Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 18:41:44
Üzenet elküldve: 2012-07-16 18:41:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
//Khagun Rhaokror részére//
*A kovácsműhely lassan túlzsúfolttá válik. A kovácson kívül még négyen tartózkodnak a helységben. Mind izmos, nagy darab férfi, akik egyszerre, egymást túlkiabálva próbálják leadni a rendelésüket. Levegő szinte nincs is a helységben, hiába van nyitva ajtó- ablak, a fülledt levegőnek nincs helye távozni a műhelyből. A kovács már felhagyott azzal, hogy vendégeit megkerülve kalapácsoljon, már csak kétségbeesett, apró betűs jegyzeteket készít, hogy a későbbiek folyamán mindenki számára a megfelelő fegyvert tudja elkészíteni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.16 18:46:53
*A kovácsműhely lassan túlzsúfolttá válik. A kovácson kívül még négyen tartózkodnak a helységben. Mind izmos, nagy darab férfi, akik egyszerre, egymást túlkiabálva próbálják leadni a rendelésüket. Levegő szinte nincs is a helységben, hiába van nyitva ajtó- ablak, a fülledt levegőnek nincs helye távozni a műhelyből. A kovács már felhagyott azzal, hogy vendégeit megkerülve kalapácsoljon, már csak kétségbeesett, apró betűs jegyzeteket készít, hogy a későbbiek folyamán mindenki számára a megfelelő fegyvert tudja elkészíteni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.16 18:46:53
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 14:39:34
Üzenet elküldve: 2012-07-16 14:39:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Quae csak elégedetten bólint, örül végülis, hogy sikerült rávilágítania egy most még aprónak tűnő problémára, ami később már nagyobb figyelmet követelhet magának, amikor már késő lenne.*
-Ohhh... Köszönöm! *Úgy gondolja, a kijelentést magára veheti, és úgy válaszol még vissza a válla felett, mintha bókként értették volna. De amikor előrántja a kardját... A démon szemű olyan furcsán tekint rá. Talán kezd rájönni, hogy azok a fegyverek nem csupán díszként vannak Quae-nél? Ezt eddig alig néhány férfinál vette észre, a legtöbbjükben csak akkor tudatosult, amikor a nő föléjük kerekedett. Még számos gondolat fut át a fején, hogy mi történhetne a következő néhány percben, de végül egyik sem bizonyul helyesnek, nem történik semmi.
Ahelyett úgy tűnik eléri célját az epés kijelentéseivel, a vörös megunja az ostromlást, szóban is igazat ad Quae-nek és újabb színpadiasnak mondható búcsúja után végre-valahára távozik.*
'El ne felejtsem, ha legközelebb ne adj isten vissza kell térnem ide, mindenhova csuklyában menjek...' *Jegyzi meg magának a nő. Több dolga nem lévén itt, ő is a távozáshoz készülődik, de hirtelen még az iménti hang hallatszódik az ajtóból, a kovácshoz szólva. Quae bosszúsan vonja össze a szemöldökét. Már szinte hitetlenkedve gondolja, csak nem tud a férfi szó nélkül vereséget szenvedni...*
-Nehogy hozzá írja! *Veti oda még oda fenyegető hangon a mesternek, remélve, hogy azt teszi, amit ő mond. A férfi után siet, igyekezvén, hogy beérje és dühösen számon kéri.*
-Hé! Várjon! Ma tán véletlenül szoknyát vettem, hogy azt hiszi, engem mindenben ki kell segíteni?! Én nem vagyok olyan, mint azok ott, a palotáikban! *Mutat határozottan valamerre a gazdagnegyed irányába, gondolva a sok pillarebegtető, törékeny leánykára.*
-Nekem nem kell hős lovag! *Jelenti ki kissé feldúltabb hangnemben, mint amennyire szerette volna. Ezzel számára lezártnak tekinthető a dolog, igenis, ő nevet utoljára! Faképnél hagyva a férfit, most ő indul el vissza a városba. De akkor egyetlen mozdulattal dönti romba eddigi, gondosan felépített érveit. Egy rossz lépést követően a nadrágját borító szíjak és csatok közül a két lábán kettő összeakad, ezzel akadályozva Quae-t a továbbhaladásban. Meglepett kiáltással kísérve jön a tudat, hogy lépne tovább, de nem tud, végül egyensúlyát elvesztve hasal el a kövezeten, rendesen megütve magát. Nem is tudja mi esik rosszabbul. A csontjaiba nyilalló fájdalom, vagy az, hogy ezzel a lépéssel (szó szerint) elvesztette a csatát.*
'Remek... Que, a rettegett harcos, aki elesik a saját lábában...'
-Ohhh... Köszönöm! *Úgy gondolja, a kijelentést magára veheti, és úgy válaszol még vissza a válla felett, mintha bókként értették volna. De amikor előrántja a kardját... A démon szemű olyan furcsán tekint rá. Talán kezd rájönni, hogy azok a fegyverek nem csupán díszként vannak Quae-nél? Ezt eddig alig néhány férfinál vette észre, a legtöbbjükben csak akkor tudatosult, amikor a nő föléjük kerekedett. Még számos gondolat fut át a fején, hogy mi történhetne a következő néhány percben, de végül egyik sem bizonyul helyesnek, nem történik semmi.
Ahelyett úgy tűnik eléri célját az epés kijelentéseivel, a vörös megunja az ostromlást, szóban is igazat ad Quae-nek és újabb színpadiasnak mondható búcsúja után végre-valahára távozik.*
'El ne felejtsem, ha legközelebb ne adj isten vissza kell térnem ide, mindenhova csuklyában menjek...' *Jegyzi meg magának a nő. Több dolga nem lévén itt, ő is a távozáshoz készülődik, de hirtelen még az iménti hang hallatszódik az ajtóból, a kovácshoz szólva. Quae bosszúsan vonja össze a szemöldökét. Már szinte hitetlenkedve gondolja, csak nem tud a férfi szó nélkül vereséget szenvedni...*
-Nehogy hozzá írja! *Veti oda még oda fenyegető hangon a mesternek, remélve, hogy azt teszi, amit ő mond. A férfi után siet, igyekezvén, hogy beérje és dühösen számon kéri.*
-Hé! Várjon! Ma tán véletlenül szoknyát vettem, hogy azt hiszi, engem mindenben ki kell segíteni?! Én nem vagyok olyan, mint azok ott, a palotáikban! *Mutat határozottan valamerre a gazdagnegyed irányába, gondolva a sok pillarebegtető, törékeny leánykára.*
-Nekem nem kell hős lovag! *Jelenti ki kissé feldúltabb hangnemben, mint amennyire szerette volna. Ezzel számára lezártnak tekinthető a dolog, igenis, ő nevet utoljára! Faképnél hagyva a férfit, most ő indul el vissza a városba. De akkor egyetlen mozdulattal dönti romba eddigi, gondosan felépített érveit. Egy rossz lépést követően a nadrágját borító szíjak és csatok közül a két lábán kettő összeakad, ezzel akadályozva Quae-t a továbbhaladásban. Meglepett kiáltással kísérve jön a tudat, hogy lépne tovább, de nem tud, végül egyensúlyát elvesztve hasal el a kövezeten, rendesen megütve magát. Nem is tudja mi esik rosszabbul. A csontjaiba nyilalló fájdalom, vagy az, hogy ezzel a lépéssel (szó szerint) elvesztette a csatát.*
'Remek... Que, a rettegett harcos, aki elesik a saját lábában...'
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 11:52:12
Üzenet elküldve: 2012-07-16 11:52:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Hölgyem, tudja, hogyha az ember csatába keveredik, akkor ott nincs helye a félelemnek. Természetesen igaz a felvetése, magamat is megsebezhetem - talán azért nem olyan könnyen, de fennáll a veszélye -, azonban ezért fogok vele sokat gyakorolni, hogy ez ne történjen meg éles helyzetben. Van több olyan mérgezett fegyver, mellyel együtt jár az ellenszer is, hogy a fegyver használója teljes biztonságban lehessen, ám mivel jelen esetben egy hibáról beszélhetünk, sajna ez elmaradt... Viszont, most hogy így mondja...
*Kap fejéhez - persze nem a karmos kezével -, s odasiet a kovácshoz. Pár perces bizalmas beszélgetés következik, melynek során a vörös megbeszéli vele, hogy a következő szállítmányban az ellenanyagot is hozassák el, sosem árthat, ha van egy mentőöv. Ellenben a hölgy hanglejtése és stílusa felkeltette Mordach érdeklődését, hiszen láthatóan - és hallhatóan - szeret csipkelődni idegenekkel. Nem ő lenne az első nőszemély, ki ilyesmit vetett be, abból a célból, hogy próbára tegye a vöröst. Valaki már olyan szinten is próbára akarta tenni, hogy vajon meddig bírja idegekkel, s mikor akad már ki végleg. Nem is kell mondani, Mordach kitartó, no meg furfangos is... Majd meglátjuk, ki nevet a végén! Na nem, ez gonosz volt...*
- Nem, valóban nem torkokat, sokszor idegeket...
*Lép vissza a hölgyhöz, s gúnyosan kacsint egyet rá. Természetesen feltűnik, hogy a másik figyelme most a fegyverekre tér vissza, így hát mintha csak befejezték volna a beszélgetést, Mordach is továbbáll, s egy gondosan megmunkált, szép motívumokkal tarkított, kerek pajzsot kezd tanulmányozni. Persze egyáltalán nem érdekli, hiszen életében nem volt a kezében pajzs, de hát egyelőre nem akarja elhagyni a műhelyt 'bizonyos' okok miatt.
Váratlanul látkörébe behatol az iménti hölgyemény, ahogy azt a méretes fegyvert rántja elő. Szíve szerint kihívná egy párbajra... Azonban az elvei ezzel szigorúan ütköznek, ő hölggyel nem harcol, még akkor sem, ha őt hívják ki. Lehet erős a másik, lehet ügyes, azonban akkor sem egyenlőek az esélyek. No és Mordach nem ütni meg csapkodni szereti a hölgyeményeket...
A másik figyelme újra a fegyverekre szegeződik, melyek után pár gúnyosabb elszólás is következik, melyek Mordach számára rárakják az i-re a pontot. Ő nem erőszakos, senkire sem fogja ráerőltetni a társaságát, főleg olyanra nem, ki nem igazán kíváncsi rá. Így hát készülődés-képpen megigazítja az oldalán lógó két kardot, kényelmesebb pozícióba helyezi az újdonsült karmát, végül visszalép a hölgyhöz, s már immáron hűvösebb hangon szólal felé.*
- De, hölgyem, hatásos.
