Archívum - Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-10-21 14:30:17
Üzenet elküldve: 2017-10-21 14:30:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Néha jól jön az ingyen étel. *akadnak ott egészen kevésbé rohadt paradicsomok, káposzták is. Sőt, egyszer egy büdös pisztráng repült felé. Sosem felejti el azt a lakomát.*
- Szörnyen faragatlan! *háborog a kalappöckölésre. Az ember nem lehet híres, rettenthetetlen kalandor, ha egyesek csak úgy pöckölgetik a kalapjukat.*
- Kiöltöztetsz a vagyonunkból. Neked sem ártana… *kénytelen befejezni a mondatot, mert ekkor toppannak be a műhelybe. Ki poszt-hempergős jó hangulatban, ki pedig az acélalsó sikertelensége felett érzett bosszúságban. Ha az elsőt nem is, a másodikat egykettőre ráragasztják a kovácsra. A fickó nem hagyja ám magát könnyen, hisz az ő portékája hibátlan. Ám ha a kuncsaft nem vásárol, hát nem vásárol. Eleget üzleteltek már egymással ahhoz, hogy a mester tudja, ezek ketten visszajönnek azon nyomban, amint előáll egy még pikánsabb, még bujább kreációval. Visszaszolgáltatja hát az amulettet, elvégre ebben egyeztek meg. Amíg Svir és Rhebosse minőség-ellenőrzést végzett, nem tétlenkedett, vizsgálgatta rendesen a trükkös varázstárgyat, s hogy rájött-e a nyitjára, nem köti kettejük orrára. El, mindenesetre nem rontotta el amennyire ez megállapítható.
Ahogy a férfi és a nő elhagyják a kovácsműhelyt, még hallhatja, hogy a vörös noszogatja kedvesét.*
- Bah…! És mit szólnál egy olyan szőrmés, szegecses… *ennél többet már nem hall a krapek.
Rhebosse nem adja föl, hogy megtalálja a Svirhez illő öltözéket. Mégsem lehet mindig ő, aki csak falatnyi hacukákban végzi a házimunkát.*
- Néha jól jön az ingyen étel. *akadnak ott egészen kevésbé rohadt paradicsomok, káposzták is. Sőt, egyszer egy büdös pisztráng repült felé. Sosem felejti el azt a lakomát.*
- Szörnyen faragatlan! *háborog a kalappöckölésre. Az ember nem lehet híres, rettenthetetlen kalandor, ha egyesek csak úgy pöckölgetik a kalapjukat.*
- Kiöltöztetsz a vagyonunkból. Neked sem ártana… *kénytelen befejezni a mondatot, mert ekkor toppannak be a műhelybe. Ki poszt-hempergős jó hangulatban, ki pedig az acélalsó sikertelensége felett érzett bosszúságban. Ha az elsőt nem is, a másodikat egykettőre ráragasztják a kovácsra. A fickó nem hagyja ám magát könnyen, hisz az ő portékája hibátlan. Ám ha a kuncsaft nem vásárol, hát nem vásárol. Eleget üzleteltek már egymással ahhoz, hogy a mester tudja, ezek ketten visszajönnek azon nyomban, amint előáll egy még pikánsabb, még bujább kreációval. Visszaszolgáltatja hát az amulettet, elvégre ebben egyeztek meg. Amíg Svir és Rhebosse minőség-ellenőrzést végzett, nem tétlenkedett, vizsgálgatta rendesen a trükkös varázstárgyat, s hogy rájött-e a nyitjára, nem köti kettejük orrára. El, mindenesetre nem rontotta el amennyire ez megállapítható.
Ahogy a férfi és a nő elhagyják a kovácsműhelyt, még hallhatja, hogy a vörös noszogatja kedvesét.*
- Bah…! És mit szólnál egy olyan szőrmés, szegecses… *ennél többet már nem hall a krapek.
Rhebosse nem adja föl, hogy megtalálja a Svirhez illő öltözéket. Mégsem lehet mindig ő, aki csak falatnyi hacukákban végzi a házimunkát.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-10-21 02:04:42
Üzenet elküldve: 2017-10-21 02:04:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Meg hát. Rohadt paradicsommal és hagymával, meg záptojással. Sőt egyszer még a kalapomat is megpöckölte valaki. *Ez pedig köztudottan a faragatlanság netovábbja. Az illető egyetlen mentsége, hogy nem élte túl a dolgot. A házból kilépve rövid séta után a piacra jutnak, de most nem állnak meg bámészkodni, mennek tovább.*
- Nem hordok csipkét! De neked vehetünk, aztán majd jó gyorsan leveszem. Mit szólsz? *Közben a műhelybe érnek, ahol a kovácsmester már nagyon várja őket. Helyesen teszi, ez annak a jele, hogy nem ragaszkodik túlzottan a zálogba tett ékszerhez. Jó lesz neki helyette a gatyó is, kirakhatja a falra, teheti a polcra, sőt még fel is veheti, csak ne előttük. Színpadias sóhajtással nyitja a találkozást.*
- Nagy a baj. Sajnos nem vált be, pedig nagy reményeket fűztünk hozzá. Jobb is lesz, ha visszaadom az amulettért cserébe, uraságod jobb hasznát veszi majd. *Egy kereskedő számára sosem kellemes, ha egy ügyfele eláll az üzlettől, de néha le kell nyelni a békát. Különösen a hozzájuk hasonló visszajáró vevők esetében. Így is történik, a mester morogva visszaveszi az árut és kiadja nekik, amit a délelőtt zálogba tettek.*
- Mehetünk? Hátha van a piacon egy jó csipkés. *Láthatóan felcsigázta az új ötlet.*
- Meg hát. Rohadt paradicsommal és hagymával, meg záptojással. Sőt egyszer még a kalapomat is megpöckölte valaki. *Ez pedig köztudottan a faragatlanság netovábbja. Az illető egyetlen mentsége, hogy nem élte túl a dolgot. A házból kilépve rövid séta után a piacra jutnak, de most nem állnak meg bámészkodni, mennek tovább.*
- Nem hordok csipkét! De neked vehetünk, aztán majd jó gyorsan leveszem. Mit szólsz? *Közben a műhelybe érnek, ahol a kovácsmester már nagyon várja őket. Helyesen teszi, ez annak a jele, hogy nem ragaszkodik túlzottan a zálogba tett ékszerhez. Jó lesz neki helyette a gatyó is, kirakhatja a falra, teheti a polcra, sőt még fel is veheti, csak ne előttük. Színpadias sóhajtással nyitja a találkozást.*
- Nagy a baj. Sajnos nem vált be, pedig nagy reményeket fűztünk hozzá. Jobb is lesz, ha visszaadom az amulettért cserébe, uraságod jobb hasznát veszi majd. *Egy kereskedő számára sosem kellemes, ha egy ügyfele eláll az üzlettől, de néha le kell nyelni a békát. Különösen a hozzájuk hasonló visszajáró vevők esetében. Így is történik, a mester morogva visszaveszi az árut és kiadja nekik, amit a délelőtt zálogba tettek.*
- Mehetünk? Hátha van a piacon egy jó csipkés. *Láthatóan felcsigázta az új ötlet.*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-10-19 20:20:10
Üzenet elküldve: 2017-10-19 20:20:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Az utca legalább őszinte. Ha nem vagy jó, megmondják. *ezzel szemben a jóképű zeneoktatók úgy csavarják a bókokat, hogy bizonyosan visszamenjen az ember és ott hagyjon még jó pár aranyat a tanításért cserébe.*
- Hát ha ő így, mi majd máshol vásárolunk. Biztos, hogy csipkéből is vannak nagyon szépek. Azt lehet levenni a legkönnyebben. *teljesen komolyan mondja, a gondolatba viszont bele is sóhajt, mielőtt kilépnének az ajtón, hogy visszavigyék a galád gatyót.
