Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-08-19 22:32:47
Üzenet elküldve: 2011-08-19 22:32:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Távolról egy égnek meredező kémény jelzi hogy Rain ismét idetalált a kovácshoz. A düledező kürtő szüntelen ontja magából a grafit színben kígyózó, kövér füstfelhőket. Ezt látván a drownak is kedve támad a pöfékelni. Minduntalan árad ajkai közt a pipa émelyítő, orrcsiklandozó illata, amikor megpillantja a műhely málladozó, korhadt facégérét. A tábla vadul lifeg a hűvös, szilajul száguldó szélben. Ez a heves légmozgás egy készülődő vihar jele, amit Rain nem bán az elmúlt napok perzselő kánikulája után. Belépve valósággal megcsapja a lágyan körülölelő meleg, ami igazán jól esik az előbbi vad, zimankós fuvallat után. A helyiséget kalapács harsány püfölésének hangja tölti meg. Rain tekintete körbevándorol a műhelyben, azonban a kovács csatlósát sehol sem véli felfedezni, de pillantása most nem is ő utána fürkészik, hanem megakad egy szépen megmunkált sisakon ami az asztalon pihen. Egy ajtó mögül előbukkan az inas és rögtön felismeri a drow arcképét.*
- Ezért jött ha nem tévedek. *Duruzsolja miközben a fejfedőre mutat. Rain bólint, majd lepengeti a kért árat és megkapja az érte járó föveget. Szemkápráztató darab, tökéletesen Rain méretére és igényei szerint kovácsoltatva. Rohamsisakról lévén szó kisebb tüskék állnak ki belőle, amelyek nagy hasznára lehetnek a drownak a harcban, csupán meg kell fejelnie az illetőt, akinek e fájdalmas ajándékot tartogatja és így a kiálló tüskék mély sebeket ejtenek. Rain külön kérésére - ami persze plusz aranyakat emésztett fel - a sisak teljes egészében szénfekete, ami tökéletesen hozzáolvad bőréhez és eltakarja dús lombkoronáját. Az éjbőrű felhúzza a sisakot, ami szinte rásimul fejére - a kovács keze munkája tökéletes, valósággal ráöntötte a fejfedőt. Köszönete kinyilvánítására és köszönésképpen egyaránt biccent, sőt már-már mélyen meghajol, majd sietősen elviharzik újdonsült tökfedőjével.*
- Ezért jött ha nem tévedek. *Duruzsolja miközben a fejfedőre mutat. Rain bólint, majd lepengeti a kért árat és megkapja az érte járó föveget. Szemkápráztató darab, tökéletesen Rain méretére és igényei szerint kovácsoltatva. Rohamsisakról lévén szó kisebb tüskék állnak ki belőle, amelyek nagy hasznára lehetnek a drownak a harcban, csupán meg kell fejelnie az illetőt, akinek e fájdalmas ajándékot tartogatja és így a kiálló tüskék mély sebeket ejtenek. Rain külön kérésére - ami persze plusz aranyakat emésztett fel - a sisak teljes egészében szénfekete, ami tökéletesen hozzáolvad bőréhez és eltakarja dús lombkoronáját. Az éjbőrű felhúzza a sisakot, ami szinte rásimul fejére - a kovács keze munkája tökéletes, valósággal ráöntötte a fejfedőt. Köszönete kinyilvánítására és köszönésképpen egyaránt biccent, sőt már-már mélyen meghajol, majd sietősen elviharzik újdonsült tökfedőjével.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-08-18 21:07:01
Üzenet elküldve: 2011-08-18 21:07:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*A műhely meleg, és párás levegője rögtön izzadságcseppeket csal Echnal homlokára. Érezi, hogy a napon töltött hosszú percek, és az itteni atmoszféra miatt a fejébe száll a bor. Szereti ezt az érzést, de tudja, hogy a harcban hátrány lehet. Kezét ismét kardja markolatára helyezi, biztos ami biztos alapon. Éppen indulna tovább a piactérre, mikor meglátja az idegen szavakat a falon. Nem tudja mit jelent a szöveg, de valahonnan ismerősek a jelek. "Ha a temetőben végeztem, elmegyek a könyvtárba is, hátha találok erről valamit" határozza el, és azzal átlép a piactérre.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.08.18 21:29:42, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.08.18 21:29:42, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-08-18 16:37:34
Üzenet elküldve: 2011-08-18 16:37:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A drow délutáni edzésén túl van, és a piactér zsúfolt fergetegén átvágva útját a kovácsműhely irányába veszi. A helyiséget kellemes meleg lengi körül, amit a fújtatótól perzselő lángok ontanak magukból bőségesen. A mesterember a kovácstűzhely körül sürög-forog, míg inasa minden kérését teljesítve körbeugrálja őt. Rain nem szeretné megzavarni a lázas munkát, úgyhogy helyet foglal egy fénymentes sarok gyenge lábakon álló tíkfaszékén. A tákolmány recsegve jelzi hogy nem bírja a rá nehezedő súlyt, de végül megtűri magán a drowot. A sötételf szájába biggyeszti pipáját, majd gyömöszöl egy jó maroknyi dohányt bele és meggyújtja azt. Az fényesen felgyullad, és egy pillanatig úgy látszik mintha megpróbálna versenyre kelni a kovácstűzhely lángjaival. Beletelik jó öt percbe míg a kovács körül legyeskedő inas tekintete ráakad a pöfékelő drowra. Rain elvigyorodik, biccent köszönésképpen, majd felpattan, amire az ülőhely boldogan reccsen egy nagyot.*
- Mit kíván, uram? *Teszi fel a kérdés sietősen a kisegítő.*
- A sisak után érdeklődnék, amit három napja kértem. *Mondja ráérősen Rain, mire az inas egy 'Máris!' szó után eltűnik a szeme elől. Pár perc múlva a semmiből előkerül.*
- Sajnálom, uram. Még várnia kell.
*Rain bólint. Ha várnia kell, hát vár.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.18 20:50:59, a következő indokkal:
Jelpótlás
- Mit kíván, uram? *Teszi fel a kérdés sietősen a kisegítő.*
- A sisak után érdeklődnék, amit három napja kértem. *Mondja ráérősen Rain, mire az inas egy 'Máris!' szó után eltűnik a szeme elől. Pár perc múlva a semmiből előkerül.*
- Sajnálom, uram. Még várnia kell.
*Rain bólint. Ha várnia kell, hát vár.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.18 20:50:59, a következő indokkal:
Jelpótlás
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-08-16 22:17:12
Üzenet elküldve: 2011-08-16 22:17:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A törpék köztudottan az egyik legjobb kovácsok a különböző fajok között, viszont Kolun nem sokat konyít ehhez a szakmához, inkább a végeredményét hasznosítja. A kovács ezt nem tudván,azonnal odalép hozzá nagy örömében, mikor belép a műhelybe. Gyorsan bemutatkozik és körbevezeti Kolunt és közben rengetek kérdést tesz fel neki a különféle kovácsolási, fémmegmunkálási technikákról, és szinte szóhoz se hagyja jutni.*
-Elnézést! *próbálkozott,de a kovács csak mondja és mondja*
-Elnézést uram! *szól közbe Kolun kicsit erélyesebben, és a kovács végre elhallgat* -Sajnos nem értek a kovácsolás művészetéhez,de szívesen hasznát venném a munkájának.
-Bocsánat kicsit elkapott a hév, persze azonnal segítek uram. Kérem jöjjön velem és megmutatom a legjobb munkáimat. *Majd el is indulnak,de bánja,hogy nem kap választ a kérdéseire.*
-Elnézést! *próbálkozott,de a kovács csak mondja és mondja*
-Elnézést uram! *szól közbe Kolun kicsit erélyesebben, és a kovács végre elhallgat* -Sajnos nem értek a kovácsolás művészetéhez,de szívesen hasznát venném a munkájának.
