Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-12 13:51:10
Üzenet elküldve: 2018-07-12 13:51:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*A gnóm szavaira bólint, de rögtön utána megvonja a vállát, kicsit tanácstalan ezen a téren.*
- Lehet, hogy csak próbálkoztak, és azért küldték az inas legényt. Ha komolyan alkudni akartak volna, akkor alighanem az egyik mester jön ki. Bár, a patkó készítése nem egy bonyolult feladat. Szóval nem tudom. Mindenesetre jó lesz odafigyelni a sisaknál valóban. * Foglalja össze hangosan a gondolatait a srác, aki amúgy nem szeret beszélni, most mégis megeredt a nyelve. Ő maga szintén elteszi a dugót, de nem azért, mert érdekli a szemetelés, hanem azért, mert még újra felhasználható. Elégedetten kortyolgatja a saját üvegében lévő nedűt, majd amikor az ajánlatát elfogadja a gnóm, akkor ismét elégedetten iszik. Nem szereti, ha felajánl valamit, és nem fogadja el. *
- Valóban nem kizárt, hogy igyekeznek hasznot húzni mások tudatlanságából, de nem hiszem, hogy rád sóznának olyat, ami nem jó. Azzal a saját hírüket rontják, amit valószínűleg egyikőjük se szeretne. * Hümmög egy sort, mert ez valószínű gondolatnak tűnik, és ő sem mozdul, elég kényelmesen elhelyezkedett ahhoz, hogy kiélvezze az üveg tartalmát, és az árnyékban pihenést se bánja. A kérdésre megvonja a vállát.*
- Amióta járni tudtam, nagyjából. Apám nagyon korán kezdte a nevelésemet, nagy harcost akart belőlem képezni, de feladta, amikor telt az idő, és nem igazán változott az arcom. * Kissé elsötétül a tekintete, ahogy visszagondol a történtekre, és látszik rajta, hogy nem nagyon szeretne többet erről a témáról beszélni. Gyorsan el is tereli a témát, ahogy megenyhül kicsit a tekintete a hirtelen támadó emlék eltűnésével.*
- Na és te mivel keresed a kenyérre valót? * Kérdez vissza, nem mintha érdekelné, de inkább erről beszéljenek, mint az ő múltjáról.*
//Aezmorin//
*A gnóm szavaira bólint, de rögtön utána megvonja a vállát, kicsit tanácstalan ezen a téren.*
- Lehet, hogy csak próbálkoztak, és azért küldték az inas legényt. Ha komolyan alkudni akartak volna, akkor alighanem az egyik mester jön ki. Bár, a patkó készítése nem egy bonyolult feladat. Szóval nem tudom. Mindenesetre jó lesz odafigyelni a sisaknál valóban. * Foglalja össze hangosan a gondolatait a srác, aki amúgy nem szeret beszélni, most mégis megeredt a nyelve. Ő maga szintén elteszi a dugót, de nem azért, mert érdekli a szemetelés, hanem azért, mert még újra felhasználható. Elégedetten kortyolgatja a saját üvegében lévő nedűt, majd amikor az ajánlatát elfogadja a gnóm, akkor ismét elégedetten iszik. Nem szereti, ha felajánl valamit, és nem fogadja el. *
- Valóban nem kizárt, hogy igyekeznek hasznot húzni mások tudatlanságából, de nem hiszem, hogy rád sóznának olyat, ami nem jó. Azzal a saját hírüket rontják, amit valószínűleg egyikőjük se szeretne. * Hümmög egy sort, mert ez valószínű gondolatnak tűnik, és ő sem mozdul, elég kényelmesen elhelyezkedett ahhoz, hogy kiélvezze az üveg tartalmát, és az árnyékban pihenést se bánja. A kérdésre megvonja a vállát.*
- Amióta járni tudtam, nagyjából. Apám nagyon korán kezdte a nevelésemet, nagy harcost akart belőlem képezni, de feladta, amikor telt az idő, és nem igazán változott az arcom. * Kissé elsötétül a tekintete, ahogy visszagondol a történtekre, és látszik rajta, hogy nem nagyon szeretne többet erről a témáról beszélni. Gyorsan el is tereli a témát, ahogy megenyhül kicsit a tekintete a hirtelen támadó emlék eltűnésével.*
- Na és te mivel keresed a kenyérre valót? * Kérdez vissza, nem mintha érdekelné, de inkább erről beszéljenek, mint az ő múltjáról.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:07:37
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:07:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin nem egy főnyeremény alkudozás terén, persze ezt az ifjú nem tudhatja, és talán jobban járnak mindannyian, ha a gnóm nem vesz részt az anyagi dolgok terén. Persze ezen kár rágódni, hiszen már kényelembe helyezte magát és Pashthra nem kívánja magához hívni, hogy segítsen neki az ár kialkudásában. Így természetesen jó hangulatban ücsörög, és nézelődve múlatja az időt, miközben az ifjú és az inas megegyeznek az árban. *
- Akkor minden remekül alakul - * bólint halvány mosollyal a képén * - de azt azért megjegyzem magamnak, hogy agyafúrtan kell itt üzletelni, ha már a szerszámok használatáért is fizettetni akarnak, amikor a patkó leszedése is az ő dolguk lett volna - * enyhe grimasszal a képén fejezi be, miközben a kovácsműhely felé bök fejével.
Mivel az ifjú is kibontja saját italát, így Aezmorin is hasonlóan tesz, majd a dugót a zsebébe csúsztatja. Nem szemetel, ha nem muszáj, és ha az üvegcsét nem kéri vissza a tartalma kiürülésé után az ifjú, akkor azt is megtartja magának. Jó lesz italt tárolni benne. Nem egy nagy ivó, de azért néha egy-két erősebb nedűt le szokott tolni a torkán, főleg, ha olyan helyen kószál, ahol a táj nem tűnik valami bizalomgerjesztőnek higiénia szempontjából. Az erős alkohol ugyanis remek, ha a gnóm nem akar hatokon át tartó hasmenésben szenvedni. *
- Egészség - * emeli meg Aezmorin is sajátját, de nem koccintanak, de ebben semmi kivetnivalót nem lát. *
- Pontosan - * egyebet nem tudva mondani csupán ennyit közöl, aztán iszogatja a sörét, miközben nézi a lovat, ahogy nyugodtan álldogál egyik patájával a vizesvödörben. *
- Hm - * elgondolkozik az ajánlaton, aztán rábólint * - miért is ne? Én nem értek hozzá, ezek meg úgyis a legdrágábbat sóznák rám, ha jó, ha nem. Jól fog jön egy kívülálló szakavatott véleménye - * azonban még nem mozdul, először beszeretné fejezni ücsörögve az italt, mert úgy sokkal jobban esik minden. Mármint ülve, főleg az ivás. Bár állva is lehetne, de az eladótér közepén furán venné ki magát két vásárló, akik sört vedelve válogatnak a sisakok között. *
- Amúgy mióta foglalkozol harcászattal? - * kérdi, ha már úgyis a sisakválogatás lesz a következő feladatuk, legalább kissé megismeri a segítőkész ifjú hátterét. Annyira nem izgatja persze, mintha mondjuk valamilyen tudománnyal foglalkozna. Alkímia, vagy esetleg mágia, de attól érdeklődve figyel a válaszra. Főleg, ha már együtt söröznek, érdemes lenne tudnia róla valamit. *
//Pashthra//
* Aezmorin nem egy főnyeremény alkudozás terén, persze ezt az ifjú nem tudhatja, és talán jobban járnak mindannyian, ha a gnóm nem vesz részt az anyagi dolgok terén. Persze ezen kár rágódni, hiszen már kényelembe helyezte magát és Pashthra nem kívánja magához hívni, hogy segítsen neki az ár kialkudásában. Így természetesen jó hangulatban ücsörög, és nézelődve múlatja az időt, miközben az ifjú és az inas megegyeznek az árban. *
- Akkor minden remekül alakul - * bólint halvány mosollyal a képén * - de azt azért megjegyzem magamnak, hogy agyafúrtan kell itt üzletelni, ha már a szerszámok használatáért is fizettetni akarnak, amikor a patkó leszedése is az ő dolguk lett volna - * enyhe grimasszal a képén fejezi be, miközben a kovácsműhely felé bök fejével.
Mivel az ifjú is kibontja saját italát, így Aezmorin is hasonlóan tesz, majd a dugót a zsebébe csúsztatja. Nem szemetel, ha nem muszáj, és ha az üvegcsét nem kéri vissza a tartalma kiürülésé után az ifjú, akkor azt is megtartja magának. Jó lesz italt tárolni benne. Nem egy nagy ivó, de azért néha egy-két erősebb nedűt le szokott tolni a torkán, főleg, ha olyan helyen kószál, ahol a táj nem tűnik valami bizalomgerjesztőnek higiénia szempontjából. Az erős alkohol ugyanis remek, ha a gnóm nem akar hatokon át tartó hasmenésben szenvedni. *
- Egészség - * emeli meg Aezmorin is sajátját, de nem koccintanak, de ebben semmi kivetnivalót nem lát. *
- Pontosan - * egyebet nem tudva mondani csupán ennyit közöl, aztán iszogatja a sörét, miközben nézi a lovat, ahogy nyugodtan álldogál egyik patájával a vizesvödörben. *
- Hm - * elgondolkozik az ajánlaton, aztán rábólint * - miért is ne? Én nem értek hozzá, ezek meg úgyis a legdrágábbat sóznák rám, ha jó, ha nem. Jól fog jön egy kívülálló szakavatott véleménye - * azonban még nem mozdul, először beszeretné fejezni ücsörögve az italt, mert úgy sokkal jobban esik minden. Mármint ülve, főleg az ivás. Bár állva is lehetne, de az eladótér közepén furán venné ki magát két vásárló, akik sört vedelve válogatnak a sisakok között. *
- Amúgy mióta foglalkozol harcászattal? - * kérdi, ha már úgyis a sisakválogatás lesz a következő feladatuk, legalább kissé megismeri a segítőkész ifjú hátterét. Annyira nem izgatja persze, mintha mondjuk valamilyen tudománnyal foglalkozna. Alkímia, vagy esetleg mágia, de attól érdeklődve figyel a válaszra. Főleg, ha már együtt söröznek, érdemes lenne tudnia róla valamit. *
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:37:13
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:37:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Ahogy az inas megjelenik, a gnóm rögtön háttérbe szorul, magától, pedig Pasht nem zavarná a jelenléte. Sőt, még hálás is lenne neki, hiszen ketten talán jobban alkudhatnának, ugyanis látták, hogy a férfi érti a dolgát, és valószínűleg jobb rálátása is van a dolgokra, mint a fiúnak. Szóval az ő szava többet nyomna a súlyban, és nem akarnák annyira lehúzni az idegent. De nem tartóztatja fel, Aezmo döntött, és a harcos elfogadta.*
- Üdv néked! * Köszönti mogorván az inast, amit még talán hallhat a partnere, mielőtt hallótávon kívül kerülne. Nem beszél túl hangosan az inassal, de rövid szóváltásuk után láthatóan morcos kifejezéssel válnak el egymástól mindketten. Egy alku akkor jó, ha mindkét fél úgy érzi, hogy rosszul járt vele, tartja a mondás, és ez a mostani helyzetre sokszorosan igaz. Mindenesetre hamarosan csatlakozik mellé az árnyékban a fehér hajú. *
- Igen, keményen alkudott ugyan, de sokat segített, hogy már nekiláttunk korábban, amit nehezen akartak elismerni, hiszen az ő szerszámaikat használtuk, erre is díjat akartak felszámolni. Hirtelen azt sem tudtam, hogy ott röhögjem ki, vagy majd a munka végeztével. * Foglalja össze a beszélgetést röviden. * Viszont elvállalták a maradék munkát, elkészítik a patkót is, és felhelyezik, egész jutányos áron, csak nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy tetszik az ár.
