Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-16 16:54:14
 ÚJ
>Kelser UrnUndu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aoneer//
-És mi számít hosszú ostromnak? Úgy értem nekem ha be lennék zárva valahova egy nap tán a világvége lenne. De az ostromnál mi számít hosszúnak? Egy hét, két hónap?
*A harcászati történelemmel nem foglalkozott eddig még túl sokat, azon a kis, cselt leíró papíron kívül. Habár az is egy hiba volt, egyáltalán nem akarta azt olvasgatni. Mindebből eredően nem tudta milyen a hosszú ostrom, remélhetőleg csak eddig.
Nem szabadkozik hogy nem gondolt harcászati cselekre, ez messze nem az ő asztala. Habár jelenleg semmi sem az ő asztala, de szeretne magának egyet az említett bútorból, valami érdekes dologgal.
Aztán végül minden után a kovácsműhelyhez is elérnek, és itt már biztos benne hogy nem tér vissza a páfrányához. Habár ezt nem sajnálja túlságosan. Elvégre egy őrmester társaságában lehet, van kit zaklatnia a kérdéseivel, és a hőn áhított tudást is megszerezheti a számszeríjakról. A hab a tortán az lehetne, ha még szét is szedhetne egyet...*

1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-15 12:49:09
 ÚJ
>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Ha más nem azért érdemes betérni, mert még sosem volt kovácsműhelyben, ahol fegyverek meg vértek lennének felhalmozva. Nem mintha nagyon érdekelné, de az a fránya kíváncsi természete egyszerűen idevonzza, meg ha már ez is itt a városban van, és éppen útba esik akkor miért is ne? Nem utolsó sorban innen már csak egy karnyújtásnyira van a Piactér, ami egyértelműen a fiú egyik hanem a kedvenc helyévé vált mióta itt van.
Számára idegenek a szagok, nem tudja mihez kötni, sosem érzett még hasonlót.*
~A Tordemirr család szégyene vagyok.~
*Igen nos ők igen ismert fegyverforgatók, Kai lett csak ilyen "korcs" aki más utakat jár... mellesleg meg kell hagyni egészen tehetséges benne.
Sokat nem fog bolyongani, hanem abban a bizonyos előtérben áll meg ahol a falra vannak akasztva a fegyverek.*
~Egek! Némelyik nagyobb mint én, de szépek. Hogy és nézne ki az én satnya kezeimben bármelyik is.~
*Hiszen azt az egy nyomorult csonttőrét is találta útközben, viszont legalább van nála valami, sosem tudni ha ki akarják rabolni legalább ha más nem mutatóban van... mert amúgy nemigen tudná használni. Viszont aki imádja a fegyvereket és képes is forgatni, annak ez a hely lehet a város fellegvára, a legek lege, ráadásul még az árak sem annyira nagyon vészesek.*
~Na legalább tudom mennyibe kerül egy fegyver. Ezt majd szépen feljegyzem magamnak, hogy ha legközelebb találok valamit tudjam mit ér. Akkor már megnézem mennyi egy csonttőr.~
*Egyébként amennyire lehet észrevétlen marad, nem akar ő nagy feltűnést kelteni, amúgy is csak nézelődik, az meg olyan bután hangzana ha rákérdezne a kovács.*
~Na szép volt jó volt de ideje menni.~

1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-10 23:38:01
 ÚJ
>Lewonor Gravak avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

