Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-23 00:04:45
Üzenet elküldve: 2016-03-23 00:04:45
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser...//
* Nevezzük inkább heti vagy havi érdekességnek, de talán még az évi sem túlzás, ha Khan és a kérlek szó kapcsolatáról beszélünk.
Abból mindketten csak nyerhetnek, ha egyikük sincs nagyon beszédes kedvében, ami a hímnél valamilyen szinten érthető. Jelenleg éppen emészti a gondolatot, hogy egy tökmag vette át a vezetői szerepet, ami érezhetően nem tetszik neki. Kinek is tetszene? Teljesen természetes, hogy cirkábbnál cirkább szitkok és átkozódások futnak át elméjén, és habár nagy késztetést érez rá, hogy mindet a lány fejéhez vágja, még azokat is, melyek teljesen máshonnan származnak, illetve az akciója óta felgyülemlett feszültséget is mind rá zúdítsa, mégis türtőzteti magát. Ha ezt a lány tudná, igazán szerencsésnek érezhetné magát.
Lehet, hogy most perpillanat nem tudná megnevezni azt a bizonyos személyt, de nem kételkedik abban, hogy igenis volt olyan, akihez kedves volt. Vagyis... Khan-mércével "kedves".
Amíg magyarázatot nem kap Amine hahotázására, addig kérdőn pislog csak. *
- Miért lennél féltékeny?
* Ráncolja össze a szemöldökét, mielőtt a további részét hallaná a mondandónak. *
- Ja, értem.
* Könyveli el ennyire egyszerűen a dolgot. Ehhez már nincs is igazából hozzáfűznivalója, sokkal inkább a szállás és pihenés kérdéskörre fókuszál. *
- Oké, értem én, nem ártana minél előbb ágyat tudni magam alatt, szóval lassan...
* Tekintete az ajtóra vándorol, majd vissza a nőstényre. *
- ... ha követni akarsz, akkor menjünk?
* Igazából még azt sem érti teljesen, hogy miért tart még most is vele a lány, azok után, amiket mondott, ahogy viselkedett.
~ Lehet, hogy le van égve és azt hiszi, hogy majd én fizetek neki kaját meg szobát? ~
A gondolat villámcsapásként hasít belé, s még ezt tartja a legvalószínűbbnek az mellett, hogy talán meg akarja ölni és elvenni mindenét. Mindkettő elég logikus, szóval jobb lesz még most tisztázni a dolgot, mielőtt kellemetlen szituációba kerülnének a fogadóban. *
- Ugye nem azért követsz, mert nincs pénzed?
* Talán ez a legjobb módja a rákérdezésnek, és így nem kell azonnal megtagadnia tőle az étel és szállás ígéretét.
Lényegtelen, mert ha felülről akarna belesni, akkor nagy valószínűséggel nem sok mindent látna, mivel hogy az egyre inkább alábukó fényforrásuk sugarait is kitakarná, szóval addig mindenképp várnia kell, amíg el nem érnek valamelyik fogadóba. Már ha ott még hajlandó lesz egy kontrollt tartani. *
* Nevezzük inkább heti vagy havi érdekességnek, de talán még az évi sem túlzás, ha Khan és a kérlek szó kapcsolatáról beszélünk.
Abból mindketten csak nyerhetnek, ha egyikük sincs nagyon beszédes kedvében, ami a hímnél valamilyen szinten érthető. Jelenleg éppen emészti a gondolatot, hogy egy tökmag vette át a vezetői szerepet, ami érezhetően nem tetszik neki. Kinek is tetszene? Teljesen természetes, hogy cirkábbnál cirkább szitkok és átkozódások futnak át elméjén, és habár nagy késztetést érez rá, hogy mindet a lány fejéhez vágja, még azokat is, melyek teljesen máshonnan származnak, illetve az akciója óta felgyülemlett feszültséget is mind rá zúdítsa, mégis türtőzteti magát. Ha ezt a lány tudná, igazán szerencsésnek érezhetné magát.
Lehet, hogy most perpillanat nem tudná megnevezni azt a bizonyos személyt, de nem kételkedik abban, hogy igenis volt olyan, akihez kedves volt. Vagyis... Khan-mércével "kedves".
Amíg magyarázatot nem kap Amine hahotázására, addig kérdőn pislog csak. *
- Miért lennél féltékeny?
* Ráncolja össze a szemöldökét, mielőtt a további részét hallaná a mondandónak. *
- Ja, értem.
* Könyveli el ennyire egyszerűen a dolgot. Ehhez már nincs is igazából hozzáfűznivalója, sokkal inkább a szállás és pihenés kérdéskörre fókuszál. *
- Oké, értem én, nem ártana minél előbb ágyat tudni magam alatt, szóval lassan...
* Tekintete az ajtóra vándorol, majd vissza a nőstényre. *
- ... ha követni akarsz, akkor menjünk?
* Igazából még azt sem érti teljesen, hogy miért tart még most is vele a lány, azok után, amiket mondott, ahogy viselkedett.
~ Lehet, hogy le van égve és azt hiszi, hogy majd én fizetek neki kaját meg szobát? ~
A gondolat villámcsapásként hasít belé, s még ezt tartja a legvalószínűbbnek az mellett, hogy talán meg akarja ölni és elvenni mindenét. Mindkettő elég logikus, szóval jobb lesz még most tisztázni a dolgot, mielőtt kellemetlen szituációba kerülnének a fogadóban. *
- Ugye nem azért követsz, mert nincs pénzed?
* Talán ez a legjobb módja a rákérdezésnek, és így nem kell azonnal megtagadnia tőle az étel és szállás ígéretét.
Lényegtelen, mert ha felülről akarna belesni, akkor nagy valószínűséggel nem sok mindent látna, mivel hogy az egyre inkább alábukó fényforrásuk sugarait is kitakarná, szóval addig mindenképp várnia kell, amíg el nem érnek valamelyik fogadóba. Már ha ott még hajlandó lesz egy kontrollt tartani. *
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-22 19:41:37
Üzenet elküldve: 2016-03-22 19:41:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser...//
*Megjegyezni mindenképpen megjegyzi. Napi érdekességek, és bár nem számított rá, némiképp elégedettséggel tölti el. Talán azért mert ezzel most ő győzött. Nem annyira naiv, mint amennyire talán látszik, sejti ő maga is, hogy ezt a meglepő szóhasználatot pusztán a szorult helyzet váltotta ki a másiknál.
Legalább az út további szakasza csöndesen telik. Ő sem keresi a hím tekintetét, így a szándékos ignorálás nem túlzottan zavarja. Tudja milyen, ha Khan kinyitja a száját, így sokkal jobb a mostani felállás. El tudja képzelni, milyen rondábbnál rondább, primitívebbnél primitívebb szitkok követhetik egymást a fejében, csak azok most őrá, és nem pedig arra a felszíni nőstényre irányulnak. De addig jó, míg azok megmaradnak csak gondolatoknak. Épp elég, hogy tud róluk, vagyis sejti, hogy vannak, nem kell, hogy még hallja is őket.
A tömör választ csak egy hümmentéssel annyiban hagyja. Lenne hozzáfűznivalója inkább az ezzel kapcsolatos hitetlenségét fejezve ki ezzel, de még mindig nem jött meg a beszélőkéje, hogy egy esetleges újabb vitát indítson.
Érdeklődve szemléli az új fegyvert, amit a hím csináltatott, közben kényelmesen elnyújtózkodva egy széken. Legalábbis addig, míg fel nem dönti a falhoz állított árukat, és a kovács teljesen le nem sokkolja őket az azt követő „felfedezésével”. Gyakorlatilag mindketten tátott szájjal pislognak, míg az távozik. A kis nőstényke valamivel gyorsabban nyeri vissza a lélekjelenlétét, hogy nevetésben törjön ki, de Khan úgy tűnik képtelen megemészteni a hallottakat.
A zavart kérdésre csak mosolyogva megrázza a fejét.*
- Azt hiszem kicsit elvetettem a sulykot, és azt hitte, hogy féltékeny vagyok, vagy mi. *Nem biztos az igazában, de jobb ötlete nincs. Mármint a szokásos magyarázaton kívül: Két ellentétes nemű ében bőrű egy helyen, egyenlő egy pár. De, hogy hogy lyukadnak ki ilyen légből kapott baromságoknál, fel nem tudja fogni.* Mi ez a szerelemhülyeség az embereknél? *A legnagyobb rejtély a számára, még mindig az úgynevezett szerelem dolog. Talán a hím többet tud ezekről a felszíni dolgokról, hogy honnan a fenéből kotornak elő hasonló túlbonyolított esti meséket.
A kérdése szerencsére visszarántja a valóságba. Kissé váratlanul is éri.*
- De nem tudjuk, hogy adnak-e szobát, nekem meg fogalmam sincs merre van. Nem akarok feleslegesen kavarogni, amikor a Pegazusban tudom, hogy biztosan adnak szállást, és lehet enni meg inni. *Akár négyszer is elmehetnek a fogadó előtt, mire rátalálnának a Pintyre. Ennek egyáltalán nem látja értelmét, ráadásul már két napja nem evett, és már nagyon korog a hasa. A hím meg csak ő tudja magáról, hogy mennyire van ereje meg lehetősége új helyeket keresgélni.
Ahhoz képest, hogy nem engedi a másik, hogy túlórázzon, mint akarata ellenére kijelölt gyógyító, még egész normálisan utasítja vissza. Nem is erősködik tovább. Ha nem egy karót nyelt két lábon járó dühöngő tűzhányó lenne, talán még meg is próbálna valahogy legalább a felső nyakán keresztül belekukkantani, hogy láthassa a kötést, de ez itt most halott ügy. A fogadótól amúgy is a hímre fog maradni. Onnantól teljes mértékben az ő problémája, és már nem fogja tudni a nőstényke nyakába varrni.*
*Megjegyezni mindenképpen megjegyzi. Napi érdekességek, és bár nem számított rá, némiképp elégedettséggel tölti el. Talán azért mert ezzel most ő győzött. Nem annyira naiv, mint amennyire talán látszik, sejti ő maga is, hogy ezt a meglepő szóhasználatot pusztán a szorult helyzet váltotta ki a másiknál.
Legalább az út további szakasza csöndesen telik. Ő sem keresi a hím tekintetét, így a szándékos ignorálás nem túlzottan zavarja. Tudja milyen, ha Khan kinyitja a száját, így sokkal jobb a mostani felállás. El tudja képzelni, milyen rondábbnál rondább, primitívebbnél primitívebb szitkok követhetik egymást a fejében, csak azok most őrá, és nem pedig arra a felszíni nőstényre irányulnak. De addig jó, míg azok megmaradnak csak gondolatoknak. Épp elég, hogy tud róluk, vagyis sejti, hogy vannak, nem kell, hogy még hallja is őket.
A tömör választ csak egy hümmentéssel annyiban hagyja. Lenne hozzáfűznivalója inkább az ezzel kapcsolatos hitetlenségét fejezve ki ezzel, de még mindig nem jött meg a beszélőkéje, hogy egy esetleges újabb vitát indítson.
Érdeklődve szemléli az új fegyvert, amit a hím csináltatott, közben kényelmesen elnyújtózkodva egy széken. Legalábbis addig, míg fel nem dönti a falhoz állított árukat, és a kovács teljesen le nem sokkolja őket az azt követő „felfedezésével”. Gyakorlatilag mindketten tátott szájjal pislognak, míg az távozik. A kis nőstényke valamivel gyorsabban nyeri vissza a lélekjelenlétét, hogy nevetésben törjön ki, de Khan úgy tűnik képtelen megemészteni a hallottakat.
A zavart kérdésre csak mosolyogva megrázza a fejét.*
- Azt hiszem kicsit elvetettem a sulykot, és azt hitte, hogy féltékeny vagyok, vagy mi. *Nem biztos az igazában, de jobb ötlete nincs. Mármint a szokásos magyarázaton kívül: Két ellentétes nemű ében bőrű egy helyen, egyenlő egy pár. De, hogy hogy lyukadnak ki ilyen légből kapott baromságoknál, fel nem tudja fogni.* Mi ez a szerelemhülyeség az embereknél? *A legnagyobb rejtély a számára, még mindig az úgynevezett szerelem dolog. Talán a hím többet tud ezekről a felszíni dolgokról, hogy honnan a fenéből kotornak elő hasonló túlbonyolított esti meséket.
A kérdése szerencsére visszarántja a valóságba. Kissé váratlanul is éri.*
- De nem tudjuk, hogy adnak-e szobát, nekem meg fogalmam sincs merre van. Nem akarok feleslegesen kavarogni, amikor a Pegazusban tudom, hogy biztosan adnak szállást, és lehet enni meg inni. *Akár négyszer is elmehetnek a fogadó előtt, mire rátalálnának a Pintyre. Ennek egyáltalán nem látja értelmét, ráadásul már két napja nem evett, és már nagyon korog a hasa. A hím meg csak ő tudja magáról, hogy mennyire van ereje meg lehetősége új helyeket keresgélni.
Ahhoz képest, hogy nem engedi a másik, hogy túlórázzon, mint akarata ellenére kijelölt gyógyító, még egész normálisan utasítja vissza. Nem is erősködik tovább. Ha nem egy karót nyelt két lábon járó dühöngő tűzhányó lenne, talán még meg is próbálna valahogy legalább a felső nyakán keresztül belekukkantani, hogy láthassa a kötést, de ez itt most halott ügy. A fogadótól amúgy is a hímre fog maradni. Onnantól teljes mértékben az ő problémája, és már nem fogja tudni a nőstényke nyakába varrni.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-22 14:12:57
Üzenet elküldve: 2016-03-22 14:12:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser...//
* Ami azt illeti, nem feltétlenül így történt volna, mert egy érett példányhoz teljesen máshogy állna hozzá. Ha mondjuk egy Iluse talált volna rá, szinte biztos, hogy visszább fogta volna magát. Ami mondjuk önmagában nem jelenti azt, hogy segítettek volna neki, szóval kétségtelen, hogy a lány fiatalságának és naivságának köszönheti az életét. (Már ha egyáltalán belehalt volna a sebébe, mert az is tény, hogy a hímek előszeretettel csinálnak elefántot a bolhából).
Jegyezze csak meg, többször nem valószínű, hogy hallani fogja ezt Khan szájából. Valójában a kényszer miatt mondja, amit, s utólag az is kiderül, hogy beválnak az ilyen szavak. Sajnos ez azt is jelenti, hogy Amine a "falkavezér" mindaddig, amíg a hím rendbe nem jön. Azután úgyis móresre tanítja.
A dorgáló ütéseket nem tudja hova tenni, mert általában, mikor őt megdorgálták az vagy bottal, vagy ököllel, egyáltalán nem visszafogott ütésekkel történt. Talán ezért is lett olyan, amilyen. Jelen helyzetben az egyetlen dolog, amiért hálás, az az, hogy a mellkasa felszabadul az őrületes nyomás alól. Így levegőhöz is jut végre, melyből mélyeket szippant. Miközben feltápászkodik, s az odavezető úton is, kerüli a nőstényke tekintetét. Leginkább azért, mert szégyenteljesnek érzi, hogy egy hozzá hasonló hagyta helyben. A mai nap során már másodszorra átkozza a gyengébbik nemet. *
- Volt.
* Ennél többet nem nagyon hajlandó beszélni, amíg magához nem veszi az új fegyverét, melyre szükség sem lenne, ha az a nyavalyás szerzetes nem lopta volna el tőle.
~ A rohadt életbe... ~
De ha nem lopta volna el, akkor most nem lehetne itt, a nap egyetlen fénypontjánál, mikor is egy minőségi fegyvert vesz magához.
A kovács minden bizonnyal hozzászokott már az ilyen jelenetekhez, szóval ezért is lehet, hogy nem dobta ki őket egyből. Mindenesetre Khan álla a földet veri a feltételezéstől és felváltva pislog Aminére és a fickóra.