Mielőtt kilépnek, bezárnak mindent, mert a Rhebosse hacukája viszont bent van, az meg nagy érték. Azt is ott vették, a kovácsnál, ahová hipp-hopp meg is érkeznek. Artheniorban nincsenek nagy távolságok, ők ketten pedig gyakorlott andalgók és sétálgatók a város utcáin, sikátoraiban és terein. Szerencsére a műhely még nem zár, ennek ellenére a vörös nagy svunggal tárja az ajtót, ráijesztve a koránt sem ijedős mesterre.*
- Meg is jöttünk! *mondja vigyorogva a fickónak.*
- Az utca legalább őszinte. Ha nem vagy jó, megmondják. *ezzel szemben a jóképű zeneoktatók úgy csavarják a bókokat, hogy bizonyosan visszamenjen az ember és ott hagyjon még jó pár aranyat a tanításért cserébe.*
- Hát ha ő így, mi majd máshol vásárolunk. Biztos, hogy csipkéből is vannak nagyon szépek. Azt lehet levenni a legkönnyebben. *teljesen komolyan mondja, a gondolatba viszont bele is sóhajt, mielőtt kilépnének az ajtón, hogy visszavigyék a galád gatyót.
Mielőtt kilépnek, bezárnak mindent, mert a Rhebosse hacukája viszont bent van, az meg nagy érték. Azt is ott vették, a kovácsnál, ahová hipp-hopp meg is érkeznek. Artheniorban nincsenek nagy távolságok, ők ketten pedig gyakorlott andalgók és sétálgatók a város utcáin, sikátoraiban és terein. Szerencsére a műhely még nem zár, ennek ellenére a vörös nagy svunggal tárja az ajtót, ráijesztve a koránt sem ijedős mesterre.*
- Meg is jöttünk! *mondja vigyorogva a fickónak.*
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-26 23:07:51
Üzenet elküldve: 2017-09-26 23:07:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Sietve érkezik meg a kovácshoz, csak a megbeszéltek szerint azért jön, hogy átvegye a holmit, amiben megegyeztek. A kovács épp valamin ügyeskedik, de hogy min az Rast teljességgel hidegen hagyja. Üdvözli a mesterembert, és jelzi, hogy siet, hisz delelőre a templom kapujában kell lennie. Sőt, szeretne valamivel hamarabb érkezni, hogy Éjféllel le tudjon tisztázni néhány nagyon fontos dolgot. Ehhez tartva magát nem időzik sokáig a kovácsműhelyben, amint megkapja az árut olyan gyorsan távozik, ahogy jött, s kámfor módjára felszívódik a piaci rengetegben.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-21 20:30:29
Üzenet elküldve: 2017-09-21 20:30:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1160
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1160
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
*Immáron Nolie nélkül, teljesen egyedül járja az utcákat. Átvág a szegénynegyeden, és a kovácsműhely felé veszi az irányt. A fegyvere már el kellett, hogy készüljön, alig várja, hogy magához vehesse a gyönyörű pengét.
Még út közben abba a táskába rakja ostorát, amiben a varázsitalokat tárolja, hisz arra a fegyverre nem mostanában lesz újra szüksége. A műhelyhez érve már határozottan lép be, hisz tudja, ki fogadja odabenn, és azt is, hogy a kovács is ismeri, és bizonyára várta már őt.
Átveszi az elkészült fegyvert, és kifizeti az ár második felét.
A kard kicsit nagyobb, mint amekkorára számított, és egyértelműen számára szokatlan fegyver, de biztos benne, hogy hamar meg fogja szokni, és potenciális ellenségei jobban fognak tartani egy ilyen pengétől, mint a kis tőrétől.
Megköszöni a kovács munkáját, búcsút int neki, majd sietve folytatja is útját a kikötő felé.*
Még út közben abba a táskába rakja ostorát, amiben a varázsitalokat tárolja, hisz arra a fegyverre nem mostanában lesz újra szüksége. A műhelyhez érve már határozottan lép be, hisz tudja, ki fogadja odabenn, és azt is, hogy a kovács is ismeri, és bizonyára várta már őt.
Átveszi az elkészült fegyvert, és kifizeti az ár második felét.
A kard kicsit nagyobb, mint amekkorára számított, és egyértelműen számára szokatlan fegyver, de biztos benne, hogy hamar meg fogja szokni, és potenciális ellenségei jobban fognak tartani egy ilyen pengétől, mint a kis tőrétől.
Megköszöni a kovács munkáját, búcsút int neki, majd sietve folytatja is útját a kikötő felé.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-17 15:14:27
Üzenet elküldve: 2017-09-17 15:14:27
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A kovácsinas//
*A kovács megértően bólint.*
-Ám legyen, akkor elviszem én.
*Veszi kezébe a pengét.*
-Pihend ki magadat fiacskám, rád fér!
*Noha nem annyival idősebb a kovács, mégis mint mesterember megengedi magának ezt a megszólítást, ami a kovácsok körein belül teljesen tisztesnek is számít. Khad'unt azonban nem hagyja elmenni üres kézzel, mielőtt távozhatna utána szól.*
-Vegyél egy italt is magadnak.
* Kap markába Khad'un Árnyköpeny 8 aranypénzt.
Fizeti meg a céhinasoknak járó bért is majdnem. Nehogy azt mondhassa bárki is, hogy a kovács nem fizeti meg a szolgálatot.*
-Ég veled!
*Búcsúzik kicsit úgy, mintha nem találkoznának egy jó darabig, noha egyértelműen nem mond semmit, csak elkezd kutakodni a műhely falán egy tok után a favágó fegyverének.*
*A kovács megértően bólint.*
-Ám legyen, akkor elviszem én.
*Veszi kezébe a pengét.*
-Pihend ki magadat fiacskám, rád fér!
*Noha nem annyival idősebb a kovács, mégis mint mesterember megengedi magának ezt a megszólítást, ami a kovácsok körein belül teljesen tisztesnek is számít. Khad'unt azonban nem hagyja elmenni üres kézzel, mielőtt távozhatna utána szól.*
-Vegyél egy italt is magadnak.
* Kap markába Khad'un Árnyköpeny 8 aranypénzt.
