Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Nem telik bele sok idő, mikor is a kovács végre visszaér. Marin tudomására hozza, hogy az őrség valószínűleg őt is kikérdezi majd, ami nem vezet majd sok eredményre, hiszen Marin éppen csak most tudta meg, hogy mi történt, s amúgy csak lónyerítést és pár kiáltást hallott.*
- Hallottam a balszerencséjéről. Nem fogok tudni sok információval szolgálni, de itt leszek, mikor ideérnek.
*Kardját hüvelyestül helyezi a pultra, hiszen a tok maga is igen szép és cirádás, na meg aztán nyilván nem is olcsó munka.*
- Ezt kívánnám eladni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-12 20:52:01
Üzenet elküldve: 2013-11-12 20:52:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*A levegőbe ereszt egy újabb sóhajt, ahogy végül a kovács fordul felé mégis, hogy választ adjon a kérdésére. Látja rajta és érzi a hangján is, hogy izgatott, ez pedig egyértelműen jelzi azt, hogy jó nyomon jár. De ha nem tudna már mesterien olvasni mások gesztusaiból, hanglejtéséből, abból is kikövetkeztethetné kis intrikázása hatásosságát, hogy ennyire felkeltette a kezdetben teljesen flegma kovács érdeklődését.
Egy szívdobbanásnyi időre az inasra néz, akiről lerí a gyanakvása, majd visszafordul a kovácshoz. Egyelőre ő a fontos és a maga elé kitűzött cél, minden egyéb -így az inas ellenérzései is- csak másodlagos.*
~Mindennel a maga idejében kell foglalkozni, szépen, precízen.~
*Összevont szemöldökkel, s még mindig nyugtalan pillantással válaszol a neki szegezett kérdésre.*
- Nem, még nem jelentettem az őrségnek, Kovács uram. Nem gondoltam, hogy foglalkoznának olyan piszlicsáré ügyekkel, mint egy messziről jött valaki portájáról hiányzó néhány vasdarab. Ezek szerint rosszul tettem?
*Hangja kissé kényesre, megbánóra vált, ábrázata is sugall némi szomorúságot, ahogy egy pillanatra elgondolkodik.*
- Ha van jelentősége, persze, jelentem, mindenképpen. Viszont... Az az igazság, hogy a vasak értéke nem is igazán érdekelne, csak az, hogy befejeződjenek végre a munkálatok. Hamarosan beköszönt a tél és még így is rengeteg egyéb munka vár. Ezért is siettem egyenest ide. A pénz nem lényeges egyáltalán, abból van elég. Csak azt reméltem, hogy így gyorsan megoldódik majd a hiány pótlása. Hogy tudnak segíteni.
*Következő mondataihoz már egész meghökkent arcot vág, szemei kezdődő kétségbeesést tükrözően csillognak.*
- Én igazán azt hittem, hogy...
*Sóhajt ismét és nyel egy nagyot, mintha csak könnyeit fojtaná vissza.*
- Hogy lehetséges az, hogy egy ekkora, híres, és nagyon gyakran látogatott műhelyben kifogynak a vasból?
*Kérdését végül kislányosan ártatlan hangon és ábrázattal teszi fel, még testtartása is bátortalanná válik. Összességében jóval kevésbé kelthet vádló, mint érdeklődő és tanácstalan hatást.*
*A levegőbe ereszt egy újabb sóhajt, ahogy végül a kovács fordul felé mégis, hogy választ adjon a kérdésére. Látja rajta és érzi a hangján is, hogy izgatott, ez pedig egyértelműen jelzi azt, hogy jó nyomon jár. De ha nem tudna már mesterien olvasni mások gesztusaiból, hanglejtéséből, abból is kikövetkeztethetné kis intrikázása hatásosságát, hogy ennyire felkeltette a kezdetben teljesen flegma kovács érdeklődését.
Egy szívdobbanásnyi időre az inasra néz, akiről lerí a gyanakvása, majd visszafordul a kovácshoz. Egyelőre ő a fontos és a maga elé kitűzött cél, minden egyéb -így az inas ellenérzései is- csak másodlagos.*
~Mindennel a maga idejében kell foglalkozni, szépen, precízen.~
*Összevont szemöldökkel, s még mindig nyugtalan pillantással válaszol a neki szegezett kérdésre.*
- Nem, még nem jelentettem az őrségnek, Kovács uram. Nem gondoltam, hogy foglalkoznának olyan piszlicsáré ügyekkel, mint egy messziről jött valaki portájáról hiányzó néhány vasdarab. Ezek szerint rosszul tettem?
*Hangja kissé kényesre, megbánóra vált, ábrázata is sugall némi szomorúságot, ahogy egy pillanatra elgondolkodik.*
- Ha van jelentősége, persze, jelentem, mindenképpen. Viszont... Az az igazság, hogy a vasak értéke nem is igazán érdekelne, csak az, hogy befejeződjenek végre a munkálatok. Hamarosan beköszönt a tél és még így is rengeteg egyéb munka vár. Ezért is siettem egyenest ide. A pénz nem lényeges egyáltalán, abból van elég. Csak azt reméltem, hogy így gyorsan megoldódik majd a hiány pótlása. Hogy tudnak segíteni.
*Következő mondataihoz már egész meghökkent arcot vág, szemei kezdődő kétségbeesést tükrözően csillognak.*
- Én igazán azt hittem, hogy...
*Sóhajt ismét és nyel egy nagyot, mintha csak könnyeit fojtaná vissza.*
- Hogy lehetséges az, hogy egy ekkora, híres, és nagyon gyakran látogatott műhelyben kifogynak a vasból?
*Kérdését végül kislányosan ártatlan hangon és ábrázattal teszi fel, még testtartása is bátortalanná válik. Összességében jóval kevésbé kelthet vádló, mint érdeklődő és tanácstalan hatást.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:51:24
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:51:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
//Marin, Saelo//
*A kovács visszaadja a tulajdonosának a kardot, de látszik rajta, hogy örülne, ha nála maradna a fegyver. Az őr elengedi a kardja markolatát, majd megindul a az ajtó felé. Kicsit nyugodtabbnak látszik, hogy nem kell erőszakot alkalmaznia. Ezután a lehető legrövidebb úton mennek a barakkhoz, miközben közli Marinnal, hogy sajnálja, de a kihallgatás nem lenne érvényes, ha nincs legalább két őr aki tanúsíthatja az elhangzottakat. Amikor kilépnek az ajtón az inas ismét Saelo felé fordul, és ismét felteszi a kérdését.*
-Szóval miben segíthetek?
//Rahil//
*Az inas arcán meglepődés tükröződik amikor megtudja, hogy a nőtől is eltűnt egy egész komoly mennyiségű vas. A kovácsnak is felkelti az érdeklődését, ami abban nyilvánul ki, hogy abbahagyja az apró fémtárgy vizsgálatát, és odalép Rahilhoz. A lány kérésének elhangzása után szinte azonnal megszólal.*
-Szabad megkérdeznem, hogy az őrségen bejelentette-e már a lopást? Sajnos jelenleg nem szolgálhatok vassal, de nemsokára fogunk rendelni a bányákból, ha akarja rendelünk önnek is. Csak ez elég drága mulatság, két-háromezer aranyat is elkérnek egy szekér vasért.*Hangjából kihallatszik, hogy nyugtalan, de pénzügyi lehetőséget is lát a helyzetben, hisz, ha ő intézi a rendelést, akkor abból némi pénzügyi haszna is származik. Mindeközben beszél a ruhája zsebébe rejti az érdeke fém darabot amit eddig vizsgált. Az inas mindeközben fülel, és olyan arcot vág mint aki valami igencsak gyanús dolgot tapasztal. Szinte árad belőle a fortyogó düh, valószínűleg nem tetszik neki amiket a nő mond.*
//Marin, Saelo//
*A kovács visszaadja a tulajdonosának a kardot, de látszik rajta, hogy örülne, ha nála maradna a fegyver. Az őr elengedi a kardja markolatát, majd megindul a az ajtó felé. Kicsit nyugodtabbnak látszik, hogy nem kell erőszakot alkalmaznia. Ezután a lehető legrövidebb úton mennek a barakkhoz, miközben közli Marinnal, hogy sajnálja, de a kihallgatás nem lenne érvényes, ha nincs legalább két őr aki tanúsíthatja az elhangzottakat. Amikor kilépnek az ajtón az inas ismét Saelo felé fordul, és ismét felteszi a kérdését.*
-Szóval miben segíthetek?
//Rahil//
*Az inas arcán meglepődés tükröződik amikor megtudja, hogy a nőtől is eltűnt egy egész komoly mennyiségű vas. A kovácsnak is felkelti az érdeklődését, ami abban nyilvánul ki, hogy abbahagyja az apró fémtárgy vizsgálatát, és odalép Rahilhoz. A lány kérésének elhangzása után szinte azonnal megszólal.*
-Szabad megkérdeznem, hogy az őrségen bejelentette-e már a lopást? Sajnos jelenleg nem szolgálhatok vassal, de nemsokára fogunk rendelni a bányákból, ha akarja rendelünk önnek is. Csak ez elég drága mulatság, két-háromezer aranyat is elkérnek egy szekér vasért.*Hangjából kihallatszik, hogy nyugtalan, de pénzügyi lehetőséget is lát a helyzetben, hisz, ha ő intézi a rendelést, akkor abból némi pénzügyi haszna is származik. Mindeközben beszél a ruhája zsebébe rejti az érdeke fém darabot amit eddig vizsgált. Az inas mindeközben fülel, és olyan arcot vág mint aki valami igencsak gyanús dolgot tapasztal. Szinte árad belőle a fortyogó düh, valószínűleg nem tetszik neki amiket a nő mond.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-12 06:55:48
Üzenet elküldve: 2013-11-12 06:55:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nem tudja, hová tűnt az a fiú. Pedig sok reményt fűzött hozzá, hogy jó ideig lakomája lesz. Ha megtalálja, valószínű, hogy ha túl is éli a dolgot, nem sok kedve lesz elszökni többet. Ha képes lesz még mozogni. Kár, hogy saját bosszankodása nem lehet elég táplálék, így muszáj valaki más bajából szerezni élelmet démoni valójának.
A műhelybe kíván eljutni, hogy megnézesse a felszerelését. Ő annyira nem ért hozzá, éppen ezért szeretné, hogy a kovács alaposabban megvizsgálja, hátha talál valami hibát esetleg a pengéken. Természetesen, el kell majd árulja, hogy ezek nem az ő fegyverei. Csak a barátja nagyon félénk és nem szeretne a városba jönni, így ő kéri a nagy kovácsmester segítségét. Mellé a tökéletes beállás és esély sincs a gyanakvásra. Főleg, ha nem is a kovácsmester, hanem annak fia áll elébe.
Ahogy belép, máris kutatja sötét lélektükre, melyik férfi áll a pult mögött. Nincs szerencséje, a mesterember áll ott.*
- Jó napot, kovács uram! Egy barátom fegyvereit kellene megnézni, hogy nincs-e rajtuk bármi hiba. Tetszik tudni, én nem nagyon értek hozzá, de gondoltam maga...
*Két kezét háta mögött kulcsolja össze és lesüti pillantását, mintha szégyellné magát, hogy ilyet kér, közben pedig beharapja alsó ajkát. Csak félénken pislant fel egyet-egyet, hogy ártatlanul lesse, mit reagál a kovács és számítón figyelje, sikerül-e a terv.
Nem színpadra való az alakítása, de elég meggyőző, hogy gyanú nélkül kezdjen neki a sarlók pengéjét megnézni és keresni rajta hibát, törést, repedést, esetleg kell-e élezni, és a többi.
Közben Phormia ártatlan tekintete körbejárja a helyiséget, hátha lát valamit 'barátjának', amivel könnyebben harcolhat, mint ezek a hajlított pengék.*
A műhelybe kíván eljutni, hogy megnézesse a felszerelését. Ő annyira nem ért hozzá, éppen ezért szeretné, hogy a kovács alaposabban megvizsgálja, hátha talál valami hibát esetleg a pengéken. Természetesen, el kell majd árulja, hogy ezek nem az ő fegyverei. Csak a barátja nagyon félénk és nem szeretne a városba jönni, így ő kéri a nagy kovácsmester segítségét. Mellé a tökéletes beállás és esély sincs a gyanakvásra. Főleg, ha nem is a kovácsmester, hanem annak fia áll elébe.
