Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-10 11:45:37
Üzenet elküldve: 2012-01-10 11:45:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Eton pereccel a kezében sétál el a kovácsműhely cégére alatt, és megörül, hogy könnyedén megtalálta ezt a helyet is. Tudja, hogy valószínűleg nem fog egy félórán belül visszaérni Loyához, de azzal nyugtatja magát, hogy a többiek sincsenek még a fogadóban. A kovácsműhelyben van néhány komoly vásárló és néhány olyan nézelődő is, mint amilyen Eton. Alaposan szemügyre veszi a falon logó feliratot és a fegyvereket is. "Igazából nincs szükségem új fegyverekre." Ekkor lesz figyelmes az inasra, aki hátsó ajtón lép be. Odamegy hozzá, és megkérdezi, ami most a legjobban foglalkoztatja.* - Meg tudná mondani, hogyan jutok vissza leghamarabb a Pegazusba? *Az inas rövid gondolkodás után alaposan elmondja, hogy az erdőn át hogyan juthat Eton a Holdudvarra.* - Onnan már ismerem a járást. *Az inas bólint, és megmutatja neki a kovácsműhely erdőre néző ajtaját. Eton megköszöni, és nem késlekedik tovább, gyorsan maga mögött hagyja az udvaron álló égetőkemencét.*
A hozzászólás írója (Eton Direl Tawmar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.01.10 11:56:28
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.01.10 12:45:10, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása; jelek javítása; helyesírási és stilisztikai hibák javítása.
A hozzászólás írója (Eton Direl Tawmar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.01.10 11:56:28
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.01.10 12:45:10, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása; jelek javítása; helyesírási és stilisztikai hibák javítása.
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-01-02 20:38:41
Üzenet elküldve: 2012-01-02 20:38:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Ismét a kovács műhelyében találja magát ahol lecserélődött a készlet mióta itt járt. Most már szívélyesebben fogadja a mester őt mert segített neki egy dologban így barátságosan kérdezi hogy miben segíthet. El csak egy egyszerű dolgot kér tőle ami nem esik a kovács nehezére mert ez neki gyerekjáték. El se telik 5 perc és már teljesült is Elhia kérése. A lány megint nem tartozik semmivel se mivel adott anyagból még ő szerzett be a mester számára. Köszönet nyilvánítás után barátságosan válnak el egymástól. *
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-30 08:50:09
Üzenet elküldve: 2011-12-30 08:50:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A törp lassan átnyújta fegyverét a kovácsnak. Nehezen válik meg tőle, mert a hosszú évek során már szinte hozzánőtt ez a bárd. Még mikor hazáját szolgálta, kapta ezt a fegyvert apjától. Nem a legkiválóbb fegyver, amit törpök kovácsoltak. Egy egyszerű, nehézfém csatabárd. Egy átlagembernek ez a fegyver nem jelent sokat, csak egy eszköz, amivel ölni lehet. Most azonban, mikor Torim kezéből kikerül, érzi, hogy milyen közel is áll hozzá. Szinte egész életén át vele volt. Ez a tárgy volt az egyetlen, ami végig oldalán állt háborús múltja alatt. Ez a csatabárd, Torim hű bajtársa, rengeteg emléket hordoz magával. Rengeteg dolgot, amit csak ez az öreg törp érthet, senki más. Így hát érthető, miért is ilyen nehéz megválnia tőle. Számtalanszor próbálta már eladni, elcserélni, ami sohasem sikerült neki, de tudja, hogy ennek előbb utóbb mégis meg kell történnie. "No, de nem ma" Válazolja gondolatai mélyén a törp önmagának. Mintegy sóvárogva néz a fegyvere után, amit most a kovács szorgosan vizsgálgat. Végig pillant a kovács kínálatán is, a többi fegyveren, amik délcegen sorakoznak előtte, azonban tekintete minig salyát bárdjára téved vissza.*
-Az éle már tényleg igen megkopott. *Szólal meg hirtelen a kovács* Öreg fém ez bizony, vannak rajta sérülések, karcolások, de attól még használható. Erős, de meglátszik rajta az idő. Sokan alábecsülik az ilyen régi eszközöket, mondván, hogy régiek és nem jók semmire, de a koruk ellenére még jócskán hasznukat lehet venni.
-Az imént, szinte úgy éreztem, mintha rólam beszélt volna kegyelmed *Mondja Torim mosolyogva* Azt hiszem most mégsem válok meg a régi bajtársamtól. Jobban érzem magam, ha itt van a hátamon.
*A kovács még egyszer végigméri a fegyvert, azután a törp kezébe adja* Megértem én, hogy nehéz megválni egy fegyvertől. Képzelje, milyen nehéz nekem, mikor egy-egy munkámat kell átadnom a vevőimnek. Na, de sebaj, ha egyszer viszont mégis meggondolná magát, hozza vissza nekem, jó árat fizetek érte.
-Úgy lesz kovács uram, úgy lesz. *Bólogat Torim, majd megfordul és elindul az ajtó felé.* A viszont látásra kovács uram, remélem látjuk még egymást. *mondja, miközben kilép a piactérre vezető ajtón.*
-Az éle már tényleg igen megkopott. *Szólal meg hirtelen a kovács* Öreg fém ez bizony, vannak rajta sérülések, karcolások, de attól még használható. Erős, de meglátszik rajta az idő. Sokan alábecsülik az ilyen régi eszközöket, mondván, hogy régiek és nem jók semmire, de a koruk ellenére még jócskán hasznukat lehet venni.
-Az imént, szinte úgy éreztem, mintha rólam beszélt volna kegyelmed *Mondja Torim mosolyogva* Azt hiszem most mégsem válok meg a régi bajtársamtól. Jobban érzem magam, ha itt van a hátamon.
*A kovács még egyszer végigméri a fegyvert, azután a törp kezébe adja* Megértem én, hogy nehéz megválni egy fegyvertől. Képzelje, milyen nehéz nekem, mikor egy-egy munkámat kell átadnom a vevőimnek. Na, de sebaj, ha egyszer viszont mégis meggondolná magát, hozza vissza nekem, jó árat fizetek érte.
-Úgy lesz kovács uram, úgy lesz. *Bólogat Torim, majd megfordul és elindul az ajtó felé.* A viszont látásra kovács uram, remélem látjuk még egymást. *mondja, miközben kilép a piactérre vezető ajtón.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-29 22:26:26
Üzenet elküldve: 2011-12-29 22:26:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Aryana sietős léptei visszhangoznak a helyiségben. Csak egy pillantásra méltatja a helyet. Nem kíván egyenlőre időt eltölteni itt. Talán máskor, de nem most. Egyik helyiségből a másikba vándorol. Kezét a szokásos módon simítja végig a falakon, hogy tudja merre megy. Amint kiér a műhelyből a piactérről áradó hangok biztatják a lányt arra, hogy tovább menjen.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-29 14:09:53
Üzenet elküldve: 2011-12-29 14:09:53
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Torim nem az a fajta törp, aki könnyedén veszi, ha hirtelen magára hagyják, főleg egy hosszabb beszélgetés után, most hát, ahogy az ember lassan tovatűnik a sűrű piaci tömegben, kissé sértődötten morogja utánna. *
-Pénz és hatalmom, heh. Ő akar kioktatni engem, mintha nem tudtam volna én ezt eddig is. Nincs is aki ezt nálam jobban tudhatná. Avagy nem én szolgáltam hosszú éveken keresztül a hadban, a semmiért, hogy azután elveszítsem azt is, amim volt? Heh. Utána meg csak annyit tud mondani, hogy az ég áldja, milyen pimasz ember az ilyen, aki még egy italra sem hívja meg a törpöt a fogadóba.
*Szakállát bosszúsan símogatva megfordul és benyit a kovácshoz. A vékony faajtón belépve azonban valamelyest elszáll bosszúsága. A friss fém illata, a párás levegő régi otthonára emlékeztetik. Álltalában mindig így érzi magát, mikor egy kovácsműhelybe lép, hirtelen elragadja a honvágy. Az otthoz számára azonban már régen nem létezik. Elvesztette és sem kedve, sem oka nincs rá, hogy visszatérjen. Így hát, a régi emlékeken elmélkedve végignéz a teremben. Ekkor pillantja meg a kovácsot, aki éppen a kinti égetőkemence felé igyekszik, azonban megáll, mikor észreveszi Torimot.*
-Jó napot uram. *Szólítja meg a kovács* Segíthetek valamiben?
