Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:26:32
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:26:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút- édes kettesben//
//Az erdőben//
- Na, ne nézz rám ilyen ártatlanul! *Bökdösi a hüvelykujjával a férfi mellkasát, mint valami igazán heves déli menyecske.
Az esze megáll! Nem elég, hogy teljes idiótát csinált magából, még be is adta a derekát a férfinek, miközben az végig tisztában volt valós kilétével. Vagy legalábbis egy részével. Ő ugyanis ezt következtette ki hirtelen a szavaiból.
Ajkait penge vékonyra húzza, majd helyben toporzékolni kezd. Még mindig az a baja, hogy fogalma sinc, s mit kezdjen a helyzettel, hiszen Taran még mindig nem tűnik rá nézve túlságosan ártalmasnak, de hát volt már az életében korábban is olyan, akiről ezt gondolta. Akkor ugyanis megfogadta, hogy mindenkivel végez, aki kicsit is ráérez a múltjára, mielőtt a történelem megismételné önmagát. Ugyanakkor nem szúrta le sem Bresst annak idején, sem Nadae-t akik szintén tudnak a dologról.*
- Jól állt? Jól állt?! *Mereszti a szemét. Hiába próbálja magában letagadni, az apró bókok mindig jól esnek a lelkének a tanonctól.* Mi a fenéről beszélsz? *Tárja szét a karjait. Emberek érzései? Lehet mégis elbeszélnek egymás mellett? De kit érdekel, ha a férfi szerint jól állt neki a dolog.*
- Tényleg? *Pislog nagyot és egy pillanatra még el is mosolyodik megenyhülve, majd megrázza a fejét és észhez tér. Vagy legalábbis a mérges énjéhez.*
- Na ne gyere nekem ezzel a dumával, meg a sármos kis mosolyoddal. Mit mosolyogsz amúgy meg?
*Ugyan is ő meg sem hallotta a kovácsműhelyes beszédet, de csak maga mögé fordul már, s ekkor látja, hogy megérkeztek.
~Ja, hogy nem is rajtam vigyorog.~
Ingerülten indul tovább kifelé az erdőből, mint egy dühöngő fúria, még az sem érdekli, hogy útközben majdnem átesik egy nagyobb faágon. Azonban fél percnyi menet után mégis vissza fordul és megint megáll a mágus előtt.*
- Na jó. Higgadjunk le mind a ketten. *Mintha Taran higgadtságra szorulna… Ő maga azért nagyokat fújtat, s legyezi magát.*
- Szóval, te tudod, hogy végig kamuztam neked arról, hogy ki vagyok. Én pedig tudom rólad, hogy… *Ujját feltartva jelzi, hogy ő még kutat az elméjében valami után, amivel sakkban lehetne tartani a mágust, ha arra szükség van.*
- Azt a tudod mit… *Így van. Ez a legjobb megoldás. A semmit úgy köríteni, mintha valami lenne. A férfit a köpenyénél fogva kissé közelebb húzza, majd addig ügyeskedik lábujjhegyén, míg a füléhez nem jut.*
- És ha te nem beszélsz, akkor én sem. *A végén kacsint, majd bemegy a műhelybe. Persze arra figyel, hogy Taran meg ne lógjon közben.*
//A Műhelyben//
- Hahóóó! *Kiált be az ajtóból, rendesen elállva az őt követő tanonc elől az utat, ugyanis egyik kezével a kilincset fogja, a másikkal pedig az ajtófélfát és csak a fejét dugja be. A műhelyből kiáradó meleg levegő szinte képen vágja, így még köhög is mellé párat.*
//Az erdőben//
- Na, ne nézz rám ilyen ártatlanul! *Bökdösi a hüvelykujjával a férfi mellkasát, mint valami igazán heves déli menyecske.
Az esze megáll! Nem elég, hogy teljes idiótát csinált magából, még be is adta a derekát a férfinek, miközben az végig tisztában volt valós kilétével. Vagy legalábbis egy részével. Ő ugyanis ezt következtette ki hirtelen a szavaiból.
Ajkait penge vékonyra húzza, majd helyben toporzékolni kezd. Még mindig az a baja, hogy fogalma sinc, s mit kezdjen a helyzettel, hiszen Taran még mindig nem tűnik rá nézve túlságosan ártalmasnak, de hát volt már az életében korábban is olyan, akiről ezt gondolta. Akkor ugyanis megfogadta, hogy mindenkivel végez, aki kicsit is ráérez a múltjára, mielőtt a történelem megismételné önmagát. Ugyanakkor nem szúrta le sem Bresst annak idején, sem Nadae-t akik szintén tudnak a dologról.*
- Jól állt? Jól állt?! *Mereszti a szemét. Hiába próbálja magában letagadni, az apró bókok mindig jól esnek a lelkének a tanonctól.* Mi a fenéről beszélsz? *Tárja szét a karjait. Emberek érzései? Lehet mégis elbeszélnek egymás mellett? De kit érdekel, ha a férfi szerint jól állt neki a dolog.*
- Tényleg? *Pislog nagyot és egy pillanatra még el is mosolyodik megenyhülve, majd megrázza a fejét és észhez tér. Vagy legalábbis a mérges énjéhez.*
- Na ne gyere nekem ezzel a dumával, meg a sármos kis mosolyoddal. Mit mosolyogsz amúgy meg?
*Ugyan is ő meg sem hallotta a kovácsműhelyes beszédet, de csak maga mögé fordul már, s ekkor látja, hogy megérkeztek.
~Ja, hogy nem is rajtam vigyorog.~
Ingerülten indul tovább kifelé az erdőből, mint egy dühöngő fúria, még az sem érdekli, hogy útközben majdnem átesik egy nagyobb faágon. Azonban fél percnyi menet után mégis vissza fordul és megint megáll a mágus előtt.*
- Na jó. Higgadjunk le mind a ketten. *Mintha Taran higgadtságra szorulna… Ő maga azért nagyokat fújtat, s legyezi magát.*
- Szóval, te tudod, hogy végig kamuztam neked arról, hogy ki vagyok. Én pedig tudom rólad, hogy… *Ujját feltartva jelzi, hogy ő még kutat az elméjében valami után, amivel sakkban lehetne tartani a mágust, ha arra szükség van.*
- Azt a tudod mit… *Így van. Ez a legjobb megoldás. A semmit úgy köríteni, mintha valami lenne. A férfit a köpenyénél fogva kissé közelebb húzza, majd addig ügyeskedik lábujjhegyén, míg a füléhez nem jut.*
- És ha te nem beszélsz, akkor én sem. *A végén kacsint, majd bemegy a műhelybe. Persze arra figyel, hogy Taran meg ne lógjon közben.*
//A Műhelyben//
- Hahóóó! *Kiált be az ajtóból, rendesen elállva az őt követő tanonc elől az utat, ugyanis egyik kezével a kilincset fogja, a másikkal pedig az ajtófélfát és csak a fejét dugja be. A műhelyből kiáradó meleg levegő szinte képen vágja, így még köhög is mellé párat.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:51:30
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:51:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
* Néhány napja már a városban van, így úgy érzi itt az ideje meglesni, hogy készen van-e már az ő néhány napja megrendelt mesterkardja. Tudja ő, hogy sok idő, meg nem is csak ő rendel, de úgy gondolja ennyi idő alatt már akkor is illene összekovácsolni egy nyamvadt kardot.
~ Amon Ruadhon ez idő alatt már kettőt is készítettek volna nekem... ~ Persze azzal az apró bökkenővel, hogy bizonyára egyet sem készítetek volna ott, mivel Hrotgaar mester (na meg a többi törpe sem) nem ismeri a titkos összetevőt. Ezért is kár, hogy nem lett Morwonból kovács. Ő kipróbált volna mindent már. Mithrilt, gyémántot és a mágiát is, bár utóbbi - egyben előbbi - három (azaz mind a három) igen necces lenne anyagi és egyéb okokból kifolyólag. No, de nincsen gond, hiszen hamar átvágja magát a piactér rengetegén, s ott, hol egy kis épület választja el az erdőt a várostól, ott betér a kovácsműhelybe és egyből a kovácsmester felé intézi szavait. *
- Néhány napja jártam itt, egy mesterkardot rendeltem. * Remélhetőleg emlékszik rá és a vásárlására az öreg, így hamar megkaparintja a pengét (persze csak, ha készen áll már), majd átadja az utótagot is. Ha minden igaz, 400 aranyat.
