Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
*A kovácsműhely párás levegője és az olvadt fém szaga kellemes emlékeket idéz benne. Melyeket a barátjával töltött el délutánonként a druida oktatása helyett.*
~Hiányzik az otthonom. Nem szabad sokat a múlttal foglalkoznom. Változott a helyzet. Most itt vagyok és a kalapáccsal most más dolgozik. ~
*A műhelyben egy bőrkötényes alak kalapál egy izzó vas darabot, hogy később valami fegyver vagy használati tárgyat alakítson belőle. Bele teszi a vízbe és a vörösen izzó fém hatalmas gőz felhőt ereszt ki a hűtővízből. Ránézz kérdőn Seutra.*
- Mit akar? *Kérdezi durván miközben kalapácsát furcsán megszorítja, mint aki bármikor képes lenne támadni.*
- Önnek is jó napot. Valószínűleg vásárolni. Mire számított?~Ennyire haramiának tűnök számára?~
- Mostanában mindenre készen kell állni. Mivel szolgálhatok? *Feleli a kovács, és leteszi kalapácsát.*
- Nyílvesszőre lenne szükségem.
- Itt van válogasson nyugodtan és, majd szólj mit választott. *Rámutat három vödörre melyek meg vannak töltve más-más vesszőkkel. Az egyik tartóban egyszerű semmi különös tulajdonsággal nem rendelkező nyilak vannak, a másikban hegyes fém van a vesző becsapódó végén. Az utolsó viszont káprázatos munka nem igazi elf munka, de meglepően jó. Látszik rajta a tapasztalt kezek munkája. Elég hosszasan gondolkozik.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:01:32, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-01 13:00:41
Üzenet elküldve: 2018-12-01 13:00:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Érdekes dolog a perspektíva, mindenkinek a sajátja a helyes, az udvarias, a rendes és a többi. Jelen esetben most itt áll két fél egymással szemben. A thargok, akik azt szeretnék, mit szeretnék, akarják, hogy a Wiggardok híres kovácsa helyezze át a székhelyét Amonra, s velük szemben áll maga Nibet és segédei, kiknek tudása már így is túltesz egy egyszerű fegyverkovácsén, akik pedig nem akarják elhagyni a várost. És ne feledjük el, hogy mindez egy lázongástól megtépázott, megsebzett és fájdalommal teli városban történik. Emberek és más fajok vére áztatta az utcát, a nemesnegyed szinte eltűnt, ahogy beomlott alatta a föld, százak haltak meg azon a napon.
Ebben a kiélezett helyzetben elképzelhető, hogy a thargok nem éppen burkolt utalásokkal teli tárgyalásmódját esetleg fenyegetőnek találja a mester.
Pashthra keze a kardja markolatára kúszik, miután előadta a saját nézőpontja szerinti monológot, miszerint a kovács fenyegetőzött előbb. Nibet már-már szomorúan néz rá, ahogy tekintete a kezére siklik, majd onnan vissza a fiatal férfi szemeire.
Már mozdulna, amikor a kis tündér közéjük ugrik és elkezd beszélni. A kovács szomorú-szigorú szeme a lányra siklik és most először rebben meg, de végighallhatja őt.*
- Lányom, egyedül neked van elég eszed. *Néz fel Pashra, majd Laorra.*
- A fiaim mind velem élnek itt, a házban és a családjuk is. *Int körbe, amerre a hátsó traktus és az emelet is van. Ám bizonyos, hogy a segédek nem a fiai, hisz egyáltalán nem hasonlítanak rá. Más oka lehet őket gyermekeinek hívni.*
- Őket leölik, engem elvisznek és utána? *Kérdi, de kérdését a többieknek is szánja.*
- A tudás a fejemben van és ha úgy történik, ahogy mondtad, akkor én egyetlen szeget sem kovácsolok a hadúrnak. Tényleg ennyire ostoba a ti vezéretek? Mert nem hiszem. *Megcsóválja a fejét.*
- Én annak vettem, fiam. Mert idejöttél a házamba, a műhelyembe azzal az üzenettel, hogy költözzek el és amikor én egyértelműen kifejeztem, hogy nem kívánok elmenni, te jöttél nekem mindenféle szokással és illendőséggel, mintha maga Eeyr üzenetét hoztad volna a haduradé helyett. Aztán meg az a tejfeles szájú kölyök azzal gyanúsított meg, hogy a bűnt szolgálom, ha maradok és a csőcseléket fegyverzem fel. Mik ezek, ha nem fenyegetések? De kibújt a szög a zsákból. *Int Pashthra felé.*
- Ha nem engedelmeskedem, leölitek a segédeim, talán még a műhelyem is felgyújtjátok, engem elrángattok, bár valószínűbb, hogy engem is meg kell ölnötök, mert nem nézem tétlenül fiaim legyilkolását. Ha pedig el is rángattok lángoló műhelyem, otthonom hamvai mellől, akkor sem adok át titkokat, nem kovácsolok kardot és inkább lábon elrohadok, de nem segítek nektek. Tényleg ez volna az egyetlen megoldás? *Kérdi, ahogy ellöki magát a pulttól és megindul megkerülni azt. Fejével jól láthatóan nemet int a pult mögött álló két segédnek.*
- Ennek a kis tündérnek több esze van, mint nektek ketten. *Nem sértésnek szánja, még el is mosolyodik a szakálla alatt. Közben beér a pult mögé és mielőtt benyúlna alá, Laorra néz, mintha tudatná vele, hogy nem kívánja elragadtatni magát. A pult alól egy jókora, poros butéliát vesz elő és pár kupicát, szemre olyan fél tucatnál többet. S ahogy a pultra teszi, elkezdi kitörölgetni belőlük a port.*
- Nem mondom, hogy nem sikerülne levágni egyet-kettőt a fiaim közül, de biztosan tharg vér is folyna most a fűrészporra. *Kezd bele.*
- De túl sok vért láttam már, túl sok szenvedés a városban ahhoz, hogy ne akarjak többet látni és ez a kislány *int Carsaadi felé.* felnyitotta a szemem. Ti katonák vagytok, biztosan jó katonák, ha képesek vagytok gyilkolni, mert a haduratok úgy parancsolja. *Leteszi a kupicákat és kihúzza a dugót belőle. Régi nyarak alkoholban oldott illata telíti a fűrészporillatú levegőt.*
- Ebből akkor szoktunk inni, ha egy mesterkard elkészült. Amolyan tradíció, ha úgy tetszik. *Mosolyodik el.*
- Eddig csak ti "ajánlottatok", most én fogok ajánlatot tenni, aztán meglátjuk, kinek sikerül kardélre hánynia a másikat, ha nem jutunk dűlőre. *Mosolyog, de semmi öröm nincs abban a mosolyban.*
- Kagan hadúr eljön hozzám, ide, a műhelyembe és leülünk tárgyalni. A Wiggardok tudása és munkája megéri, hogy egy hadúr megtisztelje a műhelyüket. Ha a tárgyalások pozitív eredménnyel járnak, egy kismesterem átköltözik Amonra és magam is gyakran meglátogatom az ottani műhelyt, hogy ellenőrizzem a munkát. De cserébe kérek egy segédet az enyém helyett, mert innen kiesik egy segéd. Tharg legyen, hisz bizonyosan értékes tudást tanulhat meg tőlem, amit a későbbiekben majd a thargok javára fordíthat. *Kitölt a kupicákba hat italt, majd a kezében lévőt Laor felé nyújtja. A pult mögött nem mozdul senki, feszülten nézik a thargokat, a kovácsmester nyugalma nem ragadt át rájuk.*
//Kryion//
*A piactér felől érkezve valóban minden kihalt és romos. A lázongás emlékei még nem múltak el, látható sebei még nem tudtak begyógyulni.
A kovácsműhely épületét körbejárva Kryion megfigyelhet jó pár dolgot.
Kétszintes, kőből épített épületet lát, láthatóan vaskos falakkal és cseréptetővel. A Wiggardok otthona magában foglalja a többgenerációs család otthonát és műhelyét is egyben. A ház belülről több helyiségből áll, de az épület kívülről téglalap alapterületű, hátul nyitott udvarral, melyet egy két méter magas kőkerítés választ el az erdő felé vezető úttól. Ablakok mindkét szinten vannak, de vaskos zsalukkal és kovácsoltvassal megerősítve, amelynek közepére a Wiggardok cikornyás „W”-jét formázták ügyes kezű kovácsok. A lázongások ideje alatt ezeket az ablakokat láthatóan zárva tartják.
Az épület előtt bizonyosan az égetéshez használt fát, alapanyagokat, szenet tárolhatták, nyomaik még ott vannak a kövön, de most minden ilyesmit behordtak a belső udvarra és az épületbe, hogy biztonságban tudják őket.
Az ajtó zárva, bentről nem hallatszik ki beszélgetés, az utcafronti ablakokon át nem sok mindent látni, a zsalukat nem zárták be, de résnyire behajtották, odabent fáklyával vagy lámpással világíthatnak. A kéményből füst száll az ég felé, hogy magasan szétszaggassa a hideg, téli szél.*
//Kovácsnézőben//
*Érdekes dolog a perspektíva, mindenkinek a sajátja a helyes, az udvarias, a rendes és a többi. Jelen esetben most itt áll két fél egymással szemben. A thargok, akik azt szeretnék, mit szeretnék, akarják, hogy a Wiggardok híres kovácsa helyezze át a székhelyét Amonra, s velük szemben áll maga Nibet és segédei, kiknek tudása már így is túltesz egy egyszerű fegyverkovácsén, akik pedig nem akarják elhagyni a várost. És ne feledjük el, hogy mindez egy lázongástól megtépázott, megsebzett és fájdalommal teli városban történik. Emberek és más fajok vére áztatta az utcát, a nemesnegyed szinte eltűnt, ahogy beomlott alatta a föld, százak haltak meg azon a napon.
Ebben a kiélezett helyzetben elképzelhető, hogy a thargok nem éppen burkolt utalásokkal teli tárgyalásmódját esetleg fenyegetőnek találja a mester.
Pashthra keze a kardja markolatára kúszik, miután előadta a saját nézőpontja szerinti monológot, miszerint a kovács fenyegetőzött előbb. Nibet már-már szomorúan néz rá, ahogy tekintete a kezére siklik, majd onnan vissza a fiatal férfi szemeire.
Már mozdulna, amikor a kis tündér közéjük ugrik és elkezd beszélni. A kovács szomorú-szigorú szeme a lányra siklik és most először rebben meg, de végighallhatja őt.*
- Lányom, egyedül neked van elég eszed. *Néz fel Pashra, majd Laorra.*
- A fiaim mind velem élnek itt, a házban és a családjuk is. *Int körbe, amerre a hátsó traktus és az emelet is van. Ám bizonyos, hogy a segédek nem a fiai, hisz egyáltalán nem hasonlítanak rá. Más oka lehet őket gyermekeinek hívni.*
- Őket leölik, engem elvisznek és utána? *Kérdi, de kérdését a többieknek is szánja.*
- A tudás a fejemben van és ha úgy történik, ahogy mondtad, akkor én egyetlen szeget sem kovácsolok a hadúrnak. Tényleg ennyire ostoba a ti vezéretek? Mert nem hiszem. *Megcsóválja a fejét.*
- Én annak vettem, fiam. Mert idejöttél a házamba, a műhelyembe azzal az üzenettel, hogy költözzek el és amikor én egyértelműen kifejeztem, hogy nem kívánok elmenni, te jöttél nekem mindenféle szokással és illendőséggel, mintha maga Eeyr üzenetét hoztad volna a haduradé helyett. Aztán meg az a tejfeles szájú kölyök azzal gyanúsított meg, hogy a bűnt szolgálom, ha maradok és a csőcseléket fegyverzem fel. Mik ezek, ha nem fenyegetések? De kibújt a szög a zsákból. *Int Pashthra felé.*
- Ha nem engedelmeskedem, leölitek a segédeim, talán még a műhelyem is felgyújtjátok, engem elrángattok, bár valószínűbb, hogy engem is meg kell ölnötök, mert nem nézem tétlenül fiaim legyilkolását. Ha pedig el is rángattok lángoló műhelyem, otthonom hamvai mellől, akkor sem adok át titkokat, nem kovácsolok kardot és inkább lábon elrohadok, de nem segítek nektek. Tényleg ez volna az egyetlen megoldás? *Kérdi, ahogy ellöki magát a pulttól és megindul megkerülni azt. Fejével jól láthatóan nemet int a pult mögött álló két segédnek.*
- Ennek a kis tündérnek több esze van, mint nektek ketten. *Nem sértésnek szánja, még el is mosolyodik a szakálla alatt. Közben beér a pult mögé és mielőtt benyúlna alá, Laorra néz, mintha tudatná vele, hogy nem kívánja elragadtatni magát. A pult alól egy jókora, poros butéliát vesz elő és pár kupicát, szemre olyan fél tucatnál többet. S ahogy a pultra teszi, elkezdi kitörölgetni belőlük a port.*
- Nem mondom, hogy nem sikerülne levágni egyet-kettőt a fiaim közül, de biztosan tharg vér is folyna most a fűrészporra. *Kezd bele.*
- De túl sok vért láttam már, túl sok szenvedés a városban ahhoz, hogy ne akarjak többet látni és ez a kislány *int Carsaadi felé.* felnyitotta a szemem. Ti katonák vagytok, biztosan jó katonák, ha képesek vagytok gyilkolni, mert a haduratok úgy parancsolja. *Leteszi a kupicákat és kihúzza a dugót belőle. Régi nyarak alkoholban oldott illata telíti a fűrészporillatú levegőt.*
- Ebből akkor szoktunk inni, ha egy mesterkard elkészült. Amolyan tradíció, ha úgy tetszik. *Mosolyodik el.*
- Eddig csak ti "ajánlottatok", most én fogok ajánlatot tenni, aztán meglátjuk, kinek sikerül kardélre hánynia a másikat, ha nem jutunk dűlőre. *Mosolyog, de semmi öröm nincs abban a mosolyban.*
- Kagan hadúr eljön hozzám, ide, a műhelyembe és leülünk tárgyalni. A Wiggardok tudása és munkája megéri, hogy egy hadúr megtisztelje a műhelyüket. Ha a tárgyalások pozitív eredménnyel járnak, egy kismesterem átköltözik Amonra és magam is gyakran meglátogatom az ottani műhelyt, hogy ellenőrizzem a munkát. De cserébe kérek egy segédet az enyém helyett, mert innen kiesik egy segéd. Tharg legyen, hisz bizonyosan értékes tudást tanulhat meg tőlem, amit a későbbiekben majd a thargok javára fordíthat. *Kitölt a kupicákba hat italt, majd a kezében lévőt Laor felé nyújtja. A pult mögött nem mozdul senki, feszülten nézik a thargokat, a kovácsmester nyugalma nem ragadt át rájuk.*
//Kryion//
*A piactér felől érkezve valóban minden kihalt és romos. A lázongás emlékei még nem múltak el, látható sebei még nem tudtak begyógyulni.
