Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-21 01:02:56
 
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Megfontolt

*A piacon eszébe jutott pont pedig egyre sürgetőbbnek néz ki, hiszen rájön, hogy egy ilyen gomb felhelyezését a ruházattal együtt lenne érdemes. A piactól idevezető úton nem volt túl sok ideje mérlegeli, legalábbis a maga ráérős dinamizmusát tekintve, de addig eljutott, hogy felfestette az opciókat, amiből lehetett az, hogy minden gombon pókok virítsanak, ezzel nem sikerült kiegyeznie, a nyaklánc ötlete, ami bár tényleg közelebb állna a szívéhez, a tényleges, szó szerinti jelentésében, azonban egy nyakláncot egyáltalán nem érez a stílusának valónak. Nem tudja megfogalmazni, de a nyakában lógó dolgok csak zavarni fogják, levenni, felvenni és hasonlók. Tehát a további lehetőségek a gallérgomb vagy valamiféle kitűző, esetleg egy jelvény, amely a ruha szövetében is benne van. Esetleg egy gyűrű. A gyűrűt elveti, ámbár lát benne relevanciát. Csak egy gyűrűnek van társadalmi jelentősége, vagy a gazdagság, vagy valami kifejező rang. De ő nem hivatalnok, nem nemes és legfőképp nem pap, így egyiket jelképező eszközre sem tart igényt. Persze az ilyen jelképek elkészítésekor a legfontosabb a szerep, amit magának választ a társadalmon belül. Ezért is nem volt még eddig ilyen értéktárgya, hiszen ő maga a társadalomtól való elzárkózást választotta, hogy a tudományának éljen, így nem is tartotta helyénvalónak, ha valamiféle szerepet aggat magára, hiszen betölteni nem kívánja, nem akar direkt részt képezni. Legalábbis eddig nem kívánt, azonban ha úgy dönt, hogy mégis szükségszerűségét érzi egy ilyen megvásárlásának, akkor ezzel ki is jelent valamiféle megnyílást. Ez pedig számára sokkal komolyabb döntés, mint elsőre látszik. Már megfogalmazódik magában, hogy akkor kettő ilyen fog elkészülni, az elsőnek egyszerű indoka az lesz, hogy a társadalmi szerepét rögzítse, a második valószínűleg a családhoz tartozásának a jelképezését fogja szolgálni. Az utóbbinál azonban nem tartja elvethetőnek, hogy egyébként már létezik egy ilyen jelképes tárgy, amelynek az átadása valószínűleg elmaradozott vagy csak nem vette észre. De egyelőre eldönti, hogy mit is szeretne. Egy bagoly amulettel nem vállal sokat vagy éppen specifikusat, azonban a szerepének a rendezésére bőven elég, felismerhetőségi alapot is szolgálva és valamennyire elkerülhetővé válik az, hogy házi szolgálókkal keverjék össze. Illetve, ekkora feltételezésekbe inkább nem bonyolódik bele, hiszen ehhez ismerni kell ezen szimbolika jelentését, vagy legalább észrevenni a jelképet, de elsődlegesen, mindig hordania kell, hogy meg is adja az esélyét a felismerésnek. Ez logikus, triviális, hogy a zsebébe csak olyan rétegek tudnak beférkőzni, akiknek ezt ő nem akarja engedni és azok egyáltalán nem törődnek az ő, vagy legalább a saját társadalmi megítélésükkel. Ez a család harcos ágára is igaz, akik valószínűleg nem jártasak a szimbolikában, a felszíniben pedig főleg nem. De el is kezdi a megegyezést a kováccsal a már elég szépen felvázolódott elképzelésében, az alkudozási tehetségét erőteljesen rontja, hogy itten erősen kétoldali az üzlet, hiszen neki akarati monopóliuma van, de a kovácsnak pedig előállítási, hiszen ami nem készül el általa, az nem készül el. Persze a konszenzus mindkét oldal érdeke, így megállapodás is születik.*