Ahogy belép, máris kutatja sötét lélektükre, melyik férfi áll a pult mögött. Nincs szerencséje, a mesterember áll ott.*
- Jó napot, kovács uram! Egy barátom fegyvereit kellene megnézni, hogy nincs-e rajtuk bármi hiba. Tetszik tudni, én nem nagyon értek hozzá, de gondoltam maga...
*Két kezét háta mögött kulcsolja össze és lesüti pillantását, mintha szégyellné magát, hogy ilyet kér, közben pedig beharapja alsó ajkát. Csak félénken pislant fel egyet-egyet, hogy ártatlanul lesse, mit reagál a kovács és számítón figyelje, sikerül-e a terv.
Nem színpadra való az alakítása, de elég meggyőző, hogy gyanú nélkül kezdjen neki a sarlók pengéjét megnézni és keresni rajta hibát, törést, repedést, esetleg kell-e élezni, és a többi.
Közben Phormia ártatlan tekintete körbejárja a helyiséget, hátha lát valamit 'barátjának', amivel könnyebben harcolhat, mint ezek a hajlított pengék.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-11 15:14:13
Üzenet elküldve: 2013-11-11 15:14:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Már percek óta vár, mégsem reagál rá a kovács érdemben, mindössze egy rövid pillantást vet rá. Mélyet sóhajt, kezd kissé feszült is lenni már, mikor végre előkerül a kovácsinas, aki úgy tűnik, hajlandó foglalkozni vele is.
Persze megérthetné, hogy a kovács tényleg túl elfoglalt ahhoz, hogy mások apró-cseprő dolgaival foglalkozzon -és talán elég zabos is a rablás miatt-, de még ettől függetlenül is zavarja, hogy már percek óta veszteg ácsorog.
Aztán végre előkerül a kovácsinas, aki úgy tűnik, hajlandóbb foglalkozni a betérőkkel. Rahil üdvözli őt, majd egy mély, gondterhelt sóhaj után, ugyanúgy, ahogy már gondolatban eltervezte, elő is adja rendkívüli bánatát. Szót ejt ugyanúgy a munkásról, a kétkocsinyi, szekerestől elemelt vasról, mint a már meglévő kerítés ellopásáról is, valóban szóról szóra ugyanúgy, ahogy gondolatban már végigfuttatta a monológot.
Időnként oda-odapislant a kovácsra is, ha még bent tartózkodik, a hatás kedvéért. Első nekifutásra nem örült, hogy ilyen sokat kellett várnia, de már úgy érzi, jobb is így. Az inas valamivel segítőkészebb lehet, mint amilyennek a kovács maga tűnik.*
- Szóval, arra szeretném csak kérni, hogy ha tudnak nélkülözni egy kocsinyi vasat, kérem, segítsenek ki. Legalább a kerítést hadd pótoljam...
*Fejezi be végül az újbóli előadást, és esdeklőn pillant a férfira - de nem célja eltúlozni, nehogy az túlságosan megszánja. Összesen kétféle cél vezérli csupán, s reméli, ezúttal sem hagyják cserben a hosszú évszázadok alatt kifejlődött képességei.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 10:34:09, a következő indokkal:
Kérésre.
*Már percek óta vár, mégsem reagál rá a kovács érdemben, mindössze egy rövid pillantást vet rá. Mélyet sóhajt, kezd kissé feszült is lenni már, mikor végre előkerül a kovácsinas, aki úgy tűnik, hajlandó foglalkozni vele is.
Persze megérthetné, hogy a kovács tényleg túl elfoglalt ahhoz, hogy mások apró-cseprő dolgaival foglalkozzon -és talán elég zabos is a rablás miatt-, de még ettől függetlenül is zavarja, hogy már percek óta veszteg ácsorog.
Aztán végre előkerül a kovácsinas, aki úgy tűnik, hajlandóbb foglalkozni a betérőkkel. Rahil üdvözli őt, majd egy mély, gondterhelt sóhaj után, ugyanúgy, ahogy már gondolatban eltervezte, elő is adja rendkívüli bánatát. Szót ejt ugyanúgy a munkásról, a kétkocsinyi, szekerestől elemelt vasról, mint a már meglévő kerítés ellopásáról is, valóban szóról szóra ugyanúgy, ahogy gondolatban már végigfuttatta a monológot.
Időnként oda-odapislant a kovácsra is, ha még bent tartózkodik, a hatás kedvéért. Első nekifutásra nem örült, hogy ilyen sokat kellett várnia, de már úgy érzi, jobb is így. Az inas valamivel segítőkészebb lehet, mint amilyennek a kovács maga tűnik.*
- Szóval, arra szeretném csak kérni, hogy ha tudnak nélkülözni egy kocsinyi vasat, kérem, segítsenek ki. Legalább a kerítést hadd pótoljam...
*Fejezi be végül az újbóli előadást, és esdeklőn pillant a férfira - de nem célja eltúlozni, nehogy az túlságosan megszánja. Összesen kétféle cél vezérli csupán, s reméli, ezúttal sem hagyják cserben a hosszú évszázadok alatt kifejlődött képességei.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 10:34:09, a következő indokkal:
Kérésre.
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:15:13
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Négyszz arany nem kevés, de éppenséggel nem is sok. Ám mennyibe kerül egy egyszerű vaskard? A töredékébe, és az is tökéletesen megteszi a harcban - persze ez nem igaz, de Marin aligha fog háborúba vonulni. Mindenesetre egy ilyen ajánlat mellett kénytelen lesz meglátogatni a Dalburn rezidenciát.
Nyúl is a kardért, mikor a kovács a már említett vallomását szorgalmazza. Marin nem is kíván elállni korábbi szavától, miszerint együttműködik az őrséggel, így hát természetesnek veszi, hogy a katonával megy. Kissé szívére veszi, hogy a másik férfi máris a kardjárt nyúl, de persze nem lehet hibáztatni, ez egy ilyen foglalkozás, meg aztán lehet, hogy csak szereti ott pihentetni a kezét.
Visszacsatolja kardját az övére, s a kovácshoz fordul.*
- Majd később visszajövök, a karddal. Addig nyugodtan hirdesse, hátha máris talál rá vevőt.
- Uram *intézi szavait immár az őrnek* rendelkezzék velem.
*Négyszz arany nem kevés, de éppenséggel nem is sok. Ám mennyibe kerül egy egyszerű vaskard? A töredékébe, és az is tökéletesen megteszi a harcban - persze ez nem igaz, de Marin aligha fog háborúba vonulni. Mindenesetre egy ilyen ajánlat mellett kénytelen lesz meglátogatni a Dalburn rezidenciát.
Nyúl is a kardért, mikor a kovács a már említett vallomását szorgalmazza. Marin nem is kíván elállni korábbi szavától, miszerint együttműködik az őrséggel, így hát természetesnek veszi, hogy a katonával megy. Kissé szívére veszi, hogy a másik férfi máris a kardjárt nyúl, de persze nem lehet hibáztatni, ez egy ilyen foglalkozás, meg aztán lehet, hogy csak szereti ott pihentetni a kezét.
Visszacsatolja kardját az övére, s a kovácshoz fordul.*
- Majd később visszajövök, a karddal. Addig nyugodtan hirdesse, hátha máris talál rá vevőt.
- Uram *intézi szavait immár az őrnek* rendelkezzék velem.
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:07:08
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:07:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
//Marin, Saelo//
*A kovács pár pillanatig gondolkodik, mielőtt pontos számot mondana.*
-400 aranyat engedhetek meg magamnak, de a pontos aranyat amit kapsz nem tudom megmondani. Ez függ attól, hogy mennyiért tudom eladni.*Ekkor kinyílik a raktár ajtaja, és belép a terembe az egyik őr, a fehér tollból ítélve egy őrmester az illető. Odalép a kovácshoz és megszólal.*
-A holtestek mellett hagyok egy őrt, azokért nemsokára küldök egy szekeret, ha bármi furcsát tapasztal, kérem azonnal jelezze a barakkban.*-ezután a kijárat felé fordul, de a kovács megszólal miközben a mesterkard tulajdonosára mutat.*
-A kedves fiatalember is itt volt a támadáskor, csak nem jött ki hátra.*Az őr erre megfordul, és arcára gyanakvó kifejezés ül ki.*
-Megkérhetem, hogy ebben az esetben tartson velem. Lenne néhány kérdésem.*Eközben kezét kardja markolatára csúsztatja ezzel nyomatosítva az elhangzott kérést. Az inas addig elfordul Saelotól, és ő is az eseményeket figyeli, így nem veszi észre annak pillanatnyi zavarát.*
//Rahil//
*A kovács ránéz az érkezőre, de nem foglalkozik túlzottan vele, sokkal inkább leköti a nyílhegy amit vizsgál. Az inas a kopácsolásból ítélve hátul tevékenykedik, de ez nem tart sokáig, mivel a fém csengése egy idő után megszűnik, és ajtónyikorgás hallatszik. Majd lépések zaja és a raktár felől belép az inas. Ránéz a nőre, majd a mesteréhez fordul. Nem szól semmit, el tudja képzelni, hogy mennyire foglalkozott a vevővel. Azonnal odalép Rahilhoz, és megszólítja.*
-Bocsánat, hogy várni a kellet, miben segíthetek?
//Marin, Saelo//
*A kovács pár pillanatig gondolkodik, mielőtt pontos számot mondana.*
-400 aranyat engedhetek meg magamnak, de a pontos aranyat amit kapsz nem tudom megmondani. Ez függ attól, hogy mennyiért tudom eladni.*Ekkor kinyílik a raktár ajtaja, és belép a terembe az egyik őr, a fehér tollból ítélve egy őrmester az illető. Odalép a kovácshoz és megszólal.*
-A holtestek mellett hagyok egy őrt, azokért nemsokára küldök egy szekeret, ha bármi furcsát tapasztal, kérem azonnal jelezze a barakkban.*-ezután a kijárat felé fordul, de a kovács megszólal miközben a mesterkard tulajdonosára mutat.*
-A kedves fiatalember is itt volt a támadáskor, csak nem jött ki hátra.*Az őr erre megfordul, és arcára gyanakvó kifejezés ül ki.*
-Megkérhetem, hogy ebben az esetben tartson velem. Lenne néhány kérdésem.*Eközben kezét kardja markolatára csúsztatja ezzel nyomatosítva az elhangzott kérést. Az inas addig elfordul Saelotól, és ő is az eseményeket figyeli, így nem veszi észre annak pillanatnyi zavarát.*
//Rahil//
*A kovács ránéz az érkezőre, de nem foglalkozik túlzottan vele, sokkal inkább leköti a nyílhegy amit vizsgál. Az inas a kopácsolásból ítélve hátul tevékenykedik, de ez nem tart sokáig, mivel a fém csengése egy idő után megszűnik, és ajtónyikorgás hallatszik. Majd lépések zaja és a raktár felől belép az inas. Ránéz a nőre, majd a mesteréhez fordul. Nem szól semmit, el tudja képzelni, hogy mennyire foglalkozott a vevővel. Azonnal odalép Rahilhoz, és megszólítja.*
-Bocsánat, hogy várni a kellet, miben segíthetek?
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-10 13:20:57
Üzenet elküldve: 2013-11-10 13:20:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
~Szépen, precízen, mindenre felkészülni, hogy ne érjen meglepetés.~
*Miután megjárta a piacot és szerzett magának ruhát, meg elintézett minden egyebet is, amire ott tudott sort keríteni, úgy dönt, tesz egy kis látogatást a Kovácshoz, hátha az szolgál neki használható információval. Meg persze, egyébként is jó, ha látják egymást.*
~Csak szépen, precízen.~
*Hajtogatja magában, s még egy mosoly is kúszik az arcára. Elégedett magával már most is, noha még csak apró lépéseket tett a cél felé.
Indulás előtt még alaposan megnézi magát a tükörben. Nem igazán tetszik neki az öltözet, amibe bújt, és még a barna parókát sem tartja igazán magához illőnek, évszázadok óta vörös hajjal él... De ha a helyzet megkívánja, hát legyen. A cél érdekében bármit vállal, tehát ez esetben még azt is, hogy valami sehonnai, teljesen átlagos némber küllemét ölti magára.*
~Csak gyorsan legyen vége!~
*A Kovácsműhely felé tartó léptei gyorsak és hosszúak, szinte egyáltalán nem hozzá illőek ezek sem. De hát a látszat és a sietség...
