyerét. Kezd hűvösödni. Egy nagy lépéssel hamar bent is terem, ahol már élvezheti a helyiség nyújtotta párás meleget. Kezeit karba fonja és nézelődni kezd a kiállított darabok között. Van itt egy- és kétkezes kardoktól kezdve a fejszéken és buzogányokon át minden, mit egy harcos magának kívánhat. Az egyik falnál páncélzatok sorakoznak. A férfi közelről veszi szemügyre a csillogó felszereléseket, majd ahogyan a kovácsmester előkerül hirtelen lép el tőlük, hogy köszöntse a fickót.*
- Jó napot! *Mondja először amaz, melyet Dryrron halkan viszonoz.*
- Segíthetek? *Kérdi a mesterember készségesen.*
- Vesszőt szeretnék, számszeríjhoz. *A félvér közelebb sétál a mesterhez. Egyenes, nyílt embernek látszik, nem kell kertelniük bájcsevejjel. Üzletelni jött, a férfi pedig üzletet kötni van itt.*
- Na és mekkorát? *Sóhajt fel a kovács, miközben üllőjére támaszkodik. Nem arra, amelyiket korábban használta, hanem egy másik, nagyobbra mely jelenleg parlagon áll.
Dryrron megköszörüli torkát.*
- Közepeset? *Kérdi bizonytalanul. El kellett volna hoznia a fegyvert, lecsapni a pultra és úgy mondani. Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan megállapítják majd róla mennyire nem ért az íjakhoz, de a mester egyelőre nem tűnik bosszúsnak. Csupán felvonja bal szemöldökét, majd megfordul, és a falra mutat, ahol különböző méretű és kidolgozású számszeríjak sorakoznak.*
- Ilyenje van? *Bizonyára rájött, hogy hiába is hozakodna elő szakkifejezésekkel a felemás szeműnek, és inkább mint valami pólyásnak, vizuális reprezentációba kezd.*
- Nem. *Krákogja a félvér, és a mellette lévő darabra mutat.* Inkább olyan.
*A kovács bólint, hümmög egy keveset, majd csípőre tett kézzel közli:*
- Most épp nincs belőle, de pár napon belül elkészülök egy tegeznyivel.
*Dryrron bólint. Úgy sincs rá hirtelen szüksége. Megalkuszik hát az árat illetően (szerencsére pénz kérdésben már jártasabb), és elköszön a mestertől, aki közvetlenül munkához is lát.*
A félvér összedörzsöli tenyerét. Kezd hűvösödni. Egy nagy lépéssel hamar bent is terem, ahol már élvezheti a helyiség nyújtotta párás meleget. Kezeit karba fonja és nézelődni kezd a kiállított darabok között. Van itt egy- és kétkezes kardoktól kezdve a fejszéken és buzogányokon át minden, mit egy harcos magának kívánhat. Az egyik falnál páncélzatok sorakoznak. A férfi közelről veszi szemügyre a csillogó felszereléseket, majd ahogyan a kovácsmester előkerül hirtelen lép el tőlük, hogy köszöntse a fickót.*
- Jó napot! *Mondja először amaz, melyet Dryrron halkan viszonoz.*
- Segíthetek? *Kérdi a mesterember készségesen.*
- Vesszőt szeretnék, számszeríjhoz. *A félvér közelebb sétál a mesterhez. Egyenes, nyílt embernek látszik, nem kell kertelniük bájcsevejjel. Üzletelni jött, a férfi pedig üzletet kötni van itt.*
- Na és mekkorát? *Sóhajt fel a kovács, miközben üllőjére támaszkodik. Nem arra, amelyiket korábban használta, hanem egy másik, nagyobbra mely jelenleg parlagon áll.
Dryrron megköszörüli torkát.*
- Közepeset? *Kérdi bizonytalanul. El kellett volna hoznia a fegyvert, lecsapni a pultra és úgy mondani. Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan megállapítják majd róla mennyire nem ért az íjakhoz, de a mester egyelőre nem tűnik bosszúsnak. Csupán felvonja bal szemöldökét, majd megfordul, és a falra mutat, ahol különböző méretű és kidolgozású számszeríjak sorakoznak.*
- Ilyenje van? *Bizonyára rájött, hogy hiába is hozakodna elő szakkifejezésekkel a felemás szeműnek, és inkább mint valami pólyásnak, vizuális reprezentációba kezd.*
- Nem. *Krákogja a félvér, és a mellette lévő darabra mutat.* Inkább olyan.
