Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:19:38
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:19:38
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*A főpap hatalmát persze a gnóm sem ismerheti, mindössze apja történeteiből tud egyet s mást, hiszen ő tizenhét évet töltött Artheniorban (és nagyapja szerint ennek csak nagyon kis részét fordította mágiatanulásra, helyette inkább minden este ivott, ezért is nem lett belőle nagy mágus) és sokszor volt a templomban. Egyszer pedig, mikor ott éjszakázott, néhány tolvaj megpróbált betörni, és habár ő maga tehetetlen volt, a főpap már kevésbé. Egymaga bánt el mind a három sötét figurával, és Zrekil apja mindennek szemtanúja volt. Habár lehetséges, hogy sok helyen kiszínezte kicsit a dolgot, de a főpap valóban a mágusok legjobbja, legalábbis Artheniorban biztosan.*
- Hát igen, azért a tinta sem végtelen, pótolható, de minek fogyasszunk többet a kelleténél? Úgyis jobb szóban elmondani az elméleteimet *teszi hozzá egy mosoly kíséretében, majd végignézi a játékot, és Allyn úgy dönt, hogy indulhatnak, így már semmi nem áll az útjukba. Az úton a szótlansága előbb-utóbb szemet szúr a lánynak, ami nem is csoda, hiszen a gnóm mindig szeretett beszélni, így hát rögtön válaszol is:*
- Nos, mindössze a nagybátyámon gondolkodtam. Már meséltem, hogy egy kedves, rendes ember volt, amikor kicsi voltam, gyakran nevettünk, meg játszottunk együtt. Aztán elment, hogy tűzmágus legyen, akkor még fiatal voltam, 15 év körül, és az a gnómoknál nm számít túl soknak. Még kisgyerek voltam, a családi földeken is csak eztán kezdtem el dolgozni. Ő pedig eltűnt majdnem két évtizedre, általában ennyi időre megy el mindenki hazulról, aki mágiát akar tanulni. Miután visszajött, már más ember volt, nagyapám szerint komoly tűzmágus vált belőle (ő érezte az ilyet) de soha többet nem láttam mosolyogni. A tűzmágia támadásra való, ezért is furcsálltam mielőtt elment, hogy azt akart tanulni. Sosem néztem volna ki belőle, hogy képes lenne bárkinek ártani. Aztán visszatért, és... *itt elakad a szava, hiszen a műhelyhez érnek* Odabent folytatom *mondja, majd belép, és miután a kovácsnak megemlíti a főpapot, a férfi rögtön bólint, és megengedi, hogy helyet foglaljanak a műhely egyik sarkában, legalábbis estig, onnantól az egész műhelyben szabadon mászkálhatnak. Miután Zrekil a kiszemelt sarokba leül, egy darabig csendben bámulja, ahogy a kovács kiszolgálja a betévedőket, majd eszébe jut, hogy van egy félbehagyott története.*
- Hol is tartottam? *kérdezi fejét vakargatva.*
*A főpap hatalmát persze a gnóm sem ismerheti, mindössze apja történeteiből tud egyet s mást, hiszen ő tizenhét évet töltött Artheniorban (és nagyapja szerint ennek csak nagyon kis részét fordította mágiatanulásra, helyette inkább minden este ivott, ezért is nem lett belőle nagy mágus) és sokszor volt a templomban. Egyszer pedig, mikor ott éjszakázott, néhány tolvaj megpróbált betörni, és habár ő maga tehetetlen volt, a főpap már kevésbé. Egymaga bánt el mind a három sötét figurával, és Zrekil apja mindennek szemtanúja volt. Habár lehetséges, hogy sok helyen kiszínezte kicsit a dolgot, de a főpap valóban a mágusok legjobbja, legalábbis Artheniorban biztosan.*
- Hát igen, azért a tinta sem végtelen, pótolható, de minek fogyasszunk többet a kelleténél? Úgyis jobb szóban elmondani az elméleteimet *teszi hozzá egy mosoly kíséretében, majd végignézi a játékot, és Allyn úgy dönt, hogy indulhatnak, így már semmi nem áll az útjukba. Az úton a szótlansága előbb-utóbb szemet szúr a lánynak, ami nem is csoda, hiszen a gnóm mindig szeretett beszélni, így hát rögtön válaszol is:*
- Nos, mindössze a nagybátyámon gondolkodtam. Már meséltem, hogy egy kedves, rendes ember volt, amikor kicsi voltam, gyakran nevettünk, meg játszottunk együtt. Aztán elment, hogy tűzmágus legyen, akkor még fiatal voltam, 15 év körül, és az a gnómoknál nm számít túl soknak. Még kisgyerek voltam, a családi földeken is csak eztán kezdtem el dolgozni. Ő pedig eltűnt majdnem két évtizedre, általában ennyi időre megy el mindenki hazulról, aki mágiát akar tanulni. Miután visszajött, már más ember volt, nagyapám szerint komoly tűzmágus vált belőle (ő érezte az ilyet) de soha többet nem láttam mosolyogni. A tűzmágia támadásra való, ezért is furcsálltam mielőtt elment, hogy azt akart tanulni. Sosem néztem volna ki belőle, hogy képes lenne bárkinek ártani. Aztán visszatért, és... *itt elakad a szava, hiszen a műhelyhez érnek* Odabent folytatom *mondja, majd belép, és miután a kovácsnak megemlíti a főpapot, a férfi rögtön bólint, és megengedi, hogy helyet foglaljanak a műhely egyik sarkában, legalábbis estig, onnantól az egész műhelyben szabadon mászkálhatnak. Miután Zrekil a kiszemelt sarokba leül, egy darabig csendben bámulja, ahogy a kovács kiszolgálja a betévedőket, majd eszébe jut, hogy van egy félbehagyott története.*
- Hol is tartottam? *kérdezi fejét vakargatva.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 13:11:55
Üzenet elküldve: 2013-11-03 13:11:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Mikor Allyn elmagyarázza, hogy Thary gondolja csak magát nehéz esetnek a gnóm a tőle megszokott módon hosszan fejti ki, hogy majd a főpap tudni fogja, s ezt minden féle magyarázatokkal támasztja alá. A lány csak mosolyog rá, s közben ugyan ezt a témát beszéli át belső hangjával.*
~Igaz a főpap nem azért főpap, hogy ostoba legyen. Hiszen mindenhez értenie kell, hogy mindenkinek tudjon segíteni.~
~Igen, de attól még nem hiszem, hogy ki tudja találni mire gondolhat az entitás. Nem akarom megsérteni, mert tényleg nagy ember, de akkor is, ő se tudhat mindent és ha tudná, akkor nekünk minek kell végig caplatni a városon?~
*Kérdezi Allyn Thary-t, csak hogy kicsit megcáfolja érveit, s hogy felidegesítse, hiszen olyankor abba hagyja a veszekedést, egy hosszabb kiabálás után.*
~Én tudjam? Nem vagyok pap, meg te sem vagy az. Akkor honnan tudnánk mi jár egy szent ember fejében?~
~Na látod pontosan erről van szó. Nem tudjuk és ki akarjuk találni, de sose sikerül. Ez itt a nagy hadi helyzet. Ha valamit kitalálunk, az mindig meg lesz cáfolva.~
~De ennek nincs köze a paphoz.~
~Tudod mit? Hagyjuk!~
*Zárja le végül Allyn a beszélgetést, már kezd fájni a feje a sok kombinálástól.*
- Igazad van felesleges ezeken gondolkodni és a tintával is spórolni kell, nem akarjuk, hogy elfogyjon.
*Kuncog egyet, hiszen egy templomban mindig van tinta, bármikor kérhetnek, ha kellene még. Majd Allyn egy rövid Zrekil-el folytatott beszélgetés után elkezd Thary-val játszani, s ő kerül ki győztesen. Persze belső hangja kicsit mérges emiatt, de a játék szent! Ezt mind a ketten jól tudják. Majd a gnóm kérdezi meg, hogy készen vannak-e?*
- Igen, persze mehetünk!
~De miért vesztek mindig én?~
~Mert nem tudsz gyorsan reagálni!~
*Mondja Allyn, mivel Thaira még mindig a vereségén pörög.*
~Ez nem igaz! Gyorsan válaszoltam, de megint eltünt a lendületem!~
~Igen mert a markodban érezted a győzelmet és olyankor elfelejtesz gondolkodni!~
*Magyarázza Allyn, s közben némán halad a gnóm mellett.*
~De ezt akkor se értem!~
~Legközelebb másik játékot válassz!~
*Mordul rá végül, mert már elege van a hisztiből. S kicsit zavarja is, hogy a férfi némán halad mellette. Nem érti miért.*
~Biztos gondolkodik! Te is szoktált!~
*Mondja morcosan Thaira, mire Allyn nyugodtan válaszol.*
~Attól még furcsa és nem érdekel mit mondasz!~
*S már nem is figyel belső hangjára. Inkább a gnómra néz, megfordul a fejében (vagy Thary-éban), hogy megfogja a kezét, de ettől eltekint, így is fog rá figyelni, majd felemeli tekintetét és kedvesen megszólal.*
- Min gondolkodsz? Az entitás zavar, vagy valami más baj van? Tudom, hogy nincs benne közöm, de szeretnék segíteni. Néha könyebb, ha elmondjuk valakinek a bajunk.
*Viszont ettől a kérdéstől eltekintve nem szól többet, csak némán halad, amíg azt hallgatja, hogy Thaira, hogyan fényezi magát. Allyn nem foglalkozik vele, inkább a táskájából előbújó gyíkkal játszik. Xini egyik kézfejétől a másikig mászik, s kőzben ügyes kis trükköket csinál, Allyn ilyenkor mindig büszke a kis állatra, hogy milyen gyorsan tanul. Nagyban játszik, mikor elérik a kovácsműhelyt. A gnóm benyit. A lány pedig követi, s az eddig futkosó gyík, most a vállán pihen. Nem szól semmit csak figyeli, ahogy a férfi a kováccsal beszél.*
*Mikor Allyn elmagyarázza, hogy Thary gondolja csak magát nehéz esetnek a gnóm a tőle megszokott módon hosszan fejti ki, hogy majd a főpap tudni fogja, s ezt minden féle magyarázatokkal támasztja alá. A lány csak mosolyog rá, s közben ugyan ezt a témát beszéli át belső hangjával.*
~Igaz a főpap nem azért főpap, hogy ostoba legyen. Hiszen mindenhez értenie kell, hogy mindenkinek tudjon segíteni.~
~Igen, de attól még nem hiszem, hogy ki tudja találni mire gondolhat az entitás. Nem akarom megsérteni, mert tényleg nagy ember, de akkor is, ő se tudhat mindent és ha tudná, akkor nekünk minek kell végig caplatni a városon?~
*Kérdezi Allyn Thary-t, csak hogy kicsit megcáfolja érveit, s hogy felidegesítse, hiszen olyankor abba hagyja a veszekedést, egy hosszabb kiabálás után.*
~Én tudjam? Nem vagyok pap, meg te sem vagy az. Akkor honnan tudnánk mi jár egy szent ember fejében?~
~Na látod pontosan erről van szó. Nem tudjuk és ki akarjuk találni, de sose sikerül. Ez itt a nagy hadi helyzet. Ha valamit kitalálunk, az mindig meg lesz cáfolva.~
~De ennek nincs köze a paphoz.~
~Tudod mit? Hagyjuk!~
*Zárja le végül Allyn a beszélgetést, már kezd fájni a feje a sok kombinálástól.*
- Igazad van felesleges ezeken gondolkodni és a tintával is spórolni kell, nem akarjuk, hogy elfogyjon.
