Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-16 08:38:43
Üzenet elküldve: 2017-03-16 08:38:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
*Ráérősen, szinte véletlenül téved be a fegyverek és páncélok szülőhelyéhez. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a frissen olvadt fém szaga terjeng a levegőben, nyitott ajtó vagy ablak híján majd' megfullasztva a vevőt és a kovácsmestert. bár, mivel túl sok látnivaló nincs is a szögre akasztott fegyvereken, és az olvashatatlan, rúnaszerű írásokon kívül, ezért az eladóhoz lépve, akiről nem tudja megmondani hogy vajon a kovácsmesterrel megegyező személy e, rögtön a portékák értékéről is árairól kezd kérdezni.*
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:08:22
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:08:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*A lány egy kissé elveti a sulykot, viszont leginkább csak a kíváncsiság vezérli. Lehet jobb lett volna ha tényleg egy mesét talál ki? Ki tudja. Annyi szent, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik. Így járt a hóhajú leányzó is. Ennek ellenére sem akart hazudni, mivel a férfi válaszát akarta hallani, ám ezt már sosem fogja megtudni.
Ariát már nem nagyon érdekli a penge (habár nem utasította volna vissza), csupán egy két gondolatot akart volna még váltani a másik féllel.
Közben az ezermester paprika vörössé válik, ám szerencsére a segédek időben közbeavatkoznak, még mielőtt a kovács tenné meg. (A lány az biztos nem élte volna túl.)
A két férfi közrefogja a leányzót, és nemes egyszerűséggel kihajítják a műhelyből. A földet érés nem valami zökkenőmentes, itt ott lila foltok jelennek a kezén és az arcán is egyaránt. Ismét az a kellemetlen érzés járja át, főleg a sérülés nyomainál. Hiába tudja elnyomni a fájdalmat attól a probléma nem válik semmisé. Mintha megrészegült volna, zúg a feje és forog vele a világ. Most aztán megértette, hogy mennyire is törékeny ha nem vigyáz magára.
Hallja a "fajtársa" mondanivalóját, habár egy kissé visszhangosan. Azonban az elf, valamit biztosan félreérthetett, mivel Aria nem egy kardot és egy tőrt hasonlított össze, de ez legyen a legkisebb gond.
A leányzó nem reagál a férfi kijelentése, hanem megpróbálja összekaparni magát. Amennyiben hagyják elmenni.
Nemsokára valami nedveset jobb oldalánál, mert az esés következtében az egyik fiolája eltört.
Amint sikerült felállnia, egyből indul is hazafelé.
Ez az 1 db Sötétkék varázsital eltört ezért átkerül Mesélő (Vérborz)hoz.
*
~ Ezt jól megcsináltam.~
*Gyötrődik magában, mert erre végképp nem számított.*
Ariát már nem nagyon érdekli a penge (habár nem utasította volna vissza), csupán egy két gondolatot akart volna még váltani a másik féllel.
Közben az ezermester paprika vörössé válik, ám szerencsére a segédek időben közbeavatkoznak, még mielőtt a kovács tenné meg. (A lány az biztos nem élte volna túl.)
A két férfi közrefogja a leányzót, és nemes egyszerűséggel kihajítják a műhelyből. A földet érés nem valami zökkenőmentes, itt ott lila foltok jelennek a kezén és az arcán is egyaránt. Ismét az a kellemetlen érzés járja át, főleg a sérülés nyomainál. Hiába tudja elnyomni a fájdalmat attól a probléma nem válik semmisé. Mintha megrészegült volna, zúg a feje és forog vele a világ. Most aztán megértette, hogy mennyire is törékeny ha nem vigyáz magára.
Hallja a "fajtársa" mondanivalóját, habár egy kissé visszhangosan. Azonban az elf, valamit biztosan félreérthetett, mivel Aria nem egy kardot és egy tőrt hasonlított össze, de ez legyen a legkisebb gond.
A leányzó nem reagál a férfi kijelentése, hanem megpróbálja összekaparni magát. Amennyiben hagyják elmenni.
Nemsokára valami nedveset jobb oldalánál, mert az esés következtében az egyik fiolája eltört.
Amint sikerült felállnia, egyből indul is hazafelé.
Ez az 1 db Sötétkék varázsital eltört ezért átkerül Mesélő (Vérborz)hoz.
*~ Ezt jól megcsináltam.~
*Gyötrődik magában, mert erre végképp nem számított.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-07 17:59:16
Üzenet elküldve: 2017-03-07 17:59:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kovács mester//
*Lauwirra marad és kísérti a sorsot, a szerencséjét, az istenek jóindulatát, de leginkább a kovácsot, aki az előbb mondta, hogy nem akarja a továbbiakban a lány társaságát élvezni. Lauwirra azonban nem csak, hogy nem megy el, de még ki is oktatja. A mester beszédként azonosíthatatlan hörrenést hallat, vasat is hajlítani képes marka ökölbe szorul, de nem tesz egy lépést sem, hiszen legyen bármilyen dühös, tudja, hogy ha Ő a lányra "emeli a kezét", akkor a lányból semmi nem marad, amivel még értelmes lényként foglalkozni érdemes. Ezért csak vöröslő fejjel int a segédeinek, akik, bár mellette eltörpülnek, azért markos, izmos srácok mindahányan. Ketten elő is lépnek és sietve tessékelik kifelé a lányt, aki mentében mondhatja, amit akar, de a mondókája végére már az utcáról kiabálhat befelé a dúlva-fúlva távozó kovács után. Az egyik elf segéd, aki a lány kiebrudalásában közreműködött, talán a faji kötődés miatt, talán másért, de megfelel a lány kérdésére, mielőtt maga is visszatérne a dolgához.*
-Ha Te nem érted, mi a különbség egy kard vagy tőr és egy ruhaujjból előugró penge között, akkor nem javaslom, hogy fegyvert tarts magadnál Artheniorban. Errefelé nem szeretik a sunyi gyilkosokat és a Városi Őrség éber.
*Azzal faképnél hagyja Lauwirrát és visszatér a műhelybe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 17:59:33
*Lauwirra marad és kísérti a sorsot, a szerencséjét, az istenek jóindulatát, de leginkább a kovácsot, aki az előbb mondta, hogy nem akarja a továbbiakban a lány társaságát élvezni. Lauwirra azonban nem csak, hogy nem megy el, de még ki is oktatja. A mester beszédként azonosíthatatlan hörrenést hallat, vasat is hajlítani képes marka ökölbe szorul, de nem tesz egy lépést sem, hiszen legyen bármilyen dühös, tudja, hogy ha Ő a lányra "emeli a kezét", akkor a lányból semmi nem marad, amivel még értelmes lényként foglalkozni érdemes. Ezért csak vöröslő fejjel int a segédeinek, akik, bár mellette eltörpülnek, azért markos, izmos srácok mindahányan. Ketten elő is lépnek és sietve tessékelik kifelé a lányt, aki mentében mondhatja, amit akar, de a mondókája végére már az utcáról kiabálhat befelé a dúlva-fúlva távozó kovács után. Az egyik elf segéd, aki a lány kiebrudalásában közreműködött, talán a faji kötődés miatt, talán másért, de megfelel a lány kérdésére, mielőtt maga is visszatérne a dolgához.*
-Ha Te nem érted, mi a különbség egy kard vagy tőr és egy ruhaujjból előugró penge között, akkor nem javaslom, hogy fegyvert tarts magadnál Artheniorban. Errefelé nem szeretik a sunyi gyilkosokat és a Városi Őrség éber.
*Azzal faképnél hagyja Lauwirrát és visszatér a műhelybe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 17:59:33
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:21:09
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:21:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kovács mester//
*A leányzó figyel, és agyal némán, miközben nézi a kovács remekműveit. Mivel azt tudja jól, hogy a munkái igazán kitűnőek, habár mindennek megvan az ára természetesen. Amint széjjelnéz, egyre érdekesebb dolgok kerülnek a szeme elé.*
- Csupán nézegetem a portékáját, s úgy összességében mindegyikét különlegesnek találom.
*Közben a hangulat egyre forróbbá válik. Viszont Aria nem ijed meg a kovács hangulatváltozásától, hanem kellemesen csalódik benne, merthogy nem lehet megvesztegetni aprópénzzel, ezen elismerően elmosolyodik.*
~ Tényleg így volna? Egy újabb makulátlan lélek lenne előttem? Remélem, tudja, hogy közvetve is tapadhat vér a kezéhez.~
*Nem nézi ostobának az ezermestert, hiszen nagy valószínűséggel ő is tudja, hogy az eszközeit mire fogják használni. Abban pedig biztosan mindketten egyetértenek, miszerint nem kenyérvágásra fogják igénybe azokat a bizonyos pengéket.
Talán jobb lett volna, ha egy képtelen mesével áll elő az elf is? Nem! Nem fog erre a szintre lesüllyedni. Eddig is nyílt lapokkal játszott.