-Szép, jó napot. *Feleli Torim* Azt hiszem vennék magamnak egy új fegyvert. A régi csatabárdom ugyanis már igencsak megkopott és az éle sem olyan mint régen. *Mondja, mialatt leemeli hátáról a fegyvert.*
-Szép fegyver, látom törp munka. Azonban azt is látom, hogy valóban régi. Ha nem bánja, megvizsgálnám egy kicsit jobban, ha választ magának egy új fegyvert, lehet, hogy megvenném ezt magától. Tessék csak addig nézelődni a fegyvereim között. *Mondja a kovács a bárd után nyúlva.*
-Pénz és hatalmom, heh. Ő akar kioktatni engem, mintha nem tudtam volna én ezt eddig is. Nincs is aki ezt nálam jobban tudhatná. Avagy nem én szolgáltam hosszú éveken keresztül a hadban, a semmiért, hogy azután elveszítsem azt is, amim volt? Heh. Utána meg csak annyit tud mondani, hogy az ég áldja, milyen pimasz ember az ilyen, aki még egy italra sem hívja meg a törpöt a fogadóba.
*Szakállát bosszúsan símogatva megfordul és benyit a kovácshoz. A vékony faajtón belépve azonban valamelyest elszáll bosszúsága. A friss fém illata, a párás levegő régi otthonára emlékeztetik. Álltalában mindig így érzi magát, mikor egy kovácsműhelybe lép, hirtelen elragadja a honvágy. Az otthoz számára azonban már régen nem létezik. Elvesztette és sem kedve, sem oka nincs rá, hogy visszatérjen. Így hát, a régi emlékeken elmélkedve végignéz a teremben. Ekkor pillantja meg a kovácsot, aki éppen a kinti égetőkemence felé igyekszik, azonban megáll, mikor észreveszi Torimot.*
-Jó napot uram. *Szólítja meg a kovács* Segíthetek valamiben?
-Szép, jó napot. *Feleli Torim* Azt hiszem vennék magamnak egy új fegyvert. A régi csatabárdom ugyanis már igencsak megkopott és az éle sem olyan mint régen. *Mondja, mialatt leemeli hátáról a fegyvert.*
-Szép fegyver, látom törp munka. Azonban azt is látom, hogy valóban régi. Ha nem bánja, megvizsgálnám egy kicsit jobban, ha választ magának egy új fegyvert, lehet, hogy megvenném ezt magától. Tessék csak addig nézelődni a fegyvereim között. *Mondja a kovács a bárd után nyúlva.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-28 14:32:19
Üzenet elküldve: 2011-12-28 14:32:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Elhia az öreg remete útbaigazítását követve újra visszaér a városba, pontosabban a kovács műhelyében találja magát. Körös körül a falon különféle fegyverek lógnak. Nincs senki se rajta kívül a szobában ezért veszi a bátorságot és végig simítja az összes fegyvert. "Tökéletes minőségűek" gondolja és csodálkozva nézi a részletes kidolgozottságukat. Hirtelen beszédszót hall egy másik helységből majd pár másodperc múlva ajtó nyitódást.Érdeklődve de megfontoltan kezdi pásztázni a sötét folyosót ahonnan a hang szűrődik és megnyugodva veszi észre hogy csak a kovács inasa az. Ahogy az ifjú teljesen láthatóvá válik, El orcája elpirul és zavarban kezdi érezni magát a fiú jelenlétében. A szorgos segéd abban a pillanatban rájön hogy nem közömbös iránta az ismeretlen hölgy. Lerakja az ölében cipelt nehéz fegyvereket és odalép hozzá majd illedelmesen bemutatkozik és kezet csókol. Elhia szóhoz se jut, csak pirospozsgás arcát próbálja minél jobban eltakarni, de szemei csillogása így is elárulja őt.*
-Mit szeretne az ifjú hölgy ? *kérdi a fiú mosolyra görbülő szájával*
-Öm, csak, csak *hebeg habog a lányka* a nyilaimat kellene kicsit meghegyezni, de nem sietek úgyhogy még ráér * hajtja le fejét de csábos tekintete mindvégig a fiún marad, tetszik neki a mosolya. Az ismerkedésnek hamar vége szakad mert belép a szobába a kovács is. Hideg tekintetétől megfagy a szoba, de amint ráeszmél erre próbálja oldani a hangulatot egy kérdéssel*
-Szép az íjad kislány, árulkodik rólad. Ez a díszítés és kiképzés csak az elfeknél szokás, de csakis a nemes családoknál. Eltaláltam? *kacag egyet és nekifog a nyílvesszők javításához. Elhia arca megkomolyodik és így válaszol a kérdésre*
- Igaz. Az íjat még édesanyámtól kaptam mielőtt el kellett hagynom otthonomat, de erről nem szívesen mesélnék többet! *fejét ismét felemeli de már az inas fiú mosolya se tudja ellágyítani komoly arcvonásait. Céltudatosan nézi a dolgozó kovácsmestert aki már szinte végzett a munkával *
-Hosszú ideje úton lehetsz már ha ily megfontolt vagy és figyeled minden mozdulatomat, habár mit is várhattam egy elftől aki minden bizonnyal fürgébb nálam. *Az inas fiú hirtelen elneveti magát, felkapja a javítani való fegyvereket amit korábban adtak be, biccent egyet Elhia felé elköszönve tőle majd hátraviszi egy másik szobába. Elhia kettesben marad a kováccsal aki végzett az utolsó nyilának élezésével majd a lányhoz közel lépve átadja azokat és mellé még egy tanácsot is megoszt vele*
-Kicsit javítottam rajtuk és így biztos hogy más lesz velük lőni. Ha javasolhatnám, mielőtt beveted őket éles harcban előtte menny és gyakorolj velük. Az élességüket nem fogják elveszíteni mert ritka nemes fémből készültek, innen is láttam hogy nemesi vér folyik benned. *így közel állva pillantja meg a lány medálját és egyből távozásra szólítja fel. Nem kér a munkáért fizetséget csak azt szeretné elérni hogy a lány minél hamarabb elhagyja műhelyét. Nem kellett többször elmondani neki, felcsatolja tele tegeztartóját, vállára veszi íját és ismét az erdő fele indul meg.*
A hozzászólás írója (Elhia Dea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.28 14:36:57
-Mit szeretne az ifjú hölgy ? *kérdi a fiú mosolyra görbülő szájával*
-Öm, csak, csak *hebeg habog a lányka* a nyilaimat kellene kicsit meghegyezni, de nem sietek úgyhogy még ráér * hajtja le fejét de csábos tekintete mindvégig a fiún marad, tetszik neki a mosolya. Az ismerkedésnek hamar vége szakad mert belép a szobába a kovács is. Hideg tekintetétől megfagy a szoba, de amint ráeszmél erre próbálja oldani a hangulatot egy kérdéssel*
-Szép az íjad kislány, árulkodik rólad. Ez a díszítés és kiképzés csak az elfeknél szokás, de csakis a nemes családoknál. Eltaláltam? *kacag egyet és nekifog a nyílvesszők javításához. Elhia arca megkomolyodik és így válaszol a kérdésre*
- Igaz. Az íjat még édesanyámtól kaptam mielőtt el kellett hagynom otthonomat, de erről nem szívesen mesélnék többet! *fejét ismét felemeli de már az inas fiú mosolya se tudja ellágyítani komoly arcvonásait. Céltudatosan nézi a dolgozó kovácsmestert aki már szinte végzett a munkával *
-Hosszú ideje úton lehetsz már ha ily megfontolt vagy és figyeled minden mozdulatomat, habár mit is várhattam egy elftől aki minden bizonnyal fürgébb nálam. *Az inas fiú hirtelen elneveti magát, felkapja a javítani való fegyvereket amit korábban adtak be, biccent egyet Elhia felé elköszönve tőle majd hátraviszi egy másik szobába. Elhia kettesben marad a kováccsal aki végzett az utolsó nyilának élezésével majd a lányhoz közel lépve átadja azokat és mellé még egy tanácsot is megoszt vele*
-Kicsit javítottam rajtuk és így biztos hogy más lesz velük lőni. Ha javasolhatnám, mielőtt beveted őket éles harcban előtte menny és gyakorolj velük. Az élességüket nem fogják elveszíteni mert ritka nemes fémből készültek, innen is láttam hogy nemesi vér folyik benned. *így közel állva pillantja meg a lány medálját és egyből távozásra szólítja fel. Nem kér a munkáért fizetséget csak azt szeretné elérni hogy a lány minél hamarabb elhagyja műhelyét. Nem kellett többször elmondani neki, felcsatolja tele tegeztartóját, vállára veszi íját és ismét az erdő fele indul meg.*
A hozzászólás írója (Elhia Dea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.28 14:36:57
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-26 15:22:55
Üzenet elküldve: 2011-12-26 15:22:55
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Nathan nagyon elfáradt az edzéstől. Szinte önkívületben, kábultan ballag ki a barakkból, gondolatai el-elkalandoznak, minduntalan azon veszi észre magát, hogy legszívesebben lefeküdne. "Kisétálok az erőszélre, ott pihenek egyet." Dönti el magában. Átvág a gazdag negyeden, a piactéren sétálva egy árusnál vesz egy adag sült kolbászt. Mire a kovács házához ér, be is falja az egészet. "Hmm... a kovács. Jó lenne valami fegyver is, a régiek már szinte használhatatlanok." Gondolja magában, a gondolatot tett követi. "Itt még megállok egy percre, úgyis útba esik."