-Bocsánat kicsit elkapott a hév, persze azonnal segítek uram. Kérem jöjjön velem és megmutatom a legjobb munkáimat. *Majd el is indulnak,de bánja,hogy nem kap választ a kérdéseire.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-08-15 19:29:23
Üzenet elküldve: 2011-08-15 19:29:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Rain betoppan a műhelybe, ahol rögtön megcsapja a fém semmivel sem összetéveszthető illata. A hőség nem kímélte a műhelyet sem, hiába van minden ablak és ajtó nyitva a levegő itt is izzik, már-már fojtogat. Az inasfiú épp vizes rongyba csavarja a hüvelykujját, ami zöld és lila színekben váltakozva pompázik - úgy tűnik még van mit tanulnia. Arca meghökkent, kissé sértődött - valószínűleg alaposan le lett hordva az imént, és ez nem igen tetszett neki. Rain végig nézi ahogy ügyetlenkedik. Egy kovácstanoncról az ember nehezen képzeli el, hogy ennyire kétbalkezes legyen - persze azért van itt, hogy elsajátítsa eme szakma minden fortélyát, és bizony a kezdet nehéz s meg kell fizetni a tanulóárát (amin ő már túl van, legalábbis az ujját tekintve). Végül csak sikerül bebugyolálnia a feldagadt hüvelykujjat, majd megpillantja a drowot aki biccent neki. A kovács épp az imént kezd lázas kalapálásba úgyhogy a segéd kénytelen ordítva feltenni a kérdést.*
- Segíthettek valamiben? *Harsogja. A drow megrázza a fejét, jelezvén hogy nincs szüksége támogatásra, majd mutatós és középső ujjával v betűt formáz, odaemeli szeméhez, majd ujjaival körbemutat az egész helyiségben, így jelezve hogy csak körülnéz. A fiú, bár ezt a könnyű jelsorozatot megértette minden gond nélkül, egy pillanatig még bambán bámul rá, mert nem valószínű hogy hozzá van szokva az efféle jelbeszédes vándorokhoz. Végül bólint, hogy megértette, majd a pult mögé ül és bíbelődik a kötésével. Rain körültekint a helyiségben és vizslatni kezdi a fémcsodákat. Mind egytől egyig a kovács keze munkáját dicséri. A kínálat roppant változatos - vannak ékes, lenyűgözően szép darabok, melyeket tömérdek míves motívum díszít, de akadnak egészen egyszerű példányok is, bár Rain biztos benne hogy a feladatukat ezek is tökéletesen ellátják. Az egyik sarokban vannak egy kupacba dobálva a teljesen helyrehozhatatlan, elnyűtt darabok, míg egy másik sarokban egy jó nagy stóc selejtes, javításra váró adag pihen. Egy-kettő föl is van címkézve, ezeknek biztos van gazdája és kérésre javítják őket, de az sem kizárt hogy néhányat már azelőtt megvett valaki mielőtt még túl volnának a korrigáláson. Rain alaposan megvizsgálja az összes darabot, hisz pénzszűkében van, így nem hibázhat vásárlásnál - meg kell találnia a legjobb fegyver- és páncélcsodát a legjobb áron. Próbálja kiszúrni az igazi gyöngyszemeket, bár roppant nehéz ilyen lármában. Olyan érzése támad, hogy a kovács direkte püföli ilyen zsivajjal az izzó fémet, hogy ő még véletlenül se tudjon koncentrálni.*
A hozzászólás írója (Rain Sydnius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.15 20:04:36
- Segíthettek valamiben? *Harsogja. A drow megrázza a fejét, jelezvén hogy nincs szüksége támogatásra, majd mutatós és középső ujjával v betűt formáz, odaemeli szeméhez, majd ujjaival körbemutat az egész helyiségben, így jelezve hogy csak körülnéz. A fiú, bár ezt a könnyű jelsorozatot megértette minden gond nélkül, egy pillanatig még bambán bámul rá, mert nem valószínű hogy hozzá van szokva az efféle jelbeszédes vándorokhoz. Végül bólint, hogy megértette, majd a pult mögé ül és bíbelődik a kötésével. Rain körültekint a helyiségben és vizslatni kezdi a fémcsodákat. Mind egytől egyig a kovács keze munkáját dicséri. A kínálat roppant változatos - vannak ékes, lenyűgözően szép darabok, melyeket tömérdek míves motívum díszít, de akadnak egészen egyszerű példányok is, bár Rain biztos benne hogy a feladatukat ezek is tökéletesen ellátják. Az egyik sarokban vannak egy kupacba dobálva a teljesen helyrehozhatatlan, elnyűtt darabok, míg egy másik sarokban egy jó nagy stóc selejtes, javításra váró adag pihen. Egy-kettő föl is van címkézve, ezeknek biztos van gazdája és kérésre javítják őket, de az sem kizárt hogy néhányat már azelőtt megvett valaki mielőtt még túl volnának a korrigáláson. Rain alaposan megvizsgálja az összes darabot, hisz pénzszűkében van, így nem hibázhat vásárlásnál - meg kell találnia a legjobb fegyver- és páncélcsodát a legjobb áron. Próbálja kiszúrni az igazi gyöngyszemeket, bár roppant nehéz ilyen lármában. Olyan érzése támad, hogy a kovács direkte püföli ilyen zsivajjal az izzó fémet, hogy ő még véletlenül se tudjon koncentrálni.*
A hozzászólás írója (Rain Sydnius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.15 20:04:36
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-08-09 21:41:47
Üzenet elküldve: 2011-08-09 21:41:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben, Erdőmélye Felfedezése//
*Radak enyhén megérinti Zan vállát.* Ne aggódj barátom, lesz még időd a bosszúra... De most koncentráljunk a feladatokra...* Vigasztalja az orkot, majd körbe pillant.* Mellesleg nagyon szép áruk vannak itt.* Minden fegyvert megvizsgál, és különösen nagy figyelmet fordít a falon lévő írásra.* Érdekes... Majd vissza kell jönnöm jobban tanulmányozni az a rúnát... vagy nem is rúna lenne?* Kérdezi saját magától, majd megrázza a fejét.* Áh, erre most nincs időnk. Menjünk a piactérre, szerezzük be ami kell...* Jelenti ki bátran és megindul a vaskos ajtó felé.*
*Radak enyhén megérinti Zan vállát.* Ne aggódj barátom, lesz még időd a bosszúra... De most koncentráljunk a feladatokra...* Vigasztalja az orkot, majd körbe pillant.* Mellesleg nagyon szép áruk vannak itt.* Minden fegyvert megvizsgál, és különösen nagy figyelmet fordít a falon lévő írásra.* Érdekes... Majd vissza kell jönnöm jobban tanulmányozni az a rúnát... vagy nem is rúna lenne?* Kérdezi saját magától, majd megrázza a fejét.* Áh, erre most nincs időnk. Menjünk a piactérre, szerezzük be ami kell...* Jelenti ki bátran és megindul a vaskos ajtó felé.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-08-08 07:16:18
Üzenet elküldve: 2011-08-08 07:16:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben, Erdőmélye Felfedezése//
*A Kovácsműhelyhez vezető ösvényre érnek az erdei remete kis házikójától elindult csapat tagjai. Hirelian kérdésére Zan ábrázata elborul kissé.*
-Ha nem hagytátok volna futni őket, biztos kiszedtem volna belőlük. Ha megvan amit ti akartok, akkor itt a városban segíthettek megtalálni őket. Mind meg fognak halni.
*Zan Gerol Bakht bosszúszomjas elhatározása nem sok jót ígér Rem gyilkosai számára. Be is lépnek az ajtón mire a beszélgetést az ork a maga részéről rövid időre, míg a műhelyben lévők is hallhatják, lezárja. Nem sok időt tölt bent, megvárja, hogy Radak akar e valamit, ha nem akkor vele együtt a piactérre siet.*
-Majd utolértek bennünket.
*Veti oda a lovagnak és a mélységinek, bár Thabor nem mondta hol lesz dolga a városban, mielőtt útra kelnek.*
*A Kovácsműhelyhez vezető ösvényre érnek az erdei remete kis házikójától elindult csapat tagjai. Hirelian kérdésére Zan ábrázata elborul kissé.*
-Ha nem hagytátok volna futni őket, biztos kiszedtem volna belőlük. Ha megvan amit ti akartok, akkor itt a városban segíthettek megtalálni őket. Mind meg fognak halni.
*Zan Gerol Bakht bosszúszomjas elhatározása nem sok jót ígér Rem gyilkosai számára. Be is lépnek az ajtón mire a beszélgetést az ork a maga részéről rövid időre, míg a műhelyben lévők is hallhatják, lezárja. Nem sok időt tölt bent, megvárja, hogy Radak akar e valamit, ha nem akkor vele együtt a piactérre siet.*
-Majd utolértek bennünket.
*Veti oda a lovagnak és a mélységinek, bár Thabor nem mondta hol lesz dolga a városban, mielőtt útra kelnek.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-08-07 12:02:48
Üzenet elküldve: 2011-08-07 12:02:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*A kenőcsök elkészülnek, majd Rína elmossa használt edényeit. Nyugodt szívvel mossa el a koszos eszközöket, mivel gyógyfüvekkel lettek összekenve, s azok nem ártalmasak a természetre nézve. Összepakolja holmiját, majd eloltja a tüzet. Gwath mindeközben valahol könnyít magán, utána pedig visszatér gazdájához.*
- Most már ideje visszatérni a városba! *mondja a nő és megsimogatja bundását. Elhagyják a tó környékét. Újra a kitaposott ösvényeken lépdelnek, miközben a nap már magasan jár a sűrű erdő felett. A fák összefüggő lombkoronája gátolja a napsugarakat, de nem mindenhol. Itt-ott beférkőzik egy-egy s eléri a földet. Ezen apró fénysugarak elegendők ahhoz, hogy a drow és ordasa kiválóan láthassa az erdőt világosban, bár számukra a sötét sem akadály. Hamarosan kiérnek az erdőből, s a kovácsműhely bejárata előtt állnak. A nő még utoljára hátrapillant, majd benyit az ajtón és átsétál rajta. Gwath nyugodt léptekkel halad utána, de ő is szomorú, amiért elhagyják az erdőt.