*Ahogy beszél, már az üveg dugójával játszik, és a mondat végén egy hangos pukkantás keretében húzza ki.*
- Egészségünkre. * Emeli tósztra az üvegét, persze nem akar koccintani, hiszen nem pertut isznak, és nincsenek is annyira jóban. Amúgy is, egyrészt a pertut az idősebb kezdeményezi, másrészt eddig is tegezték egymást, tehát már rég felesleges formalitás lenne. *
- Valóban, jól esik az ital így, hogy megdolgoztunk érte. És társaságban is jobb kortyolgatni. * Ért egyet a gnómmal.*
- Ha gondolod, amíg dolgoznak, segíthetek sisakot választani. *Tesz ajánlatot nagylelkűsége jeleként.*
//Aezmorin//
*Ahogy az inas megjelenik, a gnóm rögtön háttérbe szorul, magától, pedig Pasht nem zavarná a jelenléte. Sőt, még hálás is lenne neki, hiszen ketten talán jobban alkudhatnának, ugyanis látták, hogy a férfi érti a dolgát, és valószínűleg jobb rálátása is van a dolgokra, mint a fiúnak. Szóval az ő szava többet nyomna a súlyban, és nem akarnák annyira lehúzni az idegent. De nem tartóztatja fel, Aezmo döntött, és a harcos elfogadta.*
- Üdv néked! * Köszönti mogorván az inast, amit még talán hallhat a partnere, mielőtt hallótávon kívül kerülne. Nem beszél túl hangosan az inassal, de rövid szóváltásuk után láthatóan morcos kifejezéssel válnak el egymástól mindketten. Egy alku akkor jó, ha mindkét fél úgy érzi, hogy rosszul járt vele, tartja a mondás, és ez a mostani helyzetre sokszorosan igaz. Mindenesetre hamarosan csatlakozik mellé az árnyékban a fehér hajú. *
- Igen, keményen alkudott ugyan, de sokat segített, hogy már nekiláttunk korábban, amit nehezen akartak elismerni, hiszen az ő szerszámaikat használtuk, erre is díjat akartak felszámolni. Hirtelen azt sem tudtam, hogy ott röhögjem ki, vagy majd a munka végeztével. * Foglalja össze a beszélgetést röviden. * Viszont elvállalták a maradék munkát, elkészítik a patkót is, és felhelyezik, egész jutányos áron, csak nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy tetszik az ár.
*Ahogy beszél, már az üveg dugójával játszik, és a mondat végén egy hangos pukkantás keretében húzza ki.*
- Egészségünkre. * Emeli tósztra az üvegét, persze nem akar koccintani, hiszen nem pertut isznak, és nincsenek is annyira jóban. Amúgy is, egyrészt a pertut az idősebb kezdeményezi, másrészt eddig is tegezték egymást, tehát már rég felesleges formalitás lenne. *
- Valóban, jól esik az ital így, hogy megdolgoztunk érte. És társaságban is jobb kortyolgatni. * Ért egyet a gnómmal.*
- Ha gondolod, amíg dolgoznak, segíthetek sisakot választani. *Tesz ajánlatot nagylelkűsége jeleként.*
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-10 14:08:05
Üzenet elküldve: 2018-07-10 14:08:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* A ló egy álom, legalábbis ami a nyugodtságot illeti és a gnóm könnyedén, idegesség nélkül dolgozhat. Azt hallja, hogy a fiú megint adott neki valami rágni valót, de nem tudja pontosan a harapás hangjából beazonosítani, hogy micsodát. Bizonyára valami, amit a lovak igencsak szeretnek. A patkószegek eltávolítása néhol könnyebb, néhol nehezebb, de a ló nyugodtan tűri a keményebb, feszegetős beavatkozást is. Valójában nem fájhat neki, csak érzi valamennyire, de az meg nem rémiszti meg, így nem kezd el nyugtalankodni. Amikor az utolsó szög is kikerül, a patkó lekerül, és a gnóm már válaszolna is, de a hang, amit az ifjú hallat bizonyára nem Aezmorinnak szól.
Az utasítás viszont már igen, így a közelebb tolt vödörbe helyezi óvatosan a lábat, hogy az néhány órán át ázhasson, majd felegyenesedik és megmozgatja végtagjait. Kissé elgémberedett a patkolási pozíció miatt, így szükséges némi testmozgás. Természetesen nem hirtelen mozdulatokat tesz, nehogy a ló emiatt ugorjon meg. *
- Igazán köszönöm, és nincs mit! - * fordul először a fiúhoz, átveszi az üveget, aztán a mutatott irányba tekint, hogy lássa az inast feléjük botorkálni. Mintha már élénkebb lenne, legalábbis az arcán a bosszúság már felüti a fejét a korábbi álmatag közönyt lecserélve. Helyes! Úgyis a többi a fémművesek dolga, és a patkókovácsolást azért a gnóm nem vállalná be, de bizonyára meg tudná csinálni, viszont azt saját maga is általában venni szokta. Kivéve, ha van rá módja és ideje, hogy saját maga készítse el.
Mivel nem a gnóm lova, így kicsit távolabb húzódik felveszi a botját a földről, és egy ülőalkalmatosságot keresve figyeli, ahogy az ifjú és az inas lebeszélik a dolgokat. Az üvegcsét még nem bontja fel, elvégre udvariatlanság lenne máris felhúzni a tartalmát, amíg az ajándékozó nincs jelen. Meg fene tudja, lehet koccintani is szeretne a szépen elvégzett munka örömére. Akárhogy is, addig nem iszik, amíg az ifjú oda nem jön hozzá. *
- Minden rendben ment? * - kérdi fejével a ló és az inas felé bökve. Nyilvánvalóan az üzletre és a patkolásra kérdezett rá, bár nem gondolja, hogy probléma merülhetett volna fel. Aezmorin nem hallgatózott, pontosabban nem túlzottan figyelt a beszélgetésükre, pedig nem került hallótávon kívülre. Az üveget a kezében szorongatja, és ha Pashthra leül, vagy esetleg a közelben ácsorog, akkor a gnóm kibontja az üveget és bólint. *
- Köszönöm, munka után édes a pihenés - * és már csak várniuk kell. Aezmorin persze hamarosan útnak indul, hogy a piacon beszerezze még a szükséges dolgokat, az ifjú meg itt rostokol, amíg a patkolás el nem készül, vagy esetleg meglátogatja a Kósza Pintyet lányok után nézve. *
//Pashthra//
* A ló egy álom, legalábbis ami a nyugodtságot illeti és a gnóm könnyedén, idegesség nélkül dolgozhat. Azt hallja, hogy a fiú megint adott neki valami rágni valót, de nem tudja pontosan a harapás hangjából beazonosítani, hogy micsodát. Bizonyára valami, amit a lovak igencsak szeretnek. A patkószegek eltávolítása néhol könnyebb, néhol nehezebb, de a ló nyugodtan tűri a keményebb, feszegetős beavatkozást is. Valójában nem fájhat neki, csak érzi valamennyire, de az meg nem rémiszti meg, így nem kezd el nyugtalankodni. Amikor az utolsó szög is kikerül, a patkó lekerül, és a gnóm már válaszolna is, de a hang, amit az ifjú hallat bizonyára nem Aezmorinnak szól.
Az utasítás viszont már igen, így a közelebb tolt vödörbe helyezi óvatosan a lábat, hogy az néhány órán át ázhasson, majd felegyenesedik és megmozgatja végtagjait. Kissé elgémberedett a patkolási pozíció miatt, így szükséges némi testmozgás. Természetesen nem hirtelen mozdulatokat tesz, nehogy a ló emiatt ugorjon meg. *
- Igazán köszönöm, és nincs mit! - * fordul először a fiúhoz, átveszi az üveget, aztán a mutatott irányba tekint, hogy lássa az inast feléjük botorkálni. Mintha már élénkebb lenne, legalábbis az arcán a bosszúság már felüti a fejét a korábbi álmatag közönyt lecserélve. Helyes! Úgyis a többi a fémművesek dolga, és a patkókovácsolást azért a gnóm nem vállalná be, de bizonyára meg tudná csinálni, viszont azt saját maga is általában venni szokta. Kivéve, ha van rá módja és ideje, hogy saját maga készítse el.
Mivel nem a gnóm lova, így kicsit távolabb húzódik felveszi a botját a földről, és egy ülőalkalmatosságot keresve figyeli, ahogy az ifjú és az inas lebeszélik a dolgokat. Az üvegcsét még nem bontja fel, elvégre udvariatlanság lenne máris felhúzni a tartalmát, amíg az ajándékozó nincs jelen. Meg fene tudja, lehet koccintani is szeretne a szépen elvégzett munka örömére. Akárhogy is, addig nem iszik, amíg az ifjú oda nem jön hozzá. *
- Minden rendben ment? * - kérdi fejével a ló és az inas felé bökve. Nyilvánvalóan az üzletre és a patkolásra kérdezett rá, bár nem gondolja, hogy probléma merülhetett volna fel. Aezmorin nem hallgatózott, pontosabban nem túlzottan figyelt a beszélgetésükre, pedig nem került hallótávon kívülre. Az üveget a kezében szorongatja, és ha Pashthra leül, vagy esetleg a közelben ácsorog, akkor a gnóm kibontja az üveget és bólint. *
- Köszönöm, munka után édes a pihenés - * és már csak várniuk kell. Aezmorin persze hamarosan útnak indul, hogy a piacon beszerezze még a szükséges dolgokat, az ifjú meg itt rostokol, amíg a patkolás el nem készül, vagy esetleg meglátogatja a Kósza Pintyet lányok után nézve. *
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:39:25
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:39:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Elég monoton a ló nyugtatása és simogatása, egyáltalán nem olyan izgalmas, mint a gnóm munkája, de azért fontos ez is, mert elég rosszul érezné magát, ha lova egyszer csak betörné a gnóm koponyáját, és újdonsült barátjának az agyvelejét kaparhatná fel az utcáról. Nem mintha nagyon érdekelné Aezmoizé épsége és koponyájának állapota, de az biztos, hogy egy ilyen jelenet után az egyik munkás se vállalná el a patkolást, és Pash csinálhatná maga az egészet, ami biztos, hogy az állat lesántulásával járna. A ló valóban nem fiatal, nem ez az első alkalom, hogy valaki a patáját igazgatja, és tudja már jól, hogy ha nyugodtan tűri, akkor hamarabb szabadul, és kevesebb fájdalom is éri. Kiegyeznek abban, hogy hamarosan társaságot kapnak, de ez annyiból vigasztalja a fiút, hogy ennyivel is kevesebbet fog fizetni, és jó alkupozícióba helyezi ez majd őt. A felajánlását viszont elfogadja a férfi, de még nincs itt a pihenés ideje. Visszanéz a gnómra, amikor rá szól, és határozottan bólint.*
- Nem lesz baj. * Feleli, és előhúz egy répát is, amit direkt ilyen helyzetre tartogatott. Ezt már jobban tudja felügyelni, és nem habzsolja be az állat, Pash mindig úgy tartja, hogy csak egy kis részéhez érjen hozzá, és szinte csipegetnie kell az állatnak. Persze ez se egyszerű, mert ha rosszul tartaná, akkor a ló ösztönösen elindulna a répa felé, letéve lábát, amit a gnóm nem biztos, hogy értékelne. De szerencséje apja mellett, ha a patkolás mivoltát nem is, ezt tökéletesen kitanulta, és gyakorlott kézzel adagolja az állatnak az étket. Egy fertályóra se telik bele, és már kész is vannak, mire az állat elégedetten prüszköl egyet, Pash pedig mosolyogva paskolja meg az állat nyakát.*
- Jól csináltad, szép munka volt. * Persze nem a férfinak szánja szavait, pedig ő is ügyes és gyakorlott volt, hanem a lónak. A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Mehet a vödörbe. * Feleli, és lábával oda is tolja, ha a gnóm belesegíti a patát, akkor a ló nem tiltakozik ellene, de ha úgy érzi, hogy elég részét vette ki a munkából, akkor a fiatal hajol le, és gyengéden helyezi bele a lábat. *
- Ígéretemhez híven pedig. * Fordul a nyeregtáska felé, és ezúttal két sötét üveget emel ki belőle. *
- Az egyik a tiéd, jó uram. Köszönöm a fáradozásod. És nézd csak! * Mutat el a műhely felé.* Úgy látom megébredtek a munkások. *Az utóbbi mondatot már hangosabban mondja, hogy biztosan hallhassa a látszólag inasfiú, aki feléjük siet kissé bosszús arccal.*
//Aezmorin//
*Elég monoton a ló nyugtatása és simogatása, egyáltalán nem olyan izgalmas, mint a gnóm munkája, de azért fontos ez is, mert elég rosszul érezné magát, ha lova egyszer csak betörné a gnóm koponyáját, és újdonsült barátjának az agyvelejét kaparhatná fel az utcáról. Nem mintha nagyon érdekelné Aezmoizé épsége és koponyájának állapota, de az biztos, hogy egy ilyen jelenet után az egyik munkás se vállalná el a patkolást, és Pash csinálhatná maga az egészet, ami biztos, hogy az állat lesántulásával járna. A ló valóban nem fiatal, nem ez az első alkalom, hogy valaki a patáját igazgatja, és tudja már jól, hogy ha nyugodtan tűri, akkor hamarabb szabadul, és kevesebb fájdalom is éri. Kiegyeznek abban, hogy hamarosan társaságot kapnak, de ez annyiból vigasztalja a fiút, hogy ennyivel is kevesebbet fog fizetni, és jó alkupozícióba helyezi ez majd őt. A felajánlását viszont elfogadja a férfi, de még nincs itt a pihenés ideje. Visszanéz a gnómra, amikor rá szól, és határozottan bólint.*