*A kovácsműhely, a város fegyverboltja egy ork számára olyan mint az embergyermekek számára az édességbolt. Csak még a boltban a gyerek vagy vesz valamit, vagy kinn marad addig a műhelyben kiakasztott rengeteg gyilkos játékszert bárki kipróbálhatja, már ha nem teszi tönkre, mert akkor nyilván sokba kerülne az egészet kifizetni.
Gravak szemeivel végigtekint a füstölgő kemencén és a kerten, ezzel már meg is győződött róla, hogy a kovács igenis dolgos élőlény, mint amilyen ő is volt egykoron, sok jót hallott felőle azonban személyesen még nem volt alkalma megismerni így ha nem is vár tőle csodát, remélhetőleg, majd olyasmit kap ami egyenértékű azzal amit hajlandó érte kifizetni. Ha pedig emígy áll a helyzet akkor igyekszik majd eleget fizetni egy olyan vértért cserébe ami gátját állja a csatatéri sérüléseknek, és még egy fokkal nagyobb harcossá tudja tenni az orkot. Röviden szólva, legközelebb nem töreti el a vállát egy átokverte buzogánnyal, hanem szerencsésen körberöhögheti a rozsdás fegyverrel dobálódzó élőholtat. Ám ezen álmai előtt még először is be kéne lépnie a házba.
Először kopog a hátsó ajtón, aztán ha nem érkezik válasz akkor óvatosan benyit. Tudja, hogy ez nem a szó szoros értelmében vett bejárat, így egy kicsit aggódik, hogy a kovács esetleg megijed tőle. Ezt elkerülendően pedig talán nem ártana beköszönnie annak a férfinak aki ezt az egészet üzemelteti.*
-Jó napot. Nyitva vannak? *Kérdezi lassan miközben beljebb lép a hátsó raktárhelyiségbe. Itt nem lát semmit ami kedvére való volna. A rúdvasakkal amúgy sem tudna mit kezdeni, megfelelő felszerelés híján, a kis kések, bőrvértek, meg effajta umblat pöckölők pedig egyáltalán nem érdeklik. Neki vért kell. Nagy erős és kemény vért. Ami rá illeszkedik és nem valami cingár lovagra. Márpedig az ő derékbőségére, és testes idomaira csak és kizárólag méretre gyártott páncélt lehet ráhúzni, vagy olyat amit a felvétel során már jól összetépett. Meg amúgy is, ha lenne errefelé olyan ember aki akkora nagy mamlasz mint ő, és neki is éppen páncélt gyártott volna a kovács Gravak számára az is kevés lenne. Elvégre ha olyan vértet akar venni ami legjobban véd akkor olyan vértet kell vennie amit ő pont elbír. Ez pedig többszöröse annak mint amit egy átlag ember képes magára ölteni. Az ő vértje akár háromszor nehezebb ezáltal pedig háromszor vastagabb és háromszor ellenállóbb is lehet. Olyan vért amiben semmi sem tud kárt tenni, legalábbis neki ez az elképzelése.*
-Vásárolni jöttem. *Teszi még hozzá majd az óvatos lépteket egyre bátrabbak váltják fel és hamarosan, két újabb ajtó átlépése után megérkezik oda ahová eleve el akart menni, vagyis az előtérbe.*
-Áh, megtaláltam. *Mondja félig a kovácsnak, félig a fegyverekkel teleaggatott falnak. Mindkettővel öröm találkozni. Egy nap talán Gravaknak is ekkora fala lesz, épp csak az ő falán nem áruminták hanem trófeák lesznek láthatók, lévén nem gyárt semmit, már persze ha megéli azt a napot.*
-Vértet szeretnék vásárolni. Nagy vértet, erős vértet. Amekkorát csak elbírok. *Mondja és várja mit reagál a kovács. Sisakja ugyan már van, de lehet arra is ráférne egy kis felújítás, kipofozás, mert a rajta lévő kecskefejet akár kipótolhatná némi fémmel, és hadvezérhez illő nagy szarvakkal.
Itt egy elég hosszú közjáték következik, amely során a kovács a páncél típusáról kérdezősködik, amíg az ork, csak azt hajtogatja, hogy erős legyen olyan erős amilyet a kovács csak csinálni tud, mert különben levágják őt a csatában. És persze a jó mesterembernek le kell mérnie Gravak karvastagságát, derékbőségét, nyakát, vállait amit csak fenntartásokkal visel el. Nyilván nem szereti, ha egy ember ujjai motoznak csupasz hátán, de megérti mire kellenek a méretek, meg nyilván az ember számára sem egy leányálom a mocskos ork bőrt tapogatni. Aztán rátérnek az anyag fatájára, a kinézetre, és minden olyan dologra amit a hadvezér tárcája még elvisel.*
-Sok élőholtat levágtam északon, ezért sok pénzem van. Most veszek belőle egy vértet, hogy legközelebb ne keljen megsérülnöm a csaták során. *Magyarázza a dolgokat a zöldbőrű, miközben egy termetes pallost forgat fél kezében. Kétkezes emberi pallos, ám neki meg se kottyan a használata és talán egy nap be is szerez egyet a vért mellé, épp csak most neki meg a kovácsnak is arra kell koncentrálniuk ami a legfontosabb. Vagyis a nagy, erős ork páncélra. Bizony eltelik két óra is mire mindenben megállapodnak.
Hagrarral alkonyatkor kell találkoznia odakint a főtéren és egy törzsfőnök elől nem szabad elkésni. Tiszteletlenség vele szemben és a törzsük ügyével szemben is. Ráadásként neki még a piacra is be kell ugrania két reménybeli ökörért, meg találni valami gyógyítót, mely utóbbiban nem nagyon bízik. Szerencsére még ezekre is bőven van ideje, csak azt nem tudja miként keveredik majd vissza Artheniorba akkorra amikor a vértezet elkészül. Talán megfűzhetné a vezért, hogy maradjanak még néhány hetet, vagy felszerelhetné a harci szekeret és rögvest azzal vágtathatna be a város melletti tisztásra. És akkor lenne jármű amivel hazaszállíthatná a védőfelszerelést, meg amivel majd vihetné magát a csatatérre ha már rajta van az a sok vas. Gyalog elvinni innen a füves pusztáig bizony sok időbe tellene.*

1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 13:04:00
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Sylweran//

*Nem látták, ez tény és való. Számára magától értetődő volt hogy tudni fogják ki ölte meg, hiszen neki mesélte a lány... Így jobban belegondolva persze teljesen igaza van az elfnek. Bárki másnak is mesélhették. Bárki letörhette az állkapcsát a medvének és bárki kitörhette a nyakát, miből gondolnák hogy ő tette? Ezt nem gondolta igazán végig. Most már mindegy, majd legközelebb jobban kiterveli ha hasonló helyzetbe kerül, bár igazán reméli hogy nem lesz ilyen.*
~ A jó cselekedet önmaga jutalma, nem kell hogy tudják ki volt. ~
*Nyugtatgatja magát amennyire tőle telik. Eredetileg amúgy is csak azért tette hogy a családnak jó legyen, és ez mindenképpen így történt. Vállat von inkább és ismét csak maga elé dünnyögve jegyzi meg, hogy "nem volt haszontalan". Különös ez a helyzet, kicsit úgy beszél vele az elf mintha egy buta kislány lenne. Ez persze többé-kevésbé igaz is, és nem is tudatosul benne a dolog. Nem nagyon beszéltek még így vele, teljesen új neki a helyzet. Nem esik jól neki hogy megdorgálják, ostobának tartják, de még mindezek ellenére is magával hívja az elf és most is ott a mosoly a szája szélén... Hálás neki amiért megtűri maga mellett. Mindezen érzéseit azonban teljesen háttérbe szorította a felkérés és a lehetőség amit kap. Eszébe sem jutott volna hogy emiatt örökre együtt kellett volna maradniuk, de ha így kiemeli a lehetőséget az elf, pláne a "kötelezne" szó használatával, úgy értelmezi hogy Sylweran ezt szeretné. Jó tudni hogy nem elvárás, de ezek szerint nincs a férfi ellenére a lehetőség és ez leírhatatlan örömmel tölti el a szívét. Csak az a kis kérdés bujkál még mindig a háttérben, hogy miért?*
- Majd megpróbállak nem megnyomorítani.
*Szélesen vigyorog és már nem is próbálja elrejteni. Ennek az egésznek a fényében a kovács műalkotásai teljesen érdektelenné lesznek, el is indul az ajtó felé és ismét kitárja azt az Sylweran előtt.*
- Menjünk akkor készülődni. Ismered az északi vidéket, lesznek táborok, falvak, más városok?
*Nem ártana lassan megnéznie neki is egy térképet, legalább arról legyen fogalma hogy hol vannak és merre mennek, de amíg az elf nyomában marad, úgyis lesz aki vezesse.*

