Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-12-24 14:31:56
Üzenet elküldve: 2014-12-24 14:31:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Lanix Tasaqva //
* Bizony befurakodott és mily csoda, senki egy szót sem szolt. Nem kiabáltak rá, hogy mit keres a sor elején, nem kérdezték miért gondolja, hogy bármi efféléhez joga volna. Egyszerűen csak hagyták, hogy szétnézzen, válogasson és természetesen semmit se válasszon ki. Látott egy vagy két érdekes kardot, talán még egy finoman megmunkált tőrt is de pénze most épp nincs rá való, na meg a sajátja sem elvetendő. Egy pillanatra átvillan az agyán, hogy talán a sajátját eladni volna érdemesebb, de végül inkább megtartja az értékes csont tőrt és egy ki tudja honnan szerzett szöggel tér vissza Lanix mellé.
Figyelmesen hallgatja az alkut, pontosabban hallgatná, ha hallana valamilyen árat.*
- Mond mennyibe kerül a választott kard? *kérdezi és előre érzi nemsokára rosszallóan fogja a fejét csóválni.*
* Bizony befurakodott és mily csoda, senki egy szót sem szolt. Nem kiabáltak rá, hogy mit keres a sor elején, nem kérdezték miért gondolja, hogy bármi efféléhez joga volna. Egyszerűen csak hagyták, hogy szétnézzen, válogasson és természetesen semmit se válasszon ki. Látott egy vagy két érdekes kardot, talán még egy finoman megmunkált tőrt is de pénze most épp nincs rá való, na meg a sajátja sem elvetendő. Egy pillanatra átvillan az agyán, hogy talán a sajátját eladni volna érdemesebb, de végül inkább megtartja az értékes csont tőrt és egy ki tudja honnan szerzett szöggel tér vissza Lanix mellé.
Figyelmesen hallgatja az alkut, pontosabban hallgatná, ha hallana valamilyen árat.*
- Mond mennyibe kerül a választott kard? *kérdezi és előre érzi nemsokára rosszallóan fogja a fejét csóválni.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-12-23 12:14:38
Üzenet elküldve: 2014-12-23 12:14:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Zora//
*A nő elbeszéléséből annyit szűrt le, hogy ezek a Kárhozottak olyanok mint az utcakölykök csak ők nagyban nyomulnak. A nő engedélyezi a tegeződést, aminek Lanix örül. Egy, mert utál magázódni, kettő, jobban elvegyülhetnek, mert így a többiek tudják, hogy nem most találkoztak először. Ebben persze tévednek, de az a fő, hogy sohase kapjanak el. Ehhez pedig bármilyen fegyvert alkalmazhatsz.
Úgy gondolkodik, hogy ha a nőnek szabad neki is szabad. Előrefurakodik a tömegben, majd ő is szemügyre veszi az árut. *
-Hmm. Talán egy vívókard kellene döfködni. Vagy esetleg egy szablya. Bár a vagdosás nem az én világom. Ez a rövidkard túl hosszú. Hmmm. Érdekes, még meglátom.
*Akár előrejöttek, akár nem, muszáj lesz megvárni a sort és kikérni a mester ajánlatát. Persze jönnek a segítőkész inasok, de ingerülten elhessegeti őket. Nem szereti őket, nem értik a dolgukat. Vár, hogy mikor kerülnek már sorra. Közben nem szól Zorához, már nincs megbeszélnivalójuk. Az azonban feltűnt neki, hogy a nő nem vett olyasmit a piacon, amit mondott. Mit is mondott? Gyümölcsöt? Azt valószínűleg a Kárhozottaknak vinné. *
~Furcsa lények járnak errefelé, mióta nem jártam itt. Itt minden megváltozott. ~
Lassacskán sorra kerül. A kovácsmester rá néz és várja, hogy vegyen végre valamit. Lanix egy néma percig még nézi az árut. A kovács ingerülten néz rá. *
-Uram, vegyen valamit, vagy álljon ki a sorból!
-Azt semmiképp nem szeretnék. Lássuk csak. Azt hiszem egy vívókard lesz. Igen, egy vívókardot szeretnék.
*Tudja, hogyha megőrzi nyugalmát azzal kitudja hozni az embereket a sodrukból, és azt mindennél jobban szereti. A kovács int egy inasnak, aki feljegyzi a kardot. *
-Rendben. Holnap jöhet érte. Viszlát!
-Viszlát.
*A kovács még egy utolsó sötét pillantást vet rá, majd a következő vásárlóval foglalkozik. Lanix odébbáll, majd azon gondolkozik, hogy jó választás volt e, a vívókard. Bár, döfködni úgy is szeret, és ezt nem feltétlenül az ölésre érti. *
A hozzászólás írója (Lanix Tasaqva) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.23 12:25:48
*A nő elbeszéléséből annyit szűrt le, hogy ezek a Kárhozottak olyanok mint az utcakölykök csak ők nagyban nyomulnak. A nő engedélyezi a tegeződést, aminek Lanix örül. Egy, mert utál magázódni, kettő, jobban elvegyülhetnek, mert így a többiek tudják, hogy nem most találkoztak először. Ebben persze tévednek, de az a fő, hogy sohase kapjanak el. Ehhez pedig bármilyen fegyvert alkalmazhatsz.
Úgy gondolkodik, hogy ha a nőnek szabad neki is szabad. Előrefurakodik a tömegben, majd ő is szemügyre veszi az árut. *
-Hmm. Talán egy vívókard kellene döfködni. Vagy esetleg egy szablya. Bár a vagdosás nem az én világom. Ez a rövidkard túl hosszú. Hmmm. Érdekes, még meglátom.
*Akár előrejöttek, akár nem, muszáj lesz megvárni a sort és kikérni a mester ajánlatát. Persze jönnek a segítőkész inasok, de ingerülten elhessegeti őket. Nem szereti őket, nem értik a dolgukat. Vár, hogy mikor kerülnek már sorra. Közben nem szól Zorához, már nincs megbeszélnivalójuk. Az azonban feltűnt neki, hogy a nő nem vett olyasmit a piacon, amit mondott. Mit is mondott? Gyümölcsöt? Azt valószínűleg a Kárhozottaknak vinné. *
~Furcsa lények járnak errefelé, mióta nem jártam itt. Itt minden megváltozott. ~
Lassacskán sorra kerül. A kovácsmester rá néz és várja, hogy vegyen végre valamit. Lanix egy néma percig még nézi az árut. A kovács ingerülten néz rá. *
-Uram, vegyen valamit, vagy álljon ki a sorból!