Fizeti meg a céhinasoknak járó bért is majdnem. Nehogy azt mondhassa bárki is, hogy a kovács nem fizeti meg a szolgálatot.*
-Ég veled!
*Búcsúzik kicsit úgy, mintha nem találkoznának egy jó darabig, noha egyértelműen nem mond semmit, csak elkezd kutakodni a műhely falán egy tok után a favágó fegyverének.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-17 14:39:16
Üzenet elküldve: 2017-09-17 14:39:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A kovácsinas//
-Mint mondtam, nem jártam utána. Viszont ha jön egy olyan alkalom, amit nem lehet kihagyni, akkor megragadom. *zárja le a témát, hogy aztán rákérdezhessen a határidő ésszerűtlenségére. A válaszon picit meglepődik, majd válaszol*
-Sajnálom, de ha nem alszom most, akkor kétes, hogy egyáltalán eljutok-e a favágóig. *válaszol, és elindul az ajtó felé. Visszafordul, vár egy kicsit, hogy akar-e valami mást mondani a kovács. Amennyiben nem, indul a fogadóba, viszont ha igen, akkor végighallgatja, majd aszerint cselekszik.*
-Mint mondtam, nem jártam utána. Viszont ha jön egy olyan alkalom, amit nem lehet kihagyni, akkor megragadom. *zárja le a témát, hogy aztán rákérdezhessen a határidő ésszerűtlenségére. A válaszon picit meglepődik, majd válaszol*
-Sajnálom, de ha nem alszom most, akkor kétes, hogy egyáltalán eljutok-e a favágóig. *válaszol, és elindul az ajtó felé. Visszafordul, vár egy kicsit, hogy akar-e valami mást mondani a kovács. Amennyiben nem, indul a fogadóba, viszont ha igen, akkor végighallgatja, majd aszerint cselekszik.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-15 16:04:15
Üzenet elküldve: 2017-09-15 16:04:15
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A kovácsinas//
*A történet befejeztével kovácsunk felhúzott szemöldökkel néz.*
-És felteszem nem is jártál a dolgok után azóta?
*Kérdezi inkább, mint kijelenti a dolgot. Aztán az időpont problematikájára térnek át, amikor viszont az Üllők Mestere egyértelműen nem korrigál.*
-Jól hallottad, hajnalra kell neki, így felárat fizet a munkáért. Viszed te, vagy keresel inkább szállást éjszakára, lepihensz, és vigyem én?
*Teszi fel a kérdést mindenféle alvás nélkül.*
-Az élet, mint tudod soha nem egyszerű, de megértem, ha nincs kedved egy átdolgozott nap után még nyakadba is venni a határt.
*Arcán gyülekeznek a ráncok, ahogy belegondol, hogy mennyit is kell neki ilyen ügyes-bajos dolgok után néznie.*
*A történet befejeztével kovácsunk felhúzott szemöldökkel néz.*
-És felteszem nem is jártál a dolgok után azóta?
*Kérdezi inkább, mint kijelenti a dolgot. Aztán az időpont problematikájára térnek át, amikor viszont az Üllők Mestere egyértelműen nem korrigál.*
-Jól hallottad, hajnalra kell neki, így felárat fizet a munkáért. Viszed te, vagy keresel inkább szállást éjszakára, lepihensz, és vigyem én?
*Teszi fel a kérdést mindenféle alvás nélkül.*
-Az élet, mint tudod soha nem egyszerű, de megértem, ha nincs kedved egy átdolgozott nap után még nyakadba is venni a határt.
*Arcán gyülekeznek a ráncok, ahogy belegondol, hogy mennyit is kell neki ilyen ügyes-bajos dolgok után néznie.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-14 22:17:59
Üzenet elküldve: 2017-09-14 22:17:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A kovácsinas// //Nyílt//
*Khad'un (bár legszívesebben belezuhanna egy ágyba, hiszen, mint a kovács is említette, kemény itt a munka) megpróbálja felidézni az utolsó heteket, amiket Hawbolernnel töltött.*
-Épp a Lihanechi-tó közelében voltunk, egy városi nemesnek csinált kardot a mesterem, én a kardhüvelyt és a markolatot készítettem. Tudni kell, hogy egy istenek háta mögötti helyen voltunk, az úttól pedig csak egy kitaposott ösvényen lehetett eljutni a táborunkhoz. Így érthető, hogy meglepődtem, mikor egy városi őr a mesterem nevét kiabálta. Utóbbi megkért, hogy maradjak bent, és folytassam a munkát, majd kiment az őrhöz. Mikor visszajött, gondterhelt volt a tekintete. A kérdésemre, hogy minden rendben van-e, egy mosolyt erőltetett az arcára, ám sosem volt jó érzelmei elrejtésében, egyértelmű volt, hogy valami nyomasztja. Utána pár hétig minden a normális kerékvágásban haladt tovább, de az utolsó napokban először megkérdezte, milyen páncélt és fegyvert hordanék legszívesebben, majd elkezdett kerülni, mintha kényelmetlenül érezte volna magát a társaságomban. Utolsó nap közölte velem, hogy nem tehet máshogy, el kell, hogy menjek. Ideadta azokat a ruhákat és fegyvereket, amit most ön lát rajtam, és ezt a macskatalizmánt itt a nyakamban. Elbúcsúztunk, és azóta nem találkoztam vele. Most utólag valószínűnek tartom, hogy az az őr mondott neki valamit, de mivel erről soha sem beszéltünk, sötétben tapogatózom. És mivel sosem beszélt rólam senkinek, így nem hiszem, hogy pont arról beszélgetne az emberekkel, hogy miért küldött el, így nem is kutakodom. *Fejezi be mondandóját az inas. A kovács nem reagál, inkább a tőrről alkot véleményt. Ismerve a határait, tudja, hogy pontos megfogalmazás az ,,elmegy" kifejezés, bár a fényesítési hibánál rögtön látja, hogy csak egy koszfoltról van szó, amit egy perc alatt lemos. Viszont mikor a férfi közli vele a határidőt, akkor szemtelenül megkérdezi, hogy* -Azért aludnom szabad, vagy túl sokat kérek? *A férfi, aki maga is fáradt,
korrigál, így a tőrnek holnap estig kell eljutnia Dorbukhoz. Miután tisztázták a feladatot, Khad'Un virraszt egy darabig, megtisztítja a pengét, majd dolga végeztével (mivel sosem szeretett meleg, párás levegőben aludni) kimegy a hátsó kertbe, és ott alszik el.*
*Khad'un (bár legszívesebben belezuhanna egy ágyba, hiszen, mint a kovács is említette, kemény itt a munka) megpróbálja felidézni az utolsó heteket, amiket Hawbolernnel töltött.*
