Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-02-19 19:46:06
Üzenet elküldve: 2013-02-19 19:46:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Bellgaraf, hála igencsak változékony hangulatának, már újra kedélyes állapotban van. Igaz, hogy egy pillanat alatt dühbe jön, de ugyanolyan gyorsan el is felejti a dolgot. Ha szeeméből nem is, de viselkedéséből eltünik a jegesség, és szakértelemmel próbálgatja a fegyvereket. Kipróbál öt hosszúkardot, és nagyon jól elvan, azzal, hogy hibáikat, és erényeikte ecseteli amkovácsnak, aki erre kedélyes beszélgetésbe kezd vele, a jó acél tulajdonságairól, és az előnyös kardformáról. Bellgarafnak, csak nakkor esik le, hogy a tündérnek vesznek fegyvert, szóval a tőrök felé tereli a támát, és ki is próbál párat. Könnyed mozdulattal forgatja meg az egyiket ujjai között, majd 10 méterről az asztallapba hajítja.*
- Ez tökéletes lesz, kis utitársamnak.
*Int a kovácsnak fejével a tündér felé, aki erre, rámosolyog a tücőre.*
- Neked, de csak most, csak neked, fél áron odaadom.
-Közli nagyvonaluan a kovács. bellgaraf, ugyan nagyon nehezen állja meg, hogy újra dühbe ne guruljon az önteltség láttán, de végül úgy dönt, hogy inkább lenyeli dühét, és spórol. Kifizeti az összeget, majd egy elköszönés kíséretében kilép a műhelyből.*
- Meggondoltam megem, ha nioncs ellenedre, akár most is mehetünk kirándulni.
*Közli, mivel igencsak megkedvetlte Loriner társaságát, és nem akar lemondani róla. Hisz amúgy is nagyon unatkozott, a mágia-tanulás meg ráér.*
- Ez tökéletes lesz, kis utitársamnak.
*Int a kovácsnak fejével a tündér felé, aki erre, rámosolyog a tücőre.*
- Neked, de csak most, csak neked, fél áron odaadom.
-Közli nagyvonaluan a kovács. bellgaraf, ugyan nagyon nehezen állja meg, hogy újra dühbe ne guruljon az önteltség láttán, de végül úgy dönt, hogy inkább lenyeli dühét, és spórol. Kifizeti az összeget, majd egy elköszönés kíséretében kilép a műhelyből.*
- Meggondoltam megem, ha nioncs ellenedre, akár most is mehetünk kirándulni.
*Közli, mivel igencsak megkedvetlte Loriner társaságát, és nem akar lemondani róla. Hisz amúgy is nagyon unatkozott, a mágia-tanulás meg ráér.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-02-19 18:09:06
Üzenet elküldve: 2013-02-19 18:09:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Fellélegzik, amint kikerülnek a tömegből. Sosem szerette, ha sok lény közé kell bezsúfolódnia. Megkönnyebbül, mikor beérnek a kovácshoz. Igaz, hogy ott is vannak mindenféle lények, de közel sem annyian, mint a piactéren. Lassan néz körbe, mindent és mindenkit szemügyre vesz jó alaposan. Várja, hogy a férfi mit fog tenni. Újra a jeges pillantás ül az arcán, nem úgy mint a piactéren. Azt az oldalát nem akarta megismerni. A dühös, bármire képes oldalát. Kirázta tőle a hideg. Egy pillanatig elgondolkozott azon, hogy milyen lehet annak, akit nem kedvel. Biztosan nem kellemes, hogy folyton a szúrós, dühös pillantását mereszti felé. Ha ilyen kis dolgoktól dühbe gurul, el sem tudja képzelni, milyen reakciót válthat ki belőle egy komolyabb dolog. Nem akarja megtapasztalni. Azért kíváncsiságból megnézné, milyen harc közben. Biztos benne, hogy az erdőben lesz majd alkalma megtapasztalni.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-25 00:03:16
Üzenet elküldve: 2013-01-25 00:03:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem ide tartott. Teljesen biztos benne, hogy ez a hely a legkevésbé sem képes ősszpontosításra késztetni zaklatott elméjét, ám mint vérből, fémből és fájdalomból gyúrt élőlény, képtelen ellenállni a pengék édes csábításának.
A Kovácsműhely pont olyan, mint amilyennek kölyökként elképzelte. A sötétbőrű kis koldusfattyat eszük ágába sem volt beengedni e helyre annakidején. Mindig csak kívülről figyelhete az épületet, s az érkezők reményteli, majd a távozók elégedett arcát. Maguk a vonások nem ragadtak meg benne, pusztán egy érzés. Egy érzés, hogy ez a hely boldogságot rejt, kielégülést, túlmisztifikált titkokat. Egy épület, melybe egykor jobban vágyott, mint bárhova máshova a világon, s hiába próbált újra és újra beosonni, sosem járt sikerrel.
Most, amint belép a Kovácsműhely rejtekébe, furcsa érzés keríti hatalmába. Még benne van a gyerekkori tartózkodás, izmai ugrásra készen megfeszülnek, mintha csak a mester haragjára várna. Egy teljes percig is áll az ajtóban, míg megtalálja egy idegen tekintet. Az inas... ki más is lehetne? A mester arcát igen jól megjegyezte, ám az inas örökké változó, mint az időjárás. Sokan akarják e helyen eltanulni a mesterség fortélyait, ám csak az örökösök láthatnak bele a valódi rejtelmekbe. Vajon ezúttal a mester fiához van szerencséje?
Az inas kérdésére, hogy miben segíthet, a pulthoz sétál és lerakja matt fekete fegyvereit.*
- Mit gondol, jóapja meg tudná edzeni ezeket?
*A fiú a pengékre pillant és hozzáértő szemekkel kezdi vizsgálni őket. A hím ezek szerint jól tippelt, a kölyök valóban a mester leszármazottja.*
- Nem hiszem, hogy lehet rajtuk segíteni. Igencsak elhasználódtak.
*A mélységi ösztönösen megbízik a másik szavaiban annak ellenére, hogy amaz ember. Van olyan tudás, melynek pusztán birtoklási joga is nemes szintre emel bizonyos élőket. Az inas esete pontosan ebbe a kategóriába tartozik.*
- Ez esetben el tudná készíteni ezek pontos másolatát? Masszívabb kiadásban?
*A fiú homlokráncolva szemléli a pengéket. Láthatóan tüzetesen megvizsgálja magának a beléjük vésett karcolatokat, a markolatot, a penge anyagát.*
- Ragaszkodik ahhoz, hogy feketék legyenek?
- Mindenképpen.