*Váratlanul megragadja egyik kezét, s egy csókot hint rá, apró félmosollyal kísérve.*
- Lehet, hogy valaki kicsorbította... De nem mindenkinek ez a célja.
*Végül biccent egyet felé, s lassú léptekkel megindul az ajtó felé - nem akar sietni, hiszen még egy utolsó esélyt ad magának, hátha ez a csípős nyelvű hölgyemény meggondolja magát.*
- A hölgy későbbi tartozását pedig írd hozzám!
*Szól még vissza utoljára a kovácsnak, ki azonnal róni kezdi a betűket, a vörös azonban nem néz vissza a hölgy felé.*
*Kap fejéhez - persze nem a karmos kezével -, s odasiet a kovácshoz. Pár perces bizalmas beszélgetés következik, melynek során a vörös megbeszéli vele, hogy a következő szállítmányban az ellenanyagot is hozassák el, sosem árthat, ha van egy mentőöv. Ellenben a hölgy hanglejtése és stílusa felkeltette Mordach érdeklődését, hiszen láthatóan - és hallhatóan - szeret csipkelődni idegenekkel. Nem ő lenne az első nőszemély, ki ilyesmit vetett be, abból a célból, hogy próbára tegye a vöröst. Valaki már olyan szinten is próbára akarta tenni, hogy vajon meddig bírja idegekkel, s mikor akad már ki végleg. Nem is kell mondani, Mordach kitartó, no meg furfangos is... Majd meglátjuk, ki nevet a végén! Na nem, ez gonosz volt...*
- Nem, valóban nem torkokat, sokszor idegeket...
*Lép vissza a hölgyhöz, s gúnyosan kacsint egyet rá. Természetesen feltűnik, hogy a másik figyelme most a fegyverekre tér vissza, így hát mintha csak befejezték volna a beszélgetést, Mordach is továbbáll, s egy gondosan megmunkált, szép motívumokkal tarkított, kerek pajzsot kezd tanulmányozni. Persze egyáltalán nem érdekli, hiszen életében nem volt a kezében pajzs, de hát egyelőre nem akarja elhagyni a műhelyt 'bizonyos' okok miatt.
Váratlanul látkörébe behatol az iménti hölgyemény, ahogy azt a méretes fegyvert rántja elő. Szíve szerint kihívná egy párbajra... Azonban az elvei ezzel szigorúan ütköznek, ő hölggyel nem harcol, még akkor sem, ha őt hívják ki. Lehet erős a másik, lehet ügyes, azonban akkor sem egyenlőek az esélyek. No és Mordach nem ütni meg csapkodni szereti a hölgyeményeket...
A másik figyelme újra a fegyverekre szegeződik, melyek után pár gúnyosabb elszólás is következik, melyek Mordach számára rárakják az i-re a pontot. Ő nem erőszakos, senkire sem fogja ráerőltetni a társaságát, főleg olyanra nem, ki nem igazán kíváncsi rá. Így hát készülődés-képpen megigazítja az oldalán lógó két kardot, kényelmesebb pozícióba helyezi az újdonsült karmát, végül visszalép a hölgyhöz, s már immáron hűvösebb hangon szólal felé.*
- De, hölgyem, hatásos.
*Váratlanul megragadja egyik kezét, s egy csókot hint rá, apró félmosollyal kísérve.*
- Lehet, hogy valaki kicsorbította... De nem mindenkinek ez a célja.
*Végül biccent egyet felé, s lassú léptekkel megindul az ajtó felé - nem akar sietni, hiszen még egy utolsó esélyt ad magának, hátha ez a csípős nyelvű hölgyemény meggondolja magát.*
- A hölgy későbbi tartozását pedig írd hozzám!
*Szól még vissza utoljára a kovácsnak, ki azonnal róni kezdi a betűket, a vörös azonban nem néz vissza a hölgy felé.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-15 19:50:35
Üzenet elküldve: 2012-07-15 19:50:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
-Ez mind szép... De nem fél attól, hogy esetleg a csata hevében, saját magát sebzi meg? Véletlenül? *Kóstolgatja a látszólag rendíthetetlen férfit, még mindig ugyanabban a flegma stílusban. Felveszi a tipikusan kritikus testhelyzetét: mellkasa előtt összefont karok, kisterpesz és kötözködő arckifejezés. De jelenleg jól érzi magát a bőrében, hiszen olyan környezetben van, olyan beszélgetőpartnerrel, ahol és akivel szemben megállja a helyét. Nem ám valami puccos városi környezetben, politikával és mágusokkal körbevéve... Csak könnyedén.*
'Oh, hogy el ne ájuljak...' *Jegyzi meg saját magának, de csak egy fél szemöldök felvonással reagálja le a színpadias kijelentést. De hirtelen meggondolja magát, mégis fűzi tovább a dolgot.*
-Áh, akkor már értem, hogy honnan van bátorsága bármiféle páncél nélkül járni... Végülis az asszonyok fegyverei nem torkokat metszenek el...
*Pont olyan gúnyos vigyor terül el az arcán, mint amikor a kovács kárának örült. Kíváncsi a férfi reakciójára, hiszen éppen most becsmérelte harcos létét (vagy nem létét), mondván, hogy többet kalandozik mások ágyában, mint a vadonban. Majd, mintha a démon hirtelen érdektelenné válna a számára, visszafordul az előbb kiszemelt fokos felé. Legelteti rajta a szemeit még pár pillanatig, majd odaszól az inasnak.*
-Egy ilyen mennyibe fájna? *Mutat a kiszemelt fegyverre. Válaszként kicsit magasabb árat kap, mint amennyit Quae gondolt, hogy a fegyver megérdemelne, de legyen.*
-Nem-e? *Mosolyodik el megint és határozott, hirtelen mozdulattal rántja ki a kardot a hüvelyéből, amit az az utánozhatatlan hang kísér, amikor a fém csúszik a fémen. Ennél már csak az a csattanás jobb, ami pengék ütközésénél hallatszódik. Vagy amikor az acél belevág a húsba... Mivel dolga is akad itt, amit el kell végezni, int az inasnak, mielőtt az eltűnne a hátsó helyiségben. Először is leadja a rendelést a fokosra, majd átadja neki a kardot, elmagyarázva, hogy mit kell rajta pontosan kijavítani. Megegyeznek, hogy majd fizet, hogyha a fegyverek készen vannak.
De érkezik az újabb megjegyzés a férfi részéről, Quae kénytelen odapillantani félmosollyal, csodálkozva; lám, valakibe humorérzék is szorult.* -Valakinek ki kellett csorbítani... *Fűzi hozzá, de hangja most kissé árnyaltabb, érezhető benne a bosszús él.*
-Általában utóbbi célból is hatásos... Bár most valamiért nem az, nem értem *A tőle már megszokott kötözködős szemöldök felvonással teszi a mondat végére a pontot. Elmereng; vajon ennyire nincsenek már csinos, fiatal lányok a városban, hogy egy férfi őrá fanyalodjon? Átsuhan a fején a gondolat, hogy semmiképpen nem akar megtörni. Hogy is gondolhat ilyenre, ez elképzelhetetlen! Végülis eddig őszerinte sikeresen hárította az összes próbálkozást.*
'Oh, hogy el ne ájuljak...' *Jegyzi meg saját magának, de csak egy fél szemöldök felvonással reagálja le a színpadias kijelentést. De hirtelen meggondolja magát, mégis fűzi tovább a dolgot.*
-Áh, akkor már értem, hogy honnan van bátorsága bármiféle páncél nélkül járni... Végülis az asszonyok fegyverei nem torkokat metszenek el...
*Pont olyan gúnyos vigyor terül el az arcán, mint amikor a kovács kárának örült. Kíváncsi a férfi reakciójára, hiszen éppen most becsmérelte harcos létét (vagy nem létét), mondván, hogy többet kalandozik mások ágyában, mint a vadonban. Majd, mintha a démon hirtelen érdektelenné válna a számára, visszafordul az előbb kiszemelt fokos felé. Legelteti rajta a szemeit még pár pillanatig, majd odaszól az inasnak.*
-Egy ilyen mennyibe fájna? *Mutat a kiszemelt fegyverre. Válaszként kicsit magasabb árat kap, mint amennyit Quae gondolt, hogy a fegyver megérdemelne, de legyen.*
-Nem-e? *Mosolyodik el megint és határozott, hirtelen mozdulattal rántja ki a kardot a hüvelyéből, amit az az utánozhatatlan hang kísér, amikor a fém csúszik a fémen. Ennél már csak az a csattanás jobb, ami pengék ütközésénél hallatszódik. Vagy amikor az acél belevág a húsba... Mivel dolga is akad itt, amit el kell végezni, int az inasnak, mielőtt az eltűnne a hátsó helyiségben. Először is leadja a rendelést a fokosra, majd átadja neki a kardot, elmagyarázva, hogy mit kell rajta pontosan kijavítani. Megegyeznek, hogy majd fizet, hogyha a fegyverek készen vannak.
De érkezik az újabb megjegyzés a férfi részéről, Quae kénytelen odapillantani félmosollyal, csodálkozva; lám, valakibe humorérzék is szorult.* -Valakinek ki kellett csorbítani... *Fűzi hozzá, de hangja most kissé árnyaltabb, érezhető benne a bosszús él.*
-Általában utóbbi célból is hatásos... Bár most valamiért nem az, nem értem *A tőle már megszokott kötözködős szemöldök felvonással teszi a mondat végére a pontot. Elmereng; vajon ennyire nincsenek már csinos, fiatal lányok a városban, hogy egy férfi őrá fanyalodjon? Átsuhan a fején a gondolat, hogy semmiképpen nem akar megtörni. Hogy is gondolhat ilyenre, ez elképzelhetetlen! Végülis eddig őszerinte sikeresen hárította az összes próbálkozást.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-15 18:03:53
Üzenet elküldve: 2012-07-15 18:03:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Így van, ahogy mondja. Valóban nem egy apró aranypénzbe került, viszont egy ilyennek a kovácsolása... *mutat oldalán lógaszkodó hosszúkardjára* Sokkal drágább, s ezzel a kis eszközzel pár új hatásos mozdulatsort is elsajátíthatok. Eddig két nehéz hosszúkard volt a társam, amik segítségével az ellenség nehezen tudott a közelembe férkőzni... Ezzel a kis drágasággal pedig adok nekik egy esélyt. Gondolja csak el, ha netán van olyan szerencséje az illetőnek, hogy kikerüli ezt a hatalmas kardot, akkor azonnal szembe találja magát ezzel az éles karommal, melynek egy röpke suhintása is már halálos lehet. No meg külsőre sem mindennapi...
