Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-05 21:59:47
Üzenet elküldve: 2013-08-05 21:59:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Az orkkal együtt lépnek be, Caletnia pedig leszegett fejjel a kovácshoz megy, mintha egy szégyellős nemeskisasszony lenne. Ezután leteszi a pénzt, fogja a tőrt, és elindul visszafelé. Az orknak annyit mond:*
- Hát köszönöm, hogy elkísért ideig, de innentől elválnak útjaink. Azért köszönöm, hogy vigyázott rám, ön mellett úgy éreztem, nincs mitől tartanom.
*Azzal továbbsétál ugyanolyan leszegett fejjel, és otthagyja az orkot a kovácsműhelyben. Elvégre mondta az orknak, hogy csak eddig kíséri, itt most az ork kovácsoltathat magának amit akar, ő azonban másfelé veszi az irányt, máshol van egy kis elintéznivalója. Egyenesen a barakk felé veszi az irányt, ahol akár egy kicsit meg is tanulhatna bánni valamiféle fegyverrel. Persze úgy érzi, jó forgatja azokat, amik nála vannak, de ez azért nem ilyen egyszerű. Meg hát kell egy hely, ahol egyszerűen fakarddal és edzőbábúval levezetheti a felgyülemlett feszültséget. Az ork néha igencsak kihozta a sodrából. Azonban nem neheztel rá, hiszen igazán nem ő tehet róla, hogy eredarral akadt össze, elvégre Caletnia kezdeményezte a beszélgetést. Azonban a gyakorlópályára már egyedül megy, ott nem akar bárkivel is közösködni. Általában máskor se, viszont úgy nem kelt feltűnést. A barakkhoz azonban mindenféle aggodalom nélkül mehet, hiszen oda nagyon sokan járnak egyedül, legalábbis így vette észre. Így amilyen gyorsan csak lehet, elindul a kijelölt úticélja felé, és igyekszik senkivel sem beszédbe elegyedni, ha nem muszáj.*
- Hát köszönöm, hogy elkísért ideig, de innentől elválnak útjaink. Azért köszönöm, hogy vigyázott rám, ön mellett úgy éreztem, nincs mitől tartanom.
*Azzal továbbsétál ugyanolyan leszegett fejjel, és otthagyja az orkot a kovácsműhelyben. Elvégre mondta az orknak, hogy csak eddig kíséri, itt most az ork kovácsoltathat magának amit akar, ő azonban másfelé veszi az irányt, máshol van egy kis elintéznivalója. Egyenesen a barakk felé veszi az irányt, ahol akár egy kicsit meg is tanulhatna bánni valamiféle fegyverrel. Persze úgy érzi, jó forgatja azokat, amik nála vannak, de ez azért nem ilyen egyszerű. Meg hát kell egy hely, ahol egyszerűen fakarddal és edzőbábúval levezetheti a felgyülemlett feszültséget. Az ork néha igencsak kihozta a sodrából. Azonban nem neheztel rá, hiszen igazán nem ő tehet róla, hogy eredarral akadt össze, elvégre Caletnia kezdeményezte a beszélgetést. Azonban a gyakorlópályára már egyedül megy, ott nem akar bárkivel is közösködni. Általában máskor se, viszont úgy nem kelt feltűnést. A barakkhoz azonban mindenféle aggodalom nélkül mehet, hiszen oda nagyon sokan járnak egyedül, legalábbis így vette észre. Így amilyen gyorsan csak lehet, elindul a kijelölt úticélja felé, és igyekszik senkivel sem beszédbe elegyedni, ha nem muszáj.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-05 19:41:33
Üzenet elküldve: 2013-08-05 19:41:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Lisast Naida és Las Hagger részére//
*A kovács elég hosszú ideig nézegeti a páncélzat darabját, nem nagyon tudja mire vélni. Megnézi közelebbről, távolabbról, megkopogtatja, majd odainti egyik inasát, egy magas, szálkásan izmos, tizennyolc év körüli fiút.*
Valami csontfélének tűnik *mondja neki.* Tudsz vele kezdeni valamit?
*A fiú is alaposan szemügyre veszi az anyagot, majd egész kicsit bizonytalanul bólint.*
Azt hiszem.
*A kovács ismét Lashoz és Lisasthoz fordul.*
Jómagam csak a fémhez értek *vallja be*, de a fiú a pusztáról való, a népe mestere a csontfaragásnak. Mennyi idő kell, kölyök? *kiabál a fiú után, aki már épp eltűnne a páncéldarabokkal a műhely hátuljában.*
Úgy egy hét *kiabál vissza az inas.*
*A kovács elég hosszú ideig nézegeti a páncélzat darabját, nem nagyon tudja mire vélni. Megnézi közelebbről, távolabbról, megkopogtatja, majd odainti egyik inasát, egy magas, szálkásan izmos, tizennyolc év körüli fiút.*
Valami csontfélének tűnik *mondja neki.* Tudsz vele kezdeni valamit?
*A fiú is alaposan szemügyre veszi az anyagot, majd egész kicsit bizonytalanul bólint.*
Azt hiszem.
*A kovács ismét Lashoz és Lisasthoz fordul.*
Jómagam csak a fémhez értek *vallja be*, de a fiú a pusztáról való, a népe mestere a csontfaragásnak. Mennyi idő kell, kölyök? *kiabál a fiú után, aki már épp eltűnne a páncéldarabokkal a műhely hátuljában.*
Úgy egy hét *kiabál vissza az inas.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-05 14:30:32
Üzenet elküldve: 2013-08-05 14:30:32
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Las csak hümmög. Hát talált ő már tucatnyi könyvet a könyvtárban, de azért az nem olyan egyszerű. A főpapok, meg a nagy mágusok mindig úgy fogalmaznak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a mágia, a másik véglet pedig az, amikor rébuszokkal van tele az egész könyv, hogy az ember (vagy elf) csak találgatni tud, vajon mire is akarnak egy-egy helyen utalni. Többféle hasonlatok is vannak, amit Las képtelen kibogarászni, de ez sokszor már meg sem lepi. Volt egyszer egy könyv, valami mágiaág-ismertető, és végig tyúkokról írtak benne. Meg két kakasról, akik (mint utólag kiderült) a Napot és a Holdat jelképezték. A négy tyúk pedig a négy elemet, de Las mindeddig nem jutott el az értelmezésben, mert az elején azt hitte, csak tréfálnak vele. Eléggé dühös lett, és később hallotta a magyarázatot nagyobb mesterektől, akkor jött rá, hogy talán jobb lett volna elolvasni azt a könyvet a végéig, mert így maradtak vakfoltok. Mindenesetre Lisastra pillant, miközben az állát vakarja:*
- Hát nem is tudom, nem vagyok meggyőződve róla, hogy hamarabb sajátíthatom el a dolgokat, mint te. Bár ki tudja, ez a mágia számomra olyan ismeretlen, hogy már semmit nem merek biztosra mondani ezzel kapcsolatban, lehet, hogy holnap mágusmesterként ébredek, csak hogy megcáfolja minden elképzelésemet. De nem igazán feltételezek ilyet. Viszont ha jól sejtem, most majd időnk nagy részét a templomban, és annak közelében fogjuk eltölteni. *
- Hát nem is tudom, nem vagyok meggyőződve róla, hogy hamarabb sajátíthatom el a dolgokat, mint te. Bár ki tudja, ez a mágia számomra olyan ismeretlen, hogy már semmit nem merek biztosra mondani ezzel kapcsolatban, lehet, hogy holnap mágusmesterként ébredek, csak hogy megcáfolja minden elképzelésemet. De nem igazán feltételezek ilyet. Viszont ha jól sejtem, most majd időnk nagy részét a templomban, és annak közelében fogjuk eltölteni. *
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-05 13:49:58
Üzenet elküldve: 2013-08-05 13:49:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger és Mesélő #4 részére//
-Szerintem mindenki képes az elsajátítására. Csak van aki könnyebben rá érez, van aki nehezebben, vagy valaki idő előtt feladja és elkönyveli annak, hogy ő erre nem képes. Legalábbis én így gondolom. De, hogy ez valójában így is van e, azt sajnos nem tudom. Én bízok benne, hogy te is ugyanúgy meg fogod tudni tanulni, mint azok, akiknek már sikerült. Sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy hamarabb ráérzel a mágia használatára, mint én. *Mosolyodik el a lány.* De talán a templomban a papok fognak tudni erről valamit mondani, vagy talán a könyvtárban is találunk pár hasznos könyvet.