*Bólintás, további vizslatás és halk hümmögés a válasz. Csak eztán emeli fel tekintetét a pengékről, s találkozik a ragadozószerű pillantással. Ha vissza is akarta utasítani a kérést, azok a szemek kétségkívül meggyőzték ennek ellenkezőjéről. Bölcs választás.*
- Jöjjön vissza néhány nap múlva. Atyám jelenleg gyengélkedik, ám minden bizonnyal elfogadja majd a megbízást.
*A hím enyhén biccent, majd visszaveszi fegyvereit és az övére csatolja őket.*
- Használhatnám a hátsó ajtót?
*A „Természetesen” az egyetlen válasz, mit elfogadhatónak ítélt meg, s - mit adaz ég - pontosan azt is kapta, amit várt. Távoztában pillantása lomhán kíséri régi nemzedékek áldozatos munkáit, ám végül eltűnik a Kovácsműhely gyomrában, egyetlen céllal: az erdő felé.*
A Kovácsműhely pont olyan, mint amilyennek kölyökként elképzelte. A sötétbőrű kis koldusfattyat eszük ágába sem volt beengedni e helyre annakidején. Mindig csak kívülről figyelhete az épületet, s az érkezők reményteli, majd a távozók elégedett arcát. Maguk a vonások nem ragadtak meg benne, pusztán egy érzés. Egy érzés, hogy ez a hely boldogságot rejt, kielégülést, túlmisztifikált titkokat. Egy épület, melybe egykor jobban vágyott, mint bárhova máshova a világon, s hiába próbált újra és újra beosonni, sosem járt sikerrel.
Most, amint belép a Kovácsműhely rejtekébe, furcsa érzés keríti hatalmába. Még benne van a gyerekkori tartózkodás, izmai ugrásra készen megfeszülnek, mintha csak a mester haragjára várna. Egy teljes percig is áll az ajtóban, míg megtalálja egy idegen tekintet. Az inas... ki más is lehetne? A mester arcát igen jól megjegyezte, ám az inas örökké változó, mint az időjárás. Sokan akarják e helyen eltanulni a mesterség fortélyait, ám csak az örökösök láthatnak bele a valódi rejtelmekbe. Vajon ezúttal a mester fiához van szerencséje?
Az inas kérdésére, hogy miben segíthet, a pulthoz sétál és lerakja matt fekete fegyvereit.*
- Mit gondol, jóapja meg tudná edzeni ezeket?
*A fiú a pengékre pillant és hozzáértő szemekkel kezdi vizsgálni őket. A hím ezek szerint jól tippelt, a kölyök valóban a mester leszármazottja.*
- Nem hiszem, hogy lehet rajtuk segíteni. Igencsak elhasználódtak.
*A mélységi ösztönösen megbízik a másik szavaiban annak ellenére, hogy amaz ember. Van olyan tudás, melynek pusztán birtoklási joga is nemes szintre emel bizonyos élőket. Az inas esete pontosan ebbe a kategóriába tartozik.*
- Ez esetben el tudná készíteni ezek pontos másolatát? Masszívabb kiadásban?
*A fiú homlokráncolva szemléli a pengéket. Láthatóan tüzetesen megvizsgálja magának a beléjük vésett karcolatokat, a markolatot, a penge anyagát.*
- Ragaszkodik ahhoz, hogy feketék legyenek?
- Mindenképpen.
*Bólintás, további vizslatás és halk hümmögés a válasz. Csak eztán emeli fel tekintetét a pengékről, s találkozik a ragadozószerű pillantással. Ha vissza is akarta utasítani a kérést, azok a szemek kétségkívül meggyőzték ennek ellenkezőjéről. Bölcs választás.*
- Jöjjön vissza néhány nap múlva. Atyám jelenleg gyengélkedik, ám minden bizonnyal elfogadja majd a megbízást.
*A hím enyhén biccent, majd visszaveszi fegyvereit és az övére csatolja őket.*
- Használhatnám a hátsó ajtót?
*A „Természetesen” az egyetlen válasz, mit elfogadhatónak ítélt meg, s - mit adaz ég - pontosan azt is kapta, amit várt. Távoztában pillantása lomhán kíséri régi nemzedékek áldozatos munkáit, ám végül eltűnik a Kovácsműhely gyomrában, egyetlen céllal: az erdő felé.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-23 16:43:57
Üzenet elküldve: 2013-01-23 16:43:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
* A piacon vett új szerzeményével tart a Pegazus felé, de ha már itt jár, akkor útba ejti a kovácsműhelyt is. Egyetlen fegyvere egy kis tőr csorbát szenvedett a múltkoriban, és ki kell javíttassa; reméli nem kerül sokba. Szerencsére a kovácsműhely itt van a piac szomszédságában, így csak pár lépés az egész.*
-Jó napot! - *köszön amint belép, majd vagy a kovácsnak vagy az inasnak, attól függ ki van a műhelyben, előadja az érkezésének okát. Sőt nemcsak előadja, hanem mutatja is a kicsorbult tőrt, majd várakozva tekint a mesterre, vajon mennyibe kerül majd neki ez a látogatás?
-Megéri megjavíttatni, vagy inkább vegyek újat? - *kérdezi. Pedig nem szívesen válna meg a jól bevált kis tőrtől, amit szinte családtagnak tekint már.*
-Sajnos hölgyem, inkább vegyen újat. - *adják vissza neki a kis tőrt. *
-Elég ócska a pengéje, nem éri meg a munkát. - *magyarázza
a mester. Elszomorodva lép ki a műhely ajtaján, hogy valahol akkor szerezzen egy újabb tőrt magának.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.23 18:17:07, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
-Jó napot! - *köszön amint belép, majd vagy a kovácsnak vagy az inasnak, attól függ ki van a műhelyben, előadja az érkezésének okát. Sőt nemcsak előadja, hanem mutatja is a kicsorbult tőrt, majd várakozva tekint a mesterre, vajon mennyibe kerül majd neki ez a látogatás?