*Kuncog egyet, hiszen egy templomban mindig van tinta, bármikor kérhetnek, ha kellene még. Majd Allyn egy rövid Zrekil-el folytatott beszélgetés után elkezd Thary-val játszani, s ő kerül ki győztesen. Persze belső hangja kicsit mérges emiatt, de a játék szent! Ezt mind a ketten jól tudják. Majd a gnóm kérdezi meg, hogy készen vannak-e?*
- Igen, persze mehetünk!
~De miért vesztek mindig én?~
~Mert nem tudsz gyorsan reagálni!~
*Mondja Allyn, mivel Thaira még mindig a vereségén pörög.*
~Ez nem igaz! Gyorsan válaszoltam, de megint eltünt a lendületem!~
~Igen mert a markodban érezted a győzelmet és olyankor elfelejtesz gondolkodni!~
*Magyarázza Allyn, s közben némán halad a gnóm mellett.*
~De ezt akkor se értem!~
~Legközelebb másik játékot válassz!~
*Mordul rá végül, mert már elege van a hisztiből. S kicsit zavarja is, hogy a férfi némán halad mellette. Nem érti miért.*
~Biztos gondolkodik! Te is szoktált!~
*Mondja morcosan Thaira, mire Allyn nyugodtan válaszol.*
~Attól még furcsa és nem érdekel mit mondasz!~
*S már nem is figyel belső hangjára. Inkább a gnómra néz, megfordul a fejében (vagy Thary-éban), hogy megfogja a kezét, de ettől eltekint, így is fog rá figyelni, majd felemeli tekintetét és kedvesen megszólal.*
- Min gondolkodsz? Az entitás zavar, vagy valami más baj van? Tudom, hogy nincs benne közöm, de szeretnék segíteni. Néha könyebb, ha elmondjuk valakinek a bajunk.
*Viszont ettől a kérdéstől eltekintve nem szól többet, csak némán halad, amíg azt hallgatja, hogy Thaira, hogyan fényezi magát. Allyn nem foglalkozik vele, inkább a táskájából előbújó gyíkkal játszik. Xini egyik kézfejétől a másikig mászik, s kőzben ügyes kis trükköket csinál, Allyn ilyenkor mindig büszke a kis állatra, hogy milyen gyorsan tanul. Nagyban játszik, mikor elérik a kovácsműhelyt. A gnóm benyit. A lány pedig követi, s az eddig futkosó gyík, most a vállán pihen. Nem szól semmit csak figyeli, ahogy a férfi a kováccsal beszél.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 10:03:27
Üzenet elküldve: 2013-11-03 10:03:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Allyn szavaiból világossá válik, hogy Thaira kinevette Zrekilt, bár így belegondolva valóban elég viccesen fogalmazta meg egy mondatban a hosszú gondolatmenetét. Majd kép némi információt arról, hogy csak Thaira szerint ő a nehezebb munka, az entitásnak jó eséllyel mindegy.*
- Hát végül is lényegtelen, ezt már a főpapra bízom, én nem gyártok elméleteket (vagyis gyártok, csak azokat nem írom ide le). Szerintem a főpap mágusként és tudósként is megállja a helyét, a misztikus történelemmel is ő van leginkább tisztában, talán még a bájitalok keveréséhez is ért, így jóval nagyobb eséllyel találja el ő az entitás szándékait, mint én. Éppen ezért nem is próbálkozok, meg kelleni fog még a tinta a további kilenc helyszínhez.
*Majd amikor kifejti, hogy nem tudna választani, akkor Allyn a már jól megszokott mozdulattal megragadja a vállát, és néhány nyugtató szót intéz hozzá. Persze a gnóm nem csak azon aggódott, hogy valamelyikük butaságot csinálna, vagy valamit tönkretenne, egyszerűen csak nem szeretne a másik ellen beszélni. Persze Allyn még a legelején megnyugtatta, hogy bárkit is választ, a másik nem fog rá megharagudni, viszont ettől függetlenül is mindig megmarad egy furcsa érzés. És ugyan ki ő, hogy ilyenekben döntsön? Amíg a lányok belekezdenek a játékba, ő kicsit nyugtalan emiatt. Elvégre a Napmágia is erős támadásokból áll, melyekkel könnyedén megsebesíthet valakit, ha pedig erre nem képes, akkor nem fogja tudni használni. lassan ideje lenne megkomolyodnia, és olyanná válni, mint a nagybátyja. Csak éppen fogalma sincs róla, hogy képes lesz-e erre valaha is. Ugyanakkor nincs sok gondolkodási ideje, hiszen a lányok játéka lezárul, és Allyn kerül ki győztesen, így még egy estét együtt tölthetnek. Zrekil még magában sem tudja megállapítani, hogy melyiküknek szurkolt, viszont eztán megjegyzi:*
- Rendben, akkor indulhatunk? *kérdezi, és ha a ány késen van, akkor megindul kifelé, ismét ugyanazon az ajtón, mint tegnap. Az úton eléggé szótlan, egyrészről azt vizsgálja, begyógyult-e már a seb, másrészről nagybátyján gondolkodik. Végül megérkeznek a kovácshoz, a gnóm pedig óvatosan belöki a rozoga faajtót, majd belépve odamegy a pulthoz, és megjegyzi*
- Segíteni jöttünk a főpap megbízásából *többet egyelőre nem mond, arra kíváncsi, hogy a férfi rájön-e, mire gondol.*
*Allyn szavaiból világossá válik, hogy Thaira kinevette Zrekilt, bár így belegondolva valóban elég viccesen fogalmazta meg egy mondatban a hosszú gondolatmenetét. Majd kép némi információt arról, hogy csak Thaira szerint ő a nehezebb munka, az entitásnak jó eséllyel mindegy.*
- Hát végül is lényegtelen, ezt már a főpapra bízom, én nem gyártok elméleteket (vagyis gyártok, csak azokat nem írom ide le). Szerintem a főpap mágusként és tudósként is megállja a helyét, a misztikus történelemmel is ő van leginkább tisztában, talán még a bájitalok keveréséhez is ért, így jóval nagyobb eséllyel találja el ő az entitás szándékait, mint én. Éppen ezért nem is próbálkozok, meg kelleni fog még a tinta a további kilenc helyszínhez.
*Majd amikor kifejti, hogy nem tudna választani, akkor Allyn a már jól megszokott mozdulattal megragadja a vállát, és néhány nyugtató szót intéz hozzá. Persze a gnóm nem csak azon aggódott, hogy valamelyikük butaságot csinálna, vagy valamit tönkretenne, egyszerűen csak nem szeretne a másik ellen beszélni. Persze Allyn még a legelején megnyugtatta, hogy bárkit is választ, a másik nem fog rá megharagudni, viszont ettől függetlenül is mindig megmarad egy furcsa érzés. És ugyan ki ő, hogy ilyenekben döntsön? Amíg a lányok belekezdenek a játékba, ő kicsit nyugtalan emiatt. Elvégre a Napmágia is erős támadásokból áll, melyekkel könnyedén megsebesíthet valakit, ha pedig erre nem képes, akkor nem fogja tudni használni. lassan ideje lenne megkomolyodnia, és olyanná válni, mint a nagybátyja. Csak éppen fogalma sincs róla, hogy képes lesz-e erre valaha is. Ugyanakkor nincs sok gondolkodási ideje, hiszen a lányok játéka lezárul, és Allyn kerül ki győztesen, így még egy estét együtt tölthetnek. Zrekil még magában sem tudja megállapítani, hogy melyiküknek szurkolt, viszont eztán megjegyzi:*
- Rendben, akkor indulhatunk? *kérdezi, és ha a ány késen van, akkor megindul kifelé, ismét ugyanazon az ajtón, mint tegnap. Az úton eléggé szótlan, egyrészről azt vizsgálja, begyógyult-e már a seb, másrészről nagybátyján gondolkodik. Végül megérkeznek a kovácshoz, a gnóm pedig óvatosan belöki a rozoga faajtót, majd belépve odamegy a pulthoz, és megjegyzi*
- Segíteni jöttünk a főpap megbízásából *többet egyelőre nem mond, arra kíváncsi, hogy a férfi rájön-e, mire gondol.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-01 07:59:50
Üzenet elküldve: 2013-11-01 07:59:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*A hajnal sugarai szépen lassan megtalálják az összes sötét zugot, és világosságba borítják a világot. Ezzel megkezdődik a következő nappal, és Caletnia már a kovácsműhely ajtaja előtt is áll. Az este egy részét sebének bekötözésével töltötte, egy másik (lényegesen hosszabb részét) pedig alvással. Reggel felébredve talán az első gondolata az volt, hogy mégsem kellett volna végezni a vadásszal. Legalábbis nem ilyen gyorsan. Egy pillanatra már túl kegyesnek is érzi magát, hogy két lehetőséget adott a férfinek életben maradni, aztán miután amaz egyikkel sem élt, még mindig gyors halál volt a jussa. Persze azért valamennyi szenvedésben volt része, hiszen nem azonnal halt meg, ahogy kitépte a nyakából a szablyát, meg persze ott volt a halálfélelem is, de azért a végtagok levágásához ez sem viszonyítható. Mikor visszament a kúttól a tetemhez, még szerzett egy leplet egy másik viskó faláról, amivel letakarta, majd a sarlót mégis magához vette, hogy hátha ér a kovácsnak néhány aranyat. És miután egy sötét zugban kipihente magát, reggel azonnal felkelt, és a piac forgatagán átvágva elindult, hogy már korán a kovács műhelyéhez érhessen. Odaérve finoman belöki az ajtót, majd belép. A hajnali levegő viszonylag hideg, habár Caletnia nem olyan érzékeny erre. A meleg már sokkal inkább tudja zavarni, éppen ezért, mikor először járt itt, miután túladott a lovon, ki nem állhatta a benti hómérsékletet. Éppen elég meleg volt kint is, azonban a műhelyben uralkodó hőmérséklet még azt is felülmúlta... Viszont most reggel nem is dühös annyira emiatt a hőmérséklet miatt. Talán azért, mert kint valóban hideg van, vagy inkább egyszerűen csak azért, mert most végzett az első eredarvadásszal, akivel találkozott, és ez azért valamennyire büszkeséggel tölti el. Egyfajta elégedett boldogság és káröröm keveréke munkálkodik benne, mikor végigsétál a műhelyen, és odateszi a sarlót a pultra. A kovács szinte búsan jegyzi meg az eszköz láttán:*
- Sajnálom, ezt már nem lehet megjavítani, javaslom, vegyen inkább egy újat *ezek után a szavak után az eredar már nem jegyzi meg, hogy ő ezt a fegyvert a kovácsnak akarta adni aranyért cserébe. Valóban eléggé rossz állapotban van. Mindössze bólint, és elkezd nézelődni a műhelyben, valami kedvére való dolog után kezd kutatni.*
- Sajnálom, ezt már nem lehet megjavítani, javaslom, vegyen inkább egy újat *ezek után a szavak után az eredar már nem jegyzi meg, hogy ő ezt a fegyvert a kovácsnak akarta adni aranyért cserébe. Valóban eléggé rossz állapotban van. Mindössze bólint, és elkezd nézelődni a műhelyben, valami kedvére való dolog után kezd kutatni.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-30 21:35:00
Üzenet elküldve: 2013-10-30 21:35:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Az inas végigméri Saelot, majd hagyja, hogy nézelődjön. Nem telik el két perc amikor a hátsó ajtón keresztül megjelenik a kovács. Végigméri az ott tartózkodókat, majd odalép Marinhoz, és megszólal.*
-Azt hiszem ön is itt volt a támadás alatt, lehet, hogy az őrök önt is ki akarják kérdezni, szerintem jobb ha beszél velük, de ha akarja előtte elintézhetjük az üzletet, biztos valami különlegeset akar, ha nem intézte el az inasommal.*Tekintetén látszik, hogy kíváncsi, de a jobb csuklójában valamit szorongat, és látszik, hogy ideges. Valószínűleg valamit el akar intézni, és szeretné gyorsan letudni a bent lévőket.*
*Az inas végigméri Saelot, majd hagyja, hogy nézelődjön. Nem telik el két perc amikor a hátsó ajtón keresztül megjelenik a kovács. Végigméri az ott tartózkodókat, majd odalép Marinhoz, és megszólal.*
-Azt hiszem ön is itt volt a támadás alatt, lehet, hogy az őrök önt is ki akarják kérdezni, szerintem jobb ha beszél velük, de ha akarja előtte elintézhetjük az üzletet, biztos valami különlegeset akar, ha nem intézte el az inasommal.*Tekintetén látszik, hogy kíváncsi, de a jobb csuklójában valamit szorongat, és látszik, hogy ideges. Valószínűleg valamit el akar intézni, és szeretné gyorsan letudni a bent lévőket.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-27 13:31:02
Üzenet elküldve: 2013-10-27 13:31:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* A sátor előtt kiegyenesedve, kisebb terpeszben állva nézi a drámai jelenetet, ahogy a halálraítélt szeretőt még egy utolsó, oltalmazó ölelésben részesíti a nőstény. Tekintetük találkozik, ám a mélységi a barna íriszekben sajnálatot és végtelen bánatot lát csillanni, s hallani nem hallja, de mint lassított felvétel nyílnak szólásra a puha ajkak, egyetlen, ám annál jelentősebb szót lehelve a szőke nő fülébe.*
~ Ugye nem?!?!~
* A felismerés keserves üvöltésként hasít tudatába, vére vadul forrásnak indul, s a bíborszín szemekben olyan harag gyúl lángra, melynek tüzét tekintettel állni nem lehet. Az éjszín pengéről még egy utolsó vörös csepp hull alá, ahogy a hím vérszomjas farkasként iramodik a menekülő préda után, izzó tekintetét mélyen belefúrva fedetlen hátába. Ayriszre rá sem pillant, csak felkorbácsolt elméje háborog őrülten: az elárulta, cserbenhagyta őt, mily kár, pedig oly ígéretesnek tűnt a fiatal lány. Vele majd később számol, most a szeretőnek kell halnia.