*Végül megfogja az egész felszerelést, majd azt felcsatolja magára, s ujjait beleilleszti a karmokba. Így, hogy magán viseli, még jobban elnyerte a tetszését!*
- Amolyan fél-karvédőnek is elmenne...
*Magasba emeli bal karját az ablak felé, s ujjainak végén, a hegyes, feketés-ezüstös karmokon megcsillan egy kinti lámpás fénye.*
- Különleges rendeltetésnek nem mondhatnám, inkább amolyan újításnak, új módszer bevezetésének. Hosszú évek óta ez a két szépség volt a segítőm, s úgy gondoltam, hogy egy harmadik sem ártana. Az én kis rablásaimhoz pedig elegendő csupán az, amit a természet adott...
*Kacsint egyet sejtelmesen, bár szavai nem hangzottak önteltnek - sosem volt az, és sosem lesz. Az, hogy félmeztelenül jár-kel, amerre csak van, csupán a megszokás és a kényelem vezérlése.
Közelebb hajol a hölgyhöz, szinte már el is felejtette, hogy az inas és a kovács az ő döntő szavát várják. Most sokkal fontosabb dolga van annál, mint hogy ezekre a mihasznákra figyeljen: elvégre egy érdekes hölgyemény társaságába került!*
- Szavaiból ítélve Kegyed számára sem idegenek az éles pengék!
*Biccent a hölgy mögé, pontosabban háta felé, ahol egy csorba hosszúkard pihenget, talán épp arra várva, hogy valakiben alaposan megmártózzon. Pár pillanat alatt Mordach fején is átfut egy-két dolog: ez a nőszemély talán zsoldos lehet? Vagy egy olyan hölgy, kit túlságosan elnyomtak, s az erejének és ügyességének felhasználásával próbált kitörni a kalitkából? Vagy egyszerűen csak jobbnak látja, ha meg tudja védeni magát? Ideje ezt kipuhatolózni, de előbb...*
- Rendben, elviszem, de ez volt az utolsó! Még egy ilyen vétek, és ígérem, több fegyvert nem kell csinálnotok!
*Mondja szigorúan, bár egy fél pillantást vet a hölgyre, mire el is mosolyodik. Az asztalhoz lépve legurítja a kovácsnak még a maradék aranyat, majd int egyet neki, hogy menjen csak, és csinálja a dolgát az inassal együtt. Végül Mordach odalépked a hölgyemény mellé, s a fegyvereket kémlelve megszólal.*
- Ritkán látni egy ilyen bájos hölgyet egy ekkora karddal a hátán! Használni is szokta, vagy csak elrettentésnek szánja, hogy a ronda férfiak messziről elkerüljék?
*Sandít oldalra gúnyos vigyorral, miközben újra tanulmányozni kezdi a karmot, amin talál is egy apró fogantyút, melynek kipöckölése minden bizonnyal elindítaná a mérget - egyelőre azért nem kísérletezik.*
*Végül megfogja az egész felszerelést, majd azt felcsatolja magára, s ujjait beleilleszti a karmokba. Így, hogy magán viseli, még jobban elnyerte a tetszését!*
- Amolyan fél-karvédőnek is elmenne...
*Magasba emeli bal karját az ablak felé, s ujjainak végén, a hegyes, feketés-ezüstös karmokon megcsillan egy kinti lámpás fénye.*
- Különleges rendeltetésnek nem mondhatnám, inkább amolyan újításnak, új módszer bevezetésének. Hosszú évek óta ez a két szépség volt a segítőm, s úgy gondoltam, hogy egy harmadik sem ártana. Az én kis rablásaimhoz pedig elegendő csupán az, amit a természet adott...
*Kacsint egyet sejtelmesen, bár szavai nem hangzottak önteltnek - sosem volt az, és sosem lesz. Az, hogy félmeztelenül jár-kel, amerre csak van, csupán a megszokás és a kényelem vezérlése.
Közelebb hajol a hölgyhöz, szinte már el is felejtette, hogy az inas és a kovács az ő döntő szavát várják. Most sokkal fontosabb dolga van annál, mint hogy ezekre a mihasznákra figyeljen: elvégre egy érdekes hölgyemény társaságába került!*
- Szavaiból ítélve Kegyed számára sem idegenek az éles pengék!
*Biccent a hölgy mögé, pontosabban háta felé, ahol egy csorba hosszúkard pihenget, talán épp arra várva, hogy valakiben alaposan megmártózzon. Pár pillanat alatt Mordach fején is átfut egy-két dolog: ez a nőszemély talán zsoldos lehet? Vagy egy olyan hölgy, kit túlságosan elnyomtak, s az erejének és ügyességének felhasználásával próbált kitörni a kalitkából? Vagy egyszerűen csak jobbnak látja, ha meg tudja védeni magát? Ideje ezt kipuhatolózni, de előbb...*
- Rendben, elviszem, de ez volt az utolsó! Még egy ilyen vétek, és ígérem, több fegyvert nem kell csinálnotok!
*Mondja szigorúan, bár egy fél pillantást vet a hölgyre, mire el is mosolyodik. Az asztalhoz lépve legurítja a kovácsnak még a maradék aranyat, majd int egyet neki, hogy menjen csak, és csinálja a dolgát az inassal együtt. Végül Mordach odalépked a hölgyemény mellé, s a fegyvereket kémlelve megszólal.*
- Ritkán látni egy ilyen bájos hölgyet egy ekkora karddal a hátán! Használni is szokta, vagy csak elrettentésnek szánja, hogy a ronda férfiak messziről elkerüljék?
*Sandít oldalra gúnyos vigyorral, miközben újra tanulmányozni kezdi a karmot, amin talál is egy apró fogantyút, melynek kipöckölése minden bizonnyal elindítaná a mérget - egyelőre azért nem kísérletezik.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-15 14:01:58
Üzenet elküldve: 2012-07-15 14:01:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Számos a fegyver a falra akasztva, van amelyik jobban elnyeri a nő tetszését, van amelyik kevésbe. Vannak itt hatalmas, ork kézbe illő csatabárdok, lovassági lándzsák... De Quae, amellett, hogy nehézkesen tudná megvédeni magát ezekkel, vagy egyáltalán bárkit is megsebezni velük, nem is kedveli a túl nagy, túl feltűnő darabokat. Egy fegyver legyen egyszerű és gyors, mint a legtöbb általa okozott halál.
A nő szeme végül egy fokoson akad meg. A nyele körülbelül karhosszúságú, az élébe pedig mintha egy napszimbólum lenne belevésve, valami írással. Közelebb hajolna, hogy jobban megszemlélhesse, de akkor megszólítják.
Összerezzen, hiszen váratlanul érte. Hátrafordul és a hang gazdájaként egy nem mindennapi férfi áll mögötte, aki egy nem mindennapi fegyverről szeretné kikérni az ő véleményét. Gyorsan felmérve a helyzetet, valamiféle konfliktusról lehet szó a mester és megrendelője között; úgy tűnik az utóbbi a domináns fél, hiszen elnézve a kovácsot, nem biztos hogy az élmény után elfogadható állapotban jut majd el az árnyékszékig. Visszafordul a vörös felé, hiszen az előbb csak egy pillantást vetett rá. Nos, valóban félelmet keltő megjelenéssel bír, ennek ellenére Quae-nek szeme se rebben, már rég megtanulta, hogy ne mutassa ki az érzelmeit. A vasalt bakancs nehéz lépteket eredményez, amennyi fegyvert visel, azzal több városőrnek is nagy falat lehet, viszont a fedetlen felsőtest és a szokatlanul hosszú vörös haj leginkább felvágásra utal. A vörös szempár pedig... Miféle démoni mágia ez? A nő talán kicsit hosszabb pillanatig veszik el a pillantásában, mint szeretné, de végül sikerül eltépnie magát tőle, mintha mi sem történt volna. De a végeredmény az, hogy nem igazán sikerült elnyernie Quae bizalmát.
Azzal kapcsolatban bizonytalan, vajon mi a célja a démon szeműnek a felhanggal? Talán az ő véleményén múlik, hogy kinek lesz igaza? Valószínű, hogy nem annyira komoly a helyzet, hogy életek múljanak a döntésén, de attól függetlenül gúnyosan elmosolyodik, kedvére van ez a kis színjáték. A fegyvert nem veszi át, az is ugyanolyan démoninak tűnik, mint a gazdája, csak egy pillantást vet rá, majd ugyanolyan emelt hangnemben válaszol.*
-Nos, ha már megkérdezett... Az én ízlésemnek túlságosan is hatásos. Jobban kedvelem az egyszerű stílust, ha fogalmazhatok így. Nem mintha nekem nem lenne szokásom alantasabb módszerekhez folyamodni... De igen, a kérdésre válaszolva: egyértelmű, hogy halálosabb. Biztosan nagyon drága lehetett...
*Úgy tűnik a kovács a pozitív véleményt hallva végleg fellélegzett, de az utolsó mondat, ami hatásszünetet követett, megállítja a kezét a mozdulat közben és visszatérő frusztráltsággal pillant fel.
Quae még egyszer végigméri a karmot, ugyanazzal az idegenkedő tekintettel.*
-Megkérdezhetem... Hogy van is valami különleges rendeltetése a fegyvernek, vagy csak városi fruskák szívét és lelkét áll szándékában vele elrabolni?
*Ezzel teljesen elárulta magát. Egyáltalán nem tekinti a karmot praktikusnak, harcban otromba lehet, lopakodáskor túlontúl feltűnő és akadályozhatja is a használóját, nem is beszélve arról, hogy egy rossz mozdulattal a saját végzetét is okozhatja.*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.15 14:04:46
A nő szeme végül egy fokoson akad meg. A nyele körülbelül karhosszúságú, az élébe pedig mintha egy napszimbólum lenne belevésve, valami írással. Közelebb hajolna, hogy jobban megszemlélhesse, de akkor megszólítják.