-Azt semmiképp nem szeretnék. Lássuk csak. Azt hiszem egy vívókard lesz. Igen, egy vívókardot szeretnék.
*Tudja, hogyha megőrzi nyugalmát azzal kitudja hozni az embereket a sodrukból, és azt mindennél jobban szereti. A kovács int egy inasnak, aki feljegyzi a kardot. *
-Rendben. Holnap jöhet érte. Viszlát!
-Viszlát.
*A kovács még egy utolsó sötét pillantást vet rá, majd a következő vásárlóval foglalkozik. Lanix odébbáll, majd azon gondolkozik, hogy jó választás volt e, a vívókard. Bár, döfködni úgy is szeret, és ezt nem feltétlenül az ölésre érti. *
A hozzászólás írója (Lanix Tasaqva) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.23 12:25:48
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-12-20 22:00:58
Üzenet elküldve: 2014-12-20 22:00:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Lanix Tasaqva //
* Lassanként enged a jég, bár Lanixhoz hasonlatos hímmel eddig még nem találkozott. Halvány mosoly suhan át arcán amint terhe felét átveszi tőle a még alig ismerős, ennél már csak annak örülne jobban ha az egészet ő cipelné, na de hát ő nem az Aleandar család hímjei vagy szolgálói közül való.*
- Köszönöm. *mosolyog Lanixra. Sokan és sok mindenre tanították, mélységiek a sötételfek követelményeire, majd az emberek a saját elvárásaikra és ebből sikerült Zorának összeraknia valamit amit mindig is saját pajzsaként forgat érdekei szerint. Ha kell kedves mint egy elf nő, simulékony mint egy tündérke, ha kell csavaros észjárású mint a legkomiszabb gnómok vagy akarnom mint a mélységi nőstények.
A félvér szavai megmosolyogtatják. Meséljen a Kárhozottakról? Mégis mit hisz ő maga is alig ismeri őket. Egyben biztos, vissza kell térnie, hogy borsot törhessen a főnök orra alá.*
- Hát a Kárhozottak furcsa lények. Mind szeretik az italt, és a tömlöcöket is. Szép helyen laknak, legalábbis nekem nagyon tetszett viszont nem túl barátságosak. Amikor fent voltam akkor egy fiú olyan arccal belezte ki a kedvenc kutyáját mintha csak aludni küldte volna.
* Sejti, hogy szavai kissé kuszák, talán pont ezért teszi hozzá egy barátságos mosoly után.*
- Természetesen tegeződhetünk. Szóval közéjük tartozom vérségi jogon.
* Azt már nem magyarázza el, hogy ez a vérségi jog abból áll, hogy a Kárhozottak első vezére volt az öccse akit buta baleset ért a szirteken.
Sehova nem siet. Érdeklődve lép be a kovácshoz, hogy a sorban állókat lekörözve befurakodjon a fegyvereket felsorakoztató pultok elé. A két ásót az ajtóban letámasztja, a fegyvereket végig mustrálja majd visszalépdel Lanix mellé, hogy kiváncsian kérdezzen.*
- Pontosan mit akarsz venni?
* Lassanként enged a jég, bár Lanixhoz hasonlatos hímmel eddig még nem találkozott. Halvány mosoly suhan át arcán amint terhe felét átveszi tőle a még alig ismerős, ennél már csak annak örülne jobban ha az egészet ő cipelné, na de hát ő nem az Aleandar család hímjei vagy szolgálói közül való.*
- Köszönöm. *mosolyog Lanixra. Sokan és sok mindenre tanították, mélységiek a sötételfek követelményeire, majd az emberek a saját elvárásaikra és ebből sikerült Zorának összeraknia valamit amit mindig is saját pajzsaként forgat érdekei szerint. Ha kell kedves mint egy elf nő, simulékony mint egy tündérke, ha kell csavaros észjárású mint a legkomiszabb gnómok vagy akarnom mint a mélységi nőstények.
A félvér szavai megmosolyogtatják. Meséljen a Kárhozottakról? Mégis mit hisz ő maga is alig ismeri őket. Egyben biztos, vissza kell térnie, hogy borsot törhessen a főnök orra alá.*
- Hát a Kárhozottak furcsa lények. Mind szeretik az italt, és a tömlöcöket is. Szép helyen laknak, legalábbis nekem nagyon tetszett viszont nem túl barátságosak. Amikor fent voltam akkor egy fiú olyan arccal belezte ki a kedvenc kutyáját mintha csak aludni küldte volna.
* Sejti, hogy szavai kissé kuszák, talán pont ezért teszi hozzá egy barátságos mosoly után.*
- Természetesen tegeződhetünk. Szóval közéjük tartozom vérségi jogon.
* Azt már nem magyarázza el, hogy ez a vérségi jog abból áll, hogy a Kárhozottak első vezére volt az öccse akit buta baleset ért a szirteken.
Sehova nem siet. Érdeklődve lép be a kovácshoz, hogy a sorban állókat lekörözve befurakodjon a fegyvereket felsorakoztató pultok elé. A két ásót az ajtóban letámasztja, a fegyvereket végig mustrálja majd visszalépdel Lanix mellé, hogy kiváncsian kérdezzen.*
- Pontosan mit akarsz venni?
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-12-10 21:09:36
Üzenet elküldve: 2014-12-10 21:09:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
* Mikor az erdőben járkál, akkor mindig erre visz az útja, mert van egy ajtó, ahonnan a kovácsműhelybe jut, onnan meg már ott van a központban. A bagoly a vállán ül, türelmesen, csendesen.
Így a kovács egy szót sem szól, ha az állattal együtt mászkál. Van azonban munkája az embernek elég, így oda sem néz szinte, csak köszön.*
- Legyen szép napja!
* Mondja a lány, majd már indul is kifelé. Még egy pillantást vet a fegyverekre, de aztán megy tovább.*
Így a kovács egy szót sem szól, ha az állattal együtt mászkál. Van azonban munkája az embernek elég, így oda sem néz szinte, csak köszön.*
- Legyen szép napja!
* Mondja a lány, majd már indul is kifelé. Még egy pillantást vet a fegyverekre, de aztán megy tovább.*
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-12-07 18:18:37
Üzenet elküldve: 2014-12-07 18:18:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Három év múlva//
*Hősünk végre a sor elejére ér, és odalép a kovács elé.*
-Mit parancsol uram?
-Néhány napja leadtam itt egy rendelést, egy bizonyos tőrre. Harminc arany előleget is adtam, a többit most tervezem kifizetni.
-Lássuk csak... Pirtianesi hosszú tőr, tizenhárom és fél hüvelykes, itt van, ez az?
