Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-09-04 13:00:14
Üzenet elküldve: 2015-09-04 13:00:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A délután nagyja azzal telt, hogy lova hátán ülve a kovácsműhelyt kereste. Nem ismeri a várost, ebben a részében nem is járt még, ahhoz azonban túl csökönyös, és főképp túl büszke, hogy a városlakóktól kérjen útbaigazítást. A keresést persze az is megnehezíti, hogy gondolatai egészen más merre járnak.
Lova aligha értette, miért borult hosszú percekre a nyakában az istállóban, hiszen ő nem sejthette, mekkora megkönnyebbülés a lánynak, hogy szeretett társát nem fenyegeti már veszély. És nem is fenyegette.
A világ ismét fenekestül felfordult. Átejtették, nem is kicsit, de ő volt az ostoba, hogy belement egy nyilvánvaló hazugságban. Hogy a félelem esztelen mértékben munkálkodott benne, és így nem bízott lova nyilvánvaló ösztöneire és képességeiben. De hát máskor is megmondta a mélységi, túl sokat töpreng, túl sokat fél. A gondolat egyszerre szomorkás és ironikus mosolyt ültet arcára.
Alaposan átgondolja az elmúlt napok eseményeit, minden egyes pillanatát, minden egyes részletét. Akkor is e körül forognak gondolatai, miután a kései ebéd maradékát is eltüntetve végre elér a Kovácsműhelybe.
Máskor minden figyelmét az ott függő fegyvereknek szentelné, a megannyi csillogó fémnek, miket most csak szórakozott tekintettel és érintéssel méreget. Lova jelenléte, a megkönnyebbültség, hogy már nem kell féltenie, az együtt megtett hosszú séta, a lova lépteinek megnyugtató ritmusa megtették jótékony hatásukat, és csitították a lányban tomboló indulatok viharát, de még nem hozott rendbe mindent, távolról sem.
Kíváncsian veszi kézbe az egyik kardot, a súlyát próbálgatva, miközben próbál rendet tenni magában. Az árulás fájdalma még mindig erősen lüktet benne. De valóban árulás lenne? Hiszen akkor még csak két idegen voltak, vadász és préda, előbbi pedig csak azt tette, amit tennie kellett, biztosította, hogy meglegyen a zsákmány.
Azután visszaélt a helyzettel, nem is egyszer, nem is kicsit. Vajon a tudat, hogy a semmivel, egy könnyű kis hazugsággal tartja uralma alatt a lányt, mennyire édesítette meg a hímnek a kegyetlen játékokat? Homlokát komoran ráncolva teszi vissza a kardot.
Talán eleinte így volt, de valami megváltozott. Egy lándzsát vesz a kezébe, mi kő helyett acélban végződik. A megmagyarázhatatlan, kölcsönös vonzalom. Károgó, most épp kárörvendő fele nem tagadhatja, ezt nem csak bebeszéli magának, nem csak menteni próbálja a menthetőt. A tópart, a tegnap éjszaka, a ma reggel a végzetes témáig.
Visszateszi a lándzsát a helyére, miközben megtalálja azt, amiért jött. Íjak. Vajon ha a fürdőben elfogadta volna a hím ajánlatát, milyen instrukciókat adott volna az ellenszerhez? Ujjait végigfuttatja az íj fáján. Ő pedig a szabadságuk helyett Kharasshit választotta. Vajon most is ugyanezt tenné? Hiszen szabad, nem köti már őt ide semmi, nem láncolja őt semmi a mélységihez.
A kezébe veszi az íjat, nem feszíti meg az ideget teljesen, egyelőre csak próbálgatja a húrt. És ha semmi sem köti már béklyóba, akkor a tolvajok után eredhet. Talán még nem késő, talán még nem tüntettek el maguk után minden nyomot.
A párbaj határideje három nap, ebből az első most telik el. Azt még megvárja. Anélkül nem tudna elmenni, hogy ne tudja, hogyan végződött a harc, hogy túlélte-e Kharasshi, hogy jól van-e. Utána azonban a gaztevők nyomába kell erednie. Még hogy nem láncolja semmi a hímhez? Hiszen a történtek ellenére még mindig mellette maradna, de arról sem feledkezhet meg, miért is indult útnak. Bosszú, amit a mélységi is oly gyakran emleget.
Hacsak nem tart vele a hím, akkor az oly hosszúnak tűnő egy hónap, talán többől már csak két nap maradt. Két nap. De miért is segítene egy bolond felszíni elkeseredett hajszájában? Hirtelen emeli fel karjait, és feszíti meg teljesen az íjat, mintha egy láthatatlan célpontot talált volna láthatatlan nyílvesszejének. Lelki szemei előtt szinte látja a tolvajokat, akiknek már ismeri az arcát, szinte látja, amint a gyilkos vessző sötét szívük felé repül, hogy kioltsa az életüket a lány minden haragjával és keserűségével egyetemben. Két nap.
Az indulatok tombolása után csak fáradtság és valamiféle tompán sajgó bánat marad. Fáradt mozdulattal teszi le az íjat, holott izmai nem lettek meghajtva. A kis vörös a mester után néz. Ha már vadászatra indul, annak meg kell adni a módját. Részletesen elmondja, és leírja, milyen fegyvert akar, majd pedig jöhet az ár kialkudása. Amennyi kedve van most az aranyon civakodni, még az ár kétszeresére is rábólintana, de tudja, hosszú távon jobb, ha már most rögzül a fegyverek készítőjében, a kuncsaftja résen van.