Kis idő múlva a kovács inasával találják szembe magukat, ki udvariasan meghajol Rína előtt.*
- Üdvözlöm hölgyem! *köszön illedelmesen a fiú, majd eláll a nő elől, hogy az tovább tudjon haladni útján.*
- Köszönöm! *feleli, majd kisétál a folyosóról. A kovács bőszen üti a forró vasat, mi szikrákat hány maga köré. Mikor megpillantja a sötételfet, befejezi az éppen készített fegyvert, majd leteszi kalapácsát.*
- Üdvözlöm újra szerény műhelyemben! *mosolyog a kovács.*
- Üdv! *köszön vissza, s a kirakott fegyvereket kezdi tanulmányozni.*
- Miben segíthetek? *kérdi érdeklődve Rínát, ki egy pillanatra rátekint, majd visszatér a fegyverek tanulmányozásához.*
- Köszönöm, de egyenlőre csak nézelődöm! *mondja végül. Gwath eközben szelíden leül a piac felől nyíló ajtóban és gazdáját nézi, ahogy az gondosan megfigyel minden egyes fegyvert.*
- Most már ideje visszatérni a városba! *mondja a nő és megsimogatja bundását. Elhagyják a tó környékét. Újra a kitaposott ösvényeken lépdelnek, miközben a nap már magasan jár a sűrű erdő felett. A fák összefüggő lombkoronája gátolja a napsugarakat, de nem mindenhol. Itt-ott beférkőzik egy-egy s eléri a földet. Ezen apró fénysugarak elegendők ahhoz, hogy a drow és ordasa kiválóan láthassa az erdőt világosban, bár számukra a sötét sem akadály. Hamarosan kiérnek az erdőből, s a kovácsműhely bejárata előtt állnak. A nő még utoljára hátrapillant, majd benyit az ajtón és átsétál rajta. Gwath nyugodt léptekkel halad utána, de ő is szomorú, amiért elhagyják az erdőt.
Kis idő múlva a kovács inasával találják szembe magukat, ki udvariasan meghajol Rína előtt.*
- Üdvözlöm hölgyem! *köszön illedelmesen a fiú, majd eláll a nő elől, hogy az tovább tudjon haladni útján.*
- Köszönöm! *feleli, majd kisétál a folyosóról. A kovács bőszen üti a forró vasat, mi szikrákat hány maga köré. Mikor megpillantja a sötételfet, befejezi az éppen készített fegyvert, majd leteszi kalapácsát.*
- Üdvözlöm újra szerény műhelyemben! *mosolyog a kovács.*
- Üdv! *köszön vissza, s a kirakott fegyvereket kezdi tanulmányozni.*
- Miben segíthetek? *kérdi érdeklődve Rínát, ki egy pillanatra rátekint, majd visszatér a fegyverek tanulmányozásához.*
- Köszönöm, de egyenlőre csak nézelődöm! *mondja végül. Gwath eközben szelíden leül a piac felől nyíló ajtóban és gazdáját nézi, ahogy az gondosan megfigyel minden egyes fegyvert.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-08-06 14:29:33
Üzenet elküldve: 2011-08-06 14:29:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Rína a piacon eltölt néhány órát, miközben táskájában kutat, s ellenőrzi készleteit.
"Elfogytak a gyógynövényeim!" döbben rá, s a kipakolt holmik között kezd el keresgélni. Nincs sok pénze, a gyógynövények többsége viszont eléggé drága. A gyógykenőcsei és balzsamai kimerülőben. Jelenlegi készletével már nem tudna egy nagyobb sérülést sem ellátni.
"Nincs mit tenni! Keresnem kell egy erdőt." gondolja, majd fütyül egyet elkóborolt farkasának. Az állat pillanatok alatt a lábánál terem, s gazdájára tekintve várja annak következő utasítását.*
- Keressünk egy erdőt! *mondja kedvencének. Kikeveredve a vásárlók tumultusából, melyben jócskán akadnak mindenféle szerzetek, s nemesi szolgák, körülnéz. Nem telik el sok idő és magas fákat pillant meg a kovácsműhely mögött.
A nő azonnal megindul be a kovácshoz, hogy onnan továbbhaladva az erdőbe érjen.*
- Melyik ajtó vezet az erdőbe? *kérdi az éppen dolgozó kovácsot.*
- Ha elindul abba az irányba amerre mutatok, egy folyosót fog megpillantani. A végén egy raktár van, s azon keresztül juthat ki az erdőbe. *igazítja útba a nőt.
- Köszönöm! Viszont látásra! *mondja, s elindul a folyosó felé.*
- Igazán nincs mit! *mosolyog utána a kovács, de Rína már eltűnt a szeme elől, Gwath-tal nyomában.*
A hozzászólás írója (Rína Seron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.06 14:32:27
"Elfogytak a gyógynövényeim!" döbben rá, s a kipakolt holmik között kezd el keresgélni. Nincs sok pénze, a gyógynövények többsége viszont eléggé drága. A gyógykenőcsei és balzsamai kimerülőben. Jelenlegi készletével már nem tudna egy nagyobb sérülést sem ellátni.
"Nincs mit tenni! Keresnem kell egy erdőt." gondolja, majd fütyül egyet elkóborolt farkasának. Az állat pillanatok alatt a lábánál terem, s gazdájára tekintve várja annak következő utasítását.*
- Keressünk egy erdőt! *mondja kedvencének. Kikeveredve a vásárlók tumultusából, melyben jócskán akadnak mindenféle szerzetek, s nemesi szolgák, körülnéz. Nem telik el sok idő és magas fákat pillant meg a kovácsműhely mögött.
A nő azonnal megindul be a kovácshoz, hogy onnan továbbhaladva az erdőbe érjen.*
- Melyik ajtó vezet az erdőbe? *kérdi az éppen dolgozó kovácsot.*
- Ha elindul abba az irányba amerre mutatok, egy folyosót fog megpillantani. A végén egy raktár van, s azon keresztül juthat ki az erdőbe. *igazítja útba a nőt.
- Köszönöm! Viszont látásra! *mondja, s elindul a folyosó felé.*
- Igazán nincs mit! *mosolyog utána a kovács, de Rína már eltűnt a szeme elől, Gwath-tal nyomában.*
A hozzászólás írója (Rína Seron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.06 14:32:27
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-21 16:40:27
Üzenet elküldve: 2011-07-21 16:40:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Mosolyogva veszi tudomásul Morgoth meglepettségét.*
Attól, hogy évezredekkel ezelőtt a mélybe költöztünk, nem élünk kevesebbet, mint a feti elfek, és a korunk sem látszik meg jobban.
"Normális esetben" *akarja hozzátenni, de nem teszi, hiszen úgy tűnik, egyedül ő látja a saját ráncait.
*Megkönnyebbülten felsóhajt, amikor Mella magához tér. A megkönnyebbülés a Mordach hangjából és mosolyából kitűnő gyengédségnek is szól - úgy tűnik, szerencsére félreismerte a loboncost.
Ösztönösen viszonozza barátnője ölelését, pedig általában viszolyog mások érintésétől.*
Bizony, régen *feleli, miközben a férfiak félrevonulnak.* De nem sok minden változott, azóta is Nixant hajkurászom. Te meg, ahogy látom, azóta sem vigyázol magadra *teszi hozzá félig tréfásan.*
Majd legközelebb mindent megbeszélünk *mondja még, látva, hogy Mordach újra Mellához lép, és távozni készülnek. Feláll, visszabiccent Mordachnak, majd viszonozza Morgoth tekintetét.*
Jobb lesz, ha indulunk - lassan egészen besötétedik.
Attól, hogy évezredekkel ezelőtt a mélybe költöztünk, nem élünk kevesebbet, mint a feti elfek, és a korunk sem látszik meg jobban.
"Normális esetben" *akarja hozzátenni, de nem teszi, hiszen úgy tűnik, egyedül ő látja a saját ráncait.
*Megkönnyebbülten felsóhajt, amikor Mella magához tér. A megkönnyebbülés a Mordach hangjából és mosolyából kitűnő gyengédségnek is szól - úgy tűnik, szerencsére félreismerte a loboncost.
Ösztönösen viszonozza barátnője ölelését, pedig általában viszolyog mások érintésétől.*
Bizony, régen *feleli, miközben a férfiak félrevonulnak.* De nem sok minden változott, azóta is Nixant hajkurászom. Te meg, ahogy látom, azóta sem vigyázol magadra *teszi hozzá félig tréfásan.*
Majd legközelebb mindent megbeszélünk *mondja még, látva, hogy Mordach újra Mellához lép, és távozni készülnek. Feláll, visszabiccent Mordachnak, majd viszonozza Morgoth tekintetét.*
Jobb lesz, ha indulunk - lassan egészen besötétedik.
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-21 11:23:27
Üzenet elküldve: 2011-07-21 11:23:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Hetvenkettő?! Nem kellene egy kicsit... idősebbnek kinézned??