-Igen, úgy hiszem igen. *Ankoaz átveszi a pengét, kihúzza hüvelyéből, és gyönyörködik a jól ismert surrogó hangban.*
-Mennyivel tartozom?
-Harminc arannyal.*A fejvadász benyúl a köpenye alá, elővesz egy marék aranypénzt, néhány másodperc múlva pedig átnyújtja a kovácsnak a pontos összeget.*
-Köszönöm, viszlát!
-Én köszönöm, viszlát!
*Ankoaz kibaktat a kovácsműhelyből, és nekilát fegyvere tényleges befejezésének: első osztályú
fegyvert kell varázsolnia a tőrből, olyat, ami eséllyel indul az ork hatalmas csatabárjai ellen. Készült is a dologra, így a köpenye alatt van néhány bőrszíj, és egy fémkampó. A kovácsműhely mögött neki is lát a dolgának. Először is a szíjakat a tőr hüvelyére erősíti, éppen úgy, hogy a szerkezetet az alkarjára tudja rögzíteni. Ez azonban önmagában igen kevés, mivel a tőr állandóan kipotyogva, és minden alkalommal végigvágná a kézfejét. Ezért kell a fémdarab: a hüvelyre rögzíti, úgy, hogy bent tartsa a tőrt, de egy egyszerű mozdulattal el lehessen fordítani, kiszabadítva a pengét. Miután ezzel elkészül, a szerkezetet az alkarjára erősíti, és többször kipróbálja. Ugyan nem lett tökéletes, de céljának megfelel: minden előjel nélkül egyszer csak a kezébe "varázsolhat" egy hosszú tőrt. Ráadásul a köpenye teljesen el is rejti. Ezzel remélhetőleg annyi előnyt fog szerezni, hogy az ork észbe se kap, máris meghalt.
Tehát hősünknek csupán annyi dolga van, hogy felkeresi régi ellenségét, és elegánsan addig döfködi, amíg az rángatózik. ~Nagyszerű kilátások, és csak annyit kell értük tennem, hogy megtalálom azt az orkot. Nem lesz túl nehéz, amekkora...~
Ekkor pedig, Ankoaz igen régóta először azt teszi, amihez a legjobban ért: vadászatra indul.*
*Hősünk végre a sor elejére ér, és odalép a kovács elé.*
-Mit parancsol uram?
-Néhány napja leadtam itt egy rendelést, egy bizonyos tőrre. Harminc arany előleget is adtam, a többit most tervezem kifizetni.
-Lássuk csak... Pirtianesi hosszú tőr, tizenhárom és fél hüvelykes, itt van, ez az?
-Igen, úgy hiszem igen. *Ankoaz átveszi a pengét, kihúzza hüvelyéből, és gyönyörködik a jól ismert surrogó hangban.*
-Mennyivel tartozom?
-Harminc arannyal.*A fejvadász benyúl a köpenye alá, elővesz egy marék aranypénzt, néhány másodperc múlva pedig átnyújtja a kovácsnak a pontos összeget.*
-Köszönöm, viszlát!
-Én köszönöm, viszlát!
*Ankoaz kibaktat a kovácsműhelyből, és nekilát fegyvere tényleges befejezésének: első osztályú
fegyvert kell varázsolnia a tőrből, olyat, ami eséllyel indul az ork hatalmas csatabárjai ellen. Készült is a dologra, így a köpenye alatt van néhány bőrszíj, és egy fémkampó. A kovácsműhely mögött neki is lát a dolgának. Először is a szíjakat a tőr hüvelyére erősíti, éppen úgy, hogy a szerkezetet az alkarjára tudja rögzíteni. Ez azonban önmagában igen kevés, mivel a tőr állandóan kipotyogva, és minden alkalommal végigvágná a kézfejét. Ezért kell a fémdarab: a hüvelyre rögzíti, úgy, hogy bent tartsa a tőrt, de egy egyszerű mozdulattal el lehessen fordítani, kiszabadítva a pengét. Miután ezzel elkészül, a szerkezetet az alkarjára erősíti, és többször kipróbálja. Ugyan nem lett tökéletes, de céljának megfelel: minden előjel nélkül egyszer csak a kezébe "varázsolhat" egy hosszú tőrt. Ráadásul a köpenye teljesen el is rejti. Ezzel remélhetőleg annyi előnyt fog szerezni, hogy az ork észbe se kap, máris meghalt.
Tehát hősünknek csupán annyi dolga van, hogy felkeresi régi ellenségét, és elegánsan addig döfködi, amíg az rángatózik. ~Nagyszerű kilátások, és csak annyit kell értük tennem, hogy megtalálom azt az orkot. Nem lesz túl nehéz, amekkora...~
Ekkor pedig, Ankoaz igen régóta először azt teszi, amihez a legjobban ért: vadászatra indul.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-12-07 17:01:24
Üzenet elküldve: 2014-12-07 17:01:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Három év múlva//
*Ankoaz a műhely elé ér, nem siet, egyszerűen sétál. Felesleges sietnie, lévén mind a műhelyben lévő penge, mind a városban lévő ork megvárja. Bár, az utóbbi nem teljesen biztos, sokkal inkább kell aggódni azon, hogy mi lesz, ha megtalálja a zöldbőrűt. Azonban hősünk hét éven keresztüli öldöklése után nem tartott attól, hogy ne ugorná meg a problémát. Sőt, mi több, már terve is van a dologról. Márpedig, ha Ankoaznak terve van valakinek a meggyilkolásáról, akkor az a személy rendszerint meghal.
Hősünk benyit a kovácsműhely előterébe, ám nem időzik itt sokáig, tovább is indul. A vékony faajtót kinyitva az épület piacterére jut, ahol a vásárlást szokták lebonyolítani. Ebben a helységben már vannak néhányan, így Ankoaz kénytelen a sor végére állni. Végignéz a falakon, melyeket cirádás fegyverek díszítenek. Nem igazán nyűgözik le őt, nem kedveli az ilyen fényűző fegyvereket. ~Ezek a tárgyak gyilkolásra készültek, nem dekorációnak. Ez épp olyan, mintha egy trágyahordó lapátra kötnénk színes masnit: szebb lenne, de nem lehetne rendesen használni a masnitól.~*
*Ankoaz a műhely elé ér, nem siet, egyszerűen sétál. Felesleges sietnie, lévén mind a műhelyben lévő penge, mind a városban lévő ork megvárja. Bár, az utóbbi nem teljesen biztos, sokkal inkább kell aggódni azon, hogy mi lesz, ha megtalálja a zöldbőrűt. Azonban hősünk hét éven keresztüli öldöklése után nem tartott attól, hogy ne ugorná meg a problémát. Sőt, mi több, már terve is van a dologról. Márpedig, ha Ankoaznak terve van valakinek a meggyilkolásáról, akkor az a személy rendszerint meghal.