- Nem lesz baj. * Feleli, és előhúz egy répát is, amit direkt ilyen helyzetre tartogatott. Ezt már jobban tudja felügyelni, és nem habzsolja be az állat, Pash mindig úgy tartja, hogy csak egy kis részéhez érjen hozzá, és szinte csipegetnie kell az állatnak. Persze ez se egyszerű, mert ha rosszul tartaná, akkor a ló ösztönösen elindulna a répa felé, letéve lábát, amit a gnóm nem biztos, hogy értékelne. De szerencséje apja mellett, ha a patkolás mivoltát nem is, ezt tökéletesen kitanulta, és gyakorlott kézzel adagolja az állatnak az étket. Egy fertályóra se telik bele, és már kész is vannak, mire az állat elégedetten prüszköl egyet, Pash pedig mosolyogva paskolja meg az állat nyakát.*
- Jól csináltad, szép munka volt. * Persze nem a férfinak szánja szavait, pedig ő is ügyes és gyakorlott volt, hanem a lónak. A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Mehet a vödörbe. * Feleli, és lábával oda is tolja, ha a gnóm belesegíti a patát, akkor a ló nem tiltakozik ellene, de ha úgy érzi, hogy elég részét vette ki a munkából, akkor a fiatal hajol le, és gyengéden helyezi bele a lábat. *
- Ígéretemhez híven pedig. * Fordul a nyeregtáska felé, és ezúttal két sötét üveget emel ki belőle. *
- Az egyik a tiéd, jó uram. Köszönöm a fáradozásod. És nézd csak! * Mutat el a műhely felé.* Úgy látom megébredtek a munkások. *Az utóbbi mondatot már hangosabban mondja, hogy biztosan hallhassa a látszólag inasfiú, aki feléjük siet kissé bosszús arccal.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:08:44
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:08:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Az ifjú elég jó munkát végez, és ezt Aezmorin onnan szűri le, hogy egyetlen láb sem óhajtja patkós, vagy félig patkós oldalát a gnóm koponyájának fordítani. Lehet, hogy a ló igazán békés példány, vagy már rendesen hozzá van szokva a patkoláshoz. Sajnos ránézésre nem tudja megállapítani, hogy milyen idős, de nyilván nem túlságosan fiatal, ha már tudja, hogy a két lábon járó lények nem akarnak neki feltétlen ártani, amikor fura szögben tartják a lábát és eszközeikkel a patáját kalapálják. Az alma előkerülését a gnóm nem látja, viszont hallja a ló falatozásának hangját, így arra tippel, hogy valamilyen gyümölcsöt adott neki Pashthra. *
- Én is így vélem - * sandít a műhely felé, ahol néhányan visszatekintenek, már egy kicsit nagyobb érdeklődéssel, mint korábban. * - Legalábbis, ha nem akarják a műhely hírnevét kockáztatni egy esetleges kontármunka elvégzésével - * Aezmorin persze ért hozzá, nyilván nem annyira, mint a legjobb kovácsok, de az itteni félálmukból ébredőkkel talán felveheti a versenyt. Persze nem akarja. Elég neki, ha felkészítheti a patkolásra a lovat, azáltal, hogy leveszi a patkót, meg reszelésre alkalmassá teszik a patát. Amúgy sincs többre ideje, mert találkoznia kell a sötételf üzletfelével. *
- Hát, nem utasítom el. Jól esne. Igazán köszönöm - * bólint, és ezzel az utolsó simítás is megtörténik a pata és a patkó közötti hézag megteremtésében. Most már jöhet a fogó. Fel is veszi a földről, aztán a fiú felé fordul, amennyire csak tud, hogy ne úgy tűnjön, mintha félvállról szólna hozzá. * - Most jön a nehezebbik része, mármint a ló szempontjából. Ki fogom húzni a szögeket, meg feszegetnem kell a patkót egy kicsit. Ha van még valami trükk a tarsolyodban, akkor vesd be, kérlek - * már persze, ha szükséges. Aezmorin két kezébe veszi a harapófogót, az egyik megvágott részbe beleilleszti a szerszám pofáját, majd először óvatosan ráharaptatja, aztán kissé feszít rajta. Ha a ló bírja a mozgást, több erőt fejt ki, míg eléggé felfeszül, hogy a patkót visszaeresztve a fogóval megragadhassa a szöget. Az egyik meg is van, már csak húzni kell, és húzza is, bízva benne, hogy a ló nyugodt marad. Ha minden jól megy és simán, a művelet nagyjából tíz percen át zajlik. Lehetne gyorsabb is, de a gnóm nem akarja megrémiszteni a lovat, és amúgy is jó munkához idő kell. *
- Kész - * jelenti be, aztán az eltávolított patkót ledobja a földre, az utolsó szöggel együtt. * - Megmutassuk a patát a mestereknek, mielőtt vízbe áztatjuk, vagy vegyék csak le a méretet a másik lábról, vagy a patkóról? - * mivel Pashthra a ló tulajdonosa, így ezt a döntést rábízza. *
//Pashthra//
* Az ifjú elég jó munkát végez, és ezt Aezmorin onnan szűri le, hogy egyetlen láb sem óhajtja patkós, vagy félig patkós oldalát a gnóm koponyájának fordítani. Lehet, hogy a ló igazán békés példány, vagy már rendesen hozzá van szokva a patkoláshoz. Sajnos ránézésre nem tudja megállapítani, hogy milyen idős, de nyilván nem túlságosan fiatal, ha már tudja, hogy a két lábon járó lények nem akarnak neki feltétlen ártani, amikor fura szögben tartják a lábát és eszközeikkel a patáját kalapálják. Az alma előkerülését a gnóm nem látja, viszont hallja a ló falatozásának hangját, így arra tippel, hogy valamilyen gyümölcsöt adott neki Pashthra. *
- Én is így vélem - * sandít a műhely felé, ahol néhányan visszatekintenek, már egy kicsit nagyobb érdeklődéssel, mint korábban. * - Legalábbis, ha nem akarják a műhely hírnevét kockáztatni egy esetleges kontármunka elvégzésével - * Aezmorin persze ért hozzá, nyilván nem annyira, mint a legjobb kovácsok, de az itteni félálmukból ébredőkkel talán felveheti a versenyt. Persze nem akarja. Elég neki, ha felkészítheti a patkolásra a lovat, azáltal, hogy leveszi a patkót, meg reszelésre alkalmassá teszik a patát. Amúgy sincs többre ideje, mert találkoznia kell a sötételf üzletfelével. *
- Hát, nem utasítom el. Jól esne. Igazán köszönöm - * bólint, és ezzel az utolsó simítás is megtörténik a pata és a patkó közötti hézag megteremtésében. Most már jöhet a fogó. Fel is veszi a földről, aztán a fiú felé fordul, amennyire csak tud, hogy ne úgy tűnjön, mintha félvállról szólna hozzá. * - Most jön a nehezebbik része, mármint a ló szempontjából. Ki fogom húzni a szögeket, meg feszegetnem kell a patkót egy kicsit. Ha van még valami trükk a tarsolyodban, akkor vesd be, kérlek - * már persze, ha szükséges. Aezmorin két kezébe veszi a harapófogót, az egyik megvágott részbe beleilleszti a szerszám pofáját, majd először óvatosan ráharaptatja, aztán kissé feszít rajta. Ha a ló bírja a mozgást, több erőt fejt ki, míg eléggé felfeszül, hogy a patkót visszaeresztve a fogóval megragadhassa a szöget. Az egyik meg is van, már csak húzni kell, és húzza is, bízva benne, hogy a ló nyugodt marad. Ha minden jól megy és simán, a művelet nagyjából tíz percen át zajlik. Lehetne gyorsabb is, de a gnóm nem akarja megrémiszteni a lovat, és amúgy is jó munkához idő kell. *
- Kész - * jelenti be, aztán az eltávolított patkót ledobja a földre, az utolsó szöggel együtt. * - Megmutassuk a patát a mestereknek, mielőtt vízbe áztatjuk, vagy vegyék csak le a méretet a másik lábról, vagy a patkóról? - * mivel Pashthra a ló tulajdonosa, így ezt a döntést rábízza. *
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-09 01:04:21
Üzenet elküldve: 2018-07-09 01:04:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*A gnóm szavaira elégedetten bólint az ifjú harcos. Az, hogy valaki megfogadja a tanácsát, olyan luxus, ami nem adatott meg neki korábban. Furcsán kielégítő érzés, valahol mélyen úgy érzi, hogy hasznosabb lett azzal, hogy az ő ötlete alapján vásárol magának sisakot az idősebb férfi, sőt, az is lehet, hogy majd a most adott tippje fogja egyszer megmenteni az életét. Mégis, ezek furcsa és szokatlan érzések, úgyhogy hamar elhessegeti magától őket. Mire kimennek, és a lóval kezdenek el foglalkozni, már el is felejtette ezt az élményt.
Amikor a ló mellett az arcába bámulnak, rutinosan néz vissza egykedvű arckifejezéssel, ami bár nem épp kihívó, mégis gyakran tekintik annak, hiszen főleg olyan helyzetekben ölti magára. Legalábbis ezt szokták hinni róla, pedig ez úgy általában az alap arckifejezése a srácnak. Viszont a válaszra ismét bólint, jelezve, hogy megértette. Ahogy a gnóm dolgozni kezd, úgy tulajdonképpen ő is, bár teljesen más a feladatkörük. *
- Jól van, nincs semmi baj. * Suttogja a lónak a biztató szavakat, miközben a sörényét simogatja. A ló oldalán lévő batyuból elővarázsol egy almát is, amit az állat elé tart, ami elégedett majszolásba kezd, miközben a patáján dolgoznak. Igazán úri kiszolgálásban van része, épp ezért nem is elégedetlenkedik, úgy látszik, hogy jól fogja tűrni a munkálatokat, hacsak nem csap félre a kalapáccsal a gnóm olyan részre, ami fájdalmat okoz neki. *
- Valószínűleg a patkó eltávolítása és a pata puhítása után, akkor már szükséges a szaktudás, és azt általában nem szeretik, ha a saját műhelyük előtt más csillogtatja a tudását. Valószínűleg csak ez a része büdös számukra a munkának. * Feleli a kérdésre, a műhelyet nézve, és továbbra is a lovat simogatva. *
- Mondd csak, amíg a pata ázik és puhul, nem volna kedved meginni egy pofa sert a műhely árnyékában? Legalább ennyivel illene viszonoznom a segítséged. * Teszi fel a kérdést, és hátra nyúlva megrázza a batyut, ami jellegzetes üvegcsörömpölős hangot ad, ami minden kétséget kizárva jelzi, hogy van is nála az említett italból.*
//Aezmorin//
*A gnóm szavaira elégedetten bólint az ifjú harcos. Az, hogy valaki megfogadja a tanácsát, olyan luxus, ami nem adatott meg neki korábban. Furcsán kielégítő érzés, valahol mélyen úgy érzi, hogy hasznosabb lett azzal, hogy az ő ötlete alapján vásárol magának sisakot az idősebb férfi, sőt, az is lehet, hogy majd a most adott tippje fogja egyszer megmenteni az életét. Mégis, ezek furcsa és szokatlan érzések, úgyhogy hamar elhessegeti magától őket. Mire kimennek, és a lóval kezdenek el foglalkozni, már el is felejtette ezt az élményt.
Amikor a ló mellett az arcába bámulnak, rutinosan néz vissza egykedvű arckifejezéssel, ami bár nem épp kihívó, mégis gyakran tekintik annak, hiszen főleg olyan helyzetekben ölti magára. Legalábbis ezt szokták hinni róla, pedig ez úgy általában az alap arckifejezése a srácnak. Viszont a válaszra ismét bólint, jelezve, hogy megértette. Ahogy a gnóm dolgozni kezd, úgy tulajdonképpen ő is, bár teljesen más a feladatkörük. *
- Jól van, nincs semmi baj. * Suttogja a lónak a biztató szavakat, miközben a sörényét simogatja. A ló oldalán lévő batyuból elővarázsol egy almát is, amit az állat elé tart, ami elégedett majszolásba kezd, miközben a patáján dolgoznak. Igazán úri kiszolgálásban van része, épp ezért nem is elégedetlenkedik, úgy látszik, hogy jól fogja tűrni a munkálatokat, hacsak nem csap félre a kalapáccsal a gnóm olyan részre, ami fájdalmat okoz neki. *
- Valószínűleg a patkó eltávolítása és a pata puhítása után, akkor már szükséges a szaktudás, és azt általában nem szeretik, ha a saját műhelyük előtt más csillogtatja a tudását. Valószínűleg csak ez a része büdös számukra a munkának. * Feleli a kérdésre, a műhelyet nézve, és továbbra is a lovat simogatva. *
- Mondd csak, amíg a pata ázik és puhul, nem volna kedved meginni egy pofa sert a műhely árnyékában? Legalább ennyivel illene viszonoznom a segítséged. * Teszi fel a kérdést, és hátra nyúlva megrázza a batyut, ami jellegzetes üvegcsörömpölős hangot ad, ami minden kétséget kizárva jelzi, hogy van is nála az említett italból.*
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-08 08:02:55
Üzenet elküldve: 2018-07-08 08:02:55
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzben edzett//
*Xotara fellélegezve érkezik a Kovácsműhelyhez. Az előtérbe lépve párás meleg és az izzó fém jellegzetes illata fogadja, mire önkéntelenül is elmosolyodik.*
- Hmm.
