Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 10:41:00
Üzenet elküldve: 2018-07-04 10:41:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin némileg korholja magát, mert ha az ifjú kicsit vehemensebb, még akár az is lehet, hogy lesújtott volna azzal a marha hosszú kardjával, még szerencse, hogy nem az erdő közepén találkoztak. Elgondolkozik rajta, hogy ezen a barbár vidéken talán nem kellene minden egyes élőlénybe verbálisan belekötni, mert még pórul járhat. Ez a gondolat amúgy csak mellékesen fut át elméjén, mert a rossz szokásokat nehezen vetkőzi ám le a gnómfia. *
- Igazán semmi probléma - * legyint, közben ajkait összepréseli, és igyekszik úgy tenni, mintha a nagyság nem is zavarná, de végül is az ifjú elnézést kért, szóval ezt nem kellene problémának átélnie, mégis marad benne egy kis tüske. De csak mert ez a vesszőparipája, még ha nyíltan soha nem mondaná ki ezt, mert amúgy meg nevetséges. Gnóm, alacsony, hát fogadja el. De nem tudja. Hiába, no, a gnómok sem jellemhiba nélküliek. Hogy ne a méreten járjon az esze, így abba kapaszkodik, amivel egyet tud érteni. * - Viszont akkor van bennünk valami közös, bár a nemesekkel annyira nincs problémám - * vonja meg a vállát * - lévén, hogy nem igazán találkoztam sokkal. Jómagam pedig távol állok attól, hogy az itteni szokásjoghoz viszonyítva nemesnek mondhassam magam - * Ratraxurban már évszázadok óta nem a nemesek irányítanak, de lehet, hogy múltak már el évezredek is azóta, hogy a vérségi vagy vagyonbeli nagyság valakit a város vezetőjévé tehetett volna. Előfordult, hogy néha így történt, de az inkább a rátermettség és az alkotásban való jártasság folytán, nem pedig a gazdagság miatt. *
- Vashegy? - * csillan fel tekintete és megéled benne a felfedező tudós. * - Még nem hallottam róla, merre van? Átnéztem az itteni térképeket, mielőtt... - * elharapja a szót, és megrázza a fejét * - nem érdekes, szóval a lényeg, hogy nem figyeltem fel arra a hegységre. Messze van innét? - * az egyetlen hegyvonulat, amely észak-déli irányban húzódik más néven szerepel, vagy legalábbis Aezmorinnak nem rémlik, hogy ezt a nevet viselte volna. *
- Hm - * vonja össze a szemöldökét, majd a pajzsokra és sisakokra mered. * - Egen, nem, nem vonulok ütközetbe, legalábbis bízom benne, hogy nem lesz rá szükségem - * töprengve nézi a kínálatot, aztán visszafordul a férfihoz. * - Harcosféle vagy? - * kérdi érdeklődve, mert úgy tűnik igazán ért a vértekhez. Az, hogy lóg valakinek kard az oldalán, nem sokat jelent, elvégre a nemes elfnek, akivel a minap találkozott, is volt kardja, de Aezmorin úgy hiszi inkább csak dísznek. A párbaj eredménye is azt mutatta. *
//Pashthra//
* Aezmorin némileg korholja magát, mert ha az ifjú kicsit vehemensebb, még akár az is lehet, hogy lesújtott volna azzal a marha hosszú kardjával, még szerencse, hogy nem az erdő közepén találkoztak. Elgondolkozik rajta, hogy ezen a barbár vidéken talán nem kellene minden egyes élőlénybe verbálisan belekötni, mert még pórul járhat. Ez a gondolat amúgy csak mellékesen fut át elméjén, mert a rossz szokásokat nehezen vetkőzi ám le a gnómfia. *
- Igazán semmi probléma - * legyint, közben ajkait összepréseli, és igyekszik úgy tenni, mintha a nagyság nem is zavarná, de végül is az ifjú elnézést kért, szóval ezt nem kellene problémának átélnie, mégis marad benne egy kis tüske. De csak mert ez a vesszőparipája, még ha nyíltan soha nem mondaná ki ezt, mert amúgy meg nevetséges. Gnóm, alacsony, hát fogadja el. De nem tudja. Hiába, no, a gnómok sem jellemhiba nélküliek. Hogy ne a méreten járjon az esze, így abba kapaszkodik, amivel egyet tud érteni. * - Viszont akkor van bennünk valami közös, bár a nemesekkel annyira nincs problémám - * vonja meg a vállát * - lévén, hogy nem igazán találkoztam sokkal. Jómagam pedig távol állok attól, hogy az itteni szokásjoghoz viszonyítva nemesnek mondhassam magam - * Ratraxurban már évszázadok óta nem a nemesek irányítanak, de lehet, hogy múltak már el évezredek is azóta, hogy a vérségi vagy vagyonbeli nagyság valakit a város vezetőjévé tehetett volna. Előfordult, hogy néha így történt, de az inkább a rátermettség és az alkotásban való jártasság folytán, nem pedig a gazdagság miatt. *
- Vashegy? - * csillan fel tekintete és megéled benne a felfedező tudós. * - Még nem hallottam róla, merre van? Átnéztem az itteni térképeket, mielőtt... - * elharapja a szót, és megrázza a fejét * - nem érdekes, szóval a lényeg, hogy nem figyeltem fel arra a hegységre. Messze van innét? - * az egyetlen hegyvonulat, amely észak-déli irányban húzódik más néven szerepel, vagy legalábbis Aezmorinnak nem rémlik, hogy ezt a nevet viselte volna. *
- Hm - * vonja össze a szemöldökét, majd a pajzsokra és sisakokra mered. * - Egen, nem, nem vonulok ütközetbe, legalábbis bízom benne, hogy nem lesz rá szükségem - * töprengve nézi a kínálatot, aztán visszafordul a férfihoz. * - Harcosféle vagy? - * kérdi érdeklődve, mert úgy tűnik igazán ért a vértekhez. Az, hogy lóg valakinek kard az oldalán, nem sokat jelent, elvégre a nemes elfnek, akivel a minap találkozott, is volt kardja, de Aezmorin úgy hiszi inkább csak dísznek. A párbaj eredménye is azt mutatta. *
1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 02:01:10
Üzenet elküldve: 2018-07-04 02:01:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Úgy tűnik, hogy az egész helyzet igazából egy nagy félreértés volt, és bár Pash nem tekinti lezártnak az ügyet, mivel már untatta, ezért hajlandó felfüggeszteni a szópárbajt. Amúgy sincs semmi értelme, se elégtételt nem ad, se megtorolni nem lehet vele a vélt vagy valós sérelmeket. Sose értette igazából, hogy miért szórakoztatja ez a nemeseket. Ahogy a gnóm szabadkozik, úgy érzi, hogy neki is engednie kellene, úgyhogy megvonja a vállát.*
- Igazából megértem, magam sem kedvelem az elfeket. Se a nemeseket. És elnézést a méretedre tett megjegyzés miatt. *Direkt nem a csúfságot mondja, amire úgy tűnt, hogy felkapta a vizet a gnóm. Azért annyira nem enyhült meg, hogy a legélesebb fegyverét visszategye a hüvelyébe, elég, ha az apró késeket húzza ki a metaforikus testből. Egyébként nem igazán tudja, hogy mi az a metafora, de úgy rémlik neki, hogy ilyen helyzetben szokás használni.*
- Magam is. Hosszú út áll mögöttem, és még áll előttem egy rövid szakasz, mire elérek a Vashegyre. *Feleli, hogy hozzá tegye a saját részét is a társalgáshoz, ha már elásták a csatabárdot, akkor megtehet egy-két ilyen apróságot. Amikor a gnóm a vértről beszél, felvonja a szemöldökét.*
- Szerintem egy sisakkal és egy pajzzsal is boldogulnál. Ne érts félre, de a termeted miatt a tested sokkal nehezebb célpont, mint a fejed, és egy pajzzsal nobilisabb vagy, nem lassít le annyira, mint egy testpáncél. Könnyebben is találsz, mert egy törpnek szánt pajzs neked is megfelel. * Feleli, ösztönösen elemezve a gnóm helyzetét. *
- Esetleg egy vállvédő még elfér, ha nagyon szeretnéd, de ha csak nem vonulsz ütközetbe, akkor ha neked volnék, egy sodronyingnél többet nem akarnék.
//Aezmorin//
*Úgy tűnik, hogy az egész helyzet igazából egy nagy félreértés volt, és bár Pash nem tekinti lezártnak az ügyet, mivel már untatta, ezért hajlandó felfüggeszteni a szópárbajt. Amúgy sincs semmi értelme, se elégtételt nem ad, se megtorolni nem lehet vele a vélt vagy valós sérelmeket. Sose értette igazából, hogy miért szórakoztatja ez a nemeseket. Ahogy a gnóm szabadkozik, úgy érzi, hogy neki is engednie kellene, úgyhogy megvonja a vállát.*
- Igazából megértem, magam sem kedvelem az elfeket. Se a nemeseket. És elnézést a méretedre tett megjegyzés miatt. *Direkt nem a csúfságot mondja, amire úgy tűnt, hogy felkapta a vizet a gnóm. Azért annyira nem enyhült meg, hogy a legélesebb fegyverét visszategye a hüvelyébe, elég, ha az apró késeket húzza ki a metaforikus testből. Egyébként nem igazán tudja, hogy mi az a metafora, de úgy rémlik neki, hogy ilyen helyzetben szokás használni.*
- Magam is. Hosszú út áll mögöttem, és még áll előttem egy rövid szakasz, mire elérek a Vashegyre. *Feleli, hogy hozzá tegye a saját részét is a társalgáshoz, ha már elásták a csatabárdot, akkor megtehet egy-két ilyen apróságot. Amikor a gnóm a vértről beszél, felvonja a szemöldökét.*
- Szerintem egy sisakkal és egy pajzzsal is boldogulnál. Ne érts félre, de a termeted miatt a tested sokkal nehezebb célpont, mint a fejed, és egy pajzzsal nobilisabb vagy, nem lassít le annyira, mint egy testpáncél. Könnyebben is találsz, mert egy törpnek szánt pajzs neked is megfelel. * Feleli, ösztönösen elemezve a gnóm helyzetét. *
- Esetleg egy vállvédő még elfér, ha nagyon szeretnéd, de ha csak nem vonulsz ütközetbe, akkor ha neked volnék, egy sodronyingnél többet nem akarnék.