Hősünk benyit a kovácsműhely előterébe, ám nem időzik itt sokáig, tovább is indul. A vékony faajtót kinyitva az épület piacterére jut, ahol a vásárlást szokták lebonyolítani. Ebben a helységben már vannak néhányan, így Ankoaz kénytelen a sor végére állni. Végignéz a falakon, melyeket cirádás fegyverek díszítenek. Nem igazán nyűgözik le őt, nem kedveli az ilyen fényűző fegyvereket. ~Ezek a tárgyak gyilkolásra készültek, nem dekorációnak. Ez épp olyan, mintha egy trágyahordó lapátra kötnénk színes masnit: szebb lenne, de nem lehetne rendesen használni a masnitól.~*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-30 17:55:30
Üzenet elküldve: 2014-11-30 17:55:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*És már kipihentem, jó korán kezd neki az útjának, de szerencséjére a kovács sem az a délig alvós típus, már távolról hallatszódik a kalapács koppanása a fémen. Ezzel ő meg is nyugodik a termelői tevékenység létét illetően, majd gyorsan meg is érdeklődi, hogy miként lehetne, kissé speciálisabb eszközöket készíttetni. A tegnapi elutasításból nagyon nem kér, most egyszerűségre törekszik, körbehatárolja, amire gondol és megpróbálja a környező tárgyakhoz is hasonlítani. Egy íves, mind a két végénél kampószerű tárgy, amelynek főbb feladatai között lesz az, hogy ne törjön el, de reményei szerint másra is futja az erejéből. Átbeszélvén nyugalommal veszi, hogy az inas tekintetében az értelem lángja fel-felcsillan, reményt világítva bele a még korai hajnal homályába húzódó helynek. Majd megtájékozódja, hogy ezen dolgok mennyi időbe fognak telni előre láthatóan, amire a válasz egy könnyed hónap, rosszabb esetben másfél. Ez szegi a kedvét kissé, azonban még így is jobb, mintha maga szerencsétlenkedné össze abból, amit ő maga a fém megmunkálásáról gondolni vél. Ezzel a köszönettel távozik is.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-29 17:19:45
Üzenet elküldve: 2014-11-29 17:19:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Ilyen rossz napja is régen volt. Mint egy vörheny, mely nem akar eltűnni, s egyre csak idegesíti az embert.
Ám szerencsére a kovácsműhely már kedvére valóbb hely. Alig van egy-két lény a halvány fénnyel megvilágított helyiségben. Jóval nyugodtabb a hely, mint a piactér, így itt még szívesen is nézelődik. Persze ebbe a pengék iránti csodálat is beleszól, nehezen tud elmenni úgy egy fegyver mellett, hogy ne vetne rá egy kósza pillantást.*
-Parancsol valamit? *Szól hozzá egy kissé nyers, ám mégis barátságosnak mondható hang.*
-Valamit biztosan, amint tudom, mondom is, hogy mit. De egyelőre csak nézelődöm. *Vet egy kósza mosolyt a kovácsra, majd vissza is fordul a kipakolt áruk felé, hátha talál valami neki megfelelőt.*
Ám szerencsére a kovácsműhely már kedvére valóbb hely. Alig van egy-két lény a halvány fénnyel megvilágított helyiségben. Jóval nyugodtabb a hely, mint a piactér, így itt még szívesen is nézelődik. Persze ebbe a pengék iránti csodálat is beleszól, nehezen tud elmenni úgy egy fegyver mellett, hogy ne vetne rá egy kósza pillantást.*
-Parancsol valamit? *Szól hozzá egy kissé nyers, ám mégis barátságosnak mondható hang.*
-Valamit biztosan, amint tudom, mondom is, hogy mit. De egyelőre csak nézelődöm. *Vet egy kósza mosolyt a kovácsra, majd vissza is fordul a kipakolt áruk felé, hátha talál valami neki megfelelőt.*
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-25 20:49:46
Üzenet elküldve: 2014-11-25 20:49:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Fura kis kalandját letudva úgy dönt, szétnéz egy kicsit a kovácsnál. Egy jó fegyver sosem ártalmas, ha megvenni nem is tudja most rögtön, legalább lesz egy cél, amiért spórolhat a zsákmányok után kapott csengő tallérokból. Elvégre arra nevelték, hogy értelmes dolgokra költsön, és ne szórja a nehezen megkeresett pénzt, mert hát nagy sajnálatára, az arany nem a fákon nő. Így hát kíváncsisággal vegyes lelkesedéssel lép be, hogy szétnézzen, miféle kincseket lelhet itt.*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-25 12:39:48
Üzenet elküldve: 2014-11-25 12:39:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Könnyedén úgy dönt, hogy a Tretil hordótartalmáról lemond, az idő sürgetésében, előrébb helyezi találkozóját. Mint kiderült, még nem készültek el a munkálatokkal, másrészről nem lesz túl sok ideje megvárni, amíg kész a fegyver, így egy áthidaló megoldásra van szüksége. Próbál kiegyezni, viszont ő sem tagadhatja a tényt, hogy nem ért hozzá és egy minimális idő tényleg kell, amíg a fegyver elkészül. Ekkor pillantja meg a nem elhanyagolható, de annál kidolgozottabb fegyvert, ami elég sokban hasonlít arra, amit ő venni szándékozott. Bár egy része vörös posztóval van fedve, azért bizonyos benne, hogy így is megfelel igényeinek. Hosszas alkudozással később már kieszközölte, egy kevés hozzáadott értékösszeg fejében, hogy ő távozzék a késszel és a másik pediglen majd az őáltala rendeltet kapja, amivel szemben neki nincs túl sok ellenérzése. Az összeget soknak tartja, de az valahogy mindig. Viszont most nincsen olyan erős alkupozícióban, hogy kikezdje a kovács idegzetét, így inkább csak távozik, szép lassan a városból is.*
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-25 12:17:24
Üzenet elküldve: 2014-11-25 12:17:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Meg is érkezett, kipihenten a kovácshoz, hiú reményekkel és méretes papírokkal. Elsőként azonnal a kovácsinashoz küldik, mivel a kovács elfoglalt és látszólag is bonyolultnak tűnik a dolog. Megpróbálja eleinte érdemben, azonban amikor ez megbukik, csak futólagosan, tárgyakhoz hasonlítva megértetni, hogy pontosan milyen eszközökre gondol. Mint kiderül és eszébe is vésik, ez a műhely nem igazán alkalmas, azonban sok szerencsét kívánnak neki, ha esetleg máshol, sikeresebben lesz képes beszerezni azt, amit akar.*
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-23 19:19:26
Üzenet elküldve: 2014-11-23 19:19:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Áthalad, végigméri a kínálatot, beszélget, megállapodik egy összegben és továbbhalad. Nem akarja túlkomplikálni a helyzetet, nem is érdemes. Nagyjából csak egy tőrön akadt meg a szeme és azt sem magának szánja, de talán még lehet belőle kettő is. Megkérdezi, mennyit kell rá várnia, az eredménnyel megpróbálkozik megelégedni, felméri, mennyi idejét miképp ossza be és az előleg összegét pedig bekészíti a célra és ottan hagyja. A tiszteletköröket is megspórolja neki a kovács, úgyhogy csak köszönetet mond és már távozik is. Tényleg csak beugrott. *
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-07 21:16:35
Üzenet elküldve: 2014-11-07 21:16:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ne? - a kovácsműhely közelében//
*Bár együtt játszik a lánnyal, és vigyorog elégedetten annak szavain. A komoly helyzettel már nem tud mit kezdeni. Hihetetlen, hogy már ennyitől, az érintésnek ezen kis ártatlan módjától is, hogy zakatol belsőjében a szenvedély. Neki, ki eddig könnyedén csábított, s minden csók alatt képes volt tartani szerepét. Erre ez a kis fruska szétcincálja, összetöri, porba tiporja szívének minden darabkáját pusztán egy mosolyával.*
-Ostoba egy dolog ez az egész.