Összerezzen, hiszen váratlanul érte. Hátrafordul és a hang gazdájaként egy nem mindennapi férfi áll mögötte, aki egy nem mindennapi fegyverről szeretné kikérni az ő véleményét. Gyorsan felmérve a helyzetet, valamiféle konfliktusról lehet szó a mester és megrendelője között; úgy tűnik az utóbbi a domináns fél, hiszen elnézve a kovácsot, nem biztos hogy az élmény után elfogadható állapotban jut majd el az árnyékszékig. Visszafordul a vörös felé, hiszen az előbb csak egy pillantást vetett rá. Nos, valóban félelmet keltő megjelenéssel bír, ennek ellenére Quae-nek szeme se rebben, már rég megtanulta, hogy ne mutassa ki az érzelmeit. A vasalt bakancs nehéz lépteket eredményez, amennyi fegyvert visel, azzal több városőrnek is nagy falat lehet, viszont a fedetlen felsőtest és a szokatlanul hosszú vörös haj leginkább felvágásra utal. A vörös szempár pedig... Miféle démoni mágia ez? A nő talán kicsit hosszabb pillanatig veszik el a pillantásában, mint szeretné, de végül sikerül eltépnie magát tőle, mintha mi sem történt volna. De a végeredmény az, hogy nem igazán sikerült elnyernie Quae bizalmát.
Azzal kapcsolatban bizonytalan, vajon mi a célja a démon szeműnek a felhanggal? Talán az ő véleményén múlik, hogy kinek lesz igaza? Valószínű, hogy nem annyira komoly a helyzet, hogy életek múljanak a döntésén, de attól függetlenül gúnyosan elmosolyodik, kedvére van ez a kis színjáték. A fegyvert nem veszi át, az is ugyanolyan démoninak tűnik, mint a gazdája, csak egy pillantást vet rá, majd ugyanolyan emelt hangnemben válaszol.*
-Nos, ha már megkérdezett... Az én ízlésemnek túlságosan is hatásos. Jobban kedvelem az egyszerű stílust, ha fogalmazhatok így. Nem mintha nekem nem lenne szokásom alantasabb módszerekhez folyamodni... De igen, a kérdésre válaszolva: egyértelmű, hogy halálosabb. Biztosan nagyon drága lehetett...
*Úgy tűnik a kovács a pozitív véleményt hallva végleg fellélegzett, de az utolsó mondat, ami hatásszünetet követett, megállítja a kezét a mozdulat közben és visszatérő frusztráltsággal pillant fel.
Quae még egyszer végigméri a karmot, ugyanazzal az idegenkedő tekintettel.*
-Megkérdezhetem... Hogy van is valami különleges rendeltetése a fegyvernek, vagy csak városi fruskák szívét és lelkét áll szándékában vele elrabolni?
*Ezzel teljesen elárulta magát. Egyáltalán nem tekinti a karmot praktikusnak, harcban otromba lehet, lopakodáskor túlontúl feltűnő és akadályozhatja is a használóját, nem is beszélve arról, hogy egy rossz mozdulattal a saját végzetét is okozhatja.*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.15 14:04:46
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-15 12:06:51
Üzenet elküldve: 2012-07-15 12:06:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Az étkező elé érve Mordach orrát megcsapják a finom illatok, s jelenleg annál nincs is nagyobb vágya, hogy betérjen e gazdagnegyedi étkezdébe, s a különlegesebbnél különlegesebb falatokat megízlelje. Kellemes estének ígérkezik a mai, melyet semmi pénzért sem halasztana el...
Pontosabban, úgy látszik, van az a pénz... Ahogy nyitná ki a kövekkel kirakott ajtót, váratlanul egy ismerős alak jelenik meg mellette, kinek ábrázatán a félelem és a zavartság elegye tükröződik. Kis termete miatt még kényelmetlenebbnek érzi a helyzetet, s mikor megáll Mordach mellett, fejét lehajtva, felsandítva kezd rá végzetes magyarázatára.*
- Uram... Már mindenhol kerestem... *köhint egyet* A műhelyből küldtek Önért, megérkezett a fegyver, a karom, amit kért, de...
*Mordach meg sem várva mondatának végét, már lelkesen csap is a kis szerencsétlen inas vállára.*
- Na végre komám, már vagy két hetet késett, s ilyenkor igen mérges tudod ám lenni! Ám mivel az estém jónak ígérkezik, ezért mindent elfelejtek, az a lényeg, hogy megérkezett! Majd holnap elmegyek érte!
*Mondja befejezésül, majd mikor lépne be újra az ajtón, a fiú ismét megszólal, immáron sokkal halkabban és szendébben.*
- Van egy kis probléma, Uram. A fegyver ugyan megérkezett, viszont... *nyel egy hatalmasat, szinte hallani is lehet* Viszont kissé elrontották, mert a karmok hegye mérgezett, s igazából az egész szerkezetet átjárja a méreg. Hasznos ám ez nagyon, és...
*A férfi vörös szemei izzani kezdenek azonnal, fejét lassan fordítja vissza, ám mivel nem akar jelenetet rendezni vendége előtt, ezért inkább egy gúnyos mosollyal nyugtázza, s Rochához fordul.*
- Nagyon sajnálom, de nekem most el kell mennem, halaszthatatlan dolgom akadt. Viszont Ön, kérem ne halassza el ezt az estét!
*Azzal a hölgy kezébe nyom temérdek csillogó pénzérmét, végül elhagyja a gazdagnegyedet a fiúval együtt.
Útközben, mivel az inas nem mer hozzászólni, ezért van ideje átgondolni a hibát, amit vétettek: talán nem is olyan nagy baj, bár eredetileg nem ezt kérte, általában nem szokott méreghez folyamodni. Azonban belegondolva nem is lehet rossz egy olyan fegyver, melynek egy apró vágása is akár halálos lehet, főleg, hogy igen sokszor használja őket. Természetesen feltörő elégedettségét el fogja rejteni kezdetben, hogy tanulják meg, hogy aki tisztes pénzt fizet fegyveréért, azt nem szabad sem megváratni, sem 'átverni'. E gondolatok közepette lép be a műhelybe, ahol a kovács már kicsomagolt állapotban várja a karmokkal együtt. Mordach összeszűkíti vérszín szemeit, fedetlen mellkasát kicsit kitolja, majd megindul a férfi felé acélozott talpú bakancsában, mely hangosan, vészjóslóan koppan a padlón. Térdig lenyúló vörös hajzuhatagja hevesen csapkodja oldalát, miközben két hosszúkardja is vészesen koccan egymáshoz. Odaérve biccent egyet a kovács felé komor ábrázattal, majd kezébe veszi a karmot, s alaposabban szemügyre veszi. Tanulmányozza, tanulmányozza, majd végül arcára mérges ábrázatot ültet ki, magában azonban jót derül attól, hogy mennyire tartanak a haragjától.*
- Mintha nem ezt rendeltem volna... *mormogja orra alól*
- Igen, Uram, nagyon-nagyon sajnáljuk, de történt egy kis hiba, ami... *ekkor a vörös rámereszti szemeit, a kovács pedig hirtelen másba kezd bele* Viszont sokkal jobb, mint egy átlagos karom, ugyanis...
- Nem vagyok bolond, magam is tudom, mit lehet vele okozni. De én akkor sem ezt kértem.
*Veti oda ellentmondást nem tűrően, mikor pótcselekvésképpen körbetekint a műhelyben. Meg is pillant egy bájosnak tűnő hölgyet, ki inkább mondható komornak, mint barátságosnak, s kinek arcát egy múló heg díszíti. A vörös váratlanul felkapja a karmot, majd vele odalép a hölgyhöz, s megszólítja hangosan, hogy a kovács és inasa is hallja beszélgetésüket.*
- Elnézést a zavarásért, hölgyem, de nem vetne erre erre egy pillantást? *nyújtja felé a karmot* Mi a véleménye róla? Ön szerint is hatásosabb a mérgekkel teli vég, mintha átlagos fegyver lenne, vagy csak én gondolom így?
*Ajkai sejtelmes félmosolyra húzódnak, mire messzebb még szinte hallani is lehet a kovács és inasa megkönnyebbülését.*
Pontosabban, úgy látszik, van az a pénz... Ahogy nyitná ki a kövekkel kirakott ajtót, váratlanul egy ismerős alak jelenik meg mellette, kinek ábrázatán a félelem és a zavartság elegye tükröződik. Kis termete miatt még kényelmetlenebbnek érzi a helyzetet, s mikor megáll Mordach mellett, fejét lehajtva, felsandítva kezd rá végzetes magyarázatára.*
- Uram... Már mindenhol kerestem... *köhint egyet* A műhelyből küldtek Önért, megérkezett a fegyver, a karom, amit kért, de...
*Mordach meg sem várva mondatának végét, már lelkesen csap is a kis szerencsétlen inas vállára.*
- Na végre komám, már vagy két hetet késett, s ilyenkor igen mérges tudod ám lenni! Ám mivel az estém jónak ígérkezik, ezért mindent elfelejtek, az a lényeg, hogy megérkezett! Majd holnap elmegyek érte!
*Mondja befejezésül, majd mikor lépne be újra az ajtón, a fiú ismét megszólal, immáron sokkal halkabban és szendébben.*
- Van egy kis probléma, Uram. A fegyver ugyan megérkezett, viszont... *nyel egy hatalmasat, szinte hallani is lehet* Viszont kissé elrontották, mert a karmok hegye mérgezett, s igazából az egész szerkezetet átjárja a méreg. Hasznos ám ez nagyon, és...
*A férfi vörös szemei izzani kezdenek azonnal, fejét lassan fordítja vissza, ám mivel nem akar jelenetet rendezni vendége előtt, ezért inkább egy gúnyos mosollyal nyugtázza, s Rochához fordul.*
- Nagyon sajnálom, de nekem most el kell mennem, halaszthatatlan dolgom akadt. Viszont Ön, kérem ne halassza el ezt az estét!
*Azzal a hölgy kezébe nyom temérdek csillogó pénzérmét, végül elhagyja a gazdagnegyedet a fiúval együtt.