1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-17 13:02:45
 
>Grylifa Tinema avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Friss levegőt enged be, mikor nyitja a kovácsműhely ajtaját. A mogorva, köpcös kovácsmester nem túl kedvesen néz rá a jövevényre. Meglepett arcot vág, mikor egy csodaszép tündért sodor felé. Ember legyen az a talpán, aki ne nézné meg annak mesés alakját. Grylifa meg csupán fürdik a tekintetben, sőt egyenesen kihúzva magát beljebb lép. Bezárja maga mögött az ajtót. Mordul egyet a férfi, majd folytatja tovább a tevékenységét. A tündér viszont nem jól érzi magát ebben a környezetben. Dohos a levegő, mert nem sokat szellőztethet a kovács. Szája szegletében megjelenik egy lefitymáló görbület. Mikor hozzászokik a szeme a benti világnak fényviszonyaihoz, akkor pillantja meg a sok és buta eszközt. Kirázza a hideg, s mikor hozzáér egyikhez vagy másikhoz, akkor annyi sóhajtás távozik ennivaló ajkairól. Mind fém, s mind élettelen. Teljesen üresek, s csak pusztán a formájukkal hirdetik neki, hogy mennyire veszélyesek és vérszomjasak. Ennek az érzésnek köszönhetően gyorsítja meg lépteit, mert túlságosan taszító számára a hely. Az ajtónál, mikor megérkezik, akkor egy határozott mozdulattal távozik. Botor módon csapdába esik.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.17 13:10:28, a következő indokkal:
A helyszínleírásnak homlokegyenest ellentmondó részek javítása/törlése.

1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-15 13:23:55
 
>Shyacken Sovesdra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

*Az erdőben bolyongott, amikor meglátta a felszálló füstöt, és megindult a ház felé. Belépve egy furcsa műhelyben találta magát, még sosem látott ehhez hasonlót. Odahaza csak fával dolgoztak, és amik voltak fém eszközeik, azok mind kereskedőktől származtak. Igencsak tátja a száját, ahogy végigsétál a folyosón az eladótérbe, ahol aztán meglátja ami neki kell. Egy szépen faragott bot, kicsit magasabb, mint ő. Azonnal le is emeli a polcról, és megindul a kovács felé, hevesen mutogatva, hogy mit is akar. Az elmúlt két évben rájött, hogy nagyon kevesen beszélik azt a nyelvet amit ő, a közöset megtanulni pedig sem ideje, sem energiája nem volt eddig. Szóval csak mutogat a botra, az erszényére, és a kovácsra, amíg az meg nem érti mit akar, és mosolyogva rá nem bólint, majd elmutogatja, hogy mennyi pénzt kéne itt hagyni a fadarabért.*

1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-14 21:50:46
 
>Dorder Lbraith [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

* Éppen csak átutazóban van itt, nem kíván betérni sem a műhelybe, így fegyvert vagy más felszerelést annyira sem akar venni. Megvan neki az, ami megvolt régen is, többre pedig nincs szüksége. Na jó, talán egy bőrvértet elfogadna, de mivel még így is szűkösen fog csak beleférni a költségvetésbe a barakk meglátogatása is, nem, hogy egy új felszerelés készíttetése (az elkészülési időt nem is számítva), így ezt most inkább kihagyja és csak elsétál a melegséget árasztó falak mellett, hogy továbbinduljon a piactér reggeli nyüzsgésébe. *

1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-10 10:06:13
 
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

*A sikertelen keresgélés után, amit elég hamar feladott el indul inkább a kardjáért, hogy lecserélje egy sokkal jobbra a jelenlegit, lehet csinál is majd másikat is, mert a hosszú kard biztos nem Myna terepe, de két rövid kardot azért el tud képzelni a kezében és lehet vele ügyes. Elég gyakran volt nála a tőrje, amivel biztos jól bánt, akkor ez nem egy nagy ugrás ahhoz képest, legalábbis Mira számára biztos nem.*
-Üdvözlöm! Elkészült a mestermunka? *Köszönti mosolyogva a kovácsot, aki csak bólint és miután kifizeti a maradék összeget át is nyújtja új kardját a lánynak.*