Miután végül megállapodtak az árban, kilép a műhelyből. Mogyi, mint mindig, türelmesen várja lovasát, igaz, néhány lépéssel azért csak arrébb ment, nehogy véletlenül pontosan ugyan azon a helyen álljon, ahol a lány hagyta. Szomorú mosollyal vakargatja meg a ló homlokát, majd a nyeregbe lendül. Ha szerencséje van, nem kell sokat várnia az íjra, és nem kell az indulást elnapolni, mert a fegyverre vár. És titkon mégis abban reménykedik, hogy ezzel is nyerhet némi haladékot. Halkan sóhajtva fordítja arcát nyugat felé. A nap lemenőben van, az alkonyat ideje egyre közelebb és közelebb kerül. Ideje indulnia, ha oda akar érni a tisztásra.*
Lova aligha értette, miért borult hosszú percekre a nyakában az istállóban, hiszen ő nem sejthette, mekkora megkönnyebbülés a lánynak, hogy szeretett társát nem fenyegeti már veszély. És nem is fenyegette.
A világ ismét fenekestül felfordult. Átejtették, nem is kicsit, de ő volt az ostoba, hogy belement egy nyilvánvaló hazugságban. Hogy a félelem esztelen mértékben munkálkodott benne, és így nem bízott lova nyilvánvaló ösztöneire és képességeiben. De hát máskor is megmondta a mélységi, túl sokat töpreng, túl sokat fél. A gondolat egyszerre szomorkás és ironikus mosolyt ültet arcára.
Alaposan átgondolja az elmúlt napok eseményeit, minden egyes pillanatát, minden egyes részletét. Akkor is e körül forognak gondolatai, miután a kései ebéd maradékát is eltüntetve végre elér a Kovácsműhelybe.
Máskor minden figyelmét az ott függő fegyvereknek szentelné, a megannyi csillogó fémnek, miket most csak szórakozott tekintettel és érintéssel méreget. Lova jelenléte, a megkönnyebbültség, hogy már nem kell féltenie, az együtt megtett hosszú séta, a lova lépteinek megnyugtató ritmusa megtették jótékony hatásukat, és csitították a lányban tomboló indulatok viharát, de még nem hozott rendbe mindent, távolról sem.
Kíváncsian veszi kézbe az egyik kardot, a súlyát próbálgatva, miközben próbál rendet tenni magában. Az árulás fájdalma még mindig erősen lüktet benne. De valóban árulás lenne? Hiszen akkor még csak két idegen voltak, vadász és préda, előbbi pedig csak azt tette, amit tennie kellett, biztosította, hogy meglegyen a zsákmány.
Azután visszaélt a helyzettel, nem is egyszer, nem is kicsit. Vajon a tudat, hogy a semmivel, egy könnyű kis hazugsággal tartja uralma alatt a lányt, mennyire édesítette meg a hímnek a kegyetlen játékokat? Homlokát komoran ráncolva teszi vissza a kardot.
Talán eleinte így volt, de valami megváltozott. Egy lándzsát vesz a kezébe, mi kő helyett acélban végződik. A megmagyarázhatatlan, kölcsönös vonzalom. Károgó, most épp kárörvendő fele nem tagadhatja, ezt nem csak bebeszéli magának, nem csak menteni próbálja a menthetőt. A tópart, a tegnap éjszaka, a ma reggel a végzetes témáig.
Visszateszi a lándzsát a helyére, miközben megtalálja azt, amiért jött. Íjak. Vajon ha a fürdőben elfogadta volna a hím ajánlatát, milyen instrukciókat adott volna az ellenszerhez? Ujjait végigfuttatja az íj fáján. Ő pedig a szabadságuk helyett Kharasshit választotta. Vajon most is ugyanezt tenné? Hiszen szabad, nem köti már őt ide semmi, nem láncolja őt semmi a mélységihez.
A kezébe veszi az íjat, nem feszíti meg az ideget teljesen, egyelőre csak próbálgatja a húrt. És ha semmi sem köti már béklyóba, akkor a tolvajok után eredhet. Talán még nem késő, talán még nem tüntettek el maguk után minden nyomot.
A párbaj határideje három nap, ebből az első most telik el. Azt még megvárja. Anélkül nem tudna elmenni, hogy ne tudja, hogyan végződött a harc, hogy túlélte-e Kharasshi, hogy jól van-e. Utána azonban a gaztevők nyomába kell erednie. Még hogy nem láncolja semmi a hímhez? Hiszen a történtek ellenére még mindig mellette maradna, de arról sem feledkezhet meg, miért is indult útnak. Bosszú, amit a mélységi is oly gyakran emleget.
Hacsak nem tart vele a hím, akkor az oly hosszúnak tűnő egy hónap, talán többől már csak két nap maradt. Két nap. De miért is segítene egy bolond felszíni elkeseredett hajszájában? Hirtelen emeli fel karjait, és feszíti meg teljesen az íjat, mintha egy láthatatlan célpontot talált volna láthatatlan nyílvesszejének. Lelki szemei előtt szinte látja a tolvajokat, akiknek már ismeri az arcát, szinte látja, amint a gyilkos vessző sötét szívük felé repül, hogy kioltsa az életüket a lány minden haragjával és keserűségével egyetemben. Két nap.