A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.06 13:04:15

1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 12:37:27
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Shiriqa//

- Na igen... és látták? *teszi fel a nagy kérdést az elf. Tudja, hogy a lánynak talán rosszul esik amit most mond, de muszáj, hogy szembesítse a kemény valósággal, hogy a sarkára tudjon állni. Hiszen a lány nem ezt érdemelné, amit kap, kapott... és talán kapni is fog még. Tudnia kell, hogyan védje meg magát, és nem csak a kardokkal.*
- Mert így, hogy elbujdostál, csak annyit vehettek észre, hogy "hé, elpatkolt a medve... együk meg!". *mondja ki a szomorú tényeket.*
- Te jót akartál, és jót is tettél... de a kutya se tud róla, sajnos. Ez pedig minden bizonnyal önzetlen... ám haszontalan cselekedet. És hidd el nekem, ezek a szegény parasztok attól is megrettennek, ha szemölcs nő a lábujjukra, mert boszorkányságot, babonát vagy szemmel verést vélnek látni benne... *mondja némiképp morcosan, ahogy belegondol néhány dologba amely vele is megtörtént már. A férfi így tapasztalatból beszél, mint mindig. Ilyenkor ébred rá, mennyi primitív ember van.*
- Meg kell nekik mondani, hogy mi van, akkor fogják csak tudni. Különben rád verik, hogy valami ork vagy, vagy hegyomlás, és holnapra már az egész vidék attól zeng, hogy micsoda mészáros rémség vagy, amikor nem is tettél semmit. Egyébként pedig mondtam már, hogy nem vagy szörny. Ezt verd ki a fejedből, és ha továbbra is szívesen maradnál velem, akkor ne halljam ezt többet. *mondja kissé szigorúan talán, de egy félmosolyt mégis csak hozzátesz a végén, hogy lássa a lány, nem gondolja ő komolyan, hogy elzavarná, csak próbálja vele megértetni, hogy ne nézze le magát ennyire. Aztán kellemesebbre vált a téma... s mikor Shiriqa igen mond a félig meddig felkérésére, elfordul egy kis kerek pajzs felé, hogy elrejtse vigyorát. De amint visszafordul kis idő elteltével, nem tudja nem észrevenni, hogy a másik is ugyanígy örül a dolognak. Nem jegyzi meg azért. Inkább a kérdésre válaszol.*
- Nem pont ezeket a szavakat használtam volna. *próbál nyomban mentegetőzni, nehogy Shiriqa azt higgye, Sylweran nem gondolja igazi harcosnak.*
- De ha úgy vesszük, és érdekel is a dolog... akár. *von vállat.*- Persze ez még nem kötelezne rá, hogy velem maradj örökre, ne aggódj. De ha így döntenél, lehet, hogy harcolnunk is kéne egymással. *somolyog, hiszen nem rég volt még, hogy az óriás megijedt a lehetőségtől, hogy betörnék egymás koponyáját a gyakorlótéren.*

1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 12:23:45
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Sylweran//

~Átgázolni?~
*Ő nem gondolkodott ennyit ezen. Meg hát, benne sosem ötlött fel hogy átgázolnának rajta. Nem látták szívesen, akkor elment, nem akart ő senkit zavarni. Hiába különleges, azért nem lesz arról híres hogy kifejezetten gyorsan forog az esze. A beszélgetés közben nem sokat néz az elfre, néha oda-odapillant, de inkább ő is a kovács remekműveivel van elfoglalva. Nem játszotta végig ezt az egész gondolatmenetet magában amikor az eset történt. A lány azt mondta jó emberek, nem volt oka kételkedni. Azt hogy tőle féltek és elzavarták, természetesnek gondolta, nem rótta fel nekik vétségként. Hiszen mindenhol ezt látta, az volt a normális hogy tőle félnek.*
- Azért nem biztos hogy a szülő hibája...
*Dünnyögi ő is csak úgy maga elé, ezzel védve döntését.*
- Sok más oka lehet. Ha pedig látják hogy egy ilyen szörny önzetlenül jót tesz velük, a következő arra tévedővel talán másként bánnak majd.
*Nem is annyira Sylwerannak mondja de biztosan hallja az elf. Túlságosan jól érvelt a férfi és ostobának érzi magát amiért úgy tett ahogyan, el kell hitetnie magával hogy jól cselekedett. A kínosabb témát rögtön maga mögött is hagyja, nem reagál rá sőt ekkortájt kifejezetten kerüli hogy ránézzen társára. Egészen addig amíg meg nem kéri hogy tartson vele. Ő legalábbis így értelmezi a szavakat, inkább kérésnek mint kérdésnek. Meg is lepődik, bár reménykedett benne hogy így lesz, ha talál valami tennivalót az elf. Legalább lesz egy célja, ráadásul jó célja, fel is derül arca a lehetőségre.*
- Rendben.
*Fordul ismét egy teljesvért felé mintha csak félvállról, jobb dolog híján egyezne bele, de közben észre sem veszi hogy már-már vigyorog. Eltart pár másodpercig amíg kihámozza az elhangzottakból hogy miről is lehet szó pontosan, de nem biztos benne hogy jól érti, így kissé bátortalanul fordul ismét a férfi felé hogy visszakérdezzen.*
- Ki akarsz tanítani szörnyvadásznak?