Belép a kovácsműhely előterébe, megcsodálja a falra akasztott fegyverek szépségét, az ismeretlen felirat cikornyás betűit. "No, ezt is el kellene olvasni valamikor..." gondolja, majdnem ki is mondja hangosan. Belép a kovácshoz, hallgatja a kalapács csendüléseit egy darabig. Meleg van, álmosító, a tűz pattogása, a lángok tánca megbabonázza a tekintetet.*
- Jó napot, Mester!
*Köszönti a kovácsot a gnóm. Amaz felnéz a munkájából, biccent. Megtörli homlokát, egy sámli felé int, majd folytatja a kalapálást. A kovácsolás nem félbehagyható munka. Nathan megvárja, míg végez a nagydarab férfi, akkor feláll, odalép hozzá.*
- Megnézném a kínálatot, kovács uram! Rozsdás már a fegyverem.
- Csak tessék. *Mondja a mester.* - Ha valamit nem látsz, csak mondd el, mit szeretnél, megcsinálom neked.
*Evvel a kovács leül egy padféleségre, Nathan pedig elkezdi mustrálni a fegyvereket, közben halkan hümmögve. "Kell valami jó fegyver, mindenképp." Gondolja, miközben sorra vizslatja a kész darabokat, elvetve a neki túl nagy méretűeket.
Belép a kovácsműhely előterébe, megcsodálja a falra akasztott fegyverek szépségét, az ismeretlen felirat cikornyás betűit. "No, ezt is el kellene olvasni valamikor..." gondolja, majdnem ki is mondja hangosan. Belép a kovácshoz, hallgatja a kalapács csendüléseit egy darabig. Meleg van, álmosító, a tűz pattogása, a lángok tánca megbabonázza a tekintetet.*
- Jó napot, Mester!
*Köszönti a kovácsot a gnóm. Amaz felnéz a munkájából, biccent. Megtörli homlokát, egy sámli felé int, majd folytatja a kalapálást. A kovácsolás nem félbehagyható munka. Nathan megvárja, míg végez a nagydarab férfi, akkor feláll, odalép hozzá.*
- Megnézném a kínálatot, kovács uram! Rozsdás már a fegyverem.
- Csak tessék. *Mondja a mester.* - Ha valamit nem látsz, csak mondd el, mit szeretnél, megcsinálom neked.
*Evvel a kovács leül egy padféleségre, Nathan pedig elkezdi mustrálni a fegyvereket, közben halkan hümmögve. "Kell valami jó fegyver, mindenképp." Gondolja, miközben sorra vizslatja a kész darabokat, elvetve a neki túl nagy méretűeket.
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-23 18:39:07
Üzenet elküldve: 2011-12-23 18:39:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Errdam, benyit a kovács kis műhelyébe és kicsit meg van lepve. Délen ennyire kicsik a kovácsműhelyek? Ahonnan Ő jött északról, ott szinte csarnokok voltak a fegyver és páncélverés mestereinek otthonai. Azért kicsit körbenéz a helyen és a pulthoz megy, ahol a kovács készségesen figyelmez rá. Ritkán lát elf lovagot.*
-Üdvözlet idegen... miben segíthetek?
*Kérdi a kovács, a tőle szembe lévő Errdamtól.*
-Nos, egy kis útbaigazítást. Először járok erre jó uram és nem árt az eligazítás.
*Felel alázattal Errdam, de hangja egy fajta komolyságot is hordoz, ami egy kicsit varázslatossá is teszi a beszédét. Mintha körülbelül észak szelei süvítenének.*
-Uram, ha kimegy az ajtón, a piactéren találja magát. Onnan el tud menni a szegény és gazdagnegyed felé. Javaslom tartsa a kezét a pénzes tatyóján. Sok erre a tolvaj és egyéb rossz arcú nép.
*Mondja a kovács, miközben erős öklét megropogtatja.*
-Értem, köszönöm. De azt hiszem a tolvajoktól nem félek...
*Mondja a lovag és ujjával a hátán lévő baltára mutat.*
-Nem csak tolvajok járnak erre jó uram... vannak náluk rosszabbak is.
*Mondja sejtelmesen a kovács és fúj egyet. Erre csak nyugtázva bólint Errdam és kicsit körbenéz.*
-Ha nem bánja uram, körbenézek a boltjába...
*Mondja övén tartva kezét a lovag.*
-Üdvözlet idegen... miben segíthetek?
*Kérdi a kovács, a tőle szembe lévő Errdamtól.*
-Nos, egy kis útbaigazítást. Először járok erre jó uram és nem árt az eligazítás.
*Felel alázattal Errdam, de hangja egy fajta komolyságot is hordoz, ami egy kicsit varázslatossá is teszi a beszédét. Mintha körülbelül észak szelei süvítenének.*
-Uram, ha kimegy az ajtón, a piactéren találja magát. Onnan el tud menni a szegény és gazdagnegyed felé. Javaslom tartsa a kezét a pénzes tatyóján. Sok erre a tolvaj és egyéb rossz arcú nép.
*Mondja a kovács, miközben erős öklét megropogtatja.*
-Értem, köszönöm. De azt hiszem a tolvajoktól nem félek...
*Mondja a lovag és ujjával a hátán lévő baltára mutat.*
-Nem csak tolvajok járnak erre jó uram... vannak náluk rosszabbak is.
*Mondja sejtelmesen a kovács és fúj egyet. Erre csak nyugtázva bólint Errdam és kicsit körbenéz.*
-Ha nem bánja uram, körbenézek a boltjába...
*Mondja övén tartva kezét a lovag.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-22 19:06:31
Üzenet elküldve: 2011-12-22 19:06:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A bejárat előtt Demtasinn leszáll lováról, azt még egy darab barackkal jutalmazza, és betér a kovácshoz. Elég meleg van a kemencétől, pláne, hogy a délelőtti nap is igen vidáman látogatja a kovácsot itt bent. Körültekint, és átnézi a kínálatot. Elgondolkodik azon, hogy kovácsoltasson magának valamit, és végül döntésre jut.* "Nincs innen semmire sem szükségem." *jegyzi meg magának, majd kimegy, lovára ismét ráül és a helyet megkerülve megy tovább a piactér felé.*
A hozzászólás írója (Demtasinn Mwynhad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.22 19:07:28
A hozzászólás írója (Demtasinn Mwynhad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.22 19:07:28
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-20 21:57:05
Üzenet elküldve: 2011-12-20 21:57:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Ekler magába száll. Elgondolkozik azon amit Mordach mond. Meredten bámul maga elé." Tényleg nem lesz egy könnyen gyógyuló seb. Ráadásul minél jobban kezd elmúlni a szédülés, annál jobban érzem a helyét". *
- Egyenlőre, a jó kedvem tompítja a fájdalmat. Nem törődök vele.
*Jegyzi meg 'felébredve' gondolatmenetéből.
A vörös hajú beviharzik a kovácsműhelybe. Nem sok idő telik el már is visszatér egy újabb fegyverrel oldalán.*
- Szép darab. Egyedi tervezésű?