A hóhajú mosolygós ábrázata egyre inkább komolyabb, és érdeklődőbbé válik. Nem fogja kényszeríteni a kovácsot, hogy már pedig készítse el, mivel gyakorlatilag veszíteni valója nincs. Ennek ellenére mégis kíváncsi a miértjére.
Aria árgus szemekkel tekint férfi szemébe, amikor a figyelmét kérik. Nem szól egy szót sem, ameddig be nem fejezi a kovács a mondandóját.*
- Hiszek magának, miszerint egy talpig becsületes személyt ismerhettem meg.
*Nem is vonja kétségbe, a másik fél szavait, nincs oka rá megcáfolni, hiszen meg van arról győződve arról, hogy egyszer sem lépett le a helyes ösvényről.*
- Viszont gondolom azt is tudja, hogy amit készít, annak a legtöbbje nemcsak az élet védelmére szolgál, hanem annak kioltására is, s nemcsak a városőrök juthatnak hozzá az ön mesterműveihez. Mindenki aki meg tudja fizetni!
~ Arról nem is beszélve, hogy az-az arany honnan van.~
*Nem kell bemutatni a kalóz szablyát, a hosszútőrt és a többi alvilági fegyvert, amit akár maga a kovácsúr is személyesen elkészíthet. Megeshet, hogy nem szívesen, ennek ellenére megcsinálja, ha kell.*
- Miben lenne más az én mechanikusszerkezetem egy tőrnél? Ezt kérem, árulja el nekem.
~ Remélhetőleg, nem azt fogja mondani, hogy azért mégsem ugyanaz a kettő, s ezt biztosan gyilkolásra használnám.~
*Miért? A többi pengét nem erre találták ki?*
- Én nem kardforgatónak születtem. Jobban szeretem az íjakat és a rövid pengéket. Vadászathoz leginkább ez kell!
*Az íjat reflexszerűen mondja, hiszen már nincs nála, mert azt elvesztette, ámde az egy másik történet.*
- Olykor egy hatékony eszköz, többet ér, mint a több éves gyakorlat.
*Közben az elf is befejezi a mondókáját, és várja az ezermester reakcióját.*
*A leányzó figyel, és agyal némán, miközben nézi a kovács remekműveit. Mivel azt tudja jól, hogy a munkái igazán kitűnőek, habár mindennek megvan az ára természetesen. Amint széjjelnéz, egyre érdekesebb dolgok kerülnek a szeme elé.*
- Csupán nézegetem a portékáját, s úgy összességében mindegyikét különlegesnek találom.
*Közben a hangulat egyre forróbbá válik. Viszont Aria nem ijed meg a kovács hangulatváltozásától, hanem kellemesen csalódik benne, merthogy nem lehet megvesztegetni aprópénzzel, ezen elismerően elmosolyodik.*
~ Tényleg így volna? Egy újabb makulátlan lélek lenne előttem? Remélem, tudja, hogy közvetve is tapadhat vér a kezéhez.~
*Nem nézi ostobának az ezermestert, hiszen nagy valószínűséggel ő is tudja, hogy az eszközeit mire fogják használni. Abban pedig biztosan mindketten egyetértenek, miszerint nem kenyérvágásra fogják igénybe azokat a bizonyos pengéket.
Talán jobb lett volna, ha egy képtelen mesével áll elő az elf is? Nem! Nem fog erre a szintre lesüllyedni. Eddig is nyílt lapokkal játszott.
A hóhajú mosolygós ábrázata egyre inkább komolyabb, és érdeklődőbbé válik. Nem fogja kényszeríteni a kovácsot, hogy már pedig készítse el, mivel gyakorlatilag veszíteni valója nincs. Ennek ellenére mégis kíváncsi a miértjére.
Aria árgus szemekkel tekint férfi szemébe, amikor a figyelmét kérik. Nem szól egy szót sem, ameddig be nem fejezi a kovács a mondandóját.*
- Hiszek magának, miszerint egy talpig becsületes személyt ismerhettem meg.
*Nem is vonja kétségbe, a másik fél szavait, nincs oka rá megcáfolni, hiszen meg van arról győződve arról, hogy egyszer sem lépett le a helyes ösvényről.*
- Viszont gondolom azt is tudja, hogy amit készít, annak a legtöbbje nemcsak az élet védelmére szolgál, hanem annak kioltására is, s nemcsak a városőrök juthatnak hozzá az ön mesterműveihez. Mindenki aki meg tudja fizetni!
~ Arról nem is beszélve, hogy az-az arany honnan van.~
*Nem kell bemutatni a kalóz szablyát, a hosszútőrt és a többi alvilági fegyvert, amit akár maga a kovácsúr is személyesen elkészíthet. Megeshet, hogy nem szívesen, ennek ellenére megcsinálja, ha kell.*
- Miben lenne más az én mechanikusszerkezetem egy tőrnél? Ezt kérem, árulja el nekem.
~ Remélhetőleg, nem azt fogja mondani, hogy azért mégsem ugyanaz a kettő, s ezt biztosan gyilkolásra használnám.~
*Miért? A többi pengét nem erre találták ki?*
- Én nem kardforgatónak születtem. Jobban szeretem az íjakat és a rövid pengéket. Vadászathoz leginkább ez kell!
*Az íjat reflexszerűen mondja, hiszen már nincs nála, mert azt elvesztette, ámde az egy másik történet.*
- Olykor egy hatékony eszköz, többet ér, mint a több éves gyakorlat.
*Közben az elf is befejezi a mondókáját, és várja az ezermester reakcióját.*
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:06:39
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:06:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kovács mester//
*A lány köszönetére csak bólint, de szemét már nem veszi le róla. A csinos külső ellenére most, hogy tisztába került az igényének természetével, már nem szívesen látja a műhelyében a látogatót. Ezt a hangsúly alapján a másik is érzi, nyilván távozik is. Azonban a lány csak áll és a kovácsra mered. Eltelik így néhány pillanat, amit a lány asszociálással tölt, ebből a férfi azonban csak a meredt bámulást érzékeli. Kezd elege lenni a helyzetből, ezért előveszi a kevésbé udvarias modorát.*
-No mi van? Mit látsz, ami olyan érdekes?
*A lány elővesz egy erszényt, amiben aranyak csörrennek. A kovács annyira megdöbben, hogy egy pillanatig szólni sem tud, így a lány elmondhatja, amit akart. A férfi nyakán kidagad egy ér, arcába vér tolul. Fúj egy nagyot, mintha ő is egy fújtató lenne a kohó mellett. Megpróbálja visszafogni az indulatát, abból eddig még sosem sült ki semmi jó.*
-Hát ide figyelj, te virágszál! Ha én azt mondom, hogy nem, akkor az nem, úgyhogy fogd a kis pénzecskédet és eredj innen, amíg még szépen mondom! *Egyáltalán nem szépen mondja.* Még, hogy nem tenne jót az üzletnek, ha szólnánk az Őrségnek?! Nekem mondod ezt, Arthenior becsületes kovács mesterének? Aki az Őrség fegyvereit, vértjeit, lovainak szerszámát, patkóit és a föld csontja tudja csak, mi mindenét készítem? *Egészen nekibőszül.* Elszaladj innen, bolond leány, mielőtt rád emelem a kezem!
*A segédei már idegesen gyülekeznek, hogy rá vessék magukat, ha esetleg tényleg tettre cserélné a szavakat, de a kovácsnak ennél azért sokkal több kell, hogy valóban elragadtassa magát. De a lányból láthatóan nagyon elege van. Dühösen fújtat és félő, ha tovább bosszantják, bizony olyat tesz, hogy esetlege ő maga is megbánja.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 19:07:03
*A lány köszönetére csak bólint, de szemét már nem veszi le róla. A csinos külső ellenére most, hogy tisztába került az igényének természetével, már nem szívesen látja a műhelyében a látogatót. Ezt a hangsúly alapján a másik is érzi, nyilván távozik is. Azonban a lány csak áll és a kovácsra mered. Eltelik így néhány pillanat, amit a lány asszociálással tölt, ebből a férfi azonban csak a meredt bámulást érzékeli. Kezd elege lenni a helyzetből, ezért előveszi a kevésbé udvarias modorát.*
-No mi van? Mit látsz, ami olyan érdekes?
*A lány elővesz egy erszényt, amiben aranyak csörrennek. A kovács annyira megdöbben, hogy egy pillanatig szólni sem tud, így a lány elmondhatja, amit akart. A férfi nyakán kidagad egy ér, arcába vér tolul. Fúj egy nagyot, mintha ő is egy fújtató lenne a kohó mellett. Megpróbálja visszafogni az indulatát, abból eddig még sosem sült ki semmi jó.*
-Hát ide figyelj, te virágszál! Ha én azt mondom, hogy nem, akkor az nem, úgyhogy fogd a kis pénzecskédet és eredj innen, amíg még szépen mondom! *Egyáltalán nem szépen mondja.* Még, hogy nem tenne jót az üzletnek, ha szólnánk az Őrségnek?! Nekem mondod ezt, Arthenior becsületes kovács mesterének? Aki az Őrség fegyvereit, vértjeit, lovainak szerszámát, patkóit és a föld csontja tudja csak, mi mindenét készítem? *Egészen nekibőszül.* Elszaladj innen, bolond leány, mielőtt rád emelem a kezem!