*Talán a sötét bőr teheti, vagy talán valamely más eltérés, ami a sötételfeknél jellemző, ezáltal tűnnek fiatalosnak. Kissé meglepte Morgothot a nő kora, mivel vagy negyven! évet könnyen letagadhatna. Először még az is megfordult fejében, hogy talán csak meg akarja tréfálni, ám ezt miért tenné? Ha hetvenkettő, akkor hetvenkettő. Nincs mit tenni... Ennek ellenére még azért mindig fenntartja azt a tényt, hogy eléggé vonzó alakkal rendelkezik.*
- Ó, én az őrültekkel nagyon jó barátságban vagyok - valahogy velük jobban kijövök, mint az ép elméjűekkel...
*Simít végig állán elgondolkodva, ám egy apró kézlendítéssel el is hessegeti a feltörő képeket. Egy pillanatra eszébe jut újra a szekta, s hogy pár éj múlva neki el kell tűnnie, talán napokig is távol lesz - olyan szertartást kell lebonyolítani, melynek velejárója mind a fizikai, mind a szellemi test enyhe átalakulása.
Mire visszaér az újonnan szerzett testékszerrel, már nagy kavalkád várja ott a műhelyben. Először csak valami nagy vörös és hosszú akad a szeme elé. "Mordach..." Aztán pillantja meg csak a jólelkű sötételfet a földön, aki úgy néz ki, hogy a halálán van. Morgoth valahogy máshogy ismerte a mélységi népséget - volt rá példa, hogy temérdek aranyért nekik kémkedett a felszínen, s a társalgások közepette sem volt arcukon nagy vigyor, mint ennek a nőnek volt a bálon például. Enyhe szimpátiát is érzett akkor irántuk, ám mikor a fenti sötétekkel találkozott, rögtön undor fogta el.
Mikor Mordach rápillant, csak egy kacsintással jelzi neki, hogy talán odamehetne hozzá, míg a két nő úgy imádja egymást. Így is tesz a férfi, s egy nagyon vonzó ötletet vázol fel.*
- Mordach... Gondolkodtam már rajta. A régi 'szép idők' emlékére, nem igaz?
*Az őr arcára is ugyanaz a sunyi és gonosz vigyor ül ki egy pillanatra, majd mikor a vörös visszalép a többiekhez, Morgoth újra vizslatni kezdi a pengéket, amit már kezd unni, de semmi kedve sincs ahhoz, hogy némi együttérzést mutasson, ami lássuk be, nincs is. Amíg nem saját maga van rosszul, addig mással nem kell törődnie. Ő sem igényli a figyelmet, másnak sem adja meg. A nő körül pedig vannak ketten is...
Mikor távoznak, Morgoth is megereszt egy alattomos kacsintást, majd szemeit Caramra szegezni.*
*Talán a sötét bőr teheti, vagy talán valamely más eltérés, ami a sötételfeknél jellemző, ezáltal tűnnek fiatalosnak. Kissé meglepte Morgothot a nő kora, mivel vagy negyven! évet könnyen letagadhatna. Először még az is megfordult fejében, hogy talán csak meg akarja tréfálni, ám ezt miért tenné? Ha hetvenkettő, akkor hetvenkettő. Nincs mit tenni... Ennek ellenére még azért mindig fenntartja azt a tényt, hogy eléggé vonzó alakkal rendelkezik.*
- Ó, én az őrültekkel nagyon jó barátságban vagyok - valahogy velük jobban kijövök, mint az ép elméjűekkel...
*Simít végig állán elgondolkodva, ám egy apró kézlendítéssel el is hessegeti a feltörő képeket. Egy pillanatra eszébe jut újra a szekta, s hogy pár éj múlva neki el kell tűnnie, talán napokig is távol lesz - olyan szertartást kell lebonyolítani, melynek velejárója mind a fizikai, mind a szellemi test enyhe átalakulása.
Mire visszaér az újonnan szerzett testékszerrel, már nagy kavalkád várja ott a műhelyben. Először csak valami nagy vörös és hosszú akad a szeme elé. "Mordach..." Aztán pillantja meg csak a jólelkű sötételfet a földön, aki úgy néz ki, hogy a halálán van. Morgoth valahogy máshogy ismerte a mélységi népséget - volt rá példa, hogy temérdek aranyért nekik kémkedett a felszínen, s a társalgások közepette sem volt arcukon nagy vigyor, mint ennek a nőnek volt a bálon például. Enyhe szimpátiát is érzett akkor irántuk, ám mikor a fenti sötétekkel találkozott, rögtön undor fogta el.
Mikor Mordach rápillant, csak egy kacsintással jelzi neki, hogy talán odamehetne hozzá, míg a két nő úgy imádja egymást. Így is tesz a férfi, s egy nagyon vonzó ötletet vázol fel.*
- Mordach... Gondolkodtam már rajta. A régi 'szép idők' emlékére, nem igaz?
*Az őr arcára is ugyanaz a sunyi és gonosz vigyor ül ki egy pillanatra, majd mikor a vörös visszalép a többiekhez, Morgoth újra vizslatni kezdi a pengéket, amit már kezd unni, de semmi kedve sincs ahhoz, hogy némi együttérzést mutasson, ami lássuk be, nincs is. Amíg nem saját maga van rosszul, addig mással nem kell törődnie. Ő sem igényli a figyelmet, másnak sem adja meg. A nő körül pedig vannak ketten is...
Mikor távoznak, Morgoth is megereszt egy alattomos kacsintást, majd szemeit Caramra szegezni.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-21 10:56:38
Üzenet elküldve: 2011-07-21 10:56:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mella végre ébredezni kezd, s láthatóan már nincs olyan rosszul, mint az erdőben volt. Mordach egy pillanatra sem ijedt meg, hiszen ha valami nagy baja lenne, akkor nem így nézne ki. Azt ugyan még pontosan nem lehet tudni, mitől volt az ájulás, de majd kiderítik.*
- Csak hogy felébredtél... Azt hittem, átalszod az egész napot!
*Viccelődik, s ő is megenged magának immáron egy apró, de teljesen őszinte mosolyt. Titkon azért aggódott az éjbőrű miatt, ám büszkesége miatt ezt már annyira nem vallaná be.*
- Fájlaltad a hasad, aztán szépen összeestél ott a ház közelében. Prae nem került elő, de én elhoztalak idáig. Orvost is hívtam, így majd a szálláshelyen szépen ezt a löttyöt mind meg kell innod...
*Halvány gondoskodás is észrevehető a hangjában, amit igazság szerint még furcsáll is magában. Nem mondható egy olyan férfinek, akiben az érzések túlcsordulnak, egyszerűen csak szereti a nők társaságát - most meg, aggódik egy miatt! Hát hova fajul ez a világ!
Észre sem vette, mikor betoppantak, de Caram is épp a kovácsműhelyben tartózkodott. Szeme tovább is kalandozik, mire megpillantja a jó öreg Morgothot, akinek arca még mindig ugyanolyan, mint egy hulláé - egy cseppet sem változott. Míg a két hölgyemény cseverészik, addig Mordach feláll, majd a férfihoz lép.*
- Morgoth... Újra össze kellene jönnünk egy kis... vadászatra. Nem gondolod?
*Vigyorog rá sunyi mosollyal, persze a két nő a beszélgetésükből egy apró szót sem hallhat, mert olyan távolságra vannak tőlük.
Ha válaszolt a férfi, akkor a vörös hajú visszalép Mellához, aki próbálja elhitetni, hogy jól van, miközben látszik rajta, hogy fájdalmai vannak.*
- Na, kislány, megyünk szépen a szálláshelyre! Viszek neked vacsorát meg valami italt, aztán mész szépen lefeküdni.
*Hirtelen a karjába kapja a hölgyeményt, persze ha nincs ellenvetése, majd megindul vele az erdőre nyíló ajtó felé, ám előtte odabiccent Caramnak is, Morgothnak is, ám utóbbi felé még intéz egy sunyi kacsintást is, majd kilépnek a természetbe.*
- Csak hogy felébredtél... Azt hittem, átalszod az egész napot!
*Viccelődik, s ő is megenged magának immáron egy apró, de teljesen őszinte mosolyt. Titkon azért aggódott az éjbőrű miatt, ám büszkesége miatt ezt már annyira nem vallaná be.*
- Fájlaltad a hasad, aztán szépen összeestél ott a ház közelében. Prae nem került elő, de én elhoztalak idáig. Orvost is hívtam, így majd a szálláshelyen szépen ezt a löttyöt mind meg kell innod...
*Halvány gondoskodás is észrevehető a hangjában, amit igazság szerint még furcsáll is magában. Nem mondható egy olyan férfinek, akiben az érzések túlcsordulnak, egyszerűen csak szereti a nők társaságát - most meg, aggódik egy miatt! Hát hova fajul ez a világ!
Észre sem vette, mikor betoppantak, de Caram is épp a kovácsműhelyben tartózkodott. Szeme tovább is kalandozik, mire megpillantja a jó öreg Morgothot, akinek arca még mindig ugyanolyan, mint egy hulláé - egy cseppet sem változott. Míg a két hölgyemény cseverészik, addig Mordach feláll, majd a férfihoz lép.*
- Morgoth... Újra össze kellene jönnünk egy kis... vadászatra. Nem gondolod?