Megérkezve a célhoz nem törődik illemmel, legalábbis ami a kopogást illeti. Nem is lenne fontos, hiszen a kovácsmester aligha hallaná munka közben. Így hát csak benyit, ugyanolyan sietősen belép, ahogy idefelé is jött, köszön a bent lévőknek, majd vár. Nem szólítja meg magát a mesterurat, nem akarja megzavarni a munkában. Ha valamihez nem ért, az a kovácsolás és az ehhez hasonló kemény, durva mesterségek, de abban biztos, hogy ha egy műveletbe belekezdett, azt nem hagyhatja félbe - még ha ez csak egy vásárlóval való egyeztetés is. Akármennyire menne már tovább tehát, kivárja a sorát. Míg a mester nem tud időt szakítani rá, csendben elnézegeti a kifüggesztett fegyvereket. Némelyiken óvatosan végig is simít, hogy érezze ujjai alatt a minták tapintását, s közben büszkén mereng azon, hogy milyen lesz a saját fegyverén végigfuttatni majd az ujját. Elvégre biztos benne, hogy az övé sokkal szebb, mívesebb munka lesz.
Ahogy a kovács végre időt tud szakítani rá is, rögtön bele is vág a dolgok közepébe.*
- Jó napot, Mester Uram! Ne haragudjon, hogy zavarom, de szükségem lenne a segítségére. Az otthonomban nagy munkában vagyunk, egy lelkes munkásember segítene nekem megerősíteni a házat. Rácsokat szeretnék az ajtókra és ablakokra. Viszont sajnálatos dolog történt, képzelje! Két napig álltak a munkálatok, mert el kellett utazzak és tudja, hogy van ez! Az ember nem szívesen enged idegent a házába csak úgy. Nos, de hogy a lényegre térjek, ma azzal kellett szembesüljünk, hogy az előkészített két kocsinyi vasholminak lába kélt az udvarról! Még a kerítést is vitték!
*Felsóhajt, és megdörzsöli halántékát, elvégre nagy gondban van...*
- Ne haragudjon, Kovács uram, hogy ilyet kérek, de ki tudna segíteni egy kocsinyi vassal? Hogy legalább a kerítésem visszakerüljön a helyére.
*Szomorú szemeket mereszt a kovácsra, még néhány csepp könnyet is kiprésel magából.*
- Nem tudom, ki lehet ilyen elvetemült, ennyire... Ajh, egy csomó pénzem oda! Ki tudna segíteni? Nagyon kérem!
~Szépen, precízen, mindenre felkészülni, hogy ne érjen meglepetés.~
*Miután megjárta a piacot és szerzett magának ruhát, meg elintézett minden egyebet is, amire ott tudott sort keríteni, úgy dönt, tesz egy kis látogatást a Kovácshoz, hátha az szolgál neki használható információval. Meg persze, egyébként is jó, ha látják egymást.*
~Csak szépen, precízen.~
*Hajtogatja magában, s még egy mosoly is kúszik az arcára. Elégedett magával már most is, noha még csak apró lépéseket tett a cél felé.
Indulás előtt még alaposan megnézi magát a tükörben. Nem igazán tetszik neki az öltözet, amibe bújt, és még a barna parókát sem tartja igazán magához illőnek, évszázadok óta vörös hajjal él... De ha a helyzet megkívánja, hát legyen. A cél érdekében bármit vállal, tehát ez esetben még azt is, hogy valami sehonnai, teljesen átlagos némber küllemét ölti magára.*
~Csak gyorsan legyen vége!~
*A Kovácsműhely felé tartó léptei gyorsak és hosszúak, szinte egyáltalán nem hozzá illőek ezek sem. De hát a látszat és a sietség...
Megérkezve a célhoz nem törődik illemmel, legalábbis ami a kopogást illeti. Nem is lenne fontos, hiszen a kovácsmester aligha hallaná munka közben. Így hát csak benyit, ugyanolyan sietősen belép, ahogy idefelé is jött, köszön a bent lévőknek, majd vár. Nem szólítja meg magát a mesterurat, nem akarja megzavarni a munkában. Ha valamihez nem ért, az a kovácsolás és az ehhez hasonló kemény, durva mesterségek, de abban biztos, hogy ha egy műveletbe belekezdett, azt nem hagyhatja félbe - még ha ez csak egy vásárlóval való egyeztetés is. Akármennyire menne már tovább tehát, kivárja a sorát. Míg a mester nem tud időt szakítani rá, csendben elnézegeti a kifüggesztett fegyvereket. Némelyiken óvatosan végig is simít, hogy érezze ujjai alatt a minták tapintását, s közben büszkén mereng azon, hogy milyen lesz a saját fegyverén végigfuttatni majd az ujját. Elvégre biztos benne, hogy az övé sokkal szebb, mívesebb munka lesz.
Ahogy a kovács végre időt tud szakítani rá is, rögtön bele is vág a dolgok közepébe.*
- Jó napot, Mester Uram! Ne haragudjon, hogy zavarom, de szükségem lenne a segítségére. Az otthonomban nagy munkában vagyunk, egy lelkes munkásember segítene nekem megerősíteni a házat. Rácsokat szeretnék az ajtókra és ablakokra. Viszont sajnálatos dolog történt, képzelje! Két napig álltak a munkálatok, mert el kellett utazzak és tudja, hogy van ez! Az ember nem szívesen enged idegent a házába csak úgy. Nos, de hogy a lényegre térjek, ma azzal kellett szembesüljünk, hogy az előkészített két kocsinyi vasholminak lába kélt az udvarról! Még a kerítést is vitték!
*Felsóhajt, és megdörzsöli halántékát, elvégre nagy gondban van...*
- Ne haragudjon, Kovács uram, hogy ilyet kérek, de ki tudna segíteni egy kocsinyi vassal? Hogy legalább a kerítésem visszakerüljön a helyére.
*Szomorú szemeket mereszt a kovácsra, még néhány csepp könnyet is kiprésel magából.*
- Nem tudom, ki lehet ilyen elvetemült, ennyire... Ajh, egy csomó pénzem oda! Ki tudna segíteni? Nagyon kérem!
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:19:56
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:19:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Marin végighallgatja a kovácsot, de a mondandója végén elfintorodik.*
- Felőlem be is olvaszthatja, hogy több, kevésbé jó kardot csináljon belőle. Amúgy, mennyi lenne az az előleg?
*Hiába, a szükség nagy úr, de ha már ennyire felmagasztalta a kardot, remélhetőleg nem akarja megbántani a tulajdonosát, egy fikarcnyi kis összeggel. Egyre valószínűbb, hogy Marinnak tiszteletét kell tennie a Dalburn rezidencián, ő náluk nyilván van is annyi pénz, mint amennyit ez a kard megér, főleg nekik, kikhez valamilyen módon kötődik is.*
*Marin végighallgatja a kovácsot, de a mondandója végén elfintorodik.*
- Felőlem be is olvaszthatja, hogy több, kevésbé jó kardot csináljon belőle. Amúgy, mennyi lenne az az előleg?
*Hiába, a szükség nagy úr, de ha már ennyire felmagasztalta a kardot, remélhetőleg nem akarja megbántani a tulajdonosát, egy fikarcnyi kis összeggel. Egyre valószínűbb, hogy Marinnak tiszteletét kell tennie a Dalburn rezidencián, ő náluk nyilván van is annyi pénz, mint amennyit ez a kard megér, főleg nekik, kikhez valamilyen módon kötődik is.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-08 17:31:03
Üzenet elküldve: 2013-11-08 17:31:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Dalisa Khil//
-Nos, az lehet, de Holdudvar nem véletlenül kapta a nevét. A telihold fényében a legcsodálatosabb látvány a városban, már szerintem, és megéri, ha látja az ember. Nem csak futólag.
*Mosolyog a lányra, s igazán meggyőzően még hozzáteszi, nyomaték képen:*
-Igazán megéri.
*Úgy tűnik, elgondolkodik, de valószínűleg csak a lány szépsége ami leköti figyelmét, s nem unalmában bambul.*
-Hogy, hogy? Mi lesz holnap? Máris odébb állsz?
*Zökken ki révületéből, kérdőn a lány szemeibe nézve. Ilyen rossz társaság lenne, vagy csak más dolga van Dalisa-nak? Minden esetre megindul,intve egyet a lánynak, és bár a téren még mindig nagy a tömeg, már elegen mentek haza, hogy ne kelljen magát úttörőként hasznosítania. A túl oldalt a Kovácsműhely előtt ajtót nyit a mögötte jövőnek.*
-Parancsoljon kisasszony, ez itt, a fegyverek csarnoka.
*Bent, mint mindig a falakon sorakoznak, a szebbnél szebb kész fegyverek, s a hátsó udvarból behallatszik a kinti kalapácszaj.*
-Jó napot, Kovács! Remélem jól megy a munka.
*Kiáltja el magát dallamos hangján, ahogy a nyikorgó padlóra érkeznek lábai.
-Régi ismerősöm már a mester. Nézelődj csak nyugodtan, és szólj ha indulnál, vagy érdekel valami.
*Szól, majd némán méregetni kezdi a felfüggesztett tárgyakat.*
A hozzászólás írója (Korren Sei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.08 17:33:36
-Nos, az lehet, de Holdudvar nem véletlenül kapta a nevét. A telihold fényében a legcsodálatosabb látvány a városban, már szerintem, és megéri, ha látja az ember. Nem csak futólag.
*Mosolyog a lányra, s igazán meggyőzően még hozzáteszi, nyomaték képen:*
-Igazán megéri.
*Úgy tűnik, elgondolkodik, de valószínűleg csak a lány szépsége ami leköti figyelmét, s nem unalmában bambul.*
-Hogy, hogy? Mi lesz holnap? Máris odébb állsz?
*Zökken ki révületéből, kérdőn a lány szemeibe nézve. Ilyen rossz társaság lenne, vagy csak más dolga van Dalisa-nak? Minden esetre megindul,intve egyet a lánynak, és bár a téren még mindig nagy a tömeg, már elegen mentek haza, hogy ne kelljen magát úttörőként hasznosítania. A túl oldalt a Kovácsműhely előtt ajtót nyit a mögötte jövőnek.*
-Parancsoljon kisasszony, ez itt, a fegyverek csarnoka.
*Bent, mint mindig a falakon sorakoznak, a szebbnél szebb kész fegyverek, s a hátsó udvarból behallatszik a kinti kalapácszaj.*
-Jó napot, Kovács! Remélem jól megy a munka.
*Kiáltja el magát dallamos hangján, ahogy a nyikorgó padlóra érkeznek lábai.
-Régi ismerősöm már a mester. Nézelődj csak nyugodtan, és szólj ha indulnál, vagy érdekel valami.
*Szól, majd némán méregetni kezdi a felfüggesztett tárgyakat.*
A hozzászólás írója (Korren Sei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.08 17:33:36
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-06 23:25:42
Üzenet elküldve: 2013-11-06 23:25:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*A kovács pillanatok alatt, reagál a kard láttán. Egyszerűen felkapja és kiveszi a hüvelyből. Alaposan megvizsgálja a pengét, és erre nem csak a szemét használja, hanem az ujját is. Végigsimogatja a penge mindkét lapját, közben elismerően hümmög. Ezután ránéz a tulajdonosra.*
-Ez vagyonokat ér, és ennél jobb kardot szinte lehetetlen találni. Ha tehetném azonnal megvenném, de elég komplikát az ügy. Ez a kard annyit ér, hogy nekem egy vagyont kéne önnek fizetnem, és nincs biztosíték, hogy utána találok vevőt akinek ilyen kard kell. Ha el akarod adni, adhatok előleget, azután ha találok vevőt akkor kifizetlek.*Mindeközben az inas odaballag a nézelődő Saelohoz, és megszólítja.*
-Segíthetek valamiben?*Tekintete és hangja nyugodt, tényleg csak segíteni akar.*
*A kovács pillanatok alatt, reagál a kard láttán. Egyszerűen felkapja és kiveszi a hüvelyből. Alaposan megvizsgálja a pengét, és erre nem csak a szemét használja, hanem az ujját is. Végigsimogatja a penge mindkét lapját, közben elismerően hümmög. Ezután ránéz a tulajdonosra.*
-Ez vagyonokat ér, és ennél jobb kardot szinte lehetetlen találni. Ha tehetném azonnal megvenném, de elég komplikát az ügy. Ez a kard annyit ér, hogy nekem egy vagyont kéne önnek fizetnem, és nincs biztosíték, hogy utána találok vevőt akinek ilyen kard kell. Ha el akarod adni, adhatok előleget, azután ha találok vevőt akkor kifizetlek.*Mindeközben az inas odaballag a nézelődő Saelohoz, és megszólítja.*
-Segíthetek valamiben?*Tekintete és hangja nyugodt, tényleg csak segíteni akar.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-04 21:26:43
Üzenet elküldve: 2013-11-04 21:26:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Megfordul a fejében, hogy itt ebben a kis műhelyben nem lehet nagyon elmenekülni, ha az entitás rájuk támadna. Vagy megöli őket, vagy megússzák, mert az entitás valószínűleg tovább akar majd velük játszani. Bizarul hangzik, de lehet, hogy van benne valami. Mikor pedig Zrekil megint megszólal Allyn elneveti magát.*
- Csak nem megcserélődtünk? Én szoktam félni, te meg nem. Most meg fordítva van! Nagy furcsa! De szerintem sem lesz jó! Rossz előérzetem van!