*Érkezik a fanyar ténymegállapítás, és ereszti máris a lányt, hátrálva egy fél lépést, de egyből kapva Ewi keze után.*
-Gyerünk.
*Azzal máris diktálja a tempót, kevésbé komótosat, mint előzőleg, tépelődő, önmarcangoló némaságba burkolva, mit haladva egyre gyakrabban szakít meg Jaz ujjainak simogatása a lány kézfején.
Ezer dolog kavarog benne, és szeretne ezeket mind megosztani Ewivel, de valahogy nem megy. ami biztos, nem ő fogja megtörni sziporkázva a csendet.*
*Bár együtt játszik a lánnyal, és vigyorog elégedetten annak szavain. A komoly helyzettel már nem tud mit kezdeni. Hihetetlen, hogy már ennyitől, az érintésnek ezen kis ártatlan módjától is, hogy zakatol belsőjében a szenvedély. Neki, ki eddig könnyedén csábított, s minden csók alatt képes volt tartani szerepét. Erre ez a kis fruska szétcincálja, összetöri, porba tiporja szívének minden darabkáját pusztán egy mosolyával.*
-Ostoba egy dolog ez az egész.
*Érkezik a fanyar ténymegállapítás, és ereszti máris a lányt, hátrálva egy fél lépést, de egyből kapva Ewi keze után.*
-Gyerünk.
*Azzal máris diktálja a tempót, kevésbé komótosat, mint előzőleg, tépelődő, önmarcangoló némaságba burkolva, mit haladva egyre gyakrabban szakít meg Jaz ujjainak simogatása a lány kézfején.
Ezer dolog kavarog benne, és szeretne ezeket mind megosztani Ewivel, de valahogy nem megy. ami biztos, nem ő fogja megtörni sziporkázva a csendet.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-07 21:03:42
Üzenet elküldve: 2014-11-07 21:03:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne? - a kovácsműhely közelében//
*Sokat elárul kettejük kapcsolatáról ez is. Hogy bármilyen előzménnyel és hangulatban képesek feladni minden vitájukat és ellenérzésüket egy kis móka kedvéért. Már legelső alkalommal is így volt ez, ott a ládák tövében, csupán néhány percnyi ismeretség után. Hát hogy is lehetne nem imádni azt a fél-elfet, kivel erre képesek?
Felszabadultan csendül kacaja a pökhendi stíluson, mit bátyja magára ölt, s mi tökéletesen passzol saját önelégültségéhez.*
- Tudod te milyen nehéz egy legyezőt egész nap lóbálni? Szerintem rá is megy a csuklóm, mire eladósorba kerülök.
*Csóválja meg kócosságát lemondóan, gondterhes sóhajt mímelve.*
- Meg ki fog elvenni, ha szétmegy a kezem? Még azt hiszik valami cseléd vagyok, akit csa...
*Nincs ideje, vagy inkább ereje befejezni a mondatot, hiszen Jaz keze felé indul. Az arca felé. Hiába oly testvéries az az orca csipkedés, lánykánk teljes testében beleborzong, hát még mikor szép lassan átalakul valami sokkal bizalmasabbá. Szinte érezhető, ahogy belesimul a szorításba, mit tarkója tájékán érez, s mikor a srác még közelíteni is kezd felé... Vége, ez már nem móka többé. Résnyire nyílt ajkai csókra szomjazva várják párjukat, ám helyette csak a másik homlokát érezheti sajátján, s annak perzselő leheletét kérdése nyomán.*
- Fogalmam sincs.
*Nagyot nyel, s csak eztán hangzik tanácstalansága, nem hangosabban mint a félvéré. Ő maga viszont nem közeledik. Karjait, ha először emelte is, most már inkább saját teste mellett tartja félve, nehogy megtörje a hirtelen jött idillt.*
*Sokat elárul kettejük kapcsolatáról ez is. Hogy bármilyen előzménnyel és hangulatban képesek feladni minden vitájukat és ellenérzésüket egy kis móka kedvéért. Már legelső alkalommal is így volt ez, ott a ládák tövében, csupán néhány percnyi ismeretség után. Hát hogy is lehetne nem imádni azt a fél-elfet, kivel erre képesek?
Felszabadultan csendül kacaja a pökhendi stíluson, mit bátyja magára ölt, s mi tökéletesen passzol saját önelégültségéhez.*
- Tudod te milyen nehéz egy legyezőt egész nap lóbálni? Szerintem rá is megy a csuklóm, mire eladósorba kerülök.
*Csóválja meg kócosságát lemondóan, gondterhes sóhajt mímelve.*
- Meg ki fog elvenni, ha szétmegy a kezem? Még azt hiszik valami cseléd vagyok, akit csa...