1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-08 13:55:58
 
>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

* Útközben azért betér a kovácsműhelybe is. Ha nem is rendel semmit, azért arra kíváncsi, hogy van-e valami hihetőbb pletyka mostanság a városban és azért a kovácsmester csak tud ezt-azt, még ha nem is annyit, mint mondjuk egy kocsmáros. Na, meg az öreg kovácsmester talán már fel is ismeri Erant, mivel a lovag sem épp a legújabb már a városban és megfordult már itt párszor, arról nem is beszélve, hogy még mindig akad néhány arany Erannál, ha esetleg elsőre nem jutna eszébe az öregnek semmi. Mert hát a pénz az - Eran tapasztalatai alapján - mindig segít az embereknek az emlékezésben, még ha az a bizonyos pénzecske csak egyedül, vagy kevés társával is jut át az illetőhöz. Na, de a több mindig jobb.
Benyit hát a kovácsműhelybe, ahol egyből megcsapja a forróság és az olvadt fém szaga. A mester - mint általában - most is dolgozik valamin. Úgy néz ki, egy kard lesz belőle. Mint minden más, ami innen kikerül, az is mester munka. Mivel Eran igencsak pénz híján van, így az az emlékezés sem lesz olyan tartós, de odadob pár aranyat a kovácsnak és kérdez. *
- Nem tud-e esetleg valami pénzszerzési módot mostanában a városban? * A mester felkapja fejét és hümmög egy párat, majd megvonja vállát. Habár úgy tűnik ezekkel a feltételekkel sem tud sokat mondani, Eran még jobban szűkíti a kört. *
- Ha lehet, valami izgalmasabbat, ahol nem unatkoznék... * Félig-meddig kérdőn sandít a kovácsra. Újabb vállvonás. Végül üt egy nagyot az épp megmunkált fémre és az aranyra mutat. *
- Vidd innen azt. Nem tudok semmiről, így az sem fog kelleni. Veszel valamit, vagy csak melegedni jöttél? * Kérdi kicsit morcosan és a kérdés megválaszolása előtt visszafordul a pengéhez. Ha nincs több kérdés, nem is szól többet. És ez így is lesz. Eran még pár másodpercig nézelődik, de aztán kimegy a műhelyből a hideg levegőjű piactér felé. *

1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-05 12:27:40
 
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Ezúttal egyedül érkezik a már jól ismert kovácshoz, s ezúttal is azzal a céllal jött, hogy kovácsoltasson magának. A lovagi vértezet tökéletes, második bőreként is viselhetné, ha nem volnának fizikai korlátai. Ezúttal is az Oroszlánbőrre keresztelt páncél van rajta, s most újabb feladattal készül ellátni a mesterkovácsot.
Egy sisakot kíván készíttetni, mely tökéletesen illik a vérthez, egy olyan lovagi sisakot, mely könnyen felismerhető lesz bárki számára, aki egyszer már szembenézett a kolosszussal.
Újabb hosszú percekre nyúlik a beszélgetés, mire sikerül kialkudniuk az összeget és a sisak kialakítását. De mire elfogy a tárgyalásra bekészített kupa bor, addigra sikeresen megegyeznek mindenben. A kovácsmester elégedetten söpri be az előleget olajos bőrkötényébe, a hósörényű pedig szélesen mosolyogva készül távozni.
A megálmodott csöbörsisak - igen, mert így hívják - arclemeze oroszlánpofát ábrázol majd, így illik majd össze a páncéllal. Ugyanabból az anyagból készül, amiből a páncél, így ezzel sem lesz baj.
Bár korábban nem rajongott a sisakért, úgy döntött, jobb ha van, mint az, ha nincs, de kellene. Kilép az utcára, majd komótosan fellendül Balthazard nyergébe, hogy visszainduljon a Pegazusba, ahol megszálltak.*

1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-04 16:17:12
 
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

*Mira ezért még tesz egy kitérőt a kovácshoz is, mert szeretne egy új kardot csináltatni, arra gondolt, hogy ha ez beválik, akkor lehet át fog állni a kettős kard használatára, mostanában azt gyakorolja a barakkban is ha teheti, de hát egy jó kardforgató ért mindenféle fegyverhez, amit csak a kezébe kap. Legalábbis őt így oktatták és ezért írt többféle módjához is a kardforgatásnak, bár van olyan fegyver, amivel nem ártana még gyakorolnia.
Meg is érkezik a nagy táblás házhoz, ahol a kovács jelét látja és be megy, hogy megrendelhesse új kardját, ami remélhetőleg igazi mestermunka lesz.*