-Megéri megjavíttatni, vagy inkább vegyek újat? - *kérdezi. Pedig nem szívesen válna meg a jól bevált kis tőrtől, amit szinte családtagnak tekint már.*
-Sajnos hölgyem, inkább vegyen újat. - *adják vissza neki a kis tőrt. *
-Elég ócska a pengéje, nem éri meg a munkát. - *magyarázza
a mester. Elszomorodva lép ki a műhely ajtaján, hogy valahol akkor szerezzen egy újabb tőrt magának.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.23 18:17:07, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:03:23
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:03:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácsműhely, az kovácsműhely. Nem kedves a szívének sehogyan sem. Meleg büdös párás levegő, szinte fojtogatón öleli rögtön körbe, mintha meg akarná bénítani, hogy ne tudjon szabadon futni, haladni repülni vagy szökkenni.*
-Milyen rémes egy hely.*Nyögi fuldokolva a melegtől. Próbál nagyokat lélegezni, de ez egyáltalán nem könnyű, mintha a levegő, amit beszív, meg akarná gyújtani a tüdejét. Úgy érzi itt rövid lesz a tartózkodása, amúgy sem nagyon érdekli a kovácsműhely. Sejtése szerinte valami térre kell érkeznie, legalábbis valami olyannak tűnik innen a félhomályból.*
- Viszlát. *Köszön el a kovácstól, meg az inasától, majd sietve távozik.*
-Milyen rémes egy hely.*Nyögi fuldokolva a melegtől. Próbál nagyokat lélegezni, de ez egyáltalán nem könnyű, mintha a levegő, amit beszív, meg akarná gyújtani a tüdejét. Úgy érzi itt rövid lesz a tartózkodása, amúgy sem nagyon érdekli a kovácsműhely. Sejtése szerinte valami térre kell érkeznie, legalábbis valami olyannak tűnik innen a félhomályból.*
- Viszlát. *Köszön el a kovácstól, meg az inasától, majd sietve távozik.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-20 09:25:01
Üzenet elküldve: 2013-01-20 09:25:01
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Rather szépen kényelmesen sétál el a kovácsműhely mellett. A kovács kint ül, bizakodóan néz Rathelre, mint a macska, aki már rég nem fogott egeret, és most elé került egy szép nagy példány. Bezzeg ha tudná, mennyi pénze van Rathelnek, akkor korántsem lenne ilyen bizakodó. Hát még ha tudná, hogy nincs szándékában fegyvert, páncélt, vagy akármilyen eszközt kovácsoltatni. Viszont az, hogy továbbhalad el a kunyhó mellett, ügyet sem vetve a kovácsra, az felér egy igazi, keserű csalódással.
~ Erre sem járhat gyakran ember, ha ennyire buzgó reményt táplál benne minden erre tévedő lélek ~
Persze ha most más jött volna erre, könnyen lehet, hogy odasétált volna a kovácshoz, fegyvert csináltatott volna, hozzá egy szép páncélt, és a kovácsnak máris meglenne erre a hónapra a betevője. De még ha nem is csináltat fegyvert, legalább vidáman és üdén üdvözölte volna a mester urat, majd szomorkás hangon közölte volna, hogy sajnos most nincs szüksége semmilyen eszközre. De nem más járt erre, hanem Rathel, aki nem csak hogy nem vásárolt semmit (ami még érthető is, hiszen honnan lenne pénze drága eszközökre?), de még egy derűs köszönésre, vagy pillantásra sem futotta tőle, ahogy általában. Szinte tudomást sem vett a kovácsról, azon kívül, hogy felmérte, hogy ott ül egy férfi. Ennyi volt minden, amit abban a pillanatban gondolt, s még most sem érzi magát emiatt rosszul, pedig rég elhagyta már a műhelyet.*
~ Erre sem járhat gyakran ember, ha ennyire buzgó reményt táplál benne minden erre tévedő lélek ~
Persze ha most más jött volna erre, könnyen lehet, hogy odasétált volna a kovácshoz, fegyvert csináltatott volna, hozzá egy szép páncélt, és a kovácsnak máris meglenne erre a hónapra a betevője. De még ha nem is csináltat fegyvert, legalább vidáman és üdén üdvözölte volna a mester urat, majd szomorkás hangon közölte volna, hogy sajnos most nincs szüksége semmilyen eszközre. De nem más járt erre, hanem Rathel, aki nem csak hogy nem vásárolt semmit (ami még érthető is, hiszen honnan lenne pénze drága eszközökre?), de még egy derűs köszönésre, vagy pillantásra sem futotta tőle, ahogy általában. Szinte tudomást sem vett a kovácsról, azon kívül, hogy felmérte, hogy ott ül egy férfi. Ennyi volt minden, amit abban a pillanatban gondolt, s még most sem érzi magát emiatt rosszul, pedig rég elhagyta már a műhelyet.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:46:09
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:46:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Végül az erdő szélén megpillant egy épületet, a zajokból ítélve egy kovácsműhely lehet, de Yathe inkább megkerüli az épületet, mintsem hogy bemenjen. Gyomra tiltakozva megkordul. A lány lassan már ott tart, hogy bárki élő ember fiától élelmet kérne, annyira mardossa az éhség. Mereven a földet nézi maga előtt, igyekszik nem gondolni semmire, amíg ki nem ér a fal mentén a műhely elé, ahol hirtelen megtorpan, és a piaci forgatagot figyeli elkerekedett szemekkel.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-11 18:19:54
Üzenet elküldve: 2013-01-11 18:19:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
*A zsákot, amit megszerzett belemélyeszti szoknyája zsebébe és tervei szerint, a gazdagnegyedben nézi meg, hogy mennyi pénz van benne, de a súlyából ítélve nem lehet egy elvetendő összeg. A főtéren még azon aggódik, háta az őröknek lesz valami gyanús, a szegénynegyedben meg azon, hátha a szegények fogják ellopni.*
*Már egy jó ideje a gazdagnegyed utcáit tapossa, amikor végre elő meri venni a kis szerzeményt. A kis zsák valamilyen szövetből készült, netán selyem, vagy valamilyen más finomabb anyagból. Erről arra gondol Pyrkon, hogy valószínűleg nem ez a férfi lehetett az eredeti tulajdonosa. Belül pedig legnagyobb örömére, egy jó csomó aranytallért talál. Arca kikerekedik, járása valamivel peckesebbé válik, és egyből jobban érzi magát.*
*A kovácshoz érve, szerencsére, még mindig világos van. ~Lehet, hogy már nem kéne ilyenkor zavarni, dehát ha már itt vagyok...~ Kezét kopogásra emeli, de meggondolja magát. ~Mi van ha már alszik? Mind egy maximum nem jön ki.~ Gyors kopogással jelzi ittlétét, és vár kicsit. Bentről a 'gyere be' mondatot hallja, és nekifeszül az ajtónak, ami gond nélkül kinyitódik, kicsit még be is esik. Mostanában nem nyitogatott másik ajtót, mint a fogadóét, ami pedig elég nehezen működik. Bent hihetetlen hőség árad szét. A műhelyben a kovács-mester még mindig kalapál.*
-Hát egy kovács sosem alszik? *Kérdi Pyrkon, ezzel nyitva a beszélgetést.*
-Valamiből meg kell élni, nemde?
