Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-01 22:12:31
Üzenet elküldve: 2016-01-01 22:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Az elutasító válaszra a lány lebiggyeszti ajkait. Mit tudja ő, hogy Svir csak Rhebosse biztonságát akarja szem előtt tartani a titkolózással. Pedig ő is szeretne kalandor lenni, bejárni távoli vidékeket, furcsa dolgokat enni, érdekes népeket megismerni és mindenféle izgalmakban részt venni. Szolgálóként jelenleg ezekre csupán akkor van lehetősége, ha kedves kalapos ismerősével találkozik. Talán ezért kedveli annyira.
Na majd most megmutatja, hogy mire született! *
- Fél, hogy hírbe hozzák velem? *Csúszik föl egyik szemöldöke. Svir indítékai -melyekről nem tud- teljesen jogosak, ám a lány most sem gondol magára. Eszébe sem jut, hogy rossz híre menne a városban, olyan jelentéktelennek tartja szerepét Arthenior életében. Ugyan ha az emberek fülébe jutna egy ilyen bevállalós fehérnép története, az biztosan felkeltené sokak figyelmét. Még ha a Pintyben meg is kaphatnak pár aranyért bármit, mi szem-szájnak ingere.
Nem, Rhebosse kissé savanyúan úgy értelmezi, a férfi saját nevét félti. Valaki, aki álruhában rója a piaci tömeget meglehet befolyásos ember, akár még családja is van valahol. Elvégre Svir kétszer annyi idős, vagy akár több is lehet, mint a vörös. (Habár meg kell hagyni, jól tartja magát.) Lehet, Kalácsfalván már felnőtt gyermekei várják haza. Minden bizonnyal nála több foroghat kockán.
A cselédet sokkal jobban zavarná, ha tolvajnak kiáltják ki, mint ha egy futó szerelmi kaland pletykáját varrják a nyakába, meg hogy néha napján hajlamos fura páncélzatban parádézni.
Kissé hepciásan végigméri a mellette állót, majd mielőtt a kovácsmester még odaérne, egyezik ki végül.*
- Ahogy gondolja. Ha van jobb ötlete arra, hogyan biztosítsuk a mestert portékája biztonságáról, megadom magam. *A kalandort márpedig az ötletek embereként ismerte meg, úgyhogy biztosan kitalál valamit.
Hirtelen rosszkedve ahogy jött, olyan hamar múlik. Helyét átveszi a tervük által fűtött izgalom. Az ellentámadás váratlanul éri, aprót szökken, majd nagy természetesen folytatja a már majdnem természetellenes mosolygást a kovácsra.*
- Rendben, de aztán ne tartson sokáig! *Rázza meg mutatóujját játékosan, majd előbb lassú, később lendületes léptekkel indul ki a Kovácsműhely ajtaján. A mesterember felé egy utolsó megnyerő biccentést intéz, majd a Pegazus felé indul. Nem fél tőle, hogy Svir felültetné, csupán a „csíny” sikeressége körül forognak aggódó gondolatai.*
*Az elutasító válaszra a lány lebiggyeszti ajkait. Mit tudja ő, hogy Svir csak Rhebosse biztonságát akarja szem előtt tartani a titkolózással. Pedig ő is szeretne kalandor lenni, bejárni távoli vidékeket, furcsa dolgokat enni, érdekes népeket megismerni és mindenféle izgalmakban részt venni. Szolgálóként jelenleg ezekre csupán akkor van lehetősége, ha kedves kalapos ismerősével találkozik. Talán ezért kedveli annyira.
Na majd most megmutatja, hogy mire született! *
- Fél, hogy hírbe hozzák velem? *Csúszik föl egyik szemöldöke. Svir indítékai -melyekről nem tud- teljesen jogosak, ám a lány most sem gondol magára. Eszébe sem jut, hogy rossz híre menne a városban, olyan jelentéktelennek tartja szerepét Arthenior életében. Ugyan ha az emberek fülébe jutna egy ilyen bevállalós fehérnép története, az biztosan felkeltené sokak figyelmét. Még ha a Pintyben meg is kaphatnak pár aranyért bármit, mi szem-szájnak ingere.
Nem, Rhebosse kissé savanyúan úgy értelmezi, a férfi saját nevét félti. Valaki, aki álruhában rója a piaci tömeget meglehet befolyásos ember, akár még családja is van valahol. Elvégre Svir kétszer annyi idős, vagy akár több is lehet, mint a vörös. (Habár meg kell hagyni, jól tartja magát.) Lehet, Kalácsfalván már felnőtt gyermekei várják haza. Minden bizonnyal nála több foroghat kockán.
A cselédet sokkal jobban zavarná, ha tolvajnak kiáltják ki, mint ha egy futó szerelmi kaland pletykáját varrják a nyakába, meg hogy néha napján hajlamos fura páncélzatban parádézni.
Kissé hepciásan végigméri a mellette állót, majd mielőtt a kovácsmester még odaérne, egyezik ki végül.*
- Ahogy gondolja. Ha van jobb ötlete arra, hogyan biztosítsuk a mestert portékája biztonságáról, megadom magam. *A kalandort márpedig az ötletek embereként ismerte meg, úgyhogy biztosan kitalál valamit.
Hirtelen rosszkedve ahogy jött, olyan hamar múlik. Helyét átveszi a tervük által fűtött izgalom. Az ellentámadás váratlanul éri, aprót szökken, majd nagy természetesen folytatja a már majdnem természetellenes mosolygást a kovácsra.*
- Rendben, de aztán ne tartson sokáig! *Rázza meg mutatóujját játékosan, majd előbb lassú, később lendületes léptekkel indul ki a Kovácsműhely ajtaján. A mesterember felé egy utolsó megnyerő biccentést intéz, majd a Pegazus felé indul. Nem fél tőle, hogy Svir felültetné, csupán a „csíny” sikeressége körül forognak aggódó gondolatai.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-01 21:08:10
Üzenet elküldve: 2016-01-01 21:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Vannak titkok, amelyeket magunkkal viszünk a sírba. *Válaszolja komoly hangon, mélyen Rhebosse szemébe nézve. A látszat ellenére a kalandorság nagyon is komoly dolog, rengeteg írott és íratlan szabállyal, amiknek a megszegése különféle súlyos következményeket vonhat maga után. Aztán ott vannak még a kalácsfalviak szokásai is, azokkal sem tanácsos szembe menni, még akkor sem, ha fontos ember a faluban az illető. A pletykás falusi népek is megtalálják a módját annak, hogy megleckéztessék az illetőt a baklövéséért. Nem, ezt most határozottan nem árulhatja el a nőnek, még akkor sem, ha Rhebosse a legkedvesebb ismerősei közé tartozik. Ki tudja, a titokkal együtt mekkora felelősséget zúdítana még a nőre? Nem vállalhat ilyen nagy kockázatot ilyen csekélységért.*
- Nincs messze, de muszáj tudnia róla a fogadósnak is? Valljuk be, ebből első osztályú pletyka lesz, ha kitudódik. *Az aggodalmait is megosztja a másikkal, nem árt komolyan venniük ezeket a tényezőket sem. A maga részéről még hagyján, ha kitudódik a dolog, egy pletykával több vagy kevesebb már igazán nem oszt, nem szoroz nála, meg különben sem tervezte a városban tölteni a következő heteket. Rhebossenél viszont már egészen más a helyzet, a munkája során is kellemetlenségei lehetnek ebből, meg esetleg a különc ízlésű uraságok is elkezdenének mindenféle ajánlatokat tenni neki, aztán a végén ott találja magát a leghájasabbik ágya végéhez láncolva ebben az amúgy remek, de szokatlan ruhában. Diszkréten kell kezelniük a dolgot, ez nem vita tárgya!
Rhebosse kissé talán túl hamar hívja oda magukhoz a mestert, még mielőtt annak a rendje és módja szerint felkészülhetne egy ilyen nagy kérés megfelelő előadására. A nő meg is kapja érte a jutalmát, játékosan visszabök. A végén még friss házaspárnak nézik őket, ha így folytatják.*
- Volna, de csak magunk között. A legjobb lesz, ha a fogadóban vársz meg. *Mondja határozottan Rhebossenak. Ha a nő eleget tesz a kérésének, akkor megköszörüli a torkát és a kérés előadásához lát. Kis szerencsével nemsokára a kívánt kincset kölcsönkapva távozhat.*
- Vannak titkok, amelyeket magunkkal viszünk a sírba. *Válaszolja komoly hangon, mélyen Rhebosse szemébe nézve. A látszat ellenére a kalandorság nagyon is komoly dolog, rengeteg írott és íratlan szabállyal, amiknek a megszegése különféle súlyos következményeket vonhat maga után. Aztán ott vannak még a kalácsfalviak szokásai is, azokkal sem tanácsos szembe menni, még akkor sem, ha fontos ember a faluban az illető. A pletykás falusi népek is megtalálják a módját annak, hogy megleckéztessék az illetőt a baklövéséért. Nem, ezt most határozottan nem árulhatja el a nőnek, még akkor sem, ha Rhebosse a legkedvesebb ismerősei közé tartozik. Ki tudja, a titokkal együtt mekkora felelősséget zúdítana még a nőre? Nem vállalhat ilyen nagy kockázatot ilyen csekélységért.*
- Nincs messze, de muszáj tudnia róla a fogadósnak is? Valljuk be, ebből első osztályú pletyka lesz, ha kitudódik. *Az aggodalmait is megosztja a másikkal, nem árt komolyan venniük ezeket a tényezőket sem. A maga részéről még hagyján, ha kitudódik a dolog, egy pletykával több vagy kevesebb már igazán nem oszt, nem szoroz nála, meg különben sem tervezte a városban tölteni a következő heteket. Rhebossenél viszont már egészen más a helyzet, a munkája során is kellemetlenségei lehetnek ebből, meg esetleg a különc ízlésű uraságok is elkezdenének mindenféle ajánlatokat tenni neki, aztán a végén ott találja magát a leghájasabbik ágya végéhez láncolva ebben az amúgy remek, de szokatlan ruhában. Diszkréten kell kezelniük a dolgot, ez nem vita tárgya!