*Vigyorog rá sunyi mosollyal, persze a két nő a beszélgetésükből egy apró szót sem hallhat, mert olyan távolságra vannak tőlük.
Ha válaszolt a férfi, akkor a vörös hajú visszalép Mellához, aki próbálja elhitetni, hogy jól van, miközben látszik rajta, hogy fájdalmai vannak.*
- Na, kislány, megyünk szépen a szálláshelyre! Viszek neked vacsorát meg valami italt, aztán mész szépen lefeküdni.
*Hirtelen a karjába kapja a hölgyeményt, persze ha nincs ellenvetése, majd megindul vele az erdőre nyíló ajtó felé, ám előtte odabiccent Caramnak is, Morgothnak is, ám utóbbi felé még intéz egy sunyi kacsintást is, majd kilépnek a természetbe.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-20 21:28:42
Üzenet elküldve: 2011-07-20 21:28:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
*Az utolsó dolog, amire emlékszik, az az, hogy Mordach viszi az erdőben. Most viszont egy nagy helyiségben találja magát. Talán a kovácsműhely, ezt még nem tudja pontosan megállapítani. A vörös hajú férfi rázza óvatosan a vállát, és szólogat neki. Először, csak résnyire nyitja ki szemeit. Még most is nagyon gyenge, de már valamivel jobban érzi magát, mint legutóbb. Mordach kezében egy kis üvegcse. Nem érti honnan szerezhette, de majd csak kiderül.
Hirtelen ül fel, amibe kicsit bele is szédül, majd hogy nem visszazuhan a fekete ingre, amit valószínűleg a loboncos tett a feje alá. Kezével szerencsére még épp időben megtartja magát.*
- Mi történt? *Kérdezi, mint aki nem tud semmiről. Persze nyilván tudja, hogy Moradch idehozta, de a körülményekre kíváncsi.* Jobban vagyok már egy kicsit. *Amióta újra találkoztak, most először mosolyog a férfire.
Most veszi csak észre, hogy Caram is ott van mellette. És nem sokkal távolabb tőle pedig az a bizonyos 'haláli' férfi. Oda int neki.* Caram! *Mondja, és felé fordul, hogy fél karjával átölelhesse.* Mi történt veled? Rég nem láttalak... *Kérdezi, Moradchról egy pillanatra meg is feledkezve.
Azonban, mihelyst bárminek is igazán örülhetne, hasába ugyanaz a fájdalom mar bele. Összegörnyed, mint valami gyermek. A hányinger újra rátör. De mindezek a dolgok, most nem olyan erősek, mint legutóbb.
Valahogy nagy nehezen feltápászkodik, leporolja, megigazgatja magát.*
- Minden rendben! *Próbálja leplezni a rátörő fájdalmakat, de alighogy megerősödik egy-egy, minduntalan a hasához kap...*
Hirtelen ül fel, amibe kicsit bele is szédül, majd hogy nem visszazuhan a fekete ingre, amit valószínűleg a loboncos tett a feje alá. Kezével szerencsére még épp időben megtartja magát.*
- Mi történt? *Kérdezi, mint aki nem tud semmiről. Persze nyilván tudja, hogy Moradch idehozta, de a körülményekre kíváncsi.* Jobban vagyok már egy kicsit. *Amióta újra találkoztak, most először mosolyog a férfire.
Most veszi csak észre, hogy Caram is ott van mellette. És nem sokkal távolabb tőle pedig az a bizonyos 'haláli' férfi. Oda int neki.* Caram! *Mondja, és felé fordul, hogy fél karjával átölelhesse.* Mi történt veled? Rég nem láttalak... *Kérdezi, Moradchról egy pillanatra meg is feledkezve.
Azonban, mihelyst bárminek is igazán örülhetne, hasába ugyanaz a fájdalom mar bele. Összegörnyed, mint valami gyermek. A hányinger újra rátör. De mindezek a dolgok, most nem olyan erősek, mint legutóbb.
Valahogy nagy nehezen feltápászkodik, leporolja, megigazgatja magát.*
- Minden rendben! *Próbálja leplezni a rátörő fájdalmakat, de alighogy megerősödik egy-egy, minduntalan a hasához kap...*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-19 20:43:56
Üzenet elküldve: 2011-07-19 20:43:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor Morgoth közelebb hajol, és az arcát fürkészi, kedve lenne elfordulni, és közölni vele, hogy ő úgysem lesz sokáig élőholt (halott halott lesz ugyanis nemsokára), de nem teszi, mert ez már az ő szemében is hisztériának tűnik, az pedig úgysem old meg semmit.*
Jövő hónapban leszek hetvenkettő *feleli a kérdésre, szinte tudomást sem véve annak illetlen voltáról. A koron nincs mit szégyellni - annak legalábbis, akin úgysem látszik meg.
A férfi felvetését hallva keserűen felkacag.*
Akár még az is lehet. Remélem, az őrülteket jobban kedveled, mint az öregeket, különben aligha tarthatok veled a barlangokba.
*A felvetés valóban nem tűnik ésszerűtlennek, mert bár csak nemrég találkoztak, Caram úgy sejti, a fehérbőrű aligha szépítené az igazságot, csak hogy meg ne bántsa, ne adj' isten, bókoljon.
Alig hogy Morgoth eltűnik a kováccsal, kicsapódik a műhely ajtaja, de türelmetlen harcos helyett Mordach érkezik, karjaiban az ájultnak tűnő Dhunamellát cipelve.*
Mi történt vele? *kérdezi Caram, ijedtében a köszönésről is megfeledkezve. Ő is leguggol eszméletlen barátnője mellé, s mivel segíteni nem tud, az orvos távozásáig csak figyeli az eseményeket.
Eddigre Morgoth is visszatér, és az indulást sürgeti.*
Nem, nem veszek már semmit *Caram, továbbra is Mellát nézve, megrázza a fejét.* De nem szívesen hagynám itt, amíg jobban nem érzi magát egy kicsit *int a földön fekvő fajtársa felé.*
Jövő hónapban leszek hetvenkettő *feleli a kérdésre, szinte tudomást sem véve annak illetlen voltáról. A koron nincs mit szégyellni - annak legalábbis, akin úgysem látszik meg.
A férfi felvetését hallva keserűen felkacag.*
Akár még az is lehet. Remélem, az őrülteket jobban kedveled, mint az öregeket, különben aligha tarthatok veled a barlangokba.
*A felvetés valóban nem tűnik ésszerűtlennek, mert bár csak nemrég találkoztak, Caram úgy sejti, a fehérbőrű aligha szépítené az igazságot, csak hogy meg ne bántsa, ne adj' isten, bókoljon.
Alig hogy Morgoth eltűnik a kováccsal, kicsapódik a műhely ajtaja, de türelmetlen harcos helyett Mordach érkezik, karjaiban az ájultnak tűnő Dhunamellát cipelve.*
Mi történt vele? *kérdezi Caram, ijedtében a köszönésről is megfeledkezve. Ő is leguggol eszméletlen barátnője mellé, s mivel segíteni nem tud, az orvos távozásáig csak figyeli az eseményeket.
Eddigre Morgoth is visszatér, és az indulást sürgeti.*
Nem, nem veszek már semmit *Caram, továbbra is Mellát nézve, megrázza a fejét.* De nem szívesen hagynám itt, amíg jobban nem érzi magát egy kicsit *int a földön fekvő fajtársa felé.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-19 18:53:58
Üzenet elküldve: 2011-07-19 18:53:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mintha emlékezetében tökéletesen élne a kivezető út, úgy halad sietősen ki az erdő sűrűjéből. Először ugyan párszor eltévedt, ám egy ilyen helyzetben mintha egy túlvilági erő nyújtana neki segítő kezet. Olykor kicsit megtorpan, hogy biztosabb pozícióba helyezze a nőt, mert a vagy fél órás gyaloglás alatt lássuk be, könnyen kicsúszik a karjai közül.
A kovácsműhelyhez közeledve mintha Mella kicsit ébredezni kezdene, ám arcán látszik, hogy nagyon kábult, így Mordach egyelőre nem zargatja semmilyen kérdéssel, hanem hagyja, hadd pihenjen. Láthatóan az álom is elnyomja, ami érthető egy ilyen rosszullét után.
A műhely ajtaját egyszerűen csak belöki maga előtt, majd hangosan az inas felé szól.*
- Hívj egy orvost, de gyorsan!
*A nadrágjára akasztott inget egy nagyobb kupacba összegyűri, majd az éjbőrűt lefekteti a földre, s feje alá beteszi a ruhát. Szerencsére most nem az eszméletvesztés miatt vannak lehunyva szemei, hanem az álom miatt.
A férfi tapodtat sem mozdul mellőle, mindvégig ott guggol, ül mellette, míg végre meg nem érkezik egy orvos. Neki a vörös hajú részletezi a történteket, s szerencsére megnyugtató választ kap. Ő is azt mondja, hogy talán a változó időjárás miatt lehetett, vagy esetleg elrontotta a gyomrát. Még a terhességet is felhozta, azonban ezt Mordach vetette el heves fejrázással. Szinte egyik fülén be, a másikon ki.