~ He? ~
Miután a kovácsuraság távozik, gyógyítója-hóhérja kapja a zavart pillantásokat. *
- Mi van?!
* valóban azon gondolkozott, hogy a Pintyben keres szállást, de a végén még kést kapna a hátába, amint kilép az utcára, ezért inkább letagadja még a gondolatot is. *
- Izé, hát... neked meg mi bajod van vele, ha szállást kaphatunk ott?
* Arra pedig ne is számítson a nőcske, hogy gond nélkül elnavigálnak a Pegazus fogadóig. Legalábbis ha Khanon múlik, akkor nem lesz egy zökkenőmentes út.
A kérdés meglepi, először nem is tudja, mit feleljen rá. *
- Jól vagyok. Amúgy sem az utcán akarok levetkőzni.
* Összébb húzza magán a kabátját. A ruhái alatt pedig egyikük sem láthatja a kötésen átütő, vörös foltot. *
* Ami azt illeti, nem feltétlenül így történt volna, mert egy érett példányhoz teljesen máshogy állna hozzá. Ha mondjuk egy Iluse talált volna rá, szinte biztos, hogy visszább fogta volna magát. Ami mondjuk önmagában nem jelenti azt, hogy segítettek volna neki, szóval kétségtelen, hogy a lány fiatalságának és naivságának köszönheti az életét. (Már ha egyáltalán belehalt volna a sebébe, mert az is tény, hogy a hímek előszeretettel csinálnak elefántot a bolhából).
Jegyezze csak meg, többször nem valószínű, hogy hallani fogja ezt Khan szájából. Valójában a kényszer miatt mondja, amit, s utólag az is kiderül, hogy beválnak az ilyen szavak. Sajnos ez azt is jelenti, hogy Amine a "falkavezér" mindaddig, amíg a hím rendbe nem jön. Azután úgyis móresre tanítja.
A dorgáló ütéseket nem tudja hova tenni, mert általában, mikor őt megdorgálták az vagy bottal, vagy ököllel, egyáltalán nem visszafogott ütésekkel történt. Talán ezért is lett olyan, amilyen. Jelen helyzetben az egyetlen dolog, amiért hálás, az az, hogy a mellkasa felszabadul az őrületes nyomás alól. Így levegőhöz is jut végre, melyből mélyeket szippant. Miközben feltápászkodik, s az odavezető úton is, kerüli a nőstényke tekintetét. Leginkább azért, mert szégyenteljesnek érzi, hogy egy hozzá hasonló hagyta helyben. A mai nap során már másodszorra átkozza a gyengébbik nemet. *
- Volt.
* Ennél többet nem nagyon hajlandó beszélni, amíg magához nem veszi az új fegyverét, melyre szükség sem lenne, ha az a nyavalyás szerzetes nem lopta volna el tőle.
~ A rohadt életbe... ~
De ha nem lopta volna el, akkor most nem lehetne itt, a nap egyetlen fénypontjánál, mikor is egy minőségi fegyvert vesz magához.
A kovács minden bizonnyal hozzászokott már az ilyen jelenetekhez, szóval ezért is lehet, hogy nem dobta ki őket egyből. Mindenesetre Khan álla a földet veri a feltételezéstől és felváltva pislog Aminére és a fickóra.
~ He? ~
Miután a kovácsuraság távozik, gyógyítója-hóhérja kapja a zavart pillantásokat. *
- Mi van?!
* valóban azon gondolkozott, hogy a Pintyben keres szállást, de a végén még kést kapna a hátába, amint kilép az utcára, ezért inkább letagadja még a gondolatot is. *
- Izé, hát... neked meg mi bajod van vele, ha szállást kaphatunk ott?
* Arra pedig ne is számítson a nőcske, hogy gond nélkül elnavigálnak a Pegazus fogadóig. Legalábbis ha Khanon múlik, akkor nem lesz egy zökkenőmentes út.
A kérdés meglepi, először nem is tudja, mit feleljen rá. *
- Jól vagyok. Amúgy sem az utcán akarok levetkőzni.
* Összébb húzza magán a kabátját. A ruhái alatt pedig egyikük sem láthatja a kötésen átütő, vörös foltot. *
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-21 22:33:00
Üzenet elküldve: 2016-03-21 22:33:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser…//
*Lehet, hogy valóban fiatalka még, talán pont ezért nem tudja, hogyan kezelje a hasonló helyzeteket. Egy érettebb nőstény talán már rég ignorálta volna a hímet, esetleg már az elején a gyomrába térdelt volna, vagy hagyta volna az épülethez dőlve kilehelnie a lelkét. Igen, valószínű a legutóbbi eset igazolódott volna be az esetek többségében, tekintve, hogy akkor már kinyitotta a száját. Ő viszont inkább hadakozik vele, minthogy a sorsára hagyja. Lehet, sőt, biztos, hogy rosszul teszi és helytelenül döntött, sajnos még mindig az a helyzet áll fent, hogy vagy ez, vagy továbbra is az unalom.
Ugyanaz a szituáció, amire rájöhetett volna magától is a hím. A kis nőstényke pont azzal a célzattal ütötte pofon, hogy végre magába szálljon, és befogja a száját. Miből gondolta a másik, hogy ha nála nem vált be, majd a kis mélységinél működni fog? Van olyan makacs, mint a hím, és még egy jó adag büszkeség is szorult a kis teremtésbe, így ő lenne az utolsó, aki szó nélkül elviselne hasonlót. Talán ha a hím nem tiszta erővel akarna nevelőszándékú nyakleveseket osztogatni, hanem csak csuklóból egy kis ütésféleséget fejre, vagy hasonlót, mint amit ő a hím mellkasára adott, talán nem lenne az a vége, hogy Amine szó szerint nekiugrik.
Ahogy sejtette, az ehhez hasonló meglepetés támadásokat jobb napján is nehezen hárítaná, ha nincs erős lélekjelenléte és veti meg időben a lábát. A haját nem tépi kimondottan, pusztán belemarkol. A káromkodást tiszta sor, hogy miért kapja, de azért szabad kezével gyorsan egy finomat csap a homlokán. Nem fájdalmasat, alig érezhetőt csak ismét dorgáló jelleggel, aztán már kapja is el a kezét, hogy a másikét ragadhassa meg, mielőtt sikerül lesöpörnie magáról. Lassan már gyenge birkózásba megy át ez a kis közjátékuk. Közben a lábát ismét lejjebb csúsztatja, hogy ne nyomja tovább a sebét a kelleténél több ideig. Fel már nem is tudná, meg nem is nagyon akarná halászni a földről, ha itt elveszítené neki az eszméletét.
A leszállással még vár pár pillanatot, de a fájdalmas kérlek szót hallva a vak dühből némi meglepettség lesz. Nem felejti el, nem is elégszik meg ennyivel, de amúgy sincs több ötlete, hogy mit kezdjen most, így a leszállás mellett dönt.*
- Volt már, hogy legalább egyszer normálisan viselkedtél valakivel? *Leguggol mellé amint leszállt róla, most már teljesen normális hangnemben, nyugodtan szólva hozzá. Semmi szemrehányás, semmi undok stílus, pusztán kíváncsian figyeli, ahogy a hím feltápászkodik. Még mindig nem fordul meg a fejében utólagos bosszú, vagy hasonló, amit esetleg a hím tervezhet, de szerencséjére írható, hogy a bizalmat és ahhoz hasonló dolgokat sohasem tanították meg neki, így a kellő óvatosság remélhetőleg mindig adott lesz.
A kovács reakciójára ő is csak pislogni tud. A bocsánatkérésre, meg ami azt követi, konkrétan tátva marad a szája, úgy figyeli a távozását. Csak ezután kap a szájához, ahogy nevetésben tör ki. Nem tudja, miből szűrte le ezt a következtetést, de viccesnek vicces.*
- Egész nyugodtan kezelte. *Tanulhatna tőle a hím némi türelmet, de ezt már nem teszi hozzá. Talán nem kellett volna felrúgnia a készletét, de a kívánt hatást elérte. Biztos látott már ennél sokkal rosszabbakat is a kovács, nem csoda, hogy ezt már ennyire rugalmasan kezeli.*
- Az „akkor a pinty”-ből azt szűrtem le. *Mondjuk a Pegazusnak is csak az útvonalát tudja, az odatalálás már bonyolultabb, ha a hím annyira ismeri a várost, amennyire ő. Ha mázlija van, most talán minden különösebb probléma nélkül oda tudnak találni.
Amint kilépnek a kovácstól, egy pillanatra megállítja a hímet.*
- Mutasd! Nem véreztettem be? *Mutat az oldalára. Csak pillanatnyi kíváncsiság, és ha a másik elhajtja, hát egy pillanatig sem fog tovább erősködni.*
*Lehet, hogy valóban fiatalka még, talán pont ezért nem tudja, hogyan kezelje a hasonló helyzeteket. Egy érettebb nőstény talán már rég ignorálta volna a hímet, esetleg már az elején a gyomrába térdelt volna, vagy hagyta volna az épülethez dőlve kilehelnie a lelkét. Igen, valószínű a legutóbbi eset igazolódott volna be az esetek többségében, tekintve, hogy akkor már kinyitotta a száját. Ő viszont inkább hadakozik vele, minthogy a sorsára hagyja. Lehet, sőt, biztos, hogy rosszul teszi és helytelenül döntött, sajnos még mindig az a helyzet áll fent, hogy vagy ez, vagy továbbra is az unalom.
Ugyanaz a szituáció, amire rájöhetett volna magától is a hím. A kis nőstényke pont azzal a célzattal ütötte pofon, hogy végre magába szálljon, és befogja a száját. Miből gondolta a másik, hogy ha nála nem vált be, majd a kis mélységinél működni fog? Van olyan makacs, mint a hím, és még egy jó adag büszkeség is szorult a kis teremtésbe, így ő lenne az utolsó, aki szó nélkül elviselne hasonlót. Talán ha a hím nem tiszta erővel akarna nevelőszándékú nyakleveseket osztogatni, hanem csak csuklóból egy kis ütésféleséget fejre, vagy hasonlót, mint amit ő a hím mellkasára adott, talán nem lenne az a vége, hogy Amine szó szerint nekiugrik.
Ahogy sejtette, az ehhez hasonló meglepetés támadásokat jobb napján is nehezen hárítaná, ha nincs erős lélekjelenléte és veti meg időben a lábát. A haját nem tépi kimondottan, pusztán belemarkol. A káromkodást tiszta sor, hogy miért kapja, de azért szabad kezével gyorsan egy finomat csap a homlokán. Nem fájdalmasat, alig érezhetőt csak ismét dorgáló jelleggel, aztán már kapja is el a kezét, hogy a másikét ragadhassa meg, mielőtt sikerül lesöpörnie magáról. Lassan már gyenge birkózásba megy át ez a kis közjátékuk. Közben a lábát ismét lejjebb csúsztatja, hogy ne nyomja tovább a sebét a kelleténél több ideig. Fel már nem is tudná, meg nem is nagyon akarná halászni a földről, ha itt elveszítené neki az eszméletét.
A leszállással még vár pár pillanatot, de a fájdalmas kérlek szót hallva a vak dühből némi meglepettség lesz. Nem felejti el, nem is elégszik meg ennyivel, de amúgy sincs több ötlete, hogy mit kezdjen most, így a leszállás mellett dönt.*
- Volt már, hogy legalább egyszer normálisan viselkedtél valakivel? *Leguggol mellé amint leszállt róla, most már teljesen normális hangnemben, nyugodtan szólva hozzá. Semmi szemrehányás, semmi undok stílus, pusztán kíváncsian figyeli, ahogy a hím feltápászkodik. Még mindig nem fordul meg a fejében utólagos bosszú, vagy hasonló, amit esetleg a hím tervezhet, de szerencséjére írható, hogy a bizalmat és ahhoz hasonló dolgokat sohasem tanították meg neki, így a kellő óvatosság remélhetőleg mindig adott lesz.
A kovács reakciójára ő is csak pislogni tud. A bocsánatkérésre, meg ami azt követi, konkrétan tátva marad a szája, úgy figyeli a távozását. Csak ezután kap a szájához, ahogy nevetésben tör ki. Nem tudja, miből szűrte le ezt a következtetést, de viccesnek vicces.*
- Egész nyugodtan kezelte. *Tanulhatna tőle a hím némi türelmet, de ezt már nem teszi hozzá. Talán nem kellett volna felrúgnia a készletét, de a kívánt hatást elérte. Biztos látott már ennél sokkal rosszabbakat is a kovács, nem csoda, hogy ezt már ennyire rugalmasan kezeli.*
- Az „akkor a pinty”-ből azt szűrtem le. *Mondjuk a Pegazusnak is csak az útvonalát tudja, az odatalálás már bonyolultabb, ha a hím annyira ismeri a várost, amennyire ő. Ha mázlija van, most talán minden különösebb probléma nélkül oda tudnak találni.
Amint kilépnek a kovácstól, egy pillanatra megállítja a hímet.*
- Mutasd! Nem véreztettem be? *Mutat az oldalára. Csak pillanatnyi kíváncsiság, és ha a másik elhajtja, hát egy pillanatig sem fog tovább erősködni.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-21 21:42:44
Üzenet elküldve: 2016-03-21 21:42:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aoneer//
-Tehát azt mondod most nincsenek ork fegyverforgatók?
*Habár nem veti meg, a történelemmel jóval kevesebbet foglalkozott mint például a botanikával. Ami valójában ugyancsak nem érdekli, azon kívül hogy szeret elemezni. Amire a legjobb célpontok a növények. Viszont most jelenleg fegyverek vannak előtte, mint potenciális célpontok.*
-És ebben mi az ami miatt érdekesebb mint az, amit először a kezembe vettem? Egyébként nem gondoltam volna hogy az íjrészét kell eltolni. Habár így valóban nagyobb az a rész amit meg lehet ragadni, és tolni. Jó ötlet.
*De azért ki van akadva hogy kereste a furfangot ott ahol nem volt. De nem baj. Itt jön az ő ideje.*
-Tévedtél, ennél sokkal egyszerűbb dologról van szó. Egyébként nem vagyok biztos benne hogy valóban létezett, ez sokkal inkább egy idegesítő "fejtörő", már amennyiben foglalkoznak vele.
*Hát, valóban igaz, ha nem foglalkoznak vele, elveszti a varázsát. Kelser személy szerint egy fél napig gondolkodott rajta, amíg sikerült felhúznia magát. És mint kiderült az első feldühödött válasza volt a nyerő.*
-Viszont engem egy csőrlős szerkezet jobban érdekelne, mint például ez.
*A figyelmét egy másik darabnak szentelve oda sem néz a rövidke bemutatóra, ha valóban van céltábla akkor a lövés után fölpillant, majd egy "gratulálok" után újra visszafordul.*
//Aoneer//
-Tehát azt mondod most nincsenek ork fegyverforgatók?
*Habár nem veti meg, a történelemmel jóval kevesebbet foglalkozott mint például a botanikával. Ami valójában ugyancsak nem érdekli, azon kívül hogy szeret elemezni. Amire a legjobb célpontok a növények. Viszont most jelenleg fegyverek vannak előtte, mint potenciális célpontok.*
-És ebben mi az ami miatt érdekesebb mint az, amit először a kezembe vettem? Egyébként nem gondoltam volna hogy az íjrészét kell eltolni. Habár így valóban nagyobb az a rész amit meg lehet ragadni, és tolni. Jó ötlet.
*De azért ki van akadva hogy kereste a furfangot ott ahol nem volt. De nem baj. Itt jön az ő ideje.*
-Tévedtél, ennél sokkal egyszerűbb dologról van szó. Egyébként nem vagyok biztos benne hogy valóban létezett, ez sokkal inkább egy idegesítő "fejtörő", már amennyiben foglalkoznak vele.