-Szerintem mindenki képes az elsajátítására. Csak van aki könnyebben rá érez, van aki nehezebben, vagy valaki idő előtt feladja és elkönyveli annak, hogy ő erre nem képes. Legalábbis én így gondolom. De, hogy ez valójában így is van e, azt sajnos nem tudom. Én bízok benne, hogy te is ugyanúgy meg fogod tudni tanulni, mint azok, akiknek már sikerült. Sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy hamarabb ráérzel a mágia használatára, mint én. *Mosolyodik el a lány.* De talán a templomban a papok fognak tudni erről valamit mondani, vagy talán a könyvtárban is találunk pár hasznos könyvet.
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-05 12:46:59
Üzenet elküldve: 2013-08-05 12:46:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Lasnak már néhányszor volt szerencséje egy-két paphoz, aki azt mondta neki, a mágiatanulás nem olyan nehéz, persze elkérték a pénzt azután pedig próbálkoztak, és semmire nem jutottak. A pénzt nem kapta vissza, és azt mondták neki nincs érzéke a mágiához. Ettől függetlenül mindenképpen meg akar tanulni varázsolni, most már csak azért is, hogy bebizonyítsa magának, hogy igenis van érzéke a mágiához. Mert ő legalábbis ebben bízik. Lisast szavai nem nyugtatják meg, főleg mivel neki voltak mágusok a felmenői közt, és még így sem sikerült neki eddig semmit elérni. Ez igazán kétségbe ejti Last, de magabiztossága azért nem hagy alább. Ha ő egyszer valamit a fejébe vesz, akkor senki nem tántoríthatja el attól. És ő márpedig a fejébe vette, hogy a mágiához is fog érteni legalább annyira, hogy megvédhesse magát. Meg persze remek érzés lenne dolgokat az akaratával véghezvinni.*
- Nos sok kitartás... attól tartok az bennem megvan *mosolyodik el* Valahogy majdcsak boldogulok az akadályokkal akkor is, ha nem születtem mágusnak. Hiszen kevés az olyan dolog, amit ne lehetne elsajátítani. Legalábbis én reménykedek benne, hogy ezt el lehet *megvakarja a fejét, és azon tűnődik, mi lesz, ha csak időt veszteget olyasvalamire, amit sosem sajátíthat el. Erre a gondolatra rossz előérzete támad, de elhessegeti. Elvégre is valamit csinálni kell, ha más nem, akkor addig próbálkozik, amíg nem érez rá. Vagy amíg meg nem hal.*
- Nos sok kitartás... attól tartok az bennem megvan *mosolyodik el* Valahogy majdcsak boldogulok az akadályokkal akkor is, ha nem születtem mágusnak. Hiszen kevés az olyan dolog, amit ne lehetne elsajátítani. Legalábbis én reménykedek benne, hogy ezt el lehet *megvakarja a fejét, és azon tűnődik, mi lesz, ha csak időt veszteget olyasvalamire, amit sosem sajátíthat el. Erre a gondolatra rossz előérzete támad, de elhessegeti. Elvégre is valamit csinálni kell, ha más nem, akkor addig próbálkozik, amíg nem érez rá. Vagy amíg meg nem hal.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-05 12:17:23
Üzenet elküldve: 2013-08-05 12:17:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger és Mesélő #4 részére//
*Lisast a férfit figyeli, ahogy gondolataiban elmerülve nézegeti az egyik kalapácsot a falon. Úgy dönt, hogy inkább nem zavarja az elmélkedésben, és addig ő is jobban körülnéz. Amikor az elf a nagy csönd után hirtelen megszólal, a lány kicsit összerezzen. Majd Las felé fordul, hogy válaszoljon a kérdésére.*
- Sajnos ezt az állításukat nem tudom se megerősíteni, se cáfolni. Nem sokat tudok sajnos a mágiáról, de a felmenőim között vannak mágusok. *Eszébe jut édesapja, és bánatosan sóhajt egyet.* Hogy nehéz e? Nekem annak tűnik. Sok kitartás kell hozzá, az egyszer biztos.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.05 12:18:51, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Lisast a férfit figyeli, ahogy gondolataiban elmerülve nézegeti az egyik kalapácsot a falon. Úgy dönt, hogy inkább nem zavarja az elmélkedésben, és addig ő is jobban körülnéz. Amikor az elf a nagy csönd után hirtelen megszólal, a lány kicsit összerezzen. Majd Las felé fordul, hogy válaszoljon a kérdésére.*
- Sajnos ezt az állításukat nem tudom se megerősíteni, se cáfolni. Nem sokat tudok sajnos a mágiáról, de a felmenőim között vannak mágusok. *Eszébe jut édesapja, és bánatosan sóhajt egyet.* Hogy nehéz e? Nekem annak tűnik. Sok kitartás kell hozzá, az egyszer biztos.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.05 12:18:51, a következő indokkal:
Jelpótlás.
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-04 15:53:35
Üzenet elküldve: 2013-08-04 15:53:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Lendor áthaladva a Holdudvaron, az erdő felől közelíti meg a műhelyt, átvágva a hátsó raktáron lép be az üzletbe. Hangosan köszön a mesternek, majd elmélyült nézelődésbe kezd. A kovács hamar mellette terem és körbevezeti a helységben. Megmutatja neki a legszebb kardokat és fejszéket, amiket eddig készített, de az elf mindre csak a fejét rázza.*
- Nekem egy lándzsára lenne szükségem. Egyáltalán nem baj, ha nem díszes, sőt, előnyben részesítem a puritán fegyvereket. - *Magyarázza részletesen ez iránti vágyát, ezzel palástolva azt, hogy igazából nincs pénze egy díszesebb példányra. A férfi persze nem vak, végignéz az elf ruházatán, és máris érti a célzást. Kínos kommentárokat mellőzve elnézést és türelmet kér - amiért a vándor hálásan bólint -, majd eltűnik a hátsó helységben. Lendor addig szórakozottan járkál körbe a boltban, elnézegetvén a kézműves mesterség helyi remekeit.*
"Igazán tetszetős fegyverek. Na majd ha megnyerem a versenyt..."
*Gondolja magában kajánul vigyorogva, amint éppen egy aranyozott markolatú, kristály berakású pengét mustrál.*
A hozzászólás írója (Lendor Galoin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.04 16:09:22
- Nekem egy lándzsára lenne szükségem. Egyáltalán nem baj, ha nem díszes, sőt, előnyben részesítem a puritán fegyvereket. - *Magyarázza részletesen ez iránti vágyát, ezzel palástolva azt, hogy igazából nincs pénze egy díszesebb példányra. A férfi persze nem vak, végignéz az elf ruházatán, és máris érti a célzást. Kínos kommentárokat mellőzve elnézést és türelmet kér - amiért a vándor hálásan bólint -, majd eltűnik a hátsó helységben. Lendor addig szórakozottan járkál körbe a boltban, elnézegetvén a kézműves mesterség helyi remekeit.*
"Igazán tetszetős fegyverek. Na majd ha megnyerem a versenyt..."