*Nincs ideje, vagy inkább ereje befejezni a mondatot, hiszen Jaz keze felé indul. Az arca felé. Hiába oly testvéries az az orca csipkedés, lánykánk teljes testében beleborzong, hát még mikor szép lassan átalakul valami sokkal bizalmasabbá. Szinte érezhető, ahogy belesimul a szorításba, mit tarkója tájékán érez, s mikor a srác még közelíteni is kezd felé... Vége, ez már nem móka többé. Résnyire nyílt ajkai csókra szomjazva várják párjukat, ám helyette csak a másik homlokát érezheti sajátján, s annak perzselő leheletét kérdése nyomán.*
- Fogalmam sincs.
*Nagyot nyel, s csak eztán hangzik tanácstalansága, nem hangosabban mint a félvéré. Ő maga viszont nem közeledik. Karjait, ha először emelte is, most már inkább saját teste mellett tartja félve, nehogy megtörje a hirtelen jött idillt.*
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-07 20:35:51
Üzenet elküldve: 2014-11-07 20:35:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ne? - a kovácsműhely közelében//
*Ahogy arra számított, mogorva, gúnyos szavaira kamaszos lázadás, durcázás a válasz. Kész szerencse, hogy másképp folytatta, és így Ewi is másképp szól. Első kérdését figyelmen kívül is hagyja, felesleges tovább görgetni a sértettséget. Végül a lány csak rábólint a továbbiakra, Jaz pedig egy megkönnyebbült sóhajjal válaszol.
Ó mennyire imádja ezért (is), hogy ilyen hamar tud visszahelyezkedni a szerepbe, és mindig kiváló társ a bolondozásban.*
-De eléggé.
*Veti oda a szépen megtollasodott aranyifjú módján.*
-Viszont nem hagyhatjuk egy ilyen ritka kincs képességeit parlagon heverni, és csak legyező hadonászásra használni.
*Érkezik a gyors replika vigyorogva.*
-Na meg aztán kifejezetten jellemfejlesztő az.
*Szerep hűen nyúl húgocskája arcához, és csipkedi meg azt lekezelő. Öntudatlan a mozdulat, ez illik egy bátyhoz, ki épp imént testált büntetésként kellemetlen feladatot komisz testvérére. Mégis hiba volt. Zöldjei ismét a lányéba vesznek, s keze marad az arcon, épp csak a mozdulat változik kissé. Ujjai lágyan futnak végig, le Ewi nyakához, szorítanak rá tarkónál finoman, és nagyot nyelve húzza közelebb magához egy szenvedélyes csók erejéig. Nem! Küzd magával, és az utolsó előtti pillanatban végül csak homlokát érinti Ewicáéhoz, bár keze árulkodva borzolja a lány szöszke pihéit.*
-Most mond meg, mi a francot művelünk?
*Jön a halk, fojtott kérdés*
*Ahogy arra számított, mogorva, gúnyos szavaira kamaszos lázadás, durcázás a válasz. Kész szerencse, hogy másképp folytatta, és így Ewi is másképp szól. Első kérdését figyelmen kívül is hagyja, felesleges tovább görgetni a sértettséget. Végül a lány csak rábólint a továbbiakra, Jaz pedig egy megkönnyebbült sóhajjal válaszol.
Ó mennyire imádja ezért (is), hogy ilyen hamar tud visszahelyezkedni a szerepbe, és mindig kiváló társ a bolondozásban.*
-De eléggé.
*Veti oda a szépen megtollasodott aranyifjú módján.*
-Viszont nem hagyhatjuk egy ilyen ritka kincs képességeit parlagon heverni, és csak legyező hadonászásra használni.
*Érkezik a gyors replika vigyorogva.*
-Na meg aztán kifejezetten jellemfejlesztő az.
*Szerep hűen nyúl húgocskája arcához, és csipkedi meg azt lekezelő. Öntudatlan a mozdulat, ez illik egy bátyhoz, ki épp imént testált büntetésként kellemetlen feladatot komisz testvérére. Mégis hiba volt. Zöldjei ismét a lányéba vesznek, s keze marad az arcon, épp csak a mozdulat változik kissé. Ujjai lágyan futnak végig, le Ewi nyakához, szorítanak rá tarkónál finoman, és nagyot nyelve húzza közelebb magához egy szenvedélyes csók erejéig. Nem! Küzd magával, és az utolsó előtti pillanatban végül csak homlokát érinti Ewicáéhoz, bár keze árulkodva borzolja a lány szöszke pihéit.*
-Most mond meg, mi a francot művelünk?
*Jön a halk, fojtott kérdés*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-07 20:02:31
Üzenet elküldve: 2014-11-07 20:02:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne?//
*Módosult. Ezek szerint egyedül megy a fogadóba, egyedül alszik és egyedül ébred. Pontosan úgy, ahogy még véletlenül sem akarta. Na persze, nem mintha egész estés ágytornát tervezett volna, távolról sem. Az mondjuk megeshet, hogy az utóbbi órában született hasonló gondolat kezdemény elméjében, elsősorban mégis a kardszerzésben való segédkezést tűzte ki ma esti céljának. Fogalma sincs, mit érthet Jaz a saját dolga alatt, mégis görcsbe rándul gyomra, és a legkevésbé sem azért, mert a másik erényét féltené. Életét már annál inkább.*
- Nem. De mindegy mit mondok, nem igaz?
*Nem vádaskodik, nem is kéri ki magának, semmi kötekedés nem cseng szavai között. Inkább a srác mosolyát próbálja tükrözni, jelezve ellenvetésének komolytalanságát.*
- Rendben!
*Egyezik bele a rá vonatkozó részbe engedelmesen. Hiszen alvásra szüksége van, rá is fér, s talán az az egyedüllét mégis jót tenne neki, bármennyire tiltakozik még ellene bensője.*
- Hát nem lesz külön takarítónk? Annyira nem vagyunk gazdagok? Elkeserítő.
*Házvásárlásukhoz használt gőgösségét húzza elő most, ki tudja honnan kerítve ilyen hirtelen. Régen esett már ilyen jól egy kis tréfálkozás, kár is lenne kihagyni a kínálkozó alkalmat.*
*Módosult. Ezek szerint egyedül megy a fogadóba, egyedül alszik és egyedül ébred. Pontosan úgy, ahogy még véletlenül sem akarta. Na persze, nem mintha egész estés ágytornát tervezett volna, távolról sem. Az mondjuk megeshet, hogy az utóbbi órában született hasonló gondolat kezdemény elméjében, elsősorban mégis a kardszerzésben való segédkezést tűzte ki ma esti céljának. Fogalma sincs, mit érthet Jaz a saját dolga alatt, mégis görcsbe rándul gyomra, és a legkevésbé sem azért, mert a másik erényét féltené. Életét már annál inkább.*
- Nem. De mindegy mit mondok, nem igaz?