Útközben, mivel az inas nem mer hozzászólni, ezért van ideje átgondolni a hibát, amit vétettek: talán nem is olyan nagy baj, bár eredetileg nem ezt kérte, általában nem szokott méreghez folyamodni. Azonban belegondolva nem is lehet rossz egy olyan fegyver, melynek egy apró vágása is akár halálos lehet, főleg, hogy igen sokszor használja őket. Természetesen feltörő elégedettségét el fogja rejteni kezdetben, hogy tanulják meg, hogy aki tisztes pénzt fizet fegyveréért, azt nem szabad sem megváratni, sem 'átverni'. E gondolatok közepette lép be a műhelybe, ahol a kovács már kicsomagolt állapotban várja a karmokkal együtt. Mordach összeszűkíti vérszín szemeit, fedetlen mellkasát kicsit kitolja, majd megindul a férfi felé acélozott talpú bakancsában, mely hangosan, vészjóslóan koppan a padlón. Térdig lenyúló vörös hajzuhatagja hevesen csapkodja oldalát, miközben két hosszúkardja is vészesen koccan egymáshoz. Odaérve biccent egyet a kovács felé komor ábrázattal, majd kezébe veszi a karmot, s alaposabban szemügyre veszi. Tanulmányozza, tanulmányozza, majd végül arcára mérges ábrázatot ültet ki, magában azonban jót derül attól, hogy mennyire tartanak a haragjától.*
- Mintha nem ezt rendeltem volna... *mormogja orra alól*
- Igen, Uram, nagyon-nagyon sajnáljuk, de történt egy kis hiba, ami... *ekkor a vörös rámereszti szemeit, a kovács pedig hirtelen másba kezd bele* Viszont sokkal jobb, mint egy átlagos karom, ugyanis...
- Nem vagyok bolond, magam is tudom, mit lehet vele okozni. De én akkor sem ezt kértem.
*Veti oda ellentmondást nem tűrően, mikor pótcselekvésképpen körbetekint a műhelyben. Meg is pillant egy bájosnak tűnő hölgyet, ki inkább mondható komornak, mint barátságosnak, s kinek arcát egy múló heg díszíti. A vörös váratlanul felkapja a karmot, majd vele odalép a hölgyhöz, s megszólítja hangosan, hogy a kovács és inasa is hallja beszélgetésüket.*
- Elnézést a zavarásért, hölgyem, de nem vetne erre erre egy pillantást? *nyújtja felé a karmot* Mi a véleménye róla? Ön szerint is hatásosabb a mérgekkel teli vég, mintha átlagos fegyver lenne, vagy csak én gondolom így?
*Ajkai sejtelmes félmosolyra húzódnak, mire messzebb még szinte hallani is lehet a kovács és inasa megkönnyebbülését.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-12 00:59:33
Üzenet elküldve: 2012-07-12 00:59:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Igen, ez a pillanat egyike azoknak, amikor a nőn ügyetlenül leplezett félénkség uralkodik el. Ha van hely, ahol alázatot érez, az ez. Hiszen itt készül AZ acél, ami uralja a világot, urakat tart kordában, háborúkat dönt el. Ő élet-halál ura. És itt él a mester, aki tudja, hogyan kell megszelidíteni.
Volt idő, amikor megpróbálkozott kitanulni a szakmát, de korán kiderült, ő nem arra született, hogy kardokat készítsen, hanem hogy használja őket.
A jelenlévők egy vadóc külsejű nőt láthatnak belépni. Fekete bakancsot és csatos szíjakkal ellátott bőrnadrágot visel, felül sötét színű, bő, rövidujjú inget, aminek kivágott nyakát meg nem kötött zsineg fűzi össze. A ruhadarabot derekán megcsomózott, övként használt bőrszíj fogja szorosra. Sötét haja most is kócos fonatban verdesi a hátát, gyakran látható, amikor a frizurából kicsúszott tincseket a füle mögé tűrdösi. Hátán keresztben átvetve a csorba hosszúkard, a három darab dobótőre pedig a szemek elől rejtve, az ingje alatt a felsőtestére rögzített bőrszíjba tűzködve. Üres táskája félvállra akasztva lóg.
Quae látja, hogy a mester most épp másik megrendelővel van elfoglalva, így türelmesen vár. Körbe téblábol a műhelyben, megcsodálja a falra kiaggatott gyönyörűségeket.*
Volt idő, amikor megpróbálkozott kitanulni a szakmát, de korán kiderült, ő nem arra született, hogy kardokat készítsen, hanem hogy használja őket.
A jelenlévők egy vadóc külsejű nőt láthatnak belépni. Fekete bakancsot és csatos szíjakkal ellátott bőrnadrágot visel, felül sötét színű, bő, rövidujjú inget, aminek kivágott nyakát meg nem kötött zsineg fűzi össze. A ruhadarabot derekán megcsomózott, övként használt bőrszíj fogja szorosra. Sötét haja most is kócos fonatban verdesi a hátát, gyakran látható, amikor a frizurából kicsúszott tincseket a füle mögé tűrdösi. Hátán keresztben átvetve a csorba hosszúkard, a három darab dobótőre pedig a szemek elől rejtve, az ingje alatt a felsőtestére rögzített bőrszíjba tűzködve. Üres táskája félvállra akasztva lóg.
Quae látja, hogy a mester most épp másik megrendelővel van elfoglalva, így türelmesen vár. Körbe téblábol a műhelyben, megcsodálja a falra kiaggatott gyönyörűségeket.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-11 00:02:11
Üzenet elküldve: 2012-07-11 00:02:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Fény és Árnyék - Fény//
*Chothal kezét fényezgetve baktat a kovácsműhely pöfékelő épülete felé, miközben Echnal a zsoldos lóháton követi halad az orkkal. Chothal nem találja bölcsnek, ha a tetemet nem terítik le, így a műhely hátsó udvarbejáratától tisztes távolban, megálljt mutat a zsoldosnak.
Ha a zsoldos megáll a vándor beteríti a tetemet a saját köpenyével, egy ork disznólopó köpenybe, egy ember belefér... bőven.*
-Csak egy pillanat, nem kell, hogy mindenki lássa a fickót holtan. Főleg ha valami gazdag madár...
*Mondja az ork, miközben beteríti a tetemet és alaposan elrejti. Közben persze próbál figyelni a külvilágra és meglát valamit.
Egy ismerős alak... egy sötételf. Nem is akármelyiket. Csak egy sötételf tudja Chothal elméjét megmozgatni... Elwyrien. Chothal szíve dobban egyet... csak egyet.
Szíve szerint a nő után indulna. De nem teheti. Jelenleg ez fontos... nem fontosabb. De fontos. Ez a 'jelenés' mondjuk pont elég volt arra, hogy Chothalnak legyen min gondolkodnia. Reméli hamarosan láthatja a nőt és beszélhet is vele. Lenne mit beszélnie...
Majd visszazökken és így szól, miután betakarja a hullát:*
-Valami meglátás? Szerintem menjünk a gazdagnegyedbeli őrposzthoz és ott jelentsünk a tetemről. Hamar. Valamiért úgy érzem a fickó jelenléte fontos.
*Majd ismét a távozó nő irányába tekint, fél szemmel.*
*Chothal kezét fényezgetve baktat a kovácsműhely pöfékelő épülete felé, miközben Echnal a zsoldos lóháton követi halad az orkkal. Chothal nem találja bölcsnek, ha a tetemet nem terítik le, így a műhely hátsó udvarbejáratától tisztes távolban, megálljt mutat a zsoldosnak.
Ha a zsoldos megáll a vándor beteríti a tetemet a saját köpenyével, egy ork disznólopó köpenybe, egy ember belefér... bőven.*
-Csak egy pillanat, nem kell, hogy mindenki lássa a fickót holtan. Főleg ha valami gazdag madár...
*Mondja az ork, miközben beteríti a tetemet és alaposan elrejti. Közben persze próbál figyelni a külvilágra és meglát valamit.
Egy ismerős alak... egy sötételf. Nem is akármelyiket. Csak egy sötételf tudja Chothal elméjét megmozgatni... Elwyrien. Chothal szíve dobban egyet... csak egyet.
Szíve szerint a nő után indulna. De nem teheti. Jelenleg ez fontos... nem fontosabb. De fontos. Ez a 'jelenés' mondjuk pont elég volt arra, hogy Chothalnak legyen min gondolkodnia. Reméli hamarosan láthatja a nőt és beszélhet is vele. Lenne mit beszélnie...
Majd visszazökken és így szól, miután betakarja a hullát:*
-Valami meglátás? Szerintem menjünk a gazdagnegyedbeli őrposzthoz és ott jelentsünk a tetemről. Hamar. Valamiért úgy érzem a fickó jelenléte fontos.
*Majd ismét a távozó nő irányába tekint, fél szemmel.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-10 16:54:14
Üzenet elküldve: 2012-07-10 16:54:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Mordon elhagyva az árusoktól és az árakat lefelé alkudó vásárlóktól hemzsegő piacteret. Nemsokkal később hangos, fémes csengés és kopogás üti meg füleit, ami a kovácsműhelyből hallatszik. Orkunk kíváncsisága odáig sodorta, hogy betekintsen a műhelybe is. Amint benyit ismét körbenéz a műhelyben. Kiválóan megmunkált kardok, lándzsák, íjjak és társaik mind ott sorakoztak a polcokon és a falakon.Orkunk gondolt egyet, és levette az egyik ilyen falra felhelyezett kardot, amit a kezében fogva tüzetesebben is átvizsgált. Ezt azonban valaki nem nézte jó szemmel. Név szerint egy kovács, aki ott állt meg mögötte,biztonságos távolságból, és egy idő után így szól Mordonhoz.*
-Meg is veszi azt a fegyvert, vagy csak nézegeti?-
*Mordon pedig visszahelyezi a kardot a falra a kardot, és szótlanul továbbhalad a műhely eladóterében, ahol a falak csak alig folytják vissza a műhelyből átszűrődő hangokat. Orkunk addig-addig nézelődik az üzlethelységben, amíg tüzetesen át nem vizsgálja a kovácsmesterek összes portékát.*
-Meg is veszi azt a fegyvert, vagy csak nézegeti?-
*Mordon pedig visszahelyezi a kardot a falra a kardot, és szótlanul továbbhalad a műhely eladóterében, ahol a falak csak alig folytják vissza a műhelyből átszűrődő hangokat. Orkunk addig-addig nézelődik az üzlethelységben, amíg tüzetesen át nem vizsgálja a kovácsmesterek összes portékát.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-09 12:37:05
Üzenet elküldve: 2012-07-09 12:37:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
*Az éjelf megordul és az ajtóhoz lép miközben Svysis beszél. Nem érdekli a mondandója, egyszerűen faképnél hagyja a szónoklat közepén. Kimegy az ajtón és bevágja maga mögött. Szeme elé kapja kezét a hirtelen napfény ellen való védekezésképpen és elindul a templomkert irányába. "Mert neked muszáj belekeverni az érzelmeid..." mondja Vyra gúnyosan.*
-Ó fogd be!
