*Mikor elérnek a kovácsműhelyhez, és Ard ajtót nyit neki, eleinte akadékoskodna, de nem szeretne évekig itt ácsorogni, így egy apró biccentéssel megköszöni kedvességét, és belép a forró helyiségbe. Majd máskor viszonozza szívélyességét.
Közben lassacskán ő is végez a cipóval, ami kimondottan jól esett neki, ezért hálás a fiatalabbnak.
Míg Ardrian beszél, többnyire illendőségből a fiún tartja kék szemeit, ám sokszor végignéz a félkész vagy még csak kezdetleges munkákon. Ugyan az ő fő fegyvere az íj, de a szép kardoknak is rajongója, így elgondolkozik, talán kovácsoltathatna valamit, persze majd máskor, most nem szívesen tartaná fel útitársát ilyen harmadlagos kívánalmakkal.
Néha bólint az ifjonc elfnek, jelezve, megértette gondolatmenetét és annak tartalmát, majd a kérdésére elgondolkozik. Hogyan éli meg a közvetlen közelében élő emberek gyors múlását? Nehéz erre a válasz, így nem is szólal meg rögtön. Addig előreengedi Ardot, majd egy intést tesz a kovácsok felé, ne tűnjön udvariatlannak.*
- Megvallom, nem igen gondolkozom ily dolgokon, de látom téged igen csak izgat a téma *mosolyog a nála valamivel alacsonyabb barnára, majd folytatja.*
- Ugyan e város szülötte vagyok, sok időmet nem szeretem itt pazarolni, bár néha rá vagyok kényszerülve rokonaim által. Ám az emberekkel nem ápolok mély kapcsolatokat, kivétel sincs és nem is volt, így hát nem is visel meg túlzottan elmúlásuk hamarisága. Felkészítettek az emberek rövid életére, így csupán becsülni tudom hosszú életünk szépségét *mondja nyugodtan, bár már nem mosolyogva, mert azért látszik, szavaival ellenben szíve mást is vélekedik a dologról.*
- Na de ne beszéljünk ily sajnálatos témáról, persze ha egyet értesz velem, ez az idősebbek hobbija, maradjunk nekünk a szórakozás, Ard *villant a fiúra egy széles mosolyt, majd megpaskolja a vállát. Szokása ez, így reméli az erdeit sem zavarja túlzottan.*
- Az erdő már a nyakunkon, szerencsére a nap még délután jár, így talán nem tévelyedünk túl nagy sűrűjébe a bereknek, amely még számunkra is veszélyes lehet *suttogja a végét kicsit vészjóslóan*