Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-17 11:55:21
Üzenet elküldve: 2014-05-17 11:55:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Drayen//
*A kovácsműhely felé menve egyre jobban hallatszik a munkazaj ami az ilyen műhelyekre jellemzők. Ahogy mennek Drayen elkezd beszélne a helyről és Kasuro így válaszol:*
-Én is így gondolom. Gyermekként néha elmentem a kovácshoz és csak néztem ahogy dolgoztak.
*Drayen a múltjáról kérdezi Kasurot bár a nő érzi, hogy nem akarja erőltetni és ha nem akarna válaszolni a férfi békén hagyná.*
-Persze nekem is vannak ilyen gondolataim. Imádom a természetet, régen a családommal egy erdő mellett, egy hegyaljában éltünk. Rengetegszer mentem sétálni az erdőbe vagy a hegyre, de néha csak figyeltem az állatokat. Bár ez sajnos megváltozott. Gondolom azt már észre vette, hogy nem szeretek a múltamról beszélni de annyit elmondok, hogy már régóta próbálok megszabadulni tőle és talán Arthenior lesz új életem kezdete. De még vannak lezáratlan ügyeim amit később el kell intéznem de ahogy érzem az már csak a távoli jövőben fog megtörténni.
*A kovácsműhely felé menve egyre jobban hallatszik a munkazaj ami az ilyen műhelyekre jellemzők. Ahogy mennek Drayen elkezd beszélne a helyről és Kasuro így válaszol:*
-Én is így gondolom. Gyermekként néha elmentem a kovácshoz és csak néztem ahogy dolgoztak.
*Drayen a múltjáról kérdezi Kasurot bár a nő érzi, hogy nem akarja erőltetni és ha nem akarna válaszolni a férfi békén hagyná.*
-Persze nekem is vannak ilyen gondolataim. Imádom a természetet, régen a családommal egy erdő mellett, egy hegyaljában éltünk. Rengetegszer mentem sétálni az erdőbe vagy a hegyre, de néha csak figyeltem az állatokat. Bár ez sajnos megváltozott. Gondolom azt már észre vette, hogy nem szeretek a múltamról beszélni de annyit elmondok, hogy már régóta próbálok megszabadulni tőle és talán Arthenior lesz új életem kezdete. De még vannak lezáratlan ügyeim amit később el kell intéznem de ahogy érzem az már csak a távoli jövőben fog megtörténni.
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-17 05:13:45
Üzenet elküldve: 2014-05-17 05:13:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Kasuro//
*A levegőbe lassan az izzó fém szaga vegyül, míg fülükbe az üllő csengése hallatszik, ahogy feltűnik a kovácsműhely előttük. Drayen hálával gondol a helyre, hisz kiváló alapot kapott innen, a botja formájában. Bár maga a szakma távol áll tőle, valahogy tetszik neki a pattogó szikra, meg a forró fém, ahogy vízbe mártva gőzt izzad magából.*
-Nem tudom miért, de valahogy úgy érzem, hangulata van ennek a helynek. Tudom furán hangzik, főleg egy olyan ember szájából, aki még egy szeget sem lenne képes kikovácsolni.-
*Magyarázkodik zavartan a mágus, amikor elhagyják a műhelyet.*
-Önnek nincsenek ilyen gondolatai? Tudom, hogy nincs közöm hozzá, de nincs rá mód, hogy valahogy megszabaduljon a múltjától, hogy új életet kezdjen?-
*Kérdezi a férfi, szeme sarkából figyelve a nőt, ám hangja halk, tapintatos, érződik, hogy nem erőltet semmit.*
*A levegőbe lassan az izzó fém szaga vegyül, míg fülükbe az üllő csengése hallatszik, ahogy feltűnik a kovácsműhely előttük. Drayen hálával gondol a helyre, hisz kiváló alapot kapott innen, a botja formájában. Bár maga a szakma távol áll tőle, valahogy tetszik neki a pattogó szikra, meg a forró fém, ahogy vízbe mártva gőzt izzad magából.*
-Nem tudom miért, de valahogy úgy érzem, hangulata van ennek a helynek. Tudom furán hangzik, főleg egy olyan ember szájából, aki még egy szeget sem lenne képes kikovácsolni.-
*Magyarázkodik zavartan a mágus, amikor elhagyják a műhelyet.*
-Önnek nincsenek ilyen gondolatai? Tudom, hogy nincs közöm hozzá, de nincs rá mód, hogy valahogy megszabaduljon a múltjától, hogy új életet kezdjen?-
*Kérdezi a férfi, szeme sarkából figyelve a nőt, ám hangja halk, tapintatos, érződik, hogy nem erőltet semmit.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-14 22:27:35
Üzenet elküldve: 2014-05-14 22:27:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Din'tari Shimaz a mágus elhagyta a piactér zsúfolt és zajos helyét a Kovácsműhely felé tart. Egyre közelebb érve a műhelyhez egyre erősebben érzi Shimaz az olvadt fém illatot a levegőben. Forró levegőt lélegzik be amit nagyon érez a torkában. Körülnéz és meglát egy kovácsot aki épp kovácsol. A mágus nézi, hogy hogy kovácsol az öregember, hogy szikrázik a fém amikor ráüt az izzó fémre. A kovácsműhelyt majdnem elhagyva meglátja azt a fás részt amit kiszemelt magának. Izgatott a természettől, de nem látszik az arcán semmi más csak komolyság. Gyorsabb tempóba vált. Az olvad fém illata felcserélődik a természet illatával. Az Elf nagyon természet barát. Nagyokat szippantgat a levegőbe. Pár méterre van az zöldellő szép erdőtől. *
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-13 17:58:00
Üzenet elküldve: 2014-05-13 17:58:00
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//beszerzőkörút//
- A Nagy Embernek kell...
*Nem akarja nevesíteni, de Xomorr tudni fogja, hogy elsősorban Kaganra gondol. Nem akarja kimondani a nevét, ugyanis nincs szükségük arra, hogy megjegyezzék őket. Lea igazából már így is fél egy kicsit attól, hogy valakinek megakad a szeme az ő furcsa párosukon. Nem érzi magát itt valami kellemesen, és felettébb örül annak, hogy Xomorr intézi a dolog érdemi részét - ő majd csak fizetni fog.*
- De, igazad van, találunk máshol is...
*hagyja rá a dolgot Xomorra, persze tudja nagyon jól, hogy a bárdnak esze ágában sincs máshová menni. A stratégiát nem beszélték meg előre, de a városban Lea nincsen otthon, úgyhogy kénytelen a bárdra hagyatkozni. Ha a férfi alkudozni akar, akkor Lea nem fog ennek az útjába állni. Még jól is szórakozik rajta, és eközben nézelődik, ujjait előszeretettel futtatja végig a mindenféle termékeken. Végtére is ő csak egy asszony, nem ért az ilyesmikhez, az orrát sem akarja beleütni.
Végül persze leperkálja az árat, amiben Xomorr megállapodott a mesteremberrel*
- Még ki kéne fényesíteni! Majd visszajövünk érte!
*igazából az az indoka, hogy nem akarja végigcipelni a "szajrét" a városon, mert még van egyéb elintéznivalójuk is van, és nem kockáztatná meg, hogy ellopják. Merthogy ez mégiscsak a város, itt lábakel a dolgoknak - legalábbis Lea ezt így gondolja, hiszen egyáltalán nem ismeri.
Amint kilépnek a kovácsműhely ajtaján előveszi köpenye alól a listákat - amikor bementek akkor dugta az övébe őket.*
- Van egy csomó elintéznivalónk. De szerintem együnk először valamit, mert én még nem reggeliztem...
*erről korgó gyomra is hírt ad.*
- Te tudod, hogy hol lehet itt enni, igaz?
*a kovácsot olyan ügyesen lerendezte Xomorr, hogy Lea reméli, hogy tudja, hogy van-e valami vendéglátóipari egység a közelben, ahol megtölthetik a hasukat valamivel. Tojásrántotta és sültszalonna nagyon jól megtenné, mert azt nagyon régen evett. Ami azt illeti tyúkot is nagyon régen látott, pláne olyat amiből ki is jön a tojás és nem pedig egy kondérban úszkál vígan pár zöldség társaságában. Meg sajt, sajttal még régebben találkozott. Úgy egyáltalán jól esne neki végre valami ami nem ragu, vagy nem nyárson sült. Nincsen baja Chiari főztjével, csak enne végre mást is.*
- A Nagy Embernek kell...