*A segédei már idegesen gyülekeznek, hogy rá vessék magukat, ha esetleg tényleg tettre cserélné a szavakat, de a kovácsnak ennél azért sokkal több kell, hogy valóban elragadtassa magát. De a lányból láthatóan nagyon elege van. Dühösen fújtat és félő, ha tovább bosszantják, bizony olyat tesz, hogy esetlege ő maga is megbánja.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 19:07:03
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-05 10:25:37
Üzenet elküldve: 2017-03-05 10:25:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kovács mester//
*Ha ismerne szíjast a környéken, akkor odament volna egyből, s tudja jól Aria, hogy a mester, nem csupán fém dolgokat készít, ezért is jött ide egyből.*
~ Mintha, azzal együtt kellett volna születnem, hogy minden egyes sarkot oda vissza kell ismernem.~
*Egy apró sóhajt megenged magának Aria, miután kiokítják, de ezen más kívül más jelet nem mutat kifelé, és egy szerényebb mosolyt vesz fel.*
- Rendben, köszönöm az útba igazítást. Akkor majd efelől máshol érdeklődőm.
*Eléggé hűvösen mondja a mostani kijelentését. Amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten. Az igaz, hogy a kovácstól nem várhatja el a jó modort, így ezt ennyiben is hagyja.
Ami pedig a "különleges" rendelést illeti, a lány látja az ezermester érdeklődését, de addig semmit sem lehet biztosra mondani, ameddig mindkettőjük meg nem egyeztek.*
~ Vajon elfogadja az ajánlatomat?~
*Kíváncsian várja a kovács válaszát a hóhajú, ámde mégsem azt választ kapja amit szeretett volna hallani. Amit Aria tiszteletben is, hisz senki sem akar bajba kerülni.
Egy ideig, rezzenéstelen arccal van, ám látottak alapján nem erre asszociál. Kérdően tekint a másik félre, de szóban már nem teszi meg.*
~ Ha ennyire ódzkodik a rövid pengéktől akkor miért készíti? Különben sem zöldség pucolásra használnák az itteniek.~
*Ez a kettősség, kissé furcsa, azonban nem meglepő ebben a világban.*
~ Van elég alávaló szerszám ezek nélkül, de még egy dologgal megpróbálkozom, ha ez sem nem válik be, akkor "valaki" más jár jól.~
- Amennyiben nem szeretné hallani az okát, akkor természetesen nem mondom el.
*Boldogság tudatlanság, viszont nem hazudott volna róla, az csak tovább bonyolítaná a helyzetet, arról nem is beszélve, hogy a másik féltől sem várhatná el.*
~ Esetleg-~
*Közben elővesz egy kis erszényt amiben pontosan 250 arany tallér lapul, feltéve ha a kovács meg akar bizonyosodni róla.*
- Ezt, mint előlegként adnám oda, amennyiben mégis meggondolná magát.
*Elég nyugodtan mondja, hiszen az elfnek nincs veszíteni valója, csupán némi aranytól szabadulna meg.*
- Nem hiszem, hogy kedvező lenne az üzletre nézve, hogyha szólna erről a városőröknek.
*Amiről meg nem tudnak, az nekik sem fáj!
A terv nagyja már megszületett a fejében, de ameddig nincs nála ez a "szerkezet" nem igen tudják felelősségre vonni a hóhajút. Az, hogy miről beszélgettek jelenleg az meg merőben más tészta.*
*Ha ismerne szíjast a környéken, akkor odament volna egyből, s tudja jól Aria, hogy a mester, nem csupán fém dolgokat készít, ezért is jött ide egyből.*
~ Mintha, azzal együtt kellett volna születnem, hogy minden egyes sarkot oda vissza kell ismernem.~
*Egy apró sóhajt megenged magának Aria, miután kiokítják, de ezen más kívül más jelet nem mutat kifelé, és egy szerényebb mosolyt vesz fel.*
- Rendben, köszönöm az útba igazítást. Akkor majd efelől máshol érdeklődőm.
*Eléggé hűvösen mondja a mostani kijelentését. Amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten. Az igaz, hogy a kovácstól nem várhatja el a jó modort, így ezt ennyiben is hagyja.
Ami pedig a "különleges" rendelést illeti, a lány látja az ezermester érdeklődését, de addig semmit sem lehet biztosra mondani, ameddig mindkettőjük meg nem egyeztek.*
~ Vajon elfogadja az ajánlatomat?~
*Kíváncsian várja a kovács válaszát a hóhajú, ámde mégsem azt választ kapja amit szeretett volna hallani. Amit Aria tiszteletben is, hisz senki sem akar bajba kerülni.
Egy ideig, rezzenéstelen arccal van, ám látottak alapján nem erre asszociál. Kérdően tekint a másik félre, de szóban már nem teszi meg.*
~ Ha ennyire ódzkodik a rövid pengéktől akkor miért készíti? Különben sem zöldség pucolásra használnák az itteniek.~
*Ez a kettősség, kissé furcsa, azonban nem meglepő ebben a világban.*
~ Van elég alávaló szerszám ezek nélkül, de még egy dologgal megpróbálkozom, ha ez sem nem válik be, akkor "valaki" más jár jól.~
- Amennyiben nem szeretné hallani az okát, akkor természetesen nem mondom el.
*Boldogság tudatlanság, viszont nem hazudott volna róla, az csak tovább bonyolítaná a helyzetet, arról nem is beszélve, hogy a másik féltől sem várhatná el.*
~ Esetleg-~
*Közben elővesz egy kis erszényt amiben pontosan 250 arany tallér lapul, feltéve ha a kovács meg akar bizonyosodni róla.*
- Ezt, mint előlegként adnám oda, amennyiben mégis meggondolná magát.
*Elég nyugodtan mondja, hiszen az elfnek nincs veszíteni valója, csupán némi aranytól szabadulna meg.*
- Nem hiszem, hogy kedvező lenne az üzletre nézve, hogyha szólna erről a városőröknek.
*Amiről meg nem tudnak, az nekik sem fáj!
A terv nagyja már megszületett a fejében, de ameddig nincs nála ez a "szerkezet" nem igen tudják felelősségre vonni a hóhajút. Az, hogy miről beszélgettek jelenleg az meg merőben más tészta.*
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-05 03:49:50
Üzenet elküldve: 2017-03-05 03:49:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kovács mester//
*Szeme sarkából azért oda-oda pislant, hogy mégis, mit akarhat a lány. Elő is kerül egy tőr, amire már felemeli a fejét a munkából, már a szakmai érdeklődés okán is, meg senki sem szereti, ha ismeretlenek tőrökkel hadonásznak a hátuk mögött. Így azonnal láthatja is, hogy a lány miről beszél.*
-Azzal nekem mi dolgom van? Menj, keress egy szíjast, itt az utcában több is van. Én is velük dolgoztatok, jó áron végeznek jó munkát.
*Még nem kezd el morogni a világtalan úri lányok tévelygésén, hogy szakadt szíjjal kovácshoz mennek, majd, ha már nem lesz jelen a szóban forgó ifjú hölgy. Mert bár kívülről érdesnek, faragatlannak tűnhet, alapvetően udvarias, jólelkű ember. Így a bolond kérdés után is őszinte érdeklődéssel hallgatja, hogy mit akar még a látogató.*
-No mondjad, mi az a különleges kérés?
*Hanem ahogy elhangzik a megrendelés, megrándul a szemöldöke és ökölbe szorul a keze.*
-Azt javaslom, kislány, most állj az útra, mert itt ilyen alávaló szerszámokat nem csinálunk. Valami orgyilkos vagy tán, vagy mi rosszban sántikálsz te? Ne is mondd, nem akarom tudni. De innen most már eredj, mielőtt erre jár az őrjárat és el találom mondani nekik, miféle műszerre fáj a fogad!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.05 03:51:01
*Szeme sarkából azért oda-oda pislant, hogy mégis, mit akarhat a lány. Elő is kerül egy tőr, amire már felemeli a fejét a munkából, már a szakmai érdeklődés okán is, meg senki sem szereti, ha ismeretlenek tőrökkel hadonásznak a hátuk mögött. Így azonnal láthatja is, hogy a lány miről beszél.*
-Azzal nekem mi dolgom van? Menj, keress egy szíjast, itt az utcában több is van. Én is velük dolgoztatok, jó áron végeznek jó munkát.
*Még nem kezd el morogni a világtalan úri lányok tévelygésén, hogy szakadt szíjjal kovácshoz mennek, majd, ha már nem lesz jelen a szóban forgó ifjú hölgy. Mert bár kívülről érdesnek, faragatlannak tűnhet, alapvetően udvarias, jólelkű ember. Így a bolond kérdés után is őszinte érdeklődéssel hallgatja, hogy mit akar még a látogató.*
-No mondjad, mi az a különleges kérés?