Rhebosse kissé talán túl hamar hívja oda magukhoz a mestert, még mielőtt annak a rendje és módja szerint felkészülhetne egy ilyen nagy kérés megfelelő előadására. A nő meg is kapja érte a jutalmát, játékosan visszabök. A végén még friss házaspárnak nézik őket, ha így folytatják.*
- Volna, de csak magunk között. A legjobb lesz, ha a fogadóban vársz meg. *Mondja határozottan Rhebossenak. Ha a nő eleget tesz a kérésének, akkor megköszörüli a torkát és a kérés előadásához lát. Kis szerencsével nemsokára a kívánt kincset kölcsönkapva távozhat.*
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 21:06:12
Üzenet elküldve: 2015-12-31 21:06:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Azért nekem elárulhatja. *kacsint a férfire, a kalandor-kódex titkos záradékaira utalván. Hiszen ha Svirrel van, maga is kalandor. Vagy ahhoz, hogy tiszteletbeli kalandor váljék valakiből egy titkos beavatáson is részt kell vennie? Netán három próbát kiállnia melynek teljesítése után pontos instrukciókat kap, hogyan viselkedjék bizonyos helyzetekben? Mint például, ha lehetősége van az előttük álló páncélegyüttest felpróbálni, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az élménnyel gazdagodhasson.
A férfi válaszára szája széle újra mosolyra húzódik. Az talán észre sem vette, hogy elárult egy titkot, melyet eddig nem kötött a vörös hajú cselédlány orrára. Mégpedig, hogy Kalácsfalván él. Persze az úgy tesz, mintha fel sem tűnt volna neki a dolog, de az információt azért elraktározza. A kis buksijában megszületett terv szempontjából kapóra jön, hogy a férfi ilyen messziről jött be Artheniorba.
Nagy komolyan bólint. Bizonyára a jól ismert kalapot is a a fogadó egyik szobájában rejtegeti Svir.*
- A Pegazus nincs olyan messze. *súgja oda.* A fogadós pedig kezeskedhet érte, hogy nem sétálunk csak úgy ki a páncéllal. *Elvégre más módon nem lehet feljutni a szobákhoz, csak az ivón keresztül.
Maga szinte hibátlannak tartja tervét, bár hogy mivel tudnák rávenni a kovácsmestert hogy belemenjen, arról fogalma sincs.*
- Hát olyanokat is ismer? *Kérdi mókásan, miközben már integet is a mesternek, ki eddig nem vette őket észre, hiába próbált vele pszichés kapcsolatot létesíteni a cselédlány. Nyilvánvalóan nincsenek egy hullámhosszon, így drasztikusabb eszközökhöz kell folyamodnia.
Rhebosse kalimpálása szerencsére megteszi a hatását, és a nagydarab, tagbaszakadt fickó odacammog hozzájuk. Nem örül neki, hogy munkájában megzavarták, de azért készségesen néz kettejükre, hátha jó üzletet köthet.*
- Jónapot, uram! *Köszönti Rhebosse egy széles mosollyal arcán, fogait villogtatva, melyek Fritzy furcsa rágcsái nélkül is igen jó állapotban vannak. Közben könyökével enyhén megböki a mellette álló Svirt.*
- Az úrnak itt mellettem volna egy kérése önhöz. *Azzal gonoszul, előre véletlenül sem eltervezett módon visszautasíthatatlanul a férfire hárítja a felelősséget. Annak beszélőkéje sokkal jobb, mint a lányé, most pedig páratlan lehetőséget kap arra, hogy újra megmutassa tehetségét.*
- Egen? *Dörmögi a kovács Svirre emelve tekintetét.*
- Azért nekem elárulhatja. *kacsint a férfire, a kalandor-kódex titkos záradékaira utalván. Hiszen ha Svirrel van, maga is kalandor. Vagy ahhoz, hogy tiszteletbeli kalandor váljék valakiből egy titkos beavatáson is részt kell vennie? Netán három próbát kiállnia melynek teljesítése után pontos instrukciókat kap, hogyan viselkedjék bizonyos helyzetekben? Mint például, ha lehetősége van az előttük álló páncélegyüttest felpróbálni, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az élménnyel gazdagodhasson.
A férfi válaszára szája széle újra mosolyra húzódik. Az talán észre sem vette, hogy elárult egy titkot, melyet eddig nem kötött a vörös hajú cselédlány orrára. Mégpedig, hogy Kalácsfalván él. Persze az úgy tesz, mintha fel sem tűnt volna neki a dolog, de az információt azért elraktározza. A kis buksijában megszületett terv szempontjából kapóra jön, hogy a férfi ilyen messziről jött be Artheniorba.
Nagy komolyan bólint. Bizonyára a jól ismert kalapot is a a fogadó egyik szobájában rejtegeti Svir.*
- A Pegazus nincs olyan messze. *súgja oda.* A fogadós pedig kezeskedhet érte, hogy nem sétálunk csak úgy ki a páncéllal. *Elvégre más módon nem lehet feljutni a szobákhoz, csak az ivón keresztül.
Maga szinte hibátlannak tartja tervét, bár hogy mivel tudnák rávenni a kovácsmestert hogy belemenjen, arról fogalma sincs.*
- Hát olyanokat is ismer? *Kérdi mókásan, miközben már integet is a mesternek, ki eddig nem vette őket észre, hiába próbált vele pszichés kapcsolatot létesíteni a cselédlány. Nyilvánvalóan nincsenek egy hullámhosszon, így drasztikusabb eszközökhöz kell folyamodnia.
Rhebosse kalimpálása szerencsére megteszi a hatását, és a nagydarab, tagbaszakadt fickó odacammog hozzájuk. Nem örül neki, hogy munkájában megzavarták, de azért készségesen néz kettejükre, hátha jó üzletet köthet.*
- Jónapot, uram! *Köszönti Rhebosse egy széles mosollyal arcán, fogait villogtatva, melyek Fritzy furcsa rágcsái nélkül is igen jó állapotban vannak. Közben könyökével enyhén megböki a mellette álló Svirt.*
- Az úrnak itt mellettem volna egy kérése önhöz. *Azzal gonoszul, előre véletlenül sem eltervezett módon visszautasíthatatlanul a férfire hárítja a felelősséget. Annak beszélőkéje sokkal jobb, mint a lányé, most pedig páratlan lehetőséget kap arra, hogy újra megmutassa tehetségét.*
- Egen? *Dörmögi a kovács Svirre emelve tekintetét.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 19:55:36
Üzenet elküldve: 2015-12-31 19:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Egyáltalán nem ragaszkodik ahhoz, hogy Rhebosse itt helyben öltse magára ezt a nem is annyira morbid – Svirt például egyáltalán nem rémíti meg, igaz, nem is neki kell majd esetleg belepréselődnie – inkább pikáns és extravagáns ruhadarabot. Egyrészt semmi kedve a bonyodalomhoz, amit ez okozna, sem a tömeghez, ami a bonyodalommal járna, meg aztán ott motoszkál a fejében az is, hogy az őrséggel sem kéne összefutnia, amíg egy olyan vörös vezeti a díszes társaságot, akit nagyságrendekkel kevésbé látna szívesen Rhebossenél. Nem csak ebben az érdekes páncélban, hanem úgy egyáltalán nem.*
- A városban. Kalácsfalva messze van, nem vágok neki éjjel az útnak. Majd talán másnap. *Válaszolja. Ez volt a terve eredetileg is, így nem igényel nagy átszervezést a ki nem mondott terv elfogadása. Legfeljebb majd nem tesz látogatást sem Moonxylwery úrnőnél, sem Yeroughánál. Előbbinek nem is szükséges tudnia, hogy a környéken járt, utóbbi pedig bizonyosan megértő lesz, ha elmondja, miért halasztotta el a látogatást. Már ugye ha elmondják valaha is bárkinek, amit tenni készülnek.*
- Úgy gondoltam, a fogadóban éjszakázom, már el is intéztem a szobát. *Ez teljesen hihető, elvégre valahová le kellett pakolnia a szokásos felszerelését és a lovát is el kellett helyeznie.*
- Ha arra gondol kedves, amire én, akkor ugyancsak szépen kell kérni a kovácsmestert. Ha viszont nem adja, legfeljebb megkérünk valaki igazán gazdagot és hatalmasat, hogy adjon kölcsön a sajátjai közül. *Rhebossera kacsint.*
*Egyáltalán nem ragaszkodik ahhoz, hogy Rhebosse itt helyben öltse magára ezt a nem is annyira morbid – Svirt például egyáltalán nem rémíti meg, igaz, nem is neki kell majd esetleg belepréselődnie – inkább pikáns és extravagáns ruhadarabot. Egyrészt semmi kedve a bonyodalomhoz, amit ez okozna, sem a tömeghez, ami a bonyodalommal járna, meg aztán ott motoszkál a fejében az is, hogy az őrséggel sem kéne összefutnia, amíg egy olyan vörös vezeti a díszes társaságot, akit nagyságrendekkel kevésbé látna szívesen Rhebossenél. Nem csak ebben az érdekes páncélban, hanem úgy egyáltalán nem.*
- A városban. Kalácsfalva messze van, nem vágok neki éjjel az útnak. Majd talán másnap. *Válaszolja. Ez volt a terve eredetileg is, így nem igényel nagy átszervezést a ki nem mondott terv elfogadása. Legfeljebb majd nem tesz látogatást sem Moonxylwery úrnőnél, sem Yeroughánál. Előbbinek nem is szükséges tudnia, hogy a környéken járt, utóbbi pedig bizonyosan megértő lesz, ha elmondja, miért halasztotta el a látogatást. Már ugye ha elmondják valaha is bárkinek, amit tenni készülnek.*
- Úgy gondoltam, a fogadóban éjszakázom, már el is intéztem a szobát. *Ez teljesen hihető, elvégre valahová le kellett pakolnia a szokásos felszerelését és a lovát is el kellett helyeznie.*
- Ha arra gondol kedves, amire én, akkor ugyancsak szépen kell kérni a kovácsmestert. Ha viszont nem adja, legfeljebb megkérünk valaki igazán gazdagot és hatalmasat, hogy adjon kölcsön a sajátjai közül. *Rhebossera kacsint.*
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 19:19:54
Üzenet elküldve: 2015-12-31 19:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //
*Az erdőből haladva megjelenik egy sötét, nagydarab alak is, aki csakugyan Rodwen lehet. A kavicsok, kisebb kődarabok némi zajt csapnak az úton, ebből is felismerhető, hogy ugyan valami nagydarab közelíti meg a kovácsműhelyt. A helyhez érve a Hatalmas elkezd érezni a lábában némi fájdalmat, de erre fittyet hányva halad tovább, és követi az Arctalant a város falaihoz. Felsóhajt, hisz ez neki nagyon nem kedvez, a sajogó, fájó lába ugyanis kezd elfáradni, tehát hamarosan ideje lesz egy picit kifújni magát, és hagyni, hogy a lába is pihenjen. *
-Figyelj csak, a közelben majd megállhatnánk egy picit. Kezd fájni, és sajogni a lábam, attól függetlenül hogy már jó ideje eléggé begyógyult.