*Nem akarja nevesíteni, de Xomorr tudni fogja, hogy elsősorban Kaganra gondol. Nem akarja kimondani a nevét, ugyanis nincs szükségük arra, hogy megjegyezzék őket. Lea igazából már így is fél egy kicsit attól, hogy valakinek megakad a szeme az ő furcsa párosukon. Nem érzi magát itt valami kellemesen, és felettébb örül annak, hogy Xomorr intézi a dolog érdemi részét - ő majd csak fizetni fog.*
- De, igazad van, találunk máshol is...
*hagyja rá a dolgot Xomorra, persze tudja nagyon jól, hogy a bárdnak esze ágában sincs máshová menni. A stratégiát nem beszélték meg előre, de a városban Lea nincsen otthon, úgyhogy kénytelen a bárdra hagyatkozni. Ha a férfi alkudozni akar, akkor Lea nem fog ennek az útjába állni. Még jól is szórakozik rajta, és eközben nézelődik, ujjait előszeretettel futtatja végig a mindenféle termékeken. Végtére is ő csak egy asszony, nem ért az ilyesmikhez, az orrát sem akarja beleütni.
Végül persze leperkálja az árat, amiben Xomorr megállapodott a mesteremberrel*
- Még ki kéne fényesíteni! Majd visszajövünk érte!
*igazából az az indoka, hogy nem akarja végigcipelni a "szajrét" a városon, mert még van egyéb elintéznivalójuk is van, és nem kockáztatná meg, hogy ellopják. Merthogy ez mégiscsak a város, itt lábakel a dolgoknak - legalábbis Lea ezt így gondolja, hiszen egyáltalán nem ismeri.
Amint kilépnek a kovácsműhely ajtaján előveszi köpenye alól a listákat - amikor bementek akkor dugta az övébe őket.*
- Van egy csomó elintéznivalónk. De szerintem együnk először valamit, mert én még nem reggeliztem...
*erről korgó gyomra is hírt ad.*
- Te tudod, hogy hol lehet itt enni, igaz?
*a kovácsot olyan ügyesen lerendezte Xomorr, hogy Lea reméli, hogy tudja, hogy van-e valami vendéglátóipari egység a közelben, ahol megtölthetik a hasukat valamivel. Tojásrántotta és sültszalonna nagyon jól megtenné, mert azt nagyon régen evett. Ami azt illeti tyúkot is nagyon régen látott, pláne olyat amiből ki is jön a tojás és nem pedig egy kondérban úszkál vígan pár zöldség társaságában. Meg sajt, sajttal még régebben találkozott. Úgy egyáltalán jól esne neki végre valami ami nem ragu, vagy nem nyárson sült. Nincsen baja Chiari főztjével, csak enne végre mást is.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:24:23
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:24:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A hatalmas óriás engedelmeskedve az őröknek, egyenesen a kovácsműhely felé tart. Megáll az épület előtt, maga sem tudja, hogy milyen megfontolásból, de benéz az ablakon. A hatalmas előtér, még most is vásárlókkal van tele. Az óriás úgy dönt, hogy bemegy ő is. Az olvadt fém illata egyből megcsapja az férfi orrát. Ettől eszébe jut az amikor ő játszott az olvadt vassal. Igaz, ő nem fegyvert készített, hanem egészen mást.*
-Szép estét! *köszönti egy eladó.*
*A férfi csak biccent neki, és nekilát a falon található fegyvereket. Nem tölt el sok időt, hamar végignézi a fegyvereket. Csak az érdekli, hogy mire számítson.*
-Szép estét! *köszönti egy eladó.*
*A férfi csak biccent neki, és nekilát a falon található fegyvereket. Nem tölt el sok időt, hamar végignézi a fegyvereket. Csak az érdekli, hogy mire számítson.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:11:06
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:11:06
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//beszerzőkörút//
*Ha megmutatják neki az árukészletet csak hosszasan vizslatja, de nem szól, míg Lea meg nem szólal. Ekkor feléje fordul és halkan megkérdi:*
-Milyen típusú vértet és kinek?
*Mert ugye egyik sem mindegy. Annyira sajnos nem ért a páncélzathoz mint Hrothgaar, de ha emlékei nem csalnak apjának házában volt valaha páncélterem. Igaz, az kisfiúként elég félelmetes volt, úgyhogy csak akkor járt arra, ha felnőtt is volt vele. Elmosolyodik ezen az emléken, úgy várja a választ, amit azonnal továbbít a kovácsnak. Így hogy a típus és a méret nagyjából megvan sokkal könnyebb a leszűkült választékot végignézni.
Természetesen a piac törvényei szerint az alkudozás már az áru megtekintésénél elkezdődik, s ezt a részét az üzletnek az egykori városi énje nagyon is jól ismeri. Ajkbiggyesztve méri végig a maradék munkákat, különösen nagy figyelmet szentelve az illesztékek körüli esetleges hibákra, horpadásokra, színezési vagy csiszolási hiányosságokra. Ekkor fedezi fel azt a darabot ami kell nekik, egész biztos benne, hogy tökéletes vásárt csinálnának vele, de a szeme csillanását elrejti az, hogy az ajtó felé fordul, tovább folytatva a "színjátékot".*
-Talán nem is itt van, amit keresünk Szellemjáró. Nem nézünk körül máshol is?
*Kérdi elég hangosan ahhoz, hogy a kovács is hallja s természetesen a várható sértődött marasztalásra végül nagy kegyesen igent mond. Egyenként bökdös a páncélok felé tudakolva azok árait, véletlenszerűen belevéve a sorrendbe a kívánt darabot is. Ezek után jön a finálé előtti utolsó rész: az alkudozás. Van abban minden: könyörgés, fenyegetés, sírás, jajveszékelés, ígérgetés, veszekedés és békülés mindkét részről míg el nem érik azt az árat, mellyel mindkét fél úgy érezheti gondolatban hogy jól járt. Az üzlet megpecsételésére egy kulacsnyi erjesztett kancatej mellett kerül sor, ami nem csoda, az ilyesmiben alaposan kiszárad az ember torka.
Xomorr végül elégedetten közli a végeredményt Leával mind ár, mind pedig munkadarab tekintetében. Ő biztos benne, hogy mindent megtett az ügy érdekében. Amint az áru kifizetésre kerül a nő részéről ő már pakolja is fel a szekérre, jól elrejtve néhány bőrdarab alá hogy ne szúrjon szemet senkinek míg a bevásárlás további részét intézik.*
*Ha megmutatják neki az árukészletet csak hosszasan vizslatja, de nem szól, míg Lea meg nem szólal. Ekkor feléje fordul és halkan megkérdi:*
-Milyen típusú vértet és kinek?
*Mert ugye egyik sem mindegy. Annyira sajnos nem ért a páncélzathoz mint Hrothgaar, de ha emlékei nem csalnak apjának házában volt valaha páncélterem. Igaz, az kisfiúként elég félelmetes volt, úgyhogy csak akkor járt arra, ha felnőtt is volt vele. Elmosolyodik ezen az emléken, úgy várja a választ, amit azonnal továbbít a kovácsnak. Így hogy a típus és a méret nagyjából megvan sokkal könnyebb a leszűkült választékot végignézni.
Természetesen a piac törvényei szerint az alkudozás már az áru megtekintésénél elkezdődik, s ezt a részét az üzletnek az egykori városi énje nagyon is jól ismeri. Ajkbiggyesztve méri végig a maradék munkákat, különösen nagy figyelmet szentelve az illesztékek körüli esetleges hibákra, horpadásokra, színezési vagy csiszolási hiányosságokra. Ekkor fedezi fel azt a darabot ami kell nekik, egész biztos benne, hogy tökéletes vásárt csinálnának vele, de a szeme csillanását elrejti az, hogy az ajtó felé fordul, tovább folytatva a "színjátékot".*
-Talán nem is itt van, amit keresünk Szellemjáró. Nem nézünk körül máshol is?
*Kérdi elég hangosan ahhoz, hogy a kovács is hallja s természetesen a várható sértődött marasztalásra végül nagy kegyesen igent mond. Egyenként bökdös a páncélok felé tudakolva azok árait, véletlenszerűen belevéve a sorrendbe a kívánt darabot is. Ezek után jön a finálé előtti utolsó rész: az alkudozás. Van abban minden: könyörgés, fenyegetés, sírás, jajveszékelés, ígérgetés, veszekedés és békülés mindkét részről míg el nem érik azt az árat, mellyel mindkét fél úgy érezheti gondolatban hogy jól járt. Az üzlet megpecsételésére egy kulacsnyi erjesztett kancatej mellett kerül sor, ami nem csoda, az ilyesmiben alaposan kiszárad az ember torka.