*Gondolja magában kajánul vigyorogva, amint éppen egy aranyozott markolatú, kristály berakású pengét mustrál.*
A hozzászólás írója (Lendor Galoin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.04 16:09:22
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:32:51
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:32:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kovácsműhelybe lépve egyből megcsapja az orrát az olvadt fém jellemző szaga. A falon szépen kidolgozott fegyverek lógnak, a padló tiszta. Egy csuklyás alak most vesz egy díszítetlent tőrt, miután kifizeti gyorsan elrejteti a ruhája alá, majd távozik a helyiségből. Ageolion körülnéz az üzletben, ráférne egy új fegyver.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-02 21:40:30
Üzenet elküldve: 2013-08-02 21:40:30
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Miközben a kovácsra várnak, kicsit körbejár az üzletben. Egy-két gyönyörű fegyver van a falra függesztve, többek közt sarlók, bárdok, hosszúkardok, még egy-két kalapács is. Volt régen egy törpe ismerőse, akivel utoljára a karavánpihenőben találkozott. Az öreg a halálán volt, Las pedig sokáig kitartott mellette, de végül úgy döntött, továbbmegy. Nem bírta volna végignézni, ahogy a törpöt végleg elragadja a halál. Főleg hogy a vége felé már képtelen volt értelmes mondatokban beszélni, mindössze csak múltbéli sérelmeket idézett fel. Beszélt egy orkkal, aki legyőzte őt egy tisztességtelen párviadalban. Állítólag azért nyert, mert a nagy termetét használta ki. Meg ott volt az, miszerint egyszer kifosztotta egy tolvaj. 134 aranyat emlegetett. De ami miatt most eszébe jutott szegény barátja, az az, hogy egyszer eltörött a kalapácsa, és nem volt pénze már arra, hogy egy ilyen szépen vegyen magának. Ezt hozta fel leggyakrabban. 'A kalapács, az a kalapács szép volt, olyan szép kalapácsot még soha nem láttál, és én meg már nem is fogok többet...' Tisztában volt a halál közelségével. Las pedig az utolsó előtti pillanatban elbúcsúzott tőle, és eljött. Azóta nem ment vissza többet a helynek a közelébe sem, nem érdeklődött a törpe után. Az elmúlás túl fájdalmas. Végigsimít a kalapácson, majd igyekszik elterelni a gondolatait.*
- És a mágiatanulás valóban olyan nehéz, mint ahogy azt mondják? Egyes elfek szerint ha nincs felmenőid közt mágus, nem is juthatsz igazán magas szintre. *Persze ezek csak pletykák, de igazán jó indok a gondolatok elterelésére.*
- És a mágiatanulás valóban olyan nehéz, mint ahogy azt mondják? Egyes elfek szerint ha nincs felmenőid közt mágus, nem is juthatsz igazán magas szintre. *Persze ezek csak pletykák, de igazán jó indok a gondolatok elterelésére.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-01 14:47:03
Üzenet elküldve: 2013-08-01 14:47:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Chothal lefékezi lovát a bejárat előtt. Hümment s mordul párat azzal egy kurta mozdulattal leugrik Báró hátáról. Megköti a lovat, azzal belöki a kovács ajtaját.
A kovácsnak sok a dolga sok a megrendelése, ám Chothalt amint meglátja már tudja is miért jött.*
-Üdvözlet ork... készen van ahogy kérted. Új mobilis, de mégis harcra kiváló páncél. Karcsúsított és teljesen zárt. Ahogy rendelte...
*Chothal beljebb lépked és így szól:*
-Kiváló.
*Azzal vár türelemmel, mire a kovács megmutatja a vértet az egyik páncélinason. Acélötvözet védi a mellkast elől. Alatta bőr mellény tartja össze a vértet. Számos ponton lánc tartja össze a bőrt s ahol muszáj, hogy az ork mozogjon, ott keményített bőr fedi a testet. A gerincet, a bordákat külön acélötvözet védi, míg a több helyen többnyire bőr foglal helyet.
Az ork alaposan átnézi a páncélt és így szól:*
-Igen... igen... erre gondoltam. Elviszem.
*Mondja, s leveszi régi acélvértjét és felölti az új darabot. A kovács is segít neki. Elvégre nem könnyű az ilyesmit felvenni. Számos patent, heveder tartja egybe a személyen. Nem árt ha az ember illetve az ork felkészül mindenre. Sokak a páncélok láttán állnak el egy adott támadástól. Egy egybenlévő páncél gyakran életet ment...
Pár perc pepecselés után már a vért az orkon feszül. Be kell még járatni, de már most tetszik Chothalnak, hogy könnyebben mozog ebben az új generációs vegyes páncélban, mint elődjében.
Fizet is érte, s útnak indul más vizekre...*
A kovácsnak sok a dolga sok a megrendelése, ám Chothalt amint meglátja már tudja is miért jött.*
-Üdvözlet ork... készen van ahogy kérted. Új mobilis, de mégis harcra kiváló páncél. Karcsúsított és teljesen zárt. Ahogy rendelte...
*Chothal beljebb lépked és így szól:*
-Kiváló.
*Azzal vár türelemmel, mire a kovács megmutatja a vértet az egyik páncélinason. Acélötvözet védi a mellkast elől. Alatta bőr mellény tartja össze a vértet. Számos ponton lánc tartja össze a bőrt s ahol muszáj, hogy az ork mozogjon, ott keményített bőr fedi a testet. A gerincet, a bordákat külön acélötvözet védi, míg a több helyen többnyire bőr foglal helyet.
Az ork alaposan átnézi a páncélt és így szól:*
-Igen... igen... erre gondoltam. Elviszem.
*Mondja, s leveszi régi acélvértjét és felölti az új darabot. A kovács is segít neki. Elvégre nem könnyű az ilyesmit felvenni. Számos patent, heveder tartja egybe a személyen. Nem árt ha az ember illetve az ork felkészül mindenre. Sokak a páncélok láttán állnak el egy adott támadástól. Egy egybenlévő páncél gyakran életet ment...
Pár perc pepecselés után már a vért az orkon feszül. Be kell még járatni, de már most tetszik Chothalnak, hogy könnyebben mozog ebben az új generációs vegyes páncélban, mint elődjében.