*Hát, valóban igaz, ha nem foglalkoznak vele, elveszti a varázsát. Kelser személy szerint egy fél napig gondolkodott rajta, amíg sikerült felhúznia magát. És mint kiderült az első feldühödött válasza volt a nyerő.*
-Viszont engem egy csőrlős szerkezet jobban érdekelne, mint például ez.
*A figyelmét egy másik darabnak szentelve oda sem néz a rövidke bemutatóra, ha valóban van céltábla akkor a lövés után fölpillant, majd egy "gratulálok" után újra visszafordul.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-21 20:45:18
Üzenet elküldve: 2016-03-21 20:45:18
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kelser//
-Szerinted ki a fene akarna vacakolni egy ork kiképzésével, csak azért, hogy én verekedhessek vele? *A gnóm teljes jobbal gondolja azt amit gondol és a kérdése is jogos, csak éppen ha valaki ennyire biztos a maga igazában azt általában nem olyan egyszerű kizökkenteni belőle.*
-Ha minden igaz régen se voltak valami képzettek, és amennyire a gyakorlótéren láttam, azóta se tanultak semmit. *Kotorék zöldbőrűek. Persze kitilthatnák őket a városból, de az igazat megvallva mindig is volt ennél nagyobb bajuk. Artheniorban a szegénység őrült mértékeket öltött már a háború előtt is, a bandák úgy járkálnak a szegénynegyedben mintha az ő területük volna. Igen az orkok néha veszélyesek lehetnek, de olyan elhanyagolható mind a számuk mind a harcban képviselt erejük, hogy mára már annak a bizonyos listának a legvégére kerültek.*
-Art Thenior, és a segítői. *Válaszolja úgy mintha ez természetes lenne. Sőt ez olyasmi amit szerinte még egy kölyöknek is tudnia kéne. Őt legalábbis ezekkel a történetekkel altatták gyerekkorában.*
-Annak az Amos Theniornak az őse aki most a város első embere. De ha többet akarsz tudni akkor inkább keresd fel a könyvtárat. *Válaszolja, hisz ezek a történetek, krónikák, néphagyományok, már most annyi félék, és olyan érthetetlenek, hogy ő maga se nagyon tud kiigazodni rajtuk. Egyesek beszélnek valami mágikus segítségről, mások az évszámokat keverik, megint mások pedig a saját szájízük szerint torzítják a valóság rég elkotródott árnyékképeit.
Közben úgy látszik legalább egyszer ő is kifogott a fiún. Amitől máris jobban érzi magát. Persze elég alpári dolog annak örülni, hogy egy korban és termetben kisebb ellenfelet győzött le, pedig egyáltalán nem állt szándékában.*
-Ez egyszerű. *Válaszolja a koporsós kérdésre. Az íjpuska módszerét, úgy dönt inkább megmutatja. Az agy íves végét a hasához illeszti, míg a fegyver végét a földre támasztja ő pedig szép lassan előredől.*
-Ezzel fejezik ki, hogy az uralkodó mindenkit legyőzött, és uralta az adott föld minden javát. *Közben a férfi súlya alatt az íj mozogni kezd. A két félrész lassan elcsúszik egymáson. Az íjrész lassan előre csúszik, a húr pedig közben helyben marad, miközben a fogasléc újra és újra kattan alatta. A szerkezet pedig hamarosan egy egyszerű íjpuskává áll össze.*
-Az arany jelölte a napot, az ezüst a holdat, a fa az erdőket, a fém a hegyeket. *Persze ez az ő magyarázata, vagyis inkább az ahogy a maga fajták magyarázzák a dolgokat. És természetesen más megfejtést is el tud képzelni.*
-Ezt pedig hasíjnak nevezik. És azért különleges, mert a használója a saját testsúlyával tudja felhúzni. Ezért erősebb a legtöbb fegyvernél. *Mondja miközben egy nyílvesszőt illeszt az idegre és karjával becélozza a műhely céltábláját ahol a fegyvereket lehet kipróbálni, persze ha nincs ilyen akkor eláll a bemutatótól.* -Ügyes kis szerkezet, de ennek is megvannak a maga visszásságai.
//Kelser//
-Szerinted ki a fene akarna vacakolni egy ork kiképzésével, csak azért, hogy én verekedhessek vele? *A gnóm teljes jobbal gondolja azt amit gondol és a kérdése is jogos, csak éppen ha valaki ennyire biztos a maga igazában azt általában nem olyan egyszerű kizökkenteni belőle.*
-Ha minden igaz régen se voltak valami képzettek, és amennyire a gyakorlótéren láttam, azóta se tanultak semmit. *Kotorék zöldbőrűek. Persze kitilthatnák őket a városból, de az igazat megvallva mindig is volt ennél nagyobb bajuk. Artheniorban a szegénység őrült mértékeket öltött már a háború előtt is, a bandák úgy járkálnak a szegénynegyedben mintha az ő területük volna. Igen az orkok néha veszélyesek lehetnek, de olyan elhanyagolható mind a számuk mind a harcban képviselt erejük, hogy mára már annak a bizonyos listának a legvégére kerültek.*
-Art Thenior, és a segítői. *Válaszolja úgy mintha ez természetes lenne. Sőt ez olyasmi amit szerinte még egy kölyöknek is tudnia kéne. Őt legalábbis ezekkel a történetekkel altatták gyerekkorában.*
-Annak az Amos Theniornak az őse aki most a város első embere. De ha többet akarsz tudni akkor inkább keresd fel a könyvtárat. *Válaszolja, hisz ezek a történetek, krónikák, néphagyományok, már most annyi félék, és olyan érthetetlenek, hogy ő maga se nagyon tud kiigazodni rajtuk. Egyesek beszélnek valami mágikus segítségről, mások az évszámokat keverik, megint mások pedig a saját szájízük szerint torzítják a valóság rég elkotródott árnyékképeit.
Közben úgy látszik legalább egyszer ő is kifogott a fiún. Amitől máris jobban érzi magát. Persze elég alpári dolog annak örülni, hogy egy korban és termetben kisebb ellenfelet győzött le, pedig egyáltalán nem állt szándékában.*
-Ez egyszerű. *Válaszolja a koporsós kérdésre. Az íjpuska módszerét, úgy dönt inkább megmutatja. Az agy íves végét a hasához illeszti, míg a fegyver végét a földre támasztja ő pedig szép lassan előredől.*
-Ezzel fejezik ki, hogy az uralkodó mindenkit legyőzött, és uralta az adott föld minden javát. *Közben a férfi súlya alatt az íj mozogni kezd. A két félrész lassan elcsúszik egymáson. Az íjrész lassan előre csúszik, a húr pedig közben helyben marad, miközben a fogasléc újra és újra kattan alatta. A szerkezet pedig hamarosan egy egyszerű íjpuskává áll össze.*
-Az arany jelölte a napot, az ezüst a holdat, a fa az erdőket, a fém a hegyeket. *Persze ez az ő magyarázata, vagyis inkább az ahogy a maga fajták magyarázzák a dolgokat. És természetesen más megfejtést is el tud képzelni.*
-Ezt pedig hasíjnak nevezik. És azért különleges, mert a használója a saját testsúlyával tudja felhúzni. Ezért erősebb a legtöbb fegyvernél. *Mondja miközben egy nyílvesszőt illeszt az idegre és karjával becélozza a műhely céltábláját ahol a fegyvereket lehet kipróbálni, persze ha nincs ilyen akkor eláll a bemutatótól.* -Ügyes kis szerkezet, de ennek is megvannak a maga visszásságai.
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-20 22:50:28
Üzenet elküldve: 2016-03-20 22:50:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser…//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Valahol, valamilyen szinten átérezhető lenne Amine helyzete, ha a hím éppen azzal lenne elfoglalva, hogy azt elemezgesse. A nőstényke még túl fiatal, ezért hiába képviseli a mélységiek dominánsabb nemét, még meg sem közelíti egy matriarcha tekintélyét, ezért nem csoda, hogy nem kap többet, mint egy mezei parasztasszony, vagy akármelyik felszíni söpredék.
Lehet, hogy ő maga nem a legmélyebb veremből származik, de azért az is túlzásnak tűnik, hogy a felszínről. Ugyan nem kizárólag sötételfek közt nevelkedett, de ahonnan ő jön, az messze nem a fényes oldala a világnak. Ami valahol meg is magyarázza a modorát és a hozzáállását.
Ha jobb állapotban lenne, akkor aranyosnak tartaná a lányt és annak ingerült reakcióját, s talán szó nélkül hagyná, sőt talán élvezné is, hogy pulikutyaként követi, amolyan "zseb-boxzsák" szerepben, de most nincs abban a passzban, hogy kiélvezhesse a másik feszültségét.
Arra számít, hogy Amine az ütésének hatására végre lenyugszik, de sajnálatos módon pont az ellenkező reakciót váltja ki a nősténykéből.
Egy pillanatra olyan érzése támad, mintha egy szekérrel mennének át rajta, s ez nem a lány testtömege miatt van, csupán a hirtelen támadás és ahogy a földnek csapódik, kiszorít belőle minden szuszt. Az pedig csak ront a helyzeten, hogy a lány rátérdel, amit egy kevésbé fájdalmas szituációban biztosan élvezne, de jelen helyzetben tudata a fejébe, hátába és oldalába hasító fájdalomra koncentrál. *
- Ááá! Azt a nyögve szaró nénikéd, ne tépj már!
* Kezével próbálja levakarni magáról a lányt és valahogy megszabadulni annak kezétől is. Ez a két mutatvány nem túl hatékony, ha csak egyik kezünket tudjuk használni. Ez a kormosra is ugyanúgy érvényes, ezért szó szerint ki van szolgáltatva Aminének. A fájdalomtól könnyek gyűlnek a szemébe, persze ez nem a sírás jele, csupán egy természetes reakció a lány térdének felhúzására. Ha ez így folytatódik, szinte biztos, hogy eszméletét veszti a szűnni nem akaró nyomás miatt.
Az, hogy Ami helybenhagyja, valójában pozitívan hat a tekintélyére. Mármint a kis nőstényére. Ez nem azt jelenti ugyan, hogy Khan nem fog többet erőszakoskodni, beszólogatni, sőt, szinte biztos, hogy később még meg is fogja majd verni (vagyis ezt tervezi), de egyelőre, amíg jobban nem lesz, de Niiso erejét el kell ismernie. Vagy legalábbis úgy kell tennie, ha azt akarja, hogy legyen még később. *
- Szállj le rólam!
* A szavak csak lassan, fájdalmas hörgéssel kísérve hangzanak el, s ami ezeket követi, talán a nap legmeglepőbb megnyilvánulása lehet: *
- Kérlek...
* Nagy nehezen azért képes szótlanul tűrni a seggbe rúgást, és bemenni az épületbe. Ez nem azt jelenti, hogy nem írta fel a "miért verjük agyon őt" listára, melyet fel tervez olvasni neki egy jobb napján.
A hirtelen reakcióra sem a kovács, sem ő nem tud mit felelni, s habár a felsőbbrendű mélységi fajhoz tartozik, mégsem a fiú az, aki előbb magához tér. *
- Fehérnépek, ehh?
* Veregeti vállon az ember Khant, mielőtt halkan folytatná. *
- Nagyon hamar elsárkányosodnak, ha túl jól vannak tartva.
* Lehet, hogy a fickó nem kedveli a mélységieket, de mint az erősebbik nem tagjai, vannak bizonyos témák ahol egész jól megértik egymást. Jelen esetben a nők.
A fiatal nőstényhez bocsánatkérőn fordul. *
- Bocsánat hölgyem, nem tudtam, hogy önök egy pár.
* Azzal egy intés kíséretében el is tűnik a színről. Az itt maradt hím nem tud mit kezdeni sem a férfi szavaival sem a kialakult helyzettel. Igazából nem lenne rossz ötlet a kupleráj sem, de nem érzi úgy, hogy most élvezni tudna akármit is. Egy kiadós alvást leszámítva. *
- Jól van, na! Egy szóval sem mondtam, hogy oda megyek!
* Emeli fel kezeit védekezőn maga elé, mielőtt még ismét a földön találná magát. A lány dühét látva igazából túlságosan is meglepett, hogy akármi mást is reagáljon. Vagy hogy belegondoljon abba, hogy őt mégis hol érdekli, hogy az hova megy. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Valahol, valamilyen szinten átérezhető lenne Amine helyzete, ha a hím éppen azzal lenne elfoglalva, hogy azt elemezgesse. A nőstényke még túl fiatal, ezért hiába képviseli a mélységiek dominánsabb nemét, még meg sem közelíti egy matriarcha tekintélyét, ezért nem csoda, hogy nem kap többet, mint egy mezei parasztasszony, vagy akármelyik felszíni söpredék.
Lehet, hogy ő maga nem a legmélyebb veremből származik, de azért az is túlzásnak tűnik, hogy a felszínről. Ugyan nem kizárólag sötételfek közt nevelkedett, de ahonnan ő jön, az messze nem a fényes oldala a világnak. Ami valahol meg is magyarázza a modorát és a hozzáállását.
Ha jobb állapotban lenne, akkor aranyosnak tartaná a lányt és annak ingerült reakcióját, s talán szó nélkül hagyná, sőt talán élvezné is, hogy pulikutyaként követi, amolyan "zseb-boxzsák" szerepben, de most nincs abban a passzban, hogy kiélvezhesse a másik feszültségét.
Arra számít, hogy Amine az ütésének hatására végre lenyugszik, de sajnálatos módon pont az ellenkező reakciót váltja ki a nősténykéből.
Egy pillanatra olyan érzése támad, mintha egy szekérrel mennének át rajta, s ez nem a lány testtömege miatt van, csupán a hirtelen támadás és ahogy a földnek csapódik, kiszorít belőle minden szuszt. Az pedig csak ront a helyzeten, hogy a lány rátérdel, amit egy kevésbé fájdalmas szituációban biztosan élvezne, de jelen helyzetben tudata a fejébe, hátába és oldalába hasító fájdalomra koncentrál. *
- Ááá! Azt a nyögve szaró nénikéd, ne tépj már!
* Kezével próbálja levakarni magáról a lányt és valahogy megszabadulni annak kezétől is. Ez a két mutatvány nem túl hatékony, ha csak egyik kezünket tudjuk használni. Ez a kormosra is ugyanúgy érvényes, ezért szó szerint ki van szolgáltatva Aminének. A fájdalomtól könnyek gyűlnek a szemébe, persze ez nem a sírás jele, csupán egy természetes reakció a lány térdének felhúzására. Ha ez így folytatódik, szinte biztos, hogy eszméletét veszti a szűnni nem akaró nyomás miatt.
Az, hogy Ami helybenhagyja, valójában pozitívan hat a tekintélyére. Mármint a kis nőstényére. Ez nem azt jelenti ugyan, hogy Khan nem fog többet erőszakoskodni, beszólogatni, sőt, szinte biztos, hogy később még meg is fogja majd verni (vagyis ezt tervezi), de egyelőre, amíg jobban nem lesz, de Niiso erejét el kell ismernie. Vagy legalábbis úgy kell tennie, ha azt akarja, hogy legyen még később. *
- Szállj le rólam!
* A szavak csak lassan, fájdalmas hörgéssel kísérve hangzanak el, s ami ezeket követi, talán a nap legmeglepőbb megnyilvánulása lehet: *
- Kérlek...
* Nagy nehezen azért képes szótlanul tűrni a seggbe rúgást, és bemenni az épületbe. Ez nem azt jelenti, hogy nem írta fel a "miért verjük agyon őt" listára, melyet fel tervez olvasni neki egy jobb napján.
A hirtelen reakcióra sem a kovács, sem ő nem tud mit felelni, s habár a felsőbbrendű mélységi fajhoz tartozik, mégsem a fiú az, aki előbb magához tér. *
- Fehérnépek, ehh?
* Veregeti vállon az ember Khant, mielőtt halkan folytatná. *
- Nagyon hamar elsárkányosodnak, ha túl jól vannak tartva.