Xomorr végül elégedetten közli a végeredményt Leával mind ár, mind pedig munkadarab tekintetében. Ő biztos benne, hogy mindent megtett az ügy érdekében. Amint az áru kifizetésre kerül a nő részéről ő már pakolja is fel a szekérre, jól elrejtve néhány bőrdarab alá hogy ne szúrjon szemet senkinek míg a bevásárlás további részét intézik.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-13 13:21:24
Üzenet elküldve: 2014-05-13 13:21:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//beszerzőkörút//
*Az út egy nagy részét már némán, gondolataikba mélyedve teszik meg. Lea legalábbis a maga részéről elmélkedik, aztán amikor már közelednek a kőházakhoz akkor bámészkodik, merthogy ő még sosem volt ilyen közel egy városban sem, nemhogy bemenjen egybe is. Újra érzi azt a szorongást, amit indulásukkor is. Viszont megtanulta már az elmúlt évek során annyira elleplezni az érzelmeit, hogy az őt felületesebben ismerőknek csak annyi tűnjön fel, hogy sajtkukackodik a bakon - mivel az amúgy is elég kényelmetlen és már elülte a fenekét.
Xomorr mellett meglehetősen furcsán néz ki, mert míg a férfi tiritarkába öltözött addig Lea összes ruhája barna, és kivétel nélkül finom bőrből készültek - pár hónapja halt meg az a rabszolga aki kitűnően értett a bőrös kikészítéséhez, varrásához, és festéséhez is. A kontraszt ellenére is látszik azért, hogy összetartoznak valamilyen szinten, az persze nyilván nem derül ki az avatatlan szem számára, hogy a hierarchiában melyik hol is foglal helyet. Lea elképzelései szerint a városban ritkán van respektje a fiatal nőknek, ezért aztán nagyon örül, hogy ő északra született.
Elfogadja a felkínált segítő kezet, és Xomorrba kapaszkodva ruganyosan ugrik le a szekérről. Lea körülbelül olyan magas lehet mint Xomorr, talán csak egy-két centit lehet a férfi javára írni. A nő - mint mozdulatai - ruganyos, fiatal, feszes és sugárzik belőle a nőiesség még annak ellenére is, hogy alakja eléggé fiús és a Szellemek dús idomokkal sem áldották meg. Mivel köpenyét egyik vállán hátravetette ezért látszik fél oldala: izmos hasának fél oldala, csípőjén a tetoválás - mivel a ruhája nem takarja hasát -, hosszú, lovaglástól keményre edződött lába, izmos fenekének egy része. Arcán nem sok érzelem látszódik, talán csak az, hogy ő kicsit tanácstalan. Mivel nem harcos, ezért nem ismeri például a jó acél ismérveit. Persze tudja, hogy a kard az kard és a hegyes vége szúr, és sokféle fegyvert látott és fogott már, de azt akkor sem tudja megmondani szemre - vagy fogásra -, hogy az most minőségi darab-e.
Biccent ő is a kovácsnak és megy Xomorr után.*
- Vértet akarunk.
*jelenti ki tárgyilagosan, Kagan elmagyarázta neki, hogy milyen kell, Xomorrnak pedig meg kell majd mondani azt, hogy minőségre megfelelő-e.*
*Az út egy nagy részét már némán, gondolataikba mélyedve teszik meg. Lea legalábbis a maga részéről elmélkedik, aztán amikor már közelednek a kőházakhoz akkor bámészkodik, merthogy ő még sosem volt ilyen közel egy városban sem, nemhogy bemenjen egybe is. Újra érzi azt a szorongást, amit indulásukkor is. Viszont megtanulta már az elmúlt évek során annyira elleplezni az érzelmeit, hogy az őt felületesebben ismerőknek csak annyi tűnjön fel, hogy sajtkukackodik a bakon - mivel az amúgy is elég kényelmetlen és már elülte a fenekét.
Xomorr mellett meglehetősen furcsán néz ki, mert míg a férfi tiritarkába öltözött addig Lea összes ruhája barna, és kivétel nélkül finom bőrből készültek - pár hónapja halt meg az a rabszolga aki kitűnően értett a bőrös kikészítéséhez, varrásához, és festéséhez is. A kontraszt ellenére is látszik azért, hogy összetartoznak valamilyen szinten, az persze nyilván nem derül ki az avatatlan szem számára, hogy a hierarchiában melyik hol is foglal helyet. Lea elképzelései szerint a városban ritkán van respektje a fiatal nőknek, ezért aztán nagyon örül, hogy ő északra született.
Elfogadja a felkínált segítő kezet, és Xomorrba kapaszkodva ruganyosan ugrik le a szekérről. Lea körülbelül olyan magas lehet mint Xomorr, talán csak egy-két centit lehet a férfi javára írni. A nő - mint mozdulatai - ruganyos, fiatal, feszes és sugárzik belőle a nőiesség még annak ellenére is, hogy alakja eléggé fiús és a Szellemek dús idomokkal sem áldották meg. Mivel köpenyét egyik vállán hátravetette ezért látszik fél oldala: izmos hasának fél oldala, csípőjén a tetoválás - mivel a ruhája nem takarja hasát -, hosszú, lovaglástól keményre edződött lába, izmos fenekének egy része. Arcán nem sok érzelem látszódik, talán csak az, hogy ő kicsit tanácstalan. Mivel nem harcos, ezért nem ismeri például a jó acél ismérveit. Persze tudja, hogy a kard az kard és a hegyes vége szúr, és sokféle fegyvert látott és fogott már, de azt akkor sem tudja megmondani szemre - vagy fogásra -, hogy az most minőségi darab-e.
Biccent ő is a kovácsnak és megy Xomorr után.*
- Vértet akarunk.
*jelenti ki tárgyilagosan, Kagan elmagyarázta neki, hogy milyen kell, Xomorrnak pedig meg kell majd mondani azt, hogy minőségre megfelelő-e.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-12 14:34:11
Üzenet elküldve: 2014-05-12 14:34:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//beszerzőkörút//
*Jó alaposan megrágja magában a Szellemjáró válaszait. Bár sokan azt tartják róla, hogy sokat fecseg - ha annyit nem is mint egy szerzetes, meg szokta gondolni mit mond. Közben kiértek az erdőből és kis séta után odaértek a műhelyhez, úgyhogy van is idő gondolkodni a hazaútig. Addig fontosabb dolguk van.
Leszáll a szekérről, lesegíti Leandanát is, kiköti az ökröt és benyit a kovácsműhely ajtaján. Viselete egyszerű vászonnadrág, egy színes, szinte csiricsáré ing egy színben hozzáillő kócsagtollas kalappal, két tőr egy bőrövön és egy lant a hátán.*
-Mester. *Biccent oda tiszteletteljesen a kovácsnak.* -Kíváncsiak lennénk a legjobb minőségű áruidra.
*A lista ugyan Leánál van, úgyhogy pontosan nem is tudja mire van szükség, de ettől függetlenül is érdemes lehet itt körülnézni. Ki tudja, talán felfedez valami tetszetőset.*
*Jó alaposan megrágja magában a Szellemjáró válaszait. Bár sokan azt tartják róla, hogy sokat fecseg - ha annyit nem is mint egy szerzetes, meg szokta gondolni mit mond. Közben kiértek az erdőből és kis séta után odaértek a műhelyhez, úgyhogy van is idő gondolkodni a hazaútig. Addig fontosabb dolguk van.
Leszáll a szekérről, lesegíti Leandanát is, kiköti az ökröt és benyit a kovácsműhely ajtaján. Viselete egyszerű vászonnadrág, egy színes, szinte csiricsáré ing egy színben hozzáillő kócsagtollas kalappal, két tőr egy bőrövön és egy lant a hátán.*
-Mester. *Biccent oda tiszteletteljesen a kovácsnak.* -Kíváncsiak lennénk a legjobb minőségű áruidra.