*Amint megkapta az utasítást az Arctalantól, hogy haladjanak együtt a város kapujától balra, biccent egyet, és követi társát az útvonalon. A fal mellett ugyan hallatszik néhol emberi hang, de akkor sem töri meg oly nagyon a csendet. Nyugodt a környezet egyelőre, bár nem tudni, hogy ez meddig lesz így, és meddig tart.*
*Az erdőből haladva megjelenik egy sötét, nagydarab alak is, aki csakugyan Rodwen lehet. A kavicsok, kisebb kődarabok némi zajt csapnak az úton, ebből is felismerhető, hogy ugyan valami nagydarab közelíti meg a kovácsműhelyt. A helyhez érve a Hatalmas elkezd érezni a lábában némi fájdalmat, de erre fittyet hányva halad tovább, és követi az Arctalant a város falaihoz. Felsóhajt, hisz ez neki nagyon nem kedvez, a sajogó, fájó lába ugyanis kezd elfáradni, tehát hamarosan ideje lesz egy picit kifújni magát, és hagyni, hogy a lába is pihenjen. *
-Figyelj csak, a közelben majd megállhatnánk egy picit. Kezd fájni, és sajogni a lábam, attól függetlenül hogy már jó ideje eléggé begyógyult.
*Amint megkapta az utasítást az Arctalantól, hogy haladjanak együtt a város kapujától balra, biccent egyet, és követi társát az útvonalon. A fal mellett ugyan hallatszik néhol emberi hang, de akkor sem töri meg oly nagyon a csendet. Nyugodt a környezet egyelőre, bár nem tudni, hogy ez meddig lesz így, és meddig tart.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 18:55:07
Üzenet elküldve: 2015-12-31 18:55:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //
* Az erdő rengetegéből kiérkezvén a sötételf legelőször a híres Arthenior városbeli Kovácsműhely raktárához vezető ösvényt pillantja meg, melyen megindulva az Arctalan rögtön megszaporázza lépteit, társát kissé, no de nem túlzottan maga mögött hagyván. Tán a város különös érzete okozza, de mintha egy mágneshez ragasztották volna, távolodik az erdőtől, s érkezik egyre közelebb a városhoz. Civilizálatlan vidékről a civilizációba, mondhatni. Nem is az emberek vonzzák, sőt azok inkább pont, hogy az ellentettje, taszítják, inkább a várost körülvevő csodálatos, régmúltból fennmaradt, sokat mesélő épületek, az acél szaga, ami vonzza Őt ebbe a rengetegbe. Mikor tájt odaérkezik a kovácsműhely raktárának ajtajához, s megpróbál azon hirtelenségében rögtön be is rontani rajta, sajnálattal kell észlelnie, hogy az zárva van, ekkor ötlik eszébe a sötétnek, hogy semmiképp sem fognak ezen az útvonalon bejutni a városba, hisz már jó pár órája felvette magára a fekete fátyolt az ég, s ilyenkor már a kovács is álomra hajtja a fejét. Talán jobb is így, még a végén nem tudta volna megállni magát, hogy elköltse azt a röpke kis pénzét is, amit pár napja az erszénye rejtekébe bújtatott. Vállat ránt, majd megvárja, amíg a társa felzárkózik mögé, miután az kérdőre vonja, hogy mit vacakol, már ha kérdőre vonja, de ha nem akkor is, elmagyarázza a továbbiakat a társának. *
- Nosza, mondom neked, erre már nem visz utunk. * Mosolyodik el a sötét, majd felhajtja a csuklyáját. * Sajnos ilyenkor már zárva tartanak, de mi lenne, ha tennénk egy kis kerülőt, és körbejárnánk ezt a masszívumot? * Beszéd közben balra mutat a kezével, ezzel is jelezvén társának további úti irányukat. *
- Mutatom az utat, de szerintem innen már te is eltalálsz, ha esetleg lehagynálak valami oknál fogva, persze vigyázni fogok, hogy ez ne így történjék. Mindenesetre, jobb ha azt útirányt tudod, a Szegénynegyedre tartunk, szóval tartsd a szemed az erszényeden. * Pendül mosolyra szája ismételten ily rövid időn belül, már-már azt gondolná, aki jobban ismeri, hogy valami probléma van a sötéttel, hisz már jó ideje nem mutatkozott ilyen jókedvűen mások között, no aztán magában meg még úgy sem. Ezzel a pár szóval aztán megindul a kovácsműhelyt megkerülvén, a piactér irányába. *
A hozzászólás írója (Otiian, az Arctalan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.31 18:55:50
* Az erdő rengetegéből kiérkezvén a sötételf legelőször a híres Arthenior városbeli Kovácsműhely raktárához vezető ösvényt pillantja meg, melyen megindulva az Arctalan rögtön megszaporázza lépteit, társát kissé, no de nem túlzottan maga mögött hagyván. Tán a város különös érzete okozza, de mintha egy mágneshez ragasztották volna, távolodik az erdőtől, s érkezik egyre közelebb a városhoz. Civilizálatlan vidékről a civilizációba, mondhatni. Nem is az emberek vonzzák, sőt azok inkább pont, hogy az ellentettje, taszítják, inkább a várost körülvevő csodálatos, régmúltból fennmaradt, sokat mesélő épületek, az acél szaga, ami vonzza Őt ebbe a rengetegbe. Mikor tájt odaérkezik a kovácsműhely raktárának ajtajához, s megpróbál azon hirtelenségében rögtön be is rontani rajta, sajnálattal kell észlelnie, hogy az zárva van, ekkor ötlik eszébe a sötétnek, hogy semmiképp sem fognak ezen az útvonalon bejutni a városba, hisz már jó pár órája felvette magára a fekete fátyolt az ég, s ilyenkor már a kovács is álomra hajtja a fejét. Talán jobb is így, még a végén nem tudta volna megállni magát, hogy elköltse azt a röpke kis pénzét is, amit pár napja az erszénye rejtekébe bújtatott. Vállat ránt, majd megvárja, amíg a társa felzárkózik mögé, miután az kérdőre vonja, hogy mit vacakol, már ha kérdőre vonja, de ha nem akkor is, elmagyarázza a továbbiakat a társának. *
- Nosza, mondom neked, erre már nem visz utunk. * Mosolyodik el a sötét, majd felhajtja a csuklyáját. * Sajnos ilyenkor már zárva tartanak, de mi lenne, ha tennénk egy kis kerülőt, és körbejárnánk ezt a masszívumot? * Beszéd közben balra mutat a kezével, ezzel is jelezvén társának további úti irányukat. *
- Mutatom az utat, de szerintem innen már te is eltalálsz, ha esetleg lehagynálak valami oknál fogva, persze vigyázni fogok, hogy ez ne így történjék. Mindenesetre, jobb ha azt útirányt tudod, a Szegénynegyedre tartunk, szóval tartsd a szemed az erszényeden. * Pendül mosolyra szája ismételten ily rövid időn belül, már-már azt gondolná, aki jobban ismeri, hogy valami probléma van a sötéttel, hisz már jó ideje nem mutatkozott ilyen jókedvűen mások között, no aztán magában meg még úgy sem. Ezzel a pár szóval aztán megindul a kovácsműhelyt megkerülvén, a piactér irányába. *
A hozzászólás írója (Otiian, az Arctalan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.31 18:55:50
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 17:17:25
Üzenet elküldve: 2015-12-31 17:17:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Hogy hol, az bizony jó kérdés. Az biztos, hogy a vörös nem fog hirtelen a Kovácsműhely közepén vetkőzni kezdeni csak azért, hogy magára kaphassa ezt a morbid kovácsremeket. Nem arról van szó, hogy szégyellős volna, de mindennek van határa. Azt is valószínűtlennek tartja, hogy csak úgy megkapnák zálogba, hogy hazavigye fölpróbálni. A kovács sem ma jött le a falvédőről, bár nyilván nem tudhatja, hogy a lánynak eszébe sem jutna ellopni egy ilyet. Hiszen mit kezdene vele hosszútávon?
Viszont a Pegazus itt van a szomszédban. Az ötlet hirtelen pattan ki Rhebosse fejéből. Oda is mormogja a mellette álló Svirnek, bár a kalapálás meg a többi nézelődő által keltette zajtól meglehet, teljesen fölösleges visszafognia magát.*
- A városban éjszakázik? *A kérdés egyszerű, azzal együtt pedig kissé váratlan, netán félreérthető is, holott semmilyen mögöttes szándék nem bújik meg a lány szavaiban.
Vár a férfi válaszára, hiszen ennek függvényében tudja előterjeszteni ötletét. Ha Svir csupán fél napos látogatásra jött, úgy pénzkidobás volna, amit a vörös a fejében forgat, Ha viszont kucsmás barátja tovább időzik Artheniorban, szüksége lesz egy szobára. Például, a mellettük lévő fogadóban. Ha elég meggyőzőnek bizonyulnak, tán csak megengedi a mesterember, hogy átruccanjanak művével a szomszédba.
Mindeközben Rhebosse már intenzíven szuggerálja a dolgozó kovácsot, hátha az észreveszi őket és kiszolgálásukra siet. Jobbjával lesöpri Svir kezét a páncél domború részéről, ne most kapják rajta őket, ahogyan fogdossák a kérdéses darabot.*
*Hogy hol, az bizony jó kérdés. Az biztos, hogy a vörös nem fog hirtelen a Kovácsműhely közepén vetkőzni kezdeni csak azért, hogy magára kaphassa ezt a morbid kovácsremeket. Nem arról van szó, hogy szégyellős volna, de mindennek van határa. Azt is valószínűtlennek tartja, hogy csak úgy megkapnák zálogba, hogy hazavigye fölpróbálni. A kovács sem ma jött le a falvédőről, bár nyilván nem tudhatja, hogy a lánynak eszébe sem jutna ellopni egy ilyet. Hiszen mit kezdene vele hosszútávon?