~ Kéne keresni egy földmágust, hiszen önmagában még csak szúrni, vágni, kaszabolni tudok vele, azzal meg vicces földrengést, meg mindent. ~ Szökkennek eszébe a gondolatok, arra nem is gondolva, hogy néhány évvel ezelőtt talán még irtózott a mágiától... Sőt, talán néhány napja is. Ám szükség törvényt bont.
~ Talán még a Thargok sem haltak ki mind. ~ Eszébe jut vezérük, ki ott hagyta őket, s elindult nyugatnak. Néhányan maradtak biztos, a többiek erre-arra elvándoroltak, vagy követték Kagant.
~ Legjobb lesz, ha megnézem én magam. ~ Vélekedik végül, de nem cselekszik olyan gyorsan kivételesen, mint ahogy az agya jár. Egyelőre marad a városban, legalább a fesztivál végéig. *
~ Amon Ruadhon ez idő alatt már kettőt is készítettek volna nekem... ~ Persze azzal az apró bökkenővel, hogy bizonyára egyet sem készítetek volna ott, mivel Hrotgaar mester (na meg a többi törpe sem) nem ismeri a titkos összetevőt. Ezért is kár, hogy nem lett Morwonból kovács. Ő kipróbált volna mindent már. Mithrilt, gyémántot és a mágiát is, bár utóbbi - egyben előbbi - három (azaz mind a három) igen necces lenne anyagi és egyéb okokból kifolyólag. No, de nincsen gond, hiszen hamar átvágja magát a piactér rengetegén, s ott, hol egy kis épület választja el az erdőt a várostól, ott betér a kovácsműhelybe és egyből a kovácsmester felé intézi szavait. *
- Néhány napja jártam itt, egy mesterkardot rendeltem. * Remélhetőleg emlékszik rá és a vásárlására az öreg, így hamar megkaparintja a pengét (persze csak, ha készen áll már), majd átadja az utótagot is. Ha minden igaz, 400 aranyat.
~ Kéne keresni egy földmágust, hiszen önmagában még csak szúrni, vágni, kaszabolni tudok vele, azzal meg vicces földrengést, meg mindent. ~ Szökkennek eszébe a gondolatok, arra nem is gondolva, hogy néhány évvel ezelőtt talán még irtózott a mágiától... Sőt, talán néhány napja is. Ám szükség törvényt bont.
~ Talán még a Thargok sem haltak ki mind. ~ Eszébe jut vezérük, ki ott hagyta őket, s elindult nyugatnak. Néhányan maradtak biztos, a többiek erre-arra elvándoroltak, vagy követték Kagant.
~ Legjobb lesz, ha megnézem én magam. ~ Vélekedik végül, de nem cselekszik olyan gyorsan kivételesen, mint ahogy az agya jár. Egyelőre marad a városban, legalább a fesztivál végéig. *
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:24:24
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:24:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Riqelie Lemara Leser//
-Hát, akkor remélem, hogy nem fog túl soká tartani. *mondja mosolyogva, majd még hozzáteszi* - Sőt, felettébb sietni is fogok.
*Az út felettébb csöndesnek bizonyult, de nem kínosan csöndesnek, inkább vihar előtti csendnek hatott. A vihar a buli, amibe most éppen fejjel készülnek belevetni magukat, és azelőtt tényleg nem árt egy kis csend, ha hinni lehet a lány elbeszéléseinek, és tényleg olyan nagy volumenű, mint ahogy mondta.
A kovácsműhelybe érve megcsapja az olvadt vas nehéz szaga, és első dolga, hogy magához a kovácshoz igyekezzen, hogy szemügyre vehesse, miképp halad a mesterművével. Lassú, kimért léptekkel halad, miközben hátra-hátra pillant, mégis mit művel társnője, bár az most perpillanat hidegen hagyja, mindaddig, amíg nem kapja meg a fegyvert. Amint megkapja, Lemara kisujjának megrezdülését is észrevételezni fogja, az már egyszer biztos.
Amint odaér a kovácshoz, megkérdi tőle a munka haladását, és bármi is legyen a válasz, akár a karddal, akár anélkül tér vissza társához.*
- Úgy tűnik mehetünk.
*És akár a karddal, akár anélkül, de mehetnek is az erdei ösvény irányába, hogy a kikötőbe jussanak. Lehet, hogy tényleg sietniük kéne, és nem csak egy esti kaland miatt, hanem azért, mert lekésik magát a kalandot.*
-Hát, akkor remélem, hogy nem fog túl soká tartani. *mondja mosolyogva, majd még hozzáteszi* - Sőt, felettébb sietni is fogok.
*Az út felettébb csöndesnek bizonyult, de nem kínosan csöndesnek, inkább vihar előtti csendnek hatott. A vihar a buli, amibe most éppen fejjel készülnek belevetni magukat, és azelőtt tényleg nem árt egy kis csend, ha hinni lehet a lány elbeszéléseinek, és tényleg olyan nagy volumenű, mint ahogy mondta.
A kovácsműhelybe érve megcsapja az olvadt vas nehéz szaga, és első dolga, hogy magához a kovácshoz igyekezzen, hogy szemügyre vehesse, miképp halad a mesterművével. Lassú, kimért léptekkel halad, miközben hátra-hátra pillant, mégis mit művel társnője, bár az most perpillanat hidegen hagyja, mindaddig, amíg nem kapja meg a fegyvert. Amint megkapja, Lemara kisujjának megrezdülését is észrevételezni fogja, az már egyszer biztos.
Amint odaér a kovácshoz, megkérdi tőle a munka haladását, és bármi is legyen a válasz, akár a karddal, akár anélkül tér vissza társához.*
- Úgy tűnik mehetünk.
*És akár a karddal, akár anélkül, de mehetnek is az erdei ösvény irányába, hogy a kikötőbe jussanak. Lehet, hogy tényleg sietniük kéne, és nem csak egy esti kaland miatt, hanem azért, mert lekésik magát a kalandot.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:11:57
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:11:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys Belaldur//
*Nem biztos, hogy a férfit a tolvaj kaland vonzza és nem a bájai, de nem foglalkozik most ezzel. Akárhogy is, valahogy örül, amiért vele tart és ez a lényeg. Útközben, vagy kaland közben még jobban meg tudja ismerni a képességeit és ki tudja?.*
~Jó, akkor menjünk arra legalább én is vehetek egy tőrt, nem árt az ilyen üzlet előtt.~
*A kovácsműhely az a terep, ahol különben is szívesen elidőzik a fegyvereket nézegetve. Illetve elidőzne, ha lenne ideje! Milyen kár, hogy azt nem tud lopni magának. Jelen pillanatban szívesen megtenné, hogy a napból elop egy órát és azt a nyomában járó szőkének ajándékozza, de ilyen a vezér élete. Ha menni kell, hát menni kell!*
-Ha nem tart túl sokáig, akkor az még belefér. Mehetünk!
*Bólint rá végül a dologra és megindul a kovácsműhely felé. Ha odaértek, amíg Felt a saját kardját intézi, ő szemügyre veszi a kirakott fegyvereket és csak fél szemét tartja rajta. A tőrök között válogatva megakad a szeme egy hosszú tőrön, aminek a markolatán spirálisan feltekerve fekete bőr védi a kezet. Felveszi az asztalról és megnézi, hogy áll kézre.*
*Nem biztos, hogy a férfit a tolvaj kaland vonzza és nem a bájai, de nem foglalkozik most ezzel. Akárhogy is, valahogy örül, amiért vele tart és ez a lényeg. Útközben, vagy kaland közben még jobban meg tudja ismerni a képességeit és ki tudja?.*
~Jó, akkor menjünk arra legalább én is vehetek egy tőrt, nem árt az ilyen üzlet előtt.~
*A kovácsműhely az a terep, ahol különben is szívesen elidőzik a fegyvereket nézegetve. Illetve elidőzne, ha lenne ideje! Milyen kár, hogy azt nem tud lopni magának. Jelen pillanatban szívesen megtenné, hogy a napból elop egy órát és azt a nyomában járó szőkének ajándékozza, de ilyen a vezér élete. Ha menni kell, hát menni kell!*
-Ha nem tart túl sokáig, akkor az még belefér. Mehetünk!
