//Ízisz//
*Hősünket nem csak a meglepetések miatt érik megrázkódtatások, hanem a derék mesterember kezének köszönhetően is. Miután sikerül feltűnésmentesen leválasztania mellkasába passzírozódott gerincét, visszagyömöszölni kigúvadt szemét a helyére, és általa elfogadhatónak tartott mosolyt erőltetnie arcára, már a termékbemutatásnál járnak. A bolond fehérnép kijelentést nem is kommentálja, hisz bár teljesen egyetért vele, tökéletesen tisztában van vele, hogy az említett népcsoportnak olyan füle, mint a sólyomnak a szeme. Vagy valami hasonló.
De, hogy ne terelődjön el figyelme, megszemléli a gyilokszerszámot. Na, nem mintha annyira értene a legtöbb halálosztó eszközhöz, de azokkal egész jól elvan, amikkel messziről lehet osztani az áldást. Fő a biztonság, ugye.
És ez a derék számszeríj pont profilba vág! És, hogy teljesen őszinte legyen, tökéletesen meg is felel a célnak. El is határozza, hogy majd magánhasználatra is beszerez egyet, amolyan „végső érvnek jó lesz” alapon.*
- Remek, igazán, sőt! Csodálatos. És mégis, meddig tartana, ezen kívül hármat csinálni? Lehet, hogy kell egy negyedik is, ha belefér az időmbe…
*Folytatná annak ecsetelését, hogy mennyire is sürgős lenne neki a dolog és egy nagy adag teljesen légből kapott, de fontosnak hangzó momentummal megfejelné a mesét, ám ekkor visszatér a legendák felesége, és nem csak hamukázott a pogácsákról. Bár Halax messze áll a törpe seregek hadtáp szükségleteitől, azért legalább illemből töm kettő sósat a szájába, majd markol jobbal és ballal is a pogácsák közé. Nehogy már megsértse a háziakat! Az az álmoskönyv szerint káros az egészségre.
Elégedett morranásokkal és elragadott arckifejezéssel adja tudtára a konyhatündérnek, hogy tetszik neki a pogácsa. A családias hangulatú férj-feleség beszélgetés közben heves rágásba kezd, és némi diszkrét fulladozás után szabaddá teszi beszélőkéjét. Épp időben.*
- És mégis, mennyi lenne az annyi? Tokkal-vonóval, mindennel?