//A tökéletest keresve//
*Nem gondolta volna még a nap folyamán, hogy betér ide. Most mégis itt van. És egészen sokan sündörögnek körülötte, ami nincs igazán ínyére.
Azért óvatosan kikerülgeti a nézelődőket, és próbál mindent alaposan megszemlélni. Közben mélyen beszívja az olvadt fém illatától nehéz levegőt. Nem tudja miért, de valahogy mindig elbűvölték az efféle illatok.
Ám hiába az illat, és hiába az öröm, hogy lassan de biztosan azért elillannak a potenciális vevők a környékről és kezd magára maradni, ha mégsem találja azt amit keres. Igazából egyszer látott csak hasonlót, még nagyon régen. Nem is gondolta, hogy egyszerű lesz belebotlania egy ugyanolyan darabba. Mély levegőt vesz hát, szippant még egy utolsó kellemeset a fémes légtérből, majd útját a kovács felé veszi.*
- Üdvözlöm, uram. *lép oda hozzá, amikor már kevesebben vannak a műhelyben, és akik vannak, azok is kellőképpen távol.*
- Egy tőrt szeretnék vásárolni... pontosabban, mivel nem találtam hasonlót, inkább csináltatni. Úgy hallottam, hogy a Te kezed uram, a legügyesebb egész Artheniorban, így másra nem is bíznám szívesen. *benyúl közben a zsebébe, és kivesz egy pergamenlapot, majd széthajtogatja azt, és ha van valamilyen asztal a közelben, arra teszi le, ha pedig nem, akkor egyszerűen átadja a kovácsnak.*
- Ilyet szeretnék. *jelenti ki nemes egyszerűséggel. A papíron pedig egy elég különleges tőr látható. Pengéjébe szép rúnákat véstek, markolata pedig két összefonódott kígyót mintáz, melyek fejei a tőr pengéi felé hajlanak.*
- A markolat arany, a kígyók szemei pedig obszidiánból vannak. A penge erős a szúráshoz és a vágáshoz is. A két kígyó között pedig, a penge és a markolat találkozásánál... *bök mutató ujjával a papíron arra a pontra.*
- Valamilyen vörös kő legyen. Rubin, vagy jó akár a gránát vagy... nem, a gránát lenne a legjobb azt hiszem. *egyezik ki közben önmagával.*
- El tudod készíteni uram? Habár ez bizonyosan ostoba kérdés, hiszen úgy hallottam, Te bármire képes vagy a fémekkel. *mosolyog.*- Inkább az volna a kérdésem, hogy mennyibe kerülne és mikorra tudnék eljönni érte? Valamint, hogyha kérnék tőled egy faragott aranytokot hozzá... vagy esetleg csak egy egyszerű, égetett bőrt... azzal mennyivel lenne több? A tokba faragva vagy égetve pedig... *egy pillanatra elhallgat, aztán folytatja csak.*
- Az idő múlását szeretném, ha van rá mód. A körforgást... mindenféle ember és állat... esetleg isten alakokkal. De hát Te vagy a művész, uram.