* Lehet, hogy a fickó nem kedveli a mélységieket, de mint az erősebbik nem tagjai, vannak bizonyos témák ahol egész jól megértik egymást. Jelen esetben a nők.
A fiatal nőstényhez bocsánatkérőn fordul. *
- Bocsánat hölgyem, nem tudtam, hogy önök egy pár.
* Azzal egy intés kíséretében el is tűnik a színről. Az itt maradt hím nem tud mit kezdeni sem a férfi szavaival sem a kialakult helyzettel. Igazából nem lenne rossz ötlet a kupleráj sem, de nem érzi úgy, hogy most élvezni tudna akármit is. Egy kiadós alvást leszámítva. *
- Jól van, na! Egy szóval sem mondtam, hogy oda megyek!
* Emeli fel kezeit védekezőn maga elé, mielőtt még ismét a földön találná magát. A lány dühét látva igazából túlságosan is meglepett, hogy akármi mást is reagáljon. Vagy hogy belegondoljon abba, hogy őt mégis hol érdekli, hogy az hova megy. *
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-20 20:42:41
Üzenet elküldve: 2016-03-20 20:42:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser…//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Hát felszíni hercegnő valóban nem. Kicsit lentebbről érkezett. Látott már elf-sötételf barátságot, fura emberkedvelő fajtársnőt, de ilyen sötét és szemét sötételffel még nem találkozott. Még egy elfnél vagy embernél elkönyvelné magában, hogy menthetetlen egy faj, de egy fajtársától mindezt elviselni… Már így is túlteljesített a kelleténél. Semmi oka nincs, hogy elviselje azt a lealacsonyító hangnemet és stílust, amit a hím üt meg vele kapcsolatban. Jól gondolta egy nappal ezelőtt, valóban az utóbbi időben egyáltalán nem őt pártolja a szerencse. Csak ilyen ehhez hasonló rohadékokba fut bele. Vele van a baj, vagy tényleg nincs egy normális lény sem ebben az istenverte városban?
A pofonja betalál, és mint minden nőnemű lény, rázúdítja a sértettségét, de ha úgy vesszük az átlaghoz képest még nem is túl hosszan. Vannak olyan sértett csitrik, akik ennél lényegesen hosszabban, novellákhoz hasonló mennyiséget képesek dühükben elhadarni.
Fogalma sincs mi lesz erre a hím válasza. Az, hogy biztos lesz valami reakciója, abban teljesen biztos, ahogy abban is, hogy ezt a díszpéldányt eddig még nem nagyon üthették meg nevelés céljából. Pedig már biztos régóta ráfért volna. Mindenesetre egyik keze a fegyverén pihen, nehogy az annak a felszíni lánynak a taktikáját akarja követni, és megpróbálja elragadni legalább az egyik kardját. Ütésre viszont egyáltalán nem számít. Próbál elhajolni, de még így is eltalálja, csakhogy az arca helyett a szeme mellett. Egy pillanatig nem mozdul, élesen beszívja a levegőt. Csak az menti meg a hímet, hogy most rögtön elő ne húzza a kardját, hogy a nyílt utcán tartózkodnak. A dühöt viszont ez nem csillapítja. Türkiz lélektükrei gyilkos fényben villannak, és egy dühös morgással már rá is veti magát a hímre. Kizárt dolognak tartaná, hogy ilyen állapotában képes lenne hárítani az ugrását, és talpon maradni, így ha minden jól megy, pillanatokon belül a hátán találja magát a földön, miközben a kis nőstényke dühösen vicsorogva mered rá.*
- Rohadék felszíni árnyfajzat! *Mérgesen belemarkol a hajába, úgy mered rá dühösen. Egyértelműen le lehet olvasni az arcáról az sértettséget, és a vak dühöt. Ha a hím képes gondolkodni, talán még arra is rájöhet, hogy ha nem a városban lennének, akkor nem a hajába markolt volna, hanem acélt szorított volna a torkához.
Térdét kicsit feljebb húzza, hogy nyomást gyakoroljon a sebes oldalára. Talán az apján kívül hím még sohasem ütötte meg, arról nem is beszélve, hogy indokolatlanul. Ebben a történetben ugyanis most teljesen biztos benne, hogy neki van igaza. Ez a hím meg rögtön visszafogná magát, ha megízlelhetné a lenti törvényeket. Ezért is nevezi felszíninek, mert biztosan itt nevelkedett. Egy mélységi önkéntelenül is tisztelettel viselkedik a fajtája nőstényeivel, ez viszont még talán saját magát sem tiszteli.* Azt hiszed, neked van igazad?! Vedd már észre magad! *Nem vár már csodát, hogy az észbe kapjon, sőt, van egy elképzelése a folytatásról is. Fejében az ezután következő mozdulatok kivédésén gondolkozik. Ösztönösen ugrott rá dühében, fogalma sincs mit akar ezen kívül vele csinálni az oldalába nyilalló fájdalmon kívül. Az az egy biztos, hogy egyszer a nagy szája, és úri stílusa lesz a hím veszte. Hiába, ahhoz agy is kell, hogy az ember tudja, mikor kell visszafognia magát.
A kovácsnál ismét eszébe jut valami. Az előbbi gyolcsos megoldása meglepően jól bevált, lehet abból az egyből ért a hím, és legközelebb eredményesebb lenne betömnie a száját.*
- Ne sértegess már folyton, inkább told befelé a segged! Gusztustalan vagy! *Utal az előbbi köpésre, ami nem is az első volt, majd talpával taszít egyet az előbb említett testrészen, hogy gyorsabban haladjon már befelé. Ha úgy vesszük, most egész rugalmasan kezelte a beszólást, szinte fel sem vette.
Fegyvere van, méghozzá kicsit se rozsdás, igényesen megmunkált, strapabíró pengék, így semmi szüksége újra. Hogy a hím jobban bízik az ilyen büdös részeges naplopók munkájában, mint a született kovácsokéban, az az ő baja, ettől még nem a nőstényke hozzáállása lesz az ostoba. Inkább az a szerencsétlen idióta az, ha azt képzeli képes lesz meglopni, vagy megölni a kis nősténykét. Ha annak lenne egy kevés sütnivalója, sejthetné, hogy tudja használni a kardokat. Ha még csak nem is jobb, mint a hím, megvédeni meg tudja magát. De ha annak szüksége van még pár vérző lyukra a testén, nyugodtan próbálkozhat.
Mikor meghallja a kovács válaszát, dühösen rúg bele a legközelebbi kiállított fegyverekbe, amik hangos csattanással dőlnek el sorban.*
- Ostoba vénember, nézzen már rá! Járni alig tud, nemhogy összefeküdjön bárkivel is! *És ha ezt nem látja be a hím, joggal lett az előbb ostobának titulálva.*
- Ha kitérőt akarsz tenni, és a fogadó helyett egy kuplerájba próbálkozni, ahol talán nem is adnak ki szobát, csak rajta! De én nem megyek! *Kemény tekintettel közli csak a tényeket. Meg sem fordul a fejében, hogy az bármit is számítana, hogy ő hova akar, vagy hova fog menni. Nem is akarja, hogy bármit számítson, hisz neki se számít a hím döntése, de ő biztosan nem fog a Pintybe menni, és ezen semmi sem változtat. Ekkor ugrik be neki valami, és már felhúzott szemöldökkel, várakozón pislog is a hímre.* De, ha megengedsz egy kérdést… Odatalálsz egyedül? *Főleg ilyen állapotban. Vajon van arra most ideje, hogy körbe-körbe kóvályogjon a városban a bordélyt keresve?*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Hát felszíni hercegnő valóban nem. Kicsit lentebbről érkezett. Látott már elf-sötételf barátságot, fura emberkedvelő fajtársnőt, de ilyen sötét és szemét sötételffel még nem találkozott. Még egy elfnél vagy embernél elkönyvelné magában, hogy menthetetlen egy faj, de egy fajtársától mindezt elviselni… Már így is túlteljesített a kelleténél. Semmi oka nincs, hogy elviselje azt a lealacsonyító hangnemet és stílust, amit a hím üt meg vele kapcsolatban. Jól gondolta egy nappal ezelőtt, valóban az utóbbi időben egyáltalán nem őt pártolja a szerencse. Csak ilyen ehhez hasonló rohadékokba fut bele. Vele van a baj, vagy tényleg nincs egy normális lény sem ebben az istenverte városban?
A pofonja betalál, és mint minden nőnemű lény, rázúdítja a sértettségét, de ha úgy vesszük az átlaghoz képest még nem is túl hosszan. Vannak olyan sértett csitrik, akik ennél lényegesen hosszabban, novellákhoz hasonló mennyiséget képesek dühükben elhadarni.
Fogalma sincs mi lesz erre a hím válasza. Az, hogy biztos lesz valami reakciója, abban teljesen biztos, ahogy abban is, hogy ezt a díszpéldányt eddig még nem nagyon üthették meg nevelés céljából. Pedig már biztos régóta ráfért volna. Mindenesetre egyik keze a fegyverén pihen, nehogy az annak a felszíni lánynak a taktikáját akarja követni, és megpróbálja elragadni legalább az egyik kardját. Ütésre viszont egyáltalán nem számít. Próbál elhajolni, de még így is eltalálja, csakhogy az arca helyett a szeme mellett. Egy pillanatig nem mozdul, élesen beszívja a levegőt. Csak az menti meg a hímet, hogy most rögtön elő ne húzza a kardját, hogy a nyílt utcán tartózkodnak. A dühöt viszont ez nem csillapítja. Türkiz lélektükrei gyilkos fényben villannak, és egy dühös morgással már rá is veti magát a hímre. Kizárt dolognak tartaná, hogy ilyen állapotában képes lenne hárítani az ugrását, és talpon maradni, így ha minden jól megy, pillanatokon belül a hátán találja magát a földön, miközben a kis nőstényke dühösen vicsorogva mered rá.*
- Rohadék felszíni árnyfajzat! *Mérgesen belemarkol a hajába, úgy mered rá dühösen. Egyértelműen le lehet olvasni az arcáról az sértettséget, és a vak dühöt. Ha a hím képes gondolkodni, talán még arra is rájöhet, hogy ha nem a városban lennének, akkor nem a hajába markolt volna, hanem acélt szorított volna a torkához.
Térdét kicsit feljebb húzza, hogy nyomást gyakoroljon a sebes oldalára. Talán az apján kívül hím még sohasem ütötte meg, arról nem is beszélve, hogy indokolatlanul. Ebben a történetben ugyanis most teljesen biztos benne, hogy neki van igaza. Ez a hím meg rögtön visszafogná magát, ha megízlelhetné a lenti törvényeket. Ezért is nevezi felszíninek, mert biztosan itt nevelkedett. Egy mélységi önkéntelenül is tisztelettel viselkedik a fajtája nőstényeivel, ez viszont még talán saját magát sem tiszteli.* Azt hiszed, neked van igazad?! Vedd már észre magad! *Nem vár már csodát, hogy az észbe kapjon, sőt, van egy elképzelése a folytatásról is. Fejében az ezután következő mozdulatok kivédésén gondolkozik. Ösztönösen ugrott rá dühében, fogalma sincs mit akar ezen kívül vele csinálni az oldalába nyilalló fájdalmon kívül. Az az egy biztos, hogy egyszer a nagy szája, és úri stílusa lesz a hím veszte. Hiába, ahhoz agy is kell, hogy az ember tudja, mikor kell visszafognia magát.
A kovácsnál ismét eszébe jut valami. Az előbbi gyolcsos megoldása meglepően jól bevált, lehet abból az egyből ért a hím, és legközelebb eredményesebb lenne betömnie a száját.*
- Ne sértegess már folyton, inkább told befelé a segged! Gusztustalan vagy! *Utal az előbbi köpésre, ami nem is az első volt, majd talpával taszít egyet az előbb említett testrészen, hogy gyorsabban haladjon már befelé. Ha úgy vesszük, most egész rugalmasan kezelte a beszólást, szinte fel sem vette.
Fegyvere van, méghozzá kicsit se rozsdás, igényesen megmunkált, strapabíró pengék, így semmi szüksége újra. Hogy a hím jobban bízik az ilyen büdös részeges naplopók munkájában, mint a született kovácsokéban, az az ő baja, ettől még nem a nőstényke hozzáállása lesz az ostoba. Inkább az a szerencsétlen idióta az, ha azt képzeli képes lesz meglopni, vagy megölni a kis nősténykét. Ha annak lenne egy kevés sütnivalója, sejthetné, hogy tudja használni a kardokat. Ha még csak nem is jobb, mint a hím, megvédeni meg tudja magát. De ha annak szüksége van még pár vérző lyukra a testén, nyugodtan próbálkozhat.
Mikor meghallja a kovács válaszát, dühösen rúg bele a legközelebbi kiállított fegyverekbe, amik hangos csattanással dőlnek el sorban.*
- Ostoba vénember, nézzen már rá! Járni alig tud, nemhogy összefeküdjön bárkivel is! *És ha ezt nem látja be a hím, joggal lett az előbb ostobának titulálva.*
- Ha kitérőt akarsz tenni, és a fogadó helyett egy kuplerájba próbálkozni, ahol talán nem is adnak ki szobát, csak rajta! De én nem megyek! *Kemény tekintettel közli csak a tényeket. Meg sem fordul a fejében, hogy az bármit is számítana, hogy ő hova akar, vagy hova fog menni. Nem is akarja, hogy bármit számítson, hisz neki se számít a hím döntése, de ő biztosan nem fog a Pintybe menni, és ezen semmi sem változtat. Ekkor ugrik be neki valami, és már felhúzott szemöldökkel, várakozón pislog is a hímre.* De, ha megengedsz egy kérdést… Odatalálsz egyedül? *Főleg ilyen állapotban. Vajon van arra most ideje, hogy körbe-körbe kóvályogjon a városban a bordélyt keresve?*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-20 20:37:11
Üzenet elküldve: 2016-03-20 20:37:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aoneer//
-Eddig többre gondoltam az orkokat, de ez alapján... hát... hány orkkal kerültél eddig szembe? Harcban, úgy hogy az ellenfeled képzett fegyveres.
*Kicsit hazugnak gondolja a férfit. Vagy elbizakodottnak. Nagyképűnek. Gőgösnek. Valami ilyesmi, azáltal hogy ennyire lenézi a másik fajt. Gyakorlott fegyverforgatóik (ha vannak, és Kelser szerint vannak), vélhetően többet foglalkoznak a védelemmel mint azt Aoneer mondta. Legalábbis szerinte.*
-Kik zavarták vissza? Ha olyan sokan voltak, akkora csapat kellhetett aminek fenn kellett maradnia a történetekben, vagy papírokon. Még ha a tettüket nem is néznénk akkor is.
*A fegyvernek nem látja a bonyolultságát, tehát vagy butábbnak nézte őt a férfi, vagy az ő kevésbé rugalmas elméjének furcsa a szokatlan kivetelezés. Vagy, csak Kelser olyan vak hogy nem látja az egészben a csavart. Mert nem látja.
Hosszú ideig töpreng, rágja a szája szélét, de nem. NEM jön rá hogy mit is kéne látnia. Végül egy feladó legyintéssel, csöpp ingerültséggel mondja a férfinak.*
-Kész, feladom. Mi ebben a furfang, én nem látom. Nekem ez csak egy egyszerű faléc fogakkal, a végén egy kisebb íjjal, a húron egy fa tartó-szerűséggel, azon egy kiakasztható farésszel. De hogy hol a csavar nem látom.
*Átnyújtja a férfinek a fegyvert, mutassa meg mi az amit nem látott. Ez számára egy egyszerű húros szerkezet, amit dolgok hajlítására lehetne használni. Vagy jelen esetben nyílvessző kilövésére.
Hirtelen egy régi idegesítő feladvány jut eszébe, ami kicsit hasonlít a jelenlegi helyzetéhez.*
-Tudod egyébként miért temették egy régi kor királyát a föld alá, egy fa koporsóba, benne egy vas koporsóval, amiben egy ezüst, majd arany koporsó van?