*Mikor ezt elmondta, egy piszkavas indul meg felé. Egy pillanatra látja szeme sarkából, hogy Zrekil mozdulna, hogy segítsen, de Allyn reflexből kiáltja el magát, s Thaira-t hívja segítségül. S különös módon belső hangja viszonylag gyorsan kerül uralomra, bár nagy önimádását kicsit sem fogta vissza, s azt képzeli ő a profi védelmező. Allyn már meg sem meri említeni, azt az esetet egy éve az erdőben, amikor Thaira ijedtében egy fára mászott, aztán kiderült, hogy a nagy veszély egy kis fehér nyúl volt. Allyn akkorát nevetett, hogy még két hét után is mindig nevetnie kellett, ha fát látott, vagy a nyúl szó eszébe jutott. Viszont ezt most jobbnak látja nem megjegyezni tekinteve, hogy belső hangja a szoknyját kezdi el kifogásolni, amit Allyn kicsit sem kedves módon reagál le. S egy hangos veszekedés lesz az eredménye. Mikor pedig befejezték egy perc csend következik amit a fegyverek csörgése tör meg, mikor is elkezdenek körbe körbe forogni. Viszont Thaira-t ez egy cseppet sem zavarja, inkább megszólal.*
- Csak őszinte vagyok és hát ki tudja, mi van ha követ minket, akkor ha visszamegyünk a tisztásra megint megmutathatos neki, nem?
*Viszont mikor ezt kimondja a gnóm feje mellett elrepül egy kard, Thaira lába mellet meg egy a földre zuhan. Ebből már biztosan tudhatják, hogy az entitás sokkal jobban szeretné, ha a páros inkább rá figyelne ahelyett, hogy egymással beszélgetnek.*
~Nem tart komájának! Látod-e nem kedvel!~
~Maradj csendben kisasszony attól, hogy nem voltam ébren még tudom, hogy mit csináltál addig.~
*Allyn-ban megáll a levegő, s egy pillanatra azt hiszi, megfogja ölni belső hangját. Viszont ekkor a gnóm megszólal bár elég fáradtan, s mikor befejezi el is alszik. Thary még egy ideig feszülten figyeli a forgó tárgyakat, s vele együtt Allyn is feszülten figyel. Mikor is Thaira megunja, s megszólal.*
- Na mi van? Most nem játszol velünk? Mit?
*Ekkor egy kisebb lefelé eső kalapács találja el. Persze semmien sebet sem szerez, hiszen időben tompítja a piszka vassal, de a lendülettől beveri a fejét a padlóba és mély álomba merül. Allyn pedig idegesen kiabál, hiszen egyedül maradt, megint. Majd egy kis idő elteltével ő is elalszik.
Reggel van, vagyis délelőtt. Allyn kinyitja a szemét a kovács éppen kiszolgál valakit. Rá se hederít a sarokban fekvő párra. Lassan felül, s fejét tapogatja, Thaira jól beverte. Tényleg Thaira hol van?*
- Ne sipákolj itt vagyok. Csak zúg minden. Nem baj ha csenben maradok, lehet alszom egyet.~
~Semmi baj csak nyugodtan! El leszek!~
*Alig hogy ezt kimondta belső hangja már alszik is. Allyn kicsit kinyújtóztatja a tagjait. Majd a gnóm is felébred, s köszön neki, ő pedig ugyanúgy jó reggelt kíván. Majd miután végig hallgatta a gnóm faggatózását. Elmondja a tények jelenlegi állását és mindent részletesen elmesél, kezdve onnan, hogy az entitás szinte semmit sem csinált, egészen addig, hogy Thary kifeküdt, ő pedig megint egyedül maradt, s aztán el is aludt.*
*Megfordul a fejében, hogy itt ebben a kis műhelyben nem lehet nagyon elmenekülni, ha az entitás rájuk támadna. Vagy megöli őket, vagy megússzák, mert az entitás valószínűleg tovább akar majd velük játszani. Bizarul hangzik, de lehet, hogy van benne valami. Mikor pedig Zrekil megint megszólal Allyn elneveti magát.*
- Csak nem megcserélődtünk? Én szoktam félni, te meg nem. Most meg fordítva van! Nagy furcsa! De szerintem sem lesz jó! Rossz előérzetem van!
*Mikor ezt elmondta, egy piszkavas indul meg felé. Egy pillanatra látja szeme sarkából, hogy Zrekil mozdulna, hogy segítsen, de Allyn reflexből kiáltja el magát, s Thaira-t hívja segítségül. S különös módon belső hangja viszonylag gyorsan kerül uralomra, bár nagy önimádását kicsit sem fogta vissza, s azt képzeli ő a profi védelmező. Allyn már meg sem meri említeni, azt az esetet egy éve az erdőben, amikor Thaira ijedtében egy fára mászott, aztán kiderült, hogy a nagy veszély egy kis fehér nyúl volt. Allyn akkorát nevetett, hogy még két hét után is mindig nevetnie kellett, ha fát látott, vagy a nyúl szó eszébe jutott. Viszont ezt most jobbnak látja nem megjegyezni tekinteve, hogy belső hangja a szoknyját kezdi el kifogásolni, amit Allyn kicsit sem kedves módon reagál le. S egy hangos veszekedés lesz az eredménye. Mikor pedig befejezték egy perc csend következik amit a fegyverek csörgése tör meg, mikor is elkezdenek körbe körbe forogni. Viszont Thaira-t ez egy cseppet sem zavarja, inkább megszólal.*
- Csak őszinte vagyok és hát ki tudja, mi van ha követ minket, akkor ha visszamegyünk a tisztásra megint megmutathatos neki, nem?
*Viszont mikor ezt kimondja a gnóm feje mellett elrepül egy kard, Thaira lába mellet meg egy a földre zuhan. Ebből már biztosan tudhatják, hogy az entitás sokkal jobban szeretné, ha a páros inkább rá figyelne ahelyett, hogy egymással beszélgetnek.*
~Nem tart komájának! Látod-e nem kedvel!~
~Maradj csendben kisasszony attól, hogy nem voltam ébren még tudom, hogy mit csináltál addig.~
*Allyn-ban megáll a levegő, s egy pillanatra azt hiszi, megfogja ölni belső hangját. Viszont ekkor a gnóm megszólal bár elég fáradtan, s mikor befejezi el is alszik. Thary még egy ideig feszülten figyeli a forgó tárgyakat, s vele együtt Allyn is feszülten figyel. Mikor is Thaira megunja, s megszólal.*
- Na mi van? Most nem játszol velünk? Mit?
*Ekkor egy kisebb lefelé eső kalapács találja el. Persze semmien sebet sem szerez, hiszen időben tompítja a piszka vassal, de a lendülettől beveri a fejét a padlóba és mély álomba merül. Allyn pedig idegesen kiabál, hiszen egyedül maradt, megint. Majd egy kis idő elteltével ő is elalszik.
Reggel van, vagyis délelőtt. Allyn kinyitja a szemét a kovács éppen kiszolgál valakit. Rá se hederít a sarokban fekvő párra. Lassan felül, s fejét tapogatja, Thaira jól beverte. Tényleg Thaira hol van?*
- Ne sipákolj itt vagyok. Csak zúg minden. Nem baj ha csenben maradok, lehet alszom egyet.~
~Semmi baj csak nyugodtan! El leszek!~
*Alig hogy ezt kimondta belső hangja már alszik is. Allyn kicsit kinyújtóztatja a tagjait. Majd a gnóm is felébred, s köszön neki, ő pedig ugyanúgy jó reggelt kíván. Majd miután végig hallgatta a gnóm faggatózását. Elmondja a tények jelenlegi állását és mindent részletesen elmesél, kezdve onnan, hogy az entitás szinte semmit sem csinált, egészen addig, hogy Thary kifeküdt, ő pedig megint egyedül maradt, s aztán el is aludt.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-04 20:01:09
Üzenet elküldve: 2013-11-04 20:01:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Miután az entitás felriasztja a félálomból, és Allyn is belátja, hogy valamilyen szinten azért szerencsések, hogy az entitás nyíltan nem tört az életükre, Zrekilt eléggé megrémíti a gondolat, hogy ezúttal össze vannak zárva az entitással. Elvégre eddig a kertben és a tisztáson bőven állt rendelkezésükre hely, még a könyvtár is viszonylag tágas volt, de ez a hely...*
- Hát, ami engem illet, engem nem idegesít, hanem ezúttal komolyan megrémít... amilyen látványos és vicce,s olyan veszélyes... nem lesz ez így jó *jegyzi meg, amikor egy túl élénk piszkavas úgy dönt, hogy megtámadja Allynt. A gnóm már épp segítő kezet tervezne adni, amikor a lány Thairáért kiált, aki gyorsan meg is jelenik, és odébb rúgja a bosszantó tárgyat. Eztán valószínűleg megtárgyalják a ruhák dolgát, hogy vajon melyik a legelőnyösebb viselet, eztán pedig (hogy megtörjön a pillanatnyi csend) hangos csörömpöléssel indulnak útjukra a fegyverek, és kezdenek a levegőben körözni.*
- Nem hinném, az egyetlen hely, ahol elég nagy volt a tér ennek a varázslatnak, az a tisztás volt. Szóval egy ideig most nem csinálhatok délibábot. De köszönöm, igazán jólesik az elismerés *ebben a pillanatban egy kard zúg el a gnóm feje mellett, az entitás láthatóan szeretné, ha inkább rá figyelnének. A körkörösen mozgó fegyverek pedig egyre inkább elálmosítják a gnómot, mintha csak elbódítanák az elméjét.*
- Igen, furcsa, habár... mást se bántott, miért velünk kezdené? Már az is furcsa, hogy *itt ásít egyet* ennyi mindent mutat nekünk, holott máshol csak a gyertyák aludtak ki *azonban itt nem bírja tovább, és egyszerűen eldől. Még szólna valamit, de már nem tud, a szemei lecsukódnak, az elméje kikapcsol, és mély álomba merül. Nagyjából mozdulatlanul fog aludni (ha semmi nem zavarja meg), egészen másnak délelőttig, amikor a műhely nyüzsgése már óhatatlanul is felébreszti. Rendes volt a kovácstól, hogy nem dobta ki őket már reggel, ugyanakkor nem érzi magát kipihentnek. Fölülve úgy látja, hogy minden fegyver visszakerült a helyére, és amennyiben Thaira már ébren van, úgy az üdvözlés után ismét nekiáll a szokásos faggatózásnak, hogy mégis mi történt, miután elaludt. Ami azt illeti, sok minden nem történhetett, hiszen nagyon közel jártak az öt perc végéhez, kivéve, ha az entitás újra 'szabályt szegett', mint eddig néhányszor.*
*Miután az entitás felriasztja a félálomból, és Allyn is belátja, hogy valamilyen szinten azért szerencsések, hogy az entitás nyíltan nem tört az életükre, Zrekilt eléggé megrémíti a gondolat, hogy ezúttal össze vannak zárva az entitással. Elvégre eddig a kertben és a tisztáson bőven állt rendelkezésükre hely, még a könyvtár is viszonylag tágas volt, de ez a hely...*
- Hát, ami engem illet, engem nem idegesít, hanem ezúttal komolyan megrémít... amilyen látványos és vicce,s olyan veszélyes... nem lesz ez így jó *jegyzi meg, amikor egy túl élénk piszkavas úgy dönt, hogy megtámadja Allynt. A gnóm már épp segítő kezet tervezne adni, amikor a lány Thairáért kiált, aki gyorsan meg is jelenik, és odébb rúgja a bosszantó tárgyat. Eztán valószínűleg megtárgyalják a ruhák dolgát, hogy vajon melyik a legelőnyösebb viselet, eztán pedig (hogy megtörjön a pillanatnyi csend) hangos csörömpöléssel indulnak útjukra a fegyverek, és kezdenek a levegőben körözni.*
- Nem hinném, az egyetlen hely, ahol elég nagy volt a tér ennek a varázslatnak, az a tisztás volt. Szóval egy ideig most nem csinálhatok délibábot. De köszönöm, igazán jólesik az elismerés *ebben a pillanatban egy kard zúg el a gnóm feje mellett, az entitás láthatóan szeretné, ha inkább rá figyelnének. A körkörösen mozgó fegyverek pedig egyre inkább elálmosítják a gnómot, mintha csak elbódítanák az elméjét.*
- Igen, furcsa, habár... mást se bántott, miért velünk kezdené? Már az is furcsa, hogy *itt ásít egyet* ennyi mindent mutat nekünk, holott máshol csak a gyertyák aludtak ki *azonban itt nem bírja tovább, és egyszerűen eldől. Még szólna valamit, de már nem tud, a szemei lecsukódnak, az elméje kikapcsol, és mély álomba merül. Nagyjából mozdulatlanul fog aludni (ha semmi nem zavarja meg), egészen másnak délelőttig, amikor a műhely nyüzsgése már óhatatlanul is felébreszti. Rendes volt a kovácstól, hogy nem dobta ki őket már reggel, ugyanakkor nem érzi magát kipihentnek. Fölülve úgy látja, hogy minden fegyver visszakerült a helyére, és amennyiben Thaira már ébren van, úgy az üdvözlés után ismét nekiáll a szokásos faggatózásnak, hogy mégis mi történt, miután elaludt. Ami azt illeti, sok minden nem történhetett, hiszen nagyon közel jártak az öt perc végéhez, kivéve, ha az entitás újra 'szabályt szegett', mint eddig néhányszor.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-04 19:16:48
Üzenet elküldve: 2013-11-04 19:16:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Látja Zrekil-en, hogy ha nem is nyugtatta meg teljesen, amit mondott, legalább kicsit el tudja felejteni a negatív viselkedést és azt a problémát, ami a lelkét nyomja. Allyn próbálja az apjától hallott "az élet nagy igazságait" is belefűzni a mondandójába, s mindezt kedvesen és mosolyogva előadni, mivel csak remélni tudja, hogy a gnómot tényleg meg bírja nyugatni. Majd megteszi azt, amit nem hitt, hogy valaha is meg mer tenni, amilyen félős, de most a helyzet megkívánja. Megöleli a férfit, aki nagyon furcsán néz rá utána, viszont ez nem lepi meg Allyn-t. Tudja, hogy hirtelen cselekedett és eddig még sosem tett ilyet, lehet a gnóm ki se nézte belőle, hogy képes lenne ilyet megtenni, mondjuk ő se nézte ki magából, de sikerült. Rögtön miután Allyn újra eredeti ülő helyzetébe került, Zrekil megszólal.*
- Én bízom benned!