*Hanem ahogy elhangzik a megrendelés, megrándul a szemöldöke és ökölbe szorul a keze.*
-Azt javaslom, kislány, most állj az útra, mert itt ilyen alávaló szerszámokat nem csinálunk. Valami orgyilkos vagy tán, vagy mi rosszban sántikálsz te? Ne is mondd, nem akarom tudni. De innen most már eredj, mielőtt erre jár az őrjárat és el találom mondani nekik, miféle műszerre fáj a fogad!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.05 03:51:01
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-03 18:29:36
Üzenet elküldve: 2017-03-03 18:29:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kovács mester//
*Nem a másik fél hátának akarja mondani a rendelést, hanem szemtől szembe, de úgy látszik ebben Aria téved, úgy gondolta hogy kijön a mester érdeklődni, hogy nem e esetleg egy kuncsaftról van szó. Pedig az elfen látszik a szándékai, hiszen nézelődik, és várja, hogy kiszolgálják. Tisztában van azzal, hogy nem egy fogadóban van, de az elv hasonló.*
~ Gondolom, nem igen akar foglalkozni egy gyerekkel.~
*Kicsit felhúzza szemöldökét a leányzó, mikor a köszönés után rá sem hederít az ezer mester.
Aria szépen előveszi a zsebéből a tőrt, hogy megmutassa az elsődleges okát, hogy mégis miért van itt.*
- Szeretném, a tőrömnek a tokját megcsináltatni, mert a szíja elszakadt így nem tudom az övemre tenni.
*Általában egy szimpla tokban szoktak lenni, és valahol a köpeny alatt lapulnak, de az elf leányzó esetében nem így van, nem rejtegeti a pengéjét.
Viszont amit kigondolt az már merőben más tészta.*
- Illetve lenne még egy különleges kérésem, amennyiben nem okoz magának az elkészítése problémát.
*Mintha maga a megvalósítása okozná a legnagyobb problémát, úgy adja elő az egészet.*
- Aminek az árát megfizetném természetesen.
*Rögtön a lényegre is tér.*
- Egy acél alkarvédőbe szeretnék rakatni, egy pengét, amely egy bizonyos mozdulatnál kiold nagyjából háromujjnyi hosszú acélpengét. Egy másik szakszerű mozdulatra a szerkezet zárja visszarántja a pengét.
*Nagyjából körül írta az elképzelését, már csak az a kérdés, hogy a kovács hajlandó-e megcsinálni. Nagy valószínűséggel, nemcsak az arany kérdés lesz, a legnagyobb próbléma, s a leányzó érzi.
Ennek ellenére reméli Aria, miszerint ennyivel le lehet tudni az egészet.*
*Nem a másik fél hátának akarja mondani a rendelést, hanem szemtől szembe, de úgy látszik ebben Aria téved, úgy gondolta hogy kijön a mester érdeklődni, hogy nem e esetleg egy kuncsaftról van szó. Pedig az elfen látszik a szándékai, hiszen nézelődik, és várja, hogy kiszolgálják. Tisztában van azzal, hogy nem egy fogadóban van, de az elv hasonló.*
~ Gondolom, nem igen akar foglalkozni egy gyerekkel.~
*Kicsit felhúzza szemöldökét a leányzó, mikor a köszönés után rá sem hederít az ezer mester.
Aria szépen előveszi a zsebéből a tőrt, hogy megmutassa az elsődleges okát, hogy mégis miért van itt.*
- Szeretném, a tőrömnek a tokját megcsináltatni, mert a szíja elszakadt így nem tudom az övemre tenni.
*Általában egy szimpla tokban szoktak lenni, és valahol a köpeny alatt lapulnak, de az elf leányzó esetében nem így van, nem rejtegeti a pengéjét.
Viszont amit kigondolt az már merőben más tészta.*
- Illetve lenne még egy különleges kérésem, amennyiben nem okoz magának az elkészítése problémát.
*Mintha maga a megvalósítása okozná a legnagyobb problémát, úgy adja elő az egészet.*
- Aminek az árát megfizetném természetesen.
*Rögtön a lényegre is tér.*
- Egy acél alkarvédőbe szeretnék rakatni, egy pengét, amely egy bizonyos mozdulatnál kiold nagyjából háromujjnyi hosszú acélpengét. Egy másik szakszerű mozdulatra a szerkezet zárja visszarántja a pengét.
*Nagyjából körül írta az elképzelését, már csak az a kérdés, hogy a kovács hajlandó-e megcsinálni. Nagy valószínűséggel, nemcsak az arany kérdés lesz, a legnagyobb próbléma, s a leányzó érzi.
Ennek ellenére reméli Aria, miszerint ennyivel le lehet tudni az egészet.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-03 16:48:54
Üzenet elküldve: 2017-03-03 16:48:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kovács mester//
*A kovács szorgalmas ember, a munkája az élete. Egészen kis gyermekként kezdett a műhelyben dolgozni inasként, az évek és a kemény munka nevelték föl azzá, akivé lett. Számára nem kérdés, hogy mire az ég alja vörös, addigra már a parázs is felizzik és elkezdődik a munka. Nem is marad meg a műhely környékén olyan lakó, aki nem kel maga is korán, hiszen már hajnalban cseng a fém a kalapácsok alatt, kiverve az álmot a szomszédok szeméből. Így nem is kérdés, hogy Lauwirra már munka közben éri a mestert.*
-Jó reggelt. *Visszaköszön, ahogy illik, aztán vár még egy pillanatot, hátha a lány elárulja, mit akar, de az nem szól, csak nézelődik.
~Majd szól, ha akar valamit.~
Azzal visszafordul a munkához, van mit csinálni.*
*A kovács szorgalmas ember, a munkája az élete. Egészen kis gyermekként kezdett a műhelyben dolgozni inasként, az évek és a kemény munka nevelték föl azzá, akivé lett. Számára nem kérdés, hogy mire az ég alja vörös, addigra már a parázs is felizzik és elkezdődik a munka. Nem is marad meg a műhely környékén olyan lakó, aki nem kel maga is korán, hiszen már hajnalban cseng a fém a kalapácsok alatt, kiverve az álmot a szomszédok szeméből. Így nem is kérdés, hogy Lauwirra már munka közben éri a mestert.*
-Jó reggelt. *Visszaköszön, ahogy illik, aztán vár még egy pillanatot, hátha a lány elárulja, mit akar, de az nem szól, csak nézelődik.
~Majd szól, ha akar valamit.~
Azzal visszafordul a munkához, van mit csinálni.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-03 11:03:09
Üzenet elküldve: 2017-03-03 11:03:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kovács mester//
*Másnap felébred, megmosakszik, felfrissíti magát, s felöltözik. Kezd enyhülni az idő így már nem kell annyira rétegesen öltözködnie, habár, a dekoltázsát nem teszi kirakatba, arra mindig ügyel az elf, hogy ne legyen hivalkodó a hímek számára. Miután ez megvan, készít magának egy kis reggelit. Amint végzett, máris újult erővel lát neki a mai napnak.
Közben az agy tekervényei csak úgy dolgoznak, miszerint mi legyen a mai nappal. Összeszedi a holmiját, és a hátitáskájába minden fontosabb eszközt bele pakolja.
Nemsokára a keze ügyébe kerül a kígyós tőre. A szíj részét még mindig nem csinálta meg, amit jó lenne minél előbb megejteni.*
~ Talán meg kéne látogatnom a kovácsot, mivel per pillanat nincs hozzá anyagom, amivel meg tudnám javítani.~
*Amint mindennel elkészült, lép is ki a házából, bezárja az ajtót maga mögött, és egyből megy a Kovácsműhely felé. A zsebében csúsztatja fegyverét, s egy kis séta után meg is érkezik az ezer mesterhez.*
- Jó reggelt.
*Aria nem szokta sokáig húzni a lóbőrt, szóval a megfelelő napszaknak köszönti a kovácsot. Remélhetőleg egyességre tudnak kerülni.*
~ Hm.~
*Néhány érdekes dolgot észrevesz a műhelyben, amit egyből el is kezd kombinálni a fejében.*
~ Vajon dűlőre tudnék jutni vele?~
*Most nem a javításon jár az esze, viszont a törvényekkel a leányzó is tisztában van, szóval nem lesz egyszerű dolog.*
*Másnap felébred, megmosakszik, felfrissíti magát, s felöltözik. Kezd enyhülni az idő így már nem kell annyira rétegesen öltözködnie, habár, a dekoltázsát nem teszi kirakatba, arra mindig ügyel az elf, hogy ne legyen hivalkodó a hímek számára. Miután ez megvan, készít magának egy kis reggelit. Amint végzett, máris újult erővel lát neki a mai napnak.
Közben az agy tekervényei csak úgy dolgoznak, miszerint mi legyen a mai nappal. Összeszedi a holmiját, és a hátitáskájába minden fontosabb eszközt bele pakolja.