Fizet is érte, s útnak indul más vizekre...*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-01 11:32:52
Üzenet elküldve: 2013-08-01 11:32:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger és Mesélő #4 részére//
*Lisast lábaiban rengeteg kilométer van már, és kezdi érezni a hatását is. Rengeteget gyalogoltak már. Jó volt végre a fogadóban kicsit leülni, de nem volt elég, hogy kipihenje az út fáradalmait, így még mindig elég fáradt volt, mikor elindultak a kovácshoz. Bízott benne, hogy a templomnál majd lesz egy kis ideje megpihenni, de nem voltak papok, így tovább is mentek. De most végre megérkeznek a kovácshoz. Kicsit meg is könnyebbül a lány, hogy végre célba értek. Belépve megcsapja a meleg és a fém illata. Az előtér szép tágas, a falon fegyverek lógnak.*
Üdvözlöm! *Köszön oda a lány is a kovácsnak. Már izgatott az új fegyvere miatt. Nagyon várja az elkészülését.*
*Lisast lábaiban rengeteg kilométer van már, és kezdi érezni a hatását is. Rengeteget gyalogoltak már. Jó volt végre a fogadóban kicsit leülni, de nem volt elég, hogy kipihenje az út fáradalmait, így még mindig elég fáradt volt, mikor elindultak a kovácshoz. Bízott benne, hogy a templomnál majd lesz egy kis ideje megpihenni, de nem voltak papok, így tovább is mentek. De most végre megérkeznek a kovácshoz. Kicsit meg is könnyebbül a lány, hogy végre célba értek. Belépve megcsapja a meleg és a fém illata. Az előtér szép tágas, a falon fegyverek lógnak.*
Üdvözlöm! *Köszön oda a lány is a kovácsnak. Már izgatott az új fegyvere miatt. Nagyon várja az elkészülését.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-31 14:45:33
Üzenet elküldve: 2013-07-31 14:45:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4 és Lisast Naida részére//
*Valóban, ott az oszlop amelyik régen Las edzőpartnere volt. Vagy inkább a bábut személyesítette meg, annyi különbséggel, hogy sokkal drágább volt annál.*
- Rendben, induljunk a kovácshoz *az elf arca egy pillanatra görcsbe rándul annak a hallatán, hogy ők hosszú napokig mindössze csak könyvek közt élhetik életüket. Sokat halott már a mágiatanulás hátrányairól, hogy hosszú, és unalmas, ráadásul csak a legnagyobb mesterek képesek eredményeket elérni. De ugyanakkor mégis reméli, hogy ő legalább apró eredményeket lehetőleg gyorsan fog elérni, hogy legalább ezek elszórakoztassák a hosszadalmas tanulás alatt. Végül is mivel papok nincsenek a közelben, így úgy dönt, valóban ideje indulni. A piactér felől közelítették meg a kovácsot, és ez által már lehet mondani, hogy egészen szép nagy kört tettek a városban. Persze ez még mind semmi ahhoz képest, amennyit a pusztán gyalogoltak, meg amennyit a barlangjáratokban. Mindegyik remek volt edzésnek, de meglesz majd a hátulütője is. Mindenesetre elérnek az ócska faajtóhoz, melyen Las nem is mer kopogtatni, nehogy ott helyben darabjaira essen szét. Óvatosan kinyitja, majd köszön, és mindenféle tétovázás nélkül a kovácshoz lép. Előveszi köpenye alól a Gorgera 'páncélzatának' darabját, és megkérdezi a kovácsot:*
- Üdvözlöm! Meg tudná mondani, hogy képes lenne-e ebből egy tőrt kovácsolni?
*Valójában fogalma sincs, milyen anyagról is van szó igazából, és azt se tudja megmagyarázni, hogy honnan van, de a kovácsnak ezeket szerinte nem is kell tudnia.*
*Valóban, ott az oszlop amelyik régen Las edzőpartnere volt. Vagy inkább a bábut személyesítette meg, annyi különbséggel, hogy sokkal drágább volt annál.*
- Rendben, induljunk a kovácshoz *az elf arca egy pillanatra görcsbe rándul annak a hallatán, hogy ők hosszú napokig mindössze csak könyvek közt élhetik életüket. Sokat halott már a mágiatanulás hátrányairól, hogy hosszú, és unalmas, ráadásul csak a legnagyobb mesterek képesek eredményeket elérni. De ugyanakkor mégis reméli, hogy ő legalább apró eredményeket lehetőleg gyorsan fog elérni, hogy legalább ezek elszórakoztassák a hosszadalmas tanulás alatt. Végül is mivel papok nincsenek a közelben, így úgy dönt, valóban ideje indulni. A piactér felől közelítették meg a kovácsot, és ez által már lehet mondani, hogy egészen szép nagy kört tettek a városban. Persze ez még mind semmi ahhoz képest, amennyit a pusztán gyalogoltak, meg amennyit a barlangjáratokban. Mindegyik remek volt edzésnek, de meglesz majd a hátulütője is. Mindenesetre elérnek az ócska faajtóhoz, melyen Las nem is mer kopogtatni, nehogy ott helyben darabjaira essen szét. Óvatosan kinyitja, majd köszön, és mindenféle tétovázás nélkül a kovácshoz lép. Előveszi köpenye alól a Gorgera 'páncélzatának' darabját, és megkérdezi a kovácsot:*
- Üdvözlöm! Meg tudná mondani, hogy képes lenne-e ebből egy tőrt kovácsolni?
*Valójában fogalma sincs, milyen anyagról is van szó igazából, és azt se tudja megmagyarázni, hogy honnan van, de a kovácsnak ezeket szerinte nem is kell tudnia.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:07:12
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:07:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*A biztonság kedvéért egy-két kört tett még a piacon, mielőtt elindult a kovácsműhely felé vezető úton. Egyrészről, hogy szokja a lopott műhaj okozta idegesítő érzést a fején, másrészről, hogy az őrök végleg eltűnjenek a képből. Mikor már nem látta nyomukat, elindult az úton, amelynek most a végén jár, egy kopottas faajtó előtt. Bentről enyhe hő érződik, meg olyan fura fémszag, ami mindig csavarja az orrát, pedig hát ezek egy kovácsműhelyben megszokott dolgok. Caletnia persze sosem értette, hogy bírhat a kovács így dolgozni, ebben a szagban, és ilyen melegben. Persze, nyilván gyerekkorától kezdve űzi a mesterséget, ebben nőtt fel, így már meg sem érzi. Talán neki már az olyan levegő az irritáló, amit nem tölt be a fém szaga. Talán még fázna is, ha kijönne. Erre a gondolatra Caletnia halványan el is mosolyodik. Végül úgy dönt, ideje belépni ebbe a barlangba, hiszen ha a kovács nem izzasztaná itt magát, koránt sem lenne olyan egyszerű megölni és megkínozni valakit. Hiszen ahhoz fegyverek is kellenek. És nem csak hatalmas kardok, kalapácsok, buzogányok, meg bárdok, hanem apró kések meg tőrök is. Hiszen a szablya egyik hiányosságára már időközben volt szerencséje rájönni, még pedig hogy nem lehet vele olyan jól szemeket kiszúrni, avagy a nyelvet kivágni, pedig azért ezeket is előszeretettel játssza el áldozataival.
Megérinti hát a vén faajtót, amely kissé hangosan és lassan, de kinyílik. Belép a műhelybe, és úgy érzi, a hőmérsékletbeli különbség nem is olyan rémes. Hidegebb időkben még kellemes is lehet. A falon persze mindenfelé fegyverek vannak, ezeket nem tudni, hogy eladásra kínálja-e, vagy csak egyszerűen egyfajta reklám neki, hogy a betérők megcsodálhassák, milyen remek munkákat ad ki a keze közül. Meg kell hagyni, a falon lévő darabokból úgy fest, hogy valóban érti a szakmáját. Bal mutatóujjával megérinti az egyik penge élét, majd finoman megrántja az ujját, alig egy centi hosszan, és persze gyorsan el is kapja. Leginkább azért, mert érzi, hogy a kard belevág ujjába, és nem szeretné összevérezni ezt a remek fegyvert. Az ujján lévő apró vágásra nézve elégedetten mosolyodik el, hiszen azokra a pillanatokra gondol, amikor majd mások vére fog egy ilyen éles fegyvertől csordogálni. Végül odalép a kovácshoz, és legbájosabb mosolyát elővéve megkérdezi:*
- Üdvözlöm uram! Nem tudja esetleg nekem egy apróbb méretű tőrt kovácsolni? Tudja, önvédelemre, hiszen sosem tudhatom, hogy egy ilyen városban milyen alakok mászkálnak, és ez eléggé megrémít.