1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 00:50:47
Üzenet elküldve: 2018-07-04 00:50:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin figyeli az ifjoncot, és sajnos beigazolódik a gyanúja, hogy a fehér hajú nem más, mint egy ember, és fiatal. Akár jó tíz évvel is fiatalabb lehet nála. És van képe beszólni neki, csak mert magasabb. ~ Hallatlan! ~ zsörtölődik magában és figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy lényegében ő kezdte az egészet, míg a fiú nem akart mást, csak megpatkolni egy lovat, vagy ha nem ért hozzá, akkor megpatkoltatni. Aezmorin a zavaró emlékeket háttérbe szorítja, és mivel az emberekkel kevéssé van feszült viszonyban, mint az arrogáns elffélékkel, így hagyja kihűlni kicsit a lángot, és sértegetés helyett kulturált gnóm módjára válaszol. *
- Óh, látom, nincs hegyes fül - * amúgy az elfféle füllel nem lenne baja, tulajdonképpen, hiszen a vállig érő haja alatt ő is pont olyat visel, tehát nem mondható, hogy kinézet alapján előítéletes. Nem, nem! Azért utálja az elfeket, mert arrogánsak és beképzeltek tudnak lenni saját nagyszerűségük okán. ~ Vélt okán ~ helyesbít rá gondolatban. * - Akkor elnézést szeretnék kérni tőled, nem szándékoztam a személyed elleni támadást intézni. Alapból utálom az elfeket, és hát néha - * emeli meg tanácstalanul a kezét * - egy kissé elkap a hév - * von vállat, majd enyhe grimaszt vág. *
- Persze, jogos - * ért egyet bólogatva. * - De a sápadt arc, fehér haj. Megtévesztő, legalábbis nekem. Messziről jöttem - * legyint egykedvűen. A messziről jött pedig azért érdekes mert még nem szokott hozzá az itteniek kinézetéhez minden tekintetben. Bár ezt nem mondja ki, valószínűleg érti a dolgot az ifjonc. *
- Vértet nézni jöttem - * tekint végig a kínálaton, de időközben rájött ám, hogy a vérteket személyre szabottan fogják készíteni, legalábbis számára, mert egyetlen jó méretű sincs a választékban. A törpék szélesebbek, az emberek és elffélék magasabbak, a gnómok meg ritkán állnak be a csatasorba. * - De, attól tartok nem fogok magamra valót gyorsan találni és szorít az idő, legalábbis nincs egy hatom rá, hogy elkészítsék nekem. És, ahogy látom egyébként is mindenki el van foglalva - * tekintve, hogy a patkolásért sem nagyon ugrottak, pedig az aránylag egyszerű. Az ellopott saját lovát mindig Aezomrin patkolta meg, így érti a módját, nem is tudja mire vélni az érdektelenséget. Ja, de tudja. Korán reggel van és mindenki most ébredezik, a reggeli bemelegítő feladatok közepette. *
//Pashthra//
* Aezmorin figyeli az ifjoncot, és sajnos beigazolódik a gyanúja, hogy a fehér hajú nem más, mint egy ember, és fiatal. Akár jó tíz évvel is fiatalabb lehet nála. És van képe beszólni neki, csak mert magasabb. ~ Hallatlan! ~ zsörtölődik magában és figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy lényegében ő kezdte az egészet, míg a fiú nem akart mást, csak megpatkolni egy lovat, vagy ha nem ért hozzá, akkor megpatkoltatni. Aezmorin a zavaró emlékeket háttérbe szorítja, és mivel az emberekkel kevéssé van feszült viszonyban, mint az arrogáns elffélékkel, így hagyja kihűlni kicsit a lángot, és sértegetés helyett kulturált gnóm módjára válaszol. *
- Óh, látom, nincs hegyes fül - * amúgy az elfféle füllel nem lenne baja, tulajdonképpen, hiszen a vállig érő haja alatt ő is pont olyat visel, tehát nem mondható, hogy kinézet alapján előítéletes. Nem, nem! Azért utálja az elfeket, mert arrogánsak és beképzeltek tudnak lenni saját nagyszerűségük okán. ~ Vélt okán ~ helyesbít rá gondolatban. * - Akkor elnézést szeretnék kérni tőled, nem szándékoztam a személyed elleni támadást intézni. Alapból utálom az elfeket, és hát néha - * emeli meg tanácstalanul a kezét * - egy kissé elkap a hév - * von vállat, majd enyhe grimaszt vág. *
- Persze, jogos - * ért egyet bólogatva. * - De a sápadt arc, fehér haj. Megtévesztő, legalábbis nekem. Messziről jöttem - * legyint egykedvűen. A messziről jött pedig azért érdekes mert még nem szokott hozzá az itteniek kinézetéhez minden tekintetben. Bár ezt nem mondja ki, valószínűleg érti a dolgot az ifjonc. *
- Vértet nézni jöttem - * tekint végig a kínálaton, de időközben rájött ám, hogy a vérteket személyre szabottan fogják készíteni, legalábbis számára, mert egyetlen jó méretű sincs a választékban. A törpék szélesebbek, az emberek és elffélék magasabbak, a gnómok meg ritkán állnak be a csatasorba. * - De, attól tartok nem fogok magamra valót gyorsan találni és szorít az idő, legalábbis nincs egy hatom rá, hogy elkészítsék nekem. És, ahogy látom egyébként is mindenki el van foglalva - * tekintve, hogy a patkolásért sem nagyon ugrottak, pedig az aránylag egyszerű. Az ellopott saját lovát mindig Aezomrin patkolta meg, így érti a módját, nem is tudja mire vélni az érdektelenséget. Ja, de tudja. Korán reggel van és mindenki most ébredezik, a reggeli bemelegítő feladatok közepette. *
1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 00:30:22
Üzenet elküldve: 2018-07-04 00:30:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Úgy tűnik a fiatal szavai elérik a hatást, és a gnóm a rusnya szóra felkapja a vizet. Örül neki, hogy jó helyre szúrt, és megjegyzi, hogy a következő verbális csapásokat is a kinézetére kell fordítania, azonban hirtelen mintha elvágnák a harcot, a gnóm meglepődik, és meghökkenve kérdez rá Pashtra származására. A fiú türelmetlenül söpri el a hajat a füle körül, hogy megmutassa annak kinézetét.*
- Ember vagyok. *Jegyzi meg sértődött hangon, de most nem kíván vért, csupán nem érti, hogy hiheti bárki is azt, hogy elf lenne. Azonban hirtelen, ahogy össze áll a kép, ismét fellángol benne a harag. Alighanem az vezette félre az öregebb férfit, hogy korából adódóan még amúgy se túl férfias vonásaihoz az átkozott lányos külső társul. Másképp biztos nem nézte volna elfnek. *
- Attól, hogy valaki nem úgy néz ki, mintha viaszból formálták, amit kint hagytak a napon egy nyári délután, még nem feltétlenül lesz elf. *Jegyzi meg epésen, és hagyja, hogy a hajtincsek vissza hulljanak a helyükre, és ismét eltakarja a fülét.*
- Egyébként meg te mi ügyben jöttél? *Jegyzi meg csak úgy, mert kissé fárasztja a szópárbaj, és ha többet tud meg a férfiról, akkor újabb pontokat találhat, amiket csípős megjegyzésekkel megsérthet.*
//Aezmorin//
*Úgy tűnik a fiatal szavai elérik a hatást, és a gnóm a rusnya szóra felkapja a vizet. Örül neki, hogy jó helyre szúrt, és megjegyzi, hogy a következő verbális csapásokat is a kinézetére kell fordítania, azonban hirtelen mintha elvágnák a harcot, a gnóm meglepődik, és meghökkenve kérdez rá Pashtra származására. A fiú türelmetlenül söpri el a hajat a füle körül, hogy megmutassa annak kinézetét.*
- Ember vagyok. *Jegyzi meg sértődött hangon, de most nem kíván vért, csupán nem érti, hogy hiheti bárki is azt, hogy elf lenne. Azonban hirtelen, ahogy össze áll a kép, ismét fellángol benne a harag. Alighanem az vezette félre az öregebb férfit, hogy korából adódóan még amúgy se túl férfias vonásaihoz az átkozott lányos külső társul. Másképp biztos nem nézte volna elfnek. *
- Attól, hogy valaki nem úgy néz ki, mintha viaszból formálták, amit kint hagytak a napon egy nyári délután, még nem feltétlenül lesz elf. *Jegyzi meg epésen, és hagyja, hogy a hajtincsek vissza hulljanak a helyükre, és ismét eltakarja a fülét.*
- Egyébként meg te mi ügyben jöttél? *Jegyzi meg csak úgy, mert kissé fárasztja a szópárbaj, és ha többet tud meg a férfiról, akkor újabb pontokat találhat, amiket csípős megjegyzésekkel megsérthet.*
1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 22:14:39
Üzenet elküldve: 2018-07-03 22:14:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* A gnóm folyamat kísérti a szerencséjét, elvégre simán alulmaradna egy csetepatéban. Nem ért a harchoz, ráadásul csak egy bottal tudna hadakozni egy kard ellenében. Az esélyek eléggé kiegyenlítetlenek, ráadásul az elf vagy másfél lábbal magasabb is nála. Mindegy, hát nem most fogja befogni, ha eddig nem tette.