~ De jó! ~
*Kicsit bámészkodva slattyog oda a pulthoz. Rég járt már itt, még a megszorító intézkedések bevezetésének az idején.*
- Ahoj! Kovácsmester uram! Beszélhetnénk? Biztos rengeteg dolga van, de többek között, ezért is akarok magával beszélni.
*Szólítja meg a sötételf lány a fémek mesterét. Xot várakozás közben elkönyökölve a pultra dől, amikor karja mellett észrevesz egy kis kerek, fénylő, gombos fémtárgyat.*
~ Jé, hát ez meg mi a csuda? ~
*Xotnak fogalma sincs róla, hogy egy pultcsengővel szemez, hiszen sose látott még ilyesmit. Szórakozott kíváncsisággal megpöcköli a gombot a fémtárgy tetején, mire hívó csengő szó hallatszik.*
~ Júj, de jópofa! Kajtár ezt, hogy imádná… napestig eljátszana vele. ~
*A mélységi lány jót vigyorog, ahogy maga elé képzeli pajkos lovát. Somolyogva, lelkesen nyomogatja a csengőt, és eszébe se jut, hogy ez egy kicsit idegesítő lehet.*
*Xotara fellélegezve érkezik a Kovácsműhelyhez. Az előtérbe lépve párás meleg és az izzó fém jellegzetes illata fogadja, mire önkéntelenül is elmosolyodik.*
- Hmm.
~ De jó! ~
*Kicsit bámészkodva slattyog oda a pulthoz. Rég járt már itt, még a megszorító intézkedések bevezetésének az idején.*
- Ahoj! Kovácsmester uram! Beszélhetnénk? Biztos rengeteg dolga van, de többek között, ezért is akarok magával beszélni.
*Szólítja meg a sötételf lány a fémek mesterét. Xot várakozás közben elkönyökölve a pultra dől, amikor karja mellett észrevesz egy kis kerek, fénylő, gombos fémtárgyat.*
~ Jé, hát ez meg mi a csuda? ~
*Xotnak fogalma sincs róla, hogy egy pultcsengővel szemez, hiszen sose látott még ilyesmit. Szórakozott kíváncsisággal megpöcköli a gombot a fémtárgy tetején, mire hívó csengő szó hallatszik.*
~ Júj, de jópofa! Kajtár ezt, hogy imádná… napestig eljátszana vele. ~
*A mélységi lány jót vigyorog, ahogy maga elé képzeli pajkos lovát. Somolyogva, lelkesen nyomogatja a csengőt, és eszébe se jut, hogy ez egy kicsit idegesítő lehet.*
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-06 23:13:45
Üzenet elküldve: 2018-07-06 23:13:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin a törvények írásmódjának nem ismeretére csak bólint, elvégre már kifejtette, hogy mennyire nincs képben az itteni törvényekkel kapcsolatban, és mivel az ifjú amúgy sem szereti a felesleges szócséplést, pláne nem a cifra fogalmazásokat, így Aezmorin nem kívánja untatni vele. *
- Meglehet - * bólint egyetértően, közben komolyan elgondolkozik a hallottakon. Végül is jó erőben van, egyetlen problémája, hogy nem igazán jártas a harc művészetében. Igazából ez nem csak az egyetlen probléma, hiszen nem is igazán akar jártas lenni az ilyen barbár szokásokban. Persze lehet, hogy a szükség törvényt bont, és rá fog kényszerülni. * - Amúgy - * tér vissza a korábbi beszédtémára * - egy sisak lehet, hogy jól jönne. Ha vértet nem is veszek, a fejvédő mindig hasznos tud lenni - * persze a gnóm évekig meg volt nélküle, viszont a naplója visszaszerzésére igen veszélyes helyekre sodorhatja őket útjuk. Talán jobb lenne felkészülni. * - És meglehet a tanácsod is megfogadom, bár bevallom a fegyverekkel való küzdelem nem az én világom - * a gnóm úgy gondolja mérete miatt hátrányban van a magasabb fajokkal szemben, de végtére is az ifjúnak tényleg igaza lehet a kis termetével és eltalálásának nehézségével kapcsolatban. Megfontolja mindenképpen, persze ehhez előbb a harcászati képzettségén kell fejleszteni valamicskét.
A gnóm nem gondolt bele, hogy botjának ledobásával megijesztheti a lovat, de semmiképp sem akarta megütni véletlenül. * - Ne haragudj pajti - * suttogja a lónak óvatos paskolás közepette, de felkészül, hogy hátráljon, ha a ló nem kívánatos egyednek kezdi vélni. Erre szerencsére nem kerül sor, így a gnóm nyugodtan meg tudja szemlélni a hibás patkót, aztán az ifjú is visszaér a vödör vízzel.
Aezmorin a felajánlásra egyenesen a fiú arcába bámul, közben elveszik saját gondolataiban, végül inkább az utóbbi lehetőségre bólint rá. *
- Inkább fogom én, te meg addig nyugtatgasd - * jobb, ha a gazda az állat lelkivilágával, míg a gnóm a patájával foglalkozik. Meg egyébként is így jobban érzi, hogy mennyire lehet ütlegelni a kalapácsot. * - Na gyere te pata * - motyogja, aztán hátat fordít az állat fejének, megfogja a lábát, kissé megemeli, aztán hátrahajlítja, majd saját lába közé veszi, térdével pedig rögzíti a ló lábat. Felveszi a földről az ütővágót és a kalapácsot, majd határozott mozdulatokkal elkezdi kalapálni azon részeit a patának, ahol a patkó még nem vált le teljesen. *
- Kíváncsi vagyok a mesterek mikor avatkoznak majd közbe, de a fizetés részénél bizonyára - * mosolyodik el halványan, miközben a patkó minden egyes részét elérhetővé teszi a harapófogó számára. *
//Pashthra//
* Aezmorin a törvények írásmódjának nem ismeretére csak bólint, elvégre már kifejtette, hogy mennyire nincs képben az itteni törvényekkel kapcsolatban, és mivel az ifjú amúgy sem szereti a felesleges szócséplést, pláne nem a cifra fogalmazásokat, így Aezmorin nem kívánja untatni vele. *
- Meglehet - * bólint egyetértően, közben komolyan elgondolkozik a hallottakon. Végül is jó erőben van, egyetlen problémája, hogy nem igazán jártas a harc művészetében. Igazából ez nem csak az egyetlen probléma, hiszen nem is igazán akar jártas lenni az ilyen barbár szokásokban. Persze lehet, hogy a szükség törvényt bont, és rá fog kényszerülni. * - Amúgy - * tér vissza a korábbi beszédtémára * - egy sisak lehet, hogy jól jönne. Ha vértet nem is veszek, a fejvédő mindig hasznos tud lenni - * persze a gnóm évekig meg volt nélküle, viszont a naplója visszaszerzésére igen veszélyes helyekre sodorhatja őket útjuk. Talán jobb lenne felkészülni. * - És meglehet a tanácsod is megfogadom, bár bevallom a fegyverekkel való küzdelem nem az én világom - * a gnóm úgy gondolja mérete miatt hátrányban van a magasabb fajokkal szemben, de végtére is az ifjúnak tényleg igaza lehet a kis termetével és eltalálásának nehézségével kapcsolatban. Megfontolja mindenképpen, persze ehhez előbb a harcászati képzettségén kell fejleszteni valamicskét.
A gnóm nem gondolt bele, hogy botjának ledobásával megijesztheti a lovat, de semmiképp sem akarta megütni véletlenül. * - Ne haragudj pajti - * suttogja a lónak óvatos paskolás közepette, de felkészül, hogy hátráljon, ha a ló nem kívánatos egyednek kezdi vélni. Erre szerencsére nem kerül sor, így a gnóm nyugodtan meg tudja szemlélni a hibás patkót, aztán az ifjú is visszaér a vödör vízzel.
Aezmorin a felajánlásra egyenesen a fiú arcába bámul, közben elveszik saját gondolataiban, végül inkább az utóbbi lehetőségre bólint rá. *
- Inkább fogom én, te meg addig nyugtatgasd - * jobb, ha a gazda az állat lelkivilágával, míg a gnóm a patájával foglalkozik. Meg egyébként is így jobban érzi, hogy mennyire lehet ütlegelni a kalapácsot. * - Na gyere te pata * - motyogja, aztán hátat fordít az állat fejének, megfogja a lábát, kissé megemeli, aztán hátrahajlítja, majd saját lába közé veszi, térdével pedig rögzíti a ló lábat. Felveszi a földről az ütővágót és a kalapácsot, majd határozott mozdulatokkal elkezdi kalapálni azon részeit a patának, ahol a patkó még nem vált le teljesen. *
- Kíváncsi vagyok a mesterek mikor avatkoznak majd közbe, de a fizetés részénél bizonyára - * mosolyodik el halványan, miközben a patkó minden egyes részét elérhetővé teszi a harapófogó számára. *
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-06 21:25:53
Üzenet elküldve: 2018-07-06 21:25:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Arra, hogy a gnóm kioktatja a törvények alapján, nem igazán tud mit mondani, hiszen maga sem ismeri igazán a törvényeket, csupán feltételezésekbe bocsátkozott, amikor tényként közölte az előbb amit gondolt. Úgy tűnik viszont, hogy a gnóm sem biztos a dolgában, úgyhogy kihasználhatná a tudatlanságát, és köthetné az ebet a karóhoz, de inkább csak vállat von. Nem olyan fajta, aki hazudna, vagy átverné a másikat, és kihasználná annak tudatlanságát.*
- Valóban megeshet, be kell vallanom, nem tudom. * Jelenti ki végül, korábbi szónoklatához híven röviden és nyersen. Amikor a gnóm a méretéről beszél, akkor Pash ismét végignézi, mielőtt válaszolna. *
- Pedig előnyt is kovácsolhatnál a méretedből. Ahogy mondtam, kisebb célpont vagy, nehezebb eltalálni, és ez harcban előny lehetne. A botoddal igazán könnyen tudnád hárítani a támadásokat, és érzékeny pontján találhatnád el azt a férfit, aki becsmérelni igyekszik a méreted miatt. Hidd el, hamar leszállnának rólad. *Fejti ki a véleményét, bár úgy néz ki, hogy az idősebb férfi nem egy harcos fajta. A fiút egyébként azért zavarja a magassága, mert apja jó egy fejjel tornyosult felé, és jóval fejlettebb izomzattal. A méretről azért tud ennyit, mert amikor még kicsi volt, és az öreg foglalkozott vele, akkor többször mutatta meg, hogyan fordíthatná előnyére a méretbeli különbséget. Persze Pashnak sose sikerült, de az elméletet értette.
Odakint nem csak vödröt talál, de vizet is, miközben Aezvalaki a lovához igyekszik. Az állat bár először prüszköl néhányat, mégis engedi, hogy odaérjen hozzá a gnóm, nem igazán tudja hová tenni, valószínűleg gyereknek nézi. A bot eldobására felkapja a fejét, és nemtetszése jeleként fújtat egyet, de hagyja, hogy megvizsgálja a lábát, és amire a gnóm szerszámot szerez, addigra a fiú már az állat mellett van a vödörrel. *
- Ha gondolod, megfogom én, nekem biztos engedi. * Ajánlkozik, miközben végiggondolja a helyzetet. Ha ő fogja, az nem lesz célravezető, és valószínűleg ügyetlenebbek lennének, mintha a gnóm csinálná.*
- De tőled is tűrni fogja, itt vagyok, hogy megnyugtassam ha valami nem tetszik neki. *Teszi hozzá, és valóban, ha a férfi megpróbálja felemelni a lábát, a ló illedelmesen hagyja, végül is, nem ez az első alkalom, hogy megpatkolják.*
//Aezmorin//
*Arra, hogy a gnóm kioktatja a törvények alapján, nem igazán tud mit mondani, hiszen maga sem ismeri igazán a törvényeket, csupán feltételezésekbe bocsátkozott, amikor tényként közölte az előbb amit gondolt. Úgy tűnik viszont, hogy a gnóm sem biztos a dolgában, úgyhogy kihasználhatná a tudatlanságát, és köthetné az ebet a karóhoz, de inkább csak vállat von. Nem olyan fajta, aki hazudna, vagy átverné a másikat, és kihasználná annak tudatlanságát.*
- Valóban megeshet, be kell vallanom, nem tudom. * Jelenti ki végül, korábbi szónoklatához híven röviden és nyersen. Amikor a gnóm a méretéről beszél, akkor Pash ismét végignézi, mielőtt válaszolna. *
- Pedig előnyt is kovácsolhatnál a méretedből. Ahogy mondtam, kisebb célpont vagy, nehezebb eltalálni, és ez harcban előny lehetne. A botoddal igazán könnyen tudnád hárítani a támadásokat, és érzékeny pontján találhatnád el azt a férfit, aki becsmérelni igyekszik a méreted miatt. Hidd el, hamar leszállnának rólad. *Fejti ki a véleményét, bár úgy néz ki, hogy az idősebb férfi nem egy harcos fajta. A fiút egyébként azért zavarja a magassága, mert apja jó egy fejjel tornyosult felé, és jóval fejlettebb izomzattal. A méretről azért tud ennyit, mert amikor még kicsi volt, és az öreg foglalkozott vele, akkor többször mutatta meg, hogyan fordíthatná előnyére a méretbeli különbséget. Persze Pashnak sose sikerült, de az elméletet értette.