*A lista ugyan Leánál van, úgyhogy pontosan nem is tudja mire van szükség, de ettől függetlenül is érdemes lehet itt körülnézni. Ki tudja, talán felfedez valami tetszetőset.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-09 20:20:40
Üzenet elküldve: 2014-05-09 20:20:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
//A tisztáson…//
* Beleegyezőn bólint, ahogy visszanéz a lányról az éjfekete hátasra. Való igaz, végül is neki kell nevet adni az újdonsült bajtársnak. Egy utolsó simítás az elf kezektől aztán jobbnak látja a kis csapat indulóra fogni… az erősödő zápor is erre sarkallja őket.
A kantárnál fogva vezeti a lovat így lépdelnek egymás mellett. Egy név… ami megfelelő egy hátasnak, egy bajtársnak. Morfondírozása közben észre sem veszi , hogy Freyai is épp hasonlóképp cselekszik elméjében, csupán ő egészen más irányba terelte a gondolatait s ennek köszönhetően igencsak hátra maradt. Ütemes tocsogás jelzi a sietős tempóra váltott lány közeledtét, ki mikor beéri a fiút csak hamar megszabadul lábbelijétől. Ha neki így kényelmes… valóban egy természet leány nincs kétsége e felől a fiúnak. Némán hallgatja az aggodalmakat és a fura kis történetet pillanatra megfordulna a fejében, hogy az elfek lánya a természetben tán elvesztette az épp elméjűségét is nem csupán a lábbelijét ahogy a felfalt nőről beszél. De hamar eszébe jut a kis történet és a kaland amiről mesélt neki a lány így ez a dolog nem következik be…
Az egyre csak erősödő égi áldás már szinte függönyt húzott eléjük így igyekszenek megszaporázni lépteiket s hamar elhagyják a tisztás kellemes környezetét…
//A városba érve… //
- Ne aggódj. * Mondja végül nyugodtan * A fogadókban a pénz beszél…
* Teszi hozzá bíztató kis mosollyal arcán melyen most apró patakok törnek utat hála a kibontakozó viharnak, ahogy felé fordul… *
- Legyen a neve, Solaras. * léptei közben szólal meg egyszer csak megtörve a csendes menetelést a város esővel áztatott macskakövein *
- Az őseink nyelvén ez annyit tesz, Becsület.
* Mondja, majd a lóra tekint, s utána a lányra, hogy vajon mit szól hozzá.
Néhány égi dárda szalad keresztül a szürke égbolton jelezve a vihar hatalmas erejét. *
- Mifelénk a vihar is jégből van. Nyáron van csupán néhány nap mikor jég vagy hó vihar helyett eső zúdult az égből.
* elgondolkodik azon, hogy mit csináltak télen? fura kérdés s a válasz egyszerű *
- Ott mindig tél van. * Néz le a lányra, majd vissza előre s egy pillanatra a macskakőre… a zuhogó eső szakadatlan áztatja a talajt s kicsiny folyókat húz a fiú előtt… szemeit a földre mereszti s gondolataiba mélyed…
// A múlt öröksége… //
* Ében holló száll a szürke égen, szénszín szemeiben tükörképként terül az alatta lévő táj… sötét földtömeg, gazdájuktól megfosztott fegyverek, s gazdáik… holtan. Élettelen testek, vér áztatta sártenger…
Éjfekete páncélban egy tucat ember, harcosok. Egyforma feketeszín bőrpáncélzat fedi mindet, rajtuk a nem rég elvonult eső cseppjei kúsznak itt-ott vérrel keveredve, rezzenéstelen állnak sérüléseik ellenére. Fegyvereik véres pengéje immár nyugodtan pihen kezeikben. Mind egyformák, nincs kivétel…
Előttük jó tucatnyi ember térdepel a bíborszínnel vegyült sáros talajon. Szedett vetett társaság, útonállók, banditák, gyilkosok. A gyengék felett zsarnokoskodók, most még is arcukon a félelem, szívük a torkukban… szánalmas. Érzésektől mentesen figyeli őket a Fekete Sereg, rideg szemeik semmit mondón tekintenek rájuk a sisakrostélyok alól.
Kilép közülük egy, kinek a páncélja csupán parányit tér el a többitől, vállán átvetve földig érő szénfekete köpeny esőtől, vértől, alja pedig sártól áztatva feszül hátának. Magas délceg ember, középkorú lehet, sötét szakálla látszik a sisaktól s az alól itt-ott kiszökő vállig érő ében haja. *
- Darel!
* Szól hangosan, s az egyik a fekete seregből rögvest előlép. Jég kék szemei fordulnak tulajdon apja felé a sisak alól kivillanva. Szótlan vár csupán a parancsra. *
- Nincsenek túlélők, és nem ejtünk túszokat!
- Nincs kegyelem!
* Kapja meg végül a határozott parancsot, a térdeplők számára pedig a közelgő végzetet szívükben ez a hűvös hidegség még nagyobb félelmet kelt, mint maga a tény… vége az életnek… helyes, féljenek csak, most ők, s nem az ártatlanok.
Biccent végül a férfi s a fiú fordul. Kék szemei lassan úsznak végig az előtte lévőkön, jobb szemöldöke mellett bíborfolyó kúszik, hasfalán is vágás csak úgy, mint bal felkarján melyeket a páncél hárított dolgát végezve. Mind-mind egyértelmű jelek, hogy igencsak kivette a részét a fiú a csatából, csak úgy, mint bajtársai. Nincs benne szánalom, nincs benne irgalom… ők sem adták ennek jelét. Jobbjának ujjai ráfeszülnek méretes kardjának markolatára… A hideg acél a magasba kúszik, ahogy két kézre fogja, vár egy idegtépő pillanatot, ahogy az előtte, sárban térdeplőre néz, kinek szemében félelem lángja, könny szökik arcára, mely vegyül egy sáros esőcseppel az égi háború maradványával mely a testén hagyta nyomát. Harminc körül lehet, csapzott szakáll és sártól ragadó hajtömeg, egyszerű páncélzat melytől mást fosztott meg vélhetően…
~ nincs kegyelem ~
Megállíthatatlan száguld az acél penge, hogy küldetését végezze, nem okoz csalódást… egyetlen egyszer sem…
Károgás tör ki a fekete holló csőréből amint tova száll, s megtalálja a kedvére valót… csillanó páncél, benne még tulaja maradványa, fejétől megfosztva… szénszín szemeit forgatva egy csapatot lát távolodni, éjfekete páncélok, ütemes léptek… *
//A városba érve… //
- Harcoltunk
* Szólal meg végül a lánynak amint visszatér gondolataiból s közben tovább haladnak, hogy végre biztos helyre jussanak. Jeges szemeit a macskakőről ismét előre emeli, mintha nem is volna szakadó eső körötte, arca rezzenéstelen tekint a cél felé… *
//A tisztáson…//
* Beleegyezőn bólint, ahogy visszanéz a lányról az éjfekete hátasra. Való igaz, végül is neki kell nevet adni az újdonsült bajtársnak. Egy utolsó simítás az elf kezektől aztán jobbnak látja a kis csapat indulóra fogni… az erősödő zápor is erre sarkallja őket.
A kantárnál fogva vezeti a lovat így lépdelnek egymás mellett. Egy név… ami megfelelő egy hátasnak, egy bajtársnak. Morfondírozása közben észre sem veszi , hogy Freyai is épp hasonlóképp cselekszik elméjében, csupán ő egészen más irányba terelte a gondolatait s ennek köszönhetően igencsak hátra maradt. Ütemes tocsogás jelzi a sietős tempóra váltott lány közeledtét, ki mikor beéri a fiút csak hamar megszabadul lábbelijétől. Ha neki így kényelmes… valóban egy természet leány nincs kétsége e felől a fiúnak. Némán hallgatja az aggodalmakat és a fura kis történetet pillanatra megfordulna a fejében, hogy az elfek lánya a természetben tán elvesztette az épp elméjűségét is nem csupán a lábbelijét ahogy a felfalt nőről beszél. De hamar eszébe jut a kis történet és a kaland amiről mesélt neki a lány így ez a dolog nem következik be…
Az egyre csak erősödő égi áldás már szinte függönyt húzott eléjük így igyekszenek megszaporázni lépteiket s hamar elhagyják a tisztás kellemes környezetét…
//A városba érve… //
- Ne aggódj. * Mondja végül nyugodtan * A fogadókban a pénz beszél…
* Teszi hozzá bíztató kis mosollyal arcán melyen most apró patakok törnek utat hála a kibontakozó viharnak, ahogy felé fordul… *
- Legyen a neve, Solaras. * léptei közben szólal meg egyszer csak megtörve a csendes menetelést a város esővel áztatott macskakövein *
- Az őseink nyelvén ez annyit tesz, Becsület.