1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-01 18:35:12
 
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

*A fárasztó edzés után lerakva a gyakorló fegyvereket el is indul a kovácshoz, hogy fegyvert készíttessen magának. Sokat gondolkozik útközben, hogy mit válasszon, mert jól jönne egy tőr, mint amilyen volt is neki, de egy rövidkarddal többre mehetne és ha már dobó tőrökkel gyakorolt, akkor lehet abból is csináltathatna párat. Azt el tudja rejteni a csizmájában is, vagy alkarvédőjében, netalántán a hajába is belefonhatja, ha nagyon veszélyes helyre megy. Bár a vas még mindig túl nehéz, szóval ez nem jönne össze valószínűleg, így el is veti ezt az ötletet.*

1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-29 17:57:39
 
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*A megbeszélt időben érkezik vissza a kovácsműhelybe, hogy átvegye azt a páncélt, amit napokkal ezelőtt rendelt meg a mestertől. Akkor hosszú időn át ment a tárgyalás a vérthez felhasznált anyagok, a kialakítás és nem utolsó sorban az ár kérdésében, de végül sikerült megegyezniük, amivel a kovácsmester és a kolosszus is elégedett lehetett.
Itt az ideje hát, hogy kézhez kapja az elkészült páncélt. A segéd a párától és a melegtől kipirult arccal fogadja, majd kérdi, hogy kövesse őt a hátsó helyiségbe, ahol a mester már várja az elkészült vérttel, hisz azt még az emberóriásra kell igazítani, hogy azt második bőreként, vele együtt élő-lélegző matériaként hordhassa.
Egy tökéletes lovagi páncélt rendelt, mely a vértek legjobbja mind védelem, mind tartósság tekintetében. A felhasznált anyagok között nem ritka a nemesfém vagy a mágikus fémek. S a vért kialakításáról még nem is szólva, mely egyedileg a kolosszus igényei szerint lett kialakítva.
A naparany tekintet elégedetten simogatja végig az állványra felszíjazott vértdarabokat, minden darabja valódi remekmű, mely egyben alkot egységes egészet.
Hosszú folyamat kezdődik, a kovácsmester minden acéldarabot, minden szíjat az emberóriás testéhez igazít, míg végül megszületik az a páncél, mely ezután védeni fogja a kolosszus testét.
Az erősebb páncéldarabok éppen ott vannak, ahol azt a hósörényű tervezte, minden a legtökéletesebb. A kolosszus elégedetten léphet ki a kovácsműhelyből, hogy visszamenjen a Pegazusba.
Mellpáncéljának elején büszkén vicsorog az acélból kovácsolt havasi oroszlán.*

1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-25 15:19:45
 
>Iforr Adum avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ydriss és Iforr//

- Tudom, hogy nem vagy az.* jelenti ki a szerzetes. Bár a nő ért a fegyverekhez, hiszen vadász. A kérdés most inkább a rendjének reguláira terelődik ki, amire a férfi meg is válaszol.*
- Az első pont, az élet védelme. Nem ontunk életet, hacsak valaki direkt nem veszélyeztet életet. Természetesen állatot ölhetünk, de csak akkor ha megtámad minket, vagy ha meg akarjuk enni. Az értelemmel megáldott fajokat pedig csak önvédelem, vagy más értelmes faj védelmében tehetjük, ha nincs más út, hogy megállítsuk őt. A második pont az a mindenkori törvényes hatalom tisztelete, kivéve ha az elnyomóan viselkedik. A harmadik pont arról tájékoztat, hogy választhatunk magunknak párt ha akarunk, amennyiben egy szerzetes, vagy szerzetesnő megházasodik vagy férjhez megy nem lakhat a rendházban, de évszakonként egy hónapot ott kell töltenie.* mondja a férfi, majd a tapasztalatszerzésről beszél.*
- Mi egy zárt közösség vagyunk, kevesen vannak közöttünk akik a való világban élnek, ezért miután kiálltuk a három próbát, legalább egy évig kint kell lennünk a világban, hogy megismerjük azt. Utána beszámolunk a szerzetesmester tanácsnak a tapasztalatainkról, és letehetjük a szerzetesmester próbát. Ekkor már taníthatunk a rendházba, és a vizsga után öt évvel akár kérhetjük, hogy vegyenek fel minket a hat tagú szerzetesmester tanácsba.* mondja Iffor.*
- Személy szerint engem a kinti élet érdekel, hogy a fajoknak milyen hagyományai vannak, hogy tudnak egymás mellett élni.* mondja Iffor.*
- Ha gondolod, indulhatunk.* mondja a férfi.*