1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 11:57:35
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Shiriqa//

*Sylweran megvonja a vállát. Hiszen nem tudja mit és miből meg minek venne az óriás, de ha nem hát nem. Nézelődni is szabad, és ő is megteszi ezt, bár inkább csak a vértek és szablyák iránt érdeklődik.*
- Létezik. *adja meg a választ.*- A kedvesség jó ugyan... de ha valaki túlságosan az, könnyen átgázolnak rajta. *hajol közelebb egy vaskos láncinghez, és megállapítja magában, hogy ez nem az a fajta vért, aminek a hordása jólesne a számára. Inkább mozog szabadabban, és tér ki a támadás elől, mint, hogy eltalálják és legyen ami jobban felfogja azt.*
- És mert nem láttak szívesen és egy kancsó vizet se tudtak neked adni, ami igazán nem kerül senki aranyába, cserébe levadásztad nekik a medvét. *jegyzi meg miközben egy hosszú kard felé fordul.*
- Persze a gyerekek miatt, igen... jó cselekedet... de a szüleik nem érdemelték meg. És ki tudja, milyen emberek valójában. Lehet azért szegények, mert az apjuk mindig elitta vagy elkártyázta a pénzt. Vagy mert egy szakajtóra való gyereket csináltak, amit már nem tudtak eltartani, és tisztes munka helyett siránkoztak. Nem a gyermek hibája... de a szülőé biztosan.
*Ekkor pedig elhangzik a különös mondat. Sylweran pedig meglepetten rápillant Shiriqára. Annyira furcsállja, hogy hirtelen nem is tud mit mondani rá.*
- Nincs mit.
*Nem a legjobb válasz, annyi szent.*
- Ezt nem kell megköszönnöd... ha nem érezném jól magam veled, nem lennék itt. *jelenik meg egy halvány, kedves mosoly az arcán. De ő is segít elterelni a szót a lánynak, hogy kevésbé legyen neki kínos, Syl számára pedig furcsa ez a kijelentés.*
- Most még nincs... de igazából arra gondoltam... hogy úgy hallottam, észak felé elég sok az élőholt, és megnehezítik az ottani helyzetet... talán el kellene nézni arra, hogy vadásszak kicsit... esetleg kaphatok értük némi aranyat valakinél. *terelődik tekintete ismét a fegyverek felé.*
- Ha van hozzá kedved... velem tarthatnál. *hozza fel a dolgot csak úgy, mellékesen. Igazából tényleg örülne a lány társaságának, még ha tart is tőle kissé, hogy milyen volna a vadászat kettesben. De egyszer mindent ki kell próbálni. És hasonló helyzetekben dolgozott már csapatban... s ha jobb szeret is egyedül, néha az is jól jön, ha nincs maga az ember. Vagy az elf.*
- Együtt is dolgozhatnánk... ha érdekel, amit csinálok... talán segíthetek is neked benne... *dünnyögi, arasznyira közel hajolva egy tőr markolatához.*
- Igazából gondoltam rá, hogy másoknak is segítenék benne egyszer... kevés a szakmabeli... nem ártana egy kis vérfrissítés...

1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:53:41
 ÚJ
>Astarohath Lienort avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

*Arthenior utcái újabb lábnyomokkal lehetnek gazdagabbak, ahogy Astar gyaloggaloppban tapos végig rajtuk. Ezek az utcák már megszokták, hogy mindenki csak lenéz rájuk, és még akkor sem rájuk néznek, hogy taposnak rajtuk, lovaikkal, meg kutyaszaros cipőikkel összepiszkítják, és csak a szerencsétlenek, a hajléktalanok, és a részegek kerülnek közvetenebb kapcsolatba velük. Egyesek azt gondolnák, hogy az övék a legsanyarúbb minden sors közül. Az eszükbe se jut, hogy az utaknak pont így jó. Ezeket az utakat valakik egykor létrehozták, pontosan azért, hogy a fentebb írt borzalmakat élje át - ám ezzel együtt képessé tette őket arra, hogy ezeket évtizedek, évszázadok folyamán is átvészelhessék. Egy emberformával ha ugyanezt csinálnák, hamar kihullana. Ám ezek az utcák mindmáig teljesítették kötelességeiket, sőt, többet is: mindig elkapták az elesőket, támaszt nyújtottak a részegeknek, és fekhelyet a csöveseknek. Persze glóriájuk megkopik idővel, ám mindig vannak újítók, akik begyógyítják a sebeiket. Büszkén állnak tehát a kétlábúak, és négylábú segítőik szolgálatára. Sajnálatosan ez Astarnak sem tűnik fel, mi több, ha meg is említenék neki, ő magasról tesz rá. Az út az egy út, és ne magyarázza be neki senki, hogy még érzéseik is vannak. Ő most épp csak lenéz rájuk néha, de nem is gondol rájuk, miközben a kovácsműhely felé tart. Ahol egyébként lassan törzsvásárló lesz, aminek kovácsék mondjuk csak örülhetnek. Már nem csak annak, hogy személye jelenlétével megtiszteli az épületet, és annak dolgozóit, hanem hogy még pénzt is fektet be ide. Vagy legalábbis, még nem volt okuk kitiltani őt innen.*

1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:46:53
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Sylweran//