Az ifjú szövegelésének első felére, csak halvány mosollyal reagál, de amikor a termethez ér, arca mogorva összerándulása jelzi, hogy a másik igencsak érzékeny pontra tapintott. Ki is egyenesíti hátát, hogy minél magasabb legyen, de ez persze minimális eredménnyel jár a méretkülönbségben. *
- Rusnya? - * szívja vissza indulatát még időben, hogy ne ordítson, de így is magasan kezdi, aztán lejjebb tornázza a hangját. * - Tényleg kéne a szemeden javítani. Ha rusnyát akarsz látni nézz tükörbe - * elgondolkodik, hogy tudja-e az egyáltalán mi, de mivel elf így bizonyára órák hosszat nézegeti magát a tükörben. A magasságára direkt nem tér ki, mert nagyon jól tudja, hogy akkor továbbra is azzal kezdené húzni az agyát. Mellesleg így is észrevehette, hogy mi váltotta ki a nagyobb indulatot, ha eléggé figyelt. *
- Hogy mi? - * döbben le kissé és ez látszik is rajta, mert fejét értetlenül visszahúzza és még kicsit billent is oldal irányba rajta. Persze az ifjú már elfordult tőle egy legyintés kíséretében, így talán nem veszi észre a gnóm reakcióját. * - Te nem elf vagy? * - kérdi meghökkenve, és ahogy a fiú letegezte, úgy a gnóm is hasonló stílusra váltott. ~ Ha nem elf, akkor bizonyára félelf, azok is lehetnek szörnyen fehér hajjal megáldva ~ a hirtelen jött információ elfeledteti vele, hogy tulajdonképpen mérges az ifjoncra, aki egyébként fene tudja hány éves, mert ha nem elf, akkor még akár fiatalabb is lehet nála. ~ Na, az meg még jobb, egy suhanc senki beszél így vele ~ ezt mondjuk már megszokta, ellene pedig nem sokat tehet, maximum fenntartja az ellenséges légkört, és tovább próbálja húzni a fiatal srác idegeit, ami egyébként kevéssé sikerül neki. *
//Pashthra//
* A gnóm folyamat kísérti a szerencséjét, elvégre simán alulmaradna egy csetepatéban. Nem ért a harchoz, ráadásul csak egy bottal tudna hadakozni egy kard ellenében. Az esélyek eléggé kiegyenlítetlenek, ráadásul az elf vagy másfél lábbal magasabb is nála. Mindegy, hát nem most fogja befogni, ha eddig nem tette.
Az ifjú szövegelésének első felére, csak halvány mosollyal reagál, de amikor a termethez ér, arca mogorva összerándulása jelzi, hogy a másik igencsak érzékeny pontra tapintott. Ki is egyenesíti hátát, hogy minél magasabb legyen, de ez persze minimális eredménnyel jár a méretkülönbségben. *
- Rusnya? - * szívja vissza indulatát még időben, hogy ne ordítson, de így is magasan kezdi, aztán lejjebb tornázza a hangját. * - Tényleg kéne a szemeden javítani. Ha rusnyát akarsz látni nézz tükörbe - * elgondolkodik, hogy tudja-e az egyáltalán mi, de mivel elf így bizonyára órák hosszat nézegeti magát a tükörben. A magasságára direkt nem tér ki, mert nagyon jól tudja, hogy akkor továbbra is azzal kezdené húzni az agyát. Mellesleg így is észrevehette, hogy mi váltotta ki a nagyobb indulatot, ha eléggé figyelt. *
- Hogy mi? - * döbben le kissé és ez látszik is rajta, mert fejét értetlenül visszahúzza és még kicsit billent is oldal irányba rajta. Persze az ifjú már elfordult tőle egy legyintés kíséretében, így talán nem veszi észre a gnóm reakcióját. * - Te nem elf vagy? * - kérdi meghökkenve, és ahogy a fiú letegezte, úgy a gnóm is hasonló stílusra váltott. ~ Ha nem elf, akkor bizonyára félelf, azok is lehetnek szörnyen fehér hajjal megáldva ~ a hirtelen jött információ elfeledteti vele, hogy tulajdonképpen mérges az ifjoncra, aki egyébként fene tudja hány éves, mert ha nem elf, akkor még akár fiatalabb is lehet nála. ~ Na, az meg még jobb, egy suhanc senki beszél így vele ~ ezt mondjuk már megszokta, ellene pedig nem sokat tehet, maximum fenntartja az ellenséges légkört, és tovább próbálja húzni a fiatal srác idegeit, ami egyébként kevéssé sikerül neki. *
1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 21:50:28
Üzenet elküldve: 2018-07-03 21:50:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*A fegyverhez nyúló kezet a gnóm egy hasonló mozdulattal honorálja, de végül egyikük sem kezdi el a harcot, mindketten észhez térnek, mielőtt még vér folyna. Inkább a nemesek kedvenc időtöltése, a verbális harc kezd el kialakulni kettejük között, amit Pash nem igazán értékel. Mindig is utálta, ha kardként kell forgassa nyelvét, ami nem olyan éles, és nem is olyan hatékony, mint az oldalán hordott acél. Ettől függetlenül nem fog alulmaradni, és csak így hagyni, hogy a rusnya teremtés köszörülje rajta az említett szervét. *
- Férfinak elég rusnya vagy, és az öltözéked alapján nem túl sikeres, lehet, hogy nőként sikeresebb lennél. Termetedből adódóan is hasznosabb lehetsz, legalábbis a térded nem fog elkopni. *Nevet fel a fiú, a másik magasságára célozgatva. Igazából elég suta a hasonlat, mert a srácnak nem épp a derekáig ér, de hát a fiatal még növésben van, és amúgy is, nem az ő mérete az átlag. *
- Az elfeknek például tökéletes lehetsz, és ahogy hallom, az ízlésük is elég fura. Lehet beérnék a tudományoddal. *Legyint elfordulva a gnómtól, aki a patkolókat emlegeti. Erről eszébe jut Pashtrának, hogy miért is érkezett, és ismét körbenéz a teremben. Valóban célszerű lehet odakint keresni a patkolókat, de előbb változik svábbogárrá, mint hogy megfogadja az ellenszenves fickó tanácsát.*
//Aezmorin//
*A fegyverhez nyúló kezet a gnóm egy hasonló mozdulattal honorálja, de végül egyikük sem kezdi el a harcot, mindketten észhez térnek, mielőtt még vér folyna. Inkább a nemesek kedvenc időtöltése, a verbális harc kezd el kialakulni kettejük között, amit Pash nem igazán értékel. Mindig is utálta, ha kardként kell forgassa nyelvét, ami nem olyan éles, és nem is olyan hatékony, mint az oldalán hordott acél. Ettől függetlenül nem fog alulmaradni, és csak így hagyni, hogy a rusnya teremtés köszörülje rajta az említett szervét. *
- Férfinak elég rusnya vagy, és az öltözéked alapján nem túl sikeres, lehet, hogy nőként sikeresebb lennél. Termetedből adódóan is hasznosabb lehetsz, legalábbis a térded nem fog elkopni. *Nevet fel a fiú, a másik magasságára célozgatva. Igazából elég suta a hasonlat, mert a srácnak nem épp a derekáig ér, de hát a fiatal még növésben van, és amúgy is, nem az ő mérete az átlag. *
- Az elfeknek például tökéletes lehetsz, és ahogy hallom, az ízlésük is elég fura. Lehet beérnék a tudományoddal. *Legyint elfordulva a gnómtól, aki a patkolókat emlegeti. Erről eszébe jut Pashtrának, hogy miért is érkezett, és ismét körbenéz a teremben. Valóban célszerű lehet odakint keresni a patkolókat, de előbb változik svábbogárrá, mint hogy megfogadja az ellenszenves fickó tanácsát.*
1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 03:20:26
Üzenet elküldve: 2018-07-03 03:20:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin nem várt reakciót kap a fiútól, ahogy az a kardja markolatához kap, ezért ő is hasonlóan jár el csak épp a botjával, és már lendítené előre, de a kard nem kerül elő a hüvelyéből. Amúgy sem sokat számítani, hiszen képzetlen a fegyveres harc terén, de legalább nem úgy halna meg, hogy nem tesz semmit az életben maradásáért. Annál szörnyűbbet el sem tudna képzelni, hogy ledermedve kelljen elpatkolnia. *
- Törpe?! - * húzza fel mérgesen orrát, aztán halvány mosolyt visz arcára. * - Tévedni tetszik - * tanulva az előbbi esetből, már nem közvetlen nevezi nőnek, épp csak úgy beszél hozzá, mintha az lenne. * - Bizonyára szüksége lenne egy szemorvosra. Ajánlanám a pengés bemetszést, az mindig beválik - * ejt meg az elf felé egy komisz grimaszt. Ratraxurban végeztek már szemműtétet, elég jó gyógyulási aránnyal. Aki ért hozzá, az azt mondaná, hogy könnyedén el lehet végezni, persze Aezmorin is meg tudná csinálni a bemetszés részt, épp csak a látás nem javulna, hanem pont ellenkező hatást váltana ki.