*Érdeklődik. Mordach megjegyzésére pedig válaszol.*
- Ez sincs kizárva. De nem feltétlen kell rossz dolognak történnie, hogy az ember féljen valamitől. Van olyan ember is, aki csak egyszerűen fél pedig oka sincs rá, hogy miért. Tart az ismeretlentől, vagy ha egy lovat veszünk példának fél az erőtől, ami belőle árad. Nézz csak erre a jószágra. Tiszta erő és önbizalom. Még is maga a fegyelem és tartás.
*Ujjával finoman végigszánt a ló izmos nyakán.*
- A pajkosságától, ami gyönyörködtető még is veszélyes, ha nem vigyáz az ember.
*Mutat magára a lóra, ami peckesen megy és 'ficánkol' is hozzá. Mint ha csak értené miről vagy kiről beszél. Mordach közben mögé helyezkedik a lovon és indulásra készen áll.
A vörös érdekes kérdésére egy pár perces szünet után válaszol. Próbálja összeszedni gondolatait.*
- Én személy szerint kikapcsolódni mentem az erdőbe, de valahogy ez nem sikerült. Az egész vaddisznós történet ott kezdődött, hogy megláttam egy gyönyörű virágokkal tarkított részt. Ekkor még nem sejtettem, hogy annak ellenére, hogy milyen gyönyörűek legalább olyan károsak is. Ruhámat nem féltve letérdeltem a virágtengerbe és egy párat a hajamba raktam. Hatalmas hibát követtem el hisz azok a növények viszkető hatást keltenek. Én bolond pedig nem ismertem fel őket. Miután kifejtették hatásukat én eszeveszetten kapkodtam ki a hajamból azokat a pokoli növényeket.
*Meséli olyan átéléssel, hogy még mutogat is hozzá és arcával próbál a hangulatnak megfelelő arckifejezést felvenni, hogy élet hűbb legyen az egész. A lovon úgy helyezkedik, hogy Mordach is lássa amit művel .*
- Azt tudtam, hogy ezeket a tüneteket milyen növény fogja elmulasztani. Neki is vágtam, hogy megkeressem. Meg is találtam, de épphogy elindultam felé egy vaddisznó csorda trappolt végig azon a részen.
*Játsza meg a hitetlenkedő arckifejezést.*
- Megijedtem, úgyhogy nagyon gyorsan ki kellett találjak valamit, hogy ne vegyenek észre. A legközelebbi bokorba beugrottam. De valahogyan még is meg kellett szerezzem azt a csodaszert. Megpróbáltam egy álca félét összehozni. A hajamat teleraktam levelekkel és gallyakkal.
*Meg is mutatja azokat a részeket ahova rakta az álca kellékeit. Mutogatás közben meglepetten veszi észre, hogy talál még egy kis levelet a hajában, ami még ottmaradt. Hangosan felnevet. Eldobja az oda nem illő darabot, majd folytatja történetét.*
- Elég hamar kész lett az álcám. Óvatosan bekúsztam a vaddisznók között és sikerült letépjem a virágot. De én balga örömömben felkiáltottam és rögtön kiszúrtak a malacok. Menekülés közben kerültem fel a fára és így találkoztunk mi. Tehát kijelenthetjük, hogy véletlenül sodort össze a sors minket. Ki tudja, talán a mai napig ott csücsülnék a fán, ha a kedves 'Mordach bácsi' nem jön.
*Fejezi be történetét.*
A hozzászólás írója (Ekler Cesairo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.20 21:59:03
- Egyenlőre, a jó kedvem tompítja a fájdalmat. Nem törődök vele.
*Jegyzi meg 'felébredve' gondolatmenetéből.
A vörös hajú beviharzik a kovácsműhelybe. Nem sok idő telik el már is visszatér egy újabb fegyverrel oldalán.*
- Szép darab. Egyedi tervezésű?
*Érdeklődik. Mordach megjegyzésére pedig válaszol.*
- Ez sincs kizárva. De nem feltétlen kell rossz dolognak történnie, hogy az ember féljen valamitől. Van olyan ember is, aki csak egyszerűen fél pedig oka sincs rá, hogy miért. Tart az ismeretlentől, vagy ha egy lovat veszünk példának fél az erőtől, ami belőle árad. Nézz csak erre a jószágra. Tiszta erő és önbizalom. Még is maga a fegyelem és tartás.
*Ujjával finoman végigszánt a ló izmos nyakán.*
- A pajkosságától, ami gyönyörködtető még is veszélyes, ha nem vigyáz az ember.
*Mutat magára a lóra, ami peckesen megy és 'ficánkol' is hozzá. Mint ha csak értené miről vagy kiről beszél. Mordach közben mögé helyezkedik a lovon és indulásra készen áll.
A vörös érdekes kérdésére egy pár perces szünet után válaszol. Próbálja összeszedni gondolatait.*
- Én személy szerint kikapcsolódni mentem az erdőbe, de valahogy ez nem sikerült. Az egész vaddisznós történet ott kezdődött, hogy megláttam egy gyönyörű virágokkal tarkított részt. Ekkor még nem sejtettem, hogy annak ellenére, hogy milyen gyönyörűek legalább olyan károsak is. Ruhámat nem féltve letérdeltem a virágtengerbe és egy párat a hajamba raktam. Hatalmas hibát követtem el hisz azok a növények viszkető hatást keltenek. Én bolond pedig nem ismertem fel őket. Miután kifejtették hatásukat én eszeveszetten kapkodtam ki a hajamból azokat a pokoli növényeket.
*Meséli olyan átéléssel, hogy még mutogat is hozzá és arcával próbál a hangulatnak megfelelő arckifejezést felvenni, hogy élet hűbb legyen az egész. A lovon úgy helyezkedik, hogy Mordach is lássa amit művel .*
- Azt tudtam, hogy ezeket a tüneteket milyen növény fogja elmulasztani. Neki is vágtam, hogy megkeressem. Meg is találtam, de épphogy elindultam felé egy vaddisznó csorda trappolt végig azon a részen.
*Játsza meg a hitetlenkedő arckifejezést.*
- Megijedtem, úgyhogy nagyon gyorsan ki kellett találjak valamit, hogy ne vegyenek észre. A legközelebbi bokorba beugrottam. De valahogyan még is meg kellett szerezzem azt a csodaszert. Megpróbáltam egy álca félét összehozni. A hajamat teleraktam levelekkel és gallyakkal.
*Meg is mutatja azokat a részeket ahova rakta az álca kellékeit. Mutogatás közben meglepetten veszi észre, hogy talál még egy kis levelet a hajában, ami még ottmaradt. Hangosan felnevet. Eldobja az oda nem illő darabot, majd folytatja történetét.*
- Elég hamar kész lett az álcám. Óvatosan bekúsztam a vaddisznók között és sikerült letépjem a virágot. De én balga örömömben felkiáltottam és rögtön kiszúrtak a malacok. Menekülés közben kerültem fel a fára és így találkoztunk mi. Tehát kijelenthetjük, hogy véletlenül sodort össze a sors minket. Ki tudja, talán a mai napig ott csücsülnék a fán, ha a kedves 'Mordach bácsi' nem jön.
*Fejezi be történetét.*
A hozzászólás írója (Ekler Cesairo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.20 21:59:03
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-20 20:32:18
Üzenet elküldve: 2011-12-20 20:32:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Nekem van egy olyan érzésem, hogy Kegyed nem fogja ezt egy éj alatt kipihenni... A fájdalom talán két, vagy három nap után múlik csak el. Nem szabad ilyennel ám szórakozni, elvégre nem véletlenül ájult el.
*Mondja Eklernek gondoskodóan, miközben lassan megérkeznek a kovácshoz. A két hölgyemény beszélgetéséből Mordachnak egy enyhe keletkező feszültség szűrődik le, bár ez a nőknél, ha férfi is van a közelben, mondhatni, átlagosnak számít. Persze, a vörös nem fogja hagyni, hogy civakodjanak, ha netán még erre is sor kerülne - bár, reméli, hogy nem.*
- Nem biztos ám, hogy önszántából tart tőlük... Talán egy régi rossz élmény, nem igaz? *hozza fel Yelane védelmére* Ön pedig csak örüljön, mert ezek az állatok megérzik, ha szeretik őket. Ezért sem dobta még le a hátáról!
*Hogy oldja kicsit a helyzetet, és elébe álljon egy apró szóváltásnak, inkább viccelődve vág közbe a hölgyemények beszélgetésébe.