*Bólint rá végül a dologra és megindul a kovácsműhely felé. Ha odaértek, amíg Felt a saját kardját intézi, ő szemügyre veszi a kirakott fegyvereket és csak fél szemét tartja rajta. A tőrök között válogatva megakad a szeme egy hosszú tőrön, aminek a markolatán spirálisan feltekerve fekete bőr védi a kezet. Felveszi az asztalról és megnézi, hogy áll kézre.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:47:09
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:47:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
// Irány a város //
* Nem foglalkozik a kopogással, vagy ilyesmivel. Túl régóta él a "barbárok" között, hogy egy ajtót előbb próbáljon betörni, mint kinyitni. Most viszont hamar eszébe jut a régi szép szokás. Mármint... Dehogy a kopogás, hanem az ajtónyitás és berontás, majd a fegyvere ledobása egy asztalra, mikor meglátja a kovácsmestert, ki éppen most törölget egy koszos rongydarabbal egy szép kardot. *
- Izé... Üdvözletem. * Dörmögi, majd egyből a lényegre tér, hiszen nincs más mondanivalója. *
- Egy egyszerű kis mesterkard vagy mi a fene lesz. * Látott már olyat, tudja hogyan néz ki és bizonyára a kovács is teljesen tökéletesen érti, hogy miről beszél. *
- Szóval mennyibe kerül? * Nem veszi elő erszényét, hisz' ebben a városban tudja, hogy rengeteg a mocskos tolvaj, így fokozottan ügyel az erdő óta a zsák(ok)ra, sőt alaposan el is rejtette őket idefelé jövet, hogy két ruhadarab alól is ki kelljen halászni, ha valakinek erre fájna a foga, sőt: ezúttal kezével is megpaskolja, hogy halasztódjanak a csilingelő aranyak és ne higgye a mester azt, hogy egy egyszerű félnótás tévedt be ide. Teljesen komolyan gondolja ezt a vásárlást. *
* Nem foglalkozik a kopogással, vagy ilyesmivel. Túl régóta él a "barbárok" között, hogy egy ajtót előbb próbáljon betörni, mint kinyitni. Most viszont hamar eszébe jut a régi szép szokás. Mármint... Dehogy a kopogás, hanem az ajtónyitás és berontás, majd a fegyvere ledobása egy asztalra, mikor meglátja a kovácsmestert, ki éppen most törölget egy koszos rongydarabbal egy szép kardot. *
- Izé... Üdvözletem. * Dörmögi, majd egyből a lényegre tér, hiszen nincs más mondanivalója. *
- Egy egyszerű kis mesterkard vagy mi a fene lesz. * Látott már olyat, tudja hogyan néz ki és bizonyára a kovács is teljesen tökéletesen érti, hogy miről beszél. *
- Szóval mennyibe kerül? * Nem veszi elő erszényét, hisz' ebben a városban tudja, hogy rengeteg a mocskos tolvaj, így fokozottan ügyel az erdő óta a zsák(ok)ra, sőt alaposan el is rejtette őket idefelé jövet, hogy két ruhadarab alól is ki kelljen halászni, ha valakinek erre fájna a foga, sőt: ezúttal kezével is megpaskolja, hogy halasztódjanak a csilingelő aranyak és ne higgye a mester azt, hogy egy egyszerű félnótás tévedt be ide. Teljesen komolyan gondolja ezt a vásárlást. *
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-25 13:53:18
Üzenet elküldve: 2015-06-25 13:53:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A városi kovácsműhely igen szerénynek mondható otthona hatalmas kohóihoz képest, de amire itt szükség van arra ez is bőven megteszi. Általában. Amikor nem Tinki jön valami iránt érdeklődni... A kovács viszont kétség kívül nagy mesterember, hisz minden képzeletét sikerült így vagy úgy de megvalósítania. Most is olyan dolgokról jött beszélgetni amin szegény először csak vakargatja a fejét. Az egyedi munkák miatti magas fizetség reményében a kovács mindig szívesen fordít időt a kis gnóm gondjaira, most is igyekeznek megoldani a problémát, de a mester legnagyobb sajnálatára Tinki egyelőre csak érdeklődik. Kíváncsi milyen képet fog majd vágni a matróna amikor előadja neki terveit, főleg akkor amikor az anyagiakra tér, de egy próbát megér az ügy mindenképpen. A tudomány előbb-utóbb úgyis utat tör, a kérdés csak az hogy ki fog megfelelő mennyiségű aranyat áldozni rá. Hosszas magyarázás és tanakodás után végül jókedvűen köszön el, és elindul vissza hogy folytassa a munkát amit otthon félbehagyott.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:54:38
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:54:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- Adjon isten! *Lép be a törpe a műhelybe.*
- Áh! Igen, igen. Sir Sevarier. Készen vannak és mindjárt elő is hozatom.
*Utal vissza a kovács a nem rég itt hagyott vértre.*
- Igazából nem volt rajta semmi különös munkám. Kiegyengettem, át kentem olajjal amit kellett, főleg a szíjakat. Most már egész biztos nem fognak kiszáradni vagy megtöredezni. Amúgy gyorsabb munka volt mint számoltam.
*Közben alaposan megmutogatja hol, mit művelt a páncélon. Sevariernek el kell ismernie, szebben mutat mint mikor megérkezett. Kicsit sajnálja is hogy ha tényleg ismét útra kell akkor majdnem feleslegesnek is veheti a nagy igyekezetet. Miközben felpróbálja hogy nem-e szorult meg valahol, rátér arra ami most foglalkoztatni kezdte a képzeletét.*
- Ha lehetne egy, vagy több, kérdésem...
- Csak nyugodtan.
- Mondja, mit tudna mondani a Thargodarokról?
*Majd egy jó fertályórával később, miután leküzdötte a kovács ódzkodásának javát, sikerül meg tudnia egyet-mást a hegylakók népéről.*
~Szimpatikus bagázsnak tűnnek, még akkor is ha a városlakóknak mintha ellenérzéseik lennének velük szemben. Igazából ez még csak jobbá is teszi az egészet. Visszaad egy kicsit az évtizeddel ezelőtti határvidéki romantikából.~
- Áh! Igen, igen. Sir Sevarier. Készen vannak és mindjárt elő is hozatom.
*Utal vissza a kovács a nem rég itt hagyott vértre.*
- Igazából nem volt rajta semmi különös munkám. Kiegyengettem, át kentem olajjal amit kellett, főleg a szíjakat. Most már egész biztos nem fognak kiszáradni vagy megtöredezni. Amúgy gyorsabb munka volt mint számoltam.
*Közben alaposan megmutogatja hol, mit művelt a páncélon. Sevariernek el kell ismernie, szebben mutat mint mikor megérkezett. Kicsit sajnálja is hogy ha tényleg ismét útra kell akkor majdnem feleslegesnek is veheti a nagy igyekezetet. Miközben felpróbálja hogy nem-e szorult meg valahol, rátér arra ami most foglalkoztatni kezdte a képzeletét.*
- Ha lehetne egy, vagy több, kérdésem...
- Csak nyugodtan.
- Mondja, mit tudna mondani a Thargodarokról?
*Majd egy jó fertályórával később, miután leküzdötte a kovács ódzkodásának javát, sikerül meg tudnia egyet-mást a hegylakók népéről.*
~Szimpatikus bagázsnak tűnnek, még akkor is ha a városlakóknak mintha ellenérzéseik lennének velük szemben. Igazából ez még csak jobbá is teszi az egészet. Visszaad egy kicsit az évtizeddel ezelőtti határvidéki romantikából.~
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:36:00
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:36:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácshoz is ellátogat, hátha még utoljára talál valami kedvére valót. A sok fegyver, pajzs és páncél régi idők emlékét idézi, manapság már inkább szándékosan nem hordja saját kardjait, most is csak azért vannak vele mert hosszú útra készül. Esetleg egy pajzsot majd be kellene szereznie, régen mindig jó hasznát vette. Az ilyesmi viszont nem olcsó mulatság és nem tudja megéri-e költekezni ilyesmire. Egyet kettőt meg és néz alaposabban, pár fegyvert is kézbe vesz, csak a súlyuk lemérése végett. Rövid szóváltásba keveredik a kováccsal is, de a mesternek sajnálatára nem sikerül rábeszélnie semmit sem. Végül innen is tovább áll, az erdő felé indul meg, a tisztásra még kilátogatna mielőtt a városból elmegy.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-23 20:55:38
Üzenet elküldve: 2015-06-23 20:55:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdő felől közelítve meg újra a várost könnyen szemébe ötlik Sevariernek a piac végében terpeszkedő kovácsműhely. A hátsó kis kertben épp dolgozik is a kovács a kohója mellett. Mintha régi fegyvereket olvasztana be.