A gnóm halványan elmosolyodik a férfiasságának eltávolítására tett megjegyzésre, miközben az elf jóízűt kacarászik, aztán sóhajtva kissé megbillenti a fejét. * - Ha beszélgetőpartnerre vágyik ajánlom a Kósza Pintyet, úgy hallottam ott rengeget fehérnép gyűlik össze, hogy pletykálkodjanak. Igazán nincs szükség rá, hogy engem, magácskához hasonlatossá tegyen - * rázza fejét sajnálkozó mimikával. Azért a gnóm résen van, az ifjú láthatólag sértve érzi magát, de úgy tűnik hamar túl tudja tenni magát a dolgon, ha köszörülheti a nyelvét a verbális ellenfelén. * - Amúgy lehet, hogy a patkolók odakint vannak - * mutat ujjával a külső területek felé, már csak azért is, hogy lekoptassa az ifjút, és az ne akarja beváltani az ígéretét. *
//Pashthra//
* Aezmorin nem várt reakciót kap a fiútól, ahogy az a kardja markolatához kap, ezért ő is hasonlóan jár el csak épp a botjával, és már lendítené előre, de a kard nem kerül elő a hüvelyéből. Amúgy sem sokat számítani, hiszen képzetlen a fegyveres harc terén, de legalább nem úgy halna meg, hogy nem tesz semmit az életben maradásáért. Annál szörnyűbbet el sem tudna képzelni, hogy ledermedve kelljen elpatkolnia. *
- Törpe?! - * húzza fel mérgesen orrát, aztán halvány mosolyt visz arcára. * - Tévedni tetszik - * tanulva az előbbi esetből, már nem közvetlen nevezi nőnek, épp csak úgy beszél hozzá, mintha az lenne. * - Bizonyára szüksége lenne egy szemorvosra. Ajánlanám a pengés bemetszést, az mindig beválik - * ejt meg az elf felé egy komisz grimaszt. Ratraxurban végeztek már szemműtétet, elég jó gyógyulási aránnyal. Aki ért hozzá, az azt mondaná, hogy könnyedén el lehet végezni, persze Aezmorin is meg tudná csinálni a bemetszés részt, épp csak a látás nem javulna, hanem pont ellenkező hatást váltana ki.
A gnóm halványan elmosolyodik a férfiasságának eltávolítására tett megjegyzésre, miközben az elf jóízűt kacarászik, aztán sóhajtva kissé megbillenti a fejét. * - Ha beszélgetőpartnerre vágyik ajánlom a Kósza Pintyet, úgy hallottam ott rengeget fehérnép gyűlik össze, hogy pletykálkodjanak. Igazán nincs szükség rá, hogy engem, magácskához hasonlatossá tegyen - * rázza fejét sajnálkozó mimikával. Azért a gnóm résen van, az ifjú láthatólag sértve érzi magát, de úgy tűnik hamar túl tudja tenni magát a dolgon, ha köszörülheti a nyelvét a verbális ellenfelén. * - Amúgy lehet, hogy a patkolók odakint vannak - * mutat ujjával a külső területek felé, már csak azért is, hogy lekoptassa az ifjút, és az ne akarja beváltani az ígéretét. *
1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:55:54
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:55:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Bár Pash egykedvűségéhez képest meglehetősen vidámra sikeredik a bemutatkozása, úgy tűnik, hogy még így is sikerült megtalálja az egyetlen tagot, akit nem akart. A másik fickó szavaira ösztönösen lendül a keze, és a kardja markolatához kap, de szerencsére még időben eszébe jut, hogy hol van, és ezért csak egy gúnyos mosolyt villant meg a gnóm felé ahelyett, hogy előhúzná a fegyvert, és felvenne egy alapállást, mielőtt támadásra lendülne.*
- Szerencsés napon kötöttél belém, törpe. Ma fontos ügyben járok el. *Mondja végül elengedve a kardot, és ismét végignézve a műhelyben, ahol nem igazán mozdult meg senki az erszényének csörgésére. *
- De ha nem találok senkit, aki foglalkozna a lovammal, akkor kénytelen leszek más időtöltés után nézni. Vigyázz, hogy addigra már ne legyél itt, mert még a végén kisasszonyt találok faragni belőled. *Nevet kárörvendően, ahogy elképzelni, hogy kardja hegyével kicsit igazít a gnóm lába között, és valóban nemet vált arra a kevés időre, amíg még élni fog, ha végzett vele. Mindig is érzékeny volt arra, ha lányos külsejére terelődött a téma. *
//Aezmorin//
*Bár Pash egykedvűségéhez képest meglehetősen vidámra sikeredik a bemutatkozása, úgy tűnik, hogy még így is sikerült megtalálja az egyetlen tagot, akit nem akart. A másik fickó szavaira ösztönösen lendül a keze, és a kardja markolatához kap, de szerencsére még időben eszébe jut, hogy hol van, és ezért csak egy gúnyos mosolyt villant meg a gnóm felé ahelyett, hogy előhúzná a fegyvert, és felvenne egy alapállást, mielőtt támadásra lendülne.*
- Szerencsés napon kötöttél belém, törpe. Ma fontos ügyben járok el. *Mondja végül elengedve a kardot, és ismét végignézve a műhelyben, ahol nem igazán mozdult meg senki az erszényének csörgésére. *
- De ha nem találok senkit, aki foglalkozna a lovammal, akkor kénytelen leszek más időtöltés után nézni. Vigyázz, hogy addigra már ne legyél itt, mert még a végén kisasszonyt találok faragni belőled. *Nevet kárörvendően, ahogy elképzelni, hogy kardja hegyével kicsit igazít a gnóm lába között, és valóban nemet vált arra a kevés időre, amíg még élni fog, ha végzett vele. Mindig is érzékeny volt arra, ha lányos külsejére terelődött a téma. *
1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:43:24
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:43:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin elmélyedt és szakavatottnak igazán nem mondható nézelődésébe élénk hang vág mély árkot, és gondolatban fel is akasztatná azt, aki korán reggel ilyen vidám képes lenni. Feltekint a belépő alakra és természetesen nem gnóm, mert azoknak több eszük van annál, hogy éles hanggal riasszák meg a félkómás lézengőket. *
- Jó a nyavalya! - * motyogja az orra alatt, természetesen úgy, hogy senki se hallja, elvégre a férfi, aki lánynak is elmenne, lehet, hogy törzsvendég és egy ilyen kellemetlen beszólás talán feljebb tornázná Aezmorin árait. Azt pedig nem szeretné. Következő mondatára viszont már bánja, hogy nem mondta ki hangosan, mert úgy tűnik az ifjú sem idevalósi, ha már nem tudja, hogy melyik kovács végzi a patkók dolgát. Aezmorin természetesen nem válaszol, mert tökéletesen fogalmatlan a feltett kérdés megválaszolásában, viszont a lányfiú nem hagyja nyugodni.
Halk kelletlen sóhajt hallat, aztán feltekint a fehér hajúra. Jobba megnézve elf lehet, azoknak szokott ilyen színű hajuk lenni. *
- Sajnálom hölgyem - * int kezével egykedvűen * - én csak nézelődő vagyok. De előbb-utóbb felébrednek a kovácsok is, bár kétlem, hogy nagyon kapkodnák magukat arra a kevéske csörgésre, amit az erszénye produkált - * a gnóm természetesen felfigyelt a korábbi húzására, és hallotta is, hogy nem sok tartalma van, így könnyedén tudta megsérteni anélkül, hogy igazán erőlködnie kellene. Persze nem célja az ifjút zaklatni, de az elfek eléggé az idegeire mentek az utóbbi pár napban, még ha nem is a világosabb fajtából, hanem a sötétebbikből. De, hát elf-elf egykutya. Aezmorin a fiún tartja a tekintetét, bár nem vár sok választ, inkább csak hebegő-habogó sírógörcsöt. *
//Pashthra//
* Aezmorin elmélyedt és szakavatottnak igazán nem mondható nézelődésébe élénk hang vág mély árkot, és gondolatban fel is akasztatná azt, aki korán reggel ilyen vidám képes lenni. Feltekint a belépő alakra és természetesen nem gnóm, mert azoknak több eszük van annál, hogy éles hanggal riasszák meg a félkómás lézengőket. *
- Jó a nyavalya! - * motyogja az orra alatt, természetesen úgy, hogy senki se hallja, elvégre a férfi, aki lánynak is elmenne, lehet, hogy törzsvendég és egy ilyen kellemetlen beszólás talán feljebb tornázná Aezmorin árait. Azt pedig nem szeretné. Következő mondatára viszont már bánja, hogy nem mondta ki hangosan, mert úgy tűnik az ifjú sem idevalósi, ha már nem tudja, hogy melyik kovács végzi a patkók dolgát. Aezmorin természetesen nem válaszol, mert tökéletesen fogalmatlan a feltett kérdés megválaszolásában, viszont a lányfiú nem hagyja nyugodni.
Halk kelletlen sóhajt hallat, aztán feltekint a fehér hajúra. Jobba megnézve elf lehet, azoknak szokott ilyen színű hajuk lenni. *
- Sajnálom hölgyem - * int kezével egykedvűen * - én csak nézelődő vagyok. De előbb-utóbb felébrednek a kovácsok is, bár kétlem, hogy nagyon kapkodnák magukat arra a kevéske csörgésre, amit az erszénye produkált - * a gnóm természetesen felfigyelt a korábbi húzására, és hallotta is, hogy nem sok tartalma van, így könnyedén tudta megsérteni anélkül, hogy igazán erőlködnie kellene. Persze nem célja az ifjút zaklatni, de az elfek eléggé az idegeire mentek az utóbbi pár napban, még ha nem is a világosabb fajtából, hanem a sötétebbikből. De, hát elf-elf egykutya. Aezmorin a fiún tartja a tekintetét, bár nem vár sok választ, inkább csak hebegő-habogó sírógörcsöt. *
1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:21:17
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:21:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Bár Pashtra Amon Ruadhra tartott, a híres Thargok városába, most mégis kénytelen kikötni a lovát a kovácsműhely előtt. Unott, és kedvtelen arccal szállt le a nyeregből, és vezeti a lovat a városban. Semmi kedve nem volt itt járni, úgy tervezte, hogy maximum útravalót vesz, feltölti a készleteit, de sajnos nem így alakult a napja. Út közben vette észre, hogy furcsán lépdel a ló, és szerencsére a srác felismerte a jeleket, úgyhogy egyből megvizsgálta, és szomorúan vette észre, hogy itt bizony patkó-problémák állnak fenn. Ezért van most itt, és igyekszik kikötni a szállításra használt állatot. Ahogy ezzel végez, és biztosra veszi, hogy nem fog meglógni az ébenfekete csődör, végignézi a műhelyet kintről, aztán sóhajt egyet, és besétál. Látja, hogy már nagyban folyik a munka, aminek örül, egyes helyeken ilyenkor még túl fiatal a nap ahhoz, hogy szerszámokat forgassanak.*
- Verőfényes jó reggelt! *Köszönti a népes társaságot, és végig néz az itt lévőkön.*
- Van itt olyan, aki lovak patkolásával foglalkozik? *Teszi fel a kérdést, és megzörgeti sovány kis erszényét az oldalán, egyértelmű, hogy nem érdemes meglopni, de mégis van nála annyi, amiből fizetheti a dolgot. Reméli, hogy a pénzcsörgés felvonja magára a mesterek figyelmét, és esetleg hamarabb sikerül letárgyalni a dolgot. Tudja, hogy a lópatkó készítése nincs kész percek alatt, de ha legalább az alkudozáson spórol egy kis időt, akkor már annyival is előbb érhet Amonra. A tekintetével kiszúr egy köpenyes gnómot, és hozzá sétál.*
- Mond csak, uram, tudod ki itt a legjobb mesterember? Nem szeretnék ismét egy hibás patkót, ami akár a lovam egészségébe is kerülhet.