Maga elé tartott tőrrel, sebesen szeli át a tisztást, már csak néhány lépés választja el a menekülőtől, amikor füle mellett szélsebesen elsüvít valami. A szőke nő hirtelen megáll, mintha ereje hagyta volna el a kétségbeesett futásban, lábai ernyedten rogynak össze, s tehetetlenül összeroskad, magzatpózba dermedve. Többé már nem mozdul.
A hóhajú meglepettségében megálljt parancsol lábainak, ám a hév és lendület továbbviszi, csizmájának talpai jó 4 lépésnyit csúsznak a kitaposott füvön, egészen a véres holttestig. Először nem érti, hogy mi történt, tán reménytelenségében feladta volna a menekülést és sorsát elfogadva várná a megváltó halált? Vagy szíve szakadt volna meg a rémület és fájdalom okozta kínok közt? Nem, egyik sem, az elmúlást számára a háta közepéből kikandikáló kicsiny, fekete penge hozta el.
Saját vérének lüktetésétől csak tompán, érthetetlenül jutnak el hozzá Ayrisz szavai, a harsány nevetés az, mi megragadja és kirántja elméjét a harag és vérszomj tajtékzó hullámai közül. Gyilkos tekintettel fordul a vidáman csacsogó Királylány felé, szemeiben ott van a lassan párolgó düh maradéka, a színjátékból fakadó becsapottság érzete, és bizony a szégyen. Szégyen, amiért egy ócska szajha bolondot csinálva belőle meglépett ujjainak szorításából. Tény, hogy az sehogy sem tudta volna elkerülni a biztos halált, pengéje így is úgy is elmetszette volna karcsú nyakát, de így, hogy Ayrisz fegyvere megelőzte őt, éles karmokként marcangolja lelkét a szégyen. Jól mondja a lány, neki csak négyből egyet sikerült az elmúlásba taszítania.
A megnyugvást a hűvös, puha kezek érintése hozza, feszült vonásai lassan megenyhülnek a derűs arc láttán, gondolatai végre letisztulnak. Lehet, hogy csak azt az egyet sikerült kiiktatnia, de ő volt a célpont. A Királylány pedig nem árulta el, épp ellenkezőleg, a szőke iránt érzett sajnálata ellenére mégis elragadta életét.
- Itt végeztünk, menjünk haza.
* Nyugtázza az elvégzett feladatot, egyelőre röviden és tömören, hangjában érzelmek nélkül. Persze abban a pillanatban eszébe sem jut, hogy esetükben a "haza" mit takar. A romos kis fogadóba a szegénynegyedben, ahol az éjszakát töltötték egymás ölelő karjaiban, vagy a pompás és fényűző házikóba, ahol reggel mezítelenül hozta zavarba a lányt? Esetleg mindketten mennek a maguk útján? Majd elválik.
Kézen fogva, de szótlanul vágnak át az erdő sűrűjén és a füves mezőn, csak a kovácsműhely izzó tűzhelyénél állnak meg, egymással szembefordulva a lángok táncoló fényében.
- Nagyon jól csináltad, ott a tisztáson. Hármat a négyből... Kezdhetek tőled félni, ezek után kétszer is meggondolom majd, hogy hová nyúlkálok.
* Szürke arcán már haloványan felsejlik valami a jól megszokott féloldalas mosolyából, de hangját még komorra festi a szégyenérzet. A hűsítő érintés legalább feltépett sebének fájdalmát enyhíti.*
- Egy vacsora és egy foltozás rám is rám férne. De amire a legjobban vágyom, az egy újabb veled töltött éjszaka, így a meghívást elfogadom.
* Halkan beszél, szinte suttogva duruzsol a tűzhely sárgás fényénél, a csillogó gesztenyebarna szemeket fürkészve. Úgy tűnik örökös jókedvét magával ragadta a halálba a szőke szajha. Vagy mégsem?*
- De mosni nem fogok!
* Csendül végre dallamos hangja, ahogy elhagyják a műhelyt.*
* A sátor előtt kiegyenesedve, kisebb terpeszben állva nézi a drámai jelenetet, ahogy a halálraítélt szeretőt még egy utolsó, oltalmazó ölelésben részesíti a nőstény. Tekintetük találkozik, ám a mélységi a barna íriszekben sajnálatot és végtelen bánatot lát csillanni, s hallani nem hallja, de mint lassított felvétel nyílnak szólásra a puha ajkak, egyetlen, ám annál jelentősebb szót lehelve a szőke nő fülébe.*
~ Ugye nem?!?!~
* A felismerés keserves üvöltésként hasít tudatába, vére vadul forrásnak indul, s a bíborszín szemekben olyan harag gyúl lángra, melynek tüzét tekintettel állni nem lehet. Az éjszín pengéről még egy utolsó vörös csepp hull alá, ahogy a hím vérszomjas farkasként iramodik a menekülő préda után, izzó tekintetét mélyen belefúrva fedetlen hátába. Ayriszre rá sem pillant, csak felkorbácsolt elméje háborog őrülten: az elárulta, cserbenhagyta őt, mily kár, pedig oly ígéretesnek tűnt a fiatal lány. Vele majd később számol, most a szeretőnek kell halnia.
Maga elé tartott tőrrel, sebesen szeli át a tisztást, már csak néhány lépés választja el a menekülőtől, amikor füle mellett szélsebesen elsüvít valami. A szőke nő hirtelen megáll, mintha ereje hagyta volna el a kétségbeesett futásban, lábai ernyedten rogynak össze, s tehetetlenül összeroskad, magzatpózba dermedve. Többé már nem mozdul.
A hóhajú meglepettségében megálljt parancsol lábainak, ám a hév és lendület továbbviszi, csizmájának talpai jó 4 lépésnyit csúsznak a kitaposott füvön, egészen a véres holttestig. Először nem érti, hogy mi történt, tán reménytelenségében feladta volna a menekülést és sorsát elfogadva várná a megváltó halált? Vagy szíve szakadt volna meg a rémület és fájdalom okozta kínok közt? Nem, egyik sem, az elmúlást számára a háta közepéből kikandikáló kicsiny, fekete penge hozta el.
Saját vérének lüktetésétől csak tompán, érthetetlenül jutnak el hozzá Ayrisz szavai, a harsány nevetés az, mi megragadja és kirántja elméjét a harag és vérszomj tajtékzó hullámai közül. Gyilkos tekintettel fordul a vidáman csacsogó Királylány felé, szemeiben ott van a lassan párolgó düh maradéka, a színjátékból fakadó becsapottság érzete, és bizony a szégyen. Szégyen, amiért egy ócska szajha bolondot csinálva belőle meglépett ujjainak szorításából. Tény, hogy az sehogy sem tudta volna elkerülni a biztos halált, pengéje így is úgy is elmetszette volna karcsú nyakát, de így, hogy Ayrisz fegyvere megelőzte őt, éles karmokként marcangolja lelkét a szégyen. Jól mondja a lány, neki csak négyből egyet sikerült az elmúlásba taszítania.
A megnyugvást a hűvös, puha kezek érintése hozza, feszült vonásai lassan megenyhülnek a derűs arc láttán, gondolatai végre letisztulnak. Lehet, hogy csak azt az egyet sikerült kiiktatnia, de ő volt a célpont. A Királylány pedig nem árulta el, épp ellenkezőleg, a szőke iránt érzett sajnálata ellenére mégis elragadta életét.
- Itt végeztünk, menjünk haza.
* Nyugtázza az elvégzett feladatot, egyelőre röviden és tömören, hangjában érzelmek nélkül. Persze abban a pillanatban eszébe sem jut, hogy esetükben a "haza" mit takar. A romos kis fogadóba a szegénynegyedben, ahol az éjszakát töltötték egymás ölelő karjaiban, vagy a pompás és fényűző házikóba, ahol reggel mezítelenül hozta zavarba a lányt? Esetleg mindketten mennek a maguk útján? Majd elválik.
Kézen fogva, de szótlanul vágnak át az erdő sűrűjén és a füves mezőn, csak a kovácsműhely izzó tűzhelyénél állnak meg, egymással szembefordulva a lángok táncoló fényében.
- Nagyon jól csináltad, ott a tisztáson. Hármat a négyből... Kezdhetek tőled félni, ezek után kétszer is meggondolom majd, hogy hová nyúlkálok.
* Szürke arcán már haloványan felsejlik valami a jól megszokott féloldalas mosolyából, de hangját még komorra festi a szégyenérzet. A hűsítő érintés legalább feltépett sebének fájdalmát enyhíti.*
- Egy vacsora és egy foltozás rám is rám férne. De amire a legjobban vágyom, az egy újabb veled töltött éjszaka, így a meghívást elfogadom.
* Halkan beszél, szinte suttogva duruzsol a tűzhely sárgás fényénél, a csillogó gesztenyebarna szemeket fürkészve. Úgy tűnik örökös jókedvét magával ragadta a halálba a szőke szajha. Vagy mégsem?*
- De mosni nem fogok!