~Ez két dologra utal, kevés az ügyeskedő aki tovább újra eladná a szinte már használhatatlan fegyvereket. Illetve hogy így az utolsó tapló zsivány kezében is rendes gyilokszerszám várható. Ez egyrészt azért lehet veszélyes mert a becsületes emberek, kövessenek bármily becsületkódexet nehezen kiszámíthatóak. Másrészt meg... mégis kinek kellene magyarázni miért veszélyes ha minden jöttmentnek jó fajta acél lóg a keze ügyében?~
Miután egy darabig nézelődik a kerítés mellett megpróbálkozik egy "Adjon isten!"-nel a munkájába merült kovács irányába.*
- Hasonlóképp. *Válaszol a mester.* Melyikre gondolt?
- Amelyik magának szimpatikus. Van út erről befelé vagy ugorjak kerítést?
- Nyitva az ajtó, ott jobbra.
- Micsoda könnyelműség. Nem fél hogy valaki csak úgy belófrál és elemel egy-két dolgot? *Kérdezi Sevarier miközben a kovács átkalauzolja a raktáron az előtér felé. A kovács a kezére tapadt koszt takarítja, a másik szótlanul vizslatja a közszemlére kitett harceszközöket.*
- No, és miben lehetek a segítségére az uramnak? *Kérdezi meg végül, a vasba öltözött egyéneknek, mint potenciális törzskuncsaftnak kijáró hangnemben.*
- Igaz is, őszintén szólva kissé elfeledkeztem magamról. Vásárolni most nem szeretnék, talán ha jobban megengedik az anyagiak. A fegyvereim is rendben vannak, nekem legalábbis megfelelnek. Erre a vértre azonban ráférne egy kikalapálás és polírozás. Mennyi ideig tartana átnézni most?
*Rövid alkudozás után megegyeznek egy árban és abban hogy ma még visszajön értük. Miután kibújt belőlük, ma már másodjára, gyorsan firkant egy elismervényt róluk. Annak ellenére hogy a kovács kissé húzza a száját a bizalmatlanság okán. Végül fegyvereit felkötve elindul addig járni egyet a városban.*
~Ez két dologra utal, kevés az ügyeskedő aki tovább újra eladná a szinte már használhatatlan fegyvereket. Illetve hogy így az utolsó tapló zsivány kezében is rendes gyilokszerszám várható. Ez egyrészt azért lehet veszélyes mert a becsületes emberek, kövessenek bármily becsületkódexet nehezen kiszámíthatóak. Másrészt meg... mégis kinek kellene magyarázni miért veszélyes ha minden jöttmentnek jó fajta acél lóg a keze ügyében?~
Miután egy darabig nézelődik a kerítés mellett megpróbálkozik egy "Adjon isten!"-nel a munkájába merült kovács irányába.*
- Hasonlóképp. *Válaszol a mester.* Melyikre gondolt?
- Amelyik magának szimpatikus. Van út erről befelé vagy ugorjak kerítést?
- Nyitva az ajtó, ott jobbra.
- Micsoda könnyelműség. Nem fél hogy valaki csak úgy belófrál és elemel egy-két dolgot? *Kérdezi Sevarier miközben a kovács átkalauzolja a raktáron az előtér felé. A kovács a kezére tapadt koszt takarítja, a másik szótlanul vizslatja a közszemlére kitett harceszközöket.*
- No, és miben lehetek a segítségére az uramnak? *Kérdezi meg végül, a vasba öltözött egyéneknek, mint potenciális törzskuncsaftnak kijáró hangnemben.*
- Igaz is, őszintén szólva kissé elfeledkeztem magamról. Vásárolni most nem szeretnék, talán ha jobban megengedik az anyagiak. A fegyvereim is rendben vannak, nekem legalábbis megfelelnek. Erre a vértre azonban ráférne egy kikalapálás és polírozás. Mennyi ideig tartana átnézni most?
*Rövid alkudozás után megegyeznek egy árban és abban hogy ma még visszajön értük. Miután kibújt belőlük, ma már másodjára, gyorsan firkant egy elismervényt róluk. Annak ellenére hogy a kovács kissé húzza a száját a bizalmatlanság okán. Végül fegyvereit felkötve elindul addig járni egyet a városban.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-23 13:05:07
Üzenet elküldve: 2015-06-23 13:05:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
*Azonban a kocsma előtt a kovácshoz robog. Dühösen, elkeseredetten, de legalább újra szabadon baktat át a piactéren, miután a gazdagok negyedét a háta mögött hagyta, és ugyanazon tempóval ront be ehhez a fémműveshez is. Ő készítette kardját, vértjét, pajzsát is, így hát neki is kell visszavenni azokat.
Egy tágasabb rész közepére áll, vértjét lecsatolja, kardját a földre dobja, pajzsát, alkarvédőjét úgyszintén. Legutoljára marad a nyaklánca, az ezüst amulett, melybe a Belaldur ház címere van vésve. Egy darabig bámulja a címerállatot, majd egy erős tépéssel leszakítja magáról, majd a földre hajítja azt is.*
- Kardom a házam jelmondatával. Vértem a házam színeivel. Pajzsom, mely a házam becsületét védte, és nyakékem, mely maga volt a ház becsülete. Értékesítsd őket magadnak, kovács, add el, olvaszd be egy új kardba, amit csak szeretnél, csak ne kelljen őket soha többé látnom.
*Mondja kiegyensúlyozottan, majd ahogy van, piszkos ingben, fekete lovaglónadrágban és bőrcsizmájában kiviharoz a kovácsműhelyből, és útját a fogadó felé tereli, hogy most már tényleg halálra ihassa magát. Az alkohol legalább nem kérdez vissza, nem néz furán, és megoldja a bánatát. Olyan, mint egy barát, vagy legalábbis amilyennek egy barátnak kéne lennie.*
Egy tágasabb rész közepére áll, vértjét lecsatolja, kardját a földre dobja, pajzsát, alkarvédőjét úgyszintén. Legutoljára marad a nyaklánca, az ezüst amulett, melybe a Belaldur ház címere van vésve. Egy darabig bámulja a címerállatot, majd egy erős tépéssel leszakítja magáról, majd a földre hajítja azt is.*
- Kardom a házam jelmondatával. Vértem a házam színeivel. Pajzsom, mely a házam becsületét védte, és nyakékem, mely maga volt a ház becsülete. Értékesítsd őket magadnak, kovács, add el, olvaszd be egy új kardba, amit csak szeretnél, csak ne kelljen őket soha többé látnom.
*Mondja kiegyensúlyozottan, majd ahogy van, piszkos ingben, fekete lovaglónadrágban és bőrcsizmájában kiviharoz a kovácsműhelyből, és útját a fogadó felé tereli, hogy most már tényleg halálra ihassa magát. Az alkohol legalább nem kérdez vissza, nem néz furán, és megoldja a bánatát. Olyan, mint egy barát, vagy legalábbis amilyennek egy barátnak kéne lennie.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:07:26
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:07:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kirion a sok gyakorlástól elfáradva összeszedi ki lőtt vesszőit és el teszi tegezébe, szerencsére csak egyet tört szét, mert sikerült ugyan oda lőnie kétszer egymás után. Kifelé magához veszi számszeríját és elköszön a fiútól.* ~Most már biztos el készült a kovács a páncélommal és a dobókésekkel. Végre nagyobb biztonságba leszünk Zarassal.~
*Be lép a piac tér felőli fa ajtón a kovácsműhelybe és izgatottan megy a kész ruhájáért és új fegyveréjért. Felveszi a vértet és a dobó késeket pedig a cipőjében és tegezéven rejti el, hogy mindig legyen valahol kéznél egy darab.*
*Be lép a piac tér felőli fa ajtón a kovácsműhelybe és izgatottan megy a kész ruhájáért és új fegyveréjért. Felveszi a vértet és a dobó késeket pedig a cipőjében és tegezéven rejti el, hogy mindig legyen valahol kéznél egy darab.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-16 07:34:54
Üzenet elküldve: 2015-06-16 07:34:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kirion a szobájába menet lenyugtatja magát Zaras aljas viccétől és be lép a szobájába. Oda sétál az ablak előtti részhez, ahol a széken száradnak ruhái, nagy örömére megszáradt hála a szép nyári napos időnek hála.*
-Na akkor kéne keresnem egy bőrvértet, hogy ne legyek felkészületlen és nem ártana egy tőr sem. *Mondja ki magának halkan a gondolatait. Ki lép a szobából a hátára téve nyílpuskáját, övére a tegezét és le lépcsőzik gyorsan a fogadóba, gyorsan vet egy pillantást a sok betért vendégre és be megy a fürdőbe.*
-Jó napot! Előbb mikor itt voltam nem hagytam itt valamit? Gyorsan megnézem rendben? *A fogadós unottan bólint és most az egyszer engedi, hogy a fürdőn át távozzon, gondolja hogy ez áll a kérdés mögött, mert sokan próbálkoznak ilyennel.