-Épp a Lihanechi-tó közelében voltunk, egy városi nemesnek csinált kardot a mesterem, én a kardhüvelyt és a markolatot készítettem. Tudni kell, hogy egy istenek háta mögötti helyen voltunk, az úttól pedig csak egy kitaposott ösvényen lehetett eljutni a táborunkhoz. Így érthető, hogy meglepődtem, mikor egy városi őr a mesterem nevét kiabálta. Utóbbi megkért, hogy maradjak bent, és folytassam a munkát, majd kiment az őrhöz. Mikor visszajött, gondterhelt volt a tekintete. A kérdésemre, hogy minden rendben van-e, egy mosolyt erőltetett az arcára, ám sosem volt jó érzelmei elrejtésében, egyértelmű volt, hogy valami nyomasztja. Utána pár hétig minden a normális kerékvágásban haladt tovább, de az utolsó napokban először megkérdezte, milyen páncélt és fegyvert hordanék legszívesebben, majd elkezdett kerülni, mintha kényelmetlenül érezte volna magát a társaságomban. Utolsó nap közölte velem, hogy nem tehet máshogy, el kell, hogy menjek. Ideadta azokat a ruhákat és fegyvereket, amit most ön lát rajtam, és ezt a macskatalizmánt itt a nyakamban. Elbúcsúztunk, és azóta nem találkoztam vele. Most utólag valószínűnek tartom, hogy az az őr mondott neki valamit, de mivel erről soha sem beszéltünk, sötétben tapogatózom. És mivel sosem beszélt rólam senkinek, így nem hiszem, hogy pont arról beszélgetne az emberekkel, hogy miért küldött el, így nem is kutakodom. *Fejezi be mondandóját az inas. A kovács nem reagál, inkább a tőrről alkot véleményt. Ismerve a határait, tudja, hogy pontos megfogalmazás az ,,elmegy" kifejezés, bár a fényesítési hibánál rögtön látja, hogy csak egy koszfoltról van szó, amit egy perc alatt lemos. Viszont mikor a férfi közli vele a határidőt, akkor szemtelenül megkérdezi, hogy* -Azért aludnom szabad, vagy túl sokat kérek? *A férfi, aki maga is fáradt,
korrigál, így a tőrnek holnap estig kell eljutnia Dorbukhoz. Miután tisztázták a feladatot, Khad'Un virraszt egy darabig, megtisztítja a pengét, majd dolga végeztével (mivel sosem szeretett meleg, párás levegőben aludni) kimegy a hátsó kertbe, és ott alszik el.*
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-14 20:32:42
Üzenet elküldve: 2017-09-14 20:32:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A kovácsinas//
*A kovács végez a tőr átnézésével, miközben megértően hümmög.*
-Akkor nem kell elmagyaráznom, hogy milyen a kemény munka itt.
*Jegyzi meg, de valami nem hagyja nyugodni.*
-Már csak azt nem értem, hogy hogyan is váltatok el, ha egyszer ennyire jó volt a kapcsolat, hogy atyádnak mernéd nevezni?
*Vonja fel szemöldökét a fegyver túloldaláról, majd hirtelen a legközelebbi fa asztalba állítja a pengét, és elkezdi nézegetni.*
-Hallgatlak!
*Szól oda, hogy ez a kis közjáték ne zavarja meg Khad'unt. Aki ha válaszolt megkaphatja végre a véleményezést.*
-A munka elmegy.
*Körmével egy pontra bök a tőrön.*
-A fény viszont itt nem törik rajta szépen. Fényesítési hiba, javítsd ki!
*Adja feladatul.*
-Ha végeztél vele el kellene vinned Johred fia Dobuknak, az egyik favágónak. Arthenior erdejében lakik innét délnek aztán keletnek. Az ösvény arra szekérnyi széles, és egyenesen a favágók menedékéhez visz, el sem tudod téveszteni. Ha ma végzel vele, tizennyolc arany a jutalmad.
*Ajánlja fel a feladatot így egészben.*
*A kovács végez a tőr átnézésével, miközben megértően hümmög.*
-Akkor nem kell elmagyaráznom, hogy milyen a kemény munka itt.
*Jegyzi meg, de valami nem hagyja nyugodni.*
-Már csak azt nem értem, hogy hogyan is váltatok el, ha egyszer ennyire jó volt a kapcsolat, hogy atyádnak mernéd nevezni?
*Vonja fel szemöldökét a fegyver túloldaláról, majd hirtelen a legközelebbi fa asztalba állítja a pengét, és elkezdi nézegetni.*
-Hallgatlak!
*Szól oda, hogy ez a kis közjáték ne zavarja meg Khad'unt. Aki ha válaszolt megkaphatja végre a véleményezést.*
-A munka elmegy.
*Körmével egy pontra bök a tőrön.*
-A fény viszont itt nem törik rajta szépen. Fényesítési hiba, javítsd ki!
*Adja feladatul.*
-Ha végeztél vele el kellene vinned Johred fia Dobuknak, az egyik favágónak. Arthenior erdejében lakik innét délnek aztán keletnek. Az ösvény arra szekérnyi széles, és egyenesen a favágók menedékéhez visz, el sem tudod téveszteni. Ha ma végzel vele, tizennyolc arany a jutalmad.
*Ajánlja fel a feladatot így egészben.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-14 16:37:27
Üzenet elküldve: 2017-09-14 16:37:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A kovácsinas// //Nyílt//
*Khad'un, átadva a tőrt, figyelmen kívül hagyja a kovács első kérdését, tudva, hogy arra nem vár választ.*
-Khad'un a nevem *mondja, ám a hangja rekedtes, és az ajkai szárazok. A kovács biccent, jelezve, hogy ihat. A kovácsinas úgy is tesz, ám az utána következő kérdésnél megint száraz lesz a torka és az ajkai. Aztán egy sóhajjal nekikezd.*
-A Lihanechi szegénynegyedben éltem, utcagyerekként. Csak egy átlagos utcagyerek voltam, úgy szereztem meg a betevő kenyeremet, ahogy tudtam. Épp a kovácsműhelyben inaskodtam, lószerszámot kellett készítenem, a maradék ételért és az istállóban alvás jogáért. Emlékszem, egyszer láttam, hogy nagy tömeg volt egy szekér mellett, és a kovács is csatlakozott hozzá. Tudtam, úgysem mehetnék oda, épp egy nemes lovának a lószerszámát kellett készítenem. Fel sem néztem, egészen addig, amíg a vándorkovács halkan nem szólt, hogy nagyobb, de kevesebb ütéssel gyorsabban kész leszek. Halkan megköszöntem a tanácsot, és részemről ennyi is lett volna a történet, hiszen tudtam, hogy utólag meg fog nyúzni az akkori mesterem, ha túl hosszúra nyújtom a beszélgetést, ám a vándorkovács elkezdett kérdezősködni. Addigra már feloszlott a tömeg, így picit szabadabban válaszoltam neki, nem kellett attól tartanom, hogy másnap az egész város arról fog beszélni, hogy miért beszélget egy mesterkovács egy nyeregkészítő fiúval. Többek között olyan dolgokat kérdezgetett tőlem, mint hogy hol születtem, kik a szüleim... *Khad'un megköszörüli a torkát, majd folytatja* -Annyit tudok a szüleimről, hogy keletről jöttek, nevelőszülőhöz adtak (akik aztán elég hamar meghaltak), majd soha többet nem jártak itt. Nem is igazán érdekeltek, most sem érdekelnek. Viszont annál a kérdésnél, hogy miért inaskodom itt, és hogy élek... természetesen az életösztönöm győzött, és eredetileg dicsértem a mesteremet, ám egy idő után belesültem a hazudozásba. Azóta sem értem, miért, de ekkor bemutatkozott a vándorkovács, és megkérdezte, szeretnék-e vele tartani. Hát persze, hogy szerettem volna. Kicsivel később elindultunk. *Ekkor Khad'un egy kis szünetet tart, hiszen (bár sokat tud mondani) valójában nem könnyű neki felidézni ezeket az emlékeket. A kovács várakozó nézésére tovább mesél*