* Csendül végre dallamos hangja, ahogy elhagyják a műhelyt.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-26 23:44:53
Üzenet elküldve: 2013-10-26 23:44:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
* Változnak az idők, hiszen gúny és parancs helyett csak Alexis becézi, drótkefe és kavicsok után, csak a félvér puha keze éri bőrét. Hiába, ő sem képes olyanra, mi csak isteni hatalom változtathat meg, csak abban bízhat, hogy jelenléte és szeretete segít Xareth-nek abban, hogy megváltozzon.
Kicsit értetlenül pislog a nevetésre, nem egészen érti az okát, de mikor érzi a fiú ölelését, finom érintését, puha csókját, ő is kuncog egy kicsit. *
- Csak nem egy kis bemutatót szeretnél?
* Bár, Alexis éppen nincs képben az artheniori páncélzat divat alakulásával, azért pár darabot valóban megnézhetne magán.
A következő ötletre enyhe pírral nevetgél, nem is gondolta volna, hogy ennyire... közvetlen lesz Xareth. Valahogy jól esik, hiszen ha látni szeretné, azzal elismeri, hogy szép, vonzó. És ettől valamiért nem képes, csak idétlenül vigyorogni, enyhén kipirosodott arccal. Erre mit mondhatna? Mert hízelgő, ám mégis... *
- Lamellás vért lesz.
*Pont, döntött. Valahogy megvilágosodott talán a sötételf közelségétől, vagy esetleg terve van? S miért pont a lamellás, mikor annál sokkal strapabíróbbak is vannak, nem hogy jobbak! Végül mégis amellett dönt. Hamarosan meg is kaphatja, jelzi a kovács. *
Kicsit értetlenül pislog a nevetésre, nem egészen érti az okát, de mikor érzi a fiú ölelését, finom érintését, puha csókját, ő is kuncog egy kicsit. *
- Csak nem egy kis bemutatót szeretnél?
* Bár, Alexis éppen nincs képben az artheniori páncélzat divat alakulásával, azért pár darabot valóban megnézhetne magán.
A következő ötletre enyhe pírral nevetgél, nem is gondolta volna, hogy ennyire... közvetlen lesz Xareth. Valahogy jól esik, hiszen ha látni szeretné, azzal elismeri, hogy szép, vonzó. És ettől valamiért nem képes, csak idétlenül vigyorogni, enyhén kipirosodott arccal. Erre mit mondhatna? Mert hízelgő, ám mégis... *
- Lamellás vért lesz.
*Pont, döntött. Valahogy megvilágosodott talán a sötételf közelségétől, vagy esetleg terve van? S miért pont a lamellás, mikor annál sokkal strapabíróbbak is vannak, nem hogy jobbak! Végül mégis amellett dönt. Hamarosan meg is kaphatja, jelzi a kovács. *
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:32:01
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:32:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Tudja, hogy nem kell szégyenkeznie, de a belé nevelt dolgok erősebbek, mint hogy akaratával folyamatosan el tudja nyomni. A szégyenkezés részévé vált, amikor erőszakkal verték a fejébe, hogy ében bőre szálka mások szemében, nem véletlen, hogy drótkefével próbálták megszabadítani tőle. Hiába tudja, hogy ez már a múlt, amit le kell zárnia és amin túl kell lépnie, a félelem és testi fenyítés túl jó tanárok, mélyen elméjébe véstek minden mocskot az emberek között. Talán Lexi képes lesz feledtetni vele mindezt, kiölni az őt kísértő, utolsó démonokat is idővel.
A lány tépelődésére halkan felnevet, könnyedén húzza ki kezét a vékony ujjak fogságából, de csak azért, hogy a szemlélődő szőkeség mögé lépve karolhassa át, tenyereit a hasára simítva, füle hegyére puha csókot lehelve.*
-Ne izgulj, ráérünk, akár még fel is próbálhatod mindegyiket. Én nem siettetlek, nem kell kapkodnod.
*Súgja halkan, nyugodt hangon a savakat, reméli, hogy kedvese így már nem fog annyira kapkodni, hogy elvesszen saját gondolatainak és vágyainak kusza tengerébe. Van idejük, más nem vár rájuk a mai napon, mint a vásárlás elintézése.*
-Én legszívesebben valami keveset takaró, gondolatébresztő darabban néznélek meg.
*Az újabb, lágy csók ezúttal már a vállra érkezik, ruhán keresztül, szavai furcsa mellékzöngével szólnak. Vajon csak viccelődik vagy húzódik némi komolyság a fülre lehelt szavak mögött? Nehéz megítélni, de a halvány szemek mélyén megbújó lángocska árulkodó lehet.*
A lány tépelődésére halkan felnevet, könnyedén húzza ki kezét a vékony ujjak fogságából, de csak azért, hogy a szemlélődő szőkeség mögé lépve karolhassa át, tenyereit a hasára simítva, füle hegyére puha csókot lehelve.*
-Ne izgulj, ráérünk, akár még fel is próbálhatod mindegyiket. Én nem siettetlek, nem kell kapkodnod.
*Súgja halkan, nyugodt hangon a savakat, reméli, hogy kedvese így már nem fog annyira kapkodni, hogy elvesszen saját gondolatainak és vágyainak kusza tengerébe. Van idejük, más nem vár rájuk a mai napon, mint a vásárlás elintézése.*
-Én legszívesebben valami keveset takaró, gondolatébresztő darabban néznélek meg.
*Az újabb, lágy csók ezúttal már a vállra érkezik, ruhán keresztül, szavai furcsa mellékzöngével szólnak. Vajon csak viccelődik vagy húzódik némi komolyság a fülre lehelt szavak mögött? Nehéz megítélni, de a halvány szemek mélyén megbújó lángocska árulkodó lehet.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:51:50
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:51:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Zaraun Aleandar//
*Nem az a látvány tárul elé, amire várt. Azt hitte, Zaraun, enyhén véres öltözékben lép majd ki a sátorból, arcán a szokott játékos mosollyal, ehelyett egy vérben ázó, rémült lány törtet ki, s hisztérikus gagyogássál bombázza a lányt. Nyilván való, hogy a szeretőről van szó. A sátor kijáratánál most a várt férfi is megjelenik, átvérzett ingben, kezét vállához tapasztva támolyog a sátor előtt, de éles kiáltással adja ki a parancsot Ayrisz-nak.*
~Csodálatos! Mit tehetek?~
Jogos a kérdés. Bár tudja, a nő igazat beszél, hisz ki merne egy ilyen esetről bárkinek is beszámolni. Ha nem is az idővel újra rátörő gyilkosoktól, de saját becsületének elvesztésétől csukva maradna a szája. Viszont a férfi részéről odavetett utasítás is elért hozzá, nem szeretne keresztbe tenni neki.
Láthatatlanul megmarkolja dobótőrét, de a markolatot szorító ökle elgyengül, a zokogó nő láttán. Nem lenne képes végignézni, ahogyan kivész az élet az arcából. Abból a könnyben ázó arcból, amelyben már így is száz halál fájdalma gyűlt össze. Bár lehet csak az élni vágyás, és a félelem az ami ezt a látszatot kelti.
Mit tegyen? Mit tehetne? Feláll, és a pőre nőhöz lép. Jéghideg, dermesztő kezét kinyújtva, a zokogó lapockájához érinti borzongató ujjai hegyét. Szigorúan, szemöldökeit összehúzva mered most a sátornál görnyedő férfira, szó nélkül, s nagyot sóhajt.
Talán az eddigi legkomolyabb, nyugodtabb hangján szólítja meg az előtte gubbasztó teremtést. Rekedt hangja belehasít a most őket övező néma várakozásba, mit csak a szajha zihálása színezett egy kicsit.*
-Fuss!
*Súgja neki, mint egy megbocsájtó szent, odaköpve elé a kegyemet jelentő szót, s a lány nem is gondolkozik, rámered az előtte álló Ayrisz szigorú arcára, szinte lábát csókolva kiprésel magából néhány "Köszönöm"-öt, és neki iramodik az erdőnek irányába. Arcán, a túlélés felszabadító könnyei mossák le a száradó vért apró, virító ösvényeket rajzolva bőrére. Melleit takargatva, kissé lelassít, zihál. Talán visszafordul köszönet képen, vagy csak elfáradt, mert hirtelen nagy levegőt véve, a földre roskad, s összehúzódik. Bizonyára megviselték a dolgok, amiket egyszerre átélt, s már nem bírta tovább szusszal, kellő távolságban biztonságosnak érezte, hogy megpihenjen.
Ám ezt a görbe gerince mentén végigfolyó melegség, és a háta közepéből kiálló éles dobótőr cáfolja meg. Pontos célzás volt, a nyaki csigolyák, és a gerinc kezdetének határán. Rögtön meghalt, fájdalom mentesen.
Ayrisz most ismét Zaraun-ra méri tekintetét, és rekedtes hangon szólalva, vissza ül a padra, arrébb lökve a lábai útjában heverő hullát.*
-Sajnálom a közjátékot... De nem lettem volna képes megölni, ha látom az arcát. Tudod, nőből vagyok.
*A mondat végére elneveti magát, s megigazítja néhány arcába lógó tincsét.*
-Látod, érdemes volt magaddal hoznod. Négyből egy embert sikerült kiiktatnod. És még ezt a ruhámat is tönkretetted.
*Ő viszont vér nélkül megúszta. Újra kedves mosollyal nézi az előtte állót, és kicsit ironikusan hozzáteszi:*
-Remélem tudod, hogy te fogod kimosni.
*Odasétál a férfihez, kezét nyújtja a sérültnek, hogy visszamenjenek levetet kabátjához. Útközben kihúzza tőrét a halott lányból, majd más lehetőség híján, -Mivel a nőn nincs ruha.- Zaraun ingében törli meg azt, s visszatűzi nadrágjába. Visszaérve kiinduló pontjukhoz, magára rántja kabátját, így folytatja útját a férfival oldalán, ismét az erdő sűrűje felé. Lépteiket a szerteugró tücskök ciripelése, a kabócák és halálmadarak dala kíséri. A fekete kontúrú fák között, lassan feltűnik a kovácsműhely izzó fénye. A hűlő tűzhely mellett, a még mindig narancsfényt adó parázsnál, megállnak. Ayrisz elégedett mosollyal fordul a sötételfhez.*
-Na, most mi legyen? Megint csak ellátásra szorulsz. kezdem azt hinni, direkt csinálod.
*Elkuncog magában, s megtapogatja Zaraun vállát, fagyos kezeivel hűsítve a felszakadt sebet.*
-Gyere fel hozzám, ott kimosom. De most össze is varrom, ne aggódj. És egy vacsora is rám férne, hiszen az ebéd kimaradt a ma. Na?
*A férfi, pislákoló parázs fényébe félig éjfekete arca, most kicsit emlékezteti őt a tegnap estére a tűzhelynél, a mélységi szobájában. Ám ha most jól megy minden, nem alussza majd el semmiét, és normálisan meg is fürödhet.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:42:18, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Zaraun Aleandar//
*Nem az a látvány tárul elé, amire várt. Azt hitte, Zaraun, enyhén véres öltözékben lép majd ki a sátorból, arcán a szokott játékos mosollyal, ehelyett egy vérben ázó, rémült lány törtet ki, s hisztérikus gagyogássál bombázza a lányt. Nyilván való, hogy a szeretőről van szó. A sátor kijáratánál most a várt férfi is megjelenik, átvérzett ingben, kezét vállához tapasztva támolyog a sátor előtt, de éles kiáltással adja ki a parancsot Ayrisz-nak.*
~Csodálatos! Mit tehetek?~
Jogos a kérdés. Bár tudja, a nő igazat beszél, hisz ki merne egy ilyen esetről bárkinek is beszámolni. Ha nem is az idővel újra rátörő gyilkosoktól, de saját becsületének elvesztésétől csukva maradna a szája. Viszont a férfi részéről odavetett utasítás is elért hozzá, nem szeretne keresztbe tenni neki.