Az indulatok tombolása után csak fáradtság és valamiféle tompán sajgó bánat marad. Fáradt mozdulattal teszi le az íjat, holott izmai nem lettek meghajtva. A kis vörös a mester után néz. Ha már vadászatra indul, annak meg kell adni a módját. Részletesen elmondja, és leírja, milyen fegyvert akar, majd pedig jöhet az ár kialkudása. Amennyi kedve van most az aranyon civakodni, még az ár kétszeresére is rábólintana, de tudja, hosszú távon jobb, ha már most rögzül a fegyverek készítőjében, a kuncsaftja résen van.
Miután végül megállapodtak az árban, kilép a műhelyből. Mogyi, mint mindig, türelmesen várja lovasát, igaz, néhány lépéssel azért csak arrébb ment, nehogy véletlenül pontosan ugyan azon a helyen álljon, ahol a lány hagyta. Szomorú mosollyal vakargatja meg a ló homlokát, majd a nyeregbe lendül. Ha szerencséje van, nem kell sokat várnia az íjra, és nem kell az indulást elnapolni, mert a fegyverre vár. És titkon mégis abban reménykedik, hogy ezzel is nyerhet némi haladékot. Halkan sóhajtva fordítja arcát nyugat felé. A nap lemenőben van, az alkonyat ideje egyre közelebb és közelebb kerül. Ideje indulnia, ha oda akar érni a tisztásra.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-09-02 13:08:04
Üzenet elküldve: 2015-09-02 13:08:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A kovácsműhelyhez érve kezdi érezni a fém illatát. Belépve a köszönti a kovácsot és végig járatja a szemét a helyiségben. A falon fegyverek vannak szögekre függesztve és a helyiségben több olyan fegyver is akad, amit érdeklődve szemlél meg. Végül egy számszeríjat is talál közöttük. Leemeli a falról és a vállához emelve nézi meg, mennyire áll a kezére. Elég jónak találja, így megkeresi a kovácsot és rendel tőle egyet. Miután megalkusznak még elnézegeti egy kicsit az itt lévő fegyvereket. Ha most tömve lenne arannyal, akkor nyilván megengedné magának, hogy megvegyen mást is, de a számszeríjat akárcsak a csapdákat és a báli jótékonykodást már az egész hónapra félrerakott aranyból vásárolja. Nem aggódik, hiszen várható bevétel is most már a szerencsés tárgyalásoknak köszönhetően, de azért vigyázni kell, hogy ne szenvedjenek hiányt Yinával semmiben. Főleg ő ne érezze milyen nehéz is az átmenet a jólét és a beosztással való élet között. Legalábbis számára néha annak bizonyul, persze ezt jól eltitkolja nehogy ebből szeretett hitvese bármit is érezzen. Elköszön és most már a fogadó felé veszi az irányt, miután megbeszélték mikor is térjen vissza a kész fegyverért. Szerencsére nem is kell sokat várnia rá.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.02 13:11:27
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.02 13:11:27
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:22:01
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:22:01
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A benga mélységi mint a dögkeselyű úgy vadászik a fegyverek között azért, hogy megtalálja a kedvére valót. Most már akad pénze, noha nem sok, de valamire biztosan elég, mert viszolyog a mostani fegyverétől, egyszerűen nem érzi elég hatásosnak, pedig próbálkozott vele nem egyszer. Mikor menekülnie kellett azonban örülhetett neki, hogy útközben ezt is fel tudta venni, mert akkor bizony tényleg üres kézzel állhatna, és maradna a testi erő, na meg a pusztakezes harc, amiben azért nem jeleskedik, legfeljebb egy kocsmai jellegű bunyóban lenne valami sütnivalója.*
-Üdv kovács! Valami újdonság akad?
-Mindig akad valami. *rántja meg a vállát a kovács. Nem tudja folytatni mondókáját, ugyanis a mélységi meglátja a különös kardokat a falon, kicsit elszeparálva a többitől. Kérdően rájuk mutat, mire a kovács elmosolyodik.*
-Azok mesterkardok. A legkiválóbb darabok.
*Lars azonnal érdeklődni kezd, ám ez még annál is drágább amire számított volna, így az még egy ideig biztosan nem lesz oldalán, talán majd idővel. Köszönetet mond azért a kovácsnak az infókért, majd az folytatja a dolgát, a benga mélységi lovag pedig még nézelődik itten egy darabig.*
-Üdv kovács! Valami újdonság akad?
-Mindig akad valami. *rántja meg a vállát a kovács. Nem tudja folytatni mondókáját, ugyanis a mélységi meglátja a különös kardokat a falon, kicsit elszeparálva a többitől. Kérdően rájuk mutat, mire a kovács elmosolyodik.*
-Azok mesterkardok. A legkiválóbb darabok.