Kirion be néz a fürdő részébe, de természetesen nem hagyott ott semmit, csak itt akart távozni, hogy lerövidítse a piactérre vezető utat.*
~Meddig tart még ez a forgatag? Utálom ezt a tömeget, ahol ennyi fattyú és ki tudja mik vannak még.~ *A gondolatai közben elég fancsali képet vág és igyekszik minél hamarabb átkelni a tömegen. A kovácsműhely felé veszi első útját, ahová egy vékony faajtón lép be.*
-Na akkor kéne keresnem egy bőrvértet, hogy ne legyek felkészületlen és nem ártana egy tőr sem. *Mondja ki magának halkan a gondolatait. Ki lép a szobából a hátára téve nyílpuskáját, övére a tegezét és le lépcsőzik gyorsan a fogadóba, gyorsan vet egy pillantást a sok betért vendégre és be megy a fürdőbe.*
-Jó napot! Előbb mikor itt voltam nem hagytam itt valamit? Gyorsan megnézem rendben? *A fogadós unottan bólint és most az egyszer engedi, hogy a fürdőn át távozzon, gondolja hogy ez áll a kérdés mögött, mert sokan próbálkoznak ilyennel.
Kirion be néz a fürdő részébe, de természetesen nem hagyott ott semmit, csak itt akart távozni, hogy lerövidítse a piactérre vezető utat.*
~Meddig tart még ez a forgatag? Utálom ezt a tömeget, ahol ennyi fattyú és ki tudja mik vannak még.~ *A gondolatai közben elég fancsali képet vág és igyekszik minél hamarabb átkelni a tömegen. A kovácsműhely felé veszi első útját, ahová egy vékony faajtón lép be.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-10 09:49:44
Üzenet elküldve: 2015-06-10 09:49:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett Medál//
*Duregar Lassan leengedi fegyverét, majd bokamagasságból kongón ejti le fejét a földre. Szeme mohón megcsillan, s halk torokhangú kuncogást hallat. Tudja hogy nyert ügye van.*
-Ne aggódj! A te fajtád nem az én esetem. Nekem túlságosan halvérű vagy, és unalmas. Mást akarok. Majd ha itt az ideje, felkeres az egyik alkalmazottam. Majd találunk valami munkát a számotokra. És persze, ha kiderülne, hogy becsaptatok, és mégis birtokotokban van a medál... Ugye nem kell ecsetelnem?
*Megvonja bozontos szemöldökét. Etheil pedig lassan leengedi felajzott íját.*
-Akkor elmehetünk? Szabadon?
-Menjetek csak! Turbékoljatok kis hegyes fülű barátaim!
*Az ajtóban álló kovácsinas oldalt lép, és széles, színpadias karlendítéssel mutat szabad utat Honineynek. Duregar kuncogása diadalmas nevetéssé erősödik, és a két tanonc is sunyi kuncogással társul a hangversenyhez. Etheil végleg a tegezbe dugja a nyilat.*
~Valamit nagyon akarnak majd. Nem fognak most bántani minket, így nincs miért óvatosnak lennem. Egyelőre biztonságban vagyunk.~
*Elindul Honiney irányába, s bólint, hogy ő is lépjen ki az immár szabad ajtón, még mielőtt bárki meggondolná magát. Nagyon vágyik már szabad levegőt szívni, és kicsit megpihenni. Érdekli őt Honi lakhelye is, ám esze ágában sincsen efféle gondolatainak hangot adni itt, ahol a ravasz törpe meghallja. Ha nem tud róla, jobb is ha így marad.*
*Duregar Lassan leengedi fegyverét, majd bokamagasságból kongón ejti le fejét a földre. Szeme mohón megcsillan, s halk torokhangú kuncogást hallat. Tudja hogy nyert ügye van.*
-Ne aggódj! A te fajtád nem az én esetem. Nekem túlságosan halvérű vagy, és unalmas. Mást akarok. Majd ha itt az ideje, felkeres az egyik alkalmazottam. Majd találunk valami munkát a számotokra. És persze, ha kiderülne, hogy becsaptatok, és mégis birtokotokban van a medál... Ugye nem kell ecsetelnem?
*Megvonja bozontos szemöldökét. Etheil pedig lassan leengedi felajzott íját.*
-Akkor elmehetünk? Szabadon?
-Menjetek csak! Turbékoljatok kis hegyes fülű barátaim!
*Az ajtóban álló kovácsinas oldalt lép, és széles, színpadias karlendítéssel mutat szabad utat Honineynek. Duregar kuncogása diadalmas nevetéssé erősödik, és a két tanonc is sunyi kuncogással társul a hangversenyhez. Etheil végleg a tegezbe dugja a nyilat.*
~Valamit nagyon akarnak majd. Nem fognak most bántani minket, így nincs miért óvatosnak lennem. Egyelőre biztonságban vagyunk.~
*Elindul Honiney irányába, s bólint, hogy ő is lépjen ki az immár szabad ajtón, még mielőtt bárki meggondolná magát. Nagyon vágyik már szabad levegőt szívni, és kicsit megpihenni. Érdekli őt Honi lakhelye is, ám esze ágában sincsen efféle gondolatainak hangot adni itt, ahol a ravasz törpe meghallja. Ha nem tud róla, jobb is ha így marad.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-07 16:39:04
Üzenet elküldve: 2015-06-07 16:39:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*A kuncogást hallván legszívesebben alaposan képen törölné a törpét, s dühe visszatükröződik a zafír szempárban, de egyéb jelét nem adja indulatainak. Sőt, még engedelmesen hátrébb is lép, mikor akadályokba ütközik a fegyver eltolását illetően.*
- Szerintem pedig Ön nem érti! A medál elkallódott az erdőben, de ha már annyira meg óhajtja szerezni, eredjen a nyomába! *Habár Duregar egyes szavakat valósággal harsog, a lány is felemeli ugyan hangját, de eszében sincsen üvöltözni. Próbálja megőrizni lekezelő hűvösségét, de ez egyre nehezebben megy. Az események azonban hirtelen felgyorsulnak, Etheil pedig kezébe veszi a történések fonalát. Ahogy a hím az ajtó felé taszajtja, a lendületet felhasználva a kijárat felé száguld. Hallja maga mögött a férfi lépteit, így nem fordul hátra, csak a célra koncentrál. Azonban az egyik segéd akadályt állít eléjük, saját személyében, ugyanis testével takarja el a kiutat. Honi gyorsan mérlegel fejben, hogy mitévő legyen, s ahogy elhatározásra jut, máskor oly’ szelíd lélektükrében szokatlan vadság villan fel, akárha egy ketrecbe zárt vadállattal nézne farkasszemet a törpe csatlósa. Elméjének józan része hangosan ordítva figyelmezteti a veszélyre, amit az egyre csak közeledő úttorlasz jelent, ennek ellenére nem torpan meg, rohan tovább, abban a reményben, hogy nem mindkettőjük veszte felé szalad éppen. Az utolsó métereknél ellöki magát a földtől, könyökét pedig úgy tartja, hogy minél nagyobb fájdalmat okozhasson. Remélhetőleg eléri célját, s eltalálja a kovácsinast. Akármi legyen is tette következménye, a törpe felszólalását hallva a zömök lény felé fordul. A veres tincsek, melyek arcába hulltak, eltakarják ugyan ábrázatának nagy részét, de az jól látható, hogy az égszín pillantás immár csak megszeppentségről árulkodik. Válaszra nyitja száját, majd összezárja ajkait, s a mélységire sandít. Szüksége van a megnyugtatására, s teljesen lényegtelen, hogy elnyeri-e azt, attól függetlenül is rámosolyog. A törpére tekintve azonban a korábbi kedvesség mind egy szálig elpárolog.*