-Valójában legtöbb időnket utazással töltöttük, csak nagyon néha mentünk el egy-egy városba, olyankor sosem mutattam magam, bár egyszer felajánlotta, hogy bemutat az embereknek. Ő sosem parancsolt meg semmit, de általában a kérés is elég volt. Sok dologra megtanított, és mindig hihetetlenül örültem, mikor megállapította, hogy fejlődtem valamiben. Egyáltalán nem úgy kezelt, mint egy inast, egy segédet... Sokkal inkább mint egy tanítványt, és úgy is éreztem magam. Sosem volt apám, de ez az ember állt a legközelebb ahhoz, hogy így tekintsek rá. Nem tudom, mi történt, miért váltak külön útjaink, de biztos, hogy nála jobb embert nem ismerek. *zárja le mondandóját Khad'un, majd vár a kovács válaszára.*
*Khad'un, átadva a tőrt, figyelmen kívül hagyja a kovács első kérdését, tudva, hogy arra nem vár választ.*
-Khad'un a nevem *mondja, ám a hangja rekedtes, és az ajkai szárazok. A kovács biccent, jelezve, hogy ihat. A kovácsinas úgy is tesz, ám az utána következő kérdésnél megint száraz lesz a torka és az ajkai. Aztán egy sóhajjal nekikezd.*
-A Lihanechi szegénynegyedben éltem, utcagyerekként. Csak egy átlagos utcagyerek voltam, úgy szereztem meg a betevő kenyeremet, ahogy tudtam. Épp a kovácsműhelyben inaskodtam, lószerszámot kellett készítenem, a maradék ételért és az istállóban alvás jogáért. Emlékszem, egyszer láttam, hogy nagy tömeg volt egy szekér mellett, és a kovács is csatlakozott hozzá. Tudtam, úgysem mehetnék oda, épp egy nemes lovának a lószerszámát kellett készítenem. Fel sem néztem, egészen addig, amíg a vándorkovács halkan nem szólt, hogy nagyobb, de kevesebb ütéssel gyorsabban kész leszek. Halkan megköszöntem a tanácsot, és részemről ennyi is lett volna a történet, hiszen tudtam, hogy utólag meg fog nyúzni az akkori mesterem, ha túl hosszúra nyújtom a beszélgetést, ám a vándorkovács elkezdett kérdezősködni. Addigra már feloszlott a tömeg, így picit szabadabban válaszoltam neki, nem kellett attól tartanom, hogy másnap az egész város arról fog beszélni, hogy miért beszélget egy mesterkovács egy nyeregkészítő fiúval. Többek között olyan dolgokat kérdezgetett tőlem, mint hogy hol születtem, kik a szüleim... *Khad'un megköszörüli a torkát, majd folytatja* -Annyit tudok a szüleimről, hogy keletről jöttek, nevelőszülőhöz adtak (akik aztán elég hamar meghaltak), majd soha többet nem jártak itt. Nem is igazán érdekeltek, most sem érdekelnek. Viszont annál a kérdésnél, hogy miért inaskodom itt, és hogy élek... természetesen az életösztönöm győzött, és eredetileg dicsértem a mesteremet, ám egy idő után belesültem a hazudozásba. Azóta sem értem, miért, de ekkor bemutatkozott a vándorkovács, és megkérdezte, szeretnék-e vele tartani. Hát persze, hogy szerettem volna. Kicsivel később elindultunk. *Ekkor Khad'un egy kis szünetet tart, hiszen (bár sokat tud mondani) valójában nem könnyű neki felidézni ezeket az emlékeket. A kovács várakozó nézésére tovább mesél*
-Valójában legtöbb időnket utazással töltöttük, csak nagyon néha mentünk el egy-egy városba, olyankor sosem mutattam magam, bár egyszer felajánlotta, hogy bemutat az embereknek. Ő sosem parancsolt meg semmit, de általában a kérés is elég volt. Sok dologra megtanított, és mindig hihetetlenül örültem, mikor megállapította, hogy fejlődtem valamiben. Egyáltalán nem úgy kezelt, mint egy inast, egy segédet... Sokkal inkább mint egy tanítványt, és úgy is éreztem magam. Sosem volt apám, de ez az ember állt a legközelebb ahhoz, hogy így tekintsek rá. Nem tudom, mi történt, miért váltak külön útjaink, de biztos, hogy nála jobb embert nem ismerek. *zárja le mondandóját Khad'un, majd vár a kovács válaszára.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-13 19:59:06
Üzenet elküldve: 2017-09-13 19:59:06
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A kovácsinas//
*A kovács betoppan, kezét kötényébe törölgetvén. Látszik, hogy most mosta le.*
-Na, hadd látom!
*Nyújtja kezét, hogy megnézhesse a tőrt.*
-Úgy érzed készen vagy?
*Teszi fel az ominózus kérdést, amit a főnök egy próbaidős beosztottnak szokott feltenni, és melyre nincs jó válasz sehol az univerzumban.*
-Mit mondtál, mi is a neved?
*Kérdezi közben, ha már itt vannak. A tőrtől függően pedig lehet, hogy még meg is jegyzi ezt a nevet, már ha tényleg tisztes a munka.*
-Említetted, hogy másnál már szolgáltál, aki a mesterségben volt.
*Utal a kovácsinasi előéletre.*
-Mesélj azokról az időkről részletesen is!
*Adja ki a feladatot, úgy látszik, nem hagyja csendben maradni Khad'unt most a kohók mestere.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.13 20:09:17
*A kovács betoppan, kezét kötényébe törölgetvén. Látszik, hogy most mosta le.*
-Na, hadd látom!
*Nyújtja kezét, hogy megnézhesse a tőrt.*
-Úgy érzed készen vagy?
*Teszi fel az ominózus kérdést, amit a főnök egy próbaidős beosztottnak szokott feltenni, és melyre nincs jó válasz sehol az univerzumban.*
-Mit mondtál, mi is a neved?
*Kérdezi közben, ha már itt vannak. A tőrtől függően pedig lehet, hogy még meg is jegyzi ezt a nevet, már ha tényleg tisztes a munka.*
-Említetted, hogy másnál már szolgáltál, aki a mesterségben volt.
*Utal a kovácsinasi előéletre.*
-Mesélj azokról az időkről részletesen is!