* Mondja, majd a lóra tekint, s utána a lányra, hogy vajon mit szól hozzá.
Néhány égi dárda szalad keresztül a szürke égbolton jelezve a vihar hatalmas erejét. *
- Mifelénk a vihar is jégből van. Nyáron van csupán néhány nap mikor jég vagy hó vihar helyett eső zúdult az égből.
* elgondolkodik azon, hogy mit csináltak télen? fura kérdés s a válasz egyszerű *
- Ott mindig tél van. * Néz le a lányra, majd vissza előre s egy pillanatra a macskakőre… a zuhogó eső szakadatlan áztatja a talajt s kicsiny folyókat húz a fiú előtt… szemeit a földre mereszti s gondolataiba mélyed…
// A múlt öröksége… //
* Ében holló száll a szürke égen, szénszín szemeiben tükörképként terül az alatta lévő táj… sötét földtömeg, gazdájuktól megfosztott fegyverek, s gazdáik… holtan. Élettelen testek, vér áztatta sártenger…
Éjfekete páncélban egy tucat ember, harcosok. Egyforma feketeszín bőrpáncélzat fedi mindet, rajtuk a nem rég elvonult eső cseppjei kúsznak itt-ott vérrel keveredve, rezzenéstelen állnak sérüléseik ellenére. Fegyvereik véres pengéje immár nyugodtan pihen kezeikben. Mind egyformák, nincs kivétel…
Előttük jó tucatnyi ember térdepel a bíborszínnel vegyült sáros talajon. Szedett vetett társaság, útonállók, banditák, gyilkosok. A gyengék felett zsarnokoskodók, most még is arcukon a félelem, szívük a torkukban… szánalmas. Érzésektől mentesen figyeli őket a Fekete Sereg, rideg szemeik semmit mondón tekintenek rájuk a sisakrostélyok alól.
Kilép közülük egy, kinek a páncélja csupán parányit tér el a többitől, vállán átvetve földig érő szénfekete köpeny esőtől, vértől, alja pedig sártól áztatva feszül hátának. Magas délceg ember, középkorú lehet, sötét szakálla látszik a sisaktól s az alól itt-ott kiszökő vállig érő ében haja. *
- Darel!
* Szól hangosan, s az egyik a fekete seregből rögvest előlép. Jég kék szemei fordulnak tulajdon apja felé a sisak alól kivillanva. Szótlan vár csupán a parancsra. *
- Nincsenek túlélők, és nem ejtünk túszokat!
- Nincs kegyelem!
* Kapja meg végül a határozott parancsot, a térdeplők számára pedig a közelgő végzetet szívükben ez a hűvös hidegség még nagyobb félelmet kelt, mint maga a tény… vége az életnek… helyes, féljenek csak, most ők, s nem az ártatlanok.
Biccent végül a férfi s a fiú fordul. Kék szemei lassan úsznak végig az előtte lévőkön, jobb szemöldöke mellett bíborfolyó kúszik, hasfalán is vágás csak úgy, mint bal felkarján melyeket a páncél hárított dolgát végezve. Mind-mind egyértelmű jelek, hogy igencsak kivette a részét a fiú a csatából, csak úgy, mint bajtársai. Nincs benne szánalom, nincs benne irgalom… ők sem adták ennek jelét. Jobbjának ujjai ráfeszülnek méretes kardjának markolatára… A hideg acél a magasba kúszik, ahogy két kézre fogja, vár egy idegtépő pillanatot, ahogy az előtte, sárban térdeplőre néz, kinek szemében félelem lángja, könny szökik arcára, mely vegyül egy sáros esőcseppel az égi háború maradványával mely a testén hagyta nyomát. Harminc körül lehet, csapzott szakáll és sártól ragadó hajtömeg, egyszerű páncélzat melytől mást fosztott meg vélhetően…
~ nincs kegyelem ~
Megállíthatatlan száguld az acél penge, hogy küldetését végezze, nem okoz csalódást… egyetlen egyszer sem…
Károgás tör ki a fekete holló csőréből amint tova száll, s megtalálja a kedvére valót… csillanó páncél, benne még tulaja maradványa, fejétől megfosztva… szénszín szemeit forgatva egy csapatot lát távolodni, éjfekete páncélok, ütemes léptek… *
//A városba érve… //
- Harcoltunk
* Szólal meg végül a lánynak amint visszatér gondolataiból s közben tovább haladnak, hogy végre biztos helyre jussanak. Jeges szemeit a macskakőről ismét előre emeli, mintha nem is volna szakadó eső körötte, arca rezzenéstelen tekint a cél felé… *
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-07 10:29:35
Üzenet elküldve: 2014-05-07 10:29:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kovácsműhelyben az olvadt fém illata és hangos kalapácsolások hangja töri meg a piactér kellemes morajlását. Nem tudja pontosan, miért is akart bejönni ide, elvégre nem egy nagy harcos, de itt van és ez a lényeg. Talán a végén még megtetszik neki valami. Pipáját, még az ajtón kivül eloltva lép be a helység be és hangos szóval kezdeményezi a beszélgetést, megpróbálva túlkiabálni a bent lévő zajokat.*
-Szép jó napot!
*A kalapálás hirtelen abbamarad, majd széles mosolyt vesz fel a szakember arca és teljes figyelmét a gnómra szenteli.*
-Hasonlókat. Miben segíthetek?
-Háát. *Zrickrof kissé húzza a száját.* Megmondom őszintén, új vagyok errefelé és csak nézelődni jöttem ide. Egy magamfajtának nem éppen árulnak errefelé semmit!
-He? Magafajta? Mit takar az, hogy maga fajta? *Nevet fel a kovács.* Nincs olyan, hogy valaki ne találna valami magának valót az, aki betér ide! Pontosan mit is jelent ez a: 'Magamfajta', ha megkérdezhetem?
-Hát, amolyan alkimistának vallom magam, vagy legalábbis jól bánok a gyógynövényekkel, ha ez segít.
-Segít, hát! *Az előbbi kacagásból már csak egy enyhe mosoly látszódik.* Mit szólna egy üsthöz, hm?? Van kisebb, nagyobb, szebbnél szebb, kovácsoltvas üstjeim, mely tökéletes a főzőcskézéshez, akár étel, akár valami más, esetleg csak vízforralásra.
-Hmmm... Mennyiért adná a kisebbet? Nincs szükségem túl nagyra, sőt...
-A kis méretű üstért 40 aranyat kérek el és már viheti is! (Mesélő (Mesélőke))
-Remek.
*Kifizeti az üstöt és azt is, a többi vásárolt tárgya mellé helyezi. Az üst tényleg nem túl nagy, így az is belefér batyujába, de mást már tényleg nem tud magába fogadni, úgyhogy visszaindul a fogadóba, hogy legyárthassa a kencéket, valamint végre kitalálja, mi legyen a folyóparton lévő pengevirágokkal.*
-Szép jó napot!
*A kalapálás hirtelen abbamarad, majd széles mosolyt vesz fel a szakember arca és teljes figyelmét a gnómra szenteli.*
-Hasonlókat. Miben segíthetek?
-Háát. *Zrickrof kissé húzza a száját.* Megmondom őszintén, új vagyok errefelé és csak nézelődni jöttem ide. Egy magamfajtának nem éppen árulnak errefelé semmit!
-He? Magafajta? Mit takar az, hogy maga fajta? *Nevet fel a kovács.* Nincs olyan, hogy valaki ne találna valami magának valót az, aki betér ide! Pontosan mit is jelent ez a: 'Magamfajta', ha megkérdezhetem?
-Hát, amolyan alkimistának vallom magam, vagy legalábbis jól bánok a gyógynövényekkel, ha ez segít.
-Segít, hát! *Az előbbi kacagásból már csak egy enyhe mosoly látszódik.* Mit szólna egy üsthöz, hm?? Van kisebb, nagyobb, szebbnél szebb, kovácsoltvas üstjeim, mely tökéletes a főzőcskézéshez, akár étel, akár valami más, esetleg csak vízforralásra.
-Hmmm... Mennyiért adná a kisebbet? Nincs szükségem túl nagyra, sőt...
-A kis méretű üstért 40 aranyat kérek el és már viheti is! (Mesélő (Mesélőke))
-Remek.