*A válasz szörnyen egyszerű, de nem fogja megmondani egyhamar. Gondolkodjon rajta egy kicsit a városőr, ha egyáltalán elgondolkodik rajta. Persze, ha ismeri, úgy a poén értelmét veszti, de.*
//Aoneer//
-Eddig többre gondoltam az orkokat, de ez alapján... hát... hány orkkal kerültél eddig szembe? Harcban, úgy hogy az ellenfeled képzett fegyveres.
*Kicsit hazugnak gondolja a férfit. Vagy elbizakodottnak. Nagyképűnek. Gőgösnek. Valami ilyesmi, azáltal hogy ennyire lenézi a másik fajt. Gyakorlott fegyverforgatóik (ha vannak, és Kelser szerint vannak), vélhetően többet foglalkoznak a védelemmel mint azt Aoneer mondta. Legalábbis szerinte.*
-Kik zavarták vissza? Ha olyan sokan voltak, akkora csapat kellhetett aminek fenn kellett maradnia a történetekben, vagy papírokon. Még ha a tettüket nem is néznénk akkor is.
*A fegyvernek nem látja a bonyolultságát, tehát vagy butábbnak nézte őt a férfi, vagy az ő kevésbé rugalmas elméjének furcsa a szokatlan kivetelezés. Vagy, csak Kelser olyan vak hogy nem látja az egészben a csavart. Mert nem látja.
Hosszú ideig töpreng, rágja a szája szélét, de nem. NEM jön rá hogy mit is kéne látnia. Végül egy feladó legyintéssel, csöpp ingerültséggel mondja a férfinak.*
-Kész, feladom. Mi ebben a furfang, én nem látom. Nekem ez csak egy egyszerű faléc fogakkal, a végén egy kisebb íjjal, a húron egy fa tartó-szerűséggel, azon egy kiakasztható farésszel. De hogy hol a csavar nem látom.
*Átnyújtja a férfinek a fegyvert, mutassa meg mi az amit nem látott. Ez számára egy egyszerű húros szerkezet, amit dolgok hajlítására lehetne használni. Vagy jelen esetben nyílvessző kilövésére.
Hirtelen egy régi idegesítő feladvány jut eszébe, ami kicsit hasonlít a jelenlegi helyzetéhez.*
-Tudod egyébként miért temették egy régi kor királyát a föld alá, egy fa koporsóba, benne egy vas koporsóval, amiben egy ezüst, majd arany koporsó van?
*A válasz szörnyen egyszerű, de nem fogja megmondani egyhamar. Gondolkodjon rajta egy kicsit a városőr, ha egyáltalán elgondolkodik rajta. Persze, ha ismeri, úgy a poén értelmét veszti, de.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-20 19:13:38
Üzenet elküldve: 2016-03-20 19:13:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser…//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Ugyan mi értelme visszafognia magát? A lány egy mélységi, nem pedig egy felszíni kis hercegnő, aki nem bírja elviselni, ha valaki nyersen közli vele a valóságot, vagy éppen akármit. Valóban gyakran mondták már rá, hogy bunkó, de vajon tényleg az, vagy csupán a bunkóság és az őszinteség határa ilyen vékony? Mondjuk a rendre utasítás az előbbi halmazt erősíti, és az sem tagadható, hogy gyakran hazudozik, de ha szóba kerülne a dolog, ezt használná a saját védelmére. Vagy a tőrét esetleg.
A sajátjához képest kisebb tenyér csattan az arcán, ami megtorpanásra készteti.
~ Mocskos kurva! ~
Amine szóáradata egyáltalán nem érdekli, ugyanis éppen sokkolt állapotban van.
~ Mégis mit képzel ez magáról?! ~
Valahol mintha azt hallotta volna, hogy az egyik legjobb módszer valaki megnyugtatására, aki ennyire kiakadt, az az, ha visszarángatják a saját bőrébe. Hát íme a remek alkalom, hogy kipróbálhassa; visszakézből vágja pofon a lányt, s mielőtt azt hihetné, hogy egy kis vérveszteségtől és a fájdalomtól nem képes erőset ütni, hát nagyon téved. Talán elkerüli, mert valamivel lassabb, talán elkapja, mert valamivel gyengébb, mint makkegészséges ütése, de ha nem, hát meglepően kemény kézfej csattan a lány orcáján. Nem érdekli, hogy mi lesz ezután, fagyosan várja, hogy akármi is történjen.
Ha viszont visszaszáll a földre, hát tovább indul, némán. Nincs mit mondjon a másiknak, s az igazat megvallva az is közrejátszik, hogy így talán hamarabb meghallja, ha esetleg hátba akarná támadni őt.
Amennyiben semmi ilyenre nem kerül sor, további összetűzések nélkül érnek el a kovácsműhelyig, ahol ő maga viszonylag gyorsan lerendezi a dolgot. *
- Idióta ám az öreganyád!
* Köp ki, hangjában érezni az enyhe sértettséget. Elvégre semmit nem csinált, azon kívül, hogy idejött.
Az lehet, hogy a lány csak messzi földekről hajlandó fegyvert szerezni, de vajon megéri e inkább fegyver nélkül mászkálni addig, amíg oda nem ér? Az emberek is elég jó minőségű fegyvereket gyártanak, sőt! Vannak olyanok, akik jobbakat is, mint a törpék és gnómok. Egy pengét nem az minősít, aki csinálta, hanem az, ahogyan. Tesztelni pedig van rá lehetősége, mielőtt letenné az asztalra a pénzt. Röviden tehát fajtársnője a lehető legostobábban cselekszik, ha inkább ellovagol északra egy rozsdás, vagy törött pengével, mintsem ettől a fickótól vásároljon.
A nap már eléggé lent van, narancssárga fénybe borítja a horizontot, s az idő is kezd hűvösebb lenni, sőt, még a szél is feltámadni látszik. S mivel pénz híján van, jobb lenne, ha nem kéne húsz aranyakat ott hagyni egyetlen éjszakáért. Majd valakitől, talán a naiv kis kísérőjétől kell, lopjon valamennyit, ha a szükség úgy hozza. Kétségtelen, ha muszáj, akkor a torkát is elmetszi, de egyelőre nem szolgált rá és megbízást sem kapott, tehát marad az, hogy eltűri maga mellett, amíg ágyat nem tud keríteni. *
- A szegénynegyedben is talán találtok valamit. Ott van a Pinty is. Azt nem tudom, hogy szobát adnak e ki alvásra, de… MÁSRA biztosan.
* Feleli Khan kérdésére a kovács egy kacsintás kíséretében. *
- Akkor a Pinty.
* Veti oda Aminének, majd elindul kifelé. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Ugyan mi értelme visszafognia magát? A lány egy mélységi, nem pedig egy felszíni kis hercegnő, aki nem bírja elviselni, ha valaki nyersen közli vele a valóságot, vagy éppen akármit. Valóban gyakran mondták már rá, hogy bunkó, de vajon tényleg az, vagy csupán a bunkóság és az őszinteség határa ilyen vékony? Mondjuk a rendre utasítás az előbbi halmazt erősíti, és az sem tagadható, hogy gyakran hazudozik, de ha szóba kerülne a dolog, ezt használná a saját védelmére. Vagy a tőrét esetleg.
A sajátjához képest kisebb tenyér csattan az arcán, ami megtorpanásra készteti.
~ Mocskos kurva! ~
Amine szóáradata egyáltalán nem érdekli, ugyanis éppen sokkolt állapotban van.
~ Mégis mit képzel ez magáról?! ~
Valahol mintha azt hallotta volna, hogy az egyik legjobb módszer valaki megnyugtatására, aki ennyire kiakadt, az az, ha visszarángatják a saját bőrébe. Hát íme a remek alkalom, hogy kipróbálhassa; visszakézből vágja pofon a lányt, s mielőtt azt hihetné, hogy egy kis vérveszteségtől és a fájdalomtól nem képes erőset ütni, hát nagyon téved. Talán elkerüli, mert valamivel lassabb, talán elkapja, mert valamivel gyengébb, mint makkegészséges ütése, de ha nem, hát meglepően kemény kézfej csattan a lány orcáján. Nem érdekli, hogy mi lesz ezután, fagyosan várja, hogy akármi is történjen.
Ha viszont visszaszáll a földre, hát tovább indul, némán. Nincs mit mondjon a másiknak, s az igazat megvallva az is közrejátszik, hogy így talán hamarabb meghallja, ha esetleg hátba akarná támadni őt.
Amennyiben semmi ilyenre nem kerül sor, további összetűzések nélkül érnek el a kovácsműhelyig, ahol ő maga viszonylag gyorsan lerendezi a dolgot. *
- Idióta ám az öreganyád!
* Köp ki, hangjában érezni az enyhe sértettséget. Elvégre semmit nem csinált, azon kívül, hogy idejött.
Az lehet, hogy a lány csak messzi földekről hajlandó fegyvert szerezni, de vajon megéri e inkább fegyver nélkül mászkálni addig, amíg oda nem ér? Az emberek is elég jó minőségű fegyvereket gyártanak, sőt! Vannak olyanok, akik jobbakat is, mint a törpék és gnómok. Egy pengét nem az minősít, aki csinálta, hanem az, ahogyan. Tesztelni pedig van rá lehetősége, mielőtt letenné az asztalra a pénzt. Röviden tehát fajtársnője a lehető legostobábban cselekszik, ha inkább ellovagol északra egy rozsdás, vagy törött pengével, mintsem ettől a fickótól vásároljon.
A nap már eléggé lent van, narancssárga fénybe borítja a horizontot, s az idő is kezd hűvösebb lenni, sőt, még a szél is feltámadni látszik. S mivel pénz híján van, jobb lenne, ha nem kéne húsz aranyakat ott hagyni egyetlen éjszakáért. Majd valakitől, talán a naiv kis kísérőjétől kell, lopjon valamennyit, ha a szükség úgy hozza. Kétségtelen, ha muszáj, akkor a torkát is elmetszi, de egyelőre nem szolgált rá és megbízást sem kapott, tehát marad az, hogy eltűri maga mellett, amíg ágyat nem tud keríteni. *
- A szegénynegyedben is talán találtok valamit. Ott van a Pinty is. Azt nem tudom, hogy szobát adnak e ki alvásra, de… MÁSRA biztosan.
* Feleli Khan kérdésére a kovács egy kacsintás kíséretében. *
- Akkor a Pinty.
* Veti oda Aminének, majd elindul kifelé. *
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-20 12:46:23
Üzenet elküldve: 2016-03-20 12:46:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kelser//
*A kölyök kérdéseire először különös fintor ül ki az arcára. Láthatóan nem becsüli sokra az ork csürhét, és ennek hangot is kíván adni.*
-Csak amennyire egy vaddisznó ereje előnynek számít a vadászokkal szemben. Egyébként meg a városi őrség alapfeltétele, hogy élve el tudjuk fogni az elénk kerülőket. A tíz orkból akár egy is meglógna, akkor ott valaki hibát vétett. *Ő maga is visszagondol saját hibájára amikor egy egész csapat utcai betyár lógott meg közvetlenül az orra elől. A sötételf vezetőjükkel az élen. Igaz akkor nem volt olyan egyértelmű a helyzet. Ha magával vitte volna a fegyverét, és nem csak azzal az egy menekülővel számol akkor nyilván sokkal jobban is teljesíthetett volna, és legközelebb így is fog eljárni.*
-A nagy részüket visszazavarták a hegyen túlra. Azt hiszem mostanság Wegtoren felé lopják a napot. Meg a sivatagban amit ők maguk hoztak létre. Sokuk meghalt a háborúban, és sokuk meg itt bóklászik az erdőben és azóta is csak a baj van velük. *Hátát a falnak támasztja és figyeli a fiút mit ügyködik a szerkezettel. Kíváncsi vajon rájön e a dolog nyitjára. Közben pedig újra és újra hálát ad az égieknek, hogy az ostoba ork hordát drága őseik egyszer és mindenkorra szétverték. Most új ellenség van a kapukban. Másfajta, ellenség akik ellen más eszközök kellenek ha eredményesen akarnak harcolni. Ez már az ő és a mostani harcosok felelőssége.*
//Kelser//
*A kölyök kérdéseire először különös fintor ül ki az arcára. Láthatóan nem becsüli sokra az ork csürhét, és ennek hangot is kíván adni.*
-Csak amennyire egy vaddisznó ereje előnynek számít a vadászokkal szemben. Egyébként meg a városi őrség alapfeltétele, hogy élve el tudjuk fogni az elénk kerülőket. A tíz orkból akár egy is meglógna, akkor ott valaki hibát vétett. *Ő maga is visszagondol saját hibájára amikor egy egész csapat utcai betyár lógott meg közvetlenül az orra elől. A sötételf vezetőjükkel az élen. Igaz akkor nem volt olyan egyértelmű a helyzet. Ha magával vitte volna a fegyverét, és nem csak azzal az egy menekülővel számol akkor nyilván sokkal jobban is teljesíthetett volna, és legközelebb így is fog eljárni.*
-A nagy részüket visszazavarták a hegyen túlra. Azt hiszem mostanság Wegtoren felé lopják a napot. Meg a sivatagban amit ők maguk hoztak létre. Sokuk meghalt a háborúban, és sokuk meg itt bóklászik az erdőben és azóta is csak a baj van velük. *Hátát a falnak támasztja és figyeli a fiút mit ügyködik a szerkezettel. Kíváncsi vajon rájön e a dolog nyitjára. Közben pedig újra és újra hálát ad az égieknek, hogy az ostoba ork hordát drága őseik egyszer és mindenkorra szétverték. Most új ellenség van a kapukban. Másfajta, ellenség akik ellen más eszközök kellenek ha eredményesen akarnak harcolni. Ez már az ő és a mostani harcosok felelőssége.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-20 00:18:17
Üzenet elküldve: 2016-03-20 00:18:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser…//
*Csak fújtatva elengedi a füle mellett a rendre utasítást. Jobb is, a hím érdekében biztosan. Amióta egyedül van a felszínen, több türelmet kellett tanulnia, mint az eddigi évei alatt összesen. Ez önkéntelen velejárója volt az ittlétnek, különben nagyon hamar egy börtönben találta volna magát.
Sejtette, hogy nem piszkálhatja sokáig a történtekkel a hímet. Ez némiképp személyes bosszúja is, hiszen ő eddig a legbunkóbb sötételf, akivel valaha is találkozott. Lehet voltak nála bunkóbbak is, de azok akkor visszafoghatták magukat valamelyest, de ezt egyáltalán nem érdekli kivel, és hogy beszél. Nem kifejezetten a származásra értve, hanem úgy igazából mindenre. Hogy segített neki, amit a legminimálisabb hála nélkül kezel, sőt, természetesnek vesz, és még lehetne sorolni.
Már a mondat is olyan, amit sose intéztek felé, de ahogy vicsorog, őt is igazán felhúzza. Alig hangzanak el a szavak, már erővel mozdul is a keze, hogy lendületből erősen pofon vágja a hímet.*
- Mit képzelsz magadról, mi?! Nagyon gyorsan fogd vissza magad, különben újra felhasítom azt a sebnek nevezett harci díszed! Nem egy felszíni kis csitri vagyok. Még az is tőrt mártott beléd! Mit csináltál vele? Eleresztetted a nyelved?! *Szinte már üvölt. Most tényleg dühös, nem az a gyerekes puffogás, hanem valódi méreg. Most telt be nála a pohár, eddig volt hajlandó elviselni a nyers stílust. Még az sem érdekli, ha a közkatona a kijáratig jött, hogy biztosan távoznak-e, bár valószínűleg ő lenne az utolsó, aki a hím védelmére kelne.