*Belép hát, ha ennyire fontos a sorrend az elfnek, ő nem fog erősködni.*
- Érdekel sok minden, de vásárolni nincs miből. Különben is mit és minek vennék?
*Halkra fogja a szavait, nem szeretné szándékait a kovács orrára kötni. A kérdése viszont csak költői volt, nem vár rá választ, folytatja inkább azt a témát amiről befelé jövet beszélgettek.*
- Nem baj az ha őszinték a gyerekek, legalább pontosan tudod mire gondolnak. Ha nem szeretnek, azt is megmondják, ha meg igen akkor el is hiheted nekik.
*Megindul közben szép lassan körbe, nézegetve a különböző fegyvereket és páncélokat. Neki sok haszna nem lenne belőlük hiszen rá külön készíttetni kellene mindent, bár akad egy-két szebb pallos is ami akár neki is jó lenne.*
- Hogyan lehet baj az ha valaki túl kedves? Egyáltalán létezik olyan hogy túlságosan kedves?
*Kétségkívül nem egyeznek a nézeteik ebben a témában, de csak úgy félvállról teszi fel a kérdéseket, közben a kirakatot nézegetve.*
- Azért zavartak el mert nem láttak szívesen. Ha meg nem látnak szívesen, minek magyarázzak? Ha a sarkamra állok félelemből talán megtűrnek, de pár kemény szó miatt senkinek nem változik meg a nézete.
*Néhány szebb vértnél el-elidőzik. A mesékben a lovagok is ilyesmiket viselhettek, álmaiban ő is hasonlóban szerepel. Szép csillogó vértben, fényes karddal és pajzzsal... Valószínűleg sosem teljesül, de álmodozni még neki is lehet.*
- Köszönöm hogy velem vagy.
*Egy rövidebb csend után böki csak úgy ki ezt a valószínűleg váratlan mondatot. Sokat rágódott hogyan kellene kifejeznie magát, milyen szavakat használjon, végül ennél maradt, bár talán nem a legjobb fogalmazás. Nem is néz közben a férfira, mintha ezt is csak félvállról mondaná a nagy nézelődése közben, de érződik hogy tényleg sokat jelent neki.*
- Van már valami ötleted, hogy mihez fogsz kezdeni? A barakkon kívül van más ahol munka után kérdezhetnél?
*Gyorsan vált témát, nem akar az előző mondatánál leragadni. Nem volt könnyű kimondani de ennyit igazán megérdemel az elf azok után hogy kisegítette a banditákkal szemben és elvezette ide, ráadásul azóta is megmaradt mellette.*

1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:19:02
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Shiriqa//

*Hallgatja az egészen hosszas beszámolót a kedves kislányról, a szegény családról, a rettegő szülőkről, és a medvéről. Míg sétálnak a kovácsig, ki is tart a történet, Sylweran pedig egyszer sem szól közbe, csak szokatlanul komoran hallgatja. Aztán mégis csak akad hozzáfűznivalója, amint véget ér a történet.*
- Na hát igen... a gyerekek sokkal kedvesebbek tudnak lenni a felnőtteknél. Viszont néha kegyetlenül őszinték is. *nyom el egy félmosolyt, ahogy eszébe jut egy cserfes kis emberlány, aki piszkos lábakkal szaladt elé régen, még pont itt Artheniorban. Alig látszott ki a földből, de máris sértegette őt. Aztán különösen jó barátok lettek. Szerette őt. Vajon mi lehet vele? Ígéretet tett neki régen, hogy visszatér... és hát megtette. De sok-sok év után.*
- Az a baj, hogy túl kedves vagy, Shiriqa. *sóhajt fel aztán.*
- Jó a szíved, és jól tetted, hogy segítettél. Bizonyára nem tudtak volna adni cserébe túl sokat... ám más esetben, ha elzavartak, akkor is csak úgy elmentél? Hiszen elég volna a sarkadra állni, és azt mondani: no elég legyen ebből a gyerekességből, ugyanolyan vagyok, mint ti, csak több ésszel, hogy nem rémüldözöm tőletek, kisegerek! Tisztes munkát keresek, adjatok hát, ha van, ha meg nincs, búcsúzzatok jó szívvel!
*Közben a kovácshoz érnek, Shiriqa pedig kinyitja az ajtót, hogy beengedje őt. Sylwerannak széles mosoly terül szét az arcán, és megrázza a fejét.*
- Nem, nem. Csak utánad! Hölgyeké az elsőbbség. *s ezzel szinte előre tuszkolja a lányt, aztán ő maga is belép, hogy ismét felé fordulhasson.*
- Na és érdekel valami, vagy csak nézelődünk?

1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-04 20:46:58
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*A kiváltó okokról aztán még tudna mit mondani. Egy apróság, amire nem is gondolna, vagy egész események láncolata adta meg a kellemetlen vízióknak a kezdőlöketet, vagy egy szellem rosszakarata, egy rossz ember átka, oly sok minden lehet. De magában megfogadta, nem erőlteti tovább a témát, hiszen Freyai láthatóan kényelmetlenül érzi magát a témától.
Ennek ellenére megállapításaival, mik sajnos igazak, sikerült még tovább rontania a hangulatot. Szép volt Ydriss.*
- Ugyanakkor nekik nincs miért harcolni, pont azért, mert nem éreznek, ők csak pusztítani tudnak, míg az élők valamiért vagy valakiért harcolnak. Az otthonért, a dicsőségért, a családért, a barátokért, a védtelenekért, és persze nyilván van olyan is, aki pénzért vagy jutalomért. De ezek motiválják őket, és ez néha óriási erőt tud adni a küzdelemben. Az erős harcosok hatalmas csapásaikkal irthatják őket, míg a mágusok erősebbnél erősebb varázslatokkal segíthetik a győzelmet, befolyásolhatják a csata kimenetelét. *Mosolyodik el biztatóan, s kicsit maga is hinni szeretne benne, hogy ilyen egyszerű az egész. Nem az. De olyan szép lenne, ha legalább egy kicsit tudna bizakodni benne.*
- Umm, Mogyira, a lovamra még rá kellene néznem, mielőtt elkezdenénk edzeni. A Barakkban találkozunk, rendben? *Néz Freyaiára, majd a választ azért megvárván, távozik a műhelyből. Odakint Ahel lelkesen ered gazdája nyomába, vidáman csóválja a farkát, hiszen végre nem kell egy helyben ücsörögnie. A blöki, úgy tűnik, jobban megbékélt a várossal, mint rőt hajú gazdája, hiszen a barna bundást cseppet sem zavarja a tömeg és nyüzsgés, amin át kell majd vágniuk a Piactéren.*