*Lars azonnal érdeklődni kezd, ám ez még annál is drágább amire számított volna, így az még egy ideig biztosan nem lesz oldalán, talán majd idővel. Köszönetet mond azért a kovácsnak az infókért, majd az folytatja a dolgát, a benga mélységi lovag pedig még nézelődik itten egy darabig.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:17:26
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:17:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A piac felől tér be az általa gyakran látogatott kovácsműhelybe. Mint eddig, most sem a fegyverek érdeklik, csak különböző lehetőségekről és árakról érdeklődik a mesterembernél. Konkrétan arról, hogy úgy ötszáz kilónyi vasat kiönteni nagyjából mennyibe kerülne. Először nevet egy jót a kovács, de sikerül elhitetnie vele hogy komolyan kérdezi, bár nem áll szándékában ilyesmit rendelni, csak kíváncsiskodik. Üllő, kalapácsok, satuk, ilyenek is szóba jönnek, de ezeknek is csak az ára érdekli a gnómot. Azért elég hosszan beszélgetnek, a kovácsot is érdekli hogy már megint miben sántikál, de megnyugtatja hogy nem konkurenciaként fog működni. Egyelőre. Sőt, utána sem, mert hát fegyvereket akkor sem nagyon fog készíteni ha tényleg egy saját, nagy műhelye lesz, öntödével meg mindennel. Dolga végeztével elköszön, feleslegesen nem szeretne időzni, van még mára dolga bőven, de az erdő felé távozik, semmi kedve még a zárakhoz, inkább a matrónától kapott helyét kezdi tervezgetni gondolatban.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-26 15:05:19
Üzenet elküldve: 2015-08-26 15:05:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Furcsa, de gyorsan repül most az idő, melynek minden egyes várakozással töltött perce izgalommal tölti el. Végre elkészül és magáénak tudhatja. Alig tudja türtőztetni örömét, miután belép a műhelybe, ahol a kovácsmester már hozza is az elkészített árucikket. Elégedett azzal, amit kap, igaz, nincs még meg a szeme ahhoz, hogy jól felmérje, vajon tényleg a lehető legnagyobb odaadással és profizmussal készített tárgyat vehet e most át.
Végül egy mosolygós biccentéssel hozza a mester tudtára, hogy részéről elfogadva a munka, arcáról pedig határtalan öröme sugárzik, mint mikor gyermekkorában néha-néha kapott egy kis édességet a piacon. A fennmaradó összeget a pultra helyezi és bár teljesen ki kell ürítenie erszényét, most a legkevésbé sem foglalkoztatja ez a tény. Úgy érzi jó döntést hozott legutóbb, mikor hagyta magát rábeszélni, hogy inkább ez legyen a választása és ne pedig az általa kigondolt. Ha rendezték az anyagiakat, már indul is, hogy mielőbb megmutathassa Mesterének a szerzeményét.*
Végül egy mosolygós biccentéssel hozza a mester tudtára, hogy részéről elfogadva a munka, arcáról pedig határtalan öröme sugárzik, mint mikor gyermekkorában néha-néha kapott egy kis édességet a piacon. A fennmaradó összeget a pultra helyezi és bár teljesen ki kell ürítenie erszényét, most a legkevésbé sem foglalkoztatja ez a tény. Úgy érzi jó döntést hozott legutóbb, mikor hagyta magát rábeszélni, hogy inkább ez legyen a választása és ne pedig az általa kigondolt. Ha rendezték az anyagiakat, már indul is, hogy mielőbb megmutathassa Mesterének a szerzeményét.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-25 16:53:38
Üzenet elküldve: 2015-08-25 16:53:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kinyitja a vékony faajtót, majd belép a helyiségbe, aminek egész részét olvadt fém szaga lengi körül. A falon szögek vannak, amin fegyverek lógnak, igazán élethűek. Kardok, íjak és nyilak, tőrök, alabárdok, parittya, egyszóval minden használható fegyver. Mirdo az egyik kard éléhez érinti kezét, rögtön rájön, hogy a fegyver teljesen igazi. Szép, díszes írás van a falon, ami egy régi nyelven íródott, Mirdo nem érti. Megtalálja a mester szobáját, aki épp bent öltözködik. Kihívja és beszédbe elegyednek. Nem könnyű megegyezni ezzel a kováccsal, de Elfurionak sikerül.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.25 18:36:06, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.25 18:36:06, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:58:32
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:58:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Belép az előtérbe a vékony faajtón, és rögtön megcsapja a Kovácsműhelyben terjengő olvadt fém szaga. A falon díszes fegyverek, kardok, markolatok, pengék kifüggesztve. Tőrök, kések, páncél darabok, mindegyik míves mestermunka, de némelyiken már jól látszik, hogy igen régóta lóg már a helyén: néhol elszíneződött, a por belepte.
Drann továbbmegy, és a következő helyiségben meg is találja a kovácsot, aki éppen egy szépen ívelt pengét edz kalapálva.
Drann előáll a mondandójával, a kovács figyelmesen hallgatja, gondolkodik egy ideig, aztán lassan megkötik az alkut.
Ha minden igaz, néhány nap, és visszatérhet. Addigra meglesz, amit akar.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.24 18:59:13
Drann továbbmegy, és a következő helyiségben meg is találja a kovácsot, aki éppen egy szépen ívelt pengét edz kalapálva.
Drann előáll a mondandójával, a kovács figyelmesen hallgatja, gondolkodik egy ideig, aztán lassan megkötik az alkut.