1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-23 23:11:50
 
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss és Iforr//

- Nem vagyok harcos. *Jelenti ki bosszankodva.* És azt teszem. Az egyetlen, amivel megvédhetem őket, ha távol maradok tőlük. És pontosan ezt fogom tenni. *Igen, pontosan ezt fogja tenni, ezt már korábban is eldöntötte. Ha nem indul haza, akárki is szegül a nyomába, nem juthat el a törzséhez.
És ő sem viszi haza azt a fertőt, amit felszedett rövid itt léte során. Hazugság, keserűség, fájdalom, vágyódás, és megannyi más, amivel nem a testet, hanem a lelket és a szívet tudná ilyen vagy olyan módon mérgezni. Ezt pedig épp úgy nem akarja odavinni, mint egy esetleges háborút. A saját hibáiért egyedül neki kell fizetnie, és nem másnak. A gondolat még mindig szinte fizikai fájdalmat okoz, de így lesz a legjobb. Nem mindenkinek, de a legtöbbnek. Az már úgysem számít, hogy a csordától a falkától leszakadt lánnyal mi lesz. Ő már magára van utalva.*
- Milyen reguláitok vannak? *ejti ki lassan tagolva a reguláitok szót kissé bizonytalanul, mielőtt még beletörne a nyelve. Elvégre mégis csak egy tanult nyelvet beszél, nem pedig sajátját, akadnak olyan kifejezések és hangsorok, amikkel még gondban van.*
- És mit akarsz megtapasztalni? Miféle tapasztalatokat kellene gyűjtened, ami után taníthatsz?
*A válaszok őszintén érdeklik a lányt. Egyrészt kíváncsi, miféle folyamatokon kell átesnie ennek a furcsa embernek, másrészt a szörnyűbe fordult saját tapasztalatok miatt az egész erdőn túli világot sötéten látja, ahol szinte csakis rossz dolgok vannak, és csakis rossz dolgok történhetnek bárkivel. Jó hatást semmiképp sem gyakorolhat senkire, csupán megrontani tudja a lelket. Aztán lehet, csak az elfekre gyakorol efféle romlást, és a férfinek nem kell effélétől félnie.
Beszéd közben persze szemmel tartja fél szemmel Ahelt is, de megnyugodva tapasztalja, az árus nem hazudott a kölyök természetét illetően. A farkaskutya bár kíváncsi, nem bolyong messzire, és nem a félelem tartja vissza, hanem a ragaszkodás, és a védelmező ösztön, mely testvérei híján most a lányra terjed ki. A simogatást persze hagyja Iforrnak, de csak néhány pillanatra, hiszen hamar talál megint valami ingert, ami utat enged a fiatal kor minden fajra jellemző kíváncsiságának.*

1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-23 20:40:38
 
>Iforr Adum avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ydriss és Iforr//

*A férfi bólint egyet.*
- Akkor védd meg őket.*mondja a férfi, hiszen sejti csak azt, hogy milyen lehet, ha az ember elveszti az övéit. Bele se merne gondolni abba, hogy mi lenne, ha a rendházának lakóival valami történne. Közben Ahel is felébred, és szaladgál, de mindig visszatér hozzájuk. Iforr leguggol hozzá, és megsimogatja, közben az elf kérdésére is figyel.*
- Egyelőre vándorlok, elvállalok minden olyan munkát és feladatot, ami nem ellenkezik a rendem regulájával, és ha elég tapasztalatot szereztem visszatérek a rendházba, hogy taníthassak.* mondja Iforr, miközben Ahelt simogatja.*