Viszont a Pegazus itt van a szomszédban. Az ötlet hirtelen pattan ki Rhebosse fejéből. Oda is mormogja a mellette álló Svirnek, bár a kalapálás meg a többi nézelődő által keltette zajtól meglehet, teljesen fölösleges visszafognia magát.*
- A városban éjszakázik? *A kérdés egyszerű, azzal együtt pedig kissé váratlan, netán félreérthető is, holott semmilyen mögöttes szándék nem bújik meg a lány szavaiban.
Vár a férfi válaszára, hiszen ennek függvényében tudja előterjeszteni ötletét. Ha Svir csupán fél napos látogatásra jött, úgy pénzkidobás volna, amit a vörös a fejében forgat, Ha viszont kucsmás barátja tovább időzik Artheniorban, szüksége lesz egy szobára. Például, a mellettük lévő fogadóban. Ha elég meggyőzőnek bizonyulnak, tán csak megengedi a mesterember, hogy átruccanjanak művével a szomszédba.
Mindeközben Rhebosse már intenzíven szuggerálja a dolgozó kovácsot, hátha az észreveszi őket és kiszolgálásukra siet. Jobbjával lesöpri Svir kezét a páncél domború részéről, ne most kapják rajta őket, ahogyan fogdossák a kérdéses darabot.*
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 11:14:06
Üzenet elküldve: 2015-12-31 11:14:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak úgy, első gondolatra tényleg eléggé valószínűtlen a harcimacska páncélok megvásárlása, sőt előre kitervelve, a dolgot napok óta forralva is elég valószínűtlennek tartja ezt bárkitől. Talán most még csak pusztán azért, mert nem annyira járatos az artheniori leggazdagabbak szokásaiban, mint amennyire azt mutatni szokta. De annyi baj legyen, egyelőre senki sem várja el tőle, hogy megjósolja a macskapáncélokra való kereslet várható alakulását. Óvatos becsléssel nullát mondana rá, de így, hogy semmi tétje és csak magában, gondolatban teszi még könnyű, élesben bizonyára sokkal nehezebben menne. A kiállított mellvért fogdosása és nézegetése viszont annál könyebben megy, persze csak szigorúan azért, hogy megbizonyosodjon a anyag és a kivitelezés kivételes minőségéről. Igazi mestermunka, ez már biztos! Azért reméli, hogy nem tűnnek túlságosan illetlennek, nem szeretné, ha a kovács a kalapácsával kergetné ki őket a műhelyből, arra pedig már gondolni sem mer, hogy a derék mester azzal lássa el a bajukat.*
- Igaz, mi mást. De hol? És megengedik egyáltalán? *Mosolyogva ért egyet, de az aggályait is megosztja a másikkal. Ha Rhebossenek nincs ellenére a dolog, akkor neki miért is lenne? Már ugye, hogy a nő felpróbálja, ő maga nem szívesen tenné, biztos benne, hogy röhejes látványt nyújtana benne, meg aztán ez tényleg nem az ő mérete.*
- Mármint a ilyen páncélokra konkrétan? Vannak titkos záradékok, amikről csak ritkán és csak a kiválasztott keveseknek beszélünk. *Mondja lehetőleg minél meggyőzőbben. Mert ez ugye teljesen komoly, nincs benne semmi vicc, semmi tréfa.*
*Csak úgy, első gondolatra tényleg eléggé valószínűtlen a harcimacska páncélok megvásárlása, sőt előre kitervelve, a dolgot napok óta forralva is elég valószínűtlennek tartja ezt bárkitől. Talán most még csak pusztán azért, mert nem annyira járatos az artheniori leggazdagabbak szokásaiban, mint amennyire azt mutatni szokta. De annyi baj legyen, egyelőre senki sem várja el tőle, hogy megjósolja a macskapáncélokra való kereslet várható alakulását. Óvatos becsléssel nullát mondana rá, de így, hogy semmi tétje és csak magában, gondolatban teszi még könnyű, élesben bizonyára sokkal nehezebben menne. A kiállított mellvért fogdosása és nézegetése viszont annál könyebben megy, persze csak szigorúan azért, hogy megbizonyosodjon a anyag és a kivitelezés kivételes minőségéről. Igazi mestermunka, ez már biztos! Azért reméli, hogy nem tűnnek túlságosan illetlennek, nem szeretné, ha a kovács a kalapácsával kergetné ki őket a műhelyből, arra pedig már gondolni sem mer, hogy a derék mester azzal lássa el a bajukat.*
- Igaz, mi mást. De hol? És megengedik egyáltalán? *Mosolyogva ért egyet, de az aggályait is megosztja a másikkal. Ha Rhebossenek nincs ellenére a dolog, akkor neki miért is lenne? Már ugye, hogy a nő felpróbálja, ő maga nem szívesen tenné, biztos benne, hogy röhejes látványt nyújtana benne, meg aztán ez tényleg nem az ő mérete.*
- Mármint a ilyen páncélokra konkrétan? Vannak titkos záradékok, amikről csak ritkán és csak a kiválasztott keveseknek beszélünk. *Mondja lehetőleg minél meggyőzőbben. Mert ez ugye teljesen komoly, nincs benne semmi vicc, semmi tréfa.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 01:11:51
Üzenet elküldve: 2015-12-31 01:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy doktor naplója, a városban//
*A piac némi csalódással szolgált számára, hiszen még nem áll készen arra, hogy az alkímia alantas tudományába jobban bele ássa magát. Az áltudományok és az alkímia vékony jégen táncolnak. Egyszersmind a határ valódi tudomány és áltudomány között, mégis elengedhetetlen segéd. Ahogy nyugaton mondják. Az alkímia az orvoslás szolgálóleánya. Az a tudomány, amely nem kiszolgálja magát. amiben kell, hogy megmentsék az egyedet és ezért fontos kísérője mindennek. De, hogy önálló diszciplína legyen arról még nem hallott egészen idáig. Ez a város, rengeteg meglepetést hordoz magában. Számtalan új elemet. Olyan, mint ha nem lenne a világ része. Minden szabad, lehetőségek tára, furcsa tudományok hazája. Tehát egy másvilág!
A doktor elhagyja a piacot és a kovácsműhelyt ejti útba. Az ipar soha nem kötözze le kivétel, ha olyan eszközöket gyártanak le, amely számára fontos. Ekkor kedves és belátó, tenyerén hordozza a kovácsot. Legalább is ameddig el nem készül a megrendeléssel. Után már mit sem számít az egész. Már csak egy a sok közül a kovácslegény. Habár eddig minden eszközét, amely megmaradt a nyugat bukásából törp mérnökök alkották, most is inkább rábízná ezt az egészet, mint a satnya emberi kezekre. A doktor kedveli a törpöket és az orkokat is. Természetesen, nem a személyiségük, mint inkább a biológiai összetételük érintette meg a szívét. Lenyűgözi a fajtájuk ellenálló képessége és ha lehet szívesen kapcsolatba kerül velük. Az orkokkal inkább rabláncon, míg a törpökkel baráti csevejben, vagy beszédben.
A kovács látványa ezen, gondolatokat hozza felszínre benne. Ennek ellenére csöndesen halad előre, hogy a tisztást elérhesse, ahol egy kis nyugalmat vár a még csak épp megízlelt várostól. A műhelyt háta mögött hagyva egy erdőt pillant meg. Talán ez vezet, oda ahova már, oly régóta vágyakozik. De nem lehet benne teljesen biztos. Egy mód kínálkozik, ha ténylegesen utána jár. A gondolkodás mindig segít, de néha nem árt pusztán cselekedni, mindenféle terv és tervezés nélkül. Csak úgy elindulni és menni a magunk útján.*
*A piac némi csalódással szolgált számára, hiszen még nem áll készen arra, hogy az alkímia alantas tudományába jobban bele ássa magát. Az áltudományok és az alkímia vékony jégen táncolnak. Egyszersmind a határ valódi tudomány és áltudomány között, mégis elengedhetetlen segéd. Ahogy nyugaton mondják. Az alkímia az orvoslás szolgálóleánya. Az a tudomány, amely nem kiszolgálja magát. amiben kell, hogy megmentsék az egyedet és ezért fontos kísérője mindennek. De, hogy önálló diszciplína legyen arról még nem hallott egészen idáig. Ez a város, rengeteg meglepetést hordoz magában. Számtalan új elemet. Olyan, mint ha nem lenne a világ része. Minden szabad, lehetőségek tára, furcsa tudományok hazája. Tehát egy másvilág!
A doktor elhagyja a piacot és a kovácsműhelyt ejti útba. Az ipar soha nem kötözze le kivétel, ha olyan eszközöket gyártanak le, amely számára fontos. Ekkor kedves és belátó, tenyerén hordozza a kovácsot. Legalább is ameddig el nem készül a megrendeléssel. Után már mit sem számít az egész. Már csak egy a sok közül a kovácslegény. Habár eddig minden eszközét, amely megmaradt a nyugat bukásából törp mérnökök alkották, most is inkább rábízná ezt az egészet, mint a satnya emberi kezekre. A doktor kedveli a törpöket és az orkokat is. Természetesen, nem a személyiségük, mint inkább a biológiai összetételük érintette meg a szívét. Lenyűgözi a fajtájuk ellenálló képessége és ha lehet szívesen kapcsolatba kerül velük. Az orkokkal inkább rabláncon, míg a törpökkel baráti csevejben, vagy beszédben.
A kovács látványa ezen, gondolatokat hozza felszínre benne. Ennek ellenére csöndesen halad előre, hogy a tisztást elérhesse, ahol egy kis nyugalmat vár a még csak épp megízlelt várostól. A műhelyt háta mögött hagyva egy erdőt pillant meg. Talán ez vezet, oda ahova már, oly régóta vágyakozik. De nem lehet benne teljesen biztos. Egy mód kínálkozik, ha ténylegesen utána jár. A gondolkodás mindig segít, de néha nem árt pusztán cselekedni, mindenféle terv és tervezés nélkül. Csak úgy elindulni és menni a magunk útján.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-30 17:07:38
Üzenet elküldve: 2015-12-30 17:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Bizony furcsa egy vásárló lehet az, aki csak úgy, egy napfényes délelőttön puszta kíváncsiságból betér a Kovácsműhelybe, majd egy tucatnyi harcimacska-páncéllal és jóval könnyebb zsebekkel távozik. Rebosse, nem úgy mint nézelődő partnere ilyesfajta csábításnak szerencsére egyáltalán nincs kitéve. Cselédi fizetéséből jól eléldegél, de ezek a darabok bizonyosan túl busásak az ő erszényéhez. Meg hát macskája sincs.