Láthatatlanul megmarkolja dobótőrét, de a markolatot szorító ökle elgyengül, a zokogó nő láttán. Nem lenne képes végignézni, ahogyan kivész az élet az arcából. Abból a könnyben ázó arcból, amelyben már így is száz halál fájdalma gyűlt össze. Bár lehet csak az élni vágyás, és a félelem az ami ezt a látszatot kelti.
Mit tegyen? Mit tehetne? Feláll, és a pőre nőhöz lép. Jéghideg, dermesztő kezét kinyújtva, a zokogó lapockájához érinti borzongató ujjai hegyét. Szigorúan, szemöldökeit összehúzva mered most a sátornál görnyedő férfira, szó nélkül, s nagyot sóhajt.
Talán az eddigi legkomolyabb, nyugodtabb hangján szólítja meg az előtte gubbasztó teremtést. Rekedt hangja belehasít a most őket övező néma várakozásba, mit csak a szajha zihálása színezett egy kicsit.*
-Fuss!
*Súgja neki, mint egy megbocsájtó szent, odaköpve elé a kegyemet jelentő szót, s a lány nem is gondolkozik, rámered az előtte álló Ayrisz szigorú arcára, szinte lábát csókolva kiprésel magából néhány "Köszönöm"-öt, és neki iramodik az erdőnek irányába. Arcán, a túlélés felszabadító könnyei mossák le a száradó vért apró, virító ösvényeket rajzolva bőrére. Melleit takargatva, kissé lelassít, zihál. Talán visszafordul köszönet képen, vagy csak elfáradt, mert hirtelen nagy levegőt véve, a földre roskad, s összehúzódik. Bizonyára megviselték a dolgok, amiket egyszerre átélt, s már nem bírta tovább szusszal, kellő távolságban biztonságosnak érezte, hogy megpihenjen.
Ám ezt a görbe gerince mentén végigfolyó melegség, és a háta közepéből kiálló éles dobótőr cáfolja meg. Pontos célzás volt, a nyaki csigolyák, és a gerinc kezdetének határán. Rögtön meghalt, fájdalom mentesen.
Ayrisz most ismét Zaraun-ra méri tekintetét, és rekedtes hangon szólalva, vissza ül a padra, arrébb lökve a lábai útjában heverő hullát.*
-Sajnálom a közjátékot... De nem lettem volna képes megölni, ha látom az arcát. Tudod, nőből vagyok.
*A mondat végére elneveti magát, s megigazítja néhány arcába lógó tincsét.*
-Látod, érdemes volt magaddal hoznod. Négyből egy embert sikerült kiiktatnod. És még ezt a ruhámat is tönkretetted.
*Ő viszont vér nélkül megúszta. Újra kedves mosollyal nézi az előtte állót, és kicsit ironikusan hozzáteszi:*
-Remélem tudod, hogy te fogod kimosni.
*Odasétál a férfihez, kezét nyújtja a sérültnek, hogy visszamenjenek levetet kabátjához. Útközben kihúzza tőrét a halott lányból, majd más lehetőség híján, -Mivel a nőn nincs ruha.- Zaraun ingében törli meg azt, s visszatűzi nadrágjába. Visszaérve kiinduló pontjukhoz, magára rántja kabátját, így folytatja útját a férfival oldalán, ismét az erdő sűrűje felé. Lépteiket a szerteugró tücskök ciripelése, a kabócák és halálmadarak dala kíséri. A fekete kontúrú fák között, lassan feltűnik a kovácsműhely izzó fénye. A hűlő tűzhely mellett, a még mindig narancsfényt adó parázsnál, megállnak. Ayrisz elégedett mosollyal fordul a sötételfhez.*
-Na, most mi legyen? Megint csak ellátásra szorulsz. kezdem azt hinni, direkt csinálod.
*Elkuncog magában, s megtapogatja Zaraun vállát, fagyos kezeivel hűsítve a felszakadt sebet.*
-Gyere fel hozzám, ott kimosom. De most össze is varrom, ne aggódj. És egy vacsora is rám férne, hiszen az ebéd kimaradt a ma. Na?
*A férfi, pislákoló parázs fényébe félig éjfekete arca, most kicsit emlékezteti őt a tegnap estére a tűzhelynél, a mélységi szobájában. Ám ha most jól megy minden, nem alussza majd el semmiét, és normálisan meg is fürödhet.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:42:18, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:26:42
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:26:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Sietve lép, be a kovácsműhelybe, hiszen el akar menni minél előbb onnan, ahol épp csak sikerült meglopnia kiszemelt áldozatát. Kellemesen csalódott magában, már-már azt hitte, kijött a formából de ez a siker ráébresztette, hogy azért lop még eleget. Egy biztos: a kovácsműhelyben ketten tartózkodnak, nyilvánvalóan maga a kovács és egy idegen, de hát egy ilyen helyen mindig vannak idegenek, hisz venni szeretnének valami fegyvernek nem csak látszó tárgyat.*
*Sietve lép, be a kovácsműhelybe, hiszen el akar menni minél előbb onnan, ahol épp csak sikerült meglopnia kiszemelt áldozatát. Kellemesen csalódott magában, már-már azt hitte, kijött a formából de ez a siker ráébresztette, hogy azért lop még eleget. Egy biztos: a kovácsműhelyben ketten tartózkodnak, nyilvánvalóan maga a kovács és egy idegen, de hát egy ilyen helyen mindig vannak idegenek, hisz venni szeretnének valami fegyvernek nem csak látszó tárgyat.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-25 23:52:51
Üzenet elküldve: 2013-10-25 23:52:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Érdeklődve lép be a műhelybe, és máris elvész a látványban. A falakon csillogó pengék, és vértek, a beáramló napfényt úgy verik vissza, mintha az egész teret aranyló póklak hálózná be. Egészen csodálatos. Nézelődve követi a férfit a pulthoz, ahol meglátja a kovácsmester medveszerű alakját is. Rögtön látja rajta, hogy munkájának élő fanatikus, pont mint ahogyan ő van a vászonnal, saját műhelyében. Ezt a térséget betöltő, nehéz fémes levegő is bizonyítja, a férfi oroszlánszagáról már nem is beszélve. Ámulva követi szemével, a fekete pengéket, ahogy Zaraun ellenőrzést tart köztük, és izgatottan nézi az elébe rakott három fegyvert is. Kiskora óta vonzódott a szép pengékhez, és most, ilyen kifinomult remekművek láttán nem is tudja mit szóljon. Áhítattal a szemében veszi kezébe őket egymás után, füle mellett végigsimítva pengéjükön, körmén megnézi, milyen élesek, akárcsak az ókori japán, porcelánkés készítő mesterei. Megforgatja őket, fel-fel emelgeti, hogy érezze pontos súlyukat. Jól szemügyre veszi a vonalvezetést, a quillion kidolgozását, és hogy ne legyen túl nagy, a lány kezéhez nem kell hatalmas méretű fék, az csak a súlyát növelné, és arra most nincs szükség. Végig simítja a gerincet, és a penge lapját. A könnyítő csatorna is a lehető legtöbbet hozza ki a fegyverből. Csodás munka mind a három, mint fegyver, már csak esztétikai irányból kell megvizsgálni őket. A kígyó, nos nem az ő stílusa, így a másik kettőn gondolkozik. Közben megfordul a fejében, mi az amit használhat a bevetés során, kicsi, könnyen elrejthető fegyver szükségeltetik, így a rövid kard is kiesett. Rámutat tehát, a kicsi, harmadik pengére.*
-Azt hiszem, ez hasznos lehet. Sőt. Ez hasznos lesz.
*Vigyorog lelkesen Zaraun-ra, mint egy gyerek az édességboltban, mikor meg akarja győzni szüleit, helyes döntéséről. Nem várja meg azonban a sötételf reakcióját, rögvest elcsászkál, hívja őt a fegyverek szirén éneke, ahogy megcsendíti őket a beáramló huzat a kinti tűz miatt, s tovább gyönyörködik, a káprázó fegyverek díszes csoportjában. Egy bizonyos szögből, még a kinti kemencét is meglesi, mely nagyon hasonlít otthon várakozó sajátjaira. Persze ez nyilván sokkal nagyobb hőfok elérésére képes.
Néha visszapillant a pultnál álló férfiakra, nyájasan rámosolyogva hol Zaraun-ra, hol a kovácsmesterre, aki láthatóan nagyon töri a fejét valamin. A nagydarab szőrös férfi, így elmorfondírozgatva, már reménytelenül egy medve képét kelti a lányban, így kevés kell ahhoz, hogy el ne kuncogja magát, mikor ránéz. Végül aztán, a fegyvereket felmérő nézelődés közben felvett guggolásban meg is fájdulnak amúgy is rossz állapotban lévő térdei, így leül a földre, s onnan folytatja a nézelődést. Zaraunra viszont kicsit visszafogottabban pillantgat, arra gondolva, vajon mi is volt ajándékának valós célja, és mit akar majd kierőszakolni a lányból, hogy törlessze adósságát. Csak nem ilyen disznó! Ám a lánynak mindenre fel kell készülnie, így nem lehet túl kihívó. Bár előző szóváltásuk mellméretét illetően, csak alább ásta ezt a stratégiát, és Ayrisz-ban is újabb bizonyíték a férfi kétességét illetően. Vigyázni kell. Bár a sötételf jó szándékúnak tűnik, de ki tudja mire megy ki a játék? Fő az éberség!*
*Érdeklődve lép be a műhelybe, és máris elvész a látványban. A falakon csillogó pengék, és vértek, a beáramló napfényt úgy verik vissza, mintha az egész teret aranyló póklak hálózná be. Egészen csodálatos. Nézelődve követi a férfit a pulthoz, ahol meglátja a kovácsmester medveszerű alakját is. Rögtön látja rajta, hogy munkájának élő fanatikus, pont mint ahogyan ő van a vászonnal, saját műhelyében. Ezt a térséget betöltő, nehéz fémes levegő is bizonyítja, a férfi oroszlánszagáról már nem is beszélve. Ámulva követi szemével, a fekete pengéket, ahogy Zaraun ellenőrzést tart köztük, és izgatottan nézi az elébe rakott három fegyvert is. Kiskora óta vonzódott a szép pengékhez, és most, ilyen kifinomult remekművek láttán nem is tudja mit szóljon. Áhítattal a szemében veszi kezébe őket egymás után, füle mellett végigsimítva pengéjükön, körmén megnézi, milyen élesek, akárcsak az ókori japán, porcelánkés készítő mesterei. Megforgatja őket, fel-fel emelgeti, hogy érezze pontos súlyukat. Jól szemügyre veszi a vonalvezetést, a quillion kidolgozását, és hogy ne legyen túl nagy, a lány kezéhez nem kell hatalmas méretű fék, az csak a súlyát növelné, és arra most nincs szükség. Végig simítja a gerincet, és a penge lapját. A könnyítő csatorna is a lehető legtöbbet hozza ki a fegyverből. Csodás munka mind a három, mint fegyver, már csak esztétikai irányból kell megvizsgálni őket. A kígyó, nos nem az ő stílusa, így a másik kettőn gondolkozik. Közben megfordul a fejében, mi az amit használhat a bevetés során, kicsi, könnyen elrejthető fegyver szükségeltetik, így a rövid kard is kiesett. Rámutat tehát, a kicsi, harmadik pengére.*
-Azt hiszem, ez hasznos lehet. Sőt. Ez hasznos lesz.