*válaszol a nő ingerülten. "Minden jól ment amíg ki nem akadtál... tessék most mindent elrontottál, hogy fogod így elvinni azt a nőt Andreaselnek?"*
-Nem érdekel!*hangja szinte kiáltásként csattan ami miatt nem egy furcsálkodó tekintetet vonz magára de ez sem érdekli. Dühösen végigcsörtet az utcákon a templomkertig, fejét lehajtva hogy az Izzó Gömb sugarai ne bántsák annyira érzékszerveit.*
-Ó fogd be!
*válaszol a nő ingerülten. "Minden jól ment amíg ki nem akadtál... tessék most mindent elrontottál, hogy fogod így elvinni azt a nőt Andreaselnek?"*
-Nem érdekel!*hangja szinte kiáltásként csattan ami miatt nem egy furcsálkodó tekintetet vonz magára de ez sem érdekli. Dühösen végigcsörtet az utcákon a templomkertig, fejét lehajtva hogy az Izzó Gömb sugarai ne bántsák annyira érzékszerveit.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-08 21:53:54
Üzenet elküldve: 2012-07-08 21:53:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
*Svisyst kissé zavarja a szűk hely, amiben mozogniuk kell. Főleg azután, hogy végighallgatta Elwyrien szavait, és kitetszett belőle nyilvánvalóan, hogy a sötételf nem kedveli őt. Már éppen megszólalna, hogy kellőképpen visszavágjon a maró szavakra, amikor Diramel reakciója miatt visszább kell lépnie. Kifejezetten tetszenek neki a nő szavai és viselkedése. A félelf nagyon jól tudja, hogy nem lenne szerencsés, ha harcba keveredne, mivel neki immár elsősorban a kicsikre kell gondolnia. De azért nem bírja ki, hogy ne mondja el véleménye egy részét a sötételfnek.*
- Nem értem, hogy ha már egyszer vállaltad, hogy te leszel a futár, akkor most miért derogál mégis a szerepkör. De Diramelnek van igaza. Menj innen, menj hozzá, menj ahova akarsz, csak azt ne velem egy légtérben tedd, kérlek. "Szánalmas!" *gondolja magában a lány, majd Diramelhez fordul, és viszonozza azt a kedves hangnemet, amit ő kapott.*
- Köszönöm, hogy velem tart. Mindent elintéztem itt, amit csak el akartam. Úgy gondolom, mehetünk.
- Nem értem, hogy ha már egyszer vállaltad, hogy te leszel a futár, akkor most miért derogál mégis a szerepkör. De Diramelnek van igaza. Menj innen, menj hozzá, menj ahova akarsz, csak azt ne velem egy légtérben tedd, kérlek. "Szánalmas!" *gondolja magában a lány, majd Diramelhez fordul, és viszonozza azt a kedves hangnemet, amit ő kapott.*
- Köszönöm, hogy velem tart. Mindent elintéztem itt, amit csak el akartam. Úgy gondolom, mehetünk.
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-08 20:51:08
Üzenet elküldve: 2012-07-08 20:51:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Csak alig kezd pitymallani, mikor a kovácsműhely elé ér. Az ajtó ilyenkor még zárva. Túl korán jött. Nem kellett volna úgy sietnie vagy a rövidebb utat választania, de egyszerűen nem bírt túláradó lelkesedésével, hogy újra fegyverek közé kerülhet. Kezeivel árnyékot vetve az üvegre, beleskelődik az egyik ablakon. Ilyen korai órában viszont még a szépen megmunkált kardok, pajzsok, a munkaeszközként használt kalapács és üllő, de még a falra írt szöveg is alszik. A beszűrődő hajnali fények lágyan törnek meg a finom fényezésen és a selymes éleken. Perceken át tartja fogságában a lovagot a szépség, a művészet ezen formájának bűvölete. Végül teljesen bepárásodik lélegzetétől a látótere, ami hátrálásra kényszeríti. Még utoljára végigméri az épületet, aztán egy csalogató hangnak engedelmeskedve beveti magát a közelben kirakodott friss portékák közé. Hiszen köztudott, hogy piacra menni kora reggel érdemes. Akkor még sok a jó cucc és kevés az ember.. hát még a tolvaj.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-07 18:35:47
Üzenet elküldve: 2012-07-07 18:35:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Diramel kezd jól szórakozni. Mikor meglátja a sötételf dühének jeleit, pengéit visszaveszi a kovácstól. A mester segédje élezte meg őket, de neki mindegy, hogy ki tette, ha jól tette. Néhány aranyat gurít az inasnak, majd egyik fegyverét helyére teszi, a másikat kezében tartja. Teljesen nyugodt. Semmi kedve harcba bocsátkozni, főleg ezen a kis helyen nem, de ha muszáj lesz, megteszi.
Egy lépéssel Svisys előtt terem. Egyik kezét kiteszi finoman oldalra, ezzel hátrébb utasítva a nőt. Nem gondolja, hogy harcra kerül a sor, de ha mégis, akkor jobb felkészülni rá. És akkor félre tenni az útból az elfszerzetet, túl sok időbe telne.*
- Nem kell aggódnia, nyugodtan távozhat! Majd elmondjuk annak az alaknak amit szeretnénk, amennyiben szeretnénk. Ha találkozunk vele. *mondja teljesen nyugodtan. Kezdi szórakoztatónak találni a helyzetet. Furcsa, hogy pont ezt, de a feszült helyzetekre valamiért mindig így reagál, vagy visszafojtott idegességgel.*
- Megalázva érezné magát, ha együtt kellene dolgoznunk? Látja, már ketten vagyunk! *teszi hozzá szenvtelenül.*
- Ami pedig az akasztást illeti. Nos, az tényleg gyáva dolog lenne. És engem, nem fenyeget ez a veszély. Hát magát? *kérdőn felvonja szemöldökét. Ismét inni szeretne egy jót, de tudja, hogy nem lehet. "Még egy jó darabig nem, hogy a fene enné meg ezt az egészet amibe belekevertem magam..." mérgelődik kicsit.*
- Svisys, van még dolga ezen a helyen, vagy esetleg távozhatunk? Egy kis ideig még magával tartok. *mondja kissé kedvesebben. Most, hogy tudja, a nő csak félig az ami, és tisztában van vele, hogy nemigen vannak ártó szándékai, kicsit jobban megbízik benne. Vagy talán azért, mert úgy véli, hogy semmiféle veszélybe nem akarna kerülni, a terhesség miatt.*
*Diramel kezd jól szórakozni. Mikor meglátja a sötételf dühének jeleit, pengéit visszaveszi a kovácstól. A mester segédje élezte meg őket, de neki mindegy, hogy ki tette, ha jól tette. Néhány aranyat gurít az inasnak, majd egyik fegyverét helyére teszi, a másikat kezében tartja. Teljesen nyugodt. Semmi kedve harcba bocsátkozni, főleg ezen a kis helyen nem, de ha muszáj lesz, megteszi.
Egy lépéssel Svisys előtt terem. Egyik kezét kiteszi finoman oldalra, ezzel hátrébb utasítva a nőt. Nem gondolja, hogy harcra kerül a sor, de ha mégis, akkor jobb felkészülni rá. És akkor félre tenni az útból az elfszerzetet, túl sok időbe telne.*
- Nem kell aggódnia, nyugodtan távozhat! Majd elmondjuk annak az alaknak amit szeretnénk, amennyiben szeretnénk. Ha találkozunk vele. *mondja teljesen nyugodtan. Kezdi szórakoztatónak találni a helyzetet. Furcsa, hogy pont ezt, de a feszült helyzetekre valamiért mindig így reagál, vagy visszafojtott idegességgel.*
- Megalázva érezné magát, ha együtt kellene dolgoznunk? Látja, már ketten vagyunk! *teszi hozzá szenvtelenül.*
- Ami pedig az akasztást illeti. Nos, az tényleg gyáva dolog lenne. És engem, nem fenyeget ez a veszély. Hát magát? *kérdőn felvonja szemöldökét. Ismét inni szeretne egy jót, de tudja, hogy nem lehet. "Még egy jó darabig nem, hogy a fene enné meg ezt az egészet amibe belekevertem magam..." mérgelődik kicsit.*
- Svisys, van még dolga ezen a helyen, vagy esetleg távozhatunk? Egy kis ideig még magával tartok. *mondja kissé kedvesebben. Most, hogy tudja, a nő csak félig az ami, és tisztában van vele, hogy nemigen vannak ártó szándékai, kicsit jobban megbízik benne. Vagy talán azért, mert úgy véli, hogy semmiféle veszélybe nem akarna kerülni, a terhesség miatt.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-06 16:01:08
Üzenet elküldve: 2012-07-06 16:01:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Már nyúlna a műhelyből kivezető kapu kilincséért, mikor megdermed a keze a levegőben. Olyan hirtelen szakad fel benne a harag hogy még magát is meglepi. Ő, aki mindig hideg és precíz, most a dühével küszködve, fogát csikorgatva áll egy koszos és forró kovácsműhelyben, azon tanakodva hogy ha megölné mindkét nőt mennyi ideje lenne eltűnni a városból mielőtt észreveszik. A levegőben lévő jobbját ökölbe szorítja, majd leereszti. Lassan hátrafordul, szemei szikrákat szórnak.*
-Nem vagyok egyikük hírnöke sem!*sziszegi dühösen. Maga sem tudja miért de a két nő viselkedése egy pillanat alatt elpattintott benne egy húrt és most nagyon vékony jégen táncol. Jobbján ha nem szorítaná görcsösen ökölbe az ujjakat, már remegve nyúlnának a tőr markolatáért.*
-Ha meg akarnak mondani az illetőnek bármit, a templomkertben megtalálják. Én nem fogok üzenetekkel rohangálni egy ember és egy vemhes félelf kedvéért.*közli megvetően, majd egyenesen Diramelre néz.*
-Inkább felejtse el amit mondtam, megalázva érezném magam ha magával kéne együtt dolgoznom.*majd tekintete Svysisre vándorol.*
-Mégis kinek a hibája hogy "úgy maradtál"?*a megvetés csak úgy csöpög a hangjából.*
-Nem azért vagyok itt hogy eljátsszam az aranyos kislányt. Egyikük élete sem jelent számomra semmit, felőlem felköthetnék magukat fényes délben a templom tornyára, még le se köpném a hullájukat.