Pár vizsgálatot még elvégez az orvos Mellán, majd a férfi kezébe nyom egy kis üveget, és sietősen távozik. Elvileg majd ezt bele kell csöpögtetni valami folyadékba, s attól jobban lesz.
Kis ideig még hagyja Mordach pihenni az éjbőrűt, majd úgy dönt, hogy gyengéden ébresztgetni kezdi.*
- Mella... Jobban vagy már?
*Simogatja meg vállát, miközben egy aprót ráz is rajta.*
A kovácsműhelyhez közeledve mintha Mella kicsit ébredezni kezdene, ám arcán látszik, hogy nagyon kábult, így Mordach egyelőre nem zargatja semmilyen kérdéssel, hanem hagyja, hadd pihenjen. Láthatóan az álom is elnyomja, ami érthető egy ilyen rosszullét után.
A műhely ajtaját egyszerűen csak belöki maga előtt, majd hangosan az inas felé szól.*
- Hívj egy orvost, de gyorsan!
*A nadrágjára akasztott inget egy nagyobb kupacba összegyűri, majd az éjbőrűt lefekteti a földre, s feje alá beteszi a ruhát. Szerencsére most nem az eszméletvesztés miatt vannak lehunyva szemei, hanem az álom miatt.
A férfi tapodtat sem mozdul mellőle, mindvégig ott guggol, ül mellette, míg végre meg nem érkezik egy orvos. Neki a vörös hajú részletezi a történteket, s szerencsére megnyugtató választ kap. Ő is azt mondja, hogy talán a változó időjárás miatt lehetett, vagy esetleg elrontotta a gyomrát. Még a terhességet is felhozta, azonban ezt Mordach vetette el heves fejrázással. Szinte egyik fülén be, a másikon ki.
Pár vizsgálatot még elvégez az orvos Mellán, majd a férfi kezébe nyom egy kis üveget, és sietősen távozik. Elvileg majd ezt bele kell csöpögtetni valami folyadékba, s attól jobban lesz.
Kis ideig még hagyja Mordach pihenni az éjbőrűt, majd úgy dönt, hogy gyengéden ébresztgetni kezdi.*
- Mella... Jobban vagy már?
*Simogatja meg vállát, miközben egy aprót ráz is rajta.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-19 09:29:49
Üzenet elküldve: 2011-07-19 09:29:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Jól látja, hogy a sötételf szemében ott lebeg a kíváncsiság, így azt csak egy röpke ám tömör kis mondattal ki is elégíti.*
- Csak egy kis emlékeztető...
*Verdesi meg a zsebébe becsúsztatott pergament, majd hátrapillant a kovács felé. Már egy jó ideje csak vár arra a fránya ékszerre. Mikor kimondta, hogy bizony itt fog maradni, míg kész nem lesz, nem számolt azzal, hogy türelme véges...
Mikor Caram magát kezdi nézegetni a pengében, Morgoth nem igazán lepődik meg, hiszen még a legaljasabb és legsötétebb nők is nők.*
- Idősödőt láttam már. De konkrétan olyat, akinek hatalmas ráncok tarkítanák az arcát, olyat még nem. S nem is akarok... Nem szeretem az idős embereket. Úgy néznek ki, mint egy élőhalott - vagy még annál is rosszabbul.
*Fúj egyet, majd ráncolt szemöldökkel közelebb hajol a sötételf arcához, s jobban szemügyre veszi.*
- Egyszer biztos megtapasztalod, de nem hiszem, hogy az mostanság lenne. Én egy apró ráncot sem vélek felfedezni sehol... Mennyi idős is vagy pontosan?
*Kérdez rá illetlenül a nő korára, ami ugye nem illik, de hát, a férfi amúgy sem illeméről híres.*
- Szerintem az átok már az elmédet is kezdi megfertőzni... Ha nem csak egyedül azt.
*Ejti el felvetését, mikor végre megérkezik a kovács egy kis karikával a kezében.*
- Na végre... Egy ilyen kis hülyeséget ennyi ideig kellett csinálni? Na mindegy, tegye be gyorsan.
*Förmed rá haragosan, majd a férfi int neki, hogy kövesse. Morgoth így is tesz, mire besétálnak egy ajtó mögé. A kovács előkap egy tűt és valami szert, amit ráken az orrára. Ezután a tűvel átböki a bőrét, amit annyira nem is érez, talán a szernek köszönhetően, majd pedig behelyezi az orrpiercinget. Egy apró vércsepp sem hagyja el szerencsére a szúrást, csak kissé bepirosodott körülötte.*
- Meg is volnánk. *visszasétál Caramhoz, ahova a kovács is követi*
- Ha esetleg elfertőződne, vagy besebesedne, esetleg lilulna, akkor jöjjön vissza hozzám.
- Rendben, és majd kicserélem az orrom az önére.
*Szentségelve vissza is siet kis zugába, miközben Morgoth tapogatni kezdi új ékszerét, s megkémleli az egyik pengében.*
- Tökéletes...
*Jegyzi meg félhangosan.*
- Te esetleg a tőrön kívül vennél még valamit? Csak mert lassacskán akár indulhatnánk is. Mire odaérünk, úgyis elkap a sötétedés.
- Csak egy kis emlékeztető...
*Verdesi meg a zsebébe becsúsztatott pergament, majd hátrapillant a kovács felé. Már egy jó ideje csak vár arra a fránya ékszerre. Mikor kimondta, hogy bizony itt fog maradni, míg kész nem lesz, nem számolt azzal, hogy türelme véges...
Mikor Caram magát kezdi nézegetni a pengében, Morgoth nem igazán lepődik meg, hiszen még a legaljasabb és legsötétebb nők is nők.*
- Idősödőt láttam már. De konkrétan olyat, akinek hatalmas ráncok tarkítanák az arcát, olyat még nem. S nem is akarok... Nem szeretem az idős embereket. Úgy néznek ki, mint egy élőhalott - vagy még annál is rosszabbul.
*Fúj egyet, majd ráncolt szemöldökkel közelebb hajol a sötételf arcához, s jobban szemügyre veszi.*
- Egyszer biztos megtapasztalod, de nem hiszem, hogy az mostanság lenne. Én egy apró ráncot sem vélek felfedezni sehol... Mennyi idős is vagy pontosan?
*Kérdez rá illetlenül a nő korára, ami ugye nem illik, de hát, a férfi amúgy sem illeméről híres.*
- Szerintem az átok már az elmédet is kezdi megfertőzni... Ha nem csak egyedül azt.
*Ejti el felvetését, mikor végre megérkezik a kovács egy kis karikával a kezében.*
- Na végre... Egy ilyen kis hülyeséget ennyi ideig kellett csinálni? Na mindegy, tegye be gyorsan.
*Förmed rá haragosan, majd a férfi int neki, hogy kövesse. Morgoth így is tesz, mire besétálnak egy ajtó mögé. A kovács előkap egy tűt és valami szert, amit ráken az orrára. Ezután a tűvel átböki a bőrét, amit annyira nem is érez, talán a szernek köszönhetően, majd pedig behelyezi az orrpiercinget. Egy apró vércsepp sem hagyja el szerencsére a szúrást, csak kissé bepirosodott körülötte.*
- Meg is volnánk. *visszasétál Caramhoz, ahova a kovács is követi*
- Ha esetleg elfertőződne, vagy besebesedne, esetleg lilulna, akkor jöjjön vissza hozzám.
- Rendben, és majd kicserélem az orrom az önére.
*Szentségelve vissza is siet kis zugába, miközben Morgoth tapogatni kezdi új ékszerét, s megkémleli az egyik pengében.*
- Tökéletes...
*Jegyzi meg félhangosan.*
- Te esetleg a tőrön kívül vennél még valamit? Csak mert lassacskán akár indulhatnánk is. Mire odaérünk, úgyis elkap a sötétedés.
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-18 22:10:55
Üzenet elküldve: 2011-07-18 22:10:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Tudom, hogy jobban értenek hozzá, elvégre az ő műfajuk *felel kicsit kelletlenül, ahogy mindig szokott, ha egyértelmű dolgokról világosítják fel.* Csakhogy Artheniorban egyet sem ismerek közülük.
*Nem sokkal később, amikor a csuklyás alakok megérkeznek, eltöpreng, vissza kellene-e vonnia az utóbbi kijelentést. Szó nélkül nézi végig a lejátszódó kis jelenetet, gondolatban találgatva, mi lehet az a fontos ügy, ami miatt Morgoth-ot ide is követték, határozott parancsa ellenére. Nem kétséges, hogy a fehérbőrű a vezetőjük, vagy legalábbis nagy megbecsülésnek örvend közöttük, különben nem ilyen modoban társalognának.