1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-03 18:08:06
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Enyhén félrehajtott fejjel néz a lányra, s úgy hallgatja a szavait.
~Kiváltó oka?~
Morfondírozik magába. Vajon mi lehetett az, mely kiváltotta ezt belőle? Nem tudja. Élete teljesen normális, semmi szokatlan nem volt. Nem is érti, hogy miért. Talán az otthon messzesége? Az otthon hiánya?*
- Lehet, hogy van kiváltó oka. De nem tudom, mi lehet az… De… Köszönöm. *Mondja végül. Örül, hogy végre nem firtatják tovább a témát.
Legutóbb is szörnyű következményei lettek. S bár ebből vélhetően a férfi semmit sem érzékelt. Sem most, sem máskor. Mindig csak magával volt elfoglalva.
De tényleg így lenne? Csak magával volt elfoglalva? Hiszen segíteni akart neki.
Csak minden utána csak rosszabb lett.
A kard lerendezése után csendbe hallgatja a másikat. Halkan mosolyog csak.*
- Igaz. Hatalmas előnyben van. Ők temetetlen holtak, mármint azok, kik a Csonttemetőben keltek fel. Ők… Sokkal többen lehetnek, mint a város védelme megkívánná… *Húzza el a száját.
A kérésre csak elmosolyodik.*
- Persze. Szívesen megtanítalak. Nem nagy ördöngösség, pár trükk is elég már. De igazából én is csak magamtól kezdtem el tanulni karddal vívni. Szóval én sem vagyok valami profi benne.
*Vakarja meg a tarkóját zavartan. Ekkor érzi meg a minapi sebet. A fürdőre emlékezteti ez is, ahol beverte a fejét. Lassan forr össze a heg, s most is véletlen tépi fel. Apró csíkként folyik végig tarkóján a vöröslő nedű, de ezzel nem foglalkozik. Csak egy karcolás semmi több.*

1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-02 09:24:44
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*Abban egyetért a lánnyal, hogy van valami, ami nem engedi elszakadni innen. Vagy inkább, valaki? Hiszen ha innen elmenne, hol keresné a hímet? De hogy szeretne itt lenni... ez az, amit elképzelni sem tud. Nem azért, mert annyira más lenne itt az élet, mint otthonában. Hanem az életvitelért, amit itt kellene folytatnia. Talán elvétve akadnak jó emberek, vagy egyebek is, de számára a város a romlottság megtestesítője.
Az újabb halogató válasz hallatán ugyan nem szól semmit, csak a fejét csóválja. Véleményét nem mondja ki, de talán így is érthető - nem veszed elég komolyan. Erről már kifejtette a véleményét, s megérti, ha a rőt hajút nem akarja jobban bevonni a magánügyébe, hiszen bár elfek, idegenek még egymásnak. Furcsa érzés ez, és valahol egy kicsit a hideg is kirázza tőle. Egy elf, akire idegenként gondol, s alighanem ez kölcsönös. Ha nem is oly erővel, mint a város egy lakójával szemben tenné, de mintha a bizalmatlanság így is felütné a fejét. Rossz érzés.*
- Nem úgy értem, hogy tényleg betegség lenne, hanem átvitt értelemben. Nyilván valami nincs rendben, gyötör, hogy ilyesmikkel kell megküzdened. Valamilyen kiváltó oka van, azt kell megkeresni. De látom, hogy kényelmetlen a téma, nem erőltetem tovább. *Mosolyodik el egy kicsit.
Míg Freyai a kardot intézi, csendben nézelődik. Nem akar sem zavarni, sem láb alatt lenni.
A komor kérdés hallatán azonban gondterhelten sóhajt.*
- Nem tudom. Nem értek a harchoz, sem a harcosok vezetéséhez. De az ellenfél előnyben van. A holtakból merít erőt, aki tőlünk elhull, s ezáltal gyengülnek soraink, az az övéket erősíti. Ráadásul nekik nem kell sem enni, sem pihenni, nem véreznek, nem betegednek meg, nem éreznek fájdalmat, nem éreznek félelmet.
*Képzeletében ismét azok a képek kísértenek, ahogy a holtak elérik a faluját. Ahogy saját halottaik kikelnek sírjaikból, és lemészárolják élő leszármazottaikat. Megrázza a fejét. Nem. Ez nem történhet meg. Már nem. Nincs ott már senki, aki élő lenne. Elmentek messzire, biztonságba.*
- Egy kis testmozgás jól esne. *Bólint rá rögtön az ötletre. S a következő pillanatban már elgondolkozva méregeti Freyait, s a kardját.*
- Umm, lehetne egy kérésem. Meg tudnál tanítani harcolni? Mármint karddal. Mi nem használtunk fémeket, nem voltak kardjaink. Itt viszont mindenki azzal jár, szinte. Jó lenne megismerni, hogyan kell vele harcolni, hogy tudjam, hogyan vehessem fel ellene a küzdelmet.