*A kovács bólint, hümmög egy keveset, majd csípőre tett kézzel közli:*
- Most épp nincs belőle, de pár napon belül elkészülök egy tegeznyivel.
*Dryrron bólint. Úgy sincs rá hirtelen szüksége. Megalkuszik hát az árat illetően (szerencsére pénz kérdésben már jártasabb), és elköszön a mestertől, aki közvetlenül munkához is lát.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-05 21:27:35
Üzenet elküldve: 2016-01-05 21:27:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kuhn mögött erősen csapódik be az ajtó. A téli idő közeledik a város felé, így egy kis szél teljesen elfogadható. A kovácsműhely melege gyorsan felmelegíti az óriást, aki komor arccal lép közelebb az éppen dolgozó mesterhez. A kovács éppen valami pengefélét élez, segédje pedig sürögve-forogva pakol ládákat és zsákokat, gyorsan tűnik el és fel a hátsó raktár ajtajában. Az üdvözlő pillantásokra Kuhn biccent, majd tekintetével végigpásztázza a portékákat. Mitagadás, rengeteg igazán szép holmi közül választhat az ember, azonban ő jobb szeret az egyszerű fegyverekkel bánni. Hűséges botja évek óta jár mellette és még sohasem hagyta cserben, pedig már jópár csonton és háton kipróbálta. Kuhn érdeklődve lép közelebb a mesterhez, aki munkájában megállva tekint fel az óriásra.*
- Mit szeretne? *kérddezi kurtán* Páncél? Sisak?
- Inkább valami hasznosabbat. Ezek úri mulatságok. *mosolyodik el halványan. Balra tekint, ahol a falon nem messze tőlük balták és hasonszőrű fegyverek sorakoznak. Az óriás hunyorogva méricskéli őket, majd végül vaskos ujjával egy fokosra mutat.* Hogyé adja?
- Olcsón. A fokoshoz nem sok anyag kell. Egy kis acél meg fa, és kész is. *jelenti ki keresztbe font kézzel az idegen.*
- Az acélt magára bízom, de a fát, ha megengedi... *szólal meg újra a vásárló, majd sétabotját a pultra helyezi. A faragott 'fegyver' tompán koppan az asztallapon.* ... ebből készítse. Kipróbált fa ez, jó lesz nyélnek is.
*Az óriás kérésére a kovács egy pillanatig összehúzza szemeit, majd finoman a kezébe veszi a botot. Pár másodpercnyi hozzáértő vizslatás után (alig észrevehető elismeréssel a hangjában) szólal meg újra.*
- Szép, erős fa ez. Tölgy? Akác? *teszi fel kérdését végül.*
- Ugyan. Szitkafa. *válaszol büszkén az óriás.* Kibírja ez még a villámot is, aztmondom! *Dicséri társát büszkén. A kovács néhány másodpercnyi hallgatás után újra kurta választ ad.*
- Ritka... de persze, megtudom oldani. Pár nap és készen is lesz. Ugorjon be, hogyha legközelebb errejár és már át is veheti hogyha kifizette. Egyéb kérés? *Kérdez újra, a botot segédjéhez csúsztatva, aki egy ügyes mozdulattal egy darab anyagot teker köré. A kérdésre Kuhn csak meghúzza válát, majd mosolyogva megköszön mindent. Láthatóan bízik a kovács ügyességében és tudásában. Mivel nem akad többé más dolga (viszont lassan esteledik és rendjében biztosan meleg vacsora fogadja majd) gyors ütemben távozik és a gazdagnegyed felé veszi az irányt.*
- Mit szeretne? *kérddezi kurtán* Páncél? Sisak?
- Inkább valami hasznosabbat. Ezek úri mulatságok. *mosolyodik el halványan. Balra tekint, ahol a falon nem messze tőlük balták és hasonszőrű fegyverek sorakoznak. Az óriás hunyorogva méricskéli őket, majd végül vaskos ujjával egy fokosra mutat.* Hogyé adja?
- Olcsón. A fokoshoz nem sok anyag kell. Egy kis acél meg fa, és kész is. *jelenti ki keresztbe font kézzel az idegen.*
- Az acélt magára bízom, de a fát, ha megengedi... *szólal meg újra a vásárló, majd sétabotját a pultra helyezi. A faragott 'fegyver' tompán koppan az asztallapon.* ... ebből készítse. Kipróbált fa ez, jó lesz nyélnek is.