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.03 02:22:30
//Aezmorin//
*Bár Pashtra Amon Ruadhra tartott, a híres Thargok városába, most mégis kénytelen kikötni a lovát a kovácsműhely előtt. Unott, és kedvtelen arccal szállt le a nyeregből, és vezeti a lovat a városban. Semmi kedve nem volt itt járni, úgy tervezte, hogy maximum útravalót vesz, feltölti a készleteit, de sajnos nem így alakult a napja. Út közben vette észre, hogy furcsán lépdel a ló, és szerencsére a srác felismerte a jeleket, úgyhogy egyből megvizsgálta, és szomorúan vette észre, hogy itt bizony patkó-problémák állnak fenn. Ezért van most itt, és igyekszik kikötni a szállításra használt állatot. Ahogy ezzel végez, és biztosra veszi, hogy nem fog meglógni az ébenfekete csődör, végignézi a műhelyet kintről, aztán sóhajt egyet, és besétál. Látja, hogy már nagyban folyik a munka, aminek örül, egyes helyeken ilyenkor még túl fiatal a nap ahhoz, hogy szerszámokat forgassanak.*
- Verőfényes jó reggelt! *Köszönti a népes társaságot, és végig néz az itt lévőkön.*
- Van itt olyan, aki lovak patkolásával foglalkozik? *Teszi fel a kérdést, és megzörgeti sovány kis erszényét az oldalán, egyértelmű, hogy nem érdemes meglopni, de mégis van nála annyi, amiből fizetheti a dolgot. Reméli, hogy a pénzcsörgés felvonja magára a mesterek figyelmét, és esetleg hamarabb sikerül letárgyalni a dolgot. Tudja, hogy a lópatkó készítése nincs kész percek alatt, de ha legalább az alkudozáson spórol egy kis időt, akkor már annyival is előbb érhet Amonra. A tekintetével kiszúr egy köpenyes gnómot, és hozzá sétál.*
- Mond csak, uram, tudod ki itt a legjobb mesterember? Nem szeretnék ismét egy hibás patkót, ami akár a lovam egészségébe is kerülhet.
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.03 02:22:30
1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 01:52:30
Üzenet elküldve: 2018-07-03 01:52:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* A gnóm magában zsörtölődve indul útnak a fogadóból. Nem annyira tetszik neki a kialakult helyzet, vagyis azzal éppen nincsen problémája, hogy útra kelnek, csak a megvásárolandó lista nincs az ínyére. Túl drága lesz. Persze, ha megszerzik a naplót, akkor végül is megéri a befektetést. Mindazonáltal a piactéren még kevesen vannak, így továbbmegy és a napokkal korábban látott kovácsműhelyt veszi célba. Elgondolkodik a felszerelésén. Talán vennie kellene valami komolyabb védelmet nyújtó öltözetet, mert a barna brokátköpenye ugyan tartós és az időjárás, valamint a terep viszontagságainak remekül ellenáll, de szúrófegyverek ellen egyáltalán nem véd. Magában motyogva halad a műhely felé, csuklyája a fején, botja a hátán billegve pihen, bár nem valószínű, hogy használnia kellene, és igazából csak csapkodni képes vele, mert sohasem érezte szükségét a barbár szokások eltanulásának. Inkább csak elrettentésnek van nála, vagy vadakat elkergetni.
A műhelyben már korán reggel is vad munka folyik, Aezmorin intve köszön, aztán belép az üzlethelyiségbe, hogy végigmérje a kínálatot, közben lehúzza fejéről a csuklyát, nehogy tolvajnak nézzék. Van bőven választék, és ha szerencséje lesz, akkor akár még gnómra tervezett darabot is talál.
Egyelőre persze csak a terepfelmérést végzi, ha marad pénze a lényeges dolgok megvétele után, akkor visszajön és megvásárolja a vértet, ha talál magának valót.
Az eladóhelyiségben nincs senki rajta kívül, de kintről nyihogást hall, valaki Aezmorinhoz hasonlóan korán kelő típus. Nem nagyon érdeklik a kinti események, inkább a vérteket bámulja és csalódottan kell megtapasztalnia, hogy fikarcnyit sem konyít hozzájuk, a kovács meg el van foglalva a maga dolgával és nem ér rá a gnómmal foglalkozni. *
//Pashthra//
* A gnóm magában zsörtölődve indul útnak a fogadóból. Nem annyira tetszik neki a kialakult helyzet, vagyis azzal éppen nincsen problémája, hogy útra kelnek, csak a megvásárolandó lista nincs az ínyére. Túl drága lesz. Persze, ha megszerzik a naplót, akkor végül is megéri a befektetést. Mindazonáltal a piactéren még kevesen vannak, így továbbmegy és a napokkal korábban látott kovácsműhelyt veszi célba. Elgondolkodik a felszerelésén. Talán vennie kellene valami komolyabb védelmet nyújtó öltözetet, mert a barna brokátköpenye ugyan tartós és az időjárás, valamint a terep viszontagságainak remekül ellenáll, de szúrófegyverek ellen egyáltalán nem véd. Magában motyogva halad a műhely felé, csuklyája a fején, botja a hátán billegve pihen, bár nem valószínű, hogy használnia kellene, és igazából csak csapkodni képes vele, mert sohasem érezte szükségét a barbár szokások eltanulásának. Inkább csak elrettentésnek van nála, vagy vadakat elkergetni.
A műhelyben már korán reggel is vad munka folyik, Aezmorin intve köszön, aztán belép az üzlethelyiségbe, hogy végigmérje a kínálatot, közben lehúzza fejéről a csuklyát, nehogy tolvajnak nézzék. Van bőven választék, és ha szerencséje lesz, akkor akár még gnómra tervezett darabot is talál.
Egyelőre persze csak a terepfelmérést végzi, ha marad pénze a lényeges dolgok megvétele után, akkor visszajön és megvásárolja a vértet, ha talál magának valót.
Az eladóhelyiségben nincs senki rajta kívül, de kintről nyihogást hall, valaki Aezmorinhoz hasonlóan korán kelő típus. Nem nagyon érdeklik a kinti események, inkább a vérteket bámulja és csalódottan kell megtapasztalnia, hogy fikarcnyit sem konyít hozzájuk, a kovács meg el van foglalva a maga dolgával és nem ér rá a gnómmal foglalkozni. *
1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-06-29 17:51:49
Üzenet elküldve: 2018-06-29 17:51:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Aezmorin a tisztásról továbbállva elindul a település központja felé, közben megcsodálja a masszív kőépületet. Nem esik nehezére kitalálni, hogy mivel foglalkoznak az épületben és körülötte, mivel a kalapácsok zaja folyamatos vendég, így arra tippel, hogy itt állítják elő a falu, vagy város - még nem döntötte el, hogy miként gondoljon rá - szükségleteit ellátó fémeszközöket. Úgy véli leginkább kéziszerszámokat, patkókat, szögeket készíthetnek, de aztán ahogy bepillant a nyitott ajtón keresztül, az épület belsejében felsejlik a fegyverek garmadája. ~ Nocsak, nem túl békeszerető népek élhetnek erre ~ azt már megtapasztalta, hogy ez mennyire barbár és durva vidék Ratraxurghoz képest, de arra nem mert gondolni, hogy ennyire. Jobb lesz gyorsan továbbállnia, mielőtt valaki egy jól irányzott csapással homlokon vágja egy harci pöröllyel. Bár nem ad rá okot, épp csak bekukkantva kíváncsiskodik, sohasem lehet tudni melyik begőzölt agyú kovács képzeli besurranó tolvajnak az alacsony termetű gnómot. Egy pillanatig még nézelődik, aztán hátrébb lépkedve elölről is megszemléli az épületet. Pompás! Ha lenne elég pénze, bizonyára valami ilyesmit vásárolna, de erre elég csekély esélyt lát, ugyanis akkor már inkább egy lovat és egy kocsit venne magának, amit berendezve járhatná a vidéket. ~ Ja, hogy aztán megint ellopják tőled ~ fancsali grimaszt vág, ha nem lennének értelmes lények a közelben még köpne is egyet, keserű tehetetlenségében, de mivel nem óhajtja a gnóm fajt ilyen alpári dologgal lejáratni, így nem tesz semmit. Egy darabig még bámul, aztán továbbindul. A kovács épülete mögött olyan látvány fogadja, amely már sokkal inkább kedvére való. Egy piac, ahol bizonyára lehet sült kolbászt, vagy netalántán ízletes csemegét vásárolni. Egyből jobb kedvre derül, és el is felejt az ellopott értékei miatt keseregni. *
1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-06-27 14:36:51
Üzenet elküldve: 2018-06-27 14:36:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A vadász//
*Szétnézvén a kovácsműhelyben, nem lát semmi érdemleges dolgot, ezért miután rövid ideig nézelődött, arra gondol, nincs amiért tovább időznie itt. Ekkor egy pillantást vet egy hatalmas kardra, amiről azonnal a mestere jut eszébe. Ő mondta neki:
"-Aki hatalmas fegyvert hord, nagy csapásokat tud véghez vinni. Ugyanakkor lassabb mint mások. Ne hagyd, hogy egy csapást is rád mérjen, és akkor talán nem hagyod ott a fogadat."