1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-22 19:49:02
 
>Csibész Calirena avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*A piactér felől érkezik az épületbe. Nem köszön, nem kívánja magára felhívni a figyelmet, csak az itt lévő inasnak mond egy sziát. Eredetileg nem tervezett sokáig maradni, de szeme megakad egy tőrön, ami a falról csüng le. Nézegeti egy darabig, talán percekig is, és közben környezetére is figyel, körülnéz párszor, hogy kik vannak itt. Van itt egy magas elf, aki valami kopasz bajszos fickóval beszélget, aztán persze ott van egy csinos lány is, talán ő is félvér, de lehet, hogy elf vagy ember, nem tudná megmondani, de valami páncélos fazonnal beszélget, aki már hagyja is el a műhelyt. Furcsa páros mindkettő, de most nem nagyon foglalkozik velük. Szeme inkább visszavetődik a tőrre. Szépen megmunkált darab, a markolata kézreállónak tűnik, a végén apró kardgomb-szerűség is van. A keresztvas míves kialakítású, érdekes motívumokkal, mintha indák futnának rajta végig, amik ki-kiállnak ott-ott belőle. Maga a szúró-vágó része egyszerű acélnak néz ki, gyorsan, egyenletesen vékonyodik össze a hegyrészbe, tehát egyértelműen nem valami konyhai kés vagy ilyesmi, kifejezetten döfésre, szúrásra van tervezve. Csibész addig nézegeti, míg az inas oda nem lép hozzá, hogy segíthet-e, aztán mondja el a tőr árát. Ekkor a lány megköszöni a segítséget, és viszonylag gyorsan kisiet a hátsó ajtón. Ugyanis a tőr ára olyan mértéket üt meg, amit ő nem engedhet meg magának, még ha esetleg ki is tudná fizetni. ~Kicsit rabló banda. Bár híres egy kovács, de ennyi pénzt egy tőrért...~*

1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-20 22:34:12
 
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Szórakozottan forgat hosszú ujjai között egy kölcsönvett nyílvesszőt, néha végighúzva ujjbegyét a szimmetrikusan rögzített, vágott tollazaton. Közben a fémek csillogását figyeli ábrándos tekintete, míg a meleg, párás levegő egyre jobban eltompítja elméjét.
Csak akkor élénkül meg újra, mikor a lovag megemlíti családja ereklyéjét, majd mesélni kezd róla. Érdeklődve hallgatja az emberóriás szavait, kékjeivel összeméri Gabrien mesterpallosát azzal, amit az olvadt arany tekintet néz éppen. Nagy kardok, Janemita álmában sem bírná el talán egyiket sem, harcolni pedig legfeljebb akkor tudna vele, ha az ellenfél elvenné tőle és hasba szúrná magát valamilyen elmebajból adódóan.
Mosolya igen hamar megkopik, mikor kedvese szavaiban és tekintetében komorságot és keserűséget vél felfedezni. Viszonylag jó emberismerőnek tartja magát, fürkész tekintete pedig épp a hatalmas ember arcát tanulmányozza, amely majd' annyira beszédes, mint jelen pillanatban maga Gabrien, így nem hagy figyelmen kívül semmit. Röviden elgondolkozik, hogy mi lehet a háttérben, ami boldogtalanná teszi a férfit, ám nem tartja alkalmasnak a helyet arra, hogy rákérdezzen.*
-Szerinted elbírnám azt a pallost?
*Kérdezi megkaparászva állát, összevont szemöldökkel nézve a fegyverállvány közepén pihenő dögnagy kardot. Kíváncsi véleményére, hogy vajon a kolosszus szerint van-e akkora erő a félvérben, mint a gyermek-Gabrienben.*
-Ugye tudod, hogy vagy két-három nap az út oda lóháton?
*Szavai tájékoztató jellegűek, nem hüledezik, hogy milyen sokat kell majd menniük, mire odaérnek. Sőt, Janey szeret úton lenni, és még jobban szeret, ha van társasága, akivel elüthetik a csendet, ha éppen úgy tartja kedvük.*
-Mit mondott a kovács, mikor készül el a páncélod?
*Az útra keléstől izgatottan csicsereg, kérdezősködik, miközben megindul a kijárat felé táncos-fürge lépteivel, hogy kilépve megtölthesse tüdejét a városi házak kéményeinek füstjével szennyezett, hideg levegővel.*