Odakint nem csak vödröt talál, de vizet is, miközben Aezvalaki a lovához igyekszik. Az állat bár először prüszköl néhányat, mégis engedi, hogy odaérjen hozzá a gnóm, nem igazán tudja hová tenni, valószínűleg gyereknek nézi. A bot eldobására felkapja a fejét, és nemtetszése jeleként fújtat egyet, de hagyja, hogy megvizsgálja a lábát, és amire a gnóm szerszámot szerez, addigra a fiú már az állat mellett van a vödörrel. *
- Ha gondolod, megfogom én, nekem biztos engedi. * Ajánlkozik, miközben végiggondolja a helyzetet. Ha ő fogja, az nem lesz célravezető, és valószínűleg ügyetlenebbek lennének, mintha a gnóm csinálná.*
- De tőled is tűrni fogja, itt vagyok, hogy megnyugtassam ha valami nem tetszik neki. *Teszi hozzá, és valóban, ha a férfi megpróbálja felemelni a lábát, a ló illedelmesen hagyja, végül is, nem ez az első alkalom, hogy megpatkolják.*
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-06 18:24:35
Üzenet elküldve: 2018-07-06 18:24:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin egyáltalán nem tartja magát okosabbnak az előforduló cifrázott beszéd miatt egyszerűen így szokta meg a dolgokat és ezen nehezen tudna változtatni, még ha próbálná is. Egyébként meg sem kísérli. *
- Ebben lehet, hogy tévedsz, mármint a törvényekkel kapcsolatban, bár ezen a vidéken fogalmam sincs, hogy mifélék a törvények, de nálunk odahaza komplett értelmező szótárak készülnek egy-egy ratraxurgi törvényről. A táralgásban viszont valóban célravezetőbb az egyszerű közlési mód, ha nem túl bonyolult dolgot kell megbeszélni - * bár Aezmorin nem az a fajta, aki a sunyiságokat annyira csípné, de ha üzletről van szó, akkor néhányan igen körmönfontan képesek fogalmazni, csak azért, hogy megtévesszék a partnerüket. Na meg hát vannak a szélhámosok, lókötők, akik a verbális félreértésekből élnek, vagy bújnak ki a felelősség alól. Amúgy a gnóm szívesen elcsevegne a nyelvészetről, de láthatóan az ifjút nem igazán érdekli az ilyesmi, untatni pedig esze ágában sincs vele. *
- Nehéz kérdés - * töpreng el rajta, meg azon is, hogy vajon beavassa-e saját problémájába, de végül úgy dönt, hogy nem fogja termetével való elégedetlenségét túlságosan megvitatni a fiúval. * - Én már egy plusz láb magassággal is beérném, legalábbis, amíg ezen a vidéken tanyázom. Odahaza átlagos a magasságom, itt pedig ki sem látszok egy nagyobb tömegből - * arcán halvány, de nem túl őszinte mosoly játszik, mivel magasságának témája elég érzékeny terület, de igyekszik úgy tenni, mintha jól szórakozna azon, hogy mennyivel kisebb itt szinte mindenkinél. Valójában persze rühelli a dolgot és ha lenne rá valami eszköze amellyel megmagasíthatná magát, hát megtenné. * - De az erőnléteden végül is lehet javítani, ha magasságon már nem is - * őszintén nem tudja, hogy a körülbelül hat lábnyi magassága miatt miért panaszkodik. Az még az emberek között is igen magasnak tekinthető. Az izomzat fejletlensége pedig nem végleges.
Odakint Pashthra máris szorgosan kezd neki a patkolás előkészületeinek, és a gnóm egy ideig a fiút figyeli, aztán a lovat és azon tanakodik, hogy közelebb akarjon-e menni hozzá.
Miután megkapja a választ, megnézi magának a patát, először csak messzebbről, aztán egyre közelebb megy, de nyugodt, lassú léptekkel, nehogy megijessze az állatot. *
- Ügyes paci vagy - * simogatja meg az állat oldalát, aztán vet egy pillantást a lábra. Kissé lehajol, a botot leemeli hátáról és félredobja, hogy nehogy megüsse vele a lovat, aztán mélyebbre hajolva megnézi magának a patát. * - Úgy látom még nem olyan vészes a helyzet - * a kovácsok meg sehol. * - Le kéne venni a patkót. Mindjárt hozok eszközöket - * Aezmorin a saját lovát maga patkolta, bár nem pont ilyen egyszerű, barbár eszközök álltak a rendelkezésére, de azért az itteniekkel is elboldogul. Mivel a helyiek kezdik őket egyre nagyobb figyelemmel kísérni, így előzőleg megkérdi, hogy kölcsön vehetne-e ezt azt, és mivel a legények munkától való szabadulást látnak benne, így engedélyezik az ütővágó, a kalapács és a harapófogó kölcsönvételét.
A gnóm visszasétál, aztán a fiúra pillant. * - Meg kell fognom a lábát, fogja hagyni? * - kérdi mert nem szeretné, ha a ló patanyommal ékesítené a koponyáját. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.06 19:07:11
//Pashthra//
* Aezmorin egyáltalán nem tartja magát okosabbnak az előforduló cifrázott beszéd miatt egyszerűen így szokta meg a dolgokat és ezen nehezen tudna változtatni, még ha próbálná is. Egyébként meg sem kísérli. *
- Ebben lehet, hogy tévedsz, mármint a törvényekkel kapcsolatban, bár ezen a vidéken fogalmam sincs, hogy mifélék a törvények, de nálunk odahaza komplett értelmező szótárak készülnek egy-egy ratraxurgi törvényről. A táralgásban viszont valóban célravezetőbb az egyszerű közlési mód, ha nem túl bonyolult dolgot kell megbeszélni - * bár Aezmorin nem az a fajta, aki a sunyiságokat annyira csípné, de ha üzletről van szó, akkor néhányan igen körmönfontan képesek fogalmazni, csak azért, hogy megtévesszék a partnerüket. Na meg hát vannak a szélhámosok, lókötők, akik a verbális félreértésekből élnek, vagy bújnak ki a felelősség alól. Amúgy a gnóm szívesen elcsevegne a nyelvészetről, de láthatóan az ifjút nem igazán érdekli az ilyesmi, untatni pedig esze ágában sincs vele. *
- Nehéz kérdés - * töpreng el rajta, meg azon is, hogy vajon beavassa-e saját problémájába, de végül úgy dönt, hogy nem fogja termetével való elégedetlenségét túlságosan megvitatni a fiúval. * - Én már egy plusz láb magassággal is beérném, legalábbis, amíg ezen a vidéken tanyázom. Odahaza átlagos a magasságom, itt pedig ki sem látszok egy nagyobb tömegből - * arcán halvány, de nem túl őszinte mosoly játszik, mivel magasságának témája elég érzékeny terület, de igyekszik úgy tenni, mintha jól szórakozna azon, hogy mennyivel kisebb itt szinte mindenkinél. Valójában persze rühelli a dolgot és ha lenne rá valami eszköze amellyel megmagasíthatná magát, hát megtenné. * - De az erőnléteden végül is lehet javítani, ha magasságon már nem is - * őszintén nem tudja, hogy a körülbelül hat lábnyi magassága miatt miért panaszkodik. Az még az emberek között is igen magasnak tekinthető. Az izomzat fejletlensége pedig nem végleges.
Odakint Pashthra máris szorgosan kezd neki a patkolás előkészületeinek, és a gnóm egy ideig a fiút figyeli, aztán a lovat és azon tanakodik, hogy közelebb akarjon-e menni hozzá.
Miután megkapja a választ, megnézi magának a patát, először csak messzebbről, aztán egyre közelebb megy, de nyugodt, lassú léptekkel, nehogy megijessze az állatot. *
- Ügyes paci vagy - * simogatja meg az állat oldalát, aztán vet egy pillantást a lábra. Kissé lehajol, a botot leemeli hátáról és félredobja, hogy nehogy megüsse vele a lovat, aztán mélyebbre hajolva megnézi magának a patát. * - Úgy látom még nem olyan vészes a helyzet - * a kovácsok meg sehol. * - Le kéne venni a patkót. Mindjárt hozok eszközöket - * Aezmorin a saját lovát maga patkolta, bár nem pont ilyen egyszerű, barbár eszközök álltak a rendelkezésére, de azért az itteniekkel is elboldogul. Mivel a helyiek kezdik őket egyre nagyobb figyelemmel kísérni, így előzőleg megkérdi, hogy kölcsön vehetne-e ezt azt, és mivel a legények munkától való szabadulást látnak benne, így engedélyezik az ütővágó, a kalapács és a harapófogó kölcsönvételét.
A gnóm visszasétál, aztán a fiúra pillant. * - Meg kell fognom a lábát, fogja hagyni? * - kérdi mert nem szeretné, ha a ló patanyommal ékesítené a koponyáját. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.06 19:07:11
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-06 17:47:16
Üzenet elküldve: 2018-07-06 17:47:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Úgy tűnik, hogy a gnóm férfinak is sikerült belezavarodnia a saját szavaiba, mert most ugyan olyan tanácstalan és értetlenkedő tekintettel néz Pashra, ahogy a fiatal néz őrá. Azonban hamar megérti a saját keszekusza állítását, és hirtelen bizonygatni kezdi, hogy nem is, mert a fehér hajú ember értette félre amit beszél. Igazából ez megint olyan dolog, ami hidegen hagyja a harcost, sose szerette a túlbonyolított beszédet, úgyhogy csak vállat mond.*
- Az egyszerűbb beszél érthetőbb, célra vezetőbb. Javaslom, hogy te se díszítsd feleslegesen a mondandódat, nem leszel tőle se okosabb, se több. Persze ha az a cél, hogy ne értsenek meg, akkor jól csinálod. De a törvényeket se úgy fogalmazzák meg, hogy ne értse senki aki olvassa. * Nem mintha a fiú tudna olvasni, vagy ismerné a törvényeket. *
- Te meg lennél elégedve önmagaddal, ha így néznél ki, miközben az apád két méter, és szélesebb a combja, mint a mellkasod? * Húzza el az orrát a fiatal, de már megint olyan dolgokról folyik a párbeszéd, amiről kár beszélni. Majd ha eleget edzett és tanult, akkor valószínűleg kinézetre se fog egy lányra emlékeztetni, de addig muszáj foggal körömmel védeni a méltóságát. Különben olyan lesz, mint egy gázló, mindenki átsétál rajta.
Ahogy kimennek, először körbe néz, és hamar kiszúr egy éppen nem használt vödröt, úgyhogy egyből vizet kezd merni, amibe majd a patát lógathatják.*
- A bal mellső. * Fele azért még újdonsült társának a kérdésére, miközben figyeli, hogy a lova miként reagál az idegen közeledésére, már ha így tesz a szerzet, és valóban meg akarja vizsgálni a patás lábat. Mivel jól nevelt paciról van szó, ezért csak prüszköl, ha közeledik, nemtetszését nyilvánítva ki.*
//Aezmorin//
*Úgy tűnik, hogy a gnóm férfinak is sikerült belezavarodnia a saját szavaiba, mert most ugyan olyan tanácstalan és értetlenkedő tekintettel néz Pashra, ahogy a fiatal néz őrá. Azonban hamar megérti a saját keszekusza állítását, és hirtelen bizonygatni kezdi, hogy nem is, mert a fehér hajú ember értette félre amit beszél. Igazából ez megint olyan dolog, ami hidegen hagyja a harcost, sose szerette a túlbonyolított beszédet, úgyhogy csak vállat mond.*
- Az egyszerűbb beszél érthetőbb, célra vezetőbb. Javaslom, hogy te se díszítsd feleslegesen a mondandódat, nem leszel tőle se okosabb, se több. Persze ha az a cél, hogy ne értsenek meg, akkor jól csinálod. De a törvényeket se úgy fogalmazzák meg, hogy ne értse senki aki olvassa. * Nem mintha a fiú tudna olvasni, vagy ismerné a törvényeket. *
- Te meg lennél elégedve önmagaddal, ha így néznél ki, miközben az apád két méter, és szélesebb a combja, mint a mellkasod? * Húzza el az orrát a fiatal, de már megint olyan dolgokról folyik a párbeszéd, amiről kár beszélni. Majd ha eleget edzett és tanult, akkor valószínűleg kinézetre se fog egy lányra emlékeztetni, de addig muszáj foggal körömmel védeni a méltóságát. Különben olyan lesz, mint egy gázló, mindenki átsétál rajta.