Ha minden igaz, néhány nap, és visszatérhet. Addigra meglesz, amit akar.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.24 18:59:13
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:51:22
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:51:22
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Végre eljött a várva várt pillanat. Most kiderül, hogy méltó-e arra, hogy mesterkardot viseljen. Nem szokása, de izgatottan járja végig a barakktól a műhelyig vezető utat. Nem szívesen váltja le a jó öreg Csávát egy új fegyverre, de idővel biztosan megszokja majd azt is. És tulajdonképpen semmi akadálya, hogy azt is Csávának nevezze el. Jókedvűen lép be hangulatos térbe, egy keveset hallgatja a kalapács, a formálódó vas és az üllő hangját, majd elindul, hogy újra megkeresse a kovácsmestert. Különleges dolgokat hallott erről a fegyverről, sőt, hozzáértők azt is rebesgették, hogy a puszta harci eszközként való használaton túl egyéb csodákat is tud ez a jószág.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-22 15:17:39
Üzenet elküldve: 2015-08-22 15:17:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Yerche //
*Vannak ám neki is kardjai otthon, elég sokat tanult a kovácsoktól és kipróbálta magát mindenben. Nem is nagyon van olyan fegyver amit ne forgatott volna, esetleg egy hossz lándzsa vagy egy alabárd foghatna ki rajta. A becsmérlésre csípőre tett kézzel közelebb hajol a törpéhez, összeszűkült szemekkel, morcos képpel bámul az arcába, pár pillanatig némán aztán halkan szólal meg, fenyegetően felvonva szemöldökeit.*
- Na majd meglátjuk. Pf.
*Fúj még egyet ahogy visszahajol és el is indul kifelé.*
- Északkeletnek, keresztbe át valami gazdagnegyeden.
~Ezeknek a forgatásához nem elég az erő? Miért, a csatabárdhoz csak erő kell?! Meg hogy nem vagyok elég ügyes a kardokhoz?! Hát szétverem a hülye fejét ha a barakkba értünk!~
*Érezhetően felhúzta magát a szavakon, de Yerche már jól ismeri, tudhatja hogy hamar megnyugszik majd. Most viszont még elég szenvtelenül meséli el az irányt és indul is el kifelé gyorsan, becsapva maga mögött az ajtót hogy a törpének újra ki kelljen nyitnia.*
- Na, jössz vagy mi van?
*Veti hátra amikor barátja is kiérkezik a kovácstól a piactérre, pár lépéssel már előtte jár, de egy valamirevaló férfi ezt annyira nem sajnálná hisz sietős léptei közben kifejezetten szemrevalóan ring a csípője.*
*Vannak ám neki is kardjai otthon, elég sokat tanult a kovácsoktól és kipróbálta magát mindenben. Nem is nagyon van olyan fegyver amit ne forgatott volna, esetleg egy hossz lándzsa vagy egy alabárd foghatna ki rajta. A becsmérlésre csípőre tett kézzel közelebb hajol a törpéhez, összeszűkült szemekkel, morcos képpel bámul az arcába, pár pillanatig némán aztán halkan szólal meg, fenyegetően felvonva szemöldökeit.*
- Na majd meglátjuk. Pf.
*Fúj még egyet ahogy visszahajol és el is indul kifelé.*
- Északkeletnek, keresztbe át valami gazdagnegyeden.
~Ezeknek a forgatásához nem elég az erő? Miért, a csatabárdhoz csak erő kell?! Meg hogy nem vagyok elég ügyes a kardokhoz?! Hát szétverem a hülye fejét ha a barakkba értünk!~
*Érezhetően felhúzta magát a szavakon, de Yerche már jól ismeri, tudhatja hogy hamar megnyugszik majd. Most viszont még elég szenvtelenül meséli el az irányt és indul is el kifelé gyorsan, becsapva maga mögött az ajtót hogy a törpének újra ki kelljen nyitnia.*
- Na, jössz vagy mi van?
*Veti hátra amikor barátja is kiérkezik a kovácstól a piactérre, pár lépéssel már előtte jár, de egy valamirevaló férfi ezt annyira nem sajnálná hisz sietős léptei közben kifejezetten szemrevalóan ring a csípője.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-22 15:05:40
Üzenet elküldve: 2015-08-22 15:05:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tara//
-Csak hangos?
*Tényleg nem érti a nőt. Tegnap este még azt mondta hogy benéznek hogy kiröhögjék a kontármunkát. Erre pedig?! Szinte áhitattal nézi a fegyvereket. Valójában ez nem igaz, de Yerche szemében olyannak tűnik. Az is megfordul a fejében hogy Tarával történt valami. Nem volt eddig sok dolga mágusokkal, de valahogy így tudja elképzelni hogy valakit elvarázsoltak. De lehet hogy egyszerűen csak téved, és a nőt valóban érdeklik ezek a kardok... Viszont úgy tűnik az információ megszerzése után kicsit magához tér, s rögtön szóba kerül az elkalapálás.*
-Ezer örömmel, bár kissé igazságtalan lenne ha én nem üthetnék vissza. Meg egyébként is, egy normális vágómozdulatot sem tudnál vele csinálni. Ez nem egy csatabárd, mi t az a kettő... Ezeknek a forgatásához nem elég az erő. Pontosabban ezekhez nem is kell erő...
