*Ma reggel is, mint mindig, kontyba fogta kékes haját, ami a fene se tudja mitől ilyen kék. A barakkból érkezik. Páncéljának bal oldala, a bordáknál kicsit behorpadt egy gyakorlótársnak becézhető, agresszív sötételf hathatós közreműködésének köszönhetően. Amikor ez átfut az agyán, egy kajánul jóleső mosolyt csal az arcára. Arra gondol, hogy milyen kínos egy harcosnak a páncélját javíttatni. Minden ütés, és karcolás, egy, egy rossz hárítás végeredménye, mégis mosolyog. Átfut az agyán, hogy ez az egyetlen kovács a városban. Vagy legalábbis a legismertebb, ez azt jelenti, hogy a mélységi is idehozza a sajátját.*
~És az sokkalta rosszabbul néz ki.~
*Kacag fel magában, és ezzel utal saját önérzetének, hogy igen is nyerte a csatát. Ezzel lépi, át a műhely ajtaját. Praktikusan a legrövidebb módon sétál a pulthoz, és letárgyalja mit szeretne. Mikor megtárgyalják a javítást, hozzáteszi.*
-Kérem óvatosan kalapálgassa! Ha nem esik baja a díszítéseknek, ráadást fizetek.
*Szögezi le kedves kacsintással. Ezzel mindenki jól jár. Ő pénzt kap, Syrának, meg az esztétikai renoméja sem sérül. A kövér, nagydarab kovácsférfi, kacagva bólint, majd nekilát a dolognak, amint leszenvedi magáról a lány a kombinált vértet. Alatta egy szürkésbarna páncélzat hordását segítő bő, kényelmes férfi ing van. abban, és lovaglónadrágjában könyököl föl a pultra, és nézelődik a falakon. Fegyvereket, páncélzatokat bámul. Noha nem igazán cserélné le Fogat, és Karmot, a két szablyát, vagy éppen finoman cirádás páncélját.*