*A kovács hümmög, majd mormog valamit, hogy 'persze', végül lejegyzi a rendelést, és megkéri a nőt, hogy néhány nap múlva fáradjon vissza érte. Caletnia ennek hallatára elégedetten megköszöni, majd elindul az ajtó felé. Végül is egy jó dolog legalább van ebben a benti melegben, ezután a kinti hőmérsékletet sokkal kellemesebbnek fogja találni.*
Megérinti hát a vén faajtót, amely kissé hangosan és lassan, de kinyílik. Belép a műhelybe, és úgy érzi, a hőmérsékletbeli különbség nem is olyan rémes. Hidegebb időkben még kellemes is lehet. A falon persze mindenfelé fegyverek vannak, ezeket nem tudni, hogy eladásra kínálja-e, vagy csak egyszerűen egyfajta reklám neki, hogy a betérők megcsodálhassák, milyen remek munkákat ad ki a keze közül. Meg kell hagyni, a falon lévő darabokból úgy fest, hogy valóban érti a szakmáját. Bal mutatóujjával megérinti az egyik penge élét, majd finoman megrántja az ujját, alig egy centi hosszan, és persze gyorsan el is kapja. Leginkább azért, mert érzi, hogy a kard belevág ujjába, és nem szeretné összevérezni ezt a remek fegyvert. Az ujján lévő apró vágásra nézve elégedetten mosolyodik el, hiszen azokra a pillanatokra gondol, amikor majd mások vére fog egy ilyen éles fegyvertől csordogálni. Végül odalép a kovácshoz, és legbájosabb mosolyát elővéve megkérdezi:*
- Üdvözlöm uram! Nem tudja esetleg nekem egy apróbb méretű tőrt kovácsolni? Tudja, önvédelemre, hiszen sosem tudhatom, hogy egy ilyen városban milyen alakok mászkálnak, és ez eléggé megrémít.
*A kovács hümmög, majd mormog valamit, hogy 'persze', végül lejegyzi a rendelést, és megkéri a nőt, hogy néhány nap múlva fáradjon vissza érte. Caletnia ennek hallatára elégedetten megköszöni, majd elindul az ajtó felé. Végül is egy jó dolog legalább van ebben a benti melegben, ezután a kinti hőmérsékletet sokkal kellemesebbnek fogja találni.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 15:17:17
Üzenet elküldve: 2013-07-29 15:17:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kotin Aesty//
- Na persze...
*jegyzi meg, s ezzel el is intézi mindazt, mit a sötételf állít magáról. Jobb híján kénytelen elhinni neki. Legalábbis még, bár a kétely továbbra is megmarad bensőjében. Ez már szokásává vált. Nem szokása az, hogy pillanatok alatt megbízzon bárkiben is, de az időt valahogy el kell ütni. Miért ne vehetne ezért igénybe egy állítólagosan saját faját gyűlölő sötételf szolgálatait? Ha pedig kiderül, hogy tényleg az, aminek mondja magát, hát még jobb. Talán még egy merénylet közben is láthatja majd újdonsült társaságát.*
- Harcias? Talán. De jobb szeretem, ha azon oldalam nem hangoztatják. Maradjunk inkább az őszinténél, ha az megfelel!
*A férfi nézése tetszik neki. Ez az elvetemült tekintet ezer szónál is többet mond, s valószínűleg ha a kovács inasa látná, már rég a városőrség egy tagja előtt lihegne. Szépek is az ilyen szemek. Olyannyira őszinték, nincs bennük szemernyi hazugság sem. Úgy lehet bennük olvasni, mint egy üres lapban. Könnyedén, még a betűk ismeretét sem kell hozzá megtanulni. A másik közeledte sincs ellenére. Annak ellenére sem, hogy egy sötételfről van szó. Valahogy kezd megbarátkozni a jelenlétével, minek sok köze lehet a látott viselkedéshez. A nő utána is lépked. Az ajtóban megáll, fél lépéssel közelebb lép az éjbőrűhöz, majd suttogni kezd:*
- Bájos mosoly!
*kuncogja halkan. Kabátja nyakánál lévő csuklyáját fejére hajtja, tekintve, hogy még mindig hallani az aprócska, de ádázul hulló esőcseppek csatakiáltását. A kis teremtmények nagy hanggal koppannak az ablakokon, vagy érkeznek a már így is víz áztatta kövekre. Szép látvány, azt meg kell hagyni. Nincs is jobb egy kellemes zápornál a hosszú, forró napok után.*
- Ha jól tudom, az az asszony, ki már férjnél van, vagy volt, esetleg benne van a korban. Rám egyik sem vonatkozik, kérem, tartsa magát ehhez! Mellesleg, ha már elkísér... Szabad tudnom a nevét?
*kérdi, még mielőtt kilépne, hogy kabátját ismételten kitegye az eső támadásának. Odakint csak néhány lépést tesz meg, majd megáll. Még elég közel az ajtóhoz, s nem is mozdul onnan addig, míg a kormos képű ki nem ér mellé. Jobb szeretné maga mellett tudni, mint a háta mögött. Ez csupán természetes reflex, nem csak ezen személy iránt, hanem mindenkivel szemben.*
- Mehetünk?
- Na persze...
*jegyzi meg, s ezzel el is intézi mindazt, mit a sötételf állít magáról. Jobb híján kénytelen elhinni neki. Legalábbis még, bár a kétely továbbra is megmarad bensőjében. Ez már szokásává vált. Nem szokása az, hogy pillanatok alatt megbízzon bárkiben is, de az időt valahogy el kell ütni. Miért ne vehetne ezért igénybe egy állítólagosan saját faját gyűlölő sötételf szolgálatait? Ha pedig kiderül, hogy tényleg az, aminek mondja magát, hát még jobb. Talán még egy merénylet közben is láthatja majd újdonsült társaságát.*
- Harcias? Talán. De jobb szeretem, ha azon oldalam nem hangoztatják. Maradjunk inkább az őszinténél, ha az megfelel!
*A férfi nézése tetszik neki. Ez az elvetemült tekintet ezer szónál is többet mond, s valószínűleg ha a kovács inasa látná, már rég a városőrség egy tagja előtt lihegne. Szépek is az ilyen szemek. Olyannyira őszinték, nincs bennük szemernyi hazugság sem. Úgy lehet bennük olvasni, mint egy üres lapban. Könnyedén, még a betűk ismeretét sem kell hozzá megtanulni. A másik közeledte sincs ellenére. Annak ellenére sem, hogy egy sötételfről van szó. Valahogy kezd megbarátkozni a jelenlétével, minek sok köze lehet a látott viselkedéshez. A nő utána is lépked. Az ajtóban megáll, fél lépéssel közelebb lép az éjbőrűhöz, majd suttogni kezd:*
- Bájos mosoly!
*kuncogja halkan. Kabátja nyakánál lévő csuklyáját fejére hajtja, tekintve, hogy még mindig hallani az aprócska, de ádázul hulló esőcseppek csatakiáltását. A kis teremtmények nagy hanggal koppannak az ablakokon, vagy érkeznek a már így is víz áztatta kövekre. Szép látvány, azt meg kell hagyni. Nincs is jobb egy kellemes zápornál a hosszú, forró napok után.*
- Ha jól tudom, az az asszony, ki már férjnél van, vagy volt, esetleg benne van a korban. Rám egyik sem vonatkozik, kérem, tartsa magát ehhez! Mellesleg, ha már elkísér... Szabad tudnom a nevét?
*kérdi, még mielőtt kilépne, hogy kabátját ismételten kitegye az eső támadásának. Odakint csak néhány lépést tesz meg, majd megáll. Még elég közel az ajtóhoz, s nem is mozdul onnan addig, míg a kormos képű ki nem ér mellé. Jobb szeretné maga mellett tudni, mint a háta mögött. Ez csupán természetes reflex, nem csak ezen személy iránt, hanem mindenkivel szemben.*
- Mehetünk?