-Igaz, igaz. Pár napja rendeltem itt néhány tárgyat, azokat jöttem elvinni.
-Igen, igen, emlékszek rád. Hozom is, egy pillanat.
*A kovács, gyors léptekkel hátraszalad egy kis raktárrészre, és egy kis idő múlva visszajön a megrendelt tárgyakkal. Pyrkon előveszi új szütyőjét és átnyújtja a tárgyak árát.*
-Nagyon szépen köszönök mindent. További kellemes estét!
-Neked is!
*Már egy jó ideje a gazdagnegyed utcáit tapossa, amikor végre elő meri venni a kis szerzeményt. A kis zsák valamilyen szövetből készült, netán selyem, vagy valamilyen más finomabb anyagból. Erről arra gondol Pyrkon, hogy valószínűleg nem ez a férfi lehetett az eredeti tulajdonosa. Belül pedig legnagyobb örömére, egy jó csomó aranytallért talál. Arca kikerekedik, járása valamivel peckesebbé válik, és egyből jobban érzi magát.*
*A kovácshoz érve, szerencsére, még mindig világos van. ~Lehet, hogy már nem kéne ilyenkor zavarni, dehát ha már itt vagyok...~ Kezét kopogásra emeli, de meggondolja magát. ~Mi van ha már alszik? Mind egy maximum nem jön ki.~ Gyors kopogással jelzi ittlétét, és vár kicsit. Bentről a 'gyere be' mondatot hallja, és nekifeszül az ajtónak, ami gond nélkül kinyitódik, kicsit még be is esik. Mostanában nem nyitogatott másik ajtót, mint a fogadóét, ami pedig elég nehezen működik. Bent hihetetlen hőség árad szét. A műhelyben a kovács-mester még mindig kalapál.*
-Hát egy kovács sosem alszik? *Kérdi Pyrkon, ezzel nyitva a beszélgetést.*
-Valamiből meg kell élni, nemde?
-Igaz, igaz. Pár napja rendeltem itt néhány tárgyat, azokat jöttem elvinni.
-Igen, igen, emlékszek rád. Hozom is, egy pillanat.
*A kovács, gyors léptekkel hátraszalad egy kis raktárrészre, és egy kis idő múlva visszajön a megrendelt tárgyakkal. Pyrkon előveszi új szütyőjét és átnyújtja a tárgyak árát.*
-Nagyon szépen köszönök mindent. További kellemes estét!
-Neked is!
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-10 23:42:05
Üzenet elküldve: 2013-01-10 23:42:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Nagy morgás közepette éri el a kovácsot, mivelhogy a piactéren lévő nagy forgatag felkavarta. Mindenféle idióta megpróbálta megállítani, és minden butaságot eladni neki. Alig győzte lerázni őket, de végül sikerült átevickélnie a kovácsműhely védelmet nyújtó ajtaján. Halkan kattan a zár, amikor az becsukódik mögötte. Körülhordja tekintetét a falakon, a megmunkált, díszítésből kint lévő fegyvereken. Nem szeretne sokat itt habozni, nem kíván venni semmit. Egyelőre. Nincs szüksége fegyverre, hisz ott van varázsereje. Bár botját ügyesen tudja forgatni, van neki hosszútőre is, amivel gond nélkül leszúr egy jött-mentet, de egy picit is tanult kardforgatóval szemben halvány esélye csak az, hogyha ellenfele lenézi, és nem számít a gyors, hirtelen támadásra alulról. Kellemetlen tud lenni, de mindenképpen üdítő látvány a kisebbik félnek. Nem egy embert kényszerített így már térdre, de minimum egy meghajlást (görnyedezést) kapott. Apró mosoly villan át arcán, ahogy visszagondol a legutóbbi esetre a barakkban - bár ott ellenfele állára kapott alulról egy igen nagy ütés a meglendített bottal. Ott is maradt helyben, bár eszméletét nem vesztette, de erősen megszédült és a földre zuhant, majd törött állkapcsát fogdosta - ami persze nem segített. Nos, mivel tényleg nem kell neki fegyver, inkább gyorsan tovább is indul.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-10 17:43:04
Üzenet elküldve: 2013-01-10 17:43:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Óvatosan lép be a kovácshoz. Nem tudja még, hogy mire számíthat, hiszen még nem járt itt ezelőtt. A kirakott munkákat szemlélve halad a polcok mentén, megcsodálva a vas ezernyi alakját s használati formáját. Végül a dobótőröknek sikerül tartósan magukra vonnia a figyelmét. Saját apró készletéből néhányat előhúz, majd a kirakott áruval összehasonlítja őket, kritikusan mérlegelve minden apró részletet. A bolthoz tartozó fegyverek közül az egyik igencsak megnyeri tetszését: az egyensúlya tökéletes, az anyaga jó minőségű, a megformálás jó. Semmi felesleges díszítés, viszont a maga egyszerűségében elegáns. Egy ilyen készlet megérné a pénzt. Végül sóhajtva visszateszi a tőrt. Majd talán máskor gondolkozik a dolgon.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-09 20:50:50
Üzenet elküldve: 2013-01-09 20:50:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Nagy zajjal és megújult erővel tér be a mesterember birodalmába, vagy is a műhelybe. Erőltetett de enyhe mosollyal és intéssel köszönti a mestert. Köszörül egyet torkán, hangja mély és lényegre törő*
-Kész vannak a portékák, amit rendeltem?
*Arca gond terhelt, mikor a kovács tétlenkedik, és nem találja a rendelést.*
-Nagyon remélem, hogy megcsinálta
*Néz mélyen és vészjóslóan szemébe, amíg keres a szegény elhavazott mesterember. Kinek látszik orcáján, hogy igen gondterhelt. Biztos sok teher nyomja vállát.*
-Kész vannak a portékák, amit rendeltem?