1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-20 15:54:52
 
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss és Iforr//

- A népem, a barátaim, a családom. *Bólint miközben keserűen csendül fel ismét a károgás lelkében. Akiket már nem látsz többé. Foghatná a mélységire, de saját vakságának és heves természetének köszönheti az egész ügyet. Sorsát mondhatni akkor pecsételte meg, mikor a dühtől és keserűségtől vezérelve elhamarkodott esküt tett magának, hogy elkapja és megbosszulja életük felforgatóinak tettét. A tanulópénzt pedig keservesen meg kell fizetnie érte.
Talán gazdája romló hangulatát érzi meg, vagy csak az elfogyasztott hatalmas vacsorát kipihenve kezd mocorogni kezében a kölyök, majd néhány halk vakkantással adja az elf és az ember tudtára, immár ő is ébren van, és a társaság részét kívánja képezni. Ydriss baljával még mindig a kantárt fogva hajol le, ám a mozdulat felénél a felélénkült kölyök már ugrik is, hogy lelkes farkcsóválással érjen földet. Kíváncsi szimatolással indul meg az ismeretlen környéken, ám a könnyelmű kiskutya mentalitással ellentétben nem merészkedik messzire, mindig hamar visszatereli magát a lány közelébe.*
- Mondtad, hogy tapasztalatokat gyűjtesz, de mihez akarsz itt kezdeni? *Pillant kíváncsian az emberre. A kérdéssel legalább eltereli a maga figyelmét is komor gondolatairól, és kicsit talán jobban meg is ismerheti Iforrt. Meg kell szoknia, hogy emberek és egyebek között fog járni, velük kell valahogy kijönnie, és az ehhez vezető első lépést valamikor meg kell tennie, nem odázhatja a végtelenségig.*

1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-20 12:41:25
 
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*A kovácsműhely párás-forró levegőjében megszületik hát az üzlet az új páncélról. A mester biztosítja a kolosszust, hogy a lehető legjobb munkát végzik majd el, de a kovácsolás ezért eltarthat pár napig. Amint elkészült a vért, inast szalajtat hozzá a Pegazusba és akkor átveheti.
Az emberóriás nem türelmetlen, legalábbis ebben a dologban, tudja, hogy a jó munkához idő kell és mivel egy kisebb vagyont hagyott a mesternél, bízik benne, hogy valóban profi munkát vehet majd a kezéhez.
Komor bizalommal ráz kezet a kovácsmesterrel, majd fordul Janemita felé. Kiderül, hogy a kócos lány már végzett közben, míg ő tárgyalt, így akár indulhatnak is.
Az ereklyéről szóló történet láthatóan felkelti Janey érdeklődését, ezért a hósörényű közelebb lép egy állvány fegyverhez, amelynek a közepén egy csaknem akkora pallos függ, mint ami a kolosszus hátát húzza.*
- Amióta az eszemet tudom, a lovagtermünkben függött apám trónja felett. Apáról fiúra szállt a családunkban, ezt a hagyományt semmi sem változtathatta meg.
*Komorul el egy pillanatra, naparany tekintetét a műhely szalmával felszórt padlójába fúrja, de lerázza magáról a rossz emlékek láncát és újra felemeli a szemeit a fegyverekre.*
- Még ifjúként is alig tudtam megemelni, olyan nehéz volt és nagy, hogy csak lóbálni tudtam.
*Nevet fel kelletlenül.*
- Aztán beálltam az öreg lovag mellé apródnak, és mire visszatértem az otthonunkba, már elég erős voltam, hogy elbírjam.
*Még mindig tisztán emlékszik a pillanatra, amikor felnőtt ifjúként, több csata és harc túlélőjeként, mentora oldalán bevonult az erődbe. Apja ki sem ment elé, de őt nem érdekelte már. Hatalmas termetű emberóriás volt, akit már nem lehetett gonosz szavakkal és pillantásokkal megrémíteni. A kardot az apjától vette át, gyűlölet és harag volt a pillantásában, de minden érzelem mögött valahol ott bujkált a büszkeség.*
- Gyere, míg leérünk a kikötőbe, folytatom a történetet.
*Fordul vissza kedvese felé, majd kinyitja neki a műhely ajtaját, hogy kiléphessenek az utcára és elindulhassanak a kikötő felé. Hosszú séta lesz, de van idejük.*

1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-20 11:57:13
 
>Iforr Adum avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ydriss és Iforr//

*A férfi bólint egyet.*
- Értem, félted a néped, és jól teszed.* mondja a szerzetes. Ő is féltené a rendházát, hiszen vannak ott idős szerzetesek, gyerekek, akik vagy szerzetesnek születtek, vagy az árvaságból emelte ki őket a rend. Iforr nem is tudja elképzelni, hogy mi történne akkor, ha megtámadnák őket. Az biztos, hogy védekeznének, ahogyan azt kell. De vajon meddig bírnák? Ezen egy ideig gondolkodik. Közben hallgatja a kovács kalapácsának csapkodását.*
~Talán nekem is kovácsoltatnom kéne valamit, egy bőrpáncélt, meg valami kardot. Meg meg is kéne tanulnom használni. Veszélyes ez a város.~* jegyzi meg a férfi magában.*