1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-29 17:42:35
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Lassan vándorolnak vissza a város felé, ám oda hamar beérnek. Valóban, nem is mentek sokat az erdőben. Még csak szokásos fekvőhelyét sem érték el, ahol lassan már két éve alszik.
Másoknak talán furcsa lehet, de számára nincs is kényelmesebb egy vaskosabb fa ágánál. Mennyien nézték emiatt furcsának. Talán csak egy valaki mászott fel utána...
Az emlék elevenen él fejében, ahogy az is, ahogy leesett onnan.*
- Ha nem szereted, nem vagy ott. Bennem ez a furcsa. Valahogy szeretem a várost. Szeretek itt lenni, a macskaköves utcákat, a nyílt teret. Bár a szegénynegyed áporodott, vizelettel teli levegője nehéz számomra. De mégis... Furcsa, van valami, ami nem engedi, hogy elszakadjak innen. *Vakarja meg zavartan a tarkóját.
A beszélgetésük fonala azonban tovagördül. S számára kellemetlen témára váltanak: őrá.
A kérdésen elgondolkozik.
Ha csata közben? Ott akár egy pillanat is elég.*
- Ha van mivel foglalkoznom nem jönnek elő. *Válaszolja végül. S ez így is volt. Ha nem van mivel lekötnie magát, elő sem jönnek, csak éjszaka. De már pár óra alvás is.
Tudja, hogy Ydrissnek igaza van, de. Beteg lenne? Meg kellene gyógyulnia? Ez betegség?
Lehajtott fejjel ballag az utcán, mieközben lassan elérik a Kovácsot.*
- Rendben, igyekszem megfogadni a szavaidat. Majd... Alkalomadtán keresek valakit...
*Mit is? Egy vajákost? Egy gyógyítót? Halkan sóhajt magába: nem akar ezzel foglalkozni. Most nem, még nem.
Belépve a műhelybe mellbe csapja a kellemes meleg.
Mosollyal az arcán lép a kovácshoz. Megérdeklődik, hogy készen van-e már a kardjra. Amaz készségesen válaszol neki, s még meglepetéssel is várta a szőkeséget. Egy picit helyrepofozta a kardot, s még pár plusz dolgot is tett rá. Azt, hogy mivel nem mondja el, nem mondhatja el, hogy mégis hogyan. Egy apró erszényt emel le az övéről, s nyújtja át a kovácsnak. Megfordulva még nézelődik egy kicsit a helységbe. Egy kósza gondolattól vezérelve megtekinti a többi kardot, miközben válaszol Ydrissnek is.*
- Ha még itt is áll. Mégis meddig tart ki a város? *Fordul a lány felé.*
- Úgy hallottam, hogy a védőburokal se ki se be nem lehet menni. De a folyóra is kihat? Mármint azt is lezárja? S ha le is zárja, a város készletei meddig tarthatnak ki? Ezek élőholtak. Nem esznek, nem alszanak, nem isznak. Ha körbeveszik a várost... Kiéheztetik őket. *Rajzol egy igen negatív képet az eljövendő jövőről. Nem tudja, hogy teoriája igaz-e, vagy sem.
Visszafordulva a kardok felé, dönt. Vesz egy másik, rövidebb hosszúságú kardot is.*
- Mondd csak, nem gyakorolnánk egy kicsit? *Tereli a témát magáról, s utal a két kardjára is.*

1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-29 15:42:01
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*Csendben gondolja végig eddigi tapasztalatait és megállapításait a városokról, miután rábólint, hogy induljanak vissza a műhely felé. Fel is kel rögtön a helyéről, Ahel pedig azon nyomban mellé szegődik.
A városiak nagyon mások, mint ők. Náluk nem lenne éhezés, vagy legalábbis nem ily módon. Ha valakinek nem jutna élelem, akkor az azért lenne, mert senki másnak sem jutott. Mindig is megosztották a törzs tagjai egymással, amijük volt, élelem, eszközök, tudás, tapasztalat. Tudták, hogyha nekik lenne szükségük segítségre, támogatásra, ugyanúgy megkapnák a közösségtől, így nem is tartották számon, nem rótták fel a tartozásokat.
Persze tudja jól, az ő kis közösségükben ez egyszerűbben kivitelezhető, mint egy népes településen, de azt, hogy a lakók nem számíthatnak ennyire a többiekre, nem bízhatnak meg egymásban ily mértékben... egyszerűen nem tudja csak a számbeli különbségekre fogni.*
- Igen, idomulni kell valamilyen szinten, a közösséghez, amiben élsz. De ez nem jelenti azt, hogy szeretni is fogod, vagy egyetértesz velük. *Jegyzi meg kissé sötéten. A városnak megvannak a maga előnyei és szépségei, még ha ennek csak töredékét is látta. A kép azonban, amit alkotott magában róluk, az meglehetősen sötét, és nem éppen pozitív. Azt a luxust azonban nem engedheti meg magának, hogy különcködjön, vagy magányos farkasként tengődjön.*
- Valóban, sok minden forog kockán, de ez sem elhanyagolandó dolog. Mi van, ha a víziók egy csata közepén törnek rád? *Pillant kérdőn a lányra egy szélsőséges, és talán nem túl valószínű esettel előállva. De megtörténhet, nincsen kizárva.*
- Most még nyugalom van, ha mozgolódnak is Artheniorban, vagy a Levegő városának környékén, rejtve vannak. Használd ki, amíg lehet, hogy rendbe jöjj, hogy meggyógyulj. Szép dolog, hogy segíteni akarsz másokon, de ahhoz előbb magadon kell segítened, különben nem fogod tudni a legjobbat, a legtöbbet kihozni magadból.
*Hangja nagyon is komollyá válik. Nem az a célja, hogy földbe döngölje a lányt, de ahogy a vöröset is, úgy tűnik, a szőkét is fel kel rázni. Legalábbis ahogy Ydriss látja, a lány nem veszi elég komolyan azt, ami őt gyötri.*
- Hidd el, tisztában vagyok vele, hogy idő kell az ilyesmihez. *Sóhajt lemondóan. Mint egy rossz visszhang, a jobb vállán a heg megint viszketni kezd, de leküzdi az ingert, és nem érinti meg.*
- Ahel, maradj itt! *Fordula kölyök felé, mikor eléri a műhely ajtaját. A kis csahos engedelmesen lehuppan a fenekére, de azért beveti a kérlelő kiskutya szemeket, hogy ne hagyják egyedül.*
- Mindjárt visszajövünk érted, sietünk, rendben? *Hajol le a lány, hogy megsimogassa a kölyök kobakját, majd ajtót nyit Freyainak és előre engedi a műhelyben.
A zord időt is el szokta viselni, de el kell ismernie, a benti meleg azért jól esik a kinti hűvös, hideg idő után. Azért ha közeleg is a tavasz, még mindig a hideg uralmának idejét nyomják.*
- A kérdés az, hogy ezzel eltűnt-e a várost védő mágikus burok is. Mert akkor nem maradt semmi, ami megóvja a várost és lakóit. Nincsenek falaik, és a többség valószínűleg nem ismeri eléggé ahhoz a környéket, hogy elbújjon, vagy ha menekülőre fogja, túl is élje azt. *Sóhajt lemondóan. Freyai válaszát érdeklődve hallgatja, noha ezt nem igazán venné tartozásnak. De az okot valahogy megérti.*