Ahogy kimennek, először körbe néz, és hamar kiszúr egy éppen nem használt vödröt, úgyhogy egyből vizet kezd merni, amibe majd a patát lógathatják.*
- A bal mellső. * Fele azért még újdonsült társának a kérdésére, miközben figyeli, hogy a lova miként reagál az idegen közeledésére, már ha így tesz a szerzet, és valóban meg akarja vizsgálni a patás lábat. Mivel jól nevelt paciról van szó, ezért csak prüszköl, ha közeledik, nemtetszését nyilvánítva ki.*
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:23:08
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:23:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin enyhén zavartan bámulja a srácot, amikor az visszakérdez szavaira. Egy ilyen formaságra nem éppen ez a megfelelő reakció, ezért a gnóm meglepődése elhúzódik néhány másodpercig, míg aztán felgyúlt a fény az elméjében. *
- Óh, nem, nem. Félreérted. Ez csak amolyan cifrább hála féle, amit én, irányodba fejtettem ki - * karjaival előbb magára, aztán a srácra mutat, hátha így érthetőbb, de lehet, hogy csak bosszantóbb. Reméli azért inkább az előbbi. * - Mondhattam volna, hogy hálás vagyok, amiért nem felejted el az arcom, de nézd el nekem, sokszor túlszaporítom a szót. Gnóm átok, vagy mondhatnák ratraxurginak, elvégre nálunk sokan beszélnek ilyenformában, még ha nem is ezen a nyelven - * remélhetőleg elég szépen letisztázta a helyzetet, mielőtt megint elmérgesedik a viszony. *
- Igen, pont ezen kellene felülkerekedned, hogy elérd a kívánt nagyságod, mert ez külső szemlélő számára csak azt tükrözi, hogy nem vagy megelégedve önmagaddal. De persze a te álláspontodat is tökéletesen meg tudom érteni. Ha valaki megsért, annak bizony illik valamit felmutatni - * bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű, miközben Aezmorin pontosan úgy viselkedik, mint az ifjonc, épp csak nem karddal vág vissza, hanem azzal, amivel képes. Szavakkal. Bölcsnek hallatszódni, és tényleg annak lenni viszont két teljesen különálló dolog, így nem csoda, ha Aezmoriban is felmegy a pumpa, ha valaki a kinézetének azon részét kezdi el becsmérelni, ami a magassági mutatókra vonatkozik.
A lusta kovácsok látható érdektelenségét figyelve mindketten bemutatkoznak, aztán kimennek a szabadba.
Aezmorin kiszúrja Pashtra lovát, mert amikor bejött még egyetlen hátas sem ácsorgott a kovácsműhelynél, most pedig egy jószág ki van kötve, és várja, hogy ellássák szegény pára baját. Járás közben meg tudná állapítani, hogy melyik patkóval van a gondja, de így érdeklődve és nagy gonddal próbálja a rossz patát kiszúrni, de végül inkább megkérdi, mielőtt lejáratja magát szaktudatlanságával. * - Melyik lábáról van szó? - * kérdi feltekintve az ifjúra. *
//Pashthra//
* Aezmorin enyhén zavartan bámulja a srácot, amikor az visszakérdez szavaira. Egy ilyen formaságra nem éppen ez a megfelelő reakció, ezért a gnóm meglepődése elhúzódik néhány másodpercig, míg aztán felgyúlt a fény az elméjében. *
- Óh, nem, nem. Félreérted. Ez csak amolyan cifrább hála féle, amit én, irányodba fejtettem ki - * karjaival előbb magára, aztán a srácra mutat, hátha így érthetőbb, de lehet, hogy csak bosszantóbb. Reméli azért inkább az előbbi. * - Mondhattam volna, hogy hálás vagyok, amiért nem felejted el az arcom, de nézd el nekem, sokszor túlszaporítom a szót. Gnóm átok, vagy mondhatnák ratraxurginak, elvégre nálunk sokan beszélnek ilyenformában, még ha nem is ezen a nyelven - * remélhetőleg elég szépen letisztázta a helyzetet, mielőtt megint elmérgesedik a viszony. *
- Igen, pont ezen kellene felülkerekedned, hogy elérd a kívánt nagyságod, mert ez külső szemlélő számára csak azt tükrözi, hogy nem vagy megelégedve önmagaddal. De persze a te álláspontodat is tökéletesen meg tudom érteni. Ha valaki megsért, annak bizony illik valamit felmutatni - * bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű, miközben Aezmorin pontosan úgy viselkedik, mint az ifjonc, épp csak nem karddal vág vissza, hanem azzal, amivel képes. Szavakkal. Bölcsnek hallatszódni, és tényleg annak lenni viszont két teljesen különálló dolog, így nem csoda, ha Aezmoriban is felmegy a pumpa, ha valaki a kinézetének azon részét kezdi el becsmérelni, ami a magassági mutatókra vonatkozik.
A lusta kovácsok látható érdektelenségét figyelve mindketten bemutatkoznak, aztán kimennek a szabadba.
Aezmorin kiszúrja Pashtra lovát, mert amikor bejött még egyetlen hátas sem ácsorgott a kovácsműhelynél, most pedig egy jószág ki van kötve, és várja, hogy ellássák szegény pára baját. Járás közben meg tudná állapítani, hogy melyik patkóval van a gondja, de így érdeklődve és nagy gonddal próbálja a rossz patát kiszúrni, de végül inkább megkérdi, mielőtt lejáratja magát szaktudatlanságával. * - Melyik lábáról van szó? - * kérdi feltekintve az ifjúra. *
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-05 22:15:55
Üzenet elküldve: 2018-07-05 22:15:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
- Ugyan, mi okom lenne hálásnak lenni? * Kérdez vissza, hiszen ő tényleg nem az, még azért sem, hogyha valóban lekötelezné vele a másikat. Legyint is inkább, mindenféle sületlenséget hord is össze ez a gnóm, nem is érti igazából Pash, hogy miért feltételezte, hogy ő hálásan kötelezi le.
Abból hogy a gnóm mit is gondol igazából, a fiú semmit sem sejt, ő őszintének érezte a szavakat, és el is könyvelte, hogy legalább egy valaki már van rajta kívül, aki nem neveti el magát az ötletét és célját hallva. Igaz, eddig csak az apjával, és néhány utazóval osztotta meg ezt, utóbbiakkal út közben, amikor egyik este összefutottak, és közösen vertek tábort. Nem nevettek sokáig, amikor előkerült a kard, de szerencsére senki sem halt meg. Időközben az ifjú harcos jelölt újabb tanácsokat kap, mire megvonja a vállát.*
- Csak olyanoktól vagyok hajlandó elfogadni a külsőmre tett becsmérlő szavakat, akik képesek bizonyítani, hogy valóban jobbak. Nem kell vérre vagy halálra menő küzdelem legyen, de mérje velem össze az acélját mindenki, aki lebecsül. * Osztja meg az álláspontját a témában. Ha valaki valóban legyőzi, akkor morogva és kelletlenül ugyan, de elviseli a beszólásokat tőle. Az apja mellett kénytelen volt ezt megtanulni, ha már a harcot teljes mértékben nem is sikerült.
A patkolásnál is osztják egymás véleményét, sőt, ismét egy egész hasznos ötlettel áll elő az apró teremtés, mire a fiú kellemes arckifejezéssel bólint. Most először nem erőlteti magára ezt, hanem magától jelenik meg egy mosoly keretében.*
- Menjünk. * Bólint, és ahogy megindulnak, még egy rövid bemutatkozást is megejtenek.*
- Pashtra. *Osztja meg saját nevét is, de ő sem az a parolázós fajta, úgyhogy nem zavarja, hogy egyikük sem nyújtja a kezét.*
//Aezmorin//
- Ugyan, mi okom lenne hálásnak lenni? * Kérdez vissza, hiszen ő tényleg nem az, még azért sem, hogyha valóban lekötelezné vele a másikat. Legyint is inkább, mindenféle sületlenséget hord is össze ez a gnóm, nem is érti igazából Pash, hogy miért feltételezte, hogy ő hálásan kötelezi le.
Abból hogy a gnóm mit is gondol igazából, a fiú semmit sem sejt, ő őszintének érezte a szavakat, és el is könyvelte, hogy legalább egy valaki már van rajta kívül, aki nem neveti el magát az ötletét és célját hallva. Igaz, eddig csak az apjával, és néhány utazóval osztotta meg ezt, utóbbiakkal út közben, amikor egyik este összefutottak, és közösen vertek tábort. Nem nevettek sokáig, amikor előkerült a kard, de szerencsére senki sem halt meg. Időközben az ifjú harcos jelölt újabb tanácsokat kap, mire megvonja a vállát.*
- Csak olyanoktól vagyok hajlandó elfogadni a külsőmre tett becsmérlő szavakat, akik képesek bizonyítani, hogy valóban jobbak. Nem kell vérre vagy halálra menő küzdelem legyen, de mérje velem össze az acélját mindenki, aki lebecsül. * Osztja meg az álláspontját a témában. Ha valaki valóban legyőzi, akkor morogva és kelletlenül ugyan, de elviseli a beszólásokat tőle. Az apja mellett kénytelen volt ezt megtanulni, ha már a harcot teljes mértékben nem is sikerült.
A patkolásnál is osztják egymás véleményét, sőt, ismét egy egész hasznos ötlettel áll elő az apró teremtés, mire a fiú kellemes arckifejezéssel bólint. Most először nem erőlteti magára ezt, hanem magától jelenik meg egy mosoly keretében.*
- Menjünk. * Bólint, és ahogy megindulnak, még egy rövid bemutatkozást is megejtenek.*
- Pashtra. *Osztja meg saját nevét is, de ő sem az a parolázós fajta, úgyhogy nem zavarja, hogy egyikük sem nyújtja a kezét.*
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 23:04:46
Üzenet elküldve: 2018-07-04 23:04:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
- Hálásan lekötelezel - * biccent mosollyal az arcán, bár gyanítja, hogy soha a büdös életben nem fognak találkozni, elvégre Artheniorban egyetlen kósza őrrel sem találkozott, szóval, ha a vashegyi kaland nem jön be, akkor sem valószínű, hogy valaha egymásba botlanak. Aezmorin hajlandósága a vashegyre meg csupán tudományos érdeklődés, bár nyilván a helyiek szokásait, értékrendjét is leírná, de nyilván nem kopogtatna be minden házba. A vakszerencse persze segíthet.
Aezmorin az ifjú harcosjelölt jövőjét illetően természetesen csak kedveskedett, mert ha azt mondja, hogy ilyen képpel belerugdossák az árokba és rávizelnek legfeljebb, akkor megint kezdhetik a szócsatát elölről. Amúgy sem gondolja úgy, hogy egyből elutasítanák. Ilyen vészterhes időkben mindig jól jön a nyílfogó. *
- A legjobb? - * húzza fel a szemöldökét, majd visszagondol a találkozásukra. * - Ha a legjobb akarsz lenni, akkor talán kezdhetnéd azzal is, hogy nem egyből a kardodért nyúlsz, ha megsértenek. Bár persze nem tudhatom nálad mit jelent a legjobb - * vonja meg vállát egykedvűen. * - Amint látod én nem vagyok nagy harcos, sőt. Viszont sokat olvastam legendás alakokról, akik képesek megőrizni a hidegvérüket váratlan helyzetekben is - * esze ágában sincs kioktatni az ifjút, de a nagyság nem feltétlen a harctéri tudás mindösszesen. Persze a barbár vidéken meglehet így megy ez. Ratraxurgban teljesen máshogy értelmezik a legjobb fogalmát is. *
- Azt meg is értem, a rossz patkolás súlyos következményekkel járhat, ráadásul egy idő után a hátasunk a szívünkhöz nő - * enyhe grimaszt ejt meg és saját lovára gondol, amit orvul elloptak tőle, egyéb mindenével együtt. * - Szerintem menjünk ki, készítsük fel a lovat a patkolásra, aztán, ha azt látják, hogy nélkülük akarunk belefogni, hátha megjön az eszük - * javasolja könnyedén és elindul kifelé. Még bőven van ideje, mire a piactéren beindul a sürgés-forgás, így nem okoz talán gondot egy órányi késedelem. A patkolás teljes hosszát nem tudja megvárni, de segíthet a lusta kovácsokat noszogatni. Röpke gondolatként eszébe ötlik, hogy talán alkudozhatna a lóra, de elnézve az ifjút bizonyára nagy hátassal rendelkezik. *
- Egyébként Aezmorin a nevem - * biccent kéznyújtás nélkül, de ha a gnómfia már vagy tíz perce beszélget valakivel, akkor illik bemutatkozni. *
//Pashthra//
- Hálásan lekötelezel - * biccent mosollyal az arcán, bár gyanítja, hogy soha a büdös életben nem fognak találkozni, elvégre Artheniorban egyetlen kósza őrrel sem találkozott, szóval, ha a vashegyi kaland nem jön be, akkor sem valószínű, hogy valaha egymásba botlanak. Aezmorin hajlandósága a vashegyre meg csupán tudományos érdeklődés, bár nyilván a helyiek szokásait, értékrendjét is leírná, de nyilván nem kopogtatna be minden házba. A vakszerencse persze segíthet.