*Arca gond terhelt, mikor a kovács tétlenkedik, és nem találja a rendelést.*
-Nagyon remélem, hogy megcsinálta
*Néz mélyen és vészjóslóan szemébe, amíg keres a szegény elhavazott mesterember. Kinek látszik orcáján, hogy igen gondterhelt. Biztos sok teher nyomja vállát.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-12-28 22:50:10
Üzenet elküldve: 2012-12-28 22:50:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy közelebb ér meglátja a ház sarkán díszelgő fából készült jelet. Közelebb megy, hogy elolvashassa mi van rajta.*
"Kovácsműhly. Kovácsműhly? Ennek nem kovácsműhelynek kellene lennie??"*Tanakodik magában. Úgy dönt hogy megnézi magának ezt a helyet közelebrről. El is indul a ház felé. Lenyomja a kilincset és bemegy a műhelybe.*
"Kovácsműhly. Kovácsműhly? Ennek nem kovácsműhelynek kellene lennie??"*Tanakodik magában. Úgy dönt hogy megnézi magának ezt a helyet közelebrről. El is indul a ház felé. Lenyomja a kilincset és bemegy a műhelybe.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-12-28 15:49:50
Üzenet elküldve: 2012-12-28 15:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Követi unokatestvérét kifelé, hagyva hogy utána belé karoljon a csábos nőstény. Száján még mindig az a kéjéhes kifejezés, mit csak a kovácsék előtt rejtett el. Nem kell tudniuk a felszín lakóinak, mit tervezget a két kék szemű sötételf egymással. Nyugodt mégis, még ha közben tombol is belső vadállat énje. Szabadulna a szorításból és Natyra vetné magát.*
- Remekül hangzik...
~Én is éhezem már, de csakis rád. Mihamarabb érjünk csak oda...~
Lépteit arrafelé igazítja, hogy valóban kitérők nélkül érjék el a fogadót. Ám ebben megzavarja szebbik felét érő alattomos támadás.*
- Ejnye... Legalább addig várj, míg szerzünk egy szobát.
*Dorgálón szól Naty felé, majd tovább lépked. Kár, hogy a játékszereket így nélkülözni kell, de Den fejében így is megfordul egy pár ötlet. Csak érjenek el a fogadóba... Hmm, megkapja Natynrae, ami jár neki, de meg ám.*
- Remekül hangzik...
~Én is éhezem már, de csakis rád. Mihamarabb érjünk csak oda...~
Lépteit arrafelé igazítja, hogy valóban kitérők nélkül érjék el a fogadót. Ám ebben megzavarja szebbik felét érő alattomos támadás.*
- Ejnye... Legalább addig várj, míg szerzünk egy szobát.
*Dorgálón szól Naty felé, majd tovább lépked. Kár, hogy a játékszereket így nélkülözni kell, de Den fejében így is megfordul egy pár ötlet. Csak érjenek el a fogadóba... Hmm, megkapja Natynrae, ami jár neki, de meg ám.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-12-27 19:08:12
Üzenet elküldve: 2012-12-27 19:08:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
*Kilép az ajtón s fellélegzik. Csóválja a fejét s azon tűnődik, hogy a felszíniek között nincsenek irányító hajlamúak, akik szeretik játékokkal feldobni az életüket. Belekarol Denawarienbe, majd elindulnak arra felé, ahol összetalálkoztak. Felpillant, fürkészi a kék szempárt. Ajkán még mindig ott lapul a huncut vigyor, ám tekintete többet sugall. Vágy, szenvedély, tűz kavalkád, mi belesűrül egy pillantásba. Közben jár az agya, hova mehetnének, hogy elszórakoztassák egymást.*
~Nézzük csak. Ismerem a Pegazus fogadót, ahol van szálláshely is, aztán ott van az Arany Fácán, bár ott úgy tudom, csak enni lehet. A kúria felejtős,hiszen a veszélyforrás igen csak magasra rúg. El szeretném kerülni Xselyahra haragját. Rengeteg sikátor, bár ezt az ötletet felvetettem Volaryonnál is, de nem vált be. Nem is említem. Hm hm hm! Maradjunk az első variációnál.~
- Mit szólnál ha elmennénk a Pegazus Fogadóba inni valamit? Egészen... megéheztem.
*Búg kéjes hanggal Den-nek. Megszorítja karját, majd elengedi, hogy belecsípjen egy nagyot a hátsó felébe. Kuncog édes angyali hangon, majd ismét megfogja Den karját.*
- Szórakozzunk egy kicsit. Előttünk az éjszaka, kedves unokatestvér.
*Megnyalja alsó ajkát, teste lázban ég, hogy végre kettesben lehet azzal a hímmel, akivel incselkedett már az első pillanattól fogva.*
~Bizony bizony kedvesem! Talán sejted mi vár Rád ma este. Kettesben. Egy szobába zárva.~
A hozzászólás írója (Natynrae Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.27 19:09:06
~Nézzük csak. Ismerem a Pegazus fogadót, ahol van szálláshely is, aztán ott van az Arany Fácán, bár ott úgy tudom, csak enni lehet. A kúria felejtős,hiszen a veszélyforrás igen csak magasra rúg. El szeretném kerülni Xselyahra haragját. Rengeteg sikátor, bár ezt az ötletet felvetettem Volaryonnál is, de nem vált be. Nem is említem. Hm hm hm! Maradjunk az első variációnál.~
- Mit szólnál ha elmennénk a Pegazus Fogadóba inni valamit? Egészen... megéheztem.
*Búg kéjes hanggal Den-nek. Megszorítja karját, majd elengedi, hogy belecsípjen egy nagyot a hátsó felébe. Kuncog édes angyali hangon, majd ismét megfogja Den karját.*
- Szórakozzunk egy kicsit. Előttünk az éjszaka, kedves unokatestvér.
*Megnyalja alsó ajkát, teste lázban ég, hogy végre kettesben lehet azzal a hímmel, akivel incselkedett már az első pillanattól fogva.*
~Bizony bizony kedvesem! Talán sejted mi vár Rád ma este. Kettesben. Egy szobába zárva.~
A hozzászólás írója (Natynrae Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.27 19:09:06
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-12-26 16:36:45
Üzenet elküldve: 2012-12-26 16:36:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Csak magában nevetgél, arcán vigyorral. Remekül el tudja képzelni, mit gondol róla most Natynrae. Egy főállású perverz... Lényegében, találó is, nem egy szemérmes alak amúgy sem.
Ahogy bemennek, a fiatal fiú csak biccent, mélyen hajolva fejével mindkettejük felé. Aztán Naty szavaira ő maga egy pillanatra kerek szemekkel néz felé, Den pedig halkan kuncog, míg a legény elvész a lépcsőn. Denawarien hátrébb lép, hogy ugyan ne túl távol legyen, de a falnak dönthesse hátát, széles, izmos mellkasa előtt pedig összefonhassa kezeit. A csillogó szempár elvonja figyelmét, kicsit feljebb emeli tekintetét addig, hogy kiolvassa a reményere adott választ. S milyen kecsegtető választ lát! Aztán a kovács érkeztével visszahullanak két szemének világ, hogy egyenest a szép kerekséget vizslassa. Formákban nem szenved hiányt drága rokona, ezt meg kell hagyni. Eddig is volt alkalma méregetni, ám most teljesen erre szentelheti figyelmét, nem fél tőle, hogy netalán Sely betoppan és nyakába láncot dob és kiköti, míg büntetését kapja, amiért Natyval akart kikezdeni.