*Nem vádaskodik, nem is kéri ki magának, semmi kötekedés nem cseng szavai között. Inkább a srác mosolyát próbálja tükrözni, jelezve ellenvetésének komolytalanságát.*
- Rendben!
*Egyezik bele a rá vonatkozó részbe engedelmesen. Hiszen alvásra szüksége van, rá is fér, s talán az az egyedüllét mégis jót tenne neki, bármennyire tiltakozik még ellene bensője.*
- Hát nem lesz külön takarítónk? Annyira nem vagyunk gazdagok? Elkeserítő.
*Házvásárlásukhoz használt gőgösségét húzza elő most, ki tudja honnan kerítve ilyen hirtelen. Régen esett már ilyen jól egy kis tréfálkozás, kár is lenne kihagyni a kínálkozó alkalmat.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-07 19:39:54
Üzenet elküldve: 2014-11-07 19:39:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ne?//
*Keserű örömmel veszi tudtul, hogy a lány, önmagán, azon kívül, hogy Jaz totálisan alá rendelje magát, minden percét, összes csókját mást már nem is kíván rátukmálni. Így is elég szép a lajstrom.*
-Remek.
*Jön a mogorva válasz a "nem"-re. Majd a kérdésre is gyors felelttel szolgál, nem igazán kell már elgondolkodni a továbbiakon.*
-De. Ez némiképp módosult. Te a fogadóba, én pedig a dolgomra. Megfelel így?
*Ewi arcát fürkészve a félhomályban tanakodik el egy pillanatra, latolgatva mit válthatnak ki a lányból szavai. Most az jönne, hogy átkarolja, kezét fogja, vagy csak végig simít karján, és próbálja megnyugtatni. Viszont fél hozzáérni, fél attól, hogy mit válthat ki önmagából ha újra megteszi.*
-Reggel majd találkozunk, jó? És nem kell aggódnod, vigyázok magamra, és az erényemre.
*Vigyorodik el vidáman, bár zöldjeiből süt a csalódás.*
-És hogy nekem se kelljen aggódnom, te szépen lefekszel, és kialszod magad. Holnap nehéz napod lesz.
*Sóhajt fel fáradtan. Megnyugtató most mégis ezen agyalni inkább, mint Ewi formás testének simulásán.*
-Mire kitakarítod az egész boltot kérgesre gyalulja a tenyered a seprű.
*Jegyzi meg csúfondárosan vigyorogva, kifejezve egyúttal azt is, hogy eme női sportban nem kíván részt venni. Na meg azt is, hogy eredeti üzleti tervei nem változtak aprócska összeborulásuk hatására.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.07 19:40:26
*Keserű örömmel veszi tudtul, hogy a lány, önmagán, azon kívül, hogy Jaz totálisan alá rendelje magát, minden percét, összes csókját mást már nem is kíván rátukmálni. Így is elég szép a lajstrom.*
-Remek.
*Jön a mogorva válasz a "nem"-re. Majd a kérdésre is gyors felelttel szolgál, nem igazán kell már elgondolkodni a továbbiakon.*
-De. Ez némiképp módosult. Te a fogadóba, én pedig a dolgomra. Megfelel így?
*Ewi arcát fürkészve a félhomályban tanakodik el egy pillanatra, latolgatva mit válthatnak ki a lányból szavai. Most az jönne, hogy átkarolja, kezét fogja, vagy csak végig simít karján, és próbálja megnyugtatni. Viszont fél hozzáérni, fél attól, hogy mit válthat ki önmagából ha újra megteszi.*
-Reggel majd találkozunk, jó? És nem kell aggódnod, vigyázok magamra, és az erényemre.
*Vigyorodik el vidáman, bár zöldjeiből süt a csalódás.*
-És hogy nekem se kelljen aggódnom, te szépen lefekszel, és kialszod magad. Holnap nehéz napod lesz.
*Sóhajt fel fáradtan. Megnyugtató most mégis ezen agyalni inkább, mint Ewi formás testének simulásán.*
-Mire kitakarítod az egész boltot kérgesre gyalulja a tenyered a seprű.
*Jegyzi meg csúfondárosan vigyorogva, kifejezve egyúttal azt is, hogy eme női sportban nem kíván részt venni. Na meg azt is, hogy eredeti üzleti tervei nem változtak aprócska összeborulásuk hatására.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.07 19:40:26
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-07 19:21:42
Üzenet elküldve: 2014-11-07 19:21:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne?//
*Nem is olyan lassan, annál hallgatagabban hagyják maguk mögött egyre a métereket. Persze nem figyeli mindvégig a mellette lépdelő arcát, nem rögeszmésen megszállott ő. Csupán... mi is ő valójában? Csak annyiban biztos, hogy nem testvér. Mindösszesen ennyit tud, ám ennek súlya is elemi erővel nehezedik valahol mellkasa környékére, majd összepréselve amúgy is megkínzott szívét. De, hogy tényleg csak hálás lenne, abban erősen kételkedik. Persze nem közelítették még meg hasonló érzések, fogalma sincs mi fán terem az a szerelem dolog. Annyit viszont pontosan tud, hogy pusztán köszönetképp senki ember, elf, kormos képű, ork, óriás vagy törpe fiának nem adná így oda magát. Egészen biztosan nem. Ám, ha ideje engedné is, a folyvást elméjébe furakodó ölelések emlékei kivitelezhetetlenné teszik, hogy bármiféle eredményre juthasson most ügyével kapcsolatban.
Elég váratlanul éri, mikor, már az erdőn is áthaladva a város peremén találják magukat. Hát még Jaz nem éppen negédes kérdése. Kicsit még össze is rezzen ezen a hirtelenségen, bár az erőltetett mosoly némiképp oldja feszültségét.*
- Nem.
*Halkan felel, hogy még ilyen távolságból is csak nehezen érteni.*
- Csak úgy volt, hogy a fogadóba megyünk, nem?
*Semennyire sem agresszív, egy egészen kicsit reménykedő hangja. Persze ő maga sokkal inkább bizakodó, ám, ahogy mondta, nem akar erőltetni.*
*Nem is olyan lassan, annál hallgatagabban hagyják maguk mögött egyre a métereket. Persze nem figyeli mindvégig a mellette lépdelő arcát, nem rögeszmésen megszállott ő. Csupán... mi is ő valójában? Csak annyiban biztos, hogy nem testvér. Mindösszesen ennyit tud, ám ennek súlya is elemi erővel nehezedik valahol mellkasa környékére, majd összepréselve amúgy is megkínzott szívét. De, hogy tényleg csak hálás lenne, abban erősen kételkedik. Persze nem közelítették még meg hasonló érzések, fogalma sincs mi fán terem az a szerelem dolog. Annyit viszont pontosan tud, hogy pusztán köszönetképp senki ember, elf, kormos képű, ork, óriás vagy törpe fiának nem adná így oda magát. Egészen biztosan nem. Ám, ha ideje engedné is, a folyvást elméjébe furakodó ölelések emlékei kivitelezhetetlenné teszik, hogy bármiféle eredményre juthasson most ügyével kapcsolatban.