Aezmorin az ifjú harcosjelölt jövőjét illetően természetesen csak kedveskedett, mert ha azt mondja, hogy ilyen képpel belerugdossák az árokba és rávizelnek legfeljebb, akkor megint kezdhetik a szócsatát elölről. Amúgy sem gondolja úgy, hogy egyből elutasítanák. Ilyen vészterhes időkben mindig jól jön a nyílfogó. *
- A legjobb? - * húzza fel a szemöldökét, majd visszagondol a találkozásukra. * - Ha a legjobb akarsz lenni, akkor talán kezdhetnéd azzal is, hogy nem egyből a kardodért nyúlsz, ha megsértenek. Bár persze nem tudhatom nálad mit jelent a legjobb - * vonja meg vállát egykedvűen. * - Amint látod én nem vagyok nagy harcos, sőt. Viszont sokat olvastam legendás alakokról, akik képesek megőrizni a hidegvérüket váratlan helyzetekben is - * esze ágában sincs kioktatni az ifjút, de a nagyság nem feltétlen a harctéri tudás mindösszesen. Persze a barbár vidéken meglehet így megy ez. Ratraxurgban teljesen máshogy értelmezik a legjobb fogalmát is. *
- Azt meg is értem, a rossz patkolás súlyos következményekkel járhat, ráadásul egy idő után a hátasunk a szívünkhöz nő - * enyhe grimaszt ejt meg és saját lovára gondol, amit orvul elloptak tőle, egyéb mindenével együtt. * - Szerintem menjünk ki, készítsük fel a lovat a patkolásra, aztán, ha azt látják, hogy nélkülük akarunk belefogni, hátha megjön az eszük - * javasolja könnyedén és elindul kifelé. Még bőven van ideje, mire a piactéren beindul a sürgés-forgás, így nem okoz talán gondot egy órányi késedelem. A patkolás teljes hosszát nem tudja megvárni, de segíthet a lusta kovácsokat noszogatni. Röpke gondolatként eszébe ötlik, hogy talán alkudozhatna a lóra, de elnézve az ifjút bizonyára nagy hátassal rendelkezik. *
- Egyébként Aezmorin a nevem - * biccent kéznyújtás nélkül, de ha a gnómfia már vagy tíz perce beszélget valakivel, akkor illik bemutatkozni. *
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 22:33:15
Üzenet elküldve: 2018-07-04 22:33:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
- Igyekszem megjegyezni az arcod.* Von vállat, miközben arra gondol, hogy egy ilyen csúnyát nem lesz nehéz. Persze az ígéretét nem igyekszik majd betartani, ha komolyan addig fajul a sorsa, hogy városi őr lesz, akkor megkeseredésében és önsajnálatában az jelent majd számára minden boldogságot, hogy másokba köthet bele. Pash egyáltalán nem érti, hogy a gnóm csak viccnek szánta, és számára az is teljesen elfogadható lenne, ha komolyan megígéri, hogy leköpi majd. Viszont akár lesz köpés, akár nem, azt nem most fogják megtudni, szóval kár is erről tovább beszélni. Ahogy a városra terelődik a szó, úgy tűnik, hogy az apró szerzet tud kedves is lenni ha akar. Legalábbis erre enged következtetni amit mond, hiszen más oka nem lehet rá, mint az udvariasság. Nem ismeri se a hegyen lakókat, se Pasht, ezért logikusan nem lehet kijelenteni, hogy sikeres lesz a fiú küldetése. *
- Köszönöm. * Mondja kelletlenül, mert ha már ilyen messzire ment a fickó, hogy ilyen könnyelmű bókokat, dicséreteket, vagy Pash nem is tudja, hogy minek nevezze, de osztogatja, akkor legalább ennyit megérdemel viszonzásul.*
- Én is ebben bízok, de én nem csak remek akarok lenni, hanem annál is jobb. Az egyik legjobb. * Jelenti ki magabiztosan.
Pash nem érti, hogy miért lepi meg amit mond a gnómnak, főleg, hogy a szavai alapján ő is ért hozzá kissé.*
- Természetesen nem, de csak mert nem találtam kint semmi ilyesmit. Viszont bízok benne, hogy a patkoló érti a dolgát, és hoz legalább egy vödör vizet, és nem úgy szárazon próbálja meg feldobni, mert akkor nem a lovam lábára kerül vas, hanem az övére. És azt én szögelem. * Feleli kissé sötét tónussal a hangjában. Apja maga patkolta a lovait, és bár Pash nem ért hozzá annyira, hogy megcsinálja, a három fő fázissal azért tisztában van.*
//Aezmorin//
- Igyekszem megjegyezni az arcod.* Von vállat, miközben arra gondol, hogy egy ilyen csúnyát nem lesz nehéz. Persze az ígéretét nem igyekszik majd betartani, ha komolyan addig fajul a sorsa, hogy városi őr lesz, akkor megkeseredésében és önsajnálatában az jelent majd számára minden boldogságot, hogy másokba köthet bele. Pash egyáltalán nem érti, hogy a gnóm csak viccnek szánta, és számára az is teljesen elfogadható lenne, ha komolyan megígéri, hogy leköpi majd. Viszont akár lesz köpés, akár nem, azt nem most fogják megtudni, szóval kár is erről tovább beszélni. Ahogy a városra terelődik a szó, úgy tűnik, hogy az apró szerzet tud kedves is lenni ha akar. Legalábbis erre enged következtetni amit mond, hiszen más oka nem lehet rá, mint az udvariasság. Nem ismeri se a hegyen lakókat, se Pasht, ezért logikusan nem lehet kijelenteni, hogy sikeres lesz a fiú küldetése. *
- Köszönöm. * Mondja kelletlenül, mert ha már ilyen messzire ment a fickó, hogy ilyen könnyelmű bókokat, dicséreteket, vagy Pash nem is tudja, hogy minek nevezze, de osztogatja, akkor legalább ennyit megérdemel viszonzásul.*
- Én is ebben bízok, de én nem csak remek akarok lenni, hanem annál is jobb. Az egyik legjobb. * Jelenti ki magabiztosan.
Pash nem érti, hogy miért lepi meg amit mond a gnómnak, főleg, hogy a szavai alapján ő is ért hozzá kissé.*
- Természetesen nem, de csak mert nem találtam kint semmi ilyesmit. Viszont bízok benne, hogy a patkoló érti a dolgát, és hoz legalább egy vödör vizet, és nem úgy szárazon próbálja meg feldobni, mert akkor nem a lovam lábára kerül vas, hanem az övére. És azt én szögelem. * Feleli kissé sötét tónussal a hangjában. Apja maga patkolta a lovait, és bár Pash nem ért hozzá annyira, hogy megcsinálja, a három fő fázissal azért tisztában van.*
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 21:04:10
Üzenet elküldve: 2018-07-04 21:04:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin igazán gyakorolhatná érzelmei leplezését, de hát az ilyesmiben sohasem volt túl jó, így ha valami kevéssé érdekli, az meg is látszik rajta. A barbárok és a harcosok témaköre pedig pontosan ilyen. *
- Rendben, ezt megjegyezem, de akkor tegyél szívességet, és te is jegyezd meg az arcom, mert nem szeretném a hirtelen felindulásodból fejem veszteni a köpésem hatására * - persze csak viccel, és ez az arcán is meglátszik, ahogy mosolyra húzza képét, elvégre a világért sem alacsonyodna arra a szintre, hogy munkájukat végző urakra köpdössön. Ha megérdemlik, ha nem. Tekintve, hogy a városban kissé elharapódzott a helyzet a hírek szerint, esélyesebb persze, hogy megérdemlik. Más kérdés, hogy az ifjú kacagása mögött tényleg komolyan gondolta-e, amit mondott vagy sem. Mindegy, nem valószínű, hogy bárkit leköpne, csak úgy, de ugyebár ha valaki erre kéri, hát az ilyesmit azért illik betartani. *
- Mindazonáltal úgy tűnik az a hely pont neked való - * tele barbár harcosokkal. Reméli ők nem akarják lánynak nézni már az első alkalommal. * - Biztosra veszem, hogy remek harcost faragnak belőled - * vagy kidobják és akkor jöhet a dicső városőri meló, aztán a gnómköpet. *
- Aha, szóval város - * a térképein ez sem szerepelt, vagy csak nem emlékszik rá.
Aezmorin őszinte csodálkozással emeli meg szemöldökét a patkolási alaptudásra, aztán kifelé sandít a szabadba. * - Felteszem, akkor nem állítottad a lovad sárba, vagy vízbe? Ugye? - * az üzletből nem lát rá a lóra, így akár még tévedhet is, de a patkolás előkészítésének fontos állomása, hogy a pata két-három órán keresztül puhuljon, hogy a lónak minél kevesebb kárt okozzanak a patkó levételénél és a pata faragásánál. Aezmorin persze ezt nem mondja egyelőre, mert nem akar tudálékosnak hangzani. *
//Pashthra//
* Aezmorin igazán gyakorolhatná érzelmei leplezését, de hát az ilyesmiben sohasem volt túl jó, így ha valami kevéssé érdekli, az meg is látszik rajta. A barbárok és a harcosok témaköre pedig pontosan ilyen. *
- Rendben, ezt megjegyezem, de akkor tegyél szívességet, és te is jegyezd meg az arcom, mert nem szeretném a hirtelen felindulásodból fejem veszteni a köpésem hatására * - persze csak viccel, és ez az arcán is meglátszik, ahogy mosolyra húzza képét, elvégre a világért sem alacsonyodna arra a szintre, hogy munkájukat végző urakra köpdössön. Ha megérdemlik, ha nem. Tekintve, hogy a városban kissé elharapódzott a helyzet a hírek szerint, esélyesebb persze, hogy megérdemlik. Más kérdés, hogy az ifjú kacagása mögött tényleg komolyan gondolta-e, amit mondott vagy sem. Mindegy, nem valószínű, hogy bárkit leköpne, csak úgy, de ugyebár ha valaki erre kéri, hát az ilyesmit azért illik betartani. *
- Mindazonáltal úgy tűnik az a hely pont neked való - * tele barbár harcosokkal. Reméli ők nem akarják lánynak nézni már az első alkalommal. * - Biztosra veszem, hogy remek harcost faragnak belőled - * vagy kidobják és akkor jöhet a dicső városőri meló, aztán a gnómköpet. *
- Aha, szóval város - * a térképein ez sem szerepelt, vagy csak nem emlékszik rá.