*Már nyúlna a műhelyből kivezető kapu kilincséért, mikor megdermed a keze a levegőben. Olyan hirtelen szakad fel benne a harag hogy még magát is meglepi. Ő, aki mindig hideg és precíz, most a dühével küszködve, fogát csikorgatva áll egy koszos és forró kovácsműhelyben, azon tanakodva hogy ha megölné mindkét nőt mennyi ideje lenne eltűnni a városból mielőtt észreveszik. A levegőben lévő jobbját ökölbe szorítja, majd leereszti. Lassan hátrafordul, szemei szikrákat szórnak.*
-Nem vagyok egyikük hírnöke sem!*sziszegi dühösen. Maga sem tudja miért de a két nő viselkedése egy pillanat alatt elpattintott benne egy húrt és most nagyon vékony jégen táncol. Jobbján ha nem szorítaná görcsösen ökölbe az ujjakat, már remegve nyúlnának a tőr markolatáért.*
-Ha meg akarnak mondani az illetőnek bármit, a templomkertben megtalálják. Én nem fogok üzenetekkel rohangálni egy ember és egy vemhes félelf kedvéért.*közli megvetően, majd egyenesen Diramelre néz.*
-Inkább felejtse el amit mondtam, megalázva érezném magam ha magával kéne együtt dolgoznom.*majd tekintete Svysisre vándorol.*
-Mégis kinek a hibája hogy "úgy maradtál"?*a megvetés csak úgy csöpög a hangjából.*
-Nem azért vagyok itt hogy eljátsszam az aranyos kislányt. Egyikük élete sem jelent számomra semmit, felőlem felköthetnék magukat fényes délben a templom tornyára, még le se köpném a hullájukat.
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-05 22:45:09
Üzenet elküldve: 2012-07-05 22:45:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Bár a varázslat sikeres, így a két nő már csak nem is fontolgatja annak lehetőségét, hogy párbajba kezdjenek, ám Svisys még mindig értetlenül áll az események előtt. Úgy tűnik kérdései megválaszolatlanok maradnak, egyik fél sem kívánja beavatni a részletekhez. "Talán azért, mert semmi közöm nincs hozzá." Vetődik fel benne a megnyugtató gondolat, melyet szinte azonnal igaznak titulál. Továbbiakban már nem is tartja fontosnak, hogy összefüggéseket keressen, legalábbis addig, míg Elwyrien tekintetével nem találkozik a méregzöld szempár.
"'Vigyázz magatokra'?" Visszhangzik gondoltaiban a sötételf mondata. "De honnan?" Csúszik ösztönösen keze a már gömbölyödő, de ruhája miatt még nem azonnal szembetűnő hasára. "Ennyire látszana már? Nem, az nem lehet... De akkor mégis honnan? Hisz' csak három ember tudja összesen." Zavart tekintetében, Diramel szavait követően fény csillan meg. "'Hegyesfülű', mi?!" Smaragd írisze összeszűkül, és néhány pillanat múlva már egész arcán látszik a féktelen düh. "Úgy van, kürtöld csak szét az egész városnak, hogy gyerekeim lesznek tőled, hátha még néhány ellenséged is felkeres! Nagyon helyes magatartás, de borsóagyú fráter! Andreasel, te gyengeelméjű, elmeháborodott, eszelős, elmebajos, tébolyult...!" Gondolatmenetét tovább tarkítja néhány erősebb jelzővel is. Azután már mindent szid, mi vele kapcsolatos, még azt a percet is elátkozza, mikor a sors az útjába vetette azt az esztelen, verselő idiótát.*
- Kérlek, mondd meg annak az agyilag korlátoltnak, hogy ahogy kívánta, most elmondom. Egy méretes ökör. *Szól utalva a költeménybe foglalt vallomására. Hevessége, indulatai, valamint szikrát vető szemei nem alaptalanok. Külön-külön is elég ellenséget szereztek már maguknak kalandozásaik során. Saját rosszakaróival csak-csak el tud bánni Svisys, ellenben ha a férfié is csatlakoznak, még Senra mama sem tud majd sokat tenni gyermekei biztonságáért.* És még azt is tedd hozzá kérlek, hogy a kenyere elmorzsolódott. Ő érteni fogja. *Teszi hozzá utolsó mondatát, abban az esetben, ha a nő kérdő tekintettel nézne vissza rá.*
*Bár a varázslat sikeres, így a két nő már csak nem is fontolgatja annak lehetőségét, hogy párbajba kezdjenek, ám Svisys még mindig értetlenül áll az események előtt. Úgy tűnik kérdései megválaszolatlanok maradnak, egyik fél sem kívánja beavatni a részletekhez. "Talán azért, mert semmi közöm nincs hozzá." Vetődik fel benne a megnyugtató gondolat, melyet szinte azonnal igaznak titulál. Továbbiakban már nem is tartja fontosnak, hogy összefüggéseket keressen, legalábbis addig, míg Elwyrien tekintetével nem találkozik a méregzöld szempár.
"'Vigyázz magatokra'?" Visszhangzik gondoltaiban a sötételf mondata. "De honnan?" Csúszik ösztönösen keze a már gömbölyödő, de ruhája miatt még nem azonnal szembetűnő hasára. "Ennyire látszana már? Nem, az nem lehet... De akkor mégis honnan? Hisz' csak három ember tudja összesen." Zavart tekintetében, Diramel szavait követően fény csillan meg. "'Hegyesfülű', mi?!" Smaragd írisze összeszűkül, és néhány pillanat múlva már egész arcán látszik a féktelen düh. "Úgy van, kürtöld csak szét az egész városnak, hogy gyerekeim lesznek tőled, hátha még néhány ellenséged is felkeres! Nagyon helyes magatartás, de borsóagyú fráter! Andreasel, te gyengeelméjű, elmeháborodott, eszelős, elmebajos, tébolyult...!" Gondolatmenetét tovább tarkítja néhány erősebb jelzővel is. Azután már mindent szid, mi vele kapcsolatos, még azt a percet is elátkozza, mikor a sors az útjába vetette azt az esztelen, verselő idiótát.*
- Kérlek, mondd meg annak az agyilag korlátoltnak, hogy ahogy kívánta, most elmondom. Egy méretes ökör. *Szól utalva a költeménybe foglalt vallomására. Hevessége, indulatai, valamint szikrát vető szemei nem alaptalanok. Külön-külön is elég ellenséget szereztek már maguknak kalandozásaik során. Saját rosszakaróival csak-csak el tud bánni Svisys, ellenben ha a férfié is csatlakoznak, még Senra mama sem tud majd sokat tenni gyermekei biztonságáért.* És még azt is tedd hozzá kérlek, hogy a kenyere elmorzsolódott. Ő érteni fogja. *Teszi hozzá utolsó mondatát, abban az esetben, ha a nő kérdő tekintettel nézne vissza rá.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-04 21:13:03
Üzenet elküldve: 2012-07-04 21:13:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Diramel nyugodtan elemzi a helyzetet. Megannyi lehetőség villan elé, szinte már tapintható képek formájában. Ez régen gyakran előfordult vele, manapság már azt hitte, hogy a fegyverforgatást elhanyagolva elmúlt ez az egész. Most rájön, hogy mégsem. Ennek örül egy kicsit, de ez az öröm nem vonja el figyelmét.*
- Nem kell aggódnia, eszem ágában sincs küzdeni. Itt nincs. Csupán a fegyvereimet kell megéleztetnem, elkoptak az évek során. *feleli nyugodtan az éjnő megjegyzésére.*
- Egyébként is, a hírvivőt felesleges bántani. *teszi hozzá. Valamit érez. Az eddigi nyugodtsága tovább fokozódik. A harcról alkotott gondolatok semmivé foszlanak, még ha tényleg nem is akarta előcsalni tudásának morzsáit ezen téren, hogy gyakorlatban alkalmazza.
Meglepődik, hogy a két nő ismeri egymást. Most, hogy elterelődtek az esetleges összecsapásról gondolatai, ráér ezen ténnyel foglalkozni. Érdekes párbeszéd folyik le. Egyik fél részéről csupa értetlen kíváncsiság, míg a másik elutasító válaszokkal szolgál.*
- Tudja... ez nem a gyávaságról szól. Egyszerűen nem szeretem, ha egy hegyesfülű küldözget értem és elvárja hogy ugorjak, mikor elérte, hogy cseppet sem kedveljem. Remélem tud várni az illető. Van még elintézendő ügyem, utána talán... felkeresem. Amint elmondja, hogy hol is kellene vele találkoznom. *mondja egyszerűen. Az elköszönésen meg sem lepődik valamiért. Inkább csak bosszankodik, hogy nem elég, hogy meg kellett néznie Svisyst, hogy biztonságban van-e és vigyáznia rá a találkozás idejére, még terhes is és még több elfszerzetet hoz majd a világra.*
*Diramel nyugodtan elemzi a helyzetet. Megannyi lehetőség villan elé, szinte már tapintható képek formájában. Ez régen gyakran előfordult vele, manapság már azt hitte, hogy a fegyverforgatást elhanyagolva elmúlt ez az egész. Most rájön, hogy mégsem. Ennek örül egy kicsit, de ez az öröm nem vonja el figyelmét.*
- Nem kell aggódnia, eszem ágában sincs küzdeni. Itt nincs. Csupán a fegyvereimet kell megéleztetnem, elkoptak az évek során. *feleli nyugodtan az éjnő megjegyzésére.*
- Egyébként is, a hírvivőt felesleges bántani. *teszi hozzá. Valamit érez. Az eddigi nyugodtsága tovább fokozódik. A harcról alkotott gondolatok semmivé foszlanak, még ha tényleg nem is akarta előcsalni tudásának morzsáit ezen téren, hogy gyakorlatban alkalmazza.