*Az óriás kérésére a kovács egy pillanatig összehúzza szemeit, majd finoman a kezébe veszi a botot. Pár másodpercnyi hozzáértő vizslatás után (alig észrevehető elismeréssel a hangjában) szólal meg újra.*
- Szép, erős fa ez. Tölgy? Akác? *teszi fel kérdését végül.*
- Ugyan. Szitkafa. *válaszol büszkén az óriás.* Kibírja ez még a villámot is, aztmondom! *Dicséri társát büszkén. A kovács néhány másodpercnyi hallgatás után újra kurta választ ad.*
- Ritka... de persze, megtudom oldani. Pár nap és készen is lesz. Ugorjon be, hogyha legközelebb errejár és már át is veheti hogyha kifizette. Egyéb kérés? *Kérdez újra, a botot segédjéhez csúsztatva, aki egy ügyes mozdulattal egy darab anyagot teker köré. A kérdésre Kuhn csak meghúzza válát, majd mosolyogva megköszön mindent. Láthatóan bízik a kovács ügyességében és tudásában. Mivel nem akad többé más dolga (viszont lassan esteledik és rendjében biztosan meleg vacsora fogadja majd) gyors ütemben távozik és a gazdagnegyed felé veszi az irányt.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-04 06:11:59
Üzenet elküldve: 2016-01-04 06:11:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Felderítés //
* A kimerítő edzés után a megbeszélt időpontban érkezik, hogy ténylegesen átvegye a páncélját. Egy végső próba után a kovácsinas már segíti is fel a barbárra a vértet, megmutatva neki a lehető legegyszerűbb le, illetve felvételi módokat. Továbbá arra is figyelmezteti, hogy kerülje el a ruha nélküli viselését, mert bár maga a bőr ugyan ki van készítve, a méregnek még mindig lehet némi hatása a bőrre. Kriag figyelmesen hallgat, s rá is bólint a hallottakra. A hordónyi mellkason most már egy masszív vért feszül, tovább növelve a harcos értékét. Még egy maroknyi arany átvándorol a kovácsinashoz, Kriag pedig elindul vissza a majorságba. *
* A kimerítő edzés után a megbeszélt időpontban érkezik, hogy ténylegesen átvegye a páncélját. Egy végső próba után a kovácsinas már segíti is fel a barbárra a vértet, megmutatva neki a lehető legegyszerűbb le, illetve felvételi módokat. Továbbá arra is figyelmezteti, hogy kerülje el a ruha nélküli viselését, mert bár maga a bőr ugyan ki van készítve, a méregnek még mindig lehet némi hatása a bőrre. Kriag figyelmesen hallgat, s rá is bólint a hallottakra. A hordónyi mellkason most már egy masszív vért feszül, tovább növelve a harcos értékét. Még egy maroknyi arany átvándorol a kovácsinashoz, Kriag pedig elindul vissza a majorságba. *
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-02 10:52:28
Üzenet elküldve: 2016-01-02 10:52:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Sietek, ahogy tudok. *Ígéri meg Rhebossenak, majd a kovácshoz fordul. Nem könnyű, sőt határozottan nehéz egy ilyen különleges portékára alkudni, még akkor is, ha csak felpróbálni, kölcsönbe szeretnék. Nem holmi vértről vagy fegyverről van szó, valami olyanról, ami még a mesterkardok különlegességén is túlmutat. Ezért történhet meg tehát, hogy Svir nem csak a kovácsműhely melegétől izzad meg kérésének előadása, majd az azt követő további érvelés közben. Végül viszont csak eljutnak a kézrázásig, majd még néhány kedélyes szó után elégedetten távozik a színről.*
~Csak találjam meg azokat a Kini ikreket!~
*Gondolja kifelé menet nagyon titokzatosan.*
- Sietek, ahogy tudok. *Ígéri meg Rhebossenak, majd a kovácshoz fordul. Nem könnyű, sőt határozottan nehéz egy ilyen különleges portékára alkudni, még akkor is, ha csak felpróbálni, kölcsönbe szeretnék. Nem holmi vértről vagy fegyverről van szó, valami olyanról, ami még a mesterkardok különlegességén is túlmutat. Ezért történhet meg tehát, hogy Svir nem csak a kovácsműhely melegétől izzad meg kérésének előadása, majd az azt követő további érvelés közben. Végül viszont csak eljutnak a kézrázásig, majd még néhány kedélyes szó után elégedetten távozik a színről.*
~Csak találjam meg azokat a Kini ikreket!~
*Gondolja kifelé menet nagyon titokzatosan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073