A kovácsműhely épületét körbejárva Kryion megfigyelhet jó pár dolgot.
Kétszintes, kőből épített épületet lát, láthatóan vaskos falakkal és cseréptetővel. A Wiggardok otthona magában foglalja a többgenerációs család otthonát és műhelyét is egyben. A ház belülről több helyiségből áll, de az épület kívülről téglalap alapterületű, hátul nyitott udvarral, melyet egy két méter magas kőkerítés választ el az erdő felé vezető úttól. Ablakok mindkét szinten vannak, de vaskos zsalukkal és kovácsoltvassal megerősítve, amelynek közepére a Wiggardok cikornyás „W”-jét formázták ügyes kezű kovácsok. A lázongások ideje alatt ezeket az ablakokat láthatóan zárva tartják.
Az épület előtt bizonyosan az égetéshez használt fát, alapanyagokat, szenet tárolhatták, nyomaik még ott vannak a kövön, de most minden ilyesmit behordtak a belső udvarra és az épületbe, hogy biztonságban tudják őket.
Az ajtó zárva, bentről nem hallatszik ki beszélgetés, az utcafronti ablakokon át nem sok mindent látni, a zsalukat nem zárták be, de résnyire behajtották, odabent fáklyával vagy lámpással világíthatnak. A kéményből füst száll az ég felé, hogy magasan szétszaggassa a hideg, téli szél.*
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-30 19:29:45
Üzenet elküldve: 2018-11-30 19:29:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
- Nem fenyegettelek. *válaszol csendesen a kovács kissé érthetetlen felháborodására. Ha így tett volna, akkor egyszerűbben vázolhatta volna a lehetőségeket: egyik variáció az, hogy a kovács bölcsen dönt, hallgat az idők és a józan ész szavára, és önként, esetleg dalolva velük tart. A másik eshetőség, hogy ellenkezik. Úgy kupán vágják, szájat betömik, megkötözik, és meglehetősen kényelmetlenül utazhat Amonig a kordén. Természetesen csak azután, hogy a segédjeit kardélre hányták. Az ő tudásuk nem olyan értékes, hogy különösebb vesződséget érdemelnének.
Azonban nem így tett. Udvarias volt, barátságos hangot ütött meg. Ha a mester azt az észrevételét, miszerint a Hadúr ajánlatát nem okos dolog elutasítani, Nibet fenyegetésnek vette, azt nem lehet másként értelmezni, mint a városi népek túlérzékenységének ékes példájaként. Mindezekkel együtt a beszélgetés a végéhez közeledik. Pedig Pash is okosan beszélt, és Laornak nem lenne szíve szóvá tenni, hogy most már az ifjú is nyersebb hangra váltott. Amikor ő volt ennyi idős, talán még kevesebb türelme volt az okvetetlenkedőkhöz. Aki legjobban megijed az események ilyetén alakulásától, az a tündér. Neheztelni persze nem lehet rá emiatt, legfeljebb annak nem örül Laor, hogy Riri közé, és az egyre nagyobb számban megjelenő kovácsok közé perdül. És nem is érvel rosszul. Ügyesen csavarja a szót, szinte Laort is meghatja. Annyira, hogy a tündér egy megjegyzésére bólogat is.*
- Sajnálom, ha szavaimmal megbántottalak. *lép Riri mellé, és kezét a vállára teszi. Ez lehet bátorító gesztus is, de sokkal inkább praktikus dolog. Ha úgy alakulna, egy mozdulattal tudja a tündért félrelökni a veszélyzónából.*
- Biztosíthatlak, nem ez volt a célom. Csak én katona vagyok, nem diplomata. A fegyverhez jobban értek, mint az ékesszóláshoz.
~Talán annak a vén kecskének kellett volna jönnie.~
- Kagan Thargodar üzenetét hoztam neked, azt átadtam. Ha elfogadod, segédjeid is veled tarthatnak. Ha nem... szomorítana, ha nem így döntenél. De akkor is velünk fogsz jönni.
*Ez már valóban fenyegetés, de az ő nézőpontjából csak viszonozza a barátságtalan gesztust. A kovács váltott modortalan hangra, ami persze nem is lenne igazán érdekes. Az a nagydarab, szőke kovács, aki most bukkant fel, már inkább. Valószínűleg nem az érkezésük örömére bontott palack bort szorongatja a pult takarásában tartott markaiban. Laor viszont még nem kapkod a kardja után. Úgy ítéli meg, hogy erre még ráér, meg aztán nem ő keresi itt a bajt.*
//Kovácsnézőben//
- Nem fenyegettelek. *válaszol csendesen a kovács kissé érthetetlen felháborodására. Ha így tett volna, akkor egyszerűbben vázolhatta volna a lehetőségeket: egyik variáció az, hogy a kovács bölcsen dönt, hallgat az idők és a józan ész szavára, és önként, esetleg dalolva velük tart. A másik eshetőség, hogy ellenkezik. Úgy kupán vágják, szájat betömik, megkötözik, és meglehetősen kényelmetlenül utazhat Amonig a kordén. Természetesen csak azután, hogy a segédjeit kardélre hányták. Az ő tudásuk nem olyan értékes, hogy különösebb vesződséget érdemelnének.
Azonban nem így tett. Udvarias volt, barátságos hangot ütött meg. Ha a mester azt az észrevételét, miszerint a Hadúr ajánlatát nem okos dolog elutasítani, Nibet fenyegetésnek vette, azt nem lehet másként értelmezni, mint a városi népek túlérzékenységének ékes példájaként. Mindezekkel együtt a beszélgetés a végéhez közeledik. Pedig Pash is okosan beszélt, és Laornak nem lenne szíve szóvá tenni, hogy most már az ifjú is nyersebb hangra váltott. Amikor ő volt ennyi idős, talán még kevesebb türelme volt az okvetetlenkedőkhöz. Aki legjobban megijed az események ilyetén alakulásától, az a tündér. Neheztelni persze nem lehet rá emiatt, legfeljebb annak nem örül Laor, hogy Riri közé, és az egyre nagyobb számban megjelenő kovácsok közé perdül. És nem is érvel rosszul. Ügyesen csavarja a szót, szinte Laort is meghatja. Annyira, hogy a tündér egy megjegyzésére bólogat is.*
- Sajnálom, ha szavaimmal megbántottalak. *lép Riri mellé, és kezét a vállára teszi. Ez lehet bátorító gesztus is, de sokkal inkább praktikus dolog. Ha úgy alakulna, egy mozdulattal tudja a tündért félrelökni a veszélyzónából.*
- Biztosíthatlak, nem ez volt a célom. Csak én katona vagyok, nem diplomata. A fegyverhez jobban értek, mint az ékesszóláshoz.
~Talán annak a vén kecskének kellett volna jönnie.~
- Kagan Thargodar üzenetét hoztam neked, azt átadtam. Ha elfogadod, segédjeid is veled tarthatnak. Ha nem... szomorítana, ha nem így döntenél. De akkor is velünk fogsz jönni.
*Ez már valóban fenyegetés, de az ő nézőpontjából csak viszonozza a barátságtalan gesztust. A kovács váltott modortalan hangra, ami persze nem is lenne igazán érdekes. Az a nagydarab, szőke kovács, aki most bukkant fel, már inkább. Valószínűleg nem az érkezésük örömére bontott palack bort szorongatja a pult takarásában tartott markaiban. Laor viszont még nem kapkod a kardja után. Úgy ítéli meg, hogy erre még ráér, meg aztán nem ő keresi itt a bajt.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-26 23:08:25
Üzenet elküldve: 2018-11-26 23:08:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Hálásan pillant Quantallra, hisz jelen pillanatban ő az egyetlen, akiben megbízik. Miatta maradt itt a menetben, amikor Aleimordot elnyelte a tömeg.
Aztán megindul a menet, Natalayda pedig nem zavarja a mélységi ifjút a fecsegésével, inkább úgy zárja a sort, hogy néha maga mögé is néz. Akkor tud talán a leghasznosabb lenni, és ezzel tudja a leginkább előrelendíteni a történéseket, de főként nem hátráltatja.
Az énekléssel jelenleg nem tud azonosulni, és továbbra is úgy gondolja, hogy a halottakat égetni kellene, nem még utaztatni őket. A piactér is elég tágas lett volna egy pofás máglyához.*
*Hálásan pillant Quantallra, hisz jelen pillanatban ő az egyetlen, akiben megbízik. Miatta maradt itt a menetben, amikor Aleimordot elnyelte a tömeg.
Aztán megindul a menet, Natalayda pedig nem zavarja a mélységi ifjút a fecsegésével, inkább úgy zárja a sort, hogy néha maga mögé is néz. Akkor tud talán a leghasznosabb lenni, és ezzel tudja a leginkább előrelendíteni a történéseket, de főként nem hátráltatja.