*Jegyzi meg zavartan mosolyogva a lány. Majd kicsit meg is könyebbül, mikor a gnóm azt mondja aludni fog, bár ugyanannyira sajnálja is, hogy nem lesz ébren. Viszont ehhez képes gyorsan eltelik az idő, s mikor az entitás felkelti a félálomból, s látja mit csinál, Allyn nagyon meglepődik. Zrekil pedig válaszol neki, a lány arcán ideges mosoly ül.*
- Igen egy gonosz entitás, akkor még örülök, hogy élek! Nem akarok úgy meghalni, hogy rámdől egy kovácsműhely.
*Ahogy kimondja a mondatot a kalapács felemelkedik és megint ráüt az üllőre. Majd egy fogó is felemelkedik, s megindul a gnóm felé.*
~Kapd el az orrát! Jó kis fogó!~
~Fogd be! Tudod, hogy milyen gonosz vagy?~
~Persze! Azért csinálom!~
*Nevet Thaira, viszont legnagyobb bánatára a gnóm megtudja védeni magát a kalapácsával. S meg is szólal, mire Allyn gúnyosan válaszol.*
- Legalább ő élvezi, hogy táncolhat az idegeimen!
*Ebben a pillanatban gyorsan közeledni kezd felé egy kisebb méretű piszkavas.*
- Thaira!
*Ordítja el magát, persze csak szolidan, hogy Zrekil hallhassa.*
~Jövök már nyuszika! Enged át a profinak!~
*S azzal máris Thaira lesz az uralkodó, s az utlosó pillanatban, hátára fekszik, s elrúgja a piszkavasat, majd visszaülve mérgesen megszólal.*
- Hányszor mondtam neked Allyn, hogy ne szoknyát hordj, abban nem lehet rendesen védekezni!
~De jobban néz ki, mint a kedvenc nadrágod nézett ki!~
- Te csak ne kritizáld a stílusom, fontosabb dolgaink is vannak, mint az öltözködésen vitatkozni.
~De nagyon jól csináltad!~
~Köszönöm.~
*Mire ezt a kis beszélgetést befejezik, addigra már minden tárgy életre kelt a műhelyben. S Zrekil meg is szólal, mire Thaira nevetve válaszol.*
- Nagyon jól csinálja az biztos! És sose bánd gnómom, majd lesz még esélyed megmutatni neki a délibábjaid, a legutóbbi nagyon jó volt!
*Szinte ijesztő mennyire élvezi, hogy a szerszámok és a fegyverek ott forognak a műhelyben. Viszont mikor egy kettő túl közel kerül hozzá, az első kezébe akadó tárgyal, jelen esetben ez az elrúgott piszkavas, leüti a lebegő szerszámokat.*
- Ahhoz képest, hogy gonosz eddig nem bántott minket! Nem mintha bánnám, így sokkal érdekesebb, de furcsa, hogy nem akar bántani. Lehet, hogy csak a frászt akarja ránk hozni. Én nem tudom!
*Látja Zrekil-en, hogy ha nem is nyugtatta meg teljesen, amit mondott, legalább kicsit el tudja felejteni a negatív viselkedést és azt a problémát, ami a lelkét nyomja. Allyn próbálja az apjától hallott "az élet nagy igazságait" is belefűzni a mondandójába, s mindezt kedvesen és mosolyogva előadni, mivel csak remélni tudja, hogy a gnómot tényleg meg bírja nyugatni. Majd megteszi azt, amit nem hitt, hogy valaha is meg mer tenni, amilyen félős, de most a helyzet megkívánja. Megöleli a férfit, aki nagyon furcsán néz rá utána, viszont ez nem lepi meg Allyn-t. Tudja, hogy hirtelen cselekedett és eddig még sosem tett ilyet, lehet a gnóm ki se nézte belőle, hogy képes lenne ilyet megtenni, mondjuk ő se nézte ki magából, de sikerült. Rögtön miután Allyn újra eredeti ülő helyzetébe került, Zrekil megszólal.*
- Én bízom benned!
*Jegyzi meg zavartan mosolyogva a lány. Majd kicsit meg is könyebbül, mikor a gnóm azt mondja aludni fog, bár ugyanannyira sajnálja is, hogy nem lesz ébren. Viszont ehhez képes gyorsan eltelik az idő, s mikor az entitás felkelti a félálomból, s látja mit csinál, Allyn nagyon meglepődik. Zrekil pedig válaszol neki, a lány arcán ideges mosoly ül.*
- Igen egy gonosz entitás, akkor még örülök, hogy élek! Nem akarok úgy meghalni, hogy rámdől egy kovácsműhely.
*Ahogy kimondja a mondatot a kalapács felemelkedik és megint ráüt az üllőre. Majd egy fogó is felemelkedik, s megindul a gnóm felé.*
~Kapd el az orrát! Jó kis fogó!~
~Fogd be! Tudod, hogy milyen gonosz vagy?~
~Persze! Azért csinálom!~
*Nevet Thaira, viszont legnagyobb bánatára a gnóm megtudja védeni magát a kalapácsával. S meg is szólal, mire Allyn gúnyosan válaszol.*
- Legalább ő élvezi, hogy táncolhat az idegeimen!
*Ebben a pillanatban gyorsan közeledni kezd felé egy kisebb méretű piszkavas.*
- Thaira!
*Ordítja el magát, persze csak szolidan, hogy Zrekil hallhassa.*
~Jövök már nyuszika! Enged át a profinak!~
*S azzal máris Thaira lesz az uralkodó, s az utlosó pillanatban, hátára fekszik, s elrúgja a piszkavasat, majd visszaülve mérgesen megszólal.*
- Hányszor mondtam neked Allyn, hogy ne szoknyát hordj, abban nem lehet rendesen védekezni!
~De jobban néz ki, mint a kedvenc nadrágod nézett ki!~
- Te csak ne kritizáld a stílusom, fontosabb dolgaink is vannak, mint az öltözködésen vitatkozni.
~De nagyon jól csináltad!~
~Köszönöm.~
*Mire ezt a kis beszélgetést befejezik, addigra már minden tárgy életre kelt a műhelyben. S Zrekil meg is szólal, mire Thaira nevetve válaszol.*
- Nagyon jól csinálja az biztos! És sose bánd gnómom, majd lesz még esélyed megmutatni neki a délibábjaid, a legutóbbi nagyon jó volt!
*Szinte ijesztő mennyire élvezi, hogy a szerszámok és a fegyverek ott forognak a műhelyben. Viszont mikor egy kettő túl közel kerül hozzá, az első kezébe akadó tárgyal, jelen esetben ez az elrúgott piszkavas, leüti a lebegő szerszámokat.*
- Ahhoz képest, hogy gonosz eddig nem bántott minket! Nem mintha bánnám, így sokkal érdekesebb, de furcsa, hogy nem akar bántani. Lehet, hogy csak a frászt akarja ránk hozni. Én nem tudom!