Ezért is választotta végül a távolsági harcot. Látott egyszer egy embert, aki a Vadásznak nevezte magát. Akkora kardja volt, mint On'era kétszer. Egyszer a lova elesett vadászat közben, és így meglógott az elejteni kívánt szarvasa. Ekkor a Vadász felállt és egy csapással levágta a lova fejét. Igaz, hogy nem sokkal később On'era rajta próbálta ki a távolsági harcot először, és terítette le egyetlen dobókéssel. Ez volt az első amikor nem állatot vadászott le. Akkortól kezdve, ha egy nagy kardot lát, elmosolyodik és a Vadászra gondol, akit ő oly könnyedén levadászott. Végül mosolyogva hagyja el a helységet.*
*Szétnézvén a kovácsműhelyben, nem lát semmi érdemleges dolgot, ezért miután rövid ideig nézelődött, arra gondol, nincs amiért tovább időznie itt. Ekkor egy pillantást vet egy hatalmas kardra, amiről azonnal a mestere jut eszébe. Ő mondta neki:
"-Aki hatalmas fegyvert hord, nagy csapásokat tud véghez vinni. Ugyanakkor lassabb mint mások. Ne hagyd, hogy egy csapást is rád mérjen, és akkor talán nem hagyod ott a fogadat."
Ezért is választotta végül a távolsági harcot. Látott egyszer egy embert, aki a Vadásznak nevezte magát. Akkora kardja volt, mint On'era kétszer. Egyszer a lova elesett vadászat közben, és így meglógott az elejteni kívánt szarvasa. Ekkor a Vadász felállt és egy csapással levágta a lova fejét. Igaz, hogy nem sokkal később On'era rajta próbálta ki a távolsági harcot először, és terítette le egyetlen dobókéssel. Ez volt az első amikor nem állatot vadászott le. Akkortól kezdve, ha egy nagy kardot lát, elmosolyodik és a Vadászra gondol, akit ő oly könnyedén levadászott. Végül mosolyogva hagyja el a helységet.*
1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-05-31 23:41:32
Üzenet elküldve: 2018-05-31 23:41:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
* Lassan sétál vissza a kovács műhelyéhez, miközben feleleveníti magában azokat a beszélgetéseket, amiket a mágussal folytatott. Akaratlanul is elmosolyodik időnként, mert hiába nagy mágus Worenth, időnként tudott csibészkedni. Ahogy közeledik a műhely bejárata felé, a mester biccent felé üdvözlésként. *
- Üdv! Egy nem régiben megrendelt Artheniori mesterkard miatt jöttem. Ívelt pengéjű, irbiszt formázó markolattal.
* Írja körbe leendő fegyverét, amire a kovács ismét rábólint, jelezve, hogy emlékszik. Egy pillanatra eltűnik, majd egy gyolcsba tekert tárggyal jön vissza, amit rögvest a szerzetes kezébe is nyom. *
- Parancsoljon, ez lenne az.
* Mondja, s egy másik vevőhöz fordul, amíg Cralan a fegyverrel van elfoglalva. Hiába követi immár lassan fél évszázada a test útját, tagadhatatlanul gyönyörűnek tartja a kezében tartott fegyvert. Alig hallja meg a kovács kérdését azt illetően, hogy meg van e elégedve a fegyverrel. *
- Teljes mértékben. Köszönöm.
* Válaszolja halkan, tekintetét le nem véve a pehely könnyű pengéről, épp csak annyira néz félre, míg a megbeszélt összeg második felét tartalmazó erszényt a mester kezébe nem adja. *
- Üdv! Egy nem régiben megrendelt Artheniori mesterkard miatt jöttem. Ívelt pengéjű, irbiszt formázó markolattal.
* Írja körbe leendő fegyverét, amire a kovács ismét rábólint, jelezve, hogy emlékszik. Egy pillanatra eltűnik, majd egy gyolcsba tekert tárggyal jön vissza, amit rögvest a szerzetes kezébe is nyom. *
- Parancsoljon, ez lenne az.
* Mondja, s egy másik vevőhöz fordul, amíg Cralan a fegyverrel van elfoglalva. Hiába követi immár lassan fél évszázada a test útját, tagadhatatlanul gyönyörűnek tartja a kezében tartott fegyvert. Alig hallja meg a kovács kérdését azt illetően, hogy meg van e elégedve a fegyverrel. *
- Teljes mértékben. Köszönöm.
* Válaszolja halkan, tekintetét le nem véve a pehely könnyű pengéről, épp csak annyira néz félre, míg a megbeszélt összeg második felét tartalmazó erszényt a mester kezébe nem adja. *
1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-04-20 13:58:43
Üzenet elküldve: 2018-04-20 13:58:43
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Amint elköszön a csapattól egyből elindul a kovácsműhely és a piactér irányába. Már túl későre jár ahhoz, hogy bármihez neki lásson, ezért azon töpreng, hogy hol szálljon meg, vagy talán most az egyszer meg kéne látogassa féltestvérét. Először fel sem tűnik neki a felfordulás. Az emberek láthatóan nyugtalanok, mintha kevesebben is lennének kint az utcán.
Az épület falához sétál, neki dől és úgy csinál, mintha éppen saját dolgával foglalkozna, közben a mellette lévő szolgáló asszonyok beszélgetését hallgatja ki. Táskájában matat, törökülésben kötözi egy frissebb sebét, úgy tűnik nem kelt ezekkel feltűnést. Sajnos nyugalma és látszólagos jókedve hamar tovaszáll, arca a megszokott sápadtságához képest is falfehérré változik. A gazdagnegyed, ami ráadásul nincs is olyan messze innen, romokban áll, nem is érti, hogy lehetett ennyire elfoglalva társaságával, hogy ne vegye észre a felszálló füstcsíkokat. Nem tudja mit tehetne. Elsőként reflexből fejére húzza köpönyegének csuklyáját, ami elrejti arcát és az azon megjelenő érzéseket, és azt az illúziót kelti, hogy ezzel el tudja zárni magát a külvilágtól.
Talán vissza kellene rohannia, hátha megtalálja Vivritharit, és talán tud neki segíteni, de gyorsan elveti az ötletet. Kétségbeesett, valóban, de annyira azért nem, hogy mindjárt szívességet kérjen egy idegentől. Annyi bizonyos, hogy most őrültség lenne a gazdagnegyedbe menni. Talán nem érné komolyabb atrocitás, de hogy bármi értékelhető információt szerezzen ebben a káoszban aligha lehetséges. Várnia kell, erre a következtetésre jut. Mást nem tehet, mint hogy vár, és bízik benne, hogy Relael időben érzékelte a veszélyt és el tudott menekülni otthonából.
A következő feladat pedig az, hogy valami menedéket találjon magának az elkövetkezendő pár napra, amíg remélhetőleg elcsitul a zűrzavar.*
Az épület falához sétál, neki dől és úgy csinál, mintha éppen saját dolgával foglalkozna, közben a mellette lévő szolgáló asszonyok beszélgetését hallgatja ki. Táskájában matat, törökülésben kötözi egy frissebb sebét, úgy tűnik nem kelt ezekkel feltűnést. Sajnos nyugalma és látszólagos jókedve hamar tovaszáll, arca a megszokott sápadtságához képest is falfehérré változik. A gazdagnegyed, ami ráadásul nincs is olyan messze innen, romokban áll, nem is érti, hogy lehetett ennyire elfoglalva társaságával, hogy ne vegye észre a felszálló füstcsíkokat. Nem tudja mit tehetne. Elsőként reflexből fejére húzza köpönyegének csuklyáját, ami elrejti arcát és az azon megjelenő érzéseket, és azt az illúziót kelti, hogy ezzel el tudja zárni magát a külvilágtól.
Talán vissza kellene rohannia, hátha megtalálja Vivritharit, és talán tud neki segíteni, de gyorsan elveti az ötletet. Kétségbeesett, valóban, de annyira azért nem, hogy mindjárt szívességet kérjen egy idegentől. Annyi bizonyos, hogy most őrültség lenne a gazdagnegyedbe menni. Talán nem érné komolyabb atrocitás, de hogy bármi értékelhető információt szerezzen ebben a káoszban aligha lehetséges. Várnia kell, erre a következtetésre jut. Mást nem tehet, mint hogy vár, és bízik benne, hogy Relael időben érzékelte a veszélyt és el tudott menekülni otthonából.
A következő feladat pedig az, hogy valami menedéket találjon magának az elkövetkezendő pár napra, amíg remélhetőleg elcsitul a zűrzavar.*
1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-04-18 09:28:40
Üzenet elküldve: 2018-04-18 09:28:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zavargások végén, kifelé a városból//
*Amilyen óvatosan csak tud, úgy közlekedik, Éjvihar hátára sem ül fel, nem szeret így osonni, de vannak helyzetek, amikor lejjebb kell adnia az elveiből.
A szegénynegyedet elhagyva a kiürült piacon át halad előre. A szegények lakta negyedben úgy látszik, kezd rendeződni a helyzet, már ha a házaikat erőszakkal megvédő szegények összefogását annak lehet nevezni.
A piac még mindig üres és a csuhás csak azután mer felülni a telivér hátára, hogy ellenőrizte, a kovács műhelye még egyben van. Örömmel látja, hogy a műhely sértetlen.