Az énekléssel jelenleg nem tud azonosulni, és továbbra is úgy gondolja, hogy a halottakat égetni kellene, nem még utaztatni őket. A piactér is elég tágas lett volna egy pofás máglyához.*
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:41:20
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:41:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Csendesen hallgat és reménykedik, nagyon reménykedik, abban, hogy Laor meg tudja győzni a kovácsot, abban, hogy nem folyik vér és mindenki békében távozik, ám ahogy egyre múlnak a percek kezd benne testet ölteni a vég kifejlett, aztán a kovács nyíltan ki is mondja, sőt ami még rosszabb, hogy néhányan jönnek fegyverekkel, aztán Pash is odakap a magáéhoz, valószínűleg Laor sem késlekedik. Rémülten sikkant fel és áll a két fél közé, kapucnia lehull ezüstszőke fejéről és szemei olyan kerekek mint a telihold. *
- Ne! - * kinyújtja kezeit, egyiket Pashék felé, másikat a kovácsok felé, mintha kis gizda, vékony testével próbálná szétválasztani őket, pedig ha összezördülnek vajmi keveset sem ér az a tündérpocak, popó és mindent körbeölelő hajzuhatag. *
- Kérem, ne utasítsa vissza - * fordul a kovács felé, remélve, hogy nem lökik egyből félre. Lép is felé egy lépést, egészen felé fordulva * - Tudom, hogy én csak egy kis tündérlányka vagyok, mit is tudhatok a férfiak dolgáról, ide is csak azért jöttem be, mert féltem odakinn, ám ezt nem nézhetem szótlan, a vér folyása soha nem jó semmire - * halkabbra veszi hangját és gyászosabbra, tekintete az utolsó mondat résznél levándorol a padlóra, aztán csillogó arany tekintettel vissza a kovácsra * - Sajnálom, azt hiszem társaim rossz szavakkal éltek, amik megbántották magát, talán a büszkeségét, talán valami mást, nem értek hozzá és nem is azért bitoroltam el orvul a szót, hogy okoskodjak itten, csak az időt húzom amivel kitalálhatom, hogyan előzzem meg a bajt, így is látott eleget a holtakból Arthenior. Maga szembeszállna a hadúr seregével tudom, bátor embernek tűnik, ám nézze el, asszonyi szokásom végett, hogy mennyire rettegek tőle. Maga túlélné, mert kell a hadúrnak, viszont az emberei attól tartok nem. Ha egyet-kettőt magukkal is visznek a sírba, elbuknak majd és tudja milyen rettenet lesz ezt végignézni? Belegondolt már, hogy kik várják őket haza? Gyerek, feleség, anya? Bizonyosan ismeri őket jobban mint én, én csak találgatok, maga minden történetet tud már - * kicsit bekönnyezik, de nem adja fel, ha nem lökik félre még mindig * - Nem gyógyíthatok meg egyet sem közülük, megtiltották. Most tényleg nincs választása, legalábbis mindegyik választása egy szálhoz fog vezetni, halottal vagy halott nélkül. Tudom derék legény mind, látom testük állásában, elszántak, haláltól nem félnek, viszont talán két év múlva az egyik beleszeret egy asszonyba és gyermekeket nevel, a másik meg feláldozza magát egy árva csemetéért, az élet nem eldobandó, mindig van miért élni... - * mintha ezeket a történeteket inkább magának szőné, kicsit tekintete el is veszik a semmiben, ahogy mesél, mert már nem a kovácsműhelyben van hanem azokon a képzelt színhelyeken. Mikor befejezi szünetet tart, aprót, hogy lenyugodhassék, hogy ne izzadjon és remegjen és kalapáljon szíve mint egy bekattant faverő madár. *
- Jöjjön, beszéljen a Hadúrral. Nem ismerem annyira jól és kívülről nagyon félelmetes ember, viszont akik mellette állnak azokkal nagyon tisztességes. Szavamra mondom, bár mit ér az magának igaz? Mondja hazugnak gondol? Esküszöm nem vagyok az. Régebben egyetlen ruhám volt, úgy érkeztem az udvarába, még a tudásom sem volt meg igazán, gyógyító, na persze, csak az állatoknak láttam el azelőtt a sebeit. De ő türelmes volt velem és segített, hogy embereket gyógyíthassak. Ártatlanokat akik rosszkor voltak rossz helyen - * elmosolyodik magában majd rámutat a férfira * - majd magának is főzök valamit ha elrontja a gyomrát jó? Esetleg ha fáj a lába, a keze, a szíve, bármilye. Kutyaszorítóba került, csakhogy nem borzalmasba, egy új megmászandó létra áll maga előtt s még ha úgy érzi, hogy sárral is lett bekenve, ha feljebb mászik akkor már tiszta fa, s egyre színesebb, ezüsttel majd arannyal bevont és virágzik az élettől. Hozzám pedig mindig fordulhat, ha a férfiak enyhén barbár viselkedése sérti becsületét - * ha még mindig hallgatják, akkor le a kalappal, s most már nem is akar többet szólni, nem tud többet mondani, azt akarja, hogy majd fél év múlva is ha elsétál a kovácsműhely mellett rákiáltson a kovács, aztán nevessenek egy jót, hogy az arca az úrnak piros legyen az egészségtől és a tüze izzó mint a sárkánybendő. Kinyújtja hát kezét felé, az új barátságra, s bízik benne, hogy rámarkolnak és megrázzák.
Azonban ha bármikor is mondandója közben félrelökik vagy hasonló, nem tud mit tenni, ha kitörne a harc csak hangosan könyörög, hogy hagyják abba, hogy ne bántsák egymást, míg ki nem parancsolja Laor, mert akkor ki kell mennie, mert szót kell fogadnia, mert ő már csak ilyen tündér, aki hallgat felettese szavára. *
//Kovácsnézőben//
* Csendesen hallgat és reménykedik, nagyon reménykedik, abban, hogy Laor meg tudja győzni a kovácsot, abban, hogy nem folyik vér és mindenki békében távozik, ám ahogy egyre múlnak a percek kezd benne testet ölteni a vég kifejlett, aztán a kovács nyíltan ki is mondja, sőt ami még rosszabb, hogy néhányan jönnek fegyverekkel, aztán Pash is odakap a magáéhoz, valószínűleg Laor sem késlekedik. Rémülten sikkant fel és áll a két fél közé, kapucnia lehull ezüstszőke fejéről és szemei olyan kerekek mint a telihold. *
- Ne! - * kinyújtja kezeit, egyiket Pashék felé, másikat a kovácsok felé, mintha kis gizda, vékony testével próbálná szétválasztani őket, pedig ha összezördülnek vajmi keveset sem ér az a tündérpocak, popó és mindent körbeölelő hajzuhatag. *
- Kérem, ne utasítsa vissza - * fordul a kovács felé, remélve, hogy nem lökik egyből félre. Lép is felé egy lépést, egészen felé fordulva * - Tudom, hogy én csak egy kis tündérlányka vagyok, mit is tudhatok a férfiak dolgáról, ide is csak azért jöttem be, mert féltem odakinn, ám ezt nem nézhetem szótlan, a vér folyása soha nem jó semmire - * halkabbra veszi hangját és gyászosabbra, tekintete az utolsó mondat résznél levándorol a padlóra, aztán csillogó arany tekintettel vissza a kovácsra * - Sajnálom, azt hiszem társaim rossz szavakkal éltek, amik megbántották magát, talán a büszkeségét, talán valami mást, nem értek hozzá és nem is azért bitoroltam el orvul a szót, hogy okoskodjak itten, csak az időt húzom amivel kitalálhatom, hogyan előzzem meg a bajt, így is látott eleget a holtakból Arthenior. Maga szembeszállna a hadúr seregével tudom, bátor embernek tűnik, ám nézze el, asszonyi szokásom végett, hogy mennyire rettegek tőle. Maga túlélné, mert kell a hadúrnak, viszont az emberei attól tartok nem. Ha egyet-kettőt magukkal is visznek a sírba, elbuknak majd és tudja milyen rettenet lesz ezt végignézni? Belegondolt már, hogy kik várják őket haza? Gyerek, feleség, anya? Bizonyosan ismeri őket jobban mint én, én csak találgatok, maga minden történetet tud már - * kicsit bekönnyezik, de nem adja fel, ha nem lökik félre még mindig * - Nem gyógyíthatok meg egyet sem közülük, megtiltották. Most tényleg nincs választása, legalábbis mindegyik választása egy szálhoz fog vezetni, halottal vagy halott nélkül. Tudom derék legény mind, látom testük állásában, elszántak, haláltól nem félnek, viszont talán két év múlva az egyik beleszeret egy asszonyba és gyermekeket nevel, a másik meg feláldozza magát egy árva csemetéért, az élet nem eldobandó, mindig van miért élni... - * mintha ezeket a történeteket inkább magának szőné, kicsit tekintete el is veszik a semmiben, ahogy mesél, mert már nem a kovácsműhelyben van hanem azokon a képzelt színhelyeken. Mikor befejezi szünetet tart, aprót, hogy lenyugodhassék, hogy ne izzadjon és remegjen és kalapáljon szíve mint egy bekattant faverő madár. *
- Jöjjön, beszéljen a Hadúrral. Nem ismerem annyira jól és kívülről nagyon félelmetes ember, viszont akik mellette állnak azokkal nagyon tisztességes. Szavamra mondom, bár mit ér az magának igaz? Mondja hazugnak gondol? Esküszöm nem vagyok az. Régebben egyetlen ruhám volt, úgy érkeztem az udvarába, még a tudásom sem volt meg igazán, gyógyító, na persze, csak az állatoknak láttam el azelőtt a sebeit. De ő türelmes volt velem és segített, hogy embereket gyógyíthassak. Ártatlanokat akik rosszkor voltak rossz helyen - * elmosolyodik magában majd rámutat a férfira * - majd magának is főzök valamit ha elrontja a gyomrát jó? Esetleg ha fáj a lába, a keze, a szíve, bármilye. Kutyaszorítóba került, csakhogy nem borzalmasba, egy új megmászandó létra áll maga előtt s még ha úgy érzi, hogy sárral is lett bekenve, ha feljebb mászik akkor már tiszta fa, s egyre színesebb, ezüsttel majd arannyal bevont és virágzik az élettől. Hozzám pedig mindig fordulhat, ha a férfiak enyhén barbár viselkedése sérti becsületét - * ha még mindig hallgatják, akkor le a kalappal, s most már nem is akar többet szólni, nem tud többet mondani, azt akarja, hogy majd fél év múlva is ha elsétál a kovácsműhely mellett rákiáltson a kovács, aztán nevessenek egy jót, hogy az arca az úrnak piros legyen az egészségtől és a tüze izzó mint a sárkánybendő. Kinyújtja hát kezét felé, az új barátságra, s bízik benne, hogy rámarkolnak és megrázzák.
Azonban ha bármikor is mondandója közben félrelökik vagy hasonló, nem tud mit tenni, ha kitörne a harc csak hangosan könyörög, hogy hagyják abba, hogy ne bántsák egymást, míg ki nem parancsolja Laor, mert akkor ki kell mennie, mert szót kell fogadnia, mert ő már csak ilyen tündér, aki hallgat felettese szavára. *
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-26 20:17:26
Üzenet elküldve: 2018-11-26 20:17:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!/
*Na, úgy néz ki, hogy a beszédet akár hanyagolhatják is, mert a kovácsot valószínűleg fejére ejtették, és teljesen felesleges bármilyen észérvet felsorakoztatni számára. *
- Hát jó uram, jó nagy tulok vagy. * Vonja meg a fiú a vállát. * Nem tehetek róla, hogy mindent támadásnak veszel, és egyszerűen nem vagy képes belátni azt, hogy tök mindegy mit csinálsz, a várost baszhatod. De ha fenyegetést akarsz, akkor itt egy fenyegetés. Ha minket le is üttök azokkal a szarokkal, majd jönnek mások, mert a Hadúr nem szereti, ha adósa marad valakinek. Vagy elmenekülsz ebből a porfészekből, vagy itt halsz meg. A városon nem fogsz segíteni. De azt ne felejtsd el, hogy ti voltatok az elsők, akik fenyegetően léptek fel, mi csak ajánlatot tettünk. * Teszi még hozzá a srác, miközben ő is a kardja markolatára teszi a kezét, hogy bármikor előránthassa azt. Egyelőre nem tervez támadni, de ha a kovácsok így tennének, akkor nem lesz rest védekezni, és visszatámadni. Amúgy türelmesen vár, hogy Laor hogyan határoz. Pash a szíve szerint átdöfné mindegyiknek a szívét az egyszerűség kedvéért, aztán rájuk gyújtaná a helyet is. De ha a férfi távozni akar, akkor persze vele tart. *
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.27 14:56:51, a következő indokkal:
Hiányzó fejléc pótolva.
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!/
*Na, úgy néz ki, hogy a beszédet akár hanyagolhatják is, mert a kovácsot valószínűleg fejére ejtették, és teljesen felesleges bármilyen észérvet felsorakoztatni számára. *
- Hát jó uram, jó nagy tulok vagy. * Vonja meg a fiú a vállát. * Nem tehetek róla, hogy mindent támadásnak veszel, és egyszerűen nem vagy képes belátni azt, hogy tök mindegy mit csinálsz, a várost baszhatod. De ha fenyegetést akarsz, akkor itt egy fenyegetés. Ha minket le is üttök azokkal a szarokkal, majd jönnek mások, mert a Hadúr nem szereti, ha adósa marad valakinek. Vagy elmenekülsz ebből a porfészekből, vagy itt halsz meg. A városon nem fogsz segíteni. De azt ne felejtsd el, hogy ti voltatok az elsők, akik fenyegetően léptek fel, mi csak ajánlatot tettünk. * Teszi még hozzá a srác, miközben ő is a kardja markolatára teszi a kezét, hogy bármikor előránthassa azt. Egyelőre nem tervez támadni, de ha a kovácsok így tennének, akkor nem lesz rest védekezni, és visszatámadni. Amúgy türelmesen vár, hogy Laor hogyan határoz. Pash a szíve szerint átdöfné mindegyiknek a szívét az egyszerűség kedvéért, aztán rájuk gyújtaná a helyet is. De ha a férfi távozni akar, akkor persze vele tart. *
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.27 14:56:51, a következő indokkal:
Hiányzó fejléc pótolva.
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-26 15:14:54
Üzenet elküldve: 2018-11-26 15:14:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Papucs és bula//
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Kis kunkorral érkezik a Piactér felöl, lépésben, mert az az a jármód, ami leginkább kíméli ülőgumóit. Mire odaér a Kovácsműhelyhez, kellően morózus.*
~ Na. ~ *kívülről alaposan megnézi az épületet, lassan körbe is lépteti, hátha van valami jele annak, hogy a gyíkok, akiket keres, odabent vannak. A kordé, ami a műhely előtt áll, nem annyira thargos ugyanis.*
- Tököm. *Waldran is egy nagy ló, hogy ilyen instrukciókat adott.*
~ Mindegy, addig elszívók egy blázt... ~ *gyújt rá egy staubra, majd mogorva, dülledt szemmel bámul egy darabig jobbra balra. A környék gusztustalanul kihalt, biztosan a felfordulás miatt.*
- Tököm.