Nemsokára a keze ügyébe kerül a kígyós tőre. A szíj részét még mindig nem csinálta meg, amit jó lenne minél előbb megejteni.*
~ Talán meg kéne látogatnom a kovácsot, mivel per pillanat nincs hozzá anyagom, amivel meg tudnám javítani.~
*Amint mindennel elkészült, lép is ki a házából, bezárja az ajtót maga mögött, és egyből megy a Kovácsműhely felé. A zsebében csúsztatja fegyverét, s egy kis séta után meg is érkezik az ezer mesterhez.*
- Jó reggelt.
*Aria nem szokta sokáig húzni a lóbőrt, szóval a megfelelő napszaknak köszönti a kovácsot. Remélhetőleg egyességre tudnak kerülni.*
~ Hm.~
*Néhány érdekes dolgot észrevesz a műhelyben, amit egyből el is kezd kombinálni a fejében.*
~ Vajon dűlőre tudnék jutni vele?~
*Most nem a javításon jár az esze, viszont a törvényekkel a leányzó is tisztában van, szóval nem lesz egyszerű dolog.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-02 13:49:21
Üzenet elküldve: 2017-03-02 13:49:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth, Dáriusz//
//Két nap múlva//
*Lassan telt el ez a két nap. Olyan izgatott újdonsült fegyvere miatt, alig várta, hogy végre a kezében tarthassa. A két nap leteltével már kora délelőtt megérkezik a kovácshoz.*
-Ez gyönyörű! *Ingatja a fejét elismerően. Nem gyakran dicsér meg úgy bárkit, hát még ilyen elismerően, de a pengékbe és elkészült fegyverébe elsőre beleszeret. Elegáns, stílusos és ami a legfontosabb, rejtett. Így mindig a meglepetés erejével tud hatni. Figyelmesen végighallgatja a bemutatót, majd bólint jelezve, mindent értett.* Tökéletes! *Azzal újabb erszényt emel elő ruhájából, és Mesélő (Dáriusz) elé helyezi a maradék 150 aranyat. *
-Végeztünk! *Ha a törpe engedi, elveszi a legyezőt, hogyalaposabban is szemügyre vegye, de semmi kivetnivalót nem lát rajta. Az anyag hibátlan, a fák tömörek, senki sem mondaná meg, hogy éles pengéket rejtettek beléjük.*
-Szép napot! *Int búcsút halvány mosollyal arcán. Alig bírja visszafogni démoni vigyorát. Keresnie kell egy nyugodt helyet, ahol gyakorolhat. Volt már hasonló fegyvere, de annak egy ága volt, nem öt, és a fém sem volt ilyen minőségi. Remélhetőleg pár hat alatt megszokja, megtanulja forgatni.*
//Két nap múlva//
*Lassan telt el ez a két nap. Olyan izgatott újdonsült fegyvere miatt, alig várta, hogy végre a kezében tarthassa. A két nap leteltével már kora délelőtt megérkezik a kovácshoz.*
-Ez gyönyörű! *Ingatja a fejét elismerően. Nem gyakran dicsér meg úgy bárkit, hát még ilyen elismerően, de a pengékbe és elkészült fegyverébe elsőre beleszeret. Elegáns, stílusos és ami a legfontosabb, rejtett. Így mindig a meglepetés erejével tud hatni. Figyelmesen végighallgatja a bemutatót, majd bólint jelezve, mindent értett.* Tökéletes! *Azzal újabb erszényt emel elő ruhájából, és Mesélő (Dáriusz) elé helyezi a maradék 150 aranyat.
*-Végeztünk! *Ha a törpe engedi, elveszi a legyezőt, hogyalaposabban is szemügyre vegye, de semmi kivetnivalót nem lát rajta. Az anyag hibátlan, a fák tömörek, senki sem mondaná meg, hogy éles pengéket rejtettek beléjük.*
-Szép napot! *Int búcsút halvány mosollyal arcán. Alig bírja visszafogni démoni vigyorát. Keresnie kell egy nyugodt helyet, ahol gyakorolhat. Volt már hasonló fegyvere, de annak egy ága volt, nem öt, és a fém sem volt ilyen minőségi. Remélhetőleg pár hat alatt megszokja, megtanulja forgatni.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-02 12:22:13
Üzenet elküldve: 2017-03-02 12:22:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Meryth, Dáriusz//
//Két nap múlva//
*Miután az eredar és a kovács megállapodott, útjaik egy rövid időre elválnak egymástól. A kovácsmester nem habozik, és azonnal nekilát a megrendelés teljesítéséhez, lévén szűkös határidő a két nap, és nagyon is hamar kopogtathat az elkészült remekért az ügyfél. Fúr, és farag, izzít és kalapál, míg végül ötvös munkával finomítja az apró alkatrészeket. A műalkotás a második nap reggelén készül el, és ha pontosan leírnánk, akkor valami ehhez hasonló szöveg keletkezne:
"A legyező ébenfából készült, aminél a vászont tartó rudainak a száma öt. Vastagságuk nagyjából kettő centiméter, és minden rúd közepe ki van fúrva. Kicsivel több, mint egy centi széles lyuk van benne, hogy elférjen az egy centiméter szélességű kipattanó penge háza. A házat egy acélgyűrű tartja a rúd belsejében. Ez az acélgyűrű felelős azért is, hogy a kicsapódó pengét megtartsa, és az ne repüljön ki a szerkezetből, valamint ehhez rögzítették a rugós szerkezetet is, ami a pengéket kilöki, vagy visszahúzza. A pengéket egy fémszál tudja átadni a rugó által tárolt erőnek, amely fémszál leér a legyező öt darab rúdjának az összetételéig. Ott a fémszálak egy kioldó szerkezetben futnak össze. Ez egy kicsi, feltolható, majd egy centivel feljebb oldalsó irányba bepattanó szerkezet. A pengék visszahúzása úgy lehetséges vele, hogy a szerkezetet oldal irányba megtolja a használója, majd egy centimétert lehúzza. Ekkor egy ellenrúgó lép működésbe, ami visszarántja a pengéket. A teljes szerkezet, valamint a pengék anyaga egyaránt a legerősebb ismert acél ötvözetből vannak, hogy a penge be tudja tölteni a rendeltetését. Vékonysága miatt ugyan oldalirányú behatások miatt eltörhet, de ugyanakkor rugalmas is, hiszen a készítése során tíz réteg vékony acélcsíkot használtak fel. A maga nemében egy igazi mestermunka, és a kicsapódó pengék fémes színe tökéletesen illik az ébenfa váz fekete színéhez."
A harci legyező tehát elkészül, mire a hölgy érte jön, és amint belép a műhelybe, a kovács ezt közli is vele.*
-Készen van, kisasszony!
*Ezt követően tart neki egy rövid bemutatót a működési elvéről, majd a megbeszélt ellenérték fejében átnyújtja a nőnek. Mielőtt még elválnak az útjaik, egy nevet elsuttog az eredarnak, hogy hivatkozni tudjanak rá más megrendelők.*
//Két nap múlva//
*Miután az eredar és a kovács megállapodott, útjaik egy rövid időre elválnak egymástól. A kovácsmester nem habozik, és azonnal nekilát a megrendelés teljesítéséhez, lévén szűkös határidő a két nap, és nagyon is hamar kopogtathat az elkészült remekért az ügyfél. Fúr, és farag, izzít és kalapál, míg végül ötvös munkával finomítja az apró alkatrészeket. A műalkotás a második nap reggelén készül el, és ha pontosan leírnánk, akkor valami ehhez hasonló szöveg keletkezne:
"A legyező ébenfából készült, aminél a vászont tartó rudainak a száma öt. Vastagságuk nagyjából kettő centiméter, és minden rúd közepe ki van fúrva. Kicsivel több, mint egy centi széles lyuk van benne, hogy elférjen az egy centiméter szélességű kipattanó penge háza. A házat egy acélgyűrű tartja a rúd belsejében. Ez az acélgyűrű felelős azért is, hogy a kicsapódó pengét megtartsa, és az ne repüljön ki a szerkezetből, valamint ehhez rögzítették a rugós szerkezetet is, ami a pengéket kilöki, vagy visszahúzza. A pengéket egy fémszál tudja átadni a rugó által tárolt erőnek, amely fémszál leér a legyező öt darab rúdjának az összetételéig. Ott a fémszálak egy kioldó szerkezetben futnak össze. Ez egy kicsi, feltolható, majd egy centivel feljebb oldalsó irányba bepattanó szerkezet. A pengék visszahúzása úgy lehetséges vele, hogy a szerkezetet oldal irányba megtolja a használója, majd egy centimétert lehúzza. Ekkor egy ellenrúgó lép működésbe, ami visszarántja a pengéket. A teljes szerkezet, valamint a pengék anyaga egyaránt a legerősebb ismert acél ötvözetből vannak, hogy a penge be tudja tölteni a rendeltetését. Vékonysága miatt ugyan oldalirányú behatások miatt eltörhet, de ugyanakkor rugalmas is, hiszen a készítése során tíz réteg vékony acélcsíkot használtak fel. A maga nemében egy igazi mestermunka, és a kicsapódó pengék fémes színe tökéletesen illik az ébenfa váz fekete színéhez."