*Vigyorog lelkesen Zaraun-ra, mint egy gyerek az édességboltban, mikor meg akarja győzni szüleit, helyes döntéséről. Nem várja meg azonban a sötételf reakcióját, rögvest elcsászkál, hívja őt a fegyverek szirén éneke, ahogy megcsendíti őket a beáramló huzat a kinti tűz miatt, s tovább gyönyörködik, a káprázó fegyverek díszes csoportjában. Egy bizonyos szögből, még a kinti kemencét is meglesi, mely nagyon hasonlít otthon várakozó sajátjaira. Persze ez nyilván sokkal nagyobb hőfok elérésére képes.
Néha visszapillant a pultnál álló férfiakra, nyájasan rámosolyogva hol Zaraun-ra, hol a kovácsmesterre, aki láthatóan nagyon töri a fejét valamin. A nagydarab szőrös férfi, így elmorfondírozgatva, már reménytelenül egy medve képét kelti a lányban, így kevés kell ahhoz, hogy el ne kuncogja magát, mikor ránéz. Végül aztán, a fegyvereket felmérő nézelődés közben felvett guggolásban meg is fájdulnak amúgy is rossz állapotban lévő térdei, így leül a földre, s onnan folytatja a nézelődést. Zaraunra viszont kicsit visszafogottabban pillantgat, arra gondolva, vajon mi is volt ajándékának valós célja, és mit akar majd kierőszakolni a lányból, hogy törlessze adósságát. Csak nem ilyen disznó! Ám a lánynak mindenre fel kell készülnie, így nem lehet túl kihívó. Bár előző szóváltásuk mellméretét illetően, csak alább ásta ezt a stratégiát, és Ayrisz-ban is újabb bizonyíték a férfi kétességét illetően. Vigyázni kell. Bár a sötételf jó szándékúnak tűnik, de ki tudja mire megy ki a játék? Fő az éberség!*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-25 22:42:55
Üzenet elküldve: 2013-10-25 22:42:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
*Hangos nyikorgással tárul ki az épület ajtaja, s a fiatal nő és a mélységi toppannak be a fémes szagú, párás levegőjű műhely előterébe. Az ajtó záródásával elnémul a piactér nyüzsgő zaja, csupán az izzó pengére sújtó kalapács ütemes csattanásai vernek visszhangot az ódon falakon, melyeket szerte az előtérben helyben készült fegyverek és páncélok díszítenek: kardok, rövid és hosszú, az egyszerű mezei pengéktől a különleges, egyedien megmunkált díszes darabokig, kalapácsok, tőrök, pajzsok, lovagi páncélok, van itt minden, mi egy harcosnak kellhet. *
- Én máshogy látom, Királylány! Nincsen azzal semmi gond, nekem elhiheted, láttam eleget!
* Súgja oda somolyogva Ayrisznek, s orrával a nő kebleire bök, ám a kalapács hangja elhallgat, jelezve, hogy felfigyeltek érkezésükre.
A csillogó pengék és vértek alatt elhaladva a helyiség végében elhelyezett pulthoz ér a két vendég, s a műhely hátsó részéből döngő léptekkel meg is érkezik a kovácsmester, vastag, szőrös kezén könyékig feltolt ingben, nyakába kötött barna, ósdi kovácskötényben.
Nem köszön, csupán biccentéssel üdvözli a sötételfet, a nőre meg csak egy kurta pillantást vet, mielőtt rekedtes, mély hangján megszólalna:
- A szokásosat?
* A kérdés, mely inkább egy hangos horkantásnak hangzik, világossá teszi, hogy Zaraun visszatérő vendég, mindig itt szerzi be az éppen szükséges fegyvereit. Van, hogy rövid, esetleg hosszúpengéjű tőrre van szüksége, némi dobótőrrel kiegészítve, máskor enyhén ívelt kardot kér, attól függően, hogy épp mire kellene használni. A kovács viszont sosem kérdezi, mire kell, ő csupán megmutatja legjobb minőségű kész portékáit, ha kell, kérésre újakat készít, olykor élez, vagy kijavítja a fémen esett csorbát.
- A szokásosat és még valami mutatós darabot a hölgynek. Legyen valami egyedi, könnyű, de elegáns penge.
* A mogorva, bajszos mesterember lomhán a lányra emeli közömbös tekintetét, de sötétbarna szemeiben látszik, hogy gondolkodóba esett. Hümmög valamit az orra alatt, nyilván csak úgy magának, majd eltűnik a hátsó helyiségben. Amíg hátul van, nem szól egy szót sem, csak érdeklődő tekintettel néz hol a kisasszonyra, hol pedig körbe az előtérben, szemügyre véve a kiállított fegyvereket. A kovács hamarosan vissza is tér, kezében fekete lepelbe bugyolált pengékkel, kihajtja őket, s óvatosan a vásárlók elé teríti a választékot
Zaraun elé egy egyszerű, díszítést mellőző hosszútőr kerül, éjfekete pengével, mely csillogás helyett mintha elnyelné az ablakon beszűrődő halovány napfényt. A fegyver mellett hever még 5 darab aprócska dobótőr is, ugyanilyen színben. A hóhajú kezébe veszi az éjszín fegyvert, cseppet hátrébb lép a pulttól, s markolatánál fogva párszor megforgatja a tőrt kezében, méregetve a fegyver súlyát és súlyeloszlását.*
- Jó lesz, mint mindig.
* Bólint elismerően, nem is pazarolja tovább idejét a próbálgatásra, övének tokjába csúsztatja a hosszúpengéjű fegyvert, kistestvéreiből pedig elhelyez egyet-egyet a csizmáiban, a maradék hármat pedig szintén övébe rejti.*
- Most rajtad a sor, tetszik esetleg valamelyik?
* Ayrisz előtt több fegyver hever a fekete lepelre fektetve: bal szélen egy különlegesen keskeny, egyenes pengéjű hosszútőr, mely valamivel rövidebb Zaraun választottjánál, keresztvasa pedig egy feltekeredő kígyó fejét ábrázolja, mely farkával körbefonja a markolatot. Középen egy kicsivel hosszabb, ám az átlagos rövidkardoknál mégis kisebb, enyhén ívelt kard foglal helyet, pengéjét és markolatát átszövő cirádás, kusza motívumokkal. A harmadik lehetőség egy egészen apró, nagyobb bicska méretű tőröcske, melynek egésze ívelt, a marokba simulva olyan akár egy ragadozómacska kinyújtott karma. Mindhárom fegyveren látszik, hogy nem szokványos hétköznapi eszközök, különös odafigyeléssel és precizitással készültek. Bármelyiket is fogja kezébe a lány, érezni fogja, hogy szinte pehely könnyűek, s tökéletesen belesimulnak puha kacsóiba.*
- Próbáld ki őket bátran és ha valamelyik megtetszik, csak kérned kell. Akár mind a hármat elvihetjük!
* A nemesek a drága anyagból készült rongyok közt válogatnák ilyen elánnal, ám a mélységi nem az a szokványos kék vérű. Neki nem egy díszes kalap, vagy szőttes felpróbálása okoz örömöt, sokkalta inkább a hideg fémek érintése, a levegőt hasító penge süvítő hangja, s a földre hulló vércseppek látványa. Most Ayriszt biztatja, simítsa meg bátran a felkínált tőröket, kardot, vegye fel őket, mintha szeretője kezét fogná.*
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 23:29:40
*Hangos nyikorgással tárul ki az épület ajtaja, s a fiatal nő és a mélységi toppannak be a fémes szagú, párás levegőjű műhely előterébe. Az ajtó záródásával elnémul a piactér nyüzsgő zaja, csupán az izzó pengére sújtó kalapács ütemes csattanásai vernek visszhangot az ódon falakon, melyeket szerte az előtérben helyben készült fegyverek és páncélok díszítenek: kardok, rövid és hosszú, az egyszerű mezei pengéktől a különleges, egyedien megmunkált díszes darabokig, kalapácsok, tőrök, pajzsok, lovagi páncélok, van itt minden, mi egy harcosnak kellhet. *
- Én máshogy látom, Királylány! Nincsen azzal semmi gond, nekem elhiheted, láttam eleget!
* Súgja oda somolyogva Ayrisznek, s orrával a nő kebleire bök, ám a kalapács hangja elhallgat, jelezve, hogy felfigyeltek érkezésükre.
A csillogó pengék és vértek alatt elhaladva a helyiség végében elhelyezett pulthoz ér a két vendég, s a műhely hátsó részéből döngő léptekkel meg is érkezik a kovácsmester, vastag, szőrös kezén könyékig feltolt ingben, nyakába kötött barna, ósdi kovácskötényben.
Nem köszön, csupán biccentéssel üdvözli a sötételfet, a nőre meg csak egy kurta pillantást vet, mielőtt rekedtes, mély hangján megszólalna:
- A szokásosat?
* A kérdés, mely inkább egy hangos horkantásnak hangzik, világossá teszi, hogy Zaraun visszatérő vendég, mindig itt szerzi be az éppen szükséges fegyvereit. Van, hogy rövid, esetleg hosszúpengéjű tőrre van szüksége, némi dobótőrrel kiegészítve, máskor enyhén ívelt kardot kér, attól függően, hogy épp mire kellene használni. A kovács viszont sosem kérdezi, mire kell, ő csupán megmutatja legjobb minőségű kész portékáit, ha kell, kérésre újakat készít, olykor élez, vagy kijavítja a fémen esett csorbát.
- A szokásosat és még valami mutatós darabot a hölgynek. Legyen valami egyedi, könnyű, de elegáns penge.
* A mogorva, bajszos mesterember lomhán a lányra emeli közömbös tekintetét, de sötétbarna szemeiben látszik, hogy gondolkodóba esett. Hümmög valamit az orra alatt, nyilván csak úgy magának, majd eltűnik a hátsó helyiségben. Amíg hátul van, nem szól egy szót sem, csak érdeklődő tekintettel néz hol a kisasszonyra, hol pedig körbe az előtérben, szemügyre véve a kiállított fegyvereket. A kovács hamarosan vissza is tér, kezében fekete lepelbe bugyolált pengékkel, kihajtja őket, s óvatosan a vásárlók elé teríti a választékot
Zaraun elé egy egyszerű, díszítést mellőző hosszútőr kerül, éjfekete pengével, mely csillogás helyett mintha elnyelné az ablakon beszűrődő halovány napfényt. A fegyver mellett hever még 5 darab aprócska dobótőr is, ugyanilyen színben. A hóhajú kezébe veszi az éjszín fegyvert, cseppet hátrébb lép a pulttól, s markolatánál fogva párszor megforgatja a tőrt kezében, méregetve a fegyver súlyát és súlyeloszlását.*
- Jó lesz, mint mindig.
* Bólint elismerően, nem is pazarolja tovább idejét a próbálgatásra, övének tokjába csúsztatja a hosszúpengéjű fegyvert, kistestvéreiből pedig elhelyez egyet-egyet a csizmáiban, a maradék hármat pedig szintén övébe rejti.*
- Most rajtad a sor, tetszik esetleg valamelyik?