*Kifizeti az üstöt és azt is, a többi vásárolt tárgya mellé helyezi. Az üst tényleg nem túl nagy, így az is belefér batyujába, de mást már tényleg nem tud magába fogadni, úgyhogy visszaindul a fogadóba, hogy legyárthassa a kencéket, valamint végre kitalálja, mi legyen a folyóparton lévő pengevirágokkal.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-06 10:35:30
Üzenet elküldve: 2014-05-06 10:35:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Piactéri kitérője után valami megmagyarázhatatlan erő a kovácsműhely felé vonzza Őt. Ahogy belép az ajtón, megcsapja arcát a meleg, mely a kohóból árad, s ez legalább oly furcsa, nyugodt érzést kelt benne, mint amit a legutóbbi sétája során tapasztalt a szegénynegyedben. Ez azonban mégis más. A nyomor ismerős érzete helyett a nyugodtság mellé gyermekkorából ismert izgatottság társul. Egy pillanatra lehunyja a szemeit - maga előtt látja kis falujának apró kovácsműhelyét, hol egy termetes, de annál kedélyesebb férfi épp egy acélkard megmunkálásán foglalatoskodik. Az illatok, a forróság, az izzó acél látványa, és a hangos, ámde viszonylag ütemes csattanása a kalapácsnak a pengén egyszersmind visszarántják egy elmúlt időbe. Egészen addig, míg a kovács elé nem toppan. *
- Mivel szolgálhatok az úrnak? * Hallja reszelős hangját, s ez kirántja a békés nosztalgiázásból. Összerezzenve pattannak fel szemei, melyeknek hatására úgy tűnik, a kovács kissé megszeppen - talán ijesztőnek hat a felemás írisz? Vagy csak Dward elméjével játszik emlékeinek édes ködje, hogy így elhomályosítsa gondolatait, s most beképzeli magának az egészet? Sosem tudhatja biztosan. Zöld csuklyáját hátrasöpri fekete, tarkóján összefogott hajáról, kicsit elburjánzott fekete szakállát dörzsölgetve pillant körbe. *
- Nagyszerű kard. * Jegyezi meg, ahogy tekintete azon acélpengére siklik, mely egy állványon pihen, bal oldalt a falnál. Dward odalép, de nem túl közel. * - Szabad...?
- Tessék csak, nyugodtan.
* A férfi a kezébe veszi a szépen megmunkált fegyvert. Azon gondolkozik, mikor látott hasonlót utoljára? Az idejét sem tudja már. Lendületes mozdulattal kihúzza a hüvelyből a pengét, s az zenélve szeli a levegőt - borotvaéles kard. *
- Látom ért a fegyverekhez. * Jegyzi meg a kovács. *
- Ilyen biztosan nem jelenteném ki. * Feleli Dward szerény mosollyal, majd visszateszi a kardot a helyére. *
- Szolgálhatok valamivel esetleg?
- Nem, köszönöm. Csak benéztem... talán majd máskor. * Magabiztos félmosolyt villant. * Meg tudná mondani, merre jutok az Artheniori erdőbe?
- Természetesen - akár innen, a műhelyemből. * Mutat hátra, egy ajtó felé, mely egy kis helyiségbe vezet. * - Az az ajtó épp az erdőre nyílik.
- Köszönöm * Biccent a férfi, majd megindul hátra, és kilép az ajtón az Artheniori erdőbe. *
- Mivel szolgálhatok az úrnak? * Hallja reszelős hangját, s ez kirántja a békés nosztalgiázásból. Összerezzenve pattannak fel szemei, melyeknek hatására úgy tűnik, a kovács kissé megszeppen - talán ijesztőnek hat a felemás írisz? Vagy csak Dward elméjével játszik emlékeinek édes ködje, hogy így elhomályosítsa gondolatait, s most beképzeli magának az egészet? Sosem tudhatja biztosan. Zöld csuklyáját hátrasöpri fekete, tarkóján összefogott hajáról, kicsit elburjánzott fekete szakállát dörzsölgetve pillant körbe. *
- Nagyszerű kard. * Jegyezi meg, ahogy tekintete azon acélpengére siklik, mely egy állványon pihen, bal oldalt a falnál. Dward odalép, de nem túl közel. * - Szabad...?
- Tessék csak, nyugodtan.
* A férfi a kezébe veszi a szépen megmunkált fegyvert. Azon gondolkozik, mikor látott hasonlót utoljára? Az idejét sem tudja már. Lendületes mozdulattal kihúzza a hüvelyből a pengét, s az zenélve szeli a levegőt - borotvaéles kard. *
- Látom ért a fegyverekhez. * Jegyzi meg a kovács. *
- Ilyen biztosan nem jelenteném ki. * Feleli Dward szerény mosollyal, majd visszateszi a kardot a helyére. *
- Szolgálhatok valamivel esetleg?
- Nem, köszönöm. Csak benéztem... talán majd máskor. * Magabiztos félmosolyt villant. * Meg tudná mondani, merre jutok az Artheniori erdőbe?
- Természetesen - akár innen, a műhelyemből. * Mutat hátra, egy ajtó felé, mely egy kis helyiségbe vezet. * - Az az ajtó épp az erdőre nyílik.
- Köszönöm * Biccent a férfi, majd megindul hátra, és kilép az ajtón az Artheniori erdőbe. *
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-04 01:41:24
Üzenet elküldve: 2014-05-04 01:41:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
* Van még néhány dolog a városban mielőtt útnak indulhatna. Néhány elintézni való, ezek közül egy éppen ide, a kovácshoz vezette, bajtársát kell átalakítassa kissé…
Benyit át az épületbe s rögvest a mesterhez lép. *
- Jó napot!
- Jót!
* Szól vissza a kovács mester, nagydarab férfi ember, középkorú lehet. Alkatán látszik a kemény munka. Leveszi hátáról kardját s a pultra helyezi. *
- Szép darab
* Jegyzi meg a kovács ahogy végig méri a míves pengét. *
- Kissé megviselt már, nem ártana neki egy élezés, helyrehozás.
* Néz kérdőn a férfira ki méregeti az igen szép darabot. *
- Meglátom mit tehetek!
- Jöjjön vissza pár nap múlva, most igen sok a dolgom!
* Mondja végül a kovács egy bólintás kíséretében, hogy elvállalja a munkát. *
- De nem lesz olcsó!
* Fűzi még hozzá mire a fiú egyszerűen válaszol. *
- Nem is gondoltam, hogy az lesz.
* Végül távozik a fiatalember maga mögött zárva az ajtót… hát majd visszatér pár nap múlva, ahogy azt a kovás kérte tőle… *
Benyit át az épületbe s rögvest a mesterhez lép. *
- Jó napot!
- Jót!
* Szól vissza a kovács mester, nagydarab férfi ember, középkorú lehet. Alkatán látszik a kemény munka. Leveszi hátáról kardját s a pultra helyezi. *
- Szép darab
* Jegyzi meg a kovács ahogy végig méri a míves pengét. *
- Kissé megviselt már, nem ártana neki egy élezés, helyrehozás.
* Néz kérdőn a férfira ki méregeti az igen szép darabot. *
- Meglátom mit tehetek!
- Jöjjön vissza pár nap múlva, most igen sok a dolgom!
* Mondja végül a kovács egy bólintás kíséretében, hogy elvállalja a munkát. *
- De nem lesz olcsó!
* Fűzi még hozzá mire a fiú egyszerűen válaszol. *
- Nem is gondoltam, hogy az lesz.
* Végül távozik a fiatalember maga mögött zárva az ajtót… hát majd visszatér pár nap múlva, ahogy azt a kovás kérte tőle… *
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-03 21:49:51
Üzenet elküldve: 2014-05-03 21:49:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Most, hogy túl van a piactéri forgatagon, beszerezte a megfelelő varázsitalt - legalábbis reméli -, hogy elvégezhesse az erejének amulettbe ültetését, és mindezt még megfejelte azzal is, hogy száz arany nyereményre szert tett a holdudvari játékokban, igen jókedvvel tér vissza a kovácsműhelybe. Reményei szerint végre elkészült a felszerelés, amit pár napja megrendelt a kovácstól, és végre átveheti azt - bár egy újabb nagyobb összeget kell itt hagynia, nem bánja, hisz egy igen jó minőségű tárgyhoz jut hozzá.