A harci legyező tehát elkészül, mire a hölgy érte jön, és amint belép a műhelybe, a kovács ezt közli is vele.*
-Készen van, kisasszony!
*Ezt követően tart neki egy rövid bemutatót a működési elvéről, majd a megbeszélt ellenérték fejében átnyújtja a nőnek. Mielőtt még elválnak az útjaik, egy nevet elsuttog az eredarnak, hogy hivatkozni tudjanak rá más megrendelők.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-03-02 07:55:51
Üzenet elküldve: 2017-03-02 07:55:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* És most a kovácsműhely. Ahogy a piacon sem akart semmit, és szerencsére sikerült visszafognia magát, úgy ide sem azért jön, hogy kovácsoltasson. Körülnéz kicsit, esetleg elbeszélget a kováccsal, ha úgy adódik, de nem kell neki új fegyver. Nem az a harcos típus, a kalapács éppen elég neki. Azt tudja forgatni, ölni még nem ölt vele, de már mentette meg az életét. Nem is cserélné le semmiért, egész a szívéhez nőtt a súlyos fémdarab, sok mindent megéltek már együtt.*-Szép napot! *Lép be a boltba széles mosollyal az arcán.*-Segíthetek valamiben? *Fordul rögtön hozzá a törpe, aki a pult mögött áll.*-Csak nézelődöm. *Nem is hozzá valóak ezek a fegyverek, állapítja meg a falon lógó kardokat és szablyákat nézve. Egy fokos, az még talán meg tudná győzni, esetleg egy tüskés vagy láncos buzogány, amik ijesztően hathatnak egy ilyen pici lány kezében is. Még ha meg is tanulná használni őket, az apró, gömbölyded termete miatt sem lehet soha kiemelkedően jó harcok terén. megmarad inkább a bájitaloknál, gyógyfüveknél, amikkel nem kell hadakozni.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:49:52
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:49:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth, Dáriusz//
*Már jó pár éve él a halandók között, mégsem tudta megszokni, hogy ez a néhány csillogó érme mozgatja a világot. Mennyivel egyszerűbb lenne, megfenyegetni, aztán mikor megkapta, amit akart, megölni. Nem kéne súlyos erszényeket magával cipelnie folyton, mikor szüksége van valamire. Szerencsére, most sem indult el üres kézzel, így mikor eszébe jut az arany hatalma, rögtön elő is teremt párat a zsebéből.*
-Tessék csak!
*Nem teljesen érti, miről beszél a kovács, mégis próbál figyelni minden szavára. Csavar, rugó gomb. Hallotta már ezeket a szavakat, de a jelentésük homályos. Mindig is a manuális eszközök híve volt, sosem bízta rá semmi olyanra a cselekedeteit, ami tönkre mehetett vagy elromolhatott volna. Ez lesz az első, mechanikai szerkezettel megáldott fegyvere, kíváncsian várja, hogy fog sikerülni.*
-Amiatt ne fájjon a feje, nem szoktam másokat feldobni. *Nem hangzik túl hihetően egy olyan nőcske szájából, aki éppen a törvények ismerete ellenére tiltott fegyvert kovácsoltat, pedig igazat szól. Ha valakivel sikeres üzletet köt, azzal szeret hosszútávra tervezni, ha valami oknál fogva ismét a szolgálatait kell kérnie. A szín kiválasztása nehéz. A pengék megjelenése fontos számára, imádja a drámai hatást keltő, stílusos dolgokat, viszont ha ez a minőség rovására megy, lehet nem éri meg. Masszív élre van szüksége, amit nem kell gyakran cserélni, és az élezéssel sem szívesen bajlódna túl gyakran.*
-Inkább normál, fémszínűt szeretnék.
*Most, hogy mindent megbeszéltek, lecsúsztatja ujjait az eddig szorongatott zsákocskáról és Mesélő (Dáriusz) 100 arannyal lesz gazdagabb. *
-Két nap múlva jövök. *Int búcsút bájos mosollyal.*
*Már jó pár éve él a halandók között, mégsem tudta megszokni, hogy ez a néhány csillogó érme mozgatja a világot. Mennyivel egyszerűbb lenne, megfenyegetni, aztán mikor megkapta, amit akart, megölni. Nem kéne súlyos erszényeket magával cipelnie folyton, mikor szüksége van valamire. Szerencsére, most sem indult el üres kézzel, így mikor eszébe jut az arany hatalma, rögtön elő is teremt párat a zsebéből.*
-Tessék csak!
*Nem teljesen érti, miről beszél a kovács, mégis próbál figyelni minden szavára. Csavar, rugó gomb. Hallotta már ezeket a szavakat, de a jelentésük homályos. Mindig is a manuális eszközök híve volt, sosem bízta rá semmi olyanra a cselekedeteit, ami tönkre mehetett vagy elromolhatott volna. Ez lesz az első, mechanikai szerkezettel megáldott fegyvere, kíváncsian várja, hogy fog sikerülni.*
-Amiatt ne fájjon a feje, nem szoktam másokat feldobni. *Nem hangzik túl hihetően egy olyan nőcske szájából, aki éppen a törvények ismerete ellenére tiltott fegyvert kovácsoltat, pedig igazat szól. Ha valakivel sikeres üzletet köt, azzal szeret hosszútávra tervezni, ha valami oknál fogva ismét a szolgálatait kell kérnie. A szín kiválasztása nehéz. A pengék megjelenése fontos számára, imádja a drámai hatást keltő, stílusos dolgokat, viszont ha ez a minőség rovására megy, lehet nem éri meg. Masszív élre van szüksége, amit nem kell gyakran cserélni, és az élezéssel sem szívesen bajlódna túl gyakran.*
-Inkább normál, fémszínűt szeretnék.
*Most, hogy mindent megbeszéltek, lecsúsztatja ujjait az eddig szorongatott zsákocskáról és Mesélő (Dáriusz) 100 arannyal lesz gazdagabb.
*-Két nap múlva jövök. *Int búcsút bájos mosollyal.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:56:22
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:56:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Meryth, Dáriusz//
*Az emberbőrbe bújt farkaslány hajthatatlan a fegyverek kérdését illetően, és rátalál egy olyan kommunikációs csatornára, ami komolyan kezdi érdekelni a kovácsot. Az arany ígéretére felcsillan a szeme, ugyanis aránylag kevés munkáért cserébe ez rekordösszegnek számít.*
-Ha ennyire ragaszkodik hozzá, akkor vetnék erre a legyezőre egy pillantást! Megengedi?
*Nyújtja ki érte a kezét, miközben az előlegként felajánlott aranyat gyanútlanul maga elé húzza.*
-Ébenfából készült, ami nagyon szerencsés, mert kemény. Ujjnyi vastag farudak alkotják a legyező vázát, ami üregessé alakítható. A belső felületén rögzíteni tudok egy fémgyűrűt, ami üreges, és ez fogja tartani a rugós-pengés szerkezetet. Inkább ötvös munka, mintsem kovácsolás, mert nagyon finom alkatrészekből fog állni, de nem megvalósíthatatlan. Minden egyes kés úgy fog tehát kinézni, hogy egy rugóval ellátott vaságyban foglal majd helyet, és a kioldásához szükséges fémszál leér a legyező összetételét képező csavarig. Itt egy kicsi, feltolható, majd egy centivel feljebb oldalsó irányba bepattanó kar fogja a rugós rendszer segítségével kilökni a pengét, aminek a kirepülését részben a szerkezet maga, részben az acélgyűrű gátolja majd meg. Ha a kioldógombot oldalsó irányba eltolja, majd lehúzza, akkor pedig a rugó -mely az erőt raktározza addig-, visszahúzza a pengéket. Ilyen módon tartós, és a céljainak megfelelő rejtett pengéket tudok belőle kovácsolni.
*A legyezőt összecsukja, majd elrejti az asztal alá.*
-A feltételei szerint tehát a száz arany előlegen felül százötven aranyért természetesen elvállalom. Tudnia kell, hogy mivel nem teljesen legális, a névjegyem nem ütöm bele, mint ahogy szoktam az általam készített fegyverek pengéinek a tövébe. Ez azt jelenti, hogy amennyiben lebukik vele, nem fogják tudni, hogy én készítettem, és én le is fogom tagadni. Természetesen így az egy éves garanciális javítás is elúszik, ha hibája van, annak a javítását külön meg kell fizetni. Bár kétségtelen, hogy nem szoktam hibás terméket kiadni a kezemből, annak ellenére sem, hogy ez nem hivatalos kovácsolás.
*Nyújtja a kezét a kovács, hogy a korhoz méltóan kézfogással kössék meg az üzletet.*
-Annyit még el kell döntenie, hogy milyen színű legyen a penge. Ha normál fémszínű, akkor a legjobb acélötvözetemből készítem, és erős lesz. A vékonysága miatt ezt ajánlom, bár én vigyáznék vele, mert a jóval vastagabb kard csapását így sem fogja kibírni. A másik megoldás a fekete, ami szénnel kevert acélt jelent. Ez esztétikusabb, de korántsem olyan tartós. A tőrökkel való csatában hárításra így is alkalmas lesz, de például sokkal többször kell élezni, ami a penge méretéből fakadóan így is művészet lesz.