* Ayrisz előtt több fegyver hever a fekete lepelre fektetve: bal szélen egy különlegesen keskeny, egyenes pengéjű hosszútőr, mely valamivel rövidebb Zaraun választottjánál, keresztvasa pedig egy feltekeredő kígyó fejét ábrázolja, mely farkával körbefonja a markolatot. Középen egy kicsivel hosszabb, ám az átlagos rövidkardoknál mégis kisebb, enyhén ívelt kard foglal helyet, pengéjét és markolatát átszövő cirádás, kusza motívumokkal. A harmadik lehetőség egy egészen apró, nagyobb bicska méretű tőröcske, melynek egésze ívelt, a marokba simulva olyan akár egy ragadozómacska kinyújtott karma. Mindhárom fegyveren látszik, hogy nem szokványos hétköznapi eszközök, különös odafigyeléssel és precizitással készültek. Bármelyiket is fogja kezébe a lány, érezni fogja, hogy szinte pehely könnyűek, s tökéletesen belesimulnak puha kacsóiba.*
- Próbáld ki őket bátran és ha valamelyik megtetszik, csak kérned kell. Akár mind a hármat elvihetjük!
* A nemesek a drága anyagból készült rongyok közt válogatnák ilyen elánnal, ám a mélységi nem az a szokványos kék vérű. Neki nem egy díszes kalap, vagy szőttes felpróbálása okoz örömöt, sokkalta inkább a hideg fémek érintése, a levegőt hasító penge süvítő hangja, s a földre hulló vércseppek látványa. Most Ayriszt biztatja, simítsa meg bátran a felkínált tőröket, kardot, vegye fel őket, mintha szeretője kezét fogná.*
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 23:29:40
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:52:23
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:52:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Marin megtudja hát, hogy mire volt ez a nagy felhajtás. Elég ügyetlen lehetett a szervezés ha a rablóknak éppen innen, a műhely mögül sikerült meglovasítani az árut. A testőr azon is csodálkozik, hogy mire fel ajánlott a mester jutalmat, ha egyszer az őrség elég nagy valószínűséggel elkapja majd az elkövetőket. Azért nem kevés vas kellhet egy ilyen igényekkel rendelkező hely ellátására, így valószínűleg az a lovaskocsi sem lehet éppen gyors, meg hát elég feltűnő is amellett. Szépen is néznénk ki, ha a rablók nekiállnának valahol átpakolni egy másik kocsira a zsákmányt.
Ám ez a fordulat csak még feljebb srófolja a férfi kardjának árát. Hisz ha nem lesz meg az árukészlet, úgy - mint ahogy az inas mondta - nem tudnak majd újabb adagot rendelni. Ha pedig ilyen hiány lép fel a műhelyben, bizony minden nyersanyagot meg kell becsülni. Marin most már viszonylag nyugodtabban várakozik, hisz a pénz már szinte a markában érzi.*
A hozzászólás írója (Marin Remalek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.22 17:53:25
*Marin megtudja hát, hogy mire volt ez a nagy felhajtás. Elég ügyetlen lehetett a szervezés ha a rablóknak éppen innen, a műhely mögül sikerült meglovasítani az árut. A testőr azon is csodálkozik, hogy mire fel ajánlott a mester jutalmat, ha egyszer az őrség elég nagy valószínűséggel elkapja majd az elkövetőket. Azért nem kevés vas kellhet egy ilyen igényekkel rendelkező hely ellátására, így valószínűleg az a lovaskocsi sem lehet éppen gyors, meg hát elég feltűnő is amellett. Szépen is néznénk ki, ha a rablók nekiállnának valahol átpakolni egy másik kocsira a zsákmányt.
Ám ez a fordulat csak még feljebb srófolja a férfi kardjának árát. Hisz ha nem lesz meg az árukészlet, úgy - mint ahogy az inas mondta - nem tudnak majd újabb adagot rendelni. Ha pedig ilyen hiány lép fel a műhelyben, bizony minden nyersanyagot meg kell becsülni. Marin most már viszonylag nyugodtabban várakozik, hisz a pénz már szinte a markában érzi.*
A hozzászólás írója (Marin Remalek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.22 17:53:25
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-22 14:21:18
Üzenet elküldve: 2013-10-22 14:21:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
A kovácsműhely ajtaja nyikorogva kinyílik. Eldenia belép.* -Jó napot!- *köszön az inasnak.* -A sisakért jöttem.- mondja.* -Egy pillanat!- *feleli az inas, és eltűnik egy ajtó mögött. Az elf lány leül, és simogatni kezdi mint mindig, most is a vállán ülő mókusát. Feláll, és a díszítésként a falra akasztott fegyverekhez lép. Ámulva simít végig vékony ujjaival egy csodaszép, hatalmas íjon. Leakaszt a falról egy hosszú, nehéz kardot, és miután meggyőződik róla, hogy senki nincs a közelében, suhint vele néhányat.* ~Ez nem megy~ *állapítja meg. Az inas kilép az ajtón, amin előzőleg bement. Kezében gyönyörű, vadonatúj sisakot tart. Odaadja az elf lánynak. Eldenia megszemléli, kifizeti és kilép az ajtón.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-22 07:31:08
Üzenet elküldve: 2013-10-22 07:31:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Pedig semmi oka szégyellnie bőrszínét, szépséges ében, mi az elefántcsont fehér Alexishez tökéletesen illik. Két világ gyermekei, kik egymásra találtak. Xareth sötételf, mélység szülötte, kiben nincs harcra való vágy, csak óvni szeretné angyalát, míg Alexis a fény gyermeke, ki kívánja a csatákat, de a fiú miatt visszafogja magát. Sokkal kevesebb bajba keveredett, mióta vele tölti idejének nagyját.
Picit elszontyolodik, de igyekszik vidám kifejezést tartani arcán a válaszra. Ha nem, hát nem, ő viszont szeretne vásárolni. Nem is tagadhatná, hogy nőből van, csak éppen nem a divatos lábbelikért rajong, sokkal inkább a kecses acél pengékért.*
- Nem tudom... Talán egy új vért sem ártana, a régi már kopott és nem is igazán az én méretem. De lehet, az később lenne sokkal jobb. Mert az még bírja a gyűrődést. De akkor már lehetne jobb is helyette. Mert másra szerintem nincs most szükség, igazából páncélra sincs annyira...
*Sikerült elterelni a témát, de Alexis már kezdi elveszíteni a saját fonalát. Mert örülne egy újnak, de a régi is jó, s már egész megszokta, de akkor se igazán a mérete, viszont ha most lecseréli, akkor a használhatósága kárba vész. De a dolog mellett szól, hogy így akár egy sokkal jobb minőségű vértet is vehet.*
- Na jó, eldöntöttem. Lesz egy új vért is. Csak milyen...?
*Ez a sok probléma. Más lányok a báli ruhájukkal bíbelődnek annyit, amennyit Alexis egy páncéllal szokott. Talán jobban jár Xareth, ha keres addig egy széket, vagy hasonlót, mert most bizony hosszas válogatás veszi kezdetét.Bár, talán az szolgálhat alapul, hogy a fémes páncélokért annyira nem rajong, viszont bőrből is van sok féle-fajta. Például a lamellákból álló, de ott van még a nomádok vértje, ami annál jóval többet véd, viszont előbbit sokkal könnyebb testre szabni. Lehet, az kéne neki is...*
Picit elszontyolodik, de igyekszik vidám kifejezést tartani arcán a válaszra. Ha nem, hát nem, ő viszont szeretne vásárolni. Nem is tagadhatná, hogy nőből van, csak éppen nem a divatos lábbelikért rajong, sokkal inkább a kecses acél pengékért.*
- Nem tudom... Talán egy új vért sem ártana, a régi már kopott és nem is igazán az én méretem. De lehet, az később lenne sokkal jobb. Mert az még bírja a gyűrődést. De akkor már lehetne jobb is helyette. Mert másra szerintem nincs most szükség, igazából páncélra sincs annyira...
*Sikerült elterelni a témát, de Alexis már kezdi elveszíteni a saját fonalát. Mert örülne egy újnak, de a régi is jó, s már egész megszokta, de akkor se igazán a mérete, viszont ha most lecseréli, akkor a használhatósága kárba vész. De a dolog mellett szól, hogy így akár egy sokkal jobb minőségű vértet is vehet.*
- Na jó, eldöntöttem. Lesz egy új vért is. Csak milyen...?
*Ez a sok probléma. Más lányok a báli ruhájukkal bíbelődnek annyit, amennyit Alexis egy páncéllal szokott. Talán jobban jár Xareth, ha keres addig egy széket, vagy hasonlót, mert most bizony hosszas válogatás veszi kezdetét.Bár, talán az szolgálhat alapul, hogy a fémes páncélokért annyira nem rajong, viszont bőrből is van sok féle-fajta. Például a lamellákból álló, de ott van még a nomádok vértje, ami annál jóval többet véd, viszont előbbit sokkal könnyebb testre szabni. Lehet, az kéne neki is...*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-21 11:07:21
Üzenet elküldve: 2013-10-21 11:07:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Tudja, hogy a lány így gondolkodik erről a kérdésről, de őt nem lehet eltántorítani. Igaz, hogy nem kapott igazi nevelést soha, azon kívül, hogy szégyenkeznie kellene bőrszíne miatt, de érez valami belső késztetést, ami erősebb bárminél. Bármit megtette érte, az ő drága angyaláért, de mindig ott lesz a keserű tudat, hogy a lány mennyivel jobb harcos nála, így ilyen helyzetben félő, hogy épp fordítva sülne el minden, és a félvér védené meg őt. Fejlődnie kell, hogy ne érezze magát felesleges koloncnak, egy tehernek, valami hűséges kutyának, amelyik csak arra jó, hogy mindig láb alatt legyen. Erősebbé kell válnia, hogy tényleg Lexi hasznára lehessen.
Neki nem kell semmi, szabad keze akaratlanul markol rá erősebben is a botra, medálján kívül ez az egyetlen dolog, ami még köti valamennyire a múlthoz. Legyen bármilyen szörnyű és felejtendő, mégis a múltja, amiben benne rejlik az az őrült, vak, félénk ifjú is, aki az előtt volt, hogy a szőkeség rátalált és megmentette. Ezeken és a nevén kívül nincs semmije, így ha lehet, nem válna meg a bottól, ameddig nem muszáj.*
-Biztosan, de köszönöm.
*Igyekszik nagyon magabiztosnak látszani, ahogy jóváhagyólag bólint, de sejti, hogy a lányt nem tudja ennyivel félrevezetni. Talán majd később elmagyarázza neki, hogy miért is ellenkezik, de nem szeretné, ha a kovács előtt kellene ilyen kényelmetlennek érzett témát érintenie.*
-Neked biztos, hogy csak egy új kard kell?
*Igyekszik elterelni magáról a témát, sosem szeretett a figyelem középpontjában lenni.*
Neki nem kell semmi, szabad keze akaratlanul markol rá erősebben is a botra, medálján kívül ez az egyetlen dolog, ami még köti valamennyire a múlthoz. Legyen bármilyen szörnyű és felejtendő, mégis a múltja, amiben benne rejlik az az őrült, vak, félénk ifjú is, aki az előtt volt, hogy a szőkeség rátalált és megmentette. Ezeken és a nevén kívül nincs semmije, így ha lehet, nem válna meg a bottól, ameddig nem muszáj.*
-Biztosan, de köszönöm.
*Igyekszik nagyon magabiztosnak látszani, ahogy jóváhagyólag bólint, de sejti, hogy a lányt nem tudja ennyivel félrevezetni. Talán majd később elmagyarázza neki, hogy miért is ellenkezik, de nem szeretné, ha a kovács előtt kellene ilyen kényelmetlennek érzett témát érintenie.*
-Neked biztos, hogy csak egy új kard kell?