Mikor a kovácsműhely ajtajához érnek, Mordach egy pillanat alatt eltűnik ott. Alig röpke két percet tölt ott, már lépked is egy apró, ám annál élesebb tőrrel a kezében. Mivel oldalán így is két méretes hosszúkard lógaszkodik, ezért bátran melléjük akasztja az új fegyvert is - lassan már kezd úgy kinézni, mint egy járkáló kovácsműhely! Amint végzett, újra kilép a hölgyekhez, s megfogadva Yelane tanácsát, felpattan a patásra, Ekler mögé, majd csípője mellett előre csúsztatja kezét, s megragadja a kantárt. Persze, közben ügyel, hogy a fegyverek nehogy megsebezzék sem az elfet, sem az állatot. Ezennel előreengedni a másik nőszemélyt, majd pár perc után megszólal kíváncsian.*
- Mondják csak meg nekem őszintén... Véletlen sodort össze minket a sors, vagy talán evilági kéz is benne volt?
*Kacsint kacéran Yelane után, aki ha visszafordul, talán még el is csípheti, Ekler oldalát pedig kicsit meglökdösi.*
- És ha már így összefutottunk, mi történt, hogy Kegyedet úgy 'megszerették' a vaddisznók? *kacag fel* És Ön, hölgyem? Gyakran szokott úszkálni a tóban? Csak mert gyakrabban szoktam arra járni, és sajnos még egyszer sem volt szerencsém látni...
*Mondja Eklernek gondoskodóan, miközben lassan megérkeznek a kovácshoz. A két hölgyemény beszélgetéséből Mordachnak egy enyhe keletkező feszültség szűrődik le, bár ez a nőknél, ha férfi is van a közelben, mondhatni, átlagosnak számít. Persze, a vörös nem fogja hagyni, hogy civakodjanak, ha netán még erre is sor kerülne - bár, reméli, hogy nem.*
- Nem biztos ám, hogy önszántából tart tőlük... Talán egy régi rossz élmény, nem igaz? *hozza fel Yelane védelmére* Ön pedig csak örüljön, mert ezek az állatok megérzik, ha szeretik őket. Ezért sem dobta még le a hátáról!
*Hogy oldja kicsit a helyzetet, és elébe álljon egy apró szóváltásnak, inkább viccelődve vág közbe a hölgyemények beszélgetésébe.
Mikor a kovácsműhely ajtajához érnek, Mordach egy pillanat alatt eltűnik ott. Alig röpke két percet tölt ott, már lépked is egy apró, ám annál élesebb tőrrel a kezében. Mivel oldalán így is két méretes hosszúkard lógaszkodik, ezért bátran melléjük akasztja az új fegyvert is - lassan már kezd úgy kinézni, mint egy járkáló kovácsműhely! Amint végzett, újra kilép a hölgyekhez, s megfogadva Yelane tanácsát, felpattan a patásra, Ekler mögé, majd csípője mellett előre csúsztatja kezét, s megragadja a kantárt. Persze, közben ügyel, hogy a fegyverek nehogy megsebezzék sem az elfet, sem az állatot. Ezennel előreengedni a másik nőszemélyt, majd pár perc után megszólal kíváncsian.*
- Mondják csak meg nekem őszintén... Véletlen sodort össze minket a sors, vagy talán evilági kéz is benne volt?
*Kacsint kacéran Yelane után, aki ha visszafordul, talán még el is csípheti, Ekler oldalát pedig kicsit meglökdösi.*
- És ha már így összefutottunk, mi történt, hogy Kegyedet úgy 'megszerették' a vaddisznók? *kacag fel* És Ön, hölgyem? Gyakran szokott úszkálni a tóban? Csak mert gyakrabban szoktam arra járni, és sajnos még egyszer sem volt szerencsém látni...
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-19 22:20:22
Üzenet elküldve: 2011-12-19 22:20:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
-Yelane mindenféleképpen lesz még a földön. De én? Az még kérdéses. Ha elég gyorsan tudsz futni, vagy idő előtt leszedsz a lóról, talán leszek én is.
*Huncut mosoly jelenik meg Ekler arcán. Yelane kérdésére kissé sértődötten, de válaszol.*
- Így elbánni? Csak megizzadtam!
*A lány feléje nyújt egy köpenyt, de Ekler nem érzi szükségét annak, hogy hordja. Nem fázik és a ruhájába csak beleizzadt, ha szaga van, akkor meg egy köpennyel nem tudja elrejteni. Bár nagyon reméli, hogy nincs. Általában nem szokott lenni.*
- Milyen kedves! Nem kérem. Így is nagyon melegem van.
*Utasítja vissza elsőre kissé félreérthetően a ruhadarabot. Kezével legyez a levegőben párat arca felé, hogy hűtse magát, de nem sokat ér. Izzadt keblére a hosszú szőke tincsek rátapadnak, amit egy mozdulattal hátradob, hogy ne lábatlankodjanak ott. Yelane visszapattan a nyeregbe, amíg a kovácsműhelybe meg nem érkeznek. Amint odaértek és lehetősége adódik rá rögtön le is szál a patásról.*
- Mondd Yelane miért félsz ennyire a lovon? Nem harap! Ha csak nincs oka rá. De egy ilyen gyönyörű állattól tartani! Én nem is értem.
*Szomorú képet vágva ráhajol a ló nyakára és körbeöleli azt. Nyom egy csókot bozontos sörényére és felül.*
- Ha Mordachnak nem baj, hogy le vagyok izzadva, felőlem rendben.
*Válaszol Yelanenek miközben tekintete a férfi testére kalandozik.*
A hozzászólás írója (Ekler Cesairo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.19 22:22:09
*Huncut mosoly jelenik meg Ekler arcán. Yelane kérdésére kissé sértődötten, de válaszol.*
- Így elbánni? Csak megizzadtam!
*A lány feléje nyújt egy köpenyt, de Ekler nem érzi szükségét annak, hogy hordja. Nem fázik és a ruhájába csak beleizzadt, ha szaga van, akkor meg egy köpennyel nem tudja elrejteni. Bár nagyon reméli, hogy nincs. Általában nem szokott lenni.*
- Milyen kedves! Nem kérem. Így is nagyon melegem van.
*Utasítja vissza elsőre kissé félreérthetően a ruhadarabot. Kezével legyez a levegőben párat arca felé, hogy hűtse magát, de nem sokat ér. Izzadt keblére a hosszú szőke tincsek rátapadnak, amit egy mozdulattal hátradob, hogy ne lábatlankodjanak ott. Yelane visszapattan a nyeregbe, amíg a kovácsműhelybe meg nem érkeznek. Amint odaértek és lehetősége adódik rá rögtön le is szál a patásról.*
- Mondd Yelane miért félsz ennyire a lovon? Nem harap! Ha csak nincs oka rá. De egy ilyen gyönyörű állattól tartani! Én nem is értem.
*Szomorú képet vágva ráhajol a ló nyakára és körbeöleli azt. Nyom egy csókot bozontos sörényére és felül.*
- Ha Mordachnak nem baj, hogy le vagyok izzadva, felőlem rendben.
*Válaszol Yelanenek miközben tekintete a férfi testére kalandozik.*
A hozzászólás írója (Ekler Cesairo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.19 22:22:09
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-19 20:28:14
Üzenet elküldve: 2011-12-19 20:28:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
- Csábító az ajánlata, de azt hiszem biztosabb, ha Ekler mögött van valaki. *sóhajtja saját bánatára, de azért egy mosoly küld Mordach felé. Ezzel el is intézi a férfihoz fűzött mondanivalóját.
Mikor az előtte lévő elf mozgolódni kezd és valami tréfáról beszél, meghűl ereiben a vér. Előrébb ül ugyan, de cseppet sem élvezi, mikor a ló megindul. Az emlékek elöntik elméjét. Legszívesebben leugrana az állatról, de nem képes rá. Először is mert fél, hogy megismétlődik múltbéli esete. Másodszor pedig mert a háta mögé ült nő karjai erősen közrefogják. Cseppet sem úgy, mint ahogy nemrégiben. "Nem, az az ölelés gyengéd volt és kedves... Ez a tartás viszont erős, és valószínűleg igencsak el fog fáradni." gondolja.*
- Ekler, talán jobb lenne megállni! *mondja szinte könyörgőn. Nem maga miatt. Ahogy egyre inkább tolongnak benne az emlékek, már arra is rászánná magát, hogy irányítsa az állatot. Attól tart, hogy a nő elájul, s mivel ő előtte ül, nem tudná megtartani.