*Szavai lehet kicsit becsmérlőek, hangsúly, és jelentés terén is. Nem becsüli sokra az ilyen fegyvereket. Bár meg kell vallani, néhány helyiből nem nézne ki többet... Egy páran tán el sem bírnák a hosszabbakat. Nevetséges...*
-Akkor merre is megyünk?
-Csak hangos?
*Tényleg nem érti a nőt. Tegnap este még azt mondta hogy benéznek hogy kiröhögjék a kontármunkát. Erre pedig?! Szinte áhitattal nézi a fegyvereket. Valójában ez nem igaz, de Yerche szemében olyannak tűnik. Az is megfordul a fejében hogy Tarával történt valami. Nem volt eddig sok dolga mágusokkal, de valahogy így tudja elképzelni hogy valakit elvarázsoltak. De lehet hogy egyszerűen csak téved, és a nőt valóban érdeklik ezek a kardok... Viszont úgy tűnik az információ megszerzése után kicsit magához tér, s rögtön szóba kerül az elkalapálás.*
-Ezer örömmel, bár kissé igazságtalan lenne ha én nem üthetnék vissza. Meg egyébként is, egy normális vágómozdulatot sem tudnál vele csinálni. Ez nem egy csatabárd, mi t az a kettő... Ezeknek a forgatásához nem elég az erő. Pontosabban ezekhez nem is kell erő...
*Szavai lehet kicsit becsmérlőek, hangsúly, és jelentés terén is. Nem becsüli sokra az ilyen fegyvereket. Bár meg kell vallani, néhány helyiből nem nézne ki többet... Egy páran tán el sem bírnák a hosszabbakat. Nevetséges...*
-Akkor merre is megyünk?
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-22 14:33:26
Üzenet elküldve: 2015-08-22 14:33:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Yerche //
*Követi barátját a kovács műhelyébe, de itt is még elég elvarázsolt, nézelődik, bámészkodik, csodálkozik a látottakon. Csak egy futó pillantást vet a kardra amiről Yerche beszél aztán fordul is tovább.*
- Hangos lenne. És drága.
*Félvállról veti csak oda, közben szemei már a többi fegyveren futnak végig. Egy sincs olyan jó mint az otthoni főmester munkái, de azért egész használható minőségűek, és érdekes a díszítésük, az otthoni motívumokhoz képest. Megkeresi inkább a kovácsot és rövid beszélgetés után sikerül kiderítenie azt is hogy merre találják a barakkot. Az információ birtokában el is köszön tőle, és visszamegy Yerchéhez, hátha ő nézelődne még egy kicsit.*
- Egész használhatónak tűnnek. Nem olyan rossz egy kard sem, ha szeretnéd majd megmutatom rajtad.
*Úgy látszik kezd visszatérni a régi énje, ezt a ravasz vigyor is igazolja.*
- Pláne egy nagy pallos, azt aztán kalapálhatnád napestig.
*Követi barátját a kovács műhelyébe, de itt is még elég elvarázsolt, nézelődik, bámészkodik, csodálkozik a látottakon. Csak egy futó pillantást vet a kardra amiről Yerche beszél aztán fordul is tovább.*
- Hangos lenne. És drága.
*Félvállról veti csak oda, közben szemei már a többi fegyveren futnak végig. Egy sincs olyan jó mint az otthoni főmester munkái, de azért egész használható minőségűek, és érdekes a díszítésük, az otthoni motívumokhoz képest. Megkeresi inkább a kovácsot és rövid beszélgetés után sikerül kiderítenie azt is hogy merre találják a barakkot. Az információ birtokában el is köszön tőle, és visszamegy Yerchéhez, hátha ő nézelődne még egy kicsit.*
- Egész használhatónak tűnnek. Nem olyan rossz egy kard sem, ha szeretnéd majd megmutatom rajtad.
*Úgy látszik kezd visszatérni a régi énje, ezt a ravasz vigyor is igazolja.*
- Pláne egy nagy pallos, azt aztán kalapálhatnád napestig.
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-22 14:15:18
Üzenet elküldve: 2015-08-22 14:15:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tara//
*Ő maga furcsán érzi magát a tömegben. Bár a fegyverek miatt nem kell nyomorogniuk, utat azt kapnak, de ettől függetlenül a hangzavar még itt van. Meg a rengeteg féle szag kábító elegye. Nem az ő világa, ezért sokkal jobban örül hogy kikerültek belőle a kovácshoz.
Ott először is a fegyverek felé fordul. Kicsi, alapvetően könnyű kardokat lát csak, amelyeknek legtöbbje teljesen ki van díszítve. A díszítéssel semmi baja nincsen, viszont a kardok... Egy erősebb fába belevágnak, eltörik. És egy teljesen fémmel borított ember páncélja keményebb mint egy erős fa... Nem is tudja hogy lehetne azokat használni... Legfeljebb a posztót lehetne velük átszakítani...
Furcsálkodva veszi észre hogy Tarában most nyoma sincsen semmi harci kedvnek. Nem kiáltja le a népek fejét, nem nevet már előre a kovács munkáján. Nagyon kíváncsi mi is történt vele...*
-Tara, mit gondolsz, ha rácsapnék erre a kardra a kalapáccsal, mi történne vele?