- Attól függ, mire akar kérni. *Feleli, összekaparva a lehető legtöbb önbecsülését. Természetesen sejti, mire célozhat Duregar, de rá akarja kényszeríteni, hogy kimondja.*
*A kuncogást hallván legszívesebben alaposan képen törölné a törpét, s dühe visszatükröződik a zafír szempárban, de egyéb jelét nem adja indulatainak. Sőt, még engedelmesen hátrébb is lép, mikor akadályokba ütközik a fegyver eltolását illetően.*
- Szerintem pedig Ön nem érti! A medál elkallódott az erdőben, de ha már annyira meg óhajtja szerezni, eredjen a nyomába! *Habár Duregar egyes szavakat valósággal harsog, a lány is felemeli ugyan hangját, de eszében sincsen üvöltözni. Próbálja megőrizni lekezelő hűvösségét, de ez egyre nehezebben megy. Az események azonban hirtelen felgyorsulnak, Etheil pedig kezébe veszi a történések fonalát. Ahogy a hím az ajtó felé taszajtja, a lendületet felhasználva a kijárat felé száguld. Hallja maga mögött a férfi lépteit, így nem fordul hátra, csak a célra koncentrál. Azonban az egyik segéd akadályt állít eléjük, saját személyében, ugyanis testével takarja el a kiutat. Honi gyorsan mérlegel fejben, hogy mitévő legyen, s ahogy elhatározásra jut, máskor oly’ szelíd lélektükrében szokatlan vadság villan fel, akárha egy ketrecbe zárt vadállattal nézne farkasszemet a törpe csatlósa. Elméjének józan része hangosan ordítva figyelmezteti a veszélyre, amit az egyre csak közeledő úttorlasz jelent, ennek ellenére nem torpan meg, rohan tovább, abban a reményben, hogy nem mindkettőjük veszte felé szalad éppen. Az utolsó métereknél ellöki magát a földtől, könyökét pedig úgy tartja, hogy minél nagyobb fájdalmat okozhasson. Remélhetőleg eléri célját, s eltalálja a kovácsinast. Akármi legyen is tette következménye, a törpe felszólalását hallva a zömök lény felé fordul. A veres tincsek, melyek arcába hulltak, eltakarják ugyan ábrázatának nagy részét, de az jól látható, hogy az égszín pillantás immár csak megszeppentségről árulkodik. Válaszra nyitja száját, majd összezárja ajkait, s a mélységire sandít. Szüksége van a megnyugtatására, s teljesen lényegtelen, hogy elnyeri-e azt, attól függetlenül is rámosolyog. A törpére tekintve azonban a korábbi kedvesség mind egy szálig elpárolog.*
- Attól függ, mire akar kérni. *Feleli, összekaparva a lehető legtöbb önbecsülését. Természetesen sejti, mire célozhat Duregar, de rá akarja kényszeríteni, hogy kimondja.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-03 14:42:49
Üzenet elküldve: 2015-06-03 14:42:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztás felől érkezik, itt már kénytelen futását megint lépésre lassítani. Nem tervez sokat maradni, de erre vezet a legrövidebb út hazáig. Nem is szeretne így leizzadva másokkal társalogni, de azért kihasználja az alkalmat hogy sietve körbenézzen. A kovács már ismerősként köszönti, érdeklődik is rögtön hogy ma milyen buta apróságot fog készíttetni, de a kis gnóm hamar megnyugtatja hogy nincs külön kívánsága, csak beköszönt ha már erre jár. Ilyenkor visszasírja régi otthonát ahol saját műhelye volt és nem kellett másra bíznia a munkát, de itt sokkal több a lehetőség és a kihívás. Hamar körbejárja az termet, gyorsan végigfut minden érdekesen, de sokkal inkább fegyverek és fértek vannak itt mint olyan dolgok amik őt érdeklik. Elköszön hát, és a piac felé folytatja útját haza.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-01 23:41:08
Üzenet elküldve: 2015-06-01 23:41:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Merő véletlenségből talál rá a kovácsműhelyre, de ha már itt van gondolja szétnéz egy kicsit. Ő maga nem egy harcos típus, nem igazán kedveli a fegyveres harcokat, de a szép fegyvereket ő is megnézi.*
~Régen volt egy kovács kalapácsom, azt elég ügyetlenül forgattam, de tekintélyesebb voltam mint egy tőrrel.~
*Saját gondolatai kuncogásra késztetik. Bár erőben sincs híján, és állóképessége sem utolsó, elég szívós kis lény a többi gnómmal egyetemben, de őt más képességekkel áldotta meg a teremtőjük. Hiába kinek ez jut kinek az, bár Zigi ez miatt sosem panaszkodott, sőt még hálás is volt érte. Belépve a műhelybe megcsapja orrát az olvadt fém mással össze nem téveszthető illatát.*
~Ilyet éreztem mindig a törpék tárnáiban, mikor kiküldetésen jártam náluk.~
*Bár a gnómoknál sem ismeretlen az olvadt fém illata, főleg mikor minden család úgy vívmányokkal áll elő, vagy méretre szabott fegyvereket, kicsike vérteket és sisakokat kovácsolnak.*
-Üdvözlöm uram. *szólítja meg egy fiatal nyurga fiúcska, aki inasféle lehet.* -Ha fegyverek érdeklik lehet, hogy rendelnie kell, mert itt inkább emberi méretekre kovácsolunk.
~Ezt magam is észrevettem de kösz a tippet.~
-Köszönöm nem, inkább csak a kíváncsiságom hajtott, hogy szemügyre vehessem a fegyvereket. De ha jól értem készítenének bármilyen mérteimhez arányosat?
-Persze, bár ezt a kováccsal kellene megbeszélnie.
~Biztosan jól mutatnék vele, de nem a stílusom, és csak nehezék lenne a hátamon, így is elég cipelnem ezt a málhát.~
-Nem szükséges, még nem aktuális, de megjegyzem.
~Újabb lap a könyvemben.~
*A fiúcska így elmegy, Zigi pedig még végignézi a számára hatalmas fegyvereket, leginkább a zúzófegyvereke tetszenek neki, a kardokat nem kifejezetten kedveli, az íjakat meg pláne nem. Még végigfut a páncélokon is, majd valószínűleg el is távozik a kovácsműhelyből, amit azért nem volt rossz meglátogatni ha már erre tévedt, legalább tudja hová jöjjön ha egyszer valaha véletlenségből netalántán fegyverre lenne szüksége.*
~Régen volt egy kovács kalapácsom, azt elég ügyetlenül forgattam, de tekintélyesebb voltam mint egy tőrrel.~
*Saját gondolatai kuncogásra késztetik. Bár erőben sincs híján, és állóképessége sem utolsó, elég szívós kis lény a többi gnómmal egyetemben, de őt más képességekkel áldotta meg a teremtőjük. Hiába kinek ez jut kinek az, bár Zigi ez miatt sosem panaszkodott, sőt még hálás is volt érte. Belépve a műhelybe megcsapja orrát az olvadt fém mással össze nem téveszthető illatát.*
~Ilyet éreztem mindig a törpék tárnáiban, mikor kiküldetésen jártam náluk.~
*Bár a gnómoknál sem ismeretlen az olvadt fém illata, főleg mikor minden család úgy vívmányokkal áll elő, vagy méretre szabott fegyvereket, kicsike vérteket és sisakokat kovácsolnak.*
-Üdvözlöm uram. *szólítja meg egy fiatal nyurga fiúcska, aki inasféle lehet.* -Ha fegyverek érdeklik lehet, hogy rendelnie kell, mert itt inkább emberi méretekre kovácsolunk.