Reméli, hogy Umon a többiekkel hasonlóan biztonságos körülmények között jutott ki a Pegazusból és most valahol kicsivel lemaradva mögötte érkeznek. Ruganyosan felpattan Éjvihar nyergébe, majd odaint a műhelyből kikukucskáló segédeknek, majd gyors tempóra kapva hátasát, megindul az erdőszéli tisztás felé, ahová a gyülekezőt beszélték meg azokkal, akik nem kívánnak a városban maradni.
A gazdagnegyed felől még mindig harc zaját sodorja a szél, de mostanra már a városőrségnek is össze kellett kapnia magát és megkezdenie a zavargások felszámolását. Szomorú érzésekkel fordít hátat a városnak és még jobban vágyik vissza Erdőmélye békéjébe.*
*Amilyen óvatosan csak tud, úgy közlekedik, Éjvihar hátára sem ül fel, nem szeret így osonni, de vannak helyzetek, amikor lejjebb kell adnia az elveiből.
A szegénynegyedet elhagyva a kiürült piacon át halad előre. A szegények lakta negyedben úgy látszik, kezd rendeződni a helyzet, már ha a házaikat erőszakkal megvédő szegények összefogását annak lehet nevezni.
A piac még mindig üres és a csuhás csak azután mer felülni a telivér hátára, hogy ellenőrizte, a kovács műhelye még egyben van. Örömmel látja, hogy a műhely sértetlen.
Reméli, hogy Umon a többiekkel hasonlóan biztonságos körülmények között jutott ki a Pegazusból és most valahol kicsivel lemaradva mögötte érkeznek. Ruganyosan felpattan Éjvihar nyergébe, majd odaint a műhelyből kikukucskáló segédeknek, majd gyors tempóra kapva hátasát, megindul az erdőszéli tisztás felé, ahová a gyülekezőt beszélték meg azokkal, akik nem kívánnak a városban maradni.
A gazdagnegyed felől még mindig harc zaját sodorja a szél, de mostanra már a városőrségnek is össze kellett kapnia magát és megkezdenie a zavargások felszámolását. Szomorú érzésekkel fordít hátat a városnak és még jobban vágyik vissza Erdőmélye békéjébe.*
1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-04-06 00:39:00
Üzenet elküldve: 2018-04-06 00:39:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A zavargások alatt//
*A fürdőházat megkerülve a piac melletti sikátorok mellett haladva deríti fel a városban forrongó gócpontokat. Szakadt, viseletes szerzetesi csuhájával nem lóg ki az utca képéből, ezüstszín haját, hegyes füleit a csuklya jótékony árnyéka rejti.
Könnyedén sikló, légies léptű, jellegtelen alak a szürke csuhában, szinte átsiklik rajta a tekintet, ahogy gyors léptekkel halad a célja felé. Kettős ok vezérli, amelyből az egyik valóban az, hogy felderítse a városban folyó zavargások valódiságát, a másik pedig, hogy meglátogassa a kovácsot, akivel korábban üzletet kötött.
A piac elnéptelenedett, kiabálásokat és dühös szitokszavakat sodor felé a szél a gazdagnegyed felől, úgy tűnik, a zavargások központja ott található. Nemigen áll meg nézelődni, hagyja, hogy az ingerek őt érjék el. Egy sietős polgárcsalád hazafelé rohan. El akarnak rejtőzni a pincében. Egy dühös kofa a kiesett bevétele miatt pöröl egy másikkal és a városőrséget emlegeti. Mire eléri a kovácsműhelyt, már eleget tud.
A kovácsnál először nem akarják beengedni, de amikor kiderül, hogy a dühös csőcselék helyett a jámbor szerzetes tért vissza, a kovács beengedi.*
- Az Erdő Szíve áldja. Örülök, hogy jó egészségben látom, mester. *Hajol meg a csuhás a férfi előtt, majd rövid beszélgetésben kiderül, hogy a kovács nem félti az üzletét, erős falak és annyi fegyver van ott, amely ugyan csábító lehet a fegyvertelen tömeg felfegyverzésére, mégis több áldozattal járna, mint haszonnal.
Aranyak cserélnek gazdát és a mester egy olajillatú csomagot ad át a csuhásnak, amelyet a hátára tud venni így.*
- Köszönöm, mester. A Fákban Lakó áldja és vigyázzon magára. *Hajol meg az elf, majd újra a fejére hajtva a csuklyát, kilép a műhelyből és megindul vissza a Pegazus felé, ugyanolyan óvatosan kerülve a zavargások helyszíneit, mint idefelé.*
*A fürdőházat megkerülve a piac melletti sikátorok mellett haladva deríti fel a városban forrongó gócpontokat. Szakadt, viseletes szerzetesi csuhájával nem lóg ki az utca képéből, ezüstszín haját, hegyes füleit a csuklya jótékony árnyéka rejti.
Könnyedén sikló, légies léptű, jellegtelen alak a szürke csuhában, szinte átsiklik rajta a tekintet, ahogy gyors léptekkel halad a célja felé. Kettős ok vezérli, amelyből az egyik valóban az, hogy felderítse a városban folyó zavargások valódiságát, a másik pedig, hogy meglátogassa a kovácsot, akivel korábban üzletet kötött.
A piac elnéptelenedett, kiabálásokat és dühös szitokszavakat sodor felé a szél a gazdagnegyed felől, úgy tűnik, a zavargások központja ott található. Nemigen áll meg nézelődni, hagyja, hogy az ingerek őt érjék el. Egy sietős polgárcsalád hazafelé rohan. El akarnak rejtőzni a pincében. Egy dühös kofa a kiesett bevétele miatt pöröl egy másikkal és a városőrséget emlegeti. Mire eléri a kovácsműhelyt, már eleget tud.
A kovácsnál először nem akarják beengedni, de amikor kiderül, hogy a dühös csőcselék helyett a jámbor szerzetes tért vissza, a kovács beengedi.*
- Az Erdő Szíve áldja. Örülök, hogy jó egészségben látom, mester. *Hajol meg a csuhás a férfi előtt, majd rövid beszélgetésben kiderül, hogy a kovács nem félti az üzletét, erős falak és annyi fegyver van ott, amely ugyan csábító lehet a fegyvertelen tömeg felfegyverzésére, mégis több áldozattal járna, mint haszonnal.
Aranyak cserélnek gazdát és a mester egy olajillatú csomagot ad át a csuhásnak, amelyet a hátára tud venni így.*
- Köszönöm, mester. A Fákban Lakó áldja és vigyázzon magára. *Hajol meg az elf, majd újra a fejére hajtva a csuklyát, kilép a műhelyből és megindul vissza a Pegazus felé, ugyanolyan óvatosan kerülve a zavargások helyszíneit, mint idefelé.*
1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-28 20:22:17
Üzenet elküldve: 2018-03-28 20:22:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Továbbra is hálás mosollyal hallgatja az elfet, egy kicsit zavarban is van, hisz, amit ő adott, azt senki nem köszönné meg, haragvó és bosszús perceket egy olyan elfnek, aki büszke tartására és kitartó nyugalmára. Emiatt egy pillanatra szomorúság is elönti, mely stigmái miatt kitűnően látható arcán, bár ha csak szemeibe néznének, azon is látszódna minden. Zavartan hajtja le fejét, aztán Pycta szavaira mégis felnéz meglepetten:*
- Nevezzem el? *Néz Pyctára, majd a lóra, majd ismét Pyctára, majd ismét a lóra.* De hát... hát végül is. Mit szeretnél, hogy hívjalak? *Kérdezi hirtelen elgondolásból a lótól, aki csak nagy szemekkel néz rá, s nyilván egy szót sem szól. Mikor Umon már épp elfordulna, fogait kivillantva rázza meg fejét, hogy sörénye egész összeborzolódik.*
- Kócos. Úgy fognak hívni, hogy Kócos. *Mondja Umon hirtelen, majd megpaskolja Kócos nyakát. Kócosnak tetszhet a neve, mert vihogva nyihog.*
~ Vagy engem röhög ki. ~ *Mert Umon még mindig kicsit ezt gondolja.*
- Egy pillanatra beugrok én is a kovácshoz, valamit el kell intéznem! Utánad megyek! *Kiáltja Pyctának miután megbeszélik a további terveket. Majd beszalad, megbeszél a kováccsal valamit és lóra pattanva Pycta után ered, hogy a Pegazusban végre ehessenek és ihassanak. Mondjuk az túlzás, hogy pattan. Inkább csak felkecmereg a nyeregbe.*
- Gyerünk Kócos! *Hogy honnan látta, hogy lábával a ló oldalát kell picit megbökni nem tudja, de Kócos úgy megindul, hogy majdnem szerzetes nélkül vágtázik a fogadó irányába.*
*Továbbra is hálás mosollyal hallgatja az elfet, egy kicsit zavarban is van, hisz, amit ő adott, azt senki nem köszönné meg, haragvó és bosszús perceket egy olyan elfnek, aki büszke tartására és kitartó nyugalmára. Emiatt egy pillanatra szomorúság is elönti, mely stigmái miatt kitűnően látható arcán, bár ha csak szemeibe néznének, azon is látszódna minden. Zavartan hajtja le fejét, aztán Pycta szavaira mégis felnéz meglepetten:*
- Nevezzem el? *Néz Pyctára, majd a lóra, majd ismét Pyctára, majd ismét a lóra.* De hát... hát végül is. Mit szeretnél, hogy hívjalak? *Kérdezi hirtelen elgondolásból a lótól, aki csak nagy szemekkel néz rá, s nyilván egy szót sem szól. Mikor Umon már épp elfordulna, fogait kivillantva rázza meg fejét, hogy sörénye egész összeborzolódik.*
- Kócos. Úgy fognak hívni, hogy Kócos. *Mondja Umon hirtelen, majd megpaskolja Kócos nyakát. Kócosnak tetszhet a neve, mert vihogva nyihog.*
~ Vagy engem röhög ki. ~ *Mert Umon még mindig kicsit ezt gondolja.*
- Egy pillanatra beugrok én is a kovácshoz, valamit el kell intéznem! Utánad megyek! *Kiáltja Pyctának miután megbeszélik a további terveket. Majd beszalad, megbeszél a kováccsal valamit és lóra pattanva Pycta után ered, hogy a Pegazusban végre ehessenek és ihassanak. Mondjuk az túlzás, hogy pattan. Inkább csak felkecmereg a nyeregbe.*
- Gyerünk Kócos! *Hogy honnan látta, hogy lábával a ló oldalát kell picit megbökni nem tudja, de Kócos úgy megindul, hogy majdnem szerzetes nélkül vágtázik a fogadó irányába.*
1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-28 06:51:46
Üzenet elküldve: 2018-03-28 06:51:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
- Miért felejtettem volna el? *Kérdez vissza halovány mosollyal. Talán a saját lelkét is meg akarja kicsit nyugtatni ezzel az ajándékkal, hiszen képes lett volna megölni Umont ott az erdőben, s ha Xotara nem érkezik időben, meg is teszi. Pillanatokon múlott csak, hogy gyilkossá váljon, ez az ajándék pedig apróság, s a szerzetes talán nem is tudja, hogy miért kapja valójában.