Az biztos, hogy eddig se tette, de ezután végképp nem fogja egy kicsit se sajnálni azért, ami vele történt. Megérdemelte. Bármi is történt, bármit is csinált, vagy akart volna csinálni, megérdemelte. Még ha ő volt az áldozat a történetben, de erre ezek után kevés lehetőséget lát. Meg hát, egy mélységi, mint áldozat? Persze, általánosítás, de ez a valódi természetük. Álszentek, kétszínűek és agresszívak. Aki pedig vérbeli mélységi, az még büszke is rá, aki pedig valami elfajzott jó szándékú felszíni torzszülött, az inkább meszeltesse fehérre a bőrét.
Még élvezi is a szenvedést figyelemmel kísérni, azért sem veszi észre, hogy követi. Egy-egy kínálkozó beszólás, piszkálás is jön párszor a nyelvére, de még magát is meglepi, hogy végül egy sem hangzik el közülük. Talán most már ő sincs túlzottan beszédes hangulatában.
Arra rájött, hogy a kovácshoz érkeztek, inkább utólag mint előbb, de rájött már a válasz előtt is. A szerencsecsomag jelzőre csak pislogni tud. Valahogy nem tudja hova tenni, így inkább ezt is elengedi a füle mellett.*
- Hogy te mekkora egy idióta vagy! *Mordul rá, hogy a válasz miatt, vagy mert tényleg a kovácsműhelybe vezetett az útja, azt nem fejti ki bővebben.
Bent az épületben inkább nem is foglalkozik a hímmel. Elfoglalja magát a nézelődéssel. Az íj látványa kedvére van, de csak egyetlen helyről lenne hajlandó új fegyvert szerezni, és az a hely nagyon messze északon van. Az emberek alkotta holmikban nem bízik. A törpék viszont remek fegyvereket tudnak készíteni.
Gyorsan beleun a bámészkodásba, és elhever az egyik széken. Közben magában számol, hogy vajon mennyi idő telhetett már el, és nagyjából hol járhat most az idő. A nap állásából meg nem mondaná, inkább vetné magát egy csapat warg elé, minthogy szó szerint kiégesse a szemét.*
- Hm? *A hirtelen kérdés derült égből villámcsapásként éri. Meglepetten pislog fel a hímre. Eltart pár másodpercig, míg megemészti magában a kérdést, aztán ismét enyhén ráncolni kezdi a szemöldökét.* Attól függ, mit nevezel olcsónak. Én itt a városban csak a Pegazust ismerem. Miért nem azt az embert kérdezed meg? *Bök a fejével a kovács felé, elvégre ő biztosan jobban tudja, mint a kis mélységi. Ő is csak nagyjából egy hónapja van itt, ebből legalább egy hat olyan dolgokkal telt, amikre nem akar ismét visszaemlékezni. Így is maradandó nyomot hagyott maga után. És a várost sem akarta egyszer sem bejárni. Egyáltalán nem szerepelt a tervei között, hogy ilyen sokáig elidőzik majd egy helyen.*
A hozzászólás írója (Amine de Niiso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.20 00:25:58
*Csak fújtatva elengedi a füle mellett a rendre utasítást. Jobb is, a hím érdekében biztosan. Amióta egyedül van a felszínen, több türelmet kellett tanulnia, mint az eddigi évei alatt összesen. Ez önkéntelen velejárója volt az ittlétnek, különben nagyon hamar egy börtönben találta volna magát.
Sejtette, hogy nem piszkálhatja sokáig a történtekkel a hímet. Ez némiképp személyes bosszúja is, hiszen ő eddig a legbunkóbb sötételf, akivel valaha is találkozott. Lehet voltak nála bunkóbbak is, de azok akkor visszafoghatták magukat valamelyest, de ezt egyáltalán nem érdekli kivel, és hogy beszél. Nem kifejezetten a származásra értve, hanem úgy igazából mindenre. Hogy segített neki, amit a legminimálisabb hála nélkül kezel, sőt, természetesnek vesz, és még lehetne sorolni.
Már a mondat is olyan, amit sose intéztek felé, de ahogy vicsorog, őt is igazán felhúzza. Alig hangzanak el a szavak, már erővel mozdul is a keze, hogy lendületből erősen pofon vágja a hímet.*
- Mit képzelsz magadról, mi?! Nagyon gyorsan fogd vissza magad, különben újra felhasítom azt a sebnek nevezett harci díszed! Nem egy felszíni kis csitri vagyok. Még az is tőrt mártott beléd! Mit csináltál vele? Eleresztetted a nyelved?! *Szinte már üvölt. Most tényleg dühös, nem az a gyerekes puffogás, hanem valódi méreg. Most telt be nála a pohár, eddig volt hajlandó elviselni a nyers stílust. Még az sem érdekli, ha a közkatona a kijáratig jött, hogy biztosan távoznak-e, bár valószínűleg ő lenne az utolsó, aki a hím védelmére kelne.
Az biztos, hogy eddig se tette, de ezután végképp nem fogja egy kicsit se sajnálni azért, ami vele történt. Megérdemelte. Bármi is történt, bármit is csinált, vagy akart volna csinálni, megérdemelte. Még ha ő volt az áldozat a történetben, de erre ezek után kevés lehetőséget lát. Meg hát, egy mélységi, mint áldozat? Persze, általánosítás, de ez a valódi természetük. Álszentek, kétszínűek és agresszívak. Aki pedig vérbeli mélységi, az még büszke is rá, aki pedig valami elfajzott jó szándékú felszíni torzszülött, az inkább meszeltesse fehérre a bőrét.
Még élvezi is a szenvedést figyelemmel kísérni, azért sem veszi észre, hogy követi. Egy-egy kínálkozó beszólás, piszkálás is jön párszor a nyelvére, de még magát is meglepi, hogy végül egy sem hangzik el közülük. Talán most már ő sincs túlzottan beszédes hangulatában.
Arra rájött, hogy a kovácshoz érkeztek, inkább utólag mint előbb, de rájött már a válasz előtt is. A szerencsecsomag jelzőre csak pislogni tud. Valahogy nem tudja hova tenni, így inkább ezt is elengedi a füle mellett.*
- Hogy te mekkora egy idióta vagy! *Mordul rá, hogy a válasz miatt, vagy mert tényleg a kovácsműhelybe vezetett az útja, azt nem fejti ki bővebben.
Bent az épületben inkább nem is foglalkozik a hímmel. Elfoglalja magát a nézelődéssel. Az íj látványa kedvére van, de csak egyetlen helyről lenne hajlandó új fegyvert szerezni, és az a hely nagyon messze északon van. Az emberek alkotta holmikban nem bízik. A törpék viszont remek fegyvereket tudnak készíteni.
Gyorsan beleun a bámészkodásba, és elhever az egyik széken. Közben magában számol, hogy vajon mennyi idő telhetett már el, és nagyjából hol járhat most az idő. A nap állásából meg nem mondaná, inkább vetné magát egy csapat warg elé, minthogy szó szerint kiégesse a szemét.*
- Hm? *A hirtelen kérdés derült égből villámcsapásként éri. Meglepetten pislog fel a hímre. Eltart pár másodpercig, míg megemészti magában a kérdést, aztán ismét enyhén ráncolni kezdi a szemöldökét.* Attól függ, mit nevezel olcsónak. Én itt a városban csak a Pegazust ismerem. Miért nem azt az embert kérdezed meg? *Bök a fejével a kovács felé, elvégre ő biztosan jobban tudja, mint a kis mélységi. Ő is csak nagyjából egy hónapja van itt, ebből legalább egy hat olyan dolgokkal telt, amikre nem akar ismét visszaemlékezni. Így is maradandó nyomot hagyott maga után. És a várost sem akarta egyszer sem bejárni. Egyáltalán nem szerepelt a tervei között, hogy ilyen sokáig elidőzik majd egy helyen.*
A hozzászólás írója (Amine de Niiso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.20 00:25:58
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-19 23:21:41
Üzenet elküldve: 2016-03-19 23:21:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser…//
* Nagyon úgy tűnik, hogy kifogta a tipikus női egyedet, aki a semmi miatt szeret puffogni. Az pedig a legrosszabb rémálmaiban sem kívánja, hogy akkor ő is ott legyen. *
- Nyughass már!
* Mordul rá a látszólag nem túl oldott hangulatban levő lányra. Ami viszont ezután jön, az egy olyan mély sebbe taposás, ami miatt legszívesebben betörné a bátor kis mélységi orrát. Az egyetlen mázlija az, hogy most a járás is megterhelő, máskülönbben fájdalmas leckét tanult volna meg. *
- Fogd be a pofád!
*Vicsorog rá. Ennél többre nem futja, de ezzel sikeresen le is rombolta a hangulatnak nevezett kártyavárat, mely úgy tűnik, hogy eddig is csak egy illúzió volt. Nos ami azt illeti, van egy korábbi történet, amely a lány egyik elméletét támasztja alá, miszerint egy felszíni, mondhatni szövetségese hagyta helyben, de ha a mostani eseményt nem említi, akkor erre még kevesebb esély van.
Az út alatt nem igazán szólal meg, inkább csak nyöszörög. Egyre kívánatosabb, hogy itt és most az utcák köveire feküdjön le aludni… De nem, legalább a fogadóig ki kell bírnia.
Az orrfacsaró szag jelzi, hogy jó helyen jár, vagyis járnak, ugyanis a kis nőstény egészen idáig követi. *
- Na mégis mit gondolsz, te szerencsecsomag?
* Tárja ki az épület ajtaját egy hatalmas, fájdalmas sóhaj kíséretében.
~ Hogy nem lehet felismerni egy kovácsműhelyt?! ~
Eddig nem alakul olyan fényesen a nap, ahogyan tervezte, de legalább az derít rajta egy árnyalatnyit, hogy egy új, sokkal jobb minőségű, ébenfekete íjat tarthat a kezében. A fogása is tökéletes, a súlya is jó, és rugalmas. Kell ennél több? Most már teljesen felszereltnek érzi magát a vadászatra, és igazából ez a kis önmagát megajándékozás felfrissítette.
A hátára akasztja legújabb társát, amihez nagy reményeket fűz még, főleg a feladat és a bosszúhadjárat alatt, majd a pénzt pontosan leszámolva a kovács uraság kezébe, fordul is, hogy célba vegye a fogadót. Bár neki az is tökéletesen megfelel, ha egy kőpadot talál meg előbb. Mindenesetre valahova menni kell, mielőtt látványosan az utcán esik össze. *
- Remélem, tudsz valami olcsó helyet, ahol ledőlhetek.
* Lép oda fajtársnőjéhez. Mert ha amaz tud valami jobbat, akkor szívesen meghallgatja. Legyen már haszna abból, hogy követik. Bár annyira nem is rossz, ha saját bejárású majdnem felcsere, na meg ha kell élő pajzsa van. *
* Nagyon úgy tűnik, hogy kifogta a tipikus női egyedet, aki a semmi miatt szeret puffogni. Az pedig a legrosszabb rémálmaiban sem kívánja, hogy akkor ő is ott legyen. *
- Nyughass már!
* Mordul rá a látszólag nem túl oldott hangulatban levő lányra. Ami viszont ezután jön, az egy olyan mély sebbe taposás, ami miatt legszívesebben betörné a bátor kis mélységi orrát. Az egyetlen mázlija az, hogy most a járás is megterhelő, máskülönbben fájdalmas leckét tanult volna meg. *
- Fogd be a pofád!
*Vicsorog rá. Ennél többre nem futja, de ezzel sikeresen le is rombolta a hangulatnak nevezett kártyavárat, mely úgy tűnik, hogy eddig is csak egy illúzió volt. Nos ami azt illeti, van egy korábbi történet, amely a lány egyik elméletét támasztja alá, miszerint egy felszíni, mondhatni szövetségese hagyta helyben, de ha a mostani eseményt nem említi, akkor erre még kevesebb esély van.
Az út alatt nem igazán szólal meg, inkább csak nyöszörög. Egyre kívánatosabb, hogy itt és most az utcák köveire feküdjön le aludni… De nem, legalább a fogadóig ki kell bírnia.
Az orrfacsaró szag jelzi, hogy jó helyen jár, vagyis járnak, ugyanis a kis nőstény egészen idáig követi. *
- Na mégis mit gondolsz, te szerencsecsomag?
* Tárja ki az épület ajtaját egy hatalmas, fájdalmas sóhaj kíséretében.
~ Hogy nem lehet felismerni egy kovácsműhelyt?! ~
Eddig nem alakul olyan fényesen a nap, ahogyan tervezte, de legalább az derít rajta egy árnyalatnyit, hogy egy új, sokkal jobb minőségű, ébenfekete íjat tarthat a kezében. A fogása is tökéletes, a súlya is jó, és rugalmas. Kell ennél több? Most már teljesen felszereltnek érzi magát a vadászatra, és igazából ez a kis önmagát megajándékozás felfrissítette.
A hátára akasztja legújabb társát, amihez nagy reményeket fűz még, főleg a feladat és a bosszúhadjárat alatt, majd a pénzt pontosan leszámolva a kovács uraság kezébe, fordul is, hogy célba vegye a fogadót. Bár neki az is tökéletesen megfelel, ha egy kőpadot talál meg előbb. Mindenesetre valahova menni kell, mielőtt látványosan az utcán esik össze. *
- Remélem, tudsz valami olcsó helyet, ahol ledőlhetek.
* Lép oda fajtársnőjéhez. Mert ha amaz tud valami jobbat, akkor szívesen meghallgatja. Legyen már haszna abból, hogy követik. Bár annyira nem is rossz, ha saját bejárású majdnem felcsere, na meg ha kell élő pajzsa van. *
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-19 16:22:39
Üzenet elküldve: 2016-03-19 16:22:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aoneer//
-Valóban? Pedig úgy gondoltam, egy ork méretéből és miegymás faji sajátossága előnyt képvisel a városőrökkel szemben.
*Egy pillanatra elgondolkozik milyen szépen, sértő szavak nélkül mondta el azt amit akart. Gyakrabban kéne így beszélnie, talán pozitív hatással lenne a kisugárzására.*
-De egy nyílt hadszintéren, körülbelül 10-10 katonával, íjászok nélkül, ki nyerne? Nagy átlagban. És párharcban?
*Azzal még ő is tisztában van, hogy van különbség egy pár száz ember által vívott harcban, és egy párviadalban. Viszont ő úgy gondolja, bármennyire is haszontalannak tűnnek, vélhetően sokkal többet tudnak segíteni egy esetleges harcban, mint például Kelser.*
-Ha annyian jöttek erre, miért nem maradtak itt, vagy egyáltalán hova mentek? Elvégre ennyi élőlény nem tűnhet csak úgy el minden nyom nélkül. Vissza gondolom nem mentek, mert akkor miért jöttek el?
*Ennyi ork mögött legalább egy két településnek maradnia kellett, legalábbis Kelser szerint.
Természetesen a kovácstól kérte volna a szerszámokat, de ha nem kapna sem esne kétségbe, a környező dolgokat használná. Egy vékonyabb kő kintről, a nála lévő tőrszerű dolog... megoldotta volna.
Hagyja hogy a férfi kicserélje a kezében lévőt egy másikra, elvégre ő tudhatja melyik lehet számára az érdekes. További tájékoztatás híján saját ötletekkel próbálja elemezni a fegyvert. Közben egyes részeit megkérdezi, mert ha még beszélni akar egyes részekről, jó ha tudja melyikről beszél.
~Gyakorlatilag egy íj egy rá merőleges fával, és a húron egy ötletes tartórésszel. Az egészben a furcsaság hogy a hosszú farész jó nagy "recékkel" van... tele.~*
//Aoneer//
-Valóban? Pedig úgy gondoltam, egy ork méretéből és miegymás faji sajátossága előnyt képvisel a városőrökkel szemben.
*Egy pillanatra elgondolkozik milyen szépen, sértő szavak nélkül mondta el azt amit akart. Gyakrabban kéne így beszélnie, talán pozitív hatással lenne a kisugárzására.*
-De egy nyílt hadszintéren, körülbelül 10-10 katonával, íjászok nélkül, ki nyerne? Nagy átlagban. És párharcban?