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-04 08:47:32
Üzenet elküldve: 2013-11-04 08:47:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Miután Zrekil előadta, hogy tulajdonképpen miért is tart annyira a Napmágia használatától, Allyn megnyugtató szavakat intéz hozzá. A gnóm pedig viszonylag meg is nyugszik, legalábbis sikerül háttérbe szorítania a problémát. Nem is pusztán a szavak miatt, hanem főleg azért, mert örül, hogy más is így látja őt, egy kedves léleknek. És persze a szavak között rengeteg igazság is megbújik, hiszen valóban van olyan helyzet, amikor nincs választás: muszáj támadni, még mielőtt a másik támadna. Ilyen szempontból lehet, jobb lett volna, ha a Holdmágiával kezdi a tanulmányait, viszont nagyapja is mondta mindig: a legjobb védekezés a támadás. Senkit nem tud megvédeni, ha képtelen támadni... Majd ezek után következik egy igencsak meglepő dolog, méghozzá az, hogy Allyn átöleli. Erre hirtelenjében nem is tud mit mondani, majd gyorsan kinyögi:*
- Igen, azt hiszem igazad van. Habár ettől még nem tudom, hogy képes leszek-e megtenni... *teszi hozzá enyhén búsan. Amikor felveti az alvást, a lány meglepően könnyen fogadja, így Zrekil csak annyit mond:*
- Köszönöm *és lefekszik. Majd amikor a félálmából kirángatja az entitás, ami ezúttal a kalapácsot emelte fel, válaszol a lánynak:*
- Nos, elvégre ez egy gonosz entitás, talán az egész műhelyt ránk dönthetné, ha nagyon akarná, néhány szerszám meg sem kottyan neki *ahogy ezt kimondja, a kalapács újra koppan az üllőn, majd felemelkedik egy fogó is, ami gyanúsan kezd közelíteni a gnóm felé, aki viszont előkapja a kalapácsát, és félrecsapja a fogót, mielőtt elkaphatná az orrát.*
- Ez az entitás vicces játékot akar űzni velünk *jegyzi meg, ahogy a fogó a falnak csapódik és lehullik. Ekkor azonban hirtelen minden más is 'életre kel', lerepülnek a kardok, a bárdok, még a kalapácsok is. Egy-két szigony és lándzsa is elhúz a levegőben, de a fegyverek inkább együtt örvénylenek a levegőben.*
- Eddig ez a legjobb *jegyzi meg Zrekil* És itt pont nincs elég helyem, hogy csináljak egy délibábot *jegyzi meg, majd tovább figyeli a fegyverek játékát, melyek közül egyik-másik néha nagyon is hozzájuk közel zúg el a levegőben. Azonban mivel az entitás eddig sem bántotta őket, így a gnóm csak kicsit aggódik, éppen csak annyira, hogy azokat a fegyvereket, amik túl közel kerülnek, egy kalapácsütéssel arrébb segítse.*
*Miután Zrekil előadta, hogy tulajdonképpen miért is tart annyira a Napmágia használatától, Allyn megnyugtató szavakat intéz hozzá. A gnóm pedig viszonylag meg is nyugszik, legalábbis sikerül háttérbe szorítania a problémát. Nem is pusztán a szavak miatt, hanem főleg azért, mert örül, hogy más is így látja őt, egy kedves léleknek. És persze a szavak között rengeteg igazság is megbújik, hiszen valóban van olyan helyzet, amikor nincs választás: muszáj támadni, még mielőtt a másik támadna. Ilyen szempontból lehet, jobb lett volna, ha a Holdmágiával kezdi a tanulmányait, viszont nagyapja is mondta mindig: a legjobb védekezés a támadás. Senkit nem tud megvédeni, ha képtelen támadni... Majd ezek után következik egy igencsak meglepő dolog, méghozzá az, hogy Allyn átöleli. Erre hirtelenjében nem is tud mit mondani, majd gyorsan kinyögi:*
- Igen, azt hiszem igazad van. Habár ettől még nem tudom, hogy képes leszek-e megtenni... *teszi hozzá enyhén búsan. Amikor felveti az alvást, a lány meglepően könnyen fogadja, így Zrekil csak annyit mond:*
- Köszönöm *és lefekszik. Majd amikor a félálmából kirángatja az entitás, ami ezúttal a kalapácsot emelte fel, válaszol a lánynak:*
- Nos, elvégre ez egy gonosz entitás, talán az egész műhelyt ránk dönthetné, ha nagyon akarná, néhány szerszám meg sem kottyan neki *ahogy ezt kimondja, a kalapács újra koppan az üllőn, majd felemelkedik egy fogó is, ami gyanúsan kezd közelíteni a gnóm felé, aki viszont előkapja a kalapácsát, és félrecsapja a fogót, mielőtt elkaphatná az orrát.*
- Ez az entitás vicces játékot akar űzni velünk *jegyzi meg, ahogy a fogó a falnak csapódik és lehullik. Ekkor azonban hirtelen minden más is 'életre kel', lerepülnek a kardok, a bárdok, még a kalapácsok is. Egy-két szigony és lándzsa is elhúz a levegőben, de a fegyverek inkább együtt örvénylenek a levegőben.*
- Eddig ez a legjobb *jegyzi meg Zrekil* És itt pont nincs elég helyem, hogy csináljak egy délibábot *jegyzi meg, majd tovább figyeli a fegyverek játékát, melyek közül egyik-másik néha nagyon is hozzájuk közel zúg el a levegőben. Azonban mivel az entitás eddig sem bántotta őket, így a gnóm csak kicsit aggódik, éppen csak annyira, hogy azokat a fegyvereket, amik túl közel kerülnek, egy kalapácsütéssel arrébb segítse.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:11:58
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:11:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Nem telik bele sok idő, mikor is a kovács végre visszaér. Marin tudomására hozza, hogy az őrség valószínűleg őt is kikérdezi majd, ami nem vezet majd sok eredményre, hiszen Marin éppen csak most tudta meg, hogy mi történt, s amúgy csak lónyerítést és pár kiáltást hallott.*
- Hallottam a balszerencséjéről. Nem fogok tudni sok információval szolgálni, de itt leszek, mikor ideérnek.
*Kardját hüvelyestül helyezi a pultra, hiszen a tok maga is igen szép és cirádás, na meg aztán nyilván nem is olcsó munka.*
- Ezt kívánnám eladni.
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:52:42
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:52:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Semmi köze sincs hozzá viszont megfordul a fejében, hogy vajon miért is gondolkodott el igazából a gnóm a nagybátyjának esetén. Persze nem szól egy szót se, viszont ekkor a férfi minden kérés nélkül megválaszolja kérdését. A lány kedvesen mosolyog, viszont fejében Thary a gnóm magyarázatának végére már békésen szunyókál. S ez kicsit megnyugtatja a lányt, így szabadabban tud beszélni a férfivel. Allyn arca együtt érzést és sajnálatot mutat. Mintha teljesen meg tudná érteni a férfi gondjait, mintha átérezné aggodalmának igazi okát. Ezért is teszi meg azt, amit megtesz. Kezét a megszokott mozdulattal a férfi vállára helyezi és megszólal.*
- Annyira már ismerlek, hogy tudja senkinek sem ártanál, ha nem muszáj! Viszont el kell fogadnod, hogy van olyan helyzet, amikor nincs más megoldás! De ez nem a Te hibád lesz! Jó és kedves lélek vagy Zrekil! Ha bántasz is valakit, nem a Te akaratod lesz, a helyzet fogja megkívánni! De én tudom, hogy képes leszel feldolgozni! A mosoly az arcodon mély és őszinte, ezt semmi sem tudja megváltoztatni! De el kell fogadnod, hogy az is a részed lesz, mint nekem Thaira! Velem is van gyakran, hogy szörnyen rosszul érzem magam, azért amit ő tesz a nevemben is, de el kell fogadnom, mert a részem! Neked ilyen szempontból könyebb, hiszen csak magaddal kell tisztáznod a dolgokat! Viszont, ha nagyon nem bírod, hozzánk mindig eljöhetsz majd, meg fogunk hallgatni!
*Hosszan fejtette ki gondolatait, de reméli, hogy ezzel sikerül kicsit megnyugtatnia a gnómot. Mikor pedig az utolsó mondatot is kimondja kedvesen megöleli a férfit, majd gyorsan vissza is ül eredeti helyére. S áldja az égieket, hogy Thaira alszik és ne tud mit hozzáfűzni az előbbi eseményekhez. El tudja képzelni megint az lenne, hogy Allyn milyen idegesítően kedves a gnómmal, meg hogy nem lehet igaz, hogy megölelte. Bár mintha legbelül tudná, hogy igazából Thaira is örül annak, ha a férfivel beszélhet, vagy ha kedves lehet vele. Ilyen ritka esetekben teljes kettőjük között az összhang. Vajon mind a ketten ugyanúgy viszonyulnak a helyzetükhöz, vagy van bennük különbség? Nem tudja, de amíg Thaira alszik, addig nem is fogja megtudni. Majd Allyn felteszi a legnagyobb kérdést, s meglepetésére most konkrét választ kap, amin kedvesen elmosolyodik.*
- Aludj jól, Zrekil! Majd, ha rákezdett az entitás megint beszélünk egy két szót!
*S figyeli ahogy a gnóm elfekszik a padlón. Majd félálomba merül. Allyn is fáradt, viszont nem akar aludni, ébren akar maradni, pontosan tudja, hogy az entitás úgy is felébresztené, de nem foglalkozik vele, inkább csak forgatja a fejét, majd egy régi rozsdás patkóval kezd el játszani, s közben magában énekel. Még anyjától tanulta az altató dalt, s most, hogy a gnóm ilyen békésen pihen mellette eszébe jutott. Lassan telnel az órák, mikor Allyn dala már pontosan ötvennyolcadjára fejeződik be, egy különös nyugalom száll a lelkébe, épp lehunyná a szemét, mikor hangos zajra lesz figyelmes. Felegyenesedik, kinyitja szemeit, s eltátja a száját. Az entitás kalapácsot emel és csap az üllőhöz. Zrekil is felül mellette, s meg is szólal, mire Allyn lassan válaszol.*
- Látom! Csak nehogy ide is repüljön, vagy bármi más repüljön ide! Sokkal erősebb, mint azt gondoltam!
*Hangja ijedt, s nem tudja mihez kezdjen, persze tisztában van vele, hogy az entitás elaltatja, ha befejezte a mókát, de most szörnyen rosszul érzi magát. S a legrosszabb csak most jön. Thaira!*
~Allyn húzd összébb a köpenyed, hideg van! Aludni akarok! Te, az meg? Hűha! Az entitás súlyemelő lett! De jó már!~
~Lennél szíves befogni a szád Thaira Kvillon? Nem a legjobb a helyzet. Bármikor fejbe vághat azzal a nagy kapaláccsal!~
*Persze ezzel Thaira-t nem hatja meg, neki akkor is tetszik az entitás játéka, ha veszélyes, s most pont ez az eset áll fenn.*
*Semmi köze sincs hozzá viszont megfordul a fejében, hogy vajon miért is gondolkodott el igazából a gnóm a nagybátyjának esetén. Persze nem szól egy szót se, viszont ekkor a férfi minden kérés nélkül megválaszolja kérdését. A lány kedvesen mosolyog, viszont fejében Thary a gnóm magyarázatának végére már békésen szunyókál. S ez kicsit megnyugtatja a lányt, így szabadabban tud beszélni a férfivel. Allyn arca együtt érzést és sajnálatot mutat. Mintha teljesen meg tudná érteni a férfi gondjait, mintha átérezné aggodalmának igazi okát. Ezért is teszi meg azt, amit megtesz. Kezét a megszokott mozdulattal a férfi vállára helyezi és megszólal.*
- Annyira már ismerlek, hogy tudja senkinek sem ártanál, ha nem muszáj! Viszont el kell fogadnod, hogy van olyan helyzet, amikor nincs más megoldás! De ez nem a Te hibád lesz! Jó és kedves lélek vagy Zrekil! Ha bántasz is valakit, nem a Te akaratod lesz, a helyzet fogja megkívánni! De én tudom, hogy képes leszel feldolgozni! A mosoly az arcodon mély és őszinte, ezt semmi sem tudja megváltoztatni! De el kell fogadnod, hogy az is a részed lesz, mint nekem Thaira! Velem is van gyakran, hogy szörnyen rosszul érzem magam, azért amit ő tesz a nevemben is, de el kell fogadnom, mert a részem! Neked ilyen szempontból könyebb, hiszen csak magaddal kell tisztáznod a dolgokat! Viszont, ha nagyon nem bírod, hozzánk mindig eljöhetsz majd, meg fogunk hallgatni!
*Hosszan fejtette ki gondolatait, de reméli, hogy ezzel sikerül kicsit megnyugtatnia a gnómot. Mikor pedig az utolsó mondatot is kimondja kedvesen megöleli a férfit, majd gyorsan vissza is ül eredeti helyére. S áldja az égieket, hogy Thaira alszik és ne tud mit hozzáfűzni az előbbi eseményekhez. El tudja képzelni megint az lenne, hogy Allyn milyen idegesítően kedves a gnómmal, meg hogy nem lehet igaz, hogy megölelte. Bár mintha legbelül tudná, hogy igazából Thaira is örül annak, ha a férfivel beszélhet, vagy ha kedves lehet vele. Ilyen ritka esetekben teljes kettőjük között az összhang. Vajon mind a ketten ugyanúgy viszonyulnak a helyzetükhöz, vagy van bennük különbség? Nem tudja, de amíg Thaira alszik, addig nem is fogja megtudni. Majd Allyn felteszi a legnagyobb kérdést, s meglepetésére most konkrét választ kap, amin kedvesen elmosolyodik.*
- Aludj jól, Zrekil! Majd, ha rákezdett az entitás megint beszélünk egy két szót!
*S figyeli ahogy a gnóm elfekszik a padlón. Majd félálomba merül. Allyn is fáradt, viszont nem akar aludni, ébren akar maradni, pontosan tudja, hogy az entitás úgy is felébresztené, de nem foglalkozik vele, inkább csak forgatja a fejét, majd egy régi rozsdás patkóval kezd el játszani, s közben magában énekel. Még anyjától tanulta az altató dalt, s most, hogy a gnóm ilyen békésen pihen mellette eszébe jutott. Lassan telnel az órák, mikor Allyn dala már pontosan ötvennyolcadjára fejeződik be, egy különös nyugalom száll a lelkébe, épp lehunyná a szemét, mikor hangos zajra lesz figyelmes. Felegyenesedik, kinyitja szemeit, s eltátja a száját. Az entitás kalapácsot emel és csap az üllőhöz. Zrekil is felül mellette, s meg is szólal, mire Allyn lassan válaszol.*
- Látom! Csak nehogy ide is repüljön, vagy bármi más repüljön ide! Sokkal erősebb, mint azt gondoltam!