*Igyekszik elterelni magáról a témát, sosem szeretett a figyelem középpontjában lenni.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-21 10:22:08
Üzenet elküldve: 2013-10-21 10:22:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Az inas arcára ráfagy a mosoly amikor az akivel alkudozni akart, úgy dönt, hogy a mestere szakértelmére hagyatkozik inkább. Annál inkább felélénkül amikor a kint történtekről esik szó.*
-Rablók elvitték a mesterem vasát, amit a télre rendelt, most folyik a kivizsgálása. Reméljük, hogy vissza tudják szerezni, mert különben nincs miből kovácsolni, és újabb adagot se lehet rendelni, mert drága.*Valahogy nagyon nyugodtan beszél, pedig ha nincs mit kovácsolni, akkor őt is el kell bocsátani a mesterének. Vagy nagyon jók az idegei, vagy valami oka van a nyugalomra. Kintről behallatszik az egyik ló nyerítése. Ekkor lép be Saelo a műhelybe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 10:36:04
*Az inas arcára ráfagy a mosoly amikor az akivel alkudozni akart, úgy dönt, hogy a mestere szakértelmére hagyatkozik inkább. Annál inkább felélénkül amikor a kint történtekről esik szó.*
-Rablók elvitték a mesterem vasát, amit a télre rendelt, most folyik a kivizsgálása. Reméljük, hogy vissza tudják szerezni, mert különben nincs miből kovácsolni, és újabb adagot se lehet rendelni, mert drága.*Valahogy nagyon nyugodtan beszél, pedig ha nincs mit kovácsolni, akkor őt is el kell bocsátani a mesterének. Vagy nagyon jók az idegei, vagy valami oka van a nyugalomra. Kintről behallatszik az egyik ló nyerítése. Ekkor lép be Saelo a műhelybe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 10:36:04
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-18 19:56:52
Üzenet elküldve: 2013-10-18 19:56:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Pedig Alexis már több alkalommal is megmondta, hogy semmi értelme azzal jönnie, hogy bármit is neki köszönhet. Segített rajta, mert megsajnálta. De elküldeni soha nem fogja, hiszen különlegessé vált számára. Egy olyan fiú, akihez kötődik, szorosabban, mint másokhoz, jobban, mint nevelőszüleihez, kiket hátra is hagyott, hogy még inkább segíthessen Xareth-en.
Nem tehet róla, amint megérezte a harc ízét, beleszeretett. Az izgalom hajtja, mindig veszélyes kalandokra adja magát és amíg nem kerül életveszélybe, nem is érzi igazán kihívásnak. Egy ideje nem keresett semmi ilyesmit, csak Xareth mellett volt és vigyázott rá. Hiába, erős hímnek tűnik a sötételf, de talán sejti is elszánt védelmező ösztöne árnyékában, hogy a lány meg tudja védeni magát.*
- Rendben, viszont én szeretnék új dolgokat venni.
*Fordul újra a kínálat felé.*
- Egy új kardot szeretnék. Ez a régi darab már sok harcot megélt, de sose volt az enyém.
*Nézegeti az oldalán lévő hüvelyből előhúzott fegyvert, amit a kovács felé tart, nem támadólag, természetesen.*
- Elnézést, szeretnék eme penge helyett egy másikat. Egy díszesebbet és inkább a kezembe illőt. Méretemnek megfelelő fegyvert szeretnék, lehetőleg minél könnyebbet.
*Ennyi röviden minden kívánalma, de a kovács persze még kérdi, hogy egyéb óhajt-sóhajt kell-e jegyeznie, mire a lány megrázza szőke buksiját.*
- Te biztos nem szeretnél valamit?
*Fordul újra Xareth-hez, de most már közel lép hozzá, át is öleli és úgy mondja, testéhez simulva. Tudja jól, hogy mennyire ellene van a fiú a harcnak, de ha valóban vele akar tartani, muszáj lesz felkészültnek lennie.*
Nem tehet róla, amint megérezte a harc ízét, beleszeretett. Az izgalom hajtja, mindig veszélyes kalandokra adja magát és amíg nem kerül életveszélybe, nem is érzi igazán kihívásnak. Egy ideje nem keresett semmi ilyesmit, csak Xareth mellett volt és vigyázott rá. Hiába, erős hímnek tűnik a sötételf, de talán sejti is elszánt védelmező ösztöne árnyékában, hogy a lány meg tudja védeni magát.*
- Rendben, viszont én szeretnék új dolgokat venni.
*Fordul újra a kínálat felé.*
- Egy új kardot szeretnék. Ez a régi darab már sok harcot megélt, de sose volt az enyém.
*Nézegeti az oldalán lévő hüvelyből előhúzott fegyvert, amit a kovács felé tart, nem támadólag, természetesen.*
- Elnézést, szeretnék eme penge helyett egy másikat. Egy díszesebbet és inkább a kezembe illőt. Méretemnek megfelelő fegyvert szeretnék, lehetőleg minél könnyebbet.
*Ennyi röviden minden kívánalma, de a kovács persze még kérdi, hogy egyéb óhajt-sóhajt kell-e jegyeznie, mire a lány megrázza szőke buksiját.*
- Te biztos nem szeretnél valamit?
*Fordul újra Xareth-hez, de most már közel lép hozzá, át is öleli és úgy mondja, testéhez simulva. Tudja jól, hogy mennyire ellene van a fiú a harcnak, de ha valóban vele akar tartani, muszáj lesz felkészültnek lennie.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-17 22:44:43
Üzenet elküldve: 2013-10-17 22:44:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nem kell őt különösebben sokáig kérlelni. Még mindig úgy érzi, az életével tartozik az elbűvölő lánynak, aki annak idején megmentette, befogadta és meggyógyította, ezért is maradt mellette, azóta pedig minden szavára azonnal ugrik. Az már csak a kellemes ráadás, hogy egészen beleszeretett, így nem is tudná elképzelni, hogy máshol legyen, mint mellette. Már az rá nézve kicsit kellemetlen, hogy még világosban indulnak el, de egy széles karimájú kalap sokat segíthet a dolgon, akárcsak a földigérő köpeny, ami érzékeny bőrét hivatott óvni a sugaraktól. Ez alá még egy fehér ing is kellett, így nyugodtan hagyhatja, hogy a szőke tünemény kézen fogva vezesse, rángassa előre.*
-Szép napot!
*Köszön ő is, ahogy belép, kalapjától azonnal megválik, halványpiros tekintete előbb a kovácsra téved, majd a berendezésre. Fegyverek... Halványan elmosolyodik, nem is remélhetett igazán mást. Hiánya adna meg bármit azért, hogy Lexinek sose kelljen harcolnia, hanem békében élhessen vele, mellette, tudja, hogy a lánynak ez mennyit jelent, hogy kereshesse a veszélyt. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megy vele, és igyekszik hősiesen viselkedni, ami kevéske harci tapasztalatával nem is olyan egyszerű.
Mélázásából és engedelmes lépdeléséből az elé penderülő félvér kérdése zökkenti ki. Új botot? A kezében tartott fegyverre pillant, majd bizonytalanul vissza Lexire.*
-De én szeretem a mostani botomat.
*Nem biztos benne, hogy ez-e a jó válasz. Nem szeretné, ha a szőkeség szomorú lenne bármiért is, azt meg főleg nem, ha ő lenne a kiváltó ok.*
-Te mit szeretnél? Nézzünk inkább neked valamit.
-Szép napot!
*Köszön ő is, ahogy belép, kalapjától azonnal megválik, halványpiros tekintete előbb a kovácsra téved, majd a berendezésre. Fegyverek... Halványan elmosolyodik, nem is remélhetett igazán mást. Hiánya adna meg bármit azért, hogy Lexinek sose kelljen harcolnia, hanem békében élhessen vele, mellette, tudja, hogy a lánynak ez mennyit jelent, hogy kereshesse a veszélyt. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megy vele, és igyekszik hősiesen viselkedni, ami kevéske harci tapasztalatával nem is olyan egyszerű.
Mélázásából és engedelmes lépdeléséből az elé penderülő félvér kérdése zökkenti ki. Új botot? A kezében tartott fegyverre pillant, majd bizonytalanul vissza Lexire.*
-De én szeretem a mostani botomat.
*Nem biztos benne, hogy ez-e a jó válasz. Nem szeretné, ha a szőkeség szomorú lenne bármiért is, azt meg főleg nem, ha ő lenne a kiváltó ok.*
-Te mit szeretnél? Nézzünk inkább neked valamit.
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-17 21:57:30
Üzenet elküldve: 2013-10-17 21:57:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Szőke lány toppan be a műhelybe, karja még szinte kilóg az ajtón túlra, ahogy beljebb rángatja a sötételfet. Persze, valószínűleg nincs sok kedve jönni, de el lesz rángatva. Mert amit Lexike mond, az úgy lesz. Könnyen megszokható, hogy Xareth szinte bármire rávehető, elég őt sokáig kérlelni.
Most éppen a kovácshoz sikerült eljutnia vele, hiszen szeretné, ha felszerelése kifogástalan állapotban lenne. Xarethnek ugyan megígérte, hogy vigyázni fog magára, de ez nem jelenti azt, hogy felhagy a kalandos, harcokkal teli élettel. Szeret küzdeni, szeret kardot forgatni, ebben tehetséges.*
- Jó napot, kovács úr!
*Köszön kedvesen csilingelő hangon és rögtön nézegeti, hogy mik vannak kirakva és miket lehet megnézni. Persze, nézne ő mást is, csak sajnos nem mindent tesznek ki. Közben egy pillanatra sem engedi el Xareth kezét, hófehér ujjai az ében tenyérbe simulva maradnak, ha pedig nem akarná követni a nézelődés közepette, úgy húzza magával. Nem tehet róla, de kevés dolog érdekesebb egy helyiségnél tele fegyverekkel. Kardok, íjak, zúzó- és dobófegyverek, lándzsák és alabárdok... Nem is tudja, hová nézzen, a fém csillogása úgy vonzza mindenhová, mint érték a szarkát.*
- Te nem szeretnél egy új botot?
*Kérdi hirtelen egyetlen Xareth-je felé fordulva, széles mosollyal, hátha kedveskedhet ennyivel, ha már elrángatta ide még éjszaka előtt. Persze, alkonyra jár az idő, ennyire nem figyelmetlen, viszont így is korán jöttek el, amiért szeretné kárpótolni a sötételfet.*
Most éppen a kovácshoz sikerült eljutnia vele, hiszen szeretné, ha felszerelése kifogástalan állapotban lenne. Xarethnek ugyan megígérte, hogy vigyázni fog magára, de ez nem jelenti azt, hogy felhagy a kalandos, harcokkal teli élettel. Szeret küzdeni, szeret kardot forgatni, ebben tehetséges.*
- Jó napot, kovács úr!
*Köszön kedvesen csilingelő hangon és rögtön nézegeti, hogy mik vannak kirakva és miket lehet megnézni. Persze, nézne ő mást is, csak sajnos nem mindent tesznek ki. Közben egy pillanatra sem engedi el Xareth kezét, hófehér ujjai az ében tenyérbe simulva maradnak, ha pedig nem akarná követni a nézelődés közepette, úgy húzza magával. Nem tehet róla, de kevés dolog érdekesebb egy helyiségnél tele fegyverekkel. Kardok, íjak, zúzó- és dobófegyverek, lándzsák és alabárdok... Nem is tudja, hová nézzen, a fém csillogása úgy vonzza mindenhová, mint érték a szarkát.*
- Te nem szeretnél egy új botot?
*Kérdi hirtelen egyetlen Xareth-je felé fordulva, széles mosollyal, hátha kedveskedhet ennyivel, ha már elrángatta ide még éjszaka előtt. Persze, alkonyra jár az idő, ennyire nem figyelmetlen, viszont így is korán jöttek el, amiért szeretné kárpótolni a sötételfet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073