*Ő maga furcsán érzi magát a tömegben. Bár a fegyverek miatt nem kell nyomorogniuk, utat azt kapnak, de ettől függetlenül a hangzavar még itt van. Meg a rengeteg féle szag kábító elegye. Nem az ő világa, ezért sokkal jobban örül hogy kikerültek belőle a kovácshoz.
Ott először is a fegyverek felé fordul. Kicsi, alapvetően könnyű kardokat lát csak, amelyeknek legtöbbje teljesen ki van díszítve. A díszítéssel semmi baja nincsen, viszont a kardok... Egy erősebb fába belevágnak, eltörik. És egy teljesen fémmel borított ember páncélja keményebb mint egy erős fa... Nem is tudja hogy lehetne azokat használni... Legfeljebb a posztót lehetne velük átszakítani...
Furcsálkodva veszi észre hogy Tarában most nyoma sincsen semmi harci kedvnek. Nem kiáltja le a népek fejét, nem nevet már előre a kovács munkáján. Nagyon kíváncsi mi is történt vele...*
-Tara, mit gondolsz, ha rácsapnék erre a kardra a kalapáccsal, mi történne vele?
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-21 18:24:04
Üzenet elküldve: 2015-08-21 18:24:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Délutáni elintéznivalóinak első állomására érkezik, kiürítve a szinte kongó kincstárát, úgy véli többször is utána kell majd számolnia, hogy megengedheti e magának azt, amit szeretne. Járt már korábban ezen a helyen, így nem nyújt annyi újdonságot, mint korábban, bár azért egy kovácsműhely mindig rejt magában valami még soha nem látottat, főleg, ha egy Kipphez hasonló ifjú téved eme helyiségbe.
Az ajtó becsukódik mögötte és egészen addig nézelődik, míg meg nem jelenik valaki, aki tud vele foglalkozni egy kis ideig. Viszont nem unatkozik addig sem, a falakon talál bőséggel olyan fegyvereket, melyekről eddig még csak olvasott, nem hogy nem használt ilyeneket, de még csak nem is látott. Nos, ennyit tesz, ha valaki nem a fegyverforgatásból élt eddig. Aztán, hogy meddig fog majd élni, ha kezébe éles kard kerül, azt csak a jövő tudja egyedül megmondani.*
Az ajtó becsukódik mögötte és egészen addig nézelődik, míg meg nem jelenik valaki, aki tud vele foglalkozni egy kis ideig. Viszont nem unatkozik addig sem, a falakon talál bőséggel olyan fegyvereket, melyekről eddig még csak olvasott, nem hogy nem használt ilyeneket, de még csak nem is látott. Nos, ennyit tesz, ha valaki nem a fegyverforgatásból élt eddig. Aztán, hogy meddig fog majd élni, ha kezébe éles kard kerül, azt csak a jövő tudja egyedül megmondani.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-20 00:50:42
Üzenet elküldve: 2015-08-20 00:50:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Mivel hazafele menet útba is esik, meg amúgy is vissza akart nézni, hogy elkészült-e már a megrendelése, így betér a kovácsműhelybe is. Persze, rettentően nagy a kísértés, hogy a történtek fényében még beszerezzen ezt azt, a mérgezett holmik még mindig nagyon csábítják, de nyilván csak szakmailag foglalkozna ilyesmivel. Aki mást mond az egyszerűen rágalmazza! Ha lenne sérteni való becsülete, vagy ilyen dolgai még zokon is venné a feltételezést. Ám sajnos aligha rendelkezik ilyen úri kiegészítőkkel.*
A hozzászólás írója (Manuri Rimse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.20 00:53:45
A hozzászólás írója (Manuri Rimse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.20 00:53:45
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-17 20:05:23
Üzenet elküldve: 2015-08-17 20:05:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Yerougha távozni látszik miután nyélbe ütötte a saját kis üzletét, ám Manuriban és fellobban az érdeklődés lángja. Sokkal, sokkal szerényebb dolgot keres a műhelyben. Szabad szemmel talán észre se venné ilyen távolságból, így miután a férfi elhagyta a helyet ő is közelebb orientálódik a kovácshoz. A sietve magára kapott köpeny csuklyáját lehajtja, köszön is illedelmesen és mérgezett nyilak, fúvónyilak után kérdezősködik. A tőrével teljes mértékben elégedett, azt talán csak megéleztette volna ha elhozta volna, de nincs nála.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:29:03
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:29:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Sokat nem kell keveregnie, hogy megtalálja azt, aki keres. Az üllőn csattanó fém hangja meglehetősen jó támpontot nyújt ehhez. Rövid ideig szótlanul figyeli, ahogy a kovácsmester új formának ad lassan életet, s csak mikor úgy látja, hogy pihenőt tart közben, és a munkadarabot hosszabb időre vízbe helyezi, akkor lép oda hozzá. Ha van szakma, vagy életforma, amit a kardforgatóénál többre tart, az bizony a kovácsé. Fém és tűz ura, de ismernie kell a vizet is, roppant erővel bír, s közben valódi művész; legendás tárgyak kerülhetnek ki a keze alól. Röviden előadja kérését és elképzelését az új fegyverrel kapcsolatban. Régóta vágyott már egy mesterkardra, a mostani megállapodás alapján meg is kaphatja. Meglehetősen jól alkudozik, így az ár egy részét sikerül letornásznia. Minthogy lesz kiadása bőven, szíve hölgyének és az új vendégnek is szerez majd be ezt-azt, ez talán nem is olyan nagy baj. Miután az üzlet megköttetett, egy keveset még nézelődik kifelé menet, csak aztán hagyja el a műhelyt.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:14:18
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:14:18
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Követi Yeroughát a gazdagnegyeden át és remélhetőleg a piactéren sem veszíti tartósan szem elől, így juthat el a kovácsműhelyig ő is. Itt vette Taitosnak a kitűzőt, jól emlékszik rá. Talán valami apró kedvességgel alkalomadtán Albunt is megajándékozhatná, de neki valami egészen különlegeset szeretne, máshoz nem foghatót.*
~Na majd ősszel.~
*Az őszi fesztiválra is bizonyára idecsődülnek majd a világ híres kereskedői, széles kínálatuk közül biztos fog tudni valami választani szíve választottjának.