*Hangja ijedt, s nem tudja mihez kezdjen, persze tisztában van vele, hogy az entitás elaltatja, ha befejezte a mókát, de most szörnyen rosszul érzi magát. S a legrosszabb csak most jön. Thaira!*
~Allyn húzd összébb a köpenyed, hideg van! Aludni akarok! Te, az meg? Hűha! Az entitás súlyemelő lett! De jó már!~
~Lennél szíves befogni a szád Thaira Kvillon? Nem a legjobb a helyzet. Bármikor fejbe vághat azzal a nagy kapaláccsal!~
*Persze ezzel Thaira-t nem hatja meg, neki akkor is tetszik az entitás játéka, ha veszélyes, s most pont ez az eset áll fenn.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:09:08
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:09:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Majd Zrekilnek eszébe jut, hogy el is felejtette, hogy miért elmélkedett igazából ezeken a dolgokon, annyira belemerült a történet mesélésébe. Így meg is jegyzi, miután Allyn belemenne, hogy hagyják a témát:*
- Mellesleg ezt az egészet azért hoztam fel (illetve azért gondolkodtam rajta) mert a Napmágia talán még a tűzmágiánál is erősebb és veszélyesebb támadásokat tartalmaz. És leginkább azon elmélkedtem, vajon én is át fogok-e menni mindezen. Mert talán ha én is... fájdalmat okoznék az ellenségeimnek, meg sérüléseket, akkor... valószínűleg én sem bírnék a lelkiismeretemmel. Sosem volt ennyire rugalmas a bensőm... Még ha meg is ölnék valakit, akkor könnyen lehet, hogy én is ugyanilyen állapotba kerülnék, mint ő. Bár... talán akkor jobban szót tudnék érteni vele, nem tudom... *elmélázik még ezen egy darabig. Ő maga sem tudja, hogy vajon abban segítene ez a lelki összetörés, hogy jobban szót értsen a nagybátyjával, vagy inkább abban, hogy egyszerűen megértse, és igazat adjon neki a dologban: az ilyet valóban nem lehet feldolgozni. Ez esetben mindketten maradnának abban a komor, letargikus állapotban, talán örökké... Viszont az összetűzéseket nem lehet elkerülni, előbb-utóbb Zrekilt is utol fogják érni az ilyesmik, és akkor szembe kell nézzen a démonaival. Majd amikor Allyn megkérdezi, hogy mit csináljanak addig, a gnóm gyorsan válaszol:*
- Én addig alszom *jegyzi meg, majd valóban elfekszik a földön, és lehunyja a szemeit. Persze esze ágában sincs átaludni az entitást, csak arra kíváncsi, hogy vajon amaz erőnek erejével fel fogja-e ébreszteni. Amit eddig megtudott róla, abból az következne, hogy igen, de nem lehet benne biztos. Miközben békésen fekszik a padlón, észreveszi, hogy lassan tényleg kezd álom jönni a szemére. Ez pedig igencsak meglepi, viszont nem akar engedni, és ébren akar maradni. Nem tudja pontosan, mennyi idő telik el, amikor egyszer csak egy kalapácsütésre lesz figyelmes. Jó hangos csattanás, fém fémnek ütközik, és Zrekil abban a pillanatban a félálomból visszarepül a valóságba, felül, és felpattannak a szemei. Viszont a látvány egészen megdöbbenti. Egy kalapács sújtott le az üllőre, csak éppen a kovács hiányzik (vagy bárki) aki tartaná a kalapácsot. Persze a gnóm nem is érti, miért lepődik meg a repülő kalapácson, viszont gyorsan szól a lánynak:*
- Megint kezdődik a műsor, most repül a kalapács.
*Majd Zrekilnek eszébe jut, hogy el is felejtette, hogy miért elmélkedett igazából ezeken a dolgokon, annyira belemerült a történet mesélésébe. Így meg is jegyzi, miután Allyn belemenne, hogy hagyják a témát:*
- Mellesleg ezt az egészet azért hoztam fel (illetve azért gondolkodtam rajta) mert a Napmágia talán még a tűzmágiánál is erősebb és veszélyesebb támadásokat tartalmaz. És leginkább azon elmélkedtem, vajon én is át fogok-e menni mindezen. Mert talán ha én is... fájdalmat okoznék az ellenségeimnek, meg sérüléseket, akkor... valószínűleg én sem bírnék a lelkiismeretemmel. Sosem volt ennyire rugalmas a bensőm... Még ha meg is ölnék valakit, akkor könnyen lehet, hogy én is ugyanilyen állapotba kerülnék, mint ő. Bár... talán akkor jobban szót tudnék érteni vele, nem tudom... *elmélázik még ezen egy darabig. Ő maga sem tudja, hogy vajon abban segítene ez a lelki összetörés, hogy jobban szót értsen a nagybátyjával, vagy inkább abban, hogy egyszerűen megértse, és igazat adjon neki a dologban: az ilyet valóban nem lehet feldolgozni. Ez esetben mindketten maradnának abban a komor, letargikus állapotban, talán örökké... Viszont az összetűzéseket nem lehet elkerülni, előbb-utóbb Zrekilt is utol fogják érni az ilyesmik, és akkor szembe kell nézzen a démonaival. Majd amikor Allyn megkérdezi, hogy mit csináljanak addig, a gnóm gyorsan válaszol:*
- Én addig alszom *jegyzi meg, majd valóban elfekszik a földön, és lehunyja a szemeit. Persze esze ágában sincs átaludni az entitást, csak arra kíváncsi, hogy vajon amaz erőnek erejével fel fogja-e ébreszteni. Amit eddig megtudott róla, abból az következne, hogy igen, de nem lehet benne biztos. Miközben békésen fekszik a padlón, észreveszi, hogy lassan tényleg kezd álom jönni a szemére. Ez pedig igencsak meglepi, viszont nem akar engedni, és ébren akar maradni. Nem tudja pontosan, mennyi idő telik el, amikor egyszer csak egy kalapácsütésre lesz figyelmes. Jó hangos csattanás, fém fémnek ütközik, és Zrekil abban a pillanatban a félálomból visszarepül a valóságba, felül, és felpattannak a szemei. Viszont a látvány egészen megdöbbenti. Egy kalapács sújtott le az üllőre, csak éppen a kovács hiányzik (vagy bárki) aki tartaná a kalapácsot. Persze a gnóm nem is érti, miért lepődik meg a repülő kalapácson, viszont gyorsan szól a lánynak:*
- Megint kezdődik a műsor, most repül a kalapács.
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:24:55
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:24:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Mikor csendben ülnek a műhelyben Allyn egyetlen beszélgető partnere belső hangja, aki viszont a kovácsolt tárgyak értékén kívül másról nem tud beszélni. Viszont ez igen unalmas számára csodálja, hogy nem alszik el. Szerencséjére azonban a gnóm megszólal, majd miután ő emlékeztette rá, hol tartott folytatja a történetet.*
~Ha a tűzmágia ezt teszi az emberrel, akkor neked tűzmágusnak kell lenned! Mennyivel könyebb lenne, ha keményebb lenne a lelked! Nem kellene folyton az miatt aggódnom, hogy megbántódsz-e!~
~Még egyszer elmondom szépen, lassan, hogy értsd! Nem lesz egyikünk se tűzmágus! Még csak az kellene, hogy itt mindenkit lerohanjunk, mert nagyobb az önelégültséged, mint kellene!~
*Mondja Allyn idegesen, semmi kedve vitatkozni Thaira-val, viszont ha muszáj megteszi. Így is folyton folyvást kattog a feje, s még Thary is itt zümmög neki, csak hogy idegesebb lehessen!*
- Rendben hagyjuk! Látom, hogy felzaklat, nem jó, ha ideges vagy! És szerintem nem valami kellemes, ha másokra kényszerítjünk olyant, amit nem akar. De végül is te tudod Zrekil, én csak azt remélem, hogy nem lesz erőszak a vége. Nem lenne jó, ha bajod esne. *egy pillanatra abba hagyja a beszédet, majd alig egy perc múlva hozzáteszi* Vagy bárkinek!
*Ezek után megint csend telepszik rájuk, nem szólnak semmit, némán figyelik, ahogy az útolsó vásárlók is elmennek. Majd a kovács elköszön és jó szerencsét kívánva elmegy hátra aludni.*
~Újra egyedül! Jöhet az entitás vadászat!~
~Igen jön a neheze. Bár tudnám előre milyen előadást fog ma nekünk tartani!~
*Mondja idegesen Allyn, s komolyan elkezdett, azon gondolkodni milyen szörnyűségeket tudna az entitás a kovácsműhelyben csinálni. A napfénynek már nyoma sincs, viszont a Holdat sem lehet látni. Ekkor a gnóm megszólal, Allyn pedig egy ideges mosolyt húz arcára. Viszont mikor a férfi felnevet, megkönyebbül és a mosolya őszinte lesz. Majd megszólal ő is.*
- Igen biztosan látni fogjuk, ha elkezdi a mókát. Tényleg izgalmasabb így, mintha tudnánk mikor kezdődik az entitás mozgolódása. De akkor a citrom díjas kérdés : Addig mit csinálunk?
*S valóban ez az a kérdés, amire konkrét válasz szinte sosincs, s amiből vagy az lesz, hogy semmit, vagy az hogy a gnóm mesél, amit persze mint Allyn, mint Thaira nagyon évez.*
~Allyn, az baj, ha én már most elalszok? Vagy egy órán belül?~
~Egyáltalán nem! Ha fáradt vagy aludj csak, megleszek nélküled is elvégre nem vagyok egyedül itt van Zrekil, meg Xini is, habár ő mindjárt elalszik a vállamon. Akkor menj is aludni a táskába!~
*Válaszol gyorsan Allyn, s reméli, hogy Thary tényleg elalszik. Vállán pihenő gyíkját óvatosan megfogja, s a táskájába helyezi, a gyík kis kuckójába. Majd pedig újra Zrekil-re néz és várja, vajon mit fog mondani kérdésére.*
*Mikor csendben ülnek a műhelyben Allyn egyetlen beszélgető partnere belső hangja, aki viszont a kovácsolt tárgyak értékén kívül másról nem tud beszélni. Viszont ez igen unalmas számára csodálja, hogy nem alszik el. Szerencséjére azonban a gnóm megszólal, majd miután ő emlékeztette rá, hol tartott folytatja a történetet.*
~Ha a tűzmágia ezt teszi az emberrel, akkor neked tűzmágusnak kell lenned! Mennyivel könyebb lenne, ha keményebb lenne a lelked! Nem kellene folyton az miatt aggódnom, hogy megbántódsz-e!~
~Még egyszer elmondom szépen, lassan, hogy értsd! Nem lesz egyikünk se tűzmágus! Még csak az kellene, hogy itt mindenkit lerohanjunk, mert nagyobb az önelégültséged, mint kellene!~
*Mondja Allyn idegesen, semmi kedve vitatkozni Thaira-val, viszont ha muszáj megteszi. Így is folyton folyvást kattog a feje, s még Thary is itt zümmög neki, csak hogy idegesebb lehessen!*
- Rendben hagyjuk! Látom, hogy felzaklat, nem jó, ha ideges vagy! És szerintem nem valami kellemes, ha másokra kényszerítjünk olyant, amit nem akar. De végül is te tudod Zrekil, én csak azt remélem, hogy nem lesz erőszak a vége. Nem lenne jó, ha bajod esne. *egy pillanatra abba hagyja a beszédet, majd alig egy perc múlva hozzáteszi* Vagy bárkinek!
*Ezek után megint csend telepszik rájuk, nem szólnak semmit, némán figyelik, ahogy az útolsó vásárlók is elmennek. Majd a kovács elköszön és jó szerencsét kívánva elmegy hátra aludni.*
~Újra egyedül! Jöhet az entitás vadászat!~
~Igen jön a neheze. Bár tudnám előre milyen előadást fog ma nekünk tartani!~
*Mondja idegesen Allyn, s komolyan elkezdett, azon gondolkodni milyen szörnyűségeket tudna az entitás a kovácsműhelyben csinálni. A napfénynek már nyoma sincs, viszont a Holdat sem lehet látni. Ekkor a gnóm megszólal, Allyn pedig egy ideges mosolyt húz arcára. Viszont mikor a férfi felnevet, megkönyebbül és a mosolya őszinte lesz. Majd megszólal ő is.*
- Igen biztosan látni fogjuk, ha elkezdi a mókát. Tényleg izgalmasabb így, mintha tudnánk mikor kezdődik az entitás mozgolódása. De akkor a citrom díjas kérdés : Addig mit csinálunk?