*Mosolyodik el végül a kovács, majd várja a nő véleményét az ügyével kapcsolatban. Amennyiben sikerül végső megállapodásra jutni, úgy azt kéri tőle, hogy két nap múlva térjen vissza, mert ennyi időre van szüksége a soron kívüli megrendelés elkészítéséhez.*
*Az emberbőrbe bújt farkaslány hajthatatlan a fegyverek kérdését illetően, és rátalál egy olyan kommunikációs csatornára, ami komolyan kezdi érdekelni a kovácsot. Az arany ígéretére felcsillan a szeme, ugyanis aránylag kevés munkáért cserébe ez rekordösszegnek számít.*
-Ha ennyire ragaszkodik hozzá, akkor vetnék erre a legyezőre egy pillantást! Megengedi?
*Nyújtja ki érte a kezét, miközben az előlegként felajánlott aranyat gyanútlanul maga elé húzza.*
-Ébenfából készült, ami nagyon szerencsés, mert kemény. Ujjnyi vastag farudak alkotják a legyező vázát, ami üregessé alakítható. A belső felületén rögzíteni tudok egy fémgyűrűt, ami üreges, és ez fogja tartani a rugós-pengés szerkezetet. Inkább ötvös munka, mintsem kovácsolás, mert nagyon finom alkatrészekből fog állni, de nem megvalósíthatatlan. Minden egyes kés úgy fog tehát kinézni, hogy egy rugóval ellátott vaságyban foglal majd helyet, és a kioldásához szükséges fémszál leér a legyező összetételét képező csavarig. Itt egy kicsi, feltolható, majd egy centivel feljebb oldalsó irányba bepattanó kar fogja a rugós rendszer segítségével kilökni a pengét, aminek a kirepülését részben a szerkezet maga, részben az acélgyűrű gátolja majd meg. Ha a kioldógombot oldalsó irányba eltolja, majd lehúzza, akkor pedig a rugó -mely az erőt raktározza addig-, visszahúzza a pengéket. Ilyen módon tartós, és a céljainak megfelelő rejtett pengéket tudok belőle kovácsolni.
*A legyezőt összecsukja, majd elrejti az asztal alá.*
-A feltételei szerint tehát a száz arany előlegen felül százötven aranyért természetesen elvállalom. Tudnia kell, hogy mivel nem teljesen legális, a névjegyem nem ütöm bele, mint ahogy szoktam az általam készített fegyverek pengéinek a tövébe. Ez azt jelenti, hogy amennyiben lebukik vele, nem fogják tudni, hogy én készítettem, és én le is fogom tagadni. Természetesen így az egy éves garanciális javítás is elúszik, ha hibája van, annak a javítását külön meg kell fizetni. Bár kétségtelen, hogy nem szoktam hibás terméket kiadni a kezemből, annak ellenére sem, hogy ez nem hivatalos kovácsolás.
*Nyújtja a kezét a kovács, hogy a korhoz méltóan kézfogással kössék meg az üzletet.*
-Annyit még el kell döntenie, hogy milyen színű legyen a penge. Ha normál fémszínű, akkor a legjobb acélötvözetemből készítem, és erős lesz. A vékonysága miatt ezt ajánlom, bár én vigyáznék vele, mert a jóval vastagabb kard csapását így sem fogja kibírni. A másik megoldás a fekete, ami szénnel kevert acélt jelent. Ez esztétikusabb, de korántsem olyan tartós. A tőrökkel való csatában hárításra így is alkalmas lesz, de például sokkal többször kell élezni, ami a penge méretéből fakadóan így is művészet lesz.
*Mosolyodik el végül a kovács, majd várja a nő véleményét az ügyével kapcsolatban. Amennyiben sikerül végső megállapodásra jutni, úgy azt kéri tőle, hogy két nap múlva térjen vissza, mert ennyi időre van szüksége a soron kívüli megrendelés elkészítéséhez.*
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-02-24 15:29:56
Üzenet elküldve: 2017-02-24 15:29:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth, Dáriusz//
*A rizsa és a kérlelés nem jött be, ami nem meglepő, de azért halványul a bájos mosoly Meryth arcán. Mindenképpen szeretné meggyőzni a törpét a kovácsoltatásról, csak még nem találja vele a közös hangot. Az ajánlásokra csak rázza a fejét, nem fogad el semmi mást. Fegyvere van bőven, viszont a stílusváltáshoz be akar szerezni egy különlegesebb darabot is.*
Nem kell semmi, csak a pengék. *Szól, mielőtt a férfi túl mélyen beleásná magát portékái ismertetésébe.* Kérem! Megfizetném a munkáját. *Pénze van bőven, a pengékre pedig szüksége van. Hogy nyomatékosítsa is állítását, és lássa a kovács, komolyan beszél, kiemel egy szütyőt a szoknyája alól és a pultra rakja, de ujjait még a tetején pihenteti.* Ebben nagyjából 100 arany van. Ha elvállalja a munkát, ezt itt hagyom magának előlegnek. Miután kézhez kaptam az elkészült terméket, fizetek még 150-et. Na, mit szól? *Húzza fel a szemöldökét.* Áll az alku?
*A rizsa és a kérlelés nem jött be, ami nem meglepő, de azért halványul a bájos mosoly Meryth arcán. Mindenképpen szeretné meggyőzni a törpét a kovácsoltatásról, csak még nem találja vele a közös hangot. Az ajánlásokra csak rázza a fejét, nem fogad el semmi mást. Fegyvere van bőven, viszont a stílusváltáshoz be akar szerezni egy különlegesebb darabot is.*
Nem kell semmi, csak a pengék. *Szól, mielőtt a férfi túl mélyen beleásná magát portékái ismertetésébe.* Kérem! Megfizetném a munkáját. *Pénze van bőven, a pengékre pedig szüksége van. Hogy nyomatékosítsa is állítását, és lássa a kovács, komolyan beszél, kiemel egy szütyőt a szoknyája alól és a pultra rakja, de ujjait még a tetején pihenteti.* Ebben nagyjából 100 arany van. Ha elvállalja a munkát, ezt itt hagyom magának előlegnek. Miután kézhez kaptam az elkészült terméket, fizetek még 150-et. Na, mit szól? *Húzza fel a szemöldökét.* Áll az alku?
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-02-24 10:26:31
Üzenet elküldve: 2017-02-24 10:26:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Meryth, Dáriusz//
*A lány beszéde nem sikerül túlságosan meggyőzőre.*
-Például rakhatna az övére. Kiváló, és esztétikus tőrtartókat tudok készíteni. Fekete színű bőrből vannak, sőt, van egy különleges fémem is, ami ennek megfelelően csillog is, a színe pedig az obszidiánhoz hasonló. Fölrakhat kettőt a csípőjéhez, egyet pedig a hasához. Mondja, látott már obszidiánt?
*Bólint, miközben megdörzsöli a szakállát. Most, hogy így méregeti a lányt, nem is néz ki rosszul.*
-Ha valaki meg akarja erőszakolni kiskegyedet, akkor elég elrettentő példa lehet az is, hogy látja a tőreit a derekán. Főleg, ha még forgatni is tudja őket! Ezzel kapcsolatban is tudok segíteni, a barakkban akad ismerősöm, aki segíthetne kiképezni önt némi aranyért cserébe.
*Nyilvánvaló, hogy a saját portékáit szándékozik eladni első körben a kovács, aztán próbálkozik olyan eszközök legyártásának felajánlásával, ami teljesen legális, ráadásul sok aranyat le tud gombolni a fiatal, naiv emberlányról. Az eredarnak használnia kell az évszázadok óta felgyűlt tapasztalatát, hogy meggyőzze a kovácsot. Nincs ezzel gond elvileg, feltéve, ha elő tudja ásni a helyzetre a legmegfelelőbb kommunikációs csatornát.*
-Mit szól hozzá? Még a tőr markolatát is esztétikussá, az öltözékéhez illő darabbá tudom formálni kiskegyednek!
*Mondja, miközben nyomatékosításképpen bólogatni kezd.*
*A lány beszéde nem sikerül túlságosan meggyőzőre.*
-Például rakhatna az övére. Kiváló, és esztétikus tőrtartókat tudok készíteni. Fekete színű bőrből vannak, sőt, van egy különleges fémem is, ami ennek megfelelően csillog is, a színe pedig az obszidiánhoz hasonló. Fölrakhat kettőt a csípőjéhez, egyet pedig a hasához. Mondja, látott már obszidiánt?
*Bólint, miközben megdörzsöli a szakállát. Most, hogy így méregeti a lányt, nem is néz ki rosszul.*
-Ha valaki meg akarja erőszakolni kiskegyedet, akkor elég elrettentő példa lehet az is, hogy látja a tőreit a derekán. Főleg, ha még forgatni is tudja őket! Ezzel kapcsolatban is tudok segíteni, a barakkban akad ismerősöm, aki segíthetne kiképezni önt némi aranyért cserébe.
