*A piactérről csak egyfelé vezethet útja, ugyanis a fürdőt messze elkerüli. Nem utálja a vizet, de minden bizonnyal sokáig nem élvezhetné koszos gúnyáját levéve, azonnal kipenderítenék onnan. Megszokta már a kiközösítettséget, semmi kedve, hogy újabb támadások célpontja legyen. A kovácsműhelyből kiáramló izzó fém illata lengi körbe a helyiséget, hangos kalapálás, olykor egy nagyobb nyögés is hallatszik, nyilván a kovács és segédje egy szokásosnál nehezebb munkadarabon dolgozik. Ildhaw annyira nem kíváncsi rá, nem különösebben érdeklik a materiális dolgok, sokkal inkább a természetfeletti híve, de ezt sem köti senki orra alá, nem mintha lenne, aki megkérdezi róla. Van véleménye sok mindenről, de meg is tartja magának, az sem biztos, hogyha bárki megkérdezni megosztaná vele. Így csak vonszolja maga után koszos pokrócát, mely az idők során hozzánőtt. Gyomra ismét hangosan kordul, talán ideje lenne hazafelé indulni, de sajnálja az időt a semmittevésre, még ha olyannyira is élvezi a sötét, piszkos lukát. Hallott egy helyről, mely a műhely mögött helyezkedik el. Állítólag a természet eme szelete feltölti az embert, ha ott időzik néhány percet, vagy órát. Megvallja őszintén bár tervezi, hogy elhagyja a várost, de még nem most. Kissé unja a forgatagot. Hirtelen meg kell állnia, mert borzasztóan szúrják bolhái, így látványos vakarózásba kezd, még arcára is kiül a kéjes kifejezés és vicsor. Hosszasan mar bőrébe kezével, szerencsére körmének ápolásával sem különösebben foglalkozik, így a hosszú karmok használata szinte extázisba sodorja. Ahogy a viszketés megszűnik, ideje továbbállni, még egy utolsót húz alfelén karmával, majd elindul a tisztás felé. Nem tudja még, hogy nem feltétlenül az ő ízlésének megfelelően készítették.*