*Azzal még ő is tisztában van, hogy van különbség egy pár száz ember által vívott harcban, és egy párviadalban. Viszont ő úgy gondolja, bármennyire is haszontalannak tűnnek, vélhetően sokkal többet tudnak segíteni egy esetleges harcban, mint például Kelser.*
-Ha annyian jöttek erre, miért nem maradtak itt, vagy egyáltalán hova mentek? Elvégre ennyi élőlény nem tűnhet csak úgy el minden nyom nélkül. Vissza gondolom nem mentek, mert akkor miért jöttek el?
*Ennyi ork mögött legalább egy két településnek maradnia kellett, legalábbis Kelser szerint.
Természetesen a kovácstól kérte volna a szerszámokat, de ha nem kapna sem esne kétségbe, a környező dolgokat használná. Egy vékonyabb kő kintről, a nála lévő tőrszerű dolog... megoldotta volna.
Hagyja hogy a férfi kicserélje a kezében lévőt egy másikra, elvégre ő tudhatja melyik lehet számára az érdekes. További tájékoztatás híján saját ötletekkel próbálja elemezni a fegyvert. Közben egyes részeit megkérdezi, mert ha még beszélni akar egyes részekről, jó ha tudja melyikről beszél.
~Gyakorlatilag egy íj egy rá merőleges fával, és a húron egy ötletes tartórésszel. Az egészben a furcsaság hogy a hosszú farész jó nagy "recékkel" van... tele.~*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-19 10:53:06
Üzenet elküldve: 2016-03-19 10:53:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Lehajtott fejjel gondolkodik el a férfi javaslatán. Rájönni, hogy mikor kezdődött? Talán akkor történhetett vele valami, de hát…
Akaratlanul is eszébe jut Ydriss következtetése, hogy miként vélekedett a városról. Lehet tényleg az lenne a hibás.*
- Értem… *Ejt meg egyelőre ennyit. De még nem kíván vele foglalkozni. Még nem. Még egy kis időt akar magának, tudja, ha jobban beleássa magát, akkor beszippantja a sötétség is.*
- Miért ne gondolnám komolyan? *Tekint fel íves szempillái alól a férfi mogyoróiba. Közel állnak egymáshoz, nyakát is egy kicsit hátra kell szegeznie.*
- Valójában lényegesek. Az imént mondtad, hogy én is megbántottalak. Pár perce még a kínos találkozásunkról beszéltél. *Utal vissza a piactéri jelenetre.* - Igazából okot, okra halmoztál, amiért inkább nem kellene itt lenned, velem. *Mondja őszintén, minden harag nélkül, ahogy a csizmáját pucolót nézi.
A felpattanásra Alyna is leszáguldozik az egyik fáról. Mancsait széttárva repül lefelé, hogy gazdája vállára érkezzen, ki háttal áll a férfinak. Csak hogy egy apró széllökés is elég, hogy rossz helyre érkezzen. Egyenesen Caleth feje búbjára. Érzi ő, hogy nincs jó helyen, ahogy hassal veszi le a haját. Villámgyorsan ül fel, s nyüszög egyet.*
- Ki az a Niselle? *Kérdi kíváncsian a szőkeség. Nem emlékszik, hogy mesélt-e már a férfi róla, vagy nem. De lehet, hogy jól esne neki egy kis figyelem elterelés.
Az esőt ő maga is kedveli. Ha tehetné az arcát az ég felé fordítaná, s hagyná, hogy a vaskos cseppek lemossák minden gondját baját. Még ha csak egy pillanatra is.*
- Öhm. A kovácsnál hagytam valamit. Amiatt akartam visszamenni. *Megy vissza a városba kicsit gyorsabb léptékkel. Az eső már a nyakukon van. Ahogy beérnek az említett műhelye elé, gyorsan hátrafordul.*
- Megvárnál? *S már ott sincs, hanem bent. Kedvesen cseverészik a férfival, hogy mit is hagyott itt. Csak pár pillanat az egész, s már újra kint van.*
- Mehetünk. *De csak áll egy helyben. Nem is tudja, hogy hova menjenek. A várost még mindig nem ismeri annyira, mint kellene.*
*Lehajtott fejjel gondolkodik el a férfi javaslatán. Rájönni, hogy mikor kezdődött? Talán akkor történhetett vele valami, de hát…
Akaratlanul is eszébe jut Ydriss következtetése, hogy miként vélekedett a városról. Lehet tényleg az lenne a hibás.*
- Értem… *Ejt meg egyelőre ennyit. De még nem kíván vele foglalkozni. Még nem. Még egy kis időt akar magának, tudja, ha jobban beleássa magát, akkor beszippantja a sötétség is.*
- Miért ne gondolnám komolyan? *Tekint fel íves szempillái alól a férfi mogyoróiba. Közel állnak egymáshoz, nyakát is egy kicsit hátra kell szegeznie.*
- Valójában lényegesek. Az imént mondtad, hogy én is megbántottalak. Pár perce még a kínos találkozásunkról beszéltél. *Utal vissza a piactéri jelenetre.* - Igazából okot, okra halmoztál, amiért inkább nem kellene itt lenned, velem. *Mondja őszintén, minden harag nélkül, ahogy a csizmáját pucolót nézi.
A felpattanásra Alyna is leszáguldozik az egyik fáról. Mancsait széttárva repül lefelé, hogy gazdája vállára érkezzen, ki háttal áll a férfinak. Csak hogy egy apró széllökés is elég, hogy rossz helyre érkezzen. Egyenesen Caleth feje búbjára. Érzi ő, hogy nincs jó helyen, ahogy hassal veszi le a haját. Villámgyorsan ül fel, s nyüszög egyet.*
- Ki az a Niselle? *Kérdi kíváncsian a szőkeség. Nem emlékszik, hogy mesélt-e már a férfi róla, vagy nem. De lehet, hogy jól esne neki egy kis figyelem elterelés.
Az esőt ő maga is kedveli. Ha tehetné az arcát az ég felé fordítaná, s hagyná, hogy a vaskos cseppek lemossák minden gondját baját. Még ha csak egy pillanatra is.*
- Öhm. A kovácsnál hagytam valamit. Amiatt akartam visszamenni. *Megy vissza a városba kicsit gyorsabb léptékkel. Az eső már a nyakukon van. Ahogy beérnek az említett műhelye elé, gyorsan hátrafordul.*
- Megvárnál? *S már ott sincs, hanem bent. Kedvesen cseverészik a férfival, hogy mit is hagyott itt. Csak pár pillanat az egész, s már újra kint van.*
- Mehetünk. *De csak áll egy helyben. Nem is tudja, hogy hova menjenek. A várost még mindig nem ismeri annyira, mint kellene.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-18 19:37:43
Üzenet elküldve: 2016-03-18 19:37:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser...//
*Hogy min mulat a másik ilyen jól, az elhangzottakon, az ütésnek nem nevezhető csattanáson a mellkasán, vagy az ő durcás arcán, nem tudja. Ha tudná se zavarná valószínűleg, nem a hím az első mélységi aki jót mosolyog a reakcióin, és valószínűleg nem is ő lesz az utolsó. A kérdés, hogy vajon ő is azért kicsit feloldódott, vagy valós a puffogása.*
- Akkor annak a senkinek mondogasd, és ha most direkt nekem szívesenezel megint, fejbe váglak! *Van egy olyan érzése, hogy szándékosan kapva kapna azon, amit mond, csak hogy piszkálhassa kicsit természetéből adódóan, vagy bosszúból, ezért is figyelmezteti előre. Látja a kínálkozó lehetőséget, amit a hím elé gurított, ezért is próbálja elejét venni, hogy magának vigyen be most egy öngólt. Hogy ez sikerült-e neki, már annak a reakciójától függ.*
- Áh, igen, a tőröd, amivel a felszíni nőstény megsebesített! *Most már ismét az ő arcára ül ki a gonoszkás mosoly, tudva hogy ezzel becsületi sebet piszkál. Ez viszont nem az ő hibája, hanem a másiké. El sem tudja képzelni, hogy hogy tudja egy felszíni lány csak úgy elvenni egy hím kezéből a fegyverét, majd még sikeresen meg is sebesíteni vele. Csak itt merül fel a hószín hajzuhatag alatt, hogy mit is csinálhatott pontosan a hím, hogy a körülmények ennyire ellenére fordították a helyzetet. A kinézetéből harcosnak tűnik, nem pedig egy olyannak, aki dísznek hord magánál fegyvert, de akkor hogy kerülhetett az egyik tőre ahhoz a felszínihez. Hát, adja az Éj, hogy nem eredetileg szövetségesek voltak, mert ha ez kiderül, nem ússza meg a hím, hogy jól ki ne legyen nevetve. Ez általában az ő szokásuk, hogy másokat áruljanak el, de ha fordul a szituáció, az már nem kicsit lenne humoros.*
- Kecses… *Fintorog a köpés láttán. Még szerencse, hogy nem volt az útjában. Bár csak nem köpne szándékosan az irányába…
Automatikusan megy utána, még csak fel sem tűnik neki. Végig sem gondolja, de hogyha megtenné, biztos lenne benne, hogy a fogadó irányába halad a város főtere felé. Még azt sem tudja, a barakkhoz hogy lyukadt ki, így még mindig egyszerűbb valakivel menni, mint másik irányba kavarogni körbe-körbe a fényes napon. Már így is a fejébe húzza a köpenye csuklyáját, de annyira azért nem, hogy csak a lábakat láthassa. A hím fájdalmas járása kicsit jobban érdekli, mint a fény elől való elbújás.
Csak akkor esik le neki, hogy követte, mikor a másik már kérdés elé is állítja. Azonnal kapkodni kezdi a fejét. Ismerős neki az épület. Emlékszik, hogy mondta is, hogy kell neki új fegyver, de nem gondolta volna, hogy tényleg azonnal a kovácshoz fog rohanni.*
- Hol a fenében vagyunk? *Nem dühösen kérdez, arcára fájdalmas grimasz ül a zavarodottságtól. Egyértelmű, hogy valóban fogalma sincs, hogy merre van az arra. Általában ezt próbálná valahogy titkolni, ürügyet keresni, csak mivel a barakk előtt is már jó ideje kavargott, már nagyon elege van ahhoz, hogy ne tudja, vagy akarja ezt rejtegetni.*
*Hogy min mulat a másik ilyen jól, az elhangzottakon, az ütésnek nem nevezhető csattanáson a mellkasán, vagy az ő durcás arcán, nem tudja. Ha tudná se zavarná valószínűleg, nem a hím az első mélységi aki jót mosolyog a reakcióin, és valószínűleg nem is ő lesz az utolsó. A kérdés, hogy vajon ő is azért kicsit feloldódott, vagy valós a puffogása.*
- Akkor annak a senkinek mondogasd, és ha most direkt nekem szívesenezel megint, fejbe váglak! *Van egy olyan érzése, hogy szándékosan kapva kapna azon, amit mond, csak hogy piszkálhassa kicsit természetéből adódóan, vagy bosszúból, ezért is figyelmezteti előre. Látja a kínálkozó lehetőséget, amit a hím elé gurított, ezért is próbálja elejét venni, hogy magának vigyen be most egy öngólt. Hogy ez sikerült-e neki, már annak a reakciójától függ.*
- Áh, igen, a tőröd, amivel a felszíni nőstény megsebesített! *Most már ismét az ő arcára ül ki a gonoszkás mosoly, tudva hogy ezzel becsületi sebet piszkál. Ez viszont nem az ő hibája, hanem a másiké. El sem tudja képzelni, hogy hogy tudja egy felszíni lány csak úgy elvenni egy hím kezéből a fegyverét, majd még sikeresen meg is sebesíteni vele. Csak itt merül fel a hószín hajzuhatag alatt, hogy mit is csinálhatott pontosan a hím, hogy a körülmények ennyire ellenére fordították a helyzetet. A kinézetéből harcosnak tűnik, nem pedig egy olyannak, aki dísznek hord magánál fegyvert, de akkor hogy kerülhetett az egyik tőre ahhoz a felszínihez. Hát, adja az Éj, hogy nem eredetileg szövetségesek voltak, mert ha ez kiderül, nem ússza meg a hím, hogy jól ki ne legyen nevetve. Ez általában az ő szokásuk, hogy másokat áruljanak el, de ha fordul a szituáció, az már nem kicsit lenne humoros.*
- Kecses… *Fintorog a köpés láttán. Még szerencse, hogy nem volt az útjában. Bár csak nem köpne szándékosan az irányába…
Automatikusan megy utána, még csak fel sem tűnik neki. Végig sem gondolja, de hogyha megtenné, biztos lenne benne, hogy a fogadó irányába halad a város főtere felé. Még azt sem tudja, a barakkhoz hogy lyukadt ki, így még mindig egyszerűbb valakivel menni, mint másik irányba kavarogni körbe-körbe a fényes napon. Már így is a fejébe húzza a köpenye csuklyáját, de annyira azért nem, hogy csak a lábakat láthassa. A hím fájdalmas járása kicsit jobban érdekli, mint a fény elől való elbújás.
Csak akkor esik le neki, hogy követte, mikor a másik már kérdés elé is állítja. Azonnal kapkodni kezdi a fejét. Ismerős neki az épület. Emlékszik, hogy mondta is, hogy kell neki új fegyver, de nem gondolta volna, hogy tényleg azonnal a kovácshoz fog rohanni.*
- Hol a fenében vagyunk? *Nem dühösen kérdez, arcára fájdalmas grimasz ül a zavarodottságtól. Egyértelmű, hogy valóban fogalma sincs, hogy merre van az arra. Általában ezt próbálná valahogy titkolni, ürügyet keresni, csak mivel a barakk előtt is már jó ideje kavargott, már nagyon elege van ahhoz, hogy ne tudja, vagy akarja ezt rejtegetni.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-17 23:05:47
Üzenet elküldve: 2016-03-17 23:05:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aoneer//
-Eggyel se. *Mondja határozottan. Ebben a kijelentésben persze képviselteti magát némi nemesi gőg, és a faji felsőbbrendűség érzetének teljes skálája.*
-Az orkok vadak, ostobák és szervezetlenek. Erősek ugyan, de ritkán viselnek páncélt a fegyvereik, és technikáik pedig barbárok. Túlerőben, és frontális küzdelemben talán van némi esélyük, de könnyen összezavarodnak, és még könnyebben esnek egymás torkának. Egyszerűen... *Nem tud mást mondani rájuk, pedig keresi egy ideig a megfelelő szót.* Egyszerűek.