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Kis kunkorral érkezik a Piactér felöl, lépésben, mert az az a jármód, ami leginkább kíméli ülőgumóit. Mire odaér a Kovácsműhelyhez, kellően morózus.*
~ Na. ~ *kívülről alaposan megnézi az épületet, lassan körbe is lépteti, hátha van valami jele annak, hogy a gyíkok, akiket keres, odabent vannak. A kordé, ami a műhely előtt áll, nem annyira thargos ugyanis.*
- Tököm. *Waldran is egy nagy ló, hogy ilyen instrukciókat adott.*
~ Mindegy, addig elszívók egy blázt... ~ *gyújt rá egy staubra, majd mogorva, dülledt szemmel bámul egy darabig jobbra balra. A környék gusztustalanul kihalt, biztosan a felfordulás miatt.*
- Tököm.
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:58:21
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:58:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*A papnő szavaira és kacajára zavartan mosolyog. A mondataival nem tud ellenkezni.*
-Igazad van. Jobban mint hinnéd. Ha meghallgatnád majd egyszer elmesélném a karavánpihenő szellemének üzenetét. Ha végre lesz idő a beszédre.
*Az jó lenne. Most ugyanis a holtestekkel kell törődni. Utána a templom. Csámpás is fáradt már, Quantall is érzi magát és ha Naty tényleg vele szeretne maradni akkor a lány kedvéért muszáj lesznek intézni egy tisztálkodást és tiszta ruhákat. Mert nagyon nincs jól. Quantall ha nem vinné a koporsót akkor biztos megölelné. Pedig amúgy félénk szokott lenni, de most olyan magányosnak tűnik a lány.*
-Hát...Én itt vagyok.
*Az atya énekével pedig haladnak is tovább és elérik a kovácsműhelyt. Quantall szeretne még mondani dolgokat Naty-nak, de most nem tudja.*
*A papnő szavaira és kacajára zavartan mosolyog. A mondataival nem tud ellenkezni.*
-Igazad van. Jobban mint hinnéd. Ha meghallgatnád majd egyszer elmesélném a karavánpihenő szellemének üzenetét. Ha végre lesz idő a beszédre.
*Az jó lenne. Most ugyanis a holtestekkel kell törődni. Utána a templom. Csámpás is fáradt már, Quantall is érzi magát és ha Naty tényleg vele szeretne maradni akkor a lány kedvéért muszáj lesznek intézni egy tisztálkodást és tiszta ruhákat. Mert nagyon nincs jól. Quantall ha nem vinné a koporsót akkor biztos megölelné. Pedig amúgy félénk szokott lenni, de most olyan magányosnak tűnik a lány.*
-Hát...Én itt vagyok.
*Az atya énekével pedig haladnak is tovább és elérik a kovácsműhelyt. Quantall szeretne még mondani dolgokat Naty-nak, de most nem tudja.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-25 17:00:20
Üzenet elküldve: 2018-11-25 17:00:20
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Nem annyira érti, mi folyik itt, lévén nem ismeri Quantallt - bár talán már látta - így a nyáltenger, amibe fojtani próbálja az embernőt, legalábbis is meghökkenti. Az elf lány fejbólintása a sötételf előtt meg undorral önti el.*
~ Miféle világ lesz ez itt? ~ *közben a kis szőke lány annyira nekikeseredik, hogy még egy sötételf segítségét is elfogadja. Syoud, ha városi elf lenne, most rohanna felajánlani a szolgálatait, meg a nyálát, meg Amon Ruadh minden párnáját. Mivel azonban Syoud Syoud, ezért...*
~ Pont leszarom. ~ *ellenben a pap érdekeseket mond.*
- Tényleg? *cipekedni még mindig nem akar, de most már érdekli a menet.*
- Sajnos nem cipelhetek. A hátam, tudja. Amellett utálok sétáló céltáblát játszani, de... szívesen őrzöm a seggüket addig. *biccent a papnak, mert tényleg. Tekintete egy időre Pyctán pihen.*
- És vele mi van? Meghalt? Döglöttnek tűnik... ám ha az és megmozdul, sikítozni fogok. *meg lőni, de ezt nem kell mindenkinek tudnia.*
*Mindenféle kölykök is megtalálják, de Syoud nem igazán érti a gyerekeket.*
- Hát, attól hogy rohadt öreg vagyok, csimasz. *válaszol egyszerre Hanlorennel. Vigyorog, és Hanlorenre kacsint majd kioszt egy barackot, ha tud. Nem a lédúsat, hanem a fejen koppanósat, egy kicsit.*
*Oldalról kíséri a menetet, és közben Hanloren kérdésén rágódik. A közvetlen válasz, mely szerint "megölni minél több városi patkányt" eléggé elrontaná a bulit, így muszáj kissé átfogalmazni a dolgokat.*
- Csak kíváncsi voltam, hogyan nyelik le a keserű fekete levest, amit maguknak főztek. Mert ezt mind maguknak főzték... és szerintem még csak az első kortyokkal ismerkednek, ehe. *vidoran bandukol a menettel, lőkész fegyverrel pásztázza a sötétet, néha a menetet.*
*Nem annyira érti, mi folyik itt, lévén nem ismeri Quantallt - bár talán már látta - így a nyáltenger, amibe fojtani próbálja az embernőt, legalábbis is meghökkenti. Az elf lány fejbólintása a sötételf előtt meg undorral önti el.*
~ Miféle világ lesz ez itt? ~ *közben a kis szőke lány annyira nekikeseredik, hogy még egy sötételf segítségét is elfogadja. Syoud, ha városi elf lenne, most rohanna felajánlani a szolgálatait, meg a nyálát, meg Amon Ruadh minden párnáját. Mivel azonban Syoud Syoud, ezért...*
~ Pont leszarom. ~ *ellenben a pap érdekeseket mond.*
- Tényleg? *cipekedni még mindig nem akar, de most már érdekli a menet.*
- Sajnos nem cipelhetek. A hátam, tudja. Amellett utálok sétáló céltáblát játszani, de... szívesen őrzöm a seggüket addig. *biccent a papnak, mert tényleg. Tekintete egy időre Pyctán pihen.*
- És vele mi van? Meghalt? Döglöttnek tűnik... ám ha az és megmozdul, sikítozni fogok. *meg lőni, de ezt nem kell mindenkinek tudnia.*
*Mindenféle kölykök is megtalálják, de Syoud nem igazán érti a gyerekeket.*
- Hát, attól hogy rohadt öreg vagyok, csimasz. *válaszol egyszerre Hanlorennel. Vigyorog, és Hanlorenre kacsint majd kioszt egy barackot, ha tud. Nem a lédúsat, hanem a fejen koppanósat, egy kicsit.*
*Oldalról kíséri a menetet, és közben Hanloren kérdésén rágódik. A közvetlen válasz, mely szerint "megölni minél több városi patkányt" eléggé elrontaná a bulit, így muszáj kissé átfogalmazni a dolgokat.*
- Csak kíváncsi voltam, hogyan nyelik le a keserű fekete levest, amit maguknak főztek. Mert ezt mind maguknak főzték... és szerintem még csak az első kortyokkal ismerkednek, ehe. *vidoran bandukol a menettel, lőkész fegyverrel pásztázza a sötétet, néha a menetet.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:24:37
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:24:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Úgy tűnik, nem csak Laor szeretné meggyőzni a kovácsot, hogy helyezze át székhelyét a tharg területre, s a mester nyugodtan és csendben hallgatja végig Pashtrha érveit.*
- Drága fiam, a családom generációk óta készít fegyvert, ne próbálj az emberségemre hatni ezzel az álszent szöveggel. *Mosolyodik el, ahogy vastag karjait keresztbe fonja mellkasa előtt. A bőr szikravédőköpeny anyaga halkan ropog a mozdulatra.*
- A bűn melegágyának ott a kikötő, ne vizionálj ide mindenféle sa'terethi téveszméket. A haduradat nem érdekli Arthenior, csak a saját kis birodalma, ezt te is nagyon jól tudod. Kérlek, ne nézz ennyire együgyűnek. *Néz kedvesnek szánt mosollyal a fiatal, leányarcú férfire.*
- Senkinek sem tartozom semmivel, a tudásom, a mesterkardok titka az enyém és most leszögezem, sértésnek veszem, hogy azt mondod, rontok a város helyzetén, ha nem cselekszem úgy, ahogy a hadurad kedve úgy kívánja. Ha meg akartok győzni, akkor nagyon rossz úton jártok. Még egy lázadó sem kopogott be ide, hogy kardot vagy bárdot vegyen magának. *Újra széles mosollyal fordul a hármas felé, ahogy végignéz rajtuk. A tündér lányon elidőzik kicsit a tekintete. Nem nehéz észrevenni, hogy mennyire kilóg a sorból, s talán a két tharg harcos érveivel sem ért egyet teljesen.*
- Igaz, amit mondasz, Laor, de nézz szét. *Tárja szét újra karjait, ahogy az elsőként felszólaló tharg veszi vissza a szót.*
- Bár a város kettészakadt és a nemesi házak eltűntek, az én műhelyem még mindig áll. Ha jönnek, majd megvédem, amennyire erőmből telik, ne félts te engem. *Biccent megnyugtatóan.*
- Nincs szükségem az elismerésedre, messze földön híresek a kardjaim és pengéim. *Ő is érzi, hogy a tárgyalásnak csúfolt eszmecsere kezdi elérni a patthelyzet szintjét. A thargok azt akarják, hogy menjen, ő nem akar menni. Az állóháború pedig nem a thargok profilja.
Laor végszónak szánt monológjával együtt láthatóan nő benne a feszültség, türelmes embernek mondják, mert az acél megmunkálásához türelem is kell, nem csak szakértelem, de ez a beszélgetés teljesen más tészta.*
- Mit képzeltek magatokról, hogy csak így beállítotok ide és megnyerő ajánlatnak hazudott fenyegetéssel próbáltok megszerezni magatoknak! *Emeli fel a hangját, ahogy kihúzza magát. Laor felett is jó egy fejjel magasodik, mögötte a kovács leteszi a kis kalapácsot, mellyel eddig dolgozott és feláll a pult mögött.*
- Még hogy illendő! Takarodjatok vissza ahonnan jöttetek és mondjátok meg a haduratoknak, hogy a Wiggardok akkor sem dolgoznak többet a thargoknak, ha Arthenior összes aranyát is hordják ide fizetségként. Döntöttem! *Emeli fel a hangját. A műhely hátsó traktusából újabb kovács érkezik, kese hajú, kék szemű középkorú ember férfi. A kovácsokra jellemző széles vállakkal és izmokkal. A pult másik oldalán állók nem láthatják, hogy mi is van a kezében, de valamit biztosan tart, mert két kézzel fogja.*
- Tűnjetek el a műhelyemből, amíg szépen mondom. *Fogja halkra a hangját, de a harag ott lobog a szavak között.*
//Kovácsnézőben//
*Úgy tűnik, nem csak Laor szeretné meggyőzni a kovácsot, hogy helyezze át székhelyét a tharg területre, s a mester nyugodtan és csendben hallgatja végig Pashtrha érveit.*
- Drága fiam, a családom generációk óta készít fegyvert, ne próbálj az emberségemre hatni ezzel az álszent szöveggel. *Mosolyodik el, ahogy vastag karjait keresztbe fonja mellkasa előtt. A bőr szikravédőköpeny anyaga halkan ropog a mozdulatra.*
- A bűn melegágyának ott a kikötő, ne vizionálj ide mindenféle sa'terethi téveszméket. A haduradat nem érdekli Arthenior, csak a saját kis birodalma, ezt te is nagyon jól tudod. Kérlek, ne nézz ennyire együgyűnek. *Néz kedvesnek szánt mosollyal a fiatal, leányarcú férfire.*
- Senkinek sem tartozom semmivel, a tudásom, a mesterkardok titka az enyém és most leszögezem, sértésnek veszem, hogy azt mondod, rontok a város helyzetén, ha nem cselekszem úgy, ahogy a hadurad kedve úgy kívánja. Ha meg akartok győzni, akkor nagyon rossz úton jártok. Még egy lázadó sem kopogott be ide, hogy kardot vagy bárdot vegyen magának. *Újra széles mosollyal fordul a hármas felé, ahogy végignéz rajtuk. A tündér lányon elidőzik kicsit a tekintete. Nem nehéz észrevenni, hogy mennyire kilóg a sorból, s talán a két tharg harcos érveivel sem ért egyet teljesen.*
- Igaz, amit mondasz, Laor, de nézz szét. *Tárja szét újra karjait, ahogy az elsőként felszólaló tharg veszi vissza a szót.*
- Bár a város kettészakadt és a nemesi házak eltűntek, az én műhelyem még mindig áll. Ha jönnek, majd megvédem, amennyire erőmből telik, ne félts te engem. *Biccent megnyugtatóan.*
- Nincs szükségem az elismerésedre, messze földön híresek a kardjaim és pengéim. *Ő is érzi, hogy a tárgyalásnak csúfolt eszmecsere kezdi elérni a patthelyzet szintjét. A thargok azt akarják, hogy menjen, ő nem akar menni. Az állóháború pedig nem a thargok profilja.