Amikor azonban Morgoth ismét felé fordul, Caram nem kérdez semmit (orvgyilkos körökben egyszerűen nem illik kéretlenül belefolyni más céhbeliek ügyeibe), csak felvont szemöldöke jezi, hogy szívesen meghallgatná a részleteket, ha a férfi netán hajlandó megosztani őket. De nemigen reménykedik, hogy választ kap a ki nem mondott kérdésekre.
Morgoth ajánlatát nehezen tudja egy elmebeteg agy szüleményeként értelmezni, mivel az általa vázolt helyzet nagyon könnyen megvalósulhat.*
Maradjunk az égetésnél. Legjobb lenne, ha valami föld alatti patakba szórnál, az majd elvisz, ahova neki tetszik.
*Beszéd közben megpillantja a tükörképét a mellette függő fényesre csiszolt pajzson, és arra fordítja a fejét. Egy darabig fel sem fogja, hogy amit lát, igaz lehet. Közelebb hajol a 'tükörhöz', jobban megnézi magát, és rövid káromkodással veszi tudomásul, hogy első pillantásra sem tévedett. Szemei és szája sarkában megjelentek az első ráncok, egyelőre vékonyak, de tagadhatatlanul ott vannak.*
"Szóval ilyen halandónak lenni."
Láttál már öreg drow-t? *néz ismét Morgoth-ra.* Hát én nem, pedig közöttük éltem. De sebaj, mindent meg kell tapasztalni.
*Erősen próbálkozik, hogy uralkodjon a hangján, de ha valaki nagyon figyel, esetleg kihallhatja belőle az elnyomott pánikot, amit az okoz, hogy az átok már ennyire szemmel láthatóan pusztítja el a testét, és ő egyelőre nem tehet ellene semmit.*
*Nem sokkal később, amikor a csuklyás alakok megérkeznek, eltöpreng, vissza kellene-e vonnia az utóbbi kijelentést. Szó nélkül nézi végig a lejátszódó kis jelenetet, gondolatban találgatva, mi lehet az a fontos ügy, ami miatt Morgoth-ot ide is követték, határozott parancsa ellenére. Nem kétséges, hogy a fehérbőrű a vezetőjük, vagy legalábbis nagy megbecsülésnek örvend közöttük, különben nem ilyen modoban társalognának.
Amikor azonban Morgoth ismét felé fordul, Caram nem kérdez semmit (orvgyilkos körökben egyszerűen nem illik kéretlenül belefolyni más céhbeliek ügyeibe), csak felvont szemöldöke jezi, hogy szívesen meghallgatná a részleteket, ha a férfi netán hajlandó megosztani őket. De nemigen reménykedik, hogy választ kap a ki nem mondott kérdésekre.
Morgoth ajánlatát nehezen tudja egy elmebeteg agy szüleményeként értelmezni, mivel az általa vázolt helyzet nagyon könnyen megvalósulhat.*
Maradjunk az égetésnél. Legjobb lenne, ha valami föld alatti patakba szórnál, az majd elvisz, ahova neki tetszik.
*Beszéd közben megpillantja a tükörképét a mellette függő fényesre csiszolt pajzson, és arra fordítja a fejét. Egy darabig fel sem fogja, hogy amit lát, igaz lehet. Közelebb hajol a 'tükörhöz', jobban megnézi magát, és rövid káromkodással veszi tudomásul, hogy első pillantásra sem tévedett. Szemei és szája sarkában megjelentek az első ráncok, egyelőre vékonyak, de tagadhatatlanul ott vannak.*
"Szóval ilyen halandónak lenni."
Láttál már öreg drow-t? *néz ismét Morgoth-ra.* Hát én nem, pedig közöttük éltem. De sebaj, mindent meg kell tapasztalni.
*Erősen próbálkozik, hogy uralkodjon a hangján, de ha valaki nagyon figyel, esetleg kihallhatja belőle az elnyomott pánikot, amit az okoz, hogy az átok már ennyire szemmel láthatóan pusztítja el a testét, és ő egyelőre nem tehet ellene semmit.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-18 09:12:54
Üzenet elküldve: 2011-07-18 09:12:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Az emberek abban a hitben vannak, hogy a szent dolgok segítenek a rossz felett. Ezért kérik a papok segítségét. De tudod... *újra szemei nagyra nyílnak egy pillanatra idegi betegsége miatt* A sötét oldal követői jobban értenek a dologhoz, mint te azt gondolnád. Egyedül ők képesek végső vereséget mérni saját szüleményükre...
*Mintha egy apró szó sem hagyta volna el ajkait, úgy fordul vissza a falon lógó fegyverekhez, miknek pengéjükben még Morgoth halovány arca is felvillan a csuklya alól.*
- Ha te viszonylag ismered a csapdákat, akkor az előnyünkre válhat. Magam csak egy-kettővel találkoztam, de mivel te is éjbőrű vagy... így minden bizonnyal jobban benne vagy a dolgokban.
*Mily rossz az, mikor egy emberi élet egy egyszerű kis apró csapdán múlik, miközben ezernyi harcot élt túl, s milliónyi ember vére tapad kezeihez. Nem egy méltóságteljes halál, az már biztos. Még szerencse, hogy Morgoth számára teljesen mindegy, mikor és hogyan érinti meg a Halál keze - persze, azért pár körülmény van, amit ő sem akar.
A fiú szavaira csak bólint egyet, majd szemei a kicsörtető kovácson akadnak meg, aki láthatóan a semmiért jött ki.*
- Miért nem az ékszert csinálja?
*Szól utána, majd az újra eltűnik a kis ajtaja mögött.
Mikor fordulna Caram felé egy újabb szóra, valami olyan dolog történik, amire egyáltalán nem számított. A kovácsműhely ajtaja kitárul, hirtelen hatalmas hidegség árad be, amit több csuklyás alak követ. Teljesen úgy néznek ki külsőre, mint Morgoth, egyedül arcuk formája nem egyezik. Karjaik a csuklyájuk ujjaiba van tolva, miközben lépkednek Morgoth felé. Ő pedig mintha ott sem lenne Caram, nagyra nyílt szemekkel áll eléjük, miközben vonásai haragos árnyalatot kezdenek ölteni. Az egyik váratlanul előhúz egy pergament, melyet átnyújt a holtarcúnak, aki azonnal ki is nyitja, s elolvassa. A betűk egy ősi nyelvből származnak, amiket mára csak egy kis csoport őriz - Morgoth csoportja. Miután az utolsó betű is lejátszódik szemében, teljesen közömbös arccal csúsztatja zsebébe a papírt, pedig ami benne áll, az kicsit sem jó.*
- Megmondtam, hogy a nyilvánosság előtt ne merjetek keresni...
*Mondja neki a leghűvösebb hangon, amit ember csak el tud képzelni. Az illető csak egy bólintással jelzi vétkét, de mást nem tehettek. Sürgős volt...
Mintha mi sem történt volna, az alakok egytől egyig kilépnek az erdőre nyíló ajtón, s eltűnnek a fák közt. Morgoth teljesen elfelejtette, hogy pár napon belül telihold lesz, s bizony ebben az évben, ebben a hónapban kell megejteni a szertartást, ahonnan ő maga, a vezető sem hiányozhat.*
- Hol is tartottunk? Ja, igen... Ha netán mégis az átok harc közben sújtana le rád, akkor ígérem, hogy az utolsó kis pontig elégetlek, s elszórlak a barlangban. Vagy a testrészeidet eláshatom egy általad kedvelt helyen. Szeretem ezt csinálni, így ne aggódj, nem lesz fáradtság...
*Elmebeteg, nem kérdéses...*
*Mintha egy apró szó sem hagyta volna el ajkait, úgy fordul vissza a falon lógó fegyverekhez, miknek pengéjükben még Morgoth halovány arca is felvillan a csuklya alól.*
- Ha te viszonylag ismered a csapdákat, akkor az előnyünkre válhat. Magam csak egy-kettővel találkoztam, de mivel te is éjbőrű vagy... így minden bizonnyal jobban benne vagy a dolgokban.
*Mily rossz az, mikor egy emberi élet egy egyszerű kis apró csapdán múlik, miközben ezernyi harcot élt túl, s milliónyi ember vére tapad kezeihez. Nem egy méltóságteljes halál, az már biztos. Még szerencse, hogy Morgoth számára teljesen mindegy, mikor és hogyan érinti meg a Halál keze - persze, azért pár körülmény van, amit ő sem akar.
A fiú szavaira csak bólint egyet, majd szemei a kicsörtető kovácson akadnak meg, aki láthatóan a semmiért jött ki.*
- Miért nem az ékszert csinálja?
*Szól utána, majd az újra eltűnik a kis ajtaja mögött.