-Ha engem kérdezel talán veszélyesebbek szövetségesnek mint ellenségként. *Mondja ezt egy ember akinek legközelebbi találkozása a zöld bestiákkal az volt amikor az alabárdja végével a barakk bejáratáig bökdösött egy szerencsétlenül járt festőt.*
-Mikor lerohanták a várost óriási seregekkel jöttek, egy egész nemzet, csupa fegyveres. Több harcosuk volt, mint ahány kétlábú élt akkor a hegy ezen oldalán. De végül a mágusok megtalálták a megoldást és hazazavarták őket. *Ő legalábbis biztos benne, hogy egy tengernyi zöldség vonulhatott át akkor a sivatagból. Másképp miként is söpörhettek volna el annyi mindent maguk előtt. Ha ez ilyen egyszerű volna akkor már a pusztai nomádok is megtették volna ezerszer.*
-Nem nem szabad szétszedni. *Sóhajtja hangosan. Mikor a gnóm elővesz egy méretéhez nem igazán illő darabot. Persze lehet ez az amit hiába mond a fiúnak. Amúgy nem tudja amaz honnan is akarja elővarázsolni most az ehhez szükséges szerszámokat. Talán képes lenne még azokat is a kovácstól kérni.*
-Ez egy szimpla kétkezes. *Mondja. A fegyver amit a fiú kiszúrt magának nem a legkülönösebb, de nem is a legegyszerűbb, viszont a papucs működését a végén már nem szeretné elmagyarázni. Igaz gyerekkel van, de attól még nem szárazdajka.*
-De ha valami különöset keresel... *Egy darabig olyan mintha a könyvtárban böngészne, és számára ez az is. A hadviselés jegyzéke, a pusztítás kis boltja ahová épp olyan szívesen jár mint az őrség irattárába.*
-Akkor ezt nézd meg. *Vesz elő egy a többinél bonyolultabb szerkezetet. Az egész két egymáson elcsúsztatható részből áll. Az alsón van az íj maga és egy hosszú fogasléccel fogja be a felső rész reteszét, melyre maga a nyíl is elhelyezhető. Az egész szerkezet agya, pedig íves, hajlított, vízszintes. Első pillantásra elég lehetetlen masinának tűnik. Nem lehet felhúzni, nincs normális elsütőszerkezet és képtelenség rendesen az ember vállához illeszteni.*
//Aoneer//
-Eggyel se. *Mondja határozottan. Ebben a kijelentésben persze képviselteti magát némi nemesi gőg, és a faji felsőbbrendűség érzetének teljes skálája.*
-Az orkok vadak, ostobák és szervezetlenek. Erősek ugyan, de ritkán viselnek páncélt a fegyvereik, és technikáik pedig barbárok. Túlerőben, és frontális küzdelemben talán van némi esélyük, de könnyen összezavarodnak, és még könnyebben esnek egymás torkának. Egyszerűen... *Nem tud mást mondani rájuk, pedig keresi egy ideig a megfelelő szót.* Egyszerűek.
-Ha engem kérdezel talán veszélyesebbek szövetségesnek mint ellenségként. *Mondja ezt egy ember akinek legközelebbi találkozása a zöld bestiákkal az volt amikor az alabárdja végével a barakk bejáratáig bökdösött egy szerencsétlenül járt festőt.*
-Mikor lerohanták a várost óriási seregekkel jöttek, egy egész nemzet, csupa fegyveres. Több harcosuk volt, mint ahány kétlábú élt akkor a hegy ezen oldalán. De végül a mágusok megtalálták a megoldást és hazazavarták őket. *Ő legalábbis biztos benne, hogy egy tengernyi zöldség vonulhatott át akkor a sivatagból. Másképp miként is söpörhettek volna el annyi mindent maguk előtt. Ha ez ilyen egyszerű volna akkor már a pusztai nomádok is megtették volna ezerszer.*
-Nem nem szabad szétszedni. *Sóhajtja hangosan. Mikor a gnóm elővesz egy méretéhez nem igazán illő darabot. Persze lehet ez az amit hiába mond a fiúnak. Amúgy nem tudja amaz honnan is akarja elővarázsolni most az ehhez szükséges szerszámokat. Talán képes lenne még azokat is a kovácstól kérni.*
-Ez egy szimpla kétkezes. *Mondja. A fegyver amit a fiú kiszúrt magának nem a legkülönösebb, de nem is a legegyszerűbb, viszont a papucs működését a végén már nem szeretné elmagyarázni. Igaz gyerekkel van, de attól még nem szárazdajka.*
-De ha valami különöset keresel... *Egy darabig olyan mintha a könyvtárban böngészne, és számára ez az is. A hadviselés jegyzéke, a pusztítás kis boltja ahová épp olyan szívesen jár mint az őrség irattárába.*
-Akkor ezt nézd meg. *Vesz elő egy a többinél bonyolultabb szerkezetet. Az egész két egymáson elcsúsztatható részből áll. Az alsón van az íj maga és egy hosszú fogasléccel fogja be a felső rész reteszét, melyre maga a nyíl is elhelyezhető. Az egész szerkezet agya, pedig íves, hajlított, vízszintes. Első pillantásra elég lehetetlen masinának tűnik. Nem lehet felhúzni, nincs normális elsütőszerkezet és képtelenség rendesen az ember vállához illeszteni.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-17 06:56:59
Üzenet elküldve: 2016-03-17 06:56:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aoneer//
-Egy gyakorlott ork harcos körülbelül hány városőrrel érne fel? Az átlagot nézve.
*Nem gondolja hogy túlságosan sokkal, hiába tartozik más fajba, hiába nagyobb. Elvégre neki sincs több szeme, vagy több keze, így ha egyszerre támadnak rá, esélytelen az egész, ő is belehal. Sőt, valószínűleg neki is ugyanúgy fáj a számszeríjba. Apropó, számszeríj...*
-Kinézetre egyik sem tetszik túlságosan. Hasznossági szempontból sem túlságosan, nem látok köztük nagy különbséget. Tehát akkor ezeket nem lehet szétszedni?
*Kicsit sajnálkozva mondja, de a remény még mindig ott a hangjában. Végül a kovács talán megengedi neki, hátha... Habár vélhetően elutasító választ kap, próbálkozni mindig kell, amennyiben az nem jár a füle elvesztésével...
Viszont megfogni, közelről megnézni csak szabad, mert ha nem, szükségtelen volt idejönnie.*
-Tehát ez melyik fajta?
*Felemeli a hozzá közeli egyik számszeríjat (Ha szabad, ha nem akkor csak rámutat), és habár meglepődik a súlyán, messze több kell neki hogy megrogyjon, akkor is ha ez nem látszik rajta.*
//Aoneer//
-Egy gyakorlott ork harcos körülbelül hány városőrrel érne fel? Az átlagot nézve.
*Nem gondolja hogy túlságosan sokkal, hiába tartozik más fajba, hiába nagyobb. Elvégre neki sincs több szeme, vagy több keze, így ha egyszerre támadnak rá, esélytelen az egész, ő is belehal. Sőt, valószínűleg neki is ugyanúgy fáj a számszeríjba. Apropó, számszeríj...*
-Kinézetre egyik sem tetszik túlságosan. Hasznossági szempontból sem túlságosan, nem látok köztük nagy különbséget. Tehát akkor ezeket nem lehet szétszedni?
*Kicsit sajnálkozva mondja, de a remény még mindig ott a hangjában. Végül a kovács talán megengedi neki, hátha... Habár vélhetően elutasító választ kap, próbálkozni mindig kell, amennyiben az nem jár a füle elvesztésével...
Viszont megfogni, közelről megnézni csak szabad, mert ha nem, szükségtelen volt idejönnie.*
-Tehát ez melyik fajta?
*Felemeli a hozzá közeli egyik számszeríjat (Ha szabad, ha nem akkor csak rámutat), és habár meglepődik a súlyán, messze több kell neki hogy megrogyjon, akkor is ha ez nem látszik rajta.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-16 20:03:58
Üzenet elküldve: 2016-03-16 20:03:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser...//
* Nem tudja, hogy véletlen, vagy szándékosan nem a sebet találta el, de ha képes lenne gondolatot olvasni, most biztosan szélesen vigyorogna, a fájdalmak ellenére is. Mondjuk, vigyorog ő anélkül is, már, hogyha ezt annak lehet nevezni. A lány durcás arca készteti erre, s arcizmai az oldalába nyilalló fájdalom ellenére is képesek szétfeszíteni az ajkait. *
- Na és? Örüljön az a senki, hogy nem kell még ezért is külön kérvényt benyújtani.
* Ha a lány öszvér módra nem enged, hát akkor most bizony emberére, vagyis sötételfjére akadt. Abban viszont egyetérthetnek, hogy egyikük sem akar a kelleténél többet itt dekkolni. A végén még találkozik a vörössel, aki éppen jön a városi őrséghez nyavalyogni, hogy Khan meg akarta erőszakolni. Az nem lenne túl jó. Persze nem ezért aggódik elsősorban, meg nem is aggodalom vezeti a lépteit. *
- Elcsórták a fegyverem, kell szereznem egy másikat.
*Ez már odakint hangzik el, mikor már maguk mögött hagyták a barakkot és a szinte biztos, hogy szemfüles őrlegényt is. Az kéne még csak, hogy ráadásban kérdezgessenek. Nem tudja, hogy megy ez errefelé, a város törvényesebb oldalán, de nem akarja jelenleg tesztelgetni őket. Az majd ráér később is. Ami pedig azt illeti, hogyha már így gondolatba került a dolog, egy szép adagot összegyűjtve a szájában, kiköp egyet, a barakk bejáratát eltalálva.
~ Ezt neked, nyominger. ~
Gondol itt arra az őruraságra, aki a köpése miatt (na meg azért másért is, de az lényegtelen), bekasztlizta.
Az még eszébe sem jut, hogy fajtársa miért követi. Biztosan az is meg akar szabadulni az őrök tekintetétől, s talán egy felé vezet az útjuk is, ezért még nem teszi szóvá a dolgot.
Fogát szívva halad lépésről lépésre a Kovácsműhely felé, mígnem végül csak megpillantja azt. Itt azért már elég gyanús a nőszemély jelenléte. *
- Na mi van, nincs jobb dolgod? Vagy ennyire figyelsz a páciensekre?
* Kérdi felhorkanva, miközben némi nehézség árán, de belöki az épület ajtaját. *
* Nem tudja, hogy véletlen, vagy szándékosan nem a sebet találta el, de ha képes lenne gondolatot olvasni, most biztosan szélesen vigyorogna, a fájdalmak ellenére is. Mondjuk, vigyorog ő anélkül is, már, hogyha ezt annak lehet nevezni. A lány durcás arca készteti erre, s arcizmai az oldalába nyilalló fájdalom ellenére is képesek szétfeszíteni az ajkait. *
- Na és? Örüljön az a senki, hogy nem kell még ezért is külön kérvényt benyújtani.
* Ha a lány öszvér módra nem enged, hát akkor most bizony emberére, vagyis sötételfjére akadt. Abban viszont egyetérthetnek, hogy egyikük sem akar a kelleténél többet itt dekkolni. A végén még találkozik a vörössel, aki éppen jön a városi őrséghez nyavalyogni, hogy Khan meg akarta erőszakolni. Az nem lenne túl jó. Persze nem ezért aggódik elsősorban, meg nem is aggodalom vezeti a lépteit. *
- Elcsórták a fegyverem, kell szereznem egy másikat.
*Ez már odakint hangzik el, mikor már maguk mögött hagyták a barakkot és a szinte biztos, hogy szemfüles őrlegényt is. Az kéne még csak, hogy ráadásban kérdezgessenek. Nem tudja, hogy megy ez errefelé, a város törvényesebb oldalán, de nem akarja jelenleg tesztelgetni őket. Az majd ráér később is. Ami pedig azt illeti, hogyha már így gondolatba került a dolog, egy szép adagot összegyűjtve a szájában, kiköp egyet, a barakk bejáratát eltalálva.
~ Ezt neked, nyominger. ~
Gondol itt arra az őruraságra, aki a köpése miatt (na meg azért másért is, de az lényegtelen), bekasztlizta.
Az még eszébe sem jut, hogy fajtársa miért követi. Biztosan az is meg akar szabadulni az őrök tekintetétől, s talán egy felé vezet az útjuk is, ezért még nem teszi szóvá a dolgot.
Fogát szívva halad lépésről lépésre a Kovácsműhely felé, mígnem végül csak megpillantja azt. Itt azért már elég gyanús a nőszemély jelenléte. *
- Na mi van, nincs jobb dolgod? Vagy ennyire figyelsz a páciensekre?
* Kérdi felhorkanva, miközben némi nehézség árán, de belöki az épület ajtaját. *
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-16 18:19:54
Üzenet elküldve: 2016-03-16 18:19:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kelser//
-Hát azt nem tudhatom, de nem is szeretném megtudni. *Teljesen érthető a dolog, hisz soha életében nem kellett egy ostromlott erődöt tartania. Se házat, se tanyát, se hidat, sőt most is elsősorban nyílt színi csatára készül, az ötven Artheniori harcossal.*
-A város nyolcszáz éve szenvedett ostromot utoljára és akkor földig is rombolták az egészet. Pedig azt mondják akkoriban a városnak még voltak falai és a hadsereg is jobb formában volt mint mostanság. *Az orkok sem lehettek valami nagy stratégák. A helyett, hogy bevették volna magukat Wegtorenbe és Pirtiatesbe pont a legtávolabbi várost szemelték ki maguknak. Nem valami jó ötlet, és meg is lett a böjtje. Ám a tudat, hogy a várost az alapkőtől kellett utánuk újjáépíteni, és a hatalmas Glimriorathan vagyon is elúszott, finoman szólva idegesítő. Elvégre szinte csak állatokról van szó.*
-Egyelőre a fene se tudja mit akarnak az élőholtak. Északon van egy csoportjuk a csonttemetőnél, és délen egy ami lepattant a kikötőről. Ha a déli csapatokkal végzünk, és a csonttemetőben agyonverjük az "ötletgazdát" akkor remélhetőleg nyugodtan vége lesz ennek az egésznek és sosem kerül sor a város ostromára. *Legalábbis ez a terv. Aztán meg ki tudja sikerül e. Védekezés terén eddig számottevő sikereket arattak, ám a fene se tudja milyen lesz, ha egyszer ők kerülnek a támadók oldalára.
Közben kinyitja a kovácsmester műhelyének ajtaját, és el sem hiszi, hogy tényleg itt van, és pont egy gnóm kölköt pesztrál a számszeríjjak ügyében. Hiába úgy látszik át kell gondolnia az életét.*
-Na, tetszik valami? *Kérdezi, a falra mutatva. Ő ugyan nem akar vásárolni semmit, de ha már ilyen jó családba született a fiúnak csak van némi zsebpénze. Persze a falon lévő dolgok valójában csak dísznek és próbának vannak odatéve. Vagyis ha hozzá akar nyúlni egy valódi fegyverhez akkor vagy ezek közül kell választania, vagy vennie kell egy sajátot.*
//Kelser//
-Hát azt nem tudhatom, de nem is szeretném megtudni. *Teljesen érthető a dolog, hisz soha életében nem kellett egy ostromlott erődöt tartania. Se házat, se tanyát, se hidat, sőt most is elsősorban nyílt színi csatára készül, az ötven Artheniori harcossal.*
-A város nyolcszáz éve szenvedett ostromot utoljára és akkor földig is rombolták az egészet. Pedig azt mondják akkoriban a városnak még voltak falai és a hadsereg is jobb formában volt mint mostanság. *Az orkok sem lehettek valami nagy stratégák. A helyett, hogy bevették volna magukat Wegtorenbe és Pirtiatesbe pont a legtávolabbi várost szemelték ki maguknak. Nem valami jó ötlet, és meg is lett a böjtje. Ám a tudat, hogy a várost az alapkőtől kellett utánuk újjáépíteni, és a hatalmas Glimriorathan vagyon is elúszott, finoman szólva idegesítő. Elvégre szinte csak állatokról van szó.*
-Egyelőre a fene se tudja mit akarnak az élőholtak. Északon van egy csoportjuk a csonttemetőnél, és délen egy ami lepattant a kikötőről. Ha a déli csapatokkal végzünk, és a csonttemetőben agyonverjük az "ötletgazdát" akkor remélhetőleg nyugodtan vége lesz ennek az egésznek és sosem kerül sor a város ostromára. *Legalábbis ez a terv. Aztán meg ki tudja sikerül e. Védekezés terén eddig számottevő sikereket arattak, ám a fene se tudja milyen lesz, ha egyszer ők kerülnek a támadók oldalára.
Közben kinyitja a kovácsmester műhelyének ajtaját, és el sem hiszi, hogy tényleg itt van, és pont egy gnóm kölköt pesztrál a számszeríjjak ügyében. Hiába úgy látszik át kell gondolnia az életét.*
-Na, tetszik valami? *Kérdezi, a falra mutatva. Ő ugyan nem akar vásárolni semmit, de ha már ilyen jó családba született a fiúnak csak van némi zsebpénze. Persze a falon lévő dolgok valójában csak dísznek és próbának vannak odatéve. Vagyis ha hozzá akar nyúlni egy valódi fegyverhez akkor vagy ezek közül kell választania, vagy vennie kell egy sajátot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073