Laor végszónak szánt monológjával együtt láthatóan nő benne a feszültség, türelmes embernek mondják, mert az acél megmunkálásához türelem is kell, nem csak szakértelem, de ez a beszélgetés teljesen más tészta.*
- Mit képzeltek magatokról, hogy csak így beállítotok ide és megnyerő ajánlatnak hazudott fenyegetéssel próbáltok megszerezni magatoknak! *Emeli fel a hangját, ahogy kihúzza magát. Laor felett is jó egy fejjel magasodik, mögötte a kovács leteszi a kis kalapácsot, mellyel eddig dolgozott és feláll a pult mögött.*
- Még hogy illendő! Takarodjatok vissza ahonnan jöttetek és mondjátok meg a haduratoknak, hogy a Wiggardok akkor sem dolgoznak többet a thargoknak, ha Arthenior összes aranyát is hordják ide fizetségként. Döntöttem! *Emeli fel a hangját. A műhely hátsó traktusából újabb kovács érkezik, kese hajú, kék szemű középkorú ember férfi. A kovácsokra jellemző széles vállakkal és izmokkal. A pult másik oldalán állók nem láthatják, hogy mi is van a kezében, de valamit biztosan tart, mert két kézzel fogja.*
- Tűnjetek el a műhelyemből, amíg szépen mondom. *Fogja halkra a hangját, de a harag ott lobog a szavak között.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-24 21:08:47
Üzenet elküldve: 2018-11-24 21:08:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
~ Lyzendra... ~
*Alig sikerült támpontot találnia az emlékek nélküli talmi-valóságban, s cselekednie, amikor úgy reppen vele vissza az idő az idilli kis házikó otthonos melegébe, hogy szinte megremeg, amikor megérkezik.
A tüdejében még ott feszül a pár perccel korábbi levegő és düh feszültsége. A felismerés valóságot megremegtető igazsága, s újra az asztalnál ül, ahol Lan'Erdys, megint arról az ötven aranyról mesél neki kedélyesen.
Szárazat nyel. Ezúttal nem érkeznek a vádló-szomorú szavak az elhagyásról, de talán az emlékeit megőrizte az elmúlt pár percről. Ez a felismerés megtöri az illúziót, ez nem lehet a valóság, ha arra kárhoztatott, hogy az idő szövedékébe ragadt pillanatát újra átélje.
Lyzendra, azaz Lan'Erdys szerint azért ment el, mert kalandot akart keresni, mert világot akart látni. Az emlékek keresésébe még a feje is belefájdul, kíntól eltorzult arccal szorítja össze szemeit.*
- Az erdőben... *Nyögi a szavakat a fájdalom függönyén át.*
- Mi történt az erdőben éjszakánként? Miféle hangokat hallottatok? *Szűri fogai rácsán át a kérdést.*
- Nyugodj meg, Lyz... Lan, csak a fáradtság, csak kimerültem. *Emeli kezét hárítóan a szőke elf lány felé, amennyiben segítségére sietne.*
- Elviszel oda? *Most minél hamarabb válaszokat kell kapnia, hogy kiszabaduljon ebből az ábrándból, illúzióból vagy bármiből, amibe foglyul esett. Valamiért úgy hiszi, az erdőnek fontos szerepe volt a múltjában vagy a jelenében. Lyzendra azt mondta, hogy hangokat hallottak éjjelente, miután elment. Talán a szabadulás kulcsa is ott rejtőzik.
Úgy érzi, valahol szükség van rá, valahol még dolga van... nem is dolga, küldetése és ettől az érzéstől fellángol a kín a koponyája mögött.*
~ Lyzendra... ~
*Alig sikerült támpontot találnia az emlékek nélküli talmi-valóságban, s cselekednie, amikor úgy reppen vele vissza az idő az idilli kis házikó otthonos melegébe, hogy szinte megremeg, amikor megérkezik.
A tüdejében még ott feszül a pár perccel korábbi levegő és düh feszültsége. A felismerés valóságot megremegtető igazsága, s újra az asztalnál ül, ahol Lan'Erdys, megint arról az ötven aranyról mesél neki kedélyesen.
Szárazat nyel. Ezúttal nem érkeznek a vádló-szomorú szavak az elhagyásról, de talán az emlékeit megőrizte az elmúlt pár percről. Ez a felismerés megtöri az illúziót, ez nem lehet a valóság, ha arra kárhoztatott, hogy az idő szövedékébe ragadt pillanatát újra átélje.
Lyzendra, azaz Lan'Erdys szerint azért ment el, mert kalandot akart keresni, mert világot akart látni. Az emlékek keresésébe még a feje is belefájdul, kíntól eltorzult arccal szorítja össze szemeit.*
- Az erdőben... *Nyögi a szavakat a fájdalom függönyén át.*
- Mi történt az erdőben éjszakánként? Miféle hangokat hallottatok? *Szűri fogai rácsán át a kérdést.*
- Nyugodj meg, Lyz... Lan, csak a fáradtság, csak kimerültem. *Emeli kezét hárítóan a szőke elf lány felé, amennyiben segítségére sietne.*
- Elviszel oda? *Most minél hamarabb válaszokat kell kapnia, hogy kiszabaduljon ebből az ábrándból, illúzióból vagy bármiből, amibe foglyul esett. Valamiért úgy hiszi, az erdőnek fontos szerepe volt a múltjában vagy a jelenében. Lyzendra azt mondta, hogy hangokat hallottak éjjelente, miután elment. Talán a szabadulás kulcsa is ott rejtőzik.
Úgy érzi, valahol szükség van rá, valahol még dolga van... nem is dolga, küldetése és ettől az érzéstől fellángol a kín a koponyája mögött.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-24 18:58:30
Üzenet elküldve: 2018-11-24 18:58:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
-Hogy hogy néz ki?
*Néz bujkáló mosollyal Quantallra, majd sötétség, halál és fekete madarak ide vagy oda, csilingelve felkacag.*
-Ez hogy néz ki?
*Int körbe maguk körül a csatamezőn a dögök irányába. Hogy a sötételfnek most az a legnagyobb gondja, hogy egy elf kifejezte felé háláját, az igazán groteszk.*
-Emiatt ne fájjon a fejed.
*Mosolyog még vissza, mielőtt a koporsóhoz lép.*
-Most számít igazán a Fény Úrnőjének akarata. Mikor a legnagyobb a sötétség...
*Válaszol a fehérhajú elfnek, majd emeli fel nyögve a koporsót.*
-Ha nem segíteni, úgy miért jöttél?
*Fordítja tekintetét fajtársa felé kíváncsian. A Syoud mellett szaporán lépdelő gyermek kérdésére lopva elmosolyodik.*
-Biztos azért, mert nagyon öreg.
*Előzi meg a válaszával az elfet somolyogva. Talán túl vannak a nehezén, talán felülkerekedtek a sötétségen.*
~Nincs már messze a tisztás, minden rendben lesz.~
*Nyugtatja magát, Xotara és Pycta nélkül nehezebb lesz ez az egész. És még ott van a templom dolga... Élete talán leghosszabb napja ez.*
-Hogy hogy néz ki?
*Néz bujkáló mosollyal Quantallra, majd sötétség, halál és fekete madarak ide vagy oda, csilingelve felkacag.*
-Ez hogy néz ki?
*Int körbe maguk körül a csatamezőn a dögök irányába. Hogy a sötételfnek most az a legnagyobb gondja, hogy egy elf kifejezte felé háláját, az igazán groteszk.*
-Emiatt ne fájjon a fejed.
*Mosolyog még vissza, mielőtt a koporsóhoz lép.*
-Most számít igazán a Fény Úrnőjének akarata. Mikor a legnagyobb a sötétség...
*Válaszol a fehérhajú elfnek, majd emeli fel nyögve a koporsót.*
-Ha nem segíteni, úgy miért jöttél?
*Fordítja tekintetét fajtársa felé kíváncsian. A Syoud mellett szaporán lépdelő gyermek kérdésére lopva elmosolyodik.*
-Biztos azért, mert nagyon öreg.
*Előzi meg a válaszával az elfet somolyogva. Talán túl vannak a nehezén, talán felülkerekedtek a sötétségen.*
~Nincs már messze a tisztás, minden rendben lesz.~
*Nyugtatja magát, Xotara és Pycta nélkül nehezebb lesz ez az egész. És még ott van a templom dolga... Élete talán leghosszabb napja ez.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-24 16:40:04
Üzenet elküldve: 2018-11-24 16:40:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
- Goma testvér. Áldásos tevékenysége végig kísérte életét, számtalan gyermek és szegény megmentője. Ebben lelte vesztét is, méltó módon szeretnénk elbúcsúztatni az erdőszéli tisztáson. *Bólint Syoud kérdésére magyarázólag.* Akkor, vinnéd, kérlek?
*Míg beszélgetnek többen is szót váltanak egymással, s ezúttal ez a néhány perc immár nyugodtabban telik el. Pycta testének érintésekor nem történik semmi különleges, nem mozdul, nem sóhajt fel, szeme sem rebben, s mellkasán sérülés nem látszik, ahogyan kimeneti heg sincsen. A madár, mi befúrta magát, mintha végképp eltűnt volna, vagy tán ő égett a bőrébe? Ki tudja? Mindenesetre a test nem jéghideg, de nem is meleg, egyszerű porhüvelynek tűnik csupán, mint akibe semmi lélek nem szorult. Persze az elképzelhető, hogy a varázslat mást fog mondani, ezt nem lehet tudni, míg ki nem próbálják. Az is lehet, hogy halálra ítélt ötlet. Arenih kisebb rendezkedés után végül a többiek felé fordul.*
- Akkor sorakozzunk fel, ezek szerint döntöttetek. *Mondja halkan. Majd ismét megragadja a szekeret és ha mindenki elfoglalta helyét, lassan halkan énekelve elindul. Amennyiben a koporsó is gazdára talál, élen Syouddal és Hanlorennel, hátsó végét a két pap fogja közre. Őket követi Arenih atya és jobb oldalról remélhetőleg egy társ, talán Natalayda és Quantall. A szekér hátsó részénél szép sorokba helyezkednek az emberek és egyéb szerzetek, van, ki segít tolni is. A gyerekek inkább össze-vissza szaladgálnak, most, hogy immár megnyugodtak ideje van a játéknak. Néhányan Syoud köré is sereglenek:*
- Bácsi! Neked mitől fehér a hajad? *Kérdezik kíváncsian kuncogva. Ezen kívül semmi különös nem történik, a menet békésen, csendesen énekelve a kovácsműhelyig halad, ahonnan már tényleg nincs messze a tisztás, mely végső céljuk. E fejezeteben.*
//Pycta//
*Egy pillanatig meglepetten néz Pyctára, hisz az előbb még oly kedvesen beszélgettek, most pedig hirtelen nem érti, amit mond. Legalábbis ez van az arcára írva. Kicsit megrázza fejét, de nem tulajdoníthat neki különösebb jelentőséget a lány, mert megismétli:*
- Hát, hogy ötven aranyért! Tiszta rablás! *Kacag fel, aztán hirtelen Pycta arcára nézve aggodalmasra vált a tekintete.*
- Bátyám... jól vagy? Elsápadtál! *Kérdezi, majd szája megkeményedik a heves válaszra.* Már hogyne hagytál volna! Azt mondtad fontos dolgod van, hogy világot kell látnod, hogy kalandot akarsz keresni! Egy rövid ölelés után indultál el, még a... még a gyerekektől sem köszöntél el! *Csattan fel Lan'Erdyz hangja, majd könyökhajlatából felemeli könnyes szemeit. Ezek a szemek tágra nyílnak és elkerekednek, mikor Pycta felrántja az asztaltól:*
- Bátyám... ez nagyon fáj! *Néz le sírva a karjait szorító kezekre.* Hát mi történt veled, míg távol voltál? Ez nem te vagy! Me'ochass! *Már nem tudja könnyeit tartani, de láthatóan az elf elkötelezte magát. A lány sóbálvánnyá meredve nézi, amint Pycta ott hagyja, arcára az ismétlődő emlék és felismerés könnyei csorognak. Pycta felrántja az ajtót.*
...
*Egy rövidke pillanat csak, s mire kinyitja tekintetét gyertyákkal körben megvilágított helyiségben találhatja magát. Asztalnál ül, az ablakon immár nem tűz be fénysugár, úgy látszik beesteledett, ami kissé furcsa lehet, a korábbi ebédidőhöz képest. Ha körbenéz egy konyhaféleségben találhatja magát, középütt az asztallal, mely mellett egyik széken ül. Pontosan hat szék veszi körbe, ő az asztalfőn foglal helyet, szemben a sarokban lévő kis búbos kemencével, melyben vidám tűz lobog a nyitott tűztérben. Az asztalon frissen sült cipó és poharak, némi szárított hús és gyümölcsök. Körben polcok a falra szerelve, rajta tányérok és apró csecsebecsék.*
- ... és akkor azt mondta a férfi, nos ezt talán ötven aranyért megszámítom... érted?! *Nevet fel a kis kancsóból éppen gőzölgő teát töltő elf leány.*
- Goma testvér. Áldásos tevékenysége végig kísérte életét, számtalan gyermek és szegény megmentője. Ebben lelte vesztét is, méltó módon szeretnénk elbúcsúztatni az erdőszéli tisztáson. *Bólint Syoud kérdésére magyarázólag.* Akkor, vinnéd, kérlek?