Aezmorin őszinte csodálkozással emeli meg szemöldökét a patkolási alaptudásra, aztán kifelé sandít a szabadba. * - Felteszem, akkor nem állítottad a lovad sárba, vagy vízbe? Ugye? - * az üzletből nem lát rá a lóra, így akár még tévedhet is, de a patkolás előkészítésének fontos állomása, hogy a pata két-három órán keresztül puhuljon, hogy a lónak minél kevesebb kárt okozzanak a patkó levételénél és a pata faragásánál. Aezmorin persze ezt nem mondja egyelőre, mert nem akar tudálékosnak hangzani. *
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:28:09
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:28:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Úgy tűnik, hogy Pashnak gyönyörű érzéke van ahhoz, hogy hogyan vegye el mások lelkesedését, és kedvét valamitől. Nem bánja, hogy a gnóm érdeklődése alább hagy kissé, egyrészt nem sokat tud ő se a Vashegyről, másrészt nem akarja azt se, hogy vele akarjon jönni a szerzet. Pash megőrülne, ha egy pónin vagy hasonlón előállna a gnóm, hogy na akkor menjenek, és négyszer annyi ideig tartana az út miatta. Egyébként a fiatal srác még sosem gondolt bele, hogy miről kapta a hely a nevét, de nem is igazán érdekelte. *
- Nem tudom, hogy mennyien vándorolnak oda, és azt se, hogy vállalják-e mások képzését. Én is azért megyek, mert hallottam róluk, más nagy harcos népről nem igazán, és addig meg sosem alacsonyodnék le, hogy városi őr legyek. Ráadásul az őrök képzése se tudom, hogy mennyire színvonalas. Mindenesetre sikert próbálok a Thargoknál, aztán meglátjuk, hogy hogyan alakul a jövőm. Ha őrköpenyben látsz, nyugodtan leköphetsz, annál lejjebb már sose fogok süllyedni. *Nevet, és megosztja a gnómmal, hogy mennyire becsüli a helyi rendfenntartókat. Nem mintha nagyon ismerné őket, de úgy gondolja, hogy aki őrnek áll, az csak rossz ember lehet. *
- Igen, úgy tudom Amon Ruadh a város neve, ami a hegyen van. *Helyesel a gnóm kérdésére, majd a következőre már megrázza a fejét. *
- Sajnos nem, csak az elméletet tudom, pont annyira, hogy tudjam, nem elég csak fogni egy vasat, és felszögelni. El kell látni a ló lábát, reszelgetni, és hasonlók, csak utána mehet fel, különben baja lesz. Begyulladhat, és hasonlók. Én pedig nem akarom lesántítani szerencsétlen állatot.
//Aezmorin//
*Úgy tűnik, hogy Pashnak gyönyörű érzéke van ahhoz, hogy hogyan vegye el mások lelkesedését, és kedvét valamitől. Nem bánja, hogy a gnóm érdeklődése alább hagy kissé, egyrészt nem sokat tud ő se a Vashegyről, másrészt nem akarja azt se, hogy vele akarjon jönni a szerzet. Pash megőrülne, ha egy pónin vagy hasonlón előállna a gnóm, hogy na akkor menjenek, és négyszer annyi ideig tartana az út miatta. Egyébként a fiatal srác még sosem gondolt bele, hogy miről kapta a hely a nevét, de nem is igazán érdekelte. *
- Nem tudom, hogy mennyien vándorolnak oda, és azt se, hogy vállalják-e mások képzését. Én is azért megyek, mert hallottam róluk, más nagy harcos népről nem igazán, és addig meg sosem alacsonyodnék le, hogy városi őr legyek. Ráadásul az őrök képzése se tudom, hogy mennyire színvonalas. Mindenesetre sikert próbálok a Thargoknál, aztán meglátjuk, hogy hogyan alakul a jövőm. Ha őrköpenyben látsz, nyugodtan leköphetsz, annál lejjebb már sose fogok süllyedni. *Nevet, és megosztja a gnómmal, hogy mennyire becsüli a helyi rendfenntartókat. Nem mintha nagyon ismerné őket, de úgy gondolja, hogy aki őrnek áll, az csak rossz ember lehet. *
- Igen, úgy tudom Amon Ruadh a város neve, ami a hegyen van. *Helyesel a gnóm kérdésére, majd a következőre már megrázza a fejét. *
- Sajnos nem, csak az elméletet tudom, pont annyira, hogy tudjam, nem elég csak fogni egy vasat, és felszögelni. El kell látni a ló lábát, reszelgetni, és hasonlók, csak utána mehet fel, különben baja lesz. Begyulladhat, és hasonlók. Én pedig nem akarom lesántítani szerencsétlen állatot.
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:04:28
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:04:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin egyetértően bólint * - Valóban lehet más is - * bár nem sok, tekintve, hogy teljesen más lehet az érdeklődési körük. Az ifjonc inkább a lovaglásban, meg a harcban lelheti kedvét, bár a gnóm még fenntartja magának azt az eshetőséget is, hogy csupán díszkard lóg az oldalán. Persze, ahogy a markolatért nyúlt, az nem volt épp lassú, vagy ügyetlen megmozdulás, szóval lehet, hogy képzett a harc terén. Vagy legalábbis képzettebb, mint az elf a csehóból.
A Vashegy viszont teljesen új dolog a gnóm számára és miközben a válaszra vár, addig elméjében végigfuttatja újra és újra a térképet, de nem rémlik neki ilyen nevű hegység errefelé. *
- Óh - * Aezmorin lelkesedése a hegy iránt alászáll, ahogy egyre többet tud meg róla. Szóval harcos nép lakik rajta, milyen kár. El tudott volna képzelni egy gnóm-törpe kolóniát, akik a hegyet bányászva csodálatos civilizációt hoztak létre. A bányászatra a Vashegy elnevezésből tippel, elvégre nem véletlen kezdenek el egy hegységet vasnak becézni. Alkalomadtán lehet elnéz arra, de a barbár jelenlét eléggé taszítóan hat számára. * - Akkor bizonyára igen jó harcos népség lakik a hegyen. Sokan vándorolnak arra képezni magukat? * - kérdi, bár sejti, hogy erre az ifjú nem igazán tud válaszolni, de az ilyen dolgok általában úgy szoktak menni, hogy valaki hírül adja az öccsének, szomszédnak, lakótársnak, vagy fene tudja kinek a hírt, aztán elkezdenek lassan vándorolni szépen sorban. Ki tudja az ifjonc hány ismerőse kötött már ki ott. *
- Amon Ruadh a városuk neve? - * az információt szépen elraktározza, bár gyanítja, hogy a nevet sokszor fogja még hallani, ha arra vetemedik, hogy ezt a vidéket is belevésse a naplójába. Már, persze, ha megtalálják. *
- Értesz a patkoláshoz? Amilyen segítőkészek itt egy ideig ácsoroghatsz, mire bárki hozzád szól - * jegyzi meg kelletlenül. * - Odakint lehet van, aki feléd hajítana néhány érméért megfelelő méretűt - * nem kívánja az ifjú idejét rabolni, bár már így is megtette, ahogy a kovácsműhely személyzete is. *
//Pashthra//
* Aezmorin egyetértően bólint * - Valóban lehet más is - * bár nem sok, tekintve, hogy teljesen más lehet az érdeklődési körük. Az ifjonc inkább a lovaglásban, meg a harcban lelheti kedvét, bár a gnóm még fenntartja magának azt az eshetőséget is, hogy csupán díszkard lóg az oldalán. Persze, ahogy a markolatért nyúlt, az nem volt épp lassú, vagy ügyetlen megmozdulás, szóval lehet, hogy képzett a harc terén. Vagy legalábbis képzettebb, mint az elf a csehóból.
A Vashegy viszont teljesen új dolog a gnóm számára és miközben a válaszra vár, addig elméjében végigfuttatja újra és újra a térképet, de nem rémlik neki ilyen nevű hegység errefelé. *
- Óh - * Aezmorin lelkesedése a hegy iránt alászáll, ahogy egyre többet tud meg róla. Szóval harcos nép lakik rajta, milyen kár. El tudott volna képzelni egy gnóm-törpe kolóniát, akik a hegyet bányászva csodálatos civilizációt hoztak létre. A bányászatra a Vashegy elnevezésből tippel, elvégre nem véletlen kezdenek el egy hegységet vasnak becézni. Alkalomadtán lehet elnéz arra, de a barbár jelenlét eléggé taszítóan hat számára. * - Akkor bizonyára igen jó harcos népség lakik a hegyen. Sokan vándorolnak arra képezni magukat? * - kérdi, bár sejti, hogy erre az ifjú nem igazán tud válaszolni, de az ilyen dolgok általában úgy szoktak menni, hogy valaki hírül adja az öccsének, szomszédnak, lakótársnak, vagy fene tudja kinek a hírt, aztán elkezdenek lassan vándorolni szépen sorban. Ki tudja az ifjonc hány ismerőse kötött már ki ott. *
- Amon Ruadh a városuk neve? - * az információt szépen elraktározza, bár gyanítja, hogy a nevet sokszor fogja még hallani, ha arra vetemedik, hogy ezt a vidéket is belevésse a naplójába. Már, persze, ha megtalálják. *
- Értesz a patkoláshoz? Amilyen segítőkészek itt egy ideig ácsoroghatsz, mire bárki hozzád szól - * jegyzi meg kelletlenül. * - Odakint lehet van, aki feléd hajítana néhány érméért megfelelő méretűt - * nem kívánja az ifjú idejét rabolni, bár már így is megtette, ahogy a kovácsműhely személyzete is. *
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:29:18
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:29:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Teljesen megenyhült a srác tekintete, már nem az ellenséget keresi a gnómban, és nem is olyan gúnyosak a szavai, mint korábban. Ettől függetlenül továbbra sem szeret igazán beszélgetni, de úgy tűnik, hogy itt a műhelyben mást nem nagyon tehet, nem épp a fürgeségükről híresek az itteniek. Se a munkamorálról. Önmaga pedig nem tudja megpatkolni a lovat, még ha oda is engedik a felszereléshez, nem igazán ért a vasmunkához. Mindeközben kiegyeznek, hogy kölcsönösen nem akarták egymást sértegetni, persze Pash csak azért ilyen nagylelkű, mert ő nyerte meg a szópárbajt. Hiába utálja, azért mégis jól esik neki, ha megnyer egyet.*
- Valóban, de nem hinném, hogy ez lenne az egyetlen közös kettőnkben. * Ha érdekelné annyira a dolog, akkor biztos számtalan példát tudnának felhozni, kezdve azzal, hogy mindketten két lábbal a földön járnak, egészen addig, hogy szeretik a nőket. Bár ez utóbbi csak feltételezés az ifjú részéről.*
- Azt hiszem délre, bár most kicsit hadilábon állok az égtájakkal, de bízok benne, hogy ki lesz táblázva az úton, vagy valaki útba igazít. A Thargok birodalma, harcos nép, nekem valóak. Azért igyekszem oda, hogy tovább képezzem magam a fegyverforgatás művészetében. *Sóhajt egyet, miközben arra gondol, hogy apja is bőven megtaníthatta volna mindenre, ha nem egy öntelt paraszt. *
- Vélhetően pár napnál nincs messzebb Amon Ruadh. *Teszi még hozzá, és ezzel minden kérdésre felelt, ahogy illik. Amikor viszont a vértekről esik szó, már otthonosabban érzi magát, ez már inkább az ő terepe. Nem mintha túlzottan értene hozzá, de tanulmányai során nagyjából be tudja határozni, hogy mi mennyire jelentene könnyű és nehéz célpontot, ha harcolnia kellene a gnómmal. A kérdést pedig már korábban megválaszolta. *
//Aezmorin//
*Teljesen megenyhült a srác tekintete, már nem az ellenséget keresi a gnómban, és nem is olyan gúnyosak a szavai, mint korábban. Ettől függetlenül továbbra sem szeret igazán beszélgetni, de úgy tűnik, hogy itt a műhelyben mást nem nagyon tehet, nem épp a fürgeségükről híresek az itteniek. Se a munkamorálról. Önmaga pedig nem tudja megpatkolni a lovat, még ha oda is engedik a felszereléshez, nem igazán ért a vasmunkához. Mindeközben kiegyeznek, hogy kölcsönösen nem akarták egymást sértegetni, persze Pash csak azért ilyen nagylelkű, mert ő nyerte meg a szópárbajt. Hiába utálja, azért mégis jól esik neki, ha megnyer egyet.*
- Valóban, de nem hinném, hogy ez lenne az egyetlen közös kettőnkben. * Ha érdekelné annyira a dolog, akkor biztos számtalan példát tudnának felhozni, kezdve azzal, hogy mindketten két lábbal a földön járnak, egészen addig, hogy szeretik a nőket. Bár ez utóbbi csak feltételezés az ifjú részéről.*
- Azt hiszem délre, bár most kicsit hadilábon állok az égtájakkal, de bízok benne, hogy ki lesz táblázva az úton, vagy valaki útba igazít. A Thargok birodalma, harcos nép, nekem valóak. Azért igyekszem oda, hogy tovább képezzem magam a fegyverforgatás művészetében. *Sóhajt egyet, miközben arra gondol, hogy apja is bőven megtaníthatta volna mindenre, ha nem egy öntelt paraszt. *
- Vélhetően pár napnál nincs messzebb Amon Ruadh. *Teszi még hozzá, és ezzel minden kérdésre felelt, ahogy illik. Amikor viszont a vértekről esik szó, már otthonosabban érzi magát, ez már inkább az ő terepe. Nem mintha túlzottan értene hozzá, de tanulmányai során nagyjából be tudja határozni, hogy mi mennyire jelentene könnyű és nehéz célpontot, ha harcolnia kellene a gnómmal. A kérdést pedig már korábban megválaszolta. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073