Ezt mintha az elf meghallotta volna, visszafordítja az állatot. Yelane megcsúszik kicsit vizes nadrágjának köszönhetően, de a sörény, melybe kapaszkodik megtartja.*
- Sajnálom picinyem! *suttogja az állatnak bocsánatkérőn. Mikor a hátas megáll a vörös előtt, a fél-elf azonnal lecsúszik hátáról. Egy ideig még vár és emészti a történteket. Feje észveszejtően fáj a hirtelen érkezett emléközöntől.
Mikor meglátja a nő átizzadt ruháját, megrázza fejét.*
- Istenekre, kellett ez neked? Így elbánni ezzel a ruhával... *fejti ki véleményét. Köpenyét leveszi hátáról, majd Ekler felé nyújtja.*
- Ezt tedd magadra, utána pedig nyomás vissza az első 'sorba'! *mondja. Amint az elf előrébb húzódik, felpattan mögé. Még mindig nem szívesen van az állat hátán, de valakinek vigyáznia kell a sebesültre.*
- Előbb leszek a földön ismét, mint gondolná. A városban kénytelen vagyok, hiszen el kell magukat vezetnem a szüleim házáig. *tesz megjegyzést a vörös megnyilvánulására így utólagosan. Amint a kovácshoz érnek le is száll a hátasról. Mindvégig a négylábú mellett halad, hogy ha kell segíteni tudjon.*
- Itt volnánk... Ha végzett, üljön fel a lóra! Ha Ekler ájulna, el kell, hogy kapja, még mielőtt nagyot esik. *mosolyogja. Valamelyest élvezi a helyzetet, hogy ha nem is magas szinten, de csipkelődhet az elffel.*
Mikor az előtte lévő elf mozgolódni kezd és valami tréfáról beszél, meghűl ereiben a vér. Előrébb ül ugyan, de cseppet sem élvezi, mikor a ló megindul. Az emlékek elöntik elméjét. Legszívesebben leugrana az állatról, de nem képes rá. Először is mert fél, hogy megismétlődik múltbéli esete. Másodszor pedig mert a háta mögé ült nő karjai erősen közrefogják. Cseppet sem úgy, mint ahogy nemrégiben. "Nem, az az ölelés gyengéd volt és kedves... Ez a tartás viszont erős, és valószínűleg igencsak el fog fáradni." gondolja.*
- Ekler, talán jobb lenne megállni! *mondja szinte könyörgőn. Nem maga miatt. Ahogy egyre inkább tolongnak benne az emlékek, már arra is rászánná magát, hogy irányítsa az állatot. Attól tart, hogy a nő elájul, s mivel ő előtte ül, nem tudná megtartani.
Ezt mintha az elf meghallotta volna, visszafordítja az állatot. Yelane megcsúszik kicsit vizes nadrágjának köszönhetően, de a sörény, melybe kapaszkodik megtartja.*
- Sajnálom picinyem! *suttogja az állatnak bocsánatkérőn. Mikor a hátas megáll a vörös előtt, a fél-elf azonnal lecsúszik hátáról. Egy ideig még vár és emészti a történteket. Feje észveszejtően fáj a hirtelen érkezett emléközöntől.
Mikor meglátja a nő átizzadt ruháját, megrázza fejét.*
- Istenekre, kellett ez neked? Így elbánni ezzel a ruhával... *fejti ki véleményét. Köpenyét leveszi hátáról, majd Ekler felé nyújtja.*
- Ezt tedd magadra, utána pedig nyomás vissza az első 'sorba'! *mondja. Amint az elf előrébb húzódik, felpattan mögé. Még mindig nem szívesen van az állat hátán, de valakinek vigyáznia kell a sebesültre.*
- Előbb leszek a földön ismét, mint gondolná. A városban kénytelen vagyok, hiszen el kell magukat vezetnem a szüleim házáig. *tesz megjegyzést a vörös megnyilvánulására így utólagosan. Amint a kovácshoz érnek le is száll a hátasról. Mindvégig a négylábú mellett halad, hogy ha kell segíteni tudjon.*
- Itt volnánk... Ha végzett, üljön fel a lóra! Ha Ekler ájulna, el kell, hogy kapja, még mielőtt nagyot esik. *mosolyogja. Valamelyest élvezi a helyzetet, hogy ha nem is magas szinten, de csipkelődhet az elffel.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-19 11:14:39
Üzenet elküldve: 2011-12-19 11:14:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése - Naruhil Cyl Dalburn figyelmébe//
*Bronac és katonái bekísérik a Dalburn Ház másodszülöttét a kovácsműhelybe. Néhány kalandor épp fegyverekre próbál alkudni, de a tömör acélba öltözött zord tekintetű hadnagy pillantása azonnal kitessékeli őket.*
- Később még visszajövünk, fontolja meg az ajánlatot mester uram!
*Hallatszik még elhalóan, mivel a katonák bezárják az ajtót. Minden ki és bejáratot ellenőrzésük alá vonnak.
A kovács nem lepődik meg túlságosan, vagy csak nem mutatja. Kötényét a fújtató mellé akasztja és int a segédjének, hogy tartsa ébren a parazsat a bedugdozott vasak alatt.*
- Elkészült a kard, Naruhil úr.
*Az egyik bársonnyal bélelt fegyverszekrényből kiemeli a tokjában pihenő pengét.*
- Talán menjünk ki a hátsó udvarra, ott kipróbálhatja a kardot.
*A bronz markolatgomb ami egyben végsúlyként a kard "lelki" egyensúlyát is szolgálja. A hordóra tekeredett kígyó kitátott pofája a gombvégen teljesedik ki. A kardhüvely bélése keményített bőr melyre acél körpántok és az aljában egy csúcsos vég van erősítve. A bőr és az acálpántok közt a nemesi ház színeit hírdetni igyekvő bársonyborítás kapott helyet. A markolatgyűrűk közeit szintén ez az anyag tölti ki. A keresztvas egyszerű, de a két vége körívsen lekerekítve ki van fenve.*
- Ha két kard keresztvasig ütköztetve csap össze, hogy forgatóik közelről egymás szemébe nézhessenek, könnyen meglepetés érheti az ellenfelet.
*Jellemzi a tulajdonságot a kovács. A penge mattfekete csak az acél szélei látszanak a borotvaéles csíkok.*
- Betétedzettem a felületet, rendkívül kopásálló, de a penge belseje szívós maradt. Ha acélt akar törni vele így fogjon rá, nem fog elhajolni. Viszont ebben a helyzetben ami a fő pozícióirány, kellően rugalmasan fog viselkedni. Húst, páncélt és csontot egyaránt áthasíthat vele, a kemény páncélt szúrja át. Ott viszont viszont ügyeljen rá, hogy bentragadhat. Van itt néhány tárgy, amin kipróbálhatja.
*Az állványokra erősített néhol már kicsit viseltes próbaeszközökre mutat. A pengére a következő van a keresztvasat követően vésve: 'A Dalburnok méregfoga A.K.' Ez talán a mester védjegye lehet.*
*Bronac és katonái bekísérik a Dalburn Ház másodszülöttét a kovácsműhelybe. Néhány kalandor épp fegyverekre próbál alkudni, de a tömör acélba öltözött zord tekintetű hadnagy pillantása azonnal kitessékeli őket.*
- Később még visszajövünk, fontolja meg az ajánlatot mester uram!
*Hallatszik még elhalóan, mivel a katonák bezárják az ajtót. Minden ki és bejáratot ellenőrzésük alá vonnak.
A kovács nem lepődik meg túlságosan, vagy csak nem mutatja. Kötényét a fújtató mellé akasztja és int a segédjének, hogy tartsa ébren a parazsat a bedugdozott vasak alatt.*
- Elkészült a kard, Naruhil úr.
*Az egyik bársonnyal bélelt fegyverszekrényből kiemeli a tokjában pihenő pengét.*
- Talán menjünk ki a hátsó udvarra, ott kipróbálhatja a kardot.
*A bronz markolatgomb ami egyben végsúlyként a kard "lelki" egyensúlyát is szolgálja. A hordóra tekeredett kígyó kitátott pofája a gombvégen teljesedik ki. A kardhüvely bélése keményített bőr melyre acél körpántok és az aljában egy csúcsos vég van erősítve. A bőr és az acálpántok közt a nemesi ház színeit hírdetni igyekvő bársonyborítás kapott helyet. A markolatgyűrűk közeit szintén ez az anyag tölti ki. A keresztvas egyszerű, de a két vége körívsen lekerekítve ki van fenve.*
- Ha két kard keresztvasig ütköztetve csap össze, hogy forgatóik közelről egymás szemébe nézhessenek, könnyen meglepetés érheti az ellenfelet.