~Ezt magam is észrevettem de kösz a tippet.~
-Köszönöm nem, inkább csak a kíváncsiságom hajtott, hogy szemügyre vehessem a fegyvereket. De ha jól értem készítenének bármilyen mérteimhez arányosat?
-Persze, bár ezt a kováccsal kellene megbeszélnie.
~Biztosan jól mutatnék vele, de nem a stílusom, és csak nehezék lenne a hátamon, így is elég cipelnem ezt a málhát.~
-Nem szükséges, még nem aktuális, de megjegyzem.
~Újabb lap a könyvemben.~
*A fiúcska így elmegy, Zigi pedig még végignézi a számára hatalmas fegyvereket, leginkább a zúzófegyvereke tetszenek neki, a kardokat nem kifejezetten kedveli, az íjakat meg pláne nem. Még végigfut a páncélokon is, majd valószínűleg el is távozik a kovácsműhelyből, amit azért nem volt rossz meglátogatni ha már erre tévedt, legalább tudja hová jöjjön ha egyszer valaha véletlenségből netalántán fegyverre lenne szüksége.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-31 09:16:29
Üzenet elküldve: 2015-05-31 09:16:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
* A kovács egyik fiatal inasa egy kardot rak vissza a helyére, mikor Syessiss belép a faajtón. A fegyverek és páncélok nem érdeklik és egy pillantásra sem méltatja a mesterműveket. Az inas persze ezt nem veszi észre és a lány felé fordul.*
- Miben segí... * Akarja kérdezni a lánytól, de mielőtt befejezhetné a mondatot Syessiss a szavába vág.*
- Semmiben, csak áthaladok. * Mutat a lépcső melletti folyosó irányába. ~ Most semmi kedvem beszélgetni. ~ Udvariasan meghajol és mire az inas észbe kap, ő már sehol sincs. Szinte keresztül szalad a raktáron. A hőség, ami egy kovácsműhelyben van elviselhetetlen, az inasok pedig pont olyan csúnyák, mint a mesterünk. Tehát semmi sem könnyíti meg a néhanapján idelátogató nők dolgát. ~ El kell viselniük a meleget, és ahelyett, hogy egy jóképű férfival beszélhetnének, egy csúnya fiút kell elviselniük. Szegény vásárlók.~ gondolja, de hamar el is felejti, amint megérkezik az Artheniori erdőhöz. ~ Hamarosan megebédelhetek. ~ És a gondolatra kellemes bizsergés járja át a testét.*
- Miben segí... * Akarja kérdezni a lánytól, de mielőtt befejezhetné a mondatot Syessiss a szavába vág.*
- Semmiben, csak áthaladok. * Mutat a lépcső melletti folyosó irányába. ~ Most semmi kedvem beszélgetni. ~ Udvariasan meghajol és mire az inas észbe kap, ő már sehol sincs. Szinte keresztül szalad a raktáron. A hőség, ami egy kovácsműhelyben van elviselhetetlen, az inasok pedig pont olyan csúnyák, mint a mesterünk. Tehát semmi sem könnyíti meg a néhanapján idelátogató nők dolgát. ~ El kell viselniük a meleget, és ahelyett, hogy egy jóképű férfival beszélhetnének, egy csúnya fiút kell elviselniük. Szegény vásárlók.~ gondolja, de hamar el is felejti, amint megérkezik az Artheniori erdőhöz. ~ Hamarosan megebédelhetek. ~ És a gondolatra kellemes bizsergés járja át a testét.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-30 11:16:55
Üzenet elküldve: 2015-05-30 11:16:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Honiney erőlködésén csak kuncog Duregar, s bár hordó mellkasa rázkódik kárörvendő derűjében, nem engedi eltolni fegyverét.*
-Úgy látom nem érted. Talán amennyire csinos vagy, olyan lassú az eszed. NEKEM AZ A MEDÁL KELL! PONTOSAN AZ! Nem jÓ másik, nem jó tökéletes másolat, csak AZ!
*Szakálla is remeg az idegességtől, aztán felemeli nehéz kalapácsát, és ezt a pillanatot kihasználva Etheil egyetlen előnyét a gyorsaságát veti be. Előre lendül, és nyitott tenyérrel, ujjai végével gégén nyomja Duregart, aki hirtelen torkához kapva kitágult szemekkel hátralép, s így pörölye a kövön kondul. Hamar észleli ám, hogy nincs semmi komolyabb baja, így újra rá is fog a fegyverre, de Etheil sem marad tétova a bökés után, s még minden reakció előtt Honinelyt az ajtó felé lódítja, s maga is térdelőrajtból elindul. A két kovácssegéd immár nem rest, s egyikük még a menekülők előtt ér az ajtóhoz, melyet testével el is áll. A másik közel hozzájuk, kissé oldalról megtorpan. Szemmel láthatóan engedelmes csicskásai a törpének. Etheil ugrásra kész fekete párducként rogyasztja be terpesztett lábait. Felajzza íját, és egyenest a tőle néhány méterre álló törpére szegezi.*
-Nem tudom neked adni mert: Nincs-ná-lam!
*Duregar álnok szemében nem kevés ingerültség gyűlik össze, ám tétovázni kezd. Tudja, hogy csapdában vannak az elfek, és semmi értelme sem volna rejtegetniük a nyakéket, hiszen ha leszaggatták a ruháikat úgyis megvolna a csecsebecse. Kérdőn néz a lányra.*
-Tegyük fel, hogy elrontottátok, ahogy mondjátok. Sem pénz sem ékszer. Társultatok igaz, Picinyem? Tehát te is hibás vagy! Mindketten elrontottátok. Ám engem így is veszteség ért. Hajlandó volnál mást megtenni, hogy kiváltsd a tartozást? He?
*Honiney erőlködésén csak kuncog Duregar, s bár hordó mellkasa rázkódik kárörvendő derűjében, nem engedi eltolni fegyverét.*
-Úgy látom nem érted. Talán amennyire csinos vagy, olyan lassú az eszed. NEKEM AZ A MEDÁL KELL! PONTOSAN AZ! Nem jÓ másik, nem jó tökéletes másolat, csak AZ!
*Szakálla is remeg az idegességtől, aztán felemeli nehéz kalapácsát, és ezt a pillanatot kihasználva Etheil egyetlen előnyét a gyorsaságát veti be. Előre lendül, és nyitott tenyérrel, ujjai végével gégén nyomja Duregart, aki hirtelen torkához kapva kitágult szemekkel hátralép, s így pörölye a kövön kondul. Hamar észleli ám, hogy nincs semmi komolyabb baja, így újra rá is fog a fegyverre, de Etheil sem marad tétova a bökés után, s még minden reakció előtt Honinelyt az ajtó felé lódítja, s maga is térdelőrajtból elindul. A két kovácssegéd immár nem rest, s egyikük még a menekülők előtt ér az ajtóhoz, melyet testével el is áll. A másik közel hozzájuk, kissé oldalról megtorpan. Szemmel láthatóan engedelmes csicskásai a törpének. Etheil ugrásra kész fekete párducként rogyasztja be terpesztett lábait. Felajzza íját, és egyenest a tőle néhány méterre álló törpére szegezi.*
-Nem tudom neked adni mert: Nincs-ná-lam!
*Duregar álnok szemében nem kevés ingerültség gyűlik össze, ám tétovázni kezd. Tudja, hogy csapdában vannak az elfek, és semmi értelme sem volna rejtegetniük a nyakéket, hiszen ha leszaggatták a ruháikat úgyis megvolna a csecsebecse. Kérdőn néz a lányra.*
-Tegyük fel, hogy elrontottátok, ahogy mondjátok. Sem pénz sem ékszer. Társultatok igaz, Picinyem? Tehát te is hibás vagy! Mindketten elrontottátok. Ám engem így is veszteség ért. Hajlandó volnál mást megtenni, hogy kiváltsd a tartozást? He?