*S valóban ez az a kérdés, amire konkrét válasz szinte sosincs, s amiből vagy az lesz, hogy semmit, vagy az hogy a gnóm mesél, amit persze mint Allyn, mint Thaira nagyon évez.*
~Allyn, az baj, ha én már most elalszok? Vagy egy órán belül?~
~Egyáltalán nem! Ha fáradt vagy aludj csak, megleszek nélküled is elvégre nem vagyok egyedül itt van Zrekil, meg Xini is, habár ő mindjárt elalszik a vállamon. Akkor menj is aludni a táskába!~
*Válaszol gyorsan Allyn, s reméli, hogy Thary tényleg elalszik. Vállán pihenő gyíkját óvatosan megfogja, s a táskájába helyezi, a gyík kis kuckójába. Majd pedig újra Zrekil-re néz és várja, vajon mit fog mondani kérdésére.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 18:34:44
Üzenet elküldve: 2013-11-03 18:34:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Zrekil látja, hogy a története elgondolkoztatja Allynt (vagy éppen Thairával beszélik meg a dolgot, ebben nem biztos). Talán a tűzmágia tette ilyen kíváncsivá? A gnóm nem tudja, viszont nem is az ő dolga, így mindössze folytatja a történetet egészen addig, amíg a műhelybe érnek, ott pedig elhelyezkednek. A kérdésére Allyn szinte pontosan emlékezteti, viszont abban nem biztos, hogy a gondolatmenetben hol járt, mindenesetre a lényegre tér:*
- Az a férfi, aki elment, a légynek sem tudott volna komolyan ártani, kedves volt, vidám, és folyton nevetett. Aki viszont visszatért, arról már el tudtam képzelni, hogy nem csak bántana, de meg is ölne bárkit, ha a szükség megkívánná. Nyilván az évek alatt gyakran kellett alkalmazza a tűzmágiát, gyakran ártott ezzel az ellenségeinek, és talán meg is ölt közölük párat. A lelke pedig szépen lassan megtört. Ahogy érzelmileg hozzászokott ahhoz, hogy gyakran nem lehet mindent szép szóval elintézni, és gyakran muszáj a keményebb megoldáshoz folyamodni, úgy változott meg érzelmileg is. Legalábbis apám ezt mondta. Én inkább úgy látom, hogy nem azért komorult el, és keményítette meg a szívét, hogy bármikor bárkit megsebesíthessen, és megölhessen. Egyszerűen nincs kibékülve önmagával. A tetteivel. Fogalmam sincs róla, hogy mik történtek vele, de láthatóan képtelen megbékélni velük *fejezi be a történetet a gnóm, majd egy darabig hallgat. Hallotta, mikor apja egyszer megpróbált beszélni a nagybátyjával. A nagybátyja viszont kiabált vele, a fejéhez vágta, hogy nem ért és nem tud semmit arról, hogy milyen igazi mágusnak lenni, sőt a végén még meg is fenyegette, hogy erőszakkal tessékeli ki a szobájából. Zrekilnek fogalma sem volt róla, valójában kettőjük közül melyiküknek fájt ez jobban. Apját biztosan szíven ütötte, de talán a nagybátyját is, hogy ezt kellett mondja.*
- Felejtsük is el ezt. Egy dolog biztos, ha hazamegyek, mert tökéletesítettem a Napmágiát, akkor biztosan beszélni fogok vele, akár akarja, akár nem *teszi hozzá. Majd újra hallgatásba burkolózik, közben figyeli, hogy az utolsó vevők is távoznak a kovácstól, aki pedig búcsút int nekik, szerencsét kíván, majd elmegy hátra aludni, őket pedig magukra hagyja. Nem szűrődik már be a Nap fénye, viszont a Holdat sem látni, szóval nem lehet tudni, mikor jön az éjfél.*
- Úgyis fogjuk látni, mikor kezdődik a műsor *jegyzi meg Zrekil, megtörve a hallgatását* Így csak izgalmasabb *majd elneveti magát, ami azt jelzi, hogy nagyjából háttérbe szorította most a nagybátyját.*
*Zrekil látja, hogy a története elgondolkoztatja Allynt (vagy éppen Thairával beszélik meg a dolgot, ebben nem biztos). Talán a tűzmágia tette ilyen kíváncsivá? A gnóm nem tudja, viszont nem is az ő dolga, így mindössze folytatja a történetet egészen addig, amíg a műhelybe érnek, ott pedig elhelyezkednek. A kérdésére Allyn szinte pontosan emlékezteti, viszont abban nem biztos, hogy a gondolatmenetben hol járt, mindenesetre a lényegre tér:*
- Az a férfi, aki elment, a légynek sem tudott volna komolyan ártani, kedves volt, vidám, és folyton nevetett. Aki viszont visszatért, arról már el tudtam képzelni, hogy nem csak bántana, de meg is ölne bárkit, ha a szükség megkívánná. Nyilván az évek alatt gyakran kellett alkalmazza a tűzmágiát, gyakran ártott ezzel az ellenségeinek, és talán meg is ölt közölük párat. A lelke pedig szépen lassan megtört. Ahogy érzelmileg hozzászokott ahhoz, hogy gyakran nem lehet mindent szép szóval elintézni, és gyakran muszáj a keményebb megoldáshoz folyamodni, úgy változott meg érzelmileg is. Legalábbis apám ezt mondta. Én inkább úgy látom, hogy nem azért komorult el, és keményítette meg a szívét, hogy bármikor bárkit megsebesíthessen, és megölhessen. Egyszerűen nincs kibékülve önmagával. A tetteivel. Fogalmam sincs róla, hogy mik történtek vele, de láthatóan képtelen megbékélni velük *fejezi be a történetet a gnóm, majd egy darabig hallgat. Hallotta, mikor apja egyszer megpróbált beszélni a nagybátyjával. A nagybátyja viszont kiabált vele, a fejéhez vágta, hogy nem ért és nem tud semmit arról, hogy milyen igazi mágusnak lenni, sőt a végén még meg is fenyegette, hogy erőszakkal tessékeli ki a szobájából. Zrekilnek fogalma sem volt róla, valójában kettőjük közül melyiküknek fájt ez jobban. Apját biztosan szíven ütötte, de talán a nagybátyját is, hogy ezt kellett mondja.*
- Felejtsük is el ezt. Egy dolog biztos, ha hazamegyek, mert tökéletesítettem a Napmágiát, akkor biztosan beszélni fogok vele, akár akarja, akár nem *teszi hozzá. Majd újra hallgatásba burkolózik, közben figyeli, hogy az utolsó vevők is távoznak a kovácstól, aki pedig búcsút int nekik, szerencsét kíván, majd elmegy hátra aludni, őket pedig magukra hagyja. Nem szűrődik már be a Nap fénye, viszont a Holdat sem látni, szóval nem lehet tudni, mikor jön az éjfél.*
- Úgyis fogjuk látni, mikor kezdődik a műsor *jegyzi meg Zrekil, megtörve a hallgatását* Így csak izgalmasabb *majd elneveti magát, ami azt jelzi, hogy nagyjából háttérbe szorította most a nagybátyját.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:50:14
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:50:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*A tintával kapcsolatos megjegyzéshez a gnóm még hozzáfüz egy gondolatot, amin Allyn is hangosan nevet, de ez a nevetés kicsit sem bántó, inkább kedvesen cseng.*
- Sokkal jobb is hallgatni, mint olvasni.
*Majd pedig elkezdenek játszani Thary-val, azután pedig, mikor Allyn bele egyezett az indulásba már mennek is. Bár Thaira folyamatosan veszekszik vele, ő egy idő után ezt megunja, s gyorsan lezárja a vitát, majd a szótlan gnómhoz fordul. Az gyorsan válaszol is, s most visszatért az eddig megismert beszédes Zrekil, aki egy mondatról képes órákat beszélni. Persze nem szól közbe csak hallgatja a történetet.*
~A tűz mágia érdekes!~
~El is felejtheted nem engedem, hogy megpróbáld megtanulni!~
*Mondja szinte pillanatnyi reakció idővel Allyn, hiszen nagyon is jól tudja, annak mi lenne a következménye.*
~De miért? Olyan nagy baj, hogy azt akarom, hogy hatalmasak legyünk?~
~Eltaláltad! Bele se merek gondolni mi lenne, ha szabadjára eresztenélek tűzmágiával a kezedben!~
~Kő kövön nem maradna!~
~Én is ettől félek, ezért nem fogunk varázsolni tanulni, neked még a kereskedelem is veszélyes fegyver!~
*Jegyzi meg Allyn aggódó hangon, s ilyenkor kifejezetten örül annak, hogy semmit sem konyít a mágiához. Thaira-ból egy gyilkos lenne, aki még élvezi is, amit csinál, s ha egyszer megtapasztalná, milyen mindenki felett állni nem lenne az az Isten, aki megtudná állítani, nem hogy ezzel Allyn próbálkozzon meg! Ekközben a beszélgetés közben persze a lány folyamatosan figyeli Zrekil történetét, s sajnálja a gnómot. Viszont a mese közepén elérnek a kovácsműlyebe. A férfi pedig beszél a kováccsal, aki megengedi nekik, hogy helyet foglaljanak az egyik sarokban, de persze éjszakára megkapják az egész műhelyt, viszont most meg kell húzniuk magukat, hogy ne legyenek útban a kovács munkájában. Allyn némán követi a gnómot,majd leül mellé. Csendben figyelik, ahogy a kovács a minden napi teendőit végzi, kiszolgálja a betévedő vendégeket. Majd a gnóm megszólal, Allyn pedig mosolyogva válaszol.*
- Ott, hogy visszajött a nagybátyád!
*A tintával kapcsolatos megjegyzéshez a gnóm még hozzáfüz egy gondolatot, amin Allyn is hangosan nevet, de ez a nevetés kicsit sem bántó, inkább kedvesen cseng.*
- Sokkal jobb is hallgatni, mint olvasni.
*Majd pedig elkezdenek játszani Thary-val, azután pedig, mikor Allyn bele egyezett az indulásba már mennek is. Bár Thaira folyamatosan veszekszik vele, ő egy idő után ezt megunja, s gyorsan lezárja a vitát, majd a szótlan gnómhoz fordul. Az gyorsan válaszol is, s most visszatért az eddig megismert beszédes Zrekil, aki egy mondatról képes órákat beszélni. Persze nem szól közbe csak hallgatja a történetet.*
~A tűz mágia érdekes!~
~El is felejtheted nem engedem, hogy megpróbáld megtanulni!~
*Mondja szinte pillanatnyi reakció idővel Allyn, hiszen nagyon is jól tudja, annak mi lenne a következménye.*
~De miért? Olyan nagy baj, hogy azt akarom, hogy hatalmasak legyünk?~
~Eltaláltad! Bele se merek gondolni mi lenne, ha szabadjára eresztenélek tűzmágiával a kezedben!~
~Kő kövön nem maradna!~
~Én is ettől félek, ezért nem fogunk varázsolni tanulni, neked még a kereskedelem is veszélyes fegyver!~
*Jegyzi meg Allyn aggódó hangon, s ilyenkor kifejezetten örül annak, hogy semmit sem konyít a mágiához. Thaira-ból egy gyilkos lenne, aki még élvezi is, amit csinál, s ha egyszer megtapasztalná, milyen mindenki felett állni nem lenne az az Isten, aki megtudná állítani, nem hogy ezzel Allyn próbálkozzon meg! Ekközben a beszélgetés közben persze a lány folyamatosan figyeli Zrekil történetét, s sajnálja a gnómot. Viszont a mese közepén elérnek a kovácsműlyebe. A férfi pedig beszél a kováccsal, aki megengedi nekik, hogy helyet foglaljanak az egyik sarokban, de persze éjszakára megkapják az egész műhelyt, viszont most meg kell húzniuk magukat, hogy ne legyenek útban a kovács munkájában. Allyn némán követi a gnómot,majd leül mellé. Csendben figyelik, ahogy a kovács a minden napi teendőit végzi, kiszolgálja a betévedő vendégeket. Majd a gnóm megszólal, Allyn pedig mosolyogva válaszol.*
- Ott, hogy visszajött a nagybátyád!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073