Belép a műhelybe, megvárja a kovácsmestert, majd kifizeti számára a pénzt, végül pedig átveszi a vértet, amit fel is vesz magára. Bár nem kenyere az ilyen komoly páncélzat, mert lelassítja, de hála neveltetésének és erőnléti fejlődésének, rövidtávon teljesen ignorálni tudja a negatív részeit a vértnek, például azt, hogy lelassítja vagy fárasztja.*
Belép a műhelybe, megvárja a kovácsmestert, majd kifizeti számára a pénzt, végül pedig átveszi a vértet, amit fel is vesz magára. Bár nem kenyere az ilyen komoly páncélzat, mert lelassítja, de hála neveltetésének és erőnléti fejlődésének, rövidtávon teljesen ignorálni tudja a negatív részeit a vértnek, például azt, hogy lelassítja vagy fárasztja.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-16 12:59:54
Üzenet elküldve: 2014-04-16 12:59:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Kellőképpen körbejárta a környéket, úgy dönt, hogy ideje ismét betérni a kovácshoz, megnézni, hogy van-e bármi újdonság számára. Kissé csalódottan tekint körbe, hogy még mindig ugyan azokat a portékákat árulja a kovács, mint azelőtt, bár tudja, hogy nem minden van kint a falon, vannak speciális eszközök és fegyverek, amiket csak a "megfelelő" egyének kaphatnak meg. Ilwen érdeklődik is ezek iránt a kovácstól, de sajnos érdemi információt nem kap. "Majd ha kellőképpen felkészültnek látlak, felajánlom ezen lehetőségeket." A kovács eléggé meggyőzhetetlen látszik, így a vörös köpenyes számára nincs ok, amiért tovább maradna. Tulajdonképpen a helyszínt nem használja másra, minthogy az erdőből visszajusson a város szívébe, a piactérre, majd onnan továbbhaladjon.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-14 11:38:48
Üzenet elküldve: 2014-04-14 11:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Belépve a kovácsműhelybe egyből megérzi az olvadt fém illatát. Ennél már csak egy dolgot szeret jobban mégpedig azt a hangot amikor két fegyver összecsap. Nincs is számára nagyobb öröm mint amikor a két fegyver halálos táncát járja.*
~Végre megszabadulhatok néhány aranytól.~ *Gondolja magába és érdeklődéssel tekint körbe és odalép az inashoz és végigméri majd érces hangján megszólal.*
-Fiú egy olyan fegyvert keresek ami méltó egy harcos kezébe. Nem gyerekes játékszerre amivel maximum a másik szemét tudom kiszúrni.- *Majd leemeli hátáról hatalmas egyszerű pallosát.*
~Végre megszabadulhatok néhány aranytól.~ *Gondolja magába és érdeklődéssel tekint körbe és odalép az inashoz és végigméri majd érces hangján megszólal.*
-Fiú egy olyan fegyvert keresek ami méltó egy harcos kezébe. Nem gyerekes játékszerre amivel maximum a másik szemét tudom kiszúrni.- *Majd leemeli hátáról hatalmas egyszerű pallosát.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-12 15:26:24
Üzenet elküldve: 2014-04-12 15:26:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Imádja az artheniori reggeleket. Bármely évszak is hagyja nyomát a környező vidéken s a városon, valahogy mindég üdítő kilépnie a friss, kissé csípős levegőre. Esőillatnak most nyoma sincs, helyébe az udvarban zöldellő fű és fák jellegzetes aromájával telik meg teste, amint mélyet szippant belőle.
Hófehér orcáira gyengéd pír ül ki a hűs miatt, azonban nem mondhatná, hogy fázik. Egyedül még fülein lehetne felfedezni visszafogott pirosságot, de miként amazok hajának óvó takarásában vannak, erre semmi esély.
Néhány percet elidőzik odakint, hogy kiélvezhesse a lágy, melengető napsugarakkal köszöntött reggelt, majd útnak indul az erdő felé, miként onnét a legegyszerűbb elérnie a kovács műhelyét. Manapság igen gyakori vendége az öregnek és inasának, mivel őket amolyan biztos bástyának tartja a környéken. Hiába ismert meg megannyi szerzetet, embert, éj elfet egyaránt, amazok valamiként mindég eltűntek, nem úgy, mint e két fazon.
Kedveli is a náluk töltött időt, különleges kardokat szemlélhet, tán egy-két fortélyt meg is tanulhat a kardkészítés művészetéről, na nem mintha bármikor kovácsnak kívánna állni, azonban kíváncsisága erre is kiterjed. Aztán ott van a kötetlen, könnyed beszéd, szinte bármiről. Az élet egyszerűségéről, az egyes kalandokról és esetekről a szomszédos erőségben, no meg a különbnél különb megrendelőkről, kiknek nevét a kovács sosem fedi fel, de az eset elbeszélését nem tartja bűnnek.
Ezeknek fényében nem lenne hazugság azt állítani, Aravae már alig várja, hogy megérkezzen a jólelkű barátokhoz.
Nem is fecséreli az idejét kitérőkkel, bámészkodással, helyébe amilyen gyorsan csak tud, siet a műhelybe, hol már várják érkeztét.
A délelőtt nagy része nem is mással telik, mint a fentebb említett kötetlen beszélgetéssel, és a kardok megvitatásával. Addig is van ideje sajátjait rendbe szedi, kifényezni, megélezni, nehogy elvesszék előnyös, halálos tulajdonságaikat. Ennél jobb időtöltést ha lehetne sem tudna kívánni, olykor ennyi is elég a boldogsághoz és egy teljes naphoz. Persze nem marad hálátlan, mert bár odahaza annyira nem tudta ellesni a kovácsok munkáját, néhány apró fortély megmaradt az emlékezetében elmondásokból, miket nem rest a Mester tudtára adni, hátha újdonsággal szolgálhat számára az információ, s hasznosítani is tudja.
Nem gondolja, hogy a Mithranielek tudását Thilgor földjébe kéne zárni, főként, ha már vándorlásra esett lehetősége, és távoli világokat láthat. Csekély az esélye annak, hogy az ott élők valaha tudomást szereznének ezen eszmecserékről, vagy vándorútra kelnének, hogy tovább örökítsék tudásukat. Márpedig, ha a világ így halad, nem kizárt, hogy előbb-utóbb népük is elpusztul, s miként családjának csak ezen ága foglalatoskodik a kardkészítéssel, úgy örök nyugalomra kárhozna a tudás, s így végleg letűnnének a világ emlékezetéből.
Ezt pedig igazán nem szeretné, úgy kívánja, ne csak íjász rokonaik nyerjenek hírt és örök létet, az ő hagyatékuk is szálljék tovább az utókornak. *
Hófehér orcáira gyengéd pír ül ki a hűs miatt, azonban nem mondhatná, hogy fázik. Egyedül még fülein lehetne felfedezni visszafogott pirosságot, de miként amazok hajának óvó takarásában vannak, erre semmi esély.
Néhány percet elidőzik odakint, hogy kiélvezhesse a lágy, melengető napsugarakkal köszöntött reggelt, majd útnak indul az erdő felé, miként onnét a legegyszerűbb elérnie a kovács műhelyét. Manapság igen gyakori vendége az öregnek és inasának, mivel őket amolyan biztos bástyának tartja a környéken. Hiába ismert meg megannyi szerzetet, embert, éj elfet egyaránt, amazok valamiként mindég eltűntek, nem úgy, mint e két fazon.
Kedveli is a náluk töltött időt, különleges kardokat szemlélhet, tán egy-két fortélyt meg is tanulhat a kardkészítés művészetéről, na nem mintha bármikor kovácsnak kívánna állni, azonban kíváncsisága erre is kiterjed. Aztán ott van a kötetlen, könnyed beszéd, szinte bármiről. Az élet egyszerűségéről, az egyes kalandokról és esetekről a szomszédos erőségben, no meg a különbnél különb megrendelőkről, kiknek nevét a kovács sosem fedi fel, de az eset elbeszélését nem tartja bűnnek.
Ezeknek fényében nem lenne hazugság azt állítani, Aravae már alig várja, hogy megérkezzen a jólelkű barátokhoz.
Nem is fecséreli az idejét kitérőkkel, bámészkodással, helyébe amilyen gyorsan csak tud, siet a műhelybe, hol már várják érkeztét.
A délelőtt nagy része nem is mással telik, mint a fentebb említett kötetlen beszélgetéssel, és a kardok megvitatásával. Addig is van ideje sajátjait rendbe szedi, kifényezni, megélezni, nehogy elvesszék előnyös, halálos tulajdonságaikat. Ennél jobb időtöltést ha lehetne sem tudna kívánni, olykor ennyi is elég a boldogsághoz és egy teljes naphoz. Persze nem marad hálátlan, mert bár odahaza annyira nem tudta ellesni a kovácsok munkáját, néhány apró fortély megmaradt az emlékezetében elmondásokból, miket nem rest a Mester tudtára adni, hátha újdonsággal szolgálhat számára az információ, s hasznosítani is tudja.