*Nyilvánvaló, hogy a saját portékáit szándékozik eladni első körben a kovács, aztán próbálkozik olyan eszközök legyártásának felajánlásával, ami teljesen legális, ráadásul sok aranyat le tud gombolni a fiatal, naiv emberlányról. Az eredarnak használnia kell az évszázadok óta felgyűlt tapasztalatát, hogy meggyőzze a kovácsot. Nincs ezzel gond elvileg, feltéve, ha elő tudja ásni a helyzetre a legmegfelelőbb kommunikációs csatornát.*
-Mit szól hozzá? Még a tőr markolatát is esztétikussá, az öltözékéhez illő darabbá tudom formálni kiskegyednek!
*Mondja, miközben nyomatékosításképpen bólogatni kezd.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-02-23 19:23:10
Üzenet elküldve: 2017-02-23 19:23:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth, Dáriusz//
*Gondolta, hogy nem lesz sétagalopp a kovácsoltatás. Magában a kivitelezésben valószínűleg nincsen semmi komplikált, viszont gyanús lehet, ha egy különösen vadóc kinézetű hölgy pengéket akar rakatni egy teljesen hétköznapinak tűnő tárgyba. Ha felkeresett volna valakit a szegénynegyedben, biztos feleannyi pénzért és kérdezősködés nélkül megcsinálták volna neki, de minőségi munkát szeretne, és azt csak a kovácsműhelyben kap a városban. A pénz nem is lenne akadály, a törpe aggályai már annál inkább. Próbálja minél békésebben elsimítani a konfliktust, hátha meg tudja győzni a férfit.*
-Nézzen rám, hát hová rakhatnék fegyvert! *Tény, hogy ruházata nem igen teszi lehetővé bármilyen fegyver viselését. A szoknya miatt az övére nem tud kötni semmit, a szabadon hagyott hátát felsértené az íj és a tegez, csizmája és ruhája túl feszes, hogy bármit elrejthessen benne. De nem is ez az elsődleges ok.* De nem is ez a lényeg. Önvédelem miatt lenne rá szükségem. Mint fiatal, gyenge testalkatú nőt, elég gyakran érnek atrocitások, és nem tudom megvédeni magam, egy ilyen hasznos eszköz, sokat segítene. A legyezőre csak azért gondoltam, mert így könnyen magammal vihetem, és sokkal nőiesebb ezt a kezemben tartanom, mint egy kardot.
*Hirtelen ennyi jutott eszébe, remélhetőleg legalább fontolóra veszi a törpe, nehogy az ő lelkén száradjon, ha hazafelé menet megerőszakolják a kisasszonyt.*
*Gondolta, hogy nem lesz sétagalopp a kovácsoltatás. Magában a kivitelezésben valószínűleg nincsen semmi komplikált, viszont gyanús lehet, ha egy különösen vadóc kinézetű hölgy pengéket akar rakatni egy teljesen hétköznapinak tűnő tárgyba. Ha felkeresett volna valakit a szegénynegyedben, biztos feleannyi pénzért és kérdezősködés nélkül megcsinálták volna neki, de minőségi munkát szeretne, és azt csak a kovácsműhelyben kap a városban. A pénz nem is lenne akadály, a törpe aggályai már annál inkább. Próbálja minél békésebben elsimítani a konfliktust, hátha meg tudja győzni a férfit.*
-Nézzen rám, hát hová rakhatnék fegyvert! *Tény, hogy ruházata nem igen teszi lehetővé bármilyen fegyver viselését. A szoknya miatt az övére nem tud kötni semmit, a szabadon hagyott hátát felsértené az íj és a tegez, csizmája és ruhája túl feszes, hogy bármit elrejthessen benne. De nem is ez az elsődleges ok.* De nem is ez a lényeg. Önvédelem miatt lenne rá szükségem. Mint fiatal, gyenge testalkatú nőt, elég gyakran érnek atrocitások, és nem tudom megvédeni magam, egy ilyen hasznos eszköz, sokat segítene. A legyezőre csak azért gondoltam, mert így könnyen magammal vihetem, és sokkal nőiesebb ezt a kezemben tartanom, mint egy kardot.
*Hirtelen ennyi jutott eszébe, remélhetőleg legalább fontolóra veszi a törpe, nehogy az ő lelkén száradjon, ha hazafelé menet megerőszakolják a kisasszonyt.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:29:53
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:29:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Meryth, Dáriusz//
*A kovácsműhelybe belép egy fiatal lány, aki egy fekete, de erős anyagú legyezőt nyom az éppen kovácsoló szakállas törpe elé. Épp egy kardlapot készít, és abban a fázisban fordul csak a jövevény felé, maikor a fémet néhány ütés után visszahelyezi a kemencébe.*
-Nem oldható meg, kisasszony. Mint bizonyára tudja, az artheniori törvények értelmében hosszú elzárásra ítélhető az, ki rejti a fegyvereit, vagy olyan helyen tárolja, ami mások számára kevésbé látható. Jó a bajt elkerülni. Nem jó helyette egy tőr? Vagy a rövid kard, amit most készítek? Páratlan darabokkal tudok szolgálni, és egy kedvező árban is megegyezhetünk! Nos? Én megfontolnám, mert ez a kovácsműhely messze földön híres a munkáiról! Jöjjön csak, nézze meg a portékáimat!
*Kezd el lelkesen hadonászni a tűzből kirántott izzó fémdarabbal, amit aztán belenyom a vízbe, hogy teljes figyelemmel tudjon az érdeklődő felé fordulni.*
*A kovácsműhelybe belép egy fiatal lány, aki egy fekete, de erős anyagú legyezőt nyom az éppen kovácsoló szakállas törpe elé. Épp egy kardlapot készít, és abban a fázisban fordul csak a jövevény felé, maikor a fémet néhány ütés után visszahelyezi a kemencébe.*
-Nem oldható meg, kisasszony. Mint bizonyára tudja, az artheniori törvények értelmében hosszú elzárásra ítélhető az, ki rejti a fegyvereit, vagy olyan helyen tárolja, ami mások számára kevésbé látható. Jó a bajt elkerülni. Nem jó helyette egy tőr? Vagy a rövid kard, amit most készítek? Páratlan darabokkal tudok szolgálni, és egy kedvező árban is megegyezhetünk! Nos? Én megfontolnám, mert ez a kovácsműhely messze földön híres a munkáiról! Jöjjön csak, nézze meg a portékáimat!
*Kezd el lelkesen hadonászni a tűzből kirántott izzó fémdarabbal, amit aztán belenyom a vízbe, hogy teljes figyelemmel tudjon az érdeklődő felé fordulni.*
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-02-22 20:55:34
Üzenet elküldve: 2017-02-22 20:55:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dáriusz//
*Új szerzeményével a kezében lép be a kovácsműhelybe. Beáll a pult mögé, türelmesen várva, hogy a kovács megérkezzen. Beletelik néhány percbe, de végül csak előtűnik a hátsó részlegből.*
-Szép napot! *Veszi elő legbájosabb -most kivételesen cseppet sem vészjósló mosolyát.*
-Nem tudom, megoldható-e... *Teszi le a falapra a legyezőjét.* Ebbe a legyezőbe szeretnék pengéket rakatni. Lehetőleg úgy, hogy elsőre ne szúrjon szemet, mondjuk a fa merevítések mellé. *Ha a kovács nem hajtja rögtön el azzal, hogy megoldhatatlan, folytatja a kívánságokat.* Az lenne a legjobb, ha rejtve lennének a fémhegyek, és csak akkor csúsznának elő, mikor egy bizonyos mozdulatot teszek vele.
*Hirtelen ennyi jut eszébe, remélhetőleg ennyi információ elég, hogy a férfi eldöntse, elfogadja-e a rendelést.*
*Új szerzeményével a kezében lép be a kovácsműhelybe. Beáll a pult mögé, türelmesen várva, hogy a kovács megérkezzen. Beletelik néhány percbe, de végül csak előtűnik a hátsó részlegből.*
-Szép napot! *Veszi elő legbájosabb -most kivételesen cseppet sem vészjósló mosolyát.*
-Nem tudom, megoldható-e... *Teszi le a falapra a legyezőjét.* Ebbe a legyezőbe szeretnék pengéket rakatni. Lehetőleg úgy, hogy elsőre ne szúrjon szemet, mondjuk a fa merevítések mellé. *Ha a kovács nem hajtja rögtön el azzal, hogy megoldhatatlan, folytatja a kívánságokat.* Az lenne a legjobb, ha rejtve lennének a fémhegyek, és csak akkor csúsznának elő, mikor egy bizonyos mozdulatot teszek vele.
*Hirtelen ennyi jut eszébe, remélhetőleg ennyi információ elég, hogy a férfi eldöntse, elfogadja-e a rendelést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073