Umon remek ember és jó barát, de azután, amit a sötét entitás tett a testében, és főleg, hogy éppen Aenae volt az áldozat, kibillentette lelkének egyensúlyából a csuhást. Régen érzett olyan tomboló szélvihart a testében, mint azon a reggelen. Valójában szégyenli magát miatta.*
- A nevek mindig közelebb hozzák a feleket. Szerintem szeretné, hogy elnevezd. *Mosolyog, ahogy megsimogatja az almásderes nyakát és elindul Éjtépőért és a vezetéklóért.*
- Sok. *Szomorodik el egy pillanatra, de számított rá, hogy egy lovagi vért nem pillanatok alatt készül el. Valószínűleg ritka, hogy egy elf lovagokra illő páncélt készíttet magának.*
- A templomban nem tudunk beszélgetni, úgyhogy legyen a Pegazus. Eszünk, iszunk valamit, ránk fér, aztán majd meglátjuk. *Fújja el a szomorúságot egy pillanat alatt, majd elindul a piac széle felé, hogy gyorsabban elhagyhassák a nyüzsgő helyszínt.
Amint sikerül kevésbé forgalmas területre érni, azonnal fellendül Éjtépő nyergébe. Széles mosollyal az arcán ismerkedik a lóval, de a közös hang megléte azonnal érezhető. Energikus, tüzes állat, de a csuhás kezei közt békés és engedelmes jószág.*
- Éjvihar lesz az új neved, barátom. *Hajol a nyakára az elf, úgy suttogja népének nyelvén a szavakat a telivér fülébe, majd megindul a Pegazus felé széles mosolyt villantva Umonra, aki remélhetően követi a híres fogadóba.*
- Miért felejtettem volna el? *Kérdez vissza halovány mosollyal. Talán a saját lelkét is meg akarja kicsit nyugtatni ezzel az ajándékkal, hiszen képes lett volna megölni Umont ott az erdőben, s ha Xotara nem érkezik időben, meg is teszi. Pillanatokon múlott csak, hogy gyilkossá váljon, ez az ajándék pedig apróság, s a szerzetes talán nem is tudja, hogy miért kapja valójában.
Umon remek ember és jó barát, de azután, amit a sötét entitás tett a testében, és főleg, hogy éppen Aenae volt az áldozat, kibillentette lelkének egyensúlyából a csuhást. Régen érzett olyan tomboló szélvihart a testében, mint azon a reggelen. Valójában szégyenli magát miatta.*
- A nevek mindig közelebb hozzák a feleket. Szerintem szeretné, hogy elnevezd. *Mosolyog, ahogy megsimogatja az almásderes nyakát és elindul Éjtépőért és a vezetéklóért.*
- Sok. *Szomorodik el egy pillanatra, de számított rá, hogy egy lovagi vért nem pillanatok alatt készül el. Valószínűleg ritka, hogy egy elf lovagokra illő páncélt készíttet magának.*
- A templomban nem tudunk beszélgetni, úgyhogy legyen a Pegazus. Eszünk, iszunk valamit, ránk fér, aztán majd meglátjuk. *Fújja el a szomorúságot egy pillanat alatt, majd elindul a piac széle felé, hogy gyorsabban elhagyhassák a nyüzsgő helyszínt.
Amint sikerül kevésbé forgalmas területre érni, azonnal fellendül Éjtépő nyergébe. Széles mosollyal az arcán ismerkedik a lóval, de a közös hang megléte azonnal érezhető. Energikus, tüzes állat, de a csuhás kezei közt békés és engedelmes jószág.*
- Éjvihar lesz az új neved, barátom. *Hajol a nyakára az elf, úgy suttogja népének nyelvén a szavakat a telivér fülébe, majd megindul a Pegazus felé széles mosolyt villantva Umonra, aki remélhetően követi a híres fogadóba.*
1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-28 05:52:20
Üzenet elküldve: 2018-03-28 05:52:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Szinte elérzékenyül úgy nézegeti a lepárlókat. Mennyi ideje is tervezgeti már, hogy szeszfőzésbe kezd? Az utóbbi napokban azt érzi álmai szertefoszlanak, erre tessék!*
- Nem felejtetted el! *Néz Pyctára hálásan és nem is igazán érti, hogy most mi történik. Indulás előtt még azt gondolja kitaszíttatik, erre most még meg is ajándékozzák. Valahogy nem nehéz kiigazodni a vezéren, de igazából nem is könnyű. Mindenesetre Umon nem felejt, hálája végtelen, még ha másnak csak három lepárlóról is van szó. Mosolyogva néz Pyctára, majd természetesen követi őt, s a kovácsműhely előtt türelmesen megáll, s várja vezérét, közben az elf előző kijelentéséhez méltóan folytatja monológját:*
- Hallod? Almásderes... lovasbajnok lettem. *Paskolja meg a ló marját.* Lehet el kellene nevezzelek. *Mondja kik hangosan, s közben figyeli a ló reakcióját, aki csak néz a nagy szemeivel, s sörényét rázza, nem tűnik túl izgatottnak.*
- Ez most akkor egy nem, vagy igen? *De nem kap választ, s Umon lemondóan legyint.* Ebből nem lesz pletyka! *Ahogy körbenéz, régi emlékek törnek fel benne, nem emlékszik pontosan, hogy járt e már erre. Ennek nem amnéziája az oka, egyszerűen annyira régen történt már, hányattatva, fáradtan és megtörten. Ahogy Pyctától felveszik rendelését, szinte azonnal meg is érkezik, Umon mosolyogva fogadja:*
- Sok idő lesz? *Kérdezi, persze nem türelmetlenségből, csak kíváncsiságból. Ha az elf válasza helyeslés, így folytatja:*
- Addig esetleg beülhetnénk a Pegazusba, vagy Eeyr templomába, sok dolgot nem tudsz még rólam. Bizalommal vagy irántam, hosszú ideje, meg kell ismerd a múltamat teljes egészében, hogy tisztán láss. *Hogy a templom miért jut eszébe, nem tudja, de érdekes módon hitével sincs egészen tisztában. Valahogy azt érzi, az Erdőszellem és a Fekete Fa legendája közös múltra tekint vissza, egyszerűen kíváncsi a Fény templomára. De a Pegazussal persze ugyanúgy kibékül. A törp itala után, megkóstolna más italt is.*
*Szinte elérzékenyül úgy nézegeti a lepárlókat. Mennyi ideje is tervezgeti már, hogy szeszfőzésbe kezd? Az utóbbi napokban azt érzi álmai szertefoszlanak, erre tessék!*
- Nem felejtetted el! *Néz Pyctára hálásan és nem is igazán érti, hogy most mi történik. Indulás előtt még azt gondolja kitaszíttatik, erre most még meg is ajándékozzák. Valahogy nem nehéz kiigazodni a vezéren, de igazából nem is könnyű. Mindenesetre Umon nem felejt, hálája végtelen, még ha másnak csak három lepárlóról is van szó. Mosolyogva néz Pyctára, majd természetesen követi őt, s a kovácsműhely előtt türelmesen megáll, s várja vezérét, közben az elf előző kijelentéséhez méltóan folytatja monológját:*
- Hallod? Almásderes... lovasbajnok lettem. *Paskolja meg a ló marját.* Lehet el kellene nevezzelek. *Mondja kik hangosan, s közben figyeli a ló reakcióját, aki csak néz a nagy szemeivel, s sörényét rázza, nem tűnik túl izgatottnak.*
- Ez most akkor egy nem, vagy igen? *De nem kap választ, s Umon lemondóan legyint.* Ebből nem lesz pletyka! *Ahogy körbenéz, régi emlékek törnek fel benne, nem emlékszik pontosan, hogy járt e már erre. Ennek nem amnéziája az oka, egyszerűen annyira régen történt már, hányattatva, fáradtan és megtörten. Ahogy Pyctától felveszik rendelését, szinte azonnal meg is érkezik, Umon mosolyogva fogadja:*
- Sok idő lesz? *Kérdezi, persze nem türelmetlenségből, csak kíváncsiságból. Ha az elf válasza helyeslés, így folytatja:*
- Addig esetleg beülhetnénk a Pegazusba, vagy Eeyr templomába, sok dolgot nem tudsz még rólam. Bizalommal vagy irántam, hosszú ideje, meg kell ismerd a múltamat teljes egészében, hogy tisztán láss. *Hogy a templom miért jut eszébe, nem tudja, de érdekes módon hitével sincs egészen tisztában. Valahogy azt érzi, az Erdőszellem és a Fekete Fa legendája közös múltra tekint vissza, egyszerűen kíváncsi a Fény templomára. De a Pegazussal persze ugyanúgy kibékül. A törp itala után, megkóstolna más italt is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073