Mikor fordulna Caram felé egy újabb szóra, valami olyan dolog történik, amire egyáltalán nem számított. A kovácsműhely ajtaja kitárul, hirtelen hatalmas hidegség árad be, amit több csuklyás alak követ. Teljesen úgy néznek ki külsőre, mint Morgoth, egyedül arcuk formája nem egyezik. Karjaik a csuklyájuk ujjaiba van tolva, miközben lépkednek Morgoth felé. Ő pedig mintha ott sem lenne Caram, nagyra nyílt szemekkel áll eléjük, miközben vonásai haragos árnyalatot kezdenek ölteni. Az egyik váratlanul előhúz egy pergament, melyet átnyújt a holtarcúnak, aki azonnal ki is nyitja, s elolvassa. A betűk egy ősi nyelvből származnak, amiket mára csak egy kis csoport őriz - Morgoth csoportja. Miután az utolsó betű is lejátszódik szemében, teljesen közömbös arccal csúsztatja zsebébe a papírt, pedig ami benne áll, az kicsit sem jó.*
- Megmondtam, hogy a nyilvánosság előtt ne merjetek keresni...
*Mondja neki a leghűvösebb hangon, amit ember csak el tud képzelni. Az illető csak egy bólintással jelzi vétkét, de mást nem tehettek. Sürgős volt...
Mintha mi sem történt volna, az alakok egytől egyig kilépnek az erdőre nyíló ajtón, s eltűnnek a fák közt. Morgoth teljesen elfelejtette, hogy pár napon belül telihold lesz, s bizony ebben az évben, ebben a hónapban kell megejteni a szertartást, ahonnan ő maga, a vezető sem hiányozhat.*
- Hol is tartottunk? Ja, igen... Ha netán mégis az átok harc közben sújtana le rád, akkor ígérem, hogy az utolsó kis pontig elégetlek, s elszórlak a barlangban. Vagy a testrészeidet eláshatom egy általad kedvelt helyen. Szeretem ezt csinálni, így ne aggódj, nem lesz fáradtság...
*Elmebeteg, nem kérdéses...*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-18 00:10:54
Üzenet elküldve: 2011-07-18 00:10:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Én sem szeretem őket *von vállat, látva Morgoth tekintetében az ellenszenvet, amit a papok emlegetése vált ki*, de ha csak ők tudnak segíteni...
*A barlangokról szóló beszámoló hallatán kezdi megszállni a jó öreg kalandvágy. Az, hogy a várható kaland a föld alatt játszódik, már csak hab a tortán. Igyekszik nem gondolni arra, hogy ha odalenn végez vele az átok, legalább nem idefenn, az éles napsütésben végzi, de csak félig-meddig sikerül elkergetnie a gondolatot.*
A fajtámbeliek szeretik a csapdákat *mondja elgondolkodva, miközben az övére köti új tőrét.* De én nagyjából tudom, mire kell figyelnünk. Persze elég messze vagyunk a szülőföldemtől, az is megeshet, hogy itt egész más trükköket is alkalmaznak...
*Az inas igyekszik olyan határozottnak mutatkozni, amilyennek csak tud, de még így sem tűnik túl magabiztosnak.*
Szinte bármit, uram *feleli Morgoth kérdésére, meghagyva magának egy apró kiskaput, ha mégis olyan feladatot kapna, amit nem tud teljesíteni.*
Mire Caram kiverné a fejéből az átkot, Morgoth kezdi emlegetni - jogosan, hiszen egy haldokló útitárs nem mindig kifizetődő.*
Talán hátráltat, talán nem. Teljesen kiszámíthatatlan, de érdekes módon olyan még nem volt, hogy harc közben csapjon le.
*A kovács csörtet elő, szitkaiból ítélve úgy véli, inasa túl sok időt fecsérel el csevegésre, ahelyett, hogy dolgozna. Valójában valószínűleg az dühíti, hogy Caram még mindig csak nézelődik, és nem vesz semmit, mivel nyilvánvalóan nem tudhat a díszes tőrről. A drow a békesség kedvéért megnyugtatja, hogy csak a fiú cska a döntésben próbál segíteni, mire a kovács dúlva-fúlva visszamegy oda, ahonnan jött.*
Akármint is kértél, sosem lesz kész, ha ez az alak örökké kifelé rohangál *jegyzi meg csípősen, ismét Morgoth-hoz fordulva.
*A barlangokról szóló beszámoló hallatán kezdi megszállni a jó öreg kalandvágy. Az, hogy a várható kaland a föld alatt játszódik, már csak hab a tortán. Igyekszik nem gondolni arra, hogy ha odalenn végez vele az átok, legalább nem idefenn, az éles napsütésben végzi, de csak félig-meddig sikerül elkergetnie a gondolatot.*
A fajtámbeliek szeretik a csapdákat *mondja elgondolkodva, miközben az övére köti új tőrét.* De én nagyjából tudom, mire kell figyelnünk. Persze elég messze vagyunk a szülőföldemtől, az is megeshet, hogy itt egész más trükköket is alkalmaznak...
*Az inas igyekszik olyan határozottnak mutatkozni, amilyennek csak tud, de még így sem tűnik túl magabiztosnak.*
Szinte bármit, uram *feleli Morgoth kérdésére, meghagyva magának egy apró kiskaput, ha mégis olyan feladatot kapna, amit nem tud teljesíteni.*
Mire Caram kiverné a fejéből az átkot, Morgoth kezdi emlegetni - jogosan, hiszen egy haldokló útitárs nem mindig kifizetődő.*
Talán hátráltat, talán nem. Teljesen kiszámíthatatlan, de érdekes módon olyan még nem volt, hogy harc közben csapjon le.
*A kovács csörtet elő, szitkaiból ítélve úgy véli, inasa túl sok időt fecsérel el csevegésre, ahelyett, hogy dolgozna. Valójában valószínűleg az dühíti, hogy Caram még mindig csak nézelődik, és nem vesz semmit, mivel nyilvánvalóan nem tudhat a díszes tőrről. A drow a békesség kedvéért megnyugtatja, hogy csak a fiú cska a döntésben próbál segíteni, mire a kovács dúlva-fúlva visszamegy oda, ahonnan jött.*
Akármint is kértél, sosem lesz kész, ha ez az alak örökké kifelé rohangál *jegyzi meg csípősen, ismét Morgoth-hoz fordulva.
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2011-07-17 23:43:41
Üzenet elküldve: 2011-07-17 23:43:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szerzetesek, kinyithatatlan láda... Amiben benne van a szerzetesek keze is, abba Morgoth inkább nem vonja bele magát. Már távolról látszódik a férfi és a papok közti kétoldalú szikra, ami az idő múlásával egyre csak növekszik. Sokszor megfordult már a fejében, hogy feléget pár templomot, vagy éppen 'nem a mennyekhez' kötődő motívumokkal tarkítja ki oldalát - nem is kell mondani, vérrel. Ő már csak ilyen... szereti megszentségteleníteni a szent dolgokat.*
- A bejárat körül tiszta minden, nem őrzi senki. Rablóbagázs is csak alantabb henyél, így a bejutás viszonylag egyszerű. Számítottam esetleges csapdákra is, de úgy néz ki, hogy ennyire nem védik. Az már más kérdés, hogy lejjebb, a fajtád közt mi lesz...
*Zárja le beszédét egy kisebb bólintással, majd szemei a fiú kezében tartott tőrre szegeződnek. A megmunkálása valóban tetszetős, s a motívumokat is szépen helyezte el rajta. Ám Morgoth ízlése nem igazán egyezik a sötételfekével, így hát egy újabb vállrándítással adja tudtukra, hogy rá közömbösen hat a fegyver. Caram elismerő szavaira csak holt szemeit az inaséba mélyíti, miket össze is húz.*
- Bármit el tudsz készíteni?
*Kérdi tőle hűvös hangon, közben olykor tekintete a kovács után kalandozik, s várja, mikor tér már vissza az ékszerrel. Ugyan nemrég ment el, de a férfi már kissé türelmetlen.*
- Sötétedéskor induljunk. A te szemeiddel és az én érzékeimmel tökéletes párost alkotunk majd. Ügyességgel és megfelelő pillanatban alkalmazott csellel könnyen ki tudjuk őket játszani. Téged nem fog hátráltatni az átok?
- A bejárat körül tiszta minden, nem őrzi senki. Rablóbagázs is csak alantabb henyél, így a bejutás viszonylag egyszerű. Számítottam esetleges csapdákra is, de úgy néz ki, hogy ennyire nem védik. Az már más kérdés, hogy lejjebb, a fajtád közt mi lesz...
*Zárja le beszédét egy kisebb bólintással, majd szemei a fiú kezében tartott tőrre szegeződnek. A megmunkálása valóban tetszetős, s a motívumokat is szépen helyezte el rajta. Ám Morgoth ízlése nem igazán egyezik a sötételfekével, így hát egy újabb vállrándítással adja tudtukra, hogy rá közömbösen hat a fegyver. Caram elismerő szavaira csak holt szemeit az inaséba mélyíti, miket össze is húz.*
- Bármit el tudsz készíteni?
*Kérdi tőle hűvös hangon, közben olykor tekintete a kovács után kalandozik, s várja, mikor tér már vissza az ékszerrel. Ugyan nemrég ment el, de a férfi már kissé türelmetlen.*
- Sötétedéskor induljunk. A te szemeiddel és az én érzékeimmel tökéletes párost alkotunk majd. Ügyességgel és megfelelő pillanatban alkalmazott csellel könnyen ki tudjuk őket játszani. Téged nem fog hátráltatni az átok?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073