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:48:32
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:48:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Xeia Zrye Kressara//
*Miután válaszol a nő kérdésére, láthatóan ezt a részét csak sikerül megértenie elsőre is, hogy tényleg fogalma sincs Kotinnak, arról amiről a nő beszél. Utána pedig még arra is fény derül, hogy mi a gondja a nőnek a sötételfekkel. Hasonló, mint Kotinnak, bár az ő esetében kicsit viccesebb a dolog, hiszen elméletileg ő maga is egy lenne közülük. Habár mindig is kívülálló volt. Lényegében egyik fajhoz sem tartozik saját maga elképzelése szerint. Hiszen, ő egy kívülálló. Minden más faj megveti, a sajátja lenne az egyetlen akik ténylegesen elviselnők, csakhogy őket még ő maga is megveti, ezért ez sem éppen opcionális a számára. Amikor a nő elkezd nevetni megjegyzésén, a féloldalas mosoly tovább húzódik, és a megjegyzésére kissé kihúzva magát, jobbjának hüvelykujjával saját magára mutat.*
- Én.
*Jegyzi meg fagyosan, de továbbra is vigyorogva. Különben is. Míg más fajokra jobban gyanakodnak, addig saját fajtársukra már kevésbé, bár a múltban történelmük során sokat ontották egymás vérét is, de ez vajmi keveset számít szerinte most már. Lényeg, hogy nem teszik olyan gyakran, ami szerinte hiba. A nő szavaira a félmosoly továbbra is ottmarad arcán, de tekintete gyilkossá válik, mintha csak valóban képes lenne ölni a nézésével.*
- Milyen harcias valaki. De, rendben. Az, ha tudom, hogy merrefelé van a préda, nekem csak jó.
*A préda résztől, már suttogja neki miközben ellépdel mellette. Idő közben a zsákját ismét hátára veszi, és jobbjával, pedig annak zsinórját fogva tartja meg azt, majd az ajtóhoz lépdel, azzal a kis kitérővel, amit annak érdekében tesz, hogy ezt a mondatot végigmondhassa. Szeme sarkából figyeli a nőt, ahogy elveszi a fegyvereit, és boldogan nyugtázza, hogy kellően élessé váltak azok. Az ajtót feltárva, megáll még bent, majd bal kezével kintre mutat, miközben a nőre néz.*
- Csak maga után asszonyom.
A hozzászólás írója (Kotin Aesty) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.29 13:55:26
*Miután válaszol a nő kérdésére, láthatóan ezt a részét csak sikerül megértenie elsőre is, hogy tényleg fogalma sincs Kotinnak, arról amiről a nő beszél. Utána pedig még arra is fény derül, hogy mi a gondja a nőnek a sötételfekkel. Hasonló, mint Kotinnak, bár az ő esetében kicsit viccesebb a dolog, hiszen elméletileg ő maga is egy lenne közülük. Habár mindig is kívülálló volt. Lényegében egyik fajhoz sem tartozik saját maga elképzelése szerint. Hiszen, ő egy kívülálló. Minden más faj megveti, a sajátja lenne az egyetlen akik ténylegesen elviselnők, csakhogy őket még ő maga is megveti, ezért ez sem éppen opcionális a számára. Amikor a nő elkezd nevetni megjegyzésén, a féloldalas mosoly tovább húzódik, és a megjegyzésére kissé kihúzva magát, jobbjának hüvelykujjával saját magára mutat.*
- Én.
*Jegyzi meg fagyosan, de továbbra is vigyorogva. Különben is. Míg más fajokra jobban gyanakodnak, addig saját fajtársukra már kevésbé, bár a múltban történelmük során sokat ontották egymás vérét is, de ez vajmi keveset számít szerinte most már. Lényeg, hogy nem teszik olyan gyakran, ami szerinte hiba. A nő szavaira a félmosoly továbbra is ottmarad arcán, de tekintete gyilkossá válik, mintha csak valóban képes lenne ölni a nézésével.*
- Milyen harcias valaki. De, rendben. Az, ha tudom, hogy merrefelé van a préda, nekem csak jó.
*A préda résztől, már suttogja neki miközben ellépdel mellette. Idő közben a zsákját ismét hátára veszi, és jobbjával, pedig annak zsinórját fogva tartja meg azt, majd az ajtóhoz lépdel, azzal a kis kitérővel, amit annak érdekében tesz, hogy ezt a mondatot végigmondhassa. Szeme sarkából figyeli a nőt, ahogy elveszi a fegyvereit, és boldogan nyugtázza, hogy kellően élessé váltak azok. Az ajtót feltárva, megáll még bent, majd bal kezével kintre mutat, miközben a nőre néz.*
- Csak maga után asszonyom.
A hozzászólás írója (Kotin Aesty) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.29 13:55:26
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:25:32
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:25:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kotin Aesty//
*A nő eleinte nem is foglalkozik azzal, amit a sötételf mond. Az éjszaka teremtménye az a barbár, s sajnálatos módon, részben ő maga is. Persze ő nem a sötét fajtából. Sokkal inkább a világosból, melynek egyetlen oka van. A nyamvadt elfek kinézete és bája, mely könnyedén elcsábít egy embert. Vajon léteznek ronda elfek is? Ki tudja? Ő bizony még egyet sem látott, de annyi esze volt, hogy egy nőideállal se kezdjen. Számára egyik kutya, másik eb, bár különösebb baja nincs velük. Mindössze az, hogy a korábban még emberek lakta várost elárasztotta a fajtájuk.*
- Ezek szerint nem idevalósi.
*állapítja meg könnyedén. Ez egyértelmű volt, főleg, ha tényleg nem tudja, hogy mi is a helyzet a városban. De úgy tűnik a sötételfek közé sem igen tartozó illetővel áll szemben, hiszen a legtöbb éjlény amint megérkezik, már rohan is bemutatkozni a famíliának. Az alak kezd egyre érdekesebb lenni. Már-már azt is kezdi kiérdemelni, hogy a nő tájékoztassa a fejleményekről. De csak majdnem.*
- Sokan vannak. Pontosabban itt vannak. Ez bőven elég ok.
*válaszol mégis. Na igen... Tényleges ténykedésükről vajmi keveset tud. Azt tudja, hogy bálokat szoktak szervezni, meg efféle nemesi hajcihőkkel élnek, de egyebet nem. Az viszont, hogy az elfszerzetek alantasabb fajtájából ennyi garázdálkodik itt, nem ad megnyugvásra okot. Most pedig, hogy még egyel több tűnt fel... "Talán el kellene költöznöm... Na nem, én ugyan nem futamodok meg a csőcselék elől!" A felvetésre hangos, éles kacajban tör ki. Tekintetét gyanakvóan emeli vissza az idegenre, majd eddig melle alatt keresztbe font karjait maga mellé ereszti és ellöki magát a faltól.*
- Na ne nevettessen! Ki látott már sötételf gyűlölő éjbőrűt? Még álomnak is túl szép.
*húzza el száját. Ennek ellenére elgondolkozik a felvetésen. Milyen szép is lenne, ha az egyik kormos irtaná a másikat... A többi fajnak nem kellene tennie semmit ezek után, csak végignéznie és szórakoznia a népfelkelésen.*
- Ha nem szívleli őket, tartson velem és megmutatom, hogy hova kell mennie kiirtani a javát.
*veti fel az ötletet. Lépteit a kovácshoz vezeti. Ott megáll és a frissen élezett pengéken végighúzza ujjait, melyből egy-egy csepp vér serken ki.*
- Tökéletes...