*Míg beszélgetnek többen is szót váltanak egymással, s ezúttal ez a néhány perc immár nyugodtabban telik el. Pycta testének érintésekor nem történik semmi különleges, nem mozdul, nem sóhajt fel, szeme sem rebben, s mellkasán sérülés nem látszik, ahogyan kimeneti heg sincsen. A madár, mi befúrta magát, mintha végképp eltűnt volna, vagy tán ő égett a bőrébe? Ki tudja? Mindenesetre a test nem jéghideg, de nem is meleg, egyszerű porhüvelynek tűnik csupán, mint akibe semmi lélek nem szorult. Persze az elképzelhető, hogy a varázslat mást fog mondani, ezt nem lehet tudni, míg ki nem próbálják. Az is lehet, hogy halálra ítélt ötlet. Arenih kisebb rendezkedés után végül a többiek felé fordul.*
- Akkor sorakozzunk fel, ezek szerint döntöttetek. *Mondja halkan. Majd ismét megragadja a szekeret és ha mindenki elfoglalta helyét, lassan halkan énekelve elindul. Amennyiben a koporsó is gazdára talál, élen Syouddal és Hanlorennel, hátsó végét a két pap fogja közre. Őket követi Arenih atya és jobb oldalról remélhetőleg egy társ, talán Natalayda és Quantall. A szekér hátsó részénél szép sorokba helyezkednek az emberek és egyéb szerzetek, van, ki segít tolni is. A gyerekek inkább össze-vissza szaladgálnak, most, hogy immár megnyugodtak ideje van a játéknak. Néhányan Syoud köré is sereglenek:*
- Bácsi! Neked mitől fehér a hajad? *Kérdezik kíváncsian kuncogva. Ezen kívül semmi különös nem történik, a menet békésen, csendesen énekelve a kovácsműhelyig halad, ahonnan már tényleg nincs messze a tisztás, mely végső céljuk. E fejezeteben.*
//Pycta//
*Egy pillanatig meglepetten néz Pyctára, hisz az előbb még oly kedvesen beszélgettek, most pedig hirtelen nem érti, amit mond. Legalábbis ez van az arcára írva. Kicsit megrázza fejét, de nem tulajdoníthat neki különösebb jelentőséget a lány, mert megismétli:*
- Hát, hogy ötven aranyért! Tiszta rablás! *Kacag fel, aztán hirtelen Pycta arcára nézve aggodalmasra vált a tekintete.*
- Bátyám... jól vagy? Elsápadtál! *Kérdezi, majd szája megkeményedik a heves válaszra.* Már hogyne hagytál volna! Azt mondtad fontos dolgod van, hogy világot kell látnod, hogy kalandot akarsz keresni! Egy rövid ölelés után indultál el, még a... még a gyerekektől sem köszöntél el! *Csattan fel Lan'Erdyz hangja, majd könyökhajlatából felemeli könnyes szemeit. Ezek a szemek tágra nyílnak és elkerekednek, mikor Pycta felrántja az asztaltól:*
- Bátyám... ez nagyon fáj! *Néz le sírva a karjait szorító kezekre.* Hát mi történt veled, míg távol voltál? Ez nem te vagy! Me'ochass! *Már nem tudja könnyeit tartani, de láthatóan az elf elkötelezte magát. A lány sóbálvánnyá meredve nézi, amint Pycta ott hagyja, arcára az ismétlődő emlék és felismerés könnyei csorognak. Pycta felrántja az ajtót.*
...
*Egy rövidke pillanat csak, s mire kinyitja tekintetét gyertyákkal körben megvilágított helyiségben találhatja magát. Asztalnál ül, az ablakon immár nem tűz be fénysugár, úgy látszik beesteledett, ami kissé furcsa lehet, a korábbi ebédidőhöz képest. Ha körbenéz egy konyhaféleségben találhatja magát, középütt az asztallal, mely mellett egyik széken ül. Pontosan hat szék veszi körbe, ő az asztalfőn foglal helyet, szemben a sarokban lévő kis búbos kemencével, melyben vidám tűz lobog a nyitott tűztérben. Az asztalon frissen sült cipó és poharak, némi szárított hús és gyümölcsök. Körben polcok a falra szerelve, rajta tányérok és apró csecsebecsék.*
- ... és akkor azt mondta a férfi, nos ezt talán ötven aranyért megszámítom... érted?! *Nevet fel a kis kancsóból éppen gőzölgő teát töltő elf leány.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:37:42
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:37:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Nincs különösebben meglepve rajta, hogy első körben elutasítást kapnak. Bele tudja magát képzelni a kovács helyzetébe, és hasonló helyzetben valószínűleg ő sem lenne elragadtatva attól, hogy maga mögött hagyjon mindent amiért addig dolgozott. Meg tudja érteni, csak elfogadni nem. Mivel pedig a Hadúr határozottan értésére adta, hogy mindenképpen számít a kovácsmester munkájára a Vashegyen, Nibet érvei nincsenek rá nagy hatással. Sóhajt egyet, igyekszik úgy helyezkedni, hogy az egyébként is okosan hátul maradó Ririt védeni tudja, ha úgy alakulna, de egyelőre még nem alakul úgy. Megszólal a fiú is, és szavaival kiprovokál Laorból egy elismerő pillantást. Nem számított rá, hogy ilyen ügyesen, okosan tudja csavarni a szót. Mert véleménye szerint a Pash által felsoroltakat illene átgondolnia a kovácsnak is.*
- Nem csak egy jól csengő ajánlat miatt kéne műhelyed elköltöztetni.
*Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a kovács nem pusztán az esztétikai élmény miatt vette kezébe azt a tőrt, de a sejtés hamisnak bizonyul, hiszen Nibet nemsokára le is teszi.*
- Nézz körül! A város kettészakadt, a szó szoros értelmében. Nemes házak tűntek el, palotáikkal együtt. Nagy hatalmú, gazdag, befolyásos családok. Ha ők képtelenek voltak ellenállni az árnak, miből gondolod, hogy neked elegendő erőd lesz hozzá? A fegyvereid elsőrangúak, ezt elismerem. De vajmi keveset ér néhány míves penge, ha hitvány, rozsdás vasak erdejével kell szembenéznie.
*Egyelőre még nem akar nyíltan fenyegetni, vagy ultimátumot adni, de azt azért lassan érezni lehet a hangjában, hogy nem a városról, és annak jövőjéről jött eszmét cserélni.*
- Kagan Thargodar nem csupán egy jó ajánlatot kínál számodra. Többről van itt szó, mint egy előnyös üzletről, noha abban sem lesz hiány, ha velünk tartasz. A Vashegyen azt az állandóságot és biztonságot találod meg, ami Artheniorból elvesztett. Talán nem örökre, de jó időre biztosan. Feladni sem kell eddigi életed: a műhelyed, minden felszerelésed átköltöztetjük a Vashegyre, semmit nem kell magad mögött hagynod. És ha az istenek kegyesek lesznek a városhoz, és visszatérnek a régi szép napok, te magad is visszatérhetsz szabadon.
*Ez persze nem igaz, pontosabban Kagan semmi ilyesmit nem említett, de Nibet ráér ezt Amon Ruadhon is megtudni. Kérdőn néz a kovácsra.*
- A döntés a tiéd, mester. Thargodar nemesúr mindazt kínálja neked, amit itt elveszítettél, és garantálja, hogy megtarthasd azt, ami esetleg még elveszthetnél. Dönts bölcsen! A Hadúr tisztes ajánlatát nem szokás, és nem is lenne illendő visszautasítani.
//Kovácsnézőben//
*Nincs különösebben meglepve rajta, hogy első körben elutasítást kapnak. Bele tudja magát képzelni a kovács helyzetébe, és hasonló helyzetben valószínűleg ő sem lenne elragadtatva attól, hogy maga mögött hagyjon mindent amiért addig dolgozott. Meg tudja érteni, csak elfogadni nem. Mivel pedig a Hadúr határozottan értésére adta, hogy mindenképpen számít a kovácsmester munkájára a Vashegyen, Nibet érvei nincsenek rá nagy hatással. Sóhajt egyet, igyekszik úgy helyezkedni, hogy az egyébként is okosan hátul maradó Ririt védeni tudja, ha úgy alakulna, de egyelőre még nem alakul úgy. Megszólal a fiú is, és szavaival kiprovokál Laorból egy elismerő pillantást. Nem számított rá, hogy ilyen ügyesen, okosan tudja csavarni a szót. Mert véleménye szerint a Pash által felsoroltakat illene átgondolnia a kovácsnak is.*
- Nem csak egy jól csengő ajánlat miatt kéne műhelyed elköltöztetni.
*Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a kovács nem pusztán az esztétikai élmény miatt vette kezébe azt a tőrt, de a sejtés hamisnak bizonyul, hiszen Nibet nemsokára le is teszi.*
- Nézz körül! A város kettészakadt, a szó szoros értelmében. Nemes házak tűntek el, palotáikkal együtt. Nagy hatalmú, gazdag, befolyásos családok. Ha ők képtelenek voltak ellenállni az árnak, miből gondolod, hogy neked elegendő erőd lesz hozzá? A fegyvereid elsőrangúak, ezt elismerem. De vajmi keveset ér néhány míves penge, ha hitvány, rozsdás vasak erdejével kell szembenéznie.
*Egyelőre még nem akar nyíltan fenyegetni, vagy ultimátumot adni, de azt azért lassan érezni lehet a hangjában, hogy nem a városról, és annak jövőjéről jött eszmét cserélni.*
- Kagan Thargodar nem csupán egy jó ajánlatot kínál számodra. Többről van itt szó, mint egy előnyös üzletről, noha abban sem lesz hiány, ha velünk tartasz. A Vashegyen azt az állandóságot és biztonságot találod meg, ami Artheniorból elvesztett. Talán nem örökre, de jó időre biztosan. Feladni sem kell eddigi életed: a műhelyed, minden felszerelésed átköltöztetjük a Vashegyre, semmit nem kell magad mögött hagynod. És ha az istenek kegyesek lesznek a városhoz, és visszatérnek a régi szép napok, te magad is visszatérhetsz szabadon.
*Ez persze nem igaz, pontosabban Kagan semmi ilyesmit nem említett, de Nibet ráér ezt Amon Ruadhon is megtudni. Kérdőn néz a kovácsra.*
- A döntés a tiéd, mester. Thargodar nemesúr mindazt kínálja neked, amit itt elveszítettél, és garantálja, hogy megtarthasd azt, ami esetleg még elveszthetnél. Dönts bölcsen! A Hadúr tisztes ajánlatát nem szokás, és nem is lenne illendő visszautasítani.
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-22 14:49:02
Üzenet elküldve: 2018-11-22 14:49:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Nem egészen úgy értette ahogy Laor értelmezte, az ártalmatlanítás és a halál között azért van határ, ám ezt már nem mondja, mert megérkeznek és mindenki beindul a műhelybe. Talán majd egyszer újra szóba hozza, ha meri.
Odabenn köszön, ám utána a férfiakra hagyja a beszédet, ő csak csendesen hallgatja és közben szemével felméri a helyiséget. Még nem igen volt műhelyben, az illat itt súlyos a portól és melegtől.
Iparkodik hátul maradni, elhúzódni, hogy ne legyen útban és összehúzva magát fürkészi a kovács arcát. Amikor az elsőre elutasítja Laort a lányka megrémül. *
~ kérlek mondj igent, kérlek mondj igent ~ * suttogja magában, féltve az úr testi épségét. *
//Kovácsnézőben//
* Nem egészen úgy értette ahogy Laor értelmezte, az ártalmatlanítás és a halál között azért van határ, ám ezt már nem mondja, mert megérkeznek és mindenki beindul a műhelybe. Talán majd egyszer újra szóba hozza, ha meri.
Odabenn köszön, ám utána a férfiakra hagyja a beszédet, ő csak csendesen hallgatja és közben szemével felméri a helyiséget. Még nem igen volt műhelyben, az illat itt súlyos a portól és melegtől.