1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-27 20:13:53
 ÚJ
>Elora Synastle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

* Kovácsműhely. Fegyver az van nála és nem tervezi lecserélni. Majd ha "kinövi", akkor szerez egy másikat, ami illik hozzá. Meg majd egy vértet is, hogyha harcolnia kellene. Ám attól még messze áll, nem sokat tudta gyakorolni a kardforgatást. Ezért is lép le, többek között. Mást is szeretne tanulni, kipróbálni és átélni, tapasztalni. Amire otthon nem lenne még csak esélye sem. Innen már nem kell sok, hogy kiérjen lovával az erdőbe, bár meglehet, nem a legjobb választás. Azt beszélik a városban, hogy élőholt sereggel csatáznak arra, de majd hiszi, ha látja. *

1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-26 20:06:47
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

* Órák, napok, hetek, vagy csupán percek telnek el, fogalma sincs. Egy viszont biztos, sötétebb van, mint volt, s az oldalában gyökerező fájdalom intenzív hullámokkal rázza meg a testét. Az a vörös, ha nem is halálosan mélyen, de így is szép sebet vágott belé. A tőrt nem messze találja meg magától, az íjat viszont sehol.
~ Az a nyamvadt kopasz elcsórta. ~
Ezért is vánszorog hát egyenesen ide, Arthenior szívének környékére, hogy a kovácstól egy új íjat vásárolhasson. Vagy valami fegyvert, amivel el tudja kezdeni a feladatot, amivel megbízták. Elég siralmas egy nap, elég siralmas egy kezdés és az állapota sem sokkal különbözik. Azért nem ártana elnéznie valahova, ahol összefoltozzák. A barakkban minden bizonnyal vannak legalább olyanok, akik egy tűvel és cérnával össze tudják varrni. Többre nem is nagyon van szüksége, a sártól meg rászáradt vértől majd megszabadul később. *

1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:40:38
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Bár a piacon jószerivel mindennap megfordul, a kovácsot egyre ritkábban látogatja, de most is széles mosollyal lép be az ajtón mint mindig. A mesternek éppen mással van dolga, neki meg aztán van ideje bőven, körülnéz hát a különböző fegyverek és páncélok között. Nem az ő műfaja az ilyesmi, nem is tudná elképzelni magát valami vértezetbe zárva. Valami könnyű bőrfelszerelés esetleg még szóba jöhet, de az meg úgysem ér sokat egy esetleges támadó ellen. A fegyverek közül is csak a távolságiak jöhetnek szóba, lát is pár kifejezetten szépen megmunkált dobótőrt, de valahogy sajnálna olyasmire sok aranyat kiadni. Ha tényleg szükség lenne rájuk valamikor akkor jó eséllyel ott maradnak ahova dobja, akkor meg kész pocsékolás a kicicomázott penge. Ha meg nem kell akkor az ilyesmit el szokták rejteni, nem pedig közszemlére tenni, és így ismét felesleges hogy tetszetős legyen. Az íjaknál, nyílpuskáknál már más a helyzet, de ilyesmi eszközt nem szívesen venne mástól hiszen maga is el tudja készíteni, jó eséllyel jobb minőségben, vagy legalábbis lényegesen olcsóbban. Kisvártatva felszabadul a kovácsmester és odajut hozzá hogy válthassanak pár szót, de ő is csak a vállát vonogatja, nem tudja mit hihet el és mit nem. Annyi biztos hogy a város vezetése komolyan veszi a problémát tehát valaminek lennie kell, de nem szívesen adna hitelt ő sem annak hogy mozgó holttestek hadáról lenne szó. Pár percig beszélgetnek még erről-arról, de persze a kis gnóm most sem vásárol semmit és egy újabb betévedő vásárló miatt hamar elveszti a mesterember figyelmét, elköszön hát és továbbáll.*

1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-25 23:15:11
 ÚJ
>Astarohath Lienort avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

*A piactéren keresztül eljut a kovácsműhelyhez. Újra itt, ezúttal is okkal, bár nem sokkal. Itt a rendelést legalábbis nem szállítják házhoz, de még ha megtennék, sem tudnák hősünk esetében, akinek nincsen errefelé háza. Ám ebből nem csinál gondot, vannak neki szép és erős futóművei, amit pontosan az ilyen jellegű feladatra teremtettek. Nem is bonyolult ráadásul, mert nem hosszú az út, a járást meg már tudja ide. Belép hát a műhelybe, előre elhatározott céllal, így hát most nem is áll le a díszalabárdokat csodálni.*

1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-25 01:58:21
 ÚJ
>Vamaroth, a Türelmes avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

// A kovácsműhelyen át. //

*Varamoth a kovácsműhelybe belépve azt tapasztalja, hogy a kovács nincs ott. ~Mivel már későre jár így valószínűleg már elment aludni, vagy legalábbis a munkát mára abba hagyta~ Gondolja magában Varamoth és úgy dönt, hogy eligazítja magát a helyen. Könnyedén megtalálja az emeleti lépcsőt, és mint hogy nyilvánvaló, nem arra lesz az erdő így a kis folyosón halad tovább. Ott betér a kamrába, melyben hamar felfedezi a fa ajtót, ami az erdőbe vezet és folytatja útját, anélkül hogy bárki is észre venné azt, hogy valaha is a műhelyben járt.*

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.25 11:41:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; durva helyesírási hibák javítása.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073