*Adja ki a feladatot, úgy látszik, nem hagyja csendben maradni Khad'unt most a kohók mestere.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.13 20:09:17
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-12 21:37:59
Üzenet elküldve: 2017-09-12 21:37:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A kovácsinas// //Nyílt//
*Csak egyszer rontja el a hűtővíz sózását, és már ez van belőle... Újabb két görbület, amit kikalapálhat, viszont legalább maga a fém edzett...* ~Legalább! Pont azért edzettem meg, hogy ne tudjon olyan könnyen elgörbülni...~ *Két óra kemény munka elé néz, és valószínűleg a kovács épp úgy fog rátalálni, hogy a kardot élezi a köszörűkőnél... Inkább nem kockáztat, és nem melegíti fel nagyon a fémet, csak pont annyira, hogy lehetséges legyen kikalapálni ennyi idő alatt. Neki is kezd a munkának, és közben azon gondolkozik, mi lesz, ha elrontja. Aztán eszébe jut egy trükk, amit még előző mestere tanított meg neki. Alapból arról van szó, hogy a markolatot továbbfejlesztjük, és olyan puha, ám nagyon merev fémötvözettel erősítjük meg, ami tompítja a kard csörgését. Ez jól jöhet, mikor például észrevétlenül akarunk fegyvert rántani, vagy esetleg nem akarunk egy vándorcirkuszt utánozva csörögni, mikor az utcán sétálunk. Körülnéz, és meg is lát egy ilyen fémet, az ólmot. Könnyű ötvözni, Khad'Un vasat használ. Miközben a kardot melegíti újra, pihenésként elkezdi készíteni az ötvözetet. Mikor a kard ismét görbülésmentes, úgy tippeli, körülbelül fél órája maradt. Elkezdi az ötvözetet formára kalapálni, ez apró és egyszerű munka, amire oda kell figyelni, de lehet máson is gondolkozni közben. Magának az ötvözetnek egy rácsos szerkezete van, amiben eloszlik bármilyen ütés ereje, így az egész kardra alig van hatással, és így tompít bármilyen hangot. A rászerelés picit bonyolultabb dolog, ugyanis fontos, hogy megfelelően rásimuljon a kardra, viszont ezzel sincs probléma (szerencsére). Most már csak az élezés van hátra, ami az egész procedúra legkönnyebb része, ám nem túl rövid, úgyhogy Khad'un már hozzá is kezd. Épp az utolsó simításokat végzi a kardon, mikor rátalál a kovács.*
*Csak egyszer rontja el a hűtővíz sózását, és már ez van belőle... Újabb két görbület, amit kikalapálhat, viszont legalább maga a fém edzett...* ~Legalább! Pont azért edzettem meg, hogy ne tudjon olyan könnyen elgörbülni...~ *Két óra kemény munka elé néz, és valószínűleg a kovács épp úgy fog rátalálni, hogy a kardot élezi a köszörűkőnél... Inkább nem kockáztat, és nem melegíti fel nagyon a fémet, csak pont annyira, hogy lehetséges legyen kikalapálni ennyi idő alatt. Neki is kezd a munkának, és közben azon gondolkozik, mi lesz, ha elrontja. Aztán eszébe jut egy trükk, amit még előző mestere tanított meg neki. Alapból arról van szó, hogy a markolatot továbbfejlesztjük, és olyan puha, ám nagyon merev fémötvözettel erősítjük meg, ami tompítja a kard csörgését. Ez jól jöhet, mikor például észrevétlenül akarunk fegyvert rántani, vagy esetleg nem akarunk egy vándorcirkuszt utánozva csörögni, mikor az utcán sétálunk. Körülnéz, és meg is lát egy ilyen fémet, az ólmot. Könnyű ötvözni, Khad'Un vasat használ. Miközben a kardot melegíti újra, pihenésként elkezdi készíteni az ötvözetet. Mikor a kard ismét görbülésmentes, úgy tippeli, körülbelül fél órája maradt. Elkezdi az ötvözetet formára kalapálni, ez apró és egyszerű munka, amire oda kell figyelni, de lehet máson is gondolkozni közben. Magának az ötvözetnek egy rácsos szerkezete van, amiben eloszlik bármilyen ütés ereje, így az egész kardra alig van hatással, és így tompít bármilyen hangot. A rászerelés picit bonyolultabb dolog, ugyanis fontos, hogy megfelelően rásimuljon a kardra, viszont ezzel sincs probléma (szerencsére). Most már csak az élezés van hátra, ami az egész procedúra legkönnyebb része, ám nem túl rövid, úgyhogy Khad'un már hozzá is kezd. Épp az utolsó simításokat végzi a kardon, mikor rátalál a kovács.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-12 17:33:54
Üzenet elküldve: 2017-09-12 17:33:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A kovácsinas// //Nyílt//
-Hajnali ötkor küldtem el a futárt. 10 óra van
*Köszönti inasát a kovács.*
-Gyakorlatoztam *válaszol tömören Khad'Un.*
-Nem az én bajom, neked van határidős munkád *mondja, majd bekiséri a férfit a kovácsműhelybe*
-Egy ember leadta a régi kardját, mikor újat kovácsoltam neki. Eléggé megrongálódott. Javítsd meg, naplementéig! Ha igazat mondtál, hogy kinek a keze alatt szolgáltál, ez nem jelenthet kihívást. Ha kész van, beszélhetünk. *Khad'Un várakozó tekintettel áll.* Tényleg, a kard. Itt van, tessék. Este tízkor leszek itt, ajánlom, hogy legyél kész akkorra! *Ezzel kisétál az ajtón, Khad'Un pedig rögtön munkához is lát.
Először is felméri a kardon esett sérüléseket. Hármat talál: kopott, középtájt picit elgörbült, és... Nem edzett fémből készült. Úgyhogy először is fel kell hevítenie... Miközben a fújtatóval lehel életet a kohóba, arra gondol, hogy szerencse, hogy a kesztyűje legalább bizonyos mértékben tűzálló. Mikor elég forrónak találja, gyorsan az üllőhöz viszi, és elkezdi a görbe részt kalapálni. Ez egy fárasztóbb rész, mivel a kardot időnként újra fel kell melegítenie, hogy könnyebben formálható legyen. Na meg azért, mert izmok terén még hagy maga után kivetnivalót, ehhez pedig erős ütések kellenek. Viszont egy idő után akárhogy is nézi, nem találja a görbületet. Ez eddig viszonylag könnyű munka volt, legalábbis ahhoz képes igen, ami most jön, mert most meg kell edzenie a kardot... Már amennyiben minőségi munkát akar kiadni a kezei közül, és azt akar. Az edzés elméletben könnyű dolog, hiszen csak a kard ismételt felmelegítése és gyors lehűtése szükséges hozzá. Ám valójában ez egy hihetetlenül kényes munka, ugyanis akkor is egy görbe izé lesz a kardból, ha túl gyorsan hűti le, és akkor is, ha túl lassan. A kockázatot ismerve (hiszen sok fejmosást kapott már ezért) előkészíti a hűtővizet egy vödörben, felmelegíti a kardot, majd belemártja a vízbe.*
-Hajnali ötkor küldtem el a futárt. 10 óra van
*Köszönti inasát a kovács.*
-Gyakorlatoztam *válaszol tömören Khad'Un.*
-Nem az én bajom, neked van határidős munkád *mondja, majd bekiséri a férfit a kovácsműhelybe*
-Egy ember leadta a régi kardját, mikor újat kovácsoltam neki. Eléggé megrongálódott. Javítsd meg, naplementéig! Ha igazat mondtál, hogy kinek a keze alatt szolgáltál, ez nem jelenthet kihívást. Ha kész van, beszélhetünk. *Khad'Un várakozó tekintettel áll.* Tényleg, a kard. Itt van, tessék. Este tízkor leszek itt, ajánlom, hogy legyél kész akkorra! *Ezzel kisétál az ajtón, Khad'Un pedig rögtön munkához is lát.