Meglepődik, hogy a két nő ismeri egymást. Most, hogy elterelődtek az esetleges összecsapásról gondolatai, ráér ezen ténnyel foglalkozni. Érdekes párbeszéd folyik le. Egyik fél részéről csupa értetlen kíváncsiság, míg a másik elutasító válaszokkal szolgál.*
- Tudja... ez nem a gyávaságról szól. Egyszerűen nem szeretem, ha egy hegyesfülű küldözget értem és elvárja hogy ugorjak, mikor elérte, hogy cseppet sem kedveljem. Remélem tud várni az illető. Van még elintézendő ügyem, utána talán... felkeresem. Amint elmondja, hogy hol is kellene vele találkoznom. *mondja egyszerűen. Az elköszönésen meg sem lepődik valamiért. Inkább csak bosszankodik, hogy nem elég, hogy meg kellett néznie Svisyst, hogy biztonságban van-e és vigyáznia rá a találkozás idejére, még terhes is és még több elfszerzetet hoz majd a világra.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-03 09:35:14
Üzenet elküldve: 2012-07-03 09:35:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Elwyrien csak a szemét forgatja a Diramel nevű nő reakcióján.*
-Tragikusan félreértett.*közli vele igen egyszerűen.*
-Nem áll szándékomban harcot provokálni, csak átadtam egy üzenetet.*mondja, majd ujjatlan kesztyűjét megigazítja jobb kezén. Természetesen az sem áll szándékában, hogy hagyja a másikat balhézni. Abban az esetben rövid úton kivonja a forgalomból. Mikor Svysis megszólal, az éjnő rá emeli egy halott elevenségével vetekedő tekintetét.*
-Igen, én.*válaszolja, majd a másik két kérdésen kissé elgondolkozik mit is feleljen.*
-Ne kérdezz olyat amire nem akarod tudni a választ.*mondja végül egyszerűen, majd visszafordul a vele szemben álló nőhöz. Érzi a levegőben, s látja a 'kerubok táncát', legalábbis észleli az ezüstös lényeket, de mivel eddig is halálosan nyugodt volt, nem vált ki belőle különösebb érzelmi reakciót, csak pár pillanatra ezek az ezüstös entitások magukra vonják figyelmét, megpróbálva rájönni miért jelentek meg, s mik ezek. Aztán elméje visszaparancsolja gondolatait a jelenlegi helyzetéhez.*
-Az üzenetet átadtam. Innentől csak magán múlik él-e a lehetőséggel hogy legyen valaki, vagy gyáván megfutamodik, mikor a sors a kezei közé fújja a nagy lehetőséget.*vonja meg a vállát, majd fejére visszahajtja a csuklyát, s félig elfordul, hogy induljon vissza de pillantása találkozik Svysisével, s lopva ismét a nő hasára pillant.*
-Vigyázz...*kezd neki, és a nő szemébe néz.*
-...magatokra.*fejezi be egy pillanatnyi habozás után.*
*Elwyrien csak a szemét forgatja a Diramel nevű nő reakcióján.*
-Tragikusan félreértett.*közli vele igen egyszerűen.*
-Nem áll szándékomban harcot provokálni, csak átadtam egy üzenetet.*mondja, majd ujjatlan kesztyűjét megigazítja jobb kezén. Természetesen az sem áll szándékában, hogy hagyja a másikat balhézni. Abban az esetben rövid úton kivonja a forgalomból. Mikor Svysis megszólal, az éjnő rá emeli egy halott elevenségével vetekedő tekintetét.*
-Igen, én.*válaszolja, majd a másik két kérdésen kissé elgondolkozik mit is feleljen.*
-Ne kérdezz olyat amire nem akarod tudni a választ.*mondja végül egyszerűen, majd visszafordul a vele szemben álló nőhöz. Érzi a levegőben, s látja a 'kerubok táncát', legalábbis észleli az ezüstös lényeket, de mivel eddig is halálosan nyugodt volt, nem vált ki belőle különösebb érzelmi reakciót, csak pár pillanatra ezek az ezüstös entitások magukra vonják figyelmét, megpróbálva rájönni miért jelentek meg, s mik ezek. Aztán elméje visszaparancsolja gondolatait a jelenlegi helyzetéhez.*
-Az üzenetet átadtam. Innentől csak magán múlik él-e a lehetőséggel hogy legyen valaki, vagy gyáván megfutamodik, mikor a sors a kezei közé fújja a nagy lehetőséget.*vonja meg a vállát, majd fejére visszahajtja a csuklyát, s félig elfordul, hogy induljon vissza de pillantása találkozik Svysisével, s lopva ismét a nő hasára pillant.*
-Vigyázz...*kezd neki, és a nő szemébe néz.*
-...magatokra.*fejezi be egy pillanatnyi habozás után.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-02 22:55:01
Üzenet elküldve: 2012-07-02 22:55:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
- Elwyrien Everhate? *Csúszik ki Svisys száján, amint a csuklyás alak megszabadul fejfedőjétől.* Te itt? De mégis miért? És hogyan? *Hagyják el akaratlanul száját gondolatai. Értetlenül kapkodja a tekintetét a két nő között. "Harcolni készülnek valami találkozó miatt? Ráadásul éppen itt? Megbolondultak ezek?!" Szerencsére ez esetben sikerül magában tartania a veszélyes mondatokat. Azt azonban maga sem tudja, hogyha fegyveres ütközetre kerül sor, ki mellé fog állni. "Az egykori, vagy a mostani bajtárs?" Azonban a két nő láthatóan megoldja helyette e dilemmát. Mindketten arra utasítják a fél-elfet, hogy ebből most maradjon ki. Természetesen mindezt Svisys sem hagyhatja szó nélkül.*
- Nem fogok kimaradni semmiből, ugyanis itt nem *Nyomatékosítja meg a 'nem' szócskát* fog történni semmi. Értve vagyok? *Kérdezi kimért higgadtsággal, hol az egyikre hol a másikra pillantva. Tisztában van vele, hogy csak azért, mert ő mondja egyik fél sem fog lehiggadni, így kénytelen előhozakodni tarsolyából egy varázslattal, hátha az segít.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
- Elwyrien Everhate? *Csúszik ki Svisys száján, amint a csuklyás alak megszabadul fejfedőjétől.* Te itt? De mégis miért? És hogyan? *Hagyják el akaratlanul száját gondolatai. Értetlenül kapkodja a tekintetét a két nő között. "Harcolni készülnek valami találkozó miatt? Ráadásul éppen itt? Megbolondultak ezek?!" Szerencsére ez esetben sikerül magában tartania a veszélyes mondatokat. Azt azonban maga sem tudja, hogyha fegyveres ütközetre kerül sor, ki mellé fog állni. "Az egykori, vagy a mostani bajtárs?" Azonban a két nő láthatóan megoldja helyette e dilemmát. Mindketten arra utasítják a fél-elfet, hogy ebből most maradjon ki. Természetesen mindezt Svisys sem hagyhatja szó nélkül.*
- Nem fogok kimaradni semmiből, ugyanis itt nem *Nyomatékosítja meg a 'nem' szócskát* fog történni semmi. Értve vagyok? *Kérdezi kimért higgadtsággal, hol az egyikre hol a másikra pillantva. Tisztában van vele, hogy csak azért, mert ő mondja egyik fél sem fog lehiggadni, így kénytelen előhozakodni tarsolyából egy varázslattal, hátha az segít.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-02 22:17:16
Üzenet elküldve: 2012-07-02 22:17:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Diramel nem tudja mire vélni, hogy az elfszerzet mellé áll. Kicsit odébb lép, tisztes távolságot tartva. Nem akarja, hogy baja essen, ha már azért küldték, hogy vigyázzon rá. Vagyis pontosabban azért, hogy nézzen rá, hogy megbizonyosodjon épségéről, de ha már itt van, itt is maradhat. Elvégre csupán azért jött el, hogy ne kelljen a házban ücsörögnie. Ahelyett már inkább járja a várost.
Alaposan megfigyeli a magát leleplezőt. Eddigi megjegyzéseire nem állt szándékában válaszolni. Még gondolkozik rajta, hogy menjen-e. A nő nevét még mindig nem tudja, az viszont, hogy egy sötételffel van dolga, változtat a tények állásán. "Jó reflexek, gyors mozgás és jobb látás.. nem is beszélve a hallásról... Tehát kardot rántani nem lenne célszerű, hacsak nem szerzek magamnak időt rá." gondolkozik, már a harc lehetőségén.
Előveszi régebben szerzett fegyverét és nézegetni kezdi az acélt. A hideg fémen végighúzza ujjait, majd forgat egyet a kardon.*
- Mester uram, kérem ezt élezze meg nekem! *mondja nyugodtan és az egyik asztalra teszi a fegyvert. A másik régebbi fegyvert is előveszi és azt is az asztalra teszi a másik mellé. A most kapottat viszont nem, annak éle kifogástalan, ahogy többnyire egyébként a másik kettőé is.*
- Lehet, hogy anélkül, hogy tudom miről folyna a találkozó nem illik elutasítani, de kérni sem illik anélkül, hogy az okát nem közlik a meghívottal. *feleli most már az éjnőnek.*
- A nevét pedig... még mindig nem említette. És igen, Svisys kisasszony nem akar belekeveredni. *mondja, majd az említett személyre néz, kezével pedig jelez neki, hogy húzódjon távolabb egy kicsit.*
*Diramel nem tudja mire vélni, hogy az elfszerzet mellé áll. Kicsit odébb lép, tisztes távolságot tartva. Nem akarja, hogy baja essen, ha már azért küldték, hogy vigyázzon rá. Vagyis pontosabban azért, hogy nézzen rá, hogy megbizonyosodjon épségéről, de ha már itt van, itt is maradhat. Elvégre csupán azért jött el, hogy ne kelljen a házban ücsörögnie. Ahelyett már inkább járja a várost.
Alaposan megfigyeli a magát leleplezőt. Eddigi megjegyzéseire nem állt szándékában válaszolni. Még gondolkozik rajta, hogy menjen-e. A nő nevét még mindig nem tudja, az viszont, hogy egy sötételffel van dolga, változtat a tények állásán. "Jó reflexek, gyors mozgás és jobb látás.. nem is beszélve a hallásról... Tehát kardot rántani nem lenne célszerű, hacsak nem szerzek magamnak időt rá." gondolkozik, már a harc lehetőségén.
Előveszi régebben szerzett fegyverét és nézegetni kezdi az acélt. A hideg fémen végighúzza ujjait, majd forgat egyet a kardon.*
- Mester uram, kérem ezt élezze meg nekem! *mondja nyugodtan és az egyik asztalra teszi a fegyvert. A másik régebbi fegyvert is előveszi és azt is az asztalra teszi a másik mellé. A most kapottat viszont nem, annak éle kifogástalan, ahogy többnyire egyébként a másik kettőé is.*
- Lehet, hogy anélkül, hogy tudom miről folyna a találkozó nem illik elutasítani, de kérni sem illik anélkül, hogy az okát nem közlik a meghívottal. *feleli most már az éjnőnek.*
- A nevét pedig... még mindig nem említette. És igen, Svisys kisasszony nem akar belekeveredni. *mondja, majd az említett személyre néz, kezével pedig jelez neki, hogy húzódjon távolabb egy kicsit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073