Nem gondolja, hogy a Mithranielek tudását Thilgor földjébe kéne zárni, főként, ha már vándorlásra esett lehetősége, és távoli világokat láthat. Csekély az esélye annak, hogy az ott élők valaha tudomást szereznének ezen eszmecserékről, vagy vándorútra kelnének, hogy tovább örökítsék tudásukat. Márpedig, ha a világ így halad, nem kizárt, hogy előbb-utóbb népük is elpusztul, s miként családjának csak ezen ága foglalatoskodik a kardkészítéssel, úgy örök nyugalomra kárhozna a tudás, s így végleg letűnnének a világ emlékezetéből.
Ezt pedig igazán nem szeretné, úgy kívánja, ne csak íjász rokonaik nyerjenek hírt és örök létet, az ő hagyatékuk is szálljék tovább az utókornak. *
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-12 15:06:25
Üzenet elküldve: 2014-04-12 15:06:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Borsovád Magori megvárja a kovácsmestert, hogy elkészítse a kért árut. Érzi a tűz melegét amely a műhely részéből árad ki. A szén ereje hatalmas tűzzé válik. Magas hőmérsékleten a fém megolvad. Íjászunk látja, amint a vas tömb olvadni kezd és a kovács kiönti formába a fémet. Kalandorunk tovább már nem hallgatózik. Inkább falon lévő fegyvereket csodálja. Nomádként nem szokta meg, hogy ennyi fém páncélt láson, amiben nehéz mozogni. Szereti a könnyebb páncélokat, mint a bőr. Nem akadályozza a szabad mozgásban. Ott van a kezében íja is. Ez a szabadság jelképe, amely egy madarat is szimbolizálhat a nyílvesszők véget.*
- Jó uram, készen van az eszköz.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.15 08:46:41, a következő indokkal:
Jeljavítás.
- Jó uram, készen van az eszköz.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.15 08:46:41, a következő indokkal:
Jeljavítás.
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-11 20:52:15
Üzenet elküldve: 2014-04-11 20:52:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Miután az edzéssel végzett, be kell látnia, hogy felszerelésére is ráférne egy kis tupírozás. Biztos tud jobbat adni a kovács mostani kardja helyett, s talán egy páncélt is. Persze, ostorát nem adná, hiszen Xselyahra tulajdona volt, szívéhez nőtt már. Ám pengéjét le fogja cserélni. Talán nem ártana egy teljes felszerelésújítás, egy ahhoz hasonló, mint ami a mélyben volt az övé, mikor még a család testőre is volt, nem csak tagja. Ilyen a hímek sorsa, ha matróna ül a trónuson.
Belépve megcsapja a műhely meleg, párától terhes levegője. Nem a legkellemesebb, sokkal jobban szereti Denawarien a hűvös helyeket, de el tudja viselni.*
- Szép estét!
*Köszön, ha már úgyis lassan éjbe hajlik az idő. Úgy lép a műhely pultjához, hogy még nincs konkrét elképzelése.*
- Mondja csak, jó uram, miféle fémekkel dolgozik? Van nemesebb, mint amit a ficsúrok forgatnak kardjukban? Szeretném, ha az én pengém erősebb lenne az összes nyálas képű bájgúnár fegyverénél, ehhez pedig a segítségét kérem, s alaposan megfizetem. Szóval? S mielőtt feledném, páncélra is szükségem lesz. Természetesen, abból is a lehető legjobb minőségben. Minél jobbat készít, annál jobban megfizetem, természetesen.
*Mondja szépen formázva a betűket, hogy jól érthesse a kovács. Bizony, Denawarien nem fog spórolni, ha már a fegyveréről van szó. Amúgy se tenné, hiszen van miből fedezni, a Dwirinthalen család nem pénz nélkül lehet a város egyik legismertebb nemesi családja. Talán ideje lenne másokkal is tudatni, hogy mennyire ismerniük kellene ezt a sötételf famíliát.*
Belépve megcsapja a műhely meleg, párától terhes levegője. Nem a legkellemesebb, sokkal jobban szereti Denawarien a hűvös helyeket, de el tudja viselni.*
- Szép estét!
*Köszön, ha már úgyis lassan éjbe hajlik az idő. Úgy lép a műhely pultjához, hogy még nincs konkrét elképzelése.*
- Mondja csak, jó uram, miféle fémekkel dolgozik? Van nemesebb, mint amit a ficsúrok forgatnak kardjukban? Szeretném, ha az én pengém erősebb lenne az összes nyálas képű bájgúnár fegyverénél, ehhez pedig a segítségét kérem, s alaposan megfizetem. Szóval? S mielőtt feledném, páncélra is szükségem lesz. Természetesen, abból is a lehető legjobb minőségben. Minél jobbat készít, annál jobban megfizetem, természetesen.
*Mondja szépen formázva a betűket, hogy jól érthesse a kovács. Bizony, Denawarien nem fog spórolni, ha már a fegyveréről van szó. Amúgy se tenné, hiszen van miből fedezni, a Dwirinthalen család nem pénz nélkül lehet a város egyik legismertebb nemesi családja. Talán ideje lenne másokkal is tudatni, hogy mennyire ismerniük kellene ezt a sötételf famíliát.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-06 11:19:04
Üzenet elküldve: 2014-04-06 11:19:04
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Egy kocsi áll meg a műhely előtt. A kovácsnak ismerős a függöny de, nem tud rájönni ki lehet az. Mikor a kocsis leszáll és kinyitja az ajtót az urának akkor jön rá a kovács ki is érkezett hozzá. Magában már most elkezd káromkodni de, mégis egy nyájas arckifejezést vesz fel az újonnan érkezett ifjú felé. Alon nem törődik vele. Belép és elkezdi nézegetni a falon lévő fegyvereket. A legtöbbet túl durvának tartja de, van amelyik kecses és pont illik hozzá.*
-Egy vívókardot szeretnék. Díszes legyen és legyen rajta a családom címere.
*A kovács ezt felírja egy papírfecnire majd bólint a nemes felé, hogy meglesz. Alon szó nélkül elhagyja az épületet. Nem szereti a kovácsműhely bűzét.*
-Egy vívókardot szeretnék. Díszes legyen és legyen rajta a családom címere.
*A kovács ezt felírja egy papírfecnire majd bólint a nemes felé, hogy meglesz. Alon szó nélkül elhagyja az épületet. Nem szereti a kovácsműhely bűzét.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-05 15:43:46
Üzenet elküldve: 2014-04-05 15:43:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Újra szabadon- Seorical Ackehrin//
*Barátnője a lejövetelt illetően gyorsabb megoldás mellett dönt. Gyorsabb tempóban sétálnak. A fák egyre ritkábban állnak, s lelassítanak. Egy város tárul a szemük elé. Barátnője holtsápadtá válik, bár Seorical bőre amúgy is elég világos. Ő is megijed, de kíváncsi is. Ha nem lennének ekkora slamasztikában, biztosan körülnézne. Barátnőjével visszarohan az erdőbe, de egy idő után elkapja a karját és megállítja.*
- Most visszafelé rohanunk. Lehet, hogy az ellenség karjaiba! Mit tegyünk?
~Szorult helyzetben vagyunk, de nem rohanhatunk vissza, hisz már lehet, hogy ott vannak, ahol nemrég mi tartózkodtunk.~
*Barátnője a lejövetelt illetően gyorsabb megoldás mellett dönt. Gyorsabb tempóban sétálnak. A fák egyre ritkábban állnak, s lelassítanak. Egy város tárul a szemük elé. Barátnője holtsápadtá válik, bár Seorical bőre amúgy is elég világos. Ő is megijed, de kíváncsi is. Ha nem lennének ekkora slamasztikában, biztosan körülnézne. Barátnőjével visszarohan az erdőbe, de egy idő után elkapja a karját és megállítja.*
- Most visszafelé rohanunk. Lehet, hogy az ellenség karjaiba! Mit tegyünk?
~Szorult helyzetben vagyunk, de nem rohanhatunk vissza, hisz már lehet, hogy ott vannak, ahol nemrég mi tartózkodtunk.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073