Eddig semmi szokatlan nincs Yerougha útvonalában, nagyon pasis.*
~Na majd ősszel.~
*Az őszi fesztiválra is bizonyára idecsődülnek majd a világ híres kereskedői, széles kínálatuk közül biztos fog tudni valami választani szíve választottjának.
Eddig semmi szokatlan nincs Yerougha útvonalában, nagyon pasis.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:55:48
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:55:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*A Gazdagnegyeden és a piactéren keresztül érkezik meg a kovácsműhelybe. A nedves, párás időből az előtérbe jutni kimondottan kellemes érzés, és a kovácstűz adta melegben legalább a köpenye is megszárad, míg itt tartózkodik Férfiember számára valódi szentély ez a hely. Elégedetten figyeli a falakon elhelyezett fegyvereket. Egyet-kettőt le is vesz, és kipróbál közülük. Nem rosszak, főként súlyelosztás terén, de a Csávát csak kevésért adná oda közülük. Pedig azzal a célzattal érkezett, hogy hosszú idő után lecserélje a szívéhez és kezéhez nőtt fegyvert. Erre csak igazi mesterremek ellenében hajlandó, ahogy hallotta, itt erre lesz lehetősége. Szóval miután visszarakta a fegyvereket oda, ahonnan elvette őket, beljebb kerül, s szemével kovács után kutat, hogy nyélbe üthessenek egy mindkettejük számára kedvező üzletet. Ha sikerrel jár, akkor persze vannak további tervei is az új kardjával.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:56:15
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:56:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Elég sokat mászkált oda-vissza, ideje hogy ismét új irányba induljon a város szíve felé. Több ötletet is adott neki a fogadós, de így este valami vándormadarat ajánlott, mert hogy az még biztosan nyitva van és mivel nemrég nyílt valószínűleg keresnek is munkaerőt. És az neki van bőven, erő. Munkája nincs, hát éppen ezt szeretné orvosolni, csak találja meg végre azt a kóbor fecskét vagy mit is mondott az ember. Szegénynegyedet kéne keresnie, de egyáltalán miért neveznek el így egy városrészt? Hát mi történt vele hogy sajnálni kéne? Kicsit bizony lassabban forognak azok a bizonyos kerekek a fejében, de szépen lassan bedarálnak ám mindent, eljött az ideje annak a felismerésnek is, hogy az elnevezés valószínűleg a lakókra vonatkozik. Meg is torpan az esemény hatására, és hatalmas medvemancsával morogva végigtörli arcát.*
~Hát nem hűsölni feküdtek ki azok a szerencsétlenek, nincs nekik otthonuk!~
*Így már összeáll a kép, viszont akkor azt is tudja merre menjen.*
~Hát nem hűsölni feküdtek ki azok a szerencsétlenek, nincs nekik otthonuk!~
*Így már összeáll a kép, viszont akkor azt is tudja merre menjen.*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:46:36
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:46:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Nem gondolná hogy este is nyitva lenne a kovács, nem is próbálkozik meg bejutni, de megjegyzi magának a helyet. Nem mintha fegyverre lenne szüksége, de mindenképp megnézné mit is talál odabent. Sok mindent készíthet egy kovács, nem csak fegyvert és vértet, kíváncsi hogy milyen portékából él meg. Most csak kintről szimatolgat a levegőbe, szereti az olvadt fém szagát, maga sem tudja miért. Persze nem annyira mint a tűz felett sülő húsét, a halét, vagy... igazából bármi ehetőjét, de nincs sokkal lemaradva a rangsorban. Végül csak elfordul és tovább sétál, furcsállja hogy ilyen közel engedik az erdő határát a településhez, könnyen belopózhat bárki aki rosszban sántikál. Pláne a kovács mellett, csoda hogy eddig senki nem rabolta ki. Vagy igen? Csak nem, annyi esze még neki is lenne hogy akkor falat emeljen vagy elköltözzön egy másik környékre. Alapjaiban furcsa ez a faltalanság. A házak között nem tűnik fel de itt a város szélén érdekes élményt nyújt. Meg is pillant egy árnyat a fák között elsuhanni, és ennél több nem kell neki hogy a rengetegbe irányítsa lépteit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073