Először is felméri a kardon esett sérüléseket. Hármat talál: kopott, középtájt picit elgörbült, és... Nem edzett fémből készült. Úgyhogy először is fel kell hevítenie... Miközben a fújtatóval lehel életet a kohóba, arra gondol, hogy szerencse, hogy a kesztyűje legalább bizonyos mértékben tűzálló. Mikor elég forrónak találja, gyorsan az üllőhöz viszi, és elkezdi a görbe részt kalapálni. Ez egy fárasztóbb rész, mivel a kardot időnként újra fel kell melegítenie, hogy könnyebben formálható legyen. Na meg azért, mert izmok terén még hagy maga után kivetnivalót, ehhez pedig erős ütések kellenek. Viszont egy idő után akárhogy is nézi, nem találja a görbületet. Ez eddig viszonylag könnyű munka volt, legalábbis ahhoz képes igen, ami most jön, mert most meg kell edzenie a kardot... Már amennyiben minőségi munkát akar kiadni a kezei közül, és azt akar. Az edzés elméletben könnyű dolog, hiszen csak a kard ismételt felmelegítése és gyors lehűtése szükséges hozzá. Ám valójában ez egy hihetetlenül kényes munka, ugyanis akkor is egy görbe izé lesz a kardból, ha túl gyorsan hűti le, és akkor is, ha túl lassan. A kockázatot ismerve (hiszen sok fejmosást kapott már ezért) előkészíti a hűtővizet egy vödörben, felmelegíti a kardot, majd belemártja a vízbe.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-12 08:18:33
Üzenet elküldve: 2017-09-12 08:18:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*Faképnél hagyja óriás barátját a fogadóban, de nem kell aggódnia, hamarosan visszatér. Viszont nagyon szeretné már átvenni a kardot, amit rendelt.*
-Üdv, mester! *köszönti a kovácsot, mikor belép a műhelybe.* -Mi a helyzet? Sikerült elkészíteni a remekművet? *érdeklődik izgatottan. Adott időt bőven a mesternek, még többet is, mint amennyit megbeszéltek. Az pedig nem tétlenkedett, hamar hozza is a kardot egy szép tokban.
Semmihez sem fogható érzés keríti hatalmába, mikor kihúzza a Tűz városának mesterkardját.*
-Egész könnyű...
*Maga elé emeli, és balról jobbra amolyan nyolcas alakot kezd el leírni a levegőben. A kard villámgyorsan szeli a levegőt, persze azért, mert Daranel pokolian gyors. Ezért vette ezt a fajtát, mert itt a gyorsaság és ügyesség a lényeg, nem elsősorban a puszta fizikai erő.*
-Ez elképesztő. Könnyű, mégis masszív.
*Amolyan másfélkezes kard, amit egy és két kézzel is lehet forgatni, de Daranel leginkább az előbbire fekteti majd a hangsúlyt.*
-Remek munka. *bólint a mesternek. A Wegtoreni mesterkard és a halálpontos elf íj nagyszerű párosítás lesz, bár alapvetően a jövőben is elsősorban az íjához fog nyúlni, hiszen mégis abban a legjobb.*
-Köszönöm!
*Már csak egy-két röpke perc, míg elrendezik az üzlet anyagi részét, és már búcsút is int a kovácsmesternek.*
-Üdv, mester! *köszönti a kovácsot, mikor belép a műhelybe.* -Mi a helyzet? Sikerült elkészíteni a remekművet? *érdeklődik izgatottan. Adott időt bőven a mesternek, még többet is, mint amennyit megbeszéltek. Az pedig nem tétlenkedett, hamar hozza is a kardot egy szép tokban.
Semmihez sem fogható érzés keríti hatalmába, mikor kihúzza a Tűz városának mesterkardját.*
-Egész könnyű...
*Maga elé emeli, és balról jobbra amolyan nyolcas alakot kezd el leírni a levegőben. A kard villámgyorsan szeli a levegőt, persze azért, mert Daranel pokolian gyors. Ezért vette ezt a fajtát, mert itt a gyorsaság és ügyesség a lényeg, nem elsősorban a puszta fizikai erő.*
-Ez elképesztő. Könnyű, mégis masszív.
*Amolyan másfélkezes kard, amit egy és két kézzel is lehet forgatni, de Daranel leginkább az előbbire fekteti majd a hangsúlyt.*
-Remek munka. *bólint a mesternek. A Wegtoreni mesterkard és a halálpontos elf íj nagyszerű párosítás lesz, bár alapvetően a jövőben is elsősorban az íjához fog nyúlni, hiszen mégis abban a legjobb.*
-Köszönöm!
*Már csak egy-két röpke perc, míg elrendezik az üzlet anyagi részét, és már búcsút is int a kovácsmesternek.*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-10 23:15:12
Üzenet elküldve: 2017-09-10 23:15:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A kovácsinas// //Nyílt//
*Khad'un meglepve tapasztalja, hogy már jócskán lement a nap, mikor belép. Nagy szerencséjére a kovács még ébren van, így elkerülheti, hogy betörőnek nézzék (ami gyakran megtörténik, napszaktól és helyzettől függetlenül). Látja, hogy a kovács épp a hátsó kertben van, ahol épp egy kardot élez. Maga az ember egy zömök, vörös, hosszú szakállas, kopasz ember. Törpének nézi Khad'un is, egészen addig, amíg a kovács meg nem szólítja.* A fogadó pár házzal arrébb van. *A hangja egyértelműen jelzi, hogy ember, a törpéknek van egy reszelős hangélük, viszont ez az ember ezen a tipikus dörmögő hangon beszél, ami már az elején szimpatikussá teszi az embert, és magabiztosságot sugároz.* -Nem, én nem a fogadót keresem, én a kovácsműhelyhez jöttem. Tudja, én rége-
-Mondd már, hogy mit akarsz, hisz csak nem azért jöttél ide, hogy a múltadról beszélj nekem, ugye? Ha igen, akkor ismét csak ajánlanám a fogadót... ~Na remek, egyszer próbálom meg elnyerni valaki szimpátiáját, és ez van... Na mindegy, legalább a tárgyra térhetek~ -Úgy hallottam, inast keres. Én jöttem jelentkezni.