*suttogja. A pengéket visszacsúsztatja helyükre. Kabátját föléjük igazítja, ezzel rejtve a veszélyes kompozíciót.*
*A nő eleinte nem is foglalkozik azzal, amit a sötételf mond. Az éjszaka teremtménye az a barbár, s sajnálatos módon, részben ő maga is. Persze ő nem a sötét fajtából. Sokkal inkább a világosból, melynek egyetlen oka van. A nyamvadt elfek kinézete és bája, mely könnyedén elcsábít egy embert. Vajon léteznek ronda elfek is? Ki tudja? Ő bizony még egyet sem látott, de annyi esze volt, hogy egy nőideállal se kezdjen. Számára egyik kutya, másik eb, bár különösebb baja nincs velük. Mindössze az, hogy a korábban még emberek lakta várost elárasztotta a fajtájuk.*
- Ezek szerint nem idevalósi.
*állapítja meg könnyedén. Ez egyértelmű volt, főleg, ha tényleg nem tudja, hogy mi is a helyzet a városban. De úgy tűnik a sötételfek közé sem igen tartozó illetővel áll szemben, hiszen a legtöbb éjlény amint megérkezik, már rohan is bemutatkozni a famíliának. Az alak kezd egyre érdekesebb lenni. Már-már azt is kezdi kiérdemelni, hogy a nő tájékoztassa a fejleményekről. De csak majdnem.*
- Sokan vannak. Pontosabban itt vannak. Ez bőven elég ok.
*válaszol mégis. Na igen... Tényleges ténykedésükről vajmi keveset tud. Azt tudja, hogy bálokat szoktak szervezni, meg efféle nemesi hajcihőkkel élnek, de egyebet nem. Az viszont, hogy az elfszerzetek alantasabb fajtájából ennyi garázdálkodik itt, nem ad megnyugvásra okot. Most pedig, hogy még egyel több tűnt fel... "Talán el kellene költöznöm... Na nem, én ugyan nem futamodok meg a csőcselék elől!" A felvetésre hangos, éles kacajban tör ki. Tekintetét gyanakvóan emeli vissza az idegenre, majd eddig melle alatt keresztbe font karjait maga mellé ereszti és ellöki magát a faltól.*
- Na ne nevettessen! Ki látott már sötételf gyűlölő éjbőrűt? Még álomnak is túl szép.
*húzza el száját. Ennek ellenére elgondolkozik a felvetésen. Milyen szép is lenne, ha az egyik kormos irtaná a másikat... A többi fajnak nem kellene tennie semmit ezek után, csak végignéznie és szórakoznia a népfelkelésen.*
- Ha nem szívleli őket, tartson velem és megmutatom, hogy hova kell mennie kiirtani a javát.
*veti fel az ötletet. Lépteit a kovácshoz vezeti. Ott megáll és a frissen élezett pengéken végighúzza ujjait, melyből egy-egy csepp vér serken ki.*
- Tökéletes...
*suttogja. A pengéket visszacsúsztatja helyükre. Kabátját föléjük igazítja, ezzel rejtve a veszélyes kompozíciót.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:07:14
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:07:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Xeia Zrye Kressara//
*Alig pár perce érkezett meg a műhelybe, de, már nagyjából végignézte az egész kínálatot, és most éppen gondolataiba elmerülve tűnődik, hogy vajon vásároljon e valamit. Persze még fogalma sincs, főleg, ha erszénye tartalmát kell alapul vennie. Bár amiket nézett nem voltak túl drágák, így még maradna is egy kevés pénze, de ez nem jelent sajnálatos módon semmit. Gondolkozását nem töri meg semmi, egészen ameddig ki nem tárul az ajtó, és be nem lép rajta egy kissé nagyon is megázott nő. Egészen eddig fel sem tűnt Kotinnak, hogy kit idő közben eleredt az eső, pedig, most, hogy jobban belegondol, még hallani is az esőcseppek kopogását mind kint a földön, mind az ablakokon ahogy azoknak csapódnak. Eleinte figyelemmel kíséri az újonnan érkező alakot, miközben az leadja fegyvereit a kovácsnál, hogy élezze azokat meg. Miközben a nő nekitámaszkodik a falnak, Kotin tekintete visszavándorol a közelében falra aggatott fegyverekre, és ismét merengőbe esik, egészen ameddig meg nem szólítják. Szemei hamar a nő arcára siklanak, majd szavai hallatán egyik szemöldökét kissé feljebb húzza, és úgy néz a látszólag elf felmenőkkel is rendelkező nőre. Bár arcvonásai kissé mások, mint azoknak akiket eddig látott, kicsit emberibbek.*
- Hát ez bizony probléma.
*Húzza el kissé ő is a száját, cinikus megjegyzése mellé, majd elkezd vigyorogni.*
- Viszont sajnálatos módon, fogalmam sincs, hogy miről, vagy kikről beszél.
*Vonja meg végül a vállat, közben persze kezeivel is mutatva, hogy tényleg nem tudja mire gondol a nő.*
- Viszont érdekfeszítően hangzik. Mit csinált az a család, hogy ennyire nem szívleli őket?
*Kérdez rá a nőnél, ismét kérdő tekintettel nézve annak arcát, bármiféle jelet keresve, hogy mit gondolhat az.*
- Vagy. Talán csak nem magácskának is az a problémája, mint a legtöbbeknek, hogy sötételfek?
*Vált ismételten mosolyra, vagy inkább vigyorra, mely a hozzá megszokott módon, nem éppen bizalomgerjesztő.*
- Megsúgok egy titkot.
*Emeli jobb kezét, hogy tenyerét az ablak felé fordítsa takarhassa száját.*
- Én sem szívlelem őket.
*Alig pár perce érkezett meg a műhelybe, de, már nagyjából végignézte az egész kínálatot, és most éppen gondolataiba elmerülve tűnődik, hogy vajon vásároljon e valamit. Persze még fogalma sincs, főleg, ha erszénye tartalmát kell alapul vennie. Bár amiket nézett nem voltak túl drágák, így még maradna is egy kevés pénze, de ez nem jelent sajnálatos módon semmit. Gondolkozását nem töri meg semmi, egészen ameddig ki nem tárul az ajtó, és be nem lép rajta egy kissé nagyon is megázott nő. Egészen eddig fel sem tűnt Kotinnak, hogy kit idő közben eleredt az eső, pedig, most, hogy jobban belegondol, még hallani is az esőcseppek kopogását mind kint a földön, mind az ablakokon ahogy azoknak csapódnak. Eleinte figyelemmel kíséri az újonnan érkező alakot, miközben az leadja fegyvereit a kovácsnál, hogy élezze azokat meg. Miközben a nő nekitámaszkodik a falnak, Kotin tekintete visszavándorol a közelében falra aggatott fegyverekre, és ismét merengőbe esik, egészen ameddig meg nem szólítják. Szemei hamar a nő arcára siklanak, majd szavai hallatán egyik szemöldökét kissé feljebb húzza, és úgy néz a látszólag elf felmenőkkel is rendelkező nőre. Bár arcvonásai kissé mások, mint azoknak akiket eddig látott, kicsit emberibbek.*
- Hát ez bizony probléma.
*Húzza el kissé ő is a száját, cinikus megjegyzése mellé, majd elkezd vigyorogni.*
- Viszont sajnálatos módon, fogalmam sincs, hogy miről, vagy kikről beszél.
*Vonja meg végül a vállat, közben persze kezeivel is mutatva, hogy tényleg nem tudja mire gondol a nő.*
- Viszont érdekfeszítően hangzik. Mit csinált az a család, hogy ennyire nem szívleli őket?
*Kérdez rá a nőnél, ismét kérdő tekintettel nézve annak arcát, bármiféle jelet keresve, hogy mit gondolhat az.*
- Vagy. Talán csak nem magácskának is az a problémája, mint a legtöbbeknek, hogy sötételfek?
*Vált ismételten mosolyra, vagy inkább vigyorra, mely a hozzá megszokott módon, nem éppen bizalomgerjesztő.*
- Megsúgok egy titkot.