Meghallja a kovács kérdését a bokafeszítőről. Ezek a felszíniek, semmit se tudnak, csóválja némán a fejét, majd kéklő pillantását továbbra is Naty méregetésére emeli. Közben éles füle kihallja azokat a bizonyos szavak, mire vigyorogva nézi tovább a dolgot. Figyeli tovább Naty gömbölyded vállát, majd egy pillanatra láthatja a művésznőt, ahogy a röpke vázlatot felviszi a papírra. Miért van az, hogy még ez is felpezsdíti a vérét? Mondjuk jó, mi nem?*
- Rendben. További szép estét!
*Szól még a kovácsnak, majd nyitja az ajtót Natynak. Mellé lép és karját tartja, hogy ismét belé tudjon karolni. Ezután kíváncsian várja, merre vezeti. Sajnos hiába tudna több remek helyet is, pedig nincs itt régóta, de ráhagyja kedves unokatestvérére. Kíváncsi, ő mit akar.*
Ahogy bemennek, a fiatal fiú csak biccent, mélyen hajolva fejével mindkettejük felé. Aztán Naty szavaira ő maga egy pillanatra kerek szemekkel néz felé, Den pedig halkan kuncog, míg a legény elvész a lépcsőn. Denawarien hátrébb lép, hogy ugyan ne túl távol legyen, de a falnak dönthesse hátát, széles, izmos mellkasa előtt pedig összefonhassa kezeit. A csillogó szempár elvonja figyelmét, kicsit feljebb emeli tekintetét addig, hogy kiolvassa a reményere adott választ. S milyen kecsegtető választ lát! Aztán a kovács érkeztével visszahullanak két szemének világ, hogy egyenest a szép kerekséget vizslassa. Formákban nem szenved hiányt drága rokona, ezt meg kell hagyni. Eddig is volt alkalma méregetni, ám most teljesen erre szentelheti figyelmét, nem fél tőle, hogy netalán Sely betoppan és nyakába láncot dob és kiköti, míg büntetését kapja, amiért Natyval akart kikezdeni.
Meghallja a kovács kérdését a bokafeszítőről. Ezek a felszíniek, semmit se tudnak, csóválja némán a fejét, majd kéklő pillantását továbbra is Naty méregetésére emeli. Közben éles füle kihallja azokat a bizonyos szavak, mire vigyorogva nézi tovább a dolgot. Figyeli tovább Naty gömbölyded vállát, majd egy pillanatra láthatja a művésznőt, ahogy a röpke vázlatot felviszi a papírra. Miért van az, hogy még ez is felpezsdíti a vérét? Mondjuk jó, mi nem?*
- Rendben. További szép estét!
*Szól még a kovácsnak, majd nyitja az ajtót Natynak. Mellé lép és karját tartja, hogy ismét belé tudjon karolni. Ezután kíváncsian várja, merre vezeti. Sajnos hiába tudna több remek helyet is, pedig nincs itt régóta, de ráhagyja kedves unokatestvérére. Kíváncsi, ő mit akar.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-12-23 21:17:10
Üzenet elküldve: 2012-12-23 21:17:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy megnyomja a szót, rápillant Den-re, s buja vigyorral az arcán forgatja szemét. Hümmög egy nagyot.*
~Persze, persze, menj csak.~
*Gondolatai éppen arra felé halad amerre kedves rokona tereli. Nem mondd nemet arra, mi kellemes dolog. Pislog kettőt s már a valós helyzetben találja magát. Belép a faajtón.*
- Jó estét!
*Egy fiatalabb fiú áll vele szemben. Felméri, majd közelebb lép. Határozott a kiállása, s kisugárzása egyszerűen beragyogja a kis műhelyet.*
- Beszélhetnék...az idősebb kováccsal? Amit szeretnék kérni nem hiszem, hogy ilyen ifjú fülének való.
~Még a végén megrontom szegény párát.~
*Bólint s felsétál az emeletre. Léptei hallható a mennyezeten. Egy perccel később lassabb lépteket hall fentről. Valószínű, hogy az idősebb kovács jön le. Ám míg nem ér ide, rápillant Den-re. Szeme csillog, mint a gyémánt. Tekintetéből kiolvasható, hogy mit szeretne a későbbiekben csinálni. Visszatekint, s megpillantja az öreg kovácsot.*
-Szép estét kívánok! Nem szeretném sokáig fent tartani, de... szeretném, ha a listámon szereplő... dolgokat megcsinálná nekem. Jó aranyat fizetnék érte, hiszen számomra nagyon fontos... kellékek.
*Átadja a papirost s türelmesen vár. Az öreg rápillant, összehúzza szemét s ránéz. Mintha nem értené mit is takar a bokafeszítő.Dörmög egyet s felnéz.*
-Mégis... mi ez a bokafeszítő? *Kérdi rekedtes, mély hangon, közben méregeti tetőtől talpig. Közelebb lép s elsuttogja mégis miféle szerkezet ez. Erőteljesen kihallatszódig az "erotikus" és a "játékszer" szó. Döbbenve mered maga elé az öreg, de végül rábólint.*
-Rendben van. Megcsinálom Önnek, bár... nem tudom tudom miféle eszköz ez, szükségem lenne egy vázra, egy rajzra. -veti a szavakat felé.
-Rendben van, adjon egy papírt és egy szén darabot és levázolom Önnek, kedves kovács.
*Azzal kivesz az egyik fiókból egy sárgább lapot, szenet s átadja. A vonalakat rettentő gyorsan húzza, egyiket a másik után. Egy pillanat alatt kész is a tervezet. Átnyújtja.
Egy vastag fémrúd, minek a végén van két kötélhurok.*
-Remélem megfelel a rajz s kérem, kezelje bizalmasan. Nem szeretnék nézeteltérésbe bocsátkozni senkivel sem. Továbbá, szeretném megkérdezni mennyivel tartozok s mikor jöhetek értük.
*Az öreg a fejét vakarja, majd ír egy összeget és egy számot a cetlire. Lepillant rá, elmosolyodik, majd visszanéz az idős kovácsra.*
-Rendben. Nagyon szépen köszönöm. Akkor majd visszajövök. Viszontlátásra s további kellemes estét.
*Megfordul, s elégedett mosollyal Den felé fordul.*
-Minden megbeszélve, mehetünk.
~Persze, persze, menj csak.~
*Gondolatai éppen arra felé halad amerre kedves rokona tereli. Nem mondd nemet arra, mi kellemes dolog. Pislog kettőt s már a valós helyzetben találja magát. Belép a faajtón.*
- Jó estét!