Iparkodik hátul maradni, elhúzódni, hogy ne legyen útban és összehúzva magát fürkészi a kovács arcát. Amikor az elsőre elutasítja Laort a lányka megrémül. *
~ kérlek mondj igent, kérlek mondj igent ~ * suttogja magában, féltve az úr testi épségét. *
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-21 20:58:40
Üzenet elküldve: 2018-11-21 20:58:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*A kovácsműhely párás levegője és az olvadt fém szaga kellemes emlékeket idéz benne. Melyeket a barátjával töltött el délutánonként a druida oktatása helyett.*
~Hiányzik az otthonom. Nem szabad sokat a múlttal foglalkoznom. Változott a helyzet. Most itt vagyok és a kalapáccsal most más dolgozik. ~
*A műhelyben egy bőrkötényes alak kalapál egy izzó vas darabot, hogy később valami fegyver vagy használati tárgyat alakítson belőle. Bele teszi a vízbe és a vörösen izzó fém hatalmas gőz felhőt ereszt ki a hűtővízből. Ránézz kérdőn Seutra.*
- Mit akar? *Kérdezi durván miközben kalapácsát furcsán megszorítja, mint aki bármikor képes lenne támadni.*
- Önnek is jó napot. Valószínűleg vásárolni. Mire számított?~Ennyire haramiának tűnök számára?~
- Mostanában mindenre készen kell állni. Mivel szolgálhatok? *Feleli a kovács, és leteszi kalapácsát.*
- Nyílvesszőre lenne szükségem.
- Itt van válogasson nyugodtan és, majd szólj mit választott. *Rámutat három vödörre melyek meg vannak töltve más-más vesszőkkel. Az egyik tartóban egyszerű semmi különös tulajdonsággal nem rendelkező nyilak vannak, a másikban hegyes fém van a vesző becsapódó végén. Az utolsó viszont káprázatos munka nem igazi elf munka, de meglepően jó. Látszik rajta a tapasztalt kezek munkája. Elég hosszasan gondolkozik.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:01:32, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-19 19:57:24
Üzenet elküldve: 2018-11-19 19:57:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* A fiú nem érti a tündért, és azt se, hogy valaki hogy lehet ilyen ütődött. Viszont itt van Laor, aki kiosztja, Pash ebbe nem szól közbe, hiszen nem az ő tiszte helyretenni a bolondokat és szélütötteket. Odabent szintén csöndben marad, mert a férfi egész jól felvázolja a helyzetet, és nem érzi úgy, hogy segítene a helyzeten, ha hirtelen támadóan lépne fel. Viszont a józan ész hangját talán nem gáz, ha kicsit tovább ütik, mint a kovács a formálandó vasat. Méghozzá addig, amíg meleg. *
- És vajon az a munka, amit csinálsz, kovács uram, valóban segít a városon, és nem a kárára lesz? Hiszen most kik tartják meg a rendet, ha a városőrök elszeleltek, és kik ügyelnek arra, hogy a kitűnően munkált fegyverek, amiket műhelyed gyárt, nem éppen a város lakóinak szívében kötnek ki? Arthenior már a bűn melegágya, vagy jó úton jár, hogy azzá váljon. Vajon a kiváló acél mennyire segít hőn szeretett városodon? Mert nem szegeket mutattál, nem építő anyagot, igáslovaknak való patkót, hanem tőrt, az erőszak eszközét. Ha még mindig ez a fő profitod, úgy vajon mennyire dolgozol te a városért, vagy mennyire használod ki a kialakult helyzetet? A hadúr szolgálatában nem a csőcseléket fegyvereznéd fel, és nem egymás nyakának rontanának, hanem igaz ügyet szolgálnál, és a rendet tartanád meg. Szegeket és láncokat bárki tud formálni, azonban a te képességeid máshol hasznosabbak lehetnek ilyen vészterhes időkben. Kérlek hallgass a józan észre, láss át a ködön, és fogadd el az ajánlatunkat. A Vashegy szolgálatában a tudás, amit generációk óta őriztek biztonságban lesz, és tovább szolgálja célját. Eleget tett érted a város, és nem tartozol neki semmivel. Ne rontsd tovább a helyzetét. * Próbálkozik a fiú, hangja szépen fokozatosan halkul ahogy beszél, először még erősen, határozottan cseng, de a végére már halk, és kérlelő. A kisfiús arccal egész jól nézhet ki, kár, hogy nem lát tükröt a környéken. Persze ha nem válik be, Laor még mindig választhatja az erőszakot. *
//Kovácsnézőben//
* A fiú nem érti a tündért, és azt se, hogy valaki hogy lehet ilyen ütődött. Viszont itt van Laor, aki kiosztja, Pash ebbe nem szól közbe, hiszen nem az ő tiszte helyretenni a bolondokat és szélütötteket. Odabent szintén csöndben marad, mert a férfi egész jól felvázolja a helyzetet, és nem érzi úgy, hogy segítene a helyzeten, ha hirtelen támadóan lépne fel. Viszont a józan ész hangját talán nem gáz, ha kicsit tovább ütik, mint a kovács a formálandó vasat. Méghozzá addig, amíg meleg. *
- És vajon az a munka, amit csinálsz, kovács uram, valóban segít a városon, és nem a kárára lesz? Hiszen most kik tartják meg a rendet, ha a városőrök elszeleltek, és kik ügyelnek arra, hogy a kitűnően munkált fegyverek, amiket műhelyed gyárt, nem éppen a város lakóinak szívében kötnek ki? Arthenior már a bűn melegágya, vagy jó úton jár, hogy azzá váljon. Vajon a kiváló acél mennyire segít hőn szeretett városodon? Mert nem szegeket mutattál, nem építő anyagot, igáslovaknak való patkót, hanem tőrt, az erőszak eszközét. Ha még mindig ez a fő profitod, úgy vajon mennyire dolgozol te a városért, vagy mennyire használod ki a kialakult helyzetet? A hadúr szolgálatában nem a csőcseléket fegyvereznéd fel, és nem egymás nyakának rontanának, hanem igaz ügyet szolgálnál, és a rendet tartanád meg. Szegeket és láncokat bárki tud formálni, azonban a te képességeid máshol hasznosabbak lehetnek ilyen vészterhes időkben. Kérlek hallgass a józan észre, láss át a ködön, és fogadd el az ajánlatunkat. A Vashegy szolgálatában a tudás, amit generációk óta őriztek biztonságban lesz, és tovább szolgálja célját. Eleget tett érted a város, és nem tartozol neki semmivel. Ne rontsd tovább a helyzetét. * Próbálkozik a fiú, hangja szépen fokozatosan halkul ahogy beszél, először még erősen, határozottan cseng, de a végére már halk, és kérlelő. A kisfiús arccal egész jól nézhet ki, kár, hogy nem lát tükröt a környéken. Persze ha nem válik be, Laor még mindig választhatja az erőszakot. *
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:05:41
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:05:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Amikor Laor és társai betérnek az artheniori kovácshoz, odakint erődítésre utaló nyomokat találnak az épületen. Az ablakokat bedeszkázták, jóféle acélvasalatok védik a falapokat, amelyeket az ablakok elé szegeztek. Az ajtót is megerősítették, komoly erők kellenének ahhoz, hogy azt bárki is betörje. Odakint kevés felszerelést és nyersanyagot hagytak, így az üzlet maga kissé zsúfolt benyomását kelti, ahogy ládákat és hordókat kell kerülgetni, míg eljutnak az eladótérnek számító pult elé.
A pultban most csak egy alacsony, széles vállú alak dolgozik valami apróságon, talán egy alkarvédő bőrrészeinek szegecselésével foglalatoskodik egy kisebb kalapáccsal és szögekkel a fogai közt.
A betérőket látva felhagy a munkával és leteszi a szerszámokat, szegeket és felállva fogadja Laort és a betérőket.*
- Szólok a mesternek. *Mondja rezignáltan, majd hátramegy a műhely hátsó traktusába, ahonnan kisvártatva egy magas, széles vállú alak jelenik meg. A férfi kopaszodó, sötétbarna hajú alak, szúrós, kék szemekkel néz a hármasra. Egyszerű vászonnadrágot és inget visel, amely fölé vastag bőrkötény húzott, bizonyosan, hogy ruháját és magát védje a kovácstűzhely forróságától és a szikráktól. Vállai vaskosak, mellkasa széles, s bár már méretes a hasa is, láthatóan kemény férfi benyomását kelti.*
- Üdvözöllek Laor Vylnis, Nibet vagyok. *Mutatkozik be, majd megkerülve a pultot, amely mögött újra feltűnik a fiatal segéd és folytatja munkáját, derekát a pultnak támasztva várja, hogy a jövevények előadják jövetelük okát.
A szavakat szótlanul végighallgatja, csak a homlokát ráncolja egyre inkább, ahogy egyre belemennek a megkeresés céljába.*
- Ez mind szép és jó, fiam, de miből gondolja Kagan Thargodar nemesúr, hogy mindez elegendő indok arra, hogy itt hagyjam a várost? *Kérdi egyelőre barátságos hangon. A pultról levesz egy tőrt, szép, rendes munka és miközben tovább beszél, szakértő szemmel végignéz rajta.*
- Kérdem én, a hadúr hogyan cselekedne a helyemben, ha a hely, amiért egy életen át dolgozott, ahol élt jóban rosszban, bajban volna, ő maga is otthagyná, csak mert jól hangzó ajánlatot kapott egy másik helyről? *A kérdés költőinek tűnhet, hisz talán valójában nem is vár választ.*
- Mondd meg kérlek a hadúrnak, hogy bár meghívása csábító és bizonyosan megfelelő feltételeket tudna biztosítani nekem és műhelyemnek, a Wiggardok Artheniorban maradnak, folytatják a munkájukat és őrzik a tudást, amelyet generációk alatt gyűjtöttek, míg Arthenior városa áll. S ha rajtunk múlik, évszázadokig úgy így is lesz. *Mosolya egyszerre magabiztos és vészjósló. A segéd vele mosolyog, miközben folytatja a bőr díszítését, keze alatt egyszerre csodás és remek páncél ölt alakot, ahogy a szegek egymás után a helyükre kerülnek.*
- A világ változik, s vele minden, de tudom, hogy egyszer itt is rend lesz és én továbbra is folytathatom a munkám. *Teszi vissza a tőrt és széttárja izmos karjait, jelezvén, hogy mindaz igaz, amit Laor mondott, mégis megy a munka és ők még mindig itt vannak.*
//Kovácsnézőben//
*Amikor Laor és társai betérnek az artheniori kovácshoz, odakint erődítésre utaló nyomokat találnak az épületen. Az ablakokat bedeszkázták, jóféle acélvasalatok védik a falapokat, amelyeket az ablakok elé szegeztek. Az ajtót is megerősítették, komoly erők kellenének ahhoz, hogy azt bárki is betörje. Odakint kevés felszerelést és nyersanyagot hagytak, így az üzlet maga kissé zsúfolt benyomását kelti, ahogy ládákat és hordókat kell kerülgetni, míg eljutnak az eladótérnek számító pult elé.
A pultban most csak egy alacsony, széles vállú alak dolgozik valami apróságon, talán egy alkarvédő bőrrészeinek szegecselésével foglalatoskodik egy kisebb kalapáccsal és szögekkel a fogai közt.
A betérőket látva felhagy a munkával és leteszi a szerszámokat, szegeket és felállva fogadja Laort és a betérőket.*
- Szólok a mesternek. *Mondja rezignáltan, majd hátramegy a műhely hátsó traktusába, ahonnan kisvártatva egy magas, széles vállú alak jelenik meg. A férfi kopaszodó, sötétbarna hajú alak, szúrós, kék szemekkel néz a hármasra. Egyszerű vászonnadrágot és inget visel, amely fölé vastag bőrkötény húzott, bizonyosan, hogy ruháját és magát védje a kovácstűzhely forróságától és a szikráktól. Vállai vaskosak, mellkasa széles, s bár már méretes a hasa is, láthatóan kemény férfi benyomását kelti.*
- Üdvözöllek Laor Vylnis, Nibet vagyok. *Mutatkozik be, majd megkerülve a pultot, amely mögött újra feltűnik a fiatal segéd és folytatja munkáját, derekát a pultnak támasztva várja, hogy a jövevények előadják jövetelük okát.
A szavakat szótlanul végighallgatja, csak a homlokát ráncolja egyre inkább, ahogy egyre belemennek a megkeresés céljába.*
- Ez mind szép és jó, fiam, de miből gondolja Kagan Thargodar nemesúr, hogy mindez elegendő indok arra, hogy itt hagyjam a várost? *Kérdi egyelőre barátságos hangon. A pultról levesz egy tőrt, szép, rendes munka és miközben tovább beszél, szakértő szemmel végignéz rajta.*
- Kérdem én, a hadúr hogyan cselekedne a helyemben, ha a hely, amiért egy életen át dolgozott, ahol élt jóban rosszban, bajban volna, ő maga is otthagyná, csak mert jól hangzó ajánlatot kapott egy másik helyről? *A kérdés költőinek tűnhet, hisz talán valójában nem is vár választ.*
- Mondd meg kérlek a hadúrnak, hogy bár meghívása csábító és bizonyosan megfelelő feltételeket tudna biztosítani nekem és műhelyemnek, a Wiggardok Artheniorban maradnak, folytatják a munkájukat és őrzik a tudást, amelyet generációk alatt gyűjtöttek, míg Arthenior városa áll. S ha rajtunk múlik, évszázadokig úgy így is lesz. *Mosolya egyszerre magabiztos és vészjósló. A segéd vele mosolyog, miközben folytatja a bőr díszítését, keze alatt egyszerre csodás és remek páncél ölt alakot, ahogy a szegek egymás után a helyükre kerülnek.*
- A világ változik, s vele minden, de tudom, hogy egyszer itt is rend lesz és én továbbra is folytathatom a munkám. *Teszi vissza a tőrt és széttárja izmos karjait, jelezvén, hogy mindaz igaz, amit Laor mondott, mégis megy a munka és ők még mindig itt vannak.*
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-13 20:39:05
Üzenet elküldve: 2018-11-13 20:39:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
- Öhm... *bólint bölcsen a fiú azon megjegyzésére, hogy a kovács minden bizonnyal jó erőben van* Úgy gondolod, hogy ha a mester nem jönne önszántából, akkor addig pofozod, míg jobb belátásra nem tér?