*Emeli jobb kezét, hogy tenyerét az ablak felé fordítsa takarhassa száját.*
- Én sem szívlelem őket.
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:46:21
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:46:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Rutinos léptek haladnak át a városon, mígnem a piac egy szegletében megállnak. A csizmatalpon lévő vékony fémlemez csengése is abbamarad, ezzel jelezve, hogy az, ki viseli, talán megérkezett kiszemelt úti céljára. A kovács ajtajának szélére fonódnak vékony ujjak, melyek végéről apró vízcseppek hullanak le. Az ujjak aztán kicsit megfeszülnek, az ajtó pedig feltárulkozik. Mögötte egy igencsak ázott személy jelenik meg. Mit sem törődve a bentiekkel, belép, az ajtót becsukja maga mögött, majd hátra csapja kabátjának csuklyáját. Haja mint mindig, most is rendezett. Szinte már túlzottan, de nincs mit tenni, ha a sötét tincsek állandóan szét akarnak széledni, ha szabadon vannak engedve. Egy ezüstös, kékes tekintet fut végig a belső téren. Az embereken nem időz sokat, a fegyvereken már többet.*
- Szép estét!
*morog azért mégiscsak valamiféle üdvözlést. A kovács és inasa erre bólintanak. Az utóbbi még motyog is valamit, de a nő nemigen foglalkozik vele, hogy mégiscsak micsodát. Ezután léptei tovább vezetnek, egyenesen a kovácshoz, ki jelenleg is ügyködik valami pengén. Xeia előhúzza saját fegyvereit helyükről, hátra söpörve vizes kabátját, s az asztalra teszi a hideg acélpárost.*
- Ezeket meg kellene élezni. Sürgősen, ha lehet. Itt megvárom.
*jelenti ki szárazon. Amint a kovács az ő fémével kezd munkálkodni, Zrye tovább kezd nézelődni. Idővel hátát egy szabad falrésznek veti. Csak most veszi észre az ablak előtt ácsorgót. Néhány pillanat alatt végigméri az ott tartózkodót, majd elhúzza száját.*
- Egyre több itt a sötételf... Csak nem maga is annak a családnak a tagja? Azoké, akik ellepték a Gazdagnegyedet...
- Szép estét!
*morog azért mégiscsak valamiféle üdvözlést. A kovács és inasa erre bólintanak. Az utóbbi még motyog is valamit, de a nő nemigen foglalkozik vele, hogy mégiscsak micsodát. Ezután léptei tovább vezetnek, egyenesen a kovácshoz, ki jelenleg is ügyködik valami pengén. Xeia előhúzza saját fegyvereit helyükről, hátra söpörve vizes kabátját, s az asztalra teszi a hideg acélpárost.*
- Ezeket meg kellene élezni. Sürgősen, ha lehet. Itt megvárom.
*jelenti ki szárazon. Amint a kovács az ő fémével kezd munkálkodni, Zrye tovább kezd nézelődni. Idővel hátát egy szabad falrésznek veti. Csak most veszi észre az ablak előtt ácsorgót. Néhány pillanat alatt végigméri az ott tartózkodót, majd elhúzza száját.*
- Egyre több itt a sötételf... Csak nem maga is annak a családnak a tagja? Azoké, akik ellepték a Gazdagnegyedet...
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:29:41
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:29:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kotin az erdőből érkezvén, miután átvágott azon egészen a kikötőtől indulva, nem is gondolkodva sokat a dolgon, és egyenesen egy épülethez veszi az irányt, hol az ajtón áthaladva a város kovácsműhelyében találja magát. Gyorsan, és halkan lépdelve vonul előre, mintha tökéletesen tudná, hogy merre is megy, és mintha, mi sem történt volna, bár a kovácsot, és az inasát nem is túlzottan lepi meg szemmel láthatóan a dolog, hogy valaki hirtelen feltűnik az erdő felől, keresztül megy az üzleten, de, persze azért a fegyvereknél és védőfelszereléseknél mégis csak leragad, hátha talál magának valami tetsző tárgyat, amit, ha van még talán rá elég aranya megvenne, vagy, ha nincs is, akkor tudná, hogy mire gyűjtsön még, egy keveset, vagy inkább sokat. Észre is vesz egy kardot, mely szimpatikussá válik neki, így lehalászva a falról, kicsit megforgatja kezében, hogy megnézhesse a súlyát a fegyvernek. Gyorsan végez a mozdulatokkal, így hát vissza is rakja helyére a harcászati eszközt, és folytatja a nézelődést. Szemei végigpásztázzák egyaránt a kardokat, tőröket, íjakat, és persze a védőfelszereléseket is. A mellvérteket, sisakokat, pajzsokat, és még sok minden mást, amit csak eddig elkészítettek, és kiállítottak itt. Hogy biztosan ne legyen útban, végül az egyik ablak előtt áll meg, és ott esik gondolkodóba, miközben az eddig hátán cipelt vászonzsákot lábai elé dobja, és összefonja két karját mellkasa előtt.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-27 14:45:50
Üzenet elküldve: 2013-07-27 14:45:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sikerül átjutni a fáktól hemzsegő erdőn, mely sűrűbb, mint számított rá, később pedig a füves részen is áthaladva egy épülethez ér. Mi is volt ez? Az emberek mindennek nevet adnak. Valamilyen műhely... Talán kovácsműhely? Mindegy, is, hiszen belép a kis ajtón és kiderül minden. Még hozzá elég hamar, hiszen rögvest a kovácslegénnyel találja szembe magát, akinél éppen két kard van. Egész bizalomgerjesztő, hogy a másiknál fegyver van és nem felé tartja.*
- Szép estét!
*Köszön gyorsan és lehajtja a fejét. Jobb ha olyan lánynak tartják, aki szégyenlős. Így lassan sétál előre, ahol a mester felé is fordul.*
- Szép estét Önnek is, kovács mester úr!
*Mielőtt megvádolják, hogy az ártatlan lányka modortalan. Még két kezét is összefűzi, kissé kiemelve domborulatait. Nem tehet róla, hiszen nem ő kreálta ezt a testet. Még ha képes is bizonyos szintig változtatni rajta, de bolond lenne a férfiak ellen használható részeit csökkenteni. Tökéletesek így is, hogy a férfi pillantásokat oda vonzza, kivétel, ha előtte immáron ismét mélyfekete szemeibe pillant valaki. Onnan nincs menekvés. De neki most mégis menekülnie kell, mielőtt kérdésekkel kezdené bombázni valamelyik ember, hogy egy ilyen fiatal hölgy mit keresett odakint, valószínűleg az erdőben. Jobb elkerülni, így már távozik is, otthagyva a fiút és az apját.*
- Szép estét!
*Köszön gyorsan és lehajtja a fejét. Jobb ha olyan lánynak tartják, aki szégyenlős. Így lassan sétál előre, ahol a mester felé is fordul.*
- Szép estét Önnek is, kovács mester úr!
*Mielőtt megvádolják, hogy az ártatlan lányka modortalan. Még két kezét is összefűzi, kissé kiemelve domborulatait. Nem tehet róla, hiszen nem ő kreálta ezt a testet. Még ha képes is bizonyos szintig változtatni rajta, de bolond lenne a férfiak ellen használható részeit csökkenteni. Tökéletesek így is, hogy a férfi pillantásokat oda vonzza, kivétel, ha előtte immáron ismét mélyfekete szemeibe pillant valaki. Onnan nincs menekvés. De neki most mégis menekülnie kell, mielőtt kérdésekkel kezdené bombázni valamelyik ember, hogy egy ilyen fiatal hölgy mit keresett odakint, valószínűleg az erdőben. Jobb elkerülni, így már távozik is, otthagyva a fiút és az apját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073