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-26 19:53:17
Üzenet elküldve: 2015-05-26 19:53:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Ahogy a törpe közeledik, hátrahőköl, de erőt vesz magán, és nem hátrál egy lépést se. Nem hajlandó beismerni gyengeségét, akármennyire is remeg belülről, csupán erősebben fog rá Etheil kezére, ha a férfi nem húzódik el. Állja a fagyos tekintetet, ha lehet, az égszín szempár még mélyebben váj a törpe lélektükreibe, melyeket felhőz a könyörtelenség.*
- Kérem, ne aggasson rám sértő jelzőket. A legkevésbé sem vagyok maca. *Valósággal összeszorított fogai közt préseli ki a szavakat.* Továbbá, ha volna oly’ szíves, ne tételezzen fel rólam efféle cselekedeteket, nem vagyok számító tolvaj, nem vakít el a nyakék fényűző csillogása, ahogyan egyeseket. *Az utolsó szót szinte odaköpi a törpe felé. A hangsúlyon kívül azonban semmi kivetnivaló nincsen modorában, mégis úgy sejti, Duregar ebbe is bele fog kötni. Akkor még nem érti, mennyire óvatosnak kellene lennie, de amint a tagbaszakadt lény Etheilhez lép, s látja őt a földre esni, valóban megrémül. Ott terem a férfi mellett, s segítő kezét nyújtja neki.*
- Jól vagy? *Érdeklődik aggódó, halk hangon, de figyelmének egy részét még mindig a törpére fordítja. A következő szavakat indulatosan címzi számára.* Fogalmam sincs, hol az átkozott medálja! Annyi bizonyos, hogy nálunk nincsen, ha az ellenkezőjéhez ragaszkodik, önmagát ámítja! *Idegesen fújtat, egyik kezével a hímét tartja, a másikkal tőrét markolja a zsebén keresztül. Egyelőre nem veszi elő, gyanítja, hogy az végzetes hiba lenne. Már csak azért is, mert két fenyegető sziluett válik ki a gőzfüggöny takarásából. A lány futó pillantást vet az alakokra, de mivel tisztes távolban maradnak, nem veszteget rájuk sok időt.*
- Ha elpáholnák őt, azzal mire mennének? Vér tapadna a kezükhöz, bár, úgy vélem, ezt bánják a legkevésbé. Azonban az ék nem kerülne elő. Úgyhogy erre semmi szükség. *Közelebb lép, s finoman eltolja a törpe kalapácsot tartó kezét. Ha nem engedne a szelíd érintésnek, kicsivel nagyobb erőkifejéssel próbálkozik, azonban ha még ez sem hat, hát, feladja, s hátrébb lép.* Különben pedig felesleges erőfeszítés válogatott fenyegetéseket kilátásba helyeznie. Törekedjünk arra, hogy megtaláljuk a mindkét fél számára előnyös megállapodást. Mit óhajt a veszett ékszerért cserébe?
*Ahogy a törpe közeledik, hátrahőköl, de erőt vesz magán, és nem hátrál egy lépést se. Nem hajlandó beismerni gyengeségét, akármennyire is remeg belülről, csupán erősebben fog rá Etheil kezére, ha a férfi nem húzódik el. Állja a fagyos tekintetet, ha lehet, az égszín szempár még mélyebben váj a törpe lélektükreibe, melyeket felhőz a könyörtelenség.*
- Kérem, ne aggasson rám sértő jelzőket. A legkevésbé sem vagyok maca. *Valósággal összeszorított fogai közt préseli ki a szavakat.* Továbbá, ha volna oly’ szíves, ne tételezzen fel rólam efféle cselekedeteket, nem vagyok számító tolvaj, nem vakít el a nyakék fényűző csillogása, ahogyan egyeseket. *Az utolsó szót szinte odaköpi a törpe felé. A hangsúlyon kívül azonban semmi kivetnivaló nincsen modorában, mégis úgy sejti, Duregar ebbe is bele fog kötni. Akkor még nem érti, mennyire óvatosnak kellene lennie, de amint a tagbaszakadt lény Etheilhez lép, s látja őt a földre esni, valóban megrémül. Ott terem a férfi mellett, s segítő kezét nyújtja neki.*
- Jól vagy? *Érdeklődik aggódó, halk hangon, de figyelmének egy részét még mindig a törpére fordítja. A következő szavakat indulatosan címzi számára.* Fogalmam sincs, hol az átkozott medálja! Annyi bizonyos, hogy nálunk nincsen, ha az ellenkezőjéhez ragaszkodik, önmagát ámítja! *Idegesen fújtat, egyik kezével a hímét tartja, a másikkal tőrét markolja a zsebén keresztül. Egyelőre nem veszi elő, gyanítja, hogy az végzetes hiba lenne. Már csak azért is, mert két fenyegető sziluett válik ki a gőzfüggöny takarásából. A lány futó pillantást vet az alakokra, de mivel tisztes távolban maradnak, nem veszteget rájuk sok időt.*
- Ha elpáholnák őt, azzal mire mennének? Vér tapadna a kezükhöz, bár, úgy vélem, ezt bánják a legkevésbé. Azonban az ék nem kerülne elő. Úgyhogy erre semmi szükség. *Közelebb lép, s finoman eltolja a törpe kalapácsot tartó kezét. Ha nem engedne a szelíd érintésnek, kicsivel nagyobb erőkifejéssel próbálkozik, azonban ha még ez sem hat, hát, feladja, s hátrébb lép.* Különben pedig felesleges erőfeszítés válogatott fenyegetéseket kilátásba helyeznie. Törekedjünk arra, hogy megtaláljuk a mindkét fél számára előnyös megállapodást. Mit óhajt a veszett ékszerért cserébe?
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:50:17
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:50:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
-Áh igen! A kis virágszál!
*Duregar közelebb lép. Megáll Etheil mellett, s mélyen Honiney kék szemeibe bámul. Hangjában semmi nyoma a szépség valódi értékelésének, hideg. Szeme sem kevésbé egyenesen kegyetlenül hunyorog.*
-Láttalak ám picim! Azt hiszed nem vettelek észre? Te vagy a fekete vadász macája, mi? Nekem a tiéd nem felel meg. AZ a nyakék kell! Elcsavartad a fejét, és ő neked adta a medált igaz? Add nekem! Különben...
*Egy hirtelen mozdulattal hátra rántja kalapácsának fejét, s a végét előrébb löki, így a nyél a sötételf alhasába csapódik, amitől az féltérdre rogy. A törpe hangja halkan türelmesen, dong, mégis rettenetes fenyegetés bújik meg benne.*
-Hol a medálom?
*A homályban bújó két alak előrelép, s felfedik magukat. Valóban kovácsinasok, ám szemük szintén álnokságtól szennyes. egyikük kezében nehéz egykezes kalapács, másiknál erős fogó. Egyelőre nem jönnek érintés közelbe, csupán tettre készen várják az utasítást.*
-Ha nem kapom meg ami az enyém, úgy elkalapáljuk a fekete hercegedet, akár az izzó vasat. És garantálom, Picim, hogy nem csupán íjazni nem fog, de a te húrjaidon sem játszik majd soha. Tehát?
*Duregar Etheil térde fölé helyezi súlyos kalapácsának fejét, s kérdőn, várakozón tekint a lányra.*
-Áh igen! A kis virágszál!
*Duregar közelebb lép. Megáll Etheil mellett, s mélyen Honiney kék szemeibe bámul. Hangjában semmi nyoma a szépség valódi értékelésének, hideg. Szeme sem kevésbé egyenesen kegyetlenül hunyorog.*
-Láttalak ám picim! Azt hiszed nem vettelek észre? Te vagy a fekete vadász macája, mi? Nekem a tiéd nem felel meg. AZ a nyakék kell! Elcsavartad a fejét, és ő neked adta a medált igaz? Add nekem! Különben...
*Egy hirtelen mozdulattal hátra rántja kalapácsának fejét, s a végét előrébb löki, így a nyél a sötételf alhasába csapódik, amitől az féltérdre rogy. A törpe hangja halkan türelmesen, dong, mégis rettenetes fenyegetés bújik meg benne.*
-Hol a medálom?
*A homályban bújó két alak előrelép, s felfedik magukat. Valóban kovácsinasok, ám szemük szintén álnokságtól szennyes. egyikük kezében nehéz egykezes kalapács, másiknál erős fogó. Egyelőre nem jönnek érintés közelbe, csupán tettre készen várják az utasítást.*
-Ha nem kapom meg ami az enyém, úgy elkalapáljuk a fekete hercegedet, akár az izzó vasat. És garantálom, Picim, hogy nem csupán íjazni nem fog, de a te húrjaidon sem játszik majd soha. Tehát?
*Duregar Etheil térde fölé helyezi súlyos kalapácsának fejét, s kérdőn, várakozón tekint a lányra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073