A tapogatásban nem fogja vissza magát, hiszen egy ilyen szép darabot nem elég csak szemmel megvizsgálni. Úgy van vele, nők egymás között -hiszen kétségtelenül női darab a kiállított mű- megengedhetnek ilyesmit. Mindazonáltal meglehetősen furcsa látványt nyújthat ez a két nézelődő, amint egy-egy kézben a vaskisasszony kosarait méregetik. Remélhetőleg senki sem vet rájuk furcsa pillantásokat és a Kovács sem ebrudalja ki a párost a merészségükért.*
- Hát mi mást? *Leheli, miközben csípőre tett kézzel, még inkább növekvő kíváncsisággal méregeti a páncélzatot. Természetesen felpróbálni. Felesleges volna mások (legyenek azok furcsa ízlésű uraságok vagy éhbérért küzdő szolgálólányok) véleményét kikérni az ügyben, ha maguk is megbizonyosodhatnak személyesen a darab használhatóságáról. Persze, csupán kísérleti jelleggel.
Úgy néz ki, mintha Svir enyhén zavarba jött volna az ötlettől, pedig nem is rá szabták a kicsiny, de annál szebben megmunkált portékát. Ettől függetlenül a férfi is megpróbálhatja magára ölteni, de valószínűleg nem sok sikerrel járna.*
- Óh, a kötelesség. A kalandorok becsületkódexének melyik pontja vonatkozik erre? *tárja ki tenyerét a kovácsmű felé, mely előtt még mindig szobroznak.*
*Bizony furcsa egy vásárló lehet az, aki csak úgy, egy napfényes délelőttön puszta kíváncsiságból betér a Kovácsműhelybe, majd egy tucatnyi harcimacska-páncéllal és jóval könnyebb zsebekkel távozik. Rebosse, nem úgy mint nézelődő partnere ilyesfajta csábításnak szerencsére egyáltalán nincs kitéve. Cselédi fizetéséből jól eléldegél, de ezek a darabok bizonyosan túl busásak az ő erszényéhez. Meg hát macskája sincs.
A tapogatásban nem fogja vissza magát, hiszen egy ilyen szép darabot nem elég csak szemmel megvizsgálni. Úgy van vele, nők egymás között -hiszen kétségtelenül női darab a kiállított mű- megengedhetnek ilyesmit. Mindazonáltal meglehetősen furcsa látványt nyújthat ez a két nézelődő, amint egy-egy kézben a vaskisasszony kosarait méregetik. Remélhetőleg senki sem vet rájuk furcsa pillantásokat és a Kovács sem ebrudalja ki a párost a merészségükért.*
- Hát mi mást? *Leheli, miközben csípőre tett kézzel, még inkább növekvő kíváncsisággal méregeti a páncélzatot. Természetesen felpróbálni. Felesleges volna mások (legyenek azok furcsa ízlésű uraságok vagy éhbérért küzdő szolgálólányok) véleményét kikérni az ügyben, ha maguk is megbizonyosodhatnak személyesen a darab használhatóságáról. Persze, csupán kísérleti jelleggel.
Úgy néz ki, mintha Svir enyhén zavarba jött volna az ötlettől, pedig nem is rá szabták a kicsiny, de annál szebben megmunkált portékát. Ettől függetlenül a férfi is megpróbálhatja magára ölteni, de valószínűleg nem sok sikerrel járna.*
- Óh, a kötelesség. A kalandorok becsületkódexének melyik pontja vonatkozik erre? *tárja ki tenyerét a kovácsmű felé, mely előtt még mindig szobroznak.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:18:37
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:18:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Svir a maga részéről azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ezek csak a kovácsmester kísérleti darabjai, amik nem is konkrét megrendelésekre készültek, inkább csak mutatóba, hátha jön egy extravagáns ízlésű vásárló, akinek megtetszik az egyik szokatlan darab. A legtöbben valószínűleg alig néhány pillantást vetnek ezekre a furcsa csodákra, ők ketten viszont az igazi ínyencek közé tartoznak, már a sokadik perc óta szemezgetnek az érdekesebbnél érdekesebb darabok közül a szemükkel. Az erszényének tartalmát egyelőre nem érzi veszélyben, tudja jól, hogy egyikre sincsen szüksége. Haszontalan, de szép dolgokra pedig ritkán költ, csak alapos megfontolás vagy egy nagyon csábos mosoly után, amit egy nagyon csábos leányzó villant rá.
Kis idő elteltével az ő szeme is rátér az apróbb részletek vizsgálatára, erre az elején még egyszerűen nem volt képes, elég volt neki annyi, hogy egyáltalán létezik ilyen páncél is, ha ezt páncélnak lehet nevezni. Egyszerű ruhának azért mégsem ruha, páncélnak viszont túl keveset takar, és láthatóan még a kíváncsi tekintetek elől sem véd. Ez valami új, valami forradalmi! Valami olyan, amit nem fog egykönnyen kiverni a fejéből.*
- Ha tapogatni is szabad. *Hümmenti, aztán ő is megnézi közelebbről a páncél felső részét. Így talán, hogy nem egy hús-vér személy viseli még nem olyan nagyon illetlen, ha nem csak a szemükkel, de a kezükkel is megvizsgálják.*
- Különleges ízlésű uraságot vagy a szobalányokat? *Kérdi teljesen ártatlanul. Véleménye szerint inkább az uraságok lennének azok, akik az ilyet kipletykálják, de ők is csak szigorúan egymás között, mondjuk a fürdőház egyik gőzfürdőjében izzadva éppen Vagy egy zártkörű bálon, ahol csak és kizárólag ilyen öltözékbe bújt lányok szolgáknak fel.*
- Mármint felpróbálni? *Kérdez vissza. Reméli, erre vonatkozott a nő kérdésre és nem másra, különben igen kellemetlen helyzet állhatna elő. A háttérben tevékenykedő kovácsmesterre sandít, mintha csak azt próbálná meg kitalálni, mit szólna az úr egy ilyen furcsa kéréshez.*
- Itt helyben nem hinném. Talán valahol máshol. Pedig szívesen öhm... szóval biztosan nagyon izgalmas látvány lenne. Kalandorként megszegném a kötelességem, ha nem nézném meg, ha egyszer alkalom nyílik rá. *Súgja vissza. A kalapálás zajában éppen csak hallani lehet a szavait, de másnak nem is kell hallania.*
*Svir a maga részéről azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ezek csak a kovácsmester kísérleti darabjai, amik nem is konkrét megrendelésekre készültek, inkább csak mutatóba, hátha jön egy extravagáns ízlésű vásárló, akinek megtetszik az egyik szokatlan darab. A legtöbben valószínűleg alig néhány pillantást vetnek ezekre a furcsa csodákra, ők ketten viszont az igazi ínyencek közé tartoznak, már a sokadik perc óta szemezgetnek az érdekesebbnél érdekesebb darabok közül a szemükkel. Az erszényének tartalmát egyelőre nem érzi veszélyben, tudja jól, hogy egyikre sincsen szüksége. Haszontalan, de szép dolgokra pedig ritkán költ, csak alapos megfontolás vagy egy nagyon csábos mosoly után, amit egy nagyon csábos leányzó villant rá.
Kis idő elteltével az ő szeme is rátér az apróbb részletek vizsgálatára, erre az elején még egyszerűen nem volt képes, elég volt neki annyi, hogy egyáltalán létezik ilyen páncél is, ha ezt páncélnak lehet nevezni. Egyszerű ruhának azért mégsem ruha, páncélnak viszont túl keveset takar, és láthatóan még a kíváncsi tekintetek elől sem véd. Ez valami új, valami forradalmi! Valami olyan, amit nem fog egykönnyen kiverni a fejéből.*
- Ha tapogatni is szabad. *Hümmenti, aztán ő is megnézi közelebbről a páncél felső részét. Így talán, hogy nem egy hús-vér személy viseli még nem olyan nagyon illetlen, ha nem csak a szemükkel, de a kezükkel is megvizsgálják.*
- Különleges ízlésű uraságot vagy a szobalányokat? *Kérdi teljesen ártatlanul. Véleménye szerint inkább az uraságok lennének azok, akik az ilyet kipletykálják, de ők is csak szigorúan egymás között, mondjuk a fürdőház egyik gőzfürdőjében izzadva éppen Vagy egy zártkörű bálon, ahol csak és kizárólag ilyen öltözékbe bújt lányok szolgáknak fel.*
- Mármint felpróbálni? *Kérdez vissza. Reméli, erre vonatkozott a nő kérdésre és nem másra, különben igen kellemetlen helyzet állhatna elő. A háttérben tevékenykedő kovácsmesterre sandít, mintha csak azt próbálná meg kitalálni, mit szólna az úr egy ilyen furcsa kéréshez.*
- Itt helyben nem hinném. Talán valahol máshol. Pedig szívesen öhm... szóval biztosan nagyon izgalmas látvány lenne. Kalandorként megszegném a kötelességem, ha nem nézném meg, ha egyszer alkalom nyílik rá. *Súgja vissza. A kalapálás zajában éppen csak hallani lehet a szavait, de másnak nem is kell hallania.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-30 01:10:59
Üzenet elküldve: 2015-12-30 01:10:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Fölmerül a kérdés, hogy vajon miért van ennyi minden kiállítva, miért nem viszik el a megrendelők az értékes portékákat. Egy kutyapáncél, de még a legapróbb darabok is biztosan egy vagyont érhetnek. Ezek nem csak az egyszerű kerti szerszámok, amikre Rhebosse számított. Itt bizony drága különlegességek vannak kitéve, hogy a betérők megcsodálhassák és gyönyörködhessenek bennük. Vagy, hogy megbotránkozzanak.