-Nocsak, nocsak! Akkor gyere velem! *Visszamennek az előtérbe, a kovácseszközök részlegéhez* Mondd meg nekem, fiacskám, hogy hol van itt a fogó és a kalapács! Láttál már valaha olyat egyáltalán? *Khad'un számíthatott volna erre, hiszen mindennek kinéz, csak kovácsnak nem. De ez még az egyetlen munka, amihez mutat valamennyi tehetséget.* -Nem most inaskodok először, Tűzkezű Hawbolern inasa voltam sok évig, talán már hallott róla. Előtte utcagyerek voltam, így csak ehhez értek. Szóval válaszoljon: Kell-e önnek inas, vagy feleslegesen pocsékolom itt az időmet?
A hozzászólás írója (Khad'un Árnyköpeny) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.10 23:17:40
*Khad'un meglepve tapasztalja, hogy már jócskán lement a nap, mikor belép. Nagy szerencséjére a kovács még ébren van, így elkerülheti, hogy betörőnek nézzék (ami gyakran megtörténik, napszaktól és helyzettől függetlenül). Látja, hogy a kovács épp a hátsó kertben van, ahol épp egy kardot élez. Maga az ember egy zömök, vörös, hosszú szakállas, kopasz ember. Törpének nézi Khad'un is, egészen addig, amíg a kovács meg nem szólítja.* A fogadó pár házzal arrébb van. *A hangja egyértelműen jelzi, hogy ember, a törpéknek van egy reszelős hangélük, viszont ez az ember ezen a tipikus dörmögő hangon beszél, ami már az elején szimpatikussá teszi az embert, és magabiztosságot sugároz.* -Nem, én nem a fogadót keresem, én a kovácsműhelyhez jöttem. Tudja, én rége-
-Mondd már, hogy mit akarsz, hisz csak nem azért jöttél ide, hogy a múltadról beszélj nekem, ugye? Ha igen, akkor ismét csak ajánlanám a fogadót... ~Na remek, egyszer próbálom meg elnyerni valaki szimpátiáját, és ez van... Na mindegy, legalább a tárgyra térhetek~ -Úgy hallottam, inast keres. Én jöttem jelentkezni.
-Nocsak, nocsak! Akkor gyere velem! *Visszamennek az előtérbe, a kovácseszközök részlegéhez* Mondd meg nekem, fiacskám, hogy hol van itt a fogó és a kalapács! Láttál már valaha olyat egyáltalán? *Khad'un számíthatott volna erre, hiszen mindennek kinéz, csak kovácsnak nem. De ez még az egyetlen munka, amihez mutat valamennyi tehetséget.* -Nem most inaskodok először, Tűzkezű Hawbolern inasa voltam sok évig, talán már hallott róla. Előtte utcagyerek voltam, így csak ehhez értek. Szóval válaszoljon: Kell-e önnek inas, vagy feleslegesen pocsékolom itt az időmet?
A hozzászólás írója (Khad'un Árnyköpeny) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.10 23:17:40
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-10 16:30:27
Üzenet elküldve: 2017-09-10 16:30:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1160
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1160
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt most már tényleg Nolie után indulna, már csak egy kitérőt tesz a városban, ez pedig a kovácsműhely. Az indok hasonló. Ki tudja, mikor jár erre legközelebb, és talán, ha talál valami neki fekvő, nem is drága dolgot, akkor ideje lenne újítania egy kicsit felszerelésén.
Kifejezetten kellemetlenül érezte magát a tőreivel kardos ellenfelével szemben. Most már egyre többször keveredik problémás helyzetekbe, és ha a kikötőben fog barangolni a közeljövőben, akkor nem árt egy normális fegyver.*
- Csak körülnézek.
*Szól a kovácsnak, mikor belép az ajtón, mert ha vásárolna is, akkor sem akarja, hogy a legjobb áruját kínálgassa neki. Majd ő kiválasztja azt, hogy mire, s pontosan melyik darabra van szüksége, ha egyáltalán bármelyik is megtetszik neki.*
Kifejezetten kellemetlenül érezte magát a tőreivel kardos ellenfelével szemben. Most már egyre többször keveredik problémás helyzetekbe, és ha a kikötőben fog barangolni a közeljövőben, akkor nem árt egy normális fegyver.*
- Csak körülnézek.
*Szól a kovácsnak, mikor belép az ajtón, mert ha vásárolna is, akkor sem akarja, hogy a legjobb áruját kínálgassa neki. Majd ő kiválasztja azt, hogy mire, s pontosan melyik darabra van szüksége, ha egyáltalán bármelyik is megtetszik neki.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-08 15:24:35
Üzenet elküldve: 2017-09-08 15:24:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A történtek után örül, hogy kimozdulhat. Lovát most kivételesen otthon hagyta, és gyalog indult el a városba. Jót tesz egy kis séta, egy kis levegő, nem megy a Kovácsműhely nincs is olyan messze, hogy lóval kelljen jönni. Picit várakozik a sorára, közben nézelődik, bár csak az unalom elűzése miatt. Mikor sorra kerül elmondja mit szeretne, és vagy sikerül, vagy nem. Na persze, miért ne sikerülne? Biztos benne, hogy a Kovácsnak számtalan fajtájú és méretű fegyvere van a sötételf számára.
Mikor végzett egyszerűen csak visszaindul a piacra és leveszik az árusok között.*
Mikor végzett egyszerűen csak visszaindul a piacra és leveszik az árusok között.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-07 22:28:07
Üzenet elküldve: 2017-09-07 22:28:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Az elmúlt napok történései eléggé odavágtak a felszerelésének, ezért is van szüksége elsősorban a kovácsra, aki talán tud neki segíteni befoltozni a hiányosságait. Sok mindenre szüksége van, de elsősorban egy új vért létszükséglet. Valami keményebb, és strapabíróbb anyagból esetleg, hogy többet védjen, mint a mostani. De fontos szempont az is, hogy ne legyen túl nehéz, illetve ne akadályozza a mozgásban.
S ha már itt van, a kardok között is szétnéz, miután ez a díszes dolog, mit Adakver kardnak mert nevezni főleg csak arra jó, hogy kitűnjön a tömegből.*
S ha már itt van, a kardok között is szétnéz, miután ez a díszes dolog, mit Adakver kardnak mert nevezni főleg csak arra jó, hogy kitűnjön a tömegből.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2017-09-03 22:24:03
Üzenet elküldve: 2017-09-03 22:24:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*Régóta nem járt már a Kovácsműhelyben, talán már meg sem ismerni majd a mestert. Ha valami kellett, akkor azt általában Hrothgaar elkészítette neki, aki alig marad el a híres városi kovácsmestertől. Viszont ha már bejött a városba és hazavitte Effyt, akkor már összeköti a kellemest a hasznossal. Konkrétan a mesterkardok érdekelnék elsősorban, de nem zárkózik el az egyéb, jó minőségű acéltól. Az sem baj, ha végül nem lesz semmi, mert semmit sem veszít azzal, hogy beugrik és tesz egy kört. Ha pedig talál magának megfelelő fegyvert, akkor gyorsan nyélbe üti az üzletet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2054-2073