*Nem tudja megállni vigyorgás nélkül a gondolatot. De csak magának tehet szemrehányást. Legközelebb majd pontosabban fogalmaz.*
- Úgy értettem, hogy ha elfajulnának odabent a dolgok, akkor bizonyíthatsz. Sőt, nem is kell addig várni. Ha van valami jó érved amire a kovács azonnal felpattan a kordéra, ahogy beléptünk, mondhatod is. Túl azon persze, hogy sokkal jobb sora lesz a Vashegyen, mint ebben az összeomló városban. Ezt én is tudom.
*Nem fogja ki a lovat a kordé elől, úgy köti ki a műhely előtt az erre szolgáló helyre. Aztán Riri áll elő egy határozottan egyedi elképzeléssel. Amire Laor csuklik egyet.*
- Tündérem... *enged meg magának egy borzalmas viccet* Ha valakit fejbe vágok, azt azért teszem, mert jó okom van rá. Mondjuk az, hogy ő ne vághasson fejbe minket. Viszont ha te a varázslatos kevercseiddel azon nyomban talpra állítod, akkor megette a fene az egészet. Ugye érted, hogy mire gondolok?
*Sóhajt egyet, nem akarta letorkolni a tündért, csak meglepte annak lehetősége, hogy Riri felápolná azt is, akit jól felfogott érdekükben tettek ártalmatlanná.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem ölünk meg senkit, aki nem szolgál rá. De nem bánom. Azon, aki csak rosszkor van rossz helyen, segíthetsz. De Worenth mester közelében semmiféle zöld italt nem akarok látni. Ez így rendben van?
*Megcsóválja a fejét. A tündérnek kétségkívül nagy szíve van, és reméli, hogy ez nem fog hátrányukra válni. Aztán, ha mindent megbeszéltek, beljebb is kerülhetnek a műhelybe. Odabent aztán, ha a kovácsmester előkerül, meg is szólítja. Így Pash, ha esetleg van is jó ötlete, és nem előzi meg a szóval, várni kényszerül.*
- Üdv mester!
*Igyekszik legjobb, diplomatikus formáját hozni, hiszen úgy lenne a legegyszerűbb dolguk, ha a kovács elfogadná az ajánlatot.*
- Laor Vylnis vagyok a Vashegyről, és társaimmal Kagan Thargodar nemesúr üdvözletét hozzuk. A Hadúr jól ismeri a munkáidat, és szakértelmed módfelett nagyra tartja. A Vashegyre is eljutott híre annak, hogy Arthenior egyre mélyebbre süllyed a káoszban, és Thargodar nagyúr aggodalommal gondol arra, hogy ilyen körülmények között nem tudsz biztonságban olyan remekeket készíteni melyekről híres vagy, és hiábavalóan vész el e párját ritkító szakértelem.
*Kicsit meg van lepve, hogy ilyen körmondatokra képes. Még kevesebbet kellene érintkeznie a kancellárral.*
- A Vashegy garantálni tudja mindazt, ami itt most hiány. A biztonságot, a nyugalmat, piacot a termékeidnek, megbecsülést, és természetesen jól felszerelt, tiszteletre méltó igényeid minden bizonnyal kielégítő kovácsműhelyt, melyet nem fenyeget az a veszély, hogy a csőcselék elpusztítja.
*Úgy gondolja, hogy egyelőre ennyi elég lesz. Tovább győzködni, esetleg burkoltan fenyegetni ráér a kovács válasza után is. És sem Pash, sem Riri elől nem akarja elvenni a lehetőséget, hogy előálljanak olyasmivel, amire ő nem gondolt.*
- Öhm... *bólint bölcsen a fiú azon megjegyzésére, hogy a kovács minden bizonnyal jó erőben van* Úgy gondolod, hogy ha a mester nem jönne önszántából, akkor addig pofozod, míg jobb belátásra nem tér?
*Nem tudja megállni vigyorgás nélkül a gondolatot. De csak magának tehet szemrehányást. Legközelebb majd pontosabban fogalmaz.*
- Úgy értettem, hogy ha elfajulnának odabent a dolgok, akkor bizonyíthatsz. Sőt, nem is kell addig várni. Ha van valami jó érved amire a kovács azonnal felpattan a kordéra, ahogy beléptünk, mondhatod is. Túl azon persze, hogy sokkal jobb sora lesz a Vashegyen, mint ebben az összeomló városban. Ezt én is tudom.
*Nem fogja ki a lovat a kordé elől, úgy köti ki a műhely előtt az erre szolgáló helyre. Aztán Riri áll elő egy határozottan egyedi elképzeléssel. Amire Laor csuklik egyet.*
- Tündérem... *enged meg magának egy borzalmas viccet* Ha valakit fejbe vágok, azt azért teszem, mert jó okom van rá. Mondjuk az, hogy ő ne vághasson fejbe minket. Viszont ha te a varázslatos kevercseiddel azon nyomban talpra állítod, akkor megette a fene az egészet. Ugye érted, hogy mire gondolok?
*Sóhajt egyet, nem akarta letorkolni a tündért, csak meglepte annak lehetősége, hogy Riri felápolná azt is, akit jól felfogott érdekükben tettek ártalmatlanná.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem ölünk meg senkit, aki nem szolgál rá. De nem bánom. Azon, aki csak rosszkor van rossz helyen, segíthetsz. De Worenth mester közelében semmiféle zöld italt nem akarok látni. Ez így rendben van?
*Megcsóválja a fejét. A tündérnek kétségkívül nagy szíve van, és reméli, hogy ez nem fog hátrányukra válni. Aztán, ha mindent megbeszéltek, beljebb is kerülhetnek a műhelybe. Odabent aztán, ha a kovácsmester előkerül, meg is szólítja. Így Pash, ha esetleg van is jó ötlete, és nem előzi meg a szóval, várni kényszerül.*
- Üdv mester!
*Igyekszik legjobb, diplomatikus formáját hozni, hiszen úgy lenne a legegyszerűbb dolguk, ha a kovács elfogadná az ajánlatot.*
- Laor Vylnis vagyok a Vashegyről, és társaimmal Kagan Thargodar nemesúr üdvözletét hozzuk. A Hadúr jól ismeri a munkáidat, és szakértelmed módfelett nagyra tartja. A Vashegyre is eljutott híre annak, hogy Arthenior egyre mélyebbre süllyed a káoszban, és Thargodar nagyúr aggodalommal gondol arra, hogy ilyen körülmények között nem tudsz biztonságban olyan remekeket készíteni melyekről híres vagy, és hiábavalóan vész el e párját ritkító szakértelem.
*Kicsit meg van lepve, hogy ilyen körmondatokra képes. Még kevesebbet kellene érintkeznie a kancellárral.*
- A Vashegy garantálni tudja mindazt, ami itt most hiány. A biztonságot, a nyugalmat, piacot a termékeidnek, megbecsülést, és természetesen jól felszerelt, tiszteletre méltó igényeid minden bizonnyal kielégítő kovácsműhelyt, melyet nem fenyeget az a veszély, hogy a csőcselék elpusztítja.
*Úgy gondolja, hogy egyelőre ennyi elég lesz. Tovább győzködni, esetleg burkoltan fenyegetni ráér a kovács válasza után is. És sem Pash, sem Riri elől nem akarja elvenni a lehetőséget, hogy előálljanak olyasmivel, amire ő nem gondolt.*
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-08 19:41:51
Üzenet elküldve: 2018-11-08 19:41:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
* Meglepődik, hogy Laor kitalálja a gondolatait, vajon ennyire látszik az arcán? Zavartan elvörösödik, Majd biccent, ám még mindig nem halálnyugodt. *
- Segíthetek azokon is, akik a vashegy ellenségei? - * kérdez rá halkan, félénken, nem is igazán merve Laor szembébe nézni.
Eztán már meg is érkeznek a kovácsműhelyhez. Elfogadja a férfi kezét és megfogva száll le a kordéról majd kicit mögé is lép, hogy menjenek előbb be az urak, majd megy ő utánuk mint csendes megfigyelő. Nem akar beleszólni, meg amúgy se tudna, csak a két férfi épségére ügyel leginkább. *
* Meglepődik, hogy Laor kitalálja a gondolatait, vajon ennyire látszik az arcán? Zavartan elvörösödik, Majd biccent, ám még mindig nem halálnyugodt. *
- Segíthetek azokon is, akik a vashegy ellenségei? - * kérdez rá halkan, félénken, nem is igazán merve Laor szembébe nézni.
Eztán már meg is érkeznek a kovácsműhelyhez. Elfogadja a férfi kezét és megfogva száll le a kordéról majd kicit mögé is lép, hogy menjenek előbb be az urak, majd megy ő utánuk mint csendes megfigyelő. Nem akar beleszólni, meg amúgy se tudna, csak a két férfi épségére ügyel leginkább. *
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-07 21:49:29
Üzenet elküldve: 2018-11-07 21:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
* A fiú figyelmesen hallgatja Laort, neki nincsenek erkölcsi és morális problémái a dologgal. Harcosnak nevelkedett, harcosnak nevelte önmagát is. Ha hadba kell vonulni, hát hadba vonul, és ha ölni kell, akkor ölni fog. Nem egy őrült gyilkos, de az életet se tartja olyan magasra, mint sokan számára érthetetlen okokból. Valószínűleg a tündér is ilyen, bár a fiú nem látja rajta magától, de Laor szavaiból ezt szűri le. A férfi szavaira bólint, és sajátjait is hozzá fűzi. *
- Amilyen helyzetek most a városban uralkodhatnak... még jobban is jár velünk a kovács. Biztonságot ajánlunk nekik, fedélt a feje fölé, biztos munkát. Az alapján amit hallottam a lázadásról, kétlem, hogy ezek most olyan gyakoriak lennének Artheniorban. * Teszi még hozzá, majd lassan a műhely elé érnek, ahol Laor már állítja is meg a kordét, természetesen a fiú is így tesz a lovával. A szavakra ismét bólint. *
- Ha nem is túlzott technikával, de karja ereje biztos, hogy becsületre méltó. Láttam már olyat, amikor nem képzettséggel, hanem puszta erővel győztek le valakit. * Jegyzi meg, miközben leszáll a nyeregből. Kicsit átmozgatja a felső testét, majd a többiekre néz.*
- Akkor egyedül menjek be, és hozzam ki, vagy bemegyünk mindannyian, és ha nem akar jönni önszántából, akkor közre fogjuk? * Teszi fel a kérdést, mert most nem teljesen biztos abban, hogy Laor mit vár tőle, és miért érkezett a figyelmeztetés. *
* A fiú figyelmesen hallgatja Laort, neki nincsenek erkölcsi és morális problémái a dologgal. Harcosnak nevelkedett, harcosnak nevelte önmagát is. Ha hadba kell vonulni, hát hadba vonul, és ha ölni kell, akkor ölni fog. Nem egy őrült gyilkos, de az életet se tartja olyan magasra, mint sokan számára érthetetlen okokból. Valószínűleg a tündér is ilyen, bár a fiú nem látja rajta magától, de Laor szavaiból ezt szűri le. A férfi szavaira bólint, és sajátjait is hozzá fűzi. *
- Amilyen helyzetek most a városban uralkodhatnak... még jobban is jár velünk a kovács. Biztonságot ajánlunk nekik, fedélt a feje fölé, biztos munkát. Az alapján amit hallottam a lázadásról, kétlem, hogy ezek most olyan gyakoriak lennének Artheniorban. * Teszi még hozzá, majd lassan a műhely elé érnek, ahol Laor már állítja is meg a kordét, természetesen a fiú is így tesz a lovával. A szavakra ismét bólint. *
- Ha nem is túlzott technikával, de karja ereje biztos, hogy becsületre méltó. Láttam már olyat, amikor nem képzettséggel, hanem puszta erővel győztek le valakit. * Jegyzi meg, miközben leszáll a nyeregből. Kicsit átmozgatja a felső testét, majd a többiekre néz.*
- Akkor egyedül menjek be, és hozzam ki, vagy bemegyünk mindannyian, és ha nem akar jönni önszántából, akkor közre fogjuk? * Teszi fel a kérdést, mert most nem teljesen biztos abban, hogy Laor mit vár tőle, és miért érkezett a figyelmeztetés. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073