A furcsa páncéldarab annyira lefoglalja a figyelmét, hogy nem is tűnik fel neki, Svir milyen szemeket mereszt rá. A lányon a meglepettség és a derű vegyes érzelmei váltakoznak immár, és a kidolgozást, a díszítést kezdi csodálni mosolyogva. Igazán aprólékos munka. Nem véletlen, hiszen érzékeny pontokon támasztja meg viselője testét.*
- Az már egyszer biztos! *nevet fel futólag a férfire pillantva, majd kezét végighúzza a fémen. Hideg viselet lehet, nem vitás.*
- Gondolja? *Fura és perverz egy uraság lehet az ilyen. Igaz ami igaz, ez a két szó általában pontosan leírja az uraságokat. A lánynak meg sem fordul a fejében, hogy akár még a mellette álló, kucsmába bújt úriember is lehet, aki ilyesmire ad le rendelést. Micsoda fejet vághat a kovács, mikor hasonló tervekkel állnak elébe! Pironkodva verheti a vasat, a műhelyét máris forróbbnak érzékelvén.*
- Én azt nem tudhatom, meg kéne egyet kérdezni. *Fordul mosolyogva, felhúzott szemöldökkel Svirhez. Egy apró lélegzetvételnyi ideig csendben áll, majd leesik neki a tantusz. Hiszen ő is egy szobalány! Vagyis ha nem is pontosan szobalány, lakáj, felszolgáló, takarítónő, meg ki tudja még éppen mi ami munka akad a mágusok házában.
Szája enyhén szétnyílik, döbbenten mered a másikra, majd a döbbent arckifejezés lassan vigyorba fordul. Közelebb hajol Svirhez és incselkedően súgja oda neki.*
- Gondolja, hogy lehetne…? *Merész gondolatok ezek, de Rhebosse elég kalandvágyó egy teremtés, még ha első ránézésre a férfi talán nem is így gondolta.
Visszafordul a páncélegyütteshez és méregeti egy darabig. Talán nem is az ő mérete. És egyébként is, hűvös van már ilyen balgaságokhoz...*
*Fölmerül a kérdés, hogy vajon miért van ennyi minden kiállítva, miért nem viszik el a megrendelők az értékes portékákat. Egy kutyapáncél, de még a legapróbb darabok is biztosan egy vagyont érhetnek. Ezek nem csak az egyszerű kerti szerszámok, amikre Rhebosse számított. Itt bizony drága különlegességek vannak kitéve, hogy a betérők megcsodálhassák és gyönyörködhessenek bennük. Vagy, hogy megbotránkozzanak.
A furcsa páncéldarab annyira lefoglalja a figyelmét, hogy nem is tűnik fel neki, Svir milyen szemeket mereszt rá. A lányon a meglepettség és a derű vegyes érzelmei váltakoznak immár, és a kidolgozást, a díszítést kezdi csodálni mosolyogva. Igazán aprólékos munka. Nem véletlen, hiszen érzékeny pontokon támasztja meg viselője testét.*
- Az már egyszer biztos! *nevet fel futólag a férfire pillantva, majd kezét végighúzza a fémen. Hideg viselet lehet, nem vitás.*
- Gondolja? *Fura és perverz egy uraság lehet az ilyen. Igaz ami igaz, ez a két szó általában pontosan leírja az uraságokat. A lánynak meg sem fordul a fejében, hogy akár még a mellette álló, kucsmába bújt úriember is lehet, aki ilyesmire ad le rendelést. Micsoda fejet vághat a kovács, mikor hasonló tervekkel állnak elébe! Pironkodva verheti a vasat, a műhelyét máris forróbbnak érzékelvén.*
- Én azt nem tudhatom, meg kéne egyet kérdezni. *Fordul mosolyogva, felhúzott szemöldökkel Svirhez. Egy apró lélegzetvételnyi ideig csendben áll, majd leesik neki a tantusz. Hiszen ő is egy szobalány! Vagyis ha nem is pontosan szobalány, lakáj, felszolgáló, takarítónő, meg ki tudja még éppen mi ami munka akad a mágusok házában.
Szája enyhén szétnyílik, döbbenten mered a másikra, majd a döbbent arckifejezés lassan vigyorba fordul. Közelebb hajol Svirhez és incselkedően súgja oda neki.*
- Gondolja, hogy lehetne…? *Merész gondolatok ezek, de Rhebosse elég kalandvágyó egy teremtés, még ha első ránézésre a férfi talán nem is így gondolta.
Visszafordul a páncélegyütteshez és méregeti egy darabig. Talán nem is az ő mérete. És egyébként is, hűvös van már ilyen balgaságokhoz...*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-30 00:15:48
Üzenet elküldve: 2015-12-30 00:15:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Annyi itt a néznivaló, hogy észre sem veszik, hogy milyen kicsi helyre zsúfolták be ezt a sok mindent. Az érdekesebb, de meg nem vásárolt darabok száma bizonyára egyre csak nő, a műhelyt viszont csak nem fogják holmi kutyapáncélok és mindenfelé hajlított pengéjű fegyverek jobb kiállíthatósága miatt bővíteni. Ha majd Svir hatalmas és gazdag ember lesz, akkor biztos fenntart majd egy termet csak az ilyesmiknek, hogy annak a kellő rendje és megfelelő módja szerint mutogathassa azt a látogatóba érkező érdeklődőknek.*
- Ugye? *Csak ennyit kérdez vissza, aztán fenemód elégedett fejjel élvezi a nő reakcióját a furcsa páncélra. Természetesen tagadja, hogy bármiféle szándékosság is lett volna abban, hogy többek között ebbe a darabba is belebotlanak a mai napon, semmi köze hozzá, ő is csak most látja először.*
- Ott tényleg nem sok haszna lenne. De az is igaz, hogy rendesen megnézné mindkét fél azt, aki ilyenben merészkedik ki oda. Remek módszer a figyelem elterelésére. *Egy ideig élvezettel szemléli a páncélt és a megrökönyödött Rhebosset, aztán folytatja.*
- Bizonyosan valamelyik szokatlan ízlésű uraság csináltatta a szeretőjének, hogy ebben csigázza őt fel. Legalábbis nem hinném, hogy a szobalányoknak készült, hogy utána ebben töröljék a port. Vagy gondolja, hogy szívesen felpróbálnák? *Rhebossera sandít. A maga részéről kétli az igenlő választ, de kíváncsi a nő véleményének további részleteire a dologgal kapcsolatban.*
*Annyi itt a néznivaló, hogy észre sem veszik, hogy milyen kicsi helyre zsúfolták be ezt a sok mindent. Az érdekesebb, de meg nem vásárolt darabok száma bizonyára egyre csak nő, a műhelyt viszont csak nem fogják holmi kutyapáncélok és mindenfelé hajlított pengéjű fegyverek jobb kiállíthatósága miatt bővíteni. Ha majd Svir hatalmas és gazdag ember lesz, akkor biztos fenntart majd egy termet csak az ilyesmiknek, hogy annak a kellő rendje és megfelelő módja szerint mutogathassa azt a látogatóba érkező érdeklődőknek.*
- Ugye? *Csak ennyit kérdez vissza, aztán fenemód elégedett fejjel élvezi a nő reakcióját a furcsa páncélra. Természetesen tagadja, hogy bármiféle szándékosság is lett volna abban, hogy többek között ebbe a darabba is belebotlanak a mai napon, semmi köze hozzá, ő is csak most látja először.*
- Ott tényleg nem sok haszna lenne. De az is igaz, hogy rendesen megnézné mindkét fél azt, aki ilyenben merészkedik ki oda. Remek módszer a figyelem elterelésére. *Egy ideig élvezettel szemléli a páncélt és a megrökönyödött Rhebosset, aztán folytatja.*
- Bizonyosan valamelyik szokatlan ízlésű uraság csináltatta a szeretőjének, hogy ebben csigázza őt fel. Legalábbis nem hinném, hogy a szobalányoknak készült, hogy utána ebben töröljék a port. Vagy gondolja, hogy szívesen felpróbálnák? *Rhebossera sandít. A maga részéről kétli az igenlő választ, de kíváncsi a nő véleményének további részleteire a dologgal kapcsolatban.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-29 21:00:39
Üzenet elküldve: 2015-12-29 21:00:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Ahogyan a férfi, Rhebosse is teljesen belefeledkezik a nézelődésbe. Őt inkább az emberi formára szabott páncélzatok, meg fegyverek érdeklik. Annyi minden, megannyi értékes áru látható csak úgy kipakolva! ~Nem félnek a betörőktől?~
Lassan a mutatott páros páncélzat felé sétál és elgondolkodik, vajon milyen állatoknak készítették. Meg, hogy vajon minek? Egy csatalóra még van értelme páncélt rakni, sőt egy pónira is, hiszen az alacsonyabb fajok nem is tudnának megülni egy magas telivér paripát mikor harcba indulnak. De hogy egy kutyának, vagy bármi egyébnek miért kéne ilyesmi, arra nem tud rájönni a lány. Hacsak nem mutatóba készül csupán; ez esetben a vörös mérhetetlen sajnálatot érez szegény párák iránt, akiket nehéz vértezetben parádéztatnak mindenféle nyomósabb indok nélkül, saját szórakozásra. Hallott már róla, hogy léteznek versenyek is, ahol mindenki bemutatja a kis kedvencét, meg hogy milyen trükköket tud. Meglehet lovagi tornákat is rendeznek a kis négylábúaknak, és ahhoz kell ez a cicoma.*
- Azt kérdeztem keresünk-e val… *válaszolna a korábbi kérdésre, de közben tekintete a mutatott darabra csúszik és hirtelen el is áll a szava attól amit lát.*
- Nos… *köszörüli meg a torkát.* Azt… Azt hiszem, ennek nem… Nem sok hasznát venni a csatatéren. *fejét oldalra fordítja, úgy próbálja megérteni, mégis kinek jutna eszébe egy ilyen… együttest elkészíttetni, vagy elkészíteni. Ha bárki ezt fölveszi, a létfontosságú szervei kivétel nélkül veszélynek vannak kitéve. ~Talán valamit még rá kéne venni? Valami páncéltunikát?~ Morfondírozik a lány, de az ötlet valószínűtlennek tűnik.*
- Én nem… Nem hiszem, hogy valami kényelmes. *Vált nézést a másik oldalra döntve fejét. Nehezen találja a szavakat, igencsak mély hatást gyakorol rá a különleges darab. A férfinek igaza volt, tényleg lehet érdekességeket találni. Furcsaságokat.*
*Ahogyan a férfi, Rhebosse is teljesen belefeledkezik a nézelődésbe. Őt inkább az emberi formára szabott páncélzatok, meg fegyverek érdeklik. Annyi minden, megannyi értékes áru látható csak úgy kipakolva! ~Nem félnek a betörőktől?~
Lassan a mutatott páros páncélzat felé sétál és elgondolkodik, vajon milyen állatoknak készítették. Meg, hogy vajon minek? Egy csatalóra még van értelme páncélt rakni, sőt egy pónira is, hiszen az alacsonyabb fajok nem is tudnának megülni egy magas telivér paripát mikor harcba indulnak. De hogy egy kutyának, vagy bármi egyébnek miért kéne ilyesmi, arra nem tud rájönni a lány. Hacsak nem mutatóba készül csupán; ez esetben a vörös mérhetetlen sajnálatot érez szegény párák iránt, akiket nehéz vértezetben parádéztatnak mindenféle nyomósabb indok nélkül, saját szórakozásra. Hallott már róla, hogy léteznek versenyek is, ahol mindenki bemutatja a kis kedvencét, meg hogy milyen trükköket tud. Meglehet lovagi tornákat is rendeznek a kis négylábúaknak, és ahhoz kell ez a cicoma.*
- Azt kérdeztem keresünk-e val… *válaszolna a korábbi kérdésre, de közben tekintete a mutatott darabra csúszik és hirtelen el is áll a szava attól amit lát.*
- Nos… *köszörüli meg a torkát.* Azt… Azt hiszem, ennek nem… Nem sok hasznát venni a csatatéren. *fejét oldalra fordítja, úgy próbálja megérteni, mégis kinek jutna eszébe egy ilyen… együttest elkészíttetni, vagy elkészíteni. Ha bárki ezt fölveszi, a létfontosságú szervei kivétel nélkül veszélynek vannak kitéve. ~Talán valamit még rá kéne venni? Valami páncéltunikát?~ Morfondírozik a lány, de az ötlet valószínűtlennek tűnik.*
- Én nem… Nem hiszem, hogy valami kényelmes. *Vált nézést a másik oldalra döntve fejét. Nehezen találja a szavakat, igencsak mély hatást gyakorol rá a különleges darab. A férfinek igaza volt, tényleg lehet érdekességeket találni. Furcsaságokat.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-29 18:49:02
Üzenet elküldve: 2015-12-29 18:49:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Ha az első részen még nem is láttak igazi különlegességeket, már itt is feltűnhet – és fel is tűnik – nekik, hogy nem csak fegyverek és páncélok alkotják a kovácsműhely kínálatát. De attól még, mert valami nem fegyver vagy páncél egy kovácsműhelyben még nem lesz rögtön különleges, ahogy attól sem veszti el a különlegességet, hogy a fentebb említett két kovácsáru valamelyike.