*Egy fiatalabb fiú áll vele szemben. Felméri, majd közelebb lép. Határozott a kiállása, s kisugárzása egyszerűen beragyogja a kis műhelyet.*
- Beszélhetnék...az idősebb kováccsal? Amit szeretnék kérni nem hiszem, hogy ilyen ifjú fülének való.
~Még a végén megrontom szegény párát.~
*Bólint s felsétál az emeletre. Léptei hallható a mennyezeten. Egy perccel később lassabb lépteket hall fentről. Valószínű, hogy az idősebb kovács jön le. Ám míg nem ér ide, rápillant Den-re. Szeme csillog, mint a gyémánt. Tekintetéből kiolvasható, hogy mit szeretne a későbbiekben csinálni. Visszatekint, s megpillantja az öreg kovácsot.*
-Szép estét kívánok! Nem szeretném sokáig fent tartani, de... szeretném, ha a listámon szereplő... dolgokat megcsinálná nekem. Jó aranyat fizetnék érte, hiszen számomra nagyon fontos... kellékek.
*Átadja a papirost s türelmesen vár. Az öreg rápillant, összehúzza szemét s ránéz. Mintha nem értené mit is takar a bokafeszítő.Dörmög egyet s felnéz.*
-Mégis... mi ez a bokafeszítő? *Kérdi rekedtes, mély hangon, közben méregeti tetőtől talpig. Közelebb lép s elsuttogja mégis miféle szerkezet ez. Erőteljesen kihallatszódig az "erotikus" és a "játékszer" szó. Döbbenve mered maga elé az öreg, de végül rábólint.*
-Rendben van. Megcsinálom Önnek, bár... nem tudom tudom miféle eszköz ez, szükségem lenne egy vázra, egy rajzra. -veti a szavakat felé.
-Rendben van, adjon egy papírt és egy szén darabot és levázolom Önnek, kedves kovács.
*Azzal kivesz az egyik fiókból egy sárgább lapot, szenet s átadja. A vonalakat rettentő gyorsan húzza, egyiket a másik után. Egy pillanat alatt kész is a tervezet. Átnyújtja.
Egy vastag fémrúd, minek a végén van két kötélhurok.*
-Remélem megfelel a rajz s kérem, kezelje bizalmasan. Nem szeretnék nézeteltérésbe bocsátkozni senkivel sem. Továbbá, szeretném megkérdezni mennyivel tartozok s mikor jöhetek értük.
*Az öreg a fejét vakarja, majd ír egy összeget és egy számot a cetlire. Lepillant rá, elmosolyodik, majd visszanéz az idős kovácsra.*
-Rendben. Nagyon szépen köszönöm. Akkor majd visszajövök. Viszontlátásra s további kellemes estét.
*Megfordul, s elégedett mosollyal Den felé fordul.*
-Minden megbeszélve, mehetünk.
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:51:09
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:51:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*A kísértés mindig is nagy, Denawarien könnyen tudja kezelni. Nem úgy, mint mások, nem faarcot vág az élethez. Inkább vág más arcot, mint valójában illő volna. Vigyorgott már szomorúsággal lelkében, és vágott búskomor képet kicsattanó öröm helyébe. Persze, ettől még nem fog elmúlni semmi, különösen az ilyen vágy nem. Ezzel várni kell, türelmesen, hogy megfelelő pillanatra leljenek, vagy hagyják elúszni az éter zabolázatlan hullámain.
Vezeti a nőt, egészen a kovácsig, miről kétsége sincs, hiszen már harmadjára lép be ezen az ajtón most. A fém szaga kellemesen tölti be Den orrát is, ám valami más még annál is jobban édesgeti szaglószervét. Naty illata. Sok nő van, kinek emlékszik illatára, de kevésnek volt olyan édes, olyan vágyébresztő, mint unokatestvére.*
- Bizonyosan, hiszen percekkel korábban jöttem csak ki. Bemegyek...
*Az utolsó szót olyan súllyal ejti, olyan terhesen az izzástól, hogy félre se lehetne érteni... Mintha hirtelen másról beszélne. S Natynrae el sem tévesztheti, mi fordult meg a kéklő tincsek alatt rejlő koponya sötét zugaiban.*
- Vagy csak a fülén ül.
*Nem törődve válaszra várással, erősebben löki meg az ajtót, mi pillanatokkal ezelőtt még tárva-nyitva várta őket. Ám most is könnyen tárul, és a kovácslegény, a mester fia van ott, hol nem túl rég még apja strázsált.*
- Szép estét, újra.
*Üli meg vigyora arcát, ahogy betessékeli Naty-t. Szívesen lapogatná tenyerével ösztökélőn formás felét, de meghagyja akkorra, mikor már egyetlen szempár se vetül feléjük. S most hagyja, hogy Naty tegye, miért jött, átadja a fiatal embernek a listáját, vagy netalán hangosan olvassa fel, hogy Den is jól hallja, ki kicsit arrább lép, hogy ismét nyugodt pillantással nézze a felhozatalt. Lehet, megint itt fog hagyni pár aranyat?*
Vezeti a nőt, egészen a kovácsig, miről kétsége sincs, hiszen már harmadjára lép be ezen az ajtón most. A fém szaga kellemesen tölti be Den orrát is, ám valami más még annál is jobban édesgeti szaglószervét. Naty illata. Sok nő van, kinek emlékszik illatára, de kevésnek volt olyan édes, olyan vágyébresztő, mint unokatestvére.*
- Bizonyosan, hiszen percekkel korábban jöttem csak ki. Bemegyek...
*Az utolsó szót olyan súllyal ejti, olyan terhesen az izzástól, hogy félre se lehetne érteni... Mintha hirtelen másról beszélne. S Natynrae el sem tévesztheti, mi fordult meg a kéklő tincsek alatt rejlő koponya sötét zugaiban.*
- Vagy csak a fülén ül.
*Nem törődve válaszra várással, erősebben löki meg az ajtót, mi pillanatokkal ezelőtt még tárva-nyitva várta őket. Ám most is könnyen tárul, és a kovácslegény, a mester fia van ott, hol nem túl rég még apja strázsált.*
- Szép estét, újra.