Elég váratlanul éri, mikor, már az erdőn is áthaladva a város peremén találják magukat. Hát még Jaz nem éppen negédes kérdése. Kicsit még össze is rezzen ezen a hirtelenségen, bár az erőltetett mosoly némiképp oldja feszültségét.*
- Nem.
*Halkan felel, hogy még ilyen távolságból is csak nehezen érteni.*
- Csak úgy volt, hogy a fogadóba megyünk, nem?
*Semennyire sem agresszív, egy egészen kicsit reménykedő hangja. Persze ő maga sokkal inkább bizakodó, ám, ahogy mondta, nem akar erőltetni.*
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-07 18:56:39
Üzenet elküldve: 2014-11-07 18:56:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ne?//
*Cammog zsebre dugott kézzel,lerövidítve az erdei részt, lassan elérve a kovácsműhelyt, hol majd egy szép ívű kanyarral vágja le az utat. Legkevésbé sem törődik most a célpontba került létesítménnyel, még csak pillantást sem vet rá, gondolatai között elmélyülve öntudatlan rutinossággal fogyasztja a métereket.
Önmagára haragszik, Ewire képtelen, valahol érti is a lányt, bár megrögzötten ismételgeti magában, hogy csak úgy lehet, ahogy ő elképzelte. A kicsike összekeverve az érzelmeket, hálát a szerelemmel, megkutyulva a kimutatás módját omlott karjaiba. Ezekért nem okolható, hisz talán nem is látott más módot a ragaszkodásra, érzelemkimutatásra, mint a testiekben megnyilvánuló odaadást. Ő volt a hülye, hogy belement, hogy hagyta ezt az egészet megtörténni. Uralkodni kellett volna magán, de.
És ez az a "de" ami ismét keserű sóvárgást ébreszt benne. A vágy pedig csak újabb adag dühöt. Így érthető, hogy a mellé ért szőkeség, őt fürkésző arcába is indulattal tekint.*
-Mi van?
*És hangja sem épp becézően kedves. Hamar bánja is meg az egészet, ahogy elhagyták ajkát szavai, és igyekszik finomítani kicsit érdeklődésének élén. Megtorpanva a tudatos összeverés felé igyekvő úton.*
-Úgy értem, szeretnél még valamit rám
erőszakolni?
*Elereszt egy hazug, kényszeredett mosolyt is. Mert ő igyekszik!*
*Cammog zsebre dugott kézzel,lerövidítve az erdei részt, lassan elérve a kovácsműhelyt, hol majd egy szép ívű kanyarral vágja le az utat. Legkevésbé sem törődik most a célpontba került létesítménnyel, még csak pillantást sem vet rá, gondolatai között elmélyülve öntudatlan rutinossággal fogyasztja a métereket.
Önmagára haragszik, Ewire képtelen, valahol érti is a lányt, bár megrögzötten ismételgeti magában, hogy csak úgy lehet, ahogy ő elképzelte. A kicsike összekeverve az érzelmeket, hálát a szerelemmel, megkutyulva a kimutatás módját omlott karjaiba. Ezekért nem okolható, hisz talán nem is látott más módot a ragaszkodásra, érzelemkimutatásra, mint a testiekben megnyilvánuló odaadást. Ő volt a hülye, hogy belement, hogy hagyta ezt az egészet megtörténni. Uralkodni kellett volna magán, de.
És ez az a "de" ami ismét keserű sóvárgást ébreszt benne. A vágy pedig csak újabb adag dühöt. Így érthető, hogy a mellé ért szőkeség, őt fürkésző arcába is indulattal tekint.*
-Mi van?
*És hangja sem épp becézően kedves. Hamar bánja is meg az egészet, ahogy elhagyták ajkát szavai, és igyekszik finomítani kicsit érdeklődésének élén. Megtorpanva a tudatos összeverés felé igyekvő úton.*
-Úgy értem, szeretnél még valamit rám
erőszakolni?
*Elereszt egy hazug, kényszeredett mosolyt is. Mert ő igyekszik!*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-11-01 19:54:19
Üzenet elküldve: 2014-11-01 19:54:19
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Az ajtó kinyílik, azon pedig Eran lép be. Sisakját felhúzza és a kovácsmesterre néz. *
- Üdv, barátom! * Feleli, majd kezét nyújtja az öreg mesternek. Valójában még nem ismeri túlságosan, csak amolyan közelebbi ismerősként néz rá, de egy "barátom" szó még nem a világvége. Ahelyett viszont, hogy kérdezősködne hogylétéről inkább a falra akasztott kardokat, íjakat, pallosokat, lándzsákat, buzogányokat és egyéb gyönyörű felszereléseket kezdi el nézni. Megvan Erannak a szükséges fegyver, de azért gondolt már rá, hogy lecserél valamit.
~ Talán azt a buzogányt... ~ Nézegeti az egyik buzogányt, majd le is szedi a falról és tesz vele néhány suhintást, remélve ezt nem bánja a kovácsmester.
~ Túl nehéz. ~ Azzal visszarakja, s egy biccentést tesz és már ki is lép az ajtón, hogy újra a piac forgatagába jusson. *
- Üdv, barátom! * Feleli, majd kezét nyújtja az öreg mesternek. Valójában még nem ismeri túlságosan, csak amolyan közelebbi ismerősként néz rá, de egy "barátom" szó még nem a világvége. Ahelyett viszont, hogy kérdezősködne hogylétéről inkább a falra akasztott kardokat, íjakat, pallosokat, lándzsákat, buzogányokat és egyéb gyönyörű felszereléseket kezdi el nézni. Megvan Erannak a szükséges fegyver, de azért gondolt már rá, hogy lecserél valamit.
~ Talán azt a buzogányt... ~ Nézegeti az egyik buzogányt, majd le is szedi a falról és tesz vele néhány suhintást, remélve ezt nem bánja a kovácsmester.
~ Túl nehéz. ~ Azzal visszarakja, s egy biccentést tesz és már ki is lép az ajtón, hogy újra a piac forgatagába jusson. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073