Menet közben a háta mögé pillant, hogy tudja, melyik kovácsárukon csodálkozik éppen Rhebosse. Valljuk be, van mit nézni még a külső részeken is, ott, ahol Svir van pedig már-már sok is a nézni, vizsgálni való különlegesség. Példának okáért nagyon jót mulat, amikor a csatalovakra készített vértek mellett meglátja először a pónik, majd a lovakkal egyáltalán semmiféle rokonságon nem mutató állatok páncéljait is. A kutyákra készült még hagyján, de a macskákra szabott, nagyon díszes, drágakövekkel is kirakott darabot már igazán túlzásnak tartja.*
- Hogy mi? *Kérdez vissza. Kicsit elkalandozott, de ennyi érdekes portéka láttán ez nem is csoda. Azt is nehéz megállni, hogy ne próbálja ki egyiket-másikat, ahogy Rhebosse is nézegetni kezdte azt a kesztyűt. Igaz, a pónipáncél kipróbálására azért olyan nagyon nem nagy a kísértés.*
- Szinte biztos vagyok, hogy azokat Moonxylwery úrnő csináltatta a két kedvencének. *Jegyzi meg Rhebossenak két nagyobbacska, de a pónik páncéljainál kisebb darabra mutatva.*
- Azt viszont el nem tudom képzelni, ki készíttethette. *Mondja elkerekedett szemekkel egy páncélnak kinéző, de nagyon keveset takaró darabra mutatva. Olyasmi, mint az itt szintén kiállított erényövek és a szó legszorosabb értelmében vett mellvértek kombinációja.*
*Ha az első részen még nem is láttak igazi különlegességeket, már itt is feltűnhet – és fel is tűnik – nekik, hogy nem csak fegyverek és páncélok alkotják a kovácsműhely kínálatát. De attól még, mert valami nem fegyver vagy páncél egy kovácsműhelyben még nem lesz rögtön különleges, ahogy attól sem veszti el a különlegességet, hogy a fentebb említett két kovácsáru valamelyike.
Menet közben a háta mögé pillant, hogy tudja, melyik kovácsárukon csodálkozik éppen Rhebosse. Valljuk be, van mit nézni még a külső részeken is, ott, ahol Svir van pedig már-már sok is a nézni, vizsgálni való különlegesség. Példának okáért nagyon jót mulat, amikor a csatalovakra készített vértek mellett meglátja először a pónik, majd a lovakkal egyáltalán semmiféle rokonságon nem mutató állatok páncéljait is. A kutyákra készült még hagyján, de a macskákra szabott, nagyon díszes, drágakövekkel is kirakott darabot már igazán túlzásnak tartja.*
- Hogy mi? *Kérdez vissza. Kicsit elkalandozott, de ennyi érdekes portéka láttán ez nem is csoda. Azt is nehéz megállni, hogy ne próbálja ki egyiket-másikat, ahogy Rhebosse is nézegetni kezdte azt a kesztyűt. Igaz, a pónipáncél kipróbálására azért olyan nagyon nem nagy a kísértés.*
- Szinte biztos vagyok, hogy azokat Moonxylwery úrnő csináltatta a két kedvencének. *Jegyzi meg Rhebossenak két nagyobbacska, de a pónik páncéljainál kisebb darabra mutatva.*
- Azt viszont el nem tudom képzelni, ki készíttethette. *Mondja elkerekedett szemekkel egy páncélnak kinéző, de nagyon keveset takaró darabra mutatva. Olyasmi, mint az itt szintén kiállított erényövek és a szó legszorosabb értelmében vett mellvértek kombinációja.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-29 16:13:44
Üzenet elküldve: 2015-12-29 16:13:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Felderítés //
* A barbár viszonylag gyorsan rálel a kovácsműhelyre. Talán a józan ész, talán az álom vezéreli, hogy most félretéve a büszkeséget, valamilyen vértet vásároljon magának. Természetesen nem fog vaskos vasakat magára aggatni, azt meghagyja a pöffeszkedő lovagoknak. Szemei megakadnak a falra kiakasztott fegyvereken. Kardok, bárdok és lándzsák. Mind remekül sikerült, legalábbis a barbár szerint. Ekkor éri a hang a háta mögül. Megperdülve egy hozzá képest alacsony, ám jókötésű férfit lát, kovácskötényben. Rövid, ám annál lényegretörőbb megbeszélés következik, aminek a végén a kovács egy igen érdekes, valamilyen vastagbőrű bőréből készített mellvértet ajánl, aminek természetesen hátrésze is van. Kriag végül rábólint a dologra, ám várnia kell, mert a vértet még hozzá kell mérni. A hacos szerencséjére akad egy, amely alá még fel is tud öltözni. Kriag elégedetten teszi le a kellő mennyiségű aranyat, majd távozik. *
* A barbár viszonylag gyorsan rálel a kovácsműhelyre. Talán a józan ész, talán az álom vezéreli, hogy most félretéve a büszkeséget, valamilyen vértet vásároljon magának. Természetesen nem fog vaskos vasakat magára aggatni, azt meghagyja a pöffeszkedő lovagoknak. Szemei megakadnak a falra kiakasztott fegyvereken. Kardok, bárdok és lándzsák. Mind remekül sikerült, legalábbis a barbár szerint. Ekkor éri a hang a háta mögül. Megperdülve egy hozzá képest alacsony, ám jókötésű férfit lát, kovácskötényben. Rövid, ám annál lényegretörőbb megbeszélés következik, aminek a végén a kovács egy igen érdekes, valamilyen vastagbőrű bőréből készített mellvértet ajánl, aminek természetesen hátrésze is van. Kriag végül rábólint a dologra, ám várnia kell, mert a vértet még hozzá kell mérni. A hacos szerencséjére akad egy, amely alá még fel is tud öltözni. Kriag elégedetten teszi le a kellő mennyiségű aranyat, majd távozik. *
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:00:59
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:00:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A lány újra bólint. Egy kovács nem csak fegyverkészítéssel foglalkozik, rengeteg más dologgal is. Vegyük például a korábban említett szerszámokat. Aztán ott vannak a patkók is. Arthenioron belül is rengeteg lovat látni, és aki el szándékozik utazni a városból, az is jobb, ha beszerez egy megbízható hátast. A lószerszámok készítése biztosan jó üzlet. Arról is hallott már a lány, hogy némely mesterember gyönyörű dísztárgyakat, kerítéseket készít. Persze busás áron, de azért szívesen megnézne egyet-kettőt ezekből a különlegességekből. Vajon Svir is erre gondol?
Csak néhány pillanata adódik, hogy körülnézzen a különleges fegyverek által díszített előtérben. Van bent jó pár fejsze meg kard és Rhebosse eltöpreng, vajon használva is voltak-e a falon lógó remekművek, vagy csak a mester keze munkáját hirdetik.
Mielőtt Svir ott hagyhatná a díszes kiállítóterem elejében, utána is siet. Ez az egész nagyon a férfire vall. Csakis a különlegessel éri be.*
- Esetleg keresünk valami konkrétat? *Érdeklődik, miközben elhaladnak egy díszes páncéling mellett. Hozzá illó páncélkesztyű hever a vállán. Rhebosse egy pillanatra fölkapja, nézegeti a nehéz darabot amely egyértelműen egy nagyobb tenyérre lett méretezve, mint amilyen neki van. Majd vissza is hajítja, mielőtt bárki rajtakapná.*
*A lány újra bólint. Egy kovács nem csak fegyverkészítéssel foglalkozik, rengeteg más dologgal is. Vegyük például a korábban említett szerszámokat. Aztán ott vannak a patkók is. Arthenioron belül is rengeteg lovat látni, és aki el szándékozik utazni a városból, az is jobb, ha beszerez egy megbízható hátast. A lószerszámok készítése biztosan jó üzlet. Arról is hallott már a lány, hogy némely mesterember gyönyörű dísztárgyakat, kerítéseket készít. Persze busás áron, de azért szívesen megnézne egyet-kettőt ezekből a különlegességekből. Vajon Svir is erre gondol?