*Üli meg vigyora arcát, ahogy betessékeli Naty-t. Szívesen lapogatná tenyerével ösztökélőn formás felét, de meghagyja akkorra, mikor már egyetlen szempár se vetül feléjük. S most hagyja, hogy Naty tegye, miért jött, átadja a fiatal embernek a listáját, vagy netalán hangosan olvassa fel, hogy Den is jól hallja, ki kicsit arrább lép, hogy ismét nyugodt pillantással nézze a felhozatalt. Lehet, megint itt fog hagyni pár aranyat?*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:36:49
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:36:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
*Tartja az ütemet Denawariennel. Elengedi karját, de csak annyi időre, hogy lassan végig simítson a hátán, majd belekarol ismételten. Szórakozik egyértelműen, bár utcán van, viselkednie kell, bár mennyire is nagy a kísértés, hogy megcsókolja a mellette haladó hímet.*
~Még nem! Türelem!~
*Az út végén balra fordulnak s haladnak egyenesen tovább. Ahogy haladnak feltűnik, hogy ritkulnak a házak, s egyre jobban a természet veszi át a látképet. Felmerül benne a kérdés, hogy biztos arra felé mennek, merre a kovács van. Már szóra nyitná ajkát, mikor megpillant egy kisebb műhelyet. A fémes illat megcsapja orrát. Lassan odaérnek.*
- Remélem még fogad engem a kovács. Megvársz kint, vagy bejössz velem?
*Kérdezi érdeklődve unokatestvérétől. Közbe elővesz egy papirost, amin fekete gyöngybetűk díszelegnek. A lista, mit szeretne átadni a kovácsnak.*
~Vajon hogy fogja fogadni az ötleteim? Nem mintha érdekelne egy felszíni véleménye, de látni akarom az arcát, mikor meghallja, mit kérek tőle. Lehet nem is vállalja.~
*Mosolyra húzza száját s még mielőtt huncutul vigyorogna beleharap ajkába, hogy elfojtsa mindezt. Megköszörüli a torkát s megáll a faajtó előtt. Elengedi Den-t, megigazítja felsőjét, végig simít a nadrágján s bekopogtat.Nem jön válasz. Erőteljesebben kopog. Felvonja szemöldökét és Denawarien-re pillant kérdőn.*
-Lehet, hogy már lepihent?
~Még nem! Türelem!~
*Az út végén balra fordulnak s haladnak egyenesen tovább. Ahogy haladnak feltűnik, hogy ritkulnak a házak, s egyre jobban a természet veszi át a látképet. Felmerül benne a kérdés, hogy biztos arra felé mennek, merre a kovács van. Már szóra nyitná ajkát, mikor megpillant egy kisebb műhelyet. A fémes illat megcsapja orrát. Lassan odaérnek.*
- Remélem még fogad engem a kovács. Megvársz kint, vagy bejössz velem?
*Kérdezi érdeklődve unokatestvérétől. Közbe elővesz egy papirost, amin fekete gyöngybetűk díszelegnek. A lista, mit szeretne átadni a kovácsnak.*
~Vajon hogy fogja fogadni az ötleteim? Nem mintha érdekelne egy felszíni véleménye, de látni akarom az arcát, mikor meghallja, mit kérek tőle. Lehet nem is vállalja.~
*Mosolyra húzza száját s még mielőtt huncutul vigyorogna beleharap ajkába, hogy elfojtsa mindezt. Megköszörüli a torkát s megáll a faajtó előtt. Elengedi Den-t, megigazítja felsőjét, végig simít a nadrágján s bekopogtat.Nem jön válasz. Erőteljesebben kopog. Felvonja szemöldökét és Denawarien-re pillant kérdőn.*
-Lehet, hogy már lepihent?
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-12-17 11:57:49
Üzenet elküldve: 2012-12-17 11:57:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Megzabolázott gyilkosunk egyre jobban kezd lenni az idő múlásával, a válla egyre szebben fest. Már mozgatni is tudja anélkül, hogy irdatlan fájdalmat érezzen. Már a halál esett is elcsillapodott, így nyugodtabb szívvel sétálhat a veszélyes utcákon. Míg felötlik benne, hogy jobb védelme lenne testén, nem kapott volna ilyen súlyos sebet vállán. Fel is kereste a kovácsmestert, hogy csináltasson vele jobb felszerelést. Az az egy jó van a gyilkolásban hogy megfizetik. Kis vágtatva lépett be a műhely ajtaján. Intett egyet a kovácsnak, és leadta rendelését.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-12-14 20:58:13
Üzenet elküldve: 2012-12-14 20:58:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Bellgarafnak nincs különösebb célja, legalábbis egyenlőre. Azt tudja, hogy el kell mennie valahova, hogy járassa egy kicsit magát, és mert nem tanácsos sokáig egy helyben tartózkodni, egy olyan sötételfnek mint neki. Egy ragadózó kecsességével mozog, amikor belép a kovácsműhelybe, és szemügyre veszi a kínálatot. A kardokhoz fordul, Felveszi a kétkezes hosszú kardot, és megforgatja, majd a forgásból kijőve párat csap vele. Jó anyagnak tűnik.*
- Ez kell. Itt az előleg majd jövök az új példányért.
*Tájékoztatja szűkszavúan a kovácsot. Sose vesz olyan fegyvert amit nem újonnan kovácsoltak. Ez rossz szokás nála, ami jó pár aranyába került már. a késekhez lép, és ezt is szakértő szemmel veszi kézbe. Valóságos kis zsonglőr mutatványt mutat be a kovács ámulatára, de aztán megcsóválja a fejét, és visszarakja az árut. Ez már annál kevésbé tetszik, a kovácsnak, de mivel a vendég az vendég, és ráadásul vásárolt is, nem szól semmit, csak üti tovább a vasat. Valószínűleg egy rövid kardon dolgozik, már amennyire ezt Bellgaraf meg tudja állapítani. Kimegy a műhelyből, és egyetlen szó nélkül tovább áll.*
A hozzászólás írója (Bellgaraf Hir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.14 20:58:43
- Ez kell. Itt az előleg majd jövök az új példányért.
*Tájékoztatja szűkszavúan a kovácsot. Sose vesz olyan fegyvert amit nem újonnan kovácsoltak. Ez rossz szokás nála, ami jó pár aranyába került már. a késekhez lép, és ezt is szakértő szemmel veszi kézbe. Valóságos kis zsonglőr mutatványt mutat be a kovács ámulatára, de aztán megcsóválja a fejét, és visszarakja az árut. Ez már annál kevésbé tetszik, a kovácsnak, de mivel a vendég az vendég, és ráadásul vásárolt is, nem szól semmit, csak üti tovább a vasat. Valószínűleg egy rövid kardon dolgozik, már amennyire ezt Bellgaraf meg tudja állapítani. Kimegy a műhelyből, és egyetlen szó nélkül tovább áll.*
A hozzászólás írója (Bellgaraf Hir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.14 20:58:43
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073