1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-19 20:53:18
 
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Végigsétálnak hát a Piactéren, teleszórva Arthenior utcáit a sárgás papirosokkal, amelyeket Gabrien betűi díszítenek. A félvér igyekszik minél több és szembetűnőbb helyre kifüggeszteni az irományt, és csak remélni tudja, hogy eljut a célszemélyekhez. Talán néhányat a sors szele is felkap, tovaröpítve a hosszú utcákon, hogy belefújja annak a mágusnak arcába, akire számítanak és számíthatnak.
A Kovácsműhelybe is épp úgy a kolosszus mögött lép be, mintha fogadóról lenne szó, ám míg a kocsmák füstje, a sör és bor édes-keserű illata nem bánja orrát és fülének nem idegen az üvöltöző népek hangja, itt most megszeppenve téblábol. Kékjei fényét izzó acél és szén színezi, kócos, erdőillatú hajzuhatagába pedig beleül a fémszagú, párás levegő, ki tudja meddig fészkelve a barna fürtök apró hullámaiban.
Minden idegenség ellenére lenyűgözik a különlegesen megmunkált darabok, amiket Gabrien mutat neki és maga is talál a szemének kedves tőröket meg egy-egy vékony pengéjű, könnyű kardot, amit még az ő karja is szívesen forgatna. Egészen addig sétálgat és nézelődik a kolosszus nyomában, míg kedvesére rá nem lel az egyik mesterember és olyan eszmecserébe bonyolódnak, amitől Janemitának a lélegzete is elakad. Így esik meg, hogy a lány arrébb libben a hatalmas embertől és kezd bele saját útjába.
Megtetszik neki egy pár alkarvédő, egy tegeznyi szép, új nyílvessző majdnem olyan zöld tollazattal, mint ami a páncéltörőkön van, és egy motívumokkal díszített tőr, ami a félvért az elfekre emlékezteti. Talán az indák vagy a levelek miatt.
Hamar kicsengeti az árát, miután megmutatta a kereskedőnek, hogy mire van szüksége, és ha lehet, magához is veszi. Ha végzett a fémkufárnál, visszamegy Gabrienhez és megvárja, míg ő is megállapodik, kivesézik a kolosszus második bőrének milyenségét, anyagát, színét, árát, ki tudja, mijét még.*
-Már elintéztem.
*Mosolyog boldogan az emberóriásra, majd újra végigjáratja tekintetét a harcosok templomán. A hatalmas lovag derűje és a mozdulat, ahogy megigazgatja magán a mesterpallost elárulja a lánynak, hogy mennyit jelent a férfinek ez a hely és ennek fényében mennyit jelentenek neki fegyverei. Így már csak azt furcsállja, hogy szegény A'frad nem fényesítgeti épp ebben a pillanatban is a kolosszus páncélzatát.*
-No, még olyanod is van?
*Kérdezi meglepetten, s tűzzel festett égszín tekintetében újfent megjelenik a kíváncsiság.*
-Nem mesélted még, szívesen hallanám.
*Rámosolyog kedvesére, majd közelebb lépve végigsimít az izmos karon. Amíg várnak, kellemes lesz hallani Gabrien történetének újabb részéről.*

1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-18 17:33:34
 
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss és Iforr//

*Csendben hallgatja végig a szerzetes történetét. Népe tud harcolni. Ha kapna segítséget, minden bizonnyal vissza tudnák verni a támadást. Csakhogy azzal épp olyan sok kárt okozna, mintha a mélységieket vezetné oda. Népe elvonultan él, és az itt töltött idő alatt meg kellett állapítania, jobb, ha az erdőn túli világ a maga mocskával nem éri el törzsét. Nem. Az egyetlen, ami maradt, hogy nem engedi a népe nyomára bukkanni az esetleges vadászokat. Halvány, szomorú mosollyal az arcán felel a szerzetesnek.*
- Kedves tőled, hogy felajánlod, de a legjobb az, ha esélyt sem adok a nyomukra bukkanásnak. Én okoztam a bajt, jobb, ha csak én fizetek érte.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073