Csak néhány pillanata adódik, hogy körülnézzen a különleges fegyverek által díszített előtérben. Van bent jó pár fejsze meg kard és Rhebosse eltöpreng, vajon használva is voltak-e a falon lógó remekművek, vagy csak a mester keze munkáját hirdetik.
Mielőtt Svir ott hagyhatná a díszes kiállítóterem elejében, utána is siet. Ez az egész nagyon a férfire vall. Csakis a különlegessel éri be.*
- Esetleg keresünk valami konkrétat? *Érdeklődik, miközben elhaladnak egy díszes páncéling mellett. Hozzá illó páncélkesztyű hever a vállán. Rhebosse egy pillanatra fölkapja, nézegeti a nehéz darabot amely egyértelműen egy nagyobb tenyérre lett méretezve, mint amilyen neki van. Majd vissza is hajítja, mielőtt bárki rajtakapná.*
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 21:35:45
Üzenet elküldve: 2015-12-26 21:35:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Van rosszabb is ugyan a kakukkfű ízű halálnál – a büdös sajtos vagy romlott halas például – de tényleg elég szörnyű így is ahhoz, hogy senkinek se kívánja. Elég szemtelen dolog is, hogy ott az íz, de csak az íz és semmi más, semmi tényleg ehető. Rémes lehet pont így éhenhalni.*
- Biztosan vannak portékáik a kard-pajzs-sisak-páncél vonalon túl is. Különleges fegyverek, különleges vértek, ilyesmik. Igazi ínyenceknek, gondolom. *Ha van is konkrét tudomása ilyesmikről, akkor sem mondja, inkább úgy tesz, mint aki csak hallott ezt-azt és természeténél fogva rémesen kíváncsi lévén most mindenképpen a dolgok végére szeretne járni. Befelé menet maga elé engedi Rhebosset, itt tényleg nem kell attól félni, hogy egy baltát állítanak az arcukba.*
- Lássuk csak, talán ott hátul találunk egyet s mást. *Mondja, miután az első néhány pillantása semmi érdekeset, semmi a figyelmükre méltót nem talál a bejárathoz közeli pultok portékái között.*
*Van rosszabb is ugyan a kakukkfű ízű halálnál – a büdös sajtos vagy romlott halas például – de tényleg elég szörnyű így is ahhoz, hogy senkinek se kívánja. Elég szemtelen dolog is, hogy ott az íz, de csak az íz és semmi más, semmi tényleg ehető. Rémes lehet pont így éhenhalni.*
- Biztosan vannak portékáik a kard-pajzs-sisak-páncél vonalon túl is. Különleges fegyverek, különleges vértek, ilyesmik. Igazi ínyenceknek, gondolom. *Ha van is konkrét tudomása ilyesmikről, akkor sem mondja, inkább úgy tesz, mint aki csak hallott ezt-azt és természeténél fogva rémesen kíváncsi lévén most mindenképpen a dolgok végére szeretne járni. Befelé menet maga elé engedi Rhebosset, itt tényleg nem kell attól félni, hogy egy baltát állítanak az arcukba.*
- Lássuk csak, talán ott hátul találunk egyet s mást. *Mondja, miután az első néhány pillantása semmi érdekeset, semmi a figyelmükre méltót nem talál a bejárathoz közeli pultok portékái között.*
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:59:50
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:59:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Maga is tud számtalan szebb halálnemet az éhenhalás helyett. És ha már ízt is kérhet hozzá, korántsem kakukkfűvel menne a túlvilágra. Talán inkább valamiféle gyümölcsöt választana. Vagy netán mézet, úgy igazán édes volna a halál.
A férfivel oldalán battyog a Kovácsműhely felé.*
- Különlegességeket? *Kérdez vissza. Nem tudja elképzelni, hogy az évszak miben befolyásolná a kovácsokat. Talán jó időben a népek többet szeretnek csatázni és jobban fogy a hosszúkard. Esetleg a parasztoknak mindenféle időszaknak megfelelő szerszámokat és földművelőeszközöket kínálnak akciósan. De hogy vajon télen mi a sláger-áru, arról fogalma sincs a vörösnek.
Mikor odaérnek az épülethez, Rhebosse leválik Svir karjáról és ha csak a férfi nem siet előre, benyit a vékony faajtón. A karavánpihenőben szívesebben haladt mögötte, hiszen teljesen ismeretlen volt számára a terep. És valljuk be, veszélyes is. Néha még mindig furcsa érzés fogja el, ha a Hermelin kidobólegényeinek tekintete eszébe jut. Artheniorban azonban sokkal magabiztosabban mozog a lány, így félelem nélkül lép be a Kovácsműhelybe. Pedig közel s távol itt található a legnagyobb felhalmozott fegyvermennyiség, szóval ha valaki esetleg az életére akarna törni, itt ezernyi ötletet meríthetne hozzá. A lány szerencséjére nem tudhat magának olyan ellenségeket, akik arra vetemednének, hogy egy ilyen helyen lesben állva várjanak rá.*
*Maga is tud számtalan szebb halálnemet az éhenhalás helyett. És ha már ízt is kérhet hozzá, korántsem kakukkfűvel menne a túlvilágra. Talán inkább valamiféle gyümölcsöt választana. Vagy netán mézet, úgy igazán édes volna a halál.
A férfivel oldalán battyog a Kovácsműhely felé.*
- Különlegességeket? *Kérdez vissza. Nem tudja elképzelni, hogy az évszak miben befolyásolná a kovácsokat. Talán jó időben a népek többet szeretnek csatázni és jobban fogy a hosszúkard. Esetleg a parasztoknak mindenféle időszaknak megfelelő szerszámokat és földművelőeszközöket kínálnak akciósan. De hogy vajon télen mi a sláger-áru, arról fogalma sincs a vörösnek.
Mikor odaérnek az épülethez, Rhebosse leválik Svir karjáról és ha csak a férfi nem siet előre, benyit a vékony faajtón. A karavánpihenőben szívesebben haladt mögötte, hiszen teljesen ismeretlen volt számára a terep. És valljuk be, veszélyes is. Néha még mindig furcsa érzés fogja el, ha a Hermelin kidobólegényeinek tekintete eszébe jut. Artheniorban azonban sokkal magabiztosabban mozog a lány, így félelem nélkül lép be a Kovácsműhelybe. Pedig közel s távol itt található a legnagyobb felhalmozott fegyvermennyiség, szóval ha valaki esetleg az életére akarna törni, itt ezernyi ötletet meríthetne hozzá. A lány szerencséjére nem tudhat magának olyan ellenségeket, akik arra vetemednének, hogy egy ilyen helyen lesben állva várjanak rá.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:27:58
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:27:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*A két penge éles csendülése mintha éket vert volna a koponyájába. Az érzés kiül a képére is, utólag már bármennyire is tenne ellene. Megrázza a fejét, mint egy betalált maflás után, de határozottan nem tetszik neki, amit hall. Mindazonáltal le kell nyelnie a tényt, hogy a nősténynek igaza van. Ha szigorúan vesszük, minden joga megvolna egy plusz napot felszámoljon. Az igazság viszont egy hím önérzetével szemben nem mindig elég. Bár Kharasshi szeme néhány zavart pislantásra rebben, mégis saját védelmére kel.*
- Most sem vagyok kevesebb, mint máskor *szisszeni.* - A fejfájásom meg a saját ügyem.
*Bárhogy próbálkozik, nem úgy tűnik, hogy ki tudja húzni magát. És mint a pórázon rángatott eb, mikor a gazdája kezébe mar, ő is pánik szülte ellenállásban támaszt ki a kérdezősködéssel szemben.*
- Megmondtam! Jól vagyok *vicsorít a nőstényre. A fakó szemekben féktelen indulat lobban, de csak egy pillanatra, mert Kharasshi horkanva fordul el és leszegett fejjel morog tovább.* - Mit kell ennyit lovagolni egy kis másnaposságon... *Persze tudja jól, hogy túl messzire ment és hogy most nincs abban a helyzetben, hogy ellenálljon. Meg-megfeszülő állkapcsa árulkodik róla, hogy mennyire sarokba szorítva érzi magát. Hiába próbál úgy tenni, mint aki csak nézelődik és a "hitvány" portékán háborog.
Nagyon szeretné, ha a nőstény most egyszerűen sarkon fordulna és kifelé venné az irányt, hogy kisomfordálhasson a nyomában anélkül, hogy rá kellene néznie. A szentségit is! Most átkozottul jó volna egy nyelet pálinka!*
*A két penge éles csendülése mintha éket vert volna a koponyájába. Az érzés kiül a képére is, utólag már bármennyire is tenne ellene. Megrázza a fejét, mint egy betalált maflás után, de határozottan nem tetszik neki, amit hall. Mindazonáltal le kell nyelnie a tényt, hogy a nősténynek igaza van. Ha szigorúan vesszük, minden joga megvolna egy plusz napot felszámoljon. Az igazság viszont egy hím önérzetével szemben nem mindig elég. Bár Kharasshi szeme néhány zavart pislantásra rebben, mégis saját védelmére kel.*
- Most sem vagyok kevesebb, mint máskor *szisszeni.* - A fejfájásom meg a saját ügyem.
*Bárhogy próbálkozik, nem úgy tűnik, hogy ki tudja húzni magát. És mint a pórázon rángatott eb, mikor a gazdája kezébe mar, ő is pánik szülte ellenállásban támaszt ki a kérdezősködéssel szemben.*
- Megmondtam! Jól vagyok *vicsorít a nőstényre. A fakó szemekben féktelen indulat lobban, de csak egy pillanatra, mert Kharasshi horkanva fordul el és leszegett fejjel morog tovább.* - Mit kell ennyit lovagolni egy kis másnaposságon... *Persze tudja jól, hogy túl messzire ment és hogy most nincs abban a helyzetben, hogy ellenálljon. Meg-megfeszülő állkapcsa árulkodik róla, hogy mennyire sarokba szorítva érzi magát. Hiába próbál úgy tenni, mint aki csak nézelődik és a "hitvány" portékán háborog.
Nagyon szeretné, ha a nőstény most egyszerűen sarkon fordulna és kifelé venné az irányt, hogy kisomfordálhasson a nyomában anélkül, hogy rá kellene néznie. A szentségit is! Most átkozottul jó volna egy nyelet pálinka!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073