*Jellemzi a tulajdonságot a kovács. A penge mattfekete csak az acél szélei látszanak a borotvaéles csíkok.*
- Betétedzettem a felületet, rendkívül kopásálló, de a penge belseje szívós maradt. Ha acélt akar törni vele így fogjon rá, nem fog elhajolni. Viszont ebben a helyzetben ami a fő pozícióirány, kellően rugalmasan fog viselkedni. Húst, páncélt és csontot egyaránt áthasíthat vele, a kemény páncélt szúrja át. Ott viszont viszont ügyeljen rá, hogy bentragadhat. Van itt néhány tárgy, amin kipróbálhatja.
*Az állványokra erősített néhol már kicsit viseltes próbaeszközökre mutat. A pengére a következő van a keresztvasat követően vésve: 'A Dalburnok méregfoga A.K.' Ez talán a mester védjegye lehet.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-16 19:49:03
Üzenet elküldve: 2011-12-16 19:49:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A kovácsműhelybe viharzik, hogy azon átvágva az erdőben kössön ki. Orrát még mindig marja a részeg lehelete, ezért tiszta, friss levegőre vágyik. Remélhetőleg az elnyomja azt az átható bűzt, mi továbbra is facsarja szaglószervét.
A kovácsnak és inasának int. Közben eszébe jut az előbbi idegen utolsó mondata. Tekintetét gyorsan végigfuttatja öltözékén, cseppet sem törődve azzal, hogy milyen feltűnő. Nem lát semmi érdekeset. Csupán szokásos öltözetét. "Na jó, lehet, hogy a hasam és egyéb részeim kilátszanak, de attól még nem vagyok örömlány! Hol hordok én csipkét és teljesen átlátszó anyagokat? Még a selyem is vörös, ráadásul gyönyörű..." mérgelődik magában.
Mikor feltekint, hogy tovább haladhasson, tekintete megakad a kovács inasán. Az ifjú előtte áll, teljesen elvörösödött képpel. Yelane először csak felhúzza szemöldökét és kérdőn bámul, mígnem leesik neki, hogy miről is van szó. "A francba, nagyon feltűnő volt..." jut eszébe.
Elmosolyodik, majd végigméri az inast. Akaratlanul is eszébe ötlik valami, mely még nagyobb zavarba taszíthatja a fiút. Ezt persze esze ágában sincs kihagyni. Közelebb sétál hozzá, füléhez hajol, majd kétes szavakat suttog.*
- Egészen helyes leszel néhány év múlva... *leheli. Végezetül puszit nyom a kovácsinas arcára, majd gyorsan tovább indul. Még hátra pillant, hogy láthassa az utána bámuló, földbe gyökerező vörös arcú ifjút, kit azóta már mestere ösztökél munkára. Elvigyorodik ezen cselekedet után, majd tovább igyekszik, hogy most már ne csak az alkohol bűzét, de az acél és a tűz szagát is kiutasítsa tüdejéből, s friss erdei levegőre cserélje.*
A kovácsnak és inasának int. Közben eszébe jut az előbbi idegen utolsó mondata. Tekintetét gyorsan végigfuttatja öltözékén, cseppet sem törődve azzal, hogy milyen feltűnő. Nem lát semmi érdekeset. Csupán szokásos öltözetét. "Na jó, lehet, hogy a hasam és egyéb részeim kilátszanak, de attól még nem vagyok örömlány! Hol hordok én csipkét és teljesen átlátszó anyagokat? Még a selyem is vörös, ráadásul gyönyörű..." mérgelődik magában.
Mikor feltekint, hogy tovább haladhasson, tekintete megakad a kovács inasán. Az ifjú előtte áll, teljesen elvörösödött képpel. Yelane először csak felhúzza szemöldökét és kérdőn bámul, mígnem leesik neki, hogy miről is van szó. "A francba, nagyon feltűnő volt..." jut eszébe.
Elmosolyodik, majd végigméri az inast. Akaratlanul is eszébe ötlik valami, mely még nagyobb zavarba taszíthatja a fiút. Ezt persze esze ágában sincs kihagyni. Közelebb sétál hozzá, füléhez hajol, majd kétes szavakat suttog.*
- Egészen helyes leszel néhány év múlva... *leheli. Végezetül puszit nyom a kovácsinas arcára, majd gyorsan tovább indul. Még hátra pillant, hogy láthassa az utána bámuló, földbe gyökerező vörös arcú ifjút, kit azóta már mestere ösztökél munkára. Elvigyorodik ezen cselekedet után, majd tovább igyekszik, hogy most már ne csak az alkohol bűzét, de az acél és a tűz szagát is kiutasítsa tüdejéből, s friss erdei levegőre cserélje.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-07 10:23:53
Üzenet elküldve: 2011-12-07 10:23:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Vagy fél napi gyaloglás volt, mire bebarangolta a város határán elfekvő ritkán lakott területeket, de nem volt hiábavaló. A fél nap elég volt, hogy megismerje a járást errefelé, találjon néhány alkalmas búvóhelyet, feltérképezze a nyílt területeket. Később nagy hasznát veszi majd helyismeretének -ezt jól tudja. Útközben jól megfigyelte a népeket is, akik vagy errefelé laknak, vagy csak dolguk okán tévedtek erre.*
*A kovácsműhely felől tér vissza a városba. Hosszasan veszi szemügyre a választékot, mely egy igazi mester keze munkáját dícséri, majd miután pár szót váltott a kováccsal elindul a város szíve: a piactér felé.* "Lassan ideje lesz enni is valamit."
A hozzászólás írója (Rylaaurin Illaelolis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.07 10:24:20
*A kovácsműhely felől tér vissza a városba. Hosszasan veszi szemügyre a választékot, mely egy igazi mester keze munkáját dícséri, majd miután pár szót váltott a kováccsal elindul a város szíve: a piactér felé.* "Lassan ideje lesz enni is valamit."
A hozzászólás írója (Rylaaurin Illaelolis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.07 10:24:20
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-05 22:02:32
Üzenet elküldve: 2011-12-05 22:02:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Huros kora reggelig bujkál a kovácsműhely környékén és csak a nap első sugaraira bújik elő rejtekéből.
Amint kilép, felnéz a Napra és így szól:*
-Ám legyen... találkozunk még... Fél-elf...
*Majd azzal megindul a kovácsműhely hátsó bejárata felé. Távolból érzi a vert acél szagát és hallja a fújtató hangját. A kovács a nappal kel, akár csak a pék. Mind a kettő elég fontos ebben a világban. Mind a kettő életet ment... csak más és más értelemben.
Huros belép a műhelybe és látja a sok míves harci eszközt. Bár őt nem hozzák lázba a hatalmas pallosok és balták valamint lovagi sisakok, még is szereti megszemlélni őket. Jobban kedveli a precíziót. Lőfegyverek és szépen kiélezett pontos kardok amik felkeltik az érdeklődését.*
-Üdvözlet Törpe Uram. Maga is látom a nappal kel... miben segíthetek?
*Kérdi a kovács, mire Huros övén tartva kezét közelebb sétál a pulthoz.*
-Üdvözlet önnek is, harcosok és veszélyesen élők pékje. Körbe nézek kicsit először...
*Felel Huros és körbejárja a műhely kínálatait.*
Amint kilép, felnéz a Napra és így szól:*
-Ám legyen... találkozunk még... Fél-elf...
*Majd azzal megindul a kovácsműhely hátsó bejárata felé. Távolból érzi a vert acél szagát és hallja a fújtató hangját. A kovács a nappal kel, akár csak a pék. Mind a kettő elég fontos ebben a világban. Mind a kettő életet ment... csak más és más értelemben.
Huros belép a műhelybe és látja a sok míves harci eszközt. Bár őt nem hozzák lázba a hatalmas pallosok és balták valamint lovagi sisakok, még is szereti megszemlélni őket. Jobban kedveli a precíziót. Lőfegyverek és szépen kiélezett pontos kardok amik felkeltik az érdeklődését.*
-Üdvözlet Törpe Uram. Maga is látom a nappal kel... miben segíthetek?
*Kérdi a kovács, mire Huros övén tartva kezét közelebb sétál a pulthoz.*
-Üdvözlet önnek is, harcosok és veszélyesen élők pékje. Körbe nézek kicsit először...
*Felel Huros és körbejárja a műhely kínálatait.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-12-01 14:36:20
Üzenet elküldve: 2011-12-01 14:36:20
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
"A különféle népek elég bizalmatlanok a drowokkal szemben, ezért is lettem erdőjáró, az állatoknak nincsenek előítéleteik. Remélem ez a város másmilyen lesz!" *Fejezi be gondolatait, ahogy belép az ajtón.
Majd elindul a kovácsmester fele, ilyen korai órán rajta és az inasán kívül nincs is más a helységben. Meglepődve nyugtázza, hogy egyikük se lepődik meg külsején.* "Ez jó jel."
-Üdvözlöm mesteruram! *Köszönti alig hallható mély hangon a műhely fejét.*
-Jó reggelt idegen, miben lehetek a segítségedre? *Fordul újdonsült vendége felé a kovács.*
-Fogytán vannak a nyílvesszőim...
-Áh, értem. Nézelődjön csak nyugodtan, hátha talál még valami magának valót! Addig én utána nézek mit tehetek önért.
*Amíg várakozik, mélyen magába szívja a kovácsműhely levegőjét, ez a szag emlékezteti gyermek korára, melyet sötét tárnák mélyén élt le.*
-Tessék! *Tér vissza a mester és letesz egy tucat nyílvesszőt a vándor elé.* 6 arany lesz!
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.01 15:52:03, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
Majd elindul a kovácsmester fele, ilyen korai órán rajta és az inasán kívül nincs is más a helységben. Meglepődve nyugtázza, hogy egyikük se lepődik meg külsején.* "Ez jó jel."
-Üdvözlöm mesteruram! *Köszönti alig hallható mély hangon a műhely fejét.*
-Jó reggelt idegen, miben lehetek a segítségedre? *Fordul újdonsült vendége felé a kovács.*
-Fogytán vannak a nyílvesszőim...
-Áh, értem. Nézelődjön csak nyugodtan, hátha talál még valami magának valót! Addig én utána nézek mit tehetek önért.
*Amíg várakozik, mélyen magába szívja a kovácsműhely levegőjét, ez a szag emlékezteti gyermek korára, melyet sötét tárnák mélyén élt le.*
-Tessék! *Tér vissza a mester és letesz egy tucat nyílvesszőt a vándor elé.* 6 arany lesz!
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.01 15:52:03, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-11-20 22:23:02
Üzenet elküldve: 2011-11-20 22:23:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Chothal mindég szerette a csendesebb helyeket, ott sokkal több dolgot képes volt megtalálni. Reméli társai jól boldogulnak. Nem akarja a fenyegető üzeneteket olvasni, hogy 'Drága Echnal barátodat elkaptuk...' és így tovább. Nem is gondol erre, bár volt ideje elgondolkodni az úton. Sok dolgon... Bár jelenlegi dilemmája, élete védelme mellett, az Elwyrien. Nem tudja a nőt hová tenni... magába érez valami furcsát, valami szokatlant de ez nem rá vall. Ő egy ork, egy utolsó senki, egy buta vadember... Elwyrien meg egy bájos, ám elég összetett személyiség. "Lehet nem is érdeklem... de akkor mért segít... hmmm... haszon... lehet..." gondolkodik Chothal, de inkább úgy dönt marad a szemlélődésnél, hagy időt a dolognak... már csak kiforr.
A kovácsműhely fújtatójának hangját, már messziről hallja, de a feje mástól hangos. Kezd ismét az a bizonyos Megmentő valami üzenetet átpasszírozni neki. Ám Chothal gondolatai csendesülnek... muszáj a feladatra koncentrálnia, bár a kovács nem kedveli, ki kell kérdezze...
Az ork belép a műhelybe, a kovács feltekint és az arca egyből elborul. Nem kedveli Chothalt. Mellesleg int egyet az inasnak... talán az Ő új páncélzata? Vagy valami más...?*
-Üdv Ork. Kész van a...
*Chothal belé fojtja a szót és rögvest lerakja az asztalra a vicsorgó oroszlán jelvényt.*
-Mondj el mindent amit csak tudsz erről... és ajánlom ne merj hazudni.
*Mondja az ork és a bal kezére tekint, ami hirtelen összerándul. A kovács nyel egyet és így szól:*
-Nos... járt itt pár napja egy férfi. Nagy tételben vásárolt... jó kiképzésű lándzsákat és pajzsokat.
*Felel félve a kovács.*
-Hmmm... merre vitték? Hogy néztek ki...
*Kérdez vissza Chothal és hangja telve van sejtelemmel.*
-Nem láttam az arcukat. Sisak volt rajtuk és páncél... Több felé vitték a dolgokat. Az erdőbe, vissza a városba... ennyi amit tudok.
*Mondja kétségbeesetten a kovács, mire Chothal megcsóválja a fejét és így szól:*
-Remek... nem hagy más lehetőséget számomra... mint...
*Majd hirtelen a kovács rémülten, szinte rimánkodva így szól:*
-Ne, csak azt ne vigyen bármit csak az életem ne...
*Chothal furán ránéz a kovácsra és lerakja az összeget új mellvértjéért, majd így fejezi be:*
-...mint, hogy fizessek.
*Azzal új mellvértjét magára veszi és elindul céltudatosan az erőd... széle felé.*
A kovácsműhely fújtatójának hangját, már messziről hallja, de a feje mástól hangos. Kezd ismét az a bizonyos Megmentő valami üzenetet átpasszírozni neki. Ám Chothal gondolatai csendesülnek... muszáj a feladatra koncentrálnia, bár a kovács nem kedveli, ki kell kérdezze...
Az ork belép a műhelybe, a kovács feltekint és az arca egyből elborul. Nem kedveli Chothalt. Mellesleg int egyet az inasnak... talán az Ő új páncélzata? Vagy valami más...?*
-Üdv Ork. Kész van a...
*Chothal belé fojtja a szót és rögvest lerakja az asztalra a vicsorgó oroszlán jelvényt.*
-Mondj el mindent amit csak tudsz erről... és ajánlom ne merj hazudni.
*Mondja az ork és a bal kezére tekint, ami hirtelen összerándul. A kovács nyel egyet és így szól:*
-Nos... járt itt pár napja egy férfi. Nagy tételben vásárolt... jó kiképzésű lándzsákat és pajzsokat.
*Felel félve a kovács.*
-Hmmm... merre vitték? Hogy néztek ki...
*Kérdez vissza Chothal és hangja telve van sejtelemmel.*
-Nem láttam az arcukat. Sisak volt rajtuk és páncél... Több felé vitték a dolgokat. Az erdőbe, vissza a városba... ennyi amit tudok.
*Mondja kétségbeesetten a kovács, mire Chothal megcsóválja a fejét és így szól:*
-Remek... nem hagy más lehetőséget számomra... mint...
*Majd hirtelen a kovács rémülten, szinte rimánkodva így szól:*
-Ne, csak azt ne vigyen bármit csak az életem ne...
*Chothal furán ránéz a kovácsra és lerakja az összeget új mellvértjéért, majd így fejezi be:*
-...mint, hogy fizessek.
*Azzal új mellvértjét magára veszi és elindul céltudatosan az erőd... széle felé.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-11-12 22:10:58
Üzenet elküldve: 2011-11-12 22:10:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
"Ideje elindulni a városba. Körbenézek, hátha találok valami érdekeset. Ahogy idefele jöttem, mintha egy kovácsműhelyt láttam volna. Kíváncsi vagyok, mit találok ott. Az erdő úgysem hozott igazi megnyugvást a lelkemnek. De érzem, nem rossz ez a hely, csak még ismeretlen. Talán majd barátokra is találok. Holnaptól tényleg igyekezni fogok. de addig még hosszú az idő."* gondolja.
Érdekes, örül, hogy elhagyhatja azt a helyet, ami az otthonára emlékezteti. Mostmár talán új otthonra lel.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.11.13 10:59:12, a következő indokkal:
Jelek pótlása
Érdekes, örül, hogy elhagyhatja azt a helyet, ami az otthonára emlékezteti. Mostmár talán új otthonra lel.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.11.13 10:59:12, a következő indokkal:
Jelek pótlása
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073